BÁTHORY ISTVÁN KIRÁLY HADJÁRATA AZ ORO- SZOK ELLEN 1580-BAN.

BÁTHORY ISTVÁN KIRÁLY HADJÁRATA AZ ORO- SZOK ELLEN 1580-BAN.

Báthory Istvánnak, a dicső emlékű lengyel királynak az oro- szok ellen 1580-ban folytatott győzelmes hadjáratáról az egykorú

Gyulai Pál egy kis könyvecskét irt, melynek egyetlen ismert pél- dányát a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár őrzi.

A kis m ű 21 lapnyi nyomtatvány, melynek teljes czíme a következő :

Commentarius rerum à Stephano rege, adversus magnum, Moschorum ducem gestarum, Anno 1. 5. 80. Claudiopoli in offi- cina Belictae Gasparis Helti. Anno 1. 5. 81.

E b. folyóirat szerkesztősége kívánatosnak tartván azt, hogy e nagyérdekű egykorú forrásmű a magyar hadi történelem barátai számára általánosan hozzáférhetővé tétessék, nekem j u t t a t t a a megtisztelő megbizást, hogy Gyulai m u n k á j á t magyar fordításban1) közzétegyem, mely megbízásnak a következőkben felelek meg.

Emlékirat István királynak az' oroszok nagyfejedelme ellen 1580-ban viselt háborújáról.

A király, miután előre gondoskodott élelemről, lövő és min- den hadi eszközökről, előre küldvén hajóit, bár országa távolabbi részeiből csapatjai még nem gyűltek volt össze, mindazáltal gon- dolván, hogy elkészűltségének hirére gyorsan fogják követni, junius 16. Yilnából elindul és innen 50,000 lépésre megáll. Azután úgy intézvén útját, hogy őtet lassanhaladásában mind a lovasság,

*) Az eredeti latin szövege a marosvásárhelyi Teleki könyvtárban 1543/a. könyvtári szám alatt.

Hadtörténelmi Közlemények. X. • > 1

m i n d a gyalogság mindenfelől követhesse, julius 27. Yitepscnmha érkezik. E város Yilnától négyszázezer lépésre van, két várral, a hely fekvésével, a mellette haladó hajókázható Dwina folyóval igen megerősítve.

Ekkor a király seregeit számbavévén, h a d i t a n á c s elibe ter- jeszti. hogy mely vidékre fogja vezetni seregét és az ellenséges föld mely részein kezdi meg a h á b o r ú t . Két igen nagy és népes város : Smolensk és Velikilucum képezte működése központját, melyek közül ez utolsó a Lovat folyó mellett, amaz a Boristhenes1) mellett f e k ü d t . De m i n t h o g y az út Smolenskhez puszta helyeken vezetett és a vidéket a mieink gyakori kiütéseik által tűzzel-vassal elpusz- t í t o t t á k és a határszéltől távol feküdt, attól tartott, hogyha serge- e r e j é t oda fordítja, a közlekedés és eleséghiány miatt b a j b a j u t és az ellenségnek nyitva lesz az üt L i t h v á n i a m e g t á m a d á s á r a . S ha Smolenskbe m e n n e is, úgy látszott, hogy az ellenség n e m lesz távol t a r t h a t ó Livoniától (Liefland), holott pedig ép az volt czélja e h a d i vállalatnak. Az sem volt remélhető, hogy a muszka azon városért, mely az ő országától távol a Boristhenes mellett feküdt, erejét koczkáztatni fogja.

Ezek figyelmes megfontolása u t á n arra határozta magát, hogy Velikilucumba vonul, a hová bár erdős helyeken vezetett az út, mégis, m i n t h o g y a vidéket pusztítás n e m érte s a D u n a (Dwina) és Usuiata folyókon a hadi és élelmi szerek kényelmesen szállíttat- h a t t a k , úgy látszott, hogy a seregvezetésben kisebb akadály, nehézség fog előfordulni. Ezek mellett Velikilucum a n n y i r a közel van Livoniához, hogy h a azon várost a király h a t a l m á b a keríti : m i n d eleséget n y e r h e t Livoniából. m i n d az u t a t elzárja Moschoviá- ból Livoniába, m i n d végre nagy t a r t o m á n y á t ó l fosztja meg az ellenséget. Végre szeme előtt lebegett a királynak az is, miszerint megtörténhetik, hogy ha elvesztvén a béke r e m é n y é t , látná a m u s z k a azon város m e g t á m a d á s á t , mely mindig az ő h a t a l m a alatt volt és mindenfelé erős őrsége van, az övéinek segélyére j ö n n e s így valami alkalom nyílnék nyílt harczban megmérkőzni, a mire nagyon vágyott a király. E h h e z járult, hogy Velikilucum körül az egész t a r t o m á n y földje termékenységével s m i n d e n egyéb dolgok

') Borisztlienes-Dnieper.

bőségével dúsabb lévén a többiek felett, emberei és barmai táp- lálására könnyebben szerezhet eleséget. Plescoviáig a föld minde- n ü t t mívelve. sík mezőkkel, népes községekkel rakva, lakva, ha a király h a t a l m á b a kerül, nagy előnyt és hasznot n y ú j t h a t őrségben hagyott katonáinak.

Velikilucumba akarván menni, két vár állott előtte, kemény muszka őrséggel megerősítve : Velisa ("Wieliz) a Dwina folyó innenső partján és Usviata, hasonnevű folyó mellett. E két vár bevételét, hogy h á t a megett ellenség ne maradjon, elhatározta, seregét két- részre osztja. Zamoscius Jánost tehát, az ország kancellárját hét- ezerrel előre küldi Yelisa megvételére. 0 maga a negyedik táborral Surasum városhoz megy. Itt két igen fontos okból négy napig meg- állott. Először, hogy a Dwina folyón hidat verjen a sereg átszál- lítására és másodszor, hogy ezen késedelem által időt nyerjen meg- tudni, mit csinált Zamoscius Velisánál, mely 40 ezer lépésre volt Surasumtól. 0 pedig (Zamoscius) darabos útakon vezetvén csapatait Yelisába, mihelyt a.sűrű erdőkön áthatolt, megszemlélvén a hely fekvését, három oldalról körülsánczoljá. földvédeket csinál, löve- geit legnagyobb gyorsasággal a várra irányoztatja. Mert a hol a Dwinát érintette, nem volt bekeríthető. Az ostromszerek műkö- désbe hozatván, midőn a Yelisaiak látták, hogy falaikat döngetik s a mieink bámulatos bátorsággal visznek üszköket, fáklyákat a falakra: a várost bántatlanság kikötése mellett feladják. A király ezt megtudván, míg a hidat csinálják, meghitt embereivel Yelisa megtekintésére rándult.

Velisa elfoglalása után a muszka levelet küld neki, melyben szerényen és alázatosan (a min legtöbben csodálkoztak) jelenti, hogy ö m á r mind a maga, mind az elődei szokása ellenére követet küldött hozzá, kinek a békekívánalmaihoz és méltányos föltételek- hez illő utasításokat adott ugyan, de mivel nem t u d j a tisztán, hogy a király tőle mit követel, attól tart, hogy nem leend meg- elégedve azokkal, a miket követje az ő nevében ajánl : kéri tehát, hogy a király vagy levél által a lehető leggyorsabban jelezze köve- teléseit, vagy annak teljesítését bízza az ő követére. Továbbá, hogy mielőtt a követet kihallgatná, seregét tartsa a maga határaiban s ne engedje, hogy az ő hatalmában lévő tartományokra kiüssenek.

Végre ne kívánjon keresztyen vért ontani, s ne idegenkedjék az 31*

a j á n l o t t békétől, megemlékezvén amaz üdvös intésről, hol az isteni próféta így szól : «Most azért ti királyok legyetek eszesek, ti földnek birái, kormányzói tanuljatok.» A m á s o d i k zsoltár e végsorait leve- lébe szőtte.

A király elolvasván a levelet, n e m tágított, terve kivitelét folytatja s m i u t á n a Dwinán elkészült a h á r o m híd, összes seregét átszállítja a túlsó p a r t r a s ott t á b o r t üt. Következő n a p más levél j ö n a muszkától, sokkal alázatosabban irva, m i n t az előbbi. Tar- talma ez volt : A követ, b á r h o v á parancsolja a király, kész m e n n i ; v á r j a meg tehát, míg a nagy u t a t megteszi s ne gondolja, hogy a 3 n a p i késedelem, míg a tőle (muszkától) küldött követet várja, nagy k á r á r a lesz ügyének.

A szokott gyorsasággal felhagyni n e m akaró királyt késlel- tette az utak nehézsége, az erdős alig j á r h a t ó helyek, a fák össze- vissza n ő t t ágai mintegy folytonos határgyepü akadályozván. Ezek mellett a gyakori tavak, mocsáros t a l a j miatt, midőn lovak, embe- rek nyomai, lábai alatt sülyedett, a litván csapatok nagy erő- feszítéssel hatoltak, a k a t o n á k l á r m á z t a k a király seregében, hogy a litvánok elől lassan m e n n e k , későre készítik az utat, a puszta föl- dön kívül semmit sem hagynak a h á t ü l m e n ő k n e k . A király tehát a testőrgyalogságból kiválaszt 300 magyart s előre küldi, hogy a litvánokkal együtt g y o r s a b b a n készítsék az u t a t . így a litvánok a Vilnai Palatínus vezetése alatt augusztus 15-én végre elérkeztek Usviata várához.

A király i n n e n 10 ezer lépésre megállott. Usviata halmon volt, egy széles tó mellett, melyről nevezték el m i n d a várat, mind a belőle kimenő folyót. A muszkák ostromot várva, kevéssel azelőtt felgyújtották a vár alatt fekvő várost, befogadván a várba a váro- siak h a r c z b a n e m való egész tömegét is. A P a l a t í n u s mielőtt a vár ostromához kezdene, h í r n ö k ö t küld előre, hogy adják meg magokat, c s u p á n annyit jelentvén ki, h a azonnal meg nem adják és a király kegyelmére n e m bizzák magokat, m i n d e n rosszat v á r h a t n a k . Azok bár kezdetben nyersen feleltek, de a m i n t látták, hogy körülsán- czolják és vesszőkosarakat alkalmaznak, nem késtek a feladással, megijedvén leginkább gyalogjaink érkezésétől, kik egy éjszaka alatt

*) Szt. Dávid II. zsoltár, 10. vers.

kődobások között bámulatos munkával sánczot húzván, folytonos lövéseikkel senkit sem engedtek a szembe levő tornyon foglalkozni.

A király a meghódolóknak bántatlanságot adván, megengedte a prefektusok kivételével, hogy Moskoviába visszatérjenek, a kik akarnak. Másnap a király tábort ütvén a régi Usviatánál, hajóra szállva kevesedmagával, a szembe levő folyón a vár megtekintése végett a tóhoz hajózott.

Miután Usviatát megerősítette őrséggel augusztus 20-án, innen tízezer lépésre tovább haladott. Eddig vízen szállíthatta ostrom- szereit. ezután szárazon kezdette szállítani. De semmi sem szoron- gatta annyira a katonákat négy napon át, mint a t a k a r m á n y hiánya. Mintegy 60,000 lépés távolságra erdő volt, s oly ter- méketlen és kiaszott a föld, hogy m i n d e n n e m ű t a k a r m á n y hiánya miatt, a katonák fahajjal és ágakkal táplálták lovaikat.

Mert fáradhatatlan vizsgálás, keresés u t á n a katonák, ha valamely tóra találtak, övig vízbe menve, szittvót és kákát szaggattak. Végre a négy napon át kifáradt katonák mívelt és termékeny földre jutottak s mindenfelől a paraszt kunyhók és viskók barmokat és eleséget szolgáltattak.

Tábort ütvén itt, a katonáknak s állatoknak két napi pihe- nést engedett s azután való napon, augusztus 25-én harminczezer lépés utat megtévén, Kupuya faluhoz érkeztek. Itt a király gyor- san ebédelvén, azon lovassággal, melyet őrségül maga körül szo- kott tartani, Velikilucum fekvésének megszemlélésére ment, mely

10 ezer lépés távolságra volt. E n n e k pontos megvizsgálása után, minthogy lőtávolságra m e n t a várhoz, naphaladatkor visszatért a táborba. Zamoscius is, ki Vitepskaba előre volt küldve, más úton vezette sergét s az ellenség néhány kémjét elfogta, itt csatlakozott a királyhoz. Másnap a király felszerelt seregével a Veiikilucum ( Wielkie Luki) alatti síkságra leszáll. Egész seregét, melyet egyszerre együtt azelőtt senki sem látott volt, láthatóvá tette és délfelé az ellenség szeme előtt tábort üt.

Igen nagy és gyönyörű volt a síkság, gabonatermő mezőkkel, a gabona m á r meg volt érve s így m i n d e n n e m ű gabonát bőven nyújtott a seregnek. Másnap muszka követek jöttek, kiket a király, mielőtt a várat körülzárná, tanácsot liiván össze, sátrába bocsátott, hogy kihallgassa. Azok pedig, mindenek várakozása felett, midőn

azt hitték, hogy a békére tartozó utasításokkal jöttek, szemtelenül kezdették azt követelni, hogy a király azonnal t é r j e n vissza Lit- vániába ; nekik ugyanis nem áll h a t a l m o k b a n , hogy követségi jelen- tésüket értelmezzék előtte, ki az ő foldj őket ellenséges sereggel meg- szállva minden ellenseges dolgokat elkövet. A király jól ismérvén a muszka cselt, k ö n n y e n észrevette, hogy ezen beszed is az idő- lialasztás czéljára vonatkozik : a követeket sátrából kiutasította, csak annyit m o n d o t t : azon fog m ű k ö d n i Isten segélyével, hogy rövid időn vegyék észre a követek, miszerint n e m muszka birtokon vannak. A vár ostromát Zamosciusra bízza s meghagyja, hogy még azon n a p t á m a d j a meg. Yelikilucum vára kissé emelkedett helyen van s mindenfelől szép, terjedelmes és termékeny síkságra néz le. A város fa-fallal és keskeny mélyedésben álló vízzel vagy tócsával volt körülvéve s a vár keleti oldala felől emelkedik, észak- felé igen hosszan elnyúlva, a király megérkezése előtt négy nappal az ellenség elégette, a várba bevivén m i n d e n házi bútort, m i n d e n - korú embereket is nagyrészben.

A Lovát folyó nyugat és dél között folyván le, a vár falai mellett meghajlik s a n n a k h a r m a d r é s z e m e l l e t t haladva a felgyúj- tott város közepén keresztül északra nyúlik és 300 ezer lépést haladva Nagy-Novogradiánál az Ilmen tóba ömlik. Ezen folyón kívül sáncz és állóvíz övezi az egész várat. Midőn tehát az ellenség előtt intő példa g y a n á n t állott, hogy a mieink megelőző évben Polociát elfoglalták, s a fa-falakban tűz ellen nincs remény a védelemre, ezt r o p p a n t munkával megerősítették. A régi gerendakapcsokat, melyekből a falak állottak, alólról a tetőig egészen földdel és gyeppel borították be oly vastagon, hogy a töltés felső részére föld- kosarakat állíthattak. Zamoscius t e h á t a király parancsa szerint a fekete csapatokkal, melyeket a h á b o r ú r a zsolddal fogadott, s azon többi csapatokkal melyekkel Velisát bevette s végre az egész magyar lovassággal á t m e n t a Lovat folyón ; a városok ostromlásá- b a n j á r t a s o k n a k leírja azon hehreket, hol árkot vonjanak és töl- téseket emeljenek. A magyar gyalogság n a p n y u g a t felől, a lengyel a fekete csapatokkal észak felől a város r o m j a i n állott. E j kezdetén kezdettek sánczot vonni s virradat előtt a n n y i r a vitték, hogy nap- felköltekor az ellenség a várostromló készüléket az állóvízzel kap- csolatba hozva látta. Azon napon és a következő éjszakán annyira

készen voltak az ostromhoz tartozó dolgokkal, hogy szeptember 1-én a falrontó ágyúkkal a falakat döngetni kezdették. E n a p o n , bár nagy mennyiségű golyót és port fogyasztottak el, még sem lehetett áttörni a fallal összefüggő töltést. A követek az ágyúk h a n g j á r a , mintegy mély álomból fölserkenve, béketárgyalás végett a királyhoz menetelre engedélyt nyernek. A követek a király előtt másodszor ismételten kezdik előadni mindazokat, miket a követek erre-arra a háború kezdetétől fogva tettek és m o n d o t t a k , s köve- telték elöször is, hogy felhagyván az ostrommal, elégedjék meg Livonia azon részévéi, melyet most bir ; másodszor, hogy a fog- lyokért, a m e n n y i b e n nála (Bátorinál) többen v a n n a k , megint m á s foglyokat fogadjon el a két várral. A király félbehagyatta velők a balga, tétovázó beszédeket, s hogy hasztalan beszélnek a békéről, lia egész Livoniából ki n e m v o n u l n a k .

A követek, minthogy erre utasítások n e m volt, a r r a kérik, hogy titkárát küldje el azonnal, hogy az ő urokat, fejedelmüket kérdezze m e g : ezt megengedte kérésökre. Ez alatt a magyarok es lengyelek serényen ostromolják a várat. A király t u d j a m i n d e n perczben, mi történik az ostromnál, s ismételten parancsolták a

vezetőknek x) Azután, midőn a m a -

gyarokkal szembenálló bástyatöltésből a n n y i föld kiesett, hogy a katona addig felvergődhetik, h o n n a n a fal felső részét hosszú dár- dájával elérheti: m i n d a gyalogok, mind a lovasok közül gyors ifja- kat szemel ki, tapasztalt vitéz vezetőkkel a gyújtásra. Ezek szurok- kal, faggyúval s más tüzet fogó anyaggal bekent fenyőket fejők fölött tartva, a mellökig érő állóvizén á t m e n n e k és a nagy töltésen versenyezve egymással fáradoznak és a d á r d á j o k hegyére erősített fáklyákat a fal p á r k á n y z a t á h o z közelebb viszik. A muszkák a fel- mászókra iszonyú köveket dobnak, gerendákat h á n y n a k , forró vizet öntenek fejökre vízcsövekkel s m i n d e n n e m ű fegyverrel igyekeznek elborítani. A muszkák elszántsága és életmegvetése akkora volt,, hogy midőn a mieink biztos lövései a tűz eloltására összeverődött muszkákat szánandó m ó d o n leterítették, mégis a levertek helyét azonnal más u j a k foglalták el, t u d v á n kétségkívül, hogy ott lesz vége életöknek. A mieink pedig kölcsönösen biztatva, bátorítva

x) Itt ekkora üres liely van.

egymást, az elfoglalt meredek tetőt védik, a tüzet gerjesztik, az üszköket h á n y j á k . Végre m i d ő n látják, hogy a torony eléggé ég, a t ű z terjedése m i a t t visszavonulni kényszerülvén, s az ellenség lövé- sei között a vízen át visszajővén, sánczaikba vonulnak. Nyolcz köz- k a t o n a esett el, kevéssel többen megsebesültek. Midőn még a torony égett, az ellenség a falat elvágja, hogy a tüz tovább ne ter- j e d j e n . A király látván, hogy h a a fal felső része egészen le is ég, ostromlöveggel a töltést n e m lehet úgy leverni, hogy a mieink b e r o h a n á s á r a út nyíljon, tanácsot t a r t azonnal, s elrendeli, hogy a k a t o n á k bőrből készített védfedél alatt a falhoz m e n j e n e k és kapák- kal a töltés legalsó részét ássák alá s i n n e n ezután a belső fal- gerendákhoz és f u n d a m e n t o m h o z bejutva, a m i n t a körülmény kívánja, vagy tömeges fáklyákkal gyújtsák meg a töltéstől megfosz- t o t t falat, vagy, ha a mieink veszélye nélkül lehetséges, porral vet- tessék fel az erődöket (turres). Hogy mi módon tegyék ezt, utasítást a d a vezetőknek s Zamosciussal is közölvén tervét, megparancsolja, hogy m i n d k é t felől egyszerre kezdjenek hozzá. A kitűzött j u t a l o m - m a l biztatott katonák gyorsan teljesítik a rendeletet s a töltés kivájása u t á n bemenve, az ellenségre végpusztulást hozó m u n k á n m ű k ö d n e k . Egyfelől a magyarok kivájván a töltést, porral alá- aknázzák, másfelől a lengyelek a belső gerendák meggyújtására f ö l t ú r j á k a földet, s apróra megvizsgálják. E k k o r midőn a mieink közül némelyek azon nézetben voltak, hogy az ellenség szemben vagy átellenben m i n á t készítvén, m ű k ö d é s ü k n e k elejet veszi, ellene szegül ; ezen aggodalomtól megmenti egy muszka, ki a romokon át sebesen a mieinkhez f u t s jelenti, hogy az ellenség észrevette ugyan a földásást, de az aknázásról semmit sem gyanítván, csak a tetők öntözésére határozta el magát, ha a gerendák meggyúl- n á n a k .

Zamoscius, jóllehet az előtt gyakran feladásra intette az ellenséget, hirnök által, mégis a király parancsából, ki a várat és ellenséget (?) megtartani kívánta, a szökevényt díszesen felöltöz- tetve a falhoz küldi a muszka nyelvben jártasokkal s az ellenségnek izeni : hogy a megintésökre és megtartásokra alkalmas utolsó idő- p o n t itt v a n ; h a b a l g a s á g o k b a n inkább akarják a király erejét, m i n t kegyelmét tapasztalni, haragtól d ü h ö s katonáinktól a legnagyobb rosszat v á r h a t j á k .

Az ellenség vagy helyzetében bízva, vagy a végzettől h a j t v a kegyetlen veszekedéssel felel, a szökevény kivételével, hogy előbb fogják őket keresztre h ú z a t n i látni, m i n t sem az áruló t a n á c s á n a k engednének. Zamoscius látva ezek átalkodottságát, elmegy mind a magyar, m i n d a lengyel ostromlókhoz s u t a s í t j a , hogy mind a gyújtással, m i n d a porral egyszerre tegyenek kísérletet.

A magyaroktól alá tett por a szembe levő bástyát (turris) a n n y i r a megfosztotta m i n d e n földtöltésétől, hogy az az égésnek k ö n n y e n martalékul válhatott. Ezt látván a magyarok, a láng élesz- tésére készített fáklyákat hoznak s a muszkák kemény oltalmazása daczára is a bástyára h á n y j á k . Ezen égés a felső emeletbe kapván, a másik erődig terjedett, a Caurus1) szél is segítvén.

A lengyelek is hasonló buzgalommal elhányván a töltést, a fal legalsó részeihez j u t o t t a k . Bekövetkezvén a sötétség: az éjszaka nagyrésze a katonák morajával telik el, fenyegetvén az ellenséget, hogy betörnek s felkonczolják. Másnap reggeli 3 óra körül, midőn azt hitték, hogy a lengyelektől támasztott tűz m á r el van oltva, keményebben fúván az északi szél, egyszerre m e g ú j u l s határtala- n u l növekszik.

Ekkor az ellenség vélve, hogy a d ü h ö n g ő lángot lehetetlen meg- állítani, végre a végveszély félelmétől kényszerítve n a p feljöttekor megígéri, hogy a várost feladja.

E r r e semmi egyebet n e m feleltek, h a n e m hogy azonnal tegyék le fegyveröket és eloltván a tüzet, a hivatali személyzet (magistraius) m e n j e n ki s bízza magát a király tetszésére.

Ezeket, m i n t h o g y előbb n e m bátorkodtak jönni, kiküldött alkalmas emberek a vár r o m j a i n b á n t a t l a n u l kihozták. Ezt látván katonáink, szitkozódtak : H á t azért bocsátják el másodszor is az ellenséget, hogy harmadszor is fegyvert fogjon a király ellen, s több katonának veszedelmére l e h e s s e n ? A király szelídségét és kegyelmét gúnynak t a r t j a az ellenség. Menjenek tehát, a kiknek annyi fáradság és küzdelem u t á n sebjeik és szövetségeseik elve- szése annyi keserűséget okozott és az ellenség vérével elveszett baj- társaik szellemének áldozzanak. így a vezér p a r a n c s á n a k meg-

Caurus északnyugati szél.

hallgatása nélkül a romokon b e r o h a n n a k s nagy öldöklés u t á n a v á r a t kirabolják.

Ezen katonai t á m a d á s b a n mégis figyelem volt a korra és nemre, m e r t a gyermekek és nök megkimélése mellett csak a fel- serdültek ellen d ü h ö n g t e k s ezek közül is többen m e g m a r a d t a k a mieink könyörületéből. A zsákmány legnagyobb részét tüz emész- tette meg, m e r t az egész vár hihetetlen gyorsasággal leégett s a fellobbantott por m i n d a mieink, mind az ellenség közül soknak veszedelmére volt.

Ez volt a velikiluci vár sorsa. September 5. (Nonis septem- bribus) az ostrom megkezdése u t á n ötödik n a p o n bevétetett.

A király fájlalta, a m i n t m e g t u d t a az ellenség ölését, s azon- n a l oda k ü l d ö t t , hogy a katonák tartózkodjanak az öldökléstől.

Már m e g t ö r t é n t , jelentettek. Nem kevesen voltak, még pedig komoly, tekintelyes férfiak, kik helyeselvén a katonák tettét, úgy nyilatkoztak, hogy az ellenség m é l t á n gyilkoltatott le, mivel a királynak a legyőzöttek iránti túlságos kedvezése egyfelől, m á s - felől pedig az ellenség m e g t a r t á s á b a n való szíves készsége a barbá- rokat oly merészségre ragadta, hogy nincs oly jelentéktelen váracs, mely ne lenne bátor a győzhetlen király seregének ostromát be- várni. A barbárok ezen túlmerészségét ápolja azon egyszer lel- kökbe vésődött nézet, m i u t á n a legterhesebbet tapasztalták, hogy a király szelidségében' kész m e n e d é k e t fognak találni.

Azok, a kik Polociánál, Yelisánál, Usviatánál elbocsát- tattak, kiveve a Velikiluciakat, mivel a király jóságát tapasztalták, megátalkodottabban fel- és ellentállottak. Káros a kegyelem, mely azután ú j küzdelemre ad okot. El kell rémíteni a túlságos bátor- ságtól az ölés félelme által, hogy azt állíthassák egykor : a meggyő- zötteknek n e m kell visszaélni a győző könyörületével.

Azt sem kell remélni, hogy az iszonyú vad népet mások emberies eljárása vitézi versenyre hívja fel. Ezen kétév alatt a mi markotányosaink és podgyászos szolgáink közül a kiket elfogtak, egy sem volt a kit elkínozva meg n e m öltek volna, hogy az előbbi idők kegyetlenségét elfelednek, midőn a megliódoltakat adott bizto- sítások ellenére egy helyre gyűjtötték s megölték, m i n d e n nem, kor és fajkülönbség nélkül iszonyú kegyetlenséget követtek el, hogy ily példát adjon a b a r b á r n é p , hasonló büntetéssel kell sújtani.

Ilyenekkel mentik a katonák eljárását. A király az ellenség leölése és a vár felgyújtása után, midőn a tanács elébe terjesztette, hogy helyre állítsák-e megint a várat ? Neki ugyan tekintettel kell lenni a régi névre és helyre s így szól, de annyira össze van rontva minden, hogy helyreállítása nehezebb, mint egy újnak építése, mert az égés minden épületet teljesleg semmivé tett. A fal kerete az erődök (turris) sűrű r o m j a miatt megszakadozva állott, s a régi falakhoz adott töltés megtépve, gyengítve ingadozott, miután a tűz megemésztette a belső gerendákat, melyek a földtöltést tartot- ták. A király tehát a muszka éghajlat természetet figyelembe y évén, hogy a zord időjárás miatt bajba ne jusson serege, gyorsan munká- hoz fogott, az egész vár keretét (kerület, ambitus) négy részre osztja, s a két rész helyreállítását magának veszi a magyarokkal, a h a r m a - dikat a lengyeleknek, a negyedik részt pedig a litvánoknak a d j a ki, hogy a különböző nemzetiségek közötti kölcsönös verseny a meg- kezdett művet annál gyorsabban befejezésre juttassa. Néhány n a p már eltelt a m u n k á b a n , midőn a takarmánygyűjtők a vidékről vissza futva a táborba, jelentik, hogy az űtakat az ellenség elállta s a vidéken elszéledt gabonagyűjtőket m i n d e n n a p fogdossa. Yeliki- lucumtól 60 ezer lépés távolságra volt Toropecia vára, mesterség, fekvés és katonasággal igen megerősítve, s innen ütöttek ki takar- mánygyüjtőinkre. Ezt megértvén a király, 500 lovast, 100 gyalogot, kik puskával lovakon szoktak menni, Barbalius György (Borbély Gy.) vezetése alatt az ellenség elűzésére küldi. György részint egy át- szökött tatártól, részint az elfogott mezei emberektől megtudta, hogy az ellenségnek sokkal nagyobb csapatjai vannak, mint ö vélte, mivel Toropecia szokott őrségén kívül 4000 lovas van a vár mel- lett, Toropecián túl pedig 30 ezer lépéssel 6000 van letelepedve, így György, bár égett a harczvágytól, mégis tartott attól, hogy helytelenül tesz, ha csekély számű katonájával a 4000-ből álló ellenséget megtámadja, tehát mellőzve e pillanatban a szép tervet, az ellenséggel való találkozást, biztosabbra határozza el magát.

Gyorsan vissza küldi Philippovius Hieronymust, értesíti a királyt azok felől, a miket megtudott s egyszersmind, hogy katonákat küldvén segítségére, engedje meg, hogy az ellenséggel harczol- hasson.

A király Zbaravust, Brazlaviai Palatínust 1400 magyar es

lengyel lovassal küldi. Ezekhez a d a t o t t még 120 magyar gyalogot, gyorsaság végett lóháton. A Palatínus rendeltetése volt, hogy nap- n y u g t a u t á n a táborból kiinduljon s egész éjszakán úgy h a l a d j o n folytonosan, hogy virradat előtt egyesüljön Györgygyei. ki a mi t á b o r u n k és Toropecia között csaknem egyenlő távolságban volt.

Egyesítvén seregeiket, m á s n a p csatarendben, a mennyire a hely- szűke megengedte, gyorsan folytatják útjokat.

Az u t a k o n kémszemlék voltak egymástól n e m nagy távolság- ban, kik a mi előcsapatunkkal csatározva, m i u t á n könnyű csatát próbáltak, visszafutnak s jelentik a Toropeciában levőknek, hogy közelget az ellenség serege ugyan, de n e m lehet t u d n i : mekkora, az erdő elvevén a látást. Azok rendes seregnek gondolván s ostromtól is tartván, minden bútorzatot a várba visznek a városból, s h á t r a hagyván a n n y i őrséget, a m e n n y i t a vár védelmezésére elégnek tartottak, 4000 lovast a városon kívül úgy állítanak fel, hogy ha a mieinkkel mérkőznének, megfelelhessenek, az ütközetet elfogadni n e kétkedjenek ; ha nem mérkőzhetnek (impares), engedjenek, v o n u l j a n a k vissza, f u t á s b a helyezvén és keresvén szabadulásokat.

Már az ellenséggel szembe lovagolt a mieink közül 30 lovas, s a puskások is elértek a patak partjához, mely a mieink és az ellen- seg között folyt, midőn közelgő seregünk zömét meglátták a musz- kák, de utolsó részét még nem, f u t á s n a k erednek. A mieink lár- mázva, kiabálva űzik, s lovaik gyorsaságával beérik a szaladókat, vágják és fogdossák. A mocsáros vizű helyek akadályul voltak az üldözőknek, sokkal inkább m i n t a futóknak, minthogy az ellenség előtt ismeretes volt a bel}7, hol kisebb a víz, s a mellék-, kereszt- ösvényeken a helyi veszélyeket kikerülve gyorsan az erdőbe r o h a n - tak ; a mieink pedig, m e r t n e m ismertek a vizet, vagy lovastul bele- merültek, vagy posványos, ingadozó talajon, mély sárban küzdöttek.

Az éj vetett véget az üldözésnek, csak egy közkatona hiány- zott a mieink közül, az ellenségből 50 vágatott le, 100 elfogatott, kik között voltak nevezetes tekintélyes emberek is aranyos, bársony köntösbe öltözve.

De mindenekelőtt magokra vonták a figyelmet Demen- tinus, C e r e m e n t i n u s és Naschiochinus Gergely, ki a legközelebbi n y á r o n nagy kísérettel Yilnába volt küldve.

Ez a mieinkre tekintve így szólott : Lássátok, győzők, a sors

játékát, kinek a minap tisztelet jeléül fényesen elébe mentetek, azt most hátrakötött kezekkel foglyul viszitek. Ugyanazon idő alatt, midőn a király Velikilucumot ostromolta, Dorahutaiskius Miklós, Poloci Palatinus, siker nélkül ostromolta Nevela várát. Mert az ellenség annyira megvetette őtet, hogy gyakran kiütött a várból a mieinkre az övéinek kára nélkül, a litvánoknak nagy vesztese- gére. A király tehát Bornemisza Jánost, kinek Yelikilucum ostro- mánál nagy hasznát vette, hétszáz magyar gyaloggal Nevelába küldi a Palatinus segélyére. Mihelyt odaérkezett, hibáztatván az ostrom módját, ép a vár sáncza mellett ostromkészüléket emel, és alkalmas helyen elrendezvén a magával hozott négy faltörő eszközt, a falakat döngetni kezdette. Az ellenség bízva, hogy mint a litvá- nok, ügy a magyarok támadásai ellen is sikerrel fog dolgozni, kinyitván a kaput, m e g t á m a d j a a mieinket. Ezt látván Bor- nemisza, fegyverre kiált s ütközetre buzdítja katonáit. Maga kar- dot r á n t s mindenekelőtt rohan az ellenségre, sokat levág, a többit sürü lövések között a várba űzi. A muszkák nem kísértettek meg több kirohanást, csak nagyobb löszereket használtak, melyeket oly ügyesen irányoztak, hogy a mi ütegeinknek most a torkát, száját, majd oldalát, majd pedig kerekeit rontották, törték meg. Tüzet kellett hát alkalmazni a falak ellen, a muszka várak egyetlen vesze- delmét, de a hely egyenetlen volta miatt ezt veszély nélkül tenni nem lehetett.

A felhágóknak a meredekség, a leszállóknak a sáncz egyfor- m á n akadályozta a támadást, a mint a katonák elhatározták vala.

Ezt látva Bornemisza, a háromszögű torony ellen, melyet meg akart gyújtani, folyosót készített a föld alatt, hogy a vár sáncza vizén átmenet legyen a katonáknak, melybe ha bevonulnak, az ellenség nem láthatja meg, minthogy a keskeny és mély sáncz őket elfedi és a közelségnél fogva biztosabban és gyorsabban j u t h a t n a k fáklyákkal a falakhoz.

E művet elvégezvén, veszély nélkül a falhoz érnek, s a tor- nyot meggyújtják. Az ellenség megijedve ezen véletlen dolgon, feladásról kezdett beszelni, hogyha fegyverestől s mindenestől fogva távozni szabad lesz. Bornemisza válaszolt : eleget enged az ellenségnek, ha életöket meghagyja; azt ha meg akarják tartani, letevén fegyveröket s ott hagyván mindenöket, a várból kimehet-

nek. A várat késedelem nélkül feladják, s bántatlanul elbocsát- tatnak a főnökökön (prsefecti) kívül, kik magokat megadni nem akarták.

Két szomszéd vár volt még hátra : Zavolocia és Oseriscia, m e l y e k e t a király bevenni szándékozott, még a kedvezőtlen időjárás daczára is, hogy az elfoglalt tartományban ellenség ne maradjon.

Zamosciust tehát Zavolocia megvételére küldvén, táborát Neveiához indítja, hogy az ő közeli megérkezésével az ellenségbe annál nagyobb félelmet öntsön egyfelől, másfelől pedig azért, hogy ha történetesen hosszabb ideig tartana Zavolocia ostroma, mely, a mint mondották, fekvésénél fogva vízzel és őrséggel meg volt erősítve, az ostromlóknak kellő időben segélyt nyújthasson ; végre azért, hogy Lengyelországba vissza akarván térni gyűléstartás végett, a haddal elfoglalt helyek őrzésére őrséget rendezzen.

A Yilnai Palatínust Oserisciába küldi s kérdezteti az ellenségtől : A velikiluci vagy a többi várak őrségeit akarják-e követni? Mert ezek, mivel a király kegyelmére bízták magokat, bántatlanul elbo- csáttattak, amazok megátalkodottságokért halállal lakoltak. Az ellenség megmaradásáról gondoskodik. A prefectus átadván a várat, kéri a királytól, engedje meg, hogy Oratoraikhoz levelet küldjön, a levélben a gyalázatos feladást mentegetve ezt irta : Inkább akart a n n y i vitéz férfiút fejedelmének kedvezőbb időkre megtartani, mint azoknak lemészárlásával a győzhetlen és szerencsés király harag- j á t tapasztalni. E közben a belső Moscoviából visszatért hírnök oly hosszú levelet hozott az oroszok fejedelmétől, hogy azon lap könnyen megfelelt egy dárda hosszúságának. Azon levélben kér- kedett régi eredetével, s elődeinek azon népek feletti örökös hatal- mával (mesésen liánytorgatta azokat). Azután hosszas kerülőutakon száll a békeföltételekre. ígéri, hogy Chochenhausumot Livoniában hét várral vissza fogja adni, ha a király Velikilucumot, Yelisát és Nevelát visszaereszti. Abba is beleegyezik, hogy Livonia czimét mindketten egyformán használják. Jelzi azt is, hogy utolsó levelé- ben bővebb utasítást adott Oratorainak hírnöke által. Ezek midőn a király távollétében kihallgattattak, hosszas meghányás-vetés után is semmit sem végezhettek.

Zamoscius ezalatt keményen ostromolta Zavolociát.

Minthogy mindenfelől széles és mély tavak vették körül,

összefoglalt g e r e n d á k b ó l nevezetes ú s z ó h i d a t c s i n á l t a t , m e l y r u d a k - kal a vizeken h a j t h a t ó és az e r ő d ö k h ö z i r á n y í t h a t ó volt átkelés végett. Voltak a vízből kiálló hegyes karók vagy czövekek a túlsó p a r t t ó l 20 láb távolságra, melyek m i a t t a h i d a t n e m l e h e t e t t a földhöz hozni.

E z é r t m i d ő n a m a g y a r o k s á n c z h ú z á s r a , fal alatti erődkészí- t é s r e s a t o r o n y f e l g y ú j t á s á r a á t m e n n i kezdettek, a h í d r ó l vízbe kellett jUgrani, m e l y a czövekek és föld között volt. Ez a gyors á t - kelést a k a d á l y o z t a , s a m i e i n k közül t ö b b e t megsebeztek a várból s az átszállók testeit a h i d e g víz m e g d e r m e s z t e t t e , m e r t m á r h a v a - zott s úgy látszott, hogy a víz b e f a g y o t t .

A k a t o n á k m e g sem h a g y t a k fel az átkelés r e m é n y é v e l , készebbek voltak m i n d e n veszély k i á l l á s á r a , m i n t s e m a zord idők m i a t t hosszasan t ű r n i a t a r t ó s o s t r o m o t . Az e l l e n s é g m i d ő n l á t t a , h o g y a m i e i n k a k a d á l y o z v a v a n n a k az á t k e l é s b e n , hogy a m á r át- szállottaknak segélyt n e n y ú j t h a s s a n a k kellő i d ő b e n , a v á r b ó l kijőve m e g t á m a d j á k .

M i n d k é t részről n a g y hévvel összecsapva h a r c z o l n a k . Az ellenséget meggyőzik és üldözik a m i e i n k , egész a k a p u i g n y o m j á k és vagdalják. A s z a l a d ó k n a k egyszerre segélyt k ü l d e n e k a várból s a liarcz m e g ú j u l . E k k o r a mieink, m i n t h o g y a n a g y o b b s z á m ú

ellenség n y o m t a s a falakról is m i n d e n f é l e golyókat, köveket lőttek és h á n y t a k le s a m i e i n k sem m e h e t t e k segítségökre, k e z d e n e k visszavonulni s az oroszok k e m é n y e b b e n n y o m v á n , visszaűzik a vízhez. I t t m i d ő n egyik a m á s előtt siet a h í d r a j u t n i , r é s z i n t p u s - kával a falról m e g s e b e z t e t n e k , r é s z i n t összegyúródva vízbe esnek és e l m e r ü l n e k . A m a g y a r lovasság és gyalogság közül a legderekab- bak megsebesültek s a sebek orvoslására n e m volt a l k a l m a s az idő a n a p r ó l - n a p r a növekvő h i d e g m i a t t .

így sokak lelkében csüggedést t á m a s z t o t t n e m az ellenség ereje s n e m is a hely fekvése, h a n e m az évi időszak. E z t l á t v á n Zamoscius, a k ö r ü l m é n y e k h e z a l k a l m a z o t t beszéddel éleszti a k a t o n á k bátorságát, e l m o n d j a , hogy azon veszteség, m e l y e t a hely egyenetlensége okozott, egyfelől m a g á b a n véve csekély, m á s f e l ő l pedig l a t b a kell vetni s összemérni a sok szerencsés ü t k ö z e t t e l s két éven á t n y e r t folytonos diadallal ; csüggetegségökkel ne csökkent- sék az e m b e r e k rólok való jó v é l e m é n y é t , h o l o t t m i n d e n ü t t és m i n -

den n é p között teljes a meggyőződés az ő vitézségök felöl; sem a m é r h e t l e n hosszú utak, sem az ellenség ereje, sem végre a helyek és idők zordsága n e m állhatnak nekiek ellent. A király dicsősége és saját bírnevök érdeke követeli, hogy egy ostrom se m a r a d j o n bevégzetlenül, mely azt bizonyítaná, hogy István király serege n e m győzhetetlen. Felkiáltnak m i n d n y á j a n , szilárdan ki kell t a r t a n u n k és vagy m i n d n y á j u n k n a k meg kell h a l n u n k , vagy megölt bajtár- saink elvesztését és sebesülteink f á j d a l m á t az ellenség elveszésével enyhíteni.

A király m i u t á n m e g t u d t a a Zavolociánál történteket, Károli Istvánt 800 gyaloggal odaküldi s az ostromlók számát növeli.

Maga midőn m á r a h ó beborította t á b o r á t s a hideg és éhség az igásbarmokat is kezdette veszélyeztetni : m i u t á n a várakat megerősítette s az egész vidéket lovas és gyalog erős őrséggel meg- rakta, Litvániába visszatérni akarván, Polociába utazását hivatalo- san kihirdeti.

Ezen ú t o n vezette az oroszok fejedelme is seregét a fennebbi időkben azon város (Polocia) megvételére. A király elindulásának híre elterjedvén, a követek hevesen kezdették kérni, hogy kihall- gassa őket s engedje meg, hogy a békéről megint szólhassanak.

Piemélik, hogy h a szólhatnak, az igen nagyfontosságú leend a béke befejezésére. A király kihallgatván őket s megértvén a követek ígéreteit, az egész ügy elintézését Lengyelországba utasította, (t. i., hogy ott fogja eldönteni) s a követeknek rendelte, hogy őtet kövessék s október 7-én (nonis octobris) a meghatározott úton Nevellából megindul.

Polociáig az út — 120,000 lépés — erdős volt, de részint gyakori tavak, részint terméketlen föld miatt alkalmatlan. Miután tehát ki volt adva a parancs, hogy m i n d e n k i annyi eleséget és t a k a r m á n y t szerezzen, a menn}7i Polociáig elég legyen, útnak i n d ú l n a k . Nem kevesen azonban fáradság, hideg és éhség miatt elgyengült lovaikat elhagyták. Litvániához m á r elérkezett a király, midőn meghallotta, bogy a mieink elfoglalták Zavolociát. Mert az oroszok, midőn látták, hogy a mieink ú j erőt nyertek az ostromra s m i n d e n erejöket összeszedve bátor elszántsággal tűrik az ostrom m i n d e n kellemetlenségét ; s azt sem remélték, (a m i n t azután mondották) hogy a dicsvágyó nemzet be n e m végezve az ostromot

el fog távozni : a várost feladták, s a boszus katonák ellen nagy- nehezen megvédve, b á n t a t l a n u l elbocsáttattak. A király a magával hordozni szokott katonáit is téli szállásra bocsátja s meghagyja, hogy m i n d e n alkalomra figyeljenek, s t u d j á k meg, hogy ő, mihelyt a muszka a határszéleken valamit tervezni kezd, Oroszországba fog m e n n i .

így előre gondoskodván és elintézvén m i n d e n t , n o v e m b e r 3-án nagy utazás u t á n Vilna városába érkezett, hová h á r o m n a p múlva A m h á t hirnök a töröktől, követek a tatároktól jöttek.

A török a tanácsba vezettetve, először szerencsét kívánt császárja nevében a győzelemért ; másodszor pedig intette, hogy az eddig köztük volt barátságot ezután is tartsák meg híven és szilárdan m i n d k e t t e n . Es ha a Persa h á b o r ú ideje alatt az ő h a t á r a i n a bécsi király (így nevezi ugyan is a török a római császárt) valami ellen- séges mozdulatot tesz. azt a király barátságok és testvériségök jogá- nál fogva akadályozza, fékezze meg.

A tatárkövetek m e g h a j t v á n térdeiket alázatosan beszéltek.

Beszédjök t a r t a l m a ez v o l t : hogy uralkodójok (imperatorem) üdvözli a jól és szerencsésen viselt háború alkalmából ; másodszor, hogy vele állandó békét kíván kötni ; végre, hogy a muszkák ellen annyi segélyt igér, a m e n n y i t a király kíván.

A király a körülmények szerént m i n d k é t fejedelemnek választ adván, követeiket elbocsátotta. Yége.

K O N C Z J Ó Z S E F .

Hadtörténelmi Közlemények. X. 32