A termelékenység emelkedésének és a létszám növekedésének a termelés növekedésére való kihatása körül folyó vitához

SZEMLE

A termelékenység emelkedésének és a létszám

növekedésének a termelés növekedésére való kihatása körül

folyó vitához

1952 május óta a "Statisztikai Szemlé"-ben, illetőleg a ,,Bér- és Normá"—ban nyitt vita folyik a termelékenység emelkedésének és a létszám növekedésének a termelés növe—

kedésére való kihatásairól.

HozzásZÓIásommal szeretném a kérdés megnyugtató tisztázását és az egységes elern- zésí módszer kialakítását elősegíteni Szükségesnek tartom, hogy az problémát elsősor—

ban gyakorlati szempontból vizsgáljuk annál is inkább, mert félő, hogy egyes hozzá—

szólások egyoldalúan elméleti jellege miatt, a vita a gyakorlatban felmerülő problémák—

tól eltávolodik.

Hozzászólásomat három főrészben foglalom össze:

I. Az eddigi álláspontok; áttekintése érdekében egy már ismert példán keresztül szük- ségesnek tartom mégegyszer röviden bemutatni a vitának aazon pontjait, amelyekre nézve a vélemények megegyeznek és azt a pontot, mely körül a vita folyik. Ebben a részben ismertetném az egyes számítási módszert képviselő elvtársak érveit és indokolásaít, majd ezen számítási módszerekről alkotott véleményemet. s ennek kapcsán saját állásponto- mat is.

II. Ebben a részben ... lényegében hozzászólásomnak ez a: fő része —— a különbözö számítások eredményeiben a gyakorlatban mutatkozó eltérést kívánom bemutatni. Ez véle- ményem szerint lehetővé fogja tenni a vita megnyugtató lezárását.

III A levonható következtetések összefoglalása I."

Előre szeretném bocsátani hogy e kérdés tisztázhatósága érdekében az alábbi példa és fejtegetés a második időszakban ugyanolyan körülményeket (azonos munkanapszám.

munkaigényesség, stb.) tételez fel, mint az első időszakban

Teljes termelés Munkások áűagos ál- Egy munkára jutó

terváron lományi létszáma termelési érték Időszak

Ft %-ban ra ! %—ban Ft l %-ban

Bázis—idő ... 400 000 100 0 80 100 0 5 000 100 0 Beszámolási idő ... 462 000 115 5 84 105 0 5 500 110 0

Változás ... -l-—62 000 —l—15 5 Jr! 4—50 44500 4—10 0

A 62000 Ft termelés emelkedésből:

a) létszámemelkedés kihatása -— — —— —— —— —— —— — ——- 20000 Ft

(létszámemelkedés és a bázistermelékenység szorzata '

4X5000—20 000)

b) termelékenység növekedés kihatása —— ——- —— —-— —- -—- —-— —— 40000 Ft

500X80240 000)

SZEMLE % 157 *

a; b) termelékenységemelkedés és iétszámemelkedés együttes kihatása 2000 Ft létszámemelkedés és a termelékenységi növekedés szorzata

4 X 500 : 2000)

Az eddig megjelent cikkek tanúsága szerint a vita résztvevői egyetértenek, hogy a termelés növekedésének a)--val jelölt része a létszámemelkede's, a termelés növekedé- sének b)--vel jelölt része pedig a: termelékenység növekedés kihatása.

A vita azon folyik, hogy a termelés növekedésének a b)-vel jelölt része melyik tényező hatásaként jött létre

1. A vitát elindító Kápolnai elvtárs és Martos elvtárs az a, b)-vel jelölt vitatott termelésnövekedést a termelékenység-változás kihatásának tulajdonítják.

Ennek alapján a 62000 Ft termelés-emelkedésb'ől:

a) létszámemelkedés kihatásai -— —- __ ... __ _. _ zoooort 32.396

(létszámemelkedés és a bázis- termelékenység szorzata) *

b) termelékenységnövekedés kihatása —-— —— -—— -——- —— 42 000 Ft 617?)

második időszak munkáslétszámának szorzata 500X84242 000)

62 000 Ft 100098 A termelékenység növekedésének a! termelés növekedésében viszonyított arányát

Kápolnai—Martos-íéle módszerrel kiszámíthatjuik a termelés és a létszámnövekedés

indexeiből is az alábbiak szerint.

termelési index -— létszámindexX 100 115,5——105,0 10, 5

termelési index _ 100 115,5—1oo,oX 15, 5

Kápolnai és Martos elvtársak előbbiekben közölt számítási módszert a következö több érvekkel támasztották alá:

a) A termelésbe újonnan bevont munkások munkájának termelékenysége az átlagot nem hogy nem emeli, hanem inkább rontjai

b) Az a) pont alapján _— mivel a termelés növekedésének akét tényezője (létszám- növekedés, .... termelékenységnövekedés) közti megosztásra pontos szabály nem állítható fel _- úgy gondolják módszerük jobban megközelíti a valóságot, mint a két tényező

közötti bizonytalan megosztással.

c) Sza—vinszkij szerint a közölt alappélda b) és a, b) alatti része egyaránt a ter- melékenység növekedésének kihatásaként veendő figyelembe. (Az iparstatísztika tan- könyve. 186. old.)

Az Országos Tervhivatal által ,,Hívaialos használatra" az 1952. évi népgazdasági terv 2elkészítéséhez kiadott 11. sz. tervezési utasítás 38.01daxlán közöltek szerint az a), b)-vel jelölt vitatott termelésnövekedés a létszámnövekedés kihatására jön létre Ezen

elgondolás alapján

a62 000 Ft termelésemelkedésből ' _

a) létszámemelkedés kihatásai _.- — _ _— —— — — 22000 Ft 35.5'3 (második időszak termelékenysége

szorozva a létszámemelkedéssel 5500X4n22 000)

b) termelékenységnővekedés kihatása __ —- —- _— _. 40000 Ft 64,5%

(termelékenységi többlet és a bázislétszám szorzata)

62000 Ft 100,0%

Ezen számítási módszert a vitában résztvevő elvtársak mind elvetették.

3. K'áldor és Pusztai elvtársak az a, b)-vel jelölt (termésnövekedést a— létszám—' növekedés és a termelékenységnövekedés együttes kihatásának tulajdonítják éspedig olyan

158 ' * ** SZEM

megoszlásában, amilyen a létszámnövekedésből és a termelékenységnövekedésből szár- ' mazó termelésnövekede'sek közötti megoszlási viszony." Ezen elv szerint A

a 62000 Ft termelésemelkedésből:

a) létszámemelkedés kihatása —-—- —— —— 20 OOO—i— 667m20 667 Ft 33,3%

(létszámemelkedés és a bázis-

termelékenység szorzata %— 667) _ *

b) termelékenységnövekedés kihatása! —- _— 40 OOO—l— 1333: 41333 Ft 66,7%

(termelékenységi többlet * .

és bázisle'tszám szorzata 4—

—l— 1333)

62 000 Ft 100;0%

A létszámnövekedés és a termelékenységnövekede's szorzatából (a, b rész 4X500—e:

2000) a) 1/3-ot, b) 2/3-ot kapott, mert a: 20000 és a 40 000 is úgy viszonylik egymáshoz,

mint '[3 a 2/3—boz. " § —

A termelékenység növekedésének súlyarányát a termelés növekedésben, fenti szű- mítási módszer elvét alkalmazva- az alábbi egyszerű képlettel is ki lehet számítani:

termelékenységnövekedés indexe — 100

létszámemelkedés indexe et- termelékenységnövekedés indexe -— 200 110—100

; ————————————— X 100z66 70

105 4- 110—200 ' Á)

Káldor és Pusztai elvtársak fenti számítási módszerük alátámasztására a következő

szempontokat emelték ki: V —

1. Akkor is a két tényező közötti megosztás adja a legkisebb hibalehetőséget és a gyakorlatban való legkielégítőbb helytállóságot, ha a megosztás mértéke nem dönthető el teljes bizonyossággal. A vitatott részt akár a létszámnövekedés, akár a termelékenység;

növekedés kihaltásának tulajdonítanánk, feltétlenül a valóságtól nagyobb mértékben eltérő szélsőséges eredményt kapnánk.

2. Ha a bázisidőszak és a beszámolási idő között több év telt el, az osztott módszer adja a legmegbízhatóbb adatot, mert, teljesen helytelen pl. az 1952-ben belépő munkáso- kat esetleg 1949_ évi termelékenységi szinten számításba venni.

A három számítási módszerrel kapcsolatos véleményemet az alábbiakban foglalom össze:

1. Nem értek egyet Kápolnai és Martos elvtársak számítási módszerével a követ—

kezők miatt:

a) amikor azt mondják, hogy az újonnan bekerülő munkások munkájának terme- lékenysége az átlagot nem hogy nem emeli, hanem inkább rontja, figyelmen kívül hagyják azt, hogy a munkás állományon belül a szakmunkás arány erős ütemben jarvul.

b) Ha a Kápolnai—Martos elvtársak által ajánlott módszerrel valamely ötéves terv—

ben évenként azonos arányban fedezzük a termelés növekedését, a termelékenység növe- kedésével, az öt év alatti együt—tes növekedés aránya jelentősen el fog térni az éven- kénti növekedés arányától.

x 1002:

Fentieket az alábbi számszerű példa bizonyítja-:

Megnevezés 1949 1950 1951 1952 1953 195

Termelés indexe ... 100 0 130 0 169 0 219 7( 285 6 371 ! Termelékenység indexe ... 100 0 116 1 134 7 156 4 181 5 210 ? Hunkáslétszám indexe ... . 100 0 112 0 125 4 140 5 157 4 176 2

SZEMLE * , 159

Évről—évre a termelési értéket Book—kal növeltem úgy. hogy annak 60%—át a terme- lékenység növekedése fedezi:

ISO—112

ISO—166 X100260%

Az évről-évre 30%-kal növelt termelés növekedése tehát 37l,3%-os növekedést mutat 1954—ben —— 1949-hez viszonyítva, ezen növekedést viszont az előbbiekben évenként 6070-ban meghatározott arány helyett a termelékenység emelkedése 7l,9%-ban fedezte.

371,3— 1762

——————-—— 10 m

371,3 —- 100 X 0 71'9%

Ebből a) levezetésből is látható, hogy Kápolnai és Martos elvtársak számítási mód- szere a gyakorlati használatban komoly problémákat okozhatna, mert az évről—évre kimutatható 60%—os arány, ha az 5 év utolsó évét hasonlítom a bázisévhez,—auto- matikusan 7l,9%—os aránnyá változik, (Meg kell jegyezni, hogy a Káldor—Pusztai-mód- szer alkalmazása esetén sem egyezik az évenként kiszámított arány a bázisév és az utolsó év szintjének összehasonlításából származó aránnyal, az eltérés mértéke azonban nem jelentős, legfeljebb 1—20/0.)

2. Nem értek egyet azzal a számítási módszerrel sem, amelyik az a, b) pontban megjelölt vitás termelésnövekedést a létszámnövekedés kihaitásánaik tulajdonítja.

Ennek indokolása nem szükséges, mert hiszen a vitában résztvevő elvtársak véle-

ménye megegyezik ezen számitási mód elvetésében. _

3_ Az elmondottakból következik, hogy véleményem megegyezik Káldor és Pusztai elvtársak véleményével és az általuk használt megosztó módszert tartom helyesnek.

Ezt egyrészt ugyanazokkal az érvekkel indokolom, mint Káldor és Pusztai elvtár- sak, másrészt a Kápolnai—Martos—ie'le módszert biráló megjegyzéseim is ezt az osztó- módszert támasztják alá.

ii.

A vita során a hozzászólásokban több elvtárs azt hangsúlyozta ki, hogy tervező munkánk megjavítása érdekében is szükséges a kérdés tisztázása. '

A kérdésnek ez a megfogalmazása véleményem szerint nem helyes, mert a vitatott aránynak a gyakorlati tervezésben betöltött szerepét eltúlozza.

A termelékenységet, illetve a munkáslétszámot ugyanis sem az üzemi, de még a:

népgazdasági tervezésnél sem a termelésnövekedéshez viszonyított részarányositás alap- ján tervezzük meg, hanem a termelékenységet növelő tényezők alapos elemzése alapján.

Fejlődő munkaügyi tervezésiinkre feltétlenül ez a jellemző akkor is, ha ezen a téren még vannak kívánnivailók. Az persze igaz, hogy a tervezés első szakaszában _— belső munkai- társak részére _— al direktívák kijelölésénél szoktuk használni azt a módszert, hogy a bázis- és a tervidőszak ismert, illetve megtervezett mutatói alapján a termelésnövekedést meghatározott arányban a termelékenységnövekedésből kell fedezni. De ezt minden eset—

ben követi a már említett elemző munka, minek alapján megszabjuk a! termelékenységet, illetve a munkáslétszámot

Ezért igen súlyos hibát követnének el azok az tervmunkások, akik nem így tervez- nének, hanem egy bármilyen módszerrel felülről kiszámított részarányosítás alapján irá-

* nyomnák elő a termelékenységet.

A termelésnövekedésből a- termelékenység részarányának kiszámítása mégis szük—

séges, mer,;* így lehetőség nyílik arra, hogy ellenőrizzük tervezésünk arányainak helyes- ségét, hogy összehasonlítást végezzünk egyes iparágak, egyes időszakok, vagy akár egyes országok ilyen irányú fejlődése között.

Tehát eiemzéseknél, összehasonlításoknál, a fejlődés kimutatásánál szükség van a termelékenység részarányának kimunkálására, ami természetesen a tervezésre is visszahat.

^{160 SZÉMLE ,}

Ezek után fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a különbözö számításokból kiszá—

mított termelékenységi részhányadok között — a gyakorlatot véve alapul — lényegében nincs semmi eltérés, annak tisztázása csak az egységes elemzés érdekében szükséges.

amit a következő példa is bizonyít:

Az egyszerűsítés érdekében a" három módszer közül csak a két vitatott számítással!

foglalkozom.

, 1951 1952

M e e n e v e z é s 1950sz 1951:100

Termelés ... , ... 132 134 Létszám ... _ ... 110 110

"termelékenység ... 120 121 8

A közölt példában két időszakot hasonlítok össze, ami persze lehetne két iparág.

vagy akár két ország eredményeinek az összehasonlítása; is.

a) A vitatott termelésnövekedési részt a termelékenységnek tulajdonitólmődszerrat a termelékenység növekedése .

195l—ben1950-hezviszbnyítvax —- — _— _ .... __ __ _. 68,75%—ban 1952-ben1951—nezviszonyltval —-'— — _. _ _ _. .. __ 70.59%-ban 'ledezi a termelés növekedését.

Tehát a termelékenység részarányának abszolút növekedése l,88%, ami 2,7%-os

fejlődésnek felel meg, i

b) A vitatott termelésnövekedési részt a termelékenység és létszám közötti meg—

osztó módszerrel a termelékenység növekedése

1'951—ben1950—hez viszonyítva _ _ —- — —— —— -— —- 66,67%-ban 1952-ben1951—hezviszonyítva —— -— — .. __ —— —— — 68.55%-ban fedezi a — termelés növekedését.

Tehát a termelékenység részarányának az abszolút növekedése l,88%, ami 2,8%—os

fejlődésnek felel meg. '

Amint látjuk, a fejlődést mutató számban kb. egy ezrelék eltérés mutatkozik (a gya—

korlatban előforduló szélsőségesebb számok összehasonlítása esetén esetleg 0,5%), ami semmi körülmények között nem képezheti avita alapját, mert a Párt, vagy a— kormány által kiadott fejlődést mutató számok, vagy direktívák sokkal nagyobb arányú kere—

kítések után kerülnek közlésre, aimi kitűnik a SzK(b)P. XIX. kongresszusán elhangzott beszédekből is

Malenkov elvtárs beszédében például azt látjuk, hogy l940—től l95l-ig terjedő idő- szakban az 500/0405 termelékenységnövekedés 70%—bain fedezte az ipari termelés 102%—os növekedését.

Szaburov elvtárs pedig azt mondotta a 70%-os termelés és az 50%—os termelékeny- ség növekedése mellett, hogy .,az ötödik ötéves tervben az ipari termelés egész növeke- désének körülbelül háromnegyedét a munka termelékenységének növekedése révén érjük el".

Ezektől a közölt arányoktól —4 ugyanazon termelési és termelékenység? számokat véve alapul —-—- mindkét, általunk elemzett módszer alapján kiszámított arányok nagy mértékben, (4%-lO%) eltérnek, —_ egyszer erősen felfelé, egyszer lefelé kerekítve. -—

Tehát joggal feltételezhető, hogy ezek a nagyarányú eltérések a kerekítéseknek tud- hatók be,

szeme ), ; , 163

III.

A különböző számítási módszerek a mellettük, vagy ellenük felhozott érvek, a különböző számítások szerint kiszámított eredmények közötti lényegtelen eltérések alap—

ján az alábbi íkövetkeztete'eseket vonhatjuk le:

1. Az összehasonlithatóság érdekében szükséges, hogy mindig egyforma számítási—

módszert használjunk.

2. Szabályokkal alátámasztott pontos számítási módszer hiányában helyes, ha a legkisebb hibát magábanloglaló úgynevezett ,,osztott" (termelékenység és létszám között) módszert használjuk.

3. Nem követ el nagy hibát az, aki a vitatott termelésnövekedésí részt a termelé- kenység növekedésének tulajdonítja. csak az a fontos, hogy a két ősszehasonlítandó ered—

ményt ugyanazzal a számítási módszerrel számítsa ki és a fejlődést ebből adódóan mutassa ki.

4. Mivel a szocialista tervgazdálikodásunkra az a jellemző, hogy az ipari termelést alapjában a munka termelékenységének emelkedése révén kell növelni, el kell vetni azt a számítást, ami a vitatott termelésnövekedési részt a létszámnövekedésnek tulajdo-

nítja.

' Buda István

A Központi Statisztikai Hivatal havonta megjelenő folyóirata, a

STATlSZTlKAl ÉRTESiTÖ

állandó segítőtársa e.tanácsl és helyi—ipari statisztikusoknak.

Havonta foglalkozik a statisztikusok időszerű feladataival, út—

mutatást és tanácsot nyújt a statisztikai feladatok elvégzésében.

Állandó rovataiban rámutat egyes statisztikusok hibáira, felhívja a figyelmet az új munkamódszerekre és a jól dolgozókra. Lehető—

séget biztosit a statisztikusoknak arra, hogy javaslataikat, észre- vételeiket: a lap hasábjain nyilvánosságra hozva megvitassák.

EEőfizetési ára, egy évre 24.—— Ft L

Megrendelhető ; Posta Központi Hirlapirodánál (V. József nádor—tér l.)