Akik az obstrukcziót csinálják. K o m j á t hy Béla Meszlényi Lajos B a r a b ás Béla J u s th G y u la H e n t a l l er Lajos Tóth J á n os Pichler G y ó z ó.

Teljes szövegt

(1)

Akik az obstrukcziót csinálják.

K o m j á t h y B é l a Meszlényi Lajos

B a r a b á s B é l a J u s t h G y u l a H e n t a l l e r Lajos Tóth J á n o s Pichler G y ó z ó .

(2)

m * B E T Ö R É S - m

elleni

b i z t o s í t á s o k a t

a l e g e l ő n y ö s e b b f e l t é t e l e k é s j u t á n y o s d í j t é t e l e k m e l l e t t e s z k ö z ö l a

Hazai általános biztosító részv.-társ.

Budapest, V., Dorottya-uteza 7. szám.

Ü g y n ö k ö k felvétetnek.

• •

í ^ e k ö f é s i t á b l á k

„ A H É T " X I I I . é s X I V . k ö t e t é h e z e l k é s z ü l t e k és k ö t e t e n k i n t 1 frt 3 0 kr. előleges b e k ü l d é s e

u t á n portomentesen k a p h a t ó k .

gazdasági gépgyár részvény-társnlat .

Gőzcséplőink

a tökéletesség legmagasabb fokán állanak.

M a g y a r o r s z á g l e g n a g y o b b é s e g y e d ü l i G a z d a s á g i g é p g y á r a , m e l y a g a z d á l k o d á s h o z s z ü k s é g e s

összes g a z d a s á g i g é p e k e t

g y á r t j a

R é s z l e t e s á r j e g y z é k k e l é s s z a k b a v á g ó f e l v i l á g o s í - t á s s a l d í j m e n t e s e n s z o l g á l u n k . — K é r j ü k m i n d e n

kérdéssel b i z a l o m m a l h o z z á n k f o r d u l n i , készséggel a d u n k k i m e r i t ő és f e l v i l á g o s í t ó v á l a s z t .

Caimre ügyelni tessz*k I

Első magyar gazdasági gépgyár-részvény- N^J társaság Budapesten.

„Kosciuszko lengyel csatakörkép"

a l e g s z e b b p a n o r á m a ez i d ő s z e r i n t E u r ó p á b a n . Ú j r a b e á l l í t v a , t e l j e s v i l á g í t á s b a n

g5Bp- l á t h a t ó az A r é n a " u t o n

a z u j m ű c s a r n o k k a l s z e m b e n .

Belépő-di| 2 0 k r . Belépő-dij 20 k r .

1*

§

§ §

$ $

§ §

§

Hol keressük a legjobb

arezport?

Kérjük a

M e r J . L.-

f é l e

B l a h a - S e r a i l - P o u d e r - t .

Blaha Lujza (Splényi báróné) művésznőnk kedvelt arczporál, mely ugy nappal, mint éjjel használva, minden arezpor közfitt a legjobb;

kiváló s/llkoilliMTi'k állal megvizsgálva, vegyileg tisztának ÓK teljesen ártalmatlannak találtatott. Mint plpereszcr nelkülözhet en, az arezbőr- nek a legszebb fehér szint, üdeséget, szépséget és pirt kölcsönzi.

Egy doboz 6 0 kr., nagyobb I frt.

Créme P o m p a d o u r ,

ez azon szer, melylyel a hires P o m p a d o u r asszony csodás szépségét megőrizhette a n é l k ü l , hogy az egészségére ártal- mas lett v o l n a . A . C r é m e P o m p a d o u r . az arcz és kéz bedörzsölésére használtatik reggel és este, azután .serail

pouderrel. lesz behintve.

11 _ E g y t é g e l y 1 f r t 60 k r . K a p h a t ó

a g y á r o s n á l

MÜLLER J. L.

c s á s z á r i é s k i r á l y i u d v a r i s z á l l i t ó illatszer- és p i p e r e s z a p p a n g y á r i r a k t á r a

Bndapest, IV., Koronaberczeg-ntcza 2. sz. alatt.

N a g y r a k t á r rendkívül j ó m i n ő s é g ű

fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben.

Utánzásoktól óvatik.

»

£ I I

l

1 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * »*

s

(3)

T

YTII. évfolyam.

UEBJEIEN MIKDEK KSSHRHUP.

Előfizetési feltételek:

Egész évre fa 10.—

Félévre » 5.—

Negyedévre... .„ ... » 2.50 Egyes s z á m ára 20 kr.

1897. 28/393. szám.

A HET

P O L I T I K A I É S I R O D A L M I S Z E M L E .

S Z E R K E S Z T I K I S S J Ó Z S E F .

Szerkesztőség és kiadóhivatal- BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet-körut 6. sz.

H i r d e t é s e k f e l v é t e l e u g y a n o t t

Kéziratok nem adatnak vissza.

Budapest, julius hó 11. <§Mrr

Krónika.

Az újságokról.

— julius 9-cn.

Van nekem egy rokonom, aki kazán-biztos. Nem afféle mesebeli, mint a Sipulusz kazán-kovácsa, hanem való- ságos, diplomás, aki vászonköpönyegben utazik, füttyen- téskor száll be, hideg sültet ebédel s a legvadabb gépész- szel is ugy beszél, mint Napoleon beszélhetett Fesch bibornokkal, közvetlenül azelőtt, hogy ő eminencziáját hasba rúgta. A fiuk ugratnak is vele, s azt állítják, olyan ünnepélyesen mondom minden második szavamban, hogy :

»rokonom, a kazár.-biztos«, mint ahogy a meráni posta- mesteréin emlegethették az ő rokonaikat, a Habsburgokat.

S van is ebben valami, mert csakúgy, mint ahogy a mi famíliánkban alig fordult elő veszedelmesebb kazán a szamovárnál, nagy számmal nem találtatnak benne olyanok sem, akik nem esnek kétségbe, ha á kivonás során teszem kilenczet kell kivonniok a kettőből. Egyébként szivből örülök, hogy ime kegyeteknek is bemutathattam, noha igy nyaratszaka egy gyors meghajlásnál alig ér rá többre, s mire én e krónikám végére érek, ő már régen útban van, Dunapatajról Császártöltésre. Pedig most, ugy meséli, nem valami kellemesek az utjai. A gazdák meg a jószág- igazgatók, akikkel máskor, rogyásig kellett iszogatnia a János áldását, moresos ábrázattal járnak-kelnek s dehogy van kedvük inni; • az ő barátjai, az aratók, kasza helyett bunkós-bottal járnak '; s á teherkocsikból, amelyekben más- kor jámbor sertések visították tele a pályatestet, gyilkos kedvű Jellasich-bakák ugrálnak ki az állomásra. S érde- kes, a parasztnak mennyire vérében van még a jobbágy.

Bérlő vagy parasztgazda nincs az az igéret vagy enged- mény, amivel munkára bírhatná őket, de a grófnak, az egyiknek, elég volt kilovagolnia közzéjük, hogy megint csak megfogják a kasza nyelét. Mikor a gróf már búcsú- zóra rántotta a gyeplőt, az egyik paraszt nagy tisztesség- tudással megemelte előtte a kalapját, előszedett valahon- nan egy Népszavát, s alázattal kérte a méltóságos urat, magyarázza el neki, mi áll abban az újságban. A bérlők meg a kisebb gazdák hermeneutikájában már nem biznak ennyire; ott már a maguk esze szerint értik meg az újságot, s a gazdák közt nagy is az elkeseredés az újsá- gok meg az újságírók ellen. Komolyan azt állítják, hogy .az újságírók okozták a sztrájkot és — a tizenhatodik paragrafus? háromszázszor tizenhat paragrafus se volna sok azoknak az okvetetlenkedő skriblereknek!

Egy másik rokonom is, ügyvéd — erre már nem vagyunk olyan rátartiak, mert Iateinerek vagyunk ele- gen — az se mond sok jót az újságírókról. Azt tartja, hogy sok embert tettek már azok szerencsétlenné. Nem riposztozok neki azzal, hogy az ügyvédeket sem igen- szokás az emberiség jótevői közt emlegetni; látom, hogy komolyan beszél, s a mesterségebelieknek valóságos köz- érzését tolmácsolja, mikor igy kiált föl: tizenhatodik para- grafus? háromszázszor tizenhat paragrafus se volna nek- tek elég, skriblereknek!

Hát ez érdekes. Gazdák és ügyvédek. Gazdák és ügyvédek: ez a magyar intelligenczia. Gazdák és ügy- védek : ez a magyar törvényhozás. Gazdák és ügyvédek:

ez Magyarország. S ha gazdák és ügyvédek szinte kivétel nélkül s maguk is kivételt alig téve, haragszanak az újságokra s az újságírókra, az nem, jelent kevesebbet, mint hogy Magyarországon kevés intézmény van, ami népszerű, s ezek között a sajtó semmi esetre nem áll első sorban. Ezt eltagadni nem lehet, legföljebb rá lehet mutatni a logikai hibára, hogy a sajtót, amely örök,, a mai újsá- gokkal s a mai újságírókkal azonosítják, s mikor az újságírókat akarják megfékezni és megbüntetni, az ország egyik legfontosabb szabadságának esnek neki: a sajtó- szabadságnak. Idézhetném , most az anekdotát az apáról, a fiúról meg a téli keztyüről, de nem vagyok adomázó kedvemben. Elkeserít az a nagy gyűlölet, melynek egy bizonyos hányada az én vállamra is ránehezedik s az én tollamat is megakasztja.- Nem vagyok ugyan hive annak a kollegialitásnak, mely minden emberre hallgatást paran- csol a vele egy sorban állók gyengeségei felől. Azt tar- tom, ezt a kollegialitást a selejtesség találta ki a mocsok- talanság rovására. Jókai Mórnak sohasem kellett az újság- írók kollegialitására appellálnia; Mr. Pennyaliner mindig arra appellál. Nem láttam még tisztességes újságírót, akire fény és dicsőség esett volna abból a faktumból, hogy Kossuth Lajos is ujságiró volt. Ellenben isten a meg- mondhatója, mennyit szenvedünk mi amiatt, hogy min- den faczér kereskedősegéd Budapesti Figyelő Pantheon Es Közgazdaság czimen kelhet versenyre a legújabb szerkezetű gyorstüzelő ágyúval. De mondom, minden kollégiális szépítgetés nélkül állithatom, hogy mindazon-.

által, trotz alledem, for a1 that: a magyar sajtó leg- alább is ugy megfelel a rendeltetésének, mint akármelyik más institucziónk, s a magyar újságírók kara bármely tekintetben legalább is olyan értékes, mint akármelyik más karunk és rendünk. S ha mégis annyira gyűlöletes a magyar közvélemény előtt, hogy a kormány jónak

1

(4)

látja egy külön paragrafussal — mellesleg: a maga czél- jának egyáltalában meg nem felelő, ellenben más és vesze- delmesebb czélokra felhasználható paragrafussal — meg- nyügtatni a közvéleményt, annak oka nem lehet sem a sajtóban, sem a közvéleményben, hanem, mint a marxis- ták mondanák, csakis a gazdasági viszonyokban.

Példát mondok elmélkedések helyett. Tegyük föl, hogy csakugyan az újságok csinálták volna az ő lelket- len izgatásaikkal az aratók sztrájkját. Nem igaz ugyan, de legyen. No hát most szeretném én látni azt az újsá- got s azt az újságírót, szeretném én látni a világnak azt a szövetkezett egész internaczionáléját, amelyik sztrájkra bírhatná teszem a budapesti kőfaragó-munkásokat! Hir- telen példát mondtam csak s talán nem is egészen talá- lót, de a szoczialista urak bizonyára tanúskodnak mellet- tem, hogy nem tekintve a kőfaragók kifogástalan elvhű- ségét, a következményeiben ez mégis plátóibb, mint teszem az asztalosoké, egyszerűen azért, mert a kőfaragók sok- kal emberibb sorban vannak,, mint az asztalosok. — Vagy fogadjuk el szó nélkül azt az általánosítást, hogy a kri- minálisba jutott kereskedőnek minden pénze rámegy az újságok hallgatási dijára. Tegyük föl, hogy így van, s ne gondoljunk arra, hogy például Bokross Elek akár nádor is lehetett volna, ha újságok nincsenek, s a viczi- nális és proviziós uraknak az ő prioritásaikból és proví- zióikból nem telt volna-e arra, hogy az újságoknak betömjék a száját. Tegyünk föl mindent, fogadjunk el mindent s ha már elismertem azt is, hogy az újság- írókhoz képest Esseni Krupp Alfréd ur csak schiichterner Liebhaber, kérdem: hol van az az újságíró, aki képes volna teszem báró Podmaniczky Frigyest megrovelverezni, vagy, kit mondjunk hamarjában, az Athenaeumnak vagy a Franklin-Társaságnak okozni a leleplezéseivel kellemet- lenséget! Egyszóval, ahol az izgatásnak csirája kél, ott elégedetlenség van, amiben megfoganhat; s ahol az élősdi megélhet, ott szenny is akad. Arról, hogy a ma- gyar földbirtokos és földmives épp ugy, mint a porosz junker, az olasz nobili s a lengyel slahczicz még mindig nem tudja belátni, amit az angol s a franczia rég belá- tott, hogy a XIX. század végén már nem lehet megélni ugy, mint ezer év előtt, pusztán a föld hozadékából; arról, hogy a mi kereskedelmünkben még mindig benne kisért a grájzlerság; arról, hogy e két gazdasági főfaktor hol erőszakosságával, hol ravaszkodásával, kerülő útjaival s egészségtelen versenyével magához rontja a parlamentet, az igazságszolgáltatást, az ügyvédséget és a sajtót — arról nem tehetnek az újságok és nem tehetnek az újság- írók, akik kerek e világon mindenütt az erkölcsnek s a fejlettségnek teljesen azon a fokán állanak, amelyen maga az ország. Hanyatló hatalmak és jogtalan túlkapások mindig a szabadságok megszorításában kerestek menedé- . ket, s az újságírók nyugodtak lehetnek: a hombár meg

a pénzeszsák ma ugyanazért fojtaná őket egy kanál vizbe, amiért a Metternichek meg a Windischgrátzek.

Bámulattal és hódolattal nézem az ellenzék hősi küzdelmét a tizenhatodik paragrafus ellen, annál nagyobb szeretettel s elismeréssel, mert hiszen annak a tagjai is gazdák meg ügyvédek. De foganatját nem várom az ő

önfeláldozásuknak. Nem éppen arra a gazda képviselőre gondolok, aki vállalkozott rá, hogy kibeszéli az ülést, de mikor beszéd közben telegrammot kapott, hogy sztrájkol- nak a munkásai, ugy itt hagyott pártot, házat, czukor- prémiumot, hogy Szent Pál se külömben az oláhokat. De még ha a 16. §. el is bukik, valami uton-módon becsúszik a törvényeinkbe; és ha, csudamód, nem is: a közvélemény- nek tagadhatatlan gyülölsége egy állandó tizenhatodik paragrafus, amely az újságírónak elfogja a lélekzetét eb- ben az országban. Igaz, nem nehezebben, mint másét;

általában az egész ország fölött befellegzett, s a vihar előtt való fülledtség nehezedik rá a sajtóra éppúgy, mint a gazdákra meg az ügyvédekre. Mi lesz, hogy lesz? ki tudná megmondani. De azt tudom, vagy legalább ugy gondolom, hogy éppen a magyar nemzetnek s éppen a mai lajtántuli szellőcskék közepett nincs nagy oka a falra festeni azokat az áldott esztendőket, amelyekben Kemény Zsigmond és Szalay László irták az újságok vezér- czikkeit.

D i x i .

Allegória.

I r t a : L Ö V I K K Á R O L Y .

Egy királyfi, aki az operencziás tengeren innen lakott s aki csak az álmok rabszolgáinak volt fejedelme, egy- szer, tavaszszal, megszeretett egy leányt. Természetesen a legszebb, legokosabb, legjobb nő volt, tökéletes és őszinte, a királyfi legalább nem emlékezett rá, hogy nála bájosabb lányt látott volna. A fiatal fejedelem boldog volt és meg- feledkezett az emberekről.

Két minisztere volt, akik nem jó szemmel nézték, hogy a király minden perczét hölgyének szenteli, hogy elmulasztotta a legfontosabb teendőit, hogy nem ellen- őrizte a pénzügyeket és nem szorgalmazta a hivatalno- kokat. Országának évkönyveiben fekete betűkkel fekete lapra irták az éveket: Az állam gazdasága csöndes züllés- nek indult, mert a király lopni engedte a vén kincstár- nokot, a hivatalokban pedig hosszú pipákat szíttak a tisztviselők és nem tartották meg a hivatalos órákat.

Mondom, a két miniszter: az öreg Bulcs és az ifjú Huba nem jó szemmel nézték a király szerelmét. Ugy lehet, nekik nem volt olyan állásuk, ahol alkalom volt lopni, de meglehet, hogy tiszta jóakarat vezette az öreg Bulcsot, mikor egy szabad perczben a király elé vitte az állami háztartás könyveit.

— Felséges uram, — szólt és hosszú fehér szakálla a földet söpörte, — bajban a haza.

— Beszélj, jó Bulcsom, — felelt a király megindulás nélkül és ábrándozó szemei most is a kertben kalandoztak.

— Az ország ügyei rosszul állanak, a belügyek általánosan és a pénzügyek különösen. Felséged nem törődik semmivel, az állam gépezete nem működik, kivévén a zsiványokat, akik felosztják birodalmunkat, mint egykor Lengyelországot. Az állam akarata, gondolkodása meg- szűnt, ma az történik, (itt az öreg halkan káromkodott), a mit Lesbia akar.

A király szigorúan tekintett Bulcsra.

— Nem engedem meg, — szólt szárazon, — hogy magánügyeimbe avatkozzék. Ezért fölmentem állásától.

Bulcs ismét földig hajlott, azután megrázta hófehér hajfürteit.

(5)

— Azt megteheti felséged, de az országot ezzel meg nem menti. Az elzüllik, elpusztul, egy lökés kell neki, hogy szerte porladjon.

Az utolsó szó szöget vert a fejedelem fejébe, azért megfogta a távozni készülő Bulcs karját és gyöngébb hangon igy szólt:

— Tudom, hogy te csak utolsó esetben vállalkoztál arra, hogy személyes dolgaimat megbíráld és tudom azt is, hogy hazádat és királyodat mindig szeretted. Mondd hát, csakugyan oly rosszul állunk és nincsen mentség.

•— Felség, — szólt az öreg, — tekintse át e köny- veket és megtud mindent.

Ezzel átadta az állami háztartás könyveit, maga pedig távozott. A király eleinte unatkozva, de aztán egyre növekvő lázzal és izgatottsággal tanulmányozta a szám- adásokat. Most látta, mily nagy a hanyatlás a kormány- zat minden ágában, látta a közeledő tönköt, a pusztulást és látta a romlottságot, sivárságot, amely országát ellepte.

Es mindezt Lesbia okozta! E pillanatban gyűlölte azt a nőt, aki éveken át minden perczét megrabolta, aki miatt elhanyagolta kötelességeit, tönkretette népeit. Idegesen fel- pattant bársony kerevetéről és átsietett a másik lakosztályba.

Lesbia a szökőkút előtt ült és hallgatta a zenészek muzsikáját. Apró, énekes madarak repdestek a termen által, amelynek boltozatáról olykor illatos rózsalevelek hullottak alá. Szőke hajára támaszkodva hallgatta az elrejtett zenekar dallamait, amelyek megtompulva, szo- morúan hatottak át a vastag loncz bástyáján. Ijedt arczű szolgák ténferegtek körülötte.

— Ej, elég volt, — szólt felugorva és arany haja fénykévéket lökött, — unom a czinczogásukat. Csapjátok

el őket!

A király elgondolta, hogy ezek a muzsikusok teg- nap jöttek Indiából, ahonnét külön gálya szállította őket.

A lány észrevette a királyt.

— Te megcsaltál, — szólt duzzogva, — ezek nem az igazi bramánok, akiket hallani óhajtottam. Ez csak utánzat. Ennyire teljesíted, ha egyszer kivánok valamit?

A fejedelem megfogta Lesbia kezét.

— Édesem, ezután ennyit se tehetek meg éretted, mert a tönk szélén állok. Az országom pusztulna belé.

A szép lány kérdőleg nézett szemébe.

— És te többre becsülöd országodat, mint engem ?

— Természetesen, — felelt a király meghökkenve.

— Akkor hát isten veled, — szólt Lesbia és ott- hagyta barátját. Még aznap összecsomagolt és elment, hir se maradt utána. Elment és az országban örömtüze- ket raktak, mikor átlépte a határt és hálaadó istentiszte- letet tartottak mindenfelé. Mindenki vigadott, az öreg Bulcsot ünnepelték, csak a király ült szomorúan erkélyén és egy könycseppet a másik után morzsolt szét. Átgon- dolta a régi jó időket. Lesbia első szerelme volt, mely mámorossá, vaddá, álmodozóvá tette. A sok eltűnt édes óra emléke eszébe jutott. A szive vérzett, a feje zúgott.

Mig odakint zenész csapatok kószáltak a város utczáin, a király csüggedten állt a fegyveres állvány alá és a gyilkos szerszámokat nézte.

Egyszerre meggondolta magát és kikiáltott Bulcs után.

— Bulcs, — szólt, mikor az ősz miniszter eléje járult, — kárpótlással tartozol nekem. Te voltál oka, hogy Lesbia itt hagyott, neked kötelességed az ő helyét mással pótolni. Szeretni akarok, oly vadul, ugy, ahogy Lesbiát szerettem. Keressetek nőt, aki feledtesse velem első szerelmemet, keressetek minden áron.

— Ahogy parancsolod, — szólt az öreg és térde földig hajlott. — Magam mellé veszem Huba társamat és keresünk.

Azonnal megindult a szépségek árja. Szőkék, barnák, rejtélyes feketék, érett pirosak, a világ minden vidékéről

valók jelentkeztek. Szépek, büszkék, szomorúak, fenn- héjázok egymásután a fejedelem körül libbentek, mintha valami kert talpra kerekedett volna és egymásután követ- keznének a tulipánok, liliomok, rózsák, lótuszok, ibolyák.

Fény járt nyomukban és illat, a sok nehéz haj rejtelme- sen susogott, de a lábuk lépését alig lehetett hallani.

A király csak nézte őket, de szeme gyakran elborult, ismét eszébe jutott Lesbia, a hűtelen, aki semhogy lemond- jon a pompáról, inkább otthagyta őt.

—• Ostoba vagyok, — szólt a király önmagához, — gyűlölnöm kellene őt.

A szépek vándorlása hónapokig eltartott. Némelyiket mintha mégis megkedvelte volna, de mi volt ez első sze- relméhez képest! Lámpafény a napsugár után, csermely- viz a tenger után. A király szomorúan gondolt azokra az időkre, mikor éjjeleken át ült ködben, esőben a Lesbia ablaka alatt, imádkozni járt este a templomokba és embe- reket vert egy szeszélye miatt.

Bulcs és Huba kétségbeesve járták keresztül-kasul az országot. Alig volt már nő, aki meg ne fordult volna a fejedelem előtt, aki napról-napra szomorúbb, bágyadtabb és mogorvább lőn. A tudós orvosok látták, hogy beteg, de mi a baja, nem tudták megmondani.

Végre egy nap az öreg Bulcs igy szólt Hubához:

— Nem marad egyéb hátra, mint Lesbiát vissza- hozni, mert különben elpusztul a mi jó királyunk.

— Keressük meg hát Lesbiát, — szólt Huba is, mert szivében igen szerette parancsolóját.

Hosszú utazások után ráakadtak a hűtelenre. Négy- lovas győzelmi szekérre tették, harsonásokat és fullajtáro- kat helyeztek a menet élére, azután rózsákkal tele hintett utakon hozták a király elé.

A király elsőbb nagyon megörült kedvesének és keblére ölelte. A többi lányt menten hazaküldték, a palotá- ban nagy ünnep volt az este. A dombon tűzijátékok pukkantak, a kert teli rózsaszínes lámpásokkal, csónakosok daloltak a tavon, odébb bajadérek fánczoltak. A király erkélyén ült Lesbia lábainál.

Ugy nézték, hogy olvad át az éj feketesége a rózsa- színű hajnalba. Az első szellő kergetőzött lábaik alatt, ibolyaszín, sárga és kék barázdák támadtak az égbolton.

A virágok illatozni kezdtek és a hatalmas liliomok legyőztek mindenkit. Az éjjel együtt azonban a király öröme is elszál- lott. Setét nehéz érzés lopózott lelkébe. .Ott ült mellette egykor szeretett kedvese, de ugy érezte, szive most már nem dobog ugy érette, mint egykoron. Az egykori érzel- mek, a régi szavak, az elmúlt indulatok nem tértek vissza és ugy sejtette, mintha nem az ő Lesbiája, hanem egy más hozzá teljesen hasonló női alak ülne mellette, aki bár ép ugy beszélt, ép ugy csókolt és ölelt, mint az egykori, mégse volt az, nem volt az 1 A király kezdetben magába zárta gondolatait és eltitkolta könyeit, később azonban elészólitotta öreg miniszterét és szomorúan igy szólt hozzá:

— Ez sem az, akit keresek, ezt se tudom szeretni!

Keressetek mást, hozzátok elém az igazi Lesbiát! — és keserű könyei záporkint indultak meg.

Az öreg miniszterek megijedtek, hogy a király meg- őrült, Bulcs azonban megértette fejedelmét. Mikor Hubával kimentek a királyi palotából, Bulcs karonfogta társát.

— Abba hagyhatjuk a kutatást, — igy szólt, — a királyt meg nem gyógyítjuk. Nem Lesbiát, sem más nőt nem keres ő, hanem első szerelmét . . . Azt pedig, bajtársam, hiába keressük, mert szerethetünk tízszer, száz- szor, de az elsőt többet fel nem találjuk. Isten őrizze a mi jó urunkat, mért is nem hagytuk inkább az országot pusztulni 1

Igy szólt Bulcs, az Ész, Hubához, az Akarathoz.

(6)

Egy szál virág.

Egy szál virág, mit kebleden viseltél, Mit gondtalanul eldobott kezed, Egy szál virág, amelyet eltapostál:

Ez képezi egyetlen kincsemet.

E szál virágot őrzöm évek óla,

Ez vigaszom, reményem, mindenem;

Ha elveszitném, meghalnék utána:

Hozzá van kötve lelkem, életem.

Remegve nézem napról-napra mint fogy, Mint foszlik el parányi élete,

S el-el tűnődve kérdezem -magamban:

Holnap ilyenkor vájjon élek-e ? . . .

Erdős Renée.

Krónika II.

A borravaló.

— jttl. 2.

. . . Pszt, Ferdinánd !...

. . . Nem, nem parancsolok semmit, csak búcsúzni akarok magától.

Azaz hogy nem is tudom: szabad-e még magázni önt, vagy már önözni kell magát?

. . . Köszönöm ezt a biztató szalvéta legyintést!

Megvallom, igen jól esik nekem, hogy egyelőre még a régiek maradhatunk mi ketten. Maga a Ferdinánd, én a nagyságos u r . . . De haj, meddig tart ez ? Immár kevés nap választ el bennünket a rettenetes világfelfordulástól, mikor maga hirtelen Wondraschekké változik, belőlem pedig egyszerű »uraságod® leszen.

Wondraschek és »uraságod« ! Szörnyű még csak el is képzelni, hogy ez a két ismeretlen mi vagyunk: maga, Ferdinánd, és én! Vagy nem dobban meg fájón a maga szive is arra a gondolatra, hogy a mi régi bizalmas ba- rátságunknak ma-holnap vége lesz? Nézze, az én ősz pilláimon egy könycsepp remeg . . . Köszönöm, hogy maga is érzékenyen gyűrögeti a szalvétáját!

Agglegéhységem frakkos dajkája, gyomorhurutom- ban hű ápolóm, árva karácsonyestéken családom, Ferdi- nánd, mi válunk!

Mert maga is benne van abban az ötszázas kelner- bizottságban, amely azt sürgeti (sokkal erősebben, mint a lassan sülő borjuszeletet), hogy ezentúl ne legyen borravaló.

Ha nincsen borravaló, akkor nincsen maga, Ferdi- nánd, és nem vagyok én! Megszűnteink lenni. Sőt vége a korcsmának is. Ami marad, az egy rideg étel-ital-áruló- hely, közönséges bolt, melyben maga a hideg, korrekt

kereskedősegéd, én pedig a jött-ment vevő, akivel a kutya sem törődik.

Legyünk őszinték, Ferdinánd. Mondjuk ki végre nyíltan, hogy a mi reám nézve annyira becses, barátságunk a borravalón épül. Cicero ugyan más nézeteket hangoz- tat a barátság fundámentomairól az ő Laelius de ami- citia czimü jeles értekezésében; de a nagy Marcus Tul- liust aligha bántotta valaha az a gondolat, hogy tegnapi pörköltet talál kapni; és alkalmasint nem gyötrötték olyas kétségek sem, hogy hátha margarin, amit vajnak hazud a világ legbecstelenebb okirat-hamisitványa, az étlap.

Cicero megbotozta a szakácsát, ha rosszul főzött.

Én csak folytonos agyonlövéssel fenyegettem frau Annát.

De a végrehajtásban meggátol egy pofaszakállas őrangyal, maga Ferdinánd! Mert maga a békitő, az engesztelő, a biztató, a reménységadó. Maga az én szövetséges társam a pokol, a konyha ellenében. Sőt, hogy czifrátlanul beszél- jek, az én megbecsülhetetlen szolgálatokat tevő kémem.

Mert ha in ultima analysi vizsgáljuk a dolgok mivoltát:

maga voltakép az ellentáborban van és esküjének meg- szegésével avat engemet hét pecsét alatt őrzött titkokba.

Vagy nem aljas áruló a vendéglőssel szemben, mikor megsúgja nekem, hogy a süllő ötnapos ?

Különben, édes Ferninánd, ne ámítsuk egymást, Bennem az a gyanú lappang, hogy mikor maga a süllőt nekem »ajánlja« a tokkal vagy a vizával szemben, annak a süllőnek égető szüksége van az ajánlásra; vagyis hogy a Pázmándy Dénestől szótárba szedett »szaknyelven«

szóljak : a süllőt »passzirozni« kell, mert különben huszon- négy óra múlva a szemetes is káromkodva löki szeke- rére. Látja, Ferdinánd, én tudom ezeket a dolgokat. És tudom azt is, hogy az igazi geniális kém mindig az ellen- ségnek is szolgál. De nem bánom. Illúziót kapok magá- tól, illúziót, a világ legnagyobb kincsét. Bánom is én, ha bölcsességem azt mondja, hogy ez az arany csupa talmi.

De csillog. És nekem csillogás kell. Illúzió kell ezen a világon mindenben. És ha nem volna illúzió, ugy tekin- tenék az asszonyokra, mint az ötnapos halra.

Gyomrom illúziója egyenlő fontosságú a szivemével.

Hova tűnik, ha maga, Ferdinánd, megvesztegethetetlen kereskedősegéddé aljasul? Mi lesz velem, ha ebédem ter- vének konczepcziója olyan rideg müveletté fagy, mint egy angol hózentráger kikeresése az árjegyzékből ? Nem, én ezt nem- élem túl. Megölöm magamat. Meg- házasodok.

De mi lesz magából is, Ferdinánd ? Gondolja meg, ember, gondolja meg! Tisztelt hivatalfője, a vendéglős, havi fizetésben fogja magát részesíteni — természetesen ellátás nélkül, mert az olyasmi nem egyezik a magán- tisztviselő társadalmi helyzetével — és ád magának két- szer annyi fizetést, mint amennyit egy magyar okleveles néptanitó kap: évi hétszáz forintot. Ferdinánd, kedves barátom Ferdinánd, ne feledje, hogy maga emellett a fize- tés mellett boldogtalan Tantalus lesz, aki naponkint két- száz borjupörköltet hord szét, de borjupörköltet még sáto- ros ünnepeken sem eszik, mert Budapesten évi hétszáz forint jövedelem mellett üres főzeléken és kenyéren él a magyar.

(7)

t^f CA

És ki az ördög épiti meg annak idején a maga csinos háromemeletes sarokházát? Most még sokan hord- juk ehhez az épülethez a téglát. Én délben este egy hatos- sal járulok hozzá. Ez évenkint, az újévi gratulácziót is beleszámítva, jó hetven forint. És vagyunk ilyen tégla- hordók vagy huszonötén. Ez vagy ezerhétszáz pengő minden esztendőben; és emellett maga teljes ellátást, sőt egy kis fizetést is kap a gazdájától. Ne bolondozzon, Ferdinánd! Jusson eszébe, milyen szép dolog az, ha az ember a saját házának az ablakán csibukozik kifele, aranybojtos kék selyem házi sipkában!

És kinek lesz abból haszna, ha maga frakkos nép- tanítóvá szegényedik? A vendéglősnek. Mert neki termé- szetesen első dolga lesz a tisztviselői fizetések czimén mindennek az árát husz perczenttel emelni, holott kiadá"- sai nem emelkednek öt perczenttel sem. És sürün fognak épülni a házak; de nem a maguk házai, Ferdinánd.

Fontolja meg ezeket a dolgokat, tisztelt barátom, mielőtt végkép elválnánk. Szivem ugy összefacsarodik, mint féltuczat szalvéta a prés alatt.; sőt fél angolos, mert vércseppeket hullajt.

Maga most vigasztaló, furfangos kacsíntást vet reám: »Nagyságos ur, hiszen voltaképen nincsen benne semmi lehetetlenség, hogy jó barátok maradjunk mi azután is...« Csakhogy nem igy verik a czigányt, Fer- dinánd ! A Wondraschek ur markába én többé nem csúsz- tathatok hatost; legfeljebb meleg kézszorítással fejezhetem ki iránta való kitűnő tiszteletemet. Ha pedig mégis vár tőlem borravalót, vesztegetésre csábit; abba pedig én nem megyek bele, mert nincsen többé illúzióm.

Pedig az illúzió minden, Ferdinánd! Lám, maga is illúzióban ringatódzik, mikor azt hiszi, hogy én voltakép egy álruhába öltözött Csávolszky vagyok. Tudja meg, hogy még a valódi Csávolszky is akar valamit a koro- nájáért — ő azt ád, mikor én hatost — pedig Kvassay Ede ő méltóságának hites tanúsága szerint, ő az egyet- len ember, aki a világ teremtése óta tízforintos tekenős- békalevest evett a bécsi Sacherben.

... Most pedig kérek két lágy tojást, mert ahhoz nem kell protekczió.

Jaákh.

Egy kicsi köny.

Egy köny pereg le kihamvadt szememből, Egy kicsi köny . . .

Mely, mint az ősz az álmodó virágra, Oly lopva jön.

A szívben támad lassan, nagy titokban ; A honnan hull, egy fénysugár kilobban.

A hova ér, ott elszáll az öröm . . . A sir virágán harmatcsepp a köny.

Pásztor Árpád.

*

Fülbevalót rendesen annak veszünk, aki meghallgatja könyör- gésünket.

*

Sokkal nehezebb valakinek a jóságáról meggyőződni, mint a tehetségéről, mert tehetséget nem lehet szimulálni, jóságot igen.

P.

A kenyér forradalma.

I r t a : J Ü N I U S .

Az Isten-adta nép kenyérre éhezik. Van-e sóvárgásá- ban valami misztikus, valami megérthetetlen, valami bűnös vágyakozás: döntsék el okosabb elmék, melegebb szivek.

A valóság mégis csak az, hogy a nép kenyeret kér harag- tól feszülő izmokkal, ajakán káromlással. És ez a kenyér hazájában történik, azokon a beláthatatlan pusztákon, a melyekről Petőfi énekelte, hogy »kalászszal ékes róna- ság®. Valóság az is, hogy nem értjük meg sem éhes voltát, sem haragját, sem szitkait. Ez a história veszedel- mesen hasonlít egy más kis históriához, a mely a rokoko korszak alkonyán, a nagy forradalom kitörésekor Versailles- ban esett meg. Mária-Antoniáról, a leguillotinozott király- asszonyról beszélik, hogy a midőn azt mondták neki, hogy a nép éhes, nincsen kenyere, ezt válaszolta volna:

szegény emberek, hát egyenek zsömlét. Az ő szük, tapasz- talatlan, arisztokratikus kis fejébe dehogy is fért bele, hogy aki kenyeret nem ehetik, annak zsömle sem jut.

Akkora csoda-e, hogy ez a feneketlen naivitás a tizenhat Czézár unokáját vérpadra juttatta s feje ott hullott el más parasztos fejek társaságában, vére elvegyült olyan emberek vérével, a kiknek, a mig trónon ült, az etikett nem engedte, hogy keztyüs kis kezét csókra nyújtsa? Ha ez a kis história száz év előtt datálva sem nagyon valószínű, minő anachronizmus most, napjainkban ! Pedig szakasztott módon igy történik nálunk is, az Alföldön, ahol a paraszt nem arat és nem kaszál, mert a dolog nem biztosit kenyeret, s ahol a hatóság csendőrszuronnyal ösztökél, hogy sarlót és kaszát fogjanak a marokba.

A dolognak fele se tréfa. Az idén talán az élést, a takarmányt betakarítják erőszakos módon, a szolgálatra kész hatóság asszisztenciájával, de hát mi lészen a jövendő- ben és azután, meg azután ? Mostantól fogva Pán és Ceres, az egykor vidám, békés istenek, magukra öltik a cs. kir. csendőrség uniformisát és ugy kószálnak, szuro- nyos puskával a vállon, a halmokon, a sikon, a sárguló kalászok között, a harmatos, virágos réteken ? Jó Perczel Dezsőnek talán igy is mindegy, ő talán nem bánkódik azon, hogy az Alföld jövendő képe meghazudtolja Teokri- tosz idillikumjait, Virgilius georgiáit, hogy a sarló zörejébe, a kasza pengésébe Manlicher puska durranása vegyül ; de hát mi lészen velünk, akik mégis csak ragaszkodunk egy kicsit a klasszikus irodalom hagyományaihoz ? Aztán mi nem is tartjuk amolyan tréfaságnak, kis szeszélynek, a mely jött oktalanul és elmúlik magától, mint a migrain, ha a nép éhes és pláne kenyérre éhes. Sőt a liberalizmus- ban odáig megyünk, hogy a kenyérhez mindenkinek joga van, hogy a kenyeret meg kell szerezni ugy, ahogy lehet, hogy a mikor porontyaink kenyérért sivalkodnak, bizony nem igen törődünk egy-két emberélettel, még ha akasztó- fával fenyegetnének is. Pedig a kenyérszerzés nagyon nehéz, a tőke a maga iszonyatos, a múltban példátlan zsarnokságát érezteti mindenfajta hivatással és pályával és ha revoltálunk ellene, nincs fórum, a mely nekünk adna igazat.

Látó szem, érző sziv teljesen tisztában van azzal, hogy társadalmunk beteg, berendezkedése merőben elhibá- zott és képtelenül tarthatatlan. A kórtünetet tehát ismerjük, de nem tudunk még gyógyfüvet reá. A mult kevés tanul- sággal szolgál, mert nem is nagyon forgatjuk a mult pergamentjeit okulás czéljából. Aztán olyan nehéz azt megértenünk, ami kényelmetlen, ami káros, vagy legalább is, ami nem duzzasztja a zsebünket. Lám, az sem fér a fejünkbe, hogy a paraszt miért nem kaszál, miért nem arat, mikor

(8)

arra született, ha megjött a kaszálás, az aratás ideje?

és miért fő a feje abban, hogy verejtékes munkája után lesz-e télen harapni valója? Pedig a szegény parasztnak is milyen jól esnék, ha csak egyetlen esztendőben, nem, csak egyetlen évszakban élhetne aránylagos kényelemben kuponok nyírásából. És ezt a chimerikus sóvárgást, amelyet nem is tud értelmesen kifejezni, amely nem is merészkedik tovább a kenyérelégség kívánásánál, még valahogy csak megértenők mindannyian, azoknak kivé- telével, akik csak kuponnyirásban izzadnak. Ők nem értik, nem fogják megérteni soha és csak magukra vesse- nek ha konokságukért valamennyien fizetjük meg a bűn- zsoldot.

A kenyér-forradalom a legrégibb s az egyetlen for- radalom, amelynek jövendője van. Hogy milyen lesz a jövendő, bizony jó volna tudni, bizonyára sok szenvedés, nyomorúság, bűn maradna megszületetlenül az idő titokza- tos méhében. De a kenyér históriájából is csak a multat ismerjük. Tudjuk, hogy a korgó nyomor, az éhségtől lankadt és aszott izom, a kétségbeesett lélek mennyi rom- lást zúdított a világra, mennyi anyagi és erkölcsi érté- ket tapodott a sárba haszontalanul. A középkor, közve- tetlen elődeink élettörténete ebben is tanulságos. Hát ta- gadhatatlanul más világ volt az, sokban keményebb élet a miénknél is; más volt, edzettebb, szívósabb a fajtánk, de szükségeink, ha egyben-másban megbővültek is — lényegükben nem változtak meg. A kenyérszükség éppen olyan kényszerítő ok volt, mint ma. Azok a véres, pusz- tító paraszt-forradalmak, amelyeket a história jacqne- rie-knek és kerel-eknek nevez, szinte pusztán csak a ke- nyérért vívattak. Nem vitatjuk, hogy bár fajtánk jóval gyérebb, mint ma, kenyerük mégis szűkebb, mint a mienk, az éhség pedig sürübb vendég volt, mint nálunk. A mun- kás kéz kevesebb, a háború csaknem szakadatlan, a köz- lekedés nehézkes és lassú, még ott is, ahol nem merő lehetetlenség, a gazdálkodás primitiv: ime az okok, ame-

lyek a sürü éhséget szülték. Vegyük a fölsoroltakhoz még, hogy a dologtlaan kezek, a henye herék még többet fogyasztottak, mint ma: akkor világosan meg- értjük a középkori forradalmak alig leírható borzalmas- ságait.

A történetírás nem remekelt annyira e viharok plász- tikus, megdöbbentően hü leírásában, mint a poézis. Skakes- peare VI. Henrik-ben a John Cade paraszt-forradalmát ugy rajzolta, hogy ha csak azt olvastuk is, ismerjük az összes paraszt-forradalmak lélektanát. Minden paraszlvezér John Cade és tábora az a csőcselék, az a zabolátlan baromcsorda, amely az ő zászlai alatt verődött össze.

Kátéjukból egynehány tétel föltárja egész filozófiájukat, amely valószínűen állatias, de érthető, mert lázadás az elnyomás ellen, megtorlása nagy időn át felhalmozódott sérelmeknek. Áradásnak azt nevezzük, ha a folyam kilép rendes medréből, ha piszkos hullámokat hömpölyget tova a termőföldeken, ha városokat és falvakat mos el, ha elsöpör mindent, ami útját állja. John Cade hivéi akkor élnek szabadságban, ha kivül élhetnek minden renden;

nekik az a jólét, ha London levezető árkaiban szín bor folyik; nekik az az uraság és ^hatalom, hogy a szűz mielőtt nászágyába feküdnék, szüzességét adja adóba;

előttük mindenki gazember, a nép ellensége, ha nevét akármilyen tyukkaparással le tudja firkantani. Kétségtele- nül mindez csupa groteszk dolog és mégis megérthető;

John Cade és társai furcsa filozófiájukat nem szopták az ujjúkból. Némely dolgokat volt uraiktól tanultak el, akik- kel a dolgok uj berendezésében szolgáltatni fogják magu- kat ; másokra pedig a megvadult ösztön, a fékevesztett baromiság ragadja. Velük sem bántak keztyüs kézzel; az ur jogot formált a jobbágy-hitves és leány szerelmé- hez és ólt jogával; az ur, ha a vadászaton megfázott,

fölhasított jobbágyok belei között melengette meggémbe- redett lábait; bizony ezek nem olyan példák, hogy a bék- lyóitól megszabadult baromcsordát mérsékletre és könyö- rületességre taníthatták volna.

Mondjuk el legott, hogy a felsorolt rettenetességek nem nálunk történtek, hanem a nyugaton: Angliában, Francziaországban, a német birodalom egyes fejedelemsé- geiben, ahol a hübér-rendszer mereven kifejlődött, ahol a jobbágy dolog, védtelen jószág a földes ur kezei között.

Aki ismeri a hübérvilágot erkölcseiben és intézményeiben, az nem igen állithatja, hogy a jobbágy-nyomoruság raj- zában sok a túlzás, sem azt, hogy a paraszt-forradalmak nem csupán a kölcsönt adták vissza. Szó sincs róla, hogy a borzalmasságok egészen hétköznapi dolgok voltak volna, hogy a szegény páriákat mindig egyformán nyomták el, hogy merőben elvetemedett földesurak voltak csupán;

mert bár a világ lényegében gonosz, az ember alapjában ártalmas és falánk állat, a kiváltságolt gonoszság épp oly ritka, mint a kiváltságolt derékség. Egyébként aki a hübér-társadalom zsarnok hajlamaival, embertelen szoká- saival és intézményeivel, nemkülömben a paraszt forradal- mak teljes pszychologiájával: a nyers jellemekkel, a bru- tális szenvedélyekkel, a féktelen gyönyörvágygyal, a meg- torlás infernális örömeivel rövid uton akar megismerkedni, az olvassa el Prosper Merimée drámai képét, amelynek czime: A jacquerie vagy a feudális idők erkölcsei. Ez a kevéssé olvasott, ma már ritka könyv, ámbátor nem tör- ténet, hanem drámai képek sorozata, a legteljesebb bioló- giája a középkornak. Talán háromszáz középnagyságú lapon egymás mellett áll egész teljességében az, együtt élő, de merőben antagonisztikus két társadalom: az ur és a jobbágy. Jacques Bonhomme, ahogy a franczia jobbágyot a középkorban hivták, itt minden elképzelhető formájában bemutatkozik. Ez a drámai dialógus, amit színpadra vinni képtelenség, a legtökéletesebb mestermunka a közép- kor társadalmáról. Mindaz, amit a száraz krónikák, a nem is mindig elfogulatlan és megbízható emlékiratok föntar- tottak az emlékezetnek, a Merimée könyvében drámává és életté alakult át.

Nem állitanók, hogy a társadalom szegény és alan- tas osztályait ma olyan kemény és elviselhetetlen iga nyomná, aminő nyomta a középkorban Személyében 'ma mindenki szabad, igaz, hogy szabadságával csak a legrit- kább esetben élhet tetszése szerint, ha ugyan nincs kedve éhen halni. Az egyenlőség keresztyén elve is talán csak a birói fórum előtt ér valamicskét. Pedig az utolsó száz év alatt nagyban emancipálódtunk, sok szabadságot csi- kartunk ki vérrel és verejtékkel. A politikai zsarnokságot jobbára megtörtük, sajnos, hogy helyébe tűrhetetlenebb és brutálisabb zsarnokság lépett. A múltban az erő, a hatalom, a születés fogta járomba az embert, most a kapitálizmus hajt rabigába. A modern zsarnokság formája a tőke. Hatalmasabb elődjeinél és könyörtelenebb is. Nincs hová menekülnünk előle, keze elér mindenüvé, meghatá- rozza munkánk értékét és szükségeinket. Az élet örömei- ből, a jólétből, a kényelemből csupán annyi az osztályunk, amennyit concedálni kegyes. A szellem régiójában épp olyan autokrata, mint az anyagi világban. A kenyérkere- setet a kapitális nehezítette meg. Az kétségtelen, hogy a középkorban kevesebb volt a kenyér, de egy kis erővel és kis ügyességgel, egy kis talentummal aránylag köny- nyebben és biztosabban lehetett megszerezni. Hogy az ember, a váltig verejtékező Ádám miként fogja lerázni nyakáról zsarnokát, azt nem tudhatjuk. De azt látjuk és tudjuk, hogy a sokfajta elégületlenség, a munkások moz- golódása, a proletáriátus növekedése hozzákészülés a nagy leszámolásra.

(9)

Romantikus történet.

Irta: MILKÓ IZIDOR.

(Folytatás.)

— De ne kedvetlenedjenek el, — igy szólt hozzá- juk. — A tudomány erről mitsem tehet, s á halálos kime- netelnek egyedül a betegség az oka.

— Mégis, mi lehet a baja? — kérdezték a firenzei orvosok.

— Olyan betegség, a melyről könyveink nem szóla- nak, — felelte a tudós. — Valami egészen uj baj,'amely még nem fordult elő. Ilyen esetekben a tudomány türelem- mel vár, mig a vétetlen nem csinál számára valami felfedezést.

Aztán bucsut vett tőlük, zsebretette a honoráriumát"

és Giulietta legyezőjét, mely véletlenül a beteg takaróján feküdt és visszautazott, a honnan jőve.

A többi doktorok pedig elégedetten dörzsölték kezei- ket, s jobban örültek annak, hogy hires kollégájuk kudar- czot vallott, mint a mennyire busultak szép betegük vesztén. Csupa öreg, pápaszemes magiszterek voltak, akik többre becsülték a tudományt a páczienseik életénél.

VII.

S Giulietta napról-napra gyöngébb és sápadtabb lett, tovahaldokolt s az esküvője hétfordulóján igy szólt az atyjához, s a hangja, mely azelőtt ezüstként csengett, most alig volt hallható.

— Pedro!

— Látni akarod őt? — Kérdé Filippo.

A beteg igen-t intett.

Garucci kiment a szobából és intézkedni akart.

— Csak nem akarja elhivatni azt a ?!... — kiáltott rá villogó szemekkel Bandinelli, akiért még egyszer se küldött a felesége.

A szegény őrgróf, ez a férj in partibus, igazán sajnálatraméltó volt, s nem csoda, hogy méregbe jött.

— De igen, elhivatom, — felelte az öreg ur, aki, mióta a leánya haldokolt, édeskeveset törődött a veje kastélyaival s az akaratával.

— Ezt nem engedhetem meg! — kiáltotta ingerül- ten a marchese.

— És micsoda jognál fogva, ha szabad kérdenem ?

— Férji jogaimnál fogva!

— Ön elfelejti, hogy a leányom nálam van, s hogy a saját házamhoz azt hívhatom meg, akit nekem tetszik ?

Az őrgróf most már kérőre fogta a dolgot.

— Ne küldjön értté, — úgymond. — Ez a talál- kozás Giuliettát fel fogja izgatni.

— Mindegy, — felelte Garucci. — A haldoklók utolsó kívánságát teljesíteni szokták.

Ez a mondás hatott. Bandinelli minden hibái mellett is jó keresztény volt, — jó képet csinált hát a gonosz játékhoz, s nem kifogásolta tovább, hogy teljesítsék Giulietta utolsó kivánságát.

Félóra múlva már Pedro mélyen meghatva állott imádottjának fekvőhelye mellett.

— Szegény kis barátném ! sóhajtotta meleg részvéttel.

A haldokló odanyujtá neki száraz, sovány kezét s halkan kérdé tőle:

— Szeretsz-e még?

Pedro ráhajolt az átlátszó erektől kéklő vékony kézre s könyekkel áztatá azt, de nem tudott szóhoz jutni.

Giulietta mintegy sürgetve tekintett rá, s bágyadt szemei mintegy ismételték a kérdést:

— Szeretsz még mindég?

— Jobban mint valaha! — kiáltotta Pedro.

A beteg szemei egy pillanatra fényben csillogtak föl.

— Ugy hát még viszontlátjuk egymást, — mondta elhaló hangon. — Mert azokat, akik nagyon szeretik egy- mást, a halál se választhatja eF'egymástól.

Utolsó szavai voltak ezek. A beteg egyre gyöngéb- ben szorította Pedro kezét, a halál rohamosan közeledett, s Giulietta pár perez múlva elaludt, mint egy tövig égett gyertya, és pedig anélkül, hogy szokás szerint még egy végsőt, nagyot lobbant volna.

VIII.

Giulietta az apja házában, régi szobájában lehelte ki lelkét, ott, a hol leányálmaiban annyit álmodozott szép jövőről, szerelemről, Pédroról. Halálának hire a Garucci-

palotából kelt világgá s döbbentette meg az egész várost, a mely páratlan részvéttel vette a gyászhírt tudomásul.

De a (halott nem maradt sokáig ottan.

Az őrgróf ezúttal igazán gavallérosan viselkedett.

Ha már életében nem lehetett az övé Giulietta, legalább holtan mondhassa • a magáénak. Azt követelte, hogy az ő palotájából s az ő költségén temessék el. A kétség- beesett Carucci teljesítette a méltányos kivánságot s áten- gedte őt az özvegyült férjnek, aki őrült pazarlást vitt vég- hez a temetés rendezése körül. A virágváros legszebb virágai közé helyezte, el a halottat s ezüsttel himzett fekete posztóval bonttatta palotája termeit s az erkélye- ket. A - koporsó szinezüstből készült, s tekintettel arra, hogy akkoriban még drága volt az ezüst, rengeteg érté- ket képviselt. Hát még a ravatalnál felállított gyertya- tartók — a Bandinelli-család ősi kincsestárából, — melyek az ötvösművészet valódi remekei voltak!

E pazar pompa méltó volt a szépséges halotthoz, akinél szebb halottja még nem volt Firenzének.

A legtávolabb városrészekből, sőt Fiesoleből is csu- dájára jártak a résztvevők s a kiváncsiak ama két nap alatt, a mig kiterítve feküdt. S a ravatalnál nemcsak a szokásos gyászközönség ontotta könyeit, nemcsak vén anyókák siránkoztak, akik a legközelebbi s a legtávo- labbi szomszéd halálán egyformán keseregnek, — min- denki sajnálta, hogy ez a boldogságra teremtett gyönyörű teremtés éppen ugy a férgek martaléka leszen, mint az a kilenczvennyolcz esztendős uzsorás, akit tegnap temettek el általános részvétlenség mellett.

S elmúlt az a kis idő is, melyet a halottak, miután az élet elhagyta, őket, még itt tölthetnek búcsúzás végett szeretteik között. A firenzei érsek beszentelte a fehér halottat, a kézművesek dalárdája néhány megható gyász- dalt énekelt, s az üvegfedelü koporsót, amelyből szinte kísértetiesen fehérlett ki a halottnak halvány arcza, a közeli dóm felé vitték, — ugyanoda, ahová Garucci Giulietta kilencz nappal előbb mint Bandinelli őrgróf arája ment diszes kísérettel.

Ugyanaz a közönség volt itt mint az esküvőnél, s itt is gyakran hallatszott egy-egy résztvevő hang:

— Ah, la poveretta!

Csak az apát nem szidták most, sőt sajnálattal tekintettek rá, mert teljesen meg volt törve, — s az őr- grófot sem, mert igen nagy fénynyel temette halottját.

S a firenzei publikum olyan volt mint minden más pub- likum : nem tudott haragudni arra, aki szórakoztatta.

S kell-e különb szórakozás a népnek, mintha szép gyász- menetben engedik őt gyönyörködni, s ha alkalmat adnak neki elgondolkozni a világ múlandósága felől, és speku- lálni azon, vájjon mit fognak most tenni azok, akik hátra- maradtak ? Kell-e ennél kedvesebb szórakozás ? És én fogadni mernék, hogy akárhány firenzei és máshová való polgár, ha választania kellene a közt, vájjon valamelyik polgártársának a jubileumán vagy a temetésén jelen- jen-e meg, minden habozás nélkül az utóbbit választaná.

(10)

Ide is, Giulietta temetésére is, szívesen jöttek a jó emberek, s érdekkel nézték, mikor a papság újból beszen- telte a koporsót. És érdekkel nézték, hogy a sírásók mint bocsájtják le. Giuliettát a nagy dóm körül épített kősí- rok egyikébe melyet egyelőre lazán födtek be a szoká- sos márványboritóval. És egy nemével a hálaérzetnek oszoltak széjjel a szomorú szertartásról, a melyről még órákig beszélgethettek.

IX.

Ami a szép Giuliettát illeti, ő még ma is ott fe- küdne örökös sírjában s az utazó inglese-k és egyéb turisták a Baedekerükb'ől olvasnák gyászos történetét, — ha igazán meghalt volna. De csak tetszhalott volt, s a kripta szokatlan hűvössége, meg valami csiklandó érzés

— mely a megtévesztésig hasonlított az éhséghez — fel- ébresztették mélységes álmából. Ösztönszerűleg nyújtóz- kodott egyet — s az akt-tanulmányozó piktorok máig se nyugodtak bele, hogy nem láthatták ezt a nyújtóz- kodást — s karjainak egy heves mozdulatával átütötte a koporsó üvegjét. Ami egyrészről azt bizonyltja, hogy a koporsófödél nem készült valami vastag üvegből, de más- részről azt is, hogy a bájos asszony nem gyöngült el egészen a betegsége alatt.

Megmaradt erejére szüksége is volt mindjárt, mert még egy nagy föladat várt rá: fel kell emelnie a sirja fölé nehezedő márványt. A sírásók szerencsére — külön- ben egészen másképp folyt le volna minden — csak ideig- lenes temetést végeztek, s föltiletesen, lazán helyezték a kőlapot a sirra. Ha nem ilyen súlyos tárgyról lenne szó, azt mondanám, hogy csak ugy rálehelték. Giulietta sike- resen birkózott meg a szó szoros értelmében reá nehe- zülő feladattal, — a márvány engedett a kétségbeesett erőfeszítésnek, és Bandinelli őrgrófné kilépett korai sirjából.

Már éjközép volt, s a nappal és este oly zajos város csendben aludt. Különösen a dómvidék — a mely körül akkor még nem léteztek korcsmák — hangtalan volt akár egy temető. Giulietta sose látta ebben az idő- ben Firenzét, és szinte megijedt a körülötte alvó csendtől.

Habár a legnagyobb ijedtségen már szerencsésen tul volt:

azon, hogy a saját koporsóját és a maga sirját látta maga előtt.

Lankadtan ült le sírjának szélére és gondolkodni kezdett.

Lassankint teljesen magához tért és mindent meg- értett. Eszébe jutott neki minden: az őrgróf, az esküvő a sienai doktor, utolsó találkozása Pedróval, minden . . . Tudta, hogy eltemették s hogy halottnak tartják s érezte, hogy él, még pedig örömmel érezte. Most már, mint Ban- dinelli márki hitvesének nem nyújthatott neki valami sok örömet az élet, — de mégis örült. Hízelgett, a becsvágyá- nak, hogy olyas ritka dolog történt vele, minő a föltáma- dás. Minő feltűnés lesz az egész köztársaságban! — A csodának hire elterjed talán egész Rómáig, s nem lehe- tetlen, hogy kanonizálni fogják... Lehet, hogy néhány hét múlva már nem Garucci Giuliettának, hanem Santa Giuliettának fogják hivni. Minő perspektíva!

Ezeket gondolta el Giulietta, a mint ott üldögélt a sirja szélén, állát a kezére támasztva, s azon töprenkedve, hogy ily körülmények között mit csináljon: Igen nehéz probléma, a melylyel még vajmi kevesen foglalkozhattak, mert ugyancsak kevés halandónak volt eddigelé alkalma tanácstalanul ülni a saját sirján s örülni, hogy nem fek- szik benne.

Az első és legfontosabb kérdés az volt Giuliettára nézve, hogy kihez meneküljön erről a barátságtalan hely- ről : a szülői házhoz-e, vagy az őrgróféba ?

Végre is a két rossz közül a kisebbet választotta:

arra határozta magát, hogy az apját fogja megörvendez-

tetni, — nemcsak azért, mert a vér nem válik vizzé, ha- nem azért is, mert az őrgrófné nagyon éhezett s a Garucciék háza közelebb feküdt a dómhoz mint a Ban- dinelliéké.

Fölkelt a sir mellől, és hazafelé indult.

X.

Amint hófehér ruhájában végigszáguldott az utczá- kon, az éjjeli sétálók valami talapzatáról megfutott már- ványszobornak nézték. Az olyan emberek fantáziája, akik éjfél után kóborolnak a városban, nagyon kedveli a csodaszerüséget, a kalandosságot. Rémülettel tekintettek a fehér kisértetre, s keresztet vetve magukra, sietséggel tértek le az útról, a melyen találkoztak vele.

Akadt köztük olyan is, aki nem hagyta abban a dolgot. Egy közülök föllátogatott a Gazetta di Firenzé- be?. s az éjjeli redaktornak jelentést tett a látományról.

A szerkesztő fölvilágosult elme volt, aki — mint a legtöbb ember — csak azokban a kísértetekben hitt, a melyeket maga látott, s igy szólt kései látogatójához:

— Tisztelt uram, ön a kelleténél tovább ült a trattoriá-]áb&n, talán többet is ivott mint a mennyit szo- kott, s ilyenkor az ember rémeket lát. Én is azt hittem a múltkor, mikor egy bankettről későn távoztam el, hogy a Loggia dei Lanzi összes alakjai hazáig kisértek. Pedig dehogy mozdultak a helyeikről! Becses közleményét leg- nagyobb sajnálatunkra nem használhatjuk, de ha le akar bennünket kötelezni, akkor vigye azt el a Voce del popolo-hoz, az ki fogja adni, s nekünk lesz mit meg- czáfolni.

Az önkéntes munkatárs csakugyan be volt csipve, részegek módjára makacsul ragaszkodott az állításához, s tovább ment vele a másik újsághoz, ahová már nem követhetjük, mert nekünk Giulietta mellett van a helyünk, aki ezalatt elérte a szülei házat s megdöngette annak zárt kapuját.

Rémesen visszhangzott a művészi kivitelű ércz- kopogtató hangja a hatalmas kapun, s pár pillanat múlva álmos arczok mutatkoztak az ablakoknál. Néhány belső cseléd kandikált le kiváncsian az emeletről — köztük a Pedróval rokonszenvező dajka — s maga az öreg Filippo is föltápászkodott meleg ágyából, ahonnan az ablakhoz sietett. Mivel nem volt orvos, nagyon csodálkozott, hogy éjjel fölzavarják.

— Ki az? — kérdezték valamennyien.

— Én vagyok, apa! Én vagyok, dajka! Én, Giulietta! — kiáltotta barátságosan a kapuban álló fehérség.

De a nyájas hang rémessé, idegenné vált, mire a magasan fekvő ablakokhoz jutott, s megijesztette — a nélkül, hogy meggyőzte volna — az álmos embereket.

— Santa Maria, Giesu ed Ognissanti! — kiáltot- ták rémülten és siettek becsukni az ablaktáblákat.

— A Signora szelleme! — folytatták aztán fejcsó- válva, s számtalan Miatyánk és Ave Maria elmondása után újból aludni próbáltak.

Giulietta még egy ideig kopogtatott, de mindhiába.

Se kapu, se ablak nem nyilt meg számára többé a szülei háznál. Jámbor, békességes nép lakott benne, amely nem kedvelte a kísérteteket. Filippo kevésbbé félt tőlük, de azért ő is lefeküdt újra, mert tudta, hogy ha egyszer bebocsájt az ember a házába egy kisértetet, nem tud attól többé szabadulni. S eszébe jutott az is, hogy mint háziúrnak, éppen nem állhat érdekében kísértetes hirbe keverni a házát. A lakói bizonyosan fölmondanának vagy bérelengedést követelnének.

Giulietta végre arra határozta magát, hogy az urát keresi föl, — mert bár ki nem állhatta a marchese-t, mégis be kellett látnia, hogy különb társadalmi állása

(11)

t^f CA

lesz a gyűlölt ember oldala mellett, sem mintha állomás nélküli kísértetként kóborol késő éjjel az utczákon. Hozzá még az éhség is egyre jobban kínozta, és közel s távol- ban sehol egy kávéház vagy »ristorante«, a hol valami harapni valót kapna. Egy kis szentjános kenyérért most képes lett volna nyakába borulni a rettenetes őrgrófnak, aki azonban elszalasztotta ezt a kedvező alkalmat.

Mert a Palazzo Bandinelliben éppen ugy járt Giulietta mint Garucciéknál. Itt is rémült arczokkal és ijedt fölkiáltásokkal bocsájtották el. A cselédek itt is ke- resztvetések közt konstatálták, hogy a marchesa szelleme igen-igen sápadt, az őrgróf pedig olyan mélyen aludt, hogy még saját horkolása se lett volna képes fölébresz- teni. Ennek az adatnak hallatára bizonyára el fog ször- nyűködni nem egy olvasónőm, aki azt hitte eddig, hogy az őrgrófok olyan csendesen alusznak mint az angyalok maguk. Igen sajnálom, de hagyományos tiszteletem da- czára, melylyel az előkelő osztály s annak számtalan erénye iránt viseltetem, mégse hallgathattam el e tény- körülményt. Az őrgróf horkolt, és nem ébredt föl, mikor a felesége föltámadt sírjából és kopogtatott nála.

— Dio! Hát kétszer haljak meg egymásután ?! — kérdezte a fáradt, kimerült teremtés, s a palota előtti kőpadra rogyott, abban a meggyőződésben, hogy ott reg- gelig valósággal, véglegesen és visszavonhatatlanul meg fog halni. Ha mástól nem: az éhségtől, a mely kegyet- len körmeivel irtóztatón gyötörte a legszebb firenzei asz- szonynak beleit.

Rettenetes helyzetében — minek tagadjam el ? — kissé frivol gondolata támadt.

Ne becsüljük azért kevesebbre, s tartsuk meg iránta a rokonszenvünket. E gondolatot nem' a könnyelműség, hanem az éhség diktálta, az éhség, a mely tudvalevőleg nem a legjobb tanácsadó. Ez az érzelem néha azt taná- csolja az embernek, hogy törjön be egy hentesboltba, néha meg azt, hogy üssön le egy vándort az országúton és vegye el tőle a tarisznyáját. Giulietta nem ilyen meré- nyekre gondolt, részint a jó nevelésénél fogva, részint pedig azért, mert nem lett volna ereje betörni egy boltba vagy leütni egy embert.

Neki az jutott eszébe, hogy Pedrohoz menekül, — az bizonyosan megnyitja előtte ajtaját s ad neki egy falat ételt. Pedro igen jó ember, aki utolsó találkozásuk alkalmával is biztosította szerelméről.

— Bizonyosan ott volt a temetésen is, — gondolta Giulietta, s kétségkívül nagyon sajnálta, hogy meghaltam.

Mennyire örülne, ha most egészen váratlanul betoppannék hozzá!

Nagyon megtetszett neki az eszme, s egészen beié- lelkesedett.

— Pompás lesz! Nagyon jó lesz! Csak tegnapelőtt búcsúztam el tőle, azzal az Ígérettel, hogy viszontlátjuk egymást. Minő meglepetés lesz az, ha olyan hamar lesz meg ez a viszontlátás! Én bizony nem hittem, hogy ebben az életben fogunk újból találkozni . . . Igazán nagyszerű!

Mosolygott, hetek óta először. De csak egy perezre, s megint szomorú lett.

Eszébe jutott, hogy nem tudja Pedro lakását, még csak nem is sejti, hogy az Arno melyik partján lakik.

Mindig Pedro kísérgette őtet haza és sohasem ő Pedrót.

A reakezió törvényeinél fogva, most csak annál kétségbe- esettebb lett, és fájó sóhajjal kiáltott föl:

— Nagyon is szép lett volna, nem akará az ég!

(S most legalább tudják önök, hogy honnan vette a Salikingeni Trombitás ezt a két sort.)

Vigasztalan helyzet! A bérkocsisok tudják minden valamire való ember házát, de akkor még nem voltak bérkocsisok. Ami pedig a járókelőket illeti, azok nem

valami szépen viselkedtek a védtelen hölgygye! szemben.

A hánytól csak megkérdezte Giulietta, hogy hol lakik Calla Pedro, az mind őrülten futott tőle tova felelet nél- kül. Néhány száz év előtt. még jobban féltek a kísérte- tektől mint mostanában. És én azt kérdezem önöktől, hogy ha egyszer valamelyiküket éjfél után egy kalap nélkül guggoló, hófehérbe öltözött nőalak megszólítaná az utczán:

— Ugyan kérem szépen, nem tudná nekem Urasá- god megmondani, hogy hol lakik Calla Pedro?

Vájjon mit tennének önök ? Bizony megszaladnának, s ott hagynák a kőpadon az immár eszméletlen Giuliet- tát, mint azt a firenzei éjjelezők tették abban az eszten- dőben Krisztus után, a melyben e történet játszik.

XI.

A sors könyvében és az előttem fekvő krónikákban nem az volt megírva, hogy Bandinelli őrgrófné föltáma- dása után pár óra múlva éhhalált haljon. Olyan rövid időre, egy fél firenzei éjszakára, nem is lett volna érde- mes föltámadni. A véletlen ugyanis — a mely nélkül nagyon unalmasak volnának a régi krónikák —. ugy akarta, hogy Pedro épp abban az időtájban, mikor Giulietta aléltan üldögélt a Casa Bandinelli padján, a vetélytársa palotája körül őgyelegjen.

Nincsen ebben tulajdonképp semmi csodálatos. A sze- gény fiatalember a temetés óta nem tudott megnyugodni.

Barátai egy ideig vigasztalták, de miután hiába bizonyít- gatták neki, hogy mindnyájunknak meg kell halni, végre éjfél körül egyenkint hazaszállingóztak és Pedrót magára hagyták bánatával. Ő pedig nyugtalanságában nyakába vette a várost, végig bandukolt annak utczáin, s mi ter- mészetesebb, minthogy vándorlása közben oda is eljutott, a honnan az imádott lényt délután temették ? (Igy aztán nem csoda, ha az olvasó rokonszenve ő feléje fordul, és nem a marchese-hez, aki pár órával a felesége temetése után horkolva alszik.)

Amint a Bandinelli-palota elé ért Pedro, csodálkozva kiáltott föl:

— Nini, egy szobor!

Világosan emlékezett, hogy tegnap még nem volt a padon semmi... Egy pár gyerek állt rá, hogy ágas- kodva láthasson valamit a temetés fényességeiből. És most egy gubbaszkodó márványalak fehéredik rajta! Csodálatos!

Melléje ült s a barátságos hold szelid világánál kíváncsian tekintett a márványnak vélt nőalakra. Az alvó Giulietta tőle elfordított arczéllel guggolt és Pedro vajmi keveset láthatott a halavány arczból. De Pedro nem félt a kísértetektől, s mert a szoborra nem volt ráakasztva a tiltótábla a szokásos fölirással — si prega di non toccare!

— hát megérintette, megtapogatta.

— Hajhó! — kiáltotta. — Hiszen ez nem már- vány !

Egy maroknyi puha vásznat, és csipkét érzett a kezében.

Pedro a renaissance derült korszakában élt, s nem lévén műveletlen ember, tudta, hogy a szobrokat kemé- nyebb agyagból gyúrják. S azt is tudta, hogy a hol csipke van, ott az asszony se lehet igen messze..

Neki bátorodva, megfogta Giulietta állát, s maga felé fordítván a szépséges fehér fejet, a rémület és öröm vegyes érzetével ismert kedvesére, akit kezének érintése fölébresztett félálmából.

Giulietta egy csöppet se csodálkozott azon, hogy Pedro mellett találta magát. Halványan mosolygott s igy szólt :

— Ugy-e mondtam, hogy viszontlátjuk egymást ? Pedro pedig csak nézett, nézett a kedvese sötét szemeibe, s nem felelt semmit. Nem tudott magához térni

2

(12)

bámultából, hogy Giulietta előre tudta a novella végét!

ő csakugyan azt igérte a halálos ágyán, hogy még talál- kozni fognak, de Pedro remélleni se merte, hogy ez a randevú a Bandinelli-palota előtt fog végbemenni. Ő azt hitte, hogy csak a másvilágon fognak találkozni, s ezért volt olyan szomorú. Most azonban vége a szomorúság- nak, mert ime, Giulietta él, sőt éhes!

— Pedro, caro mio Pedro 1 — igy könyörög hozzá.

— Adj valamit ennem!

Az ifjú bámult, ujjongott, csókokkal halmozta el a halvány hölgy kezét és a halottaiból föltámadottat szám- talan kérdéssel ostromolta, a melyek közül természetesen nerh hiányoztak az ilyenkor szokásos töprengések:

— Ébren vagyok ? Valóság ez vagy képzelet ? Iga- zán te vagy? Nem haltál meg?

S a sápadt lány mosolya egyre színtelenebb lett, s ajkai alig hallhatólag ismetelték:

— Éhes vagyok! Éhen veszek!

Pedro végre is legyőzte izgatottságát, — fölnyalá- bolta kedvesét, mint egy postacsomagot, elvitte magával haza, s miután föllármázta az ámuló cselédséget, min- denekelőtt arról gondoskodott, hogy Bandinelli őrgrófné jóllakhasson.

Mint afféle garqonn-wirtschaftban ételek tekintetében nem volt valami nagy választék, és Pedro igen-igen rös- tellette, hogy válogatottabb csemegékkel nem kedvesked- hetik a vendégének. De egy kis füstölt hus, egy kevés mézeskalács s néhány darab gyümölcs akadt mégis.

Giulietta édes csámcsogással fogyasztotta őket, s föl se vette, hogy maga a háziúr szolgálja ki, mert a pesztonkák meg az inasok nem mernek a közelébe jönni.

Miután jóllakott — s ez jó sokáig tartott, — elbeszélte csodálatos föltámadásának történetét. A bájos halott tud- niillik szentül meg volt győződve, hogy föltámadás utján kelt megint életre. Akkor még nem ismerték a tetszhalál- nak nálunk sem éppen kedvelt intézményét, a mely egyébaránt most is olyan ritka, hogy talán nem is igaz.

Meghitt csevegésben töltötték az időt egészen reg- gelig, nem is gondolva arra, hogy egy fiatal hölgyre nézve még a halála után is kompromittáló lehet, ha ide- gen lakásban a háziurral kettesben a hajnali órákban vacsorázik. Giulietta egészen természetesnek találta a dol- got. Megnyugtatta őt a tudat, hogy előbb az apjánál meg a férjénél jelentkezett, s hogy csak akkor menekült a kedveséhez, mikor azoknak egyike sem nyitott neki kaput.

XII.

Giulietta egy csöppet se volt álmos, — alaposan kialudta magát ama két nap alatt, a meddig kiteritve feküdt. Ami pedig Pedrót illeti, az talán szeretett volna aludni egy kicsit, de szívesen lemondott az álom jótéte- ményéről azért a kedvezményért, hogy kedvére beszél- gethetett az imádottjával, kit örökre elveszettnek gondolt.

Nem tudták eleget dicsérni az istent, a sorsot, a gondviselést s a többi tényezőket, melyeknek a szerencsés fejleményt köszönhették. Kedvezően nyilatkoztak különö- sen a sírásókról, akik nem srófolták le a nehéz követ, s volt egy elismerő szavuk az üveges részére is, aki olyan gyönge üveglapot adott s alaposan becsapta vele az őrgrófot, ki a képzelhető legvastagabb minőséget ren- delte meg.

De végre, mikor pirkadni kezdett, s a függöny nél- küli ablakokon beszűrődő világosság küzdeni kezdett az asztalon égő viaszgyertyák fényével, hajnal felé komo- lyabb irányt vett a fiataloknak csevegése is. Giulietta volt az első, aki eszmélni kezdett s aggódni az ő sajátságos helyzetén, amilyenben még bizonyára kevés férjnél levő hajadon volt.

— Mit fogunk tenni? — kérdezte Pedrótól.

— Ez az, amit éppen kérdezni akartam, — fe- lelte amaz.

Gondolatokba merültek mind a ketten.

— Itt nem maradhatok nálad, — mondta egy kis szünet múlva Giulietta. — Nem maradhatok semmi- képpen.

— Itt nem, — mondta rá Pedro. — Itt okvetlenül rád találnak s elszakítanak megint tőlem. A legjobb lesz megszökni a városból.

(Folytatjuk.)

Egy ablak alatt.

Az álmok álmodója voltam

Kezdetben én is. Sok mindenre ráért A szivem akkor, lelkesedtem,

Rajongtam én is ah! az ideálért.

Az ah !-ok és az óh !-k dicső korában Nem is e szürke földön járt a lábam, Be valahol a fellegek között.

Csak akkor tudtam meg, hogy mi- az élet, Mikor az orrom — zord istenitélet! — Egy karcsú gázlámpába ütközött.

Sirva rohantam haza kis szobámba, Mert egyre több lett odakinn a lampa És egyre többször ütköztem belé.

Kék foltjaim — 5 mily nagyszabású foltok! — Arrul beszéltek: boldog, óh mi boldog,

Aki az élet kulcsát megleié.

En meglelém! Bár el volt rejtve mélyen Mindennemű lim-lom, szemét alatl.

Az ifjúságom, tiszta, szűz kedélyem A kulcs helyén cserében ott maradt.

Nagy volt az ár s szavamra meg nem érte.

Én istenem, mit nem adnék ma érte,

— Hisz szentesíti még a czél az eszközi —- Ha járhatnék megint a fellegek közt S míg bennem a csalódás dühe reszket, Nem kéne irnom vidám humoreszket, Terólad aktuális marhasó,

Hogy te derülj rajt' nyájas olvasó!

De hát ez így van. Tudd meg óh halandó, Többé a sorsod nem kovácsolod.

A sors kovácsol téged agyba-főbe, Sőt szétlapít . . . ez szomorú dolog.

Csak üt, csak üt, mégegyszer, újra, ismét, Mindannyiunkat egyformán lapít szét.

Es nagy mulatság neki ez a munka.

Ma már huszonhatesztendös korunkba, Mint a halálban, egyenlők vagyunk.

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :