Collette, Jean–Michel: A tudományos kutatómunka fejlesztése Nagy-Britanniában

(1)

142 da ország közöl adatokat. Ezek; karüol,

sárgarépa, hagyma, zöldborsó, zöldbab, spárga, paradicsom, alma, körte, cseresz—

srn'rxsz'rnmx monALm nem:

kált adatokon kívül, más adatokat is fel-u—

dolgoztak és széleskörű: számításokats'vé—a—

geztek a felvételi módszer különbségéből nye, szilva, földieper. , eredő eltérések lehetősé—aszerinti— ki—

_A kiadvány elkészítéséhez az egyes küszöbölésére.

nemzeti statisztikai hivatalok által publi— (Ism: Ujhelyi, Tamás)

KULTURSTATISZTI KA

Collette, J can—Michel:

A tudományos kutatómunka fejlesztése Nagy—Britanniában

(ha recherce -— développement en Grande- Bretagne.) —- Canters de l'lnstitut de, Science Economlgue Appliguée. 1961. Suppl. No. no.

5—183. p.

Szerző a bevezetésben megállapítja, hogy napjainkban mindazoknak a közgaz- dászoknak, akik a társadalom fejlődésé—

nek rugóit és mechanizmusát vizsgálják, figyelmet kell fordítaniuk a tudományos kutatómunka fejlesztésének kérdésére.

Leszögezi, hogy választása ebben a tanul—

mányban azért esett Nagy-Britanniára, mert egyrészt az angol és a francia viszonyok sok vonatkozásban azonosságo—

kat mutatnak, — így a források, a tradi—

ciók, történelmi, gazdasági viszonyok és a szervezeti formák tekintetében —. más- részt pedig azért, mert Angliában beha—

tóan foglalkoztak a kérdés vizsgálatával.

Rávilágít azokra a tényezőkre, amelyek a tudományos kutatómunka közgazdasági jelentőségét kiemelik.

Szerző a bevezetőben rámutat a kérdés tanulmányozásának újszerűségére, kiala- kulatlanságára, a dokumentumok hiányá—

ra, és következésképpen a vizsgálat

nehézségeire.

A tanulmány első fejezete a tudomá- nyos kutatómunka fejlesztésének kérdé—

seit tárgyalja.

Nagybritannia a tudományos kutató- munka fejlesztésére a bruttó társadalmi termék 1,8 százalékát fordítja és ezzel mind az Egyesült Államokat, mind a több európai országokat megelőzi. Az egyes szektorokra előirányzott költségek eléggé szóródnak, jellemző azonban, hogy a nemzetvédelem az első helyet foglalja el.

Szerző megállapítja, hogy a kutatásra szánt összegek az utóbbi években átlago—

san évi 20 (korábban évi 10) százalékkal emelkedtek, de ugyanakkor hangsúlyozza a rendelkezésre álló adatok megbízhatat—

lanságát is. ,

A továbbiakban. a korábban e tárgy- ban megjelent publikációkat ismerteti és a statisztikai számbavétel problémáival foglalkozik, majd az 1955. évi felvétel adatait elemzi.

E felvétel adatai szerint az angol tudo——

mányos kutatómunka finanszirozásábanu döntő szerepet az állami szektor játszik:

az összes kutatások költségeinek 74, eaz—

ipari kutatások költségeinek 69 százalé—, kát fedezi. Míg az összes költség három- negyed részét a katonai szervek juttatják, addig az ipari kutatások költségeinek 95 százalékát fedezi a honvédelem. _

Jóllehet az eszközök tekintetében ilyen magasfokú koncentráltSág mutatkozik, a források felosztása az egyes szektorok kö- zött igen egyenlőtlen. Az ipari, kutatás háromnegyed része három iparág;— a— re—

pülés, a vegyipar és a villamosgépipar területén folyik. E három előtérbe helye—

zett szektoron belül sem oszlanak meg azonban arányosan a ráfordítások, mert.

például az aeronautika az összes ipari ku- tatás 43,7 százalékát képviseli és megha- ladja a vegyipari és villamosipari kuta- tások együttes összegét (31 százalék) is.

A három kiemelt szektor a tudomá—

nyos kutatók 67,3 százalékát foglalkoz- tatja. A kutató mérnököknek és az egyéb kutatóknak a kutatómunka területén alkalmazott összes munkaerőhöz viszonyi—

tott aránya 1956—ban az alábbi:

Ipari átlag (100 alkalmazottnál

többet foglalkoztató vállalatnál) 445 százalék Vegyipar ... 473 "

Villamosgépipar:

Elektronika ... 6,6 ,, Erősáramű gépgyártás 5.3 ,, Egyéb vilamosgépgyártás .. 57.8 ,, Repülés ... van ,, Műszeripar ... 652 ,,

Az adatok alapján joggal szűri le a szerző azt a következtetést, hogy 1955—ben Nagybritanniára mind a finanszírozás, mind a források felhasználása szempont—' jából a tudományos kutatómunka rend- kívül koncentráltsága a jellemző.

1955 után, illetve 1958—ban már az esz- közök arányosabb elosztására is töreked- nek. A D. S. I. B.. (Department of Scienti—

fic and Industrial Research) második hivatalos vizsgálatának eredménye szerint ' a három kiemelt ágazat összköltsége 75—

ről 70 százalékra csökkent, ugyanakkor még ennél is jelentősebb az a tény, hogy az aeronautika részesedése 44 százalékról

(2)

143

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

34 százalékra esett, míg a másik két ki—

emelt ágazaté 10—12 százalékkal nott,__,te- hát a kiemelt ágazatok között az aranyes—

sag jelei mutatkoznak. Ugyanakkor egyes új ágazatok: a gép— és hajógyártás és a műszeripar részesedése is emelkedett, így tehát az arányosságra való törekvés mel—

lett a tudományos kutatómunka területe

is kiterjedt. ,

Jellemző vonás az angol tudományos kutatómunka fejlődésében az e célra tor- dított összegek jelentős, évi 15—20 száza—

lékos emelkedése is.

Szerző a tanulmány második fejezeté—

ben a tudományos kutatómunka megszer—

vezésének történetét ismerteti, a század- fordulótól kezdődően az ipar és az állami szervek szerepének, a hivatalos intézke- déseknek interpretálásán keresztül, és be- mutatja az egységes tudományos kutató—

szervezet kialakulását.

Szerző részletesen tárgyalja a D. S. I.

R. szervezeti, működési felépítését, a tu—

dományos kutató intézetek, az egyetemi kutatómunka, az egyes mellérendelt szer—

vek működésének célját, feladatát, lehe tőségeit, a gazdasági élettel való kapcso—

latát. Külön fejezeteket szentel a külön—

böző magánalapítványok, a Royal Society és az ún. kutató egyesületek szerepének, az állami szubvencióknak és a tudomá—

nyos kutatómunka célkitűzéseinek, illetve elért eredményeik bemutatására.

A továbbiakban szerző azt a kérdést igyekszik tisztázni, hogyan határozható meg egy adott gazdaságban a kutató—

munka optimális mennyisége. Kifejti, hogy jóllehet a tudományos kutatás bizo—

nyos autonómiával rendelkezik, vagyis

saját törvényszerűségei vannak, kapcsolata a gazdasági élettel egyre szorosabb és a gazdaság fejlődését ,a kutatómunka fejlődése határozza meg. A tudományos kutatás két fő típusát különbözteti meg:

az alkalmazott és az elméleti kutatómun- kát. Meghatározza az alkalmazott kuta- tások optimális nagyságának feltételét is:

dRc el I dRr

d]

)

ahol

Rr -— a tudományos kutatásokra for—

dított beruházások hozamát, Ro —— a termelési beruházások hoza-

mát, ?

I — az összes beruházásokat jelenti.

Szerző a fenti feltételt grafikusan is áb—

rázolja és megállapítja, hogy a tudomá—

nyos kutatásokra fordított beruházások emelésének két akadálya lehetséges: 1. a csökkenő hozamok, 2. a termelő beruhá—

zások viszonylagos nagyobb produktivi—

tása. '

Az ún. elméleti kutatómunka és a gaz—' dasági élet kapcsolata nem annyira vilá—

gos, mint az alkalmazott kutatómunka esetében. Emellett az a nehézség is fel- merül a kutatómunka közgazdasági vizs—

gálatánál, hogy sok nem tudományos jel—

legű (például katonai, tehát titkos) vonat—

kozása is van.

Végezetül szerző utal a tudományos kutatómunka nemzetközi összefüggéseire.

(Ism.: Simon Józsefné)

TERÚLETI STATISZTIKA

Alampiev, P. M.:

Gazdasági rayonírozás a Szovjetunióban

(Ekonomicseszkoe rajonirovanle (SzSzSzRJ Moszkva. 1959. Goszpolitizdat 263 p.

A gazdasági rayonírozások kérdése már a szovjethatalom első éveiben az érdeklő—

dés középpontjába került. Azóta termé—

szetesen a termelőerők és a társadalmi viszonyok fejlődése új követelményeket támasztott, de a rayonirozás jelentősége továbbra is megmaradt. A tudományos kutatás különösen megélénkült a XX.

kongresszus után, illetve, amikor elhang- zottak N. Sz. Hruscsov tézisei a gazda- sági irányítás átszervezéséről. A könyv történeti áttekintést ad a Szovjetunió gazdasági rayonirozásáról, de ezzel kap-

csolatosan tisztázza az alapvető elvi kér—

déseket és fogalmakat is.

A szerző mindenek előtt megvizsgálja a gazdasági rayon fogalmát. Elemzésének alapjául Lenin ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" c. műve szolgál. Ennek alapján hangsúlyozza a rayonok kialakí—

tásában a munkamegosztás szerepét, és bírálja Fortunatov orosz statisztikus meg- határozását. Egyben elveti azokat a pol—

gári nézeteket, melyek szerint a gazda- sági körzet nem objektív kategória, ha—

nem kizárólag az ember tudatos tevé- kenységének terméke.

Az alapvető elvi kérdések felvetése után az orosz közgazdaságtan erre vonat—

kozó eredményeit ismerteti, éspedig a for—