STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
741
GAZDASÁGSTATISZTIKA
LOVERING, J.:
A HADIIPAR NAGY-BRITANNIÁBAN
(Military expenditure and the restructuring of capitalism:
the military industry in Britain.) —— Cambridge Journal of Economics. 1990. 4. sz. 453—467. p.
A közgazdászok véleménye megoszlik a ka- tonai kiadások és a gazdasági szerkezetváltás közötti kapcsolat tekintetében. Vannak, akik a védelmi költségeket egyszerűen felesleges te—
hernek tekintik, amelyek csak ártanak a nem- zetgazdaságnak. Mások szerint a honvédelem—
re fordított kiadások elősegíthetik a stabilitást és a fejlődést. A leggyakoribb álláspont szerint előnyei és hátrányai egyaránt vannak a hadiipar fejlesztésének.
Amennyiben a honvédelmi kiadások egyér- telműen improduktívnak minősülnek, úgy azok a politikai változások, amelyek a Szovjetunió- ban és Kelet-Európában végbementek, a gaz- dasági erőforrások nagymérvű eltolódását in- dokolnák a hadiiparból a polgári célú fejlesz- tés irányába. A kérdés azonban nem ilyen egy- szerű. A témával foglalkozó közgazdászok je- lentékeny része magát a katonai tevékenységet a közösség érdekében valónak tekinti, és a vé- delmi kiadások gazdaságilag káros hatását a ha—
diiparon belüli verseny kiszélesítésével kívánja ellensúlyozni.
A vélemények és ellenvélemények ismereté- ben a cikk szerzője a védelmi kiadások problé- máját eszmei és gyakorlati téren egyaránt vizs- gálja. Eszmei síkon azt kívánja bemutatni, hogy ezt a kérdést csak a tágabban értelmezett nem- zeti és nemzetközi közgazdaságtan részeként lehet felfogni és tárgyalni. Gyakorlati vonatko- zásban pedig a vizsgálat tárgya konkrétan az Egyesült Királyság gazdasága, amelyben több évtizedes stabilitás után —— a tőkés termelési rend átszervezése és a világ katonai erőviszo- nyai változásainak következtében — a honvé—
delmi ipar is erőteljes szerkezetátalakuláson megy keresztül.
A cikk szerzője a vizsgálatot a második vi—
lágháború időszakával kezdi, amikor a brit gaz- daságot az Egyesült Allamoktól kapott jelentős támogatás segitségével nagymértékben militari' zálták. A háború végére számos új, főként hon- védelmi célokat szolgáló iparág (például radar- berendezések, léglökéses repülőgépmotorok gyártása), és ezen belül számos új vállalat jött létre. Meglepő módon a 80-as évek elejéig a lé- tesítmények zöme lényegében az eredeti formá- jában működött. Lendületet adott a hadiipar- nak a koreai háború kitörése, amelynek követ- keztében a védelmi kiadások a kétszeresére nö—
vekedtek, és ugyanakkor ez az iparág a techno—
lógia fejlesztését befolyásoló kulcságazat lett.
A növekvő profit ellenére azonban a vállalatok egyre nagyobb nehézségekkel találták magukat szemben, főképpen a repülőgépgyártás terüle-
tén, ahol az elért eredményeket nem tudták kel- lőképpen gyümölcsöztetni a polgári repülésnél.
A hadászati eszközök technológiai fejlődése magával hozta a képzettebb munkaerő iránti igények növekedését, s ami ezzel együtt járt, a kedvezőbb bérezést és előmeneteli lehetősége- ket a hadiiparban. Az ágazatba tartozó nagy- üzemek váltak a képzett munkaerő fő felhasz—
nálóivá, mivel lényegesen többet áldoztak a képzésre, mint a legtöbb polgári üzem.
A 80—as évek közepén megindult széles körű szerkezetátalakulás jelentős kihívás volt az an- gol védelmi ipar számára. A változtatást sürge—
tővé tette az új kelet—európai helyzet, amely a katonai célú igények mérséklődését vonhatja maga után. Az évtized első felében még a kato- nai erő megőrzése volt a fő célkitűzés (Falk—
land-háború, részvétel az Egyesült Államok SDI—programjában), s így a hadiipar kivételes előnyöket élvezett; 1978 és 1984 között a fel- dolgozóipari termékek kibocsátásában való ré—
szesedése megkétszereződött, 12 százalékra nőtt.
Visszatekintve úgy tűnik, hogy ez volt a régi szerkezetben zajló utolsó fellendülés. 1985 óta az angol honvédelmi kiadások nem emelked- tek, számos beruházástól elálltak. Az összes ter- mékkibocsátáson, a proüton és a foglalkoztatá- son belül egyaránt csökkent a védelmi ipar ré- szesedése. Tekintve azonban, hogy versenyké- pességét a világpiacon továbbra is szeretné fenntartani, jelenleg átfogó jellegű szerkezetét- alakitást folytat, nagyobbat, mint az angol ipar többi ágazata.
Mig 1930 és 1950 között a brit védelmi ipar szerkezete lényegében belső problémának minő—
sült, a jelenlegi átalakítás nagymértékben függ a nemzetközi ipar fejlődésétől, figyelembe véve a nagy multinacionális cégek meghatározó sze—
repét a katonai eszközök piacán. Ugyanakkor nehézségekbe ütközik a védelmi célú technoló- gia széles körben való átállítása polgári célokra, ' illetve az ehhez szükséges felvevőpiacok bizto- sítása. A brit kormány ezért is bátorítja a vé- delmi berendezések és szolgáltatások exportját:
Nagy-Britannia az l980—as években a világ egyik vezető fegyverexportőre lett, a világ fegyverke- reskedelméből körülbelül 12 százalékban része—
sedett, hadiipari termékeinek mintegy egyhar- madát-egynegyedét exportálta.
A legutóbbi időszak eseményei, a berlini fal leomlása, a hagyományos fegyverzetek ügyében történt megegyezés azonban a védelmi ipar nagymérvű csökkenését idézheti elő. Erre lehet következtetni abból is, hogy az elmúlt évben az Egyesült Államok után az Egyesült Királyság hadiiparának részvényei is sokat veszítettek ér- tékükből. A változások hosszabb távon való- színűleg a haderők nemzetközi méretű csökke- nését eredményezik, de egyidejűleg a megma- radó erők magas színvonalú, korszerű eszkö—
742
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖzökkel történő felszerelését teszik szükségessé.
Az ilyen termékeket előállítani képes vállalatok között a verseny élesedni fog, s ez az eléggé elavult brit hadiiparban a versenyképes vállala- tok kiemelkedését, a többiek leszakadását, és világpiacról való kiszorulását vonja maga után. Már jelenleg is számos védelmi ipari te—
vékenység hanyatlása érzékelhető, főként a honvédelmi célokat szolgáló repülőgépgyártó és hajóépítő iparágban. Túlélésre elsősorban az elektronikára alapozott iparágakban számit- hatnak.
A brit hadiipar vállalati struktúrája az elmúlt években a különböző fúziók, a kormány által kezdeményezett privatizáció következtében mó- dosult, erősödött a magántőke szerepe, tovább nőtt a nagy európai és amerikai cégek befolyá- sa. A szerkezeti átalakulás a védelmi ipar mun- kaerőigényének változásaiban is kifejezésre ju—
tott, nőtt ugyanis a képzettebb, a kutatás és fej- lesztés területén jól foglalkoztatható szakembe- rek iránti igény.
A brit hadiipar és a polgári ipar szerkezeti átalakulása egyidejűleg és egymásra kölcsön—
hatásban történik, sőt az angol gazdaság nem- zetközi szerepére is hatást gyakorol. Az utóbbi években előtérbe került a fogyasztási cikkek előállítása és a szolgáltatások expanziója a ter- melésieszköz—gyártás terhére. Ez az átállás azon- ban nem olyan mértékű, hogy az az angol vé- delmi ipar számára is biztosítaná az ilyen jelle- gű, kevés kockázattal járó szerkezetváltást.
A fegyvergyártással foglalkozó vállalatok in- kább a szakosodás erősítését választották, s en- nek következtében módosult a változatlanul számottevő export termékösszete'tele. Az élese- dő verseny és a külpiacok bizonytalanná válása miatt a hadiipari vállalatok a hosszú távú ku—
tatás-fejlesztés helyett az egyes termékek töké- letesítésére összpontosítják tőkéjüket, illetve szakembergárdájukat. Tekintve azonban, hogy a polgári célokat szolgáló gazdaság — a már említett szerkezeti változásokból adódóan — ugyancsak kevésbé igényel hosszabb távra szóló -
kutatást-fejlesztést, mint korábban, ezen a téren a brit gazdaságban általános hanyatlás tapasz- talhatói'?
Összegezve vizsgálatainak eredményét, a szer- ző megállapítja, hogy a brit védelmi iparban a 40—es évektől kezdve egészen a hidegháború be- fejezéséig, azaz csaknem négy évtizeden keresz—
tül a tőke— és a szakember-akkumuláció volt jellemző. Az európai politikai helyzet válto—
zásával a védelmi kiadások mérséklődésére le- het számitani, de azért a világ fegyvergyártó ipara nem válik jelentéktelenné, sőt számottevő tényező marad, csupán egyre inkább kikerül a nemzeti kormányok felügyelete alól.
Az angol hadiipari cégek jelentékeny része arra törekszik, hogy a belátható jövőben is fon- tos szereplője maradjon a világ fegyvergazda- ságának. Mivel ez az iparág a magasabb fokú technikát meghonositó beruházásokban, a fel-
dolgozóipar termékexportjában és a szakkép—
zett munkaerő alkalmazásában egyaránt jelen- tős hányadot képvisel, a 90-es évtizedben min- denképpen erős hatást fog gyakorolni az an- gol gazdaság fejlődésére.
(Ism. : Szőnyi Gyuláné)
MARTüNov, v.:
A szovmrumó
És AZ EGYESÚLT ÁLLAMOK NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÉTÁ sox
TÚKRÉBEN
(SZSZSZR i SZSA po materialam mersdunarodnüh szoposztavlenij OON i SZEV. — Raszesetü Goszkomsztata SZSZSZR.) _ Veszmik Sztatisztiki. 1990. 9. sz. 10—15. p.
A szerző arról a kísérletről számol be, amely a két nagyszabású nemzetközi összehasonlítási program adta lehetőségeket felhasználva össze- hasonlítást végez a Szovjetunió és az Egyesült
Államok egy főre jutó bruttó hazai termékének
volumene között.
A cikk nagy vonalakban ismerteti e két pro- jekt, az ICP (az ENSZ programja) és a KGST összehasonlítási program legfontosabb jellem- zőit. Mindkét program a tételes átárazásos ösz- szehasonlítások családjába tartozik, de míg az ICP fő aggregátuma a bruttó hazai termék (GDP), a KGST-összehasonlításé a nemzeti jö- vedelem. Az ICP - legalábbis fő vonalaiban — az ENSZ Nemzetgazdasági Számlarendszerét
(SNA) követi, a KGST-összehasonlítás pedig a KGST számlarendszerét (MPS). A kettő kö- zötti alapvető eltérések jól ismertek, s nyilván—
való, hogy az összehasonlítás aggregátumait il- letően szükség van a tartalmi egységesítésre.
Többek között azért is érthető, hogy a közeli- tést, az adott szinten lehetséges mértékű egysé- gesítést a Szovjetuniónak kellett megtennie, mert az ICP hatodik, az 1990-es évre vonatko- zó fázisának munkálataiban már a Szovjet—
unió is részt vesz.
A két összehasonlítási program eredményei—
nek viszonylag egyszerű összekapcsolására azért volt mód, mert Magyarország és Lengyel—
ország mindkét összehasonlitásban részt vett, illetve vesz, és így e két országon keresztül a kiválasztott mutatók volumenindexeinek össze- kapcsolását láncolással el lehetett végezni.
Mind az ENSZ, mind a KGST nemzetközi összehasonlításának egyik legfontosabb célja a lakossági fogyasztás volumenének országok közötti összehasonlítása. Annak érdekében, hogy a KGST-összehasonlításban részt vevő releváns országok (a Szovjetunió, Magyaror- szág és Lengyelország) adatai összehasonlítha—
tók legyenek (Magyarország a KGST utolsó, 1988. évre vonatkozó összehasonlításában már nem vett részt) az ENSZ-programban szerep- lő országokéval, különböző kiegészítő táblák összeállítására volt szükség, amelyek segítsé- gével újabb, a KGST-összehasonlitásban eddig