A FOTOSZINTÉZIS I N T E N Z I T Á S Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó V I Z S G Á L A T Á N A K EREDMÉNYEI B Ü K K Ö S É S TÖLGYES
T Á R S U L Á S N Ö V É N Y E I N É L
DR. SUBA JÁNOS—NÉMETH VILMOS—DR. LÉGRÁDY GYÖRGY
B e v e z e t é s
A termesztett n ö v é n y f a j o k produktivitásának vizsgálata mellett az I. B. P.
program keretében, megindult a természetes ökoszisztémák hasonló célú k u t a - tása is. Ennek alapján m á r elkészültek a Föld vegetációjának produkciótér- képei, modelljei (Lieth, Watt). Részleteikben e felmérések még nagyon h i á n y o - sak. M u n k á n k célkitűzése volt, hogy a hazai bükkös és tölgyes társulások jellemző f a j a i n a k megállapítsuk a fotoszintetikus intenzitását és ennek a l a p j á n mutassunk rá a társulások fotoszintetikus sajátosságaira.
A n y a g és módszer
Vizsgálatainkat a b ü k k i „Őserdő" Aconito-Fagetum és a „Síkfőkút P r o - ject" területén levő Quercetum petraea-cerris növénytársulás f a j a i n á l végez- tük. A bükkösből 10, a tölgyesből 12 virágos n ö v é n y f a j t teszteltünk. Ezek nevei, rövidítéseik és sorszámozásuk:
Tölgyes társulás fajai:
1 . Q. P- Quercus petraea 7. E. V . Euonymus verrucosus 2. Q. c. Quercus cerris 8. A. t. Acer tataricum 3. L. V . Ligustrum vulgare 9. V. 1. V i b u r n u m lantana 4. C. m. Cornus mas 10. L. X . Lonicera xylosteum 5. A. c. Acer campestre 11. C. o. Crataegus oxyacantha 6. E. e. Euonymus europaeus 12. B. r. Bromus ramosus Bükkös társulás fajai:
13. F s. Fagus silvatica 18. A. ps. Acer pseudoplatanus 14. G. o. Galium odoratum 19. A. P- Acer platanoides 15. I. n. Impatiens noli-tangere 20. S. e. Sanicula europaea 16. O. a. Oxalis acetosella 21. G. h. Glechoma hederacea 17. M. P- Mercurialis perennis 22. H. e. Hordelymus europaeus
511
A fotoszintetikus aktivitás meghatározása ^COo fixálás után, a minták radioaktivitásának mérése alapján történt. A ^'CCb fixálást az 1. sz. ábrán látható berendezésben végeztük. Ehhez tartozik egy négy rekeszre osztott kazetta (a). Ebbe kerültek azok a lemezek, amelyekre a tesztnövényeket he- lyeztük el.
A kazettához csatlakozik egy reakcióedény (b), egy hűtőspirál (c) és egy membránpumpa (d). A doboz lezárása után, egy zárt rendszer alakul ki a felsorolt részek között, melyben a gázok cirkulációját a membránpumpa biz- tosítja. A belső hőmérséklet növekedését megakadályozza a hűtőspirál, melyet hidegvízbe merítünk, valamint a doboz tetején elhelyezett vizet tartalmazó kád.
A tesztnövények leveleiből átlagmintát vettünk és fajonként 24 db 7 mm 0 korongot vágtunk ki dugófúróval. Ezeket a nedves szűrőpapírral bevont lemezeken helyeztük el. A kazetta lezárása után, a reakcióedénybe híg nátron- lúggal bemostuk az inaktív és radioaktív BaCOs-ot. A kémhatás jelzésére metilvörös indikátort használtunk. A széndioxidot perklórsavval szabadítottuk fel. Ez a fixáló rendszerben mintegy négyszer magasabb koncentrációt ered- ményezett az átlagosnál. Ilyen magas értéknél a CO2 koncentráció kisebb ingadozásai már nem befolyásolják a fotoszintézist. így tehát a COj-ot állandó, stabil faktornak tekintettük minden mérésnél. A CO2 felszabadítása után 15 percen át sötétben cirkuláltattuk a gázokat, mialatt a belső tér atmoszférájában a COo koncentráció kiegyenlítődött. Ezt egyórás fixálás követte, miközben a pumpa állandóan áramoltatta a gázelegyet. A CO2 fixálást a reakcióedénybe juttatott 6 N NaOH-dal állítqttuk le, mely a CCVot mintegy 15 perc alatt lekötötte. A levélkorongokat meleg vasalóval szárítottuk meg. A radioaktivitás értékeit folyadékszcintillációs méréssel határoztuk meg, minden esetben 24 minta alapján. A kapott cpm értékeket nmol-ba és mg-ba számítottuk át és a területre (dm2) vonatkoztattuk. (Az átszámítás menete 1. sz. mellékletben.)
Az eredményeket félkvantitatívaknak tekinthetjük, melyek jó alapot adnak az összehasonlításhoz. A mennyiségi meghatározás eltérései eredhetnek az izo- tóp effektusokból, az alkalmazott mérési eljárás hibáiból. A kapott értékek a nettó fotoszintézishez állnak közel. Figyelembe kell vennünk, hogy a gáz- elegy CO2 tartalmából az egyórás fixálási idő alatt mód van kisebb mértékű reasszimilálásra is. Voznesenskii javasolta, hogy a Szén—14 módszert másoktól, mint pl. az ,,infra-red" gáz analízistől függetlennek kellene tekintenünk ered- ményeit illetően is.
Eredmények és értékelésük
1980. június 7-én végeztük a bükkös és tölgyes társulás fajainál a 14COo fixálást. Ez laboratóriumi viszonyok között történt 6000 lux fényintenzitás és 25 °C hőmérséklet mellett. A fotoszintézis azonos feltételei jó alapot adtak a fajok produktivitásának összehasonlítására. Az összes vizsgált f a j C02 felvé- telét a 2. sz. ábra mutatja be, az értékek növekvő sorrendjében. Ezek nagyság- rendben közelállnak az irodalomból is ismert adatokhoz, de az ennél valamivel kisebb mennyiségük összefüggésben lehet az izotóp méréstechnika fentebb említett hibáival. Jarvis (1964) közlése szerint néhány lombhullató fa és bokor CO2 felvétele 5—10 mg dm~2 h_ 1. Az ábra sávozott oszlopai a tölgyes társulás fajaira vonatkoznak, melyek a Bromus ramosus kivételével fás növények.
A sima oszlopok a bükkös fajokat ábrázolják, közülük három fafaj, a többi
1. sz. ábra. A fotoszintetikus széndioxid fixáláshoz használt berendezés
lágyszárú. A CO2 felvétel átlagértéke 1,447 mg dm~2 h—1, melyhez közelálló fajok: Acer tataricum, Mercurialis perennis, Quercus cerris, Sanicula europea, Viburnum lantana. Nagyobb mennyiségű, de közel azonos értékű 2 mg dm~2 h—C O 2 felvételt produkált a következő hat f a j : Fagus silvatica, Loni- cera xylosteum, Impatiens noli-tangere, Acer platanoides, Galium odoratum, Cornus mas. A szélső értékeket a tölgyes fajok képviselik. Az Euonymus verrucosus (2,53 mg CO2 d m- 2^ " "1) és a Ligustrum vulgare (2,73 mg COo d m- 2 h—1) kiemelkedő teljesítményétől a Quercus petraea és az Acer campestre jelentősen elmaradt 0,143, ill. 0,48 mg CO2 d m- 2 h ~1 fixálással. A legnagyobb 19,2-szeres eltérés a Quercus petraea és a Ligustrum vulgare CO2 felvétele között adódott, az utóbbi javára.
A 3. sz. ábra külön-külön mutatja be a bükkös és tölgyes f a j o k CO2 felvételét. Ebből kitűnik, hogy a bükkös f a j o k között kisebbek a produktivitás- beli különbségek, mint a tölgyes fajoknál. Az előbbieknél a maximális eltérés a Hordelymus europaeus (0,481 mg CO2) és a Galium odoratum (2,07 mg CO2) között 4,2-szeres, a tölgyes f a j o k 19,2-szeres értékével szemben. A két társulás f a j a i közti különbséget jól kifejezi a standard deviáció, mely a bükkös fajoknál 0,554, a tölgyeseknél pedig 0,787-es értékkel szerepel. Mindezekből arra követ- keztethetünk, hogy a szélsőségesebb, főleg a szárazabb és melegebb ökológiai viszonyok mellett — mint a tölgyes társulásban — az egyes fajok produkti- vitása közti eltérések nagyobbak, mint a kiegyenlítettebb, páradúsabb mikro- klimatikus viszonyok között élő — pl. bükkös társulás — fajoknál. Valószínű a tölgyesek növényeinél, vízgazdálkodásuk javítása miatt a sztómák reziszten- ciája nagyobb, ami csökkenti a gázcserét. Ennek extrém példáját m u t a t j a a Quercus petraea sztómáinak scanning e. m.-os képe (1. sz. kép), mely feltevé- sünket alátámasztja. Anatómiai felépítésükben a xeromorf bélyegek dominál- nak: a mélyen elhelyezkedő sztómákat — számos kutinléc övezi. Az így lassúbbá váló gázcsere jelentősen csökkenti produktivitásukat.
A CO2 fixálásnak egy növényre jutó átlagértéke a tölgyes fajoknál:
1,388 mg| dm- : 2 h_ 1, a bükkös fajoknál: 1,46 mg d m- 2 h~1, ami az előzőhöz viszonyítva 4,57%-kal nagyobb produkciót jelent.
Az egy órán át tartó CO2 fixálás eredményeit egy évre számítottuk át oly módon, hogy egy napot 12 órának, egy vegetációs időszakot 207 napnak vettünk.
Az így kapott értékeket a 3. sz. ábra oszlopaiban tüntettük fel. Az eredmé- nyek hasonlóak Ovington (1956) által közölt nettó primer produkcióhoz, pl.
a Fagus silvatica-nál 505 g m~2 é v- 1 értékkel csaknem egybevág méréseink alapján számított 489,59 g m ~2 é v- 1 CO2 fixálás. A Quercus petraea-nak viszont, az általunk még 35,4 g m ~2 é v- 1 C 02 felvétele messze elmarad az Ovington által közölt 202 g m~2 é v- 1 nettó primer produkciótól. E f a j r a vonatkozó igen kis produktuvitási értéket m á s méréseink is igazolták (Suba és mtsai 1981). A Ligustrum vulgare és az Euonymus verrucosus következetesen nagy fotoszinte- tikus produkciót mutattak évente 679, ill. 630 g m ~2 C 02 felvételükkel.
Külön kiemeltük a f á k a t , cserjéket és a lágyszárú növényeket és azokat az évi CO2 fixálásuk mennyisége alapján rangsoroltuk:
1 5 22 6 1o 12 16 11 & 17 2 20 9 21 13 10 15 19 14 4 7 3 Qp. Ac He. £> A.ps. Br Qa Co. Ai. Mp Ű.c. Se. VI. G.h. Fs. L.x. In. Ap. Go. C.m.Ev. L.v.
OS
h í ?
a ö 10
OJ -.o
G - o 1
' e o fN % "O
O) "G ö
Ol > Ci y
^ «i cr^a,
ZUI 6 09'SL S
6£'90S
£€'SOS
6S'687
0£'0L7
ei'tsz
U
<Ei , Y
<©l , 3 H , :
ZW16Z
S - s i v: to
nt ej
7S'S9l
9ŐZZL
O iá
w R 096L9 08'0€9
Á9'9£S Z7'667
S-ÜJ S á
£SSA£
99'/££
«3 y
S s l io'isz
"o
•ö Cn 2 I 00
(ocn 9&ZEZ
SJ
N
£ R 8£'l9L
zee ii
7S£
i -
•c' Qj UT
£ O Ö
10"
< Q.
3 :
- J Uj
e o - J : v o a '
o Cj U' QI QJ.
UJ
^ o a a
3. sz. ábra: Tölgyes A- és bükkös B-fajok széndioxid felvétele mg dm—2 h~!1 és
m—í e v-
1. sz. kép: A Quercus petraea sztómájának scanning e. m.-os képe
517
F a j o k C 02 f i x á l á s g m—2 év—1
s . - d e v . s X
C 02 f i x á l á s b ó l egy f a j r a j u t ó
% - o s é r t é k Fák
1. Q u e r c u s p e t r a e a 35,4 2,12%
5. A c e r c a m p e s t r e 119,32 179,37 7,12%
10. A c e r p s e u d o p l a t a n u s 185,54 11,08%
2. Q u e r c u s cerris 337,56 20,170/o
13. F a g u s s i l v a t i c a 489,59 29,26%
19. A c e r p l a t a n o i d e s 506,39 30,25%
Á t l a g : 278,96
T O f i x á l á s s - d e v C°2 f i x á l á s b ó 1
F a j o k S ^ i f r f f , "g m — e v ~ ' s x v d e V" egy f a j r a j u t ó 0/ -os é r t é k Cserjék
5. A c e r c a m p e s t r e * 119,32 3,37%
6. E u o n y m u s e u r o p a e u s
11. 11. C r a t a e g u s o x y a c a n t h a 254,07 7,18%
8. A c e r t a t a r i c u m 274,25 7,76%
191,56
9. V i b u r n u m l a n t a n a 375,53 10,62%
10. L o n i c e r a x y l o s t e u m 499,42 14,11%
4. C o r n u s m a s 536,67 15,17%
7. E u o n y m u s v e r r u c o s u s 630,8 17,83%
3. L i g u s t r u m v u l g a r e 679,8 19,21%
Á t l a g : 393,02 Lágyszárúak
22. H o r d e l y m u s e u r o p a e u s
12. B r o m u s r a m o s u s 232,96 8,69%
16. O x a l i s acetosella 250,42 9,34%
17. M e r c u r i a l i s p e r e n n i s 291,82 10,89%
128,62 20. S a n i c u l a e u r o p a e a
21. G l e c h o m a h e d e r a c e a 410,3 15,32%
15. I m p a t i e n s n o l i - t a n g e r e 505,35 18,85%
14. G a l i u m o d o r a t u m 515,6 19,25%
Á t l a g : 334,95 Á t l a g é r t é k (CO2 g m- 2 év~~ a l a p j á n a d ó d ó e l t é r é s e k a CO2 f i x á l á s b a n : Fák Cserjék Lágyszárúak
278,96 334,95 393,02
< <
1 2 x 1 17 x
27,70% ' 33,26% ' 39,03%
* A f á k és a c s e r j é k k ö z ö t t is s z e r e p e l .
Az összeállításokból kitűnik, hogy a f á k átlagos produktivitása legkisebb, de a Fagus silvatica és az Acer platanoides jelentősen kiemelkednek. A négy Acer f a j közül az A. platanoides mintegy 3—4-szeresen t ö b b CCVot fixál, mint A. campestre, az A. pseudoplatanus és a cserjék közé tartozó A. tataricum.
Még nagyobb, közel 10-szeres a különbség a Quercus f a j o k között, a Qu. pet- raea igen kis fotoszintetikus aktivitása miatt.
A cserjék 1,4-szeresen több COj-ot fixáltak a fáknál. Itt adódtak a csúcs- é r t é k e k : C o r n u s mas 536,67 g, Euonymus europaeus 630,8 g és a Ligustrum vulgare 679,8 g évi produkcióval. A standard deviáció é r t é k e is a cserjéknél (191,56) nagyobb, mint a f á k n á l (179,37).
A lágyszárúak köztes helyet foglalnak el a produktivitásban és értékeik jobban közelítenek egymáshoz.
Ö S S Z E F O G L A L Á S
A bükkös és tölgyes növénytársulás f a j a i fotoszintézisének értékeit álla- pítottuk meg '''CO? fixálás a l a p j á n . A tölgyes társulás f a j a i között nagyobbak a produktivitásbeli különbségek. A Quercus petraea a legkisebb mennyiségű 0,143 mg d m- 2 h—1 kötött mg. A Ligustrum vulgare és az E u a n y m u s verrucosus u g y a n a k k o r kiemelkedő értékkel 2,736, ill. 2,539 mg CO2 d m- 2 h—1 szerepeltek.
Ez mintegy 19-szeres különbséget jelent. A bükkös f a j o k átlagos produkciója 4,57° o-kal nagyobb. Az átlagos széndioxid fixálás legnagyobb a cserjéknél és legkisebb a fáknál. A fák között az Acer platanoides és a F a g u s silvatica lényegesen nagyobb fotoszintézis értékekkel rendelkezett, m i n t a többi f a f a j . Az Acer platanoides más Acer f a j o k n á l 3—4-szer produktívabb. Az Quercus cerris közel 10-szer több CC>>-ot kötött meg, mint a Quercus p e t r a e a .
319
1. sz melléklet
Az alkalmazott számítások menete:
1. A fotoszintetizáló kazetta légterében a CO2 koncentráció és a radioaktivitás értékének beállítása.
2. A minták radioaktivitásából (cpm), a f e l v e t t COj mennyiségi megállapítása.
1, a) A CO) koncentráció beállítása
Célunk volt, hogy a légkör átlagos CCV koncentrációjának négyszeresét 0,12% v/v-ot állítsuk elő, a BaC03-ból felszabadított C02-al.
Ehhez figyelembe v e t t ü k a kazetta levegőjében m á r meglevő kb. 0,03%- os CO2 koncentrációt is, ezért 0,09%-nak megfelelő CCVot kellett f e j - leszteni.
A fotoszintetizáló r e n d s z e r (kazetta + reakcióedények + csövek) térfogata 2100 ml, melyben a 0,09%-os CO2 koncentráció kialakításához szükséges C 02 ml-ben:
0,09% konc. 100 ml-ben 0,09 ml CCVnak felel meg 2100 ml-ben x
x = 1,89 ml C 02
1,89 ml CO2 előállításához szükséges BaCO.j mennyisége:
24 000 ml CO2 fejlődik 197 g BaC03-ból 1,89 ml CO2 fejlődik x
x = 15,5 mg BaCO: !
A levegőben van 5,3 m g BaCO:i-nak megfelelő CCX Az egész kazettában tehát 20,8 mg B a C O j - n a k megfelelő CO2 mennyiség van.
b) A radioaktivitás értékének beállítása
Célunk volt 1 ju Ci ju m o l- 1 CO2-OS atmoszféra létrehozása. A fotoszin- tetizáló rendszerben 20,8 mg BaCO;í-ból fejleszthető CO2 mennyiség van, mely ml-ben k i f e j e z v e :
197 mg BaCO.5 24 ml CO2 20,8 mg BaCO.j x x = 2,53 ml C 02~
Mol-ban kifejezve:
24, ml C 02 1 m mol 2,53 ml CO2 x
x = 0,105 m mol = 105 /< mol
1 ju Ci /í m o l- 1 r a d o a k t i v i t á s ú atmoszféra beállítása: A 105 /u mol CCh-hoZ m e n n y i ^CC^-ot kell felszabadítani 290 fi Ci m g- 1 spec, aktivitású Ba1 4C03-ból. ^
290 jLi Ci van 1 m g B a " C 03- b a n 105 > C i van x B al rC 03- b a n
x = 0,362 m g Ba14CÖÍ~~
Tehát, ha 0,362 mg Ba^CO.-j-ból és 15,5 mg BaCo3-ból szabadítjuk fel a C02-ot, a k k o r k a p u n k a fotoszintetizáló rendszerben, mintegy 0,12%-os CO2 koncentrációt 1 u Ci (37 kBq) fi m o l- 1 radioaktivitással.
A minták radioaktivitásából (cpm érték), a felvett CO> mennyiség meg- állapítása mg g~[-ben
a) A cpm átszámítása dpm-be;
cpm — háttér x s.
dpm —
hatásfok
b) a dpm átszámítása / / C i , ill. kBq-be:
a Ci = dpm
2,22 x 10,j
kBq = tu Ci x 37
c) A f( Ci érték átszámítása // mol-ba és mg-ba:
1 fu Ci 11 m o l- 1 radioaktivitás esetén , 1 fi Ci érték megfelel 1 ju mol C02-nak
1 fi mol = 44 x 10~:! mg COo
A fotoszintézis során felvett COj mennyiség mg-ban = a kapott 11 Ci érték x 4 4 - 1 0-
Az értékeket a b e m é r t m i n t a szárazanyag súlyára, m a j d egységnyi súly- ra (g) vonatkoztattuk.
Konkrét bemérés Bal''CO.!-ból: pl. 0,583 mg ez megfelel az adott rend- szerben
———= 1,61 u Ci 11 m o l- 1 radioaktivitásnak.
0,362
A minta radioaktivitása volt pl. 98 u Ci 1 (szárazanyag), mely mg-ban kifejezve':
1,61 fi Ci radioaktivitásnál 1 fi mol COj rendelkezik 98 a Ci radioaktivitásnál x x = 60,869 fi mol CCb
1 fi mol C 02 0,044 mg 60,869 fi mol C P2 x x = 2,6782 mg C 02
IRODALOM
C a o n e l , M. G. R., a n d L a s t , F. T., e t . 1976: T r e e P h y s i o l o g y a n d Yield I m p r o v e m e n t . A c a d e m i c Press, L o n d o n , NY., S a n F r a n c i s c o .
Collier, B. D., Cox, G. W., J o h n s o n , A. W., Miller, P. C. 1973: D i n a m i c ecology, D o u g h e r t y , P. M„ T e s k e y , R. O., Phelp/s, J. E. a n d H i n c k l e y , T. M . 1979: Netl P h o t o s y n t h e s i s a n d E a r l y G r o w t h T r e n d s of D o m i n a n t W h i t e O a k (Quercus a l b a L.). P l a n t P h y s i o l . 64:930—935.
Incoll, L. D. II. 2. 1977: F i l e d s t u d i e s of P h o t o s y n t h e s i s . M o n i t o r i n g W i t h 14 l 4C 02
EECP—6:137—155
J a r v i s , P. G. a n d J a r v i s , M, S. 1964: G r o w t h r a t e s of w o o d y p l a n t s . P h y s i o l . P l a n t 17,654—666.
K r a m e r , P . J . a n d K o z l o w s k i , T. T. 1975: P h y s i o l o g y of W o o d y P l a n t s . A c a d e m i c P r e s s , N e w York, S a n F r a n c i s c o , L o n d o n ,
O v i n g t o n , J . D., 1956: T h e f o r m w e i g t h s a n d p r o d u k t i v i t y of t r e e s p e c i e s g r o w n in close s t a n d . N e w P h y t o l , 55:289—304.
S u b a , J., L é g r á d y , Gy., P o z s á r , B., S z a r v a s , T. 1981: A f o t o s z i n t e t i k u s 14 1 4C 02 f i x á l á s és a C:N viszony é v s z a k o s v á l t o z á s a i a „Síkfőlkút P r o j e c t " c s e r e s - t ö l g y e s f a j a i n á l M á t r a M ú z e u m É v k ö n y v e (in p r i n t ) .
Voznesenskii, V. L., Z a l e n s k i i , O. V. a n d A u s t i n , R. B., 1971: M e t h o d s of m e a s u r i n g r a t e s of p h o t o s i n t h e t i c a s s i m i l a t i o n of isotopic f r o m of c a r b o n — 1 4 — d i o x i d e . I n :
„ P l a n t P h o t o s y n t h e t i c P r o d u k t i o - n : M a n u a l of M e t h o d s " (eds. Z. S e s t a k , J C a t s k y a n d P. G. J a r v i s ) , 267- 93. D r . W. J u n k : T h e H a g u e .
Kivonat
A dolgozat bemutatja egy Bükk hegységi bükkös (Aconito-Fagetum) és egy cseres- tölgyes (Quercetum — petraeae-cerris) növénytársulás jellemző fajainak fotoszintetikus intenzitását, ^CO-j fixálás alapján. Rámutat a két társulás fotoszintetikus produktivitása közötti különbségekre. Feltárja a fák, cserjék és a lágyszárú növények, valamint a rokonfajok közötti eltéréseket a C02 fixálásban. Feltűnő a Quercus petraea gyenge (0,143 d m ~ %_ l) CO2 fixá- lása. Legproduktívabb fajok: a Ligustrum vulgare (2,737 mg CO2 d m- 2 h~J) és az Euonymus verrucosus (2,539 mg CO2 dm_ 2h—'). A bükkös társulás fajainak átlagos produkciója 4,57%-al nagyobb a tölgyes fajoknál. Az utóbbinál a fajok jobban eltérnek a CO2 fixálás képességben. A fafajokat átlagosan a legkisebb
produktivitási érték jellemezte, a cserjéket a legmagasabb.
523
Abstract
On the basis of the ''COu incorporation the study presents-the photo- synthetic intensity of one of the beech forest communnities (AconicoT.Fagetum)
and of the oak forest communities (Quercetum petraeae-cerris) from Bükk mountain. It points out the differences between the photosynthetic produc- tivity of the two communities. It reveals the variables between trees, shrubs and herbs as well as relative species in the fixation of CO-?. It is conspicuous how low the value of CO2 fixation by Quercus petraea (0,143 d m_ Jh_ l) is.
The most productive species are; Ligustrum vulgare (2,737 mg CO2 dm~2h~') and Euonymus verrucosus (2,539 mg CO? d m- 2h ~j) . The average productivity of the species of the beech forest community is greater by 4,57%-as compared to that of oak forest species. The species in the latter community seem to have a larger diversification in the capacity of the CO2 fixation. The least productivity appears characteristic of the trees and one of the greatest shrubs.
Resümee
Die Abhandlung stellt die photosynthetische Intensitát der charakteris- tischen Arten der Pflanzengesellschaften eines Bükk-Gebirgischen Buchen- waldes (Aconito-Fagetum) und eines Zerreichenwaldes (Quercetum-petraeae- cerris) auf Grund der Fixierung '''COa dar. Es wird auf die Unterschiede zwischen den Photosynthetischen Produktivitáten beider Pflanzengesellschaften hingewiesen. Es werden die Verschiedenheiten der Báume, der Gebüsche und der krautigen Pflanzen, sowie ihrer verwandten Arten in der Fixierung CO2 aufgeschlossen. Die schwache Fixierung CO2 (0,143 d m- 2 h- 1) von Quercur petraea ist auffallend. Die produktivsten Arten sind: Ligustrum vulgare (2,737 mg CO2 d m- 2 h—') und Euonymus verrucosus (2,539 mg CO2 d m- 2 h—D i e Durchschnittproduktion der Arten der Buchenwaldgesellschaften ist um 4,57%
grower als bei den Arten des Eichenwaldes. Bei dem letzten weichen die Arten des Eichenwaldes von Fixierbarkeit CO2 besser ab. Die Baumarten werden durchschnittlich von dem kleinsten Produktivitátswert, die Gebüsche von höchsten Wert charakterisiert.
