BECSEY T. GYÖRGY
M I N D E N T ÉLNI
(Egyoldalú párbeszéd egy avar koponyával) Csontgömb tág üreg ívek hat fog
Kerek réztálcán a jobb kezemnél Ennyi maradt belőled
Eddig agyag őrzött most én őrizlek A különbség semmi
Megszoktuk ezt a furcsa hallgatást Es jó hogy soha és semmit nem kérdezel Nem érdekel a sírgödröm
Meg nem unva nézel szembe vélem Nem tudom a neved és
Nem tudod a nevem Es így a jó
Nem rossz hogy csak ennyi maradtál Igaz — ennyi maradok én is
Lehet hogy épp egy kerek réztálcán Es a tegnap a holnaputánba fullad De várj majd megjövök én is
Messze tűnt házfalak árnyékp, integet Es ugyanúgy elkeveredik
Valahol az állkapcsom Mint neked
Hát érdemes volt mondd Érdemes volt mindent élni Hiszen te gátlás nélkül öltél
Hogy megmaradhass a küzdelemben De mi azért ölünk hogy elpusztuljunk Es nem az utolsó falat kenyérért Ügy tűnik néha csak a vérért Kemencék keserű füstje Szögesdrótok és Birkenau De van újabb játék is
Melyet nem old fel kínos ima Felhők püffednek
Es újra felépül fekélyeit őrző Hirosima
Mindent éltél — mondom Hiszen ki tudom mutatni Mi volt az étked
Merre jártál hányszor és hogyan ölelted a feleséged
272.
Hogy hideg volt és fáztál
S a pusztai szél a csontodba mart S ha nem kerülhetted el a vihart Belebújtál a támaszt hozó csöndbe Most is csönd van néha
De mondd — igazi csönd-e
Dsak azt nem tudom s nem tudhatom
•Hogy a pókhálók fátylazta csontgömb Mit rejtegetett s az örömed
Meddig élt
Mint a tüzek a sátrak tövében Vagy mint mécses a boltívek alatt Maréknyi csönd vagy ami megmaradt Az ember fél a felelősségtől
Fél hátra- s még jobban előrenézni Mindent élni
Túl súlyos teher Talán még több is annál
Ha valaki elbukik — átlépjük És megvásároljuk azt a csöndet Mert vásárolható
Mert még mindenki kalmár A kerék soha nem áll meg
S mi vagyunk a kultúrnemzedék Ti voltatok a barbár
Mindent élni
Ha tudnád milyen nagyszerű is lenne Szétnézni egymás portáján
Virágot futtatni
A szögesdrót kerítésekre Flni emberként-embermódra A tudat legmélyén is
Mindent s őszintén élni
Minden kérdésre megadni a feleletet Fs nem pislákolni de lánggal égni
Hogy megmaradjon még több — minden Az utánunkjövőknek
Kiegyenlített hullámok Csönd és csontgömbök S folytathassák a sort azután is Megnyíljanak az oldozó zárak és Mindent éljenek
Holnapután is
