STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
Kindleberger, Charles P.:
Külkereskedelmi cserearány és gazdasági fejlődés
(The terms of trade and economic development.)
—— The Review of Economics and Slaiistics. Supp—
Lement, 1958. februar. 72—90. p.
A külkereskedelmi cserearány távlati alakulására vonatkozóan eddig több alapvető feltevés látott napvilágot. Va—
lamikor azt hitték, hogy a cserearányok elkerülhetetlenül a nyersanyagtermelés javára alakulnak; később arra mutattak rá, hogy kedvező konjunktura esetén a cserearányok a nyersanyagok számára, rossz konjunktura esetén pedig az ipar—
cikkek számára kedvezők; végül leg—
utóbb az a tétel vált általánossá, hogy az Engel—törvény értelmében az iparcik—
kek kereslete nagyobb mértékben emel—
kedik, mint a mezőgazdasági cikkeké és így —— habár a termelékenység nagyjá—
ból azonos ütemben fejlődik itt is, ott is
—— az iparcikkek cserearányai kedvezőb—
ben fejlődnek.
A szerző részletes statisztikai vizsgá—
latok eredményei alapján próbálja el- dönteni, hogy melyik feltevés a helyes.
Elöször azzal a problémával foglalkozik.
hogy megválaszolható—e ez a kérdés ál- talánosságban, tehát a nyerstermények és iparcikkek közti cserearány alakulá—
sának formájában. Hosszasan foglalko—
zik a statisztikai módszertani problé- mákkal (milyen indexszel lehet repre—
zentálni az iparcikkek vagy a nyers- anyagok általános átalakulását stb.), vé—
gül arra az eredményre jut, hogy ez a kérdés nemcsak hogy nem válaszolható meg, hanem egyenesen értelmetlen, mert az összefüggések világrészenként másképpen alakulnak és az ilyen eltérő alakulást mutató adatsorok átlagolása nem mond semmit.
A következő rész
európai országok és az Egyesült Álla- mok külkereskedelmi cserearányának alakulásával foglalkozik.
Már a nyugat-európai országok és az Egyesült Államok cserearányainak ala—
kulása is azt mutatta, hogy a csereará- nyoknak nem annyira cikkcsoportok, mint inkább országok szerint van értel—
mük, ezt a tételt még jobban mutatja a nyugat—európai országok és a viszonylag elmaradt területek kereskedelmének ala—
a fejlett nyugat—
kulása, mely viszont egyértelműen a nyugat-európai országok javára alakult.
A cserearányok kérdését tehát nem a különböző árucsoportok közti árarányok, hanem a fejlesztési politika szemszögé—
ből kell vizsgálni.
Két hozzászólás követi a cikket. H. W.
Singer, az elmaradt országok kérdésé—
nek egyik ismert szakértője ebből a szempontból foglalkozott a kérdéssel, s rámutatott arra, hogy a kereslet hosszú—
távú változásaihoz alkalmazkodnia kell a termelésnek. Gerald M. Meier azt a nézetet fejti ki, hogy az elmaradt terü—
letek problémája teljesen belső, struktú- rális jellegű kérdés és így értelmetlen ezt a problémát a nemzetközi oldalról,a külkereskedelmi cserearányok felől megközelíteni.
(Ism.: Szakolczai György)
Metzger, Hans:
Az exportkvóta mint statisztikai mutatószám
(Die Exportauote als statistische Kennziifer.) w—
,S'talislische Praxl's. 1958. 2. sz. Mi. p,, 1958. ili sz_ 61—65. 1).
Az exportkvóta számszerű kifejezése a termelésből exportra menő hányadnak, más szóval: mekkora az az árumennyi—
ség, amely a termelésből nem áll a belső fogyasztás rendelkezésére.
A szerző ismerteti a korábbi német polgári törekvéseket az exportkvóta meghatározására. Rolf Wagenführ 1936—
ban az exportot megtisztította a keres—
kedelem, a közlekedés és a biztosítás hatásaitól, a teljes ipari termelésből pedig az iparágon belüli kettőzéseket, a külföldi eredetű nyersanyagokat és fél- gyártmányokat, valamint a belföldi ,,nem ipari" eredetű nyersanyagokat vonta le.
Ily módon arra az eredményre jutott, hogy a német ipar exportkvótája 1934—
ben 13 százalék volt. Kissé eltérő mód—
szert alkalmazott a hivatalos statisztika.
A teljes ipari termelésből nemcsak az anyagfelhasználást vonták le, hanem ——
bizonyos közgazdasági meggondolások alapján —-- a leírások egyébként nagy—
ságrendileg nem túlzottan nagy tételét is, a levont anyagfelhasználást azonban megkisebbitették a külföldről, valamint a mező- és erdő—gazdaságból származó
