A VÁRNAI CSATA ELŐZMÉNYEI.
A velenczei állami levéltár irományainak fölhasználásával.
I.
Azon fényes diadalok, melyeket Hunyadi János, 1442 őszén, Szebennél és a Vaskapunál, egészen m a g á r a hagyatva, kivívott:
alapos reményt kelthettek, hogy a magyar nemzet nagyobb mérvű támadó föllépése, a többi európai hatalmak által támogatva, meg- mentheti az enyészet szélére jutott görög birodalmat és vissza- szoríthatja Ázsiába a kereszténység félelmes ellenségét.
Ezen remény erejének teljes megfeszítésére lelkesítette Cesa- rini Julián bíbornokot, a szentszék legátusát, ki több hónap előtt éppen azon czélból küldetett Magyarországba, hogy a belső béke helyreállítása után, a törökök ellen h a d j á r a t o t hozzon létre.1)
Míg oda hatott, hogy a magyar király és az urak körében a harczias szellemet éleszBze, egyúttal azon eszmét hozta szőnyegre, hogy, a magyar sereg előnyomúlásával egyidejűleg, a tengerparti államok által kiállítandó hajóhad is lépjen actióba, oly módon, hogy az európai ós ázsiai török birodalmat elválasztó galliopolisi szro- rosban (Hellespontusban) foglaljon állást, és a török hadaknak Ázsiából E u r ó p á b a szállítását akadályozza meg.2)
*) Ezen kiváló főpap életpályájának ismertetésére e helyen nem ter- jeszkedem ki. Az egy közelebb megjelenő monográfiának fogja tárgyát ké- pezni. Hasonlag mellőzöm e helyen a Frigyes római királylyal folytatott békealkudozásokat is, melyekben Julián volt a főtényező.
2) A velenczei dogé már 1443 május 3-ikán a görög császár követé- hez intézett válaszában kiemeli, hogy Julián bíbornok ismételten sürgette a pápánál a hajóhad kiállítását. A miből következik, hogy a kezdeményezés
Hadtörténelmi Közlemények, n . 2 2
Ez ügyben a pápához, a velenczei köztársasághoz és a lova- gias b u r g u n d i fejedelemhez fordúlt.1)
Mindenütt helyesléssel fogadták az indítványt, melynek czél- szerűségéhez n e m férhetett kétség.
A p á p a nemcsak erkölcsi támogatását, h a n e m tényleges köz- reműködését is fölajánlotta.
Ápril második felében — Sienában tartózkodott ekkor —, az u d v a r á n á l levő velenczei követ, Ser Leonardo Venerio ú t j á n , azon kórelmet intézte a signoriához, hogy adjon neki át tíz gályát, me- lyeket a z u t á n fegyveresekkel és h a j ó s n é p p e l a szent-szók fog el- látni ; közölte azon szándékát, hogy a költségek fedezése vegett a velenczei és flórenczi köztársaságok p a p s á g á r a egyházi tizedet fog kivetni; egyúttal a h a j ó h a d kiállításának módozataira nézve a signoria tanácsát kérte ki.2)
A signoria, a m i n t a p á p a kívánatáról értesült, készséggel f ö l a j á n l o t t a a tíz gályát, bár kellő j ó k a r b a helyezése húsz ezer a r a n y a t meghaladó kiadásokkal járt. De a p á p a azon szándekát illetőleg, hogy a gályák fölfegyverzését és hadi népeik ellátását a p a p s á g r a kivetendő tizedjövedelemből fogja födözni, kijelentette, h o g y a flórenczi és velenczei papság az egész teher elviselésére képtelen ; minél fogva a p á p á n a k más jövedelmi forrásokat is szük- dicsősége őt illeti meg, és liogy az első lépéseket az év elején tette meg.
Julián a pápai hajóhad felől, ápril végén Scblick cancellárlioz intézett leve- lében is szólott. A cancellár m á j u s 6-iki válaszában kétségét fejezi ki a terv valósulása iránt. Cugnoni. Aeneae Sylvii Opera inedita. (Eóma 1883) 67.
Hogy pedig a terv kezdettől fogva a galliopolisi szorosban való állásfogla- lásra vonatkozott, kitűnik a pápának 1443 ápril havában a velenczei követ- tel folytatott értekezleteiből.
A pápánál tett lépésekre utal a velenczei dogé imént idézett vála- szában. Juliánnak, a signoriához intézett felszólítását említi a dogé 1443 ápril 13-dikán a pápához intézett levelében. A burgundi fejedelem ápril végén vagy m á j u s első napjaiban négy gályatestet rendel meg Velenczében, (mint a dogé 1443 május 10-dikén a pápai udvarnál levő követéhez írja).
Ez valószínűleg szintén Julián bíbornok felszólításának volt eredménye.
2) A pápának a velenczei követtel folytatott értekezletéről több rész- letet tartalmaz a dogé válasza a követ jelentésére, 1443 május 10-dikén.
De már egy héttel előbb, m á j u s 3-dikán, a görög követnek adott válaszá- ban említi a dogé, hogy a pápa tíz gályát kér felfegyverzés végett, a köz- társaságtól.
séges megnyitnia, és pedig sürgősen, mert a h a j ó h a d a t rövid idő alatt kell útnak inditani, hogy az m á r a galliopolisi szorosnál álljon őrt, a mikor a magyarországi hadsereg megindúl. E g y ú t t a l a hajó- had megindításának föltétele g y a n á n t állította elő Olaszország belső békéjének helyreállítását, különösen a m i l a n ó i herczegi házzal való kibékülést, m e r t a h á b o r ú t , melyet ez ellen viselnek, a köztársaság olyannak tekinti, m i n t h a s a j á t területét fenyegetné.1) A p á p a fölszólításával egyidejűleg a b u r g u n d i fejedelemtől is érkezett a köztársaság kormányához azon kérelem, hogy négy gálya engedtessék néki át, melyeket saját költségén fog fölfegyverezni és a Hellespontusba küldeni. A s e n a t u s ezen előterjesztésre is ked- vező választ adott.2)
A pápa a h a j ó h a d ügyeinek intézésére és a galliopolisi szo- rosba vezetésére, külön t e l j h a t a l m ú legátust nevezett k i : választása Condolmieri Ferencz bíbornokra, a r ó m a i egyház alcancellárjára esett, ki úgy is m i n t az ő unokaöcscse, úgy is m i n t velenczei szár- m a z á s ú , kiválóan a l k a l m a s n a k látszott a reá bízott föladatok meg- oldására.3) Es a signoria csakugyan megelégedéssel fogadta ezen kinevezést.4)
Mindazáltal mielőtt még a legátus Velenczébe érkezett volna, a signoria és a pápa között ellentétek m e r ü l t e k föl. IV. E u g e n ugyanis kincstárának szomorú helyzetében, melyet az egyházi sza- kadás és az olaszországi politika b o n y o d a l m a i idéztek elő, nem m o n d h a t o t t le azon tervről, hogy a hajóhad költségeire a papság megadóztatásában keres fedezetet; és mivel a signoria ezt tíz gálya fölfegyverzésére elégtelennek nyilvánította, csak hat gályával kívánt a tengeri actióban részt venni.5)
x) A dogé azon kérdésre, hogy hány gályára van szükség? azt vála- szolja, hogy húsz vagy legalább tizenhat hadihajóra és egy teherszállító hajóra. A dogénak, 1443 m á j u s 10. és 20-dikán, a pápai udvarnál levő kö- vetéhez intézett jegyzékei.
a) Az imént idézett jegyzékekben említi a doge.
3) A m á j u s 8-dikán kelt kinevezési okirat a vatikáni Regestákban.
Vol. 382 fol. 188.
A május 20-dikán, a pápai udvarnál lévő követhez intézett jegy- zék és ugyanazon napon a legátushoz intézett gratuláló levél.
5) A pápa ez ügyben május közepe táján a signoriának levelet írt, 2 2 *
A signoria n e m titkolta el e fölött elégűletlensegét. Utasítása értelmében, m á j u s végén megjelent követe a p á p a előtt es így- szólott :
«A köztársaság a megszokott tisztelettel és hódolattal fogadta Szentséged iratát, a galliopolisi szorosba küldendő h a j ó h a d tár- gyában. Utánozván az ősöket, kik m i n t Krisztus igaz atlétái, a szent hit terjedése- és gyarapodásáért, a hitetlenek és különösen a törökök ellen viselt h á b o r ú k b a n minden veszélylyel szembeszállottak, ugyanazon buzgó készség lelkesíti m o s t is. Ezért Szentségednek szívesen tett tíz gálya átengedése iránt a j á n l a t t , melyhez állhata- tosan ragaszkodik. Nem kevéssé ütközött meg tehát azon, hogy Szentséged levelében csak h a t gályáról beszél, melyeknek fölfegy- verzését m a g á r a vállalja. A tengerészeti ügyekben szerzett tapasz- t a l a t o k a l a p j á n , kellő tisztelettel kijelenti a signoria, hogy a szent vállalat sikerének biztosítására nagyobb számú gályák kiállítása szükséges.
«De továbbá, Szentségednek azon intézkedése sem kielégítő, mely szerint a gályák fölfegyverzésének költségei az egyházi tizedből fedezendők. Mert h a elegendő volna is a várható összeg, ez n e m folyhat be a kellő időben. Ugyanis szükséges, hogy a mikor a keresztény sereg közeledik, a h a j ó h a d m á r a tengerszorosban foglaljon állást, és képes legyen a török h a d a k n a k ugy Ázsiából E u r ó p á b a , m i n t E u r ó p á b ó l Ázsiába átkelését megakadályozni. H a késik a h a j ó h a d indulása, félő, hogy ezt n e m teheti meg alkalmas időben, és így a keresztény világ remenysége meghiúsul.»
A követ azután előadta, hogy a pápa és a b u r g u n d i fejedelem részere f ö l a j á n l o t t 14 gályának jó karba helyezése több mint 28,000 ducat költséget fog a köztársaságnak okozni, a mely eszerint nagyobb terhet vállal magára, m i n t a mely megilletné. Es fölkérte a pápát, hogy a lehető legrövidebb idő alatt gondoskodjék a tíz gálya fölfegyverzéséről, m e r t a halasztás végzetes következményeket v o n h a t m a g a után.1)
valamint a velenczei követ által üzenetet küldött. A levél és jelentés elve- szett. Tartalmára a signoriának m á j u s 25-diki válasza vet világosságot.
*) A signoriának 1443 m á j u s 25-dikén követéhez intézett jegyzéke Ezzel összhangzásban áll ugyanazon napon egy bíbornokhoz (Cardinali Morinensi) intézett levele.
Mindazáltal előterjesztésének n e m volt meg a várt hatása ;
•és a tudósítások, melyek a pápai udvarból Velenczébe érkeztek, itt m i n d i n k á b b azon meggyőződést érlelték meg, hogy a h a j ó h a d megindítása ezen esztendőben n e m remélhető. Ezért a dogé egye- nesen értésére adta Condolmieri bíbornok-legatusnak, hogy a m e n n y i b e n a szükséges pénzzel el n e m látják, inkább ne is jöjjön Velenczébe. «Mert — í r j a követének — h a a bíbornok ú r n a k megparancsoltatnek, hogy pénz nélkül jöjjön, ezen intézkedést úgy érteimeznők, hogy b á r belátják a h a j ó h a d fölfegyverzésének pénz nélkül lehetetlenségét, de a felelősséget azoktól, kik hibásak, el- h á r í t a n i és a mi á l l a m u n k r a , mely m i n d e n t meg tett a mi h a t a l - m u n k b a n állott, zúdítani kívánják.))1)
Condolmieri bíbornok ennek daczára (augusztus 2-dikán) megjelent Velenczében és hozzáfogott a rábízott föladatok meg- oldásához. Első sorban fölhatalmazást kért a signoriától, hogy a köztársaság területén az egyházi tizedet b e h a j t h a s s a . A senatus válasza akképen hangzott, hogy «habár ő szentsége a p á p a n e m úgy viseli magát Velencze i r á n y á b a n , a m i n t hódolata és szolgá- latai igényelnék; mégis elődei n y o m d o k á b a lépve, Krisztus igaz hívei g y a n á n t ó h a j t v á n eljárnio, a fölhatalmazást megadják. Azon- b a n kívánják, hogy előlegesen közölje a legátus az egyes javadal- m a k o n b e h a j t a n d ó összegeket; továbbá a pápai tizedszedök mellé alkalmaztassék a köztársaság részéről két biztos; végre a befolyó pénzek a köztársaság p é n z t á r a i b a n helyeztessenek el és kizárólag a h a j ó h a d czéljaira fordíttassanak.2)
Ily előzmények u t á n a legátus és a köztársaság k o r m á n y a között nem alakúihatott szívélyes viszony. Érintkezésükben bizo- nyos ingerlékenység és elkeseredes mutatkozik.
A bíbornok-legatus szeptember elején panaszt tett a signo- riánál azért, hogy penzeket, melyekkel a szentszéknek adósa, vonakodik megfizetni. Továbbá azt kívánta, hogy a tizedből befolyó összegek egy banknál, nem pedig a köztársaság p é n z t á r á b a n helyez- tessenek el. Végre az aragoniai fejedelem által a törökök ellen íölfegyverzett h a d i h a j ó k részére menedék-levelet kérvén, ezen
Az 1443 július 6-dikán kelt jegyzék.
2) A senatus 1443 augusztus 3-diki végzése.
magában véve jelentektelen ügy előterjesztéséhez fenyegető óvást csatolt. H a — ugy mond — a menedeklevél meg nem adatik, ö szentsége tudatni fogja a keresztény fejedelmekkel, hogy a signoria
«a szent vállalat előmozdításához a legcsekelyebb mértékben sem hajlandó hozzájárulni)).
A senatus erre közvetlenül a pápához fordúlt. Kijelentette, hogy a köztársaság nem adósa, sőt a pontos leszámolás kitüntetné, hogy ő szentsége tartozik a köztársaságnak. Továbbá ragaszkodik azon korábbi kívánatához, hogy a tizedből befolyó összegek a köz- társaság pénztárában helyeztessenek el. Végre előadván, hogy szemben azon barátságos viszonynyal, mely az aragoniai királyok és Velencze között régtől fogva fönnáll, menedéklevél kiállítása fölöslegesnek mutatkozik; azon reményét fejezi ki, hogy ő szent- sége a menedéklevél megtagadását nem fogja más oknak tulajdoni- tan^ és a siguoria ellen a keresztény fejedelmek előtt nem fog vádat emelni. Köztudomású — úgy mond — mily nagyok az áldozatok, melyeket a köztársaság a keresztenyseg megoltalmazására hozott ; és most is sok ezer ducat költséggel fölszerelve áll az a tíz gálya- test, melyet ő szentségének f ö l a j á n l o t t ; de nem jött meg a pénz, melyet ő szentsége a gályák fölfegyverzésére ígért; minélfogva a signoria ellen vádat nem emelhet. «Ha ezt — úgy mond — bár nem hiszszük, mégis m e g t e n n é ; tudomására hozzuk, hogy mi, kik becsületünket és jó hírünket minden egyébnél többre becsüljük, ugyanazon fejedelmek és államok előtt, ártatlanságunkat, szán- dékaink tisztaságát és a katholikus hit érdekében lángoló buzgal- m u n k a t igazolni fogjuk, nem engedve, hogy becsületünk méltat- lanúl megtámadtassékw.1)
Es már korábban igazolni iparkodott magát a signoria Julián bíbornok-legatus előtt, ki július 11-diken kelt levelében a magyar- országi hadikészületek sikeres előhaladásáról tett jelentest, es a hajóhad megindítását sürgette.
«Az események szerencsés folyamatát szemlélve — írja vála- szában a dogé — a vállalat érdekeit lelkünk ugyanazon hévvel karolja föl, mint Atyaságod. A mennyiben a dolog minket illet,, egészen rendben vagyunk és a hadihajókra vonatkozó ajánlatunkat,.
') Az 1443 szeptember 10-díkén a pápához intézett irat.
költséget nem kímelve, i m m á r teljesítettük. Csak a r r a várakoztunk, hogy a fölfegyverzésre ígért pénzt m e g k a p j u k . De ő szentsége n e m méltóztatott más rendelkezést tenni, m i n t azt, melylyel a flórenczi ós velenczei államok p a p s á g á r a tizedet vetett k i ; egyéb pénzforrá- sokból más czélokra merít. A tized pedig csékély összeget ígér, és be- h a j t á s a a kedvezőtlen időviszonyok miatt, hosszú időt i g é n y e l . . . Tekintetbe véve azt, hogy pénz nélkül semmi sem történhetik, és az alkalmas idő, a mikor a h a j ó h a d n a k , hogy sikeresen léphessen föl, m á r is a galliopolisi szorosban kellett volna lennie, e l m ú l t : a h a j ó - had megindításának reményéről lemondunk. É l é n k e n f á j l a l j u k ezt, m e r t előre látjuk mindazon b a j o k a t es veszelyeket, melyek a keresztenységre fel fognak merülni. Egy gondolat vigasztal: hogy minket kötelességeink teljesítésében a mulasztás vádja n e m érhet!»*)
II.
A tengeri actio meghiúsúlása daczára, a m a g y a r h a d j á r a t nem m a r a d t el.
Ugyanis j ú n i u s h a v á b a n , a déli részeken h a d a k a t toborzó H u n y a d i t ó l , m a j d E a g u s a város tanácsától is, tudósítások érkeztek, hogy a szultán Ázsiában súlyos vereséget szenvedett.
Altalános volt azon fölfogás, hogy a t á m a d á s t elhalasztani n e m szabad.
E s a király m á r július 22-dikén megindúlt Budáról. Kíséreté- ben voltak : J u l i á n bíbornok, Hunyadi J á n o s és Brankovics György szerb despot.
A sereg mintegy negyvenezer emberből állott, túlnyomó része zsoldosokból, kiket az országgyűlés által m e g a j á n l o t t pénzen toborzottak. Néhány főúri b a n d é r i u m h o z és a pápai segélypénzen fogadott cseh vitézek csapatához keresztesek csatlakoztak, kiket hitbuzgalmuk a távol külföldről vezetett ide.2) A királyt számos hü lengyel vitéz környezte.
*) A dogénak Julián bíbornokhoz augusztus 8-dikán írt levele, mely- ben értesíti, hogy a magyar király és az ő kérésére, tízezer font lőport ajándékoz a magyar hadseregnek és azt m á r Sebenicóba szállíttatta.
2) Egyik előkelőbb vitéznek nevét Julián bíbornok 1444 június 22-én
A mint szerb területre értek, mintegy nyolczezer rácz és hat-hétszáz bosnyák fegyveres ajánlotta föl szolgálatait.
Október második felében a Morava p a r t j a i h o z jutottak, hol t á b o r t ütöttek. Itt értesültek, hogy jelentékeny török sereg köze- ledik. H u n y a d i J á n o s mintegy tízezer lovassal elébe m e n t . Bolgár- országba n y o m ú l t , Nissza városát elfoglalta és n o v e m b e r 20-dikán véres ütközetet vívott a kétszerte számosabb ellenséggel, melyen fényes győzelmet aratott. Mintegy kétezer török teteme födte a c s a t a t é r t ; négyezer fogoly és dús z s á k m á n y esett a győzők kezeibe.
H u n y a d i ekkor visszatért a morvamelléki táborba, hol nagy lelkesedést keltett a dicső diadal, melyet Ulászló és J u l i á n bíbornok siettek a pápához és a keresztény fejedelmekhez intézett levelekben k ö z t u d o m á s r a hozni.1)
A legátus ekkor ékesszólásának és tekintélyének egész hatal- m á t érvényesítette, hogy a sereg, a téli évszak okozta nehézségekkel daczolva, a h a d j á r a t o t folytassa. É s czélt ért.2) Nagy reményekkel volt eltelve. Mikor híre jött, hogy a szultán Drinápolyból kiindúlt, és személyesen vezeti ellenök seregét, félelem nélkül nézett a mérkőzés elé.
(•Bízom Abban — í r j a — kinek szent nevéért harczolunk,
a m a n t u a i őrgrófhoz írt leveléből ismerjük. «Nobilem virum — írja — Franciscum de Carrareis . . . in exercitu Christianorum contra Turcos anno preterita novimus», és mivel most Olaszországon keresztül Spanyol- országba utazik, az őrgróf pártfogásába ajánlja. A levél eredetije a mantuai állami levéltárban.
x) Aeneas Sylvius 1444 j a n u á r 15-iki levelében a november 3-diki diadalt leírván, megjegyzi «Haec acta sunt, . . . sicut Regi nostro per ipsum Cardinalem et Regis litteris scriptum est». Egy későbbi, 1445 október 28-iki levelében az elesettek és foglyok számát feljegyezvén, kiemeli: «Sic enim Julianus suis litteris Csesari significavit, quamvis Uladislaus, more Polono- rum, qui de magnis majora loquuntur, 30,000 hominum cecidisse, suis epistolis adnotaveritx. (Baseli kiadás, 44. és 81. sz. levelek.) Juliánnak ezen jelentései közül csak egy (fejedelemhez intézve, dátum nélkül) a müncheni királyi könyvtár 12725. számú codexében (f. 120) maradt ránk.
2) Julián az imént idézett levélben írja : «Crastina die, in nomine Domini movebit se exercitus . . . Videntur isti Domini habere animum hiemandi . . . ad quod ego exliortatus sum et exhortor eos quotidie, quanto
fficatius possum».
hogy a császárra ugyanazon, vagy t a l á n még rosszabb sors vára- kozik, m i n t a mely helynökének, a b a s á n a k osztályrésze volt.
Mindnyájan a seregben, nagyok és kicsinyek egyaránt, csodálatos módon, b á t r a n és lelkesen, sietnek a csatába. H a csak a küszöbön álló tél n e m szolgál akadályul, reméllem az Ú r b a n , hogy ez a sereg nagy dolgokat fog művelni. E n g e d j e ezt a kegyelmes Isten, kinek szent hitéért fáradozunk, az ő szent felségének dicsőségére, ezen országok felszabadítására és az egész keresztenység vigaszta- lására.)) *)
A királyi sereg csakugyan folytatta dicsőségas előnyomúlását.
Julián deczember 4-dikén Sofiából ú j a b b győzelmekről küld- hetett szét jelentéseket; melyekhez buzdító fölhívásokat csatolt a szerencsésen megindúlt hódító vállalat elősegítésére.2)
A kereszteny sereg m i n d tovább halad. A Balkán hólepte magaslatain ragyog az apostoli kereszt és lobog a m a g y a r zászló.
A vallásos önfeláldozás és hazafiúi lelkesedés képessé teszi a vezé- reket és vitézeiket a zordon évszakkal j á r ó szenvedések és nélkülö- zések elviselésére, ú j a b b diadalok kiküzdésére. Különösen J u l i á n bíbornoknak nagy volt a hatása. Folytonosan buzdító beszedeket intézett a csapatokhoz és ébren tartotta bennök a bizalmat az isteni támogatásban.3)
De a természet leküzdhetetlen akadályokat gördített eléjök.
A Balkán meredek sziklaösvenyei a tél közepén j á r h a t a t l a n o k voltak. Vissza kellett fordúlniok. A m i n t Sofiát elhagyták, Murád megtámadta az utóhadat. A király a harcz színhelyére sietett. Kará- csony estéjén ütköztek meg. A törökök megverettek. Számos fogoly között, a szultán egyik sógora is, Cselebi basa, a győzők kezeibe került.
*) Julián bíbornoknak egy fejedelemhez, a Morva melletti táborból, november első felében írt levele. A müncheni idézett codexben.
2) A velenczei senatus 1444 márczius 6-dikán, Magyarországba kül- dött követének adott utasításban meghagyja neki, hogy Julián bibornokkal közölje, hogy az utolsó levél, melyet tőle kapott, 1443 deczember 4-dikén Sofiából volt keltezve, készségét fejezvén ki a legátus által előadott kívánat teljesítésére. (A velenczei állami levéltárban.)
3) Vespasiano Bisticci részletesen szól Julián működéseiről a tábor- ban. Dlugoss is kiemeli azt.
Bizonyára a legünnepélyesebb és legmeghatóbb jelenetek közé tartozott az, mikor a hadsereg az ország fővárosába, az ujjongó tömegek sorfalai között, f e b r u á r 2-dikán bevonulását t a r t o t t a , mikor a húsz éves király, ki m a g a személyesen is részt vett a csatákban, és ellenséges nyíl által okozott seb ékességét hozta magával, atyja példáját követvén, a b. Szűz budavárbeli t e m p l o m a előtt czipőit levette és mezítlen lábakkal járult az Úr oltára elé, hogy az É g áldásaiért hálát rebegjen, és az ellenségtől zsákmányolt hadi jel- vényeket, hódolata jeléül az Isten a n y j á n a k f ö l a j á n l j a ; mikor a ragyogó fényben megjelenő papság közepett J u l i á n harczedzett férfias a l a k j a az Isten h á z á b a n térdre borúit, oldala mellett a
«bátorságot öntő legatusi kereszttel", mely a H á m u s jégmezőin a kimerült harczosok lelkébe ú j bátorság életerejét öntötte.1)
A király dicső haditettek emlékének megörökítése czéljából, elrendelte, hogy a legkiválóbb vezérek és vitézek, tizenkét lengyelnek és u g y a n a n n y i m a g y a r n a k czímeres pajzsai a templom falain el- helyeztessenek. J u l i á n n a k is igénye volt ezen kitüntetésre. Es ő a magyarok közé kívánt s z á m í t t a t n i ; a magyar czimerek élén, H u - nyadié mellett foglalt helyet az öve !2)
A h a d j á r a t dicső tényeinek híre örömteljes lelkesedést keltett E u r ó p a minden részében. Ulászló, H u n y a d i és J u l i á n a keresz- ténység ünnepelt hősi alakjaivá lettek.
B ó m á b a n , 1444 j a n u á r 10-dikén, a bíbornokok nyilvános tanácsülésében olvastatott föl J u l i á n bíbornok jelentése, és a következő v a s á r n a p r a ü n n e p é l y e s h á l a isteni tisztelet tartása hatá- roztatott.3)
Majd c s a k h a m a r megjött B ó m á b a J u l i á n küldötte, Trevisói Tádé, kit a h a d j á r a t részleteinek előadásával és folytatására a segítség sürgetésével bízott m e g ; a mely utóbbi i r á n y b a n az
Dlugoss, Caro i. li.
Dlugoss í r j a : «Inter Ungarorum autem vexilla et arma principa- lem locum tenebant arma Carilinalis Juliani.» 779.
3) Caffari István lateráni kanonok naplójának feljegyzései 1444 január 10. és 12-re. (Archivio della Societá Romana di storia patria. VIII. 568.) A pápa, 1444 márczius, írja Ulászlónak r ó l a : «Cui tua velut propria negotia cordi insita sunt, eaque continuis studiis ut effectui mancipentur sollicitare non desistit.»
olasz orvos, kit Magyarország iránt benső rokonszenv lelkesített, buzgalommal és n e m siker nélkül j á r t el.
A pápa nagy magasztalásokkal h a l m o z t a el legátusát, ki- emelvén «okosságát az ügyek elintézésében, gyorsaságát föladatai megoldásában, tapintatosságát a viszálykodók kibékitésében, erős lelket a veszélyek között, béketürését a nehézségekkel szemben, v a l a m i n t lángoló buzgalmát, melyet a kereszténység javainak elő- mozdításában t a n u s i t » . Egyúttal, azon biztos r e m e n y b e n , hogy a h a d j á r a t további folyamán, a törökök egész E u r ó p á b ó l kiűzetnek, és a keresztény sereg hódításai Ázsiába is ki fognak hatni, Julián legatusi hatóságát m á r most Görögországra és a tengerentúli terűletekre is kiterjesztette.1)
Ulászló királyt pedig azzal tűntette ki, hogy (márcziusban), a visszatérő Trevisói Tádé ú t j á n , a szentelt hadvezéri föveget és kardot küldötte meg néki, a mely jelvények — úgy mond — ősi szokás szerint, azon fejedelmek részére a d o m á n y o z t a t n a k , kik «a keresztény hit védnökei és a római egyház oltalmazói» g y a n á n t tesznek jelentékeny szolgálatokat. Es a h a d j á r a t folytatására buz- dítván őt, biztosította, hogy a szentszék es a többi keresztény h a t a l m a k támogatására s z á m í t h a t ; ígerte, hogy a h a j ó h a d föl- fegyverzését siettetni fogja, úgy hogy az egy h ó n a p alatt a velen- czei kikötőből a galliopolisi szoros felé fog vitorlázhatni.2)
A pápa ezen ígéret teljesítése végett azon volt, hogy a velen- czei köztársaságot és a többi tengerparti h a t a l m a k a t közreműkö- désre, gályák kiállítására k é s z t e s s e ;3) v a l a m i n t nagy erélylyel rendelkezett Európaszerte az egyháziakra kivetett tized b e h a j t á s a iránt, melynek egy részét a h a j ó h a d költségeire szánta, másik részét
1) A pápának 1444 február 12-ikén Juliánhoz intézett iratát kiadta Theiner. Monumenta Slavorum Meridionalium. I. 382.
2) Az 144-4 márcziusban kelt pápai irat, a vatikáni Regestákban. (380.
köt., 26 b. lap.) A pápa m á r korábban, február 12-ikén kelt levelében, azon kedvezményben is részesítette, hogy a hadjárat alatt, hordozható oltá- ron, bármilyen időben miséztetliessen. (Ugyanott.)
3) A velenczei köztársasággal folytatott tárgyalásokról más helyen szólunk. Raguza városát a pápa már 1443 deczember 17-ikén szólította föl három hadihajó kiállítására. Raguzai Oklevéltár 448.
pedig Ulászló királynak és Julián bibornoknak rendelkezésére bo- csátotta.1)
Julián egy ideig azon gondolattal foglalkozott, hogy a signoria áldozatkészségének fokozása, a készületek siettetése végett, szemé- lyesen fog Velenczébe ú t a z n i ; de tervét elejtette és Magyarországon szentelte tetterejét a szent ügynek.2)
0 már a h a d j á r a t folyamán folytonos összeköttetésben állott a köztársaság kormányával. És hogy a magánérdekeit mindig elő- térbe helyező signoriának az áldozatkézségre hatásos ösztönt nyújt- son, kilátásba helyezte, hogy a kereskedelmi szempontból nagyfon- tosságú Galliopolis város, a Hellespontus torkolatánál, Velenczének fog jutni, közreműködése jutalmáúl.3)
A signoria sietett köszönetet mondani és megígérni, hogy gályáit mielőbb útnak indítja.4)
Mivel ugyanis Juliánnak (1443 deczember elején írt) tudósí- tásai úgy hangzottak, hogy a magyar sereg a tél folyamán elő- nyomúlását Drinápoly felé folytatni fogja, az olasz hajóhadnak megjelenése a Hellespontusban jelentékeny szolgálatokat tett volna.
A senatus 1444 j a n u á r 24-diki ülésében elhatározta, hogy a tengeröböl parancsnoka, három gályával, mielőbb indúljon Corfuba,
*) A pápa Lengyel- és Csehországba (1444 márczius 15-ikén) Andreas de Palatio mestert küldi és utasítja, hogy a behajtott pénzt két éven át Ulászlónak szolgáltassa át. (Ezen ügyre vonatkozó több rendelet Raynald- nál IX. 416, 427, 428.) Már korábban, 1444 január 20-ikán, utasítja a mi- lanói érseket, hogy Juliánnak, a m á r részére kifizetett 1000 forinton felül, még 3000 forintot küldjön egy velenczei bankhoz. (Az irat a vatikáni Re- gestákban, a melyekben több más rendelet is van az olaszországi tized gyűjtéséről.) Angliába a tized behajtása végett küldött követről említést tesz Poggio 1443 deczember 10-ikén a yorki érsekhez írt levelében.
2) A signoria 1444 márczius 23-ikán értesíti a burgundi fejedelmet, hogy Juliánt néhány nap múlva Velenczébe várják. — Juliánnak 1444 már- czius 26-ikán Budán kelt oklevele (hordozható oltár tárgyában) az orszá- gos levéltárban.
3) A velenczei senatus 1444 márczius 6-ikán Magyarországba küldött követének adott utasításában említi, hogy Julián bibornoknak 1443 deczem- ber 4-ikén Sofiában írt leveléből értesült «quantum in factis Galliopolis nobis dixit; quod processisse cognoscimus ex singulari benevolentia et affectione quam habét nostro Dominio».
4) Ezt az imént idézett utasításban említi.
o n n a n Módónba, m a j d Nigropontisba, hol a további útasításokat be fogja v á r n i ; egyszersmind meghagyta neki, hogy a Corfuban, Cretá- ban, romániai Nápolyban és Nigropontisban állomásozó gályák föl- fegyverzesét eszközölje, és élelmiszerek készletének összeszerzéséről gondoskodjék.
U g y a n a k k o r a V e r o n á b a n időző Condolmieri bíbornok föl- kéretett, hogy haladék nélkül t é r j e n vissza Velenczébe, a pápai gályák fölfegyverzése iránt rendelkezendő.1)
A bíbornok-legátus m á r f e b r u á r második n a p j á n megjelent a dogé előtt, bejelentette, hogy a pápai gályák fölfegyverzésere kellő pénzerő áll rendelkezésere; és késznek nyilatkozott, hogy a legelső velenczei h a j ó n , mely kelet felé indúl, ő is útra kél.
É z e n a j á n l a t á t a signoria n e m fogadta e l ; czélszerűbbnek tartotta, hogy személyesen fölügyeljen a pápai gályák fölfegyver- zésére és m a j d azokkal szálljon tengerre ; a velenczei gályák Nigro- pontisban fogván őt bevárni.2)
E z a l a t t a tengeröböl p a r a n c s n o k a február első n a p j a i b a n készen állott az indulásra. Vele kellett m e n n i e a senatus egyik tit- kárának, De Rigvardatis -Jánosnak, ki követ gyanánt küldetett a magyar táborba, oly czélból, hogy Ulászló királynak, J u l i á n bíbor- noknak és H u n y a d i -Jánosnak a köztársaság szerencsekivánatait tolmácsolja és a j á n d é k a i t nyújtsa át.3)
De míg a gályák p a r a n c s n o k a részére az útasítások elkészíté- sével foglalkozott a s e n a t u s :4) megjött a tudósítás, hogy a m a g y a r sereg a h a d j á r a t folytatását abba hagyta és visszatért Magyar- or?zágba. Ekkor azután a parancsnok azon rendeletet k a p t a , hogy
') Az 1444 január 24-iki végzés.
2) A bíbornok-legatus előterjesztésére február 2-ikán adott válasz.
3) A senatus 1444 január 15. és 28-iki végzései, valamint a tenger- öböl parancsnoka részére február 6-ikán készült utasítás.
4) Február 6-ikáról keltezve két utasítást találunk a senatus jegyző- könyvében. Részletesen szabályozzák eljárását. A második Galliopolisba érkezésének időpontjáig terjed. Egyebek közt meghagyatik neki, hogy ha Galliopolis lakói önként meg akarnának hódolni, a várost Magyar- és Lengyelország királyának nevében vegye át. A signoria konstantinápolyi követe pedig rendeletet kapott, hogy mielőbb találkozzék Ulászló királylyal és Juliánnal, hogy velők a hadjárat ügyében értekezzék.
csak Módónig h a l a d j o n előre, és az ottani vizeken állomásozva, a további utasításokat v á r j a be.1)
A signoria u g y a n ekkor Rigvardatist Budára küldötte, és meg- bízta, hogy m i n d e n e k előtt J u l i á n bíbornokot keresse föl és újítsa meg előtte a köztársaság korábbi ajánlatait a H e l l e s p o n t u s b a kül- dendő gályák tárgyában, azon föltétel alatt, «ha tavasz nyíltával a legátus ú r és a király ő felsége h a d j á r a t o t indítanak*) a törökök ellen.2)
A b u r g u n d i fejedelem i r á n y á b a n is h a t á r o z o t t a n kinyilat- koztatta, hogy «a h a j ó h a d , bármily h a t a l m a s legyen is az, csak azon esetben m ű k ö d h e t i k sikerrel, h a Magyarország és a szomszéd tartományok területéről h a t a l m a s szárazföldi sereg indíttatik a törökök ellen.»3)
Es azért most a signoria volt az, mely Condolmieri bíbornok b u z g a l m á t m é r s é k e l t e ; az ő előterjesztesére beleegyezését adta ugyan, hogy Ser Alvisio Loredano velenczei procurator a pápai gályák parancsnokává neveztessék ki,4) és a többi tiszteket is a köztársaság tengerészete s z o l g á l t a s s a ;5) de a gályák fölfegyverze- sere vonatkozó intézkedések foganatosítását akkorra kívánta ha- lasztani, mikor a Magyarországba küldött követtől biztos tudósítás érkezik a magyarországi hadikészűletek felől.6)
Mikor a z u t á n a biztos tudósítás megérkezett, a signoria kímé- letlen türelmetlenséggel sürgette a pápai gályák fölfegyverzését, és m á j u s 23-dikán mintegy u l t i m á t u m o t intézett Condolmieri bíbor- n o k h o z . «Nem kevéssé fájlaljuk — ú g y m o n d — hogy ő szentsége a gályák m e g i n d í t á s á r a n e m gondol, sőt az e czólra kivetett egy- házi tized jövedelmeit m á s czélokra, saját fegyvereseinek fizetésére fordítja, a mi á l l a m u n k becsületének sérelmére és a kereszténység veszedelmére v a n ; a n n á l inkább, m e r t h a a gályák megindúlása késik, a m a g y a r király és a többi hadvezérei, kiket a mi buzdításaink
*) Az 1444 február 8-ikán Lucae Georgii Capitaneo Golfi részére kiál- lított utasítás.
2) A márczius 6-ikán kelt utasítás.
8) A burgundi fejedelemhez márczius 23-ikán írt levél.
4) 1444 február 13-iki végzés.
5) 1444 márczius 13-iki végzés.
0) A legatusnak 1444 ápril 7-ikén adott válasz.
és ígéreteink késztettek a h a d j á r a t megújítására, m é l t á n neheztel- hetnek r á n k . Ezek u t á n föl volnánk jogosítva a gályákról levenni a pápai zászlót és azokat a mi lobogónk alatt küldeni a törökök ellen; mindazáltal a szent-szék iránt táplált h ó d o l a t u n k és ragaszko- dásunk által indítva, ismételve kérjük föl, hogy a gályák késedelem nélkül fegyvereztessenek föl és indíttassanak meg."1)
E s csakugyan most lázas sietséggel megindúlt a gályák föl- fegyverzése, hajósokkal és katonákkal benépesítése. E ' czelra az egyházi tizedekből több m i n t 35,000 forint adatott k i ; a további költségeknek fedezését a pápa saját pénztárából a j á n l o t t a föl.2)
III.
Ulászló király el volt határozva, hogy a pályán, mely az örök dicsőség babéraival kecsegteté, tovább fog h a l a d n i . Azonban a lengyel urak, h a z á j u k válságos helyzete által indítva, u r a l k o d ó j u k személyes megjelenését sürgették. J u l i á n n a k nagy erőfeszítésre volt szüksége, hogy őket ellensúlyozza, és a királyt elhatározásában megingattatni ne hagyja.3)
A magyarországi rendek körében n e m merültek föl ilyen ne- hézségek.
Az ápril közepe t á j á n B u d á n t a r t o t t országgyűlésen végzés alkottatott, hogy «a m i n d e n h a t ó Isten dicsőségére, a kereszteny hit oltalmára és öregbítésére, a katholika egyház javára, kivált pedig Magyarország és határos részei fölszabadítására, a jövő nyár folya- m á n a király vezérlete alatt, h a d j á r a t fog indíttatni Görögország és R o m á n i a felé».4)
*) A senatus végzése 1444 m á j u s 23-ikán.
2) A signoria ezért 1444 augusztus augusztus 28-iki levelében fejezi ki IV. Eugénnek köszönetét. Október 19-iki levelében említi, hogy a pápa 5000 forintot már küldött, de megjegyzi, hogy ez csekélység a szükséghez képest.
3) Dlugoss előadása.
4) Ezen szavak Ulászló királynak 1444 augusztus 4-iki (alább tár- gyalandó) okiratában foglaltatnak és kétségkívül a törvénykönyvből, mely nyomtalanul elveszett, vétettek át.
É s U l á s z l ó a l e g á t u s k e z e i b e t e t t ünnepélyes esküvel k ö t e l e z t e m a g á t a r r a , h o g y « e z e n n y á r f o l y a m á n ő m a g a , az o r s z á g zászló- s a i v a l , u r a i v a l es f ö r e n d e i v e l , h a t a l m a s s e r e g e t f o g a h i t e t l e n t ö r ö - k ö k e l l e n vezetni®.1)
A m i r ő l , s a j á t k e z ű l e g a l á í r t l e v e l e k b e n , a p á p á t és a k e r e s z - t e n y v i l á g u r a l k o d ó i t t u d ó s í t o t t a , e g y ú t t a l s e g í t s é g ü k e t is k i k é r t e . E z e n i r a t a i t á t h a t o t t a l á n g o l ó l e l k e n e k h e v e . « I s t e n k ü l ö n ö s k e - g y e l m é n e k t a r t o m — í r j a az e g y i k b e n — h o g y a t y á m n a k m i n d e n t e k i n t e t b e n ö r ö k ö s e l e h e t e k ; h o g y h i t e m é r t és a k e r e s z t é n y s é g j a v á - é r t é l e t e m e t a j á n l h a t o m f ö l á l d o z a t ú l ! »2)
Az o r s z á g g y ű l é s s z é t o s z l á s a u t á n m e g i n d ú l t a k a h a d i k é s z ü - l e t e k , m e l y e k b e n .Julián t e v é k e n y r é s z t v e t t .3) E g y ú t t a l é b e r s z e - Az 1444 augusztus 4-ikí okirat mellékesen érinti, hogy az ország- gyűlési végzést a király esküvel erősítette. Prsedictam deliberationem Budse factam et juratam áll Dlugoss munkájában. Praynál és a későbbi történetíróknál e hely meg van hamisítva, mert így hangzik: «Prsedictam deliberationem Budge factam et nunc juratam». A minek az volna értelme, hogy a király az ápril havi végzést csak augusztus 4-ikén erősítette meg esküvel. Erre vonatkozólag tanúlságos fejtegetéseket tartalmaz Vaszary Kolos munkája, «I. Ulászló magyar király eskűszegése és a várnai vesze- delem*), mely Győrött 1884-ben jelent meg. — Hogy csakugyan a Dlugoss által, munkájába fölvett okirat szövegezése a helyes, bizonyítja az oklevél- nek a velenczei állami levéltárban található egykorú másolata, melyben a
«nunc» szócska szintén nem fordúl elő.
Hogy a király a budai országgyűlés idejében tett esküt a szóban forgó végzésre, és pedig Julián bíbornok kezeibe, ezt teljesen kétségtelenné teszi a velenczei dogé által Julián 1444 április 25. és 27-iki leveleire, má- jus 12-ikén adott válasz. Ebben ugyanis írja, hogy örömmel értesült «Se- renissimum illum Dominum Regem omnino statuisse acjurasse in rtvani- bus Vestris, niia cum Baronibus et aliis Dominis ac Primatibus Regni illius, adversus perjidos Teucros, hac praesenti aestate, potenti exereitu se trans- ferren. A dogé e fölött a köztársaság örömét fejezi ki. (A velenczei állami levéltárban.)
21 Az 1444 május 2-ikán a német lovagrend nagymesteréhez intézett levelet idézi Caro. 336. Valószínűleg ugyanezen napon mentek a többi uralkodókhoz intézett levelek is. Ezek közül sajnos, egyet sem bírunk.
Valamint Julián bíbornok leveleiből sem, melyeket — Dlugoss szerint — a pápához, a burgundi fejedelemhez, Velenczébe és Genuába írt. — Ulászló király 1444 augusztus 4-iki okiratában maga is szól «sajátkezű leveleiről*), melyeket szétküldött az ápril havi országgyűlés idejében.
3) Ezekről tudósította Frigyes királyt. «Vidimus — írja Schlick can-
mének látköre kitérj edett az ország h a t á r a i n túl mindenhová, h o n n a n támogatást várhatott.
Első sorban Frigyes római királyhoz fordúlt. E s oda h a t o t t , hogy a Nürnbergbe kihirdetett birodalmi gyűlés segítséget szavaz- zon meg a h a d j á r a t czéljaira.
«Ez — írja egyik levelében — a császárnak és az egész n é m e t nemzetnek legnagyobb dicsőségére válnék. Sőt a császári méltóság kötelességeihez is tartozik. Minthogy p e d i g ezen szent föladatot az elmúlt időkben más fejedelmek ismételten megkísérlették, illik, hogy ő felsége, kit a r r a még szorosabb kötelesség késztet, kövesse példájukat. Az egész dolog nem is j á r n a n a g y nehézséggel. H a Németország egész területén mindegyik h á z r a egy r a j n a i forint adó vettetnék ki, a mi pedig n e m volna súlyos t e h e r n e k tekinthető, r o p p a n t pénzösszeg gyűlne egybe. E s hogy ezen teher meg köny- nyebben legyen elviselhető, akként lehetne intézkedni, hogy h a egy helység példáúl száz házból áll, a község fizetné meg a száz forintot, a mely összeg azután a lakosok között, vagyonuk ará- n y á b a n osztatnék föl. Továbbá a szent-szék a r ó m a i királynak ren- delkezésére b o c s á t h a t n á az egyházi jövedelmek tizedét, a mi szintén nagy összeget eredményezne. H a s o n l a g ő szentsége teljes búcsút engedelyezhetne mindazoknak, kik ezen szent vállalat költségeihez j á r ú l n a k . Végtére a szent atya, a r ó m a i egyház jövedelmeiből,
Velencze és más államok hozzájárúlásával, nagy h a j ó h a d a t létesít- hetne, mely a seregeket a háború színhelyére szállítaná.
«A császári felség és a dicső n e m e t nemzet n e m szentelhetné erejét dicsőségesebb és gyümölcsözőbb v á l l a l a t r a ! A katbolika h i t gyarapítására hivatott ilyen müvek méltók a császárhoz. Ilyen törekvések illenek a kereszteny népekhez, s főleg azon nemzethez, melynek körében van a császári trón megalapítva. Talán mosolyt fognak kelteni ezen gondolatok. De valóban helyesebb ilyen, m i n t cellár a bibornoknak — litteras, quas Regie Mti scripsistis, intelleximusque preparacionem . . . instaurando adversus Teucros passagio, cuius rei Vestra Paternitas sollicitudinem gerit, ex suo more continuam atque solertem.»
(A müncheni codexben.) Julián 1444 ápril 29-ikén a mantuai őrgrófot is értesíti, hogy a hadjáratból visszatérte után «jussu SS. D. N. Pape hic omni industria procuravimus, ut alius potens exercitus hac estate instaurare- tur.» (A levél eredetije a mantuai állami levéltárban.)
Hadtörténelmi Közlemények. I I . 2 3
léha vagy káros gondolatokkal foglalkozni. H a Krisztust úgy tisz- teinők szíveinkben, a hogy a j k u n k o n valljuk, h a ép oly buzgalommal igyekeznénk az igaz hitet terjeszteni, a mint a saracénok Mohammed u n d o k felekezetét: bizonyára g y a k r a b b a n foglalkoztatnának minket ilyen gondolatok!*)1)
Azonban lelkes szavai nem találtak viszhangra. A nürnbergi birodalmi gyűléshez csatolt reményei füstbe mentek.
Julián b í b o r n o k szemeiben és terveiben a velenczei köz- társaság még nagyobb fontossággal bírt, m i n t a n é m e t birodalom.
Mert az Ulászló király vezérlete alatt m e g i n d í t a n d ó h a d j á r a t biztos és teljes sikerre csak úgy számíthatott, ha egyidejűleg a keresztény h a j ó h a d kellően fölszerelve megjelenik a Hellespontusban es ott megfelelő m ó d o n támogatja a szárazföldi actiót.2)
J u l i á n , a budai országgyűlés t a r t a m a alatt, pontosan értesí- tette a signoriát a hozott határozatok, a király esküje és a hadi készületek folyama felől. E g y ú t t a l a vett ígéretek beváltását sür- gette, és Rigvardatist útasíttatni kérte, hogy a magyar sereget a h a d j á r a t b a n kísérje.8)
A dogé sietett az örvendetes közlésekért köszönetét kifejezni, a korábbi ígéreteket m e g ú j í t a n i és követét útasítani, hogy a had- j á r a t idején a király kíséretéhez csatlakozzék.4)
A legátus Rigvardatisnak fontos szerepet jelölt ki; minthogy az volt ó h a j t á s a , hogy a szárazföldi sereg és a h a j ó h a d mielőbb érintkezésbe lépjen.
Mikor m á j u s elején a királyi t a n á c s b a n a h a d j á r a t ter-
*) Juliánnak Budáról 1444 m á j u s 23-ikán Sclilick cancellárhoz írt levele. A müncheni codexben, f. 130.
2) A senatusnak erre vonatkozó, 1444 január 15. 28. és márczius 3iki végzései a senatus jegyzőkönyvében.
3) A dogé 1444 május 12-én a legátushoz intézett levelében hivatko- zik a legatusnak ápril 25. és 27-iki leveleire. — Ugyanazon napon Rigvar- datislioz intézett jegyzékében utal a követnek ápril 26., 27., 28-iki jelenté- seire. — Sajnos, a leggondosabb nyomozás daczára ezen, történetünkre nagyfontosságú iratoknak a velenczei levéltárban nem sikerűit nyomába jönni. — A signoria május 12-iki iratai a senatus jegyzőkönyvében marad- tak ránk.
4) Az imént idézett május 12-iki levelek. De a senatus csak julius 4-iki ülésében állapít meg Rigvardatis részére útiköltséget.
vének megállapítása t á r g y a l t a t o t t : Julián azt javasolta, hogy okúiván azon nagy nehézségeken, melyekkel a m ú l t évben a túl- n y o m ó a n lovasságból álló hadseregnek a Balkán-hegységben kellett megküzdenie, a l k a l m a s a b b hadműveleti vonal jelöltessék ki, és a Balkán főgerinczének megkerülésével történjék az előnyomúlás.
E szerint az volt terve, hogy a sereg ne Orsovánál keljen át a D u n á n , h a n e m a bal parton, Oláhországon keresztül v o n ú l j o n egé- szen odáig, hol a folyam a Fekete tengerbe ömlik. Itt a z u t á n fogadná azt a h a j ó h a d egy része, mely a D u n á n átszállítását eszközölné.
E z e n tervet több előnyös körülmény tette ajánlatossá. Ily m ó d o n ugyanis a területi nehézségek nagy részben kikerülhetők voltak.
A sereg továbbá a Fekete tengerig j u t h a t o t t el a nélkül, hogy ellen- séges területen támadások és ütközetek föltartóztatnák és erejét fogyasztanák. Végül a h a j ó h a d d a l való közös actio is biztosíttatott.
Mindezeknél fogva J u l i á n j a v a s l a t a úgy Magyarországon, mint Frigyes udvaránál és Velenczében is, helyesléssel fogadtatott, ós foganatosítása érdekében a signoria készséggel tette meg a m a g a részéről a szükséges intézkedéseket.1)
J u l i á n egyidejűleg n e m mulasztotta el fölfrissíteni azon ko- rábbi ajánlatait, melyek Velenczének u r a l m a kiterjesztésére a keleten kilátást nyitottak. Rigvardatissal közöltetett, hogy a had- j á r a t sikere esetében, a köztársaság Galliopolist, Salonikit, m á s görögországi területekkel fogja megkapni.
A dogé köszönetet m o n d o t t ezért és magyarországi követét útasította, hogy maga idején, mikor a m a helyek átvételére kerül a sor, a legátus tanácsa szerint j á r j o n el.2)
*) A tervet Julián májusban közölte Frigyes királylyal is. Sclilick cancellár, többször idézett levelében, erre vonatkozólag írja n e k i : «Quod autem Dominacio Vestra per Valachiam facienda seribit, omnino laudo, quia equestribus exercitibus aspera moncium vitanda sunt, patentesque campi suscipiendi.» — A velenczei dogéval Julián 1444 j ú n i u s 5. és 15-iki (sajnos elveszett) leveleiben közli a tervet, azon kéréssel, hogy rendeljen néhány hajót a Dunára. — A dogé julius 4-iki válaszában írja neki, hogy a hajóhad főparancsnokát utasította, hogy nyolez vagy ha kell több hajót küldjön a Dunára. Mennyire helyeselte ezen eszmét, m u t a t j á k a levél kö- vetkező szavai: «In quo transitu videmus consistere victoriam illuis gloriosse impresse.)) Ezen levél és a hajóhad főparancsnokához ugyanakkor küldött rendelet a senatus jegyzőkönyvében.
2) Rigvardatisnak erre vonatkozó június 15-iki jelentése nincs meg.
23*
E z a l a t t a velenczei a r s e n a l b a n lázas sietséggel dolgoztak a p á p a által m e g r e n d e l t gályák fölszerelésén. U g y a n o t t ezen felül a b u r g u n d i f e j e d e l e m költségén szint a z o n czélra négy gálya szerel- t e t e t t föl.1) E mellett a s e n a t u s r e n d e l e t e k e t bocsátott szét tenger- p a r t i és szigeti b i r t o k a i n a k k o r m á n y z ó i h o z , h o g y nyolcz gályát i n d í t s a n a k m e g , melyek a H e l l e s p o n t u s b a vitorlázó p á p a i és b u r - g u n d i h a d i h a j ó k h o z c s a t l a k o z z a n a k . A p á p a i b í b o r n o k - l e g a t u s fő- p a r a n c s n o k s á g a alatt, az egész h a j ó h a d tényleges p a r a n c s n o k s á g a L o r e d a n o Alajos velenezei p a t r í c i u s r a bízatott.2)
A görög császár és az a r a g o n i a i király s z i n t é n f ö l a j á n l o t t á k U l á s z l ó n a k segítségöket és k ö z r e m ü k ö d é s ö k e t .3)
Albánia hős fejedelméhez, Castriota G y ö r g y h ö z pedig Ulászló k ü l d ö t t követet, j e l e n t v é n a h a d j á r a t közel kezdetét és részvételre k é r v é n fel őt.
«Meghívnak Téged — olvassuk a királyi levelben — M a g y a r - ós L e n g y e l o r s z á g h ő s l e l k ü f ő r e n d e i ; m e g h í v J u l i á n bíbornok, a kereszteny üdvösség á j t a t o s harczosaival, kik régtől fogva o l d a l u n k m e l l e t t á l l a n a k . Csak Te rád várakozunk.))4)
A dogé július 4-iki válasziratából tudjuk meg, hogy az ajánlatot most köz- vetlenül Lasocki dékán tette a követnek, de Julián eszközlésére. A dogé ugyanis í r j a : «Intelligimus verba suprascripta Decani, de locis supra- scriptis nobis dandis, a Sua processisse Reverendissima Paternitate, et de predictis prímiis fuerit promissor.» (A senatus jegyzőkönyvében.)
') Erre vonatkozó végzések a velenczei senatus jegyzőkönyvében- (A dogé 1444 május 12-ikén értesíti magyarországi követét, hogy a bur- gundi fejedelem követet küldött Magyarországba. Kétségkívül az volt fel- adata, hogy a fejedelem intézkedéséről hírt vigyen.)
2) Ezen ügyekre vonatkozó végzések a senatus jegyzőkönyveiben.
A nyolcz velenczei gályára vonatkozó végzés indokolása következőképen szól: «Cum . . . Regi Folonie et . . . Legato Apostolico mittere promisi- mus et de aliis galeis nostris . . . ad impresiam contra Tencros, sitque honor Dei et fama nostri dominii nostris promissionibus satisfacere, ut ea que fienda sunt magis potentius fiant, vádit pars . . . »
3) A dogénak 1444 jiílius 4-ikén magyarországi követéhez intézett jegyzékében utalás van arra, hogy görög és aragoniai követek vannak Budán.
*) Ulászló királynak 1444 július 5-iki levelét közli Dlugoss, utána.
Pray, Katona stb.
I V .
A mikor most m á r E u r ó p a népei feszült várakozással néztek a magyar hadsereg megindulása és fegyvertényei elé: a helyzetben
váratlan fordúlat állott be.
Murád szultán, a m i n t a mindenfelé f o l y a m a t b a n levő készü- letekről értesült, a m ú l t évi vereségek lesújtó h a t á s a alatt, a r r a szánta el magát, hogy bármily á r o n megvásárlandó fegyverszünettel h á r í t j a el a fenyegető veszélyt. E r r e azon k ö r ü l m é n y is in(^totta, hogy Kis-Ázsiában újból ellenséges mozgalmak vették igénybe figyelmét. E mellett azon gondolattal foglalkozott, hogy a t r ó n r ó l egyik fia j a v á r a lemond; mielőtt tehát a magánéletbe visszavonúlna, biztosítani kívánta birodalma f ö n m a r a d á s á t .
Alkalmas közbenjáróúl kínálkozott Brankovics György a szerb fejedelem. Őt saját érdeke, országa épségének és függetlenségének visszaállítása vezérelte ingatag politikájában. Gyengének érezvén magát, Magyarországon keresett támaszt az ozmán hódítás ellen. De azért aggódva és irigykedve szemlélte a magyar k o r o n a h a t a l m á n a k növekedését, mert az éppen olyan veszélyessé válhatott Szerb- ország függetlenségére nézve, m i n t az ozmánoké. E g y é b i r á n t a szakadár görög egyház híve lévén, kívül állott azon á r a m l a t o k o n , melyek a római egyházhoz tartozó népeket leikök mélyében moz- gásba hozták. Zsigmond és Albert királyok uralkodása alatt a ma- gyar korona igaz hívének vallotta magát, és m i k o r a törökök Szerb- ország nagy részét meghódították, Magyarországon nagy kiterjedésű u r a d a l m a k a t nyert a d o m á n y ú l . De Albert halála u t á n a törökökhöz közeledett, a miért Ulászló király által magyarországi u r a d a l m a i t ó l megfosztatott.1) Kevéssel u t ó b b ki tudta eszközölni a király bocsá- natát, visszakapta jószágait, és az 1443-dik évi h a d j á r a t b a n egész odaadással vett részt. E n n e k h a s z n á t is látta. Szerbország terűle- tenek nagyobb része visszahódíttatott a törököktől.2)
*) Ulászló király az erről 1444 július havában kiállított oklevélben indokúl felhozza, hogy «predacionum et vastacionum Eegni . . . conscius
•et consenciens fuisse suspicatur.» Történelmi Tár IX. 144.
2) O maga monrija 1444 jtÜius 3-iki okiratában, hogy Hunyadi János
Azonban az országnak még jelentékeny része, a legerősebb várakkal, a törökök kezeiben volt. Mind ennek visszaszerzését az 1444-dik évi h a d j á r a t t ó l várta,1) melyben ő m a g a is részt v e n n i készült. Es hogy H u n y a d i J á n o s iránt, ki mind az eddigi eredmé- nyekben a fő tényező vala, m i n d a tervezett h a d j á r a t r a is nagy áldozatokat hozott, elismerését s háláját kifejezze: j ú l i u s 3-dikán az aradi káptalan színe előtt bejelentette, hogy Világos várát a hozzá tartozó u r a d a l o m m a l örök t u l a j d o n ú i átengedi néki.2)
De az adományozásnak m á s r ú g ó j a is volt, m i n t cHZf a mit a hivatalos okiratok bevallottak.
Mikor az bevégzett t é n y n y é lett, Brankovics György m á r alkudozásban állott a törökökkel.3) A szultán óvatosan tette meg első kísérletét. Küldöttei azon ürügy alatt jelentek meg nála, hogy sógorának, a fogoly Cselebi básának kiszabadításáért váltságdíjat a j á n l a n a k . Majd a tárgyalások folyamán megpendítették a békesség eszméjét, oly m ó d o n , hogy egész Szerbország visszaadására és a deszpót török fogságban levő két fiának szabadon bocsátására nyitottak kilátást, v a l a m i n t a m a g y a r korona más területeinek át- engedésére és jelentékeny pénzösszeg fizetésére is készeknek nyilat- koztak.
Brankovics természetesen örömmel karolta föl ezen a j á n l a t o t ; m e r t a békekötés kardcsapás nélkül ós biztosan n y ú j t o t t a néki mindazt, a mit a kétes kimenetelű h a d j á r a t t ó l várt, és a mit n a g y
az elmúlt évi hadjáratban «Regnum Rasciae pro maion parte . . . reoccu- passet». (Fejér. Genus, incunabula et virtus Joannis Corvini de Hunyad.
Buda. 1844. 71.)
x) I m é n t idézett okiratában ő maga mondja, hogy «in quarum reob- tentione, . . . spes indubia creditur».
2) Az imént idézett okirat.
3) Ezen alkudozások megindulásának időpontját a történeti források nem jelölik meg. Csak egy chronologiai adat áll rendelkezésünkre. A szul- tán július 12-ikén átkel Ázsiába, azon biztos tudattal, hogy a megindított békealkudozások sikerre fognak vezetni. Már most, ha a szultánnak Driná- polyban vagy a Bosporus partján július 12-ike táján m á r tudomása volt a Belgrádban vagy Aradon folyamatban lévő tárgyalások állásáról, — tekin- tetbe véve azt, hogy gyors futárnak is legalább 8 napra volt szüksége, hogy a hírt megvigye — ezen tárgyalásoknak június végén kellett meg- kezdődniük.
áldozatokkal kellett volna kiküzdenie. E mellett a két h a t a l m a s birodalom között a k ö z b e n j á r ó helyzete sokkal elönyösebbnek látszhatott rá nézve, m i n t azon állás, melyet a magyar birodalom irányában, a törökök megsemmisítése u t á n foglalt v o l n a el.
Azonban az ő csatlakozására a szultán nem fektetett nagy súlyt; csak az Ulászlóval kötendő béke b í r h a t o t t előtte értékkel.
Ezt kellett Brankovicsnak létre hozni.
Hogy e tekintetben czélt érjen, a legelső föltétel: H u n y a d y János hozzájárúlása volt. Mert a békekötést a királylyal és a m a g y a r u r a k k a l elfogadtatni, J u l i á n bíbornok jóváhagyását m e g n y e r n i vagy befolyását ellensúlyozni, csak a nagynevű hadvezér lehetett k é p e s . Szoros titoktartás mellett közölte vele a török küldöttek nyilat- kozatait ; egyszersmind ígéretet tett, hogy azon esetre, h a a béke- kötés létrejő és ő e n n e k következtében Szerbország elvesztett részéit visszanyeri: viszont összes magyarországi u r a d a l m a i t néki engedi át.1)
H u n y a d i , bár é p p e n ő volt az, ki a h á b o r ú é r t leginkább lelke- sedett és készületeire m á s o k n á l nagyobb áldozatokat hozott, n e m utasította vissza az a j á n l o t t békét, sőt kész volt azt p á r t o l n i és elfogadni, h a m e g a d j a azon előnyöket, melyeknek kikiizdéseért a háborút tervezte.
E z e n h á b o r ú n a k pedig két czélja v o l t ; az egyik: a m a g y a r korona elvesztett m e l l é k t a r t o m á n y a i t visszaszerezni és Magyar- országtól a török támadásokat jövőre elhárítani, a másik : a görög birodalom t a r t o m á n y a i t a törökök kezeiből kiragadni és őket Ázsiába visszaszorítani.
*) A törökök kísérletéről Brankovícs Györgynél, ennek Hunyadi Já- nossal való tárgyalásairól Dlugoss és Callimachus szólanak. Bár elbeszélé- sök nem mindig bírja a hitelesség kellékeit, ezen részletekhez alig fér két- ség ; annál kevésbbé, mert ugyanazokat megtaláljuk Andreas de Palatio em- lékiratában is, melyet ezen pápai küldött, ki a hadjáratban részt vett, kevés- sel a hadjárat befejezése után dolgozott ki. Megemlítendő, hogy Bonfin — ki Mátyás udvaránál írta meg m u n k á j á t — Callimachus előadását átveszi, és pedig azon pontját is, melyben a Brankovics által HunyadinaK tett ígé- retről van említés téve; a mi egyszersmind bizonyságul szolgál arra nézve, hogy ezen ajánlatban mi sem foglaltatik, a mi Hunyadi jellemét — azon kor felfogása szerint — compromittálhatta volna.
E z e n utóbbi föladat megoldása méltán kétségesnek t ű n h e t e t t föl e l ő t t e ; minthogy az európai h a t a l m a k olyan mérvű közre- működésére, milyent a kitűzött czél igényel vala, nem számít- hatott.
É p p e n azon időtájt, mikor H u n y a d i a török bekekötés ügyét fontolóra vette, p a n a s z o l j a el Ulászló király, hogy Magyarország szenvedéseit és veszélyes helyzetet a keresztény fejedelmek részvét- lenül szemlélik. «Mintha — úgy m o n d — a mi rendeltetésünk csak az volna, hogy engesztelő áldozatúl szolgáljunk, és ezzel másoktól hárítsák el a vészt. Egyedül E u g e n , E ó m a szent f ő p a p j a és Fülöp B u r g u n d i a fejedelme támogatnak.*)1) Tehát a spanyol király és az olaszországi államok segítségére nem s z á m í t o t t ; sőt el volt ké- szülve a r r a is, hogy a görög császár cserben fogja hagyni.
De azon reményeket is, melyek a p á p a meg a b u r g u n d i feje- delem által fölszerelt h a j ó h a d működéséhez csatoltattak, a leg- szerényebb mértékre szállították le a Velenczéből érkező tudósí- tások.
J ú n i u s végén csak a n n y i t t u d t a k Magyarországon, hogy a p á p a rendeletere nyolcz, a b u r g u n d i fejedelem s z á m l á j á r a négy gálya szereltetik föl a velenczei a r s e n á l b a n ; és mivel ezen fölsze- relési m u n k á l a t o k folyamán m i n d u n t a l a n pénzügyi nehézségek merültek föl, attól lehetett félni, hogy ezen jelentéktelen h a j ó h a d is elkésve fog ú t n a k indúlni és rendeltetési helyére érkezni.
így t e h á t le kellett szállítani a nagy terveket; le kellett mon- dani azon gondolatról, hogy a kereszteny világ halálos csapást fog m é r n i az ozmánok európai u r a l m á r a , es a görög birodalmat h a j - dani h a t a l m á n a k polczára visszahelyezheti.
Az első czél elérésére mindazáltal, a tervezett h a d j á r a t ered- m é n y e gyanánt, a legnagyobb valószínűséggel lehetett számítani, még azon esetben is, ha a szövetséges h a t a l m a k ígéreteiket be n e m v á l t j á k ; csak hogy mellőzhetetlen volt a hűbéres fejedelmek ós legelső sorban Brankovics György közreműködése. A m e n n y i b e n tehát a deszpot, megnyerve a törökök által, tétlen szemlélője m a r a d a magyarok erőfeszítéseinek, vagy épen a törökökhöz csatlakozik:
a m a g y a r sereg a legnagyobb veszélynek van kitéve. Már pedig
x) A Skauderbégbez 1444 július 5-ikén írt levélben.
ismerve Brankovics jellemét és m a g a t a r t á s á t , kétségtelennek látszott, hogy azon esetre, ha H u n y a d i az ő merevségével a deszpotra nézve előnyös békét meghiúsítja, ez a magyar koronától el fog pártolni.
í g y tehát, szemben a szultán ajánlataival, H u n y a d i n a k kettő között volt v á l a s z t á s a : biztosan, kardcsapás nélkül elfogadni m i n d - azt, a mit a h a d j á r a t a legszerencsésebb esetben ígért, és a nagy tervek valósítását akkorra halasztani el, mikor ez biztosabban lesz v á r h a t ó ; vagy pedig kitenni m a g á t a n n a k , hogy a h a d j á r a t szeren- csétlen kimenetele a nagy terveket hosszú időre meghiúsítja, a biztos előnyöket elragadja, sőt az eddig elért vívmányokat is meg- semmisíti.
Nem lehet meglepő, hogy H u n y a d i hazafiúi szelleme ezen koczkázattól visszariadt, és ambitiója is kielégítést talált azon, eddigi diadalainál n e m csekélyebb értékű e r e d m é n y b e n , hogy a szultán, ki alig két esztendő előtt csak Nándorfehérvár átadása ós adófizetés á r á n volt h a j l a n d ó békére lépni, most maga kínált a békéért nagy területeket, erős várakat és jelentékeny összeget!
H u n y a d i jól tudta, hogy Ulászló királyt a szövetséges hatal- m a k n a k adott szava és a legátus színe előtt tett esküje a h a d j á r a t megindítására kötelezi; tudta t e h á t , hogy a török békekötés tenyével az esküszegés merényletét követné el.
Az ő lovagias és vallásos szelleme a h ű t l e n s é g és esküszegés gondolatával n e m volt képes megalkudni. H a tehát mégis a béke- kötés létesítésére h a t á r o z t a el m a g á t : eljárásának m a g y a r á z a t á t azon reményben kell keresnünk, hogy a pápai legátus az eskü kötelezettségétől való fölmentést nem fogja megtagadni.
Az eskü ugyanis elvesztheti kötelező erejét, ha teljesítése lehetetlenné válik, vagy pedig súlyos hátrányok és veszélyek for- rását képezné. Csakhogy a n n a k megítélése és eldöntése vájjon ilyen eset fönforog-e, természetszerűen n e m az érdekelt felekhez, hanem egy fensőbb f ó r u m illetékességéhez tartozik. Ezen fensőbb fórum a fenforgó esetben a szentszék, illetőleg t e l j h a t a l m ú kö- vete volt.
H u n y a d i bízott abban, hogy J u l i á n bíbornokot meggyőzheti arról, hogy az eskü megtartása erkölcsileg lehetetlenné vált, mivel abból Magyarországra és az egész kereszténységre nagy hátrányok
és veszélyek, mellőzeséből ellenben jelentékeny előnyök származ- n á n a k .
Mindezek u t á n -— a legszorosabb titok leple alatt — H u n y a d i megegyezett Brankovics Györgygyei a b b a n , hogy a békekötést pár- tolni fogja, és egyúttal a föltételek iránt is megegyeztek; a miről a szultánt azon fölhívással értesítették, hogy a béke megkötése végett a királyhoz ünnepélyes követséget küldjön.1)
A szultán örömmel értesült ezen megállapodásról, haladék nélkül ú t n a k indította követeit, és már m o s t a békét biztosítottnak tekintvén, július 12-dikón hadaival Ázsiába kelt át.'2)
H u n y a d i pedig elérkezettnek látván az időpontot arra, hogy a béke ügyét a titkos alkudozások köréből a hivatalos tárgyalások színhelyére vigye á t : értesítette a királyt mindarról, a mi ekkorig történt, és arról is, hogy a szultán követsége legközelebb várható.
De egyúttal, a mikor a királyt fölkérte, hogy a szultán ajánlatait az országtanácscsal egyetemben fontolóra vegye : n e m mulasztotta el m i n d a z o n intézkedéseket j a v a s l a t b a hozni, melyek a békealkudo- zások meghiúsúlása esetén, a hadi vállalat érdekében szükségesek valának.
E z é r t azt a j á n l o t t a a királynak, hogy a béketárgyalások az alföldön, Szegeden, a h á b o r ú r a fölkészült magyar hadsereg kö- r e b e n folyjanak. Ily m ó d o n lehetővé a k a r t a tenni, hogy ha a béke nem j ö n létre, a h a d j á r a t o t késedelem nélkül meg lehessen in- dítani.3)
*) Andreas de Palatio szerint «Georgius despotus . . . ac magnificus Johannes de Hunyad . . . inconsulto Retje, habuerunt cum . . . Teucrorum Principe . . . (tractatum), quo in tractatu idem Magnus Teucer castellum Szendrő et castellum Golumbácz . . . magnamque partém Regni Rascie . . . reddere tenebatur». Es Dlugoss szerint is «tractatus pacis per Geor- gium Despotum Rasciae ac Jobannem de Hunyad . . . cum Imperatore Turcarum clandestine interpositus.»
2) A görög császár, Misistrából július 30-ikán kelt levelében tudó- sítja Ulászlót, bogy megütközéssel értesült arról, bogy ő a szultánnal békét k ö t ö t t ; egyszersmind ennek tulajdonítja a szultán Ázsiába való menetelét.
3) Dlugoss és Callimachus elbeszélésökben különös nyomatékkal emelik ki Hunyadi azon tanácsát, hogy a király fölkészült serege élén jöj- jön Szegedre.
A király minden pontjában követte H u n y a d i tanácsát. Hadai élén, Julián bíbornok és a főurak kíséretében Szegedre jött.
Csakhamar megérkeztek a török követek is, kiknek vezetője a szultán kanczellárja, egy renegát görög volt.
Arra nézve, hogy ajánlataik tárgyalás alá vétessenek, a len- gyel és magyar urak soraiban nézeteltérés nem nyilvánult. Mind- azáltal kísérlet tétetett a szultán által fölajánlott terűleteken felül, Bolgárország átengedésének kieszközlésére. A török követek nem voltak fölhatalmazva, hogy ezen kívánatot teljesítsék, és arra nem is voltak rábírhatók.
Egyébiránt e nélkül is a szultán által a j á n l o t t föltételeket a király hívei «hihetetlenül előnyösek*-nek ítéltek.1)
Épen azért természetszerűen föl kellett merülni azon aggo- dalomnak, vájjon az ajánlatok őszinteségében lehet-e bízni? E s vájjon azok háttereben nem lappang-e csel és á r m á n y ? Lehetséges volt ugyanis, hogy a szultán a tárgyalások megindításávál és a békekötéssel csak időt akar nyerni, es azt kívánja elérni, hogy a magyar király és szövetségesei a háború viselésére alkalmas nyári időt föl ne használhassák, azután pedig a föltételek teljesítését, az ígéretek beváltását meg fogja tagadni.
Ezen lehetőséggel szemben, megfelelő biztosítékról gondos- kodtak Ulászló tanácsosai. Kikötötték, hogy a törökök, a békekötés értelmeben visszabocsátandó várak tényleges átadását nyolcz n a p alatt tartozzanak végrehajtani. Ily módon elérték azt, hogy azon esetre, ha a várak átadásának megtagadásával a törökök álnoksága
*) A lengyel rendek 1444 augusztus 26-ikán Ulászló királyhoz inté- zett levelökben élnek ezen kifejezéssel. («Conditiones pacis n u n q u a m cre- dibiles.o) Ezen levélben resumálják a királyi iratban velők közlött béke- ajánlatot, hogy t. i. a szultán «astruxit se Regnum Rascise, dorninium Al- banife et plures alias terras, in diebus et regimine aliorum b. m. Regum Ungarise occupatas, cum 24 castris insignibus, inter quse castrum Golubert, restituere, captivos relaxare, centum aureorum niillia solvere, et 25 milli- bus amatorum pro qualibet Vestrse Serenitatis gverra subsidio esse . . .»
Ezen előadás tehát teljesen authentikus és így az egykorú források eltérő előadásával szemben biztos tájékozást nyújt. A levél, mely eddig a ma- gyar történetírók által nem használtatott föl, kiadatott Krakóban, 1876.
Codex Epistolaris XV. sseculi. I. 141, 2.
