Dr. Vigh József: A fiatalkorú bűnözés és a társadalom

SZEMLE

1265

A Központi Statisztikai Hivatal Beru—

házá-sstatisztikai Metodikai Bizottsága ja—

vasolta, hogyaKSH Beruházási és Építő—

ipari Főosztálya az értekezleten megvita—

tott előterjesztést az egyes kérdésekben a vita során kialakult végső álláspontnak megfelelően dolgozza át, és a módositott kérdőíveket terjessze elő engedélyezésre.

MAGYAR SZAKlRODALOM

DR. VIGH JÓZSEF:

A FIATALKORI BÚNÖZÉS ÉS A TÁRSADALOM

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Buda- pest, 1964. 280 oId.

Az utóbbi években a ténykutatások szerepe és jelentősége a büntetőjogtudo—

mányban is mind inkább előtérbe ke—

rült. A monográfiák és tanulmányok egész. sora jelent meg, amelyekben a szerzők a fiatalkori bűnözés jogi, peda- gógiai vagy pszichológiai problémáit elemzik. Ezt a kérdést szerző más oldal- ról és az eddigiektől eltérő módszerekkel kívánja megvilágítani. Célkitűzését a következőkben jelölte meg: ,,...ebben a könyvben arra tettem kísérletet, hogy statisztikai adatok és módszerek segítsé—

gével tanulmányozzam a fiatalkori bűnö—

zésnek mint társadalmi tömegjelenség- nek a társadalom egyéb jelenségeivel való

kapcsolatát." (9. old.) így monográfiája

nemcsak a kriminológusok, hanem a sta- tisztikusok érdeklődését is felkeltette.

Vigh József könyve, amely az 1962-ben a Szovjetunióban megvédett disszertá—

ciója alapján készült, négy fő részből áll.

Az első rész a kriminológiai kutatások és nézetek történeti áttekintését adja.

Utal arra a tényre, hogy a bűnözés és okainak első kutatói nem a jogászok, hanem statisztikusok, csillagászok, egy—

házi személyek és filozófusok soraiból kerültek ki. A kiemelkedőbb kutatók (köztük Ouetelet) munkásságát is ismer- teti és kritikailag elemzi. Ebben a rész—

ben foglalkozik a fiatalkori bűnözés ellen Magyarországon folytatott harc fonto—

sabb mozzanataival, miközben nemcsak a bűnözés terjedelmében bekövetkezett változásokat ismerjük meg (1884—1885.

évtől kezdve), hanem a vonatkozó hazai irodalomról is áttekintést szerzünk.

A második rész néhány kapitalista állam bűnözésével foglalkozik. A bűnö—

zés dinamikáját elemezve megállapítja, hogy a kapitalista államokban a fiatal—

kori bűnözés növekvő tendenciája érvé—

nyesül. de a növekedés üteme államon—

ként eltérő. Az Egyesült Államokban 1941

és 1958 között a — 18 éven aluli -—-— le-

tartóztatottak száma 7,5-szeresére, Ang—

liában 1938 és 1958 között viszont csak 8,4 százalékkal növekedett stb. A fiatal—

kori bűnözés azonban nemcsak a terje—

delmében bekövetkezett változások miatt jelent egyre nagyobb veszélyt a társa—

dalomra ezekben az államokban, hanem struktúrájában bekövetkezett változások miatt is. Szerző adatokkal szemlélteti, hogy a visszaeső bűnözők, az erőszakos és a különös kegyetlenséggel elkövetett bűntettek száma és aránya is megnőtt a nemi bűncselekményeken és az ún. van—

dalizmuson kívül.

A bűnözéssel foglalkozó legutóbbi pol—

gári nézeteket a könyv két csoportra osztja. Az egyik ún. biopszhichológiai irányzat a bűnözés örökletes jellegét igyekszik bizonyítani, míg a szociológiai irányzathoz sorolt elméletek a társadal- mi környezet (család, iskola, szociális és kulturális környezet stb.) és az egyén bűnözővé válásának folyamatát kutatják és magyarázzák. Röviden utal azokra a statisztikai módszerekre is, amelyeket felhasználnak, de kiemeli, hogy az empi—

rizmus lényegében a bűnözés determiná—

ciójában az okok hosszú sorának leirá—

sát jelenti anélkül, hogy ezek hatás—

mechanizmusát vizsgálták volna. Meg—

állapitja, hogy amennyire előrelépést jelent a bűnözővé válás individuális fo—

lyamatának feltárása, annyira hátrányos a bűnözés folyamatának az egyénre való leszűkítése, mert így háttérbe szorul a bűnözésnek mint tömegjelenségnek és ezzel összefüggésben a társadalmi viszo—

nyok hatásának vizsgálata. Igy indokolt az a megjegyzése, hogy a polgári krimi- nológia ,,...ha megváltozott módszeé rekkel és újabb elméletek leple alatt is, de megmarad a kapitalista rend elmé- leti támogatőjának és védelmezőjének".

(96. old.)

A harmadik rész a fiatalkori bűnö—

zésnek azokat a problémáit elemzi, amelyek a szocializmus viszonyai között merülnek fel. A bűnözés időbeni átala- kulását vizsgálva megállapítja, hogy a fiatalkorúak 1961—ben csak feleannyi bűntettet követtek el mint 1938—ban.

E csökkenő tendencia nemcsak Magyar-

1 266

országra jellemző, hanem valamennyi szocializmust építő országban hasonló a helyzet. A kétségtelen csökkenés elle—

nére azonban a bűnözés még nálunk is tömegjelenség. Szerző központi problé—

mája most már az, hogy szükségszerű-e a bűnözés a szocializmusban, illetőleg milyen okok következtében létezik ná—

lunk (és a többi szocialista országban) még ma is. Előbb logikai elemzés alap- ján jut arra a következtetésre, hogy a bűnözés a szocializmus építése során nem szüntethető meg, csak csökkenthető.

A bűnözés létrejöttében nagy jelentő- séget tulajdonít a kapitalista tudati és erkölcsi maradványokon kívül a szocializ—

must építő társadalmunkban még meg- található szociális és gazdasági nehéz—

ségeknek, valamint társadalmi fejlődé- sünk jelenlegi szakaszán még megtalál- ható ellentmondásoknak. így tehát a csökkenés mértékét az határozza meg, hogy társadalmi rendszerünk milyen mértékben válik szocialistává s ennek következtében milyen mértékben alakul át az emberek tudata. Ez után a ren- delkezésre álló statisztikai adatok és kü—

lönféle statisztikai módszerek felhaszná- lásával egzakt módon igyekszik megha—

tározni a bűnözés objektív okait és fel—

tételeit. Mivel fiatalkorúakról van szó, megfigyelését a családi körülményekre, a szociális viszonyokra, a nevelésre, a baráti kapcsolatokra, a munkaviszonyra, a demográfiai tényezőkre és az alkohol- fogyasztásra terjeszti ki. Vizsgálatainál kétféle módszert alkalmaz. Az egyik se—

gítségével azt elemzi, milyen az elítéltek megoszlása és az összes fiatalkorúak családi helyzete, szociális viszonyok, is—

kolai végzettség stb. szerint, a másik módszerrel pedig azt kutatja, hogy az egyes kategóriákon belül (például anal—

fabéták, középiskolai végzettségűek stb.) milyen az elítéltek aránya. A megoszlás- ban, illetve az arányszámok eltérésében mutatkozó különbségekből következtet a bűnözés konkrét okaira, illetve ténye—

zőire. Mindezekre a kérdésekre a folya—

matos igazságügyi statisztika nem ad feleletet, mert az elsősorban a hivatalos szervek tevékenységét, a jogalkalmazási gyakorlatot ismerteti. Ezzel megteremti annak lehetőségét, hogy a jogszabályok társadalmi gakorlattá válását legalább megközelítően megismerjük. Adatai vi- szont önmagukban nem teszik lehetővé a bűnözés valamilyen jelenségének a tár—

sadalmi élet nagy összefüggéseibe való beillesztését. Szerző érdeme, hogy tu—

domásul veszi ezt és a teljeskörű, illetve a reprezentatív adatgyűjtésekkel össze—

használja a népességstatisztika, 'az ok—

tatásiigyi statisztika, a gazdaságstatisztika stb. adatait is. Következtetéseit, részben a vizsgált témát sok oldalról megvilá- gító statisztikai adatok alapján, részben pedig az ezzel a témával foglalkozó szerzők véleményének ismeretében, azok érveire hivatkozva vonja le. A fiatal- kori bűnözés hazai problémáival foglal—

kozó irodalmat nemcsak ismeri, hanem fel is használja. Ennek alapján megál—

lapítjapéldáuL hogy az elítélteknek naf gyobb hányada él felbomlott családban, mint az összes fiatalkorúaknak, tehát ez a tényező is igen károsan befolyásolja a bűnözést. A szociális viszonyok elem- zése arra hívja fel szerző figyelmét, hogy az elítéltek eltartóinak átlagkeresete mintegy 25 százalékkal alacsonyabb, mint az egész népességé, ezekben a csa- ládokban az átlagos gyermekszám na-g gyobb, lakáskörülményeik rosszabbak stb.

Az egyén nevelésében és tudatformáláá sában -— a családi nevelésen túlmenően

— hangsúlyozza az iskolai nevelés sze—

repét. Megállapítja, hog az iskolai ta—

nulók (a szervezett oktatásban részesü- lők) aránya a bűnözők között növekszik, de csak olyan mértékben, amilyen mér.- tékben arányuk a fiatalkorúak között általában nő. Az analfabéták vagy az alacsonyabb iskolai végzettségűek aránya az elítéltek között lényegesen magasabb, mint az egész ifjúság között; iskolai magatartásuk sokkal rosszabb, tanulmá—

nyi eredményeik pedig gyengébbek, Ezeknek az adatoknak alapján szerző megállapítja, hogy ismereteik, értelmi fejlettségük, általános műveltségük ala- csonyabb fokon áll a hasonló korú nem bűnözőkénél és ennek alapján nem tud- nak éles különbséget tenni jó és rossz között. A fiatalkorúak bűnözésénél az iskolai nevelés szerepét szerző megvilá—

gította ugyan, ezt mégis kissé hiányosnak tartjuk. Nem tisztázott ugyanis eléggé, hogy ezeknél a fiatalkorúaknál az elzül—

lés okát például abban a lelki alkatban keressük—e, ami az iskolakerülést és a bűnözést egyaránt okozta vagy pedig a rossz tanulmányi eredményük. következf tében előálló egzisztenciális nehézségek—

ben.

A baráti kör szerepe a fiatalkorú éle- tében igen fontos tényező, mert ez je—

lenti egyrészt a társadalommal való köz—

vetlen kapcsolatot, de jelent jellemfor—

málé kollektívát is. A bűnözővé, válás folyamatában is jelentős helyet :foglal el, amiabból is kitűnik, hogy az elítél—

tek 75 százalékának barátját is elítélték, nagy részük pedig csoportosan (barátaival

gyűjtött igazságügyi adatokon kívül fel— egyutt) követte el bűntettét Ezeknek a

SZEMLE

közösen elkövetett bűnhetteknek több speciális jellegzetessége van; kiemelkedik a közveszélyes munkakerülés, a szexuális és egyéb erőszakos cselekmények aránya.

Szerző nagy teret szentel az alkoholiz- mus és a bűnözés kapcsolata elemzésé—

nek. Ennek az összefüggésnek a bűnö- zésnél általában igen nagy szerepe van, de a fiatalkorúaknál ezek az adatok sta- tisztikai elemzésre, messzemenő követ- keztetések levonására nem alkalmasak, mert arányuk (8—100/0) és abszolút meny- nyiségük (ZOO—300) olyan kicsi, hogy megoszlásukban a nagy számok törvé—

nye nem érvényesülhet.

A bűnözés elleni harc kérdéseivel fog—

lalkozik a negyedik rész. Szerző hang- súlyozza, hogy a bűnözés elleni harc során helyesen kell értékelni a bűnözés terjedelmét, tendenciáját és azokat a körülményeket, amelyek szülik a bünö- zést, amelyek társadalomellenes csele- kedetekhez vezettek vagy vezethetnek.

A fiatalkori bűnözés megelőzésének főbb állami és társadalmi eszközei közül a gyenmek— és ifjúságvédelem intézkedé—

seivel, büntetőjogi eszközei közül pedig a legfontosabb rendelkezésekkel és bűn- tetésekkel foglalkozik.

A statisztikai módszerekkel történő elemzés nehézségei főleg a büntetések hatékonyságának vizsgálatánál jelentkez- nek, mert erre vonatkozóan nagyon ke—

vés adat áll rendelkezésre. Szerző az adatok hiányát egyes esetekben (például a bírói megrovás vizsgálatánál) logikai elemzéssel igyekszik pótolni. A próbára bocsátottakra vonatkozó adatok szerint csak 14,3 százalékkal szemben kellett intézkedést foganatosítani, tehát ez az intézkedés az esetek 85,7 százalékában eredményesnek bizonyult. Ennél kevésbé hatékony,. már az_ intézeti nevelés, mert az innen kikerültek 28 százalékánál kellett intézkedést foganatosítani. Megállapítja a börtönbüntetés, felfüggesztésének haté-

1267

konyságát is, mert hisz ezek végrehajtá- sának elrendelésére csak igen ritkán (3—40/0) kerül sor. Ugyanakkor utal arra, hogy —— részben az elmúlt időszakban uralkodó börtönviszonyok következtében

—— a visszaesőknek csaknem fele az elő- zőleg börtönbüntetésre ítéltek közül ke- rül ki.

Az igazságügyi statisztikában az adat—

gyűjtésnek minden formáját alkalmaz- zák már, de mutatószámrendszere, elem—

zési módszere még kialakulatlan. Annak következtében, hogy a különböző szak- statisztikák fogalmi rendszere nem egy- séges, a legáltalánosabbnak tűnő krimi- nalitási arányszámok kiszámítása is gyakran nehézségekbe ütközik. Szerző nagy szolgálatot tett az igazságügyi sta—

tisztikának, amikor mutatószámrendszer—

rét és elemzési módszereit bővíteni igyekszik azzal, hogy a különböző szak- statisztikák eredményeit felhasználja. Új összefüggésekre hivja fel a figyelmet és ismereteinket konkrétabbá és megbízha—

többé. és egzaktabbá teszi azzal, hogy vizsgálatait kiterjeszti olyan területekre is, amelyeken a jogtudomány elemzési módszerei nehezen alkalmazhatók. Elem- zései azonban arra is figyelmeztetnek, hogy az igazságügyi statisztika —- bizo—

nyos megközelítéssel -— csak a jogilag értékelt tényezőket tükrözi, a jelenségek jogilag irreleváns tartalmának bemuta—

tására kevésbé van lehetősége. A sta—

tisztika eredményei tehát nem pótolhat- ják a további, még konkrétabb kutatá- sokat és a vizsgált jelenségnek a társa- dalom nagy összefüggéseibe való elhe—

lyezését.

Az ismertetett monográfiát a statisz—

tikai anyag és módszerek sokoldalú fel—

használása és a szakirodalom széleskörű ismerete mellett önálló gondolatok jel—

lemzik. A könyv megjelenésével tehát nemcsak a kriminológiai, hanem a sta—

tisztikai irodalom is gazdagabb lett.

Dr. Hoóz István