Kápolnai Iván: A Gránit Gyár 50 éve

(1)

422 szeme

A csoporton belül a címszavak azonosító számot kapnak, megfelelő intervallumot fenn—

tartva a további változtatásokra és kiegészí- tésekre.

A fogalmi meghatározások felépítése olyan, hogy először a fogalom alapvető tartalmát, a továbbiakban pedig a részletes magyarázatokat és a számítási módszereket közlik. A meghatározásokban használt, de máshol már meghatározott fogalmakat külön utaló megjegyzéssel és azonosító számmal látják el, így az olvasó könnyen megtalál- hatja a szükséges meghatározást. A megha- tározások végén található ,.forrás"-felsorolás a füzet utolsó fejezetében található forrás- jegyzék azon tételeire hivatkozik az azonosító számok és kezdőbetűk segítségével, amelye—

ket a fogalom definiálásához felhasználtak.

A vázolt felépítés szemléltetésére kiválasz- tott címszó:

211. A fejlesztési beruházás új létesítmény épí- tését, :: meglevő létesítmény vagy üzem bővítését (lásd: 212. címszót), vagy korszerűsítését (lásd: 213.

címszót), szolgáló beruházás. melynél új termelési kapacitást hoznak létre. vagy jelentősen növelik a meglevő termelési (szolgáltatási) kapacitást. '

Forrás: 33.

A forrásjegyzék tételesen tartalmazza a de—

finiálásnál figyelembe vett

—törvényeket, határozatokat, rendeleteket, -— terv- és statisztikai utasításokat,

— kiadványokat.

A füzet a fogalmi meghatározások szerzői- nek felsorolásával zárul.

Dr. Varga Laios

MAGYAR SZAKlRODALOM

KÁPOLNAI WAN:

A GRÁNIT GYÁR 50 ÉVE

Finomkerámiaipari Művek Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár. Budapest. 1972. 201 -l- XXN old.

Az üzemtörténet-írásnak az iparilag fejlett országokban jelentős hagyományai vannak.

A történetírásnak ez a fajtája legkorábban az Egyesült Államokban és Németországban alakult ki. Az Egyesült Államokban a regé—

nyes életrajzok után az 1920-as évektől in—

dult meg a tudományos módszereken alapuló üzemtörténet-írás. Különösen gazdag a német üzemtörténet-írás. Németországban 1970—ig mintegy 6000 kiadvány jelent meg. Franciaor- szágban — bár ott nincs ilyen nagy múltja e tevékenységnek -— az egyes vállalatok életét a gazdaság-, a társadalom- és a politikai történet kölcsönható—sában ábrázolják az

ilyen jellegű művek.

A szocialista országok közül a Szovjetunió—

ban már az 1920-as években megkezdődött - írók, tudósok, munkások bevonásával — a je—

lentősebb üzemek történetének összeállítása.

és 1971-ig közel 600 üzemtörténeti kiadványt jelentettek meg. Csehszlovákiában 1960-ban ennek a munkának irányítására vállalattör- téneti bizottság alakult, és 1971—ig 200 megjelent munkát tartanak nyilván. A Német De- mokratikus Köztársaságban 1945 óta 850 ilyen tárgyú kiadvány jelent meg. Bulgáriá- ban a közelmúltban indultak meg a kutató- sok.

Magyarországon az üzemtörténet—írás 1945 előtt fejletlen volt, és alig két tucat munka látott napvilágot. 1945 után fellendülés kö—

vetkezett be, és ma már 200 olyan történeti tanulmány van forgalomban, amelyek mind a tartalom, mind az alkalmazott tudományos módszerek tekintetében megfelelnek a kívá- nalmaknak. Ennek ellenére, bőven van mit

törleszteniö'k a hazai üzemtörténészeknek, ha fel akarnak zárkózni az élenjáró országok közé.1

Ezek ismeretében, úgy gondolom, örömmel lehet üdvözölni Kápolnai Ivánnak a Gránit Gyár 50 éves múltját tárgyaló üzemtörténeti könyvét. amely mind a tartalom, mind a könyv kiállítása tekintetében sikeresen hozzá- járul a hazai üzemtörténet-írás tekintélyének továbbit emeléséhez.

Kápolnai lván könyve három nagy fejezetben foglalja össze a magyar finomkerámia- és csiszolókorong—ipar egyik igen jelentős vállalkozásának, az 1922-ben alapított Grá-

nit Gyárnak történetét.

A bevezető fejezet számos, a könyv további két fejezetének jobb áttekintése céljából szükséges adatot, ismeretet tartalmaz. Ezt kö- vetően időrendi sorrendben a gyár alapítá- sától 1950-ig, majd 1950-től napjainkig dol- gozza fel ai szerző a vállalat történetét.

A könyv első része három nagy témakört ölel fel. Az egyikben Kispest városnak és ipa- rának vázlatos történetét ismerteti az 1920—as évek elejéig, a másikban a csiszolás, a csi—

szolóanyagok és a köszörűszerszámok gyár—

tásának kezdetéről, végül a harmadikban a finomkerámia—ipar hazai előzményeiről ad rövid áttekintést a szerző.

Kispest községi szervezete 1873-ban jött létre. 1880-ban még csak 1820 lakosa volt.

A Lajosmizse felé vezető vasútvonal meg- építése után meggyorsult fejlődése, és a szá- zadfordulón lakóinak száma mintegy 10000, 1910-ben pedig több mint 30 000. A lakosság számának ilyen arányú emelkedésében első—

1 Erre hivja fel a figyelmet Szenes Sándor ,,Uzem- történet. Tudományos adósság" című. a Népszabad- ság 1972. december 28-i számában megjelent glasz—

szájában.

(2)

SZEMLE

sorban Budapest iparosodása játszott szere- pet. Az iparosításhoz munkáskézre volt szük- ség, és ennek hatásaként indult meg (: szá- zad első évtizedében Közép—Európa legkor—

szerűbb munkástelepének, a Wekerle-telep- nek az építése. Kispest iparát egyébként az 1920—as évek elejéig kátránygyár, téglagyár, gépgyár, vasszerkezeti gyár, szövőgyár és kisebb üzemek jelentették.

A szakmát nem ismerők számára a beve—

zető rész következő két alfejezete a csiszoló- korong—gyártásról általában, a porcelánipar- ról hazai viszonylatban nyújt értékes tájékoz- tatást. ,,A csiszolás, csiszolóanyagok és kö—

szörűszerszámok gyártásának kezdetei" cimű fejezetből megtudhatjuk, hogy évszázadokon keresztül az emberiség természetes csiszoló—

eszközként homokkövet használt. Az első mes—

terséges csiszolóanyag megjelenését a XIX.

század első évtizedére teszik, és e század második felében jelentősen bővült a válasz- ték. Magyarországon a csiszolóanyagok, -korongok gyártása a századfordulón indult meg, és az első évtizedből öt csiszolókorong-gyár működését jegyezték fel.

Lényegesen gazdagabb, több mint egy év—

százados múltra tekint vissza a magyar por—

celán- és fajanszgyártás. Számos olyan üzem- ről maradt fenn írásos feljegyzés az ország mai területén a jelenleg is működő herendi, holláházi, valamint a pécsi és a budapesti Zsolnay-féle kerámiagyárakon kívül, amelyek hosszabb-rövidebb ideig edény— és diszmű- áruk gyártásával foglalkoztak. A szerző a XVIII. század derekától sorolja fel a hazánk területén működő üzemeket, majd az 1898—

ban végrehajtott és eredményesnek minősít- hető gyáripari iparstatisztikai adatfelvétel összefoglaló adatsoraival mutatja be a magyar porcelán- és fajansztermelés helyzetét.

Érdekes a könyvnek ebben az alfejezetben az a rövid része is, amely a közép-európai finomkerámia-ipar 20-as évek eleji viszonyai—

ról tájékoztat.

A Gránit Gyár történetét, mint már emli- tettem, a szerző két nagy fejezetben dolgozta fel. Az egyikben 1950—ig, tulajdonképpen a szocialista államosítással kapcsolatos szer—

vezés befejezésének időpontjáig ad áttekin- tést a gyár létrehozásának körülményeiről, az első évek eredményeiről, az 1929—1933-as gazdasági válság hatásáról, majd az azt kö- vető, politikai és gazdasági tekintetben rend- kívül változatos évek eseményeiről. A másik—

ban a vállalat 1950 utáni fejlődéséről nyújt képet jóval részletesebb, rendezettebb statisztikai adatok és egyéb források alapján.

A jelenlegi Gránit Gyár elődjét a Force—

lán-, Kőedény- és Kályhagyár RT-t 1922-ben alapították., Az alakuló ülésről készitett jegy- zőkönyv szerint a részvények nagy többsége ' a Magyar Általános Kőszénbánya Rt., () Hardtmuth l.. Co. Rt., a Magyar

423 Általános Hitelbank, a Budapest-Szentlő- rinci Téglagyár Rt., valamint a Tatai Cserép— és Téglagyár Rt. között oszlott meg.

A vállalat — az alapszabály szerint —— porce- lán és kőedény, valamint általában az agyagipar keretébe tartozó mindennemű cikk gyártása és adásvétele céljából létesült. Em- lítésre érdemes, hogy az építési engedélyt 1923. március 27-én kapta meg a vállalat és 1924. április hónapban a nagyrészt német gépekkel és berendezésekkel felszerelt gyár Budapest szélén, közel 100 munkással meg—

kezdte a próbaüzemet. Az év végén a lét—

szám meghaladta a 200 főt, és háromne- gyed év alatt kb. 210 tonna készárut gyár-

tott.

A gyár életének első éveire továbbra is a beruházások folytatása és a termelés növelé—

sével párhuzamosan a hazai és a külföldi piacok megszerzésére irányuló szervező munka volt a jellemző. A részvénytársaság mér- lege első izben az 1927. évről mutatott ki nyereséget. A még nagyobb eredmény el- érése érdekében 1928-ban megkezdték az egészségügyi kerámiai termékek gyártását, versenyre kelve a nagyhírű pécsi Zsolnay- gyár fővárosi üzemével.

Az 1929—1933. években fokozottan kerül—

tek felszínre azok a hibák, amelyek a nem kellő szervezettségre voltak visszavezethetők.

A vállalat vezetésének, üzemeinek munkáját 1932—ben felülvizsgálták, és ennek nyomán körültekintő ésszerűsítési javaslatokat dolgoz—

tak ki, majd vezettek be. A vezetést felfris- sítették, és műszaki fejlesztési intézkedések nyomán a termelési költségeket mind lejjebb szorították.

A gyár a 30-as évek közepén jelentősen terjeszkedett. A korabeli mérlegadatok tanú- sága szerint az 1933—1935. években álló—

eszközeinek értéke több mint félmillió pen- gővel emelkedett. A gyár működésének szer- vezettebbé tételével és a termelési kapaci- tások bővitésével egyre inkább versenytársa lett elsősorban a hazai hasonló gyártási te- vékenységet folytató üzemeknek. Ennek kö- vetkeztében az akkori tőkés piac szabályozá- sára létrehozták az egészségügyi termékek kartell—egyezményét, amelynek értelmében a kispesti gyár e termékek országos forgalmá- ban 45 százalékkal, mig a Zsolnay-gyár 55 százalékban részesedhetett.

A gyár ez időben jelentős sikereket ért el a külföldi piacok megszerzésében is. Termé- keinek egy részét az ázsiai és az_ afrikai föld—

részen értékesítette. Az 1937-ben külföldre szállított termékeinek mintegy 60 százaléka ezekre az új piacokra került. Ezt a fellendü—

lését 1938-ban ismét hanyatlás követte. Az 1937-ben megkezdett újabb gyárbővitési munkálatok miatt átmeneti üzemszünet volt, és nyersanyagbeszerzési nehézségek is ke- letkeztek. Ezek miatt a termelés és az érté—

(3)

424

kesítés 1938-ban visszaesett az előző éviek—

hez képest.

A háború kitörése nagymértékben korlá—

tozta az exportlehuetőségeket. ezzel szemben a belföldi piac felvevőképessége erőteljesen növekedett. Átmenetileg nagyobbodott az or- szág területe is. Ezek és egyéb okok együttes hatásának eredményeként a gyár forgalma 1940-ben több mint 20 százalékkal haladta meg az 1929. évit. A termelés és az értéke—

sítés értéke 1941—1942-ben elérte a terme- lési teljesítőképesség felső határát 3500- 3600 tonna készáru gyártásával. A termelés a háború befejező éveiben mind szervezet—

lenebbé vált főleg a vezetés. de ugyanakkor az anyagi—műszaki feltételek biztosítása te- kintetében is.

Kápolnai lván könyve a gyár 1945 előtti történetének keretén belül részletesen foglalkozik a gyár munkásainak szociális helyzeté- vel, a munkásmozgalom szervezettebbé válá- sával és az ennek nyomán elért szociális vív-

mányokkal.

A gyár jelentős károkat szenvedett az 1944. évi bombázások és hadműveletekso- rán. A harcok még javában folytak az ország területén. amikor a gyárban 1945. január 25-e körül már megalakult a tíztagú üzemi bizottság. Megindult a helyreállítási munka is, amelyben kb. 200 fő vett részt. A termelés 1945 augusztusában kezdődött a kemencék begyújtásával. A gyártás folyamatosságát a szénhiány erősen akadályozta. és a termelés menete az év utolsó negyedétől kezdve tel—

jesen bizonytalanná vált. A szénhiány, ké—

sőbb a minőségileg meg nem felelő nyers- anyag miatt a gyár termelési kapacitását csak 50 százalékban használta ki, és 1946.

ll. félévére veszteségessé vált. Az 1947—es év már kedvezőbbnek bizonyult. Szűnőben volt a rossz nyersanyagellátás. 1948 márciusában megrendezték a gyár negyedszázados fenn- állásának jubileumi ünnepélyét. Ezzel az ün—

nepéllyel lezárult egy gazdálkodási korszak, mivel. néhány nap múlva, 1948. március 25-én államosították a vállalatot. Az államo- sítás évében a termelés 20 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben.

A szerző könyve nagyobbik részében a gyár 1950 utáni történetével foglalkozik. E nagy fejezeten belül részletesen tárgyalja a két gyárrészlegnek, a csiszolókorong-gyárnak és az edénygyárnak, valamint az egész vállalat—

nak történetét.

A csiszolókorong—gyár történetének ismer- tetése előtt a szerző a jelenlegi gyár szer- vezeti felépítésének, gyártástörténetének és gyártmánytörténetének jobb megértése cél- jából részletes áttekintést ad a magyaror- szági csiszolókorong—üzemek — több mint fél- tucat kisebb-nagyobb üzem -— 1920 és 1950 közötti működéséről. Ezek az üzemek jelen—

tették 1950-ben, az első ötéves terv indulá-

SZEMLE

sakor a magyar csiszolókorong-ipart. Az, 1950-es évek elején a csiszolókorong-iparite- vékenység három gyárban. az 1950. január 1—ével létrehozott Gránit Csiszolókorong— és Kőedénygyárban. a Solus csiszolókörong—

gyárban és a Widenta Vegyészeti és Kará—

mia Laboratóriumban folyt. A termelés évről évre növekedett. de a gyorsan fejlődő ipar szükségletét nem tudta kielégiteni. Az ország ,' jelentős behozatalra szorult. 1953—tól a ter—

melés egy ideig csökkent, illetve azonos szin—

ten maradt. *

1960-ban (: csiszolókorong-gyártás kan—

centrálódásának folyamata újabb állomás- hoz érkezett. A teljes csiszolókorong-termea lést a Gránit Csiszolókorong- és Kőedény— , gyárba összpontosították. Ettől az időponttól kezdve a termelés — egy-két évi visszaesést leszámítva -— állandóan növekedett. A meny- nyiségi növekedésen túlmenően a gyár nagy erőfeszítéseket tett a választék bővítésére is.

A műszaki fejlesztési tevékenység inten—

zívebbé válásával megkezdték a bakelit kö- tésű, üvegszövet erősítésű vágókorongok, (:

gyémántszemcsés csiszolókorongok és vibrá—

ciós testek gyártását. A termelés egy helyre való központosításának és a műszaki fejlesz- tési munka hatékonyságának együttes ered- ményeként a csiszolókorong-termelés 1970—re az 1950. évi termelésnek közel ötszörösére emelkedett.

Az edénygyár termelési adatai az elmúlt húsz év során két ellentétes irányzatot je- leznek. A termelés 1950—től 1964-ig emelke—

deti. illetve stagnált, majd csökkenő irányza—

túvá vált. A termelés felfelé ívelő szakasza azzal a fokozott kereslettel volt kapcsolatos, amely ebben az időszakban belföldön és kül—

földön egyaránt a fajansztermékek iránt je- lentkezett. Ezeknek az igényeknek a kielégí- tésére elsősorban a Gránit Gyár volt hivatott.

Elősegítette ezt a választék növelése is. Az 1950—es években a háztartási edények mel- lett az ajándék— és dísztárgyak választéka fi—

gurális készítményekkel bővült.

A Gránit Gyár két fő termelési tevékenységi körének, a csiszolókorong- és az edénygyár- tás áttekintése után a szerző az egész válla—

latot érintő fontosabb kérdésekkel foglalko—

zik. Ezek közül címszavakban a következők a fontosabb témakörök:

— A gyár telepei:

— Igazgatók, tőmémökök. gazdasági vezetés;

— A gyár kitüntetései;

— Termelés, termelékenység, műszaki színvonal;

-— Export, nemzetközi kapcsolatok;

— Munkaerő- és bérkérdések;

— Munkaegészségügyi viszonyok javítása;

— Sport. kultúra. mozgalmi élet;

— Munkásdinasztikák, törzsgárda, gozók.

kitüntetett dal-

A fenti témák közül itt csak a munkaegész—

ségügyi. valamint a sport— és kulturális te—

jezetet emelem ki.

(4)

SZEMLE

425

A munkaegészségügyi viszonyokkal foglal- kozó fejezetben a szerző adatokkal bizo—

nyítja, milyen változások következtek be ezen a téren. Bár a termelés nagyarányú növe—

kedése fokozta a gyárban a zsúfoltságot, és egy munkásra ma alig fele annyi terület jut a gyár összterületéből, mint 2—3 évtizeddel ezelőtt. jelentős eredmények születtek a két leggyakoribb foglalkozási megbetegedés, a tüdőasztmánok nevezett szilikózis és az ólom- ártalom csökkentése terén.

A vállalat sport- és kulturális élete —— a megváltozott gazdasági—társadalmi viszonyok—kal együtt — különösen az elmúlt 20 év—

ben jelentősen fellendült. A sportélet fejlődé—

sének lehetőségét a 60—as évek végén több millió forint költséggel létesített sportpálya teremtette meg. A kulturális élet különösen az 50—es évek első felében volt mozgalmas, amikor a vállalatnak ének— és zenekara, szin—

játszó és tánccsoportja volt.

A Gránit Gyár történetét ismertető könyv befejező részében gazdag forrásjegyzéket tüntet fel a szerző. amelyeket könyve megírá—

sánál felhasznált. A könyv részletes statiszti—

kai adattárral és a fontosabb termékeket be—

mutató szines képek gyűjteményével fejező- di—k be.

Befejezésül megállapítható, hogy Kápolnai Iván ipartörténeti monográfiája mind a tár- gyalt témát. mind az alkalmazott módszere- ket tekintve értékes hozzájárulás a magyar üzemtörténet—írás területén még fennálló tör- ténelmi adósság törlesztéséhez. A mű hiá- nyosságaként egyetlen kérdést. a szerkesztés pontatlanságát emelném ki. Az egyes össze- függő fejezetek gondosabb átszerkesztésével áttekinthetőbbé lehetett volna tenni a Gránit Gyár valóban eredményes munkájának e tör- ténelmi dokumentumát.

Ha/kovics László