Komáromi János

KOMÁROMI JÁNOS

Dr. HEKLI JÓZSEF

Bevezetés

Komáromi János 23 éve halott. Az elmúlt két évtized Komáromi halála óta nagy-nagy változásokat hozott országunk életében. A máso- dik világháborút követő esztendőkiben hosszú harcok után a K o m m u - nista P á rt vezette ma gyar dolgozók a szocializmus építésének ú t j á ra léptek, és ez a politikai változás természetesen éreztette hatását az iro- dalmi életben is. Az 1945-ös év nemcsak a háború végét, ha ne m Ma- gyarországon s még egy pár országban az imperialista uralkodó rend felszámolását is jelzi. Ke mé ny politikai harcot kellett vívni a kapitalista rend maradványai ellen, és azért, hogy az új élet csírái virágba szök- kenhessenek. A magyar nép nagyszerű harcát a Kommunista P á rt veze- tésével sikeresen végigküzdötte, s az új élet alapköveinek letéteménye- sévé vált. A politikai célkitűzések, a szocializmus építése döntő ihlető- jévé lettek az irodalomnak is. Az irodalom megújhodásáért, az irodalom szocialista realista fejlődéséért, az irodalom kommunist a pártosságáért ádáz harcot kellett folytatni a polgári esztétika, a burzsoá irodalmiság képviselőivel és támogatóival. A harc diadalmas megvívásáben döntő szerepe volt a szocialista realizmus ú t j án haladó szovjet irodalom pél- dájának. A szovjet irodalom legjobb alkotásai segítséget n y ú j t ot t ak az útkereső magyar irodalomnak, példát mu t a t ta k az új írói tehetségeknek, és ú t mu t a t á st adtak a marxist a szemléletű irodalom megteremtéséhez. Az irodalomkritika is nagy változásokon ment keresztül. Fokozatosan az új kritikai szemlélet, a marxist a irodalomszemlélet lépett előtérbe, és az egyes alkotásokat a marxista esztétika szabályai alapján boncol- gatták. A marxist a esztétika elemző szempontjait nemcsak az ú j a bb kori irodalmi mű ve k re alkalmazták, h a n e m fokozatosan a régebbi korok iro- dalmi alkotásaira is kiterjesztették. A modern kor a leghaladottabb esz- mékkel átitatott irodalomkritikai boncasztalán sorra veszi a történelmi idők írói termékeit, és a dialektikus világszemlélet, a marxist a esztétika lámpáj ával igyekszik a művek mélyére világítani. Ez a folyamat lassan halad, hiszen az elmúlt századok bővelkedtek lírai, epikai és drámai alkotásokiban, másrészt kevés még a dialektikus és történelmi ma te - rializmus világformáló eszméivel felvértezett irodalomkritikus, akik ezt a nagy és szép esztétikai mu n k át rövid időn belül elvégezhetnék.

Szinte nap m i n t na p jelennek meg ú j a bb és ú j a bb tanulmányok, amelyek mintegy ú j r a t e r e m t ik el őt tünk a régi idők műveit, és ú j a bb szépségeket, örökérvényű tanulságokat, emberi mélységeket csillantanak fel a m a r - xista esztétika tükrében. Határozottan állást foglalnak a műveik tartalm i és formai szépségei mellett, de nem kendőzik el a mű v ek gyengéit, ne - gatívumait sem, és bátran, őszintén ér téke lik az írók progresszív élet- pályáját, haladó életművét, vagy r á mu t a t n ak egyes írók osztálykorlá- taira és mű ve i k ben megbúvó retrográd eszmékre.

Jelen tanulmányom egy kisebb állomás kíván lenni azon az úton, melyen a marxi s t a kritika halad, és dolgozatommal egyrészt ezt a hosszú utat szeretném egy új kis megállóval színesíteni, másrészt egy új írót, Komá romi Jánost szeretném a marxista esztétika fényében be- mutatni .

Komáromi János emberi és írói képét próbálom megrajzolni m i n - den jó tulajdonságával, erényével, hibáival és korlátaival együtt. Igyek- szem hűen ábrázolni a kort, amelyben élt, és ráérezni arra, hogy milyen momentumo k vitték ezt a nincstelen, szegénységből sarjadzot t művészt a szélsőségek ú t j á r a.

Komáromi János élete és művészete nagy emberi tanulságokat és ugyanakkor n a gy emberi figyelmeztetéseket is tartalmaz, s megpróbá- lom a követendő és az elítélendő eszmék képeit külön tü kör be vetíteni, hogy szembetűn ő összehasonlítást tehessünk Komáromi művészetének mindkét oldaláról.

Komáromi János élete

Komáromi János 1890. december 22-én született Málcán. Málca és környéke r e ndkí vül szegény vidék volt, az a monda j ár ta a köztuda- tot, hogy itt az emberek kétszer ettek ke ny er et egy évben: húsvétkor és karácsonykor. A hús számukra a távoli, elérhetetlen csoda fogalmá- val volt szinte egyenlő. A mostoha életkörülmények, a vérlázító sze- génység ellensúlyozása volt t a lán az a körülmény, hogy a természet gazdag pompájával, fenséges szépségével v e tt e körül ezeket a nyomorgó felvidéki embereket . A gazdag és a szegény ember sorsa között lévő engesztelhetetlen és kibékíthetetlen ellentétet példázza talán e t á j n ak sajátságos éles törést mutató domborzata is. Berényi László: „Komáromi János, az író" c. cikkében így ír: „Ennek a vidéknek természeti sa já- tosságait a végletek találkozása alakítja ki. Itt simul az Alföld végtelen síksága, a K á r p á t ok dombossá szelídülő lábához. Ellentétes végletek jellemzik itt az időjárást is: nyáron idáig ér az alföldi puszták forró lihegése, télen pedig itt tart pihenőt a nagy orosz tavak felől menekvő jeges zimankó. E szép vidéket a Labore, Latorca, Ung, Ondava és a Tapoly szegélyezi és e kis folyócskák ölelkezéséből támad életre a vidék uralkodó vize, a Bodrog". [1] A Bodrog-part sok bájos élménnyel szí- nesítette a kis Komáromi életét. Az író a t á j at őrizte meg legjobban a szívében. „Mert e t áj elmondhatatlanul szép! Észak felől a Vihorlát- Gutin és a Beszkidek lánca szegi be a láthatár t, nyugati irányból odáig látszanak a kassai hegyek, délnyugat felől az újhelyi Sátor-hegyek

kúpjai merengene k a f a l u m felé, messzi keletről a munkácsi hegyvonu- lat kéklik, délről viszont a Nagy Magyar Alföld szélesedik kelettől n y u - gatig". [2] (Valamit magamról 174. old. Komáromi J. „Emlékeim" c. k.) Regényeinek a többségét szülőföldjének t áj elemeiből díszletezi be. A szép és vonzó t áj h a r m ón i á ja nagyobb hatással van a gyerek Komáro- mira, mint a családi környezet. A szülők n e m a legjobb egyetértésben élnek, bár az anya az áldozatvállalás, a szorgalom, a szeretet élő pél- daképe.

,,Apja szegény f uvaros embe r volt, s két sovány lovával jár ta be a végtelen országutakat, komor szótlansággal, vagy néha-néha felcsattanó lázadozással harcolva a nehéz életet". [3] (Pados Pál: Komáromi János 6. lap.) Az apa hirtelen, indulatos ember volt, aki nehezen bírta elvi- selni a szegénységet, s ha egy kis pénzhez jutott, azonnal a kocsmába ment legénykedni, de a nincstelenség, a sikertelenség azonnal letörte.

Deák Gézáné, Komáromi János pataki ra jzta nár ának az özvegye is úgy emlékszik vissza Komáromi Józsefre, az író apjára, mint az italt rend- kívül kedvelő fuvarosra . Édesanyjára — született Balogh Máriára — pedig, mint a jóságos, szerény és munkától agyongyötört asszonyra.

„Édesanyja szelíd, szép, fehérarc ú asszony csendes megadással viselte nehéz sorsát, egyedül gyermekeiben találva enyhítő vigasztalást". [4]

(Pados Pál: Komáromi J. 6. lap.) Az ellentétes vérmérséklet ű szülők közül a mélyebb nyomot kétségkívül az anya hagyta Komáromi J án os- ban. De mélyebbre is meh et ünk a családi vonások elemzésében. Anyai ágon a nyugodt szegénység gyermeke, apai ágon a keserű, lázadó sze- génységé. A „szentéletű", nagytekintély ű anyai nagya pj a mellett, ott emészti magát mélységes gondokban a titokzatos, baljóslatú r ettentő vén kozák, az apai nagyapja . A haroosszellemű, lázadó apai családfa csak halvány vonásokkal gazdagította Komáromi egyéniségét, annál feltűnőbb jegyei tapasztalhatók az anyai ágnak. A kis Komáromi gyak- ran látta házuknál a p j a k ét vőtársát, „a szörnyű e r e j ű" Vajda Györgyöt és a „bölcs" gondolkodású Szopkó Mihályt.

„1895 j a nuár legelső napjaiba n a körülbelül 20 km-r e fekvő Lege- nyére költöztünk át, ahová szolgálatba szegődött el apám, miután r á unt a bizonytalan zsellérségre". [5] (Valamit magamról 180. old. Komáromi János „Emlékeim" c. kötet.) Nagy, fergeteges hófúvás ban költözött a család. Jánoska öccsével Jóskával két dunna közt b ú jt meg a szekéren, és a két csöppség csak néha-néha dugta ki a f e j ét a párnák közül, mi- kor a félelmetes Nagyerdőn haladtak keresztül. Mikor a karaván elér- kezett az Ondava p ar tjá ra, az egyik szekér alatt beszakadt a folyó jege.

Szerencsére nagyobb b a j nem történt. Bodzásújlakon, Barancson és Ve- lej tén át végre megérkeztek Legenyére. „Az a kis ház, amelyben Lege- gény telepedtünk le, a falu közepe t á j án feküdt, szemközt a katolikus haranglábbal. Legenye az én tulajdonképpeni fa lum, mert idekötnek küszködő gyermekéveim, s itt j á r t am az elemi iskolának mind az öt osztályát". [6] (Valamit magamról. 187. old. Komáromi János „Emlé- keim" c. kötet.) A felcseperedő Komáromi természetrajongását új szín- folt erősíti, a Ronyva patak. Legenye alatt folyik a Ronyva, és számta- lan kedves emlék fűzi Komáromit a folyóhoz. Az édesanya féltő gond-

dal, rajongó szeretettel csüngött gyermekein, de legjobba n Jánoskát sze- rette, aki m ár az elemiben is a legjobb tanulók közé tartozott. 1897 szeptemberében m e n t először iskolába a kis Jánoska. Az apja vezette oda Lipcsey Károlyhoz, az akkori tanítóhoz. Jánoska sok rosszat hallott az iskoláról, J ós ka öcsikéje is azt mondogatta , , . . . Melt az iszkolában mindig veinek", ezért csak hosszas unszolásra sikerült Jánoskát az is- kolába elcipelni. Az első év végén Jánoska, aki kitűnő tanuló lett, egy forint ju talmat kapott. A második évben a beteg Lipcsey Károly he- lyett Kubáskó Malvin fiatal tanítónő oktatt a Jánoskát. A harmadik, ne- gyedik és ötödik osztályban már Sikolya Antal tanít ó úr keze alá ke- r ült a kis Komáromi, s a feln őtt író is őt vallja első kiváló mesterének.

1901 j a n u á r j á b an Komáromiék ismét hóviharos, fagyos téli napot v á- lasztottak a költözködésük időpontjául, ugyanis Legenyéről Csörgőre költöztek a f a l u végén álló kis házba. ,,Ott állt ez a ház elhagyottan, kísértetjáró hí rbe n". „Régi ház az országútnál" címen regényt is írtam róla". [7] (Valamit magamról. 198. old. Komáromi János „Emlékeim" c.

kötet.)

Természetesen továbbra is Legenyére j árt iskolába, amely csak 3 kilométernyire volt Csörgőtől. A sokszínű színpompás tavaszban és ősz- ben élményt fakas ztó kirándulás volt az iskolábajárás, de a fagyos tél- ben meg kellett szenvedni a mindennapos iskolalátogatásért. Kádár J á- nos nagytiszteletű úr és Sikolya Antal tanító úr az ötödik esztendő végefelé mind s űrűbben mondogatták: „be kéne vinni a gyereket Pa- ta kra . . . " Különösen az a n y a szorgalmazta, hogy J ános ka a pataki kollégiumba kerül jön, és elhatározta, hogy a szűkös szegénységből is előteremti a szükséges összeget.

Sárospatak gazdag történelmi múltra tekinthet vissza. A magyar ku ltú ra és művelt ség ősbölcsője ringott Sárospatakon, és a nagy t ört é- nelmi sorsfordulókhoz n e m egyszer kiváló hősöket adot t a sárospataki Alma Mater. Hazafias szellem, nemzeti érzés, magyaros virtus uralko- dott mindig az ódon falak között, s a kollégium professzorai az áldozat- kész hazaszeretet élő mintaképei voltak. A sárospataki kollégium a gaz- dag szellemi hagyományok kincsesháza, a szabadságharcos eszmék hű, méltó őrzője volt, s ugyanakko r szinte minde n időben a legmélyebb ismereteket n y ú j t ó intézmény egyike volt. Sárospatak történelmi leve- gőjű hely. Ott áll Rákóczi vára, amely az idők vihar ában kissé megko- pott, de kibírva minde n megpróbáltatást, m a is hirdeti a XVIII. század első évtizedének nagyszerű harcait, a kuruco k példamutat ó áldozatvál- lalását a szeretett magya r hazáért. Nem messze van Széphalom, Ka- zinczy sírhelye, ahová Komáromi is ellátogatott, ezen a vidéken végez- t ék ki Bezerédyt, s itt nyugszi k Gertrudi s királynő is. Sok-sok törté- nelmi emlék fűz őd ik Sárospatakhoz és környékéhez, s tal án éppen ezek a helyek ösztönözték Komáromit a történelmi regényeinek a megírá- sára. Sárospatak nagy embereket, mély gondolkodókat adott a hazának.

A kollégium vén fái alatt t a n u l t Kossuth Lajos, Szemere Bertalan és Tompa Mihály is, d e szinte minden irodalmi jelesség megfordul t Sáros- patakon, hacsak rövid időre is, más nem, egy kurta látogatásra. A régi harcias, ka rd ot rá n t ó szellem talán legjobban Patakon őrződött meg.

Ebbe a kollégiumba került a kis Komáromi 1902-ben. A szegényes csa- ládi viskó, a portengerben f ü r d ő eldugott falu után, óriási élmény volt Jánoska számára a sárospataki kollégium. A kis diák aggódó r émületé- vel, naiv rácsodálkozásával döbbent ibele ebbe az új világba. Deák Gézá- nak, Komáromi János szépírás- és rajzt aná rá nak a felesége, aki jelenleg is Sárospatakon lakik, így emlékszik az elsős me n du rr a: nagyfejű, de vékonytestű, borzas, szőkehajú kis parasztgyerek volt. Komáromi maga is gyakran és szívesen emlékszik a pataki évekre. A későbbi regényei- ben is az i f jú me nd ur aspektusán keresztül valószínűtlen arányokban megnagyított professzorokat és tógátusokat ábrázol. De nemcsak a ta- náraira tekint fel félő tisztelettel, ha nem nagyobb diáktársait is kellően megcsodálja. „Mi, a földből alig kiütköző mendurok, száj lesve néztünk fel a méteresszár ú pipából pöfékelő teológus, meg jogász urakra. [8]

(Nyomtatásban meg nem jelent naplójából. A továbbiakban, ha a napló- jából idézek a magyarázat elhagyásával, csak úgy jelzem, hogy naplójá- ból.) Feledhetetlen élményt n y ú j t ó regényében a „Pataki diákok"-ban í rja meg első évét a kollégiumban. Az egész esztendőt egy mendikáns- fiú szemléletén keresztül kapjuk. A kollégiumba való beiratkozás jelen - tős anyagi kötelezettséget is jelentett, „ . . . 60 forint egész évi konvik- tusi díjat, 19 forint tandíjat, 20 forintot kvartélyra, hogy ne is említse az ember a könyveket — kellett fizetni". [9] (Naplója.) Az anya valóság- gal összekoldulta a pénzt a rokonoktól, ismerősöktől. Patakon Jánoska a Vitkay-gárdában lakott. Gárdának nevezték a diáktanyákat, ahol 3—4 kisebb és nagyobb diák lakott együtt. Osztályfőnöke az első B-ben Zol- les Lajos professzor volt, aki szintén 1902-től lett az intézet t an ára. A sárospataki Nagykönyvtár Múzeumában van egy kép, amely az I. b.

osztályt ábrázolja, csupa szegénykinézésű falusi gyerek álmélkodik a képen, s az első sorban ott gubbaszt az aprótermetű, nagyfejecskéj ű Komáromi Jánoska. A hazafias szellem lehelete rögtön az első napok- ban megérintette az i f jú mend urt , ugyanis 1902. szeptember 14-én Sá- tora lja újh elyen Kossuth Lajos 100 éves születési évfordulójának ü n n e p- ségeit rendezték meg, s erről ne m ma rad hat ta k el a pataki diákok sem.

1903. június 21-én pedig II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának 200 éves kezdetét ünnepelték. Már az első évben nemzeti t örté nelmünk két leg- grandiózusabb eseményének felújított élménye vert gyökeret az apró emberkében. Az I. b. osztályt ragyogó eredménnyel végzi, mindenből egyese van, ének kivételével, amelyből csak kettest érdemelt. Az éles- eszű tanulót a Pálóczi Horváth Mária-féle alapítványra felveszik a tápintézetbe, s ebből él nyolc éven át. Az első év végén az alsó osztá- lyosok magyar szépírás versenyén Komáromi Jánoska első lett, és két korona jut almat kapott. Egy másik erkölcsi és egyben anyagi elismerés- ben is részesült, jeles előmeneteléül 17 korona 50 fillért kapott, úgy- nevezett szorgalmi díjat.

A II. b.-ben már Domby László magyar—latin szakos t an ár az osz- tályfőnöke, aki ettől kezdv e viszi egészen az érettségiig. Az érettségi után mindketten megválnak Pataktól, Domby Miskolcra megy igazga- tónak, Komáromi Pes t r e jogásznak.

A második év a sok szép siker mellett felejthetetle n szenvedést is

tartogat a kisdiák számára. 1904. j a n u ár 28—29-re forduló éjszaka meg- halt az édesanyja, aki er ejét meghaladó te tt e kr e is vállalkozott, csak- hogy f iát Patako n taníttathassa. Jánoska hazautazott a temetésre. „ J a- nuár 30-án délután t e m e t t ük édesanyámat. Ahogy elhantolták volna a szegényes csörgői temetőben, öten m a r a d t u n k ut ána gyerekek : r a j t a m kí- vül Jóska öcsém, aztán Mariska és Juliska húgom, s végül Miska öcsém... A temetés után n é h á ny nappal anyai nagyanyám Málcára indult vissza, szekéren vivén magával négy testvérkémet is a farkasordító időben . . . , magam pedig P a t a k r a m e n te m vissza. Könnyes arccal és töméntelen gond között'. [10] (Valamit magamról. 280. old. Komáromi J. „Emlékeim" c.

kötet.)

Az Alma Mater is segített az okosszemű, élénkeszű menduron , felvették a kollégium egyik alapítványi helyére, elengedték tandíját, s tanítványokat szereztek neki, akiket instruált, és így némi pénzforrásra is szert tett . Emiatt később is mély hálával, ragaszkodó szeretettel gon- dol vissza a pataki szép diákévekre. „Szociális felfogására nagy hatás- sal volt a kollégium demkoratikus és puritánul egyszerű szervezete és élete". [11] (Pados P á l: Komáromi János 9. old.) Nemcsak a tudomá- nyos ismereteket és a műveltség alappilléreit szerezte meg a pataki kol- légiumban, hanem az ember tiszteletére, hu má n us magtartásra, és demokratikus gondolkodásra is megtanította az intézet. A Bodrog-parti Athénben is a természet örök csodálója és membr án finomságú átélője és élvezője maradt. Valami szelíd, fá j d a l mas bú, magábaforduló tépelő- dés és szinte megmagyarázhatatlan szomorúság emészti, amelyet r e n d - kívül finomlelkű és érzékeny anyjától örökölhetett. Később azután ez a nyomasztó érzés fokozatosan lehámlik Komáromiról, csak néha-néha bukkan fel ú j ra f elnőttkori regényeiben. A kis me n d u rr a nehezedő csa- ládi tragédiát némiké pp enyhíti, hogy a második év végén tiszta jeles bizonyítványt szerez, és német szépírásból első lesz két korona jutalom- mal, s ezzel egyidőben a jó tanulásért a Novotny-alapítványból 20 k o - ronát kap.

A harmadik év, az 1904—1905-ös tanév sem f ukarkodot t a sike- rekben. Ebben az évben megkísérelte az első szárnypróbálgatását a fi a - tal Komáromi, mert harmadi k osztályos korában a füzetéből diáktársai egy eposzt olvasnak az ősmagyarok eredetéről. A letisztázott eposz alatt ott állt a szerző neve: Komáromi János III. o. t. Az eposz m ű f a ja már 15 éves korában megihlette a 'kis Komáromit, s talán korai előjátékának t ek in th e tj ük az 1922-ben megjelent nagyszabású, eposzi levegőjű leg- sikerültebb Komáromi-alkotásnak. Az 1922-ben megjelen t „Esze Tamás, a mezítlábasok ezredese" c. alkotása kétségkívül bizonyítja azt, hogy Komáromi a kurucok csodálatos tetteiről csak eposzi arányokban t u d beszélni. A harmadik évben megint kitüntetéssel végez, tandíjat ekkor már egész évben nem kell fizetnie, és a Novotny-alapítványból ismét 20 korona jutalmat kapott .

Az 1905—1906-os tanév is gazdag és eseményteli. A két harmadik osztályt összevonták, és új osztálytársakkal ismerkedik. A Magyar- Gyorsírók Egyesülete pályázatán 1905. december 15-én és 1906. m á j us 15-én is dicséretet kap. Az iskolai gyorsíróversenyen a „legszebb és leg-

szabatosabb" m u n k a címén 5 korona a jutalma. Az év végén a Klobu- siczky-alapítványból, mint jeles tanuló 25 korona 20 fillért kap. A ne- gyedik év végén már az élményitkereső, szárnypróbálgató írót a n y ag - gy űj t ő ú t j án l át j u k. 1906 n y a rán Székely János nevű osztálytársával az Alföldre látogat. Ez az alföldi kirándulás irodalmi megfogalmazást is kapott.

Az 1906—1907-es ta névben már V. gimnazista. Tiszta egyes bizo- nyítvánnyal és a Klobusiczky-alapítvány 40 korona jutalmával, a Ma- gyar Gyorsírók Egyesülete 10 koronás aranyat jelentő második díjával fejezi be az évet.

VI. gimnazista, mikor megírta a „Gyalog az Alföldön" c. rövid k i s elbeszélését, amelynek anyagát a IV. gimnazista korában tet t k i r á n d u- lásból merítette, s amelyet be is küldött a Magyar Turista Egyesület 1907—1908-i országos pályázatára. „Pályamunkám... megn y er te az első díjat". [12] (Valamit magamról. 210. old. Komáromi János „Emlékeim"

c. kötet.) Ez a kis elbeszélés nyomta tásban is megjelent. A novella arról szól, hogy Komáromi egy fiatal b ar á t j á val bebarangolja az Alföldet, s máról holnapra élnek, a jószívű emberektől kap na k szállást és élelmet, de a kirándulás végén az útközben többször méltatlankodó b ar át is kénytelen elismerni, hogy sok szép é lményt gyűjt ött, és az Alföld cso- dálatos varázsa őt is megfogta, s máskor is szeretne ilyen szép k i r á n- dulást tenni. A mű nek nincs szilárd kompozíciója, érett megformálása, mégis híven tükrözi Komáromi természetszeretetét és későbbi regényei- nek egyes alapmotívumait. Komáromi az elbeszélés megjelenésétől szá- m í t ja írói pál yáj át. Még VI.-os korában a Magyar Gyorsírók Egyesülete 1908 december 15-i pályázatán az első dí jat nyert e el, a velejáró 8 ko- ronával együtt. Komáromi nagy népszerűségnek örvendett a kollégium- ban, és heted- és nyolcad gimnazista korában több tisztséget bízták rá.

Elnöke lett a főgimnáziumi gyorsíró kö rn ek és az Erdélyi Önképzőkör- nek. „Az Erdélyi Önképzőkörben sok díjat vit tem el, s VIII.-os korom- ban egy regénnyel lette m első. „Tiszavidéki hangok" volt a címe, s 6 koronát n y ert e m vele. Első versem viszont, amellyel f el t ű nt em az ön- képzőkörben . . . a ,,Bujdosó K u r u c Keserve". . . [13] (Valamit mag a m - ról. 212. old. Komáromi Já nos „Emlékeim" c. kötet.) VII. gimnazista korában már gyakra n írt verseket, amelyek a Sárospataki Ifjúsági Köz- lönyben is megjelentek néha. Az élet h aj nal án kapaszkodó i f jú az első szerelmek ébredésének szálaiból fűzögeti verseit. A „Levél Ani kónak"

c. verse, amelyet 1908 novemberében írt Patakon, a szerelmes i f jú búcsúzó szavait próbálja költői formába kényszeríteni. Jelentősebb a

„Piroska ciklusa", amelyben a csokonaias dé vaj pajzánság hangvételét utánozza. Ezeket a verseket 1909-ben írta nagyrészt Patakon. A „Pi- roska édes!. . ." c. költeményében a legjobban tükröződik a Piroska v e r - sek alaphangulata.

Piroska lelkem

Csak még egy szóra!

Egyezzünk ki hát Szépen egy csókban.

Ezeknek a verseknek nincs különösebb mondanivalójuk, csak szí- nes, hangulatos képet festene k az i fj ús ág sajátságos, bohó világáról. Komáromi 1909-ben írt n éh ány verset az iskolai órák izgalmáról, és n é- h á ny tanárról is merészkedett humoreszkszerű verset fabrikálni. A „Di- csőítő óda B. F.-hez" c. versében an nak örvendezik, hogy végre meg- értet te a logika óra magyaráz atát. „Ad Fercorem B od nár"-b an pedig a tornaóráról a d humoros képsorozatot. A versek többsége díjat is n y e r t az önképzőkör pályázatán.

Az 1908—1909-es tanévben hetedikes korában a tanári kar javas- lat a alapján a kissé idegenül hangzó n evét Komár Jánost Komáromi Jánosra vált oztatj a. A névváltozással kapcsolatos összes hatósági üg y- rendezést az iskola eszközli. A dolgozatomban eddig is szándékosan a Komáromi nevet- használtam — jóllehet a Komár név lett volna a n év- törté nethű —, de sok f él re ért ésre adhatott volna alkalmat, ugyanakko r lényegileg a Komáromi n év használata semmi lényeges változtatást n e m kívánt az eddigi életrajzban, s nem eredményezett történelmietlenséget. Az 1909—1910-es t ané vb en Komáromi János utolsóéves v énd iákja let t a kollégiumnak. Ez az év is tobzódott a sikerekben. 1910. április 17-én Mikszáth K á l m án 40 éves írói jubileuma alkalmából nagy tetszés köze- pett e olvasta fel saját h umo res zk j ét: „Látogatás Mikszáth K ál m án n ál"

címmel. Az irodalmi sikerek mellé felsorakoztak a gyorsírói versen ye- ken 1910-ben elért szép eredményei. Komáromi Já nos azonban ne m hagyta ma g át elvakíttatni attól, hogy a kollégium bőkezűen szórja rá a babérait, h a n e m már készülődött komolyan az érettségi vizsgákra is.

Mindenki, aki személyesen lát ta őt diákkorában, úgy emlékszik rá, mi n t a szerénység, udvariasság és tisztesség élő mintaképére. Csupán egy pikánsabb, kissé szokatlan t e tt é re emlékszik vissza Deák Géza r a j z t an ár özvegye. VIII.-os korában Gál István teológus hallgatótól kölcsönkérte a zsakett jét egy mulatságra, és mámoros hangulatában a visszakíván- kozó bor ezer színével t arkította meg a kölcsönvett zsakettet. Mindezt azzal tetézte, hogy még csak bocsánatot sem kért a teológustól. Ez a kis kisiklás azonban egyedülálló volt, s feledtett e az év végi siker. 1910 nya rán ismét tiszta jeles lett a bizonyítványa, és az önképzőkörben a

„legjobb v e r s " első díj át 10 koronát, és a „legjobb próza" első d íj ának felét, 5 k o r o n át n y er t e el. A Kollener-alapítványból, mint a költészet- tanban a legjártasabb, 58 korona 72 fillért kapott. Az érettségin sem okozott csalódást az i f jú poéta-író. Jelesen érettségizett. Irodalomból

„az 1850-es évek költészetének főbb jellemvonásai" volt a kitűzött téma, amelyet a hozzáfűzött rangos várakozáson felül oldott meg. A szóbeli érettségi n a p j án délután lezajlott évzáró iskolai tor nav ersenye n Nóvák Sándor és Deák Géza t a ná rok is élénken tárgyalták Komáromi ragyogó érettségijét. Az i f jú írópalánta az „Epilógus" c. versével búcsúzott P a - taktól és a kollégiumtól, amelyben ar ról ír, hogy ú gy érzi, hogy n e m is tud elszakadni az i f j ú k o ra varázslatosan szép élményeinek színhelyétől.

A gi mnáz ium befejezése u t án lezárult életének egy szakasza, egy élmé- nyekben, ismeretszerzésben, őszinte emberi érzések gyűj téséb en gazdag korszak. A sárospataki évek kitörölhetetlen nyomot h agy tak Komáromi lelkében, s a későbbi él e t ú t ja során, mikor hagyta magát elvakítani va-

lamilyen szélsőséges, destruktív irányzattól, amikor szilárd világnézet hí ján gyakran a tévelygők árkába zuhant, akkor is ott kísértett benne P a t a k demokratikus szelleme. Sárospatakról P e s tr e került. Joghallgató lett. Gyermekkorát és diákéveit, beleértve a jogászkorszakot is, nagy regényciklusban örökítette meg Komáromi János. Szinte korszakolni lehet évekre a köteteket. A „Hé, kozákok"-ban még csak 3—4 éves, a

„Harangoz a múlt " - ba n az ötödikből a hatodik évébe forduló gyermek sorsát m u t a t j a be, a „Pataki diákok"^Jban m ár átlépi a kollégium küszö- bét, a „Régi ház az országútinál" c. regényében ötödikes gimnazista, s a „Pataki diákok" kedvenc Korpa bácsija már megvált a kollégiumtól, s „Az ősdiák"-ban már a hagyományos jogászélet úttiprója. Hol Mud- rony Sándor, hol Barla Jóska, hol Jánoska név alatt jelenik meg, de érezzük mindig, hogy az író sajátmagáról mesél. A műveiből összeállít- ha t nák az iró saját fogalmazású teljes életrajzát. De nemcsak a felsorolt regényekben, h a n e m szinte minden alkotásában, kivéve a történelmi l e - gényeket, de ideszámítva több kötetes novellagyűjteményét, ott szuny- nyad Komáromi életének egy kis darabja. Ezeknek az alkotásoknak

„legértékesebb öröksége mégis: a gy érmék hangulatai és látás- módj a". [14] (Karácsony Sándor: Komáromi János. 5. old.) 1910 őszén Komáromi János megérkezett az új izgalmakat és érdekességeket rejtő fővárosba, Budapestre. Az első hónapban már megszólal benne a pataki diák, aki olthatatlan vágyat érez a Bodrog-part után, és kitörölhetetlen képet őriz magában a szülőföldjéről. 1910 szeptemberében az elsőéves jogász a „Késői hangok " c. költeményében ezt í r j a:

Ősz van. A levél hull peregve S bánatos, nehéz felhők szállnak A Bodrogparti kék hegyekre.

Ezt a nosztalgiás vágyat a hazai tájak iránt némiképp enyhíti az, hogy 1910. november 3-án a Nagy Sándor rendszerű gyorsírás tanára lesz, s így rengeteg munkaal ka lma t talál, amely leköti minden idejét, s nemigen mar ad ideje a hazaszálló búsongó gondolatokra. Az első jogászévéről sajnos v a j m i keveset tudok, bár többször is megfordultam az egyetem Jogi Karán, de azt a felvilágosítást kaptam, hogy az 1910—

11-es, s né hány következő év okiratai mind elvesztek. A jogászévek alatt tovább fo ly ta t j a írói szárnypróbálgatásait, s egyre gyakr abban je- lennek meg novellái, főleg a Sárospataki Ifjúsági Közlönyben. Az I f j ú- sági Közlöny 1911. március 15-i száma közli az „Augusztus dé l ut án" c.

novelláját, amelyet Pestről küldött Sárospatakra. 1911 őszén Rákosi Jenő lapjának, a Budapesti Hírlapnak belső munka társa lesz. Ettől kezdve ont ja a novellákat, amelyek legtöbbször szülőföldjéről szólnak, és egy felvidéki kislány képe is megjelenik „beszélyeiben", Soltész Iréné. Soltész Ir énke egy igen jómódú nagygazda leánya volt. Öten vol- tak testvérek, két fiú és három leány. Soltész Irénke először 1910-ben a pataki jogászbálon látta Komáromi Jánost, a rokonok mutatták meg neki messziről. 1911-ben ismerkedtek meg személyesen és ettől kezdve az áhítatos diákszerelmek pezsdítő izgalmával utazgatot t az írósüvöl- vény Legenyére, Soltész Irénkéhez, későbbi feleségéhez, akit Icusnak

becézett. Komáromi János n é h á ny találkozás után a diákszerelmesek félénkségét levetkőzve, huszáros bátorsággal megkérte Irénke kezét, 1912 áprilisában, d e az apa azt mondta, csak akkor adj a hozzá a lányát, ha a jogi diplomával jelentkezik. A szerelmes poéta a „Hej, iharosi öreg er dő" c. versében azonban lírai lágysággal tovább szövögeti kettőjük viszonyát. 1912. október 1-től, m i n t önkéntesnek egy évre be kellett vo- nulnia a tiroli más odik császárvadász ezredbe. A bevonulásról ,,Az ős- diá k" c. művében emlékezik meg. Komáromi azért választotta a tiroli ezredet — amely akkor Bozenben állomásozott —, hogy jól megtanul - jon németül. Tirol vadregényes táj ain a zúgó Talfer folyó p a r t j án szí- vesen sétálgatott. Az író-önkéntes mintegy negyven ma g ya r fiúval szol- gált együtt. Ezredében diákos h u m o r a és közvetlen baráti modora miatt rendkívül kedvelték. A nagyob b hadgyakorlatok alatt elfáradt társait mindig felvidította szellemes, ötletes tréfáival. Egy 1935. m á j us 1-én kelt levelében beszámolt arról, hogyan barátkozott a né met szóval. Az első német n y e l vű „kalandban" Rácz Gyula önkéntes társával együtt vett részt. „Miután bele bújtunk az angyalbőrbe, az, első vasárnap dél- u t á n ra kértünk k e t t e n kimenőt. Laktanyánk Griesben volt, a zúgó Tal- f er folyócska t úls ó partján, ahonnét áthaladva a Talfer hídjá n, átlép- t ü nk Bozenba, Alig tettünk p ár lépést, amikor Rácz Gyuszi felütötte az or r át:

„Hát ez meg m i a csoda?"

Tudniillik a Talfer pa rtj ához közeleső egyik ormótlan épület hom- lokán ezt olvastuk: „Schlachthaus".

Nos . . . itt a ka d tu nk meg először a n é met nyelvvel! Annyi t tud- t u n k már, hogy a „Schlacht" csatát jelent, a Haus annyit, mint ház.

Tanácstalanul n é z t em rá Gyuszi pajtásra. . . . Csataház . . . Az! bólintott rá komolyan Rácz Gyula. Sokszor kellett kivonulni a gyakorlótérre, még többször h ú z ta vállunkat a bornyú, amire megtanultuk, hogy

„Vágóhídról" v a n szó itten, s e m mi másról".

A „Budapesti Hírlap"-tól a katonai szolgálata alatt is rendesen megkapt a a fizetését és ezért komolyabb összeggel rendelkezett mindig.

1913. április 23-án a sikertelen leánykérés évfordulójára „Icusnak" cím- mel verset írt Bozenben, a mel y ben humoros, csipkelődő hangon emlé- kezik a leánykérésre. 1913 októberében búcsút mond Talfer part ján ak és hazajön. A fenséges szép Tirol, a környezetváltozás sem t u d t a feled- tetni vele Soltész Irén képét, s ez a mély, igazi szerelem a nagy távol- ság ellenére is mégjobban meggy ökeredzett, s mindkettőjükben oltha- tatl an lánggal tüzelt. 1913 karácsonyán a szülök beleegyezésével meg is ta r tot ták az eljegyzést Legenéyén. Az eljegyzés óta szinte minden vasár- n a p j át Legényén töltötte az író, akinek írásai még gyakra bba n jelentek meg a „Budapesti Hírlap"-ban. Néha meglátogatta apját is, aki Nagy- mihályba költözött, és másodszor is megnősült. Az írói sikerektől felbá- torodott Komáromi, sürgette m ár az esküvő napját is, amelyet végre ki is tűztek. Másik öröm is éri az írót, ugyanis 1914. július 23-án jelent meg újabb t á r c á ja a Budapest i Hírlap-ban „Koczák indulá sa" címmel.

„Rá tíz nap m ú l va indultam Tirol felé". [15] (Naplója.) Komáromi nem sokáig élvezhette az írói sikereit és a mél yben gyökeredző, kristálytisz-

tává tisztult szereimnek a mámorát, mer t az 1914-ben kezdődő iszonya- tos világháború dur ván és embertelenül elszakította egymástól azokat, akiket a családért r ajongó szent hevület, az örökszép szerelem perzselő tüze, az őszinte barátság eltéphetetlen szála fűzött egybe. Soltész Irén is búcsút vett Komáromi Jánostól, aki 1914. augusztus 12-én a f r o n t r a indult. A háborús borzalmak, a lövészárkok idegtépő, vad lármája hir- telen kiragadják Komáromit a tervezett boldog élet álomszférájából, és a kegyetlen, embertele n valósággal, a háborúval kell megbirkóznia. 191.4 augusztus 16-tól szeptember 4-ig tartó naplótöredékében beszámol a lembergi úton való kínos vánszorgásáról. ,,A lembergi széles országúton me gy ünk előre, s déltájban iszonyú hőségben átvánszorgunk Lember - gen . . . Kulinovba n vagyunk, s p i h e n ü n k . . ." Szeptember 3-án azt je- gyezte fel naplójába: „Igen éhesek v a g y u n k . . . " Sok szenvedés, meg- próbáltatás érte Komáromit a hábor ú első évében, de valahogy mindig belső, lázas optimizmus forrósította a vérét, s bízott az élet erejében, a b é két vágyó emberek akaratában, s megérezte, hogy megmenekül az embertelen pokolból. Néha mégis elfogta a feltartóztathatatlan r e mé n y- telenség, a véres öldöklés és a nyomasztó tömegsírok hatására azt írta egyik művében: ,, . . . oh, akkor már n em volt semmi számításom többé, hogy talán még hazakerülök egyszer!" Ez a pesszimizmus azonban csak a pillanatnyi kétségbeesés szülötte, a benne szunnyadó ernyedetle n op- timizmus mindig felülkerekedett. A háború kitörölhetetlen nyomot ha - gyott Komáromiban, s ezekben a napokban nem egyszer f elmerült benne, ha nem is mondt a ki, hogy: mi az élet értelme és célja? A lövész- árok mélyén tomboló őrületben is szinte gombóccá zsugorodva próbált önmagának és társainak az élet új értelmét felvillantó eszméket adni.

„ . . . Komáromi legszebb, legfinomabb, szinte m ár a hallucináció hatá- r án mozgó, a lélek legtitkosabb rezdüléseit megéreztető írásai éppen ebben az időben keletkeztek. [16] (Pados Pál: Komáromi János, 11. old.) A kis, semmitmondó előrenyomulások után szeptember 4-én megkezdő- dött a hátrálás. Komáromi szeptember 4-én elszakadt ezredétől, és az ungvári tizenegyes honvédek ezredébe sodródott. A visszavonulás a r a - varuskai harcoknál kezdődött Przemysl, Niszkow, Bochnia, Wielicska vonalán hátrálnak. November 21-én Maszkownál kissé megszilárdítják a harci rendet, és t a r t j ák magukat, sőt három na p múlva ellentámadásba ak ar na k lendülni, azonban megtorpannak, ugyanekko r Komáromi ön- kéntes három géppuskagolyótól találva a maszkowi szántáson elterül. A háború első évében szerzett súlyos láblövés u tán a krakkói, m a j d a bécsi kórháziban f eküdt. A krakkói kórházban, mivel a főideg is meg- sérült a combján, le akarták amputálni a lábát. Komáromi azonban nem engedte, mondván, hogy ő már vőlegény, s hogyan jelenhetne meg a menyasszonya előtt féllábbal. Később Pestr e szállították, az Üllői úti Egyetemek Kórház Egyletének üdülőjében helyezték el. Lábadozása ide- jén rendezte sajtó alá a „Mit búsulsz, kenyeres . . ." c. művét, amely Komáromi első megnyilatkozása a háború borzalmairól. Ebből a há- borúellenes írásából kirajzolódik a szenvedések glóriájától övezett ma- gyar katona művészi sziluettje. 1915 f e b r u á r j á b an az Egyetemi Kórház- ban meglátogatta az írót menyasszonya és leendő apósa is. 1915 nyar án

a hűséges menyasszony még egyszer meglátogatta a vőlegényét, ekkor Nagy Sándornak, a gyorsírás megalkotójának meghívott vendége volt, aki nagy baráts ágban volt a „gyorsíró-matador" Komáromival. Az író ekkor is még a kórházban pihent, és jócskán bicegett. Nem sokáig m a - radt Komáromi ezután a kórházban, mert mi nt az irodalommal is fog- lalkozó rokkan t katonát Bécsbe rendelték, ahol a hadügyminisztérium sajtóosztályára k e r ü lt és a magy ar ügyek referensévé nevezsték ki. 1915 őszén került Komáromi Bécsbe és itt is ma r a d t 1917-ig. Ezt a két esz- tendőt örökíti meg a ,,Cs. és kir. szép napok" c. regényében. A fiatal író az említett m ű v é b en a merészen bíráló és az élesebb szókimondásra is kapható ember szerepében t ű n ik fel.

A költőnek az a feladata, hogy a magyar lapokat ellenőrizze, és a veszélyes, des truktív, háborúellenes cikkeket aláhúzza és jelentse. No- vellákat is ír Bécsben, amelyeket német nyelvre is lefordítanak és óriási érdeklődés kíséri őket. Mint irodalmi „hatalmasságot" az elaggott tábor- nokok is felkeresik, hogy semmitmondó verseiket Komáromi kegyeibe ajánlják. 1915 karácsonyán váratlanul Legenyén terem, hogy változat- lan hűségéről tanúbizonyságot tegyen a szeretett leendőbelije előtt. A hangulatos bécsi utcák z a já ba visszatérve sem homályosul el Soltész Ir énke képe, s egy alkalommal Komáromi ú j a bb szabadságot kér, hogy hazautazhasson menyasszonyához, vagy úgy is mondhatnánk, jövendő- beli feleségéhez. 1916. m á j us 25-én Legenyén megtartották az esküvőt.

A Soltész papa is elfeledt e m ár a háború zivatarában, hogy a jogászdip- lomát belépőjegyül követelte a családba nősülés zálogául. Az eltávozás k u r t a ideje gyors an elrepült, Komáromi egy ifjú, bájos feleséggel t é rt vissza Bécsbe. Közben az önkéntesből hadnagy lett, és lassan eljött az idő, mikor Ko má romi megvált Bécstől, és 1917-ben feleségével hazaköl- tözött Budapestre. Az i fjú asszony lakáshiány miat t nem maradhatott Pesten, és arra kényszerült, hogy egy rövid időre hazáköltözzék Lege- nyére. Egy évig külön éltek, ritkán tudtak csak találkozni. 1918 júliu- sában meghalt a magyar gyorsírás nesztora, Nagy Sándor, aki atyai ba- rátsággal viseltetett az író iránt, és Komáromiék az ő Szabóki utcai la- kásába költözhettek. Egyelőre Komáromi még a Budapesti Hírlap kö- telékeben ma r a d t . Az író emlékezetében tovább kísértett a háború szörnyű élménye, s valami végzetszerűséget is látott benne. A háború befejeztével megköt ött béke s em elégítette ki. A trianoni határok nagy- mértékben felbőszítették az írót, és mély sovinizmust szültek benne.

A sovinizmus és a z irredentizmus, mintegy fekélyes betegség végig- kísérték Komáromit egész életén, s hol erősebb, hol gyengébb f luc - tuatioval mindig a felszínre ke rü l tek Komáromi műveiben. Az 1919-es Kommün is idegen mara dt Komáromi számára, s nem értette meg az évszázadok óta el ti pr ot t milliók harci riadójának szavát, és távolmaradt a jogot és emberséget követelő proletárok barrikádjaitól. De a világ- hábor út és a prol etá rfor rada lmat követő évek hivatalos politikája sem elégítette ki Komá romi Jánost. A kormányzat bírálójává válik, azonban jobbról bírál és n e m balról. A forradalom bukása után nemcsak a poli- tikai életben, h a n e m az irodalmi életben is megindul a restaurációs fo- lyamat . A hivatalos irodalom úgy látta, hogy nincs más feladata, mint

az, hogy folytassa a hagyományok kitaposott útját, vagyis a nemzeti klasszicizmusban, az úgynevezett népi-nemzeti irányban l át ták az iro- dalom fejlődésének ú t j á t. A hivatalos irodalom képviselői rágalmakat szórtak a Kommü n nek a proletariátus számára sorsfordulót hozó n a p - jaira, és üldözték azokat a haladó gondolkodású írókat, akik eg yütt- érzéssel szemlélték a munkásság nagyszerű harcát, vagy részt vettek a derűsebb jövő formálásában.

A 10-es évek végén Komáromi az újságírás mellett egyre több időt szentelt a novella- és regényírásra. 1917-ben jelent meg a ,,Tilinkó" c.

elbeszéléskötet, 1919-ben pedig megjelent az első regénye, az „Elment a nyár". Még 1919 őszén az „Elment a nyár"-ból színdarabot kezdett írni, „Falusi j áté k" címmel. „Császár Elemér külön figyelmeztetett, hogy í r j am át". [17] (Naplója.)

1919 augusztusában megszületik Ágneske, Komáromiék első g y er - meke, s ettől kezdve az apa elhatározza, hogy fizetésének egy részét minden h ón ap ban félreteszi Ágnes részére. 1920. március 11-től egy új naplót kezd írni, amelyben rendszeresen bejegyzi jövedelmét és kiadá- sait, regényeinek és novelláinak megjelenéseit, és sok magánjelleg ű beírást eszközöl. A naplóját kisebb megszakításokkal 1937. f eb r u ár 2-ig vezette. Komáromi köziben megvált a Budapest Hírlap-tói, és Milotay István lapjához, az „Üj Nemzedék"-hez került. 1920 decemberében Mi- lotay vezetésével az egész szerkesztőség kivált az Üj Nemzedékből, és Milotay István és Pethő Sándor vezetésével megalapították a „Magyar- ság" nevű napilapot. Komáromi János is a Magyarság munk at ársa lett.

A Magyarság Habsburg-párti legitimista lap volt. Komáromi nem volt legitimista, azért volt itt, mer t innen nyugodtabban bírálhatta a k o r - mányt. Később Tormay Cecil lapjához, a „ Napkelet "-hez megy, amely a hivatalos irodalom politikájának szószólója volt. Tormay Cecil la pjánál azonban sok tehetséges és jóhiszemű író is megfordult, akiktől Komá- romi sokat tanulhatott.

Komáromi János egyre nagyobb erővel látott hozzá, hogy gazdag élményanyagából novellákat és regényeket formáljon. A napilapok és folyóiratok hasábjain egyre gyakrabban tűnnek fel Komáromi f olyta- tásos novellái és regényei, sőt néhá ny elismerő cikk is születik. A h i - vatalos kiritika is kezdi elismerni Komáromi tehetségét. De nemcsak ú j- ságokban, h ane m regényalakban is megjelennek írásai. A 20-as évek elején k erül nyomtatásra a „Rongyos Gárda", „Szegény legények",

„Esze Tamás . . .", „Zúg a fenyves", „Vidróczki s még n éhány ágról- szakadt", „Hé, kozákok" és a „Régi szerető". A „Zúg a f en yv es " „Teri"

címmel, a ,,Hé, kozákok" pedig „Hé, Kozákén" címmel néme tül is m eg - jelent. Az 1920-ban kezdett naplójában szinte minden nap jár ól pontos beszámolót ad. 1921. április 30-i d á t um alatt ezt ol vashatju k: „E hó nap utolsó napj a annyiban érdekes, m er t ugyané hónap első napj án dél- előtt 11 óra 11 perckor lé pt em be a szombathelyi püspöknek, Mikesnek kert j ébe . . ." [18] (Naplója.) Számomra, mint szombathelyi tanárnak, kuriózumszámba menő érdekesség az, hogy Komáromi Já nos Szombat- helyen is megfordult. P ár sorral lejjebb ezt írja naplójába Komáromi János: „tegnap volt kilenc éve, hogy megkértem Icust". Alatta ez olvas-

vasható: „Mától fogva fixfizetésem öt és egyéb jövedelmem tíz száza- lékát Ágneske részére f og o m eltenni". (Naplója.) Ilyen változatos, hete- rogén szövegrészek vál togatj ák egymást a napló minden lapján. 1921- ben a Pe t őfi Társaság mun kásság ának elismeréseképpen tagjai sorába választja. M a j d a Petőfy-ere klyék és kéziratok elhelyezésére alakított Petőfi Ház nak az őre lett. 1922-ben a Bajza utcai Petőfi Házban k ap- nak lakást. Egyesek szerint a ház rendkívül tűzveszélyes volt. Mikor Komáromi ezt meghallotta, nagyon megijedt, s n e m is nagyon mer t el- távozni a házból. Ha elment, mindig ar r a kérte Licskónét, a házmestert, hogy ne f ű t s ö n. 1923-ban m ár a Petőfi Társaság titkára. 1923 júliusában születik meg Jánoska, a család második gyermeke, a mindenkori ked - venc. Az író ren dkívül büszke gyermekeire, és társaságban csak róluk áradozik.

írói p á l y á ja is egyre felfelé ível, népszerűsége szakadatlanul nő.

A 20-as évek derekán lát napvilágot a „Pataki diákok", az „Idegen leány", „Hat vőlegény" c. művei. Komáromi azonban ezekben az évek- ben sem lát világosabban, s bár a k o r mány állandó bírálója marad, de viszont akkor érik meg íróilag, mikor az ál írói ellenzék magához t u d j a vonzani, s mi v el nincs szilárd haladóan előrelátó világnézete, ezért b e- leesik az ál írói ellenzék vermeibe. írásaiban néha fel-felbukka n a k ét- kedés hangja, de Komáromi hatalmas optimizmusával mindig megnyug- tatóan oldja me g magának a kétségokozta problémákat. A növekvő írói hírnév is megny ugt at ól ag ha t rá. 1924 december 27-én a „Magyar Gyorsírók Egyesület e" alelnökévé választja.

Az 1925-ös év betegséggel kezdődött. Rengeteg időt töltött íróasztala mellett, csak úgy ontotta regényeit, és az óriási erőfeszítés felőrölte idegeit. 1925. f e b r u ár 24-től március 13-ig a III. számú Belgyógyászati Klinikán f e k ü dt „encephalitis lethargia" diagnosissal. Ugyanezen évben volt az erős spa nyol nát ha-j árv ány, amelyet szintén megkapott. Az erős nátha a mozgatóidegeket t ámadta meg, arra is gondoltak, hogy agy- kéreggyulladása van. Ehhez járul a magas vérnyomás is. Többször vért vettek tőle. Az orvosok fe l té t l en klímaváltozást javasoltak. Ettől kezdve sokszor meg f o r d u l t Üjhel yen, Patakon és Miskolcon. Különösen P a t a - kon tölt hosszabb időt, s minde n évben többször vissza-visszatér. 1926- ban a „Pataki diákok" megjelenésekor nagy vacsorát adtak tiszteletére Sárospatakon, amelyen az ünnepi köszöntőt Üjszászy Kálmán szenior mondotta, aki jelenleg a Pat ak i Nagy Könyvtár igazgatója. Ez időben ismerkedett m e g az író Egey Antallal — aki ez időben is Sárospatakon tanár, akivel rokonságba is került — és együtt j ár t ak gyakran ki rá n- dulni, főleg Felső-Regmecre, mert o n n a n a Ronyva part járól láthat ta kedvenc f a l u j á t, Legenyét. Egey tanár elmesélte, hogy ekkor a betegsé- gével járó f á r a d t ság erősen látszott r a jt a . Ábrándozó, csapongó ember volt, nem n ag y o n lehetett vel e beszélgetni, m er t mindig a saját gondo- latain j árt az esze. Lassan, vontatottan beszélt. Szinte minden ismerő- sének suttogóvá gyengült h an g j án eldicsekedett azzal: a „Zúg a f e n y - ves" tizenötezer példányban jelent meg. Patakon legtöbbször a kollé- giumban szállt meg. Sok időt töltött együtt kedvenc barátaival. H. Bathó János zenetanárral, Kiss István ügyvéddel és Bálint József tanárral.

Deák Géza r aj zt an ár özvegye elmondta, hogy ny ar a n ké nt az író mindig ellátogatott szőlőjükbe, a Királyhegyre. A f é r je néhá ny ceruzarajzot is készített Komáromiról. Más alkalmakkor együtt át men tek Harsányi István főkönyvtáros szőlőjébe. It t mindig jókedvűnek és megelégedett- nek látszott Komáromi, de f e j fá j á s ról g y akr a n panaszkodott. Vissza- térve Pestre mindig lázasan tovább dolgozott.

Az íróbarátok és a hivatalos irodalmi élet vezetőinek ú j a bb elisme- rését és egyben k it ün teté sét is jelzi, hogy 1928-ban a Kisfalud y Társa- ság b ef o gad j a t a g j a i közé. Ez a várat lan öröm büszkévé t e t t e Komáromi Jánost, s még nagyobb becsvággyal fogott az alkotáshoz. H ár om ked- venc témaköréből formázta regényeit. A szülőföld édes-bús hangulat á- ból, feledhetetle n emlékeiből, a ku rucko r heroikus harcaiból és a vi- lágháború egyre benne őrlődő fékevesztett viharából. 1927-ben került kiadásra a ,,Cs. és kir. szép napok". 1928-ban ú j ra k i ad j ák „Esze Tamás, a mezítlábasok ezredesé"-t, ugyanebben az évben jelenik meg a „Szülő- földem szép határa", a „Régi ház az országúinál", a 30-as évek elején pedig a „Rongyos Gárda", „Harangoz a múlt ", „Csatangolás minden- f el é" és az „Ordasok". 1929. f e b r u ár 9-én a sárospataki Refo r mát us Fő- gimnázium Erdélyi János Önképzőköre műsoros estet rendezett. Ezen az ünnepi ülésen Komáromi János felolvassa „Egy régi önképzőkör" c.

karcolatát, amely páratlan tetszést aratott, s melegen ünnepelték az intézet egykori diákját. 1929 m á j us 11-én a „Magyarság" adott vacso- rával egybekötött ünnepi fogadást, amelyen a l ap min den jelentős mu n ka t ársa megjelent. A sok munka, utazás, ünneplés, Komáromi le- gyengült szervezetét erősen igénybevette. J ár á sa egy re lassúbb lett, f ej - tartása megmerevedett. A mozgatóidegek is egyre kényszeredettebben végzik f unk ció ju ka t. A „Petőfi Ház" gondnoksága is egyre jobban fá- rasztja, ezért 1929-ben leköszön a tisztségéről, és a Ráday utca 32-be költözik. Még néha ellátogat Pat akra, m er t ott a k uru cko r levegője érinti. A ku rucko r egész életére kiható benyomást gyakorolt Komáro- mira, különösen Rákóczi fej edel em és Esze Tamás alakja izgatta a te- hetséges művészt. 1933 október végén el is látogatott Rodostóba, a Bu j - dosó Fejedelem utolsó otthonába, s meghatottságáról is számol b e ké- sőbb a „Kétszáz esztendeje" c. novellájában. (Öszi ve r őfény c. kötet.)

„Álltam sokáig a Magyarok utcájában, elmondhatatlan érzések között". A kurucvilág hazafias szelleme haláláig i hlet ője ma r ad t Ko máromi J á- nosnak. Rákóczi bujdosásáról „Zágon f el é" címmel regényt írt.

Az 1933-as év jelzi Komáromi írói p ály áj ának t e tő pon tj át. Ekkor ünneplik 25 éves írói jubileumát. Lelkes íróbarátai, az írásaiért rajongó olvasóközönség, a hivatalos irodalom vezéregyéniségei, s n e m túlzás, h a azt mo n dj uk , az egész mag y a r társadalom köszönti, és meleg szere- tettel gratulál a népszerű művésznek. A napilapok és folyóiratok tele van na k Komáromi dicséretével, és részleteket közölnek egyes alkotásai- ból. Az eddig kiadásra k erü lt műveinek megj elenik díszkötéses g y ű j t e- ményes kiadása. Lelkes ováció, a bensőséges ünnepségek sorozata, a nagy nemzeti tiszteletnyilvánítás, ne m teszi elbizakodottá Komáromit, s továbbra is szerényen, hétköz,napian él, csendes visszavonultságban, f á ra d ha t at l an alkotásban. Pados Pál l eírja egy n a p j á t: „Kora reggel

kel, a délelőtti órákat az íróasztala mellett töltötte, ahol szinte megállás nélkül írta tele apró gyöngybetűivel a papírlapokat, de oly könnyedén és önmagától ömlőén, hogy kéziratán csak a legritkább esetben látunk javítást, vagy törlést. Amit délelőtt írt, délután maga gépelte le, még a kefelevonatoka t is ő javította át legszívesebben, gondosan ügyelve, nehogy hiba kerüljön a szövegbe. Az esti órákat a szerkesztőségben töl- tötte, ahol mu nka tár sa inak egyik legszeretettebb, legmegbecsültebb jó ba r átja volt". [19] (Pados Pál: Komáromi János. 14. old.)

Komáromi n a gy o n szerette a családját, s m u n k a közben is gyakr an eljátszott két kis gyermekével, Jánoskával és Ágneskével. Bájos, lebi- lincselő történeteket mond el gyermekeiről a ,,Nagyleányka, kisle- gényke" c. novellás kötetében.

A hatalmas és erős ember egészsége a 30-as évek közepén tovább romlott. Marék A n t a l : „Találkozás az íróval és költővel" c. cikkében így számol be (nem szó szerint). Marék Antal a Magyarság szerkesztősé- gében felkereste Komá romi Jánost, aki gyorsan beszélt, tele volt te tt - vággyal, ambícióval. A „Zúg a f e n y v e s " c. regényét emlegette gyakran . A benne szereplő szépasszony sorsáról mindig kérdezősködött. Évek múl t án mélázva j á rt a folyosón, zavartan beszélt. Nem dolgozott már olyan kedvvel. Szótlan lett, szemeiben idegesítő f é ny lappangott. Érezte, hogy beteg, s az írás sem ment m ár neki, pedig régebben nagyon sze- retett írni". [20] (Magyar Album 6. kötet, 1942. évf. 92—94. old.)

A beteg író csend és nyugalom után vágyott. 1934 őszén a kelle- mes budai Schwartze r utcába költöztek. Az idilli csendesség, a budai hegyék tiszta levegője sem használt már a beteg írónak. Egyre szomo- rúbb, gyengébb és betegebb lett. A régebbi hűlésből kifolyólag agy- kéreg-gyulladást ka pott , amely később vesebajjal komplikálódott. 1937 f e b r u á r j á b an b e f e k ü dt a „Herzog" Klinikára, de akkor még ne m jöttek rá, hogy vesezsugorodása van. Felesége gondosan ápolta hazatérte után. Az író rendszeresen diétázott. 1937 májusában vesevérzést kapott. Ek- kor állapították me g a vesezsugort. A nyáron még egyszer volt vese- vérzése. Szeptember 22-én az Amerikai úti Zsidó Kórházba szállították, ahol Kövessy professzor mi nde nt elkövetett. Komáromi aggódó feleség is vele lakott egy szobában a kórházban. Komárominé elmondta, hogy állandóan telefonhoz hívták, m e r t percenként érdeklődtek az ur a álla- potáról. Végül is attól tartott a sok virrasztástól elgyötört asszony, hogy akkor következik b e a tragédia, amikor ő éppen nem tartózkodik a szo- bában. Ezért me g k é rte a portást, hogy adjon választ az érdeklődőknek. Az utolsó napon, ami kor még eszméletnél volt Komáromi, hazajött Kő- szegről fia, Jánoska, őt látva, utolsó fényes mosolyával ragyogott a ked- vencére. 1937. október 7-én, csütörtökön éjjel félegykor kettőt köhintett,

az arca hirtelen n yug odt r a simult és végleg elszenderült.

A szerény modo r ú, bánatosszemű, nagytehetségű író „halála szeret- tei között keserű gyászt, munk atárs ai között mély megdöbbenést, olva- sóinak széles t á bo rá ban pedig őszinte sajnálatot keltett". [21] (Pados Pál: Komáromi J á n o s. 14. old.) Másnap az „Űj Magyarság" így emléke- zett meg róla: „ha r mi nchá rom kötet mar adt utána, két gyerek és heroi- kus feleség . . . írásai a lelkünkben maradnak".

Az egész társadalom kifejezt e mély és őszinte részvétét a jeles író halálakor. Komáromi n e m tartozott az úgynevezett zseniális írók közé, de az egyszerű emberekhez közelálló témái, diszkrét hangulatsejtései, megkapó fordulatai sók gazdag élménnyel bővítették az olvasók isme- rettárát. Világnézete n e m volt szilárd, nem volt haladó, a sovinizmus és irredentizmu s áramlatai is megkísértették, sokszor h ag yta magát elva- kítani a soviniszta eszmék vad fergetegétől. A világháború u t án írt novelláiban sokszor túlteng a soviniszta hang, és a környező n ép ek és nemzetiségek ellen uszít. Ez súlyos hib ája és tévedése volt Komáromi Jánosnak, de az ál-írói ellenzék gerinctelen csapdái, amelyekbe Komá- romi beleesett, nagymér tékben hozzájárultak ahhoz, hogy a f ia ta l és tehetséges író n e m jutot t előbbre az eszmék f ro n tj á n.

1937 és 1938-ban az újságok tele voltak f á j da l m as megemlékezé- sekkel és Komáromi munkásságát értékelő cikkekkel. A „ Pásztor tűz"- ben Császár Károly emlékezik Komáromi János ra: „Komáromi magá- ról ír, azonban művészi ihlete színes, gazdag, ötletekkel tölti meg a saját élettörténetének vázát. A saját életét adj a a gazdag ihlető fantázia öt- vözetével . . . Nála a kisebb novellában vagy karcolatban is a na g y élet parányi darabját kapjuk , mely az egészet tükrözi . . . Komáromi műal- kotásai az ő szépségeszményének, derűlátó hitének, az elmúlásban is az újrakezdés lehetőségeit lát ó életigenlés bizonyságtevői". [22] (1937. évf.

360. lap.) Császár Károly próbál rávilágítani Komáromi színes t éma- bőségére, és ráérez arra, hogy minden írásában önmagát adja. A Petőfi Társaság 1938-ban, halálának első évfordulóján széphangú megemléke- zést tartott . A „Koszorú", a Petőfi Társaság Közlönye így ír róla: „Ez a fiatalság a magyarság szeretete és lelkének mélységes ismerete, vala- mint a nyelvnek szokatlan szépsége azok a kincsek, amelyek műveiben fol yta tták lángoló életét a korán elköltözöttnek". [23] (1938. évf. V. kö- tete, 59. old.)

Márai Sándor a Kisfaludy Társaság 1938. december 7-én tartot t ülésén a „Felvidéki író" címmel előadást olvasott fel. „Az írók makacs, és heves lokálpatrióták. A kíváncsiság, a féltés, az emlékezés kénysze- rétől h a j t v a jár vissza képzeletük a szülőföldjükre. Minden író ugyanaz t a t á j at festi örökké: a „gyermekkor t áj ai t". [24] (Kisfaludy Társaság Év- lapjai. Új Folyam. 60. kötet. 254—257. old.) Márai különös súllyal Ko- máromi tájábrázoló művészetét feszegette, jól megérezte, hogy re génye hőseinek hangulata szoros kapcsolatban van a havas t áj rideg de r me dt - séget árasztó kilátástalanságával, avagy az ébredező természet színpom- pás rügyfakadásával. Másrészt Komáromi gyerekkorának örök emléke a Bodrog-parti tá j. „Ilyen megkötözött, megigézett, megszállott írója volt a gyermekko r tájainak". [25] (Márai Sándor: „A felvidéki író." Kisfaludy Társaság Évlapjai. Űj Folyam. 60. kötet. 254—257. old.)

Komáromi életútja érdekes és változatos volt. A nincstelen sze- génység mélyéből jött, s hírneves íróvá lett, Móricz Zsigmond és K r ú dy Gyula kortársa. Komáromit kevésbé emlegetik, mi n t említett ko r t á r- sait. Móricz Zsigmond, s még né há n yan t ú lj ut ot t ak a két világháború közötti beteges nosztalgia útvesztőjén, s fel adják a ra ng - és címkórság kétesértékű harcát, s bátran vállalják a paraszti származást. Komáromi

n e m jutott túl e z e n a nemesség utáni nosztalgián. Bár Komáromi az elkeseredett szegénység kétségbeesett harcát dokumentálja, de lázadás nincs nála, a társadalmi problémák forradalmi megoldásától visszariad.

Ezek a korlátok és a fellobbanó soviniszta láng szorították háttérbe Komáromi Jánost. Komáromi Jánostól minden hibája ellenére ta nulhat - t un k . Megmutatta, hogy az emberek csak békében élhetnek boldog al- kotó életet, m e r t a háború csak véráldozatot követel, gyűlöletet szít és nyomort hoz. Az embereket egymáshoz őszinte érzés, áldozatvállaló szeretet, a legbensőbb énben gyökerező szerelem kötheti csak össze.

A természet örök szépségei megnyugvást, bizalmat és új erőt adnak az embernek, és rá i rá ny í tj ák az emberek szemét az esztétikai szépre.

Mélységes h u m á n us tanulságok szunnyadna k Komáromi alkotásainak a mélyén. Egy kissé félresiklott életút, de egy bizonyos területen felü- letes életszemléletből fakadó torzítások, de sok komoly tanulság, m ű- vészi átélés, he lye nként meste ri ábrázolásmód — ez Komáromi János életműve.

Komáromi János társadalomszemlélete és kompozíciós művészete regényei ^alapján

Karinth y Frigyes egyszer tréfásan azt mondta Fü st Milánról, hogy amiint megtanult írni, megírta összes műveit, s azóta egyebet sem tesz, mi nt átírja őket. Ka rin thy m i n d e n t r é f á j á n ak mélyén valami f r appá ns igazság rejlik, a me ly a h u m o r szárnyán is egy mélyen megfontolt, ko- moly ítéletet r e j t magában. Ez a szellemes aforizma bizonyos mérték- ben érvényes Komáromi művészetére is. Komáromi Jánosnál is nehéz egy határozott fejlődési i rá n yt kimutatni, talán olyan fejlődésről b e - szélhetünk, m i n t a népköltészeté, vagyis új és új variációk születnek a kiválasztott témákról, az alaptémát bdkroztatja, illetve a kész műveket csiszolja, gazdagítja, vagy új epizódokkal bővíti.

A zsinóregyenes fejlődési irány hi á nya azonban ne m jelenti azt, hogy Komáromi témahiányban szenved, va gy regényeinek kompozíciós szerkezete t el j es e n elvetendő. Talán a túlgazdag témaanyag, a sokrétű élmény felhalmozódása Komáromiban is egyik oka l ehe te t t — a m ár elemzett, illetve elemzendő többi ok mellett — annak, hogy az író nem tudott egy bizonyos ir ány ban határozottan elindulni, m e r t a sokfelé ágazó témákból s em tudot t mindi g egy olyant kiválasztani, amelyikből haladó, korszerű regényt formálhat ott volna.

Komáromi képzeletvilágát három f o rr ás táplálja: a gyermekkori élmények, a szülői ház, az iskola, a falu; másodszor a történelem, k ü- lönösen a felső-tiszavidék váraihoz, kastélyaihoz és az ott élő történelmi személyekhez — főleg Rákóczihoz, Esze Tamáshoz és általában a k u r u - cokhoz fűződő történetek; harmadszor az első világháború személyes háborús „élményei", s próbálja a világháború magyar katoná jának vé- res emberi sziluettjét megrajzolni. Komáromi regényeinek negyedik cso- portjáról is beszélhetnénk, amelyben az örök emberi viszonyt, a nő és f é r fi kapcsolatát elemzi, s a világháborúban megfáradt, há nyatott életű

ember visszatalálását m u t a t j a be a békés emberi életbe. Komáromi témaforrásait sor ráveszem, s röviden elemzem a témakör be tartozó főbb regényeit, s kiválasztom a témacsoportból azt a regényt, amelyik a leg- jellemzőbb a rr a a témakörre, azt részletesen elemzem, s utalok azokra a közös kompozíciós vonásokra, amelyek a többi regényre is érvénye- sek, s továbbá igyekszem kihámozni a regényekből Komáromi politikai nézeteit, és rávilágítani az adott társadalmi helyzetben felvetődött kér- désekre adott helyes vagy helytelen válaszaira, és ráérezni a Komáromi- kompozíció sajátosságaira.

Komáromi első számú ihletője a szülőföld volt. ,,A gyermekko r fe- lejthetetle n emlékei, az átéltség szubjektivitása mély és sajátos lírával f ű ti át azokat a regényeit, amelyekben gyermekkorát, szüleinek küz- delmes életét, a kis falu csendes és mégis olyan tragikus világát festi". [26] (Pados Pál: Komáromi János. 16. oldal.) Komáromi nemcsak szüleinek, kedvenc rokonainak, ismerőseinek képét rajzolta meg, hanem a hazai t áj is örök díszlet ma ra dt Komáromi regényeiben. A szülőföld- ről szóló írásaiban elsősorban önmagát, küzdelmes gyermekkorát, i fj ú vá zsendülését és az érettség, az egyetemi évek első villanatait kapjuk.

Mint az életrajzban már vázoltam, műveiből összeállíthatjuk Komáromi i fj ú ko ri élettörténetét, két-három évestől egészen az egyetemi évekig.

Eszerint sajátmagáról és szülőföldjéről írt főbb műv e i: a „Hé, kozákok",

„Harangoz a múlt", „Pataki diákok", „Régi ház az országúinál", „Az ősdiák". Komáromi sajátmagáról és környezetéről vall ezekben a mű- vekben, de ez a szubjektívizmus ne m öncélú, me r t a sorok mélyén nagy tanulságok, bátor figyelmeztetések és szuggesztív problémaláttatá- sok szunnyadnak. Amikor magáról szól, szinte min den szegényparaszt családnak ad valami biztató reménysugárt. Ez a regényciklus a gyer- meki lélek rajza az első öntudatra rezzenéstől az ér ett férfiv á való ser- dülésig. Már a 4—5 éves kis Komáromi észreveszi ébredező értelmével, nyiladozó eszével, hogy szülei milyen nyomorba n élnek, s azt is, hogy nincs meg a harmónia a szülők között. Ezt m u t a t j a be a „Hé, kozákok"- ban és a „Harangoz a múlt" -ban. Mudrony József — így hí vj ák Komá- romi a pját a „Harangoz a múl t " - ban — sokat iszik, s udvarolgatni jár a kulosárnéhoz. Mudrony József felesége így panaszkodik a falu kedvenc, fiatal, bájos tanítónőjének, Annus kisasszonynak: „Mán megint ivott valahun, tán a kul cs á rné ná l. . . Istenem, mi lesz velünk ebbe a szegénységbe!" [27] (Harangoz a múlt. 43. oldal.) Ezeknek a re- gényeknek az a fő sajátosságuk, hogy a gyermek — Komáromi — apró eszével mindent meglát és megsejt, és az író a gyermek aspektusán keresztül mu t a t be és értékel minden eseményt. A gyermekkoráról szóló regények legjellegzetesebbike kétségkívül a „Pataki diákok". A Komá- romi-féle regényszerkesztés tipikus alkotásának is nevezhetjük. A „Pa- taki diákok"-ban a kis Barla Jóskát — a regényben így nevezik Komá- romi Jánost — a nagymúltú, heroikus történelmi próbálkozások pati- nás városába viszi, ahol az ijedtszemű gyermeket az ő képzeletvilágá- ban óriássá magasztosult felsős diákok, teológusok és professzorok ve- szik körül. Legtöbb if júkoráról szóló regényében a főhős — maga az író - a felnőtteket számára elérhetetlen magasságba helyezi —, akik