TÖRTÉNELMI EMLÉKEK MAGYAR

M O N U M E N T A H U N G Á R I Á É H 1 S T O R J C A

M A G Y A R

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK

KIADJA

A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A

ELSÓ OSZTÄLY

O K M Á N Y T Á R A K

NEGYVENKETTEDIK KÖTETE

BUDAPEST, 1948

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVKIADÓHIVATALA ( A Z AKADÉMIA É P Ü L Ő I É B E N )

EPISTOLARIUM TRANSYLVANICUiYl

STEPHANI BÁTHORY

REGIS POLONIAE

(1581 — 1585)

M O N U M E N T A HUNGÁRIÁÉ HISTORICA DI PLOM ATARI A VOL. X^ll.

M A G Y A R

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK

KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

ELSÓ OSZTÁLY

O K M Á N Y T Á R A K

NEGYVENKETTEDIK KÖTETE

B U D A P E S T , 194S

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVKIADÓHIVATALA

( A Z A K A D É M I A É P Ü L E T É B E N )

BÁTHORY ISTVÁN KIRÁLY

LEVELVALTASA

AZ ERDÉLYI KORMÁNNYAL

(1581 — 1585)

A M A G Y A R T U D . A K A D É M I A

T Ö R T É N E L M I B I Z O T T S Á G A MEGBÍZÁSÁBÓL

KÖZREBOCSÁTJA

D h V E R E S S E N D R E

B U D A P E S T •

K I A D J A A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A 1 9 4 8

BEVEZETÉS.

M

időn Báthory István fejedelem (1576 március 3-án) hadseregszámba m e n ő díszes kíséretével kivonult G y u l a f e h é r v á r r ó l és Moldován keresztül Lengyelor- szágba sietett, hogy elfoglalja királyi székét, u t ó d j á u l testvérbátyját, Báthory Kristófot jelölte meg. Jobbat nem is szemelhetett volna k i ennél, a tapasztalt, vallásos, világjárt, t a n u l t embernél, a k i fiatal k o r á b a n — az 1546

—47 közti években F l a n d r i á b a n Y. Károly császár lová- sza és a császári lovak betanítója volt.1 Megfordult An- gol- és Spanyolországban meg olaSz földön is, sőt kikül- detésben j á r t Párizsban, hazatérő ú t j á b a n pedig Német- országban.l a

Az előkelő császári u d v a r b a n sok szépet látott és tamilt s miként István k i r á l y szokta mondani, lelki nemessége is spanyol h a t á s alatt alakúit ki, megnyerő kedves modora mellett. I r á n t a tanúsított hódoló tisz- teletét is a n n a k tulajdonítá. Ezek f o l y t á n oly megértő szeretetben éltek, hogy bárhol jelentek meg együttesen, soha külön lakást és szolgaszemélyzetet nem tartottak, mert mindig együtt voltak.2

Hazatérve, Báthory Kristóf később (1558 tavaszán) Izabella k i r á l y n é követe Párizsban,3 m a j d v á r a d i k a - pitány s egyúttal Bihar vármegye főispánja. Megfon- tolt elhatározását királlyá választása n a g y jelentőség fi tényével együtt Báthory István az 1576 j a n u á r 28-án

1 E g y k o r ú néniét nyomtatott feljegyzésből Martian Julián, az Erdélyi Múzeum 1910. évf. 53. 1.

l a Szamoslcözy István feljegyzése; Történeti m a r a d v á n y a i I. köt. 192. 1.

2 Bolognetti Albert nuncius jelentése a királlyal folytatott beszélgetéséről, Krakkóban írt 1585 május 15-i levelében, Monu- menta Polonica Vaticana tom. VI. p. 297.

3 Izabella királyné — életrajzom (Budapest, 1901) 460. 1.

VI Bevezetés

megnyilt, tíz napig tartott medgyesi országgyűlés színe- előtt jelentette be a rendeknek: megtoldva avval a sú- lyos nyilatkozattal, hogy tekintettel az ország nehéz, nemzetközi helyzetére, Erdély k o r m á n y z á s á n a k gond- ját továbbra is örömest vállalja s ezért minden fonto- salbb határozatot hozzá kell j ó v á h a g y á s r a felterjeszteni..

Ezt természetesein, igen bölcsen n e m vették be a végzé- sek közzé, megelégedvén mindössze avval a hálálkodó kijelentéssel, hogy ő Felsége jövendőben az mii jónkról

el nem felejtkezik, hanem minden segítséggel lészen*

Az erdélyi rendek e tapintatos e l j á r á s a nagy körülte- kintésre vall, dicsérvén egyúttal a király kiváló diplo- máciai érzékét is. Tetézte ezt még avval, hogy ehhez a megállapodásához a porta hozzájárulását is sikerült megnyernie; kivált m i u t á n I s t v á n király biztosította, hogy fejedelmi címét b á t y j a addig nem használja, a m í g hírét nem veszi megikoironáztatásának. Ez is megtörtént m á j u s elsején K r a k k ó b a n s bár ettől kezdve Kristóf ön- állóan kormányzott, egyezségük értelmében minden je- lentékeny ügyben és nagyobb birtokadományozás el- döntésében kikérte István király tanácsát. Külügyi dol- gokban meg természetesen semmit nem végezhetett elő- zetes hozzájárulása, tanácsának meghallgatása és szen- tesítése nélkül. Ez így rendjén is volt, mivel közel, öt évi erdélyi kormányzása alatt a n n y i r a megismerte az ország viszonyait, előzőleg — bécsi kényszerült tartóz- kodása idején — meg a német-római birodalom helyze- tét s egyben a császári udvar s a Magyar királyi k a n - cellária körülményeit, hogy tapasztalatait valóban n e m lehetett volna mellőzni.

Ez a jól bevált ú j rend olykor hátráltatta u g y a n egyik-másik dolog gyors elintézését, de viszont meg- n y u g t a t t a a tekintetben a rendeket is, hogy azt az or- szág s a köz érdekében helyesen valósították meg. Kor- mányzása így n y u g o d t a n és zökkenő nélkül folyt öt esztendőn át. Ekkor azonban Kristóf betegeskedni kez-

4 Az Erdélyi Országgyűlési Emlékek II. köt 576. 1.

Bevezetés VII dett s mivel e miatt h a l á l a esetére u t ó d j á u l — István király helyeslő „izenete" folytán4® — nyolc éves fiát, Zsigmondot kívánta látni, ezt a rendekkel (1581 m á j u s 1-én) a kolozsvári országgyűlésen megválasztatta. Ek- ként lelkileg megnyugodva, a nemrég elhunyt feleségét sirató fejedelem még a hó vége előtt — május 27-én •—

ötvenegy éves korában meghalt.

B á t h o r y Kristóf haláláról június kilencedikén érte- sült I s t v á n király Vilnán, ahol a k k o r tartózkodott.5 A váratlanul jött gyászhír mély hatást tett a királyra, akit bátyjához ritka benső testvéri szeretet fűzött. De miután szívén viselte Erdély és kiskorú fejedelme ügyét, az or- szág kormányzását a t a n á c s u r a k r a bízta. Az erről szóló utasítást magyarul írta meg. Bevezetésében dicséretét fejezte ki ugyan eddigi tevékenységük ért és eljárá- sukért, de inté őket, hogy ezentúl ne legyen köziük helye semmi magánérdeknek, irigységnek és gyűlölségnek, mert a kiről effélét hall, oly orvossággal köti be, mely

könnyen elválasztja az élettől.⁶

A fontos államiratot Berzeviczy Mártonnal k ü l d t e be F e j é r v á r r a , hogy ott élőszóval és gyakorlati t a n á - csokkal is megszervezze az erdélyi kormányt s aménv- nyire lehet, véget vessen a f ő u r a k közti örökös félté- kenykedésnek iés pártoskodásnak. Ezt k í v á n t a a k i r á l y megbélyegezni fenyegető kemény szavaival, m i u t á n keserűséggel értesült az u r a k közt lábra kapott áldatlan torzsalkodásról. Az államügyeket ugyanis a tizenkét tagú kormánytanács vezette. Persze valamennyi t a g j a ritkán lehetett együtt. Ilyenkor 7—S ember írta alá és

4a Ezt az üzenetét István király Kendy Sándor és Sombory László ú t j á n küldte be Báthory Kristófnak, akitől azok 1581 m á r - cius első hetében érkeztek volt hozzá Varsóba, megvitatni ezt a nagy fontosságú ügyet. (Caligari. János nuncius 1581 március 10-i tudósításában; Levelezése 578. 1.)

5 Zamoyski János kancellár részvétlevele szerint, a Történelmi Tár 1892 évf. 691. 1.

6 A k i r á l y 1581 j ú n i u s 12-i utasítása szövegében, kötetünk első d a r a b j á b a n .

VIII

Bevezetés

pecsételte a rendeleteket, származásuk és szereplésük szerinti sorrendben, így: A p a f i István, Kovacsóczy F a r - kas, G á l f f y János, K e n d y Sándor, K e n d y Ferenc, i f j a b b Bátliory I s t v á n és C s á k y Dénes.7 M a g u k a t az iratokat a tanult egykori p á d u a i deák, Kovacsóczy fogalmazta, az egyetlen tollforgató köztük, a dalmata-horvát szár-

mazású bevándorolt és magyarrá vált idegen, k i n e k a gőgös, r á t a r t i erdélyi f ő u r a k sohasem tudták megbo- csátani, hogy „egyszerű orvosból"* lett kancellár jutott föléjük.8

Ily viszonyok közt és ennyire kedvezőtlen légkörben hamarosan kitűnt, hogy az István k i r á l y által jónak képzelt k o r m á n y f o r m a fenntartása nehézkes. Hiszen sürgős ü g y e k b e n olykor hetekig kellett a k i r á l y szentesítésére várni, másfelől, bár egyszerűség kedvéért a tanácsurak közül c s u p á n négy intézte a dolgokat, ezek kezét a teljesszámú szenátus, ezét meg a király végzése korlátozta. Az e miatti keserűséget persze nem volt szabad éreztetni a királlyal, a k i r e mindig elisme- réssel gondoltak. így m i d ő n hírét v e t t é k 1582 tavaszán, hogy békét köthetett a muszka fejedelemmel, a rendek hálát a d t a k érte Istennek, kévánatos és boldog succe$- sust k í v á n v á n minden dolgában, h o g y ő felsége az mi rólunk való gondviselésében is mehessen elő, mint eddig is nyilván megtapasztaltuk és láttuk voltaképpen ő fel- ségének m i n d e n gondviselését.9

Az ü g y e k e t intéző tanácsurak helyzete azonban nem volt n a g y feladataikhoz mérten megfelelő. Nyo- masztóan h a t o t t r e á j u k mindenek felett az ország ke-

7 A k o r m á n y tanács ily kiadványa — a teljes s á m ú pecsé- tekkel — igen ritka; egy példányát hat címerespecséttel, lema- radván rajzunlkiról az Apafi Istváné, k i a d t a m Berzeviczy Márton életrajza (Budapest, 1911) 141. 1,

8 F e r r a n t e Capece kolozsvári jezsuita nyilatkozata a l a p j á n , Berzeviczy Márton—életrajzom 140. 1.

9 Az 1582 április 29-én megnyilt gyulafehérvári ország- gyűlés megnyitó első végzésében, az Erd. Orszgy. Emlékek III.

köt. 166. 1.

Bevezetés IX servés pénztelen állapota, úgy, hogy a t á r h á z m a j d n e m

mindig üres volt s e miatt a lmvi zsoldosztás s az udvari emberek fizetését gyakran késedelmesen lehetett csak teljesíteni, ami természetesen nyugtalanságot és elégedetlenséget okozott. De nagyobb b a j volt ennél az.

bogy nélkülözték a kellő tekintélyt, főleg a miatt, hogy a soros tanácsurak sokat tartózkodtak családjaiknál, vidéki nemesi k u r i á j u k b a n ős mivel kevés időt tölthet- tek az udvarban, az ügyek elintézése késedelmet szen- vedett. Ezt nyíltan — és büntetlenül — lehetett ország- szerte tárgyalni, sőt megjelentették magának a király- n a k is ú g y a futárok, mint azok az u r a k , akik ügyes- bajos dolgaikat személyesen óhajtották k r a k k ó i palotá- j á b a n (vagy egyebütt) a királlyal megbeszélni.

A szűnni nem a k a r ó panaszok jogosultságát a ki- rálynak is b e kellett látnia. Hogy tehát intézményesen javítson a helyzeten, végre is magához h í v a t t a a tanács-

urak n é h á n y á t s a mint azok az ú j é v elején (január utolsó hetében) Kovacsóczy F a r k a s kancellárral meg- érkeztek Krakkóba, közeli csendes niepolomicei vadász- kastélyában a király napokon át tárgyalt velük az or- szág legfőbb feladatairól1 0 és a kormányzás dolgában követendő eljárásukról. Ennek vezérelveit (ellentétben első elgondolásával) István király a hármastanács — triumvirátus — f o r m á j á b a n látta legjobban biztosított- nak. Az ú j k o r m á n y z a t általános kérdéseiben (a ki- rály erélyes fellépése folytán) h a m a r megegyeztek. A tanácsurak ekként f e b r u á r 10-én m á r útrakészen álltak a hazaindulásra,1 1 nem t a r t v á n tanácsosnak az otthon- maradt szenátorokat túlsokáig vezető nélkül hagyni.

Kovacsóczynak azonban meg kellett várnia, amíg a ki-

10 Megérkeztükről szemtanuként Possevino Antal jezsuita a t y a tett jelentést Rómába Niepolomicéből, Í585 j a n u á r 27-i levelében, Monumenta Poloniae Yaticana torn. VI. p. 69.

11 Possevino í r j a ugyanis 1583 f e b r u á r 10-i jelentésében: Hora vado a C r a c o v i á . . . gliaché vanno i senatori di Transilvania verso quelli parti. (Mon. Pol. Vat. torn. VI. p. 115.)

X Bevezetés

rály és Berzeviczy kancellár aláírásával megerősített függőpecsétes, díszes h á r t y a - o k m á n y az erdélyi kancel- láriában elkészül, mert anélkül n e m térhetett vissza a fejérvári udvarba. így jött létre 1583 március 6-án az a nagyszerű pontos utasítás, melynek rendelkezései sze- rint a tanácsurak otthon ú j életet kezdhettek. Ám erre kellemetlenül vállalkoztak és elégtelenségüket hangoz- tatva sehogy sem m e r t é k a nagy feladat teljesítésére magukat rászánni.12 Csakhogy a k i r á l y akarata elől ki- térniük nem lehetett s végre is el kellett fogadniok a terhes megbízatást.

A háborgó lélekkel felérkezett erdélyi küldöttség tagjai tehát megnyugodva vették tudomásul a k i r á l y döntését és szebb jövőről ábrándozva távoztak, elragad- tatással tárgyalván hazatérő ú t j u k o n ő Felsége i r á n t u k tanúsított lekötelező jóságát. Ez a b b a n is megnyilvá- nult, hogy emlékül mindegyikük u d v a r i szolgáló lelké- sze, a tudós Sokolowski 'Szaniszló é p akkor megjelent s a király költségén nyomatott De oerae et, falsae eccle- siae discrimine című s z é p m u n k á j á n a k egy-egy díszkö- tésű p é l d á n y á t k a p t a a király s a j á t k e z ű dedikációjá- val ékesítve. A szászoké köziil k e t t ő mainapig r e á n k maradt. Sjiveg (Hueth) Albert szeibeni királybíróénak ez az a j á n l á s a : Stephanus Rex Poloniae Alberto Syvegh Ju- ciid Regio Cibiniensi ad cognoscendam lutheranae sec- iae vanitatem etc. donaoit Steph. R. P. A Koch J a k a b medgyesi bíró p é l d á n y á n viszont ez a rövidebb a j á n l á s olvasható: Stephanus Rex Poloniae Joachimo Kok Magit- tro Civium Megesiensi dono dat Steph. R. P. Az első pél- d á n y a j á n l á s á n a k keltéből ennyi látszik: Datum in arce nostra Regia Niepolomicensi triuin miliarium a Cracovia...

Anno domini 1583, mivel a könyvlap szeglete a n a p k e - lettel leszakadt; de az március 3-ika lehetett, amely napon Süveg a szászok kiváltságleveleinek hitelesítését

12 Ezt a tanácsurak m a g u k -vallották meg amaz J583 december 22-i beadványuk bevezetésében, amelyben felmentésüket 'kérték a királytól elsőévi szolgálatuk végén.

Bevezetés XI kérte a királytól,1 8 amit aznap meg' is kapott irántuk való jóindulatból.¹⁴

Pár napi készülődéssel az erdélyi követek Bialob- rzeski Márton kanieneci püspök kíséretében keltek ú t r a haza Erdélybe, akit a király 1583 f e b r u á r 13-i levelével indított be Kristóf fejedelem temetésének elvégzésére.

A püspök teljes előkelő udvartartását magával vitte a nagy, nehéz útra, amennyiben Moldván keresztül már- cius 11-én é r t kilenc kocsival az ojtozi szoroson át Bras- sóba1^ s folytatta o n n a n tovább ú t j á t G y u l a f e h é r v á r felé. Ott az emlékezetes temetés 1583 március 24-én ment végbe a jezsuiták templomában, mindenben István ismert elrendelése szerint.

I. •

A kinevezett Erdélyi húr mast amies tagjai voltak a megmaradt szavazó tanácsurak mellett a tapasztalt, bölcs lónai Kendy Sándor, a nélkülözhetetlen tanult Ko- vacsóczy F a r k a s kancellár és a pénzügyekben jártas Som- bory László. Elnökük lett koránál fogva is Kendy Sán- dor, a hozott végzések végrehajtója a kancellár, de az iratokat a kiskorú fejedelem írja alá, az adományleve- leket pedig a kancellár ellenjegyzésével a d j á k ki és tar- talmukért felelősséggel tartozik. Az ú j rendtartás nagy fel- tűnést keltett Erdélyben s arról az egyik tanácsúi*, if j a b b Báthory István főispán házi n a p t á r á b a n külön is meg- emlékezett; nem tagadván, hogy az intézkedést a rendek nagyrésze ellenezte.

A n a g y tekintélyű f ő ú r szavaira később sokan visz- szaemlékeztek, midőn jóslása nemsokára bekövetke-

33 Schüller G. A. közlése alapján, a nagyszebeni Kirchliche Blätter aus der ev. Landeskirche A. B. in den siebenbiirg(ischen) Landesteilen Ungarns c. hetilap; 1912. évf. 577. lapján, a szebeni Brnkenthali-Múzenm k ö n y v t á r á b a n fennmaradt két kötet ismerte- tése kapcsán.

14 Kiadtam Báthory István király levelezése II. köt. 219—220. 1.

14a E g y k o r ú bejegyzés Brassó város számadáskönyvében;

Hurmüzaki: Docnmente XI. köt. 825. 1.

XII Bevezetés

zett.15 Egyébként e fontos ügy történetének ismeretéhez tartozik a z is, hogy a hármastanácsba maga C s á k y Die- nes is vágyott s hogy királyi n a g y b á t y j a nem nevezte ki, az neki annyira f á j t , hogy még az év végén is fel- emlegette.16 Pedig a k i r á l y igen bölcsen cselekedett, mi- dőn v á g y á t nem teljesítette, mert rosszakarói méltán el- fogultsággal vádolták volna, ha unokaöccsét is kinevezi vala.

N a p o k teltek bele, amíg a b e h a t ó tárgyalások alap- j á n az erdélyi kancellárián Berzeviczy Márton gondos- kodásával az utasítás latin nyelvű pergament-példánya illő módon elkészült s azt a k i r á l y — kancellárjával együtt — 1583 március 6-án a l á í r h a t t a . Ez az irat valósá- gos r e m e k m ű : t a r t a l m á n á l és szépségénél fogva egyaránt.

A nevezetes okmány megállapítja Erdély ú j k o r m á n y - zásának rendjét és közigazgatását, a z „országnak gondja- viselésére" kinevezett h e l y t a r t ó k r a jóformán korlátlan hatalmat ruházva. A három prézesnek állandóan a fe- jérvári u d v a r b a n kell tartózkodnia s naponta üléseznie a folyóügyek letárgyalása végett; de amennyiben va- lamely nehéz és szokatlan dologban nem b í r n á n a k meg- egyezni, kötelesek levéllel behívni a bírákként szereplő t a n á c s u r a k a t s azokkal együttesen tanácskozni. I1] nhgy- tanácsban a kancellár terjeszti elő a tárgyalandó ügyet kellő indokolással s ahhoz minden egyes tanácsúr szól- jon hozzá, leadván a maga votumát s ha megegyeztek, a hozott határozatot •— sentenciát — az elnök (Kendy 'Sándor) mondja ki. H a azonban nem t u d n á n a k egyez-

15 Ó-naptár szerinti feljegyzése í g y szól: 25. Februarii 1585 a Rege Poloniae c r e a n t u r Gubernatores íregni Transvlvaniae Alexander Kendi, Ladislaus Sombora, Wolfgangus Kouaciocv, om- nibus fere regni proceribus contradicentibus etc. Hac in r e verő Legatione fungebatur Georgius Sybrik. (Anton Kurz: Nachlese, 99.1.)

16 Errőll Posse vi,no Antal jezsuita a t y a (Kassáról írt 1583 októ- ber 29-i levelének e soraiból értesülünk: Serive un nobile di Tran- silvania, nominaío Dionisio Chiakio, di cui intendő ch'egli resta scontento del Re poiché non lo fece l'uno fle i. tre governatori di quella provincia. (A vatttkáni ltár Nunz. di Polonia 15. C. köt. 146 1.)

Bevezetés X I I I

ségre jutni, halasszák más időre a dolog ú j a b b tárgyalá- sát s azt addig hányják-vessék meg, míglen megegyene- sedvén és egy-érte lembe lévén egyhangúlag elfogadják.

Ám, h a megegyezésre nem j u t h a t n á n a k , terjesszék fel az ü g y e t a királynak, hogy azt idején megláthassa és határozhasson benne.

A magtalan kihalás folytán vagy más úton a kincs- t á r r a szálló jószág el adományozásában „a régi v a j d á k szabadságát követve" 32 házjobbágyig menő birtok ado- mányozásához v a n joguk, míg a fejedelem neve alatt n a g y o b b birtoktest d on ati ójában a király dönt.

A „fiskus"" uradalmaiba tiszttartókat a k o r m á n y - tanács nevez ki, kivéve a fontosabb erősségekbe, ami- lyen Yárad, Karánsebes és Szamosújvár, melyekbe tiszt- tartót a király fog kirendelni.

Részletes utasítás rendelkezik az udvari tisztek és lovasok, a v á r a k őrsége fizetéséről, valamint a tárházról, melyet István k i r á l y a kipróbált Sigér Jánosra bízott, avval az elgondolással, hogy „az mennyire tőle lehet,, n a g y o b b r a viheti az országnak jövedelmét" megfelelő adószedők alkalmazásával.

Művelődéstörténeti fontosságú végül az okiratnak az alig tíz éves fejedelem, Báthory Zsigmond nevelését illető intézkedéseinek sorozata. Az i f j ú ellenőrzését a ki- rály a hopmesterre bízta, kötelessége lévén az is, hogy a k i k n e k tisztje lészen, hogy a fejedelem asztalát megvesse és ékesítse, étkét elfogja, este neki megágyaljon, tiszták, hűségesek és szorgalmasak legyenek, a gyermek-ifjú játszótársai meg erkölcsösök.

Nem feledkezett meg a király a követek és külső emberek rangjukhoz illő fogadtatásáról sem, meghagy- ván szigorúan az Erdélyországban és magyarországi részeiben (azaz partiumban) m ű k ö d ő különböző tisztvi- selőknek és lakósoknak, hogy ezt a rendelését minden cikkelyében „megszeghetetlenül" megtartsák, a kineve- zett helytartókat tiszteljék és féljék, és semmit hívségük- től és tisztjüktől idegent cselekedni ne merészeljenek.

XIV Bevezetés

E szigorú intézkedéseket tartalmazó okmány b e m u - tatását a király két jeles hívére bízta: a tollforgató lite- r á t u s Gyuláy P á l t titkárra, meg a harcokban edzett eré- lyes Sibrík G y ö r g y k a p i t á n y r a . Ez a b e m u t a t á s Báthory Kristóf mostanáig elhalasztott temetése u t á n r a m a r a d t . Gyuliay olvasta fel szép csendesen, de az irat lényegét s a király v a l ó d i szándékát erre az első olvasásra a rendek alig értették meg. Hiszen mindenek felett azt vették k i belőle, hogy az ú j szabályrendelet jóformán semmit nem változtat az eddigi helyzeten, csak annyit, hogy négy helyett most h á r o m tanácsúr vezetné a dol- g o k a t ; holott a rendek azt kívánták, hogy egy ember álljon az újjászervezett k o r m á n y élére. Szavazatukat tehát elhalasztották s csak további k é t n a p i tárgyalás és veszekedés u t á n fogadták el a javaslatot, bár most is csupán, miután 'Sibrik külön végigjárta a tanács- és fő- u r a k a t , ígéretekkel és megfélemlítéssel igyekezvén őket a z ügynek megnyerni.17 A n n y i bizonyos, hogy, miként a

„hármastanács" a dologról Thorma Kristóf konstanti- nápolyi követnek beszámolt, a rendek nem értették meg, hogy ő felsége t u l a j d o n k é p semmi újítást az ittoaló állapotban nem tett, csupán azt akarta, hogy szüntele- nül gondot viseljenek a fejedelem nevelésére s a közön- séges szükségekre;¹⁸ amit most a király szigorúbb ellen- őrzéssel akart elérni.

II.

Az ú j k o r m á n y tanács irat váltását a királlyal egy pompás leveleskönyv tartotta fenn számunkra. Ebből n é h á n y 1583—84 közti érdekesebb darabot néhai Szilá- gyi Sándor adott ki a szerkesztésében megjelent „Er- délyi Országgyűlési Emlékek" III. kötetében, megje- gyezvén, hogy azokat az Országos levéltár gyüjtemé-

17 A tárgyalások részleteit bővebben ismertette Szilágyi Sándor, az Erd. Orszgy. Emlékek III. köt. 48-49. 1.

18 Az Erdélyi hármastanács idézett levelében 1585 április 5-ről; kötetünk Függeléke II. része 1. sz. a.

Bevezetés XV nyéből közli.¹⁹ Ám a megjelölés nem pontos, mivel nem g y ű j t e m é n y r ő l van szó, hanem egy nagy ívrétű, bőr-

kötésű, írása szerint, a XVIII. század második föle vé- géről származó 481. lapnyi vastag könyvről, teleírva olyan értékes jelentésekkel, melyeknek eredeti példá- nyai idők folyamán immár rég elpusztultak és sehol meg nem találhatók.

A becses köztörténeti jellegű kötet provenientiájá- ról N a g y a j t a i Kovács I s t v á n égy kis jegyzete tájékoz- tat. E szerint ezt gróf B á n f f y György erdélyi kormány- zó 1794—95-ben másoltatta le a maga számára a gróf B a t t h y á n y Ignác hercegprímás k ö n y v t á r á b a n őrzött eredeti protokollumról. A gubernátor halála u t á n könyv- és levéltára örökösei közt felosztatván, ez a ka- marai levéltárba jutott s m a az Országos Levéltár tulajr dona.²⁰ Maga az eredeti a gyulafehérvári káptalani le- véltárból juthatott erdélyi püspök k o r á b a n a nagy k ö n y v g y ű j t ő birtokába és halálával az esztergomi pri- mási levéltárba1 2 s onnan később a főszékesegyházi könyvtárba, melynek ma egyik nagy é r t é k ű kézirata.

Ennek ellenére teljesen ismeretlen m a r a d t s magam voltam az első. ki belőle egyes d a r a b o k a t közöltem.22

Az Erdélyben használt papirosok ismert víz jegyű (25x35 cm nagyságú) 711 lapnyi kötet23 nyilván a k i r á l y utasítására készült a fejérvári udvari kancelláriában, de miután nincs semmi írott, avagy rányomtatott címe, lehet a neve ennek is Proíocojlum Bathorianum, mint a Magyar Nemzeti Múzeum hasonnevű értékes köteté- nek. amely azonban egyes fogalmazványokból és máso-

19 Az Erdélyi Országgyűlési Emlékek III. köt. 46. 1.

20 Az Erdélyi Történelmi Adatok I. köt. 268-9. I. Kolozsvár, 1835.

21 A Lányi-Knauz-féle Magyar egyház,történelem II. köt.

149-150. l a p j á n ; 1869-ben még innen idézi, n é h á n y sora kapcsán.

22 Bukaresti Documente-kiadványom II. és III. kötetében, 1930-31-ben.

23 A kötet egyébként TI2 lapnyinak veendő, amennyiben lap- számozásakor a 397-ik lap után ú j r a 596 lap jutott s a tévedést

később sem vették észre.

XVI Bevezetés

latokból v a n összefűzve s nem tulajdonképeni leveles- könyv, mint ez az esztergomi. Egyébként korábbi a n n á l , Báthory erdélyi fejedelemsége éveiből való i r a t o k k a l . Kiadta n é h a i Szalay László,24 Báthory Istvántól eredő darabjait betűhíven magam, a k i r á l y levelezésében.25

A tiszta lapokat t a r t a l m a z ó vastag könyv első i r a t a István k i r á l y Niepolomice várában, 1583 március 6-án írt utasításának szövege, amellyel E r d é l y k o r m á n y z á - sára egy háromtagú tanácsot nevezett ki. Ezt a k i r á l y rendeletére Kovacsóczy kancellár i r a t t a be a protokol- lumba, melyet a legelső futár-alkalommal aláírás végett átküldött hozzá. I r á n t a való hódoló kedvezés f o l y t á n azonban a kancellár jellegzetes szép írásával sajátkezé- vel í r t a le a kötet első három l a p j á n Báthory Kristóf fejedelem temetésének rendjét és részletes lefolyását, latinul s ez ekként leghívebb — hivatalos — emléke.25a A visszakapott protokollumba aztán ő Felsége szigorú meg- hagyása szerint be kellett jegyezni a tőle érkező orszá- gos fontosságú, közérdekű vagy a külföldi kapcsolato- kat megvilágító jelentéseket és utasításokat, a h á r m a s - tanács által tárgyalt ügyek h a t á r o z a t a i n a k s egyszóval válaszuknak teljes szövegével együtt, hogy t ü k ö r k é n t mindig szemük előtt lehessenek. Hogy ez volt a bölcs király elgondolása, m u t a t j a az, hogy a kormány tanács- nak szóló latin utasítás szövegét — a kötet első d a r a b - jaként — megerősítette sajátkezű, meg erdélyi k a n c e l - lárja, Berzeviczy Márton aláírásával. Ez aláírások k ö - zül a királyét aztán a gyulafehérvári kancelláriában (mintegy nagyobb hitelesség keltése kedvéért) hosszú

24 Az 1571-78 közti m a g y a r leveleiket tartalmazó becses g y ű j - teményt Szalay László a d t a M Pesten, 1860-ban „A m a g y a r t ö r - ténelemhez" című k i a d v á n y a I. köteteként, de mivel a végig magyar forrásmunka nem volt kelendő, két évre reá „Erdély és a P o r t a " ú j címlappal bővítve adta ki, 8 - r é t ű 373 lapon,

25 Báthory István erdélyi fejedelem és> lengyel király leve- lezése (1556-1586) című kétkötetes m u n k á m b a n . Kolozsvár, 1944.

2 5 a Kiadtuk kötetünk Függeléke I. d a r a b j a k é n t .

Bevezetés XVII ideig a folytatólag k a p o t t és bejegyzett későbbi levelek végé re is rávezették a könyvbe, jól-rosszul utánozva kezevonását.20 A beérkezett és k i m e n ! leveleket többen

(s különböző íintával) másolgatták be a protokollumba, a szerint, hogy melyik íródiák volt soros a „prézesek"' mellett s ez így ment szigorú következetességgel a király haláláig — 1586 végéig — a 214-ik lapig. De követve a jogszokást, folytatták: a z u t á n is, 1594 júniusi 25-ig, a pá- ratlan értékű leveleskönyv utolsó darai)ja keltéig. P á r a t - lannak mondható azért is, mivel a kormánytanácsnak

Juszuf b u d a i basától27 és mások leveleiből is találunk benne kalligrafikus török írással belemásolva tizenhár-

A kötet írásának jellege nagyon egységes, mert gon- dosan vigyáztak arra, hogy ne t ű n j é k fel, hogy darab- jait többen másolták belé. Azért természetesen kisebb- nagyobb eltéréseket vehetünk benne észre, a szerint, hogy

az egyik íródiáknál gyakoribb az í és 6 vagy a 3, s a szóvégi és t utáni li avagy az y és i használata, vagy7

nem. Ez á r u l j a el a másoló egyéniségét, míg a közép- korias § vagy 9, avagy \v és y í r á s m ó d j á n a k meglepő tünete az illető másoló életkorára is utal, miután e kódex-

26 Erről a nevezetes utasításról t u d n u n k kell, hogy egyide- jűleg m a g y a r u l is kiadták s mi ezt közöljük kötetünkben, de

1 — a korszellem hatása alatt — hivaialos példánya úgy látszik ez a latinul írott volt ä ezért vezették be ennek szövegét és nem a magyart, amely pedig ugyancsak a k i r á l y és Berzeviczy alá- írásával megerősítve adatott ki egyidejűleg. A protokollumban azonban a latin példány csupán csonkán m a r a d t fenn, a 9-11. la- pon, eleje (a szöveg 1h-öd része) a kötet újrakötésekor veszett el.

Előtte viszont található a Báthory Kristóf temetésének leírása, az elhangzott latin versekkel és L é t e z i János páter beszédével, amit a kötet elejére, az első nyolc lapra másoltak be, a király utasításának szövege elé, nyilván a n n a k kegyeletes emlékezete okából, hogy a protokoll um akkor került használatba, közvetlen a temetés után.

27 Ez tulajdonképpen F r e n k Juszuf Szinán basa, 1583 decem- berétől f o g v a Budavár parancsnoka.

28 A 69-72 és 74-?7-ik lapokon s ezek — tudtommal — isme- retlenek és kiadatlanok még.

B á t h o r y I s t v á n l e v é l v á l t á s a b

mat.28

XVIII Bevezetés

szerű b e t ű k írásmódja a Báthoryak k o r á b a n már nem igen volt divatban. Eléggé gyakoriak a kötetben a kettős

magánhangzók is: aa, ee és oo az ékezetes betűk (az á, é és ó) kifejezésére, m í g a g és k felcserélése a r r a mu- tat, hogy a hosszú jelentéseket nyilván diktálásra írták, amikor ez a betűcsere k ö n n y e n megesett idősebb, nagyot- hallásra h a j l a m o s vagy kényszerült íródiákoknál. Ebből arra is következtethetünk, hogy a leveleskönyv d a r a b j a i egyrészének másolói öreg emberek lehettek, akik vala- mikor — a század elején — még így t a n u l t a k írni. Hogy gondosan dolgoztak, m u t a t j a az is, hogy írásaikban sehol egyetlen hiba, elírás vagy javítgatás nem fordul elő s e tekintetben ez a Báthory-protokolluin mintaszerű s úgyszólván magában álló nyelv- és történettudományi kincs e korból.

E m u t a t ó u l felsorolt jelenségek értékelése nyelvészek feladata, minthogy a mássalhangzók kettőzése nem kö- vetkezetes bennük, úgy hogy például ahoz, awal, ewel, any, liatt, lett, yob, vele, a t t u k . h a t t u k (adtuk és h a g y t u k helyett) vegyesen fordul elő, az aal, aianllia és hasonló formákkal. Ezeket természetesen érintetlenül h a g y t u k közlésünkben, de olykor — figyelmeztetésül — egy-egy

(!) jelt vetettünk utánok, nehogy ügybuzgó sajtóhiba- böngészők a z t higyjék, hogy azok a hibás helyesírása szavak a kefelevonat felületes olvasása következtében maradtaik javítatlanul a szedésben! D e ha az író- deákok m u n k á j á b a n itt-ott mégis h i b a esett véletlenül, hangtani szempontból az ily írásmód helyes kiejtésű olvasása m a g y a r embernek nehézséget nem igen okoz:

ahol pedig a z akár csak gondolkozásra adott okot, azt jegyzetben m a g y a r á z t u k meg.

Az iratok bejegyzését azonban a kancelláriában sajnos, nem folytatták betűszerinti következetességgel.

E miatt a k i r á l y egyik-másik levele s a prézesek válasza bizony nem jutott a protokollumba: valószínűleg olyan- kor, midőn a futárindítással sietniök kellett s e miatt bejegyzésük lehetetlenné vált. így hivatkoznak például

Bevezetés XIX a t a n á c s u r a k 1583 április 20-i jelentésökben István ki- r á l y egy Booskay fizetésére vonatkozó levelére, mely- nek nyoma sincs a kötetben.

Ez tagadhatatlan hanyagság, aminek több nyomára is a k a d u n k . Megbocsáthatatlan mulasztás terheli a ta- n á c s u r a k a t egyebek közt, hogy a Báthory Kristóf fé- nyes, országos jellegű temetéséről, amelyen Erdély min- den számottevő nemese és a l a k j a résztvett családostól, nem számoltak b e a királynak külön jelentésben, s meg- elégedtek a kötet elején olvasható latin megemlékezés- sel. Nyilván úgy vélekedtek, hogy a nevezetes gyász- ü n n e p é l y részleteiről m a j d élőszóval tesz jelentést Ő Fel- ségének a hazatérő lengyel főpap, ki — m i u t á n Er- d é l y n e k ekkor katolikus püspöke nem volt — a gyász- szertartást végezte. Fabius a p á t segédletével.29 Ezek b e is számoltak a k i r á l y n a k kellően megbízatásukról,

de bizony sem előadásuk, sem pedig Bolognetti nuncius R ó m á b a küldött hivatalos jelentése nem pótolhatta az e l m a r a d t magyar beszámolót. Ezt ma annyival inkább nélkülözzük, mert az egykorú erdélyi krónikáik megfe- lelő l a p j a sem m a r a d t reánk egyik írónk m u n k á j á b a n sem; holott Fabius apát külön kiemelte a király előtt, hogy a páratlan f é n y ű ünnepélyen kellemesen lepte meg őket az erdélyi szertartás — olasz földön ismeret- len — ama része, mikor a templomba lépett talpig fel-

29 Bolognetti íruncius Krakkóban írt 1585 m á j u s 15-i jelentésé- ben e szavakkal: Volse altro giorno Sua Maestä che l'abbate di Suleovia facesse in presenza mia 3a relatione delle cose di Tran- silvania, massime per conto delle giá scritte essequie del prencipe suo fratel'lo, le quali se bene (per q u a n t o esso abba te riferse) f u r n o inolto splendide et honorate dal concorso quasi di tutta la nobálta di Transilvania, non liebbero peró a l c u n a singolaritá rispetto all'uso nostro, se non q u e l l e n t r a r e d'un huomo armato nella ohiesa et rompere Iia lancia in terra, uso anco in Polonia, et il recitare d'&lcuni versi composti dai Padri giesuiti, mostrando eli'il morto :si licentiasse dalia casa del Re suo fmtello et dal principiao, suo figliuolo. (Epistolae Bolognetti vol. TI p. 29T.)

XX Bevezetés

fegyverzett lovag falnak csapta ketté tört lándzsáját,, u t á n a meg a jezsuita a t y á k versekben búcsúztatták el az elhúnytat a királytól, valamint h á t r a h a g y o t t kis- fiától.

Nem voltak, vagy talán helyesebben nem lehettek a tanácsurak következetesebbek a nagyobb birtokadomá- nyozások felterjesztésében sem, mivel a gyakorlatban hamarosan k i t ű n t , hogy az ily vagyoni ügyekben várt döntéseknek olykor hetekig való késése g y a k r a n a kincstár, meg az érdekelt felek anyagi károsodását okozta. A k é n y e s dolgot t e h á t úgy oldották meg, hogy a fejedelem nevében kiállított adomány levelekről alkal- milag összefoglaló jelentést tettek a k i r á l y n a k . Akinek

birtokadományozását azonban ő maga kívánta rende- sen rövid m a g y a r utasításaiban, azt szó nélkül végrehaj- tották. Ez egyébként nem is került n a g y áldozatba, mert a király e kisebb földhözjuttatásai nem örökös (in perpetuo possidendae) adományozások voltak, hanem rendesen élethossziglaniak (durante vita) vagy néha ép- pen visszavonásig tartók (durante bene placito nostro) ami különösképpen nem terhelte túlságosan a tárházat.

Ez a d o m á n y formákkal lépten-nyomon találkozunk István király leveleiben, a b b a n a mértékben, ahogy ki- szolgált és leszerelt vagy sebesült derék v i t é z e i e n g e - délyt nyertek tőle a haza utazásra, vagy amint Erdélyből valami vagyonos főúr magtalan haláláról hírt vett, hogy a reá, illetve a kincstárra vissza szállott földbirtok sokáig parlagon ne heverjen.

Nagyobb fogyatékossága ennél a leveleskönyvnek, hogy a jelentések mellékleteit idő- és anyagkímélésből nem másolták belé, megelégedvén az elhagyott d a r a b egyszerű jelzésével, nehogy az íródiák a fogalmazvány tisztázásakor megfeledkezzék róla. í g y találjuk például a Gyczy J á n o s n a k szóló 1585 j a n u á r 7-i levélben ezt a z utalást: Király ő fölsége irása etc. Csakhogy így s^k levele m a r a d h a t o t t ki. a mellett számos becses gazdasági elszámolás, meg gyakran mívelődéstörténeti fontosságú

Bevezetés XXI

jegyzek és kimutatás ismeretétől estünk el. Ez még nyelvtörténeti szempontból is veszteséget jelent, mikor néha olyan nevezetes iratokról esett szó a jelentésekben, mint Báthory Kristófné hátrahagyott gazdag ezüstmí- veinek leltára, avagy Báthory Grizeldisz kísérő nászné- pének s főleg asszonyainak névsora, meg ú t j u k állomá- s a i n a k és útiköltségük n a p o n t a jegyzett registroma, s a menyasszonyi vásárlások költségjegyzéke, amit előzőleg jóváhagyásra megküldtek István királynak. Találtunk ellenben a protokollumban (egyes mondatok végén) lé- nyeges kihagyásokra utaló etc. etc. jelzéseket is. Ezek nagyon sajnálatos csonkítások, mivel rendesen a király jóindulatú intelmei és utasításai törlését jelzik, miután azokat — minden igazvoltuk mellett — a régensek úgy látszik már sokallták vagy éppen bosszantónak tartották.

Az idők folyamán a folytonos használattól szét- hulló kötet 1784-ben lapszámozást kapott, tartalomjegy- zéket és egyszerű, jelentéktelen fekete bőrkötést; ezért ú j r a kellett vágni, miáltal itt-ott le is hullott a szélén egy s más betű az írásból. Egyébiránt ekkor m á r hiány- zott a protokollum elejéről az a négy (avagy t á n nyolc) oldalnyi ívlap, amelyen Leleszi János gyászbeszédének vége, meg István király triumvirátusi okmányszövegé- n e k kezdete volt olvasható. A hivatalos leveleskönyv k ö n n y e b b használata s a levelek gyorsabb áttekinthető- sége végett a kancelláriában egyes lapjainak baloldali szélére az, illető levelek t a r t a l m á t — a levelekből kisze- dett — rövid bökszavakkal jelezték, hanem összefoglaló felsorolásukat mellőztem, njiután semmi különösebb ta- nulsággal nem szolgáltak az érdekelt íródiákok puszta kényelmén kívül.

István k i r á l y első levele a kötetben 1581 június 12-ikéről való. Evvel együtt hetvenhatot találunk benne tőle, míg az Erdélyi k o r m á n y válaszainak száma tizenkettő; azért kevesebb, mert jelentéseikre Báthory I s t v á n néha két levélben is felelt. A mindennapi élet- b e n előforduló egyes ügyekben írt rövid rendeletek és levelek megőrzését, illetve bejegyzését, úgy látszik, sem

XXII Bevezetés

a k i r á l y nem k í v á n t a , sem a hármastanács nem tartotta fontosnak; bármily érdekesek is olykor. így esett, hogy különféle levéltárakból a protokollum d a r a b j a i n a k ki- egészítésekép g y ű j t ö t t anyagom annyira hézagos, hogy 1581-ből mindössze 2 levielet, 1582-ből hatot tudok b e - mutatni, 1583-ból 32-őt, 1584-ből 14-et és 1585-ből ötöt, s így ez az aktacsomó még a h a t v a n darabot sem éri el, abból a sok százból, amely nyilvánvalóan a király lengyelországi erdélyi kancelláriájából — öt esztendő alatt — kikerült. Ezért természetesen ennek a szerény számnak is örvendenünk kell, tekintve a hézagos g y ű j - temény nagy köz- és mJvelődéstörténeti fontosságát.

Ez a g y ű j t e m é n y egyik bírálóm — Nagy Miklós — találó megjegyzése szerint: rendkívül becses. Szinte minden d a r a b j a beszédes bizonysága Báthory István nagyságának, kis dolgokban éppúgy, mint országos ügyekben. Tanácsaiban, utasításaiban, rendeleteiben, in- tézkedéseiben e g y a r á n t bölcs, mérsékelt, előrelátó, aki mindig fején t a l á l j a a szöget. Még a lengyel királyi tró- non sem felejtkezett meg Erdélyről. O d a h ú z t a szíve- ielke mindvégig. A z erdélyi m a g y a r kancelláriáját meg- tartotta Lengyelországban is. Az iratok h ű t ü k ö r k é p é t a d j á k Erdély egykorú történetének is és k i a d á s u k k a l az Akadémia egyik legszebb kötelességének, múltunk emlékei közkinccsé tételének tesz eleget.

Miután a hármastanács kötelességszerűen bő jelen- tést tett mindig a k i r á l y n a k az eléje jutott ügyekről s az ország bel- és külállapotáról s azokra viszont István k i r á l y is részletesen felelt, k i f e j t v é n minden tárgyról véleményét, jelen kötetünk oly hű k r ó n i k á j a Erdély- ország ez ötévi — bizony még mindig nem eléggé ismert

— történetének, melynél jobbat és kimerítőbbet még történetírótól sem v á r h a t t u n k , miként hogy Szamosközy István nem is terjeszkedett k i nagy m u n k á j á b a n a je- lentéseinkben foglalt tárgyaikra. Pedig tudott a testes könyvről s épp ő jegyezte fel, h o g y abba minden nagy dolgot szokás volt beírni: G á l f f y János megöletését

Bevezetés XXITI

i /

azonban azért nem jegyezték belé 1593-ban, minthogy a z nem „közönséges tanácsból" ment ki.³⁰

A triumvirátus tagjainak egyenként havi 200 forint fizetés járt a tárházból;3 1 tekintélyes Összeg, ha a pénz a k k o r i vásárló erejét ismerjük. Hisz például egy p á r ökör Udvarhelyinegyében ekkoriban tíz forinton kelt el s ennek megfelelően termékei is olcsók voltak; így egy ökörbőr ára 65 dénár, a tehénbőré 40 dénár, kos- és ürü- bőrt ötivel egy forintért lehetett vásárolni, j u h - ós kecs- k e b ő r t hatával. Elviselhetően csekély a kereseti adó is.

í g y akinek négy járom-vonó ökre vagy ló-ekéje járt, 99 dénárral rovatott meg egész esztendőre, de aki csupán 32 j u h á v a l gazdálkodott, azt nem- róhattak meg.32 A piaci árak is olcsók maradtak, mert bő évben, amilyennek az 15834k: és rákövetkező is számított, 4—5 kolozsvári köböl búzát a d t a k egy forinton ési 90 meszely bort mér- tek a kolozsvári piacon 2 forinton.3 3

Nagy fizetésüket azonban a kormánytanács tagjai bőven megérdemelték, mert h i v a t a l u k egyáltalán nem le- hetett valami kényelmes és k ö n n y ű . Hiszen az utasítás értelmében éjjel-nappal az u d v a r b a n kellett mind a há- rom helytartónak tartózkodnia, hogy állandóan a feje- delem mellett legyenek és nevelését gondozzák és ellen- őrizzék: felkeléstől lefekvésig. Napestig elfoglalták őket az, államügyek is, meg a fontosabb kérdésekben a be- hívott tanácsurakkal órákon át folytatott tárgyalások vezetése és végrehajtása. A beérkezett leveleket és ál- lamiratokat a kancellár bontotta fel és ismertette a na- p o n t a tartott üléseken, viszont a végzéseket az elnök, K e n d y hirdette k i ; az esetben pedig, h a nem1 hozták

3 0 Szamosközy fejegyzése, m u n k á i IV. köt. 27. 1. Megerősíti az a d a t helyességét kortársa. G y u l a f f i Lestár adaléka is*, a Történelmi Tár 1893. évf. 120. 1.

3 1 Ugyanott a 17. lapon; a n n a k megemlítésével], hogy a triumvirátus itartott 1585 április 8-<ig.

32 Az Erd. Orszgy. Emlékek III. köt. 127 és 134. l a p j á n , az 1578 április 24-i országgyűlési végzésből.

3 3 Gyulaffi Lestár feljegyzése, Történelmi maradványai IT.

füzetének 15. 1.

y

XXVI Bevezetés egyhangúlag, csupán két tag javaslatára, joga volt har- m a d i k u l hozzájárulni avagy ú j végzést kívánni. Na- gyobb b a j volt, hogy a prézesek ném élveztek semmi te- kintélyt a fegyelmezetlen u r a k részéről, akik minden ténykedésüket igyekeztek elgáncsolni, rendeleteiket pe- dig egyszerűen nem vették tudomásul. Ebből a kor- mányzók nem csináltak titkot, sőt azt nyíltan meg- í r t á k a királynak, Gyczy János váradi kapitánynak3 4 s nyilván másoknak is keserű ségökben. Miután pedig az ellenzék még az országgyűléseken is folyton becsmérelte működésüket, esztendejük elteltével — 1583 december 22-én — tisztesságtudóan felmentésüket kérték.

A dolog nem érte meglepetésszerűen István királyt, akinek végre b e kelj et t látni a, mennyi vesződséggel járt egy ügyben három férfihez alkalmazkodni, kivált mi- dőn azok olykor nem b í r t a k könnyen megegyezni. Ezért, mivel a szatmár-nagybányai tárgyalások folytatása vé- gett Possevino Antal jezsuita atyát az év Őszén ú j r a be kelle küldenie Kassára, a r r a is felkérte, hogy men- jen le ismét Erdélybe és tapintatos módon igyekezzék k i t a r t á s r a bírná annak hármastanácsát.3 5 Érrel sajnos nem maradt ideje, mégis érintkezésbe jutott vele levél ú t j á n : ép azidőben, mikor a tanácsurak utasítását kér-

34 Gvczy János nevének egyetlen helyes írása ez, illetve pontosabban Gvczy, miként két sajátkezű aláírása m u t a t j a : az egyik Gvulafehérvárt kelt 1585 augusztus 21-i levele végén, kö- tetünk függelékében; a másik ugyancsak Gyulafehérvárt írt 1588 november 24-i levelében, hasonmásban Szádeczky Kovacsóczy-ja 45. 1. Nevének minden egyéb írásmódja helytelen és csupán író- diákjaitól származó, minthogy — nagy elfoglaltságában — kösz- vényes kezével még hivatalos leveleit sem írta mindig személyesen alá.

35 Possevino István királlyal folytatott beszélgetése keretében Krakkóban, 1585 július 16-án írt levelében; a Mon, Pol. Vat, id.

VI. köt. 414. l a p j á n e szavakkal: Indi poi Sua Maesitä dice che s a r e b b e bene ch'io andassi nella Transilvania et me ne stessi trenta o quaranta giorni tanto presso il principe suo nipote per contenere sotto pretesto di altri negotii qued governatori heretici di T r a n - silvania in ufficio, al che mi d a r ä mezzi convenienti.

Bevezetés XXV ték arról, miként léptessék életbe gyakorlatban a Ger- gely-féle új-naptárt.8 6 Possevino a nagy cél érdekében készséggel állott rendelkezésükre, habár (protestáns vol- tuk miatt) nem túlságosan szerette őket, úgy érezvén, bogy minden igyekezetét meghiúsítják, amint erről a k i r á l y n a k is beszáinolt?7

III.

B e a d v á n y u k b a n a három tanácsúr részletesen elő- adta. azokat az o k o k a t és szomorú körülményeket, me- lyek m i a t t a kormányzást tovább nem vállalhatják. S m i a l a t t f u t á r j u k — Don Pál — a fagyos karácsony he- tében hosszú ú t j á r a készült, jelentésük u t ó i r a t á b a n ar- ról a sérelemről is m e g kellett emlékezniük a levél meg- pecsétlése előtt, annely őket december 28-án Borbély G y ö r g y kapitány részéről érte, általános felháborodást keltvén az egész v á r b a n . Mikor ugyanis a betegeskedő öreg Kendy h á z á b a n folytatott tárgyalásukról kijőve, h a z a f e l é igyekeztek, Borbély részeg fővel beléjök kö-

tött, r ú t szidalmakkal illette őket, sőt „fogát csikor- gatva" még kardot is rántott Kovacsóczy kancellárra. A prézesek végre is> elfogatták és fogságba vetvén jelentést tettek a hihetetlen dologról, m e l y egyúttal a király sze- mélyét is sértette; nem is szólva arról, hogy ez meny- nyire ártott amúgy is gyenge lábon álló méltóságuknak.

A k i r á l y megbotránkozással értesült az esetről, de min- denben helyeselvén a tanácsurak eljárását, megnyugtatta őket, hogy ne vegyék Borbély tettét annyira szívökre, ismervén a múltból izgága, veszekedő természetét; sőt legyenek kímélettel iránta régebbi derék szolgálataiért.

A Grodnóból visszatért f u t á r nem hozta meg a ki- rálytól a várva-várt felmentvényt s ez egy okkal több lehetett arra, hogy a tanácsurak ellen tovább működjék a titkos, sőt nyílt a k n a m u n k a . Mikor aztán a szokásos

36 Ugyanő Kassáról, 1585 december 29-i levelében, ugyanott, A 726. lapon.

37 Possevino Kassáról, 1585 december 29-i levelében, idé/.ve Fraknói Egy jezsuita-diplomata hazánkban c. értekezése 42. 1.

\.

XXVI Bevezetés

tavaszi országgyűlésre a r e n d e k összegyűltek, több n a p i tanácskozás u t á n ebben a kiváló ügyben követséget m e - nesztettek a királyhoz, még pedig a nemességből A p a f i István, a székelyek közül Kornis F a r k a s , a szászok köréből meg Lukács brassai nótárius személyében.38 A m á j u s 2-án eloszlott diéta u t á n a követek fel is m e n t e k Lengyelországba a királyhoz, aki meghallgatván előter- jesztésüket határozott választ nem adhatott nekik, s ezért egyelőre még f e n n t a r t a n d ó n a k vélte az ed- digi triumvirátusi kormányformát. A követek persze nem ezt a k a r t á k , inert kellemetlennek tartották, hogy n e m a várva-várt döntéssel indulhattak haza. D e meg- nyugtatónak tekintették, b o g y a k i r á l y nem vette el

teljesen reménységüket, c s u p á n meggondolási időt sza- bott magának a jelentős országos ügyben.

István k i r á l y az Erdélyi hármastanácstól k a p o t t jelentést olvasva nem igen csodálkozott azon, hogy n é - melyeknek nem tetszett az ő végzésé, mert t u d t a jól„

hogy „az m e n n y i fő, az a n n y i értelem, némelyeket pe- d i g irigység és ambíció is vezetett maliciózus viselkedé- sökben." É p p ezért megdicsérte a prézeseket férfias ki- tartásukért és egyszersmind meghagyta nekik, hogy ha f iovábbra is a k a d n a a r e n d e k közt olyan, aki a végzés

ellen tüzelne, nevezzék m e g neki levelűkben s azokat ú g y megadmoneáljuk -— úgymond — az mint illik.3'*

A király felháborodásának e jogos kitörése t e r m é - szetesen nem jelenthette a fontos közjogi kérdés elinté- zését, mert helyes megoldásának szükségessége i m m á r átcsapott a közvélményre is, amely azt mind h a n g o - sabban követelte. Ennek a z ellenzéknek a l e f e g y v e r - zésére, de liieg a bármastanács elvének igazolására, Ko- vacsóczynak a z az ötlete támadt, hogy latin nyelven könyvet ír e k é t kormányzati elv jogosultságáról, t a p a s z - talatból t u d v á n , mily előszeretettel szokta a király ol- vasgatni az ily alkalmi nyomtatványokat, melyekkel

38 Egykorú székely feljegyzés, a Történelmi Tár 1880, é v f . 646. 1.

^9 A k i r á l y szavai, 1583 m á j u s 9-i válaszlevelében.

Bevezetés XXVII neki egyes írók kedveskedtek. Így született meg De ad- ministraiione Transylvaniae című érdekes munkája,, melyben Philodacus és Eubulus párbeszéd a l a k j á b a n a d j á k elő véleményüket arról a nevezetes ügyről, hogy mi üdvösebb az országra nézve: a triumvirátus avagy az egyszemély-kormányzás elve?

A kiváló államtudományi m u n k a kéziratban na- gyon megtetszett a fejérvári udvarban élő Squarcia- hipi Marcell orvosnak s avval érvelvén, hogy írója azt a z aranykönyvet n e irigyelje barátaitól, végre is m e g k a p t a tőle és kinyomatta a kolozsvári Heltai-nyom- dában. A kis rpűvet az olasz orvos Berzeviczy kancel- l á r n a k ajánlta, abban a meggyőződésében, hogy „tudós és bölcs b a r á t j á n a k e nagy műveltségről tanúskodó, ékesen szóló és érvekben gazdag értekezését nemcsak jó szívvel fogja fogadni, hanem gyönyörködni is fog irálya remekében, a világtörténeti példák gazdagságá- ban, a gondolatok és érvek mélységében és mindenek fölött az író fényes ítélőtehetsége erejében. Mindez annál inkább bámulandó — úgymond — mert oly férfiútól származik, a k i oly nagyon el van foglalva s az udvari gondok és hivatalos zaklatások á r j á b a n annyira el van merülve."4 0

A két vitatkozó közül Eubulus elvei hirdetőjében Kovacsóczyra kell ismernünk, mikor kijelenti, hogy a mostani nehéz viszonyok közt egy ember nem elég E r - dély kormányzására, m i u t á n kiskorú fejedelme nevelé- sének gondja is reá hárul, mert ez a kormányzás ,.egy embernek az Aetna hegyénél is nehezebb terhet r a k n a

\ á l l a i r a , mádőn az ország oly különböző elemekből áll, nemcsak nemzetiség és vallás, de egyszersmind erkölcs tekintetében; midőn az ország a török szultánnak adó- fizetője; midőn a lengyel király legfőbb védnöksége alatt áll; midőn annyi különféle nemzetiségű és vallású népek által v a n körülvéve; midőn béke idején is örö- kös p e r p a t v a r b a n és versengésben él s ha h á b o r ú j a

40 Szádeczky Lajos fordításában, Kovacsócsy-ja 40. 1,

XXVIII Bevezetés

nincs, maga csinál belháborút, veleszületett n y u g t a l a n természeténél fogva. H a ismer olyan f é r f i ú t , aki mind- ezeknek meg t u d n a felelni, ám nevezze meg."41 Szer- zőnk valósággal István k i r á l y gondolkozásmódját m u - tatta be. Sajnos nincs írásos nyoma, miként hatott elő- adása a nagy elhatározás előtt álló k i r á l y r a ; ám bizo- nyos, hogy lassanként maga is belátta, hogy igazuk v a n az erdélyi rendeknek midpn a k o r m á n y z á s terhét és fe- lelősségét egy személyre k í v á n j á k ruházni.4 2 Másfelől bántotta az a sok panasz és gyakran ismétlődő suttogás, mellyel az Erdélyből hozzá feljáró nemesek tartották, hogy bizony a hármastanács működése sok kifogásolni valót árul el. Ez nem volt egvszeríí szóbeszéd avagy rá- fogás, mert nem kisebb főúr, mint G á l f f y János marsall h a g y t a reánk írásban, hogy a prézesek nem viselek ú g y magukat, m i n t a bölcs lengyel k i r á l y rendelte vala, mivel elhivek magokat, csak az magok hasznát keres-

' 4 2

ven.

Ez a szigorú ítélet így egyáltalán nem jogosult, mert a kormánytanács élén álló h á r o m prézes minden tekintetben tisztességes és megbízható ember volt, kik-

nek nevéhez semmi bűnös pénzügyi cselekedet nem tapadt. A b a j abban keresendő, hogy mivel nekik — saját szánalmas bevallásuk szerint — semmi tekintélyük nem volt, ezt a helyzetet ügyesen kihasználták pénz- kezelő élelmes diákok meg tiszttartók és hátuk mögött olyan visszaéléseket követtek el, melyek méltán keltet- tek általános felháborodást az emberekben. Élő p é l d á j a volt ennek Gergely deák. aki Báthory Kristóftól 14.000 forintot vett át s ^arról a fejedelem halála után s a j á t - kezű levélben nyugtatta meg István k i r á l y t : mikor pe-

41 Ugyanott, a 41-42. la'pon.

42 Szilágyi Sándor finom meglátása, az Erd. Orszgy. Em- lékek III. köt. 61. 1.

43 G á l f f y János vallomása, fogságában irt önéletrajzában, aki mint a király híve, a kormányzók tevékenykedését közvetlen közelből állandó figyelemmel kísérte. (Erdélyország történetei t á r a I. köt. 84. 1.)'

Bevezetés XXIX dig- most a prézesek részletes elszámolást k í v á n t a k tőler

a b b a n azt jelentette ki, hogy a pénzt még Kristóf feje- delem idejében k i a d t a kezéből. A király nem fogadván el ezt a kijelentést, visszaküldte az elszámolást, elren- delvén a deák kihallgatását és alaposabb elszámolását.436

A k é n y e s ügyben a rendeletnek azonban nem lett foga- n a t j a , mert az hallgatólagosan elsimult, anélkül, hogy a k á r megtérült volna, s erről a kimondott sikkasztásról bőbeszédű jelentéseikben a prézesek még csak be sem számoltak a királynak. Ez a dolog pedig, sajnos nem volt magábanálló!

Az ilyenek végre is k i á b r á n d í t o t t á k a királyt a pré- zesekből, s miután belátta e k o r m á n y f o r m a lehetet- len voltát, méltánylással fogadta a küldöttek érveit és teljesítette a rendek kívánságát, ámbár harmadéve a hármastanácsot épp azért nevezte ki, „mivelhogy egy embernek tanácsa és gondjaviselése, keválvképpen efféle tisztnek viselésében és szolgáltatásában ritkán szokott tökéletesnek lenni."

í m e tehát a bölcs Eubulus elvének jóváhagyása, mielőtt még nyilatkozata Kovacsóczy művében megje- lent volna. Mikor aztán a hármastanács jelentéséből megértette, hogy a fejérvári őszi országgyűlés „sem le- hétett meg tumultus és verekedés nélkül," sőt m á r azt is v i t a t t á k az, elégedetlenek, hogy semmi törvény addig ne szolgáltassék az országban, amíg az itt való állapotot az ő kívánságok szerint el nem rendezi, a k i r á l y — a köz érdekében — megtagadván korábbi józan elvét, el- határozta, hogy kormányzót nevez ki. Hanem miután a szeptemberi ülésről a prézesek csupán karácsony előtt értesítették, maga sem sietett döntésével, amelyet szán- dékosan hónapokig halasztgatott tűnődésében, míg tes- tet öltött elhatározása a megbízandó ú j személy tekin- tetében is. Ez az általa mindig nagyrabecsült Gyczy

János váradi k a p i t á n y volt. Ezt nevezte ki Erdély kor-

4 3 a István király 1583 július 24-i levelében; kötetünk 58- száma alatt.

XXX Bevezetés

mányzójául 1585 április 8-án, liavi ezer forint fizetés- sel.44 De kinevező k o r m á n y a csupán m á j u s elsejére készült el és küldetett be hozzá. Meggyőződvén, hogy a

s sokak uralma éppúgy, mint a hárrnastaiiács intézménye

— í r j a a kiirály lemondóan a bevezetésben — nem kielé- gítő, mert E r d é l y szokásaitól elüt s a közjóval nem egyeztethető össze, teljhatalmat a d neki s még avval a joggal is felruházza, hogy a z okleveleket aláírja, a k á r maga a fejedelem.

A kitüntető megbízatást Gyczy János vonakodva s n a g y rábeszélésre vállalta. Mint aki Magyarországból költözött volt be, Erdélyben jövevénynek tartotta m a - gát, miként az ilyeneket nevezték is a z erdélyiek. H ű - ségét megbizonyítá azonban bőségesen avval, hogy évekig szolgált Gyula v á r á b a n , a n n a k elestéig, mikor pedig u t á n a (1568 végén v a g y a rákövetkezett év ele- jén) Erdélybe jött, ott meg a váradi k a p i t á n y s á g b a n eléggé kiismerhették, amint ő is kiismerte az ország minden szükségét, számbajöhető emberét és viszonyait.

Ám beteges állapotára és a r r a is hivatkozott, hogy nem t u d latinul.45 Negyedfélévi kormányzói uralma azért áldásos volt és jó emlékű m a r a d t az országban, 1589 j a n u á r 7-én bekövetkezett haláláig,46 mert szigorú, igaz- ságos, erélyes és törvénytudó, jó gazdaembernek m u t a t - kozott, aki 42,000 aranyat, 2000 tallért és 13.000 forint aprópénzt h a g y o t t h á t r a a t á r h á z b a n s azonkívül még 8000 forintnyi követelés m a r a d t a lelépett három tanács- úrnál, amit egynehányszor kértek is tőlük, ámbár soha- sem vehettek semmit rajtok. Mennyiben terhelte őket ezért anyagi felelősség, ma m á r nem igen állapítható

44 Szamosközy fent idézett helyén, a Kultsár,-féle Székely krónika 51 -52. l a p j a feljegyzésével kiegészítve.

45 Bátharv István krasznai főispán naptári feljegyzése; K u r z : Nachlese, 136-8. 1.

4,6 Gyczy Jánosról nincs kimerítőbb életrajzunk, de először írt róla bővebben J a k a b Elek A Ghyczyek Erdély történetében -című értekezésében, 1875-ben; részletesebben pedig Nagy Miklós A Ghyczyek a magyar nemzet történelmében című tanulmányá- n y á b a n , a Turul 1929. évf. 19-25. 1.

Bevezetés XXXI meg,47 látva lelkiismeretes jelentéseikből, mily szűkös viszonyok közt működtek s micsoda terhet jelentett a p o r t a i adó s a p a s á k n a k kijáró ajándékok előteremtése, meg a folyton j a v í t á s r a szoruló várak helyreállítása, a m i vállaikra nehezedett a legnehezebb időkben.

E nehézségekről és mostoha időkről igazában csak k ö t e t ü n k leveleiből alkothatunk magunknak meg-felelő képet, b á j — a történettudomány nagy k á r á r a — István k i r á l y n a k Gyczy János gubernátorral folytatott leve- lezése nem m a r a d t reánk s abból egyetlen iratot sem m u t a t h a t u n k be. Viszont kötetünknek megvan az a ritka előnye, hogy leveleinek mindössze Öt d a r a b j a latin, a t ö b b i végig magyar nyelvű, a XVI. század utolsó ne- gyedének zamatos erdélyi virágos nyelvén írva s ezért olvasásuk gyönyörűséggel töltheti el nem-erdélyi ember lelkét is. Minthogy pedig e leveleket az Akadémia sza- b á l y a i szerint szigorúan betűhív módon másoltuk és a d - , tuk s a j t ó alá, a z o k nyelvtörténeti tanulságait nyelvé- szeink is nagy haszonnal értékesíthetik.

Függelékül közölt d a r a b j a i n k közül igen becses Erdély 1585-i hivatalos schematizmusa. amely a kö- t e t ü n k idejében fennállott közigazgatási beosztásról, a főispánokról s az országgyűlés tagjairól n y ú j t hiteles ösz- szefoglalást.

IV.

Önálló t a n u l m á n y t igényelne Báthory István király p á r a t l a n u l nemes egyéniségének méltatása, amint az le- veleiből előttünk kibontakozik és őt kortársait messze felülmúló történeti alakként m u t a t j á k be: katonai ér- demei, tanultsága, életbölcsesége és szívjósága révén.

I s t v á n király Erdélyországról mint szülőföldjéről mindig meleg s z a v a k k a l emlékezett, valahányszor arra

47 Szamosközy, Munkái IV. köt. 22. 1. Viszont Betlilen Far- kas, Históriája (II. kötete 564. lapján) ezt az összeget — az egy- korú Somogyi Ambrus kézirata n y o m á n — 200.000 m a g y a r íoriní- n y i n a k mondja, a sok arany-ezüst marhán kívül, amit hátra hagyott maga után.

XXXII Bevezetés

alkalma nyílt. Boldogulását állandóan szívén viselte és semmi eszközt nem mulasztott el, amivel sorsán segít- hetett. Mikor például a hármastanács ismételten arról panaszkodott, hogy főleg a török adók s a portai vezér- pasáknak k i j á r ó ajándékok miatt a „ t á r h á z " jóformán ü r e s és alig f o g j á k kibírni az ú j adó behajtásáig, egy- m á s u t á n a j á n l o t t fogyasztási és kereseti adókat, ami- lyeneket Lengyelországban talált s ott a z állandó pénz- ügyi egyensúlyt f e n n t a r t j á k , mert: Nem ország az, ki- n e k tárházában, semmi nincs. Efféle fogyatkozásból sok perioulum szokott t ö r t é n n i . . . Midőn pedig a préze'sek avval hozakodtak elő, hogy az erdélyi szegényes viszo- n y o k a t nem lehet a nagy kereskedelmi forgalommal b í - ró lengyelekével összehasonlítani, ú j a b b érvekkel igye- kezett meggyőzni őket, kijelentvén, hogy ott sem volt ez mindig így, d e a lengyeleket is a szükség vitte reá ez a d ó k bevezetésére, s ime: az oroszok elleni hároméves h a d j á r a t a költségét a söradóból fedezte.

A király még arra is felhívta a prezesek figyelmét, hogy mivel Lengyelországban minden hordó bor után két forintot fizet mind az eladó, mind a vevő, ami oly általánossá vált ,hogy immár évi 15.000 forintért adta b é r b e ezt az a d ó t : az a véleménye, hogy ezt utánozva, h a csak egy-egy pénzt (azaz dénárt) fizetne minden hordó után a termelő és fogyasztó egyaránt, azt senki meg nem érezné s állandóan fokozódó jövedelmet jelen- tene. Ép így lehetne megadóztatni a mészárosokat és kenyérsütő pékeket, miként az , Németországban van,, mert olyan jól termő országban, mint Erdély, ugyan ki fogyatkoznék, h a valami jó renddel ezt az adót bevezet- nék, amit a fogyasztók is h a m a r megszoknának.^{4 T a}

Nem kétséges, hogy az állandó p é n z h i á n y b a n szen- vedő prézesek kellő megértéssel fogadták a király jó- akaratú javaslatát, de m i u t á n bármily csekély adó beve- zetését nyilván a nemesi szabadságba ütközőnek tekin- tették volna, a rendek még csak említést sem tettek róla

4Ta Bővebben kifejtve a k i r á l y 1585 november 16-i levelében-