Magyarország 2025-ben és kitekintés 2050-re
Tanulmánykötet
Nováky Erzsébet 70. születésnapjára
Arisztotelész Kiadó
Magyarország 2025-ben és kitekintés 2050-re
Magyarország 2025-ben és kitekintés 2050-re
Magyarország 2025-ben és kitekintés 2050-re
Tanulmánykötet
Nováky Erzsébet jövőkutató kollégáinak és barátainak írásai
Arisztotelész Kiadó Budapest, 2016
Magyarország 2025-ben és kitekintés 2050-re
Tanulmánykötet
Nováky Erzsébet jövőkutató kollégáinak és barátainak írásai
Arisztotelész Kiadó
Budapest, 2016
Szerzők:
Antalóczy Katalin, Bartha Zoltán, Benedek András, Bernschütz Mária, Besenyei Lajos, Deák István,
†Diczig István, Dörnyei Krisztina, Gáspár Tamás, Hullám István, Kappéter István, Kiss Endre, Kiss Éva, Koncz Gábor, Korompai Attila, Kristóf Tamás, Lentner Csaba, Majoros Pál, Meskó Bertalan, Moldicz Csaba, Monda Eszter, Novák Tamás, Nováky Erzsébet, Pólyi Csaba, Roncz Judit, Schmidt Péter, S.
Gubik Andrea, Szabó Mátyás, Szanyi Miklós, Szilágyi Gyula, Tóth Attiláné, Tóthné Szita Klára, Vass Zoltán
Szerkesztők: Tóth Attiláné és S. Gubik Andrea
Lektorok: az MTA IX. Osztály Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Bizottság tagjai
ISBN 978-615-5394-03-4
© A szerzők, 2016
© A szerkesztők, 2016
© Arisztotelész Kiadó, 2016
Minden jog fenntartva, beleértve a bárminemű eljárással törtnő sokszorosítás jogát is.
Kiadó: Arisztotelész Kiadó, www.arisztotelesz.hu
Nyomda: GNR Szolgáltató és Kereskedelmi Bt., www.gnr.hu Borítóterv: Gyurán Andrea, www.egyforma.hu
Szerzők:
Antalóczy Katalin, Bartha Zoltán, Benedek András, Bernschütz Mária, Besenyei Lajos, Deák István,
†Diczig István, Dörnyei Krisztina, Gáspár Tamás, Hullám István, Kappéter István, Kiss Endre, Kiss Éva, Koncz Gábor, Korompai Attila, Kristóf Tamás, Lentner Csaba, Majoros Pál, Meskó Bertalan, Moldicz Csaba, Monda Eszter, Novák Tamás, Nováky Erzsébet, Pólyi Csaba, Roncz Judit, Schmidt Péter, S.
Gubik Andrea, Szabó Mátyás, Szanyi Miklós, Szilágyi Gyula, Tóth Attiláné, Tóthné Szita Klára, Vass Zoltán
Szerkesztők: Tóth Attiláné és S. Gubik Andrea
Lektorok: az MTA IX. Osztály Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Bizottság tagjai
ISBN 978-615-5394-03-4
© A szerzők, 2016
© A szerkesztők, 2016
© Arisztotelész Kiadó, 2016
Minden jog fenntartva, beleértve a bárminemű eljárással törtnő sokszorosítás jogát is.
Kiadó: Arisztotelész Kiadó, www.arisztotelesz.hu
Nyomda: GNR Szolgáltató és Kereskedelmi Bt., www.gnr.hu Borítóterv: Gyurán Andrea, www.egyforma.hu
Szeretettel és tisztelettel nyújtja át e kötetet Nováky Erzsébetnek 70. születésnapjára
Antalóczy Katalin Bartha Zoltán Benedek András Bernschütz Mária Besenyei Lajos Deák István
†Diczig István Dörnyei Krisztina Gáspár Tamás Hullám István Kappéter István Kiss Endre Kiss Éva Koncz Gábor Korompai Attila Kristóf Tamás Lentner Csaba Majoros Pál Meskó Bertalan Moldicz Csaba Monda Eszter Novák Tamás Pólyi Csaba Roncz Judit Schmidt Péter S. Gubik Andrea Szabó Mátyás Szanyi Miklós Szilágyi Gyula Tóth Attiláné Tóthné Szita Klára Vass Zoltán
Szeretettel és tisztelettel nyújtja át e kötetet Nováky Erzsébetnek 70. születésnapjára
Antalóczy Katalin Bartha Zoltán Benedek András Bernschütz Mária Besenyei Lajos Deák István
†Diczig István Dörnyei Krisztina Gáspár Tamás Hullám István Kappéter István Kiss Endre Kiss Éva Koncz Gábor Korompai Attila Kristóf Tamás Lentner Csaba Majoros Pál Meskó Bertalan Moldicz Csaba Monda Eszter Novák Tamás Pólyi Csaba Roncz Judit Schmidt Péter S. Gubik Andrea Szabó Mátyás Szanyi Miklós Szilágyi Gyula Tóth Attiláné Tóthné Szita Klára Vass Zoltán
TARTALOM
ELŐSZÓ
1. RÉSZ:AZ EMBER A JÖVŐ TÁRSADALMÁBAN
Területi különbségek a hazai népesség egészségi állapotában és jövőbeni kilátások
Kiss Éva 13
A népesség számának és egészségi állapotának várható alakulása
Schmidt Péter 39
A munkaerőpiac generációs struktúrájának alakulása a XXI. század első felében
Besenyei Lajos 53
A Z-generáció a jövőről – empirikus vizsgálat eredményei
Bernschütz Mária–Dörnyei Krisztina–Nováky Erzsébet 63
Magyar egyetemi hallgatók karrierterveinek alakulása és kihatásuk a jövőbeli vállalkozói hajlandóságra
S. Gubik Andrea 91
Mit tehetünk és mit érhetünk el a fiatalok fizikai-lelki állapotának javítása érdekében?
Vass Zoltán 103
Az időskorúak, a lelki betegek és a deviánsok helyzete és ellátása 2025-ben és 2050-ben
Hullám István–Kappéter István 111
Félidőben (és még tovább)
Szilágyi Gyula 123
Új tanulási és tanítási módok a XXI. század első felében
Benedek András 133
A népesség kulturáltsági színvonalának változása 2025-ig
Koncz Gábor 143
Hazai bűnügyi előrejelzés, különös tekintettel nemzetközi terrorizmus és a korrupció várható alakulására
†Diczig István 151
TARTALOM
ELŐSZÓ
1. RÉSZ:AZ EMBER A JÖVŐ TÁRSADALMÁBAN
Területi különbségek a hazai népesség egészségi állapotában és jövőbeni kilátások
Kiss Éva 13
A népesség számának és egészségi állapotának várható alakulása
Schmidt Péter 39
A munkaerőpiac generációs struktúrájának alakulása a XXI. század első felében
Besenyei Lajos 53
A Z-generáció a jövőről – empirikus vizsgálat eredményei
Bernschütz Mária–Dörnyei Krisztina–Nováky Erzsébet 63
Magyar egyetemi hallgatók karrierterveinek alakulása és kihatásuk a jövőbeli vállalkozói hajlandóságra
S. Gubik Andrea 91
Mit tehetünk és mit érhetünk el a fiatalok fizikai-lelki állapotának javítása érdekében?
Vass Zoltán 103
Az időskorúak, a lelki betegek és a deviánsok helyzete és ellátása 2025-ben és 2050-ben
Hullám István–Kappéter István 111
Félidőben (és még tovább)
Szilágyi Gyula 123
Új tanulási és tanítási módok a XXI. század első felében
Benedek András 133
A népesség kulturáltsági színvonalának változása 2025-ig
Koncz Gábor 143
Hazai bűnügyi előrejelzés, különös tekintettel nemzetközi terrorizmus és a korrupció várható alakulására
†Diczig István 151
2. RÉSZ:GLOBALIZÁCIÓ, NEMZETKÖZI ERŐVISZONYOK, GAZDASÁG A globalizáció kiváltotta félelmek és remények
Kiss Endre 161
A nemzetközi erőviszonyokban várható változások
Antalóczy Katalin–Gáspár Tamás–Majoros Pál–Moldicz Csaba–Novák Tamás–
Pólyi Csaba–Szanyi Miklós 169
A Visegrádi Négyek SOFI mutatóiból levonható következtetések hazánk 2025-beli állapotára
Bartha Zoltán–Tóthné Szita Klára 191
Várható pénzügyi csődök, pénzügyi válságok
Kristóf Tamás 207
A magyar gazdaság kilátásai 2025-re és 2050-re
Lentner Csaba 217
Új tendenciák településeink megújulásában
Korompai Attila–Szabó Mátyás 227
A globalizáció hatása a vidéki iparfejlődésre
Deák István 243
3. RÉSZ:TECHNIKAI-TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS ÉS A KÖRNYEZET JÖVŐJE
A technológiai fejlődés és az orvoslás jövője
Meskó Bartalan 257
Az új infokommunikációs eszközök és közösségek várható elterjedése a felsőszintű oktatásban
Monda Eszter 263
Veszélyben a környezet! Megoldások keresése az energetika és a biotechnológia területén
Tóthné Szita Klára–Roncz Judit 275
Alternatívák a 2050-es évekre, feladatok 2025-re
Tóth Attiláné 289
2. RÉSZ:GLOBALIZÁCIÓ, NEMZETKÖZI ERŐVISZONYOK, GAZDASÁG A globalizáció kiváltotta félelmek és remények
Kiss Endre 161
A nemzetközi erőviszonyokban várható változások
Antalóczy Katalin–Gáspár Tamás–Majoros Pál–Moldicz Csaba–Novák Tamás–
Pólyi Csaba–Szanyi Miklós 169
A Visegrádi Négyek SOFI mutatóiból levonható következtetések hazánk 2025-beli állapotára
Bartha Zoltán–Tóthné Szita Klára 191
Várható pénzügyi csődök, pénzügyi válságok
Kristóf Tamás 207
A magyar gazdaság kilátásai 2025-re és 2050-re
Lentner Csaba 217
Új tendenciák településeink megújulásában
Korompai Attila–Szabó Mátyás 227
A globalizáció hatása a vidéki iparfejlődésre
Deák István 243
3. RÉSZ:TECHNIKAI-TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS ÉS A KÖRNYEZET JÖVŐJE
A technológiai fejlődés és az orvoslás jövője
Meskó Bartalan 257
Az új infokommunikációs eszközök és közösségek várható elterjedése a felsőszintű oktatásban
Monda Eszter 263
Veszélyben a környezet! Megoldások keresése az energetika és a biotechnológia területén
Tóthné Szita Klára–Roncz Judit 275
Alternatívák a 2050-es évekre, feladatok 2025-re
Tóth Attiláné 289
9
Előszó
A tanulmánykötet hazánk 2025-ben várható társadalmi-gazdasági-technológiai-környezeti helyzetét szakértői tanulmányokra és fiatalok körében végzett empirikus felmérésekre építve mutatja be, és kitekint a 2050-es évekre. Az itt leírtak szerves folytatása a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, 2007- 2010 között végzett Magyarország 2025 című kutatásnak (Magyarország 2025. Tanulmánykötet a Magyarország 2025 című akadémiai kutatás alapján. Kutatásvezető és alkotó szerkesztő: Nováky Erzsébet. Gazdasági és Szociális Tanács, Budapest, 2010. 1-2. kötet, 560 old.).
Nováky Erzsébet 1970 óta elkötelezett jövőkutató. Az utóbbi években fő kutatási témája a komplex társadalmi-gazdasági előrejelzés, szívügye a Magyarország 2025 témakör. Ezért az ezt a témakört átfogó tanulmányokkal köszöntjük a Budapesti Corvinus Egyetem Professor Emeritáját 70. születésnapján.
Ebből az alkalomból felidézzük tudományos-oktatói pályájának főbb állomásait, hogy munkásságát azokhoz is közelebb hozhassuk, akik nem (voltak) közvetlen munkatársai vagy tanítványai.
Nováky Erzsébet – Kovács Géza meghívására – az elsők között kezdte művelni a jövőkutatás tudományát a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Terv-matematikus közgazdász (majd 1975-től tervgazdasági szakközgazdász) végzettsége kiváló alapot nyújtott a jövőkutatás módszertani kérdésköreivel való tudományos foglalkozáshoz. A Besenyei Lajos és Gidai Erzsébet társszerzőkkel közösen írt könyveikben rendszerezték a jövőkutatás módszereit és egységes rendszerbe építették a jövőkutatás komplex módszertanát. Megfogalmazták a heurisztika, a kvantifikálhatóság és a megbízhatóság jövőkutatásban értelmezett fogalmát, tartalmát és szerepét.
Nováky Erzsébet kandidátusi értekezésében (1980) hazai viszonyok között elsőként alkalmazta a társadalmi-gazdasági-környezeti összefüggések leírását és előrejelzését algoritmikusan lehetővé tevő kölcsönhatás módszert. Lóránt Károllyal közösen írt tanulmányát a Technological Forecasting and Social Change, nemzetközileg kiemelkedő folyóirat 1978-ban tette közzé. A folyóiratcikk belépőt jelentett a jövőkutatók nemzetközi hálózatába való bekapcsolódáshoz. Neve ismertté lett, és munkái alapján hamarosan nemzetközileg is elismert és kiemelkedő jövőkutatóvá vált. Akadémiai doktori értekezésében (1991) gazdasági és környezeti stratégiák kapcsolatát multidiszciplináris modell segítségével vizsgálta, hasznosítva mindazokat az ismereteket és tapasztalatokat, amelyeket egy országos kiterjedésű modell kidolgozása és működtetése kapcsán kutatásvezetőként szerzett.
Az 1990-es években érdeklődése egyfelől a folyamatok instabilitásának vizsgálatára, másfelől a jövőformáló erők keresésére irányult. A komplex dinamikus rendszerek viselkedését tanulmányozva felismerte a káoszelmélet jövőkutatási jelentőségét és megmutatta, hogy a magyar gazdaság és társadalom akkor nem volt a matematikai értelemben vett káosz állapotában, de káosz-pamacsok – főleg a társadalom területén – megtalálhatóak voltak. A vizsgálatot 2015-ben Orosz Miklóssal ismételten elvégezték, s megállapították, hogy a magyar gazdaság és társadalom ekkor kevésbé mutatott kaotikus jeleket, mint korábban, ezért nem vált könnyebbé a hazai társadalom és a gazdaság új pályára vezérlése.
Hideg Éva egyetemi docenssel és Kappéter István főorvossal együtt értelmezte a jövőorientáltság fogalmát, és azonosította annak összetevőit. A Futures-ben 1994-ben megjelent közös cikkükben kifejtett fogalomértelmezést a nemzetközi jövőkutatók közössége elfogadta. A rendszeresen végzett hazai empirikus jövőorientáltság-vizsgálatok a magyar lakosság szélesebb körének jövőhöz való tudatos viszonyulását mutatták, de a jövőért tenni akarásban a társadalom rétegei közötti különbség növekedése tapasztalható.
9
Előszó
A tanulmánykötet hazánk 2025-ben várható társadalmi-gazdasági-technológiai-környezeti helyzetét szakértői tanulmányokra és fiatalok körében végzett empirikus felmérésekre építve mutatja be, és kitekint a 2050-es évekre. Az itt leírtak szerves folytatása a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, 2007- 2010 között végzett Magyarország 2025 című kutatásnak (Magyarország 2025. Tanulmánykötet a Magyarország 2025 című akadémiai kutatás alapján. Kutatásvezető és alkotó szerkesztő: Nováky Erzsébet. Gazdasági és Szociális Tanács, Budapest, 2010. 1-2. kötet, 560 old.).
Nováky Erzsébet 1970 óta elkötelezett jövőkutató. Az utóbbi években fő kutatási témája a komplex társadalmi-gazdasági előrejelzés, szívügye a Magyarország 2025 témakör. Ezért az ezt a témakört átfogó tanulmányokkal köszöntjük a Budapesti Corvinus Egyetem Professor Emeritáját 70. születésnapján.
Ebből az alkalomból felidézzük tudományos-oktatói pályájának főbb állomásait, hogy munkásságát azokhoz is közelebb hozhassuk, akik nem (voltak) közvetlen munkatársai vagy tanítványai.
Nováky Erzsébet – Kovács Géza meghívására – az elsők között kezdte művelni a jövőkutatás tudományát a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Terv-matematikus közgazdász (majd 1975-től tervgazdasági szakközgazdász) végzettsége kiváló alapot nyújtott a jövőkutatás módszertani kérdésköreivel való tudományos foglalkozáshoz. A Besenyei Lajos és Gidai Erzsébet társszerzőkkel közösen írt könyveikben rendszerezték a jövőkutatás módszereit és egységes rendszerbe építették a jövőkutatás komplex módszertanát. Megfogalmazták a heurisztika, a kvantifikálhatóság és a megbízhatóság jövőkutatásban értelmezett fogalmát, tartalmát és szerepét.
Nováky Erzsébet kandidátusi értekezésében (1980) hazai viszonyok között elsőként alkalmazta a társadalmi-gazdasági-környezeti összefüggések leírását és előrejelzését algoritmikusan lehetővé tevő kölcsönhatás módszert. Lóránt Károllyal közösen írt tanulmányát a Technological Forecasting and Social Change, nemzetközileg kiemelkedő folyóirat 1978-ban tette közzé. A folyóiratcikk belépőt jelentett a jövőkutatók nemzetközi hálózatába való bekapcsolódáshoz. Neve ismertté lett, és munkái alapján hamarosan nemzetközileg is elismert és kiemelkedő jövőkutatóvá vált. Akadémiai doktori értekezésében (1991) gazdasági és környezeti stratégiák kapcsolatát multidiszciplináris modell segítségével vizsgálta, hasznosítva mindazokat az ismereteket és tapasztalatokat, amelyeket egy országos kiterjedésű modell kidolgozása és működtetése kapcsán kutatásvezetőként szerzett.
Az 1990-es években érdeklődése egyfelől a folyamatok instabilitásának vizsgálatára, másfelől a jövőformáló erők keresésére irányult. A komplex dinamikus rendszerek viselkedését tanulmányozva felismerte a káoszelmélet jövőkutatási jelentőségét és megmutatta, hogy a magyar gazdaság és társadalom akkor nem volt a matematikai értelemben vett káosz állapotában, de káosz-pamacsok – főleg a társadalom területén – megtalálhatóak voltak. A vizsgálatot 2015-ben Orosz Miklóssal ismételten elvégezték, s megállapították, hogy a magyar gazdaság és társadalom ekkor kevésbé mutatott kaotikus jeleket, mint korábban, ezért nem vált könnyebbé a hazai társadalom és a gazdaság új pályára vezérlése.
Hideg Éva egyetemi docenssel és Kappéter István főorvossal együtt értelmezte a jövőorientáltság fogalmát, és azonosította annak összetevőit. A Futures-ben 1994-ben megjelent közös cikkükben kifejtett fogalomértelmezést a nemzetközi jövőkutatók közössége elfogadta. A rendszeresen végzett hazai empirikus jövőorientáltság-vizsgálatok a magyar lakosság szélesebb körének jövőhöz való tudatos viszonyulását mutatták, de a jövőért tenni akarásban a társadalom rétegei közötti különbség növekedése tapasztalható.
Nováky Erzsébet nagy figyelmet szentelt az ún. participatív, a lakossági résztvevők véleményére is építő jövőkutatásnak. Kidolgozta és alkalmazta annak módszertanát. Feltárta a hazai társadalmi-gazdasági
„elfogadható” jövőalternatívákat, amelyek egységes alternatíva-rendszerbe építik a folyamatok viselkedéséből következtethető lehetőségeket és a társadalom (és jellegzetes csoportjai) jövőorientáltságának változásából adódó jövővárakozásokat. Az OTKA programokként megvalósult kutatások a változás és a jövő mindig tapasztalható kölcsönhatásának elemzését emelték tudományos és ugyanakkor a gyakorlati jövőkutatás szintjére. Az általa vezetett akadémiai kutatás keretében – viszonylag nagy kutatócsoportot mozgatva – a modern jövőkutatás módszertanának hármas elvét – komplexitás, participativitás és alternativitás – alkalmazva körvonalazta Magyarország 2025-beli állapotát. A kutatás két pillére – a szakértői előrejelzések és a fiatalok jövővárakozásai – alapján kidolgozott alternatívák megmutatták, hogy van esélye a magyar társadalom és gazdaság felemelkedésének, amihez a fiatalok jövő iránti elkötelezettsége és a gazdaság megújuló képességének erősítése elengedhetetlen feltétel. Ezt elősegítendő Nováky Erzsébet az utóbbi időben a jövőkutatók és a magyar állampolgárok jövő iránti felelősségének fokozását kíséri figyelemmel.
Nováky Erzsébet 1976-tól az MTA IX. Osztálya Jövőkutatási Bizottságának titkára, majd egyik alelnöke volt, 2005-2011 között elnöke, és a 2012-ben újjászerveződött Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Bizottságának társelnöke, 2015-től elnöke. A World Futures Studies Federation (WFSF) Executive Boardjának tagjaként (1997-2005), a Budapest Futures Course programigazgatójaként (1999-2005) és a WFSF 2005-ben – fiatal oktatókkal és tanszéki demonstrátorokkal – megrendezett 19.
világkonferenciájának vezetésével 2015-ben kiérdemelte a WFSF President’s Outstanding Woman Futurist Award díját.
Hazai kitüntetései – többek között: Kiadói nívódíj (1978), Pro Scientia aranyérem (1991), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998), Mestertanár kitüntetés (1999), Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díj (2000), Szent-Györgyi Albert Díj (2005), Akadémiai Díj (2005), A magyar tudományos jövőkutatásért emlékplakett (2009), Magyar Érdemrend Tisztikereszt (2012), Budapesti Corvinus Egyetem Aranyérme (2015) – kutatói, oktatói és tudományszervezői munkájának elismerését tükrözik. Tevékenységét a jövőkutatás melletti elkötelezettség, a pontosság és a megbízhatóság jellemzi. Kiváló kapcsolatépítő tulajdonságával sok embert állított a jövőkutatás tudománya mellé. Igazi tudomány- és iskolateremtő személyiség.
A születésnapi kötet szerzői döntően az MTA IX. Osztály Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Bizottsága (SJTB) albizottsági tagjai és Nováky Erzsébet volt tanítványai. Köszönjük a kollégáknak, hogy egyéni látásmódjukkal és kutatásukkal hozzájárultak e kötet mondanivalójának megalapozásához és a jövőről alkotott kép sokszínűvé tételéhez. Reméljük, hogy a kötetben megfogalmazott állítások – amennyiben azok pozitívak és előremutatóak, valóra válnak, amennyiben negatív következmények kialakulását sejtetik, segítenek azok elkerüléséhez – sokakban érdeklődést váltanak ki, és megalapoznak egy széles körű, hazánk jobb pályára vezérlő párbeszédet. Feltételezzük, hogy ez az út a jelenleginél gazdagabb, színesebb és egyenlőbb Magyarországhoz vezet.
Budapest, 2016. nyár
Tóth Attiláné Arisztotelész Kiadó Nováky Erzsébet nagy figyelmet szentelt az ún. participatív, a lakossági résztvevők véleményére is építő
jövőkutatásnak. Kidolgozta és alkalmazta annak módszertanát. Feltárta a hazai társadalmi-gazdasági
„elfogadható” jövőalternatívákat, amelyek egységes alternatíva-rendszerbe építik a folyamatok viselkedéséből következtethető lehetőségeket és a társadalom (és jellegzetes csoportjai) jövőorientáltságának változásából adódó jövővárakozásokat. Az OTKA programokként megvalósult kutatások a változás és a jövő mindig tapasztalható kölcsönhatásának elemzését emelték tudományos és ugyanakkor a gyakorlati jövőkutatás szintjére. Az általa vezetett akadémiai kutatás keretében – viszonylag nagy kutatócsoportot mozgatva – a modern jövőkutatás módszertanának hármas elvét – komplexitás, participativitás és alternativitás – alkalmazva körvonalazta Magyarország 2025-beli állapotát. A kutatás két pillére – a szakértői előrejelzések és a fiatalok jövővárakozásai – alapján kidolgozott alternatívák megmutatták, hogy van esélye a magyar társadalom és gazdaság felemelkedésének, amihez a fiatalok jövő iránti elkötelezettsége és a gazdaság megújuló képességének erősítése elengedhetetlen feltétel. Ezt elősegítendő Nováky Erzsébet az utóbbi időben a jövőkutatók és a magyar állampolgárok jövő iránti felelősségének fokozását kíséri figyelemmel.
Nováky Erzsébet 1976-tól az MTA IX. Osztálya Jövőkutatási Bizottságának titkára, majd egyik alelnöke volt, 2005-2011 között elnöke, és a 2012-ben újjászerveződött Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Bizottságának társelnöke, 2015-től elnöke. A World Futures Studies Federation (WFSF) Executive Boardjának tagjaként (1997-2005), a Budapest Futures Course programigazgatójaként (1999-2005) és a WFSF 2005-ben – fiatal oktatókkal és tanszéki demonstrátorokkal – megrendezett 19.
világkonferenciájának vezetésével 2015-ben kiérdemelte a WFSF President’s Outstanding Woman Futurist Award díját.
Hazai kitüntetései – többek között: Kiadói nívódíj (1978), Pro Scientia aranyérem (1991), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998), Mestertanár kitüntetés (1999), Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díj (2000), Szent-Györgyi Albert Díj (2005), Akadémiai Díj (2005), A magyar tudományos jövőkutatásért emlékplakett (2009), Magyar Érdemrend Tisztikereszt (2012), Budapesti Corvinus Egyetem Aranyérme (2015) – kutatói, oktatói és tudományszervezői munkájának elismerését tükrözik. Tevékenységét a jövőkutatás melletti elkötelezettség, a pontosság és a megbízhatóság jellemzi. Kiváló kapcsolatépítő tulajdonságával sok embert állított a jövőkutatás tudománya mellé. Igazi tudomány- és iskolateremtő személyiség.
A születésnapi kötet szerzői döntően az MTA IX. Osztály Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Bizottsága (SJTB) albizottsági tagjai és Nováky Erzsébet volt tanítványai. Köszönjük a kollégáknak, hogy egyéni látásmódjukkal és kutatásukkal hozzájárultak e kötet mondanivalójának megalapozásához és a jövőről alkotott kép sokszínűvé tételéhez. Reméljük, hogy a kötetben megfogalmazott állítások – amennyiben azok pozitívak és előremutatóak, valóra válnak, amennyiben negatív következmények kialakulását sejtetik, segítenek azok elkerüléséhez – sokakban érdeklődést váltanak ki, és megalapoznak egy széles körű, hazánk jobb pályára vezérlő párbeszédet. Feltételezzük, hogy ez az út a jelenleginél gazdagabb, színesebb és egyenlőbb Magyarországhoz vezet.
Budapest, 2016. nyár
Tóth Attiláné Arisztotelész Kiadó
11
1. rész
Az ember a jövő társadalmában
11
1. rész
Az ember a jövő társadalmában
13 Kiss Éva1
Területi különbségek a hazai népesség egészségi állapotában és jövőbeni kilátások
Bevezetés
Az egészségi állapot országon belüli különbségeinek vizsgálata azért is nagyon fontos, mert az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének felmérése szerint az országok közötti egészségállapotbeli különbségeknél egyre nagyobb jelentőségűek (Uzzoli, 2010). Összefügg ez azzal is, hogy nemcsak Magyarországon, ahol a rendszerváltozás után fokozódott a regionális egyenlőtlenség minden szempontból, hanem a fejlett országokban is markáns különbségek tapasztalhatók az egyes egészségi állapotot jellemző mutatók területi értékei között. A fő kérdés az, hogy milyen területi különbségek lesznek a népesség egészségi állapotában tíz év múlva, és hogy változik-e a most jobb vagy rosszabb egészségi állapotú térségek területi megoszlása és miért. Ezekre néhány olyan mutatónak (pl. születéskor várható élettartam, halandóság, életmód) az elemzése révén kísérlek meg választ adni, amelyek viszonylag pontosan és szembetűnően jelzik a népesség egészségi állapotát. Természetesen ezeknek a mutatóknak a milyensége és jövőbeni alakulása számottevően függ több olyan tényezőtől (pl. elöregedés, iskolázottság, munkanélküliség, házi orvosi ellátás), amelyek ismerete szintén elengedhetetlen.
A népesség egészségi állapotának területi különbségeit – a rendelkezésre álló statisztikai kiadványok adatait alapul véve – megyei és/vagy regionális szinten vizsgálom. Azokon kívül támaszkodom, mint másodlagos forrásokra a vonatkozó szakirodalomban fellelhető tapasztalatokra is. Mivel a népesség egészségi állapotának jövőbeni kilátásait nagymértékben meghatározza a jelenlegi állapot, ami pedig bizonyos fokig a múltbeli, „örökölt” adottságoktól függ, ezért az 1989 utáni változások, főbb trendek egyáltalán nem hagyhatók figyelmen kívül. Azok mintegy kiindulópontul szolgálnak a 2025. évi állapotok előrejelzéséhez.
Az egészségi állapotbeli különbségek okai
A Lalonde-jelentés szerint az egészséget meghatározó tényezők négy fő csoportba sorolhatók, amelyek a következők (zárójelben a fontosságuk százalékos megítélése):
x genetikai (örökölt) és szerzett adottságok (pl. kor, nem) (27%),
x életmód, életvitel (táplálkozási szokások, egészségkárosító tényezők, sportolás stb.) (43%), x környezet (természeti, társadalmi, gazdasági környezet stb.) milyensége (19%),
x egészségügyi ellátórendszer (egészségügyi intézményekhez való hozzáférés, felszereltség, ellátás színvonala stb.) (11%) (Ambrus Z-né–Varsányi, 2011).
Mivel ezeknek a faktoroknak az előfordulása a térben differenciált, ezért a befolyásuk mértéke és az egészségi állapot is különböző az egyes helyeken. S, mert ezek a tényezők nemcsak a térben érvényesülnek differenciáltan, hanem időben is, ezért az egészségi állapot eltérései időben is különböznek, sőt „újra is termelődhetnek”. Hasonlóan a gazdasági fejlettség térbeli különbségeihez az egészségi állapot területi különbségei is újra és újra létrejönnek. Az pedig már nem a véletlen műve, hogy
1 A szerző az MTA CSFK Földrajztudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a Nyugat-Magyarországi Egyetem professzora.
13 Kiss Éva1
Területi különbségek a hazai népesség egészségi állapotában és jövőbeni kilátások
Bevezetés
Az egészségi állapot országon belüli különbségeinek vizsgálata azért is nagyon fontos, mert az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének felmérése szerint az országok közötti egészségállapotbeli különbségeknél egyre nagyobb jelentőségűek (Uzzoli, 2010). Összefügg ez azzal is, hogy nemcsak Magyarországon, ahol a rendszerváltozás után fokozódott a regionális egyenlőtlenség minden szempontból, hanem a fejlett országokban is markáns különbségek tapasztalhatók az egyes egészségi állapotot jellemző mutatók területi értékei között. A fő kérdés az, hogy milyen területi különbségek lesznek a népesség egészségi állapotában tíz év múlva, és hogy változik-e a most jobb vagy rosszabb egészségi állapotú térségek területi megoszlása és miért. Ezekre néhány olyan mutatónak (pl. születéskor várható élettartam, halandóság, életmód) az elemzése révén kísérlek meg választ adni, amelyek viszonylag pontosan és szembetűnően jelzik a népesség egészségi állapotát. Természetesen ezeknek a mutatóknak a milyensége és jövőbeni alakulása számottevően függ több olyan tényezőtől (pl. elöregedés, iskolázottság, munkanélküliség, házi orvosi ellátás), amelyek ismerete szintén elengedhetetlen.
A népesség egészségi állapotának területi különbségeit – a rendelkezésre álló statisztikai kiadványok adatait alapul véve – megyei és/vagy regionális szinten vizsgálom. Azokon kívül támaszkodom, mint másodlagos forrásokra a vonatkozó szakirodalomban fellelhető tapasztalatokra is. Mivel a népesség egészségi állapotának jövőbeni kilátásait nagymértékben meghatározza a jelenlegi állapot, ami pedig bizonyos fokig a múltbeli, „örökölt” adottságoktól függ, ezért az 1989 utáni változások, főbb trendek egyáltalán nem hagyhatók figyelmen kívül. Azok mintegy kiindulópontul szolgálnak a 2025. évi állapotok előrejelzéséhez.
Az egészségi állapotbeli különbségek okai
A Lalonde-jelentés szerint az egészséget meghatározó tényezők négy fő csoportba sorolhatók, amelyek a következők (zárójelben a fontosságuk százalékos megítélése):
x genetikai (örökölt) és szerzett adottságok (pl. kor, nem) (27%),
x életmód, életvitel (táplálkozási szokások, egészségkárosító tényezők, sportolás stb.) (43%), x környezet (természeti, társadalmi, gazdasági környezet stb.) milyensége (19%),
x egészségügyi ellátórendszer (egészségügyi intézményekhez való hozzáférés, felszereltség, ellátás színvonala stb.) (11%) (Ambrus Z-né–Varsányi, 2011).
Mivel ezeknek a faktoroknak az előfordulása a térben differenciált, ezért a befolyásuk mértéke és az egészségi állapot is különböző az egyes helyeken. S, mert ezek a tényezők nemcsak a térben érvényesülnek differenciáltan, hanem időben is, ezért az egészségi állapot eltérései időben is különböznek, sőt „újra is termelődhetnek”. Hasonlóan a gazdasági fejlettség térbeli különbségeihez az egészségi állapot területi különbségei is újra és újra létrejönnek. Az pedig már nem a véletlen műve, hogy
1 A szerző az MTA CSFK Földrajztudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a Nyugat-Magyarországi Egyetem professzora.
a fejlett gazdaságú térségek többnyire jó vagy jobb egészségi állapotú népességgel rendelkeznek, mint a kevésbé fejlett, elmaradott gazdaságú területek. Megfigyelhető ez a nemzetközi összehasonlításoknál és országon belül is, amire már több kutatás is rámutatott (Egri, 2012; Kiss É., 1993; Pál, 2013; Uzzoli, 2010).
A négy tényezőcsoport közül a legfontosabbnak az életmódot tartják, majd a genetikai adottságokat, amelyek együtt az egészségi állapot 70%-át „eredményezik”, ellenben a környezeti hatások és az egészségügyi ellátórendszer együttesen is „csak” 30%-ban felelősek az egészségért. Bár az egyes tényezőcsoportok tényleges hatását nehéz pontosan mérni, az kétségtelen, hogy az egyén életmódja, egészségtudatossága, egészséghez való viszonya stb. számottevően meghatározza az egészségi állapotát, ami viszont nagyon sok más tényező (pl. iskolai végzettség, kor, foglalkozás) eredője. Ilyen
„háttértényezők”, amelyekből az egészségi állapotra következtethetünk a többi csoportban is kijelölhetők, kivéve az örökölt adottságokat, amelyek az ember születésétől fogva adottak. Az egészségügyi ellátórendszer milyenségét, ami a települési viszonyoktól is függ, például az egy háziorvosra vagy egy gyógyszertárra jutó lakosok száma is jelezheti. Az egészségügyi ellátás egyenlőtlenségei a rossz közlekedési kapcsolatoknak és a gyakran túl hosszú utazási időnek is tulajdonítható (Makara, 1997). A gazdasági egyenlőtlenségre, ami tükröződik a lakosság jövedelmi viszonyaiban, az életkörülményekben és a településhálózat állapotában is a munkanélküliségi adatokból vagy az egy főre jutó GDP területi megoszlásából következtethetünk.
A társadalmi környezet állapota szintén sok tényező (pl. kulturális-műveltségi színvonal, tradíciók, társadalmi struktúra) függvénye, amelyek az egészségre is hatással vannak valamilyen mértékben. Az is jól ismert tény, hogy minél hátrányosabb a társadalmi helyzete valakinek, annál rosszabb az egészségi állapota (Jones–Moon, 1987). Már olyan vélemények is születtek, hogy nem is a területi különbségekben tapasztalhatók hatalmas eltérések a népesség egészségi állapotában, hanem sokkal inkább a társadalmi helyzetből fakadóan (Miltényi, 1991). Másképpen mondva nem annyira a lakóhely földrajzi elhelyezkedése a „döntő” az egészségi állapotban, hanem a társadalomban, a társadalmi hierarchiában elfoglalt pozíció, a társadalmi státusz. A térbeli egyenlőtlenségnél tehát nagyobb a társadalmi egyenlőtlenség. Következésképp a legnagyobb törésvonal nem a térben van, hanem a különböző társadalmi rétegek között. Például az ország leghátrányosabb helyzetű térségeiben, ahol nagyon rossz a lakosság egészségi állapota, azt tapasztalták, hogy nem elsősorban etnikai alapú az egészségi állapot milyensége, hanem sokkal inkább annak a függvénye, hogy nincstelen vagy nem nincstelen vagy, hogy munkanélküli vagy nem munkanélküli az illető (Pál, 2013). A Közép-Tiszavidék elmaradott térségében is az átlagosnál rosszabb az egészségi állapot, különösen a társadalom perifériáján élő, a lakosság tetemes hányadát kitevő szegény sorsú, munkanélküli cigányság életkilátásai kedvezőtlenek (10-15 évvel rövidebb a többi lakosnál) (Kiss É., 1993).
A társadalmi-gazdasági fejlettség területi különbségei a válságok idején még jobban kiéleződnek, s ez negatívan érinti az egészségi állapotot is. Ezáltal a válságtól jobban sújtott területeken jóval nagyobb mértékben romlik a lakosság egészségi állapota (pl. nő a deviáns viselkedési formák gyakorisága, többen lesznek a különféle pszichiátriai tünetekkel jellemezhetők). Magyarországon a rendszerváltozás után az 1990-es évek első felében, illetve a 2008-ban kirobbant gazdasági válság következtében romlott intenzívebben az egészségi állapot. Az előbbi időpontban főleg a tradicionális nehézipari területeken, az utóbbiban pedig a centrum területektől (a fejlett ipari térségektől) távoli területeken. Közvetve az egészségi állapot romlásához a munkaerőpiaci pozíció megváltozása (pl. munkanélkülivé válás) vezetett ezekben az országrészekben, mert a jövedelmi viszonyok változása folytán pl. a fogyasztási szokások is átrendeződtek. Mindezek pedig növekvő gyógyszerfogyasztást vontak maguk után. (Érdemes megjegyezni, hogy – feltehetően az előbbiek miatt is – a legutóbbi gazdasági válság idején sem csökkent számottevően a gyógyszeripar termelése, mint a legtöbb ipari ágazaté.) Továbbá a lelki, a pszichés a fejlett gazdaságú térségek többnyire jó vagy jobb egészségi állapotú népességgel rendelkeznek, mint
a kevésbé fejlett, elmaradott gazdaságú területek. Megfigyelhető ez a nemzetközi összehasonlításoknál és országon belül is, amire már több kutatás is rámutatott (Egri, 2012; Kiss É., 1993; Pál, 2013; Uzzoli, 2010).
A négy tényezőcsoport közül a legfontosabbnak az életmódot tartják, majd a genetikai adottságokat, amelyek együtt az egészségi állapot 70%-át „eredményezik”, ellenben a környezeti hatások és az egészségügyi ellátórendszer együttesen is „csak” 30%-ban felelősek az egészségért. Bár az egyes tényezőcsoportok tényleges hatását nehéz pontosan mérni, az kétségtelen, hogy az egyén életmódja, egészségtudatossága, egészséghez való viszonya stb. számottevően meghatározza az egészségi állapotát, ami viszont nagyon sok más tényező (pl. iskolai végzettség, kor, foglalkozás) eredője. Ilyen
„háttértényezők”, amelyekből az egészségi állapotra következtethetünk a többi csoportban is kijelölhetők, kivéve az örökölt adottságokat, amelyek az ember születésétől fogva adottak. Az egészségügyi ellátórendszer milyenségét, ami a települési viszonyoktól is függ, például az egy háziorvosra vagy egy gyógyszertárra jutó lakosok száma is jelezheti. Az egészségügyi ellátás egyenlőtlenségei a rossz közlekedési kapcsolatoknak és a gyakran túl hosszú utazási időnek is tulajdonítható (Makara, 1997). A gazdasági egyenlőtlenségre, ami tükröződik a lakosság jövedelmi viszonyaiban, az életkörülményekben és a településhálózat állapotában is a munkanélküliségi adatokból vagy az egy főre jutó GDP területi megoszlásából következtethetünk.
A társadalmi környezet állapota szintén sok tényező (pl. kulturális-műveltségi színvonal, tradíciók, társadalmi struktúra) függvénye, amelyek az egészségre is hatással vannak valamilyen mértékben. Az is jól ismert tény, hogy minél hátrányosabb a társadalmi helyzete valakinek, annál rosszabb az egészségi állapota (Jones–Moon, 1987). Már olyan vélemények is születtek, hogy nem is a területi különbségekben tapasztalhatók hatalmas eltérések a népesség egészségi állapotában, hanem sokkal inkább a társadalmi helyzetből fakadóan (Miltényi, 1991). Másképpen mondva nem annyira a lakóhely földrajzi elhelyezkedése a „döntő” az egészségi állapotban, hanem a társadalomban, a társadalmi hierarchiában elfoglalt pozíció, a társadalmi státusz. A térbeli egyenlőtlenségnél tehát nagyobb a társadalmi egyenlőtlenség. Következésképp a legnagyobb törésvonal nem a térben van, hanem a különböző társadalmi rétegek között. Például az ország leghátrányosabb helyzetű térségeiben, ahol nagyon rossz a lakosság egészségi állapota, azt tapasztalták, hogy nem elsősorban etnikai alapú az egészségi állapot milyensége, hanem sokkal inkább annak a függvénye, hogy nincstelen vagy nem nincstelen vagy, hogy munkanélküli vagy nem munkanélküli az illető (Pál, 2013). A Közép-Tiszavidék elmaradott térségében is az átlagosnál rosszabb az egészségi állapot, különösen a társadalom perifériáján élő, a lakosság tetemes hányadát kitevő szegény sorsú, munkanélküli cigányság életkilátásai kedvezőtlenek (10-15 évvel rövidebb a többi lakosnál) (Kiss É., 1993).
A társadalmi-gazdasági fejlettség területi különbségei a válságok idején még jobban kiéleződnek, s ez negatívan érinti az egészségi állapotot is. Ezáltal a válságtól jobban sújtott területeken jóval nagyobb mértékben romlik a lakosság egészségi állapota (pl. nő a deviáns viselkedési formák gyakorisága, többen lesznek a különféle pszichiátriai tünetekkel jellemezhetők). Magyarországon a rendszerváltozás után az 1990-es évek első felében, illetve a 2008-ban kirobbant gazdasági válság következtében romlott intenzívebben az egészségi állapot. Az előbbi időpontban főleg a tradicionális nehézipari területeken, az utóbbiban pedig a centrum területektől (a fejlett ipari térségektől) távoli területeken. Közvetve az egészségi állapot romlásához a munkaerőpiaci pozíció megváltozása (pl. munkanélkülivé válás) vezetett ezekben az országrészekben, mert a jövedelmi viszonyok változása folytán pl. a fogyasztási szokások is átrendeződtek. Mindezek pedig növekvő gyógyszerfogyasztást vontak maguk után. (Érdemes megjegyezni, hogy – feltehetően az előbbiek miatt is – a legutóbbi gazdasági válság idején sem csökkent számottevően a gyógyszeripar termelése, mint a legtöbb ipari ágazaté.) Továbbá a lelki, a pszichés
15
megbetegedések is gyakoribbá váltak a kilátástalanság, a feleslegessé válás érzése, a szorongás, a stressz stb. miatt (Kopp, 2001).
Az egészségi állapotbeli különbségek legfontosabb okait még részletesebben és konkrétabban jelzik azok a tényezők, amelyek az egészségegyenlőtlenség okaiként kerültek megfogalmazásra. Ezek a következők: lakóhely, faji, etnikai hovatartozás, foglalkozás, nem szerinti megoszlás, vallási hovatartozás, iskolai végzettség, társadalmi-gazdasági helyzet, társadalmi tőke, társadalmi erőforrások. Az angol megnevezésük első betűjéből a „PROGRESS” szó rakható ki (Uzzoli–Szilágyi, 2013). A közöttük levő összefüggések vizsgálata egyöntetűen arra utal, hogy a népesség egészségi állapotát általában és egyénenként is nagyon sok tényező bonyolult kölcsönhatása határozza meg, amelyek direkt vagy indirekt módon fejtik ki hatásukat. Érvényesül a „minden mindennel összefügg” elve, ami az egészségi állapot milyenségében csapódik le. Különösen fontos, hogy az úgymond egyénen kívüli, „külső tényezők” mellett milyen az adott ember egészséghez való viszonya, milyenek a „belső tényezők”.
Az egészségi állapotot befolyásoló fontosabb tényezők területi sajátosságai
A népesség mostani és jövőbeni egészségi állapota is nagymértékben függ az azt befolyásoló tényezők várható alakulásától, ezért érdemes közelebbről is megvizsgálni azokat. A nagyon sokféle demográfiai, társadalmi-gazdasági, környezeti, életmódbeli, egészségmagatartásbeli, ellátórendszeri hatótényezők közül csak néhány fontosabbat emelünk ki (pl. elöregedési index, munkanélküliség, iskolázottság, jövedelmi helyzet), hiszen valamennyi bemutatására nincs lehetőség. Az egyes tényezők térbeli változását három időpontra (az 1990-es évek eleje, ezredforduló, utóbbi évek) vonatkozóan tekintjük át, úgy – mivel a fő cél a regionális különbségek előrejelzése –, hogy csak azon öt-öt megyét vesszük alapul a kartografikus ábrázoláskor, ahol a legjobbak, és ahol a legrosszabbak voltak az adott mutató értékei.
Feltételezzük ugyanis, hogy ezáltal jól kirajzolódnak azok a területek, ahol tartósan jó vagy tartósan rossz az adott mutató értéke, ami alapján viszont következtetni lehet az adott indikátor elkövetkezendő évtizedbeli területi sajátosságaira. Arra, hogy 2025-ben mely országrészekben lesz kedvező vagy kedvezőtlenebb a lakosság egészségi állapota.
Bizonyos betegségek kialakulásához, illetve a magasabb morbiditáshoz nagyon sokszor az életkor is hozzájárul. Éppen ezért a lakosság egészségi állapotának megítélésében fontos differenciáló elem az életkor. S mivel idősebb korban gyakoribb a megbetegedés, ezért az idősek aránya jelzésértékű a népesség egészségi állapotát illetően. A népesség elöregedése idehaza is felerősödött az elmúlt évtizedekben, ami összhangban van a nemzetközi trendekkel, és az átlagéletkor növekedésének is betudható. Tulajdonképpen a 21. század egyik legnagyobb demográfiai kihívása az öregedés.
Magyarországon 25 év alatt szinte megduplázódott a száz fiatalra jutó idősek száma. 2014-ben 117 volt az öregedési index értéke, s 2025-re – az utóbbi évtizedbeli növekedést alapul véve – akár a 150-et is elérheti. A legjobb és legrosszabb mutatókkal rendelkező területek megoszlásából arra lehet következtetni, hogy a legkevesebb időskorú ÉK-Magyarországon (BAZ, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár- Bereg megye) és Pest megyében lesz a jövőben is a magas születések és a szuburbanizáció miatt. Győr- Moson-Sopron megye kedvezőbb helyzetbe kerülése pedig a vándorlási nyereséggel indokolható az élveszületések növekedése mellett. A jövőben is folytatódni fog a fővárosi népesség elöregedése, ami sok szempontból kedvezőtlen. Zala megye tartósan magas értéke az aprófalvas településszerkezettel és az élveszületések alacsony számával magyarázható. Békés megyében szintén nagyon előrehaladott az elöregedés, amibe az elvándorlás és a csökkenő születésszám is belejátszik (1. ábra).
Az egyes megyék gazdasági fejlettségének meghatározására az egy főre jutó GDP a legalkalmasabb.
Bár az országos érték is kedvezően változott, még mindig elmarad a fejlett országoktól. Az országon belül jól elkülöníthetők a magas és az alacsony egy főre jutó GDP-vel rendelkező területek. Az előbbiek csoportjába a főváros után az észak-dunántúli megyék tartoznak, ami alapvetően az ottani iparnak
15
megbetegedések is gyakoribbá váltak a kilátástalanság, a feleslegessé válás érzése, a szorongás, a stressz stb. miatt (Kopp, 2001).
Az egészségi állapotbeli különbségek legfontosabb okait még részletesebben és konkrétabban jelzik azok a tényezők, amelyek az egészségegyenlőtlenség okaiként kerültek megfogalmazásra. Ezek a következők: lakóhely, faji, etnikai hovatartozás, foglalkozás, nem szerinti megoszlás, vallási hovatartozás, iskolai végzettség, társadalmi-gazdasági helyzet, társadalmi tőke, társadalmi erőforrások. Az angol megnevezésük első betűjéből a „PROGRESS” szó rakható ki (Uzzoli–Szilágyi, 2013). A közöttük levő összefüggések vizsgálata egyöntetűen arra utal, hogy a népesség egészségi állapotát általában és egyénenként is nagyon sok tényező bonyolult kölcsönhatása határozza meg, amelyek direkt vagy indirekt módon fejtik ki hatásukat. Érvényesül a „minden mindennel összefügg” elve, ami az egészségi állapot milyenségében csapódik le. Különösen fontos, hogy az úgymond egyénen kívüli, „külső tényezők” mellett milyen az adott ember egészséghez való viszonya, milyenek a „belső tényezők”.
Az egészségi állapotot befolyásoló fontosabb tényezők területi sajátosságai
A népesség mostani és jövőbeni egészségi állapota is nagymértékben függ az azt befolyásoló tényezők várható alakulásától, ezért érdemes közelebbről is megvizsgálni azokat. A nagyon sokféle demográfiai, társadalmi-gazdasági, környezeti, életmódbeli, egészségmagatartásbeli, ellátórendszeri hatótényezők közül csak néhány fontosabbat emelünk ki (pl. elöregedési index, munkanélküliség, iskolázottság, jövedelmi helyzet), hiszen valamennyi bemutatására nincs lehetőség. Az egyes tényezők térbeli változását három időpontra (az 1990-es évek eleje, ezredforduló, utóbbi évek) vonatkozóan tekintjük át, úgy – mivel a fő cél a regionális különbségek előrejelzése –, hogy csak azon öt-öt megyét vesszük alapul a kartografikus ábrázoláskor, ahol a legjobbak, és ahol a legrosszabbak voltak az adott mutató értékei.
Feltételezzük ugyanis, hogy ezáltal jól kirajzolódnak azok a területek, ahol tartósan jó vagy tartósan rossz az adott mutató értéke, ami alapján viszont következtetni lehet az adott indikátor elkövetkezendő évtizedbeli területi sajátosságaira. Arra, hogy 2025-ben mely országrészekben lesz kedvező vagy kedvezőtlenebb a lakosság egészségi állapota.
Bizonyos betegségek kialakulásához, illetve a magasabb morbiditáshoz nagyon sokszor az életkor is hozzájárul. Éppen ezért a lakosság egészségi állapotának megítélésében fontos differenciáló elem az életkor. S mivel idősebb korban gyakoribb a megbetegedés, ezért az idősek aránya jelzésértékű a népesség egészségi állapotát illetően. A népesség elöregedése idehaza is felerősödött az elmúlt évtizedekben, ami összhangban van a nemzetközi trendekkel, és az átlagéletkor növekedésének is betudható. Tulajdonképpen a 21. század egyik legnagyobb demográfiai kihívása az öregedés.
Magyarországon 25 év alatt szinte megduplázódott a száz fiatalra jutó idősek száma. 2014-ben 117 volt az öregedési index értéke, s 2025-re – az utóbbi évtizedbeli növekedést alapul véve – akár a 150-et is elérheti. A legjobb és legrosszabb mutatókkal rendelkező területek megoszlásából arra lehet következtetni, hogy a legkevesebb időskorú ÉK-Magyarországon (BAZ, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár- Bereg megye) és Pest megyében lesz a jövőben is a magas születések és a szuburbanizáció miatt. Győr- Moson-Sopron megye kedvezőbb helyzetbe kerülése pedig a vándorlási nyereséggel indokolható az élveszületések növekedése mellett. A jövőben is folytatódni fog a fővárosi népesség elöregedése, ami sok szempontból kedvezőtlen. Zala megye tartósan magas értéke az aprófalvas településszerkezettel és az élveszületések alacsony számával magyarázható. Békés megyében szintén nagyon előrehaladott az elöregedés, amibe az elvándorlás és a csökkenő születésszám is belejátszik (1. ábra).
Az egyes megyék gazdasági fejlettségének meghatározására az egy főre jutó GDP a legalkalmasabb.
Bár az országos érték is kedvezően változott, még mindig elmarad a fejlett országoktól. Az országon belül jól elkülöníthetők a magas és az alacsony egy főre jutó GDP-vel rendelkező területek. Az előbbiek csoportjába a főváros után az észak-dunántúli megyék tartoznak, ami alapvetően az ottani iparnak
köszönhető. Az 1990-es évek második felére a Dunántúl északi részében bontakozott ki az ipari termelés új centruma az autógyártásra és az elektronikára alapozva. A térség jövője mindenekelőtt az ipartól függ.
Valószínűleg a régió iparban betöltött pozíciója az elkövetkezendő évtizedben sem változik lényegesen, amit az utóbbi évek autóipari és egyéb beruházásai is alátámasztanak. Ugyanakkor mindenképp törekedni kell az ipar szerkezeti diverzifikálására, mert az egyoldalúsága komoly veszélyeket hordoz. A függőség, a kiszolgáltatottság mérséklése kiemelt feladat. Indokolja ezt az is, hogy a jövőben a környezettudatosság erősödése, az energiaforrások csökkenése a hagyományos autók iránti kereslet mérséklődésével járhat együtt. Ráadásul a világgazdasági folyamatok kiszámíthatatlansága és újabb gazdasági válságok kirobbanása szintén a kereslet megcsappanását hozhatja, mint a legutóbbi válság idején (Kiss É., 2011). A tartósan legkevésbé fejlett megyék közé Somogy, BAZ, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tartozik részben azért, mert korábban is kevésbé fejlett területek voltak, részben pedig azért, mert a rendszerváltozás után a tradicionális nehézipari ágazatok súlyos válsága elmélyült, illetve a kedvezőtlen földrajzi fekvés és a rossz közlekedési kapcsolatok folytán nem volt jelentős a külföldi befektetők érdeklődése (2. ábra).
A markáns javulás a gazdasági aktivitásban a területi különbségek mérséklődésével járt együtt, amihez bizonyára a külföldön munkát vállalók és a közmunkaprogram is hozzájárultak. Amíg az ezredfordulón a legalacsonyabb (45% - Szabolcs-Szatmár-Bereg) és a legmagasabb (61% - Vas) gazdasági aktivitású megyék értékei között 16 százalékpont volt az eltérés, addig 2013-ban már csak 11 százalékpont, mivel Budapesten 62% és Nógrádban 51% volt az aktívak aránya. A fővároson kívül az észak-dunántúli megyék vannak a legjobb és Észak-Magyarország a legkedvezőtlenebb helyzetben, de úgy is fogalmazhatunk, hogy az Észak-Dunántúl és Közép-Magyarország kivételével az ország többi részében hosszú ideje alacsonyabb a gazdasági aktvitás. S ebben radikális változás a jövőben sem várható, sőt a közmunkaprogram esetleges megszűnése vagy egy újabb gazdasági válság az aktivitás csökkenését eredményezheti.
A rendszerváltozás után a munkanélküliség, mint új jelenség bukkant fel. A gazdaság átalakulásával párhuzamosan rengeteg ember vált feleslegessé, főleg a régi bányászati, kohászati körzetekben (pl.
Észak-Magyarország, Közép-Dunántúl), ami súlyos társadalmi feszültségeket generált, és az egészségre is károsan hatott. A korábban távoli munkahelyre (építőiparba, iparba) ingázók közül is jónéhányan haza kényszerültek (pl. Északkelet-Magyarországon), ahol a munkanélküliek táborát gyarapították. Bár az ezredfordulóra megfogyatkozott a munkanélküliek száma és a területi különbségek mérséklődtek, ám a 2008-as gazdasági válság hatására ismét többen veszítették el a munkájukat. 2013-ban tíz megyében volt az országos átlagnál magasabb a munkanélküliség. Az ezredfordulón a két szélsőérték 3,8% (Vas megye) és 11,6% (BAZ megye) volt, ezzel szemben 2013-ban 5,8% (Győr-Moson-Sopron megye) és 16,1% Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), vagyis erősödtek a területi különbségek. Évtizedek óta nagyon kevés a munkanélküli É-ÉNy-Dunántúlon és a fővárosban, s a legtöbb É-ÉK-Magyarországon, aminek megváltozására belátható időn belül igen kicsi az esély. Az is nagyon kedvezőtlen, hogy az utóbbi országrészekben sokaknak évek óta nincs munkája (3. ábra).
Annak ellenére, hogy a népesség iskolai végzettsége folyamatosan javul idehaza, még mindig elmarad a fejlett országoktól. 2011-ben már a 25 éves és idősebb népesség közel egyötödének volt diplomája, és valószínűleg azóta tovább nőtt az arányuk. Ez a kedvező tendencia rendkívül fontos az egészségi állapot szempontjából, mert az iskolázottabb, műveltebb emberek egészségtudatosabbak, jobban odafigyelnek a táplálkozásukra és az életmódjuk is egészséges(ebb). 1990-ben a legtöbb diplomás a fővárosban (19%) élt és a legkevesebb Békésben (6,6%). 2011-ben is Budapest vezetett 34%-kal és Nógrád megye zárta sort 11,4%-kal megelőzve Békés megyét (12,9%), miközben a területi különbségek erősödtek. Általában azokban a megyékben (Baranya, Csongrád, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar) több a felsőfokú végzettségű, ahol több felsőfokú intézmény is működik. Ugyanakkor ezen létesítmények hiánya vagy szerény mértéke is belejátszik egyes megyék (pl. Békés, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) köszönhető. Az 1990-es évek második felére a Dunántúl északi részében bontakozott ki az ipari termelés
új centruma az autógyártásra és az elektronikára alapozva. A térség jövője mindenekelőtt az ipartól függ.
Valószínűleg a régió iparban betöltött pozíciója az elkövetkezendő évtizedben sem változik lényegesen, amit az utóbbi évek autóipari és egyéb beruházásai is alátámasztanak. Ugyanakkor mindenképp törekedni kell az ipar szerkezeti diverzifikálására, mert az egyoldalúsága komoly veszélyeket hordoz. A függőség, a kiszolgáltatottság mérséklése kiemelt feladat. Indokolja ezt az is, hogy a jövőben a környezettudatosság erősödése, az energiaforrások csökkenése a hagyományos autók iránti kereslet mérséklődésével járhat együtt. Ráadásul a világgazdasági folyamatok kiszámíthatatlansága és újabb gazdasági válságok kirobbanása szintén a kereslet megcsappanását hozhatja, mint a legutóbbi válság idején (Kiss É., 2011). A tartósan legkevésbé fejlett megyék közé Somogy, BAZ, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tartozik részben azért, mert korábban is kevésbé fejlett területek voltak, részben pedig azért, mert a rendszerváltozás után a tradicionális nehézipari ágazatok súlyos válsága elmélyült, illetve a kedvezőtlen földrajzi fekvés és a rossz közlekedési kapcsolatok folytán nem volt jelentős a külföldi befektetők érdeklődése (2. ábra).
A markáns javulás a gazdasági aktivitásban a területi különbségek mérséklődésével járt együtt, amihez bizonyára a külföldön munkát vállalók és a közmunkaprogram is hozzájárultak. Amíg az ezredfordulón a legalacsonyabb (45% - Szabolcs-Szatmár-Bereg) és a legmagasabb (61% - Vas) gazdasági aktivitású megyék értékei között 16 százalékpont volt az eltérés, addig 2013-ban már csak 11 százalékpont, mivel Budapesten 62% és Nógrádban 51% volt az aktívak aránya. A fővároson kívül az észak-dunántúli megyék vannak a legjobb és Észak-Magyarország a legkedvezőtlenebb helyzetben, de úgy is fogalmazhatunk, hogy az Észak-Dunántúl és Közép-Magyarország kivételével az ország többi részében hosszú ideje alacsonyabb a gazdasági aktvitás. S ebben radikális változás a jövőben sem várható, sőt a közmunkaprogram esetleges megszűnése vagy egy újabb gazdasági válság az aktivitás csökkenését eredményezheti.
A rendszerváltozás után a munkanélküliség, mint új jelenség bukkant fel. A gazdaság átalakulásával párhuzamosan rengeteg ember vált feleslegessé, főleg a régi bányászati, kohászati körzetekben (pl.
Észak-Magyarország, Közép-Dunántúl), ami súlyos társadalmi feszültségeket generált, és az egészségre is károsan hatott. A korábban távoli munkahelyre (építőiparba, iparba) ingázók közül is jónéhányan haza kényszerültek (pl. Északkelet-Magyarországon), ahol a munkanélküliek táborát gyarapították. Bár az ezredfordulóra megfogyatkozott a munkanélküliek száma és a területi különbségek mérséklődtek, ám a 2008-as gazdasági válság hatására ismét többen veszítették el a munkájukat. 2013-ban tíz megyében volt az országos átlagnál magasabb a munkanélküliség. Az ezredfordulón a két szélsőérték 3,8% (Vas megye) és 11,6% (BAZ megye) volt, ezzel szemben 2013-ban 5,8% (Győr-Moson-Sopron megye) és 16,1% Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), vagyis erősödtek a területi különbségek. Évtizedek óta nagyon kevés a munkanélküli É-ÉNy-Dunántúlon és a fővárosban, s a legtöbb É-ÉK-Magyarországon, aminek megváltozására belátható időn belül igen kicsi az esély. Az is nagyon kedvezőtlen, hogy az utóbbi országrészekben sokaknak évek óta nincs munkája (3. ábra).
Annak ellenére, hogy a népesség iskolai végzettsége folyamatosan javul idehaza, még mindig elmarad a fejlett országoktól. 2011-ben már a 25 éves és idősebb népesség közel egyötödének volt diplomája, és valószínűleg azóta tovább nőtt az arányuk. Ez a kedvező tendencia rendkívül fontos az egészségi állapot szempontjából, mert az iskolázottabb, műveltebb emberek egészségtudatosabbak, jobban odafigyelnek a táplálkozásukra és az életmódjuk is egészséges(ebb). 1990-ben a legtöbb diplomás a fővárosban (19%) élt és a legkevesebb Békésben (6,6%). 2011-ben is Budapest vezetett 34%-kal és Nógrád megye zárta sort 11,4%-kal megelőzve Békés megyét (12,9%), miközben a területi különbségek erősödtek. Általában azokban a megyékben (Baranya, Csongrád, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar) több a felsőfokú végzettségű, ahol több felsőfokú intézmény is működik. Ugyanakkor ezen létesítmények hiánya vagy szerény mértéke is belejátszik egyes megyék (pl. Békés, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg)
17
lemaradásába. Az, hogy ez a jövőben sem változhat, abból is következik, hogy 2013-ban pl. az ezer lakosra jutó hallgatóból a befejezett felsőfokú végzettségűek aránya igen alacsony (2-6%) volt, még az országos átlag (13%) felét sem érte el ezekben a megyékben. Ellenben a jelentősebb felsőfokú intézményeket magukénak mondható megyékben sokkal magasabb volt az arányuk (pl. Csongrádban 44%, Hajdú-Biharban 40%, Baranyában 37%, Győr-Moson-Sopronban 24%) (4. ábra).
A havi bruttó átlagkereseteket tekintve a legmagasabb és legalacsonyabb összeggel rendelkező öt-öt megye térbeli megoszlásában szinte nem történt érdemi változás az elmúlt húsz évben Győr-Moson- Sopron előretörését és Veszprém leszakadását nem számítva. 1992-ben és 2013-ban is ugyanabban az öt megyében (Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg) volt a legkisebb a havi bruttó átlagkereset. Jelenleg is az országos átlagot (kb. 230 ezer Ft), ami több mint tízszerese az 1990-es év elejinek, csak Budapest és Győr-Moson-Sopron megye értéke haladja meg. Az ország többi részében, mindenekelőtt az Alföldön és Észak-Magyarországon ennél általában 10-30%-kal keresnek kevesebbet. A havi átlagkereset megtöbbszöröződésével egyidejűleg a térbeli egyenlőtlenség újratermelődött, sőt fokozódott is a különbség a főváros és a vidék, illetve a megyék között is. Például Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár megye értékei között 28%, mintegy 60 ezer Ft volt a különbség 2013-ban (5. ábra).
Az egy háziorvosra és az egy gyógyszertárra jutó lakosságszám csökkent, ám a térbeli különbségek alig változtak húsz év alatt. Az előbbi mutató esetében 1990 és 2013 között Pest és Fejér megyében a legrosszabb az ellátás és Baranya és Somogy megyében a legjobb, ugyanis a legtöbb és a legkevesebb lakos ezekben a megyékben jutott egy háziorvosra. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az ország és az Alföld középső részében rossz a háziorvosi ellátottság, ellentétben a Dél-Dunántúllal, ahol jobb (6.
ábra).
A gyógyszertárakra jutó lakosságszám területi megoszlásában az elmúlt évtizedekben egy bizonyos fokú
„észak-déli” megosztottság tapasztalható, mert BAZ, Fejér, Nógrád, Pest és Vas megyében a legrosszabb és Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád, Heves és Tolna megyékben a legjobb a gyógyszertárakhoz való hozzáférés. Ezekben a megyékben az országos átlagot nem érte el az egy gyógyszertárra jutó lakosságszám, attól 6-19%-kal maradt el 2013-ban.
Az előbbi néhány tényező legjobb és legrosszabb értékeinek térbeli megoszlásából az a legfőbb következtetés vonható le, hogy az egyes tényezők területi megnyilvánulásában radikális átrendeződés nem következett be 1990 óta. A korábban meglevő, illetve örökölt különbségek többnyire magasabb szinten termelődtek újra. Éppen ezért az eddigi térbeli különbségek nagy valószínűséggel a közeli jövőben is fenn fognak állni valamilyen mértékben. A legfőbb cél a mérséklésük kell, hogy legyen azért is, mert a különbségek több mutató esetében is nőttek az utóbbi időkben. Az egészségi állapot és az azt befolyásoló tényezők közötti összefüggések kutatásaiból (Ambrus Z-né–Varsányi, 2011; Uzzoli–Szilágyi, 2013) az is egyre nagyobb bizonyságot nyer, hogy az egyéni „adottságok” (s ez alatt az örökölt és a szerzett tulajdonságok összessége értendő) és az összes azon kívüli, úgymond „külső” tényezők közül mind fontosabb az, hogy az egyén mit tesz az egészsége érdekében. Az egészségtudatos gondolkodás és a saját egészségi állapotért érzet felelősség fokozódása a területi különbségek gyengülését hozhatja hosszabb távon.
Területi különbségek az egészségi állapotban néhány indikátor tükrében
Hazánkban a születéskor várható átlagos élettartam sokat javult az elmúlt évtizedekben, s 2014-ben már elérte a 75,61 évet, míg az ezredfordulón csak 71 év volt. Hasonló növekedési ütemet feltételezve 2025- re akár a 80 évet is megközelítheti. A nemek közül a férfiak életkilátásai a rosszabbak, ma átlagosan 6 évvel, ellenben 2000-ben 8 évvel maradt el a nőkétől. A születéskor várható élettartam 1990 és 2014
17
lemaradásába. Az, hogy ez a jövőben sem változhat, abból is következik, hogy 2013-ban pl. az ezer lakosra jutó hallgatóból a befejezett felsőfokú végzettségűek aránya igen alacsony (2-6%) volt, még az országos átlag (13%) felét sem érte el ezekben a megyékben. Ellenben a jelentősebb felsőfokú intézményeket magukénak mondható megyékben sokkal magasabb volt az arányuk (pl. Csongrádban 44%, Hajdú-Biharban 40%, Baranyában 37%, Győr-Moson-Sopronban 24%) (4. ábra).
A havi bruttó átlagkereseteket tekintve a legmagasabb és legalacsonyabb összeggel rendelkező öt-öt megye térbeli megoszlásában szinte nem történt érdemi változás az elmúlt húsz évben Győr-Moson- Sopron előretörését és Veszprém leszakadását nem számítva. 1992-ben és 2013-ban is ugyanabban az öt megyében (Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg) volt a legkisebb a havi bruttó átlagkereset. Jelenleg is az országos átlagot (kb. 230 ezer Ft), ami több mint tízszerese az 1990-es év elejinek, csak Budapest és Győr-Moson-Sopron megye értéke haladja meg. Az ország többi részében, mindenekelőtt az Alföldön és Észak-Magyarországon ennél általában 10-30%-kal keresnek kevesebbet. A havi átlagkereset megtöbbszöröződésével egyidejűleg a térbeli egyenlőtlenség újratermelődött, sőt fokozódott is a különbség a főváros és a vidék, illetve a megyék között is. Például Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár megye értékei között 28%, mintegy 60 ezer Ft volt a különbség 2013-ban (5. ábra).
Az egy háziorvosra és az egy gyógyszertárra jutó lakosságszám csökkent, ám a térbeli különbségek alig változtak húsz év alatt. Az előbbi mutató esetében 1990 és 2013 között Pest és Fejér megyében a legrosszabb az ellátás és Baranya és Somogy megyében a legjobb, ugyanis a legtöbb és a legkevesebb lakos ezekben a megyékben jutott egy háziorvosra. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az ország és az Alföld középső részében rossz a háziorvosi ellátottság, ellentétben a Dél-Dunántúllal, ahol jobb (6.
ábra).
A gyógyszertárakra jutó lakosságszám területi megoszlásában az elmúlt évtizedekben egy bizonyos fokú
„észak-déli” megosztottság tapasztalható, mert BAZ, Fejér, Nógrád, Pest és Vas megyében a legrosszabb és Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád, Heves és Tolna megyékben a legjobb a gyógyszertárakhoz való hozzáférés. Ezekben a megyékben az országos átlagot nem érte el az egy gyógyszertárra jutó lakosságszám, attól 6-19%-kal maradt el 2013-ban.
Az előbbi néhány tényező legjobb és legrosszabb értékeinek térbeli megoszlásából az a legfőbb következtetés vonható le, hogy az egyes tényezők területi megnyilvánulásában radikális átrendeződés nem következett be 1990 óta. A korábban meglevő, illetve örökölt különbségek többnyire magasabb szinten termelődtek újra. Éppen ezért az eddigi térbeli különbségek nagy valószínűséggel a közeli jövőben is fenn fognak állni valamilyen mértékben. A legfőbb cél a mérséklésük kell, hogy legyen azért is, mert a különbségek több mutató esetében is nőttek az utóbbi időkben. Az egészségi állapot és az azt befolyásoló tényezők közötti összefüggések kutatásaiból (Ambrus Z-né–Varsányi, 2011; Uzzoli–Szilágyi, 2013) az is egyre nagyobb bizonyságot nyer, hogy az egyéni „adottságok” (s ez alatt az örökölt és a szerzett tulajdonságok összessége értendő) és az összes azon kívüli, úgymond „külső” tényezők közül mind fontosabb az, hogy az egyén mit tesz az egészsége érdekében. Az egészségtudatos gondolkodás és a saját egészségi állapotért érzet felelősség fokozódása a területi különbségek gyengülését hozhatja hosszabb távon.
Területi különbségek az egészségi állapotban néhány indikátor tükrében
Hazánkban a születéskor várható átlagos élettartam sokat javult az elmúlt évtizedekben, s 2014-ben már elérte a 75,61 évet, míg az ezredfordulón csak 71 év volt. Hasonló növekedési ütemet feltételezve 2025- re akár a 80 évet is megközelítheti. A nemek közül a férfiak életkilátásai a rosszabbak, ma átlagosan 6 évvel, ellenben 2000-ben 8 évvel maradt el a nőkétől. A születéskor várható élettartam 1990 és 2014
