A
NÉPOKTATÁSI ÜGY
MAGYARORSZÁGBAN
A M U L T S J E L E N I D Ő B E N .
4
IRTA
O L T V Á N Y I P Á L ,
P R É P O S T , P Á P A I K A M A R Á S .
SZEGED, 1884.
N Y O M A T O T T E N D R É N Y I L A J O S É S T Á R S A K Ö N Y V N Y O M D Á J Á B A N .
Non cuivis lectori, auditorique placebo Lector et auditor, nec mihi quisque piacet.
Oi'enius.
. . . Minden országnak támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől, s rabigába görbed . . .
Berzsenyi.
Föladatunk oly törvénynyel állani elő, mely megnyugtatja az ország polgárainak azon részét, melyre a népnevelés törvénye legnagyobb befolyást fog gyakorolni.
B. Eiitrös József 1848. évi országgyűlési beszédéből.
H a politikánk i r á n y á t nem v á l t o z t a t j u k , h a nem gondolunk arra, hogy i f j u s á g u n k egészséges, és szolid nevelésben részesüljön ; ha nem a vallás oktatásnak a d j u k az első h e l y e t : u g y t r ó n u n k össze fog dőlni, s .a társadalom borzalmas eredmények martaléka lesz.
Vilmos, n é m e t császár.
<0933
KIADÓK E L Ő S Z A V A .
Az ifjusásr a jövő reménye s oszlopa. E jelszó hangzik korunkban mindenütt. Minden civilisait nem- zet egyik főfeladatának tartja az ifjúságnak czélszerü nevelését s oktatását, mely czélra még a természet ál- tal mostoha helyzetbe juttatott országok népe is öröm- mel hozza meg áldozat filléreit.
Edes magyar hazánkban is magasan leng e szép zászló, örömmel adózik itt is nem csak az ország, ha- nem városok, községek, söt egyesek pénztára is e ne- mes czélra.
Midőn a szerző ur fenti müvében mindazt elő- sorolja, mi a népoktatás ügyében honunkban a mohá- csi vész napjaitól kezdve egész -a legújabb napokig a király és kormányszékek, országgyűlések s más ható- ságok részéről történt, és kimutatja az ujabb időben előtűnt szép tanügyi eredményeket, nem titkolja el egyúttal ama árnyoldalakat, ama veszélyes aberratiokat sem, melyek amazoknak dicső fényét némileg homályba borítják. A szerző a felekezeti iskolák rendszere mel- lett harczol, és kimutatja az 1868. és 1876. népokta- tási törvényeknek hiányait ; keményen és élesen osto- rozza a túlhajtott s balul magyarázott álliberalismusnak latytyu kinövéseit, és midőn ezeket az igazság hatal- mával, és a tények logikájával összezúzza, egyúttal czélszerü javaslatokat hoz indítványba, hogy mikép le- hetne s kellene ama különben nem ,épen elvetendő, és szerző szerint is a tanügy terén sok szép jó eredményt előidéző törvény hiányait ugy s akként or- vosolni, hogy ama árnyfoltok többé elő ne tűnhesse-
nek ; mely útbaigazító tanácsok annál nagyobb figye- lemre méltók, mert azok egy a tanügy terén majdnem negyven év óta fáradozó, és jelenleg is mint a szegedi apácza iskolák igazgatója e téren működő tan- s igy szakférfiutói származnak.
Miután a magyar irodalom mezején ily mii, mely a népoktatási ügynek múltját s jelenét ily szakavatott- sággal tárgyalná, eddig nem jelent meg, mely után egyéb- iránt már régóta sóhajtoznak a tanügy barátai*, nagy örö- münkre szolgált, bogy a t. szerző urnák eme nagyérdekü, s ürpótló munkájára nézve az első kiadási jogot ma- gunknak megszerezhettük, kinek neve az irodalmi té- ren nem ismeretlen, mert tizedik önálló müve ez már annak, és ha az előbbieket is kedvesen fogadta az ol- vasó közönség, erősen hiszsziik, hogy eme a népneve- lés ügyének felvirágozása iránt annyi lelkesedéssel írottat is hason kegyre fogja méltatni az érintett ügy- nek minden barátja.
Szeged, 1884. márczius 12.
t
£NDRÉNYI J.AJOS É S J Á R S A .
* Időszerű s indokolt irodalmi m u n k á t végezne a katli. t a n - ü g y valamelyik b a r á t j a , h a a kath. hazai t a n ü g y r ő l részletes tör- ténelmi statistikai kimutatással i m a egy müvet, mely u t á n már régóta sóhajtoznak a k a t h . t a n ü g y b a r á t a i . M a g y a r K o r o n a 1885. decz. 21.
V
S Z E R Z Ő E L Ő S Z A V A .
1868. évben alkották, s 1876. évben bővi- ték meg honatyáink a népoktatási törvényt, mely által a modern liberalismus kiragadta a clerus kezéből a népiskolák igazgatását, és megbénitá annak az ezekben oktatást nyerő tanonczok vallásos nevelésére nézve több századon át kedvező eredménynyel gyakorlott hatalmát s befolyását.
A rénnaiak számítása szerint tehát eddig már három lustrnmos korszakot ért el eme uj népoktatási rendszer. Az isteni gondviselés ren- delkezése folytán e kis füzet szerzőjének — ki nem csak e korszakban, hanem ezt megelőzőleg is már a népnevelés terén, habár mint sze- rény, de e'ég tevékeny napszámos működött, — bő alkalma nyilt az e téren felmerült kellemes s kellemetlen tüneményeket figyelemmel kisérni, és azok fölött komolyan gondolkozni.
Észrevételeit, s tanulmányának eredményeit e füzetben közli olvasóival, melyben midőn ama uj törvény árnyoldalait, s veszélyes eredményeit egész őszinteséggel feltárja, ugyanakkor némi vigasztalásul részrehaj latianul elősorolja a tanügy terén ama előnyöket, ama nyereményeket is, melyeket az eme törvény által kény szeri tett, vagy önkényt előlépett verseny eme 15 év
VI
alatt hazánkban elővarázsolt nem csak az isko- lák, hanem ezek tanonczai számának növeke- désében is.
Ha bár az időközben kifejtett események,—
különösen a közös iskolákban oktatást nyerő tanonczok erkölcsi magaviseletére vonatkozólag a hírlapokban közlött szomorú adatok — iga- zolták is az eme népiskolai törvényt annak ide- jében elfogadni vonakodó főpapok aggodalmát,
ugy látszik a honatyáknál uralgó liberális szel- lem evvel nem igen látszik sokat törődni; a keresztény alapot vagy megvető, vagy egyene- sen azt felforgatni akaró irány még most is uralg a képviselő házban, mely a középtanodai tör- vényjavaslat tárgyalásánál is győzelmet aratott, és kicsibe mult, hogy a házassági frigynek el- kereszténytelenitését is a polgári házasság be- hozatala által keresztül nem vitte, és igy magát a családot — a nevelés első s fő tényezőjét — a keresztény szellemtől meg nem fosztá.
Azonban mind eme szomorú előjelek, s tü- nemények daczára is nincs okunk kétségbeesni, a kiábrándulás korszaka be fog mindenesetre
— talán hamarább mint némelyek gondolni merték - - következni, mert a liberalismus által alkotott közös iskolai rendszer fanyar gyümöl- csei már kezdik megrémíteni ha nem is a hon, de magukat a család atyákat, ugy a liberális újságírókat is.
Hazánk fővárosa Budapest, — mely annak idejében első volt népiskolái felekezeti jellegének megfosztásában, s e példájával más városokat s községeket is elcsábított — most már meg-
VII
rettenve a közös iskolákban oktatott gyermekei siralmas állapotán, és még inkább kétségbeesve azoknak jövője fölött, e valóban szánalomra méltó helyzetében a napokban azon egyház s Clerus segélyét kérte ki, melynek jótékony atyai gondozása alul népiskoláit az uj népoktatási törvénynek nem annyira rendelménye, mint en- gedménye mellett 15 év előtt erőszakosan kira- gadá az akkor uralgó liberalismus.
És miután az oktatásügyi ministerium ré- széről is lett már ismételve a közös iskolai ta- nitó urak előtt ama igazság hangoztatva, hogy a közös iskolákban nem elég csak tanitani, ha nem nevelni is szükséges a tanonczokat, bizto- san remélhetjük, hogy az érintett népiskolai tör- vény revisiója nemsokára napirendre fog kerülni az országgyűlésen, és ennek eme sebeket elő- idéző szakaszai módosíttatni fognak.
Ezen nagy fontosságú kérdést is tárgyalja e füzet, midőn a népoktatási ügy történetét rö- viden előadja; melynek írója meg van arról győződve, hogy nem mindenik olvasója előtt lesz annak tartalma kedves, különösen nem fog az tetszeni a közös iskolai rendszer elfogult ba- rátai előtt, mire nézve Ovenius költő nyújtott már némi vigaszt az ily tartalmú iratok szer- zőinek fentebb idézett versében, melyet tán igy lehetne magyarra átfordítani :
Nem mindenki előtt fog tetszést m ü v e m aratni, Ám de n e k e m sem fog tetszejn mindenike.
Szeged, 1884. márczius 12.
A jSZERZŐ.
Vili
T A R T A L O M .
L a p
Kiadék előszava ] [ [ Szerző „ V
I. F e j e z e t . Népiskoláink a mult századokban 1 II. „ „ a X I X . század első felében . 11
I I I . „ „ 1848. évben 25 I V . „ „ « a n é m e t rendszer a l a t t . . . . 35
V. „ „ a concordatum u t á n 40 VI. „ „ 1868. évben 69 V I I . „ „ 1 8 7 5 , 1876., 1879. évben . . . 91
V I I I . „ Az első országos tanitégyiilés 1881 107 I X . „ A második „ „ 1883 118
X. „ T a n ü g y i viszonyok Budapesten 168 X I . „ „ „ Szegeden 193 X I I . „ „ e r e d m é n y e k . Óhajok s r e m é n y e k . . 212
I. FEJEZET.
Népiskoláink a m u l t s z á z a d o k b a n . I. A régibb korban minden müveit nem- zeteknél találkozunk iskolákkal, csak hogy ezek többnyire magán vállalkozók kezeiben voltak. A keresztény egyház azonban az iskolát az egy- ház előcsarnokának — leányának — tekintvén, annak vezényletét, igazgatását mindég önmaga kezelte; igy keletkeztek honunkban a mohácsi vész előtti időben a plébániai, kolostori s székes- egyházi iskolák, de más országokban is az egy- ház volt eme iskolák fentartója a középkorban ; azonban a reformáczió egyes országokban nagy változást idézett elő e tekintetben is, az uj tannak hódoló országok fejedelmei az iskolát is az állam- kormány hatalma alá helyezték, azon ismeretes elvnél fogva, cuius est Regio, illius est et Reli- gio, ők lettek saját országukban az uj hitfele- kezetek pápái, és igy az egyházi kormányzattal együtt az iskolai ügy feletti rendelkezési jogot is magukhoz ragadták.
II. Nálunk Magyarországban az iskolák e korszakkan is az egyház vezénylete alatt ma- radtak, azonban eme virágzó s a külföldön is nagy liirnek örvendő iskoláink a másfél száza-
1
2 -
don tul terjedt török uralom alatt elpusztultak, elenyésztek a községek s városokkal együtt: a hazájuk védelmével elfoglalt ősatyáink sem az országgyűlés, sem a vármegyék termeiben nem értek arra reá, hogy a tanügyről tanácskozza- nak ; kevés gondot fordíthattak a török által még el nem foglalt vidéken is a tanonczok ok- tatására, de helyettük ezt a főpásztorok teljesí- tették. ezek vették gondjaik alá az ifjúság ok- t tását. í g y olvassuk az I. Ferdinánd alatt Oláh Miklós prímás esztergomi érsek alatt 1560.
evi ápril 23-án Nagy-Szombatban tartott tarto- mányi zsinat egyéb határozmányai közt azt is, melyben minden megyebeli községnek köteles- ségévé tevé azt is, hogy vagy a saját erejéből, és ha ezt nem tehetné, a szomszéd község se- gítségével iskolát épitsen, és alkalmas tanítót fogadjon fel gyermekei oktatása végett, kiről azt jegyzi meg a zsinat, miszerint szófogadó, engedelmes s jó magaviseletű legyen, a lelkész ügyeljen reá fel, nehogy az egyház hittana el- len valamit tanítson, vagy a tanítás folyama alatt oly haszontalan kérdéseket vessen fel a tanonczok előtt, melyek azoknak elméjét megza- varnák.
A tantárgyak közt irás, olvasás mellett elő volt az iskolában irva a tanítónak, hogy a Hiszekegy, Miatyánk, Angyali üdvözlet, Salve Regina, tiz parancsolat, az irgalmasság cselekedetei, asztali áldás s hálaadás, és más eh- hez hasonló tárgyakra az egyház szellemében oktassa tanonczait; továbbá a zsinat arra is emlékezteti a tanítókat, hogy ők nem hittudo-
1
•
I
rok és egyházi tanárok, azért csak a jezsuiták, által kiadott, vagy más a főesperes által aján- lott kis kátéra tanitsák tanonczaikat, a na- gyobb káté magyarázata a lelkész gondjai- hoz tartozván; végre megparancsolta a zsinat azt is, hogy az iskolában csak a kath. egyház által jóváhagyott tankönyveket használják, más tévelygőknek — különösen a lutheránusoknak
— kátéit, ének vagy tankönyveit ne merészel- jék magyarázni.
Az 1561. évben gróf Forgách Ferencz, Oláh primás utóda alatt Nagy-Szombatban tar- tott tartományi zsinat a Tridenti Zsinat XXIV.
4. törvényczikke értelmében meghagyta a lel- késznek. hogy némely általa választott em- berek a fiukat, jólelkű öreg asszonyok pedig a leányokat összegyűjtvén vasárnap délután ki- sérjék a templomba, kiket a lelkész ott majd a keresztény tanításban fog részesíteni, kik a ta- nulás előtt énekelnek, és azután a kis káté nyo mán a Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy, 10 is- teni és 5 anyaszentegyházi parancs s más ke- resztény tanokra fognak ott a lelkész által ok- tattatni. A tanítóra nézve az lett határozva, hogy alkalmazása előtt hitvallásáról ünnepélyes nyilatkozatot tegyen a községi hivek előtt, rosz vagy tiltott könyveket ne tartson, ünnepnap pedig a kátén kivül az iskolában más tárgy ne tanittassék.
Az 1629. október 4-én Pázmány Péter pri- más esztergomi érsek által tartott megyei zsi- nat is megujitá az előbbi rendeletet, hogy sza- bad királyi vagy mezővárosokban, ugy falukon
is egy lelkész se nevezzen vagy alkalmazzon iskolájában tanítót, mielőtt a tridenti zsinat által előirt hitvallást kezébe le nem tette, és mivel az országban uralkodó szokás szerint a tanitók
— kik egyúttal mint éneklők a templomban is szolgálnak — a prédikáczió előtt s után a nép- pel együtt énekelni szoktak, a lelkész figyelme félhivatott, hogy csak az egyházmegyei kormány által jóváhagyott énekeket szabad ez alkalom- mal használni; meg volt tovább hagyva az is,, hogy a szülők gyermekeiket csak kath. iskolába küldjék, ugyanazokat még kereskedés, ipar vagy nyelvtanulás végett se küldjék tévelygők által lakott helyekre, az ellenkezők egyházi temetés- ben nem fognak részesülni. A szülők a lelkész által arra voltak kötelezve, hogy odahaza is ok- tassák gyermekeiket minden jóra; igy reggel, ha felkelnek, és estve mielőtt lefekszenek, együtt imádkozzanak gyermekeikkel, ugy ebéd előtt és után is együtt végezzék el imájukat.* A hitele- ni ezés vagyis a betanult tárgy kikérdezése, s szükséges megfejtése, ugy annak bővebb magyará- zása rendesen csak a templomban, és nem az iskolában történt, a tanitónak legföljebb a hét folytán föladott hittani leczke betanításáról kel- lett gondoskodni.
Ilyképen volt a XVI. és XVII. században Magyarország területén az akkori szomorú vi- szonyok miatt a főpapok atyai gondoskodása folytán a népiskolai oktatási ügy a községekben berendezve; igaz ugyan, hogy a fentebb közlött
* P é t e r f y Concilia H u n g á r i á é II. 212. 254. lap.
tanterv sem minő-, sem mennyiségére nézve nem üti meg a népiskolákra most előírtnak mértékét, de az sem tagadható, hogy az ezen iskolákban oktatóttakat, midőn utóbb abból kikerülve az élet sikamlós pályájára kiléptek, ama csekély ismeretek mellett is, melyeket maguknak ott szerezhettek, az ugyan ott nyert vallásos okta- tás a haza s egyház iránti tevékeny szeretetre minden előforduló alkalommal képes volt fellel- kesíteni.
E korszakban bővebb kiképezést hazánk ifjúsága a nagy-szombati egyetemen, ugy más a török uralomtól ment vidéken, leginkább püspöki székhelyeken a körülményekhez képest jól berendezett, s leginkább jezsuiták által ke- zelt főiskolákban, vagy a külföldön nyert.
III. A XVIII. század első felében sem nyer- hetett még a tanügy nálunk n a g y lendületet, mert az országunk határáról kiűzött török sereg által romba döntött községeket kellett előbb a kormánynak helyreállítani, s ezeket benépesíteni, de mihelyt ezt létrehozta, első gondjai közé tar- tozott a lelkészet s népnevelési ü g y rendezése is, u g y hogy a monarchia győzelmes serege után mindjárt a másik fekete sereg, — a jezsuiták, paulinusok — következett, mely a
visszafoglalt városokban nem csak a lelkészet.
o /
hanem a népnevelés terén is megkezdé üdvös működését. A községekben is lassan-lassan fel- épültek az iskolák, s megkezdettek azokban az előadások, természetesen csak a II. pont alatt
érintett kezdetleges módozat szerint, mert tan- képesitett okleveles tanítók ez időben még nem
igen voltak alkalmazhatók. A keresztény tanitás is a fenti mód szerint adatott eló' az iskolai ifjú- ságnak nem az iskolában, hanem a sz.-egy- házban*
IV. Azonban eme század második felében már gyakrabban találkozunk a kir. kormány részéről a tanügy rendezésére vonatkozólag kiadott szabályrendeletekkel. Mária Theresia különös gondot fordított az ifjúság nevelése s oktatására, és 1777. évben nyomtatásban is
* U g y látszik a török u r a l o m t ó l ment örökös t a r t o m á n y o k - ban is e catechisálási rendszer uralkodott, mely n á l u n k még a X I X . században is még több községekben dívott, ezt t a n ú s í t j a az 1716. év- ben k i a d o t t S a l z b u r g i r i t u á l é is, melyben e rendszer a lel- készek részére elöirva van ; éxalemesnek t a r t j u k ezt a R e 1 i g i o (1857. 44. sz.) nyomán közölni. A lntelemzö lelkész a templomban összegyűltek előtt elkezdvén a tanítást, keresztet vet magára, elkezdi a M i a t y á n k o t , Üdvözlégy s H i s z e k e g y e t fenszóval s érthetően, mit u t á n a i m á d k o z n a k a g y e r m e k e k térdepelve. Azután kérdezze ki a k a t e k i z m u s b ó l a f ö l h a g y o t t leczkét. Akik jól t u d j á k , dicsérje meg a z o k a t ; a k i k pedig roszul felelnek, ne t á m a d j a meg azokat nyers és k e m é n y szavakkal, h a n e m lelkesítse, mentegesse s vigasz-
t a l j a őket, t. i. hogy jövő a l k a l o m r a m a j d j o b b a n m e g t a n u l j á k tár- g y u k a t . Szintúgy, ha m e g b o t l a n a k a feleletben, igazitsa őket ú t b a , n y á j a s s z a v a k k a l bátorítsa s derítse föl őket.
Mikor elvégzi a kihallgatást, m e n j e n azokhoz, k i k meg nem t u d n a k jól imádkozni, s kérdezze egyiktől ezt, másiktól azt az i m á d s á g o t ; n é h á n y n y a l vettessen keresztet, és h a nem t u d n á n a k , mutassa meg n e k i k s a j á t kezével s vessen előttük keresztet. N é h u t t f ö l m o n d j á k neveiket a g y e r m e k e k , p. o. ez J á n o s , György v a g y Mari, ez Rozinak neveztetik. Kérdi őket a hitelemzö : kik voltak e szentek s mit t a n u l h a t u n k tőlük ? Szintúgy n é m e l y e k f ö l m o n d j á k a vasárnapi evangéliumot, v a g y amit t a n u l t a k a szent beszédből.
E z e k u t á n állítson ki a hitelemző rendesen k é t fiút, v a g y k é t le- ányt, s mondasson el egy fejezetet v e l ü k a katekizmusból, ugy, hogy az egyik g y e r m e k kérdi, a másik pedig felel r á oly h a n g o - san s érthetően, hogy h a l l j a s értse őket mindenki a t e m p l o m b a n . H o g y a g y e r m e k e k még n a g y o b b k e d v e t k a p j a n a k s n a g y o b b szor- galomra ösztönöztessenek, oszszon ki n é h a k ö z ö t t ü k kisebb a j á n - d é k o k a t , p. o. képeket stb. Végre leül a hitelemzö, valamint az Ütlvözita is ülve tanított P é t e r h a j ó j á b a n ( L u k . 5.) s m a g y a r á z z a a katekizmust, s pedig \igy, hogy a kérdéseket s feleleteket, még a s z a v a k a t is, ahol szükséges, világosan s j ó l megfejtse hasonlatok,
megjelent** tanügyi rendszerében szabályozta u g y a népiskolák, mint a felsőbb tanodák ügyét, mert mint rendeletében megjegyzi ős atyáink bölcs rendelménye s a hazai törvények szelle- mében a tanügy szabályozása Magyarország- ban a király jogához, ennek végrehajtása s foganatosítása pedig az ország hatóságaihoz tartozik. E rendezés azért is szükséges volt, mert a jezsuita rend eltörlése következtében rop- pant nagy hiány volt a tanitókban. Az or- szágban Biuia, Pozsony, Beszterczebánya, Győr, Kassa, Ungvár, Nagyvárad lőn a tanulmányi fő- igazgatók székhelyeid kijelölve, kik az ország összes iskoláit, igy a népiskolákat is a kerületi kir. tanfelügyelők segélye mellett igazgatni fog- ják, és hivatalos jelentéseiket a m a g y a r királyi Helytartó Tanácshoz beterjesztik, mely azok fe- lett a király nevében dönt s határoz.
példák által, (különösen oly szentekről, k i k szeplőtelen életet vi- seltek mindig) s más segédszerekkel fölvilágosítja. H a t a l á n v a l a - mely n a g y ü n n e p következik, erről is szőjön v a l a m i t a hitelemzés közé s röviden m o n d j a el, mit foglal m a g á b a n ez az ünnep, s mint lehet azt hasznosan e l t ö l t e n i ; v a l a m i n t n é h a érintsen v a l a m i t az evangéliumból is, h a n e m csak pongyolán s egyszerűen. M i u t á n föl- adott u j leczkét a g y e r m e k e k n e k , z á r j a be a hitelemzést k ö v e t k e - zően : a kisdedek letérdepelnek m i n d n y á j a n , összeteszik kezeiket, ö pedig áll előttük, keresztet vet s e l m o n d j a a tizparancsot, az a n y a - szentegyház parancsait s a n é g y utolsó dolgot a k a t e k i z m u s b ó l . K igy haza b o c s á t j a őket I s t e n nevében.
** l í a t i o educationis, totius que rei litterariae per K e g n u m H u n g á r i á é et provineiás eidem adnexas Vindobona. 1777. U g y látszik a Mária Therézia á l t a l kiadott eme t a n i t á s i reformmal kezdődik n á - l u n k s a j á t l a g a k a t h . k ö z o k t a t á s t ö r t é n e t e , az ezt megelőző időbeli t a n ü g y állapota fölött siirü homály borong. Dr. L u b r i c h Ágos- ton is arról panaszkodik N e v e l é s t ö r t é n e t e czimü k ö n y v é - ben, ( I I I . 105. lap) hogy a m u l t századi k a t h . t a n ü g y n e k Mária Therézia rendszere előtti történetét e l ő m u n k á l a t o k s o k m á n y o k h i á n y a m i a t t bajos b e h a t ó b b a n megismertetni.
— 8 —
A népiskolákat, községekben, mező s ki- sebb városokban a lelkész igazgatása alá helyezi, nagyobb városokban az úgynevezett.
normál népiskolák* élére egy a városi pénz- tárból díjazott igazgatót, és külön hitoktatót ren- delt ; a megyei főpénztároknak az iskolai ifjúság vallásos nevelésére nézve felügyeleti s szabad intézkedési jogát épségben fenntartván. A hittan magyarázatát a lelkészekre bizta, kiknek köte- lességévé volt téve, hogy ezt ne csak ünnep s vasárnapon, hanem a hét egy más napján is magyarázzák az iskolában, a vasár- s ünnepnapi keresztény tanításon a szülők — ha mindketten nem is — de az anya tartozott jelen lenni, hogy egy részről ő maga is tanuljon, és a lelkésztől hallott magyarázatot otthon gyermekeivel ismé- telje. — De már előbb is hasonmódon intézked- tek a hatóságok e tárgyra nézve, a visszahódí- tott Temesi bánság cs. kir. helytartósága 1771.
febr. 16. körlevélben figyelmeztette a papságot arra, hogy alárendelt járási tisztviselőinek meg- parancsolta, hogy ezek eme keresztény tanításra i megjelenésre a szülőket is kényszerítsék, és az eme parancsot hanyagul teljesítő tisztviselőket feljelenteni rendelte.
Az iskolák építéseinek terhe a községre hárittatott, ha azonban ez szegény volt, a földes uradalom tartozott épitési anyagot és költséget
* F e l d i n g é r csehországi a p á t j ó e r e d m é n y n y e l szervezd eme i s k o l á k a t , melyek u t ó b b Ausztriában s n á l u n k is e l f o g a d t a t t a k , n e v ü k e t onnan nyerték, hogy normául — m i n t á u l — szolgáljanak a többi népiskoláknak, ezen n o r m á 1 iskolák e g y ú t t a l k é p e z - d é k g y a n á n t is szolgáltak a népiskolák számára, innen n y e r t e k a községek t a n i t ó k a t .
annak adni, mely a fuvarok s kézi munkák mellett még az iskolát fölszerelni, s jó karban tartani volt köteles.
A tanítókra nézve részint e tanügyi re- formban, részint a később kiadott szabályrendele- tekben ki lett mondva, hogy csak olyanok nyer- hetnek alkalmazást, kik az iskolai elöljáróságtól nyert okmánynyal tudják igazolni képzettségü- ket; sőt még ez sem volt elegendő, hanem a kerületi esperes előtt is vizsgát kellett a hit- és erkölcstanból azoknak letenni, és ennek ked- velő eredmény melletti letételéről szóló bizonyit- ványt kérvényéhez felcsatolni; a Ijxtiju nyelv- ben is jártasnak kellett lenni, mert nemcsak a vá- rosi, hanem a falusi népiskolákban is tartozol 1 a tanitó tanonczait e nyelvnek első elemeire oktatni, az utóbb nevezett iskoláknál azonban ez nem volt köteles tantárgy, de ha nemes úrfiak látogatták a falusi népiskolát, ezeket, ugy a jobb elmebeli tehetségekkel fölruházott falusi tanon- ezokat is köteles volt a tanitó ugy a latin, mint a német nyelvben is oktatni. A taní- tók fizetése a község terhei közé tartozott, a kormány a kántori teendőktől felmentetni kí- vánja ott, ahol lehet a tanítókat, kik a fiukat, amazok pedig a leányokat oktassák, kiknek ter- mesztmények s készpénzbeli fizetése legalább 120 írttal felérjen ; e mellett fát, legelőt és két te- lién legeltetésre elegendő rétet adjon neki a köz- ség, mely ha szegénysége miatt mindezt meg nem adhatta, a földes uradalom tartozott a hi- ányt pótolni, a község pedig — ha földje is volt a tanítónak fizetésében kimérve — azt mi-
- 10 —
vélni — aratást, kaszálást s hordást is ideértve
— volt köteles, és eme tanitói dijlevelek a köz- ség, földes uradalom, ugy a kerületi szolgabíró által is aláirandók voltak; ha régibb gyakorlat vagy egyezség szerint nagyobb fizetéssel lett volna ellátva a tanitó, ez épségben hagyatott.
Az iskolalátogatásra nézve az uj rend- szabály kijelentette azt, hogy kivánatos volna ugyan, ha a tanonczok télen s nyáron is j ¿írnának mindaddig az iskolába, mig a mezei
munkák teljesítésére megerősödnek, de minthogy ezt már azon ok miatt sem lehet reményleni, mert a földműves szülők már 5—6 éves koruk- ban vagy a tanyán vagy otthon munkára al- kalmazzák, hogy igy azokat a nehezebb mezei munkához hozzá szoktassák, ezen már régóta divatozó s a haza körülményeivel sem ellenkező gyakorlat tekintetbe vételével oda kívánja az illető igazgatók s felügyelők figyelmét a rend- szabály irányozni, hogy a mezei munkák bevég- zése utáni időben a már odahaza nem szüksé- gelt tanonczok járjanak az iskolába, és a tanitó őket délelőtt két óráig, s délután ugyanannyi időig oktassa.
A községek kötelesek voltak marháik őrizése végett közös pásztort fogadni, nehogy ezen ok miatt a tanonczok elvonattassanak az iskola lá- togatásától". Ha a községben kath. iskola nem volt, e vallású tanonczoknak a kath. lelkész en- gedelmével volt csak szabad a protestáns népis- kolába járni, de ezek isteni tiszteletén, ugy a vallástanitáson is nem vehettek részt, ezt a kath.
lelkésztől nyerték azok; igy viszont a protestáns ta-
nonczok is látogathatták a katli. népiskolát, de ők sem voltak kötelesek a hittani előadást meg- hallgatni.
V. Nem lehetvén minden a tanügyre vo- natkozólag a XVIII. században kiadott kir. ren- deleteket e füzetben felsorolni, röviden méff föl-
o
emiitjük, az 1790 —91. országgyűlésnek XV.
t. ez., u g y látszik a honatyáknak nem igen volt az egészen tetszésére, hogy a nép-, u g y a fel- sőbb iskolák iránt is egyedül a király intézkedik az országgyűlés mellőzésével, azért felkérték őt, hogy ők is óhajtanak e tárgyban tanácskozni, és egy országos bizottmányt kebelükből avégre kiküldeni, hogy ez dolgozzon ki egy javaslatot s terjeszsze azt királyi jóváhagyás alá, melynek kinyerése után azt mint kötelező törvényt a
Corpus Jnrisbci fogják igtatni*
II. FEJEZET.
Népiskoláink a XIX. század első felében.
I. 0 Felsége a király megadta ugyan az országgyűlésnek a kért engedélyt, melynek bi- zottsága a J/ária Therézia által kiadott s fentebb érintett alapelveket magában foglaló munkálatot az időközben kifejlett viszonyokhoz idomitva némi módosítások mellett elfogadta, és
* 1790—91. XV. t. cz. szövege : Cum Salus E e i p u b l i c a e ab e d u c a t i o n e J u v e n t u t i s plurimum dependeat, liinc a n n u e n t e sua M a t t é E e g i a Status et ordines decreverunt, u t Deputatio Regnico- laris Systhema generalium Principiorum nationalis educationis et Libertatis proeli e l a b o r a t u r a , ac t a n d e m opus tale comitiis Regni post revisionem et Aprobationem in L e g e s R e g n i r e f e r e n d u m p r a e s e n t a t u r a , s a I v i s j u r i b u s R e g i i s d e n o m i n e t u r ,
— 12
legfelsőbb jóváhagyás végett Ö Felségének be is mutatta, ki némi változások mellett azt el- fogadá; de a másik kérelmet, hogy ezen u j sza- bályzat a törvénykönyvbe igtattassék, nem tel- jesité, hanem előbb a helytartó tanács által ki- adott rendeletekben intézkedett az iskolák iránt, és 1806. évben „Ratio Educationis pub- licae, totiusque rei litterariae per Regnum Hun- gáriáé et provincias eidem adnexas" czim alatt sajtó utján is közzétett könyvben közlötte a nép- iskola, és felsőbb tanodák, akadémiák, egyete- mek szervezetére s igazgatására vonatkozó rend-
o o
szabályokat; az előszóban hivatkozva arra, hogy ezek az országos bizottság munkálata alapján készültek, és ő királyi joga s hatalmánál fogva -akar azoknak érvényt szerezni azon megjegyzés mellett, hogy az ágostai s helvéthitvallásuak is e rendszer szellemében tartoznak iskoláikat szer- vezni s felszerelni, melyekre a kormányi felügye- let szinte kiterjesztetett, a görögnemegyesültek iskoláira nézve azonban további rendeletig az u j rendszer hatálya nem terjed ki.
Ugyanazon szellem lengi át eme uj rend- szert is, mint a Mária Therézia által kiadott szabályzatot, a tanonczok vallásos oktatására volt itt is a fosul}' helyezve, és ennek alapján ugy a főpásztorok, mint a falusi lelkészek eme isko- lákrai befolyása fenntartatott.
Tankönyvekül azonban mindennemű alsó s felső iskolákban csak a budai m. k. egye- temi nyomdából kikerült könyveket szabad volt íi tanítóknak s tanonczoknak használni. A fa- lusi s kisvárosi népiskolákban a hittan mellett
olvasás, irásr a, a közéleti viszonyokhoz alkal- mazott számadásra, és a felsőbb hatóságok iránti engedelmességre taníttattak a gyerme- kek. A nagyobb városi iskolákban a hittan- hoz a biblia is járult, ugy a számtan is bővebben adatott elő, levél, nyugta kereskedői számlák szerkesztésére is nyertek itt a tanonczok oktatást. A nagyvárosi népiskolákban minden na- gyobb kiterjedésben adatott elő, melyben a rajz és mezőgazdaság elemei is taníttattak.
A magyar nyelv minden iskolában köte- lező tantárgy volt, ugy a latin nyelv is, mely a városi iskolákban már nagyobb kiterjedésben adatott elő, mint a falusi iskolákban, hol annak első elemeit csak a nemes származású s nagy tehet- séget eláruló falusi tanonczoknak adta elő a tanitó.
Az u j r e n d s z a b á l y a leány iskolákra is k i - terjesztő figyelmét, és ezeket a fiuktól külön óhajtá falukban is taníttatni, városokban pedig megparancsolta azt.
A tanítók állandósítására nézve is intéz- kedett az uj rendszabály, amennyiben őket a ker. iskolai felügyelő hatalma alá helyezte, ehez tartozott a tanitó s község közt felmerült panaszokat s viszályokat elintézni, ki ha nem volt képes kellő képzettség hiánya miatt tani- tani, nem fosztatott meg hivatalától, hanem a képzettség megszerzésére időt n y e r t ; ha pedig agg kora miatt nem volt már képes hivatalának megfelelni, mellé vagy segédet fogadni, vagy más módom ellátásáról gondoskodni köteles volt a község. A tanítói állomásra az igazgató a község- gel együtt káromat terjesztett fel a folyamodók kö-
— 14
zül a kerületi tanfelügyelőség utján a tartományi főigazgatónak, és ez nevezett ki ezek közül egyet.
Az iskolalátogatásra nézve e szabályzat akép rendelkezik, hogy az iskolát két osztályra lehet alkalmazni, melynek egyikében kivált nyári időben délelőtt az idősbek, délután az otthon szüleiknek segítséget nem nyújtó ki- sebb tanonczok nyerhetnek oktatást, és igy a szülőkön is segítve leend, és ezt télen is lehetne igy beosztani. Ezt azonban ott, hol a tanonczok iskoláikat folytatni, .vagy ezeket végezve más életpályára akarnak lépni, a községek s szülőkre kell bizni, ha reggel s délután is látogatni akar- ják az előadásokat. — Azt azonban elvül állítja
fel a rendszabály, hogy 6—12 éves koráig min- den gyermek tartozik az iskolát látogatni, azért erre a szülőket, ugy a községeket és uradal- makat a helyi, körülmények által igényelt is- kolai épületek épitésére, fenntartására kötelez- vén a vármegyei hatóságokat fölhívja az uj sza- bályzat, miszerint közreműködésüket ezen üdvös rendszabályok végrehajtásától meg ne tagadják, és az iskolák igazgatóit s felügyelőit egész erély- lyel támogatva részükről is mindent elkövesse- nek, hogy mindaz, mi rendelve van, végrehaj- tassék; és miután az ország boldogsága feltételezve van attól, hogy az ifjúság valláserkölcsös neve- lést nyerjen, ez pedig csakis az iskolában sze- rezhető meg, ha a szülőket a járási, megyei tisztviselők szép intelmekkel nem birják eme kötelességük teljesítésére reábirni, akkor testi büntetés alkalmazása által is kényszerítsék őket eme természetes szülői kötelmük teljesítésére;
és nehogy az ifjúság elfelejtse azt, mit az iskolában egyszer tanult, ennek meggátlása végett az lett elrendelve, hogy ünnep és vasár- napokon a keresztény tanitásra egybegyűlt ifjú- ságot, ha a lelkész elvégezte a maga teendőit, a tanitó lépjen a távozó lelkész helyébe, és rö- viden ismételve az iskolában egykor bővebben előadottakat, oktassa s tanitsa őket szinte.
II. Igazán szép s üdvös rendeletek voltak mindezek, melyek a kir. helytartó tanács által a népoktatási ügy előmozdítására nézve kiadat- tak, azonban jó nagy része mindazoknak csak papiron maradt, s életbe nem léptetretett. A se- gédkezésre felliitt vármegyék nem igen buzgól- kodtak ama rendszabályok végrehajtásában. A jelen század második évnegyedében felmerült liberális eszmék s elvek több vármegyéket már a maguk részére hóditottak, ezen eszmék szerint a népnevelés ügyének rendezése nem a királyi kormányszékhez, hanem magához az or- szággyűléshez tartozónak véleményeztetett, innét magyarázandó meg a vármegyéknek eme kir.
rendszabályok végrehajtásában tanusitott ha- nyagsága, ugy az is, hogy az 1827. országgyű- lés is VIII. t. cz. azt kérelmezte a királytól, hogy a vármegyék és az országgyűlés részéről beadott sérelmek s panaszok orvoslatára már az 1790—91. országgyűlés 67. t. cz. megbízott országos választmányok — minthogy azok e tárgyra vonatkozó munkálataikat mindeddig be nem nyújtották, és igy ama sérelmek s panaszok is orvoslás nélkül hagyattak — most uj tagok-
— 16 —
kai kiegészítve javaslataik mielőbbi benyújtására utasíttassanak.
Valljuk be őszintén, e liberális eszméknek hódoló pártnak nem igen volt az is tetszésére, hogy az elemi népiskolák igazgatása, s igy az ezekben oktatott tanonezoknak vallás erkölcsi nevelése egészen s kizárólag a kath. clerus ke- zére volt bizva; azért midőn programmjába fel- vette a népoktatás ügyének rendezését is, és az országgyűlésre küldött követeinek utasításul is adá, hogy a vármegyéknek is befolyás szerez- tessék a népnevelés ügyében, azt is kijelenté, hogy nem szándoka eme iskolákat a clerus igazgatása alól elvonni, csak ellenőrző befolyást kiván a maga részére is az oktatás ügyre nézve szerezni, és több vármegye addig is — még eme jogának élvezetébe léphet — megválasztá a népiskolákra felügyelő küldöttséget, melynek feladata az volt, hogy annak tagjai gyakrabban látogassák meg a falusi iskolákat, ezeknek fél- évi s az év végén tartatni szokott vizsgáin je- lenjenek meg, ezeknek eredményéről, ugy az iskolák anyagi s szellemi állapotáról, igény s szükségeikről kimerítő véleményes jelentést ter- jeszszenek be az alispánnak, mely azt majd a
közgyűlésnek be fogja mutatni. E küldöttség elnöke rendesen a megye székhelyén lakó öreg táblabíró vala.
Midőn a népiskolákat igazgató lelkész a vármegyének ily tartalmú határozatáról értesült, örömmel telt el szive, mert azt hitte, hogy nem lesz már elhagyatva mint eddig e nehéz hivata- lának teljesítésében, s eme vármegyei küldött-
ságban nagy segélyt fog feltalálni; azonban itt is valósult ama közmondás, hogy nagyobb volt a füst mint a világosság, nem mind arany, ami fénylik, mert köztudomásu dolog volt az, hogy ha a vármegye valamely ügynek elintézését ily küldöttségekre bizott — ha csak személyes érdek nem játszott abban főszerepet — annyi volt, mint az ügyet elodázni, vagy elejteni, ez történt a szóban lévő ügynél is ; az első félévi vizsga téli, a nyári széna és repcze takarítási időre esvén, a küldöttségi tagoktól áldozat lett volna azt kí- vánni, hogy zord időben járhatlan utakon, vagy sürgős dologidőben iskola látogatás végett el- hagyják kedves családjuk otthonát, s elha- nyagolják gazdasági ügyeiket. Es igy megtörtént igen gyakran az is, hogy ha az igazgató falusi lelkész az iskolája iránt kötelmét hanyagul teljesítő földes uraság, vagy községe ellen kénytelen volt az alispán urnái panaszt emelni, s orvosla- tot keresni, ezt eme népnevelési küldöttségek kor- szakában is vajmi ritkán találta meg. A pana- szos előterjesztést kiadta ugyan az alispán a küldöttségi elnöknek, ez talán közlötte is a ta- gok egyikével, ki ha talán eljárt volna is a megbízott tárgyban, alig tett jelentést, és ha tett is, a küldöttségi elnök nem birta magához gyűlésre egybehivni, és az együttes megjelenésre reá birni a küldöttségi tagokat, és igy nem is adhatta be az alispánnak véleményes jelentését a fenforgó ügyre nézve, és igy az alispán sem válaszolhatott s igazíthatta el az elébe vitt pa- naszos ü g y e t ; és igy történt, hogy a szegény igazgató lelkész évekig várakozhatott panaszá-
nak orvoslatára. Csekély kivétellel ilyen volt ama népnevelési küldöttségek fénykorában is a népiskolai igazgató lelkész helyzete, ki egyedül önmaga, úgyszólván elhagyatva, fáradozott isko- lai ügyben. Bátran hivatkozunk e tekintetben mindazokra, kik a régi vármegyei világban eme iskolák igazgatásában fáradoztak, nem carrica- , inra, nem torzkép ez, melyet itt rajzolunk, a
megtörtént eseményeknek hü képe ez.
III. 0 Felsége a főigazgatók által be- adott hivatalos jelentések alapján a királyi Hely- tartó Tanács utján 1844. értesülvén e bajokról, és arról is, hogy a népoktatás ügye nem bir az óhajtott eredményhez eljutni azon ok miatt, mert a népnevelés ügyével vagy semmit, vagy keveset gondoló vármegyék az eme népiskolák igazgatásában fáradozó közegeket, s a clerust nem támogatják, a népiskolák szervezetére s kormányzatára nézve a velenczei tartományok- ban már régi időtől fogva jó eredmény nyel gya- korlatban levő „Regolamento delle scliole ele- mentari" czimü iskolai szervezet átvizsgálásával b. e. József nádor elnöklete alatt Lonovics József esanádi püspök, nagyváradi ker. főigazgatót, s báró Mednyánszky Alajost bizta meg, hogy en- nek áttanulmányozása után a népiskolákra nézve hazánk viszonyaihoz alkalmazott uj szabályza- tot dolgozzanak ki, s terjeszszenek királyi jóvá- hagyás alá.
Ezen u j javaslat, mely Magyarország elemi tanodáinak szabályait 88 §§. foglalja magában, királyi jóváhagyást nyervén, 1845. évben a m.
k. Helytartó Tanács által 25,224. számú leirat-
— 19 —
tal lett az illető egyházi s vármegyei, ugy vá- rosi hatóságoknak 0 felsége nevében azon meg- hagyással leküldve, hogy 1846. évtől kezdve ezen uj szabályok lépnek eme iskolákra nézve életbe, mert a 41. §. szövegezése szerint „min- den tanodák főfelügyelősége átalában, s igy különösen az elemi tanodáké is Magyarország- ban a kir. fölség nevében a m. k. Helytartó Tanácsot, mint felsőbb igazgatói s kormányzói hatóságot illeti, fenmaradván a megyei püspökök- nek tulajdon megyéjükben a keresztény hitvallás- bani oktatásra nézve fölügyelésük."
Ezen uj szabályzat első fejezete az elemi tanodák minőségét, második azok felállítását, harmadik az oktatás tárgyait, negyedik az okta- tás módját és vizsgákat, ötödik azok igazgatá- sát, hatodik a tanítók ügyeit, hetedik igazgatá- sát, nyolczadik a tanügyi költségeket, kilenczedik a tanköteleseket, és végre a tizedik fejezet a taní- tók képességét tárgyalja.
Alsó elemi népiskolákat két osztálylyal köz- ségekben, négy osztályú felső elemi népiskolákat rendel e szabályzat városokban külön a fiuk, s külön a leányok számára berendezni; ez utób- biak külön igazgatóra bízatnak, a falusi népis- kolák igazgatója azonban mindenütt a helybeli lelkész. Minden elemi iskolák a kerületi esperes és a kerületi vármegyei szolgabíró felügyelete alá helyeztettek, ez utóbbit vármegyei tanod ai felvigyázónak nevezi az uj szabályzat, ezenkívül mindenütt iskolai gondnok volt a községek által választandó.
Tanítókul csak tanképesitő okmánynyal el-
2*
— 20 —
látottak voltak alkalmazhatók, kik a kegyúr vagy pártfogó, jótevó' s földesúr általi hármas kijelölés utján a kerületi esperesi felügyelő aján- latára a főigazgató helybehagyásával neveztet- tek k i ; a segéd-tanítókat az esperesi felügyelő a község, kegyúr, pártfogó s lelkészszel egyet- értésben a képezdét végző egyénekből nevezte ki. Csak a kantori hivatalt viselhette a tanitó, a jegyzőit nem, fizetésük felsőbb helyen hely- behagyandó szerződés által volt biztositandó. Ha a tanitó öregség, vagy más alapos ok miatt kö- telességét nem folytathatta, 30 évi szolgálat után egész fizetésével nyugdíjaztatott; rövidebb időre az állam hivatalnokaira fenálló szabályok voltak reájuk nézve is irányadók. Magán taní- tok is e rendelet életbe lépése után egy év múlva tanképesitő okmány mellett taníthat- tak csak.
Tankötelezettség fiu és leányokra 6 — 12 évig tartott, a gyermekeiket nem iskoláztató szü- lők a község pénztára javára pénzbeli birsággal büntettettek.
Az esperes mint felügyelő, a szolgabíró mint felvigyázó, ugy a lelkész mint igazgató e czimen fizetést nem húzott, díszes kötelességnek nevezi ezt az uj szabályzat, csak a gondnoknak dijját helyezi kilátásba, mely a község tehetsé- gétől, s ősi nemes buzgalmától s nagylelkűségé- től föltételeztetik a 70. §. szerint.*
* H a a k e g y ú r s p á r t f o g ó m á s k é p nem rendelkezett, e hi- v a t a l egy, v a g y a k ö r ü l m é n y e k h e z képest t ö b b helybeli erényes s tekintettel biró értelmes, t a n o d a i ü g y e k b e n j á r t a s és buzgó e g y é n r e bízatott, ki a helybeli lelkész s községgel e g y e t é r t ö l e g m ű k ö d i k , s
— 21 —
A tanügy költségei a városokban ezek pénz- tárára voltak utalva, falukban a kegy- s föl- desuraknak segítsége mellett a községi pénztá- rak viselték e terhet.
IV. Igen szép s üdvös rendszabályokat foglal magában ezen az előbb már gyakorlat- ban lévő tanügyi rendszert némely pontjaiban módositó, s a kifejlett viszonyokhoz alkalmazó uj tanügyi reform is, a népiskolák vezénylete
a clerus kezénél maradt, a megyei főpásztor- nak eme iskolák tanonczainak vallásos nevelé- sére nézve joga fentartva, a felügyelet ezekre az esperes s járási szolgabíró kezébe helyezve, és a főigazgatást a leginkább egyházi dignita- riusokból kinevezett kerületi főigazgatók közve- títése mellett 0 felsége királyi kormányszéke utján gyakorolta eme iskolák irányában.
Azonban eme szép s üdvös szabályzat sem termé meg az óhajtott eredményt azon ok mi- att, mert a t. vármegyék legnagyobb része ez időben már az administratori rendszer ügyében kifejlett liarcz miatt ellenzéki álláspontot fog- lalva el, nem igen serénykedtek segédkezet nyújtani eme népiskolák ügyében a clerusnak, és annál kevésbé voltak hajlandók a kormány intentióit az iskolai oktatás ügyében elősegíteni, mivel az ezen uj reformban is hangsúlyozott királyi jogot — a népiskolák szervezetére s igaz- gatására nézve — elismerni vonakodtak, és ezen uj reform után is nem egyszer történt meg
v á r o s o k b a n a h a t ó s á g n a k , f a l u k o n a j á r á s i f ő b í r ó n a k t e k i n t é l y é h e z folyamodott segélyért s t á m o g a t á s é r t a t a n ü g y előmozdítására nézve. 49. §.
22
az, hogy az igazgató lelkésznek panasza csak azon esetben lőn a vármegyei tanodai felügyelő nevet nyert járási szolgabiró által figyelemre méltatva, ha az véletlenül jó barátságban élt a lelkészszel, és talán ő maga is szivén hordozta a népiskolai oktatás ügyét; ha e két feltétel egyike nem forgott fent, biztos lehetett a lelkész, hogy iskola ügyben előadott kérő, vagy panasz levele elintézetlenül maradt a megyei hatóság- nál, és ha az igazgató lelkész ily körülmények közt a küzdésbe kifáradva s türelmét vesztve,, nyugalmát községe irányában ő is a tétlenségben kereste, az eredmény — ami előre látható vala
— az volt, hogy kora tavaszszal már üres volt a tanodai helyiség, fü nőtt az iskola udvarán, melybe az elöljárók néhány tanonczot még is beerőszakoltak akkor, midőn meghallották, hogy a kerületi esperes ur el fog jönni a községbe visitálni.*
V. Ily szomorú viszonyok mellett gondozta s kezelte honunkban íir clerus a népiskolákat,, ezeknek főigazgatását 0 felsége kormánya ve- zette ugyan, de a vallás erkölcsös nevelésre
* M u t a t v á n y u l ide irjuk egy n ó g r á d m e g y e i lelkésznek a lle- ligióban (1845. 13. sz.) közlött keserű panaszát. „ H a z á n k falvain itt-ott az iskolaügy igen silány lábon áll, de el merem mondani, hogy még olyanon sem állana, h a azoktól f ü g g n e , kik csak b e- s z é l n i s z e r e t n e k . Oh h a t u d n á a hon, mily sok b a j b a k e r ü l falun nem egy iskola h á z a t , hanem csak egy iskola g u n y h ó t is fölépíteni, hogy mennyi szétágazó é r d e k e k e t kell a lelkipásztornak összeegyenliteni, mennyi nehézségeket leküzdeni, m e n n y i t egy is- k o l a építésére szükséges térért, v a g y e g y - k é t száz tégláért, v a g y n é h á n y d a r a b f á é r t némely h a t a l m a s o k előtt s sokszor siker n é l k ü l esdekelni, kezdene tán lassankint egy oly törvényről is gondos- kodni, mely az e t e k i n t e t b e n szép s könyörgő szóra oly nehezen h a j l ó k a t kissé m e g h a j l í t a n á . M e g y é n k b e n j e l e n l e g t ö b b f a l u n m u -
— 23 —
nézve a főpásztorok jogai is épségben hagyat- tak; és ha ezek meg is voltak elégedve a falusi iskolákban mutatkozó vallás erkölcsi eredmény- nyel, ugyanezt nem voltak szerencsések tapasz- talni ama városi iskoláknál, melyeknek igazga- tása nem a lelkész, hanem a városi hatóság
7 o
által választott igazgatóhoz tartozott. Az 1847/8.
országgyűlés alatt tanácskozó főpapoknak — az utóbb sajtó utján is Emlékirat czim alatt meg- jelent könyv tanúsága szerint — figyelmét fel- költé a városi népiskoláknál e tekintetben ta- pasztalt káros tünemény, és a baj orvoslatára vonatkozó javaslataikat legfelsőbb helyre is föl- terjesztették. >Az iskolai nevelésről — igy szól e tárgyban az emjitett füzet — szomorúan kel- lett a püspököknek bevallani azon általános ta- pasztalást, miszerint a kath. fiatalság — ámbár az iskolákban a vallás elég szorgalommal tanit- tatik — a szentségekkeli élésre, s az isteni tisz- telet gyakorlatára szorittatik, mindamellett is a kath. religió iránt igen csekély, vagy épen semmi tisztelettel nem viseltetik, sőt attól épen idegenkedni, vagy elfordulni is látszik. Okául e szomorú jelenetnek a püspökök egyrészről a
t a t k o z n a k iskola építési mozgalmak, m e g i n d i t v á k l e g i n k á b b a lel- kipásztorok által, és h a a földes u r a k részéről is m i n d e n ü t t ily viszhangos készség m u t a t k o z n é k , nem sokára N ó g r á d minden fal- v a i b a n egy tágas, világos, czélirányos, csinos iskola e m e l k e d n é k , m e l y b e n öröm volna t a n i t a n i é s t a n u l n i ; midőn most iskoláink n a g y részint olyanok, hogy a g y e r m e k e k k é n y t e l e n i t t e t n e k nem a pa- dokban, mert azok itt r i t k á n t a l á l t a t n a k , h a n e m a földön összezsu- gorodottan ülve h a l l g a t n i a t a n i t á s t a tanító, v a g y lelkipásztortól, kik j ó l vigyázzanak, hogy l á b u k a t meg ne mozdítsák, nehogy az egyik vagy másik g y e r m e k r e t i p o r j a n a k , főkép, h a a lelkipásztor szünteleni sürgetésére egy kissé számosabban sereglenek a gyerme- k e k össze."
családi élet rosz példáit, a vallástalanság ural- kodó szellemét, de azon körülményt is tekintik, miszerint a vallás tanítás iskoláinkban csak el- méletileg, vagy épen gépileg űzetik, mig azalatt a hit és erkölcsi érzet a szívben, hol a vallás- nak honolni kellene, gyökeret nem ver. Az első elemi- osztálytól a philosophiáig ugyanazon egy alakban, és rendben taníttatik a vallástudomány, az első katekizmus fokozatos bővítésével. Innen van, hogy az ily oktatás az ifjú előtt elveszti azon érdekességet, mely az oktatottban hajla- mot, szerelmet s szenvedélyt képes fölébreszteni, s azon ifjúnak nemes érzelmeit a vallás iránt buzgóságra feltüzelni. Ehhez járul még az is, hogy mig magán társaságokban, nyilvános he- lyeken, gyűlési termekben, az ujabb literatura müveiben s a napi események közlönyeiben a kath. egyház iránti gyűlölet holmi eltorzított történeti anecdotákkal, gúnyos phrasisokkal, sőt rágalmakkal is a mélyebb tudományosságot nélkülöző fiatalságban fölizgattatott, sem az is- kola, sem a literatura nem igyekezett napfényre hozni a hitetlenség gonosz szándékát, s megvé- deni az ifjúság fogékony szivét a káros és a vallás s erkölcs iránti tiszteletet elfojtó benyo- mások ellen. Azért a tanácskozó püspökök, érezve hivatásuk nyomatékát a nevelés s köz- oktatás ügye körül, érezve azt, hogy midőn a kormány a kath. iskolák igazgatását kezeli, a k a t h . egyház érdekeit tartozik képviselni, és minden elnyomások ellen megóvni, s hogy az egyház nevében csak annyit s olyat tehet s rendelhet, mit ez vagy helyben hagy, vagy javasol, az
— 25 —
iskolákra nézve sürgetendö'nek találták a) hogy az elemi iskolában a hitoktatásra, melynek ezen- túl a katecliismus betanulásán kivül vallásos- ságra hirdető alakban s tanmód szerint kell ve- zettetni, a kirendelt heti két óránál több idő fordittassék, b) hogy az egyház története érde- kes s az egyház iránti ragaszkodást fölélesztő előadásban a közép tanodákban a tantárgyak közé fölvétessék, c) a bölcsészeti osztályban a val- lástudomány előadása mellett egy e czélra ké- szitendő kézi könyv szerint a katholicismus apo- lógiája a szájban forgó, vagy a történeti s természettudományi munkában elszórt megtáma- dások, elferditések s gúnyok ellen nyilvános leczkékben a hitoktatók s szónokok által tanit- tassék."
III. FEJEZET.
Népiskoláink 1848. évben.
Ily előzmények után következett be az 1848. évi nagy átalakulás honunkban, és meg- született a felelős magyar ministerium, a nép- képviseleti rendszeren választott képviselők or- szággyűlése is megnyilt; és ha az előbbi ország- gyűléseken tanácskozó követeknek nem volt idejük vagy kedvük a gyermekek oktatási ügyével komolyan bajlódni, — kik örültek, ha ezen ügyet helyettük az apostoli király kormányszéke vé- gezte, és ha elődeik megelégedtek avval, hogy a király felhivása folytán egy-egy bizottságot küldtek ki e czélra, hogy az ez ügyben tanács-
kozván, ama kormányszék részére javaslatot dolgozzon ki, — azoknak az 1848. évi országgyű- lésen tanácskozó utódjaik már nagyobb érde- keltséget tanúsítottak a népoktatás ügye iránt;
mint más egyéb tárgynál, u g y ennél is azon elv volt előtérbe állítva, hogy az eddigi rend- szer rosz, tehát lomtárba vele, ujat, annál job- bat kell létrehozni; megfeledkeztek azonban ama régi közmondásról quae nova, non semper bona, et quae bona, non semper nova. Az országgyűlés termeiben, ugy a sajtó terén is, különösen a tanitók részéről követelve lŐn a népiskoláknak az egyház kezébőli elvonatása és függetlenítése, a népbarátok részéről a többi közt avval is in- dokoltatott ezen szakítás az egyháztól, mert ez a népneveléshez vagy nem ért, vagy pedig hí- veit szándékosan tudatlanságban, setétségben sze- reti tartani, érdekei hozván ezt u g y magával.
Talán az illetők maguk se hitték el azt, mit másoknak igazság gyanánt hirdettek, de hát abban az időben sok tarka-barka bolondságnak voltak nem csak hirdetői, de hivői is.*
* A Religió szerkesztője 1848. j u l . 11. e v á d r a igen t a l á l ó - lag azt jegyzé meg, hogy t u d a t l a n s á g a világon k é t s é g k í v ü l n a g y van, volt is, e's lesz is örökre. A t u d o m á n y tenger, melyből a h a - landó több-kevesebb cseppet meríthet, de melyek a n a g y abyssus- ban elvesznek, mint vesznek el még a l e g n a g y o b b folyók is a vi- lágot körülvevő m a g a s oczeánban. Ki minél t ö b b e t t u d , a n n á l in- k á b b világos előtte, hogy t u d o m á n y a , az ismeretek és t á r g y a k egyetemével mérlegbe tétetve, nem e g y é b v é k o n y pislogó mécsnél, mely a setétben kis k ö r t megvilágít n g y a n , de a n a p tiizözönében elvész. Mindamellett azonban mindenbeni t u d a t l a n s á g g a l még a fejlés legelső f o k á n álló embert sem lehet vádolni. E m b e r e k e t is- m e r e t e k tekintetéből szorosan véve, több- és kevesebbet t u d ó k r a oszthatni csak föl. A t ö b b e t és kevesebbet pedig e földön minden- k i n e k p á l y á j a , hivatása s ezzel összekötött kötelességei h a t á r o z z á k meg. A szegény földmivelö e m b e m e k elég t u d o m á n y a van, h a t u d j a
1848. julius 20-ra nyilvános hírlapi fellii- vások által Magyarországból minden hitvallású s rendű tanitók a testvériség lelkes hangján fel- kérettek a tanügyben tartandó országos gyű- lésre ; a budapesti tanitók részéről a vidékiek-
azt, mit m i n d e n embernek okvetlenül, mint szellemi l é n y n e k t u d - nia kell, azaz : elégséges vallásos és erkölcsi ismeretekkel bir ; h a polgári kötelességeit t u d j a , és á l t a l á b a n ért k e n y e r e t a d ó szaki fog- lalatosságához annyit, mennyi a n n a k j ó l e l k ű , h a b á r fáradságos és gyér megkereséséhez k í v á n t a t i k . Már pedig, hogy ezeket illetőleg, a k a t h . népet mindenbeni t u d a t l a n s á g r ó l vádolni lehessen, azt u g y hiszem, j o g g a l t a g a d h a t o m . Bir az némi gazdászati, földmivelöi, h a b á r nem is k ö n y v b ő l szerzett, de minden esetre józan, mert a p á - ról fiúra á t h a g y o m á n y o z o t t ismeretekkel, t u d á l t a l á n kevés szám- adást, olvasni és irni. Polgári kötelességeire nézve, h a t ö b b e t nem, l e g a l á b b főpontokban azt, hogy mivel tartozik a h a z á n a k és f e l - sőbbségnek, k é t s é g k í v ü l t u d j a . Vallásos ismereteit tekintve, bizo- n y á r a képes volna t ú l t e n n i sokakon azok közül, kik m a g u k a t mi- v e l t e k n e k t a r t v a , t u d a t l a n s á g á t megróvni szeretik, de a kathecliis- must, a béketűrést, élettisztaságot, Isten a k a r a t j á b a n i m e g n y u g v á s t , s az abból folyó lélekerösséget ezen szegény néptől t a n u l h a t n á k . Erkölcsi szempontból, igaz itt is m e g v a n n a k a perczentek, de min- den osztálynak meglévén s a j á t , h a b á r nem is épen criminalis e l j á r á s alá eső bűnei, egyikét is, másikét is, a becsületesség közserpenyii- j é b e vetve, u g y hiszem, nem a népet terhelendi a súlyosabb, le- nyomó rész. L e g a l á b b én a népben t ö b b lelkiismeretességet tapasz- taltam, mint a mivelt v a l l á s t a l a n o k n á l . B a b o n a s á g á t pedig ne s o k a t liánytorgassuk s z e m é r e ; hisz ebből u g y a n elég v a n a m a g a s a b b és t a n u l t osztályokban is. Még okos emberek is j ö v e n d ö l t e t n e k ma- g u k n a k , s örvendenek, h a a k á r t y a v e t é s j ó t m o n d a t o t t n e k i k . Az élet m y s t e r i u m a párosulva az emberi gyarlóság-, liiuság-, n a g y r a - vágyás-, bosszú- és irigységgel, a b a b o n á k természetes a n y j a , mely h a Napóleonokat is v a k i t el, miért kellene épen m i a t t a a n é p e t mindenbeni t u d a t l a n s á g g a l sújtani, v a g y pedig a n n a k megszűnését a tudományos miveltség és ismeretek szaporodásához k ö t n i ? — Többiben nem azt m o n d j u k , hogy a nép m á r eleget tud, teljesség- gel nem ; h a n e m csak azt, miszerint e nép korántsem oly t u d a t l a n , mint némelyek hirdetik ; azt sem á l l í t j u k , hogy a népet t ö b b r e é s szorgalmatosabban t a n i t a n i nem kell, mint az eddig t ö r t é n t ; h a n e m igenis az igazság nevében k í v á n j u k , hogy n é p ü n k b e n is elismertes- sék az, ami elismerni való, hogy tudniillik, — józan, sehol sem hi- ányzó kivétellel, — m e g t u d j a k e n y e r é t keresni, fizeti az adót, s keresztényi kötelességeit hiven teljesiti. Aki pedig ezt teszi s teheti, az, az emberi miveltség egyik, épen nem utolsó osztályában foglal- h a t h e l y e t mindenkor, h a b á r k ü l ö n b e n b ú c s ú k r a j á r n a is.
nek ingyen szállás lön felajánlva; a tudomá- nyos egyetem nagy termében a fentebbi napon megnyílt gyűlésnek — melyre kétszáznál töb- ben jelentek ugyan meg, de a katholikusok közül kevesen — ezélja volt kölcsönös tanács- kozás utján népoktatásunk, s közoktatásunk alap- elveit, s rendszerét megállapítani, és annak éle- tét is a törvényhozás utján biztosítani. Heves vita után azon elv lett fölállítva, hogy az álla- dalom állit tanintézeteket a tanszabadság teljes biztosításával, és az elemi, középtanodai, reál és a fötanodai szakmák, képezde, nőnevelés, vak- s siketnémák intézete s kisdedovodák uj sza- bályozása iránt öt nap alatti gyülésezés alatt elkészült javaslataikat egy küldöttség által br.
Eötvös József oktatásügyi ministernek be is mu- tatták, ki azt szívélyesen fogadá, és felhivá lel- kesen a tanítókat arra, miszerint a kormány törekvéseit életbe léptetni buzgó hivataloskodás- sal igyekezzenek. Ezen gyűlésben az elemi ta- nítói osztály — minden vallásbeli — nyíltan és erélyesen kikelt az egyháziak eddigi igazga- tása ellen, s nagy többséggel arra szavaztak, hogy első fokú igazgatójuk egy helybeli tano- dai tanács legyen, melyben a lelkész csak ugy foglaljon helyet, ha a nép bizalmát birja, a kiakolbolitott lelkészszel együtt azonban a hittant e tanitó gyűlés nem merte mégis kiküszöbölni az iskolából, erre nézve az lőn végezve, hogy az elemi iskolákban lietenkint meghatározandó órákban a lelkész tanítsa a vallást.
II. Br. Eötvös József oktatásügyi minister is beterjeszté az országgyűlésnek népoktatási 19
§-ból álló törvényjavaslatát, melyből ugy lát- szik az egyetemes tanitó gyűlés határozataiból egynehányat szándékosan kifelejtett; ezen javas- latban a közös iskola is mellőzve van, a hitfe- lekezeti iskolák szabadsága meg van óva, a 12.
§• igy van szövegezve : a vallás oktatást a nö- vendékek ezentnl egyenesen és közvetlenül val- lásuk lelkészeitől veendik; a 13. §. amely köz- ségben több hitfelekezet van, mindenik hitfele- kezet számára külön elemi iskola nyittatik, ha egy-egy felekezeti iskolába járó gyermekek száma ötvenre megyen; 14. §. amely községben több hitfelekezet van, hanem oly számmal, hogy a 13. §. értelmében számukra külön iskolát nyitni nem lehet, ily helyen az iskola közös, és az elemi nevelést a növendékek hitfelekezeti előny vagy különbség nélkül nyerendik, más- ként is a vallásos nevelés a 12. §. értelmében nem ezen iskolához, hanem egyenesen az illető lelkészekhez tartozván, /y. §. Ha oly községekben, hol több hitfelekezet van, de a 13. §. értelmé- ben ezek számára * külön iskolát nyitni nem le- het, akár egyesek, akár valamely hitfelekezet- beliek mégis saját erejükből külön iskolát álli- tani kivánnak, ez szabadságukban fog állani, anélkül azonban, hogy ezáltal a közös iskola fentartására kívántató s aránylag kivetendő köz- ségi adó alul fölmentetnének. 16. §. A községi iskoláknak egyenes felügyelése s vezérlése a községek által választandó bizottmányokat illeti, valamint ezeket fogja illetni a tanitók válasz- tása azok közül, kik kellő bizonyitványnyal bír- nak arról, hogy a nevelési pályára előkészültek.
— 30 —
Bármily ékesen szónokolva, erélyesen sikra szállott is Eötvös miniszter benyújtott törvény- javaslatának védelmére a képviselőházban, a
többség leszavazta őtet, és az elfogadott uj tör- vény 14. ily szövegezést nyert: Az állada- lom minden községében közös iskola állit ¿a tik; a 75. §.: Amely községben több hitfelekezet van, szabadságában álland a külön felekezeteknek a kormány felügyelése alatt saját erejükkel külön elemi iskolát állítani, de csak a felekezeti többség kivánatára, a kisebbség semmi esetben nem késztethetvén, hogy e külön iskola föntar- tására szükséges költségekhez járuljon. 16. §.:
A külön iskolát állitó felekezeti többség elemi iskoláira tett alapitványainak birtokában marad- ván, a közös iskola íöntartására kivántató köz- ségi adó rovata alól föl nem mentetik; a vallá- sos oktatáshoz az elfogadott uj javaslat e pótlé- kot ragasztá, hogy az nyilvánosan történjék a lelkész részéről.'1
Es ezen uj módosítással a közös iskolák rendszere, és a hitfelekezeti iskolák létrejöttének lehetetlensége lőn a miniszter akarata ellenére is az országgyűlés által megállapitva; hiába figyelmeztette az eredeti javaslatát védelmező miniszter a képviselőket arra, hogy a kénysze- rítő iskoláztatás, és az iskolák közössége népne- velés tekintetében egyszerre hozatván be, e ha- tározat az országot a legnagyobb nyugtalansá- gokba fogja ejteni. Volt idő, igen tisztelt ház, igy szólott a képviselőkhöz a miniszter, hol az
* Religio 1848. I I . 12. 14. 22.
egyház az iskolát tulajdonának tekintette, igen természetes, minthogy akkori időben a keresz- tény inkább a jövő, mint a jelen polgárának tekintette magát, s azok működtek nevelése körül, kik őt a jövő életre előkészítették, annyi- val inkább általános volt pedig az egyház ezen befolyása, mennyivel kevesebb contestáltatott az egyházi hatalom részéről, és minél szivesebben engedte át a nevelést a világi hatalom az egy- háznak. Akkor tehát az egyház az iskolát va- lóságos tulajdonnak tekintette; s vannak még most is Statusok, hol az egyház s iskola oly szorosan egybefűzetett, hogy jó formán az egy- házi hatóságon kivül az iskolára semmi más nem gyakorol befolyást: közönségesen azonban e követelések ily absolut modorban nem állít- tatnak föl, hanem amennyiben az egyház és az iskola aránylagos állásáról van szó, tulajdon- képen két kérdésre redukáltatik az egész. Az első kérdés az: el kell-e különíteni a vallásokta- tást az oktatás többi részeitől ? Erre nézve két- ségkívül azt kell felelnem, hogy el kell külö- nözni. A vallásos oktatás oly valami, főkép oly országban, hol különböző vallásfelekezetek van- nak, mit az oktatás többi részeivel összezavarni nem lehet. El kell tehát azt különözni, s az il- lető vallásfelekezetek lelkészeinek átadni. De a másik kérdés, mely itt fölmerül, az, kell e min- den egyes valásfelekezet számára külön iskolát nyitni ? E részben megvallom igen szeretném, ha a t. ház e kérdést nem elméleti, hanem mint tisztán gyakorlati kérdést méltóztatnék tárgya- lás alá venni. E n részemről megvagyok győződ-
