A blokád elmélete és gyakorlata a tengeri hadviselésben

KAISER FERENC

A blokád elmélete és gyakorlata a tengeri hadviselésben

Az emberiség ősidők óta használja a világtengert; közlekedik és á r u t szállít a felszínén, k i - termeli természeti kincseit, illetve háborút visel rajta. A világtenger gazdasági és k a t o n a i jelentősége m á r régóta nyilvánvaló az egyes országok p o l i t i k a i és k a t o n a i elitje számára:

, A k i a tengert b i r t o k o l j a , azé a világkereskedelem is. Az pedig, a k i n e k a kezében v a n a v i - lágkereskedelem, b i r t o k o l j a a F ö l d gazdaságát és magát a v i l á g o t . "1 Sir W a l t e r Ralegh,2

a híres korzár3, felfedező és az első amerikai angol gyarmat, V i r g i n i a megalapítójának t ö b b m i n t négyszáz éve megfogalmazott gondolatainak igazságtartalma azóta sem csökkent. Az emberiség m á r háromezer éve visel hadat a világtengeren.4 Azóta országok, b i r o d a l m a k kí- sérelték meg - t ö b b , kevesebb sikerrel - megszerezni a tengerek f e l e t t i u r a l m a t , kiszorítva onnan ellenfeleiket. Jelen t a n u l m á n y a tengeri hadviselés egyik legsikeresebb, az ókor óta használt módjával, a b l o k á d d a l foglalkozik.

A b l o k á d

Határozzuk meg először is, m i t é r t ü n k blokádon. Az általunk képviselt felfogáshoz magyar nyelven legközelebb a H a d t u d o m á n y i Lexikon definíciója áll, m e l y szerint: „1. Ostromzár, körülzárás, bekerítés. 2. H á b o r ú b a n valamely állam területének vagy területe egy részének körülzárása, f ő k é n t k ü l k e r e s k e d e l m i kapcsolatainak erőszakos megszakítása abból a célból, hogy ily m ó d o n kényszerítsék bizonyos követelések elfogadására. A k a t o n a i b l o k á d lehet szárazföldi, tengeri, légi, illetve ezek k o m b i n á c i ó j a . 3. Békében a n e m z e t k ö z i viszályokban a jogsértés viszonzásának, továbbá az agressziónak egyik sajátos f o r m á j a . Lehet p o l i t i k a i - diplomáciai, gazdasági vagy katonai. Békében a b l o k á d alkalmazása a nemzetközi j o g sze- r i n t k i m e r í t i a zsarolás, erőszakos beavatkozás fogalmát, tehát a viszályok elintézésének megengedhetetlen módja."5 A h á b o r ú b a n alkalmazott b l o k á d n a k tehát v a n egy szűkebb, k i -

1 Idézi: Gorskov, Szergej Georgievics: Az állam tengeri hatalma. Budapest, 1983. 380.

2 (1552-1618) Marjai Ferenc: Nagy Kalózkönyv. Budapest, 1994. 6 2 - 6 4 .

3 Lényeges különbség van a tengeri rabló (pirate/kalóz), illetve az állami megbízólevéllel rendelkező magánvállalkozó (privateer/korzár) között. Noha mind a ketten elsősorban kereskedő hajókat fog- nak el anyagi haszon reményében, a kalóz elfogása esetén köztörvényes bűnözőnek, míg a korzár hadifogolynak minősül. Maijai: Nagy Kalózkönyv, 8.

4 Az első nagyméretű tengeri ütközetre, a rendelkezésünkre álló adatok alapján, Egyiptom és a ten- geri népek között került sor. Az időszámításunk előtt 1190 körül, a Nílus deltatorkolatában, Pelusiumnál vívott összecsapást az egyiptomi „haditengerészet" nyerte meg. Marjai I m r e - P a t a k y Dénes: A hajó története. Budapest, 1979. 36-37.

5 Szabó József (szerk.): Hadtudományi Lexikon A-L. Budapest, 1995.150.

AETAS 22. évf. 2 0 0 7 . 4. szám

49

zárólag k a t o n a i célokat szolgáló, illetve egy szélesebb - ugyan k a t o n a i eszközökkel meg- o l d o t t - , de elsősorban gazdasági célokat szolgáló változata. Ez u t ó b b i m á r e g y é r t e l m ű e n a gazdasági hadviselés kategóriájába tartozik. A b l o k á d m i n t ostromzár a bekerített hely- őrség k a p i t u l á c i ó j á i g tart. A b l o k á d m i n t a h á b o r ú megnyerésének stratégiai eleme - a gaz- dasági hadviselés legtöbb eszközéhez hasonlóan - hatását hosszú t á v o n fejti ki, a megcél- zott ország vagy országok szövetsége forrásait m e r í t i ki, csökkentve ezzel k a t o n a i képessé- geit, lehetetlenné téve a h á b o r ú folytatását. A b l o k á d n a k van egy békeidő esetén alkalma- zott változata is, a m i k o r az azt elrendelő állam vagy államok koalíciója éppen egy eszkalá- lódó k o n f l i k t u s t igyekszik megakadályozni a haditengerészet alkalmazásával. A békeidőben alkalmazott t e n g e r i b l o k á d egyik változata az úgynevezett flottatüntetés, amelyet a nagy- hatalmak k ü l ö n ö s e n a 1 9 - 2 0 . század f o r d u l ó j á n alkalmaztak szívesen. Ehhez a megoldás- hoz f o r d u l t p é l d á u l N a g y - B r i t a n n i a , Franciaország és Oroszország 1827-ben, a m i k o r a m a i Görögország p a r t v i d é k é n e k egy részét b l o k á d alá v o n v a igyekeztek n y o m á s t g y a k o r o l n i a Török Birodalomra, s egyben véget vetni a görög vizeken dúló kalózkodásnak is.6 A b l o k á d végrehajtása azonban a parancsnokló E d w a r d C o d r i n g t o n altengernagy t ú l határozott fel- lépése m i a t t n e m úgy sikerült, ahogyan azt a b r i t és a francia d i p l o m á c i a tervezte. A 26 egy- ségből ( b r i t r é s z r ő l 3 s o r h a j ó , 4 f r e g a t t és 4 k i s e b b h a d i h a j ó , f r a n c i a r é s z r ő l 3 s o r h a j ó , 2 fregatt és 2 kisebb hadihajó, orosz részről pedig 4 sorhajó és 4 fregatt) álló egyesített f l o t t a 1827. o k t ó b e r 2 0 - á n b e h a j ó z o t t a N a v a r i n ó i - ö b ö l b e , és m e g s e m m i s í t ő vereséget m é r t a számbeli fölényben (3 sorhajó, 19 fregatt, 43 kisebb hadihajó, összesen 65 egység) lévő t ö r ö k - e g y i p t o m i haditengerészetre. A szövetségesek győzelmének nagyságára j e l l e m z ő , hogy a csatát követően mindössze egyetlen fregatt és 15 kisebb h a d i h a j ó m a r a d t hadrafogható állapotban a t ö r ö k - e g y i p t o m i flottából.7

A békeidőben alkalmazott t e n g e r i blokád speciális változata az úgynevezett karantén, amely csak b i z o n y o s t e r m é k e k r e t e r j e d k i . Az A m e r i k a i Egyesült Á l l a m o k p é l d á u l m i n d a mai napig i l y e n kemény k a r a n t é n t t a r t fenn a saját partvidékén, a m i v e l a kábítószerek be- hozatalát p r ó b á l j a megakadályozni. Egyértelműen karanténnak m i n ő s ü l t például az 1962.

október 2 3 - á n Kennedy elnök által a televízióban meghirdetett a m e r i k a i „vesztegzár" Kuba k ö r ü l - a szigetország ötszáz kilométeres körzetére terjedt k i - , amely kizárólag a szovjet fegyverszállítások megállítását tűzte k i célul. A 24-én életbe léptetett vesztegzárat a szovjet haditengerészetnek esélye sem v o l t áttörni. Saját p a r t j a i közelében az USA ugyanis n e m - csak abszolút t e n g e r i u r a l m a t , h a n e m korlátlan légifölényt is élvezett ellenfelével szemben.

Szerencsére a I I I . világháború küszöbén m i n d k é t fél hajlott az ésszerű k o m p r o m i s s z u m r a , amelynek első jeleként Hruscsov arra utasította a zárás vonala felé közeledő tizennyolc ke- reskedelmi h a j ó t és az őket kísérő négy tengeralattjárót, hogy f o r d u l j a n a k vissza. Az a m e r i - k a i lépés t e h á t végső soron elérte a célját.8

A b l o k á d n a k létezik egy olyan változata is, amely nem egy bizonyos árufajtára, h a n e m egy szűk t e r ü l e t r e korlátozza a zárást, így próbálva elejét v e n n i a k o n f l i k t u s eszkalációjá- nak. Az i l y e n blokádot alkalmazó ország lényegében korlátozott h á b o r ú t vív. 1982. április 2-ára v i r r a d ó r a Argentína elfoglalta a p a r t j a i közelében fekvő, á m b r i t t u l a j d o n b a n lévő Falkland-szigeteket. Az a r g e n t i n támadásra válaszként N a g y - B r i t a n n i a azonnal mozgósí- totta és ú t n a k i n d í t o t t a haderejét a terület visszafoglalására, v a l a m i n t 1982. április 7-én légi és tengeri b l o k á d o t h i r d e t e t t meg a Falkland-szigeteket körülvevő 2 0 0 tengeri m é r f ö l d n y i

6 James, William: Naval history of Great Britain 1793-1827. Volume VI. 1811-1827. London, 1837.

471-472.

7 James: Naval history of Great Britain 1793-1827, VI. 4 7 6 - 4 9 0 .

8 Fischer Ferenc: A kétpólusú világ 1945-1989. Budapest-Pécs, 2005. 2 1 9 - 2 2 2 .

(370 k m ) széles zónában. A b l o k á d az argentin p a r t v i d é k r e nem t e r j e d t k i , hiszen a b r i t e k ezzel is hangsúlyozni kívánták, hogy céljuk csupán a szigetek feletti fennhatóság visszaszer- zése, n e m pedig A r g e n t í n a katonai és gazdasági legyőzése. Á p r i l i s 12-étől, a m i k o r r a meg- f e l e l ő m e n n y i s é g ű b r i t h a d i h a j ó - k ö z t ü k két r e p ü l ő g é p - h o r d o z ó - é r k e z e t t a térségbe, a b l o k á d ténylegesen életbe is lépett.9 A Falkland-szigeteken lévő a r g e n t i n helyőrség teljes elszigetelése u g y a n n e m sikerült, hiszen szállító repülőgépen még a k a p i t u l á c i ó t megelőző n a p o n is érkezett ellátmány, á m a hajóforgalom megszűnt, és igen kockázatossá vált a légi közlekedés is.10 A nehezebb haditechnikai eszközök szállítása lehetetlenné vált, s a b l o k á d pszichés hatása - a kiszolgáltatottság érzése - j e l e n t ő s e n rontotta az o s t r o m z á r alá v o n t argentin csapatok h a r c i morálját. A b r i t blokádnak d ö n t ő szerepe volt abban, hogy a szige- teken lévő a r g e n t i n csapatok 1982. j ú n i u s 12-én letették a fegyvert. A b l o k á d feloldására csak j ó v a l később, j ú l i u s 22-én került sor.11

Az angolszász t e r m i n o l ó g i a kétféle tengeri b l o k á d o t különböztet meg; az úgynevezett haditengerészeti b l o k á d o t , ahol az elsődleges cél az ellenség h a d i h a j ó i n a k k i k ö t ő b e zárása, illetve a gazdasági b l o k á d o t , ahol az ellenfél kereskedelmi hajózását gátolják meg. ( A l k a l - mazhatják persze a k e t t ő k o m b i n á c i ó j á t is.) Az angolszász szakemberek m i n d i g leszögezik, hogy a b l o k á d n e m a „ v i l l á m h á b o r ú " eszköze, önmagában r i t k á n lehet vele h á b o r ú t n y e r n i . Hatását az határozza meg, hogy a b l o k á d alá vont ország mennyire függ a tengeri kereske- delemtől, illetve h o g y a blokádot létrehozó fél m i l y e n hatékonysággal képes azt f e n n t a r t a n i . Az 1990. és 1991. k ö z ö t t I r a k ellen életbe léptetett b l o k á d ideje alatt p é l d á u l az USA vezette koalíciós erők 10 6 0 0 kereskedelmi hajót igazoltattak, 1660-at k u t a t t a k át és 100-at f o r d í - t o t t a k vissza, így tökéletesen elszigetelték az agresszort a világtengertől.1 2

A tengeri b l o k á d hatását r o n t o t t a a vasúti közlekedés 19. századi elterjedése, ugyanis ezáltal már szárazföldön is lehetővé vált nagytömegű á r u k gyors szállítása.13 1949 és 1958 k ö z ö t t p é l d á u l a T a j v a n r a m e n e k ü l t Koumintang haditengerészete t a r t o t t a b l o k á d a l a t t a Kínai Népköztársaság partvidékét. Ez azonban n e m vezethetett sikerre, hiszen a n y u g a t i világ által el n e m i s m e r t k o m m u n i s t a államnak e k k o r i b a n nem is v o l t tengeri kereske- delme, gazdasági kapcsolatai csak a szocialista világ országaira k o r l á t o z ó d t a k , s ezekkel k i t ű n ő szárazföldi összeköttetései voltak.1 4 Hasonló o k o k m i a t t v a l l o t t k u d a r c o t az E N S Z által a koreai h á b o r ú idején (1950-1953) Észak-Korea ellen elrendelt b l o k á d is, m i v e l a f r o n - t o n harcoló k o m m u n i s t a erők utánpótlása n e m tengeren, hanem a k í n a i és a szovjet hatá- r o n keresztül v a s ú t o n érkezett.15 Az amerikaiak hasonló nehézségekkel szembesültek a v i e t - n a m i h á b o r ú i d e j é n is, a h o l az É s z a k - V i e t n a m e l l e n e l r e n d e l t b l o k á d v a l l o t t k u d a r c o t . A „béketábor" országai ugyanis szárazföldön (Kínán) keresztül nyújthattak segítséget, a Dél- V i e t n a m b a t a r t ó u t á n p ó t l á s pedig az úgynevezett H i Shi M i n ösvényen, elsősorban száraz- f ö l d i ú t o n érkezett célba. A szocialista országok l o b o g ó i alatt hajózó kereskedelmi h a j ó k emellett rendszeresen felkeresték H a i p o n g k i k ö t ő j é t , s ezt csak 1972-ben sikerült ellehe-

9 Cordesman, Anthony H . - W a g n e r , Abraham R.: The Lessons of Modern War. Volume III: The Afgán and Falklands Conflicts. San Francisco, 1991. 2 4 1 - 2 4 2 .

10 C o r d e s m a n - W a g n e r : The Lessons of Modern War, III. 334.

11 C o r d e s m a n - W a g n e r : The Lessons of Modern War, III. 2 5 9 - 2 6 0 .

12 Dupuy, Trevor N. (ed.): International Military and Defense Encyclopedia. Volume 1. A-B. Wa- shington-New York, 1993. 385.

13 International Military and Defense Encyclopedia, 1. 3 8 1 - 3 8 3 .

14 Polonyi Péter: Kína története. Budapest, 1994. 2 2 8 - 2 2 9 .

15 Tucker, Spencer C. (ed.): Encyclopedia of the Korean War. A Political, Social and Military History. Volume II. Santa Barbara, 2 0 0 0 . 4 7 6 - 4 7 9 .

tetleníteni, azzal, hogy az US Navy16 repülőgépei elaknásították a k i k ö t ő megközelítési ú t - vonalait.1 7 Az a m e r i k a i h a d e r ő szinte reménytelen küzdelmet folytatott D é l - V i e t n a m p a r t i vizein azért, hogy elvágja az északról érkező utánpótlást. Az 1965. augusztus elsejétől meg- indított és 1972-ig t a r t ó Market Time h a d m ű v e l e t keretében legalább 700, kisebb-nagyobb amerikai és d é l - v i e t n a m i egység ellenőrizte a térség h a j ó f o r g a l m á t . Ez elsőre n e m is t ű n i k kevésnek, á m e k k o r i b a n óvatos becslés szerint is legalább 5 0 0 0 0 dzsunka18 és szampan1 9

j á r t a a d é l - v i e t n a m i vizeket. Ráadásul ezek a nagyobb részben faépítésű és v i t o r l a alatt közlekedő h a j ó k lényegében „lopakodó t e c h n o l ó g i á t " képviseltek, m e r t alig érzékelte őket a r á d i ó l o k á t o r .2 0 Ezek ismeretében érthető, hogy a jelzett időszakban mindösszesen ötven fegyverszállító hajót s i k e r ü l t elfogni.2 1

Számos esetet i s m e r ü n k , amikor a tengeri b l o k á d döntő szerepet játszott az ellenfél bé- kekötésre kényszerítésében. Az első a n g o l - h o l l a n d háborúban (1652-1653) például - amely a v i l á g t ö r t é n e l e m első o l y a n államok k ö z ö t t i k o n f l i k t u s a v o l t , amelyet k i z á r ó l a g t e n g e r e n vívtak m e g - az a n g o l o k b l o k á d j a d ö n t ö t t e el a h á b o r ú k i m e n e t e l é t . Az angol f l o t t a 1653 folyamán t ö b b összecsapásban (február 1 8 - 2 0 . Portland, j ú n i u s 2 - 3 . Gabbard, j ú l i u s 31.

Texel) legyőzte a b l o k á d o t feltörni igyekvő h o l l a n d ellenfelét. A vereségek ellenére H o l - landia m é g évekig képes l e t t volna f o l y t a t n i a h á b o r ú t , hiszen haditengerészetének nagy ré- sze még sértetlen volt, á m nemzetgazdasága szinte teljes m é r t é k b e n a tengeri kereskede- l e m t ő l f ü g g ö t t . Küszöbön állt az ország gazdaságának összeomlása, ezért a h o l l a n d parla- ment k é n y t e l e n volt az a n g o l igényeknek megfelelő békeszerződést aláírni.2 2

A n e m z e t k ö z i j o g szerint kétféle b l o k á d létezik: a h á b o r ú alatt, illetve a b é k e i d ő b e n al- kalmazott blokád. Az e l ő b b i jogilag megengedett, az u t ó b b i azonban agressziónak számít, hiszen h á b o r ú h o z vezethet, ezért a nemzetközi j o g t i l t j a alkalmazását. Az 1909. évi L o n d o n i Nyilatkozat szerint:

„1. A b l o k á d n a k ténylegesnek kell lenni, ez azért szükséges, m e r t ha csak b e j e l e n t i k , de a valóságban n e m ellenőrzik, akkor ez csak a jóhiszeműeket s ú j t j a , azok, akik m e g p r ó b á l j á k ezt a ténylegesen n e m ellenőrzött blokádot á t t ö r n i , jogosulatlan előnyhöz j u t n a k a kereske- delemben.

2. Előzetesen be k e l l j e l e n t e n i , hogy e r r ő l a semlegesek értesülhessenek.

3. M i n d e n k i v e l szemben egyenlően k e l l b á n n i . "2 3

A t e n g e r i b l o k á d célja az, hogy megakadályozza az ellenség h a d i és kereskedelmi hajó- zását, h o g y személyi á l l o m á n y t , hadianyagot, h a d i á r u t , b á r m i l y e n nyersanyagot vagy kész- terméket, sőt akár i n f o r m á c i ó t2 4 juttasson célba a világtengeren keresztül. A b l o k á d n a k azt is meg k e l l akadályoznia, h o g y a fentebb ismertetett szállítást valamely h a r m a d i k , általában semleges f é l végezze el az ellenség számára. A semleges országok ugyanakkor m i n d e n esz-

16 Az Egyesült Államok Haditengerészete

17 International Military and Defense Encyclopedia, 4. M - 0 . 1 7 6 0 .

18 Hagyományos, faépítésű kelet-ázsiai hadi és kereskedelmi hajó.

19 A dzsunka kisebb változata, lényegében egy nagyobb csónak.

20 NAM. The Vietnam Experience 1965-1975. New York, 1989.136-139.

21 Tucker, Spencer C. (ed.): Encyclopedia of the Vietnam War. A political, Social, and Military History. Volume One. New York, 1998. 4 0 3 - 4 0 4 .

22 Rodger, N. A. M.: The Command of the Ocean. A Naval History of Britain 1649-1815. London, 2 0 0 6 . 1 1 - 1 9 .

23 Nagy Károly: Nemzetközi jog. Budapest, 1999. 649.

24 Az információ célba juttatásának megakadályozása elsősorban a 20. századot megelőző háborúk- ban kapott kiemelkedő jelentőséget.

közt m e g r a g a d n a k , h o g y f e n n t a r t s á k a s z á m u k r a e x t r a p r o f i t o t hozó h a d i s z á l l í t á s o k a t . A vitorlás hadihajók korszakában például a Balti-tenger államai stratégiai fontosságú nyers- anyagok - vitorlavászon, kóc, kátrány és árbocnak való fenyőfa - forrásai voltak. Az idő- szak b r i t - f r a n c i a / s p a n y o l háborúiban2 5-2 6 d ö n t ő jelentőségű v o l t a hajógyárak nyersanyag- szükségletének biztosítása. A Royal Navy27 abban a kényelmes helyzetben volt, hogy köny- nyedén elvághatta „ősellenségeit", Franciaország és Spanyolország h a d i f l o t t á i t a balti-ten- geri utánpótlástól. Svédország, Oroszország és Dánia számára azonban ez a helyzet gazda- ságilag n e m volt elfogadható, ezért ezek az országok f e n n e n hangoztatták: b á r k i v e l j o g u k - ban áll kereskedni. A m í g a b r i t f l o t t a fölénye m e g i n g a t h a t a t l a n n a k t ű n t , a d d i g az északi országok méltatlankodása megmaradt a diplomáciai jegyzékváltások szintjén, á m a m i n t az amerikai függetlenségi h á b o r ú alatt ( m i u t á n Franciaország, Spanyolország és H o l l a n d i a is csatlakozott a szigetország elleni háborúhoz) megingott ez az u r a l o m , lehetőség nyílt érde- keik hatékonyabb érvényesítésére. Oroszország vezetésével a Balti-tenger országai (Dánia és Svédország) Fegyveres Semlegesség Ligája néven létrehoztak egy szövetséget, hogy meg- védjék kereskedelmi h a j ó i k a t . A k i m o n d o t t a n britellenes éllel létrehozott szövetség a Royal Navy stratégiai fontosságú nyersanyag-beszerzéseire ( k á t r á n y , árbocnak való fenyő, vá- szon) v o l t katasztrofális hatással, hiszen ezeket 90%-ban a B a l t i k u m b ó l vásárolta. Növelte a szigetország nehézségét, hogy - a nagyobb nyomaték kedvéért - az orosz b a l t i flotta ál- lományából egy-egy ( ö t - ö t sorhajóból és néhány kisebb h a d i h a j ó b ó l álló) h a j ó r a j v o n u l t fel az Északi- és a Földközi-tengerre, illetve az észak-amerikai p a r t o k elé. A b r i t k o r m á n y azonban gyorsán reagált, s kihasználva, hogy Dánia és Svédország csatlakozása n e m volt igazán önkéntes, ügyes p o l i t i k á v a l előbb egymás ellen f o r d í t o t t a a szövetség tagjait, m a j d kiegyezett velük. (Oroszország kénytelen v o l t belátni, hogy nemcsak N a g y - B r i t a n n i a szorul rá az orosz i m p o r t r a , h a n e m saját gazdaságának is elemi érdeke termékeinek értékesítése.) A B a l t i k u m országai ez u t á n lényegében semlegesek m a r a d t a k a háborúban, a b r i t kereske- delmi h a j ó k n a k tehát n e m kellett védőkíséretet biztosítani.2 8 Oroszország 1 8 0 0 - b a n ismét életre h í v t a a Fegyveres Semlegesség Ligáját. Dánia h a m a r jelezte csatlakozási szándékát, mert 1 8 0 0 - t ó l a b r i t e k - h a d i dugárut keresve - rendszeresen á t k u t a t t á k kereskedelmi ha- jóikat, s 1801 márciusában lezárta a szorosokat a b r i t kereskedelmi hajók elől. A b r i t k o r - mány gyorsan reagált: Sir H y d e Parker tengernagy vezetésével tekintélyes f l o t t á t k ü l d ö t t a Balti-tengerre. Az idős és tehetetlen Parker helyettesére bízta a feladat végrehajtását. 1801.

április 2 - á n a H o r a t i o N e l s o n altengernagy vezette b r i t f l o t t a (12 sorhajó, 5 fregatt és 13 k i - sebb hadihajó) még azelőtt lecsapott Koppenhága védelmére (18 úszóüteg és hadihajó), mielőtt a Balti-tengerbe belefagyott orosz vagy a vonakodó svéd szövetséges segítséget n y ú j t h a t o t t volna.2 9 M i u t á n Dániát kiléptette a koalícióból, az i m m á r parancsnokká elő- lépett Nelson elindult a Révainál horgonyzó orosz flotta ellen. O t t értesült arról, hogy I. Pál cárt meggyilkolták, és fia, I. Sándor már nem kívánja f e n n t a r t a n i a Ligát.3 0

25 (1689-1697 a nagy szövetség háborúja, 1702-1713 spanyol örökösödési háború, 1739-1748 háború Jenkins kapitány füléért, illetve osztrák örökösödési háború, 1754-1763 indián háborúk és hétéves h á b o r ú , 1778-1783 a m e r i k a i függetlenségi h á b o r ú , 1 7 9 3 - 1 8 0 2 f r a n c i a forradalmi h á b o r ú k és 1803-1815 napóleoni h á b o r ú k )

26 Rodger: The Command of the Ocean, 5 8 9 - 6 0 4 .

27 Brit Királyi Haditengerészet

28 Rodger: The Command of the Ocean, 3 4 7 - 3 4 8 .

29 James: Naval history of Great Britain 1793-1827, III. 62-81.

30 Rodger: The Command of the Ocean, 468-471.

A semleges kereskedelmi hajózás elleni agresszív fellépésre a k ö z e l m ú l t b a n is t a l á l u n k példát. Az 1980 és 1988 között zajló i r a k - i r á n i h á b o r ú b a n például a k o n f l i k t u s t k i r o b b a n t ó I r a k lényegében saját magát vonta b l o k á d alá, hiszen a legfontosabb h a d s z í n t é r r é váló Shat el A r a b delta v o l t az ország egyetlen t e n g e r i kijárata. I r á n ugyanakkor közel 2 5 0 0 kilométe- res t e n g e r p a r t j á n a k köszönhetően t o v á b b r a is fenn t u d t a t a r t a n i tengeri ( k ő o l a j - ) kereske- delmét. M i v e l I r a k ezt m i n d e n á r o n m e g akarta akadályozni - a k ő o l a j e x p o r t bevételeit I r á n értelemszerűen k a t o n a i célokra f o r d í t o t t a - , légiereje m á r 1981 tavaszától rendszeresen t á m a d t a az i r á n i felségvizeken hajózó tankhajókat. A nemzetközi p o l i t i k á b a n - iszlám f u n - damentalista vezetése m i a t t - p á r i á n a k számító perzsa állam sokáig önmérsékletet tanú- sított, á m 1984 tavaszától az i r á n i erők is támadásokat intéztek az I r a k o t támogató öböl- m e n t i arab államok felségvizein áthaladó tartályhajók ellen.3 1 A helyzet o d á i g fajult, hogy 1987-től a Szovjetunió több t a r t á l y h a j ó j á t bérbe adta Kuvaitnak, hogy így biztosítsa az apró sejkség k ő o l a j e x p o r t j á t , az USA p e d i g 1987. m á r c i u s 7 - é n a „saját l o b o g ó j a alá f o g a d t a "

a k u v a i t i tartályhajókat.3 2 Ezek a hajók - konvojba szervezve, az US Navy egységeinek kísére- t é b e n - megkezdték az i r a k i olaj szállítását is. Egy-egy k o n v o j 2 - 4 t a n k h a j ó b ó l és általában azonos számú h a d i h a j ó b ó l állt, amelyek egymástól közel két kilométeres távolságot tartva s o r b a n haladtak.3 3

A b l o k á d t e r ü l e t i és időbeli kiterjedése között óriási eltérések voltak a t ö r t é n e l e m folya- m á n . Az ó k o r i b l o k á d o k általában kis t e r ü l e t r e és r ö v i d időre terjedtek ki. I. e. 425-ben pél- d á u l Szpaktéria szigeténél az addig verhetetlennek t a r t o t t spártai hadsereg kudarcához ve- zetett, hogy az a t h é n i f l o t t a b l o k á d alá vette, m a j d jelentős haderőt p a r t r a téve fegyverleté- t e l r e késztette a helyőrséget.3 4 Stratégiailag sokkal nagyobb hatású v o l t az az eset, a m i k o r i. e. 413-ban Syrakusainál az egyesült syrakusai és k o r i n t h o s z i flotta pár h ó n a p o s - terüle- t i l e g csupán egy tengeröböl lezárására k i t e r j e d ő - b l o k á d j a vetett véget a városállam elleni a t h é n i támadásnak, s egyben felmorzsolta Athén szárazföldi és tengeri haderejének jelen- tős részét is.35 Az ú j k o r b a n a b l o k á d m á r hosszú évekre és hatalmas t e r ü l e t e k r e is k i t e r j e d - hetett: a Napóleon ellen vívott h á b o r ú b a n (1803 és 1814 között) például a Royal Navy lé- nyegében Európa egész partvidékét ellenőrzése alá vonta.3 6

A b l o k á d f e n n t a r t á s a

A tengeri b l o k á d megvalósítása a k a t o n a i repülés 20. század elejei megjelenéséig kizáróla- gosan, ám azt követően is elsősorban a haditengerészet feladata volt, m i k é n t az a m a i napig is. A tenger felszínének - a 20. századtól kezdve a víz mélyének és a f ö l ö t t e lévő légtérnek - az ellenőrzése egyike a legbonyolultabb feladatoknak. A tengerre n e m lehet várakat, erődö- ket építeni vagy lövészárkokat ásni. A vízfelszínt n e m lehet úgy b i r t o k b a v e n n i , m i n t a szá- razföldet. A világóceán több m i n t 361,1 m i l l i ó km2-es felszíne önmagában közel két és fél-

31 Cordesman, Anthony H . - W a g n e r , Abraham R.: The Lessons of Modern War, II. 170-174., 191- 194.

32 Ez lényegében azt jelentette, hogy ettől fogva a kuvaiti hajók elleni iráni t á m a d á s automatikusan a Szovjetunió, illetve az USA elleni ellenséges lépésnek minősült. C o r d e s m a n - W a g n e r : The Lessons of Modern War, II. 2 9 0 - 3 0 2 .

33 International Military and Defense Encyclopedia, 2. 6 4 8 - 6 4 9 .

34 Warry, J o h n : A klasszikus világ hadművészete. Budapest, é. n. 49., 53.

35 Regan, Geoffrey: Döntő csaták. Budapest, 1993.14-18.

36 Hill, J. R. (ed.): The Oxford Illustrated History of the Royal Navy. O x f o r d - N e w York, 2002. 114- 119.

szer h a l a d j a meg a szárazföldek 149,2 m i l l i ó km2-es kiterjedését,3 7 e k k o r a térséget pedig m é g a m a i m o d e r n eszközökkel sem l e h e t á l l a n d ó és t e l j e s k ö r ű ellenőrzés a l a t t t a r t a n i . A rádiólokátor elterjedése - 20. század közepe - előtt lényegében az emberi látótávolság ha- tározta meg az egyes h a d i h a j ó k vagy flottakötelékek által ellenőrizhető t e r ü l e t e k nagyságát.

Az e m b e r i szem hatékonyságát azonban nagymértékben befolyásolják a k ö r n y e z e t i k ö r ü l - mények, hiszen éjszaka, k ö d b e n vagy heves viharok idején a látótávolság lényegében nul- lára csökkenhet. M é g a második v i l á g h á b o r ú b a n - a k o r á b b i h á b o r ú k r ó l n e m is beszélve - is f e n n á l l t annak a lehetősége, hogy a b l o k á d alá vont á l l a m h a d i és kereskedelmi hajói3 8

„ f e l t ö r j é k a zárat", azaz kijátszva a j á r ő r ö z ő h a d i h a j ó k (és repülőgépek) figyelmét elérjék a nyílt tengert. A b l o k á d lényege tehát elsősorban nem a tenger felszínének, h a n e m az ellen- ség tevékenységének ellenőrzése.39

A blokádot n e m elég k i h i r d e t n i , f e n n is k e l l tartani, amihez megnyugtató és az ellenség által is elismert erőfölényre van szükség. Tartós blokád fenntartására csak a k k o r v a n esély, ha az azt deklaráló á l l a m haditengerészete jelentős m i n ő s é g i és/vagy mennyiségi erő- fölényben van ellenfelével szemben, azt m i n d v é g i g m e g t a r t j a , vagy még n ö v e l n i is t u d j a . K i v á l ó p é l d a erre az első v i l á g h á b o r ú a l a t t i b r i t b l o k á d N é m e t o r s z á g e l l e n . K ö z v e t l e n ü l a h á b o r ú kitörését megelőzően a Royal Navy (20 csatahajó és 9 csatacirkáló) meggyőző erőfölényben volt a német haditengerészettel (13 csatahajó és 4 csatacirkáló) szemben.

Németország a h á b o r ú kezdetétől k é t f r o n t o s (francia és orosz hadszíntér) h á b o r ú r a kény- szerült, sőt 1917-re t o v á b b i térségekbe (balkáni, olasz és közel-keleti) k e l l e t t erőket vezé- nyelnie. Ebben a stratégiai helyzetben leállt a német flotta nehéz egységeinek gyártása. Az első világháború alatt Németország mindösszesen öt csatahajót és h á r o m csatacirkálót, N a g y - B r i t a n n i a ellenben 15 csatahajót és h á r o m csatacirkálót állított szolgálatba.4 0 A b r i t h a d i h a j ó építés m i n d e n mérvadó kategóriában lépést t u d o t t t a r t a n i a veszteségekkel. 1914.

augusztus 4-én a Royal Navy 20 csatahajóval, 9 csatacirkálóval, 108 c i r k á l ó v a l és 216 t o r - p e d ó r o m b o l ó v a l kezdte a háborút, 1918 novemberére a z o n b a n - a háborús veszteségek, il- letve az elavuló egységek kivonása ellenére - már 33 csatahajóval, 9 csatacirkálóval, 109 cirkálóval és 433 t o r p e d ó r o m b o l ó v a l rendelkezett.4 1 A m á r kezdetben meglévő b r i t erő- fölény tehát m i n d v é g i g növekedett a h á b o r ú alatt, azaz a n é m e t hadiflotta esélye a b l o k á d feltörésére évről évre csökkent. Az 1916. május 31. és j ú n i u s 1. között v í v o t t j ü t l a n d i (ska- g e r r a k k i ) csata a német flotta egyetlen v a l ó d i , kétségbeesett kísérlete volt a b l o k á d feltöré- sére. N o h a a csatában a németek j ó v a l nagyobb veszteséget okoztak, m i n t a m e k k o r á t el- szenvedtek ( b r i t o l d a l o n 3 - 3 csatacirkáló és páncélos cirkáló, v a l a m i n t 8 r o m b o l ó , m í g né- m e t részről 1-1 csatacirkáló és sorhajó, illetve 4 k ö n n y ű c i r k á l ó és 5 r o m b o l ó semmisült meg), a blokádot n e m sikerült f e l t ö r n i ü k , s az is csak a szerencsén m ú l t , hogy a német flotta n e m szenvedett súlyosabb veszteségeket.42 A britek mennyiségi fölénye lényegében n e m csökkent, a csatát követően kijavították azokat a hibákat, amelyek a legsúlyosabb vesztesé- geket okozták, azaz jelentősen csökkent a németek minőségi fölénye is. Az U S A 1917. ápri- lisi hadba lépését követően ráadásul egy a m e r i k a i csatahajókból álló kötelék is csatlakozott

37 Cartographia Világatlasz. Budapest, 2002. 273.

38 A blokádon kiszökő gyorsjáratú kereskedelmi hajókat a tengerészeti szaknyelv blokádtörő hajónak nevezi.

39 International Military and Defense Encyclopedia, 1. 381.

4 0 Wilmott; H. P.: Battle Ship. London, 2002. 2 7 6 - 2 8 0 . , 2 9 0 - 2 9 9 .

41 Wilmott: Battle Ship, 99.

42 The Oxford Illustrated History of the Royal Navy, 3 0 4 - 3 0 7 .

a Royal Navy főerőihez,^{4 3} a németek esélye így lényegében n u l l á r a csökkent a b l o k á d fel- törésére.

A b l o k á d azonban n e m csak annak a hadviselő félnek korlátozza a mozgását, aki ellen életbe léptették, lényegében „röghöz k ö t i " az azt f e n n t a r t ó haditengerészetet is. Erre ismét az első világháború szolgáltat j ó példát, ahol a b l o k á d alá v o n t német és az azt fenntartó b r i t erő sem hagyhatta el k i k ö t ő i t . A németeket a b r i t t ú l e r ő t a r t o t t a vissza a kifutástól, ám a b r i t e k sem csoportosíthattak át jelentős erőket a hazai v i z e k r ő l más hadszínterekre, m e r t akkor azt kockáztatták v o l n a , hogy elvész az a biztos erőfölény, amely visszatartja az ellen- séget a támadástól. Ezt a róka fogta csuka, csuka fogta r ó k a helyzetet nevezi az angolszász t e r m i n o l ó g i a, f l e e t in beeing "-nek, azaz létező flottának. Az elnevezés eredetét a 17. század végére tehetjük. 1690-ben az A r t h u r Herbert4 4 vezette angol flotta folyamatos manővere- zéssel t a r t o t t a fel a t ú l e r ő b e n lévő francia flottát, így akadályozva meg az A n g l i a elleni invá- ziót. H e r b e r t az őt gyávasággal vádolókkal szemben kifejtette a, f l e e t in beeing" elvét. A k i - k ö t ő b e n álló vagy a t e n g e r e n elkerülő manővereket folytató gyengébb f l o t t a l e k ö t i az ellen- fél erőit, ezzel más f e l a d a t o k t ó l vonja el őket, míg ha csatát vállal, akkor veszíteni fog, és az ellenség szabadon m o z o g h a t a tengereken.4 5 Ragyogó példa erre az elvre a n é m e t haditen- gerészet büszkeségének, a Tirpitzriek a második v i l á g h á b o r ú b a n játszott esete. A korszak legjobb európai csatahajójának t a r t o t t Tirpitz - egy-két kivételes esettől eltekintve - szinte el sem hagyta a m e n e d é k ü l szolgáló norvég partvidék k o r d j a i t .4 6 A b r i t e k azonban nem fe- ledték a Tirpitz testvérhajójának, a B i s m a r c k n a k az esetét: 1941 májusában az Atlanti-óce- ánra k i t ö r ő német kolosszus megsemmisítette a Royal Navy büszkeségének t a r t o t t HMSA7

Hood csatacirkálót, és megrongálta a HMS Prince of Wales csatahajót is. A briteknek ugyan sikerült m e g s e m m i s í t e n i a német hajót, ám ehhez 5 csatahajót, 2 csatacirkálót, 2 re- pülőgép-hordozót, 14 c i r k á l ó t és 21 r o m b o l ó t kellett b e v e t n i ü k .4 8 Okulva a B i s m a r c k eseté- ből, a Tirpitz ellen m i n d i g k o m o l y erőket - legalább két csatahajót és egy repülőgép-hordo- zót, a szükséges kísérő egységekkel együtt - állomásoztattak a hazai vizeken, hogy egy at- lanti-óceáni bevetés esetén meg t u d j á k semmisíteni a német csatahajót. A Tirpitz jelentette fenyegetés m i a t t n e m k a p o t t megfelelő légi fedezetet az 1941 decemberére a Távol-Keletre vezényelt HMS Prince of Wales csatahajó és a HMS Repulse csatacirkáló, hiszen Nagy- B r i t a n n i a egyetlen még bevethető állapotban lévő repülőgép-hordozójának a Tirpitzve kel- lett vigyáznia. A két nagy b r i t hadihajó így 1941. december 10-én a j a p á n légierő k ö n n y ű prédájává vált.4 9

A sikeres b l o k á d elsődleges feltétele a tengeri u r a l o m kivívása. M i t is é r t ü n k tengeri u r a l m o n ? H a a h á b o r ú klasszikus clausewitzi5 0 definícióját vesszük alapul - m e l y szerint:

„a h á b o r ú tehát erőszak alkalmazása, hogy ellenfelünket saját akaratunk teljesítésére kény-

43 The Oxford Illustrated History of the Royal Navy, 316.

44 First Earl of Torrington (1648-1716) angol tengerésztiszt, politikus, 1689 és 1690 között az Admi- ralitás első lordja (haditengerészeti miniszter). Keegan, J o h n - Wheatcroft, Andrew: Who's Who in Military History. New York, 1976. 320.

45 International Military and Defense Encyclopedia, 2. 953.

46 Bekker, Cajus: The German Navy 1939-1945. London, 1997.126-131.

47 Az uralkodó nemétől függően His Majsety's Ship vagy Her Majesty's Ship; Őfelsége (hadi-)hajója

48 A brit egységeket Kennedy, Ludovic: Óriások csatája. A Bismarck csatahajó üldözésének és el- süllyesztésének története. (Budapest, 1983.) munkája alapján vettem számba.

49 Ireland, Bemard: Jane's Battleships of the 20th Century. New York-London, 1996.121.

50 Carl Philipp Gottfried von Clausewitz (1780-1831) porosz katonatiszt és hadtudós. Keegan- Wheatcroft: Who's is Who in Military History, 73-74.

szeritsük"5 1 akkor k i j e l e n t h e t j ü k , hogy a háború célja az ellenfél a k a r a t á n a k megtörése.

A katonai és a haditengerészeti stratégia célja tehát az ellenség akaratának megtörése. E logi- k á t k ö v e t v e a t e n g e r i u r a l o m az az á l l a p o t , a m i k o r egy ország vagy o r s z á g o k szövetsége a világtengeren vagy a n n a k számára stratégiailag fontos részén képes akaratát ellenfelével vagy ellenfeleivel szemben érvényesíteni. Ezt a némileg kacifántos megközelítést az ameri- k a i A l f r e d Thayer M a h a n5 2 sokkal közérthetőbben fogalmazta meg: A t e n g e r i u r a l o m az az állapot, a m i k o r egy á l l a m [hadi és kereskedelmi célra egyaránt] szabadon használja a vi- lágtengert, ugyanakkor lehetetlenné teszi annak használatát ellenségei számára.5 3 A tengeri u r a l o m kevésbé egyértelmű állapota a tengeri fölény, a m i k o r az egyik á l l a m haditengeré- szete és az azt támogató erők olyan t ú l s ú l y b a n vannak az á l t a l u k kiválasztott i d ő b e n és he- lyen, hogy az ellenfélnek - az adott térségben és az adott i d ő b e n állomásozó erőivel - nincs esélye érdemi ellentevékenységet folytatni. A tengeri u r a l o m h o z képest t e h á t a tengeri fö- lény m i n d időben, m i n d p e d i g térben korlátozott.5 4

A t e n g e r i u r a l o m - a m e l y r i t k á n a b s z o l ú t , általában viszonylagos - l é n y e g é b e n azt a képességet jelenti, hogy egy állam a számára stratégiai fontosságú térségekben hosszú tá- v o n is meghatározó, a potenciális ellenség flottáját elpusztítani, de legalább is elrettenteni képes haditengerészeti erőt képes állomásoztatni. A tengeri u r a l o m kivívásának egyik célja a t e n g e r i közlekedési ú t v o n a l a k biztosítása, a m i t a legegyszerűbben a tengeri kereskedelem szűk keresztmetszetei, azaz a tengerszorosok vagy csatornák birtokbavételével vagy a hoz- zájuk vezető útvonalak ellenőrzésével lehet megoldani. A szűk keresztmetszeteknél köny- nyen ellenőrizhető, keskeny vízsávra szorul a hajóforgalom, ezért szinte m i n d e n t ö r t é n e l m i k o r b a n fontos volt a b i r t o k l á s u k . A tengeri kereskedelem egyik jellemzője az, hogy igen je- lentős része a p a r t m e n t i térségekben, illetve tengereken b o n y o l ó d i k . A Földközi-, a Fekete- vagy a Balti-tenger ősidők óta kiemelkedő jelentőségű vízi útvonalak, amelyeken jelentős kereskedelem b o n y o l ó d o t t , bonyolódik. A h á r o m tenger közös jellemzője m é g az, hogy m i n d e g y i k ü k n e k r e n d k í v ü l keskeny a természetes „bejárata". A Gibraltári-szoros, a Bosz- porusz és a Dardanellák, illetve Skagerrak és a Kattegatt fontosságát m i sem j e l z i jobban, m i n t az a rengeteg t e n g e r i összecsapás, amelyet a t ö r t é n e l e m folyamán a k ö z e l ü k b e n vív- tak. Az olyan mesterséges vízi útvonalak, m i n t a Szuezi- vagy a Panama-csatorna még ma is hetekkel, átadásuk i d e j é n pedig h ó n a p o k k a l rövidítették le az Európa és Ázsia, illetve Ausztrália, v a l a m i n t az a m e r i k a i kontinens két partvidéke k ö z ö t t i hajózási i d ő t .

A tengeri kereskedelem szűk keresztmetszeteinek ellenőrzése úgy a legkönnyebb, ha ellenőrzésünk alá v o n j u k m i n d a két partvidéket. A Skagerrak és Kattegat D á n i a , a Boszpo- rusz és a Dardanellák pedig az Oszmán Birodalom, később Törökország „belvizének" szá- m í t o t t , számít ma is. A Gibraltári-szoros két partját azonban utoljára a R ó m a i B i r o d a l o m t u d t a évszázadokon keresztül kizárólagos ellenőrzése alá v o n n i . Spanyolország sokáig p r ó - bálkozott a m ó r kalózállamok ellenében, hogy a déli partvidéket is megszerezze, á m döntő s i k e r t n e m ért el. A s p a n y o l örökösödési h á b o r ú b a n ( 1 7 0 2 - 1 7 1 3 ) d ö n t ő v á l t o z á s t ö r t é n t a térség stratégiai erőviszonyaiban. 1704. j ú l i u s 24-én az egyesült a n g o l - h o l l a n d f l o t t a ten- gerészgyalogosai bevették a stratégiai fontosságú helyen fekvő, á m meglehetősen l e r o m l o t t

51 Clausewitz, Carl von: A háborúról. I. kötet. Budapest, 1961. 38.

52 1840-1914, amerikai tengerésztiszt és haditengerészeti teoretikus. Keegan-Wheatcroft: Who's is Who in Military History, 205.

53 Mahan, Alfred Thayer: The Influence of Seapower Upon History 1660-1783. Boston, 1890. 2 5 - 28.; International Military and Defense Encyclopedia, 4.1597.

54 Mahan: The Influence of Seapower Upon History 1660-1783, 26.

állapotú és csak párszáz katona által védett Gibraltár erődjét.5 5 A spanyol örökösödési há- b o r ú t lezáró u t r e c h t i békeszerződés G i b r a l t á r t N a g y - B r i t a n n i á n a k ítélte, s a szigetország a m a i n a p i g b i r t o k á b a n t a r t j a a „sziklát". Gibraltár birtoklása azért volt f o n t o s a b r i t e k szá- mára, m e r t így ellenőrzésük alatt t a r t h a t t á k a szoros hajóforgalmát. H á b o r ú esetén a gib- r a l t á r i k i k ö t ő b ő l operáló h a d i h a j ó k k ö n n y e d é n elfoghatták az áthaladó ellenséges kereske- d e l m i h a j ó k a t , és csatára kényszeríthették az ellenség h a d i h a j ó i t . A v i t o r l á s h a j ó k korszaká- nak h á b o r ú i b a n G i b r a l t á r b i r t o k á b a n a b r i t e k megakadályozhatták, hogy a f r a n c i a és a spa- nyol haditengerészet a t l a n t i és földközi-tengeri erői csatlakozhassanak egymáshoz. A k i - kötő a későbbi h á b o r ú k b a n is pótolhatatlannak bizonyult, a második v i l á g h á b o r ú b a n pél- d á u l az olasz h a d i t e n g e r é s z e t számára t e t t e l e h e t e t l e n n é az A t l a n t i - ó c e á n r a t ö r t é n ő k i - jutást.5 6 H a csak a 20. század európai k o n f l i k t u s a i t t e k i n t j ü k végig, akkor is számos tenger- szorosokhoz köthető b l o k á d o t sorolhatunk fel. Az 1912-1913-ban zajló első b a l k á n háború- b a n p é l d á u l a görög haditengerészet szorította be a Dardanellák mögé a t ö r ö k flottát.5 7 De ilyen tengerszorosokhoz k ö t h e t ő b l o k á d v o l t az is, a m i k o r az első v i l á g h á b o r ú alatt Német- ország és szövetségese, Törökország lezárták a Balti-tenger és a Fekete-tenger bejáratait Oroszország és szövetségesei előtt. Az többé-kevésbé k ö z i s m e r t szakmai k ö r ö k b e n , hogy a b r i t b l o k á d vagy a n é m e t k o r l á t l a n tengeralattjáró h á b o r ú m i l y e n súlyos k á r o k a t okozott a m á s i k fél gazdaságában, ám az már kevésbé, hogy a n é m e t - t ö r ö k b l o k á d egyenesen ka- tasztrofális hatással v o l t az orosz hadipotenciálra. Igaz ugyan, hogy a k ö z p o n t i hatalmak fennhatósága nem t e r j e d t k i Oroszország jeges-tengeri és csendes-óceáni partvidékére, ám a két p a r t v i d é k katasztrofálisan elégtelen i n f r a s t r u k t u r á l i s ellátottsága m i a t t - kevés k i - kötő, elégtelen vasúti szállítókapacitás - a b l o k á d hatása így is végzetes v o l t .5 8 Németország a m á s o d i k világháború f o l y a m á n is b l o k á d alá vonta a szovjetunió b a l t i - és fekete-tengeri partvidékét, á m ez a k k o r m á r n e m j á r t olyan súlyos hatásokkal, m i n t az előző világháború- ban, m e r t a Jeges-tengeren, a Távol-Keleten és I r á n o n keresztül érkező b r i t és különösen a m e r i k a i szállítmányok, illetve az ezekhez kapcsolódó sokkal nagyobb kapacitású vasút- hálózat m á r képes v o l t k i v á l t a n i a zár alá vett kikötőket.5 9

A b l o k á d végrehajtására k o r o n k é n t mások és mások v o l t a k az adottságok, amelyeket leginkább az alkalmazott technika k o r l á t a i határoztak meg. Az ókori gályák például n e m voltak alkalmasak arra, hogy hosszabb i d ő t töltsenek a tengeren, m e r t m a x i m u m csak egy- két n a p n y i élelmiszer- és vízkészletet hordozhattak. Ezek a h a j ó k alacsony szabadoldal ma- gasságuk m i a t t m á r közepes szélerősség esetén is k o m o l y veszélyben v o l t a k .6 0 Egészen más volt a helyzet a vitorlás h a d i h a j ó k fejlődésének csúcspontját képező sorhajókkal. A 18-19.

század f o r d u l ó j á n a k h a d i h a j ó i hosszú hónapokat t ö l t h e t t e k a nyílt tengeren. A Royal Navy e k k o r r a megoldotta a vízen lévő kötelékek utánpótlásának kérdéseit, bár egyébként maguk a h a j ó k is t ö b b havi e l l á t m á n y t t á r o l h a t t a k raktéreikben.6 1 A h a j ó k víz a l a t t i részének réz- lemezekkel történő burkolása, amelyet a Royal Navy az amerikai függetlenségi háború

55 Rodger: The Command of the Ocean, 169.

56 Dannreuther, Raymond: Somerville's Force H: The Royal Navy's Gibraltar-based Fleet, J u n e 1940 to March 1942. London, 2005. 4 - 5 .

57 Bak J ó z s e f - C s o n k a r é t i Károly-Lévay G á b o r - S á r h i d a i Gyula: Hadihajók. Típuskönyv. Budapest, 1984. 272.

58 Galántai József: Az első világháború. Budapest, 1988. 2 4 5 - 2 4 6 .

59 Heller, Mihail-Nyekrics, Alexandr: Orosz történelem II. kötet. A Szovjetunió története. Budapest, 1996. 337-338.

60 Warry: A klasszikus világ hadművészete, 3 0 - 3 1 .

61 Keegan, J o h n : A tengeri hadviselés története. Budapest, 1998. 52.

alatt alkalmazott először, megakadályozta, hogy a kagylók és tengeri férgek károsítsák a hajófeneket, ami jócskán kitolta azt az időt, amelyet a tengeren tölthettek.

Az 1793 és 1815 közötti korszakban így lényegében csak a legénység teherbíró képessége határozta meg a sorhajók bevetési idejének korlátait. Egészen más volt a helyzet a gőzhajók elterjedé- sét követően. A szén vételezése bonyolult és megerőltető feladat volt, ami időről időre ki- kötőbe kényszerítette a blokádoló hajóraj egységeit. A technika fejlődésével ugyan sokat ja- vult a gőzgépek hatékonysága, ám a hajók méretnövekedésével egyenes arányban nőtt a be- rakodásra váró szén mennyisége is.

A megoldást az olajtüzelés alkalmazása jelentette, amely tüzelőanyag - szemben a szénnel - alkalmas arra, hogy a nyílt tengeren is átrakod- ják az egyik hajóból a másikba. A tengeren végrehajtott üzemanyag utánpótlás ma is al- kalmazott módszereit a második világháború folyamán az amerikai haditengerészet fej- lesztette tökélyre a csendes-óciáni hadszíntéren,

de alkalmazása nélkül sokkal nehezebb lett volna a német haditengerészet tengeralattjáró fegyvernemének legyőzése is.

A technológiai fejlettség meghatározta a blokád végrehajtásának módját is. Kezdetben a közeli blokádot alkalmazták a hadviselő felek, amikor a parttól, az ellenséges kikötőktől látótávolságban hajózó hajórajok tartották fenn a zárat. A legszebb példákat a közeli blo- kádra a hét éves háborúban (1756-1763), valamint a forradalmi és a napóleoni háborúk (1793-1814) alatt találjuk, amikor a brit flotta szorította ki a tengerekről az ellenfeleit.

A stratégia lényege egyszerű: a világtenger végtelenül hatalmas, ott tehát - legalább is a ko- rabeli viszonyok között - lehetetlen feladat volt megtalálni az ellenséges kötelékeket vagy egyes hadihajókat. A kiindulási és az érkezési pontok száma ugyanakkor véges volt, hiszen Franciaországnak csak kevés jól felszerelt és a tenger felől megfelelően védhető hadikikötő állt a rendelkezésére. A kor legnagyobb hadihajói, a sorhajók építésére, karbantartására és kiszolgálására is alkalmas kikötőkből mindössze hármat kellett a brit flottának ellenőriz- nie: a Földközi-tengeren Toulont, az Atlanti-óceán partján pedig Brestet és Rochefort-t.

Spanyolország hadba lépése esetén ezen kikötők száma további kettővel egészült ki (El Ferrol és Cádiz). Ezek közvetlen megfigyelésével és szoros - lehetőleg túlerejű flottákkal végzett - blokád alá vételével lényegében csak egy korlátozott kiterjedésű területet kellett ahhoz ellenőrizni, hogy az ellenséges hadiflották főerőit távol tartsák a világóceán végtelen vízfelületétől. A korabeli brit flotta ráadásul ezt a feladatot m á r képes volt egész évben - a viharos téli hónapokban is - ellátni. A hétéves háborúban a sikeresen alkalmazott blokád- nak köszönhetően szerezték meg a britek Kanadát és Indiát, sőt egy rövid időre még Kubát és a Fülöp-szigeteket is.

A francia forradalmi és a napóleoni háborúk idején pedig egye- bek mellett Guyana, Fokföld, Ceylon és Áden megszerzése növelte tovább a brit birodalom területét. Azaz a sikeres blokádnak köszönhetően a britek olyan stratégiai mozgásszabad- ságra tettek szert a Föld távoli térségeiben, amelyet könnyen területi hódításokra válthat- tak.

A közeli blokádnak a technológiai fejlődés vetett véget. Az olyan - viszonylag olcsó, ám nagy pusztító erejű - fegyverek elterjedése, mint a víziaknák, torpedók vagy a torpedó- naszádok, illetve búvárnaszádok (tengeralattjárók) tömeges elterjedése ugyanis rendkívül

62 The Oxford Illustrated History of the Royal Navy, 131-133.

63 Spector, Roland H.: Háború a tengereken. Tengerészek és tengeri csaták a 20. században. Buda- pest, 2002. 54-55-

64 1944-re például már külön fagyialtoshajója is volt a flottát kísérő ellátó hajórajnak.

65 International Military and Defense Encyclopedia, 1. 382.

66 The Oxford Illustrated History of the Royal Navy, 96-102.

67 Rodger: The Command of the Ocean, 572-574.

kockázatossá tette az ellenséges partvidék közeli blokádját. A technológia fejlődése ugyan- akkor nem csak a blokád alá vont felet segítette, a repülőgép és rádiólokátor (radar) meg- jelenése például nagyban megkönnyítette a blokád hatékony fenntartását. A tengeri hatal- mak a 20. század elején tértek át a távoli blokád végrehajtására, amely mindkét oldal szá- mára nagyobb mozgásszabadságot tett lehetővé. A blokád fenntartása ugyan megnehezült, hiszen több hajó és nagyobb tér ellenőrzésével járt, ám ezt bőségesen ellensúlyozta a saját kikötők közelsége nyújtotta nagyobb biztonság. A történelem folyamán először a japán ha- ditengerészet alkalmazta a távoli blokádot az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban, Port Arthur, illetve Vlagyivosztok kikötői ellen.

Sokkal jobb példát találunk ugyanakkor az első világháborúban, amikor Nagy-Britannia élt ezzel a módszerrel Németország ellen. A hábo- rút megelőzően Alfred Peter Friedrich von Tirpitz

nagyadmirális úgy képzelte, hogy a brit flotta, mint ahogyan azt évszázadokon át a többi ellenségével is tette, biztosan közeli (szo- ros) blokád alá veszi majd a német partokat. A blokádot fenntartó brit hajórajokat a német merülő naszádok (U-Boot

), torpedóvető gyorsnaszádok és aknamezők folyamatosan tize- delni fogják. Ez a felmorzsolás mindaddig folytatódni fog, amíg a két flotta közötti erő- viszonyok nagyjából ki nem egyenlítődnek. A német flotta ekkor csatát vállal a brittel, amelyet akár el is veszíthet, mert a lényeg az, hogy akkora veszteséget okozzon, hogy a brit flotta elsősége biztosan elvesszen. Tirpitz elmélete szerint ekkor ugyanis a többi tengeri hatalom - amerikaiak, japánok, franciák, olaszok és oroszok - is szembefordul a britekkel, és területeket szakítanak ki a birodalomból. Tirpitz véleménye szerint ennek a kockázatnak az ismeretében a britek - ha a német felmorzsolás meggyengíti a flottájukat - nem is biz- tos, hogy csatát vállalnak, inkább békét kötnek majd. A német tengernagy elképzelései azonban alapjában hibásnak bizonyultak, mert Tirpitz nagy ellenfele, Sir John Arbuthnot Fisher

flotta tengernagy először is elegendő túlerőt koncentrált a hazai vizekre, hogy el- lensúlyozza a robbanásszerűen növekvő német haditengerészetet. Fisher tisztában volt az- zal, hogy Nagy-Britannia minden erejét Németország ellen kell koncentrálni, azt viszont csak akkor lehetett megtenni, ha egyes régiókat, ahol addig a brit flotta hagyományosan nagy erőkkel jelent meg, feladott. A szükséges átcsoportosításokat úgy lehetett a birodalom érdekeinek sérelme nélkül végrehajtani, hogy megfelelő szövetségek kötésével, baráti hadi- flottákkal kellett biztosítani a feladott területeket. Az első ilyen szövetséget 1902-ben Ja- pánnal kötötték, amely a Csendes-óceánon tehermentesítette a Royal Navyt. Az 1904-ben Franciaországgal kötött szerződés pedig a Földközi-tenger védelmét oldotta meg. A brit flotta főerőit így gond nélkül összpontosíthatták az Északi-tengerre (ez volt az úgynevezett nagy flotta - Grand Fleet), a németek ellen. Fisher emellett egyszerű módszerrel hatástala- nította Tirpitz kifárasztó stratégiáját. A közeli blokád helyett áttért a távolira. Kihasználva azt, hogy a Brit-szigetek lényegében természetes gátként zárták el a német flotta kitörési útját, az Északi-tenger kijáratait - a csatornát és az Észak-Skócia-Dél-Norvégia közötti részt - zárta le. A német felmorzsolási taktika semlegesítése mellett a távoli blokád egy má- sik előnnyel is járt, egy esetleges német kitörési kísérletet követően a csatában megsérült

68 International Military and Defense Encyclopedia, 1. 384.

69 (1849-1930) 1897 és 1916 között a Német Császárság tengerészeti minisztere. Keegan-Wheat- croft: Who's Who in Military History, 318-319.

70 Unterseeboot; szó szerint víz alatti naszád

71 (1841-1920) 1904 és 1910, illetve 1914 és 1915 között az Admiralitás első tengeri lordja (a brit haditengerészet vezérkari főnöke). Keegan-Wheatcroft: Who's Who in Military History, 119.

brit hajóknak jóval rövidebb utat kellett volna megtennie a biztonságos kikötőig, mint a németeknek.

Blokád alatt

Mit tehetett az a hadviselő fél, amelyet blokád alá vontak? A legkézenfekvőbb megoldás a blokád feltörése, ám ez az esetek nagy részében az azt fenntartó fél erőfölénye miatt nem volt lehetséges. Érdekes kísérletre került sor az amerikai polgárháborúban (1861-1865)

északi flotta által fenntartott blokád áttörésére. A déli haditengerészetnek sem az anyagi fedezete, sem az ipari kapacitása nem volt meg ahhoz, hogy nagyobb haditengerészetet építsen fel, mint az északiak. Az elsősorban mezőgazdaságból (leginkább gyapottermelés- ből) élő Dél számára kulcsfontosságú volt, hogy fenntartsa kereskedelmi kapcsolatait Eu- rópával, azon belül is Nagy-Britanniával, ahonnan a háború megvívásához szükséges fegy- vereket, lőszert és egyéb iparcikkeket beszerezhette. Az Unió stratégái gyorsan rádöbbentek arra, hogy minél előbb el tudják szigetelni a Konföderációt, annál hamarabb megnyerhetik a háborút. A Wilfried Scott tábornok nevéhez fűződő „Anakonda" terv lényegében egy ösz- szehangolt tengeri és szárazföldi blokáddal kombinált felmorzsoló háborúval kívánta le- győzni a lázadó államokat.

Az összecsapás kezdetén bejelentett blokád egészen addig írott malaszt maradt, amíg az északiak, ágyúnaszádok tömegét rendszerbe nem állítva, valóban el nem vágták a Konföderációt a tengeri utánpótlásától. A hajóforgalmat teljesen nem sike- rült megakadályozni, ám a gyorsjáratú blokádtörő hajók számára egyre nagyobb kockázat- tal járt a zár áttörése, s az 1861-es hajóforgalom már 1862-re töredékére csökkent. A gyap- júexport 1864-re az 1861-es érték 10%-ára csökkent. Az északi hajók összesen több mint

300 blokádtörő kereskedelmi hajót fogtak el a háború folyamán.

Az adott körülmények között a déliek számára létfontosságúvá vált a blokád szétzúzása, amelyet egy „szuperhajó", egy valóságos csodafegyver bevetésével akartak megoldani. A Konföderáció a majdnem sértetlenül zsákmányul ejtett 40 ágyús USS

jóvá történő átalakítása mellett döntött. Amikor az északiak hírszerzésüknek köszönhetően hírét vették az időközben CSS

hozzáláttak egy forradalmian újszerű konstrukciójú hadihajó építéséhez. A USS Monitor (mely név aztán az ilyen típusú hajók általános besorolása lett) teljesen fémépítésű, kis szabad oldalmagasságú hajó volt, amelynek két nehézágyúját egy 360 fokban forgatható páncéltoronyban helyezték el.

A CSS Virginia első bevetésén, a Hampton Roads-nál sú- lyos csapást mért az északiak faépítésű blokádoló hajórajára, a kötelék öt hajója közül egyet elsüllyesztett, egy másikat 1862. március 8-án ronccsá lőtt, a többit pedig elűzte. A Monitor a csata estéjén futott be, így a két hajó párbajára csak másnap került sor. Az órákon át tartó küzdelem döntetlennel ért véget, egyik hajó sem tudott súlyos kárt tenni a másikban. Az összecsapás azonban a Dél vereségét jelentette, hiszen fennmaradt a hadigazdaságát szé- pen lassan felőrlő blokád. Az északiak lázas hajóépítési programja pedig hamarosan sem-

72 Galántai: Az első világháború, 29-31., 184-188.

73 Weigley, Rüssel F.: American Strategy from Its Beginnings through the First World War. In:

Paret, Peter (ed.): The Makers of Modern Strategy from Machiavelli to the Nuclear Age. Princeton, 1986. 426-436.

74 International Military and Defense Encyclopedia Volume, 1. 383-384.

75 United States Ship-, az Egyesült Államok (hadi-)hajója

76 Confederate States Ship-, a Konföderáció (hadi-)hajója.

77 Bak-Csonkaréti-Lévay-Sárhidai: Hadihajók, 204-205.

mivé tette azt a lépésnyi előnyt, amellyel a páncélos hajók építése terén a déliek rendelkez- tek.

Mi tehet egy blokád alá vont állam vagy államok koalíciója akkor, ha tisztában van az- zal, hogy nem vitathatja el a tengeri uralmat az ellenféltől? Az első hatékony választ a fran- ciák adták erre a kérdésre. A 17. század végének francia tengernagyai számot vetettek az elmúlt évek keserű tapasztalataival, amikor is a brit flotta rendre megverte őket, és új győ- zelmi stratégiát próbáltak megalkotni. Figyelemreméltónak találták, hogy amíg a haditen- gerészet kudarcot kudarcra halmozott, addig az állami megbízólevéllel hajózó korzárok komoly sikereket értek el az angol kereskedelmi hajózás ellen. Ebből azt szűrték le, hogy a francia flottát nem az ellenséges hajóhad, hanem az ellenség kereskedelmi hajózása ellen kell alkalmazni. Azaz indirekt módon, az ellenség gazdasági bázisát - tengeri kereskedel- mét - kell szétzúzni, így győztesen lehet befejezni a háborút. Ezzel megszületett a kereske- delmi háború (Guerre de Course) elmélete, amit a 20. század első felében a németek cir- káló-, majd tengeralattjáró háború néven fejlesztettek tovább. Az előnyök teljesen egy- értelműnek tűnnek, minimális kockázattal a lehető legnagyobb veszteséget lehet okozni az ellenségnek. A kereskedelmi háborúnak - illetve a cirkáló és a tengeralattjáró háborúnak is - van azonban egy óriási hátránya: nem tudja megoltalmazni a saját kereskedelmi hajó- zást. Az az ország tehát, amely ehhez a stratégiához nyúl, eleve átengedi a világtenger feletti uralmat az ellenfélnek, mert a saját kereskedelmi hajói - mihelyt elhagyják a hazai kikötő- ket - teljesen kiszolgáltatottá válnak a flotta védelme nélkül. A kereskedelmi háború tehát lényegében egy olyan párhuzamos blokád, amely meg sem próbálja felszámolni az ellenfél blokádját.

A kereskedelmi háború addig volt igazán hatékony, amíg a másik félnek nem álltak rendelkezésre a modern hírközlés eszközei. Addig elég volt elosonni a blokádoló haditenge- részet egységei mellett, és onnantól kezdve tág tér nyílt a kereskedelmi hajók elleni táma- dásokra. A vitorlás hajók korában a - zömében francia - portyázó hajóknak és kötelékek- nek csak arra kellett ügyelniük, hogy folyamatos mozgásban legyenek, vagy legyen egy olyan megerődített bázisuk, ahol a fölényben lévő ellenséges flotta nem férhetett hozzájuk.

Ha azonban valahol hosszabb időt töltöttek el, vagy megpróbáltak hazatérni, akkor semmi jóra sem számíthattak. Érdekes példaként szolgálhat erre a francia haditengerészet trafal- gári csatát követő tevékenysége. 1806 januárjában három erős francia portyázó kötelék rótta a világóceánt (Corentin Urbain de Leissegues altengernagy 5 sorhajóval, 2 fregattal és egy korvettel, illetve Jean-Baptiste Phillibert Willaumez ellentengernagy 6 sorhajóval, 2 fregattal és 2 korvettel 1805 decemberében tört ki Brestből,

Charles Alexandre Léon Durand-Linois ellentengernagy egy sorhajója és 3 fregattja pedig már 1803 óta járta az Indiai-óceánt

). Leissegues azonban túl hosszú időt töltött San Domingo szigeténél, így 1806. február 6-án Sir John Thomas Duckworth altengernagy köteléke (7 sorhajó, 2 fregatt és két kisebb hadihajó) megsemmisítő vereséget (mind az öt francia sorhajó leégett vagy elfogták) mért rá.

Willaumez folyamatos mozgásban volt, ám kötelékét szétszórta az idő- járás, egy sorhajója (amelynek Jerome Bonaparte, a császár öccse volt a kapitánya) haza- szökött, egyet elfogtak a britek, egy Havannába, három pedig semleges amerikai kikötőkbe

78 Heifers, J o h n : Alpha * Bravó * Delta. Kézikönyv az Egyesült Államok haditengerészetéről. Buda- pest, 2003.105-110.

79 Rodger: The Command of the Ocean, 142-144.

80 James: Naval history of Great Britain, IV. 184-185.

81 James: Naval history of Great Britain, III. 211.

82 James: Naval history of Great Britain, IV. 187-199.

menekült, ahol egy hajót szét kellett bontani, mert javíthatatlan állapotban volt.

A leg- sikeresebbnek bizonyuló Durand-Lionis kötelékének egy részét (egy-egy sorhajó és fregatt), amely hatalmas hadizsákmánnyal igyekezett hazafelé, 1806. március 13-án fogták el a bri- tek (két sorhajó és egy fregatt).

A Royal Navy azonban számos alkalommal már a kitörni készülő francia kötelékeket is feltartóztatta. 1806. szeptember 25-én például Sir Samuel

Hood kommodor

6 sorhajója, valamint egy kisebb hadihajója támadta meg a Rochfort- ból kitörő francia köteléket (5 fregatt és 2 korvett), és saját veszteség nélkül négy fregattot fogott el.

Az állandó veszteségek ellenére a franciák továbbra is, b á r egyre ritkábban, küldtek ki portyázó kötelékeket, ám a drága sorhajók helyett ezekben a küldetésekben in- kább csak fregattok vettek részt.

Számot vetve azzal, hogy nem vetekedhet a brit haditengerészettel - a már fennálló brit blokádra válaszként Napóleon megtiltotta Európa országainak, hogy Nagy-Britanniával kereskedjenek. Az 1806. november 11-én a megszállt Berlinből elrendelt kontinentális zár- lat betarttatása azonban szinte lehetetlen volt, mert óriási méretű csempészethez vezetett.

A kontinentális zárlat tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s a számtalan vám- hivatal fenntartása anyagilag is megterhelte a francia államkincstárt. A brit blokád ezzel szemben kifejezetten jövedelmező volt mind a haditengerészet személyi állománya, mind az államkincstár számára. Az elfogott hajókat ugyanis az állam - valós értékénél alacso- nyabb áron - megvásárolta az őket elfogó hajótól, a zsákmányból származó pénzt pedig el- osztották az állomány között. Nyolcadrész illette meg a hadszíntéren parancsnokló tenger- nagyot, negyedrész a kapitányt, a tisztikart három nyolcadrész, negyedrész pedig a legény- séget. 1808-ban egy kicsit demokratizálták az elosztási rendszert, ezt követően egy tizen- ketted rész illette a parancsnokló tengernagyot, egy hatod a kapitányt, a fele a legénységé lett, a maradékot pedig a tisztikar kapta. Volt rá példa, hogy egy-egy sikeres akcióval - ér- tékes rakományú kereskedelmi hajók elfogásával - egy-egy hajó vagy kötelék állománya akár több éves fizetésének megfelelő zsákmánypénzhez jutott.

Az anyagi motiváció olyan erős volt, hogy a brit hajók nem csak azokra a kereskedelmi hajókra voltak veszélyesek, amelyekkel a nyílt vízen találkoztak. A korszak bevett gyakorlata volt az úgynevezett „el- kötés", amikor az éjszaka vagy szürkület idején csónakokon érkező brit tengerészek meg- rohanták a kikötőkben álló hadi- és kereskedelmi hajókat, majd horgonykötelüket elvágva kivontatták őket a nyílt tengerre. Mivel a korszak legtöbb kikötőjét erődök, de legalább is partvédő ütegek oltalmazták, az ilyen akciók rendkívül veszélyesek voltak, ám az esetek többségében brit sikerrel értek véget.

Ez az erős anyagi motiváció magyarázhatja azt, hogy miért volt magas a harci szellem a blokádot fenntartó brit haditengerészet állomá- nyában annak ellenére, hogy gyakran évekig voltak távol az otthonuktól. Egyáltalán nem volt szokatlan Benjamin Hallowell kapitány esete, aki egy 1811-ben kelt levelében leszö- gezte, hogy az elmúlt 18 évben mindössze 10 hónapot töltött a családja körében.

Kereskedelmi háborút alkalmazott az amerikai polgárháború (1861-1865) idején a Kon- föderáció is, bár ebben komoly brit segítséget élvezett. A déli portyázó hajók többségét

83 James: Naval history of Great Britain, IV. 200-211.

84 James: Naval history of Great Britain, IV. 212-213.

85 Ellentengernagyi kinevezés előtt álló rangidős sorhajókapitány, aki egy hadihajó-köteléket vezet.

86 James: Naval history of Great Britain, IV. 263-264.

87 Rodger: The Command of the Ocean, 558-559.

88 Rodger: The Command of the Ocean, 522-526.

89 James: Naval history of Great Britain, V. 32-38.

90 Rodger: The Command of the Ocean, 526.