g j L Ü CALDERONI és TÁRSA

M A D A R Á S Z J Ó Z S E F .

g j L Ü CALDERONI és TÁRSA

H i t Váczi-u. 3 0

BUDAPEST.

Színházi látcsövek alumíniumból legkülönbözőbb kiállításban,kitűnő üvegekkel,tőrtokban vagy elegáns peluche zacskóban. Siói lálrsövek fogantyúval. Legujabo Zenss-féle távcsövek. Tábori, vadász- és verseny-látcsövek legújabb átaiakitussal á tirage rapidé. Sálon lorgnettek. Orr- csiptetök és SZeniOrrgek arany, ezüst teknősbékacsont keretben legjobb üvegekkel. Stereo- skop szekrények. Aneroid légsulymérők. Terem- és ablak-hőmérők diszes kivitelben. Rajz-

eszközök. Fényképészeti készülékek stb. dusz választékban.

Árjegyzékek kívánatra bérmentve küldetnek. "MHJ

b e k ö t é s i t á b l á k

med. univ. Dr. R É V É S Z B E N Ő

B u d a p e s t , Kerepesi-ut 63. sz. I em.

24 évi gyakorlat, a berlini és bécsi kórházakban szerzett tapasztalatai alapján, gyorsan és alaposan gyógyitja a z összes bőr-, ideg és nemi bajokat. Szépségi hibákat, szeplő, anya- és májfolt, pattanus, szemölcs, rézorr, fagyos végtagok, hajkorpa, hajhullás, sebek: szakszerű tanácscsal

szolgál az arcz és kézápolására.

F e l t ű n ő e r e d m é n y n y e l g y ó g y i t j a a t i t k o s betegségek n é v a l a t t i s m e r t összes férfi-, n ő i b a j o k a t s a z o k

k ö v e t k e z m é n y e i t .

Rendel: délelőtt 8—12, d. u. 3 — 5 és este 7 — 8 óráig.

Levelekre azonnal válaszol. Kívánatra gyógyszerekről is gondoskodik. Mindenkor mély diskreczió.

Elsőrangú hazai gyártmány.

Pontos czim i

ELSŐ M A G Y A R

(egy évfolyam 2 kötet) k ö t e t e n k i n t 1 f r t 30 k r . -1 JT1 — 1—X.iWAÁ i n e t n m p n i o c o n Iranlifllnlf

m I I i

I

I I

i

GAZDASÁGI GÉPGYÁR

RÉSZVÉNY-TÁRSULAT.

B U D A P E S T .

i I

M I

Magyarország legnagyobb és egyedüli

g a z d a s á g i g é p g y á r a

mely a gazdálkodáshoz szükséges

WT ö s s z e s

g a z d a s á g i gépeket g y á r t j a .

Rendelések megtétele előtt k é r j ü k m i n d e n szakba- v á g ó kérdéssel b i z a l o m m a l h o z z á n k f o r d u l n i .

Részletes árjegyzékkel

és szakszeri! felvilágosítással díjmentesen szolgálunk.

SS i

i

i

r

0 i I >)

Szecskavágók-. Morzsolok.

L I P I K - f ü r d ő

Slavóniában.

Egyetlen jódtartalmú alkalikus hőforrás (64° C.) a Kontinensen,

Kitüntetve: Budapesten 1885. és 1896., Londonban 1893., Bécs- ben és Rómában l8g4> az első dijakkal.

1898 ó t a a Lonjavölgyi v a s ú t i á l l o m á s a (Dugosellon át.) Indulás Budapest magy. áll. vasút fiumei gyorsvonattal 7 óra 15 perez reggel; érkezés Lipikre 6 órakor d. u. Romániából, Bulgá- riából, Szerbiából, Boszniából Bród-Novskán át. Azonkivül a déli vaspálya állomása Pakrac-Lipik-Kanizsán éa Barcson át.

(1898. óta zónatarifa) Visszautazás minden irányba nappali f hőforrások, természetes 64° C. magas

nátrium tartalmuknál (magyar Ems), továbbá azoknak jói összeköttetésüknél fogva, ivó- és fürdési czélokra, kitűnő hatá- súak mindennemű hurutos bántalomnál (gyomor-, bél-, gége- hurut stb.), köszvényes és csúzos bajoknál, iscbiasnál úgymint a mirigyek és vérbetegségeinél, görvélykór stb. Modern fürdőhely, pompásan kiállitott porczellán-, márványfürdők stb., izzasztó für- dők (tepidaria), bassinfürdők, fényesen berendezett szállodák, uj gyógyterem színpaddal, zongora- és társalgó termek, éttermek és kávéház ; remek szellős fedett sétány bazárokkal és az összes helyiségben és a nagyszabású parkban villamos világítás. Ki-

tűnő fürdozenekar.

Hivatalos fürdőorvos : d r Szemerey B e r t a l a n . Jódhévviz szétküldése egyenesen a forrástól. Magyarországi fő- raktár: adeskuty L . , Mattoni és Wille Budapesten. Ausztria ré-

szére : Heinrich Mattoni és S. Ungar, Bécsben.

Bővebb felvilágitások, valamint fürdőleirásokkal szolgál

a fürdőigazgatóság Lipiken.

IX. évfolyam.

MEGJELEN MINDEK VASÁRNAP.

Előfizetési feltételek : Egész évre frt 10 — Félévre » 5.—

Negyedévre » 2.50 Egyes szám ára 20 kr.

1898. 25/442. szám.

AHET

P O L I T I K A I É S I R O D A L M I S Z E M L E .

SZERKESZTI K I S S J Ó Z S E F .

-s*® Budapest, junius hó 19.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

B U D A P E S T , :

VII. ker., Erzsébet-körut 6. sz.

H i r d e t é s e k f e l v é t e l e u g y a n o t t . Kéziratok nem adatnak vissza.

Tisztelt olvasóinkhoz.

Julius elsején kezdődik lapunknál az uj félévi folyam és mi tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy újítsák meg előfizetésüket, még a nyári hüselő előtt.

A lapot, mint minden évben, most is utánuk küldjük a fürdőhelyekre vagy ahova dirigáltatni kívánják.

Gondoskodtunk, hogy uj előfizetőink Kóbor Tamás- nak lapunkban most folyó A csillagok.felé közfeltünést keltett regényének eddig megjelent részeit csonkitatla- nul megkaphassák. Tizenkét számban folytatódik eddig

és mi uj, féléves előfizetőinknek az összes számokat díjtalanul küldjük meg,

Mai számunkhozpostablanquettákatmellékeltünk.

„A HET" szerkesztősége és kiadóhivatala, VII., Erzsébet-körut 6. sz.

Krónika.

I d e g e n b e n .

— junius 16.

Blaskovits Sándor, képviselő, mint minden igazi mondáin, szereti és keresi az uj sensatiohokat. Nemes kíváncsisága egyszer azt a kérdést vetette elébe: ugyan mit érezhet a drámaíró, darabjának bemutató estéjén?

Roppantul érdekes és idegfeszítő lelki helyzet lehet az.

Izgatóbb minden Jinishnél, komolyabb minden baccaránál, bolondabb minden szerelemnél.

— Ergo meg kell próbálni, mondta magában re- gényhősöm, Blaskovits Sándor u r ; és mint regényhőshöz illik, belegyömöszölte vastag egyiptomi czigarettáját a bronz hamutartóba.

A dolgot egyébiránt csakugyan megpróbálta. Bámu- latos akarattal, erővel, szorgalommal követett el min- den szükségeset, hogy megtudhassa: milyen az az este.

Mindenekelőtt drámát irt, körmölt, mint valami szegény skribler (az időre szabadságolta a titkárát), aztán hóna alá fogta a darabot és — ó, via crucis! — sorra lá- togatta a direktor urakat.

Ezek a közönséges emberek azonban, elolvasván az Affaire d' honneurt, semmikép sem akarták belátni' annak a szükségességét, hogy Blaskovits Sándor ur ki- tapasztalja : mit érez a drámaíró, darabjának bemutató estéjén. Hogy monsieur valami uj sensationra vágyakozik ? Hát menjen -gorilla-vadászatra; szakemberek szerint ez

a sensation ujdonat-uj; vagy lövesse magát a holdba, Jules Verne alapeszméje u t á n ; ez a müvelet is alkal- masint archi-uj érzésekkel jár.

De mikor a kíváncsi Blaskovits Sándor épp csak azt akarta tudni: mit érez a arámairó, darabjának be- mutató estéjén. Hát-mivel akarta, meg is tudta. Kibérelte a párizsi Gymnase-szinházat tiz estére. Saját külön tár- sulatot szerződtetett tiz estére. É s előadatta a darabját tiz este. E s a darab megbukott mind a tiz este.

Ézt az utóbbi adatot már a Tempsből meg a Gaulois- ból tudjuk. Mert Blaskovits Sándor ur jóizlésü ember létére azt az Ízléstelenséget nem' követte el, hogy ama 240 órára saját külön lapot is alapítson, mely őt dicséri;

sőt nem folyamodott ama vingt francs la ligne köz- véleményhez sem, melynek segítségével bármely párizsi lapban kinyomtathatom, hogy Herczegh Mihály egyetemi rektor, a hires magyar tenorista, hét Tauszkyra való babért aratott a Petit Faust czimszerepében.

Az Affaire d' honneur tehát megbukott. De Blas- kovits Sándor elérte, amit a k a r t : megtudta, mit érez a drámaíró darabjának bemutató estéjén. É s mint aki jól végzett: belegyömöszölte vastag egyiptomi czigaret- táját a bronz hamutartóba.

. . . Hogy az a darab rossz-e, jó-e, nem tudom és nem is igen törődöm vele. Ebben a bohóságnak is beillő regényben engemet az érdekel, hogy végre-valahára őszinte párizsi hangot hallottunk egy magyar emberről, őszintét, a franczia léleknek teljes nagyságú idegengyűlölete szerint.

Blaskovits Sándor, mint mondottam, sokkal jobb izlésü ur, semhogy ama bizonyos »haza szóló« sikerek egyikét rendezte volna magának. Semmi érintkezés a kiadóhivatalokkal. Semmi kunyoráló barátkozás. Semmi dörgölődzés meg tizenöt irodalmi ebéd, melynek utolsóján a házi gazda szemlesütve kéziratcsomót szed elé, s a hires vendégek fanyarul mosolyognak: »H i n c ille Cháteau-

Yquem!« Most sül csak ki, hogy az a kis-ázsiai czigány milyen furfangos legény. No de isten neki! Az a kinyom- tatott notre sympathique ami nem kerül semmibe; a remek mártásokat alkotó chef ellenben sokba kerülhetett.

Azt a vállraveregető három sorocskát könnyebben adja az ember, mint egy jó Henry Clayt. Hadd legyen boldog a jámbor kis álnok. Még az Alphonse Daudet komor becsü- letességén is győzedelmeskedett ez a kéntelen udvarias- ság. Olvastam bizonyitványszerü sorait, melyekben kije - lenti, hogy az ő fiatal barátocskái jeles, igen jeles irók.

Ilyen párizsi magyar sikerek után jól esik látni egy párisi magyar bukást. É s örülök, mikor a nagygallus

1

nemzet kimutatja a foga fehérét, és azt kiáltja: »Mit akartok itt, ti barbárok, a mi művészetünkben! Mert hiszen a művészet a mienk, Shakespeare is csak afféle M. Aiexandre de Blaskovits.« Gyönyörűségem telik ez ostoba és bölcs fenhéjazásban. Ez a gyöngeség vala leg- nagyobb ereje Hellásznak is. Az ország határán tul nin- csen világ. A művészet idegen nem lehet. A művészet a nemzet.

Édes magyarom, okulj ezen a balgatag igazságon.

És nézz körül: mi volt a mi idegenbe származott nagy- jaink sorsa. A szemnek fényes, de a léleknek sötét buj- dosás. Ez egyedülvaló, társtalan, nem ismert és nem szeretett népnek fia lenni ódium. Ha a külföld elismeri valamelyikünkről, hogy tud valamit, hozzá mondja vagy legalább hozzá gondolja: »noha magyar.« Ezt meg kell bocsátani, ha ugyan lehet. És még a legnagyobb művészi cselekedetbe is beleavatkozik a g y a n ú : hátha nem is olyan nagy, hiszen csak magyar vitte véghez. Érezhette ezt Franz Liszt is, holott csak ugy jutott bele a magyar- ságba, mint Pilátus a krédóba. És mentül németebb, mentül francziább volt a szegény, annál jobban emleget- ték, hogy nem német, nem franczia. Az isten tudja, mi volt hát. Az az egy bizonyos, hogy ha akár német, akár franczia, ezek a nemzetek bővebben osztanák neki a hal- hatatlanságot, mint most osztják, mikor már csak egy kis lexikon-czikk odakint, s csak annyit mondanak róla, hogy nagy zongorajátszó volt ez a magyar. Reánk ma- radna a többi magasztalás kötelessége, ha nem esnék jól és nem volria könnyű igazat beszélnünk, mert hiszen, ha nem czifrázzuk a dolgot, magyar se volt a grosser Franz.

Hát ez a rettenetes tragédia, a Michel Leon Lieb tragédiája! Ezt a szegény nagy embert a siker adminisztrálása vitte a sirba. Ha franczia, épenség-

gel semmi mást nem kell művelnie az egy pingá- láson kivül. És a Milton mégis Milton. De mert idegen, mert magyar volt, mégis csak a második-harmadik rend- ben marad vala, ha nincs mellette az a női Barnum.

Vagy mely igazságtalansága a nemzetközi szótárnak, hogy a reklám fogalmát azzal az amerikai szóval fejezi ki!

A hir, a dicsőség, az öregkaliberü siker adminisztrálásá- nak legnagyobb mestere széles e világon mégis csak az a boldogtalan asszony volt; és az a legszörnyűbb, hogy mindig jót akart. Ö találta ki a minden kaszatömlöcznél borzasztóbb müterem-szalónt, melynek tündöklésében izekre metélődik a frakkos rabnak minden idege. Az ő találmánya az eleven viasz-kabinet, melyben a szegény kiállított tárgy, noha alig birja a lába, évenkint háromszáz éjszaka talpon van, iszik, cseveg, fütyül és barátkozik a equadori követtel meg a Figaro reportereivel. Szegény asszony! Ö járatta urát ezen az elektromos világitásu kálvárián a győzelem és a maison de santé felé. S mi maradt a sikerekből? Egynehány régi újságszám, az Albert Wolfok drága vásznakkal honorált dicséretei.

A francziák komoly művészettörténete Munkácsy iránt rideg, szinte ellenséges. Nem is a legelsők között jelöl számára helyet. Hiszen a legelsők csakis francziák lehet- nek. A szegény magyar odakint örökre megmarad »szép-

tehetségü idegennek«. Az az ember meg beleverheti fejét a czella falába, mint ahogy André Chénier ütötte homlo- kát a guillotine gerendájához: »Kár még e z é r t . . . * És azon a szegény ősz fejen alig zöldül franczia löldön ter- mett babérnak egy-két levele.

Véreim, jó magyarok, ne tegyen kárt lajbitok gOmb-' jaiban szittya kebeleteknek büszke dagadása, mikor azt olvassátok volapük- és esperanto-nyelvü újságokban, hogy a hunn Trilby kitűzte a nemzeti lobogót Honduras és Guatemala ormain, s lábánál hever tizenöt világrész A hunn Trilby sörös németeknek játszott olyan szin- házacskában, ahol a páholyok bársonya valódi shlrting, a fizetség' meg esti ölvén osztrák forint. Ama kebelda- gasztó kritikákat meg Svengali inszerálta az újságokba.

És azt se hidd, ó haza,, hogy a Bedlam végébe három uj szárnyat kellett építeni ama szerencsétlen angolok számára, akik megőrültek az Ő bűbájos énekétől. Nem, szent honom, az emiitett okból már csak azért sem őrül- hetett meg semmi angol, mert Ő nem énekel, nem énekel- het ködös Britanniában Az angol füle dobja vastag. Ha befizet a kasszába, hogy éneket halljon, mindenek előtt hangot, jó erős hangot követel a pénzeért. Az a Bedlam csak bennünket tesz bolonddá. Az egésznek az a nyitja, hogy most már haza szeretnének jönni ők, az édes durczások.

Mert hiába, legjobb csak itthon. Mindenkinek rossz dolga volt odakint. És sehol sem vala részük annyi dicső- ségben, mint ezen a szegény kis földön. Ez a dicsőség nem igen fejeződik ki angyalos bankók képében; bár olyasmi is akad már. De maradandó. A hajótöröttek, az elfeledtek, az elmultak, az öregek, a betegek, a halották ide jöjjenek, ide, — haza.

Jaákh.

Sóhaj.

Mi lesz velem ? Sorsom hová dob engem ? Nem bánom, ha boldog sosem leszelt.

Egy perez legyen csupán csak életemben, Mely a halál ködén is átrezeg.

Maradjon fel egy sor, egy dal mit írtam, Ugy czéltalan nem volt már életem.

A bánat, melyet egykor dalba sírtam, Rezdüljön által ezredéveken.

Keljen szárnyra, repüljön messzi tájra.

Ki irta ? Mért ? Ne tudja senkisem.

Mindenki higyje, hogy az ő s a j á t j a . . . S a teremtővel lettél egy szivem.

Pásztor Árpád.

*

Hires ember két fajla v a n ; az egyik hires, mert megérdemli hirét; a másik hires, mert nem érdemelnek jobbat a kortársai.

*

Nőt és öszvért könnyebb jó szóval, mint szigorral kormányozni.

Spanyol közmondás.

*

Az asszony vagy szinméz, vagy csupa epe : a méz néha epé"é lesz, az epe sohasem lesz mézzé.

Olasz közmondás.

Az árvák.

Mikor anyámat eltemettük, Hideg volt, téli nagy hideg.

Üres maradt a ház utána Es rongyosak a kicsinyek.

A legnagyobb a testvérkék közt S a legidősebb én valék.

Kenyeret adtam öt árvának,

— Az enyém volt a maradék.

Egy ideig csak ment a munka, Hanem egyszer csak érezém, Hogy elszorul a mellem néha A virrasztások éjjelén.

Aztán kissé köhögni kezdtem, Majd láz gyötörte lelkemet, De félig élve, félig halva Atvánszorogtam a telet.

Tavaszra neki pirosodtam, Panasz se kelt már ajkamon, Majd jött az orvos és szelid, de Szigorú volt a tilalom:

— A varrást abba fogja hagyni, Dolgozni önnek nem szabad!

Vigyázni kell magára gyermek, Nagyon nagy lesz az áldozat!

— Ne dolgozzam ? s ezek az árvák Hogyan élnek meg nélkülem ? Az orvos rám nézett szelíden:

— Csak türelem, csak türelem!

Oh, türelem a lány erénye, Aki szegénynek születik:

Jó fegyver az a koldusoknak, Mert seükit meg nem sebesít.

De vége volt a szenvedésnek, O lecsókolta könyemet, Ki megváltott a sirtól engem, Az elveszité lelkemet.

Ti, akik becsülettel éltek, Ne dobjatok követ reám, A kicsinyek, ha nagyra nőnek, Majd megbocsátanak talán.

A kicsinyek jók, szépek lesznek, Fehérek mint az angyalok;

Ha imádkozni megtanulnak Majd üdvözülök áltatok.

Szentessy Gyula.

387

A temetés.

Irta : VÉRTESI ARNOLD.

Odaát az utcza túlsó oldalán már egy óra óta áll a temetkezési intézet kocsija. Az eló'tt a háromemeletes nagy sárga ház előtt áll, amelyiknek két udvara is van s rengeteg sok benne a szegény lakó. Ez is valami afféle szegényes temetés lesz. Csak kétlovas kocsi, a leg- olcsóbb osztályból való, de a mennyezetet tartó négy oszlop tetején mégis van valami kis ezüstözés-forma, mert a szegény ember is szeret, ha már máskor nem jut neki, legalább a temetésén egy kis parádét.

Akik a kapuban ácsorognak, gyerekek, asszonyok, meg is bámulják a szép diszes kocsit. Még inkább a fehérsujtásos világoskék zekébe öltözött kocsist, aki mellett még egy hasonló ruhás diszőr is ül a bakon.

A kocsi is világos kék, fehér és ezüstös díszí- téssel.

— Istenem! csupa gyönyörűség, ha ilyenben viszik ki az embert, — sóhajt az öreg kosárfonóné, aki föl- tipegett a pinczelakásból.

Őt már nem fogják ilyen szép kocsiban kivinni, mert ez csak a fiataloknak dukál, a hajadon leányoknak, nőtlen legényeknek.

A diszőr a bakon hetykén pödörgeti bajuszát s ezüst rojtos nyakkendőjét igazgatja. De ez unalmas dolog igy sokáig, enged hát valamit méltóságából s leereszke- dik a népséghez. Szóba áll velük, sőt le is száll a bakról.

— Szép temetés, — dicsérik neki az asszonyok.

—• Na, na, — szól a tekintélyes férfi.

Ennyi elég tőle. Hiszen nem becsmérli ezt sem, az ő intézetük rendeli ezt is; de nem ilyen temetéseket látott ő, hanem hatlovas üveges halottvivő kocsit, tizen- két meg tizennyolcz fáklyavivő diszőrrel, kardosan, panyó- kára vetett mentével, gyászkocsik hosszú sorával a roko- nok és jó ismerősök számára. Itt meg csak az az egy rozzant omnibusz. Abba- ül föl majd valamennyi.

S ha legalább az omnibuszt az intézettői kérték volna. De ilyen ócska hitvány omnibusz, melynek a kocsisa csak közönséges paraszt. Igazán szégyen, hogy ilyen fog baktatni az ő diszes halottvivő kocsijuk után.

De nem szól semmit. Az efféle közönséges nép tán meg sem értené. A gyérekek vigan hanczuroznak az omni- buszban. Fölkapaszkodik rá valamennyi az egész szom- szédságból. De a házmesterné lehajtja őket:

• — Nem takarodtok?

— Hagyja lelkem, hadd legyen egy kis örömük,

— engeszteli a haragos házmesternét az öreg kosárfonóné.

Neki is ott ugrál egy mezitlábos kis unokája. Leg- vígabb azonban az a két gyászfátyolos fiu. Azok tudják, ' hogy ez a kocsi most az övék. Az ő testvérüknek lesz a temetése. Azért adta reájok az ünneplő ruhát- is az anyjuk, a kék matróz zubbonyt.

— De be ne piszkoljátok, — parancsolt reájuk keményen.

Az omnibuszkocsis a nagy melegben elálmosodott s bóbiskol a bakon. A temetkezési intézet két embere türelmetlenkedik. Hát mégsem jön az a pap?

A kapuban ácsorgó asszonyok végignézegetnek az utczán. Nem, még nem jön a pap.

Egy feketébe öltözött vörösképü férfi is kijön a házból s szétnézeget.

— Bizony már elmúlt egy órája, — szól hozzá a diszőr.

A feketeruhás férfi komolyan bólint. Nagyon ünne- pélyes és nagyon szűkszavú. A nyelve is kissé nehézke-

l»

sen forog, ami természetes ilyen nagy napon, mikor a gyászoló apának annyi mindenfélére kell gondolni s annyi sziverősitőt beszedni, valahányszor egy-egy látogató jön.

Melege van s törülgeti eró'sen a homlokát. Ügy véli, hogy egy pohár friss sör jó volna.

— Mit gondol, kérem? — intézi szavát a temetési intézet emberéhez.

A diszőr nem mond ellent. Tudja, hogy abból a pohár sörből kettő is, három is lesz s azt mind a gyá- szoló apa fizeti. Csatlakozik hát hozzá. Vigasztalni kell a megszomorodottakat. A pap úgysem jön még s ha jön, majd hirt ad a kocsis. Az ugy sem hagyhatja itt a lovait.

De a gyászoló apa kihoz annak is egy pohár, habos sört.

— Tessék, legyen része benne.

A kocsis fölhajtja. Köszöni alásan. S mivel azt hiszi, hogy neki is mondani kéne tán valamit, hát meg- suhogtatja az ostorát:

— Ilyen az élet, uram.

A gyászoló férfi fejét lóggatja. Haj, h a j ! ilyen bizony. Az ember fölneveli a gyerekét, aztán ihol ni, egyszerre vége.

Ezt hajtogatja odabent a sörmérésben is, ahol hamar akad még egy harmadik társ is: a kis suszter, innen a szomszéd házból. Az is tudja, hogy a gyászoló ember ilyenkor nagylelkű szokott lenni s nem nézi, hány pohár sör fogy el.

Fogy ám erősen. A temetkezési intézet embere ha- talmas ivó s a kis suszter sem szalasztja el a kedvező alkalmat. Nincs ám mindennap ilyen uri temetés.

Aközben a gyászoló apa elmondja egész élettörté- netét. Boltiszolga a nagy Hámos-féle vaskereskedésben.

Negyven forintot kap havonként meg egy kis borravaló is kerül innen-onnan. A feleségének az apja kertész.

A zöldséget ingyen kapják egész esztendőben, krumplit, paradicsomot, retket. De még micsoda finom retket. Egy szép koszorút is hozott az öreg a Málcsika ravatalára.

Csupa finom, drága virág. Öt pengőért sem adnák a piaczon.

— Nem bizony, — erősiti a kis suszter.

ő is látta. Pompás egy koszorú. Aztán még egy másik is van, csinált virágból, de az is nagyon szép.

A gyászoló apa fejével bólint. Igaz, az is nagyon szép. Hordár hozta. Nem mondta meg, kitől. De a gyá- szoló apa sejti s el is mondja nagy büszkén. Észre vette már ő, hogy a nagyobbik Hámos ifjurnak szemet szúrt a Málcsika, mikor egyszer bejött a kereskedésbe valamiért.

— Ejnye öreg, a maga lánya ez a szép kis leány ?

— mondta az ifju ur. 0

S szólt is a leánykához, de az csak irult-pirult.

— No felelj már, — mondta az apja.

De az csak nem felelt. Az ifju ur azonban közbevágott:

— Ne bántsa János. A kis leány akkor a legszebb, ha. .ilyen szemérmetes.

S Orbán János nem tudja, mi lett volna ennek a dolognak a vége, ha az isten máskép nem rendeli. De a leány olyan félénk volt és olyan ostoba. Meg az a gaz- ember is olyan volt, az az asztaloslegény, akivel tavaly karácsonykor ismerkedett meg a gyerek Julis-néninél, kinek az ura asztalos mester.

— Hej, hogy nem tekertem ki akkor mindjárt a nyakát a gazembernek!

A diszőr meg a kis suszter szorongatják a busuló apa kezét. Az meg egészen nekibőszül, amint elgondolja, milyen szerencsét szalajtottak el. Az ifju ur ott leste minden este, nem jön-e be Málcsika az apjáért, hogy együtt menjenek haza. Mert a varróiskolából arra kellett jönni a leánynak; de amilyen gyáva, félénk volt sze- gényke, nem merf bejönni a kereskedésbe.

Egyszer aztán a kapu előtt elfogta az ifju u r :

— No jöjjön be hát egy perezre. Az atyja mind- járt készen lesz, aztán együtt mehetnek.

Csak még valamit kellett elvégeznie. Az ifju ur leküldte a pinczébe egy csomó vasrudért.

— Addig üljön ide, aranyos.

És az ifju ur bevezette a maga kis irószobácská- jába. De mire feljött Orbán János, a leány már nem volt

ott. Az ifju ur bosszankodott:

— Sohasem láttam ilyen vad kis leányt.

Elszaladt az. S csak szaladt, szaladt esze nélkül, ámbár az eső is megeredt s nagy cseppekben hullt alá.

Mire lihegve haza ért, egészen átázott, Csavarni lehetett a vizet a ruhájából.

Orbán János meg is szidta érte keményen, mikor ő is haza ment. Az anyja is szemére hányta;

— Ugyan, ugyan, Málcsi!

De mit használt már az okos szó. Akkor átfázott a gyerek, azóta föl sem kelt az ágyból, csak egyre be- tegeskedett, mig tegnapelőtt a koporsóba nem fektették.

— Aztán hogyne panaszkodnék a magamfajta sze- gény ember! — kiált föl lelkesedve Orbán János.

De addig-addig koczintgatnak, hogy a keserűség is enyhül. A gyászoló apa nagy lelki megnyugvással látja, milyen nagy csoport gyűlt már össze a temetési kocsi körül. Csak a pap jönne már. Ahun ni, az öreg sem győzi már várni, az após. Az is kitotyogott a, kapuba, hogy szétnézzen.

Orbán János integet neki:

— Ide jöjjön, nagytata. Magának is jó lesz egy pohár friss sör.

Az öreg ugy véli, bizony neki is jó lesz. Ballagna is át. De már itt a pap. Bérkocsin jött a kántorral és sietve bemennek a házba.

Hamarosan elvégzik a dolgukat s megint beugra- nak a bérkocsiba. Tovább. Másutt is várnak reájuk.

Rettenetes, hogy mennyi ember hal meg ebben a nagy városban. Főkép a szegények. Azokkal igazán temér- dek a baj.

Már elrobogott a pap bérkocsija, mikor a két ég- színkék ruhás férfi, a kocsis meg a diszőr kihozzák a házból a koporsót. Olvashatni a fölírást:

— Élt tizenhat évet.

A koporsó után egy gyászruhás asszony jön. Az bizonyosan az édesanyja lesz. Zsebkendőjével törülgeti a szemeit. De legfőbb gondja mégis az, hogy a két koszo- rút szépen helyezzék el a koporsón, hogy jól lehessen látni.

Az apa is körülnézi még egyszer a koporsót meg a koszorúkat. Helyes. Rendben van. Indulhatnak. Csak előbb még kefét kér a házmesternétől s megkeféli a fekete kabátját.

Aközben észrevesz az utcza sarkán valami ólál- kodó fiatal embert, valami mesterlegényfélét s megfenye- geti az öklével. Na hiszen csak ide merjen jönni az a bitang!

Dehogy mer szegény. Csak onnan távolról nézi és sápadt arczán peregnek le a könyek.

A kövér, szőke elárusító leány, aki ott áll kint a pékbolt ajtajában, megsajnálja:

— . Ugyan, mit pityereg ? Hisz látja, hogy ott van a maga koszorúja a koporsón. Hát mit akar még? Föl- támasztani már nem lehet a Málcsit, de leány van ám meg a világon más is.

És mosolyogni próbál. Eh, ismeri már ő a legény- félét. Két hét múlva ez sem fog sirni.

A leány csak mosolyog s kövér kezével bucsut int a koporsó után.

— Pá, Málcsika!

Krónika II.

Ötezer üres lakás.

— junius 17.

Ah, egy szép intérieur édes intimsége! . . ..Ebben, az egy mondatban hat szó van, s közte kettő idegen, meg aztán az ah sem igazán magyar termék. De hát hazai dolog-e a szép interieur és sokan vagyunk-e, akik epedünk utána? Sátorlakó Kelet kései hajtása, ezer év multán is sokat megőriztünk a nomádság szellős hagyo- mányaiból A provizóriumok népe vagyunk; nemcsak e földi hüvely, hanem e földi tanya is értéktelen sárfészke csak, ideig-óráig való tartózkodó helye a halhatatlan léleknek, mely alig várja, hogy a fatálisan nyomorú vi- lágból felszárnyaljon az örökkévalóság édességébe. Jó bor, jó szivar, szép asszony már itt is előize a paradicsom-

nak, azért hát törődni érdemes vele. De lakni? arra a nyomorúságos ötven-hetven esztendőre érdemes is'min- denféle zakotával vesződni! . . . Két ellensége van a bé- kességnek s az álapodottságnak: a szegénység s a há- borúság. Mindkettőben volt részünk elég, sőt egyébben alig volt részünk. Pedig csak a békesség épít házi tűz- helyet, s az izlés és a fényűzés csirája csak a gazdag- ság talajából hajt ki. Nem véletlen, hanem szükségszerű- ség, hogy a modern butor-forradalom Angliából indult világgá; az a nép, mely a maga személyében nem har- czol s a hazáját nem félti, biztos várának nézi a házát, amelyet érdemes ékesíteni, — s ahová sárga patakban ömlik össze az egész világ aranya, a test kívánságaiba beleszól a lélek is, s a kényelem vágyának törvényt szab az izlés. Aki mindennap eleshet háborúban, az nem sokat törődik a nadrágja szabásával, s akinek elméjét kimeriti a kenyér gondja, nem gondol uj nyakkendő-kreácziókra.

Ezért- az angol nép az egyetlen, amelynek férfi-divatja van; a többi már csak utána kullog; s mig a londoni squaréokon és Streeteken a pantaloon, a trowsers és a breeches pazarul váltakozik, a belgrádi uliczákon állan- dóan egy a divat: plundra vagy furulyanadrág, tertium non datur. Akinek nehéz az élete, nem gondol arra, hogy szépen éljen.

Mikor gimnazista korunkban a számítást valahol elvétettük, a professzorunk nevetve mondta: lássa, ebből én most le tudnám vezetni azt is, hogy. kétszer kettő hat. Minálunk is, ha még oly csudálatos is a haladásunk s egy Európába belenövő ország élén egy félmilliós világ- város hirdeti a magyar erőt s a magyar gazdagságot:

a fundamentumunk, hiányossága megérzik a kupoláinkon is, s ebben a gyönyörű városban, végig a széles utak palotasorain, még mindig csak élünk, de nem lakunk, s ha lakásunk akad is benne, de otthonunk nincsen. A csa- ládnak a házával, az embernek a szobájával való azt az egybenövöttségét, melyet a Nyugat regényeiből olyan érdekes megismernünk, nagyrészt nem is ismerjük másun- nan, mint a nyugati regényekből. Mi ugy lakunk, ahogy az amerikai eszik: rosszul, drágán és érzéketlenül, nem

kedvtelésből, hanem muszájból. Mint a korcsmában a szomszéd szivarfüstje az ebédünket, a bérkaszárnyákban is a szomszédság ugy zavarja meg a családi életünket, s a zongora-gyakorlattól a féltékenységi jelenetig, a szü- letés legkezdetétől a koporsó beszögezéséig minden áthal- latszik a körúti házak egy sor téglafalán. Be vagyunk -raktározva ezekbe a rideg tartályokba, ahonnan borzadva menekülünk a barátságos kávéházakba. Az idegennek, aki érdeklődve járja ' végig a mi fényes útjainkat, okve- tetlen az az első benyomása: keveset lehetnek otthon ezek az emberek! Ha meghiják valahová, bánthatja, hogy végig kell elébb mennie egy egész ethnografiai kiállításon, mig az ismerőseihez ér. Ha több helyt megfordul, meg- rökönyödve látja valóságos uniformisát a berendezkedé- seknek : mindenütt egyformán ugyanaz a kredencz-gótika, ugyanaz a vásári barokk, ugyanaz a részletfizetéses ele- gánczia. Ha a Lesage csudája megismétlődnék s lehullana a házak homlokfala (ami külömben a mostani pesti épít- kezésnél sokkal kisebb csuda volna, mint a Lesage idejé- ben), olyan egyformaság tárulna föl, mint a gyárak vagy a kolerabarakkok keresztmetszetein. A gyerekszobán átjár az egész ház s a hálószobából kí nem megy a konyha- szag. Igy csak azok élnek, akiknek az élet fáradság, nem gyönyörűség. Egyszóval a szegények. S mint ahogy régi törvény, hogy a szegény a gazdagnál mindent drágábban is kap, rosszabbul is, a mi általános czifra nyomorúsá- gunknak legfőbb nyomorúsága, s egyenkint a szegény embereknek legfőbb gondja a lakáskérdés.

Ezen a héten megint volt egy csomó goromba levelünk, amiért egyik barátunk azt merte megállapítani, hogy az urak nem mások, mint gazdag emberek, ami, igaz, tovább menve azt is jelenti, hogy a szegény ember bőrén válik az ur úrrá. Ki hinné, az~ ötágútól a kilencz meg a tizenegy ágúig hány koronát aranyozott már be az a nyomorult rézvegyület, amit a szegény ember fizet lakbérül, mikor még a hajléktalanok menedékhelyébe is hat krajczár az entrée! Ki hinné, hogy egy újonnan föl- ragyogott grófi korona okozati összefüggésben áll az 1895-iki kolerával ? Pedig így van; ezt a koronát s vele együtt egy pár milliót egy családos köznemes ur örökölte az ő exczellencziás nagybátyjától, akinek a vagyona leg- jövedelmesebb részét egy budapesti, házkomplexuma tette, melyben két vagy három bérlő kezén át' állati odvakért hallatlan százalékot fizet a benne meghúzódó romlottság és nyomorúság. Nyavalyáknak kifüstölhetetlen fészke ez a büzletes szemétdomb, a fővárosi kolerának, tífusznak és difteritisznek ez volt s ma is ez a kifogyhatatlan szop- tatós dajkája; az egészségügyre kidobált fővárosi milliókat egy lehelletével ellensúlyozza ez a dögleletes gyehenna, melyben a végrehajtónak a rendőr nyomja markába a kilincset: de hol áz a hatóság, amely meg merne muk- kanni egy volt vagy leendő miniszterrel szemben ? S álta- lában hol az a kormány, vagy tanács, vagy micsoda, amely szembe merne szállani a hausherekkel, akik a mi városunknak urai nemcsak a telekkönyvben, hanem a városházán is? Törvény, szabályrendelet, peres eljárás és végrehajtási rend vetélkedik abban, hogy a szegény haus- herrt megvédje a gaz partáj ellen, akinek souverain ura

a házmester, s a gyermekeit fenyítő hatalommal neveli a viczeházmester és a sétatéri őr. A fővárosi polgár első sorban adózó szubjektum, azután rendészeti objektum, majd partáj és alárendelt és csak ezután ember. Ha ugyan ennyi közön át el tud jutni idáig, s valahol útközben el nem sikkad.

S a spekuláczió, melynek papíron van meg a bú- z á j a ; a házakat meg éppen papirosból épiti. A szenzálok gyomrába eszünk s az ágensek zsebébe lakunk. Mialatt harmadfélezer lakás áll üresen s a jövő fertályig ez a szám ötezerre fog nevekedni, hatszáz forinton alul emberi lakást Budapesten nem kapni s a négyemeletes paloták gomba- módra nőnek ki a földből. Ki vigyáz erekre a házakra, hogy' épülnek, miből épülnek, kinek épülnek? Hol az a tcrvény, szabály és rendelet, amit itten megtartanának?

Nemcsak az épitő-állványok esnek össze, két garas meg- takarítás miatt: egypár év múlva maguk a házak is düledezni kezdenek majd, s harmincz esztendő múlva ebből az egész építkezésből kő kövön nem marad. Há- nyan spekulálnak régi nadrág helyett körúti palotákban, s hányan építenek négyemeletes házat, mialatt a szabó- jukat sem tudják kifizetni? Hányan vannak a ház-hiénák, akik hitelbe szerzik a telket, hitelbe veszik a poloskás régi téglákat, pallérnak adják bérbe az építkezést, fageren- dákat lopnak a vastartók helyébe, s vajaskenyér vé- konyságú falak tetejébe nagy fakupolát nyomva, az uj palotát azon nedvesen adják ki a partájnak, hogy az uzsora lakbérrel törleszthessék a terheket s maguknak is maradjon belőle élni valójuk ? Ki ügyel föl ezekre az építkezésekre? Ki ellenőrzi, hogy hivek-e terveikhez, a vas helyébe nem csempésznek-e korhadt fát, s hol egy czentiméterrel, hol egy méterrel, hol kicsiben hol nagyban, nem csalják-e meg az építkezés köteles szabályait?

Ugyanaz a gondviselés vigyáz erre is, aki kávé helyett fürészport, kenyérhaját és fügemagját, czukor helyett gipszet, paprika helyett téglaport és vaj helyett esett marha fagygyúját tömi a gyomrodba. Az a gondviselés, melynek minden gondja abban merül ki, a hausherrek közzül ki legyen királyi tanácsos és kicsoda polgármes- ter, s nemhogy a mezők liliomait ruházná, de még a sa- ját polgárainak is lenyúzza a bőrét. A város, a főváros,

a fő- és székváros, a. huberek és májerek, a tanácsosok és a bizottságok, a kezek, amik egymást mossák, s a szájak, amik nem szólnak, hogy a tejük ne fájjon. A ró- kának az ő odva legalább ingyen van, a vadgalamb is az ő fészkét szabad lakásul kapja, de nálunk még a sirért is taksa jár, a keresetünk pedig rámegy lakbérre azokért a téglalyukakért, amikhez képpest a kripta barátsá- gos bajlék, s a zsivajuk a temető csöndjét is kívánatossá teszi. Az angolnak lehet az ő háza az ő vára. Nekünk a lakásunk a tömlöczünk.

Hubermaier.

Az arany tisztaságát akarod vizsgálni, fogd a vizsgálókövet ; az ökör erejét akarod tudni, rakd meg teherrel; az ember jellemét kutatod, figyeld meg s z a v a i t ; a nő gondolatát akarod kutatni, — hiábavaló fáradság.

A csillagok felé.

— Regény. —

I r t a : K Ó B O R T A M Á S .

(Folytatás.) Margit meghökkent. Ezt mi lelte ?

— Ugy értem, szólt bizonytalanul, hogy nem volt-e még férfi-társaságban. Lássa, engem az első naptól fogva környékeztek, mindenféle dolgokat beszéltek nekem. Jaj, micsoda mulatság az, de persze, nagyon vigyáznom kell magamra, mert a tisztelt uraknak mintha egyéb dolguk sem volna, mint elbuktatni az olyan szegény kislányt, amilyen én vagyok.

E pillanatban uj jövevény érkezett. Egy szinte fekete arczu, magas fiatal ember, aki rendkívül halkan és keveset beszélt. Egyenesen odalépett Rizához, levett kalappal éá suttogó hangon bemutatta m a g á t : Szigeti Béla, a társulat titkára és karakterszínésze.

— Vacsorálsz? kérdi a szerkesztő.

— Nem, már vacsoráltam a Sabariában, de hallván, hogy a kisasszony itt van, siettem őt üdvözölni.

Ezzel letelepedett és miután Szabó Péter egy halk kérdésére halkan válaszolt, szó nélkül ült. Riza lopva nézegette a fiatal embert, az első színész, aki némi szim- pátiát keltett benne. Nem volt benne semmi hányivetiség, nagyon szelid, talán szomorú is volt. É s nem szólt.

A hallgatásnak varázsa van.

A pinczér odalépett hozzá. Szigeti Béla egy darabig habozott, végre fejét csóválta:

— Nem, nem, megyek már.

S ezzel föl is kelt. .

— Maradjon még, biztatta Öringerné nagy barát- ságosan.

A fiatal ember fáradt hangon mentegetődzött. Pró- bája van és még nem olvasta a szerepét, /ajánlotta magát és ment.

— Nagyon szolid fiatal embernek látszik, mondta Öringer mama.

— Ó, mi mind nagyon szolidak vagyunk, mert nincs pénzünk, felelt Völgyi Margit, székét vidáman tánczoltatva. Hanem nézzék csak, Körmendiék együtt mennek a tisztekkel.

— Ó, szólt Szabóné, pedig tegnap még becsület- szóra mondta nekem, hogy Szombathelyen nem fogad udvarlókat.

— Akkor el is hiszem, hiszen az ő garnizonja Szatmáron van. Ah, Gyuszi, Gyuszi! rajongott a kislány, ő is Szatmáron van.

— Mégis van ideálja ? röhögött a szerkesztő.

— De mennyire van! Ó, az édes. Hanem, fájdalom, én nem vagyok olyan, mint Körmendi Juliska, ő pedig hadnagy létére nem bolond, hogy színésznőt vegyen feleségül.

— É s mi lesz a regény vége?

Margit könnyedén kaczagott.

— Tudom is én? Addig tartom magamat, amig lehet. Aztán, ha előbb-utóbb bekövetkezik, aminek bekö- ve.keznie kell, isten neki, én megtettem a magamét.

— Menjünk, mama, menjünk, sürgette nagy nyug- talanul Riza az édes anyját, aki ugy érezte magát, mint hal a vizben. Nagyon megszokta már az iskolában a lányok ledér beszédét, hanem a Völgyi Margit hangja uj volt, ezt nem hallotta még. Sokban hasonlított Ladányi Irénhez, 'de mégis, milyen egészen más. Ugy beszél buká- sáról, mint más ember a halálról, mely kikerülhetetlen és.

391

jókedvvel gondol reá. Szerette volna utálni a kislányt, de csak megdöbbenni tudott és félve hinni neki.

— Jézus, kiáltott Öringer néni, az órára nézve, éjfél van már és nekünk nincs kapukulcsunk. De hogy mult az idő, ugy rémlett, mintha csak egy negyedórája volnánk itt.

— Ó, szent ifjúságom, morgott a vén komikus és a feje előrehanyatloit. A felesége is nehezen tartotta fejét, a szerkesztő urnák pedig kidagadtak a szemei.

Ezek, ugy látszik, nem igen birják az éjjelezésh

A máma tanácstalanul nézett Rizára. Mi lesz ? Nem kiséri őket senki? Hogy jutnak be, ha Seligmanné már alszik ?

Riza idegesen szólt r á :

— Fizess csak és menjünk.

Ugyanakkor a tiszti asztal is nagy robajjal fölkere- kedett. A szomszédságukban néhány fiatal ember ült, akiket Riza eddig észre sem vett és halkan^ beszélgettek, inkább azonban a szinészasztalt figyelték És csodálatos, a három kóristanő, aki olyan szerényen és félénken húzó- dott meg az ajtó mellett, most fölötte hangosan mulat három fiatal úrral és asztalukon néhány karcsú nyakú boros üveg áll Most ők itt az urak!

Várni kellett a fizető-pinczérre, mig ez a tiszteket kiszolgálta. Közben Riza magára szedte gallérját, keztyüit, ugy áilt és várt, nem is nézve többé a társaságra, mely szintén szeretett volna már ágyban lenni, a kis Völgyi Margitot kivéve, aki a legnagyobb jókedvvel kaczérkodott a tisztekkel és jelbeszéddel felelgetett nekik.

Végre rájok is került a sor.

— Ó sopánkodott a mama, hogy fogunk mi most hazaérni ?

— 'Kis városban vagyunk, vélte nagyot ásitva a komikus, bátran mehetnek a hölgyek egyedül. Szívesen elkísérném, hanem hárman vagyunk és nekem is olvas- gatnom kell még a szerepemet.

— Szent isten, ijedezett a mama, hiszen Riza, neked is kilenczkor próbád van s még bele sem néztél a sze- repedbe.

— Nem baj az, vélte Margit, a próbán a szerepéből olvas majd, az előadáson pedig a sugó után beszél. Nem nagy sor az ilyen kis szerepnél.

— Ha legalább az utat tudnánk!

— Kérem, hölgyeim, jelentkezett most a szerkesztő ur, aki eddig fauni mosolylyal, kidülledt szemmel nézte a kóristanőket, akik szinte gavallérjaik ölében ültek, itt vagyok én és örömmel kisérem haza.

— Köszönöm, szólt ridegen Riza, tudom az utat.

— De kérem, buzgólkodott a szerkesztő ur, tessék elhinni, nem nagy áldozat az részemről.

— Köszönöm, szólt ismét Riza a legmetszőbb visz- szautasitás hangján, nem fogadom el.

— Ahogy tetszik, morogta mérgesen a szerkesztő ur, akkor ajánlom magamat.

És vigan fütyörészve, fejébe vágott kalappal hagyta ott a társaságot s megállt a kórista.nőknél, akikkel egy darabig beszélgetett.

Öringerné nagy sopánkodva búcsúzott Szabóéktól, akik az álmos emberek fásult sietősségével kívántak jóéj- szakát. Völgyi Margit meg akarta csókolni Rizát, ez azonban ugy tett, mintha nem venné észre és nagy for- malitással köszöntötte:

— Jóéjszakát, kisasszony.

Aztán megindultak a sötét utczán és most Örin- gernének volt mit hallania könnyelműségről és túlságos barátkozásról ezekkel a személyekkel. Valósággal kikapott a lányától s csak gyengén tudott védekezni, mert most, hogy felocsúdott mámorából, maga is röstelte, hogy igy beleúszott a barátságba.

Riza csakugyan tudta az utat, ami különben nem nagy mesterség volt s a hangtalan téren keresztül menve, ahol a Hungária állt, odaérkeztek a teljesen sötét szín- házhoz, ahonnan arra az útra tértek, melyen jöttek.

Ember nem járt az utczán s a nagy sötétségben Riza félve simult édes anyjához, aki egyre kesergett és csó- válta a fejét, mintha a foga fájna.

Végre elérkeztek a házhoz. Riza csengőt keresett, de hiába. Bekopogott az ablakon és várt. Odabenn fene- ketlen sötétség és mély csönd. Még egyszer kopogott és félelemtől, elszoruló hangon kiáltott is:

— Seligmanné!

Hiába.

A mama előbb csüggedten, végül erősebben rázo- gatta a kapu kilincsét, hogy a rozsdás hang csak ugy szétszaladt a csöndes, szük utczán. A kopogásból, zürge- tésből aztán egész állandó zenebona keletkezett, de Selig- manné álmát az nem háborította.

— Jaj, jaj, mért nem vittük magunkkal a kapu- kulcsot.

— Már most mi lesz ? kérdi mártirhangon Riza.

Ujabb dörömbölés, az átellenes házból valaki kidugja a fejét és boszusan dörmög valamit. De Seligmanné nyu- godtan alszik.

Vagy félóráig tartott a kapu ostromlása, ekkor messziről egy szikra közeledett, mely csörömpölt. Köze- lebb érve, egy szivar égő végének mutatkozott, a csöröm- pölést pedig a kard végezte. A két nő szörnyen meg- ijedt, különösen mikor a szivar és kard tulajdonosa egészen a közelükbe ért, sőt udvariasan szalutálva meg is állott.

— A hölgyek nem hoztak kulcsot magukkal? kérdi mély meghajlással.

Riza szivdobogva ismeri meg azt a szőke tisztet, aki a korcsmában is köszöntötte.

A mama csak azt érti meg, hogy a tiszt urnák van kapukulcsa és igy meg vannak váltva. Riza roppan- tul remeg. És nem fér a fejébe, hogy ez a tiszt, ez a katona, akinek kardja van és olyan egészen más a ruhája, mint a polgárembernek, szakasztott ugy beszél, mint az, ugyanolyan udvarias, sőt mintha finomabb is volna mindamaz embereknél, akikkel eddig dolga volt.

— Felszeghy Béla, főhadnagy, mutatja be magát.

Megbocsátják ja hölgyek, hogy magam mutatkozom be, s örüljek a véletlennek, mely erre módot adott.

— Nagyon örülünk a szerencsének, bókol Öringer mama, Seligmanné már sok szépet mondott nekünk főhad- nagy úrról.

Riza megböki a mamát. Hát semmi illemtudása nincsen ?

— Valóban ? Ez szép tőle. De csodálom, hogy hasz- talanul kopogtak, Seligmanné máskor a legcsekélyebb neszre föl szokott ébredni.

A főhadnagy ur közben beillesztette a kulcsot a zárba, a kapu egyet nyikordult, a tiszt viasz-gyufát gyúj- tott, igy világított a hölgyeknek. Alig hogy befordultak a kapun, nyilt az oldalajtó és megjelent Seligmanné, leírha- tatlanul kalandos éji toilette-ben, lámpással kezében.

— Önök jöttek ? szól álmos hangon, ugy hallottam, mintha kopogtak volna az ablakon.

— Teljes félórát, fakadt ki mérgesen Öringerné.

— Tudom, tudom, mondja egykedvűen Seligmanné, máskor vigyék magukkal a kapukulcsot. Ah, főhadnagy ur? Élég hamar ismerkedtek meg.

S az éjjeli lámpával elébb a tisztet világította végig, aztán Rizát, valamit dörmögött még magában s mint aki valami igen kellemetlen észleléshez jutott, melyről szólni nem akar, fagyosan, a vállán keresztül köszöntött:

— Jóéjszakát!

És becsapta maga titán az ajtót.

— Vén sárkány, morogta a főhadnagy és ujabb gyufát gyújtott.

Riza ugy érezte,, hogy utána kellene mennie Selig- mannénak és kérdezni tőle: mit gondol felőle ? És elmon- dani, hogy csak a kapuban találkoztak a főhadnagygyal és végre is ő az oka, mert ha idején beereszti őket, nem akadnak össze vele. Vérét lázította az asszony áthatóan gyanakodó tekintete. De aztán végignézett a tiszten, aki a gyufával előre ment és világította nekik az utat, aztán szerényen félreállt és oly feszesen szalutált, mintha leg- alább is a királynét gardírozta volna.

— A viszontlátásra, búcsúzott Öringerné vigan, aki boldog volt, hogy ilyen előkelő ismeretséget kötött. Fel- szeghy félig meghajolva állt s várta, hogy Riza kezet nyújt- son neki. Pirulva meg is tette és ő is megköszönte a szívességét.

— A viszontlátásra, mondta most Felszeghy is és kardja végigcsörömpölt az udvaron. Halk fütyörészését is lehetett hallani.

Nagy időbe tartott, mig lámpát gyújtottak, Riza sorba megvizsgálta a falakat, nincs-e rajtok ajtó, a szek- rényeket, nincs-e valaki benne s az ágy alá is világitott, nincs-e ott rabló. Az ablakokat sürün befödte és sóhajtva, holt fáradtan vetkőzött, mig a mama a kofferekben koto- rászott fehérnemű és papucs után.

— Nagyon kedves ember ez a főhadnagy, mondja a mama, miközben a háló főkötőjét szerencsésen meg- találta. Nagyon finom, előkelő ur. Meg is látszik mindjárt, hogy kicsoda ur.

— Kérlek mama, elég volt már, nekem most még tanulnom kell.

— Ugyan hagyd, virtuskodik a mama, érdemes is ezt a rongy szerepet tanulni. Igaza van Margitnak, az ilyesmit elég a sugó után mondani.

— Én pedig tanulni akarok, pattogott Riza, te csak hallgass arra, amit ez az ordináré lány mond, én nem akarok tőle semmit se tanulni. -

A szegény leány nagyon el volt keseredve és min- den érzése édesanyja ellen fordult, akit vádolt, maga sem tudta mivel. Egyedül akart lenni és nem hallani szót, ezért temetkezett szerepébe, melyet egyre olvasott, anél- kül, hogy egy szavát is megértette volna. Öringernét viszont nagyon gyötörte, hogy a lánya nem akar vele beszélgetni, holott a sok benyomás mind csak ugy tolult a torkába, hogy szóvá tétessenek. Egy darabig monolo- gizált, végül, látván, hogy minden hiába, nagyot nyögve oldalt fordult és három perez múlva aludta az iga- zak álmát.

3.

Az idegenség érzeténél fogva korán, már félhat óra- kor Riza fölébredt és rögtön felkelt. Kellemetlen, hideg volt a szoba levegője, dohos szagú, mintha csak imént meszelték volna, öringerné nyögve és kelletlenül követte példáját, nem aludt még eleget. Mig megfőzte a reggeli kávét, Riza bevégezte a toiiettejét és az ablakhoz ülve tanulgatta szerepét. Minden szónál nagyot sóhajtott és többször lecsapta a kis füzetet: nem, lehetetlen, hogy őv

ezzel lépjen a publikum elé. E g y asszonyságot adni!

Soha életében nem gondolt még arra, hogy ő asszony- szerepet is játszszék.

Kopogás.

— Ki az?

— Főhadnagy ur alássan tiszteletét küldi és kéri a kisasszonyt, hogy e virágokat elfogadni szíveskedjék.

—> Nem, nem! — kiáltott Riza, de a mama már az ajtón volt, kinyitotta és átvette a katonalegénytől a csinos bokrétát.

— Szépen köszönjük a figyelmet, — mondja nyá- jasan Öringerné — és tiszteltetjük a főhadnagy urat.

Amire a legény szalutál, megfordul és megy.

— De. mama, — szörnyűködik Riza, — hogy tehetsz ilyesmit? Meglásd, még te leszel, aki hirbe hozol.

A mama ravaszul mosolyog.

— A tojás ne akarjon okosabb lenni mint a tyúk,

— mondja nagy rejtelmesen, — hát azt hiszed, hogy én nem.látok annyit mint te? Tovább látok. Gondold csak meg, ha Fejszeghy akarja, az egész tisztikar ott lesz a színházban és ha a virágját ma nem fogadjuk el, akkor nem fogja akarni. Praktikusnak kell lenni, édes lányom s amit ez a Seligmanné nekem kifecsegett, azt hasznunkra is kell forditani.

Még volt valami mondanivalója, azt azonban nehe- zen bár, de mégis csak visszanyelte.

Mint lupus in fabula, neve említésére jelentkezett is a jeles asszonyság. Ott termett egész hosszúságában az ablaknál, s mint a buzogányt, ugy csóválta fejét köszö- nésképen. Majd odébb surrant és kopogás nélkül benyitott.

— Jó reggelt, jó reggelt, — szólt nyájasabbik hangján, — már fönn vannak ? Persze, persze. Milyen szép virágok. Honnan kapták? Persze, persze, a főhad- nagy küldte. Láttam, amint a legénye áthozta. De kedves ember is az a főhadnagy. A kisasszonyba egészen bele van bolondulva. De milyen jó színben is van ma. Persze, persze, már kialudta az utazás fáradtságát.

Még Öringerné sem juthatott szóhoz miatta.

— Jól aludtak ? Persze, persze, az én ágyaimban pompásan lehet aludni. Három évvel ezelőtt is lakott itt egy szinésznő, Lenke Hedvig, nem, nem Lenke Hedvig, az előbb volt itt, isten bizony, nem tudom már a nevét, hisz annyian vannak, mint a szemét, ez szörnyen könnyű dáma volt, de hogy ide költözött, szinház után rögtön hazasietett, mert azt mondta, ebben az ágyban aludni többet ér a legjobb mulatságnál. Itthon is volt mindig és nagyon jól viselte magát, mig egyszer valamivel koráb- ban keltem és láttam, hogy Krüger hadnagy, aki akkor itt lakott, az ő szobájából siet át a magáéba. Nem is húzta magára az attiláját, csak ugy panyókára vetette.

Ki is tettem rögtön a szűrét, nem a hadnagynak, hanem a drágalátos kisasszonynak. Mert én bizony ilyesmit nem tűrök el a házamnál.

— Szörnyűség, — fakadt ki utálattal Riza, — és iszonyodva tekintett az ágyra, amelyben aludt. Ebben az ágyban — és ő is ott alszik most — förtelem! Nem fog többé ágyba feküdni, amig itt van.

Seligmanné egykedvűen nyugtatgatta.

— Ó, azóta sokszor áthuzattam már az ágyat.

A kisasszonynak próbája van ma?

— Igen, — felelt Riza helyett Öringer mama, — kilencz órakor.

— Kilencz órakor, — ismétli gondolkodva Selig- manné, — kilencz órakor, akkor eltart körülbelül féltizen- egyig. Es hazajönnek akkor?

— Természetesen, — mondja a mama.

— Ugy, hazajönnek, — kombinálja továbbra is Seligmanné, — persze, persze, hát mondjuk, hogy lesz belőle tizenegy. A főhadnagy meg tiz órára jön vissza a gyakorlatról.

És ezzel, mint aki a dolgát elintézte, mélyen elme- rülve gondolataiba távozott, hogy el is felejtett köszönni.

Csak az ablak alatt jutott eszébe s ekkor fölkapta a fejét és harsányan bekiáltott, hogy az üveg belereszketett:

— Jó mulatást kívánok.

— Hallod, mama,¹ — szól Riza magából kikelve, — én félek ettől az asszonytól.

— Ugyan miért, te kis bolond ? Nagyon barátságos asszonynak látszik.

393

— Nem tudom miért, de én félek tőle. Olyan fur- csán beszél. Nem értem meg, mert mintha mindig mást beszélne és mást gondolna. Nagyon szeretnék nem itt lakni többet.

— Gyerek vágy, Riza, ugy látszik, a sok ledér hölgy után, aki itt lakott, örül nekünk, hogy tisztességes lakója is van.

Menjünk a próbára — szakítja meg Riza egyked- vűen a beszélgetést — negyed kilencz már elmúlt.

Borús, fázós idő volt, mikor az utczára léptek.

A rövid uton a színházig Riza fázott, de nem annyira a hidegségtől, mint inkább a belső nyugtalanságtól. Az első próba. Vájjon milyen lesz ez az első próba? Reme- gett, hogy ki fogják nevetni, mert semmit sem tud, majd meg ámuló pillantásokkal lába az egész társulatot s az igazgató az elragadtatás hangján dicséri, hogy ilyen művésznőt még nem látott.

(Folytatjuk.)

Varázslat.

(Hebbel.)

Hogy' eltévedtem egészen1 Mily rémes e némaság.

Ah, mily fenyegetve szorongnak Köröttem e marczona fák.

Ugy lart itt valami fogva, S ugy kerget valami el . . .

Van, van balvégzetű hely, sok — 5 ez itt balvégzetű hely.

Már történt valami bűn itt S fog még történni elég.

És akiken épp nem esik meg,.

Kell, hogy magok tegyék.

A sok nagy kelyhii virág itt Mind sápadt, mint a halál.

S közöttük ime középen Egyetlen vérpiros áll.

Nem kapta e szint az a naptól, Sugár ide még sohsem ért . . . A földből szitla magába — 5 az vért ivott, emberi vért.

Henczegve, lopott bíborodban Ne őrizd itt e helyet !

Én megboszulom a halottat:

Letéplek, porba veled!

S amint széthullnak a szirmok, Madár rebben valahol

S meggubbaszt szemben egy ágon S fütyülni kezd s kigúnyol:

Ah, most tovaenged e hely már, Megkapta a véradót:

Megölted a virágot, — Nem volt más ölni valód!

Telekes Béla.

Gestas.*

É

Irta: A N A T O L E FRANCÉ.

f

A régi misztériumokban Gestas a neve a Jézus Krisztus jobbkeze felől keresztrefeszitett latornak.

Mesélik, hogy abban az időben élt egy Gestas nevü rossz fiu, aki a világon a legédesebb dalokat csinálta. Rá volt irva az arczára, hogy vétkezni fog, s estefelé rút örömök villogtak zöld szemében. Már nem volt fiatal.

Félig kopasz fejének dudorodásai ugy ragyogtak, mint a vörösréz; nyakára néhány fakó, földesszürke hajfürt om- lott Mindazonáltal gyerekes volt s megtartotta gyermek- kora naiv hitét. Amikor nem volt a kórházban, valami nyomorúságos hotel-szobácskában élt, a Pantheon körül.

Itt ebben a régi, szegény negyedben minden követ ismert, az utczácskák szerették, sőt az egyik kis utcza az ő szive szerint való, mert tele van kocsmával és pálinkás- bódéval, de az egyik ház sarkán világoskék barlangban áll a Szent Szűz, vasrácscsal maga előtt.

Este kávéházból kávéházba megy s állhatatos rend- szerrel áll meg sörös és alkoholos állomásain: a romlás nagy- munkálatainak módszerre és szabályszerűségre van szükségük. Már igen előrehaladt az éjszaka, amikor haza- tér szobájába, anélkül, hogy tudná, mint került oda, s egy minden nap ismétlődő csoda utján megtalálja ágyát, amelybe ruhástól zuhan bele. Ott aztán ökölbe szorított kézzel aluszsza a csavargók és a gyermekek szép álmát.

De ez az álom rövid.

Alig világol be az ablakon a hajnalsugár, Gestas kinyitja szemét, fölkel, megrázkódik, mint valami gazdát- lan kutya, amelyet rúgással ébresztettek föl. sietve lemegy a hosszú csigalépcsőn és gyönyörűséggel látja viszont az u'.czát, a jó utczát, amely oly elnéző az alázatosak és szegények hibáival szemben. Pislog a napfénytől; orrlyu- kait kitágítja a friss reggeli levegő. Erős, egyenes ember, a lába merev, régi reumája miatt, és somfabotjára támasz- kodva jár, amelyről lekopott a vas a husz esztendei csa- vargásban. Mert éjjeli kalandjai alkalmával soha sem vesz- tette el sem botját, sem pipáját.

Arcza a jóságtól és a boldogságtól sugárzik. S való- ban, jó és boldog is. A világon legnagyobb öröme, ame- lyet álma árán vásárol meg, az, hogy hajnalban végig- járja a pálinkás-boltokat a munkásokkal, vagy hogy fehér bort igyék velük. A részegesek ártatlansága: fehér bor a halvány hajnalon, a kőmivesek fehér zubbonyai — mindez a sok fehérség tetszik a bűnben is naiv lelkének.

Nos, és egy tavaszi reggelen, amikor ily módon vonult szobájából a Kis Szerecsenig, megérte azt az örömet, hogy előtte nyitották ki a kis kocsma ajtaját.

Látta a pléhtáblás asztalok körül a sok munkást, akik közül egyet sem ismert. Koczintottak, hazájukról beszél- tek. Ittak és kenyeret ettek; ha az egyiknek jó eszméje támadt, nagyon jóizüen nevetett rajta, s hogy a pajtásai jobban hallják, ököllel verdeste a hátukat.

Lassanként eltávoztak aztán. Amikor mind munkája .után látott, Gestas utolsónak távozott a Kis Szerecsen-

ből, és a vasrácsáról ismeretes Jó Zugocská-ba ment.

Ott is szeretetreméltó társaságban iddogált, sőt fölajánlott egy-egy pohár bort két szelid rendőrnek. Majd egy har- madik kocsmába látogatott el, amelynek vasból kovácsolt czégére két apró emberkét ábrázol, aki egy óriási szőllő- fürtöt czipel. Itt a szép Trubertné szolgálta ki, aki az

* Ennek a novellának a hőse, Ge tas, szinte fotografikus képe Paul Verlainenék, akivel ez .a • történet csakugyan megesett egyszer.

2

egész negyedben hires volt okosságáról, erejéről és kedé- lyességéről.

Aztán az erődítések felé ment s a pálinka-desztil- lálóknál ivott, ahol oly szépen csillognak a félhomályban a vörösréz csapok. Majd betért a babérfácskáiról neveze- tes családias kis bódéba. Ezek után visszatért a város népesebb negyedeibe s különböző kávéházakban itta az ürmöst.

Nyolczat ütött a toronyóra. Gestas egyenesen járt, szabályosan, szinte merev ünnepélyességgel; nagyon cso- dálkozott, amikor a csarnokokba siető szakácsnők meg- lökték nehéz kosaraikkal, vagy ő lökött fel egy-egy apró lánykát, aki hatalmas kenyeret czipelt karjai között Egyéb- ként az is megtörtént vele, hogy amikor átment a kocsi- úton, a tejes-kocsi, amelyen zörögve tánczoltak a bádog- edények, oly közel állott meg hozzá, hogy érezte arczán a ló meleg lehelletét. De sietség nélkül haladt tovább utján, megvetve a paraszt tejárus káromkodásait. Való- ban, járása büszke és nyugodt volt. De belül ingadozott.

Semmi sem maradt benne a reggeli fürgeségből. A pacsirta, amely vidáman trillázott lelkében, az első korty bor után elröppent, s most ködös, sziklás vidék volt a lelke, ahol fekete fákon varjak károgtak.

Halálosan • szomorú volt. Utálni kezdte önmagát.

Valami kiáltozott benne:

— Állat! Állat! Állat vagy . . .

És csodálta ezt a tiszta hangot, ezt az angyalhan- got, amely egyre ismételte lelkében:

— Állat! Állat vagy!

Az ártatlanságnak és tisztaságnak hatalmas vágya ébredt benne. Sirt; nagy könyei lefolytak kecskészakállára Önmagát siratta. A mester szavához hiven, aki mondta:

• Sirassátok magatokat és gyermekeiteket, Jeruzsálem leányai« — szemének keserű harmatjával öntözte bűnös testét. Gyerekkorának hite újra fölébredt benne, virágozni kezdett. Naiv imádságokat mormolt. Suttogva mondta:

— Istenem, add, hogy olyan kis gyerek legyek, amilyen - voltam.

És éppen, amikor ezt az egyszerű imádságot bevé- gezte, egy templom küszöbén találta magát:

Régi templom volt, valaha fehér és szép lehetett rajta a sok finom kőcsipke, amelyet az évek és az embe- rek megrongáltak. Most már fekete, és szépsége csak a költők szivéhez szól. Szóval, szegényes, régi kis templom yolt, amelyben talán valamikor a jó Francois Villon édes- anyja rémüldözött a pokol kínjait ábrázoló képek előtt.

Gestas belépett Isten házába. Senkit sem látott, még csak egy olyan szegény öreg asszonyt sem, mint a Fran- cois Villon édesanyja. A templom hajójában rendben állot- tak egymás mellett a székek, mintha együtt folytatták volna tovább az imádságot.

A nyirkos, árnyékos hüvösségben jobbra tartott Gestas. a Szűz szobra felé, amely előtt még egy gyertya sem égett. Nézte a fehér, rózsaszínű és világoskék szob- rot, amely mosolygott a sok ráaggatott arany- és ezüst- szivecske között, meghajtotta merev öreg térdét, sirt és

igen szelid szavakat mormolt:

— Jó szűz, anyám, Mária, Mária,ategyereked,mamám!

Aztán hirtelen fölállott, gyorsan előrement néhány lépésnyire s megállott egy • gyóntató-szék előtt. Barna fából volt, olajjal kenegették régóta s olyan kedélyes^

családias bútor lett ez a gyóntatószék, mint valami ócska fehérnemüs szekrény. Oldalt tele. volt faragva vallásos jelképekkel.

Gestas letérdelt a térdeplőre és suttogva szólt:

— Atyám, atyám! .

Hogy senki se felelt, gyöngéden koczogtat'ni kezdett

ujjaival: .

— Atyám ! , . . Atyám ! . . . . . . "

Megtörülte a szemét, hogy jobban belásson a rácson keresztül, s ugy rémlett előtte, mintha látna valakit benn a homályban.

Ismételte:

— Atyám, tisztelendő atyám, hát hallgasson meg ! Gyónni akarok, meg akarom mosni a lelkemet. Fekete, piszkos. Utálom, hamar, tisztelendő atyám, fürdőt! A bocsá- nat fürdőjét, Jézus fürdőjét! Fürdőt, fürdőt!

Várt. Nagyon sokáig várt; néha azt hitte, hogy valaki int feléje belülről, majd üresnek látta a gyóntató- széket. Mozdulatlanul térdelt és mereven bámult be a rács mögé, ahonnan várta a bocsánatot, a békét, az üdü- lést, az üdvöt, az ártatlanságot, a kibékülést Istennel és önmagával, az égi örömet, a legfőbb jót. Időről-időre sze- líden, könyörögve mormolt:

— Plébános ur, atyám, plébános ur! Szomjas vagyok, adjon inni, mert nagyon szomjas vagyok! Jó plébános ur, adjon azt, ami van . . . tiszta vizet, fehér ruhát és szárnyat az én szegény lelkemnek.

Hogy nem kapott feleletet, erősebben kopogtatott a rácson és hangosan szólt:

— Kérem, gyónni!

Végre elvesztette a türelmét, fölkelt és üvöltve kezdte csapdosni somfabotjával a gyóntató-széket:

— Hé! Pap! . . . Hé! Vikárius! . . .

És ahogy kiabált, mind erősebben verte a szek- rényt, amelyből szállott a por, s amely recsegett, ropo- gott az ütések alatt . . .

A sekrestyés, aki hátul söpört, előrohant a zajra.

Amikor meglátta a botos embert, egy pillanatra meg- állott, majd feléje közeledett a tisztes szolgálatokban meg- őszült emberek óvatos lassúságával. Amikor oiy közel ért hozzá, hogy hallhatta a beszédét, kérdezte: •

— Mit akar?

— Gyónni akarok.

— Ilyenkor nem gyón az ember.

— Gyónni akarok.

— Menjen el.

— Látni ákarom a plébánost.

— Minek?

— Hogy gyónjak.

— A plébános nem látható.

— Akkor az első káplánt.

— Az még kevésbbé látható. Menjen el.

— A második káplánt, a harmadik káplánt, a negye- dik káplánt, az utolsó káplánt.

— Menjen el!

— Hát meg hagynak halni gyónás nélkül? Egy egészen kis káplánt . . . Hát mit bántja az magát, ha én egy egészen kis káplánnak gyónok, akkorának, mint az ujjam? Mondja meg egy papnak, hogy jöjjön ide, mert én gyónni akarok. Megígérem, hogy a legritkább, leg- rendkivülibb és legérdekesebb bűnöket fogom rábízni, bizony! . . . Nem is olyanokat, mint ezek a városi höl- gyecskék. Megmondhatja neki, hogy egy nagyon szép gyónáshoz hívják.

— Menjen el!

— Hát nem hallod, vén szamár? Mondom, hogy ki akarok békülni a jó istennel, azt a szentséges min- denit . . .

Ámbátor ,oem volt herkulesi termetű ember a sek- restyés, megfogta. Gestast és kidobta a templomból.

Gestasnak csak egy gondolat járt a fejében az utczán; hogy- yjsszamegy egy oldalajtón a templomba és megfog egy kis káplánt, aki meggyóntassa.

Szerencsétlenségéré ennek az eszmének, a templom körül volt véve régi házakkal és Gestas a visszatérés mindén reménye nélkül-eltévedt az utczák, áijárók, kö:ök labirintusában.