A Központi Vezetőség 1955. márciusi határozatának megvalósításáért

A KÖZPONTI VEZETÖSÉG

1955. MARCIUSI HATÁROZATÁNAK

"MEGVALÓSITÁSÁÉRT

A közeli napokban ünnepeljük hazánk felszabadulásának 10. évfor—

dulóját. E tíz év alatt társadalmi, gazdasági és kulturális tekintetben gyöke- resen megváltozott, átalakult országunk. Hazánk tíz esztendő alatt a néhány tízezer tőkés, bankár, földbirtokos és a hárommillió koldus országából népi demokrácia lett, amelynek vezető ereje a munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal és az értelmiséggel megkezdte a szocializmus alap- jainak lerakását. Az elmúlt tíz év tapasztalatai hazánkban igazolják a szo—

cializmus építése lenini—sztálini elveinek helyességét. E tíz esztendő során hibákat is követtünk el. Ezeket a hibákat tárta fel a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata, amely egyben megjelölte a hibák kijavításának.

a szocializmus további építésének útját. , '

Az 1953 júniusában, illetve a párt III. kongresszusán hozott határoza—

tok helyeseknek bizonyultak: az ipari termelés aránytalanságain változtat—

tunk, fokoztuk a parasztság termelési kedvét, gondoskodtunk a szocialista törvényesség érvényesüléséről, jobban érvényesült a párton belül a kollek—

tív vezetés, a pártdemokrácia, s az utóbbi években bekövetkezett átmeneti csökkenés után ismét emelkedett népünk életszínvonala. Az egészséges fejlődés e jelei mellett az utóbbi időkben mind gazdasági, mind ideológiai téren nyugtalanító jelenségek mutatkoztak. Ezeket tárta fel, ezek meg—

szüntetésére dolgozott ki határozatokat a Magyar Dolgozók Pártja Köz—

ponti Vezetősége 1955 március 2—4—én tartott ülésén.

A Központi Vezetőség e határozata megállapítja, hogy az 1953. év júniusában, illetve a párt III. kongresszusán hozott határozatokat egyesek eltorzították, s ennek nyomán a szocializmus építésének alapvető kérdé—

seire vonatkozó káros jobboldali nézetek jelentkeztek. A jobboldali nézetek megmutatkoztak az iparosítás helyes politikájának elferdítésében. 1953 júniusa után, hogy a meglévő aránytalanságokat kiküszöböljük, hogy helyes ütemet szabjunk meg az iparosítás politikájának, szükségessé vált bizonyos átcsoportosítások végrehajtása népgazdaságunkban. Ez azonban semmi—- képpen sem jelentette azt, hogy a párt lemond arról az alapvető elvről.

hogy a szocializmus építésének fő eszköze az iparosítás, s ezen belül első—

sorban a nehézipar fejlesztése. Csak az ipar, s mindenek előtt a termelő—

eszközöket gyártó iparágak fejlődése ad biztos alapot a mezőgazdasági és a könnyűipari termelés korszerű technikán alapuló emelésének, a termelé—

kenység emelésének, az önköltség csökkentésének; a nehézipar nélkül nem

1!

196 *A KÖZPONTI vszmssa 1955; MARCIUS! HATÁROZATÁNAK masvamsxrasmi

lehet megteremteni a szocialista mezőgazdaságot, a nehézipar fejlesztése elengedhetetlen az ország honvédelmi képességének erősítéséhez. Az ipar és különösen a nehézipar fejlesztésének szükségességét tagadó jobboldali nézetek ez utóbbit szembeállítják az életszínvonal emelésének politikájá- val; ez hibás, káros elmélet: az életszínvonal tartós emelkedésének, az ország állandó jóléte megteremtésének nem lehet más alapja, mint a fejlett tech- nikán alapuló termelés szakadatlan bővítése, amely feltételezi, hogy az ipar

fejlődésében az élen a nehézipar járjon. , _

1953 júniusa előtt a termelőszövetkezetek túlzott ütemű fejlesztésében és az egyéni parasztgazdaságok termelési tartalékainak nem kellő feltárásában elkövetett hibák semmiképpen sem jelenthették azt, hogy a párt lemondott * volna vagy bizonytalan időre halasztotta volna a mezőgazdaság szocialista

átalakítását. A párt továbbra is a szövetkezeti útban látja a parasztság jólé—

téhez, a mezőgazdasági termékek bőségéhez, a szocializmusnak a falun való felépítéséhez vezető utat. Az egyéni kisárutermelésnek nemcsak a ki nem haszná—W tartalékait, de korlátait is kell látnunk. Türelmes, de következetes, szívós nevelőmunkával, a jól dolgozó szövetkezetek példájával, az egész szön—

vetkezeti mozgalom fokozott támogatása, termelésének magasabb szintre való emelése révén meg kell mutatni az egyénileg gazdálkodó parasztoknak:

jólétüket, kultúrájukat tartósan csak a szövetkezeti gazdálkodás teremtheti meg. A párt és a kormány által elhatározott és a parasztságnak nyujtott ked—

vezményeket és segítséget egyesek opportunista módon félremagyarázták:

nem mutattak rá arra, hogy a parasztságnak —-—— mint minden állampolgár- nak —-—— népünkkel, államunkkal szemben kötelezettségei is vannak. Csöké- kent emiatt a begyűjtési fegyelem, sok terményből a kedvezőbb termelési eredmények ellenére az előírtnál kevesebb gyűlt be. _

A jobboldali elhajlás megmutatkozott az éberség tompulásában, az osz—

tályharcról való megfeledkezésben is. Az utóbbi évek harcai nyomán az ellenségre mind gazdaságilag, mind politikailag súlyos csapásokat mértünk, azonban dőreség volna feltételezni azt, hogy akár falun, akár városban a megmaradt kizsákmányoló elemek, az úri osztályok maradványai, külö—

nösen a kulákság, most, amikor az imperialisták tevékenysége hazánk és az egész béketábor ellen megélénkült, ne igyekeznének mind gazdasági, mind politikai téren folytatni ellenséges tevékenységüket. Ezért nincs helye az osztálybéke hangulatának.

Az 1953. évi júniusi határozatok eltorzításának egyik szembeszökő megnyilvánulása volt, hogy egyesek megfeledkezve arról az elemi igazság- ról, hogy a növekvő jólétet csak a termelés, a termelékenység emelése, az önköltség csökkenése útján lehet megteremteni, egyoldalúan csak az életszínvonal emelésének követelményeiről beszéltek anélkül, hogy fel—

világosították volna a munkásosztályt és általában a dolgozókat, hogy ennek megteremtése elsősorban rajtuk, jó munkájukon, áldozatvállalásukon múlik. Az életszínvonal emelésének ígérgetése anélkül, hogy egyidőben megmutatnánk azt is, hogy ennek megteremtéséhez milyen előfeltételek szükségesek, demobilizálja a munkásosztályt; olyan politika ez, amely a

munkásosztály elmaradott rétegeinek ösztönös nézeteihez, hangulatához alkalmazkodik. A Központi Vezetőség határozata ezeket a törekvéseket demagóg, a munkásosztály becsapására irányuló politikának minősíti és egyidőben reálisan feltárja gazdasági életünk egyes területein mutatkozó nehézségeket, amelyek egyértelműen arra mutatnak, hogy az életszínvonal-'

laxozrorm ,vazs'msas mas. mumus: HATÁROZATÁNAK MEGVAmsmsmsr 197

nak az utóbbi másfél évben bekövetkezett emelkedése elsősorban nem a termelés, a termelékenység emelésén, tehát tartós és szilárd alapokon, hanemlföként az állami tartalékok felélésén és a beruházásokra forditott eszközök csökkenésén nyugodott. ' l

A párt Központi Vezetősége megállapította, hogy jobboldali, opportu—

nista nézetek terjedtek el a párt vezetőszerepéteilletően is. Egyesek gyen-—

_gíteni akarták a párt vezető szerepét a Hazafias Népfrontban és a tömeg——

szervezetekben. Voltak olyan törekvések is, amelyek azt vitatták, hogy .az alsóbb szervezeteknek joga van a felsőbb pártszervek által hozott hatá- rozatok helyességének felülbírálására, általában gyengíteni akarták a de—

mokratikus centralizmus elvét. Egyeseknél a helyes és szükséges kommu—

nista birálat és önbírálat a párt vezetésével a dolgozó nép által az utolsó 10 évben elért eredmények majdnem teljes tagadásává torzult, s a hibák mértéktelen felnagyításához vezetett. Ugyanakkor a párt Központi Veze—

tőségének határozata rámutat arra, hogy feltétlenül biztosítani kell a párt egész tevékenységében, az állami és gazdasági élet minden területén a kom—

munista bírálat és önbírálat érvényesítését. x

A Központi Vezetőség határozata megjelöli azokat a legfontosabb fel-—

adatokat, amelyek az 1953 júniusi határozatok—és a párt III. kongresszusán elhatározottak figyelembevételével biztosítják, hogy a következő eszten—

dőkben eredményeket érjünk el a szocializmus alapjainak lerakása, a dol—

gozó nép életszínvonalának emelése terén. E feladatok végrehajtásában jelentős szerep vár a statisztikusokra. A legközelebbi hónapokban gazda- sági téren az a legfontosabb feladat, hogy fordulatot érjünk el a munka termelékenysége, az önköltség alakulása, a munka és az állampolgári fegye—

lem terén. Mivel további előrehaladásunk jórészt most ettől függ,, a párt figyelme fokozott mértékben irányul a termelés emelésére, gazdaságossá—

gára. Jelentős részben a statisztikusokon múlik, hogy pontos kimutatásaik, gondos elemzéseik révén mutassanak rá az élenjárók eredményeire, állítsák azokat példaképnek a lemaradók elé, és ugyanakkor a gazdasági vezetőket figyelmeztessék: hol és milyen okból alakul kedvezőtlenüla termelékeny—

ség, milyen termékeknél és minek következtében emelkedik az önköltség, hol pazarolják az anyagot, melyik műhelyben, részlegben laza a munka— — fegyelem, melyek a termelés stagnálásának vagy esésének okai stb. A párt most azt követeli: ,,Az elkövetkezendő hónapok legfőbb feladata szakadat- lanul, dekádról—dekádra, hónapról—hónapra teljesíteni a terv minden elö—- írását. A párt-, állami és—gazdasági szerveknek mozgósítaniok kell minden erőt az 1955. évi népgazdasági terv teljesítésére és túlteljesítésére." Ebben a harcban a termelés, a termelékenység emeléséért a statisztikusoknak hat—*

hatós segítséget kell nyujtani. De nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaa ságban, a kereskedelemben, a begyűjtésben, a népgazdaság valamennyi terü-' letén dolgozó statisztikusoknak a Központi Vezetőség határozatának szelle-a mében kell dolgozniok az 1955. évi tervek teljesítéséért. A Központi Vezető- ség határozatában foglalt feladatok jelentősgerőfeszítést' igényelnek, de meg- való§itásuk teljesen reális. A statisztikusok az elmúlt évek folyamán oda—

adóan és eredményesen szolgálták a szocializmus építését. Az elmúlt tíz év eredményes munkájából ők is kivették részüket. Most az a feladatuk, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet fordítva a termelés gazdaságossága kérdései—

nek, a maguk munkaterületen szálljanak síkra a Központi Vezetőség hatá—' rozatának sikeres megvalósításáért. A Központi Vezetőség határozatának

198 A KÖZPONTI vszmüsm 1955. Mamma! HATÁROZATÁNAK MEGvamsmae ?

szellemében bátran éljenek a pártos bírálattal, tárják fel munkánk hiányos-—

ságait, mutassák meg kijavításuk útját, segítsék a gazdasági vezetőket, az egész munkásosztályt, a termelés, termelékenység emeléséért, az önköltség ' csökkentéséért folytatott harcban. Az ilyen bírálat, amelyet a párt,—a nép ügyébe vetett hit hat át,_ egy pillanatra Sem homályosíthatja el azokat a

hatalmas eredményeket, amelyeket munkásosztályunk és egész dolgozó ( ' népünk az utolsó tíz évben elért. A statisztikusoknak, a vállalatok szám—

viteli dolgdzóinak tudniok kell azt, hogy éppen a gazdasági életben észlelt "

hibák elleni állandó következetes harc volt eddigi sikereink egyik biztosi— * téka és lesz a jövőben is további előrehaladásunk záloga. —

A Központi Vezetőség határozata a szocializmus építésének, népünk ( "

jóléte további emelésének (útját jelöli meg. A dolgozó nép a munkásosz—

tállyal az élen, a párt vezetésével ezt az utat követi.