Erdei Ferenc – Fekete Ferenc: Önköltség a szocialista mezőgazdaságban

S ZE MLE

357

egyre inkább nő, amit a pénzügyi telje—

sítésben nem vesznek figyelembe.

Mérlegelve e leginkább vitatott kérdés—

ben elhangzottakat Tar József kompro- misszumos megoldásként végső soron azt

javasolta, hogy az előzetes jelentésadás

kötelezettsége csak a beruházási szem-

pontból jelentősebb tárcák területére ésa Budapest Főváros Tanácsára terjedjen ki, a kisebb tárcáknál és a megyei taná—

csoknál az előzetes adatkéréstől eltekin—

tenének. Nem látott azonban lehetőséget arra, hogy olyan jelentős beruházási te- vékenységet folytató tárcák esetében, mint például a Nehézipari Minisztérium le- . mondhatnának az adatszolgáltatásról.

Könnyítésként javasolta a beküldési ha—

táridő 2—3 nappal későbbre helyezését.

A 3. témakörben felölelt árstatisztz'kai megfigyeléssel összefüggő tervekkel kap- csolatban a Metodikai Bizottság tagjai különösebb észrevételt nem tettek, azt

egyhangúan szükségesnek és fontosnak

ítélték. Dr. Szilágyi Béla (Állami Gazda—

ságok Főigazgatósága) javasolta, hogy a mezőgazdasági gépberuházások áralakulá—

sát a Központi Statisztikai Hivatal cent—

ralizáltan a ,,Mezőgépil—nél figyelje meg.

A beruházások koncentrációjának meg—

figyelését célzó kérdőív (4. témakör) to—

vábbfejlesztés—ével a Bizottság általános—

ságban egyetértett. Urai Paula javasolta.

hogy a jövő évi ,,koncentrációs kérdő-

íven" az 1 millió forinton aluli összeget

képviselő építéssel összefüggő beruhá—

egy alsó értékhatárt is.

A Kohó— és Gépipari Minisztérium

munkatársa annak az aggályának adott kifejezést, hogy a vállalati saját források—

ból. megvalósult beruházások körét, te—

kintve, hogy ezeket vállalati hatáskörben dontik el, nem lesz módjukban megbíz- hatóan ellenőrizni.

Az 5. pontban ismertetett kérdésekkel kapcsolatban egyhangú vélemény alakult ki. A Bizottság tagjainak nagy része helye- selte a beruházási és fenntartási adat—

szolgáltatás időbeni (s egyúttal szerkezeti)

szétválasztását. Nem emeltek kifogást a

célcsoportos beruházásokra vonatkozó

főbb adatok bekérésének negyedéves gyá—

koriságával szemben sem.

A Beruházásstatisztikai Bizottság tagjai

az eddig tárgyalt témákon kívül néhány

általános jellegű kérdést is felvetettek,

melyekre Tar József, a Központi Statisz—

tikai Hivatal főosztályvezetője adott Vá—

laszt, s egyben összefoglalta az elfogadott megállapodásokat is.

MAGYAR SZAKIRODALOM

ERDEI FERENC ——- FEKETE FERENC:

, ÖNKÖLTSÉG

A SZOCIALISTA MEZÖGAZDASÁGBAN

(Szerzők: Bokor Tamás, Csepely—Knorr And- rás, Erdei Ferenc. Fekete Ferenc, Hasznos Imréné, Helybély István, Juhász György, Ke—

lemen Anna, Kováts Klára, Kuzmíák Miklós, Németi Lászlóné, Pálinkás István, Rácz Lajos, Szakonyz' László, Páli László, Varga Gyula.

Szerk.: Erdei Ferenc és Fekete Ferenc.) Aka—

démiai Kiadó, Budapest, 1965. 814 old.

Azok közé a tudományos munkák közé tartozak ez a terjedelmes, de egyetlen részletében sem felesleges mű, amelyek valóban pozitívan hatottak és hatnak az agrárgazdaságtan és ezen keresztül a me—

zőgazdaság fejlődésére. A szerzők, akik között megtalálhatók ,,...az agrárgaz—

daságtan elméletének művelői, a számvi- teli szakértők, valamint olyanok is, akik a költségszámítás gyakorlatában szerez—

tek értékes tapasztalatokat ", nemcsak ez-

zel a könyvükkel segítik az önköltség— és

jövedelemszámítás fejlődését, hanem ezt

tették körábbi munkájukkal is. A könyv a szerzői kollektíva évtizedes kutató és

kísérletező munkájának eredménye—it fog- lalja össze. A szerzők hasonló tárgyú írá—

saival (cikkeivel, szűkebb körben ismer—

tetett publikációval), hazai és nemzetközi vitákban kinyilvánított állásfoglalásával már a könyv megjelenése előtt is gyak—

ran találkozhattunk. Lényegében e tudo—

mányos munka alkotóinak javára írható, hogy az állam irányító és más munka—

helyeken dolgozó közgazdászaink fokoza-

tosan felismerték a mezőgazdasági költ-

ségszámí—tások jelentőségét, és hogy a ter- melőszövetkezetek is egyre nagyobb mér- tékben élnek a számítási módszerek adta lehetőségekkel. Utóbbira —— a költségszá—

mítás mind szélesebb terjedésére — jel—

lemző, hogy míg 1954—ig a termelőszövet- kezetekben egyáltalán nem és ezt köve—

tően is 1959-ig legfeljebb a gazdaságok 1—2 százalékában folyt öli—költségszámítás, addig 1965—ben már a, temnelőszövetkeze—

tek csaknem kéthanmada végzett sike—

resen ilyen jellegű munkát. Jól megítél—

hető ez a 358. oldalon közölt adatokból.

Hozzá kell ezekhez az adatokhoz ten—

nünk, hogy az _önköltségszárniftás szövet- kezeteinkbenn nem kötelező (csupán a

358

számítás alapjául szolgáló könyvelés _az), hanem a gazdaságok vezetőinek döntésétől ' függő. (Még azt sem mondhatjuk, hogy az utóbbi években a számvitelt irányító állami szervek számottevő agitációt vé—

geznének az kömköltségszámítás terjesz—

tése érdekében. Általában ezt a munkát

is átengedik a tudomány művelőinek.)

Mezőgazdasági termelő- , szövetkezetek Önköltséget É ___—_________—__ számító]:

v .. .. az összes

száma onkoltséget százalékában összesen SZámít'Ók

száma

1960 . . . . 4507 250 5,5

1961 . . , 4204 705 165

1962 . . . . , . . 3721 1126 30,3_

1963 ... 3611 1500 415

1964 ... 3413 2132 62,5

* 1965 ... 3278 2159 65.33

(A Földművelésügyi Minisztérium adatai.

Az önköltséget számító évi száma becsült adat.)

szövetkezetek 19683

Évekig tartó tudományos, kísérletezőés nem utolsósorban meggyőző munkára volt szükség, amíg az önköltségszámítás méltó

elismerést nyert. ,,Az történt ugyanis,

hogy a jövedelmezőség, az önköltség és

általában az értékketegőriák szerepét

hosszú időn át, Lényegében egészen 1953-

ig, lebecsülte a szocialista országuk— gaz—

daságpolitikája és közgazdasági tudomá- nya." (483. old.) Ezt követően hosszú éveknek kellett eltelniövk, amíg többé—

kevésbé tisztázódtak a. mezőgazdasági önköltségszámítás elvi kérdései, és amíg éntékelhetővé váltak a gyakorlati számí—

tási eredmények. Majd ezután — 1961—ben

,—-— egyezhettek meg az agrárgazdaságban művelői néhány lényeges kérdésben. így abban, hogy a mezőgazdasági önköltségi és jövedelmezőségi számtások e szocia—

lista. viszonyok között is mind orgazdaság—

politikai irányítás, mind a vállalati veze—

tés számára igen fontosak lesznek. Szem előtt tartva a társadaltmi szükségletek kí- elégítésének elsődleges termelési felada—' mit, a mezőgazdasági költségszámítások

célját — Erdei Ferenc szavaival —— a kö-

vetkezőkben lehet összefoglalni:

,,—- gazdaságpolitikai célja elsősorban

az árképzés megalapozása, és ezenkívül

az adózás, a termelés támogatása, terü—

leti fejlesztése, tervezése és általában a gazdaságpolitika irányítás alátámasztása,

— üzemi—vállalati célja pedig a terme- lés ellenőrzése a gazdaságosság (jövedel- mezőség, termelékenység) szempontjából,

5 továbbmnően fejlesztái, racionalizá-

lási intézkedések megalapozás-át

old. )

Talán mondani sem kell, hogy e eélki tűzések megvalósímása most a gazdasag,—

irányítás új rendszerének kidolgozáSa so—

rán (és majd a bevezettek idején is) a

korábbinál sokkal nagyobb jelemtőseg'ű.

Mindaz, amit a könyv szerzői és szer—

kesztői leírtak — immár két év távlatá—

ból ezt tárgyilagosan megíduélhetjük ——

missile világnézettől áthatott mély tudo—

mányos előrelátásról tanúskodik. San az elvi állásfoglalások, sem a módszer-—

mami ajánlások nem vesztettek aktualitá—

sukből, sőt az új mechanizmus mgvalő— ! sításához egyre becsesebb bámponrtu'l szel— - gálhatnek. Jellemzően világítja meg ezt

a tényt, hogy számos követelmény,!ame

lyet a szerzők 1963—1964-ben fogaknaztak meg, ma már pant- és kományprogram Utalhartun—k például ,,Az önköltség és az árképzés" cím alatt kifejzett elvi állás—

pontra, a föld gazdasági évbékelésének szükségességéről vagy a rendszeres havi munkadíjazás bevezetéséről ehmndeftüak—

ra. Minderről a könyvben kifejdettekkel

közel azonos határozatot hozott ez'MSZMP Központi Bizottsága 1966. május 25—27—é—n * és a IX. Kongresszus 1966 végén. _

A könyv három részből -—- elvi-alapve—

tésből, módszertanból, valamint a' hazai és nemzetközi önköltségvizsgá—letek bírá—

larbából és ismentetzéséből —-— áll.

Az első rész — Fekete Ferenc munkája

— széles alapokon tárgyalja a mezőgaz—

dasági énbe'kketegóriák helyét a smáeliz—

musban. Meghatározza az önköltség £o—

galmát, tartalmát. Részletezi az önkölkég alkotó elemeit, a tennelőszöwe'tkezeti ön—

költség sajátosságait. Különleges , —- a,

ekí

kerdes fontosságának és Vimatottságának

megfelelő —— alapossággal es terjedelem—

ben foglalkozik ez élőmunkaköltség elvi

lényegével. (A második részben az_ élő—

munkeköltség elszámolásának módszeu'é- ről szólva még tovább elemzi az idevágó elvi problémákat) Mindez igen fontos is, hiszen a bemelőszövetkezeti önköltség—

számítás a fent idézett kettős célkitűzés—

nek -——- hogy gezdeságpolitikai és válla—

lati célna egyaránt jó legyen —-- csak ak—

kor felelhet meg, ha az élő munka elszá—

molása elvileg megalapozott és gyakor—

latilag is megvalósítható. A szerző meg—

győzően bizonyitja, hogy az önköltség—

kastegóriaa közgazdasági tantalmámak meg—

felelően ez élőmunka—ráfordítást a

társadalmilag szükséges munkadíj—szin—

vonalon kell elszamolni A társadalmleg szükséges nagyságú egységes munkadíj—_

szinvonal—az egyenlő munkáért egyenlő

S ZEMLE

bér elvének gyakorlati megvalósulása-

kénzt —- jól felismerhető, és kizárólagosa szocialista állami szektorban. (114. old.) Részben ezért, másrészt és főleg pedig módszertani meggondolások miatt javasol- ják a szerzők az állami gazdaságokban kialakult munkadíj—színvonalon (a terme—

lőszövetkezetek viszonyainak megfelelően

korrigálva) a költségek elszámolását.

A második rész a mezőgazdasági ön—

köl—tségszámítás módszertani kérdéseit tár—

gyalja, sorra véve az önköltség valameny—

nyi elemét. Az élőmunkaköltség elszámo—

lásáról szólva a Választott eljárás elvi—

módszertani indokolását is megtaláljuk.

A szerzők igen helyesen elhatárolják ma—

gukat azoktól, akik a :munkadíjazás fej—

lődésére való tekintet nélkül kizárólag az állami gazdaságok bérszínvonalán (nor—

matívák alapján) tartják megvalósítható- nak a tenmelőszövetkezeti munkaköltség elszámolását. Ez csak átmeneti megoldás

lehet, nem pedig távlati célkitűzés. Mint Fekete Ferenc írja: ,,...a megoldást ab- ban látjuk, hogy a termelőszövetkezeti jö—

vedelem-részesedés. és munkadíjazás fej—

lődésével egyutt a gyakorlatban alakul

ki az élőmunkaköltségként elszámolható

munkadíj—kategória és a vele kapcsolatos valamennyz Jövedelemre'szesedesi forma a termelöszövetkezetek jelentős és egyre nagyobb részében. (321. old.)

A második rész további fejezeteiben az anyagfelhiasználás (különösen a saját te — melésű anyag), az amortizáció, az általá- nos köl—tség elszámolására és értékelésére találunk sokoldalúan megfontolt módszer—

tani ajánlásokat.

A harmadik részt Erdei Ferenc akadé—

mikus magas színvonalú tanulmánya ve—

zeti be. Ebből áttekintést nyerhetünk az

önköltségszán'íítás nemzetközi és hazai fej—

lődéséről. Statisztikusok számára hangsú- lyozottan tanulságos ez a fejezet, mert hozzásegít a különböző országok múlt—

beli és jelenlegi önköltség—adatainak he—

lyes tartalmi megítéléséhez, továbbá a leg—

fejlettebb elemzési módszerek ismereté—

hez, nem utolsósorban a különböző tel- használási célokra alkalmas tartalmú ön- költség—krartegórie kiválasztásához.

E (részben külön fejezet foglalkozik a nagyüzemi vezetéshez szükséges gazdasági mutatók rendszerével. Egyszerű, könnyen kiszámítható és a ráfordítások, valamint a termelés leglényegesebb elemeit meg- ragadó mutatókat ajánlanak a szerzők.

359

Áttekintést ad a mű az önköltség- és

jövedelemszámítás számviteli alapjairól is.

Igen értékes a könyv befejező —— a tenmelőszövetkezeti önköltségesökkentés lehetőségeit feltáró —— fejezete. Bebizonyo—

sodik itt, hogy az előző fejezetek elméleti alapvetése és a kidolgozott módszer gya-

korlati alkalmazása a szövetkezeti ön-

költségcsökkenrtés és jövedelemnövelés járható útja.

*

E rövid ismertetés során még érinteni is alig lehetett azt a sok és sokoldalúan megvilágított témát, amit a könyv elénk tár. Bár az önkölitségszátmítás a gazdál—

kodás minden részét átfogó kérdés, még—

is a tartalomhoz képest szerény az a cím, amit a szerzők könyvüknek adtak.

Többről van szó ebben a munkában, mint

az öniköltségszálmítás módszertanáról és eredményeiről. Elvi és gyakorlati tanács- adó, elígazító ez a könyv mindenki szá—

mára, aki a mezőgazdaság — különösen a termelőszövetkezetek — irányításával,

vagy munkájuk megítélésével foglalkozik.

Számos statisztikai természetű utalást találhatunk a könyvben. Ezek gondolat—

ébresztők. Ilyen például, hogy hiányoz—

nak az élőmunka—ráfordítás naturális ágazati adatai a termelőszövetkezeti gaz—

daságokról, vagy hogy az önköltségi ada—

tok központosított gépi feldolgozása elő—

nyökkel jár stb. Mindkét vonatkozásban lépett egyet a könyv megjelenése óta a Központi Statisztikai Hivatal. Az élő—

munka—ráfordításokról reprezentatív ada—

tokkal rendelkezünk, az önköltség és jö—

vedelmezőség 1965. évi adatait pedig gépi úton feldolgoztuk, csoportosítottuk, és a

kapott eredményeket publikáltuk.

Hasznosak a statisztikai munka szem—

pontjából a könyvben olvasható fogalmi

meghatározások: ráfordítás, költség, ha-

tékonyság, külön—böző jövedelmi kategó—

riák stb. Csak előnnyel járhat, ha ezek használata egységessé és a statisztikai munkában is általánossá válik. Ugyan—

akkor az agrárstatisztikának is vannak — főleg a mérleg— és n—emzetijövedelem—szá—

mításoknál —— általánosan használt ér—

téklmutatófí, amelyeket a szerzők nem említettek meg, pedig szoros kapcsolat—

ban állnak a vállalati értékkategóriákkal 15.

Dr. Fazekas Béla