ÉletutakFöld- és mûszaki tudományok II.

Életutak

Föld- és mûszaki tudományok II.

Szerkesztette:

H ^ORN J ^ÁNOS

B

, 2015

annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövõbe.”

Babits Mihály (1883–1941)

az alábbi támogatók fedezték:

A könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül.

Kiadja:

a Bányász Kultúráért Alapítvány DTP:

Piros Olga

Nyomda:

F&F Print Line Kft.

ISBN 978-963-12-3887-7

Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (Budapest) Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (Budapest)

Magyar Öntészeti Szövetség (Budapest) MVM Paksi Atomerõmû Zrt. (Paks) Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (Budapest)

Sándor József Horn János

3 Tartalom

Martos Ferenc: Töredékek egy önéletrajzból . . . . Nagy Béla: 50 év a földtani kutatás, tudományszervezés és oktatás szolgálatában . . . . Nagy Zoltán:Beleszülettem a kohászatba... . . . Náhlik András: Az erdész szakmának elkötelezve . . . . Németh Frigyes: Mint a mókuskerékben, csak elõre mentünk! . . . . Roósz András: Dolgaim — Önéletrajz vagy valami hasonló . . . . Vojuczki Péter: A szálakat el kell varrni . . . . Wanek Ferenc: Kihívásokkal szembesülni, ez adja a mélységében megélt élet élményét . . . .

5 37 77 91 133 159 191 259

In memoriam Martos Ferenc 1918–1989

Martos Ferenc akadémikus özvegye megkeresett és elmondta, hogy egy ismerõseinél látta a sorozatom egyik tagját. Férje még a halála elõtt készített két anyagot, az egyik egy tanulmány az életérõl, a másik az a szöveg, amit kért, hogy a temetésén olvassa fel a Miskolci Egyetem mindenkori dékánja. Kérte feleségét, hogy halála után az életrajzi anyagot jelentesse meg. Személyesen találkoztunk és átadta azt az írást, amit most már a modern nyomdai követelményeknek megfelelõen átírva, de eredeti szöveggel most Ön olvas. A történeti hûség kedvéért az eredeti kéziratot átadtam a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Stefánia úti könyvtárába.

Horn János 1.

Vannak életemnek olyan szakaszai, amelyek nem csak barátaim, hanem volt munkatársaim számára is csak kevéssé, vagy egyáltalán nem isme- rõsek, de jószerivel még a hozzám legközelebb állók sem tudhatnak ezekrõl felvilágosítást adni, mert alig beszéltem nekik arról, ami azokban az idõkben velem történt: eseményekrõl, amelyeknek valamilyen formá- ban részese, nem ritkán éppen szenvedõ alanya voltam.

Most, immár a 70. életévem küszöbén, úgy gondolom, célszerû lehet leje- gyezni egyet, s mást, ami talán fontos lehetett, de legalább is számomra fontos

†MARTOSFERENC

Töredékek egy önéletrajzból

volt. És itt-ott utalhatok azokra is, akik egyes részletekrõl további informá- ciókkal szolgálhatnak. Feltéve persze, hogy lesznek még akkor is olyanok, akiket ezek az ún. „részletek” egyáltalán érdekelni fognak. Mindenekelõtt talán éppen saját magamat akarom megajándékozni ezzel az emlékezéssel, de közben mégis arra is gondolok: hátha valakinek, valamikor még segít- ségére lehet ez a —mindenképen — hiányos és fölöttébb rapszodikus írás, ha majd egyszer úgy adódik, hogy meg kívánnak emlékezni arról, aki voltam.

Osztozkodjék ezen az anyagon az Akadémia és az Egyesület; ez az a két intézmény, amelynek tagja voltam, s ráadásul mindkettõ megtisztelt azzal, hogy tisztségviselõje is lehettem, továbbá természetesen az a bányászati kutatással foglalkozó intézet, amely majd még akkor is az egykori BKI utódjának tudja és fogja is magát tekinteni.

2.

Temesváron születtem 1918. március 27-én. (Teljes joggal használom ezt a megnevezést és nem mondok Timisoara-t, mert akkor a település még Magyarország területén volt.) A város, mint a Bánát (a Bánság) központja, fõvárosa, a maga román, magyar, német (sváb), szerb keverék lakosságával, katolikus, ortodox görögkeleti, protestáns, zsidó szellemiségével, bizo- nyára nem volt minden hatás nélkül rám, bár errõl ott és akkor még nem adtam számot magamnak. Hiszen ez a történelem formálta, Monarchia alakította etnikum-ötvözet, ez a sokszínû, vegyes nemzetiségû kavalkád, ez a mi számunkra a természetes állapotot, életünk normális közegét jelentette. Nekünk az volt a nyilvánvaló, hogy a legtöbb ember legalább két, de inkább három nyelven is beszél, aszerint, hogy kivel melyiken tudja jobban, vagy csak könnyebben megértetni magát. S akkor még a franciát nem is említettem, amely már nem annyira az utca, a piac nyelve volt, mint inkább az „úri” társaságé, s ahol azt elég jól és elég szépen is tudták hasz- nálni. Szóval: a nyelvi tarkaság, a nemzetiségi sokféleség akkor — az én gyermekkoromban — valamiféle magától értetõdõ tartalmat hordozott.

Bár a mi baráti–családi kapcsolataink általában magyar kapcsolatokat jelentettek (ti. a zsidó is magyar volt leginkább), ez a magyarság tudat — ha lehetett volna egyáltalában „tudat”-osnak nevezni —, ez a mi magyar- ságunk sohasem irányult a nem magyar ismerõsök, osztálytársak, a nem magyar tágabb környezet ellen, legalább is 1940-ig biztosan nem! Ha romá- nok tettek valami „rosszat” velünk, akkor azt bizonyára valamilyen „kor- mány”, valami távol lévõ, megfoghatatlan „hatalom”, de legjobb esetben is, valamilyen „hivatal” mûvelte, valamilyen személytelen „intézmény”. Ha

apámnak kevés volt a fizetése, s ez persze gondot okozott, akkor azért nem XY mûhelyfõnök volt „felelõs”, nem XY-t szidta anyám az Uzon-ház gangján, vagy az annak földszintjén lévõ szatócs-üzlet bejárata elõtt, hanem a „csé-fé-ré-t” (CFR = román államvasutak).

A magyarság tudatnál akkoriban (és még sokáig) alighanem erõsebb volt bennem a „temesvári tudat”, temesvárinak lenni, az valamiféle

„rangot” jelentett nekem. A Hunyadi-kastély látványa, az akkor még létezõ hatalmas földsáncok, téglából épített vastag falú vármaradványok (Bolyai János is építette, de legalább is javítgatta azokat), a magyar történelemnek még itt-ott látható tárgyi jelei, nagy események kései tanúi; egy Kária- szobor azon a helyen, ahol állítólag Dózsa tüzes trónja állott, egy emlék- oszlop, amely meg arra emlékeztetett: itt nevezte ki Bem õrnaggyá Petõfit, és sok minden más, mindez hozzájárult ahhoz, hogy büszke legyek arra, hogy Temesváron láthattam meg a napvilágot. Akkoriban eszembe sem jutott, hogy mennyiben az én „érdemem” ez a körülmény, de hát ki ne tudna okot találni — ha éppen akar — saját lokálpatriotizmusa számára?

Úgy 1937–38-ban, a Vasgárda „mozgolódásakor”, de különösen a máso- dik bécsi döntés után valamelyest változott a helyzet. Egyetemi évfolyam- társaim egy része zöld ingben, egyik-másik pedig fekete formaruhában, csizmásan jelent meg az egyetem területén, s volt is némi „incidens”. Ak- kor vált kissé fagyosabbá a légkör és kezdtünk különbséget tenni magya- rok és nem magyarok között. Ami persze nem jelentette azt, hogy ne jöttem volna rá arra, és nem is nagyon sokára, hogy a jót és a rosszat, a becsületest és a gazembert nem az etnikai hovatartozás alapján lehet és kell megkülönböztetni egymástól. Volt késõbb elég bajom magyarokkal is, még ha nem is viselték nyíltan a nyilaskeresztes karszalagot.

De Temesvárral kapcsolatban még egy apróság erejéig vissza kell térnem. Adyért rajongtam, és Ady — õ bizonyára tudta, hogy miért — nem szerette ezt a várost. Talán úgy vélhette (az õ korában persze), hogy túlsá- gosan is pecsovics-szellemû? Lehet; Zilahhal, vagy pláne Nagyváraddal szemben lehet, hogy volt ilyen irányú megkülönböztetésre oka, végül is — már mondtam: Temesvár egyebek mellett svábok lakta vidék is volt. Az is igaz, hogy az elsõ nem nemzeti, nem Árpád-házi királyunk, Károly Róbert innen irányította belharcait a budai trónért, s õ indította el idegenbõl jött uralkodóink sorát, s itt esküdt a király, V. László, s õ már igazi Habsburg- ként itt mondta az esküt Hunyadi Lászlónak: „bántani nem foglak!” Talán a Hunyadi várnak, (mi „kastély”-nak mondtuk) abban a toronyszobájában, amely az épület egyik sarkának tornyában még ma is megvan. A Dózsa

trónja sem éppen történelmünk dicsõséges napjainak állított emléket, de azért, ami az õ bukását megelõzte, az mégis csak a kor haladó vonulatának sodrába emelte a jobbágyok (magyar, román és bizonyára még más erede- tûek) — akkor még eleve vesztésre ítélt — mozgalmát. Én meg akkoriban a történelmet az irodalomból tanultam, néha túlságosan is abból, és Dózsát is Ady és Derkovits „közvetítette” nekem. Ady miatt volt is némi szemre- hányásban részem Uitz Mátyás piarista szerzetes tanárom részérõl, aki akkoriban ráadásul osztályfõnököm is volt, s alighanem azt is tudta rólam, hogy egyszer — történelem órán — nagy ügybuzgalommal, a francia forradalom kitörésének évét 1789 helyett 1793-ra tettem, vagyis a „plebsz”, a jakobinusok diktatúrájának kezdetére, és ez akkor majdnem valamiféle

„lázadó” magatartásként is értelmezhetõ lehetett. De hát én éppen akko- riban olvastam Victor Hugo 1793 címû izgalmas regényét, és a hirtelen jött tanári kérdésre ez az évszám csúszott ki a számon, természetesen minden szándékosság nélkül. Még sok idõnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megtudjam mi is az igazi különbség jakobinus és girondista, monarchia és köztársaság, és más efféle fogalmak között.

Sokkal, de sokkal késõbb már Méliusz József is segített abban, hogy Temesvárt — a ködbe burkolt várost — kevésbé romantikusnak, de igazán sokarcúnak ismerjem meg. Tehát: 1940. volt az az idõszak, amikor elõször döbbentem rá arra, hogy nem vagyunk mindannyian egyformák, ugyan- azokról a dolgokról nem mindenkinek ugyanaz a véleménye. S mi több:

ezért a másfajta véleményért még pofonok is kijárhatnak. (Nem sokkal késõbb már gázkamrák is!)

Mi, magyar diákok, egyetemi hallgatók akkoriban a Józsefvárosi Refor- mátus Plébánia, vagy a lelkészi lakás helyiségeiben jöttünk néha össze, függetlenül vallási hovatartozásunktól. Itt beszélgettünk — a magunk módján — egyéni, vagy közös dolgainkról. Nem szeretném most utólag ezeket a találkozókat úgy feltüntetni, mintha ezeknek valamiféle politikai színezete is lett volna, nem, túlságosan is keveset tudtam, tudtunk akkor a világ igazi dolgaiból, ahhoz, hogy világosan lássuk: merre is halad Európa, s milyen sors vár benne ránk.

3.

Hat éves koromban, 1924-ben, szüleim magyar egyházi elemi iskolába írattak. Hiába: Trianon még túlságosan is közel volt, s õk tán meg sem értet- ték pontosan mi is történt. õk is (mint még sokan mások) abban az illúzió- ban éltek — élhettek —, hogy Temesvár csak „véletlenül”, csak „átme-

netileg” lett Nagy-Románia része. Számukra aligha volt elképzelhetõ, hogy Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, de még akár Fiume is (ahová, vasutasok lé- vén, szabadjeggyel utazhattak), többé nem Magyarország; az pedig különösképpen nem: hogy nem is lesz többé magyar terület, illetve olyan hely — ha már Fiumét is említettem — ahová, ha felül az ember a vasútra, szabadon el lehet jutni.

A magyar eleminek azután az lett a következménye, hogy 1928-ban — elsõs gimnazistaként — alig tudtam pár szót románul, s azokat is legfeljebb úgy használtam, mint a környékbeli falvak román parasztjai, akik hetipiacokon ott árulták portékáikat a Fröbl utcai nagy piacon.

A kegyesrendi (piarista) fõgimnáziumban akkor már a tanítási nyelv a román volt, bár a szerzetes tanárok közül is inkább csak a fiatalabbja ismerte annyira a nyelvet, hogy ezen oktathatta saját szaktárgyát. Latin tudásuk bizonyára nagy segítséget jelentett a nyelv elsajátításában, de mi, kisdiákok is tudtuk, hogy idõnként Kolozsvárra kell menniük, ahol az ottani egyetemen vizsgáztatják õket román nyelvtudásukból. Sok volt hát a „piari”-ban (mi már csak így neveztük) a civil tanár. Több tárgyat õk tanítottak.

A román nyelvet egy ortodox görögkeleti pópa tanította, félelmetes megjelenésû férfiú: mogorva, szigorú, soha egy barátságos megértõ, segítõkész gesztusa nem volt számunkra. Ridegen, mechanikusan tanított, így is kérte számon az anyagot. Ha netán keserves „biflázások” után tud- tam is az elõírt leckét, menten mindent elfelejtettem és összezavartam, amikor fekete öltönyének magasan záródó fekete mellénye fölött, fekete bajuszos–szakállas arcából, fekete keretes szemüvege mögül, szúrós fekete szemeivel felém döfött. Ilyenkor csak összekeverni lehetett a „bemagolt”, a lényeget nem értõ, akkor olyan rettenetesen bonyolultnak tûnõ fõnév- ragozást, jelzõs melléknevekkel, ilyen-olyan nemekben, s a számomra teljesen felfoghatatlan igeidõk — a gerundívumok, a szupinumok és társaik — használatának ravaszul rejtelmes bonyodalmait. Nem voltam egyedül ilyen helyzetben, hiszen otthon — szülõk, rokonok — segíteni nem tudtak, õk még annyira sem ismerték ki magukat a román nyelv

„finomabb” árnyalataiban. Próbáltak eleget tenni úgy-ahogy a sok helyen kifüggesztett felirat követelményének, hogy: Vorbi

²ti numai române ste!,² vagyis, hogy csak románul beszéljenek, de hát nemigen jártak õk akko- riban annyit hivatalos helyekre, hogy szükségük is lett volna eleget tenni a nem éppen barátságos felszólításnak, s ha igen, ott nem vették zokon, ha valaki kisebb-nagyobb nyelvtani hibát vétett magyar szavakkal is bõven

kevert román beszédében. Nem volt persze ilyen elnézõ Popovici Virgil tanár úr, a fekete ruházatú pópa.

Bajomat még az is növelte, hogy 12–13 éves koromban elég sokat küszködtem gyakori „megfázásokkal”, hõemelkedéssel, aminek a mi csalá- di körülményeink közepette, nem sok jelentõséget tulajdonítottak.

Orvoshoz menni, orvost hívni — ahhoz már nagyon komoly baja kellett legyen valakinek. Csak ha legalább 39 °C-ra kúszott fel a hõmérõ higany- szála, akkor jött a hideg vizes borogatás, a keresztkötés, a lázat „lehúzó”

priznic.

Egyszóval, mindent egybevetve: nem sok reménnyel néztem a „kis érettségi” elé.

A gimnázium (ott, akkor líceumnak nevezték) akkoriban még csak hétosztályos volt, és a 3. végén kellett az osztályvizsgák után még egy ún.

kis érettségit is tenni, ahhoz, hogy tovább lehessen jutni az iskola felsõbb tagozatába. (Ez is amolyan „szûrõ” féle lehetett, csak akkor nem láttuk ennek igazi értelmét és szerepét.) Ez a „próbatétel” nekem bizony akkor nem sikerült. Eléggé rémes román írásbeli dolgozatot írhattam. De hát a nevezetes május 10. (a „zecse máj”) hármas történelmi jelentõségérõl: a román fejedelemségek egyesülésérõl, a királyság megszületésérõl, a füg- getlenség(?) létrejöttérõl valamilyen „emelkedett” stílusú, hogy ne mond- jam: szép, nacionalista (mármint román szempontból nacionalista) szelle- miségû dolgozatot „komponálni”, nekem akkor még nemigen ment. A témát se nem értettem, se nem éreztem kellõen, nem is szólva az „írásmû”

grammatikai szarvashibáiról.

Derék, jó paptanár igazgatóm, Panyik-Tóth Lajos kétségbe esett anyám- nak azt tanácsolta: az osztályvizsgáim megvannak, halasszak egy évet, közben úgy is nyolcosztályos lesz a líceum és majd a 4. osztály után kell a kis érettségit letenni. Addig hozzanak rendbe egészségileg, erõsödjek fizi- kailag és fõleg járjak román nyelvtanulásra valakihez (ajánlott is tanárt).

Így lett! Rendszeresen úsztam, tornáztam és a konzervatóriumba is jártam szorgalmasan, mert akkor már — magán úton — negyedik éve tanultam hegedülni. Ezt majd még csináltam egy jó ideig, amíg az érettségire való felkészülés érdekében abba nem hagytam és nagy gyönyörûséggel játszot- tam én is az iskola kis zenekarában, zenés miséken, iskolai ünnepségeken, de három osztálytársammal együtt, kis, amatõr vonósnégyesünkben is.

Süttöry tanár úr (volt piarista szerzetes õ is, de kilépett a rendbõl) végre könnyen és gyorsan rávezetett a román nyelv „ízére”, a korábbi rejtelmek (latin és francia segédlettel) egyre-másra feltárultak elõttem, világosak

lettek számomra, s egyszerre csak meglehetõsen egyszerûnek tûnt mindaz, ami addig érthetetlen volt. Az új tanévtõl kezdve azután minden egyre jobban ment. Igaz, nagyon sokat olvastam továbbra is, most már nem csak magyarul, de románul és franciául is. Elõbb-utóbb az is kiderült, hogy talán van valamiféle „érzékem” az átlagosnál valamivel jobb fogal- mazáshoz is és írásbeli dolgozataimat nem egyszer példásnak minõsítették tanáraim. Közben már új, fiatal román tanár oktatta a román nyelv- és irodalom anyagát (Sîrbu Petre tanár úr), aki egyáltalán nem botránkozott meg azon, hogy egy Gogáról írott röpdolgozatban én még Adyt is „tetemre hívtam”, amennyiben szabadon idéztem két sorát — román fordításban persze — a Szeretném, ha szeretnének címû költeménybõl; sõt, ezt még külön is, mint pozitívumot értékelte. Ilyesmi azután máskor is elõfordult, és késõbb, az érettségin a román és a francia írásbelik kitûnõségének köszönhettem nagyrészt azt, hogy sikeresen vettem ezt, az akkoriban ún.

„felekezeti” iskolában végzett diákok számára egyáltalában nem könnyû és nem egyszerû „megmérettetést”.

Viszont 1936 helyett, csak 1937-ben érettségiztem. Az utolsó évben, nyolcadikban, már mint osztályelsõ végeztem. Akkoriban nem is volt olyan egyszerû a román érettségi. A piarista diákoknak gyakran még más városba is kellett utazniuk, hogy ott, teljesen idegen környezetben álljanak a vizsgabizottság elé. Mi szerencsére Temesváron érettségiztünk, de persze más iskolában, teljesen idegen tanárok elõtt. A tavaszi fordulóban 26-unk közül csak hárman lettünk „érettek”. Majd õsszel ismét másik három, vagy négy társamnak sikerült „megérnie”. A többiek még a következõ évben is próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel.

4.

Életrajzi vázlatot akartam írni, de kissé bõre sikeredett már a bevezetõje is. Pedig a „megemlékezõk” errõl a korai periódusról legfeljebb csak egy- két mondatban szoktak említést tenni. Nem baj. Ebbõl is, a továbbiakból is, sok minden elhagyható lesz; mintha már említettem volna korábban azt, hogy magamnak is írom ezeket a sorokat. Írom, úgy ahogyan emlékeimbõl fel-felbukkan egy-egy — számomra legalább is — fontosnak tûnõ részlet, anélkül, hogy sok gondot tudnék fordítani a stilizálásra, hiszen nincsen elõre kidolgozott szövegem, még vázlatom is alig, de ez talán meg is látszik ezen az íráson, hiszen eléggé keverednek benne az „idõhorizontok”. Bár manapság egy modern drámában is így szokott ez lenni.

5.

1937-ben végeztem el a gimnáziumot a temesvári piaristáknál — s tulajdonképpen talán csak innen kezdõdik az, ami életembõl másokra is tartozhat —, és 1937 õszén kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat a bukaresti Mûszaki Egyetemen, miután akkoriban úgy gondoltam, hogy építészmérnök leszek. 1938-ban azonban visszatértem Temesvárra és az ottani Mûszaki Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Karán folytattam fel- készülésemet az „Életre”. Otthon lakni, ez volt a jobb, de minden bizony- nyal az olcsóbb megoldás, és ez akkoriban nem volt elhanyagolható szem- pont. Otthon arra is jobban tudtam vállalkozni, hogy korrepetálással, óraadással némi zsebpénzre is szert tehessek.

1942-ben abszolváltam, de akkor már a Petrozsényi Szénbányák perillai üzeménél (Zsil-völgye) voltam gyakorló bányamérnök. Az évfolyamból elsõként én államvizsgáztam, védtem meg diploma-dolgozatomat 1943 márciusában. Bánya- és kohómérnöki oklevelemet „cum laude” minõsí- téssel kaptam meg.

Bár egyetemi éveim alatt voltam gyakorlatokon a brádi aranybányák- nál, és az ottani „Mica” társulat gura–barzai nagy és korszerû ércelõkészítõ mûvében, a stájerlak–aninai kõszénbányászatnál és az Astra Româna (tulajdonképpen: Royal Dutsch-Shell) Tîrgovi

²ste melletti (Ochiuri–

Rasvad) kõolajfúrásainál, a legtöbb idõt mégis a Zsil-völgyében, a Socie- tatea Petro

sani üzemeinél töltöttem. A petrillai nagy szénelõkészítõ-mû² korszerûsítése és bõvítése évi két millió tonna nyers szén feldolgozására akkor volt folyamatban. A berendezések nagy része a kor technikai élvona- lából került ki. A Rheo-mosók utánra porszén, a flotáló cellasorokra került, de egy része — Dorr-ülepítõk, szárítók után — félkoksz-gyártásra a Babock-kemencékbe, brikettprésekre, a lepárolt termékek pedig további vegyi feldolgozásra. Csak a 100 mm-nél nagyobb „darabos”, amit hatalmas Diestl-Susky rosták választottak le, ment a vasútnak, a hajózásnak. Diplo- mamunkámat is itt készítettem. Témája: a termelési, bányamûvelési tech- nológia hatása a szén szemnagyságának alakulására. Egy példánya most is itt van a könyvespolcomon, benne ennek a nagyüzemnek a teljes tech- nológiai törzsfájával.

Késõbb mégsem az elõkészítõmûben, hanem a petrillai központi akna- üzemnél kaptam beosztást, mint az északi mezõ beosztott mérnöke, nem sokkal késõbb már, mint a körlet helyettes vezetõje. Ez akkor ott olyan fõaknász féle rangot jelentett, de olyan bányamesterek mellett, mint a

nevezetes Loy-család tagjai és hasonlóan sváb eredetû, szakmájukat kiválóan értõ bányászok; tõlük lehetett a legtöbbet tanulni. Az üzem veze- tõje, Bocancios fõmérnök úr is — bár keménykezû —, de igencsak határo- zott férfiú és jó szakember volt. Ám ebben a nehéz üzemben, a valahol mindig melegedõ, vagy már égõ bányában, sújtóléggel is fenyegetett körülmények között, nem is nagyon lehetett engedményeket tenni a fegyelem rovására.

A petrillai üzemben a zsil-völgyi híres (vagy: hírhedt) III. számú telep, a vastag telep, valóban „vastag” volt, átlagosan 40 m és erre, fönt, az északi részeken, ahol a nagy antiklinális eléggé összeszûkül, 53°–55° dõlésû.

Szintes szeletekben akár 70–80 m homlokszélességû frontokat is ki lehetett alakítani benne. Régebben alulról fölfelé követték egymást a szeletek és természetesen tömedékelték a felhagyott üregeket. A háborús igények számára ez a technológia nem lehetett eléggé termelékeny, amellett a fellazult fõte-szén állandó tûzveszélyt is jelentett. Megkezdõdtek a kísér- letek a fölülrõl lefelé haladó szeletosztással, immár nyilvánvalóan: omlasz- tással. Nem kis vállalkozás volt.

Az omladék alatt — amelyben a meddõhöz elég sok szén is keveredett

— új szeletet kezdeni persze csak „mûfõte” alkalmazásával lehetett. A mû- fõtét az éppen fejtett telep, illetve szelet talpán helyeztük el; pallódeszka és drótháló képezte a következõ — alsóbb szelet —számára a fõtét és a maga- sabb szeletek omladéka elleni védelmet. Tûz persze itt is volt, két-három szelet lefejtése után vissza kellett hagyni akár 5–6 m vastag szénsávot, és csak ez alatt lehetett kezdeni az új szelet fejtését. Nem kis szénveszteséggel dolgoztunk tehát, de hiszen háború volt, és kellet a tüzelõanyag, elsõsor- ban a vasútnak, de a szénnel fûtõ ipari üzemeknek is. (A kõolaj, a földgáz elsõsorban a német hadigépezetet szolgálta.)

A mûfõte és az acéltárnok (régi, súrlódásos Gerlachok) kombinációja 1943 tavaszán néhányunkban, akik a feladat megoldásával küszködtünk, egy teljesen zárt fejtési biztosítás kialakításának gondolatát érlelte meg. Itt született a fejtési páncélpajzs elve és késõbb itt készültek el az elsõ — gyakorlatban is mûködõ — példányok. Persze: semmi hidraulika. Acél- támok és lemezzel borított hátív, csörlõs vontatás, illetve kézi karral mûködtetett, félkörnyi fogaskerék-ív (ahogyan a fogak belemartak a talpra lefektetett pallódeszkákba — a következõ szelet elõre lefektetette, leendõ fõtéjébe — ezzel oldottuk meg az elõtolást) csúsztatta elõre a pajzstagokat.

Nem volt valami könnyû munka, de mire erre üzemszerûen sok került, én már nem voltam Petrillán. Itt említem meg, hogy késõbb, 1950-ben,

vagy 51-ben Ajtay Zoltán, (késõbbi igazgatóm, elõdöm a BKI-ben) egy tanulmányúton ott járt, magával hozta a Zsil-völgyében még akkor is így alkalmazott pajzsok rajzát. Ebbõl indultak el a magyar pajzskísérletek, tervezés és üzemi alkalmazás, oly sok buktatón keresztül, de végül is a Klöckner–Perroamatic közremûködésével, ez a szerkezet forradalmasította a gépesített fejtési biztosítást, és mennyien kaptak ezért egészen magas, állami elismerést is, a Kossuth-díjig bezárólag. A szerkezet születésénél magam is bábáskodhattam.

Tulajdonképpen ez, vagyis a korszerû fejtési biztosítás, másképpen: a nagy és viszonylag gyorsan mozgó földalatti üregek gépesített biztosító- szerkezeteinek kialakítása képezte késõbbi munkáimnak is egyik legfonto- sabb részét. Mindazokkal az elemzésekkel, modellkísérletekkel, földalatti mérésekkel, amelyek az üreg (a fejtés) körüli kõzettartományban lejátszó- dó folyamatok (konvergencia, mozgás, törés, omlás stb.) jellegének, tör- vényszerûségeinek, szabályozhatóságának megismerésére, megoldható- ságára vonatkozhatnak, illetve ahhoz szükségesnek mutatkoztak.

Késõbb, mint az akkori BKI Bányamûvelési Osztályának vezetõje, az 1950–60-as években irányítottam a hazai pajzskísérleteket. De végül is ennek a sikeres magyar vállalkozásnak a történetét (legalább is a kezdetek, az elsõ szakasz históriáját) Pavlicsity Lóránttal, akkori egyik beosztottam- mal írattam meg. Olvasható ma is a Bányászati Lapokban, ha jól emlék- szem két egymást követõ számban. Még késõbb, a fejlesztés második szakaszáról pedig Korbuly Józseffel írattam cikket, ez már azt hiszem az intézeti közleményekben látott napvilágot. Ilyesmi késõbb is gyakran fordult elõ velem: az általam felvetett, vagy akár meg is valósított ötletek kidolgozását, de különösen azok leírását, publikálását, rendszerint áten- gedtem beosztott munkatársaimnak, akik azután vagy hivatkoztak, vagy sem arra, hogy a kezdeményezés, a problémák felismerése, a megoldás lehetõségének elvei tõlem származtak.

A pajzshoz még csak annyit tennék hozzá, hogy amikor Czottner Sándor, akkori miniszter, s egyben az Egyesület elnöke pályázatot írt ki a páncélpajzs tervezésére, akkor társ-szerzõkkel készített pályázatom a díja- zottak között volt, s bár — mai szemmel — a megoldás akár primitívnek is mondható, a terv mégis tartalmazta mindazokat az elemeket, azokat a funkciókat, amelyeket ennek a szerkezetnek teljesítenie kellett, kõzet- mechanikai követelményeknek megfelelõen.

A pályamûveket az OMBKE akkori fõtitkára, Bocsánczy János ismer- tette ugyancsak a Bányászati Lapokban, talán 1956-ban, vagy 57-ben.

Csak emlékezetemre támaszkodom, és annak érdekében, hogy ez az emlékezés mielõbb elkészüljön, nem keresgélek régi iratok, újságok lap- jain, ha valaki pontosítani akarná a dátumokat, megtalálhatja a megfelelõ forrásanyagot.

De még vissza kell térnem Petrillára. Ha rövid idõt is töltöttem ott, azok a hónapok, évek annál mozgalmasabbak voltak. A bánya természetesen hadiüzem volt. Több német bányamérnök is volt ott vezetõ beosztásban, lehet, hogy egyébként magas rangú SS-ek is voltak közöttük.

Miután mint ötödéves hallgató, a tanulmányi idõ alatt, azzal párhu- zamosan katonai kiképzésben is részesültem (mint bányász természe- tesen: tüzérként), abszolváláskor egyben „elev caporal” lettem, akár csak a többi évfolyamtársam is. Ez a rendfokozat magyarul akkoriban a karpaszo- mányos tizedesnek felelt meg.

Az ásvány-elõkészítési tanszék vezetõje Ion Marinescu professzor maga mellé akart venni tanársegédnek. Hosszú huzavona után az elõterjesztést a minisztérium elutasította; az üzemnél pedig nem kaptam meg a hadi- üzemi felmentést, bármikor behívhattak és ez akkoriban egyet jelentett a frontszolgálattal. Valószínûleg ott nagyon gyorsan lehettem volna akár alhadnagy (zászlós) is, ha egyáltalán megérem. Ukrajnában, fõleg a Don- nál nem csak magyarok vesztek oda, maradt ott román katona is éppen elég. Nem vágytam az orosz frontra.

1943. június 23-án, egy szép holdvilágos nyári éjszakán átszöktem a határon: megérkeztem Magyarországra. Sokan tették ezt annak idején, volt olyan is, akinek nem sikerült.

Úgy gondoltam akkoriban, hogy itt maradok a háború végéig, utána majd visszamegyek. Hogy hová? Erre nem csináltam magamnak prog- ramot, Valószínûleg úgy gondolhattam, hogy Petrillára, talán az egyetemre is (mellékállásban). Nem így történt. Immár közel 45 éve élek Magyar- országon. Itt vagyok itthon, itt az otthonom, még akkor is, ha olykor, ami- kor Temesvárra készülünk látogatóba, akkor azt szoktuk mondani: „haza”

megyünk.

6.

Több helyen is próbáltam elhelyezkedni, végül is a Szilágysági Szénbányák Rt.-hez léptem be, amelynek üzemei Nagyderzsida–

Kisderzsida–Sarmaság határában feküdtek. Tasnád és Zilah között, a Me- szes alján. Szívesen választottam ezt a helyet, Erdélyben voltam, itt inkább otthon éreztem magamat.

A nagyüzem után, a sarmasági bánya, a maga napi 50–60 vagonnyi termelésével, „bicska”-bánya volt. Igaz: egy évi ott létem után már napi 800 tonnát termeltünk, s a napi feladatok mellett a kutató fúrásokkal, kisvasút építésével, rakodó építéssel, méréssel, tervezéssel, egyszóval jóformán mindennel kellett foglalkozni, ami csak egy felfejlõdõ bányaüzem és telep létesítéséhez szükséges. És ráadásul az Ér partján, a Kraszna mellett voltam, Ady földjén, aki innen indult el és futott be a maga szent, nagy óceánjába.

Pestrõl a központi igazgatóság azzal küldött Sarmaságra, ne áruljam el, hogy tudok románul, nem árt kihallgatni mirõl is beszélgetnek egymás között a román bányászok, s a helybéli lakosság. Én meg elég hamar bevezettem azt a rendet, hogy a munkahelyeken, bányajáráskor, az irodá- ban is, a románokkal románul, a magyarokkal magyarul szóltam. Ebbõl származott az elsõ „rossz pontom” a helyi üzemvezetés és hadiüzemi parancsnok szemében. Utóbbi (Bodó Ferenc szolgálaton kívüli százados) Nagykárolyban székelt, de legalább hetente egyszer meglátogatta az üze- met, és a kiszálló reggeli, meg a beszálló délutános mûszak emberei elõtt általában nagy szónoklatokat tartott. Ennek a lényege mindig az volt, hogy ezt a területet már pedig az utolsó csepp vérünkig fogjuk védelmezni, ide a „bolsevikik” nem fogják betenni a lábukat stb. (Majd késõbb, amikor 1944. augusztus 23-a, a román átállás után az oroszok gyorsan elérték a Keleti-Kárpátokat, de azért még tõlünk is viszonylag messze voltak, a szá- zados úr Nagykárolyban már pakolt és gyorsan eltûnt valamerre Debrecen irányába. Ennek részben magam is tanúja voltam, de erre a részletre itt nem térek ki, messzire vezetne, mert elég kalandos események részese voltam akkoriban. Azt is megkérdezték tõlem, milyen újságra fizessenek elõ számomra, én meg — nem látva át a csapdát — a Magyar Nemzetet kértem, amely akkoriban valamilyen liberális–polgári, mindenesetre nem német–nyilas szimpatizáns újság volt. Ezzel azután végképp lelepleztem magam. Késõbb, nem is nagyon sokára az eseményekre való reagálásuk- ból, hamar kiderült, hogy az egész helyi vezetõség a nyilasokkal szim- patizált, s ezt alighanem csak azért leplezték, amennyire tudták, mert a vállalat nagyrészt mégis csak alapjában zsidó tulajdonnak számított, és még csak 1943 nyarán–õszén voltunk. Ellenem nyíltan nem akartak fellépni, mivel egyrészt a bánya jól ment, csináltam néhány jó megoldást, egy sikeres lejtõsakna-lyukasztást (két irányból hajtott nagyszelvényû szállítópálya volt, külszínrõl is és föld alól is ment szembe a két munkahely), meg egyebet is. A munkások is hallgattak rám, no meg én

végül is a helyiek számára „felülrõl” jött ember voltam, Pestrõl érkeztem, nem tudhatták „miféle” vagyok. Persze „semmiféle” nem voltam, de az igaz, hogy mûszaki vezérigazgatóm, késõbb a MÁSZ-nál, a minisztérium- ban is munkatársam, Toponárszky Pál támogatta a munkámat és segített is a maga módján. Alighanem õ érezte, vagy tudta is, hogy kik között kell nekem Sarmaságon helyt állnom. Talán még jobban tudta, mint én magam.

A vidéki zsidók deportálása a Szilágyságot is elérte. Akkoriban a derzsi- dai postahivatal vezetõje (egy személyben fõnöke és beosztottja) jó bará- tom volt, zárás után, szabad estéinken gyakran tartottunk ott kisebb összejöveteleket, kártyapartikat. Egy napon olyan — „postaszolgálati ügy”

jelzéssel ellátott — borítékot kapott, amelyen az volt feltüntetve: felbon- tandó 0 óra 00 perckor. A dolog persze szerfelett gyanús volt, és — bár még csak délután 5 óra körül járhatott az idõ, én se szó, se beszéd, egy hirtelen elhatározással felnyitottam a levelet. (Szegény postás kisasszonyban elhûlt a vér.) A debreceni igazgatóság bizalmas leirata, ill. utasítása arról szólt, hogy a mellékletben felsorolt személyeknek érkezõ postát másnaptól kezd- ve nem lehet kikézbesíteni, illetve átadni, és az általuk feladni szándé- kozott bárminemû postai küldeményt nem lehet továbbítani. A mellékelt névsor pedig éppen a két falu, Kisderzsida és Nagyderzsida zsidó lakóinak nevét tartalmazta. Lemásoltam a névsort és este 11 óra tájban, hazafelé me- net, a laza gombóccá gyûrt papírlapot bedobtam egy olyan ház udvarára, ahol még láttam világosságot és tudtam is ki lakik ott. Fiatal hadiözvegy volt, neve egyébként rajta szerepelt a listán. Menet közben még az ablakát is megkocogtattam kissé, de tovább haladtam. Tudtam, vagy legalább is megéreztem mi fog történni: kijön, megtalálja a papírt, hiszen közel feküdt a bejárati ajtó küszöbéhez, és tudni fogja mit jelent. Éppen eleget beszél- gettek az emberek, beszélgettünk mi is a deportálásokról hozzánk elérkezõ hírekrõl.

Nem tévedtem, másnap reggel hallottam, amint a reggeli mûszak bányászai közül néhányan arról beszélnek, hogy a kora hajnali vonattal több család, fõleg kisgyermekesek utaztak el Nagykároly, vagy Zilah felé.

Persze soha nem tudtam meg, hogy végül is megúszták-e ezek az emberek a kitelepítést, a deportálást, a gázkamrákat, de talán néhányuknak mégis csak sikerült. Kovács Lajos úr, a nyilas fõkönyvelõnk, néhány napig min- denesetre eléggé gyanakvónak mutatkozott velem szemben, a szokásosnál is „nyájasabbnak” igyekezett lenni, érdeklõdött mi újság a postán stb., de úgy látszik, vagy nem látott meg akkor éjjel engem senki a faluban, vagy ha mégis, akkor olyanok lehettek, akik nem beszéltek róla. Utólag

mindenesetre magam is helyesnek kellett tartsam azt a megoldást, hogy nem én szóltam közvetlenül az érintetteknek és akkor éjjel nem mentem be ...né házába, csak a listát dobtam be hozzá.

Augusztus 23-án a román csapatok letették a fegyvert, Románia átállt a Vörös Hadsereg oldalára. Hohenzollern–Sigmaringen Mihály király és környezete okosabb és bátrabb tudott lenni, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó. Pedig a magyaroknak akkor nagyon könnyû lett volna megtenni ugyanazt a döntõ lépést. A német csapatok napokon keresztül, fejveszetten menekültek nyugat felé. Csak úgy húztak el egymásután a tehervonatok Barmaságon át Nagykároly felé, dugig tömve német kato- nákkal, tisztekkel és maradék felszerelésükkel. Az országutakon is futottak a nácik, eldobált fegyverek, félrebillent ütegek, szakadt lánctalpú, üres jármûvek hevertek szanaszét. Sok német egység, és nem is akár milyenek, adták volna meg magukat, rengeteg hadianyaggal, ha a magyar honvéd- ség útjukat állja és az orosz–román csapatokkal két tûz közé szorítja õket.

Az akkor már korántsem olyan veszélyes Luftwaffe mindenesetre nem tudott volna olyan nagy és annyi kárt okozni Budapest légibombázásával, mint amennyit az 1944 decemberétõl 1945 februárjáig tartó utcai, házról- házra folytatott harcok végül is okoztak. Megmenthetõ lett volna egy csomó érték, megmaradtak volna a hidak, sok minden, a néhány százezer emberi életrõl nem is beszélve.

Ez az „elmélkedés” már megint nem tartozik szorosan ide, csak — ha visszagondolok azokra az idõkre — még mindig elfog valamiféle keserû- ség: miért tudtak a románok (az annyira lenézett „oláhok”) a kellõ idõben mindig jobban dönteni és cselekedni (1916-ban is), mint a „kultúrfölényes”, nemes magyar urak? Persze a kérdés fölösleges, hiszen a történelemben megtalálhatók a válaszok. És az okok is.

7.

1944 szeptemberében feljöttem Pestre, azzal a küldetéssel, hogy a köz- ben életbe léptetett bankzárlat miatt, az esedékes béreket elhozzam. A Magyar Nemzeti Bank akkor már nyilván nem folyósított átutalásokat a zilahi fiókhoz, nekünk pedig Sarmaságon akkora készpénzbevételünk nem volt, hogy a béreket és egyéb költségeinket közvetlenül tudtuk volna fedezni. A megfelelõ idõben a pénz Pestrõl, a központtól érkezett, de szep- tember elején már nem, és érdekes módon ezt a munkások hamarabb tudták, mint mi, beosztott vezetõk. Kisebb fajta — nem minden fenye- getéstõl mentes — „népszavazás” eredményeként került arra sor, hogy egy

Sótér Loránd nevû fõaknásszal, mi ketten neki induljunk a pesti útnak, ami eléggé kalandosra sikerült, de ezt most itt megint csak nem részletezem.

Miközben Pesten folyt az igazgatóság és a bank közötti huzavona a pénz- felvételt illetõen (amit talán akkor már a jobban értesült fõnökök nem is szorgalmaztak olyan nagyon), a front elérte Zilahot, majd Sarmaságot is, a nagy tordai áttörést követõen, és én — habár néhányszor még megkísérel- tem — már nem tudtam visszatérni a bányához.

A vállalat budapesti központjában kaptam beosztást (bár ez már — a bányától elzárva — eléggé formális volt), de innen kaptam járandósá- gaimat is. Eleinte még azzal foglalkoztam, hogy igyekeztem felkutatni a Sarmaságról az ország belsejébe irányított, szén- szállítmányainkat, vasúti kocsikat, amelyek nem érkeztek meg a címzettekhez. Pedig voltak ezek között Svájcba irányított küldemények is, mert a cég még oda is tudta exportálni a szilágysági lignitet (ami nem volt éppenséggel rossz tüze- lõanyag, olyan várpalotai jellegû, jól ahidrálható, és részleges szárítás után kellemes „energiahordozó”). Svájc akkoriban eléggé elszigetelt helyzetbe került és még ez a szén is jól jött, a tulajdonos Weiser-családnak pedig nyilván már jól kiépített kapcsolatai voltak arrafelé.

Október 15-e után azonban ez a „munka” már végképen csak látszat- tevékenységgé degradálódott, és az akkori Abbázia-kávéház fölötti irodáinkba is csak azért jártunk be néhányan, hogy megbeszélgessük a

„helyzetet”. Elõbb-utóbb már a budaiaknak nem is volt olyan könnyû átjárni az Oktogonra (akkoriban Mussolini-térnek hívták). Mellesleg azzal foglalkoztam, hogy családom (Pesten élõ nagynénémnek is zsidó szárma- zású férje volt) baráti körének tagjai között tartsam a kapcsolatot. Hordtam a svéd menleveleket a késõbb már nappal is zárva tartott sárga csillagos házakba. Ezek a papírok elõbb még valódiak voltak, késõbb már olyan sok volt belõlük, hogy egy részük már nyilvánvalóan hamisítvány volt, de különben is, egyre kevésbé lehetett hasznukat venni. A nyilasok, vagy a németek, ha ilyent valaki felmutatott egy-egy razzia során, egyszerûen eltépték a papírt és a tulajdonosa már is szállhatott fel a teherautóra, vagy állhatott be a sorba a többi „sárga csillagos” közé. Végül két barátomat (unokatestvérek voltak) kicsempésztem ilyen „megkülönböztetett” házak- ból és mindkettõjüket biztonságba sikerült helyezni egy József utcai lakásban, ahol egy munkás-család lakott. Onnan persze tovább adták õket, hogy hová mi sem tudtuk, egy ilyen láncolatnak egy személy csak egy igen rövid szakaszát ismerhette. A József utcai lakásnak is csak a címét tudtam, lakóinak nevét sem ismertem, otthon sem voltak, amikor a két gyereket

(külön-külön) otthagytam. Mindketten megmaradtak. A fiú 1946-ban ki- ment Ausztráliába, a lány úgy tudom még ma is Pesten él.

A fenyegetõ falragaszok, amelyek több ízben is megjelentek, felkonco- lást ígérve azoknak, akik nem teljesítik bevonulási kötelezettségüket, egy ideig mindig felsorolták a kivételezettek között a külföldi állampolgárokat.

Nálam mindig volt néhány román nyelvû irat: születési bizonyítvány, régi diákigazolvány stb., ami — ha komolyan megnézi hozzáértõ ember — ugyan nem sok biztonságot jelentett volna, de igyekeztem nem belekerülni egy-egy utcai igazoltatatásba, szerencsésen elkerültem a különféle házi razziákat is.

1944 karácsonyára bezárult az ostromgyûrû Budapest körül és mi le- vonultunk a Kossuth Lajos téri ház (ma a Szófia étterem mûködik benne, akkor sokkal elegánsabb volt, és Elysée-nek hívták) pincéjébe. Ott akkor már rengeteg ember zsúfolódott össze.

A lakás a III. emeleten, valamikor január elején bombatalálatot kapott, de mi és a velünk lévõ két barátunk, megúsztuk a január közepére már ténylegesen is frontvonallá vált terület bombázását, a tüzérség találatait, s az egyre közeledõ, immár kézifegyverekkel is vívott harcok következ- ményeit. A Parlament közelsége különösen nem tette „biztonságossá” a környéket, de hát ennél kevésbé exponált helyek sem voltak azokban napokban sokkalta biztonságosabbak. A Dunának szorított, elkeseredetten védekezõ német egységek és az egyre nagyobb erõkkel támadó oroszok nagy „tüzijátékot” rendeztek.

1944. január 18-án — anyám névnapja: Piroska nap volt — Pest felsza- badult.

7.

Amikor még javában folyt a víg színházi csata a Kossuth Lajos téri ház, amúgy is zsúfolt pincerendszere dugig megtelt ismeretlen emberekkel.

Volt közöttük sok olyan, akinek katona nadrág és szemmel láthatóan nem rászabott civil zakó, vagy pulóver volt a ruházata; egyiknek-másiknak látható, elkoszolódott sebhelyek „díszítették” több napos borostával kivert arcát. A benyomuló orosz elõõrsök és híradósok a pince zugaiban, a szén- raktárban, különbözõ helyeken sok eldugott, eldobált fegyvert és lõszert is találtak. A pincelabirintusban nem érezhették eléggé biztonságban magukat. Egy alhadnagy vezette szakasz, nem éppen kíméletesen iga- zoltatni próbálta az udvarra terelt férfiakat. Kiderült, hogy besszarábiai és románul megértjük egymást.

Két napig voltam az alhadnagy kísérõje, mint tolmács. Egy darabig azt kutatták vezet-e a Parlament pincéibõl, vagy a téren létesített, a hatalmas épület szellõztetõrendszeréhez tartozó aknákból földalatti folyosó a Duna alatt a Várba. Ilyent nem találtak, s a további kutatással fel is hagytak, mert idõközben visszavonták õket a frontvonalból. Ezután a szakasz — egy kis teherautó segítségével — azzal foglalkozott, hogy élelmiszerkészleteket kutasson fel és szállítsa azokat az Alkotmány utca és az akkori Vilmos császár út (ma: Bajcsy-Zsilinszky út) sarkán lévõ — ma már nem létezõ — kávéházba, ahol is egy közétkeztetésre berendezett konyhát mûködtettek.

Csak ámultam, hogy például a Stühmerék Szentkirályi utcai cukrász- dájában, illetve annak raktáraiban mekkora mennyiségben volt liszt, cukor, kakaó, szója és még sok minden más is. A volt Kovács E. M. csemege- üzletérõl nem is beszélve (a jelenlegi Ferenciek terén, a templommal szemben található csemege helyén, de nem a mai, megnagyobbított méret- ben). Miközben a Kossuth Lajos téri ház pincéjében idõs emberek, cukor- betegek haltak meg, és kis gyerekek jó, ha krumplit, babot kaphattak, egyszer naponta, meleg ételként.

Egy váratlan és gyors elvonulási parancs az akkori Balaton utcai (ma Stollár Bélau.) 16. sz. házban — ahol valamilyen parancsnokságuk és híra- dós központjuk mûködött — érte ezt az immár kellemessé vált társaságot, miközben én a ház hátsó részének egyik emeleti lakásában, annak egyik szobájában aludtam. Akkor már több éjszaka és nappal telt el úgy, hogy néha csak egy-egy félórát, órát szundikálhatott az ember, akár a romos utcákon eléggé döcögõsen bukdácsoló teherautóban. Mire felriadtam, már számomra teljesen idegen katonák õrizték a még elszállításra váró mûsze- reket, híradós felszerelést. Ezekkel nem tudtam szót érteni, õk is megle- põdtek, amikor az emeletrõl a zárt kapu felé tartottam az udvaron keresztül. Ugyanis amíg a házban õk tartózkodtak, az ott maradt lakókat a pince-óvóhelyrõl még nem engedték fel a lakásokba, bár azt hiszem azok sem igen akartak felköltözni, mert éppen a ház átmenetileg fontossá vált stratégiai helyzete miatt, nem nagyon volt biztonságos az emeleti lakásokban való tartózkodás.

Az õrség átadott egy járõrnek, aki már begyûjtött néhány hozzám hasonló magyart „egy kis munkára”, és — minek részletezzem? — másnap

„elsétáltunk” Gödöllõre. Csekély 36 km-es séta után, a volt premontrei gimnáziumban töltöttem pár napot, innen Ceglédre meneteltünk, most már elég sokan.

Jelentkeztem az új magyar hadseregbe. Be is osztottak jó néhányunkat szakaszokba, századokba és innen már vonattal vittek Debrecenbe. Itt nem szálltunk ki, egyre türelmetlenebbül vártuk mikor adnak át végre magyar parancsnokságnak. Ez azonban egyre késett, az idõ már március végére járt és minket még mindig — és ez egyre világosabbá lett — hadifoglyok- ként kezeltek.

Elterjedt a híre, hogy Temesvárra visznek, ott van egy nagy hadi- fogolytábor és nincs többé toborzás az új magyar hadseregbe. Csak jóval késõbb tudtam meg, hogy kb. ez idõ tájt jutott végképpen zsákutcába a moszkvaiaknak az az igyekezete, hogy az ott lévõ Stomm Marcell, a Don- nál lefagyott lábakkal fogságba esett egykori vezérõrnagy (majd altábor- nagy) legalább a nevét adja egy, az oroszokkal együtt harcoló magyar kato- nai egységnek. (Bár lehet, hogy mindez jóval korábban történt, én minden- esetre késõbb így hallottam.) Stomm azonban nem vállalta — még formáli- san sem — mert „kötötte” az esküje. Így egy esetlegesen fölállítandó, har- coló magyar alakulatnak nem akadt eléggé magas rangú, ismert nevû vezetõje, és az oroszok nem erõltették a magyar egység szervezését. Igaz, arról is keringtek hírek akkoriban, hogy egy ilyen lengyel alakulat, amikor úgy adódott, éppen a németek oldalán fordult szembe az orosz erõkkel.

Mindenesetre így vagy úgy, de megszûnt a lehetõsége annak, hogy kato- naként kikerüljek a táborból.

Az a hír, hogy a mi Debrecenben várakoztatott szerelvényünk Temes- várra tart, arra késztetett, hogy felhagyjak mindenféle szökési kísérlettel, hiszen — úgy gondoltam — akár hol is van az a tábor szülõvárosomban, vagy annak közelében, ott valahogyan biztosan megtalálom a módját an- nak, hogy „lelépjek”, valamelyik állomás és a láger közötti úton, hiszen aligha van valaki közöttünk, aki jobban ismerné a terepet, mint én. Leg- rosszabb esetben is sok mindenkit tudok majd értesíteni, akik valamilyen módon tehetnek valamit az érdekemben.

Amikor egy éjszakai vonatozás után, a hajnali derengés világosságánál kinéztem a tájra, nem tûnt ismerõsnek, pedig a menetidõ szerint, már a bánáti alföldön kellett volna járnunk. Hamar kiderült: nem is arra felé járunk!

A temesvári táborban — és persze ezt is csak késõbb tudtam meg — sok volt a tífuszos beteg, számuk egyre nõtt, s ezért a mi vonatunk irányt változtatva, elõször Mármarossziget felé fordult, majd onnan is eltért és meg sem állt Foc

saniig, ahol akkoriban néhány tízezer ember — különféle² nemzetiségûek — zsúfolódhatott össze.

Május elején már a Moszkva melletti Lublinóban voltam, dolgoztam, mint rajzoló az ottani vagongyárban, októberben pedig a nevezetes 27/b jelû táborban, Krasznogorszkban (ugyancsak közel Moszkvához), az akkor már antifasiszta iskolaként ismert különleges intézményben voltam.

8.

Azokat a hadifoglyokat, akik vállalták, hogy a Vörös Hadsereg alaku- lataihoz, esetleg partizán egységekhez csatlakoznak (és a szovjet szervek el is fogadták jelentkezésüket), mert harcolni kívánnak a fasizmus ellen, megfelelõ „iskolákon” készítették fel vállalkozásukra. Magyarok és nem csak magyarok is voltak szép számmal ilyenek, elsõsorban még azok közül, akik a háború elsõ éveiben estek hadifogságba. Errõl különben részletesen írt Földes Pál Partizánemlékek címû könyvében, amelynek egy nekem dedikált példánya itt van a polcomon. Kár, hogy a második kötet elkészí- tésére már nem maradt ideje.

1945-ben már nem kellett partizánmunkára felkészíteni volt hadifog- lyokat, az iskolák egy része megszûnt, de helyettük létrejött a kraszno- gorszki antifasiszta iskola, fõleg németek és magyarok részére. A magyar tagozatot — miután az emigrációban volt vezetõk nagy része akkor már régen haza tért (Rákosi, Vas Zoltán, Andics és mások) Weiss [Orosz]

Nándor, Berzeviczy Gizella, majd Schmidt [Lehel] Artúr vezették. Egy-egy elõadást még tartott ott Bokányi Dezsõ leánya, Földes is, és Hidas Antal. Itt ismerkedtem meg Örkény Istvánnal, akivel — már csak irodalmi vonzalmaim miatt is — jó barátságba keveredtem. De itt volt Cseterki Lajos, aki késõbb az Elnöki Tanács titkára is volt, Szalóky Lambert (a pedagógusok szakszervezetének késõbbi titkára), és sokan mások. Errõl nem kell bõvebben szólnom, hiszen Örkény két könyvben is írt az itteni dolgokról: Amíg idáig jutottak és A lágerek népe (utóbbi valamilyen akkori újságban folytatásokban is megjelent) hû képet ad errõl a különleges állapotról, még hozzá olyan valaki tollából, aki maga is átélte azt.

Aki még ma is él akkori társaim közül (és akirõl tudok), az Dobay Aladár, aki egyébként hazatérésem után néhány évig közvetlen munka- társam is volt, de errõl majd késõbb még szólni fogok.

Magyar történelmet elsõsorban Andics és Mód Aladár munkáiból tanultam, filozófiát pedig leginkább Engels írásaiból, de Rudas László is nagy hasznomra volt. A bolsevik párt történetének sztálini variánsa olyan volt, amilyen, de akkoriban mindenütt ezt olvasták.

A hat hónapos tanfolyam után én is „asszisztens” lettem és további két

— egyenként hat hónapos — tanfolyamon tartottam elõadásokat és vezet- tem gyakorlatokat. Sõt, egy rövidített — talán kéthetes — kurzust is vezet- tem, volt törzstáboromban: Lublinóban. Persze elsõsorban a magyar tör- ténelem egyes kiemelkedõ szakaszait adtam elõ szívesen (szabadságharc, Tanácsköztársaság stb.), de kedvenc témám volt a nagy francia polgári forradalom is, mert ekkorra már tudtam, hogy mi a különbség Démoulins, vagy Danton, illetve Marat vagy Robespierre között, miben különbözött 1793 az 1789-tõl. Ezekben a történelmi tárgyú elõadásokban persze különösen bõ teret szenteltem mindig a vonatkozó irodalomnak. Az isko- lának eléggé jelentõs könyvtára volt. Itt találkoztam elõször — többek között — József Attilával is.

A kultúrmûsorokat közösen szerveztük Örkénnyel. Irodalmi matiné- inkre õ írta a szöveget és tartotta az elõadásokat, Mathézer János és én mondtuk a verseket, szövegeket. Akkor még eléggé terjedelmes tirádákat tudtam kívülrõl a Tragédiából is és vagy 50 vers — fõleg Petõfi, Ady természetesen — még majdnem pontosan élt az emlékezetemben. De mint már mondtam: volt magyar nyelvû szépirodalom bõven a könyvtárban.

Írtunk színdarabot is, szimbolikus „tanmesét” a tõkés és a proletár harcai- ról, a forradalom gyõzelmérõl. El is játszottuk nagy sikerrel. Miután panto- mimszerû elõadás volt, a németek is megértették. Lukovszky László festõ- mûvész–grafikus (talán még megvan valahol Miskolcon, vagy a környé- kén) és Cseterki „alakították” a nõi szerepeket.

Sok és sokféle embert ismertem itt meg. Talán saját magamat is. Minden- esetre a korábban csak zavaros, romantikus — nem lázadozó, legfeljebb csak

„berzenkedõ” — „ellenzékiségem”, szóval ez az én „Jakobinusságom” (mert korábban talán ilyennek hittem magamat) itt töltõdött fel valóságos és általában helyes tartalommal, és nem vitás, hogy itt találtam meg a helyesebb

„menetirányt”. Ez persze korántsem jelentette azt, hogy késõbb — de igazán nem sokáig — magam is ne lelkendeztem volna a „vas és acél országáért”.

De azt hiszem, hogy a kezdetekben — 1949 vége tájáig biztosan — a többséggel együtt, nyugodtan vállalhattam önmagamat és nézeteimet, tetteimet.

Bizonyos dolgokat persze több részletben is át kellett késõbb értékelni.

Elõször talán úgy 1952 és 54 között, s azután 1968-tól kezdve — bizonyos részleteket illetõen — többször is. Az elsõ nagy önvizsgálatra a koncepciós perek (bár akkor még nem így neveztük ezeket) kényszerítettek, hiszen áldozataik kötött sok ismerõsöm, munkatársam, sõt: barátom is volt. Bá- nyászok, kiváló szakemberek: Papp Simon, Binder Béla, Káposztás Pál

(elsõ mûszaki fõnököm a MÁSZ-nál), Dzsida László (elõdöm a MÁSZ elnöki titkárságán), Krupár Géza (elsõ aspiráns-vezetõm, az Intézet Bányamûvelési Osztályának vezetõje, akinek késõbb utóda leszek), Hansági Imre, akihez szakmai kapcsolatokon kívül családi barátság is fûzött és fûz szerencsére — még ma is, mert a többiek — akiket említettem és akiket nem — már nincsenek. Abban az idõszakban a párt és a tömegek kapcsolatainak problematikája állította elém a megválaszolásra váró kér- dõjeleket. Egyiket-másikat már csak a történelem segített tisztázni esetleg egy jó évtizeddel késõbb. A második korszak, amikor az értékrendek metamorfózisa fölött meditálni lehetett már a gazdaság, a demokrácia és a hatalom kérdései, ezek egymáshoz való viszonyát helyezte elõtérbe. Nem tagadom: voltak olykor kételyeim (igaz, ekkor már más pozícióból is szemlélhettem a világot), bosszantott a vezetés nehézkessége, a döntések lassúsága, a tehetségtelenség. Annyit azonban mindig tudtam, hogy nin- csenek dogmák, a változás a dolgok természetes rendje, és hogy a gazda- sági-társadalmi folyamatok „irányváltozásai” ugyanúgy függnek bizonyos

„peremfeltételektõl”, akár a természet jelenségei, és annyira talán sohasem voltam „rövidlátó”, hogy azt higgyem: mindenütt máshol jobban mennek a dolgok és csak nálunk vannak bajok, csak itt vannak problémák. Igaz:

sokszor kellett arra a következtetésre is jutni, hogy sok jó kezdeményezés akad fenn a bürokrácia, vagy — ami még rosszabb — a meg nem értés, vagy az irigység rostáin, a butasággal szövetkezett rosszindulaton.

Optimista vagyok és nem megalkuvó. A világ átalakul — többször is megtette ezt már a múltban; csakhogy nincs most túl sok alternatíva, vagy jobb lesz, vagy semmilyen.

De itt most nem világnézetemet kívánom igazolni, vagy magyarázni, ez az írás nem ebbõl a célból készült. Így is túl sok benne a „meditáció”, a puszta tényközlés helyett. Ennek az életrajzi vázlatnak tulajdonképpen

„tényfeltáró” szerepet szántam és nem valami mást. Bennem van a hiba, ha idõnként el-elkalandoztam. Nem, nincsen szándékomban, hogy újra írjam, valamilyen „javított” formában ezt a szöveget, így hagyom, amint az elsõ nekifutásra megfogalmazódott. Beletoldani nem akarok, így is túlmére- tezõdött kihúzni éppenséggel lehetne belõle elég sokat, de most már így marad, ahogyan „in statu nascendi” megírtam. Válogatni — igen, azt lehet belõle. No meg a géphibákat, azokat — ha észreveszem — kijavítgatom.

Azok nem olyanok, mint az élet. Az életét utólag nem korrigálhatja senki, azon már javítani nem lehet. Olyan az, olyan is marad, amint ki-ki megélte a magáét. Az enyém is.

9.

1947 decemberében már (már?) ismét Pesten voltam és 1948. január 15- én léptem be a MÁSZ Rt.-hez, az államosított szénbányászat akkori köz- ponti irányító szervéhez. Dr. Láng János (Krasznogorszkból jött haza õ is) volt az elnök, Dobay Aladár a titkárság vezetõje. Itt találkoztam újra volt szilágysági fõnökömmel: Toponárszky Pállal.

1947 októberében a MÁSZ Rt. megszûnt, átalakult az akkori — még szocdem vezetés alatt álló Ipari Minisztérium egyik fõosztályává.

A minisztériumi pályafutásomat a Tervcsoport vezetõjeként kezdtem és a Szénbányászati Fõosztály fõmérnökeként fejeztem be, 1951 novembe- rében. Közben a minisztérium neve, szervezete és az én beosztásom is többször változott. Lényegében az akkor elkezdett „tervutasításos”

tervgazdálkodás elsõ lépéseit mi: egy mindössze négy fõbõl álló kis csoport (Dobay, Pongrácz Róbert, Varga Frigyes és én) próbáltuk megtenni. késõbb már persze nagy létszámú osztályként.

Az elsõ üzemgazdasági osztály szervezésében is részt vettem. Bóday Gábor (akkor még, mint Czekéliusz Günther) volt az osztályvezetõje, és micsoda remek, fiatal gárda volt körülötte: Trethon Ferenc, Pál László, Jakab Lajos, Forgács Zoltán és a többiek.

Késõbb megalakult a Szénbányászati Fõosztály, Ajtay Zoltán lett a fõosz- tályvezetõ, én a fõmérnök (akkor így hívták a fõosztály mûszaki vezetõjét).

1950–51-ben azonban már nem volt „leányálom” a szénbányászat miniszte- riális mûszaki vezetõjének lenni. Egykori munkatársam, most is kedves barátom Sztraka János éppen mostanában publikálta az elsõ ötéves terv idõszakáról készített remek kis könyvecskéjét, amelyet az OMBKE adott ki.

Még az õ természetes kedélyességébõl fakadó humora mögül is kiolvasható annak a kornak a sok-sok nehézsége, a vajúdás fájdalmai és — néha — annak tragédiái is. Néhány passzusban rólam is szó esik ebben az írásban.

Megkezdõdtek a koncepciós perek, közöttük a magyar „sahti-per” is.

Hiába, valahogyan meg kellett félemlíteni az üzemek, vállalatok vezetõit.

(Most olvastam a HVG-ben, hogy Romániában bíróság elé állítják a tervüket nem teljesítõ erõmûvek igazgatóit, amitõl persze nem lesznek jobb minõségûek a turbinák, vagy a tüzelõanyag!)

Mi sem tudtuk akkoriban elérni, hogy minden csapat, minden mûszakban, minden ember, csak egy, csak egyetlen egy lapáttal többet tegyen a csillébe, mert éppen csak ennyi hiányzott ahhoz, hogy behozzuk egyre krónikusabbá váló lemaradásunkat a TERV-tõl.

Tervhivatali partneremet, egyébként is jó barátomat, Hansági Imrét egy

„szép” napon (vagy inkább: éjszakán, ez volt akkor a „divat”) elvitte az ÁVH. Három kis gyermeke volt. Nem akartam kivárni, míg rám kerül a sor.

1950-ben indult az aspirantúra intézménye, 1951 nyarán én is jelentkeztem felvételre, bár nem nagyon értettem még akkor, mit is jelent aspiránsnak lenni; annyit mindenesetre tudtam azért, hogy tanulni lehet és utána — meg közben is — valahogyan tudománnyal, kutatással lehet majd foglalkozni, 1951. november 15-ével a miniszter elengedett a minisz- tériumból. Talán õ sem bánta — és még néhányan mások sem — hogy elmegyek. Én biztos, hogy nem bántam meg, pedig ez akkor komoly anyagi vesztességgel járt.

A TMB munkahelyemül a BKI akkori elõdjét, a Szénbányászati Ipari Központi Kutató Laboratóriumot jelölte ki. Osztályvezetõmet, egyben as- piránsvezetõmet, Krupár Gézát vagy két hónap múlva ugyancsak letartóztatták. Dr. Horváth József — nem túl aktív — irányításával dolgoz- tam tovább. Témám közismert: a bányakárok, a kõzetmozgás különbözõ földalatti üregek — fejtések — fölött.

A kandidátusi disszertációm 1954 végére elkészült és 1955 február 1- jével — miniszteri hozzájárulás, akadémiai ajánlás, akkoriban ez még így ment, — alapján — Zambó János, az Intézet akkori igazgatója, kinevezett a BKI Bányamûvelési Osztályának vezetõjévé, lényegében tehát 1951 novemberétõl 1980 júliusáig ez az intézmény volt a munkahelyem. Bizo- nyára jó, talán még alkotónak is nevezhetõ kölcsönhatás alakult ki közöt- tünk. Az Intézet, pontosabban az ott dolgozó munkatársak, a maguk sokféle és változatos ismeretanyagaival mindenesetre sokat adtak nekem, s talán valamit nekem is sikerült adnom nekik. Már osztályvezetõként is, de késõbb — magasabb beosztásaimban — mindig azt tekintettem legfontosabb feladatomnak, hogy a beosztottaim részére biztosítsam a legmegfelelõbb munkalehetõségeket, körülményeket. Úgy éreztem nem nekik kell miattam lenniük, hanem nekem kell miattuk lennem. Így talán kevesebb egyéninek mondható eredményt hagytam magam után, de a jó kutatók, kutatócsoportok, osztályok és talán az egész intézmény többet tudott produkálni és a többség meg is találhatta önmagát, szellemi kielégültségét munkájának eredményeiben. Különösen 1968 után.

1964-ben a BKI Bányászati Fõosztályának vezetõje, 1966. augusztus 1- jén pedig az Intézet igazgatója lettem. Az önálló BKI történetében a leghosszabb ideig — 13 évig — én vezettem az intézményt. 1979-ben a BKI és a BÁTI egyesült: Központi Bányászati Fejlesztési Intézet lett az össze-

vont, új szervezet neve. Aktív munkásságom utolsó néhány hónapjában ennek, a KBFI-nek lettem kutatási vezérigazgató-helyettese. Az össze- vonáskor kissé túlméretezett intézmény sok „ballasztot” hurcolt magával, ezek azóta, azt hiszem, jórészben leépültek.

Intézeti munkásságomról már mások — volt munkatársaim, fõnökeim

— kellett, hogy szóljanak. Ez már életem olyan szakasza, amely a tegnap és a ma „nyilvánossága” elõtt zajlott, és nem én vagyok hivatva értékelni intézeti „szereplésemet”. Némi bepillantást adhatnak ehhez azok a publi- kációk, amelyeket az ide csatolt jegyzék tartalmaz, és véleményt mondhat- nak volt közvetlen miniszteriális feletteseim, mint Faller Gusztáv, Tóth Miklós, mindenekelõtt volt munkatársaim, akiknek hosszú sorából nagyon sokakra emlékezem vissza szívesen, akár magas képzettségû mûszaki- gazdasági szakemberek voltak, mint pl. Husz Nándor, Fekete Sándor, Takács Pál, Vojtek Éva, akár éppenséggel „fizikaiak”, mint mondjuk Korda Imre, a Sikli „bácsi” és még sokan mások, közöttük közvetlen segítõ- társaim: Kain Klári, Kenyeres László és még nagyon-nagyon sokan. Nem akar kiemelés lenni — ne haragudjon érte senki — bizonyára vannak akiknek puszta véletlen folytán most „nem ugrik be” a neve, és hosszú is a sor: Klemencsics István, Zoltán Tamás, Csabay Ákos, Korbuly József, sze- gény Halmos Károly, Fölföldy László, Kovacsicsné, Bodonyi József, Farkas Béla és Lehotay, Takács Jóska és Piskó Antal, Cornidesz Pista és Pappék Tatabányáról, Kiss József, Kémeth László (milyen nehéz volt megnyerni a

„tatabányaiakat” a mi közössé vált ügyünknek ?!), s még nem említettem Bubics Györgyöt, Pantó Dénest, de hiszen ott vannak az adminisztráció kiváló dolgozói: Lesiczky Aliz, a terv, a statisztika, a munkaügy, a bérszám- fejtés szerény és fáradhatatlan csapatai. Azok is velem vannak emlékükkel, akiket itt most név szerint nem említettem, de — ismétlem — nem írhatom ide majd 30 esztendõre visszatekintve mindazok nevét, akikkel egy „fedél”

alatt dolgoztunk és, akik kedvesek és — mi több — fontosak voltak a szá- momra. Azokat, akikkel még ma is együtt vagyok — Schmieder Antal, Kesserû Zsolt és mások — pedig majd ki is felejtettem a sorból, de ez már azt hiszem csak azért is természetes, hiszen õket még mai munka- társaimnak tekinthetem.

Amit az intézeti munkában mégis különösen fontosnak tartok, az egy- részt a nemzetközi kapcsolataink kiszélesítése és megerõsítése, ezt mindig is nagyon fontosnak ítéltem¹. Próbáltam tenni valamit azért, hogy a lehetõ legtöbben lássanak külföldi intézményeket, lássák közvetlenül is, hogy hogyan csinálják mások. Fontosnak tartottam olyan missziókat is, mint

amilyet — nem is akár hogyan — Elekes Bandi teljesített Marokkóban, vagy a „pajzsosok” a Ruhr-vidéken, a „vizesek” Arizonában, és más hason- ló kisebb-nagyobb vállalkozásokat. Majd elfelejtettem Cornidesz Pista mûködését Japánban. Lehet, hogy mást is elfelejtettem, legalább is most éppen nem ötlik fel a múlt „homályából”. Majd megbocsájtanak. Remélem.

Mindenképen nagy dolog volt az 1968-as fordulat végrehajtása: az önálló vállalatként mûködõ intézet elindítása az új gazdasági mechaniz- mus útján. Ha ezt a feladatot akkor meg lehetett oldani — mert azt hiszem:

megoldottuk, akkor ez éppen a jó „csapatnak” volt köszönhetõ.

Az új gazdasági mechanizmus elsõ évei — ha nem is voltak túlságosan könnyûek — sok pozitív irányváltozást hoztak. Vékonyabbak lettek a kutatási jelentések, de több lett a gyakorlatban is mûködõ berendezés (pl.

automatikák), a megvalósított technológia.

Kár, hogy késõbb az állandó módosítások, szigorítások, a „fékek”, aho- gyan akkoriban mondtuk, a kezdeti lendületet, a fejlesztési, mûszerbeszer- zési lehetõségeket egyre jobban korlátozták. Pedig akkoriban az volt egyik

„vezérelvem” — s ezt nem gyõztem eléggé hangsúlyozni „fölfelé” is és

„lefelé” is —, hogy arra kell törekedni, minél többet és minél pontosabban tudjunk mérni. Természeti jelenségeket, mûszaki folyamatokat csak akkor fogunk tudni igazán jól megismerni, s eme ismeretek alapján szándékaink szerint szabályozhatóvá tenni, ha minél több kvantitatív, számszerû adattal rendelkezünk a vizsgált anyagról, a fizikai változásokról, a környezetbe való emberi beavatkozás hatásairól és kölcsönhatásairól. Az új stílusnak megfelelõen azt szoktam akkoriban mondogatni, hogy „a tudomány pia- cán az tud jobb és frissebb áruval jelentkezni, aki többet és jobban mér, és méréseinek adatait jobban is tudja értelmezni.” Néhány nagyobb mûszer beállítása, az elsõ Hewlett-Packard számítógépek használatba vétele — ezek igazi sikereket jelentettek számomra, noha természetesen nem én dolgoztam ezekkel a berendezésekkel. Ugyanilyen sikernek kell minõsíteni a Kartács utcai telephely felszámolását és a Mikovonyi utcai új épületek üzembe helyezését, vagy a tatabányai telephely fejlesztését. Az elsõ nagyrobbantások végrehajtása Budapest lakóházai között (a Dráva utcai

1Részt vettem az IBG (Internationales Büro für Gebirgsmechanik = nemzetközi Kõzetmechanikai Iroda) alapításában (1958) és annak munkájában. Itteni elõadásaim az NDK Tudományos Akadémiájának kiadványaiban jelentek meg. Munkabizottsági üléseket szer- veztem Budapesten. 1966-tól a „Komité” tagja vagyok? a Bányászati Világkongresszusokat szervezõ Nemzetközi Szervezet tagja. Itteni munkámért kaptam „Krupinszki”-díjat, 1988-ban tiszteletbeli tagjává választottak.

amilyet — nem is akár hogyan — Elekes Bandi teljesített Marokkóban, vagy a „pajzsosok” a Ruhr-vidéken, a „vizesek” Arizonában, és más hason- ló kisebb-nagyobb vállalkozásokat. Majd elfelejtettem Cornidesz Pista mûködését Japánban. Lehet, hogy mást is elfelejtettem, legalább is most éppen nem ötlik fel a múlt „homályából”. Majd megbocsájtanak. Remélem.

Mindenképen nagy dolog volt az 1968-as fordulat végrehajtása: az önálló vállalatként mûködõ intézet elindítása az új gazdasági mechaniz- mus útján. Ha ezt a feladatot akkor meg lehetett oldani — mert azt hiszem:

megoldottuk, akkor ez éppen a jó „csapatnak” volt köszönhetõ.

Az új gazdasági mechanizmus elsõ évei — ha nem is voltak túlságosan könnyûek — sok pozitív irányváltozást hoztak. Vékonyabbak lettek a kutatási jelentések, de több lett a gyakorlatban is mûködõ berendezés (pl.

automatikák), a megvalósított technológia.

Kár, hogy késõbb az állandó módosítások, szigorítások, a „fékek”, aho- gyan akkoriban mondtuk, a kezdeti lendületet, a fejlesztési, mûszerbeszer- zési lehetõségeket egyre jobban korlátozták. Pedig akkoriban az volt egyik

„vezérelvem” — s ezt nem gyõztem eléggé hangsúlyozni „fölfelé” is és

„lefelé” is —, hogy arra kell törekedni, minél többet és minél pontosabban tudjunk mérni. Természeti jelenségeket, mûszaki folyamatokat csak akkor fogunk tudni igazán jól megismerni, s eme ismeretek alapján szándékaink szerint szabályozhatóvá tenni, ha minél több kvantitatív, számszerû adattal rendelkezünk a vizsgált anyagról, a fizikai változásokról, a környezetbe való emberi beavatkozás hatásairól és kölcsönhatásairól. Az új stílusnak megfelelõen azt szoktam akkoriban mondogatni, hogy „a tudomány pia- cán az tud jobb és frissebb áruval jelentkezni, aki többet és jobban mér, és méréseinek adatait jobban is tudja értelmezni.” Néhány nagyobb mûszer beállítása, az elsõ Hewlett-Packard számítógépek használatba vétele — ezek igazi sikereket jelentettek számomra, noha természetesen nem én dolgoztam ezekkel a berendezésekkel. Ugyanilyen sikernek kell minõsíteni a Kartács utcai telephely felszámolását és a Mikovonyi utcai új épületek üzembe helyezését, vagy a tatabányai telephely fejlesztését. Az elsõ nagyrobbantások végrehajtása Budapest lakóházai között (a Dráva utcai

1Részt vettem az IBG (Internationales Büro für Gebirgsmechanik = nemzetközi Kõzetmechanikai Iroda) alapításában (1958) és annak munkájában. Itteni elõadásaim az NDK Tudományos Akadémiájának kiadványaiban jelentek meg. Munkabizottsági üléseket szer- veztem Budapesten. 1966-tól a „Komité” tagja vagyok? a Bányászati Világkongresszusokat szervezõ Nemzetközi Szervezet tagja. Itteni munkámért kaptam „Krupinszki”-díjat, 1988-ban tiszteletbeli tagjává választottak.