TMT 21.ért. Lazán 1974.Július
A szakképesített nyelvi közvetítők és a munkaerőpiac
Amikor a Fordítók Nemzetközi Szövetsége /Fédératlon I n t e r n a t i o nale des Tradueteurs, F I T / BÁBEL olmü folyóiratának 1972.évi 4.számát a szerkesztÓságtól kézhez kaptam, arról beszéltünk, hogy a TMT-ben rö
v i d referátum keretében ismertetem a nyugat-német í , WILSS professzor tanulmányát a szakképesített n y e l v i közvetítők./forditók. I l l e t v e t o l mácsok/ elhelyezkedési ée munkalehetőségeiről. A szerző á l t a l tárgyalt problémák azonban ennél messzebbre utalnak, e jelentős tudományszerve
zési vonatkozásaik i s vannak. P l . i föl k e l l - e mérni előzetesen a dip
lomások tekintetében várható társadalmi igényt? A munkaerőpiac szabá
lyozása érdekében be k e l l - s v e z e t n i az egyetemeken és főiskolákon a
"numerus c l a u s u s " - t ? É B Így t o v á b b .
E z é r t , ée egyes megtévesztő megállapítások tisztázása érdekében nem tudtam megmaradni a referáló tárgyilagosságának a s z i n t j é n . Be
számolómból bírálat l e t t ,
WILSS tanulmányának minden érdeme és aktualitása m e l l e t t számos hiányossága van. A legnagyobb szerintem az, hogy a dolgozat - lénye
gét t e k i n t v e - un. esettanulmány. Csak a Kémet Szövetségi Köztársaság
gal és csak az egyetemi szintű diplomát s z e r z e t t fordítokkal, i l l e t v e tolmácsokkal f o g l a l k o z i k , de ezt a körülményt sehol sem hangsúlyozza k i n y o m a t é k k a l . Következtetései, megállapításai tehát nem általánosít
hat ők. noha a cikknek mintha éppen az i l y e n általánosítás lenne a fő célkitűzése.
Emellett a tanulmányban t e l j e s a kavarodás a szakképesített n y e l v i közvetítők, a más végzettségű forditók és tolmácsok, továbbá az un. szabadfoglalkozású munkaerők definiálatlan fogai mai között.Nyil
vánvaló ugyanis, hogy v a l a k i diplomával a zsebében i s választhatja a
"szabad" f o g l a l k o z á s t . Az i s nyilvánvaló ugyanakkor, hogy sok eredmé
nyesen dolgozó forditő ée tolmács semmiféle egyetemi vagy főiskolai oklevéllel nem r e n d e l k e z i k .
A tanulmány szerzője továbbá fejtegetéseit kizárólag az i p a r r a és a kereskedelemre szűkítette l e . Ez i s zavarólag h a t . Az állami h i v a t a l o k a t , a k i a d ó k a t , a nemzetközi szervezeteket ugyan mellékesen megemlítette - mint lehetséges munkaerőkeresleti tényezőket - de eze
repüket nem v i z s g á l t a . Egyáltalán nem t e t t említést a szolgáltató 1- parágak, közöttük az idegenforgalom munkaerőkéresietérői, sem a bíró
sági és egyéb jogügyi szervek, a dokumentációé központok, a tömegtá
jékoztatási eszközök, a f i l m , a szinház s t b . sokoldalú n y e l v i közve
títési i g é n y e i r ő l .
Mindezek a hiányzó szempontok erősen zavarják WILSS következte
téseinek a kiértékelhetősógét. De n é z z ü k , hogy mire i s h i v j a f ö l a szerző olvasói f i g y e l m é t .
Nem kevesebbre, mint a r r a , hogy l e kellene lassítani a forditók és tolmácsok képzését, mert a munkaerőpiac t e l í t ő d ö t t . Az intézetek
Eeazámolók:, szemlék, közlemények
és főiskolák ontják /az NSZK-ban/ az ujabb és ujabb diplomásokat / a n y e l v i közvetítői pálya - bár nem sorolható" a jól jövedelmező f o g l a l kozások közé - a f i a t a l o k körébea ma "divatban" van/. A munkaerőkiné- l a t tehát meredeken emelkedik. A munkaerdkereelet viszont jó i d e j e s t a g n á l , s ugy tűnik, hogy rövidesen csökkenni fog. Még szerencse - i r j a WILSS - hogy a végzős növendékek nagyobb réBze n ő , akik később férjhez mennek, gyerekeket szülnek, s i g y a munkaerőkinálatot csök
k e n t i k .
A végzett diplomás n y e l v i közvetítő - kellő gyakorlat hijján - azonnal igen erős versenybe k e r ü l , ha egyáltalán talál m u n k á t . Hely
zete tehát hasonló azon f i a t a l szociológusokéhoz, i l l e t v e pszicholó
gusokéhoz, akik a z t hitték, hogy az egyetemi oklevél megszerzése egy
szer s mindenkorra megoldotta elhelyezkedésük és megélhetésük gond
j á t .
WILSS idevágó érvelését a z z a l a megjegyzéssel i s erősíteni kíván
j a , hogy a n y e l v i közvetítés egyoldalú foglalkozás, másra nem képesit, vagyis m á s irányú m u n k á v á H a l a s t nem teáz lehetővé. Maga a nyelvtaná
r i munkalehetőség i s lassan bezárul a munkát nem találó diplomás "nyel¬
v i közvetítők e l ő t t , mert az egyetemek bölcsészeti k a r a i egyre nagyobb hullámokban bocsátják k i az életbe az élő nyelvek t a n á r a i t .
A szerző tehát a z t mondja: f ö l k e l l mérni pontosan a munkaerőpi
ac h e l y z e t é t , tisztázni k e l l az elhelyezkedési lehetőségek mennyiségi és minőségi föltételeit, s ennek megfelelően k e l l tájékoztatni az e r re a pályára készülő f i a t a l o k a t . A pályaválasztási tanácsadás lényege a más pályákra való átirányítás lenne.
Ez az a pont, amelyet az egész tanulmányban a legveszélyesebbnek érzek. WILSS semmit sem mond a minden háború után jelentkező "demográ
f i a i hullam"-ról, amely az NSZK-ban most csap át a felsőfokú taninté
zeteken. Arról sem b e s z é l , hogy az HSZK-ban rengeteg a háború után ottragadt idegen, az emigráns, a bevándorolt, a vendégmunkás, ameri
kai szakember és katona, s ezek értelmiségi t a g j a i jórészt nyelvisme
retük révén igyekeznek boldogulni, i l l e t v e mellékkeresetre s z e r t ten
n i . Az NSZK-ban igen gyakori az i l y e n "alkalmi" fordítók ár alákínálá
sa i s , vagyis a z , hogy a r e n d e l e t i l e g megállapított h i v a t a l o s honorá
riumok a l a t t vállalnak m u n k á t .
Az NSZK-ban ma százával ajánlkoznak /hirdetések utján i s / szerb, horvát, bolgár, makedón, görög, y i d d i s s t b . forditók, olyanok i s , a k i k társadalomtudományi, természettudományi főiskolai-egyetemi végzett
séggel rendelkeznek. Senki se e s s é k tehát' kísértésbe, hogy a WILSS á l t a l fölvázolt helyzetképet például Magyarországra próbálja alkalmazni!
De tanulmányt lehetne i m i a fejlődő országokban mutatkozó és egyre szélesedő forditóbiányról i s . Az viszont tény, hogy a nyugat-európai országok egyikében-másikában m á r tényleges tulkinálat mutatkozik dip
lomás tolmácsokban. Ennek oka az, hogy a forditó- és tolmácsképző I n tezetek /fŐisk~óTál7 hallgatóinak túlnyomó többsége n ő . Ezek pedig a ezereplést, megjelenést, öltözködést biztosító tolmács! pálya felé vonzódnak leginkább. Egy f i a t a l diplomás nó hajlandó valamelyik r á
dióhoz vagy TV-adóállomáshoz i s elmenni fordítónak, de nagyon kevés választja közülük a tudományos-műszaki forditői foglalkozást.
TMT 2 1 . é r t , 7.azám 1974.Július
WILSS a továbbiakban a z z a l vádolja a j e l e n l e g i egyetemi szintű n y e l v i közvetítői képzést, hogy tulságoBan heterogén és nem reália Jellegű. A képzés metodikája és célja konkrét igényeket k e l l , hogy k i e l é g í t s e n .
No de mi az a "konkrét igény"? P l . o p t i k a i szakfordítókat képez
zünk? A leszűkített szakosítás már csak azért i s elképzelhetetlen, mert nincs kellő számú és képzettségű szaktanár, s ha akadna i s , a tanulás igen költséges lenne /két-három hallgató jutna egy-egy szak
t a n á r r a / . A képzést továbbá bizonyos idő e l t e l t e után l e kellene á l - l i t a n i i a speciális Igényeket egy-két végzős évfolyam k i tudja elégí
t e n i .
Természetesen a n y e l v i közvetítőket képző főiskoláknak ma i s e¬
gyéni p r o f i l j u k van, vagyis a képzést meghatározott céllal v é g z i k . Genf és Bécs például k i f e j e z e t t e n a nemzetközi szervezetek szamára ké - s z i t i elő a leendő fordítókat és tolmácsokat. Az ottani főiskolákon a kellő általános műveltség /beleértve az ujabb kori s z e l l e m i áramlato
kat, szépirodalmat és művészeteket i s / tanítása tehát elengedhetetlen.
A párizsi főiskola v i s z o n t k i f e j e z e t t e n az ipar számára képhez n y e l v i közvetítőket, bár az oktatás i t t i s egyetemi jellegű általánosságokban marad, a hallgatókra bizva a szakterület m e g v á l a s z t á s á t . LIert mihez i s kezdhetne egy kizárólag űrkutatási témákra kiképzett n y e l v i közvetítő, ha szolgálataira egyetlen s z e r v e z e t , intézet vagy vállalat sem tartana igényt? Az oktatás célja mljidlg olyan b i z t o s alapok lerakása. amelyek
re később b á r k i nyugodtan r á é p í t h e t , i l l e t v e olyan átfogó módszerek megtanítása, amelyek alkalmazásával később egtszen uj problémák i s megoldhaTok". A V/ILSS-féla "célközpontos" / f u n k t i o n s s p e z l f i s c h , firmen- s p e z i f l s c h / oktatás egyetemi szinten elképzelhetetlen!
De térjünk v i s s z a a szerző fejtegetéseihez. A mai áldatlan álla
potok előidéző okait WILSS három csoportba f o g l a l j a összej
1. a társadalmi igényt nem mérték f ö l , a képzést a létszám t e k i n tetében nem tervezték meg. A munkaerőpiac t e l i t e t t / ? / , a végzett n y e l v i közvetítők tehát képzettségük 3zlntje a l a t t kényszerülnek mun
kát v á l l a l n i , vagy hosszadalmas átképzésnek /ujabb diploma/ kénytele
nek magukat a l á v e t n i ;
2. a j e l e n l e g i /NSZK-beli/ forditó- és tolmácsképző főiskolák nem foglalkoznak műszaki-tudományos n y e l v i k é p z é s s e l , h o l o t t aij ó szakfordító m é g ma i s "hiánycikk" /Mangelware/I
3. az idegen nyelveket ismerő, olvasási és megértési készséggel rendelkező szakemberek száma gyorsan n ö v e k s z i k . A két- vagy több n y e l v ű s é g , i l y e n vagy olyan s z i n t e n , ma már sok szakterületen alapkövetel
mény számba megy. így hivatásos fordítókra és tolmácsokra mind keve
sebb l e s z az i g é n y . Egyes vállalatok dolgozóik számára házi nyelvtan
folyamokat szerveznek, mások szakembereiket vállalati pénzen intenzív nyelvkurzusokra küldik, ahol a vállalatnál szükséges idegen szaknyel
v i alapismereteket elsajátíthatják.
Nos, a 2.pont szembeötlő módon ellentmond az 1.-nek, Csak r o s s z n y e l v i közvetítőkben mutatkozik bizonyos túlkínálat / m é g nálunk Í 3 t / , Jő fordítókban az egész világon hiány mutatkozik, az NSZK-ban i s , s ezt WILSS i s i g a z o l j a .
Beszámolók, szemlék, közlemények
Ami a 3. pontot i l l e t i , WILSS azt i s állítja, hogy vizsgálatai s z e r i n t az ipari-kereskedelmi vállalatok jobban kedvelik az olyan n y e l v i közvetítőt, a k i a vállalat p r o f i l j a s z e r i n t specialistának mi
n ő s ü l , s ehhez valami idegen nyelvismeretre t e t t s z e r t , mint azt a k i alapvető képzést kapott, s ahhoz bizonyos szakmai ismereteket s z e r z e t t .
Abban ISILSS-nek igaza van, hogy nagyobb súlyt kellene f e k t e t n i a műszaki-tudományos, valamint a szaknyelvi képzésre. Ez azonban általá
ban már meg i s valósult, s éppen a humaniórákra beállitott német egye
temi képzés a k i v é t e l . Tudni k e l l azt i s , hogy a nyugat-német "Dol- metscher I n s t i t u t " - o k a t mindenütt a bölcsészkarok mellé rendelték, se
hol egy műszaki egyetem /Technische Hochschule/ melléi Hát persze, hogy KEATS-szel és RIÜBAUD-val foglalkozik a leendő "szakfordító";
mit Í B tanulhatna mást egy "nyelv és irodalom" tanszéken?!
Ez a helyzet viszont a leendő középiskolai tanárokat i s t e r h e l i , tehát ők - legalábbis a szakszerűség szempontjából - nem jelenthetnek konkurrenciát a hivatásos forditók es tolmácsok számára. Vagyis WIIS3- nek ez az érvelése i s m e g d ő l .
A szerző azt kívánja, hogy a mindenütt 8 félévre kiterjesztendő fordító- és tolmácsképzés /ma a tanulmányi idő egyes főiskolákon m é g csak 6 félév/ kettő négy féléves szakaszból tevődjék ö s s z e . Az első négy féléves tanulmányi szakasz adjon olyan általános nyelvl-nyelvé- a s e t i képzést, hogy ez első szigorlaton megfelelt hallgatók minden ne
hézség /ráhallgatasi kényszer/ nélkül átiratkozhassanak a bölcsészeti karok tanári s z a k j a i r a /élő nyelvek/, A második szakasz nyújtson szak
n y e l v i , terminológiai, forditáselméleti és - t e c h n i k a i ismereteket.
Ez a fontosabb főiskolákon /pl.Párizsban, Bécsben/ m á r ma i s igy van. V/ILSS azonban i t t egy ujabb ellentmondásba keveredett önmagával, hiszen ha a végzett középiskolai tanárok veszélyeztetik a forditók óa tolmácsok exisztenciéját, akkor a hallgatók egy részének átirányítása a tanári szakokra nem könnyít semmiképpen sem a munkaerőpiac helyzetén.
'.YILSS-nek azt a megállapítását sem lehet általánositani.mlszerint ma a két legfontosabb idegen nyelv az angol és a f r a n c i a . A mai NSZK mai v i s z o n y a i között ez biztosan igy van. De nálunk az angol és az o—
r o s z , i l l e t v e az orosz és a német a két legfontosabb idegen nyelvpár.
Másutt megint m á s .
Abban s i n c s egészen igaza a szerzőnek, hogy egyetlen idegen nyelv ismeretével nehéz boldogulni. Az "aranyszabály": egy idegen nyelv több szakma, vagy több idegen nyelv egy szakma. Természetesen csak növeli az elhelyezkedési ée munkavállalási lehetőségek s z á m á t , ha v a l a k i több idegen nyelven több szakmában i s otthonos.
Abban viszont igazat k e l l adnunk V/ILSS professzornak, hogy egy diplomával rendelkező forditó vagy tolmács nem ér és nem tud eleve többet, mint az a gyakorlott kartársa, a k i oklevéllel nem dicsekedhet.
Ennek oka pedig a z , hogy a jí n y e l v i közvetítőt a képesség, a tudás és a gyakorlat együttesen m i n ő s í t i . Ha ezekhez még szcrKsIor. és l e l kiismeretesség i s j á r u l , a jó szakfordító ugyanolyan hirnévre tehet s z e r t , mint akármelyik szépirodalmi /"műfordító"/ kartársa. Az termé
szetesen lényegtelen, hogy a tudást v a l a k i a gyakorlat során autodl- 530
H U 2 1 . é v f . 7.szám 1974.július
dakta m ó d o n , vagy egyetemi vizsgákon / e a e t l e g csak bukdácsolva/ szer
z i meg. A képzés célja mindenesetre a z , hogy a fölhalmozódott és rend
s z e r e z e t t t a p a s z t a l a t i anyagot, mint t u d á s t , s z e r v e z e t t torsában ad
ják át azoknak, a k i k vállalják a stafétabotok á t v é t e l é t .
WILSS-nél ezen a ponton, e a j n o s , minden összekeveredik: diplomás és nem diplomás,, szabadfoglalkozású, " s p e c i a l i s t a " és un. "alkalmi"
n y e l v i közvetito e g y a r á n t . Egy azonban bizonyos, s ez a z , hogy amig a társadalom, i l l e t v e az állam a magasabb végzettséghez nem b i z t o s i t megfelelő munkaalkalmat; vagyis elhelyezkedési lehetőséget, a tanulás szabadsága i d e a l i s t a szólam marad c s u p á n . Ez ÍÍILSS megállapítása, 3 e z z e l t e l j e s mértékben egyetérthetünk.
A szakember-szükséglet fölmérése tehát nem elutasítandó, e l v e t e n dő dolog. Csupán minden egyes országban külön-külön k e l l elvégezni!
WILSS professzor ismertetett megállapításait és következtetéseit egy olyan kérdoivea vizsgálatból vonta l e , amelynek a során 985 kitöl
tendő válaszlapot küldött szét a n y e l v i közvetítés terén érdekelt N S Z K- b e l i közép- és nagyvállalatoknak. Azonban mindössze 295 kiérté
kelhető válasz érkezett v i s s z a h o z z á . Ez még s t a t i s z t i k a i m i n t a v é t e l nek sem elegendő egy 60 millió l a k o s ú , i p a r i l a g é3 kereskedelmileg f e j l e t t országban. Általánosításra semmiképpen sem nyújt l e h e t ő s é g e t .
/WILSS,*.: Der tíbersetzer und Dolmetscher i n der gewerblichen W i r t s c h s f t . = B á b e l , 18.k.4.sz. 1972. P.12-1Q.
Tarnóczi Lóránt
