A feldolgozóipar 1986–1987. évi nyereségességének összefüggésvizsgálata

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A FELDOLGOZÓlPAR 1986—1987. ÉVI,

NYERESÉGESSÉGENEK OSSZEFUGGÉSVIZSGALATN'

FUTÓ PÉTER

A tanulmány a feldolgozóipar 1986—1987-es mérlegadatait elemzi vállalati

szinten. Középponti kérdése az. hogy a vállalati jövedelmezőség hogyan ágyazó- dik be az okok és következmények láncolatába. Az összefüggések szorosságának

kimutatásához a vizsgált 304 vállalatot mérhető tulajdonságaik alapján képzelet—

beli csoportokba vontuk össze. és ezeket a csoportokat mérlegadatokból képzett mutatókkal jellemeztük. A vizsgálat középpontjában egy profitrátaszerű mutató, a vállalati mérleg szerinti eredmény és a vagyon hányadosa áll.

A számítások fő eredményei a következőképpen foglalhatók össze. A feldol- gozóipari vállalatok profitrátája széles sávban szóródik, és az adatok további dif—

ferenciálódási folyamatra engednek következtetni. A profitráta igen kevéssé függ a vállalatnagyság különböző mutotóitól. legfeljebb az állóeszközök egy vállalaton belüli értékével mutatható ki gyenge fordított összefüggés.

Számításokkal igazoljuk. hogy egyfelől a vállalati és központi ráfordítások (úgymint munkabérek, állóeszköz—bővülés, anyagköltségek, támogatások és hite- lek), másfelől a vállalati eredményesség között az 1986-ról 1987—re való átmenet—

tel szorosabb lett az összefüggés. A választott aggregációs szinten számszerűen kimutatható az erőforrások egyes típusainak az eredményességgel összefüggő vál—

lalatközi áramlása. A központi forrásokból történő támogatások nivellálják az eredményességet: ezt statikus és dinamikus mutatókkal támasztjuk alá.

A vizsgálat középpontjában álló másik jelenség a vállalatok exporttevékeny—

sége. 1987-ben a konvertibilis exportra orientáltabb vállalatok kisebb eredményes—

séggel működtek. de ez a tendencia időben egyre kevésbé érvényes: a konvertibilis exportjukat jobban növelő vállalatok jobban növelhették eredménytömegü- ket. A rubelelszámolású exportra orientáltabb vállalatok ezzel szemben a többi vállalathoz képest magasabb profitrátára tehettek szert 1987-ben.

A vállalati konvertibilis exportbevétel megváltozása kimutatható hatást gyako- rol a kiáramló bérekre és az adósságállományra, számszerűsíthető kapcsolatban áll a támogatások alakulásával is. Szélesebb mutatószám—rendszer vizsgálata alap—

ján megállapítható, hogy a dollár elszámolású export mennyisége és annak meg- változása középpontjában áll annak a strukturális átalakulásnak és oksági kap—

csolathálónak. amely a vállalati mérlegadatokkal jellemezhető. Valószínűsíthető.

hogy ez az 1986—ról l987-re lezajlott változások egyik fő előidézője.

* Ezúton mondok köszönetet a vizsgálathoz nyújtott értékes tanócsaikért dr. Csilh'k Péternek és dr.

Szakolczai Györgynek.

(2)

1160 FUTÓ mm

A VIZSGÁLAT ELÖZMÉNYEI, CELJAl ÉS MÓDSZEREl

A vállalati jövedelmezőség kategóriája, mérése és a gazdálkodás más sajá—

tosságaival való összefüggése az utóbbi években a figyelem középpontjába került.

Amilyen mértékben a vállalati önállóság jó szándékú fikcióból valódi személyek, csoportok érdekévé válik. lesznek egyre érdekesebbek az alábbi kérdések: mek—

kora. mitől és hogyan függ a profitráta, mi és hogyan függ ettől a mennyiségtől?

Új aktualitást ad a vizsgálatnak a kétszintű bankrendszer bevezetése és az érték- papírpiac bontakozása, hiszen ezekben az intézményekben a vállalat nem annyira termelékenysége, mint inkább az általa képviselt vagyon éves hozama alapján mérettetik meg.

Az utolsó átfogó munka, ami e témával kapcsolatban megjelent, Kornai 164 nos és Matits Ágnes könyve, ,.A vállalatok nyereségének bürokratikus újraelosz—

tása".1 A szerzők mególlapításainak java része negatív jellegű: az államilag sza—

bályozott redisztribúció küiönböző fokozatai (árrendszer, adózás, támogatások, bér- és hitelpreferenciák) annyira szétzilálják a vállalatok eredeti jövedelmező—

ségét, hogy a fogalom nem képes betölteni fontos orientációs szerepét. A vállala—

tok megszűnése, a vállalati beruházások gyorsulása vagy lassulása és más fontos reálfolyamatok nem annyira a nyereségtől függnek, mint az újraelosztási, szabá—

lyozási mechanizmus manipulálásától, tévedéseitől, illuzióitól.

A jelen munkához a gyakorlati kiindulópontot egy évek óta szakszerűen gyűj—

tött és asztali számítógépen kényelmesen kezelhető adathalmaz adta: az Ipari Minisztérium és az Ipari lnformatikai Központ által gondozott VlR (Vezetői Infor—

mációs Rendszer) vóllalatsoros mérlegadat—gyűjteménye. Az adatbázisból azokat

a vállalatokat választottuk ki. amelyek a Minisztérium felügyelete alá tartoznak, és feldolgozóipari tevékenységet folytatnak. A bányászati, kohászati és nehézvegy—

ipari vállalatok nem kerültek be a vizsgált. 304 vállalatból álló körbe, bár ezek közül jó néhányan —— szigorú értelemben véve —- (: feldolgozóiparhoz tartoznak.

Ezáltal jobban nyomon követhető az eredmény körül kialakuló összefüggésrend—

szer, hiszen a redisztribúciós mechanizmus éppen az alapanyagipar közegében legaktívabb. Az adatkör a kiválasztott vállalatok—, leányvállalatok néhány tucat mérlegtételére terjed ki az 1986-es és 1987—es évből.

Az összefüggés—vizsgálat hagyományos eszköze a korreláció— és regresszió—

számítás. ltt mégis egy elemi, kevésbé tömörítő, ezért adatközelibb és azonnal ér—

telmezhető eljárást, a változó tartalmú csoportosítást, ,,képzeletbeli holdingok"

alakítását és a nyereségesség (profitabilitás) vizsgálatát választottuk. A képze- letbeli holdingok egyszerűen a statisztikai vizsgálat céljából összevont (50, illetve

104 vállalatból álló) csoportok, amelyeknek fajlagos mutatóit (legtöbbször profit—

rátáját) az aggregált egységre képezzük. A csoportokba mindig ugyanannyi, de a vizsgálati szemponttól függően más és más vállalat tartozik. A követett módszer nem alkalmas arra, hogy ennek alapján összefüggések hiányáról biztonsággal nyílatkozhassunk: legfeljebb annyi mondható. hogy a nyereségesség egy bizonyos mérlegadattól (: megválasztott aggregációs szinten a jelek szerint nem függ. Fenn- álló összefüggések felfedezésére, valamint számszerűsítésére viszont alkalmas az eljárás.

A módszer alkalmazása mellett szól, hogy ott is tagadhatatlan összefüggésre világít rá, ahol a korrelációszámítás függetlenséget jelzett. Könnyen értelmezhető módon világítja meg egyfelől a feldolgozóipari vállalatok sokféleségét, heterogé—

nitását, másfelől az érvényesülő egyenes és fordított arányosságokat. Hátránya.

* Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1987. 247 old.

(3)

A FELDOLGOZÓIPAR NYERESEGESSEGE 1161

hogy nem rendelhető hozzá szignifikancia-számítás, így a gyenge összefüggés és a függetlenség között elmosódik a határvonal.

A vizsgált eredménykategória a vállalat nyereségeinek és veszteségeinek egy-

szerű különbsége, a mérleg szerinti eredmény. Kisérleteket végeztünk a támoga-

tások összegével csökkentett eredmény számsorával is, de hasonló táblákat kap- tunk, és mivel a mérleg szerinti eredmény is alkalmas arra, hogy a támogatások—

kal fennálló szoros kapcsolatokat kimutassuk, ennél maradtunk. Ez a kategória az emlitett szerzőpár szerint is fontos. a legkevésbé sem fiktiv mutató. A jövedel—

mezőség nevezőjében a vállalati saját vagyon áll.

Az itt elemzett nyereségkategória természetesen sokkal szorosabban beágya- zódik a mérlegadatok rendszerébe, mint a redisztribúció különböző fokozatai után

keletkező végleges nyereség. A talált szabályosságok tehát abban a mértékben

használhatók fel a különböző döntésekben. ahogy valódibb piaci viszonyok veszik áta jelenlegieket.

Ez a vizsgálat az iparvállalati mikroszimulációs kutatás része. A mikroszimu—

láció azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a mikroszintű gazdálkodó egységek visel- kedését statisztikailag megalapozottan modellezze abból a célból, hogy előrejel—

zéseket tehessen. A nyereségesség alábbi összefüggés—vizsgálata ahhoz szüksé—

ges, hogy ezt a kategóriát mikro— és makroszinten — az előbbi szinten természete- sen nagyobb bizonytalansággal — előre lehessen jelezni. Egy kialakult számitógé—

pes íparvállalati mikroszimulációs modellben mikro- és makroösszefüggéseket együttesen vesznek figyelembe a rendszert leíró több tucat mutató prognózisc'mak elkészítése. különböző iparpolitikák hatásának összehasonlító elemzése érdeké—

ben. A legismertebb ilyen működő rendszert a svéd lpargazdasági lntézetben fej—

lesztették ki.2

A NYERESÉGESSÉG UNMAGABAN VALÓ VIZSGÁLATA

Az lpari Minisztérium által felügyelt feldolgozóipari vállalatok által képviselt vagyon 1987-ben 300 milliárd forintot tett ki, melynek összesített nyereségessége 1987—ben 20.7 százalékos volt. Ez az előző évi vagyonarányos eredményhez képest gyakorlatilag stagnálást jelentett.

A profitráta számlálója nagy értékek (termelési inputok és outputok) egy nagyságrenddel kisebb különbsége. Minden ilyen mutató szórása nagy. Ha a vizsgált vállalati kört 5 csoportba vonjuk össze úgy, hogy az első csoportba a leg—

jövedelmezőbb vállalatok kerüljenek, a másodikba a soron következő, már ke—

vésbé nyereségesek, és így tovább, akkor az l. táblát nyerjük.

Az átlagosnál kétszer nagyobb vagy tízszerte kisebb nyereségesség tehát nem ritkaság. Meg kell jegyezni, hogy a nyereségességi skála két végén sok le—

ónyvállalat található, és ezek nyereségességét indokolatlan lenne vállalattársaik- tól elválasztva vizsgálni. A választott —— és a továbbiakban követett — aggregációs séma azonban jól kidomboritja a fő vonalakat. A második oszlop azt mutatja, hogy a legnyereségesebb 50 vállalat javarészt a kis- és középvállalati körből te—

vődik össze, mig a második nyereségességi csoportba átlagosan kétszer akkora vállalatok tartoznak, mint az elsőbe.

A vállalatok nyereségességében 1986-ról 1987-re differenciálódási tendencia figyelhető meg. Mig a legjobb és a legrosszabb 50 vállalat között 1987-ben 41,4 százalékpontos különbség van, addig ez az érték az előző évben valamivel ke-

240 [Id Ellasson, G.: A mlcro—to—macro model of the Swedish economy. Almauist—Wiksell. Stockholm. 1978.

a .

(4)

1 162 FUTÓ PÉTER

vesebb volt. Ugyanezt mutatja, hogy a profitrátákból képzett számsor szórása és

relatív szórása is nőtt. '

1. tábla

A vagyonarányos eredmény nagysága szerint képzett vállalatcsoportok adatai, 1987

Részesedés Zfáxfg a feldolgozó-

Vóllalatcsaport eredmény 333033;

"**—3335"_____

Ipari Minisztérium ieldolgozóípara

együtt (304 vállalat) . . . . . 20,7 100,0*

Ebből:

a llegjövedelmezőbb 50 vállalat . 42.8 10

a második 50 vállalat . . . 31,5 19

az átlagos 104 vállalat . . . . 21.8 39

a következő 50 vállalat . . . . 9.9 18

az utolsó 50 vállalat . . . 1.4 14

* 300 milliárd forint.

A feldolgozóipari vagyonarányos eredmény némi differenciálódása jó jel. hi-

szen a Kornai—Matits szerzőpár szerint a redisztribúciós, a nyereséget szétziláló

mechanizmusok mérhető hatása elsősorban a nyereség nivellálásában nyilvánul meg. Az itt megfigyelt jelenség oka többféle is lehet. Egyrészt a vizsgált időszak jelentős makrogazdasági kihívásaira a vállalatok eltérő válaszokat adtak. Másrészt 1987—ben többévi stagnálás után 3 százalékos termelésnövekedés volt az iparban, és valószínű, hogy a viszonylagos konjunktúra széthúzta a vállalatok mezőnyét.

A NYERESÉGESSÉG ÉS A VÁLLALATNAGYSÁG

A hazai közgazdasági sajtóban az utóbbi időben jó néhány veszteséges nagy—

vállalat hívta fel magára a figyelmet. A szanálások és feldarabolásak egymás—

utánja azt az egyoldalú képet alakíthatja ki. mintha a decentralizáció általános érvényű gyógymód lenne a gazdaság mostani betegségeire. Érdemes megvizsgálni mérlegadataink tükrében ezt a feltevést.

A vállalat nagyságát sokféleképpen szokták mérni. Ezúttal a kifizetett bér tö—

megével, a bruttó termelési érték. majd a bruttó állóeszközök nagyságával tekint—

jük arányosnak a vállalatnagyságot.

A 2. tábla első két oszlopából az tűnik ki, hogy a vállalatnagyság önmagában kevéssé magyarázza a jövedelmezőség mértékét. Ha a többi lényeges tényezőtől el- vonatkoztatunk, akkor azonban nagy általánosságban fennáll, hogy a nagyon jö—

vedelmező és a nagyon veszteséges vállalatok az átlagosnál kisebbek.

A vállalatnagyság és a jövedelmezőség laza összefüggése összhangban van azokkal az empirikus eredményekkel, amelyek A. P. Jacauemin és de Jong ,,Euró- pai ipari szerkezet" című munkájábaníl olvashatók. Mint a szerzők írják. a nagy—

vállalat céljainak rangsorában a biztonság. a nyereség stabilitása fontosabb he- lyet foglal el. mint a profit nagysága. Hazai körülmények között ez úgy fogalmaz-

3 Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1981. 355 old.

(5)

A FELDOLGOZÓIPAR NYERESEGESSEGE

1163

ható meg, hogy az export volumene és megbízhatósága a vállalati nyereségesség fölé helyeződött a célok hierarchiájában. Mint később számszerűen igazolni fog—

juk. ez utóbbi célok számos feldolgozóipari vállalat számára 1987—ben ellentmon—

dásban álltak egymással.

2. tábla

A vállalatnagyság különböző mérőszámai szerint képzett ,,__,,_V_.._,_._._Vw." V vállalatcsoportok profitrátáia, 1987

A vagyonarányos eredmény a kifizetett a bruttó , "Pn—MÉ

Vállalatcsoport bér termelés alloeszkoz—

erték szerint képzett csoportokban

(százalék)

Ipari Minisztérium feldolgozóipara

együtt (304 vállalat) . . . 20,7 20,7 20,7

Ebből:

a legnagyobb 50 vállalat . . . 20,5 21,1 20.3

a második 50 vállalat . . . 21,9 21,4 20,8

az átlagos 104 vállalat . . . . 19.5 18.8 21.1

a következő 50 vállalat . . . . 23,3 21.0 24.3

a legkisebb 50 vállalat . . . . 21,0 17.9 18.7

Karakterisztikusabb állítást tehetünk, ha a 2. tábla utolsó oszlopát vesszük szemügyre. Eszerint -— ha a legkisebb állóeszközvagyonnal rendelkező 50 kisvál- lalattól eltekintünk — akkor az egyazon vállalaton belüli nagyobb állóeszköz-kon- centráció a jelek szerint kisebb jövedelmezőséget eredményez.

Mivel a bürokratikus újraelosztás mechanizmusa a nagyvállalatok esetében a legaktívabb. ezért megvizsgáltuk, hogy a költségvetési támogatásokkal csök- kentett eredmény és a vagyon hányadosa jobban függ-e a vállalatnagyságtól.

mint az egyszerű profitráta? Azt kaptuk, hogy a nagyvállalatok csoportja ebben a korrigált értelemben sem válik el markánsan a nagy átlagtól. Erre utal az is. hogy 1987—ben az egész feldolgozóipart tekintve a költségvetési befizetések és támo—

gatások különbsége az eredmény 88 százaléka volt. és az 50 legnagyobb vállalat esetében ez az érték ugyanennyit tett ki.

Természetesen a redisztribúció többi formáját is meg kellene vizsgálni, hogy részrehajló—e? Az ár—, bér—, adó-. hitel— és egyéb preferenciák. valamint az infor- mális kapcsolatok azonban kevésbé számszerűsíthetők a rendelkezésre álló adat- bázis elemzésével.

Az 1986—ról 1987—re való átmenetet az jellemzi, hogy a kisebb vállalatok lé- nyegesen gyorsabban növelték költségeiket és termelésüket. de nyereségüket is.

A VÁLLALATl EREDMÉNY ÖSSZEFUGGÉSE

A TERMELÉS NÉHÁNY KIVÁLASZTOTT TÉNYEZÖJÉVEL

A termelési tényezők közül először vizsgáljuk meg, hogy vajon a nyeresége- sebb vállalatoknál nagyobb állóeszköz-szaporulathoz vezet-e a beruházási folya-

mat?

A 3. tábla azt számszerűsiti, hogy milyen mértékben növekszik egy átlagos vál—

lalat állóeszköz-állománya a nyereség függvényében. Itt is közel egyenes arányos- ságot állapíthatunk meg. Az a vállalatcsoport. amely a leggyorsabban (169 szá—

(6)

1 164 FUTÓ PÉTER

zalékkal) növelte az állóeszközök értékét, 27 százalékos jövedelmezőségű volt. míg a leggyorsabban (9 százalékkal) fogyó állóeszközértékű ,.képzeletbeli holding"

profitabilitása csak 17,8 százalékos volt. E következtetések a nettó állóeszközér—

ték esetére éppen így érvényesek.

3. tábla

Az állóeszköz-állomány változásának nagysága* szerint képzett vállalotcsoportok profitrátáia

'Az állóesz—

közök bruttó Az 1987. évi értékének vagyonarányos

Vállalatcsoport 1986. évi eredmény

növekménye százalék

együtt (304 vállalat) . . . 1.0 20,7 Ebből:

az első 50 vállalat . . . 16.9 272

a második 50 vállalat . . . 6.0 232

az átlagos 104 vállalat . . . . 1.5 18,0 a következő 50 vállalat . . . . —1.5 19.9 az utolsó 50 vállalat . . . —9,1 17,8

* Az állóeszközök bruttó értékének növekménye szerint képzett vállalatcsoportok.

Ezek a számítások a beruházási folyamat és a nyereségesség többé-kevésbé

szoros összefüggését mutatják a feldolgozóipar esetében. Az 1980—1982. évek

vállalati adatainak elemzése még ellentétes következtetés levonására jogosította

fel a Kornai—Matits szerzőpárost az egész iparra vonatkoztatva. Az általuk vizs—

gált szélesebb vállalati körben a beruházások gyakrabban allokálódtak az ala—

csony jöved—elmezőséghez. mint a magashoz. Erről a vállalatmintáról ez semmi—

képpen sem mondható el, sőt — bár a követett vizsgálati módszer is különbözik az idézett könyvétől —— kedvező fejleményt sejtet.

Vizsgáljuk most meg a termelés másik fontos inputját, a bért. Ismeretes, hogy a központi bérszabályozás a vizsgált években vállalati szinten is jelentősen be- folyásolta (: kiáramló bérek tömegét. Érdekes kérdés tehát. hogy ez a szabályozó eszköz mennyire befolyásolta a nyereséget. illetve mennyire követte annak alaku—

lását.

A bértömeg abszolút nagysága és a profitráta kapcsolatáról a 2. tábla már tájékoztatott; itt most az 1987—ben kifizetett bérnek más mérlegadatokkal (nettó termelési értékkel. bruttó állóeszközértékkel) képzett fajlagos nagyságát fogjuk megvizsgálni.

A 4. tábla első oszlopa szignifikáns összefüggésről tanúskodik. Eszerint minél nagyobb a nettó termelés egy forintjára jutó bérkifizetés, annál kisebb a vagyon—

arányos eredmény. Az első és az utolsó sor közötti 20 százalékpontos profitráta- különbségnek a nettó árbevételre vetített bérek síkján 60 százalékpont felel meg.

Hasonló. bár kevésbé szoros ez a fordított összefüggés. ha nettó helyett bruttó termelési értékkel számolunk. Ez az összefüggés egyrészt azt fejezi ki, hogy ahol a munkaadó a termelési érték nagyobb hányadát fizeti ki bér formájában, ott a lekötött vagyon hozama kisebb lesz, másrészt úgy is megfogalmazható. hogy amelyik vállalatcsoportnál nagyobb a vagyon egy forintjára jutó bérkifizetés, ott kisebb a termelési érték egy forintjára jutó eredmény.

(7)

A FELDOLGOZOIPAR NYERESEGESSÉGE 1 165

A második oszlop szerint azoknál a feldolgozóipari vállalatoknál, ahol ha-

sonló bérezésű dolgozók nagyobb értékű berendezéseken dolgoznak, kisebb nye—

reséget lehet elérni, illetve azonos értékű berendezéseken nagyobb bértömeghez nagyobb vállalati eredmény tartozik. A két interpretáció közül az előbbi az indo—

koltabb, hiszen a bérek sokkal nivelláltabbak. mint az ágazatról ágazatra nagy—

ságrendekkel is megváltozó vállalati állóeszköz—koncentráció.

Az tábla

A profitráta függése :! bértömeg egyes fajlagosaitól és a kifizetett bérek megváltozásátói__

* Az 1987. évi vagyonarányos eredmény a bér/nettó a bér/bruttó a bér évi

Vállalatcsoportow termelési állóeszköz- növekedé-

érték (érték sének

függvényében

Ipari Minisztérium feldolgozóipara :

együtt (304 vállalat) . . . . . * 20,7 20,7 20,7

Ebből:

az első 50 vállalat . . . . . . 7.1 24,'l 29.4

a második 50 vállalat . . . . 16,2 22,8 25,7

az átlagos 104 vállalat . . . . 17,1 22.0 2139

a következő 50 vállalat . . . . 26.11 17.11 15.7

az utolsó 50 vállalat . . . 27,5 20.1 12.9

*A változást kifejező közölt mutatók értékének csökkenő sorrendjében. (Mindegyik oszlophoz más vólialatcsoportositás tartozik.)

A harmadik oszlop az eredményes gazdálkodás egyik kedvező következmé-

nyét mutatja: a nagyobb profitráta a kifizetett bérek növekedéséhez, a kisebb pedig csökkentéséhez vezet. A 29.4 százalékos profitabilitású csoportban a bér—

növekedés 20 százalékos volt. a 12,9 százalékos nyereségességű képzeletbeli hol—

dingban pedig 4 százalékos volt a bértömegcsökkenés. (Ez természetesen szár—

mazhatott munkaerő-átcsoportosításból és a bérszínvonal változásából egyaránt.) Ez szintén kedvező fejlemény a Kornai—Matits szerzőpáros azon megállapitá—

sához képest, hogy a nyereségesség az évtized elején semmilyen kapcsolatban sem állt a keresetekkel. Az ipari adatok alapján még az is megállapítható volt, hogy a magasabb átlagkereset akkoriban még csökkentette is a redisztribúció előtti nyereségességet! Ugyanakkor valószínű, hogy a feldolgozóipar már az ál- taluk vizsgált időszakban sem szakadt el annyira a közgazdasági realitásoktól.

mint az egész ipar.

Arra vonatkozóan is végeztünk számításokat. hogy az 1986-ról 1987—re való átmenettel nyereségösztönzőbbé vált—e a bérezés? Azt találtuk, hogy nagy álta- lánosságban igen: az átlagon felüli nyereségességű vállalatcsoportokban kifizetett bér tömege megnőtt, mégpedig az átlagos nyereségességű vállalatcsoport

rovására.

Az exportösztönzési mechanizmus fontos alkotóeleme a bérpreferencia.

A konvertibilis exportjukat növelő vállalatok több bért fizethettek ki az előző évi—

nél. de mennyivel? Erre a kérdésre ad választ az 5. tábla.

Az 5. tábla szerint a dollórelszámolású export árbevételének növekedése ól- talában azzal arányos bérnövekedéshez vezetett. Nem kevésbé szoros az ered- mény százalékos változásának összefüggése a bértömeg-növekedéssel.

(8)

1 166 FUTÓ versa

5. tábla

A dol/árbevétel és az eredménytömeg függése a kifizetett

__ bérek megváltozásától, 1987

A kifizetett Akkgaggr— lAZ ered—

.bér export— lmény ösz-

Vállalotcsoport* tömegének fbevétel 'szegénex

változása (lndex: 1986. év :: 1009)

együtt (304 vállalat) . . . 5.8 20,8 5.1

Ebből:

a bértömeget leggyorsabban nö-

velő 50 vállalat . . . 202 52.0 25,3

a második 50 vállalat . . . 102 22,9 15,6

az átlagos 104 vóllalot . . . 5.6 20.6 —-2,0

a következő 50 vállalat . . . . 2.1 10,7 2.1

az utolsó 50 vállalat . —4,0 —-2.7 —13.7

' A kifejezett bér megváltozásának csökkenő sorrendjében.

Vlzsgáljuk most meg a profit anyag- és energlaköltség-érzékenysége't.

6. tábla

A profit és az anyggigényesség összefüggései

Vállalatcsopon'

Az 1987. évi vagyonarányos eredmény (] nettó anyag-

költség/bruttó termelési ér- ték hányados szerint kép-

a nettó anyag—

költség szá- zalékos vál- rtozóso szerint zett cso- csobzezsktban portokban

Index: 1986. év : 100.0

együtt (304 vállalat) . . . 20,7 20,7 Ebből:

az első 50 vállalat . . . . . . 14,3 24,1

a második 50 vállalat . . . . . 22.7 (22,8

az átlagos 104 vállalat . . 20.0 20,7

a következő 50 vállalat . . . 22.0 21,8

az utolsó 50 vállalat . . . . 27,2 12,3

'A közölt mutatók értékének csökkenő sorrendjében.

tartozik.)

(Mindkét oszlophoz más vóllalatcsoportosítús

Az átlag körül tömörülő 200 vállalat (a középső 3 csoport) esetében a fájla—

gos anyagfelhasználós nem befolyásolja különösebben a jövedelmezőséget. Ha azonban a leginkább anyagigényes vállalatcsoportról áttérünk a legkevésbé anyagigényesre, akkor (: profitráto közel kétszeresére növekszik. miközben az anyagigényesség megfeleződik (78 százalékról 35 százalékra).

Ugyanez az összefüggés 1986-ban még kevésbé volt markáns: (: leganyag—

igényesebb és a legkevésbé anyogigényes vállalatcsoport közötti profitráto-kü—

(9)

A FELDOLGOZÓIPAR NYERESEGESSEGE 1 167

lönbség akkor még csak 8 százalékpontot tett ki. A tendencia tehát —— akár a bér esetében — itt is kedvező.

Az előző évihez képest növekvő anyagfelhosználás — a második oszlop tanú—

sága szerint —— konjuktúrát jelez, és profitnövelő hatású. Ha azonban nem az ab- szolút, hanem a fajlagos (például a bruttó termelésre vetített) anyogfelhaszná- lás időbeli változását figyeljük, akkor az anyagigényesség növekedése határozott

profitcsökkenéssel jár együtt.

Még a 6. táblánál is egyértelműbb, analóg eredményeket mutat az energia—

felhasználás fajlagos mutatója és annak időbeli változása alapján összeállított - itt most nem közölt — tábla. Az eredmény tehát érzékeny az anyag- és az ener- giaköltségek nagyságára, és együtt mozog e mutatókkal.

AZ EREDMÉNY USSZEFÚGGÉSE A TERMELÉST FlNANSZlROZÓ NÉHÁNY KULSÖ PÉNZUGYI FORRÁSSAL

A vállalati gazdálkodás egyik sajátos inputja a költségvetési támogatás. Itt és a továbbiakban az ilyen címszó alatt megjelenő mérlegtételek összegét nevez—

zük támogatásnak, és nem tudjuk figyelembe venni az ennél burkoltabban meg—

jelenő összegeket.

Vizsgáljuk meg, hogy ez a tétel milyen kapcsolatban áll a nyereséggel.

7. tábla A támogatások, a profitra'ta és az exportorientáltság

összefüggései, 7987 "_A ,, _

Avagyon- Az export l Arubel export

0 fél nyos "*, " ,_—_,_ —N,"Tl- , _A 7

Vállalatcsoport* eredmény netto arbev'etelen

beluli aránya (százalék)

együtt (304 vállalat) . . . . . 20,7 14,6 20,4

Ebből:

a legtámogatottabb 50 vállalat . 12.3 18.8 20,7

a második 50 vállalat. . . 20.4 229 21,5

az átlagos 104 vállalat . . . . 22,3 12,0 22,7

a következő 50 vállalat . . . . 21,4 32 10,8

a legkevésbé támogatott 50 vál— [

lalat. . . 28.6 09 4.1

*A támogatás és a bruttó termelési érték hónyadosónak nagysága szerint képzett vállalatcsoportok.

A 7. tábla első oszlopa azt a magától értetődő igazságot fejezi ki. hogy a támogatások csak nivellálók lehetnek: az átlagosan és az átlagon alul támoga- tottak egyben az átlagosnál jövedelmezőbb vállalatok is. A legtámogatottabb 50 vállalatnál a bruttó termelési érték 14 százalékát teszi ki a költségvetési támoga- tás, és itt a profitráta a felét sem éri el azon vállalatok összevont jövedelmező—

ségének, amelyek egyáltalán nem számíthatnak a költségvetés ilyen segítségére.

1986-ban a támogatások még nem orientálódtak ilyen határozottan a kisebb eredmény irányába: akkor a legtámogatottabb és a legkevésbé támogatott vál- lalatcsoport közötti profitráta—különbség mindössze 10 százalékpontot tett ki. Ez a fejlemény nem különösebben kedvező, hiszen épp a piaci megméretés válik a jelek szerint egyre nehezebbé a kiegyenlítő költségvetési beavatkozások miatt.

(10)

1168 rum PÉTER

A 7. tábla második és harmadik oszlopa azt is világossá teszi. hogy a támo- gatottabb vállalatok exportorientáltabbak is. A legtöbb támogatás exportösztön—

zési célra áramlik ki. éspedig a 7. tábla felső 3 sorában szereplő vállalatok ré—

szére.

A támogatások természetét jobban megvilágítja, ha nem a kifizetett összegre,

hanem annak változására figyelünk, és megvizsgáljuk, milyen mennyiségek mo—

zognak együtt vele.

8. tábla

_ A támogatások megváltozásának kísérő jelenségei

VX dollár A bruttó

A vagyon- export termelési

arányos árbevétel érték

Vóllalatcsoport* eredmény ——-—*_.W.___z,

változása 1987-ben index: 1986. év : 100.0

Ipari Minisztérium feldolgozóipari:

együtt (304 vállalat) . . . 20,2 20,8 7.3 Ebből:

a támogatásait leggyorsabban

növelő 50 vállalat . . . 19,0 49.0 12,6

a második 50 vállalat . . . . . 19.6 41,2 6.9

az átlagos 104 vállalat . . . . 18.4 17,5 7.1

a következő 50 vállalat . . . . 18,9 16,6 8.4

az utolsó 50 vállalat . . . . . 25.11 23.9 6.3

* A támogatás százalékos változásának nagysága szerint képzett csoportok.

A 8. tábla első oszlopának alsó eleme szerint azok a vállalatok, amelyek 1986—1987—ben költségvetési támogatásaikat a leggyorsabb ütemben vesztették el. egyben a legnyereségesebb aggregátumot is képezték. A támogatásokat tehát nemcsak az 1987. évi, hanem az előző évi nyereséges vállalatoktól is megvonták.

A 8. tábla második oszlopának fogyó számsora arra utal, hogy (: támogatá- sok növekedése vagy csökkenése a konvertibilis export hasonló irányú elmozdulá- sával jár együtt. A rubelelszámolású exportra hasonló, de kevésbé szoros össze—

függés áll fenn.

A harmadik oszlop tanúsága szerint a bruttó termelési érték növekedése vagy csökkenése a támogatások hasonló irányú változását vonja maga után.

Meg kell azonban jegyezni, hogy az itt látott számsor csak nagy fenntartásokkal tekinthető monoton fogyónak. Ezzel szemben a termelő felhasználás megválto- zása és a nettó anyagköltségek megváltozása szoros kbpcsolatot mutat a támo—

gatások megváltozásával. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a támogató—

sok megjelennek ugyan a termelés inputjaira költött összegekben, de ami az out- putokat illeti, ott — a konvertibilis export kivételével — kevés számszerű nyomuk

található.

Vizsgáljuk most meg a vállalatok fennálló összes (tehát nemcsak bank-) tar-

tozásait o nyereségesség szempontjából.

A 9. tábla első két oszlopa az eladósodottsággal kapcsolatban olyan gyak—

ran megfigyelhető ] alakú lefutást mutatja. A legjobban eladósodott vállalatok (amelyeknek adóssága gyakran a vagyon értékének felét is kiteszi) globálisan eredményesebbek az átlagosan eladósodottoknál. A tehermentes vállalatok pedig a legeredményesebbek.

(11)

A FELDOLGOZÓIPAR NYERESEGESSEGE 1169

Minél exportorientáltabb egy vállalat, annál nagyobb az adósságállománya a vagyonához (vagy akár az össztermeléséhez) képest. Ez abból is következik, hogy a kiszállított. de még kifizetetlen export ellenértékét leggyakrabban a bank—

szféra hitelezi meg. Ugyanakkor a 9. tábla harmadik oszlopa azt fejezi ki, hogy az eladósodás útján szerzett többlet dollárbevétel többnyire nem vezet nagyobb nyereségességhez.

9. tábla

A profitráta függése az eladósodottság különböző , ,, 77 A*fai'lagodswmutatóítól, 1987

A vagyonarányos eredmény a bruttó 0 dollár . * a a - , ex ort

Vallalatcsoport V gyon termelés árbepvétel

arányos adósságállomány függvényében (százalék)

együtt (304 vállalat) . . . . . 20,7 20,7 20,7

Ebbőh

a legeladósodottabb 50 vállalat . 23,1 21.3 19,9

a második 50 vóllalat . . . . . 20,0 20,0 21,5

az átlagos 104 vállalat . . . . 18,0 19,1 19,3

a következő 50 vállalat . . . . 22,1 22,9 23.3

az utolsó 50 vóllailat . . . . . 26,1 26.4 25.1

*A közölt mutatók csökkenő értéke szerint képzett vállaiatcsoportok. (Mindegyik oszlophoz más vál- lalatcsoport tartozik.)

A 9. táblát elkészítettük az 1986. évi adatokkal is. A tanulmány alapgondo—

lata, hogy az eredmény 1987-ben az előző évinél szervesebben ógyazódott be a mutatók rendszerébe, itt is bebizonyosodott. Az eladósodottság fajlagos mutatói

szerint képzett vállalatcsoportok 1986-ban még nem differenciáltak észrevehető-

en a vóllalatcsoportokat: ezek profitrótói alig ingadoztak a feldolgozóipari főát—

lag körül.

Az adósságállomány időbeli változása az eredményével ellentétes: az ered- ményüket gyorsabban növelő vállalatoknak a szemlélettel megegyezően gyorsabban fogyott az összes adóssága. A konvertibilis exportbevétel növekedése általá- ban adósságcsökkentő hatású volt, de ha az export nem a teljes nettó árbevétel—

lel együtt nőtt. akkor inkább az eladósodás növekedésével jár együtt. Ennél egy- értelműbb a helyzet a rubelelszámolású exportbevétellel: ez a mutató és az adós- ságállomány egyszerre nőtt, illetve csökkent. Mindez természetesen csak az itt definiált 50—100 vállalatból álló aggregátumok szintjén mutatható ki.

AZ EREDMÉNY 'O'SZEFUGGÉSE

AZ ÉRTÉKESlTÉSl PIACOK MEGVÁLASZTÁSÁVAL

A termelés értékesítési relációit eddig sem hagyhattuk figyelmen kivül. de in- kább csak mint fontos befolyásoló tényezőt vettük számitásba. Most vizsgáljuk meg közvetlenül az egyes piacok részesedésének hatását a profitrátára.

A 10. tábla alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy a konvertibilis exportra

orientált vállalatok eredményük rovósára alakították ilyenné értékesítési profil-

jukat. Nagy eredményre számíthatott viszont az a vállalatkör, amely termékeivel a szocialista országok vevői? célozta meg.

[; Statisztikai Szemle

(12)

1 170 FUTÓ PÉTER

Ezek az eredmények származhatnak valós piaci sikerből és költségvetési tó—

mogatásból egyaránt. Mindenesetre az exporttámogatásokról is kimutatható, hogy profitkiegyenlítő hatásuk van: például amelyik vóllatcsoportban nagyobb (:

dollárelszámolású export fajlagos támogatása, ott kimutathatóan kisebb az az évi profitráta.

10. tábla

A profitráta függése az értékesítési piacok megválasztásától, 1987

A vagyona rányos eredmény a dollár a rubel

—a hazai elszámolású elszámolású

Vótlalatcsoport* értékesítés export- export—

órbevétel árbevétel

összes nettó úrbevéteien belüli arányának függvényében (százalék)

együtt (304 vállalat) . . . 20,7 20,7 20,7

Ebből:

az első 50 vállalat . . . 27,3 19,6 34,2

a második 50 vállalat . . . . . 222 20,4 283

az átlagos 104 vállalat . . . . 21.4 20.5 22.2

a következő 50 vállalat . . . . 15,0 22,0 12.'l

az utolsó 50 vállalat . . . . . 21,9 26.8 1.1

' A közölt mutatók csökkenő értéke szerint képzett vállalatcsoportok. (Mindegyik oszlophoz más vál- lalatcsoportositás tartozik.)

Az időbeli eltolódósok vizsgálata tovább finomítja az összképet. Az 1986-ról 1987-re való átmenettel a dollárelszámolású exportárbevételüket növelő vállala- tok eredményessége és eredménytömege nőtt. igy általánosságban a népgazda—

sági egyensúly oltárán hozott vállalati ,.áldozat" már kevésbé csökkenti az ered—

ményességet.

Az elemzés során feltűnő volt. hogy általában amelyik vállalatcsoportnál a legdinamikusabb változást figyelhettük meg a vizsgált szempontok valamelyike szerint, ott a konvertibilis export is jelentősen megváltozott.

A számítások az 1987-es évi export terén fordulatról tanúskodnak: éppen azoknak a vállalatcsoportoknak csökkent a rubelelszámolású árbevétele, amelyek

növelték dollárelszámolású árbevételüket. Ugyanakkor a dollárelszámolású export

növelése - mint fent láttuk — kulcsfontosságú volt a vállalati adósságállomány csökkentése szempontjából is. Az exportjukat gyorsabban növelő vállalatok 1987—

ben egységnyi bruttó termelési értékre több bért tudtak fizetni. mint a stagnálva

exportálók.

Mivel a brutó és a nettó termelési mutatók, sőt a hozzáadott érték is együtt mozog a dollárbevétel 1986-ról 1987-re tapasztalt változásával. ezért a jelen ta- nulmányban elfogadott módszer korlátait is figyelembe véve igazoltnak tekinthetők

az összefoglalás utolsó állításai is.

Eszerint a mérlegadatokon nyomon követhető strukturális változások egyik fő mozgatója 1986—1987—ben a konvertibilis export volt. Ennek növelése közvetlenül és rövid távon eltávolítja a vállalatokat az eredménycentrikus gazdálkodástól. Az egy év alatti dinamikát tekintve azonban — mivel a dollárelszámolású export

együtt mozog a termelés fő inputjaival, mert ez utóbbiak egyre szorosabban kap—

(13)

A FELDOLGOZÓIPAR NYERESEGESSEGE

1 171

csolódnak a nyereségességhez, és mert a dollórelszómoiósú exportjukat növelő vóllalatcsoportoknak eredményességük is növekedett —- valószínűsíthető. hogy a konvertibilis export és a nyereségesség növelésének céljai csak ideiglenesen óll—

nak ellentétben egymással.

TARGYSZÓ : Feldolgozóipar. Nyereség.

PE3lOME

Asrop anannsnpyer AaHHble dmnancoablx őanchoa 1986—1987 I'OAOB no nepepaőarbr—

aanoureü npoMbimnei—mocm Ha ypoaHe npeAnpm'rnü. OAHHM ns nepsblx aonpocoa nanaercn TO,K6KHM oőpaaoM pemaóenbuocrb npennpuamü unterpupyercn a u.ens npme

" cneAcrauü. B u.ennx uaMepem—m npounocm esauMocaaaeü Ha ocnoaaum nsmepanlx csoüc'ra OÖCReAOBaHHbIX 304 npennpmruü daopMpreT aőcrpakmble rpynnbl " xapanre—

pmyer nx c nomombro noxasareneű, oőpaaoaauabrx us Aam—mx yKaaam—iblx Ganchoa. B ueHrpe uccnenoaar—mn HBXOAHTCR noxasarenb Tuna HOprl npuőbmu, —- lracmoe őancho- Baro pesynbrara u uMymecrsa npeAnpns'mn, —-— a Taxme 3Kcnoprnan nemenwocrb npeA—

npunms.

SUMMARY

The study analyses the accounts of processing industry at enterprise level in 1986—1987. One of the first auestions of the analysis is how enterprise rentability is being embedded in the seauence of causes and conseauences. In order to measure the good—

ness of fit the 304 observed enterprises are grouped into imaginary categories using their measurable characteristics. then the groups are described by indicators defined by the data of financial accounts. The analysis centres around 0 profit—rate-wlike indicator (the ratio of operating surplus and wealth as stated in the balance—sheet of the enterprise) and the export activity.

ő'