R Ö Z S A E N D R E
Csak dolgozni, szeretni, gyermekét fölnevelni, hogy szülőjét ne szidja:
az ember dolga ennyi.
Mit ér az áldozat, ha gerinced tört alatta?
Kitagadó örökség,
ha mit sem hagysz magadra!
A méltó élet
Egérút vár csak? Usgyi!
Vakbuzgó vértánusdi, míg érdemes pogány nincs, Dugovicsként lebukni!
Pótolhatatlan példány az ember. Néha fél tán, de munkáljon, szeressen magához mérve, méltán.
csak csonkább. Csák annyi becsülettel, amennyit mibennünk lel, nő fel a gyermekünk is.
S hol hamis pénz is elkel — Csonkhoz fent csonk —
Élezze ki-ki sorsát szikrázóbb kínok élén!
A balga mártíromság a hálálnák falaz csak;
s mert minden holnap — aznap, úgy szolgálod, ha már ma maradni mersz szabadnak.
ódd, mit a hűség rótt rád!
Nem kiált senki ócskást:
közkincset adsz tovább, ha kiálltad ember-próbád!
H O R G A S BÉLA
Képaláírások
[SZENTKÉPEK]
Forró darazsák, indigó-kék pillék
a mézcsorgató cserfákra jártak gyerekkoromban,
volt a nyár titokzatos és mégis érthető;
szentképeivel, 0
állataival,
gazdátlan csillagaival, melyek fölgyújtották az összeszáradt mezőket;
fiatal fenyveserdők lángolták egész éjszaka, sercegtek mint a zsír.
[TEHÉNBÖR]
tehénbőr cipőmben
ezerkilencszáz után hetvenötben most éppen most
végig a Népstadion úton talpig tehát föl-szerelve bár a bolytól el-szakadva láthat akárki bak-tatok a két tehénre gon-dolok Cédrusra Zsuzsára apám fiára
gyerekkorára
orromban lucernás felhők szívemben aggodalom mondják a tehénbőr
megbarnul s mint az okádék egy idő után
lehet
a le-hetőség adva van az ember baktat bolytalan én például
most éppen most
magam élére-végére vágok s vágtatok
persze ráérősen
talpig a barna tehénbőrben
[PILLANTÁS]
Ez a kertvendéglő
mértéktartó mocskával, a tavalyi döglött macskával, a lyukas hullámlemez korláttal, a féloldalas raktártetőn halmozódó'
rozsdás vasszékek, törött asztalok csontvázaival, s ahogy a májusi szél olajfaillatot
és lekváros papírt sodor
a Népstadion úton a Városliget sétányairól az asztalok lába közé,
lábaink és terítő-rojtot fonogató ujjaink alá, míg a vendéglő szablyás oroszlánja
a papírszalvétáról lelépve szertartásosan föltálalja zsíros tarhonyánkat
(bár a leves, a leves igazán élvezetes volt csészéből, palacsintatésztával), és mi fogyasztunk elmerengve, piszok és elegancia'otthonos dombján,
oly családiason cuppogva, morzsolgatva és a maradék husikát kipiszkálva, nyelve, térdig tocsogó napfény-pocsolyákban;
tehát ez az egész megcsinált és műgonddal szétrendezett összkép
az amforákban tenyésztett muskátlikkal együtt: észrevétlen —
nincs nézője pillantásra sem.
[PILLANATKÉP]
Nem, ilyen öreg és erős nem vagyok, ilyen csontos, inas, kráteres arcú téglafej, nagyméretű koponyámon a ritkás kukoricahaj csupált bozontjá- val, sötéten kiálló tarkó-tövisekkel a zápor után fölizzó délután ferde sugarában, nem, szavamra nemcsak ez vagyok és a fényképész sem ilyen- nek lát csupán, nem, dehogy, taszítva magamtól, gyanakodva, a közeledőt, ki az és mi hírt hoz, nem, szél és napsütés kockájába zárva, egy erkélyre kitett vesszőkosár huzatos ölében zord-mogorván tűrni a fekete űrből idehullámzó zsibongást, csillagok hideg vakolatporát, fülelni földalatti for- tyogást, nem, sötét szemgödörből nézni fürge világot, ez csak egyetlen pillanatom ténye, mit a fényképész egyszemű gépe változataim filmjéből kimetsz, ez csak az egyik létező.
[ALATTI MIND]
(esztendeink sasszárnyakon röpülnek) (a raktársötétség ablakai tárva vár- ják fiókáikat) (viharmagasban tűzsugarú dübörög át) (loncsosabb tartal- maink az agyagdagasztó elefánttalphazában szortyognak álmosan) (alak- talan földbuborékok iszapzöldje a szín) (alatti mind) (sok márgás súlyos- ság csuszamlik szét) (vadállatmammogás) (tolódik-türemlik reng és va- kon tátogó kopoltyún ki hideg láva buggyan be üreget önt el tölt így alvad meg izzó agyaralakzatok talajomlasztó dühében mennyezetet repeszt az izzadtságos hát zsírpúpja) (szándékaink elheverednek fátyolosan csöpp- jeiket tikkadt por issza fel elhal epicentruma sáncaiba visszasötétedik) (ragyogás tompa héj-éj-fal kényétől döbben) (álomesővíz rohasztotta jára- tokban vinnyogássá fajul) (csíra-terv-tok-táj elkérgesedik marad áramlat alig érintette hullámló homályban heve) (kocsonyás tűz torpan hideg büty- kösödésbe) (bányarobaj-hangzatokra töksüketség borul hó-korom)
23
