utcai Képtárban, az bizonyára észreveszi ezeket a sajátságos tematikai, tartalmi vonulatokat.
Ám ezzel együtt azt is tapasztalhatja: szó sincs itt valamiféle mereven elkülönülő művészi út- vonalról. Viszontlátjuk itt az analitikus, réteges agyagkezelést, a festékanyagok ritmikus, la- konikus felhasználását, nem beszélve a figurák karakterizáló, általánosító megformálásáról.
Más kérdés, hogy alkalmanként a kollektív eszmeiségű, archaikusabb fogalmazású plasztikák valósággal ellenpontozzák az individuálisabb töltetű, dinamikusabb hatású szobrászi megol- dásokat. Máshol meg a kétféle élménykör szorosabban összefonódik. Ilyenkor a történelmi és aktuális tartalmak mintegy átjárják, értelmezik egymást, ahogy ezt például a falakba burkolt
balladai asszony motívuma dokumentálja. Mozgásban, alakulóban van tehát Kotsis Nagy művészete. Igaz, a tematikai, gondolati csomópontok már meglehetősen határozott körvona- lakat mutatnak, az alakító eszközök területén azonban a bizonyosságok és a lehetőségek vias- kodását érzékeljük.
Egy fiatalabb művésznél az ilyen küzdelem már-már természetes. Előbb-utóbb ki kell sza- kadni a nagyhatású mester bűvköréből, majd rátalálni az egyénibb hangra. Csakhogy Kotsis Nagy Margit esetében bonyolultabb a helyzet. Mert a késve induló művészek közé tartozik.
.Ráadásul nem áll mögötte meghatározó érvényű szakmai atyamester. Jóllehet a kolozsvári fő- iskolán egyebek között mintázást is tanult, végzettségét tekintve mégis iparművész. Nem csoda így, ha az alkotó a mindent bepótlók és a mindenről tudni akarók igyekezetével munkálkodik.
93 József Attila Tudomáivycc.'
Magyar Irodalomt Jrté.icti Tanszékek Könyvtára
\ Szeged, Egyetem u.-A—öyf 6722