H U N G Á R I Á É H 1 S T O R I C A .
SCRIPTORES.
I.
ionmenta hungaríae histobica.
MAGYAR
TÖRTÉNELMIEMLEKEK.
K I A D J A
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
T Ö R T É N E L M I B I Z O T T M Á N Y A .
MÁSODIK OSZTÁLY: IRÓK
I
E L S Ő K Ö T E T .
\
PEST, 1857.
EGGENBERGER FERDINÁND AKADÉMIAI, ÚGY GELBEL, HARTLEBEN, KILIÁN EGYETEMI, LAMPEL, LAUFFER ÉS STOLP, PFEIFER PESTI, HAAS BÉCSI
KÖNYVÁRUSOKNÁL.
I I . L A J O S É S J Á N O S K I R Á L Y O K H Á Z I K Á P L Á N J A
b ' :
' í : >HÍI; k i i i v t v
MAGYARORSZÁG ROMLÁSÁRÓL
1 4 8 4 — 1543.
K Ö Z L I
WENZEL GUSZTÁV
M . A K A D . T
f FŐISKOLAI KGMVTÄR
^ l a j d o ^
P E S T , 1857-
EGGENBERGER FERDINÁND AKADÉMIAI , ÚGY GEIBEL , HAKTLEBEN, KILIÁN EGYETEMI, LAMPEL, LAUFFER ÉS STOLP, PFEIFER PESTI, HAAS BÉCSI
KÖNYVÁRUSOKNÁL.
g a z d a g kézirati gyűjteményéből a m a g y a r t ö r - t é n e t t u d o m á n y eddig is már nem csekély számú fontos kútfői iratokat n y e r t , 8 6 4 9 . szám alatt (Ree. 9 8 8 . ) találtatik azon kézirati codex, melynek általam készített másolatát adja ezen- nel a m a g y a r akadémia történelmi bizottmánya.
A codex tartalmát S z e r é m i G y ö r g y , e g y - kor II. L a j o s és Zapolyai János u d v a r i k á p - l á n j á n a k , kora eseményeiről deák nyelven k é - szített eredeti feljegyzései teszik, v a g y , mint ő ezeket m a g a nevezi : „ E p i s t o l a d e p e r d i - c i o n e R e g n i H u n g a r o r u m . " N e k e m , mint ki a felette nehezen olvasható codexxel t ö b b évig foglalkodtam s annak "másolatát v e t - tem , j u t o t t osztályrészeműi annak kiadását is eszközölnöm.
A m u n k a , melyet így a történetkedvelő közönségnek n y ú j t u n k , külformájára nem k e - v e s b b é , mint béltartalmára nézve a maga n e - mében oly sajátságos, h o g y e tekintetben n é - hány megjegyzést múlhatatlanul előre kell b o -
csátanom. Csak több oldalú vizsgálatok alapján s az iró életviszonyainak és hazánk sorsára nézve oly szomorú kora jelenségeinek és k ö - rülményeinek illő tekintetbevétele mellett Ítél- h e t ü n k a munkáról kellőleg.
Ehez képest bevezető jegyzeteim I. a kéz- i r a t r a , mely után Szerémi György emlékirata a d a t i k ; II. az iró életviszonyaira; III. a m u n k a külső f o r m á j á r a ; IV. annak t a r t a l m á r a ; s mind ezeknek nyomán V. annak kútfői minőségére és történetirodalmi jelentőségére vonatkoznak.
I, A c o d e x , melyről másolatomat v e t t e m , a meglévő bibliographiai tudósitások szerint az egyetlenegy kútfői k é z i r a t , mely Szerémi G y ö r g y emlékiratát tartalmazza. Mindazok, kik e d d i g arról szóltak, v a g y a n n a k egyes adatait felhasználták, egyedül csak ezen kéziratból merítettek.
Minden külső és belső jelenségek után Ítélve, bizton állíthatjuk, h o g y abban a szerző sajátkezű feljegyzését b í r j u k . Ehez képest h e - lyesen v a n az a kézirat első lapján olvasható ezen szavak által m e g h a t á r o z v a : „ C o d e x p r o c u l d u b i o a u t o g r a p h u s e t i p s i u s a u c t o r i s m a n u e x a r a t u s." Az irás k e z d e t - től v é g i g ugyanaz. Az eredeti feljegyzés m i n d - azonáltal valamely későbbi kéztől több helyen v a n törülések, beirások és oldaljegyzetek által m e g i g a z í t v a és javítva.
A codex külalakja egész r é t ; a papiros, melyet a szerző használt, igen közönséges; az egyes levelek teljesen beírvák, alig maradt némi keskeny szél, hová ama későbbi kéz j e g y - zeteit iktathatta. A levelek ónnal v a n n a k szá- mozva, s összesen 1 2 5 - i g t e r j e d n e k ; de néhány levél szám nélkül m a r a d t .
E g y é b i r á n t m e g j e g y z e n d ő , h o g y Szerémi György tulajdonképi munkája a 1 2 0 - d i k levél második oldalán végződik; mit annak végső
szavai : „ E t s i c e s t f i n i s " világosan m u - tatnak. U t á n a következik még e g y ,,epistola flebilisu II. Lajos király haláláról, mely minden jelenségek szerint m á r nem Szerémi m u n k á j a , hanem más valakitől magyar nyelven Íratván, általa deákra fordíttatott. Ezen levél Írójának és azon főpapnak, kihez az intézve volt, nevei eredetileg ki voltak írva, de oly v a s t a g tollvo- násokkal töröltettek k i , hogy azokat m a már lehetetlen olvasni. A codex végén m é g néhány rövid j e g y z e t t a l á l t a t i k , melyek a n n a k t a r t a l - mára v o n a t k o z n a k ; minden rend és közelebbi megjelölés nélkül.
Az irás felette rosz és n a g y o b b részt igen h a n y a g ; a miért is nehezen olvasható. A b e - tűk alakja félreismerhetlenűl a X V I . századra mutat. Egészben v é v e ugyanazon idő helyes- írására is találunk; de Szerémi e b b e n is felette hanyagnak mutatkozik, s valamint a nagy b e -
tük használásában, ügy a szavak írásában m i n - dennemű szabályokon tál tesz.
II. Az emlékirat szerzője maga m a g á t Szerémi Györgynek vagyis „Georgius S i r m i - ensisi ;-nek n e v e z i , s úgy mutatja be m a g á t mint „capellanus Ludovici Régis et J o a n n i s " - t . A „Sirmiensis" nem vezetéknevét , h a n e m hazáját jelenti. Életviszonyairól egyedül a munka tartalmából nyerünk némi felvilágosí- tást, mely a következőkből áll :
György szülővárosa Kamenic v o l t , Sze- réin vármegyében. Ezt ő maga mondja : „ I n - sula Sirmiensis, quae erat domi*4 (31. 1.), és
„solebant apud patrem meum hospitare in civi- tate Camonch" (56. 1.). Születési éve ismeret- l e n , és csak azon körülményből, hogy ő C o r - vinus János l e á n y á n a k , Erzsébetnek t e m e t é - sénél, tehát 1 5 0 7 - b e n énekelt ( „ e g o p r a e c e n - tor eram in ecclesia parochiali, et cum sociis cantaveram psalterium"; 44.1.), akkor nyilván m é g gyermek v a g y ifjú levén, következtethet- j ü k , miszerint születése II. Ulászló országlása kezdetére, tehát 1490 utánra esik.
Életpályája őt még gyermeksége éveiben az egyházi szolgálatra vezette. Egyházi é n e - kesnek találjuk őt nem csak a Isis Erzsébet hercegné, h a n e m Frangepán B e á t r i x , Corvin János özvegye és György brandenburgi ő r - gróf nejének temetésénél is ( 1 5 1 0 ) : (,,eciam
pro ea (t. i. Beatrice) cantavi psalterium cum decem personis scholasticis"; 45. 1.). Ekkor tehát ő m é g tanuló v o l t , mert később, midőn m i n t pap az egyházban énekelt, ezt egyenesen m o n d j a : p. o. „ego in psalterio psallebam p r o anima ipsius (t. i. Nicolai A b r a n f f y ) cum quatuor sacerdotibus." P a p n a k felszenteltetvén őt mint káplánt hat h ó n a p i g Bánffy J a k a b n á l (85. és 87. 1.), azután P e r é n y i F e r e n c váradi püspöknél ( 1 3 1 . 1.) találjuk; míg végre II.
Lajos királynál ( 2 2 2 , 224. stb.) ; a mohácsi ütközet után pedig Zapolyai J á n o s n á l (127.
s k. 1.) ugyanazon minőségben. Ezen állásban maradt ő Zapolyai J á n o s haláláig (353. 1.), tehát 1 5 4 0 - i g ; azután sorsáról és életviszo- nyairól csak annyit t u d u n k biztosan, hogy mint látszik, Verancsics Antal, akkor ( 1 5 4 4 — 1 5 4 6 ) erdélyi p r é p o s t , kegyességét kereste a jelen m u n k a ajánlásával; s h o g y 1 5 4 8 - b a n a bécsi egyetemnél tanulmányait folytatta. Ezen utóbbi adatra vonatkozik a bécsi egyetemi m a g y a r aka- démiai nemzet m a t r i c u l á j a , hol ezt olvassuk:
„ANNO DOMINI MDXLVIII pro mutatione aestivali ego Michael Fabri Silesius artiura et philosophiae doctor electus sum in procuratorem nationis nostrae Hungaricae, cui natioiii me procurante s u b s c r i p t i s t u d i o s i in- titulati sunt :
Gleorgius Draschkouicius baccalaureus, Martinus Eekl Budwicianus baccalaureus, Johannes Schiger ex Segedino,
Bcnedictus Schaffar ex Egerszik,
Johannes Kereczing de Kánafoldej Mathias Rutzenitz de Zagrabia, Martinus Gotthart de Lucos, Johannes Frischko Bndwicianus, Thomas Szakacz ex Saruar,
Johannes Plemenithoycz a Warazdino,
G e o r g i u s S i r i m y e n s i s , q u o n d a m c a p e l - l a n u s L u d o u i c i R e g i s i n r e g i o n e B u d e n s i ,
Stephanus Zakalinczi a Czasma" stb.
Szerémi G y ö r g y ezen életviszonyai (ké- sőbbi sorsáról nincs tudomásunk) m u n k á j á r a nézve is némi felvilágosítást nyújtanak.
Mindenek előtt m e g j e g y z e n d ő , h o g y ő m u n k á j á t 1 5 4 4 és 1546 közt készítette. J á s z a y P á l Szeréminek ezen P e r é n y i Péterre v o n a t - kozó szavaiból : „ E i l a t r o n i . qui nunc captus residet apud F e r d i n a n d u m " (139. 1.), m i u t á n P e r é n y i P é t e r 1 5 4 2 - t ő l kezdve 1 5 4 8 - i g volt F e r d i n á n d király f o g s á g á b a n , azt következteti, h o g y e m u n k a is ezen évek valamelyikében készült. (A m a g y a r nemzet napjai a mohácsi vész u t á n , 173. 1). De a n n a k Verancsics A n - talhoz mint erdélyi préposthoz intézett v é g s z a - vai inkább azt bizonyítják, hogy 1544 és 1 5 4 6 k ö z t , tehát csak rövid idővel azon események u t á n . melyek annak t a r t a l m á t képezik) Íratott.
Feladatom most azt k í v á n v á n , h o g y a m u n k á n a k először külső formáját, azután p e d i g tartalmát r ö v i d e n szóba h o z z a m , ezeknek é r - dekében a szerző életviszonyaiból m é g elébb a következőket emelem k i :
1) T u d o m á n y o s , leginkább p e d i g aesthe- tikai miveltsége igen csekély volt. Mutatja azt
a m u n k a külső formájának nyersesége.
2) E r e d e t é r e és nemzetiségére nézve Sze- rémi G y ö r g y m a g y a r v o l t . valamint akkor Szerém vidéke lakosainak n a g y o b b és túlnyo- mó része is m é g magyar. E g y é b i r á n t szerbek is már n a g y számmal laktak ott, s i n n e n van, h o g y ő szerbül is t u d o t t , h o g y a szerbek szoros ösz- szefüggésben voltak v e l e , és különös bizalom- mal viseltettek iránta. (V. ö. p. o. 50., 95., 143.,
162., 214. 1.).
3) Ezekből magyarázható valamint egy részről jellemző előszeretete a m a g y a r és a szerb nemzet iránt, melyeket ú g y s z ó l v á n e g y - nek t e k i n t ; ú g y más részről egyoldalú elfogult- sága minden egyéb nemzetiségek irányában.
Nemzeti viszonyokra vonatkozó nyilatkozatait mindig ezen subjectiv hajlamának tekintetbe vétele mellett kell méltányolnunk,
4 ) Alacson r a n g ú születésének folytán és azon szomorú visszaemlékezések u t á n , melyek a z l 5 1 4 - k i pórháborúhoz k ö t v é k , ő az aristo- kratiának ú g y szólván született ellensége volt.
5) Vallásos tekintetben buzgó katholikus- nak mutatkozik mindig, s mint ilyen a Protes- tantismus iránt a l e g n a g y o b b ellenszenvvel viseltetett. A keleti hitű keresztyénektől, sőt
a törököktől sem i d e g e n k e d e t t a n n y i r a , mint a protestánsoktól.
I I I . H a már az itt szóban levő m u n k a külső f o r m á j á t , azaz annak nyel vezeti sajátsá- g a i t és elbeszélési modorát t e k i n t j ü k , azt oly különösnek s a m a g a n e m é b e n egyetlennek tapasztaljuk, hogy alig találunk m u n k á t , m e - lyet e tekintetben azzal össze lehetne h a s o n - lítani ; sőt hogy a történeti kritikának felette nehéz f e l a d a t a , arról igazságos Ítéletet hozni.
L a t i n u l van í r v a ; de latinsága oly rosz, s akár a classicai nyelvezet k í v á n a l m a i t , akár a mai philologia szabályait t e k i n t j ü k , a correct latinság ösvényétől olyannyira eltérő, misze- rint e szempontból okvetlenül pálcát kell f e - lette törnünk.
Azonban igazságos zsinórmértékül a m u n k a méltatásában egyedül a X V I . század kezdetén Magyarországban és azon k ö r ö k b e n , hol Sze- rémi G y ö r g y é l t , divatozott nyelvgyakorlat szolgálhat.
T u d v a v a n , h o g y kevés évtizeddel előbb Magyarország a mívelt latinságnak egyik v á - lasztott földje volt. Mátyás uralkodása alatt a classicai tanulmányok nálunk különösen v i r á - goztak, és nem csak J a n u s Pannonius, ki clas- sicai míveltségének nemes öntudatában m o n d - h a t t a m a g á r ó l , h o g y
Patrium ad Istrum Duxit laurigeras ex Helicone Deas ;
hanem számos más X V . és X V I . századbeli magyar tudós a latin nyelv elegantiáját oly mértékben b í r t a , hogy munkáik e tekintetben maiglan is magasztaltatnak. De ne felejtkez- zünk meg a r r ó l , hogy a nagy király halála után beállt mostoha viszonyok közt a hazai cultura csakhamar hanyatlásnak i n d u l t ; álta- lában pedig, h o g y ugyanazon arányban, m e l y - ben a latin nyelv használása akkor a társaság alsó osztályaiban is elterjedt; az nemcsak ele- gantiájából, hanem mindenféle népies befolyá- sok által, tisztaságából is nagyobb kisebb m é r - tékben kivetkőztetett. így volt ez egész E u r ó - pában ; így névszerint Magyarországban is ; és midőn Bon Alajos velencei követ 1 5 1 6 - b a n Sforza Bona lengyel királyné előtt a „latin v u l g á r " nyelvet a tiszta latin nyelv ellentété- ben szóba hozta (Magyar Akad. Értesítő 1856.
123. 1.), nem érthetett mást, mint a társaság alsó osztályainál akkor dívott, közönséges, és az élő nyelvek befolyása által a m a g a tiszta- ságától megfosztott latinságot. Nem t a g a d j u k , hogy ezen nyelv valóságos nyelvrontásnak volt eredménye; de más részről bizonyos, hogy azon kor társadalmi míveltségének jellemző vonásai közzé az is tartozott, s hogy e t e k i n - tetben nem érdek nélküli azon változásokat is-
m e r n i , melyeket a latin nyelv ezen irányban különféle nemzeteknél tapasztalt. Ehez képest míveltségtörténeti szempontból Szerémi G y ö r g y munkája latinságát is érdekesnek t a r t o m ; mert mutatványát adja azon „latin v u l g á r " n y e l v - n e k , mely a X V I . század kezdetén M a g y a r o r - szágban is a míveltséget afíectáló alsóbb r e n - diteknél a társalgás egyik vehiculuma volt.
Ú g y hiszem ennek f o l y t á n , h o g y v a n n a k tudományos o k o k , melyek Szerémi G y ö r g y latinságajellemző vonásait is különös figyelem méltó t á r g y á n a k tüntetik fel. M e g e n g e d e m , hogy miveltsége az akkori közönséges t u d á - kosok színvonalát m e g nem haladta , sőt hogy ő általán véve nyers legény volt. D e épen ez biztosít b e n n ü n k e t a r r ó l , h o g y m u n - kájában azon h a n g u l a t o t találjuk, mely a h o n - lakosok egyik i g e n számos osztályánál, az ú g y nevezhető litteraria plebsnél divatozott, mely több t e k i n t e t b e n történelmi érdekkel b í r , s melyet más irodalmi m a r a d v á n y o k b a n hiába keresnénk. A m a g a concret alakjában tehát , Szerémi G y ö r g y m u n k á j á n a k külső f o r m á j a tanulságos, és ezen oknál f o g v a figyelmet is
érdemel.
Ezt általában m e g j e g y e z v é n helyén v a n nyelvezeti sajátságait és elbeszélési modorát röviden fejtegetni.
Ki a m u n k á n , h a futólag is csak, v é g i g
tekint, azonnal észre veszi, hogy Szerémi nem l a t i n u l , h a n e m m a g y a r ú l g o n d o l k o d o t t , és h o g y latinsága egy i g e n vékony és átlátszó köntöshez h a s o n l ó , melyen keresztül a mívelt classicai latinságtól eltérő magyar nemzeti esz- mejárást könnyen felismerhetjük.
Oda mutat mindenek előtt, h o g y több h e - l y e n , midőn a latin kifejezésről m e g nem e m - lékezett, az egyébiránt latin szövegben m agyai- szókat használt p. o. v i z v á r f e l ő l , e 1 b u - s ú l a , c s o r b a v a l a (3. 1.), n e m f e l e l t (7.
1.), j a r g a t n i (31. 1.), f e j k ö t ő (54. 1.), equus p e j ( 1 2 1 . 1.), p é n t e k r e v i r a d ó - b a n ( 1 3 4 . 1.), t á l t o k o k (158. 1.), albus equus s z e p l ő s (164. 1.), t á r s z e k é r (179.
L), s t r á z s a ( 2 1 4 . l a p ) , m á z s a ( 2 1 2 . lap), k ó t y v e t y e ( 2 6 5 . 1.) stb.; — oda m u t a t i d e - g e n személyneveknek m a g y a r népies átvál- toztatása, p. o. C i 11 i n g I s p á n Cilii Ulrik helyett (2. és k. 1.); G e o r g i u s M a r k o l á b György b r a n d e n b u r g i őrgróf helyett (45. 1.), G r o z a n z , g r ó f Salm Miklós h e l y e t t ( 1 7 6 . s k.
1.) stb.5 — oda különösen az egész elbeszélésen kezdettől v é g i g átvonuló m a g y a r idiotismus o l y a n n y i r a , h o g y az sok helyen m e g sem é r t - hető , hacsak m a g y a r r a vissza n e m fordítjuk
a szöveget.
Ezen jelenségeknek megfelel a latin nyelv- nek mind egyes kifejezésekben, m i n d egész
m o n d a t o k b a n folytonos irgalmatlan elkinzása és ferdítése. Nyelvtani szabályoknak és azok gondos követésének az egész munkában l e g - kisebb nyomok sincs> sőt ú g y látszik, h o g y Szerémi G y ö r g y a latin nyelvet csak g y a k o r - lati úton t a n u l t a , és g r a m m a t i k a i szabályok szükségességéről legkisebb sejtelme sem volt.
S h a egy részről ilyen szókra : c a s t o r : c a - stra , u r g e r e : u r e r e , a n g o r : angustia, t e - l a : p a p i r , a n c i l l a : leány, a i l a r e : m e n n i , a s t u t u s : p r u d e n s , és ezekhez hasonlókra t a - lálunk; más részről mégjsértőbb azon szókötési modora, mely szerint a szavakat egész m o n d a - tokká állította egybe.
E g y é b i r á n t nem t a g a d h a t n i , hogy talán épen ezen a classicai nyelv iránti teljes k ö - zönössége tartotta m e g Szerémi G y ö r g y b e n teljes elbeszélési közvetlenségét; s h o g y h a ő a külső elegantiára g o n d o t f o r d í t , ez talán munkájának egyik kedvező oldalát veszélyez- tette volna. Elbeszélési m o d o r a oly e l e v e n , és a n n a k , ki folytonos és számtalan nyelvtani h i - bái által vissza nem ijesztetik, figyelmét egész v é g i g olyannyira leköti, h o g y minden szabály-
talanságok dacára a m u n k á t m é g e tekintetben O O is különösen dicsérhetni. Oly benyomást tesz
az az o l v a s ó r a , m i n t h a Györgyöt élő szóval hallaná dolgát elbeszélni.
Kitetszik ebből, h o g y ezen elbeszélési m o -
clor a munka egyik lényeges momentumát k é - pezi ; hogy tehát azt szó nélkül itt n e m h a g y - hatom.
Ha ma történeti munkáról kritikát írunk, annak szerzőjétől azt kívánjuk> h o g y az elbe- szélő stíl módját i s m e r j e , s hogy tárgyát az
„ars historicau szabályai szerint adja elő. Sze- r é m i G y ö r g y , mint látszik, az „ars historicau
országán kívül állt, s előadási szabályokról nem is gondolkodott, hanem tárgyát, bizonyos vele született érzés által vezérelve, adta elő. M u n - káját történeti m ű n e k nevezni nem lehet ugyan ;
de azért van m é g is benne történeti conceptio, melynek folytán azt magában elzárt kerekded egésznek kell elismernünk. Az irodalmi kritika szempontjából tehát kedvezőleg n e m nyilat- kozhatunk r ó l a , de mint emlékírót tekintve ő t , dicsérnünk kell azon egyszerű őszinteséget és természetszerű naivságot, melylyel mindent ú g y mond e l , mint ő azt tudta v a g y hitte.
Csak saját személyének akar itt-ott nagyobb fontosságot tulajdonítani, mint milyennel az hihetőleg bírt ; de ezt is öszhangzólag közön- séges naivságával oly módon teszi, hogy k é r - kedései csaknem kézzel f o g h a t ó k , s i g y elbe- szélési modorában ez által változás v a g y zavar nem okoztatik.
Eliez képest elbeszélési modorát követke- zőleg jellemezhetjük :
M O N U M , HUNG. I. , ^ ^ l ^ w T ^ S ^
í ^ _, ^
1) Rendszerint közvetlenül az olvasóhoz szól, meg pedig többes számban, p. o. „ f r a t r e s carissimi" (31. 303. 401. 1.), „fratres a m a n - tissimi" (189. 1.), „dilectissimi lectores" (30.
1.), „earissimi domini lectores" (133. 1.), ,,do- mini m e i " (95. 1.) stb.; vagy ekkép : „eamus ad R e g e m " ( 9 9 . 1 . ) ; ,,redeamus ad N a n d o r - F e j é r v á r " (102. 1.) stb, Csak a m u n k a vegén m o n d j a e l , hogy azt Verancsics Antalnak ajánlja fel.
2) Ahol magáról szól, rendszerint az első személyt használja, mert ilynemű kifejezések:
„cum capellani Regiae Majestatis audissent"' (124, 1.), „ c u m capellanus Georgius praevalu- issetu ( 1 2 6 . 1.) stb., hol t. i. magát harmadik személyben említi, csak kivételek.
3) M i n d i g pontosan elmondja, ha vala- mely eseménynél jelen volt vagy abban részt v e t t ; úgy szintén többnyire azt i s , h o g y mit másoktól h a l l o t t , sőt ez esetben névszerint is megnevezi azt, kitől ezt vagy azt hallotta; így azt is kiemeli, midőn önlátomás által (p. o.
„et vidi statuam et mensam v u l n e r a t a m " , 3.
1.) győződött m e g az elbeszélés valóságáról.
4) Ott hol a történtekben részt v e t t , a párbeszéd formáját különösen szereti használni, mi egyes eseményekről! elbeszélését annál ele- venebbé teszi. De egyébiránt is találunk a munkában egyes tudósításokat, melyek e t e -
kintetben különös történeti becscsel bírnak ; így p. o. leírja a b u j a k ó r s á g akkori s y m p t o - máit (227. 1.).
5) A chronologiai rendet gondosan m e g - t a r t j a s ú g y szólván csak egy helye v a n , hol Zapolyai J á n o s tetteit elbeszélve, alkalmat vesz a r r a , h o g y H u n y a d i J á n o s r ó l is e l m o n d - j o n valamit ( 2 3 6 . 1.).
6) E m l í t e t t e m , hogy a munkának a t ö r - téneti conceptio bizonyos neme szolgál alapúi.
De ez nem azon történeti conceptio, mely az események figyelmetes tanulmányozásának és az emberi dolgok közt létező pragmaticus ösz- szefiiggés észleletének e r e d m é n y e ; h a n e m i n - kább csak azon költészeti szellem sugallata, mely a m a g y a r nemzetet általában jellemzi, és keleti eredetének egyik jelensége. E b b e n is nem a nemzet jelesebb k ö l t ő i t , h a n e m az alsó néposztályok korlátoltabb felfogására kell g o n - dolnunk. Ehez képest conceptiója csaknem mindenben e g y o l d a l ú ; mely egyrészről u g y a n a viszonyok közvetlen és concret felfogásához vezette ő t , melynek folytán elbeszélései egy m a g á b a n elzárt egészet képeznek; de másrész- ről az általános polgári eszély azon magas ál- l á s p o n t j á r a n e m engedi emelkedni, melyet t ö b b X Y . é s X V I . századi históriai munkákban m é g m a is különös elismeréssel szoktunk dicsérni.
Szerémi György a X V I . századi m a g y a r n é p - b
nek embere volt, és annak érzelmeit és nézeteit sajátságos nyíltszivíiséggel tolmácsolja. A m a - gasabb és míveltebb köröktől m i n d álláspontja és általános nézetei, mind elbeszélési m o d o r á - val távol esik.
I V . A m u n k a tartalmát illetőleg, elbeszé- lésének kezdetére Szerémi az 1484. évet teszi, kiindulási pontúi azonban nem ezen esztendő eseményeit, h a n e m a H u n y a d i László és Cilii Ulrik közt volt sokkal előbbi viszálkodásokat veszi. í g y azután beszéli el felfogása és állás- pontjához képest a z o k a t , mik ezen i d ő t ő l , de leginkább Mátyás király halálától f o g v a Szé- k e s - F e j é r v á r és Esztergámnak a törökök általi elfoglaltátásaig, azaz 1 5 4 3 - i g az országban történtek.
Az elbeszélést általában ú g y jellemezhe- t e m , h o g y Szerémi főkép azokról tudósít k ö - r ü l m é n y e s e n , miket ő m a g a látott és tapasz- t a l t ; s h o g y összefüggésben ezekkel elmondja aztán azt i s , mit ő részint az előbb t ö r t é n t e k - r ő l , részint a vele e g y k o r ú eseményekről m á - soktól, kikkel érintkezésben volt, hallott. Rosz- lelküségről, v a g y arról hogy szántszándékosan meghamisította volna elbeszélését, n e m v á - dolhatjuk u g y a n ; de nem kevesbbé i g a z , m i - szerint adatait nagyrészt n e m a legtisztább forrásokból m e r í t e t t e ; h o g y m i n d e n kritikai ovatosság nélkül hitelt adott m i n d e n n e k , kitől
valamit hallott; h o g y életviszonyai őt t ö b b - nyire a társaság alsóbb és miveletlenebb osz- tályaival hozták közelebbi érintkezésbe; h o g y a magasabb állású és míveltebb f é r f i a k , kikkel összeköttetésben volt, őt különös bizodalmukra nem méltatták; hogy ő saját t e h e t s é g e i t , ü g y szinte jelentőségét Zapolyai J á n o s udvaránál túlbecsülte; s h o g y ezeknek és korlátolt t e h e t - ségei folytán g y a k r a n azt sem b i r t a kellőleg f e l f o g n i , mit közvetlenül látott v a g y tapasz- talt. Mindamellett tudósításai becscsel b í r n a k ; sőt épen azon k ö r ü l m é n y , h o g y ő adataiban n e m igen v á l o g a t ó , és mindent ú g y jegyzett fel mint azt hallotta, szolgál bizonyos értelem- ben m u n k á j á n a k ajánlására is. A r r a , miben ő okoskodik, azonnal r á i s m e r ü n k ; közvetlen t u - dósitásaiban az ő hozzáadásait magától azon eseménytől, mely elbeszélésének t á r g y a , k ö n y - nyen m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t j ü k ; hallomás utáni közleményeiben p e d i g modora oly n a i v , h o g y azokban nem annyira v e l e , mint tudósítóival találkozunk.
Ezt általában megjegyezvén, világos, h o g y a m u n k a tartalmáról csak akkor Ítélhetünk a l a p o s a n , ha annak különféle alkatrészeit k e l - lőleg megkülönböztetjük. Ilyen leginkább h á - rom találtatik : 1) A nép közt akkor a legkö- zelebbi múltról létezett emlékezések és m o n - dák- 2) Mit saját tapasztalása után mint szem-
tanú beszél el ; 3) különféle közlemények, m e - lyeket e g y k o r ú eseményekről másoktól vett.
1) A m a g y a r nép közt létezett mondák és elbeszélések, melyeket a munkában találunk, becsesek u g y a n , mert m e g t u d j u k azokból mit
akkor a köznép a legérdekesebb eseményekről mesélgetett és valónak t a r t o t t , s mi azóta n a - gyobb részt feledékenységbe m e n t ; de azokat az események és tények hü tanúságainak v e n - nünk n e m szabad. Néhánya azoknak, p. o.
Mátyás király haláláról, m é g ma is m e g v a n a köznépnél ; s így közvetkeztetnünk lehet, hogy Györgyünk a többit is híven jegyzette fel. Különös figyelmet érdemel p e d i g , hogy ő minden hatalmában és tehetségében lévő m ó - don r a j t a volt azoknak objectiv igazságát m e g t u d n i ; minek folytán egyes közleményei, p. o. h o g y azon asztalt és faszobort, melyek mellett Cilii Ulrik m e g ö l e t e t t , szemeivel látta (3.1.); v a g y hogy t ö b b t á r g y a k a t vett, melyek a Csontmezőn Corvinus János legyőzetése u t á n feltaláltattak (34. 1), a történeti kritika előtt is becsesek.
2) Valamint minden e m l é k i r a t o k b a n ú g y Szerémi György munkájában is azon tudósi- tások a l e g f o n t o s a b b a k , melyekben a szerző azt beszéli e l , mit saját szemével l á t o t t , v a g y miben személyesen részt vett. Ide tartoznak leginkább közleményei a törökökről és azok
foglalásairól : Zapolyai János történetéről még nem létezik m u n k a , mely e tekintetben az övével mérkőzhetnék; mert kivéve Erdélybeni tartózkodását, 1 5 3 5 - t ő l fogva m í g Budára visszatért, csaknem folytonos kíséretében volt Szerémi György a királynak; ki léhát az ennek udvaránál megfordult személyeket ismerte és mind ezekről, mind magáról a királyról szá- mos történeti anekdotákat beszél, melyek azoknak jellemzésére bő anyagot nyújtanak.
3) Azokban, miket Györgyünk csupán hallomás után közöl, az ő hitele leggyöngébb ; s a történetíró, ki azokat netalán felhasználni akarja, csak nagy óvatossággal és gondos k r i - tikai körültekintés után teheti ezt. Ilyenekben ő, mint m o n d á m , igen hiszékeny, volt.
V. Ezeknek nyomán képesek v a g y u n k már Szerémi György munkájának kútfői minőségét is meghatározni.
Nagyobb jelentőségű históriai munkának t e - hát azt, a kritika kívánalmai szempontból, leg- alább egészben véve, nem tekinthetjük. De más részről szintén túlság volna azt pusztán népies elmesélésnek, vagy talán egyedül csak mende- mondákból összeírt oly elbeszélésnek tartani, melytől minden hitelt m e g kelljen tagadni. A munka nagy becse t. i. abban, áll, h o g y ben- nünket közvetlenül azon századba helyez vissza, melyben a szerző élt, s melynek viszonyait és
eseményeit álláspontjához képest előttünk k i - tárja. Ez képezi annak kritikai súlypontját, s min- den részletes tudósitás, melyet abban találunk, ezen általános zsinórmérték szerint méltatandó.
Tisztában van magával a történeti kritika, hogy ilynemű munkák saját históriai é r d e k - kel és értékkel bírnak ; és ha szerzőjök azon eseményekben, melyekről értesít közvetlenül vagy közvetve részt v e t t , azokat nagy becs- b e n szokták tartani. „ M e m o i r e " - o k n a k vagyis e m l é k i r a t o k nak szoktuk azokat n e - vezni, s jelentőségök irójok személyes viszo- nyai, jelleme, miveltsége és egyébkénti t u l a j - donai által tételeztetik fel.
Szerémi György m u n k á j á t is ez értelem- ben emlékiratnak kell t e k i n t e n ü n k ; s ámbár tudósitásai nem képesek minket a X V I . szá- zadi magasabb társaság színvonalára e m e l n i ; mégis sokról értesítenek, mit más kútfői m u n - kákban nem találunk, s mi a többi kútfők t u - dósításaival egybefoglalva, szemes kritikai megbirálás mellett, igen alkalmatos arra, hogy általa azon, hazánk történetében oly fontos
időről sokkal részletesebb és életteljesebb k o r - rajzt n y e r j ü n k , mint az v o l t , melyet m i n d e k - koráig arról bírunk.
S ez határozza meg egyszersmind a munka történetirodalmi jelentőségét. F o g a d j u k azt el emlékiratnak, s ne tulajdonítsunk tartalmának
ennél se n a g y o b b , de kisebb fontosságot se.
Tudósitásai Magyarország X V . és XVI. szá- zadi sok nevezetes eseményeire nem csekély felvilágosítást n y ú j t a n a k ; de ne h a g y j u k fi- gyelem nélkül, h o g y a szerző m a g a intézi ol- vasóihoz e kérést : „ P a r c i t e mihi de i n c o n - gruitatibus m e i s " , (30. 1.); és : „Ignoscite m i h i , si quid illice aut incongrue accessit per calamum cirographum meum ; non laudate de elegantiis litterisl, sed potius de intellectu a d - m i r a m i n i , et exemplum h a b e r e ; quo e l e g a n - tior potest h a b e r e , habeat b e n e emendare."
( 4 0 1 . lap).
Ezeket előre bocsátván feladatom m e g k i - v á n j a , hogy azon nézeteket is e l ő a d j a m , m e - lyek szerint Szerémi György m u n k á j a k i a d á - sában eljártam.
Első kérdés i t t , ha vájjon általában a m u n k a a r r a v a l ó - e , hogy közzé tétessék? Mert
m e g l e h e t n e , h o g y valaki Szerémi nyelvezeté- nek és stíljének számos h i b á i b a n , v a g y e l b e - szélései nyerseségében és egyoldalúságában m e g ü t k ö z n é k , s ezek folytán a m u n k á t általán véve silánynak t a r t a n á ? mely a kiadást m e g sem érdemiette,
Nem t a g a d o m , h o g y ezen körülmények reám is h a t o t t a k , s hogy ámbár a munka t a r - talma mindjárt , midőn avval a bécsi császári udv. könyvtárban m e g i s m e r k e d t e m , oly érde- kesnek látszott előttem, miszerint annak rosz és sok helyen csaknem olvashatlan irása, és a lemásolásnak ez által okozott sok nehézségei dacára azt sajátkezüleg egészen leírtam; m é g is csak minden momentumok érett megfonto- lása után nyugodtam m e g b e n n e , hogy kia- dásában eljárjak.
Ú g y hiszem fenebbi fejtegetéseim világo- san bebizonyították, a munka részletes t a n u l - mányozása pedig még világosabban fogja b e - mutatni , hogy Szerémi György igen számos adatot közöl, mely Magyarország XV. és X V I . századi történetére n a g y világosságot vet ; hogy tehát a hazai történettudomány szem- pontjából a munka tartalma felette érdekes.
Átlátták ezt előttem már a magyar történet több legjelesb mívelői. Elég legyen ezek közöl itt Gévay Antalra és Jászay Pálra hivatkoz- n o m , kiknek elseje abból néhány tudósitást közölvén (Tudománytár 1840., ú j folyam V I I I . köt. 167. s k l.), a történetkedvelő közönséget ezen ú j nagybecsű kútfőre első figyelmeztette ; másika pedig „ A m a g y a r nemzet napjai a m o - hácsi vész u t á n " (Pest 1846.) című munkájá- ban Szerémi Györgyöt mint egyik legfontosb
kútfőt használta is. Azóta kezdte a m a g y a r tudományos közönség Írónkat különös rész- vétre méltatni, s gyakran történt, hogy t u d ó - saink, midőn Bécsbe rándultak, azt az udvari könyvtárban felkeresték s tartalmát t a n u l m á - nyozni készültek. De általános panasz volt, hogy az írás oly nehéz olvasatá, miszerint magának a kéziratnak közvetlen használása aránytalan sok nehézséggel j á r ; minek folytán ugyanoly általános óhajtást tapasztaltam, bár találkoznék, ki legyőzvén e b a j t , a munkát közzé tenné, s így annak használatát könnyítse.
Ez óhajtásnak kívánt a magyar akadémia Történelmi Bizottmánya megfelelni, midőn e n - gem Szerémi György kiadásával megbízott.
Szükségesnek látta pedig azt, — ebben m e g -
*) Szerémi György munkája azok előtt sem volt egé- szen ismeretlen, kik a XVI. és XVII. századokban hazánk történetével foglalkodtak. Demi hiányosan és, lehet mondani, minden kritikai hivatás nélkül használták, mutatja p. o.
Marnavics Tomco Jánosnak Berizló Péter életéről írt mun- kája (Vita Petri Berislavi Vesprimiensis Episcopi Slav.
Daim, et Croat. Bani, Venetiis 1620. 8.) hol Györgyünk em- lékirata következőleg idéztetik : „Seribit Sigismundus (igy) Sirmiensis, qui Uladislavo (így), Ludovico et Joanni Regi- bus sacellanus fuit, et familiaris in aula; Ludovicum Regem saepius mensae aceubuisse absque vini provisione, indeque consuevisse mittere Matthiam Bosnyák, qui bano (Berislavo) in prioratu Uranensi suecessit, ad quosdam proeeres pro
lagena vini impetranda " V. ö. Bosnyák Mátyásra nézve ki- adásunknak 86. lapján a jegyzetet, a közölt elbeszélésre nézve pedig a 96 - lapot.
győződésemmel találkozott — hogy ily kiadás céljánál f o g v a a munka nem pusztán csak n é - hány érdekesebb töredékei adassanak, hanem minden hibái és hiányaival együtt egész t e r - jedelme szerint és híven közöltessék-- Hiányok
és hibák, s az elbeszélés egyoldalúsága e g y é b - iránt is m i n d e n emlékiratnak tulajdona; s a tudomány és kritika feladata, ezeknek tekin- tetbe vétele mellett használni fel tudósításait, azokat az összes történet tartalmába kellő ó v a - tossággal beilleszteni, s azt általában a törté- n e t t u d o m á n y érdekében feldolgozni. Szerémi György, korára nézve a m a g y a r történet egyik jelentékenyebb kútfői i r ó j a , s munkája méltán azon idő legbecsesebb maradványai közé szá- míttathatik : szükséges t e h á t , hogy mindenek előtt sajátságai és önálló kútfői formája szerint tanulmányoztassék, hogy az író álláspontját értsük, és elbeszélésének szellemét felfogjuk.
E r r e egyes töredékek és kivonatok nem elég- ségesek; és valamint más históriai kútfőkben, ú g y Szerémi György emlékiratában is szüksé- gesnek látszik, hogy az azt használó történet- buvár annak szövegével híven megismerkedjék és azt egész terjedelme szerint bírja.
E g y é b i r á n t épen a munkának már kiemelt sajátságainál f o g v a , helyén lesz itt meg nem állapodni; hanem egyszersmind néhány m e g - jegyzést is ide iktatni, melyeket mindenkinek,
ki Szerémi György emlékiratával foglalkodni fog, különös figyelmébe ajánlok.
Minden t ö r t é n e t b u v á r , sőt minden törté- n e t í r ó b a n , ki — mint hivatása és kötelessége k i v á n j a — kútfők alapján dolgozik, mellőzhet- lenül szükséges, hogy a kornak, melylyel f o g - lalkodik és melynek érdekében kútfői tanul- mányozását felhasználni szándékozik, általános képe lebegjen folytonosan szeme előtt, a mint
azt a meglévő kutatások és eddigi irodalom O ö eredményeként találja. A dolog természetében
fekszik h o g y , lia a célt veszélyeztetni nem a k a r j u k , valamint más t u d o m á n y o k b a n , ú g y a történetben is a synthesisnek az analysissel karöltve kell j á r n i a ; hogy tehát a búvár is ne csak előre, hanem hátra is tekintsen; szóval, h o g y vizsgálatainak gyümölcsét mindig a t u - domány összes apparátusával egybefoglalja, mennyire lehetséges syntheticus úton azzal egygyé olvaszsza, s így magát a tudományt
annak egészében nem kevesbbé mint részletei- ben tökélyesbíteni és előmozdítani igyekezzék.
Ehez képest az, ki Szerémi György emlékiratát históriai vizsgálataiban használni akarja, össze- fiiggésben avval, mit eddig biztos kútfők alap- j á n azon korról t u d u n k , melyre annak adatai
vonatkoznak, tanulmányozza és kiegészítse azt;
különösen gondoskodva a r r ó l , mikép lépésről lépésre egyszersmind az ezen kort illető ösz-
XXX
szes történeti literatnrát az egyes adatok m e g - ítélésében kellő tekintetbe vegye. A liistoriai kritikának ezen általános szabálya, emlékira- t o k b a n , melyek sajátságos jellemöknél f o g v a n a g y o b b kisebb mértékben egyoldalúak, külö- nösen fontos.
Szerémi G y ö r g y adatainak kiegészítéséül, és mennyiben szükséges, helyreigazításául, m i a mohácsi ütközet előtti időt illeti, szolgálni fognak a velencei követek jelentései M a g y a r - országnak II. Ulászló és II. Lajos alatti álla- potáról, melyeket a Történelmi T á r b a n f o g o k legközelebb közzé t e n n i ; a későbbi esemé- nyekre nézve p e d i g Verancsics Antal és B r u - tus Mihály munkáik-, melyeknek kiadását Sza- lay László és Toldy F e r e n c barátim e M o n u - menták során most eszközlik. Szerémi György emlékirata az utóbbiakhoz m i n t e g y bevezeté- sül tekintethetik. S így elég e helyen általában m e g j e g y e z n e m , hogy annak sok fontos ú j t u - dósítások mellett található egyes történeti h i - bái, a német és más nemzetiségekre vonatkozó balnyilatkozatai, néhány történeti jellemeknek, melyeket, m i n t p. o. a szellemdús, és n e m k e - vesbbé politikai eszélye m i n t míveltsége által kitűnő Mária királynéját, felfogni képes nem v o l t j hiányos és egyoldalú festései s más ily- nemű botlásai az eddig használt k ú t f ő k b e n is találnak alapos r e g u l a t i v u m o t , s az említett
munkák által még inkább fognak helyre igazít- tatni.
Országos ügyekről és diplomatiai viszo- nyokról Ítélni még; kevesbbé volt hivatva J o Szerémi; s í g y , ki ezen irányban kútfői tanul- mányokat tesz, még inkább kénytelen munká- jának más hiteles tudósítások általi kiegészí-
téséről gondoskodni. () p. o. I. Ferenc francia király követének Zapolyai Jánosnál m e g j e l e - néséről és működéséről összesen csak öt sor- ban emlékezik (212. 1.), és itt is hibásam K ü - lönös figyelmet kell itt az I. Ferdinánd és Z a - polyai János közti viszonyra fordítanunk. Min- den sorból kitetszik, h o g y Szerémi Györgynek ezen viszonyról tiszta felfogása nem v o l t , k ü - lönben nem hagyta volna szó nélkül az 1 5 2 7 - ki olmuci congressust, s még kevesbbé pedig az 1 5 3 8 - k i nagyváradi békekötést ! E helyett többször csekélységekkel tartja az olvasót, a miben az j ó hogy t. i. nem hosszas. Jellemző ugyan reá nézve, hogy ámbár Zapolyai János szolgálatában állt, és ennek irányában hűtlen lenni egyáltalában nem a k a r ; még is több h e - lyen Ferdinánd iránt világosan rokonszenvet mutat. Oda vonatkoznak p. o. néhány közle- ményei Zapolyai János koronázásáról (138. s k. 1.); oda azon nyilatkozata, hogy 1 5 2 7 - b e n ezt már elhagyni a k a r t a , és csak valamely egyházi javadalom Ígérete által volt vissza-
t a r t v a (151. 1.) stb. De különösen kiemelendő azon szép visiója, mely szerint az 1529-ben.
Bécs felé induló roppant török hadjárat sze- rencsétlen kimenetelét jósolja (258. 1.) Ezeken kivül Szerémi munkájának kiegészitése végett figyelmeztetem az olvasót azon okokra, m e - lyekkel az egykorú W i e d e m a n n Bódog ( B e a - tus Widemannus) jogtudós először az 1 5 2 7 - k i congressus alkalmával, azután pedig egy k ü - lön státusiratban I. Ferdinánd j o g á t a m a g y a r koronára bizonyította (lásd P r a y György, A n - nales Reg. Hung. Y . 134. s k. 1.; Beatus W i e - demann, Information darinnen aufgeführt, was das Haus Oesterreich für Erbgerechtigkeit zu dem Königreich H u n g a r n von Alters g e h a b t ; auch durch Keyser F e r d i n a n d u m sey e r h e y - rathet worden. Goldast Menyhért Commentarii de R e g n i Bohemiae juribus ac privilegiis II.
kötetében, F r a n k f u r t 1719. 2 . - 8 6 . 1.).
Ezek után még néhány javitásról kell szó- lanom , melyek Szerémi György munkájának szövegére nézve szükségeseknek látszottak.
Már feljebb említettem, h o g y i r ó n k o r t h o - graphiája egészben véve megfelel ugyan azon helyesirási szabályoknak, melyeket a XVI.
század kezdete általában követett; hogy azon- ban mind az egyes szavak Írásában, mind a nagy kezdőbetűk használásában a kézirat oly hanyagságra m u t a t , mikép azt javitás nélkül
közzé tenni lehetetlen volt. E bajon ú g y i g y e - keztem segíteni. hogy o t t , hol az Írásmód b i - zonyos jellemet m u t a t , változtatást nem t e t - tem ; hol azonban pusztán csak hanyagság jelei m u t a t k o z n a k , azon orthographiai szabályok szerint j á r t a m el, melyeket egészben véve maga az iró követett, és ha munkája Írására több gondot fordít, minden egyes szónál is követett volna.
Hanyagságának egy másik bizonyságát adta az iró a munkának fejezetek vagyis „Ca- pituhmiok'*'' szerinti felosztásában. Ezek kez- detben pontosan fel vannak r a k v a , ú g y hogy minden fejezetnél bizonyos felirás találtatik.
De már a hetedik fejezetnél rendetlenség kez- dődik; a kiadás 33. lapja után p e d i g fejezet szerinti felosztás a kéziratban nem is létezik;
és az elbeszélés egy huzamban foly ú g y , hogy egyes eseményekre vonatkozó felírásokat is csak kivételképen és igen ritkán találunk.
Könnyebb áttekintés v é g e t t tehát a kézirat kezdetén használt modort folytattam, és a mun- kát mind végig az elbeszélt eseményekhez k é - pest „Capitulumokra" osztottam ; ú g y m i n d - azáltal, hogy az általam felrakott Capitulu-
mokat zárjelek közé iktatnám.
Végre hogy mindenkinek módja legyen kiadásomat a bécsi császári udvari könyvtár-
SION'UM. HUNG. 1. C
b a n létező kézirattal minél könnyebben ösz- szehasonlitani; a kézirat lapszámait is fel- tettem.
JPesí, novemb. 1857.
WENZEL GUSZTÁV.
EPISTOLA
D E P E R D I C I O N E R E G N I H V N G A R O R V M .
capellanus Ludoviei Régis et Joannis in regione Bu- densi plus quam viginti annis residenciam habui ; nunc quidem intendő aliquam epistolam exarare de perdi»
cione regni Hungarorum secundum posse meo. Ergo tende in adiutorium meum cum gracia Deus altis- sime ad intellectum intencionis m e i , ad aliquam hi- stóriám precipue de Principibus ac de Prelatis Hunga- rorum per qua dulcis patria me genuerat, de qua die noctuque lamentabor ; quin ab infancia mea sepe in- terdum diuinabam perdicionem patrie mei perdicti coram Regibus et Principibus, demum inter nobiles et ignobiles. Eciam me delirum agitat, ut simul coe- taneis meis vaticinisque de quibus post hec infra scripturis intelliget vestra dileccio, ut etc.
CAPITULUM I.
Anno D. 1484. tempore Regia Mathie. Et liabe- bat fratrem vnum, id est auunculum nomine Michae- lern Zilagi. Iste vir erat strenuus et duos germanos habebat, videlicet Mathiam et Ladislaum Hunyadi, qui erant filii Joannis waywode de Hunad. Et cum matre eorum frater nominabatur Michael Scilagi 5 et tenebat famosissimam arcem Nandor-Albam. Et iu- uenem tenebat Mathiam Coruinum Rex Bohemorum in arce Praga. Et Rex eodem tempore quidam Ladi- slaus Alemanorum genere tenebat gubernaculum re- gnum Hungarie. Qui Palatínus Nicolaiis de Zerera
MONUM. HÜNG l. 1
Wilak constitue!)at eum in Hegem, predictum Ladi- slaum cum suis partibus. Iste Ladislaus habebat vnum fratrem Alemanum nomine Cy Hing Ispan*), etductus erat in simul cum eo ad Hungáriám. Iste Nicolaus palatínus in vna congregatione Hungari elegerunt in banatum oificilem ad Nandor-Albam arcem, ut fide- liter ageret contra Izmaeliticos **), et juxta socium Ladislaum Hunyad, quia jam in vicem gubernarent arcem predictam Nandor-Albam. Sed palatínus Nico- laus nequaquam volebat Ladislaum Huniad. Michael Scilagi erat astutus et strenuus, ne penitus foret so- lus iste Cyllingh Ispan possidere arcem nobilissi- mam, quam metuebat a Germanis et ab Agarena***) gente. Michael quidem discesserat ad domum Tran- silwaniam.
1 ;v CAPITULUM II.
Ctuomodo dissensionem habuerunt inter se magnam ad mortem.
Quanquam prius Michael Scilagi germanum suum Ladislaum in arce Alba val de consulebat et anima- bat studiose, ageret et vigilaret ac sobrius esset, vt ne esset delusus. Et famosissimos fortes milites Hun- garos Sciticos segregauerat ad arcem janue Nandor- Albe, intus et extra ad duas portas collocauerat mili- tes, et quilibet pollicitus cum juramento foret íidelis.
Cylling Ispan Alemanus, cumque vidisset Hungaros, quod primi essent, et ipse cum comitiua sua esset summa, in mense Julii in die Martis in palacio ver-
*) Gróf Ciliéi Ulrik.
**) Értetnek a törökök.
***) Ismét a törökök értetnek,
et cenam as wizwarfelwl, in se elbusula quod nuo imperaret Hungaris, et elauem jaune 11011 regeret; in se decreuit, quod Ladislaum Hunyad interfieeret. Fe- eit, inuitare predictum Ladislaum ad palacium ad ali- qua verba. Cum spatario suo iuit ad eum, et inox protulit vnum taxillum ad ludenduni. In ludo sepis- sime Ladislaus Hungarus Alemanum preualebat in ludo ; mox inflatus fuit Cyllingh Ispan in stomaco tuo superbie. Et erat vir forfcis magnus in statura sua. Et ostium palacium erat nimis repagulatum, nec extra nec intro quilibet potuit ingredere et egredere.
Mox Alemanus ewaginauit biecelluni suum rotundum more Germanorum. Fortiter cum totis viribus suis Alemanus pcrsequebatur in palacio de angulo ad an- gulum istum Ladislaum Hungarnm. Et vna statua erat2 ! in medio palacii de ligno fabricata, jam ambo illam circumcurrebant quilibet pro se in defensionem habebat, et illam statuam cum biccello wlnerata erat.
Tandem Ladislaus Vaydafia*) jam desistebat, quia biccellus ipsius breuis et sepissime pro defensione sua capitis contra Germanum inacrita erat, id est c h or ha waia. Postea vna mensa erat de ligno fabri- cata. Ladislaus W a yd a lia. veluti cl i peu m obposito ponebat pro defensio capitis sui. Et vidi statuam et mensam wlneratam. Postremum paruulus audiebat extra ante ostium, quod dominus suus Ladislaus Waydafia jam demum clamabat in adjutorium suum.
Mox paruulus Ladislai fugit ad inter januas satrapis.
Et erat centurio nomine Nagb Simon Hungarus. ,,Si- tote, dixit paruulus, quod statim dominum interficiet
*) Hunyadi László.
Cylingh Span. Jam est vna liora, quod pugillum ha- bent inter se." Audientes milites Hungarorum statim ad ostium accurrerunt. Interim non potuerunt intrare, statim trabem vilociter portantes et hostium dificile intro truderunt. Et illico capientes Germanum per timpum a tergore ipsius caput amputauerunt. Et. san~
guis in palacio super pauimentum fluxerat. Et in ho- diernum diem sanguis in signo est, quod ego vidi Georgias post liée per multos annos. Et caput per fenestram de palacio virsns Hungáriám jecerunt ad Yizwar. Hoc erat in mense Augusti die Mártis. Et clentos suosAlemani quos interemerunt maturos ido- neos quidem pepercerunt et sic.
CAPITULUM III.
Q,uomodo Ladislaus Waidafia rursum et capite pri- uatus erat.
Audiuit Rex Ladislaus Germanus Bude, quod frater ipsius male finiuisset vitam horrende. Mox quantum potuit exercitum mouit, et celeriter infra Nandor-Albam concursum habet. Sed antequam pro- cedebat2 |v- Michael Scilagi fratrem suum in Nandor- Alba Ladislaum Hunad cum magno exercitu, et Re- gem Ladislaum Germanum non permiserunt ad ar- cem Nandor-Albam, quia propter mortem fratrem suum Regis metuebant. Rex spopondit, quod de morte fratri sui nullám vindictam haberet. Et Regem mise- r u n t a d a r c e m , et caput cum corpore Rex condidit honorifice id in ciuitateNandor-Alba apud monachos sancti Francisci.
Post hec consilium inierunt Hungari magnates, quod Regem deberent interficere. Rex audiens hoc
tremuit, juramentum fecit super crucem, quod nuu- quam recordaretur de morte fratris sui. Viderunt ma- gnates Hungarorum, quod liberi arbitrio fidem suain proposuisset, confidebant ei. Michael Scilagi nnllo modo consentiebat R egi, sed potius germano suo La- dislao, ut interficiamus Regem, quia mortem pro morte perpessus eris. Dixit Ladislaus Hunyadi awnculo suo :
„Ego credo in fiele ipsius, quod non recordetur de morte fratris sui." Rex Ladislaus Germanus supli- cauit Ladislao Hunyad, vt cum fratre suo exploraret in via ad Budám. Prebuit sensum Ladislaus cum fratre suo ; cumque inter aripuissent ad Zalankemeii dixit Michael Scilagi Ladislao germano: „Mihi non bene constat neque videtur, vt tu sequeris Regem ad
Budám ; ettenim te germane valde timeo ; sed inter- ficias Regem, quia tu non ewadebis mortem." Inter- dixit vadum per Danubium flui. Rex tremefactus est illico, fecit extra portare ewcliaristiam secundario juramentum fecit. Et permiserunt Regem citra Da-
nubium remigare ad arcem Tituliensem in monte.
Rex non multum pausauit, sed per campum latum celeriter currens venit ad Zeghed. Ibi Rex pernocta- uit. Mane concilium fecerat Rex coram iudicibus et
senioribus, quod de morte fratris sui non recordare- tur. Post has venerunt ad opidum Kechkemet.
3-jQuidemintervallotemporis eodem temporeerat magnus dominus Nicolaus waywoda de Zerem-Yillak ; et erat palatínus Regni Hungarie. Quod audisset tarn horribilem rumorem inter Regem et inter Michaelem Zilagy, mox cum caterua sua super Danubium re- migasset versus Budam quasi clam et festinanter.
Quamobrem Regem Ladislaum ipse creauerat cum suis paribus, et tenebat cum Rege firmiter, sed cum
Michaele Zilagi Semper disturbium habebant invi- cem.
Quia sensisset Michael Zilagi esse residentem jam palatinum Bude, tremuit valde. Dixit germano Ladislao : „Palatínus residens iam Bude timeo te.
quia valde est contra nos; ideo bonum est interficere Regem, quia palatínus iudicat, non Rex." Quod hoc sensisset in oppidulo Kechkemet, fecitterciario ewca- ristiam de ecclesia extra portare, rursum jurámén - tum, quod de morte fratris sui inmemor foret. Ladis- laus credidit, Michael Zilagi non, quia valde astu- tus erat. Ipse Michael predictus versit se cum caterua mia ad Yelagoswar de opidulo Kechkemet; Ladis-
laum quidem germanum misit cum Rege.
Cum appropinguassent ad Pesth Zenthfalwa, fecit palatínus clamare, ut quilibet comitiuam suam relinqueret in Pesth, quia hospicium Budensium pa- latínus occupasset, et sic factum est. Rex ad Budám cicius remigauit, magnates quilibet cum cubiculari- bus tum ; Ladislaus Waydafia admodum.
In hospicio cum jam resideret secundo die, di- xit liospita ad Ladislaum Hunyad : „Filius demum me, dico tibi veritatem, privatus eris a capite tuo.-' Ipse quidem risit. Dionisius judex Budensis eodem tempore renunciauerat ei clam, ut exiret de Buda tempestive; quia invidus Nicolaus wayuoda exter- minasset cum paribus suis, wt nequaquam evaderet mortem tm. capite priuatur. Illico judici mandauit palatínus cum aucthoritate Regia et sub capite pri- uato, ut statim hostia Budeüsia, quot sunt, coacte sínt repagulati, et sic sub custodia Ladislaus Way- dafia. Quia jam sensisset Waydafia,3 |v- quod non esset ad trufandum. quare erat vir leuis et fortis, cucurrit
currit intérim ad ianuam sancti Joannis Baptiste, et ibi invenit reclusum fortiter ; tercio cucurrit ad ianuam Zombathel, et, ibi invenit jannam obturatum ; quarto cu- currit ad cimiterium j'anue. Et erat et bestia pulsatur, velociter reclusit ostium, quia potuisset euadere iste Lagus *), et sic delusus est. Posthec sub mandato pa- latini, qui cum authoritate Regie Maiestatis ; attamen Rex bene juramentum fecerat, fidem suam obserua- uit, quod non memoratur de morte fratris sui ; sed contra justitiam Dei non dixit esse inmemor, et con- tra judicem palatinum Regni Ilungarienon contradi- xisset; nem felelth. Et jam captus erat per judicem Budensem Ladislaus Waydafia. Attamen judex Dio- nisius memorabatur sibi priusque, quia non presu- mebant ipsum capere propter awnculum suum Mi- cbaelem Zilagi, et propter fratrem suum Matliiam Waidaíia, qui erat apud Regem Bohemie; quia de fu- turo tempore cogitabant rursum perniciem super eos.
Et tortores Budenses vinctum aduxerunt ad teá- trum S. Georgii martiris. Tarn vir excellentissimus, quam filins gubernatoris erat, et nepos Sigismundi erat ; et habebat crispos crines ad modum Ab solo n, et paruum aureum crucem in comam capitis recicue- rat. Et palatínus subito precepit, ne elongabitur vita sua, sed breuiatur. Mox tortor Budensium ictum fecit cum gladio ; inprimis innocius permansit, se- cundo et terciario sine lesione permansit. Iste stre- nuus vir erexit illico de terra, voce magna dixit ;
„Audiamus decretum nostrum Hungarie : Quod si ter ictum tortoris potest subferre aliquis ad punien-
* ) Azaz ,,Ladislaus." t
dum capitis, sua fortuna iam liberatus est." Dixit palatínus Nicolaus: „Tociens quociens ictum habeat a tor tore, donec cap ut a corpore abscissa sit." Quod audiuit Ladislaus Waidafia, crueem de colua sua so- lus accepit, et ad manustortoris, et tortor ad manum judicis et ilexis genibus ter clamauit „ Jesum" ; et in primo ictu dédit caesum caput ; et corpus sepelitur cum capite aput sanctum Joannem in claustro mo- nachorum chéri *) et sic.
CAPITULUM IV.
ftuomodo Rex idem Ladislaus Alemanus finiuit vi- tám suam etc.
Semper tristabatur Michael de morte fratris sui Ladislai Hunyad in se , non eminebat aliis. Et tenebat adhuc arcem Nándor - Albam , et singilatim
animabat et consulebat magnates Hungaros, ut Rex Ladislaus ne in vanum resideret Budam ; et dicebat :
„Quam magnum hostem habemus Tartarum Cesa- rem, vt Rex faceret congregacionem inter Hungaros, et sua Maiestas moneret exercitum." Et Hungari magnates adheserunt consilio Michaelis Zilagi. Et scripsit epistolas ad omnem comitatum, vt quam per- optime prepararet sese quilibet contra ettnicos ; et Michael Zilagi gaudens vtique preparet se quam op- time ad bellicandum cum armis bellicis vario modo.
Et Rex similiter Ladislaus Germanus, et vadum su- per fluuium Danubii, videlicet Tiderew, fecit Rex castorem suum iuxta Gubacli infra Pesth, et per campum latura vsque ad vadum Tidorew. Michael Zilagi quidem cum strenuus militibus Hungarorum
*) Értetnek a cseri barátok.
ad carinam, mox Michael cum suis paribus Regem in carina obumbrat et cum in medio flui Danubio re- pente regem Ladislaum capientes, ad collum saxum magnum aplicantes et in aquam submerserunt *). Et
Regi thezaurum cum cubicularibus cum exercitu magno ad arcem Nandor-Albam deduxit, et Regnum Racianorum circuit vsque ad prouinciam Branchoff- saag **); Turcos oificiales vbi potuit invenire depre- dauit, et cum maxima depredacione venit felix ad ar- cem Nandor-Albam. Et faman de Rege mortuus fo- ret in Regno Turcie. Et Hungari nil metuebänt de
morte Rege Germani. Et sie finiuit vitam suam etc.
quia par paribus asimilatur. Exemplum nigrido et albedo differt ab alio ; ita et gentes inter se non con- cordantur.
Iv- CAPITULUM V.
Jam post mortem Ladislai îtegis Alemani quomodo Mathiam Vaidafiam in Regem statuerunt Hungari.
Michael Zilagi valde gubernabat in confinibus arces, videlicet Nandor-Albam et Themeswar; et Budam arcem occupauerat. Quia iam Hungari sine Rege vacarent, iste Michael statim cum fauencia sua minis magnates et barones omnes muneribus sub se declinare fecit. Precipue istum magnum prineipem Nicolaum palatinum de Zerem-Wilak cum maxima adulacione ac cum donis variis subiugauit libitum
*) Más egykorú kéz megjegyzése a lap szélén : „Non est verum, quod Ladislaus Rex cognomento puleher sit submersus ; sed Prage fuit postea a Pogyebracio postea Rege Bohemie veneno sublatus."
Más egykorú kéz ezen szó helyett „Braniehewo, Branchosaag,u
suum ad suam voluntatem, quattenus Mathiam Wai- dafiam ducerent de Praga ad Regietatem Hungaro- rum. Dixit Nicolaus palatínus ad Michaelem Zilagi :
„ Sis mihi pollicitus ad fidem, quod et tu et frater tuus Mathias Waidafia ne me contra de morte La- dislai Waidafia fratris tili aliquam insidiam vel mo- lestiam generaret." Ait Michael Zilagi : „Ego spo- ponde et fideiussor ero in persona fratris mei Ma- thie Waidafia." Alternantes manus suas cum fide robora, Nicolaus palatínus ad Budam cicius equi- tauit, et statim epistolas missiles misit ad prouin- cias Hungarie et ad comitates, vt statim quilibet subscripte punicionis esset ad festum assumcionis Marie 1440 *). Et statim occurrens Michael cum magno exercitu et ad Budam intrauit. Et fecit cla- mare solus Nicolaus palatínus et omnes cum suis pa- ribus, quod vidisset Michaelem Zilagi cum magna túrba intrantem Budam, et vadum Pest occupasset, vox mea cum partibus meis „Mathias waidafia est Rex Hungarorum." Et illico similiter cum catereua sua Michael Zilagi cum nobilibus et ignobilibus clangore magno, vt sit Mathias Waidafia.
Ista fama de Hungaria sonuit in auribus Bohe- mie Régis. Mox perterritus est, quia sub custodia erat adolescens Mathias Waidafia, et quod in ortu deambularet cum tristicia. Rex quidem habebat pul- cram puellam Caterinam. Cito vocare fecit ad se Rex, dixit ancille sue 4 | : „Citorogote, vt statim ser- tam de caro flore optimam ac opulentam liga, et pro- fer ad caput propriis manibus tuis Mathiae Waicla- fii." Quia iam penserat Rex Boliemie, vt esset Rex
*) Helyesebben „1457." W.
Hungarie. Inde quidem cum magno exercitu Michael Zilagi awnculus suus post ipsum equitat ad Praga.
Inde eciam Rex Bohemorum cum magno suscepit nunctium, videlicet Michaelem Zilagi. Quamobrem iam ancillam suam copulare fecerat cum Mat Iii a Waidaffij. Rex sibi nouum gaudium predicebat ei, vt ipse tu eris Rex : Mox sumssit germanum suum Ma- thiam Waidaffij, et duxit ad Budam. Et fecerunt eciam congregacionem palatinus cum Michaele Zi- lagi, et coroiiauerunt Mathiam Waidaffj cum magna solennitate in die natiwitatis Domini, et Catlierinam de Praga ancillam Regis Bohemie. Et ipsam coro- nauerunt in festo sancti Georgii martiris.
Et in primis walde erat pauper iam Rex Ma- thias, non habebat mensam regiam suam opulente.
Erat consanguineosus vnus magnus Hungarus no- mine Petrus Zobi de matre sua, quia mater sua quid- quid babebat thezaurorum omnes ad manus Michae- lis Zilagi concesserat propter filium suum Mathiam Waidaffj. Et mater non liabebat vnde adiuaret. Iste Petrus predictus statim de domo sua equitauit ad Budam , vidit Mathiam Regem in paupertate, illico mestus fuit super eum et dixit ad Regem : „Quid agis Rex. Nonne omni die pagani Turci equitabunt in confinibus Regni tui, prouincias ac ciuitates obru- unt cum igne et cum arma bellica, tu nempe nullam curam gessis ; vbi est ergo fides tua, quod spopon- disti tocius Regni Hungarie vtdefenderes." Audiens hec verba Pétri predicti, cepit flere Rex Mathias.
Tanto melius misertus est super eum, dixit ei iterum Petrus Zobi : „Desine afletu, prouidebit te Deus.
Solummodo verba mea suscipias et consilium doti- bi, Rex, statim facias congregacionem magnam inter
Hungaros magnates: 4 jv cumque présentes extiterint, ípsos ad prandium invitare facias, cumque finietur prandium mox die mihi: Tu páter Petre es captus.
Ego quidem valde zabadom, vt quare faeit Yestra Maiestas, et quid feci mali tibi." Et fecit sie Rex Mathias ; et Petrus promisit dare ad adiuuandum Ré- gis quinquaginta milia florenos. Dixit Rex: „Ad- huc plus quam da, quia non exibis de aree Buda, do- nec feexingenta milia marcas non solueris." Et Pe- trus statim pro redemeione sua ad octauum diem Regi presentauit. Et alii magnates liec audientes tremuerunt, et per portam Budensium arcis non po - tuerunt exire, quia erat reclusum , et ducenta pedi- tes ordinauerat Rex. Et singillatim principes et ba- rones, qui quadraginta milia marcas, qui centenami- lia marcas promiserunt dare Regi, et quilibet ad oc- tauum diem presentauerat. Yidit Rex thezaurum si- bi multum gavisus est, et mox clamare fecit grande bellum. Et in campo Zegliid castorem fecit *) juxta fluvium Ticie et Maros cum Iiungaris et cum alia varia gente ; et sic a Turcis arcem Sabach inter li- mites Regni Racianorum aeeeperat et insuper ar- cem Jaiclia in Regno Boznensis. Et sie Rex Ma- thias Regnum tutauit, vsque ad mortem gubernauit habenas suas. Et gens Hungarorum lauderunt Re- gem sie dicentes: „Benedictus sit Rex Mathias,h
alios Reges quidem maledicentes post decessum suum. Quamobrem Rex Ladislaus Cazimir **) per- dit arces centum et viginti cum filio suo Ludovico Rege, quod est fiebile Hungarorum perpetue etc.
*) Más egykorú kéz ezen két szót kitörülvén, azok helyett írja:
„castra metatus est."
**) Értetik II. Ulászló király.
öjCAPITULUM VI.
De morte Zilagi quomodo vitam suam asperrime finiuit.
Dum regebat adhuc banatuum Nandor - Albam areem, cogitando seipsum una dieruin pro spacio cum centis equis equitauerat versus arcem Sarnow, quae tenebatur per dezpotum Racianorumprincipem.
Extunc et ipse dezpotus pro spacio venatum invene- rat in campo Michael Zilag. Et captus mox fuit per Michaelem Zilagi dezpotus princeps, et ductus erat ad arcem Nandor-Albam. Quamobrem iste Michael erat durus valde, quia purus Sciticus erat, et tenuit sub custodia captivitatis sexmenses, et petebat ab eo arcem suam Zendwro*) propter redempcionem suam.
Ipse dezpotus promisit dare ; sed vxor eius et Ulli et barrones noluerunt. Ipse dezpotus vidit se non ha- bentem, fecit se ipsum humiliari per suplicaciones multas, vt eum dimiteret pacifice Michael ad Regie- tatem suam. Ipse quidem nequaquam voluit Michael.
Habebat Zilagi vnum notarium Ladislaum nomine;
ipse consulcbat sepissime dominum suum Zilagi:
„Domine, nequaquam eum dimittere debes, quia pe- nitebit te demum ; etenim est magnus dominus, et vl- ciscens vindictam super niagnificeiiciam vestram. Si vis eum dimitere nee captivare debuisses." Venerunt cum tempore barones Racianorum ad Michaelem Zi- lagi cum suplicacione magna; promiserunt propter dominum eorum quinquaginta milia marcas. Michael Zilagi audiens , permisit centum milia marcas, dezpotus permisit dare. Et Michael mox con- tentus fuit, et in conuencione sie, quod dezpotus fo-
*) Szendrö.
ret exploratus ad limitem terre, et thezaurus ibidem deducetur. Consensit Michael Zilagi. Iste quidem scriba Ladislaus coactissime consulebat ac arguebat dominum suum Zilagi, quod Raciani essent instabiles, ne penitus crederet eis. Et dezpotus audiebat sepe ab ore verba procedere ab ore Ladislai, valde dole- bat amaro animo et conferebat in cordo suo tacito, et5 |v postthezaurumcito currerunt ad Zendoro. Et in confinibus steterunt, deposuerunt redempcionem Regi Racianorum, et clam ordinaverant ducentos optimos milites Racianorum in absconso loco. Yenerunt Ra- ciani post dominum eorum, et pronucciauerunt Mi- chael Zilagi, et dixit notario suo Ladislao, vt ires cum eis, et vt veheret thezaurum ad Nándor-Albam.
Ipse quidem valde tremebat ire, sed nequaquam ex- cusare potuit se ipsum. Et preparauit se cum equiti- bus paucis et cum vectoribus ; cumque apropinquas- set ad decretum locum, subito obruit eos ducenta équités Racianorum. Dominum dezpotum et cum the- zauro ac Ladislaum scribam deduxerunt ad arcem Zendere. Et mox Ladislaum scribam in prandio bene tractauit; indenempeprecepit fabris, vt statim asper- sorium de ferro pararent, et disposuerunt. Et omni die in os trudebant, et sodrebant *) linguam ejus, et sic dira morte exalaiiit de mundo. Et dicebat ei dez- potus : „Diw ipse me dimitebat et absolutus fuissem, si tu dominum tuum non consuluisses cum lingua tua.
que nunc in ore tuo pacieris."
Michael Zilagi indignatus est stomacandi indi- gnatione, mox misit legatum ad sanetissimum pro commissario, vt crucem portaret cum authoritateapo-
*) Azaz ,,szorították."
stolica. Et portauerunt, et legátus venit cum summa authoritate pena et a culpa quicunque wlt se prepa- rare ad bellum contra ettnicos. Et iste Michael Zi- lagi mollit se cum bella magna equitibus et cum pe- ditibus crucigerorum ; et intrauit in Regno Raciano- rum, et obsiderat arcem Zendwrw ad dezpotum. Sed nil ei potuit ; attamen monit exercitum suum contra Izmailicos ob angorem mare contra Turcarum Cesa- rem. Attamen non multa babebat gentem, dumtaxat viginti octo milia virorum. Ibi in campo mernie*) castra metatus erat. Sicut exploratus erat ipse per Turcarum Cesarem, quod non sub se liaberet gentem multa ; et Cesar contra ipsum iteruin castra metatus erat,6-| dederunt pugnam vterque magnam, et ex vtra- que bello factum strages magna. Ibi Michael Zilagi casum dédit, et viuws apreliender ad manus Cesaris Turcarum. Clinique paullo tempore Cesar Izmaelita- rum consiliatus erat per consiliarios suos, vt da- ret arcem Nándor-Albam ad manus Cesaris pro redempcione sua , dixit Michael Zilagi : ,,Non est posse meuiu dare ; quia Rex Hungarie non permitit." Adhuc inspirabat eum dicens vehe- menter, et nulla sub custodia premisit spaciari in arcé sua Constantinopolitane vrbis. Et cum niul- tis adorauit eum cum thezauro ; et in Regno suo quattuor arces donauit, sibi duntaxat Nandor-Albam arcem ad manus Turcarum. Iste vir quidem tam per- fectus et constans erat, quod nullo modo comparait sibi. Sed corde perfecto perseverans in se, quia erat in fide sua duras, et sic dicebat: ,,Audite fratresmei, Christus dixit, qui in minimo est fidelis, in majori fidelis est.1' Quum qui erant Hungari conciliabant
*) Rigómezö.
