11—12. szám. NJ NJ
_1924
Szerb—Horvát-Szlavonország.
Royamne (les Serbes, (Jmates et Slow/nes.
Belgrád, 1925 január hó 18—án.
A jugoszláv faipar.
Az S. H. S. királyság gazdasági életében, különösen a kiviteli kereskedelemben a faipar- tudvalevőleg igen jelentékeny tétellel szere- pel. A hivatalos statisztika szerint az ország—
ban levő 242 gőzfűrész és "2412 vízifűrész évi teljesítménye mintegy 15 millió köbméter különféle faanyag, 500 millio dínár értékben.
A fakivitel értéke az utóbbi években a követ- kezőképen alakult:
§ Az exportált [Az üsszkivitel § [lám—o.,),a lílv ! fa értéke értéke ; az ösgz.
iii H .* * ákivitelnek
ll d 1 n a_r !) n n ;
1920 ! 392,074.108i 1.320,60(i.055 2937"
1921. 218,4íili.959 . 2.460,737.662 S'S'W 1922 * 660,710.896 3.691.166.163 1780/0 1923 1.616,757.398' 8.048,84í3.930 9.0 Úr,, 1924I.fele 1. 34,382.519§ 4.175,000.000 24'70/0
A fenti évek összeredményét tekintve tehát a fakivitel az összkivitel értékének átlagosan
12'9",/1i-át teszi.
A legutóbbi évek alatt exportált famennyi—
ség pedig a következő volt:
' Vtwún
Ev (10 tbnna)
1920 63.348
1921 413545
199? 78.505
1923 129.164
Összesen : 313472
Azonban az 8. H. 8. kormánynak a dinár javítására irányuló defláeiós politikája, kiilö—
nösen pedig a Nemzeti Bank által ennek kö—
vetkeztében utóbbi időkben mind sűrűbben alkalmazott hitelmegszorítások e fontos ter—
melési ágra sem maradhattak káros kihatás nélkül, és jelenleg a faipar is, dacára a foly- ton emelkedő kivitelnek, tőkehiány okozta súlyos krizisben szenved. Az S. H. 8. faipar- tőkesztikségletét evenkent cca egy és fél mil—
liárd dinárra becsülik. Ha tekintetbe vesszük, hogy az egész jugoszláv bankjegyforgalom alig haladja meg a két milliárdot, úgy ért- hető, hogy a fentjelzett tőkeszükséglet be- fedezése nagy nehézségekbe ütközik, annál
is inkább, mert a faipari vállalatokba befek- tetett kommerzhitel cca 18 hónapig anga—
zsálva marad. Ugyanis ennyi idő kell ahhoz, amíg a nyersanyag szállításképes árúvá fel—
dolgoztatik.
A tőkehiány úgy a faiparban, mint álta—
lában az egész gazdasági életben már olyan méreteket öltött, hogy prima bonitású válla- latok is cca 3075 kamatot kénytelenek éven- ként fizetni.
l'lrthető tehát. hogy e rendkívüli hitel- viszonyok. melyeket még a legutóbbi dínár—
hausse jelentékenyen fokozott, válságba hoz- ták a faipart. Eppen ezért az érdekeltek, hogy ezen súlyos helyzetükből való kivezető utat megtalálják, folyó hó l-én Belgrádban Zserjav erdő— és bányaiigyi miniszter elnök- lete alatt faipari kongresszust tartottak, me- lyen az erdő- és banyaiigyi minisztérium, a pénzügyminisztérínm és a kereskedelmi mi- nisztérium kiküldöttein kívül az összes keres- kedelmi és iparkamarák, valamint a különböző pénzügyi és ipari egyesületek kiküldöttei is résztvettek. Az értekezlet a hitelügyi, forgalmi, vám— és erdőteehnikai kérdések tanulmányo—
zására négy albizottságot alakított.
Legfontosabb volt természetesen a hitel—
ügy kérdésének rendezése és az illetö al- bizottság rezolnciójában azon óhaját fejezte ki, hogy a Nemzeti Bank az erdőiparnak rendes hiteleket nyujtson, továbbá, hogy a vísszleszz'unítolást a külföldi váltókra is kiter- jessze, hogy a váltók leszámítolásánál a bank- girótól eltekintsen, végül pedig, hogy a pénz- ügyminiszter-inni állami garanciákkal járuljon hozzá. külföldi hitel megteremtéséhez.
A forgalmi bizottság különféle forgalmi és tarifális könnyítések behozatalát sürgette.
Különösen sérelmezte, hogy a faárúkra még mindig a háborús díjszabást és a háborús osztályozást alkalmazzák (főképen a rönkök- nél és faszénnel). Továbbá a többi fatermé- kekre is kedvezményesebb díjszabás behoza- talát sürgették.
A vámügyi albizottság rezolneiójában a talpfákra és különleges épülettölgyfára fenn- álló kiviteli vám eltörlését kivánta, végül a technikai kérdések albizottságában az erdő- üzem megkönnyítésére életbeléptetendő kor—
mányintézkedéseket, az adóiigyeket, valamint a munkásbiztosítást s egyéb szociális kérdé- seket vitatták meg.
1924 —523—— 11—12. szám.
Mint a fentiekből látható tehát, a jugo—
szláv faipar válsága tulajdonképen összefügg a gazdasági élet minden terén megnyilatkozó pénz- és hitelkrízissel, és így nincs rá kilátás,
hogy a kOrmány jelenlegi, főleg valutáris szempontokból folytatott pénzügyi politikája mellett az hamarosan megoldassék.
EGYÉB
; I . . . . l
! Ill.l-ll-I-n-nnl-nnI.u.-...c-nnnnnl...na-nn-nnllnnnllllnullIll.-l-l-Ilnn-lulllcnllnun.-u.n:...: ... lll'll'llllll'llllllIllllllll
Az újjászervezett magyar külkereskedelmi statisztika életbeléptetése.
L*entreé en vigueur de la statistigue réorganise'e du commerce extérieur de la Hongrie. , Résume'. Par suite de la communauté
douaniére existantentre la Hongrie et l'Autriche, le recueil de données statistigues ne fut pas e/fectué en Hongrie en premiere ligne par les Bureaux des douanes compétents, mais par des entreprises de transport (gares de chemins de fer et stations de navigation.)
Le territoire douanier indépendant a rendu nécessaire le réforme de la statistigue sur le commerce extérieur de la Hongrie. Le rccueil accélére' de données produit une connexion directe avec le service douanier et impose des obligations non seulement aux Bureauac des douanes, entreprises de'transport et camion—
neurs, mais aussi aux expéditeurs (vendeurs) et destinaires (acheteurs).
En vertu de la loi, il est obligatoire a déclarer pour le but de la statistigue du commerce extérieur toutes les marchandises entrant dans le pays, guittant ou passant le pays. .
Les déclarations de marchandises sont recueillies avec une collaboration réciprogue par les fonctionnaires des Bureausc des doua- nes, des établissements ou entreprises publics de transport et des entrepőts publics. Les par- ticuliers obligés á la déclaration sont tenus d fournir aus: fonctionnaires recueillant les données et a ll0ffice roy. hongrois de Statis- tigue méme ultérieurement les informations désirées et au besoin a compléter ou a rectifier les declarations. De'xécution de la loi est assu- rée par des dispositions pénales.
La statistigue sur le commerce extérieur fait classifier le mouvement suivant les pro- cédés douaniers.
Les declarations des marchandises assu- jetties a la douane, arrivées par voie ferre'e ou fluviale et destinées au commerce libre sont a présenter avec la déclaration douaniére.
Les declarations sont a compléter par les destinateurs a l'occasion de la réception des marchandises et a remettre aux gares et stations.
En cas ou la marchandise sera réeccp-é- diée par Fexpéditeur de la gare ou station de destination, il est obligatoire pour lui de dresser une déclaration provisoire de mar- chandises, dont le premier exemplaire sera remis a la gare ou station et le duplicata accompagne avec les documents de douane la marchandise. Les declarations de marchan—
dises seront re'cueillies aprés gue les mar—
chandises furent dédouanées.
Les marchandises escemptes de douane arrivées par voie ferrée et ftuviale seront dédou- anées par le Bureau frontier des douanes. Jci il faut dresser une déclaration de marchan- dises. La déclaration de marchandises ac- compagne la marchandise de la gare ou station fronticre a la gare de destination.
Leccpéditeur proprement dit (maison ou entreprise efectuant la vente) est tenu a dres—
ser la déclaration statistigue sur la marchan- dise exporte'e du commerce libre par chemin de fer et sur bateaux
Les agents (intermédiaires) prenant livrúi- son ne peuvent dresser des déclarations de marchandises gue dans de cas entierement par—
ticuliers. La déclaration doit étre remisepar les envoyeurs á la gare de llexpe'dition a lloccasion de la sortie des marchandises. Les
declarations de marchandises accompagnent l"envoi jusgulau Bureau de douanes de la frontiere. Le Bureau de douanes de la fron—
tiere retient les declarations apres avoir vérifié gue l'envoi a guitte' le pays.
Pour la déclaration des marchandises dédou- anées dans le mouvement des articles pris en note il y a des formules particulieres.
Le relévement des données du trafic se déroulant sur les voies publigues et du trafic de frontiere moins important est e/fectué par les Bureauoc des douanes. D*apres tout article importé par voie postale et aérienne on est oblige a remettre un exemplaire de la déclaration originaire internationale, d'apres ehague article
36
