• Nem Talált Eredményt

Magyar írók élete és munkái

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Magyar írók élete és munkái"

Copied!
740
0
0

Teljes szövegt

(1)

MAOYAK ÍROK

A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A M E G B Í Z Á S Á B Ó L

IRTA

SZLNNYEI JÓZSEF

A M A G Y A R N E M Z E T I MÚZEUMI HIR L A P - K Ö N Y V T Á R Ö R E .

( TANÍTÓK E FT. "pr ) II. K Ö T E T

C a b a n—E x n e r

BUDAPEST,

K I A D J A I I O R N Y Á N S Z K Y V I K T O R K Ö N Y V K E R E S K E D É S E 1893.

(2)
(3)

c

Caban (Csában) András, komjáti plé- bános, szül. 1813. decz. 7. Szélesén Zólyommegyében ; tanult Beszterczebá- nyán, Léván és Esztergomban, hol 1828- ban növendékpap lett; 1837. febr. 22.

misés pappá szentelték föl és 1844-ben plébános lett KomjátibanNyitramegyében, hol 1860. máj. 2. meghalt. Nyolcz nyel- ven beszélt, u. m. latmúl, magyarúl.

németül, tótúl, oroszúl, illyrűl, francziáúl és lengyelül. Vagyonát jótékony czélokra hagyta. — Több költeményt és czikket irt és fordított a Priatel Skoly a Literatury és Ciryll a Method cz. tót hírlapokba.

Mayer István Neveléstanát lefordította tót nyelvre és kiadta Budán 1847-ben.

Slovnik Kaucny. P r á g a , 1862. I I . 2. — Slo- venské Pohlady 1888. 2. SZ. — Necrologium Strigoniensis 149.

Caesar (Császár) György (kassai), sárospataki tanár, C. Mátyás kassai tanár fia; előbb Sárospatakon, azután Vitten- bergában tanult, hol 1574-ben seniornak választották. 1577-ben Kassa város segé- lyével a boroszlói egyetem hallgatója volt, honnan aug. 12. irt Kassa városá- hoz ; e levele a város levéltárában van.

1578-ban sárospataki tanárnak válasz- tották ; később ref. lelkész lett ugyanott és meghalt 1586-ban. — Munkája: Oratio de vita et obitu clarissimi viri. .. dni Basilii Fabricii Szikszoviani. . . obitum pro luctu et lachrimis deplorante apud

I d . S z i n n y e i J . , Magyar írók II.

populäres suos Witebergae optimarum disciplinarum studiis operám navantes.

Wittebergae, 1577.

Korányi, N o v a M e m o r i a . -— Klein, N a c h - r i c h t e n I I . 401. — Franki, H a z a i és K ü l f ö l d i Iskolázás 50. 72. 104. 10.5. 147. 239. 381. — Szabó Károly, R é g i M. K ö n y v t á r I I I . (Kézirat.)

Cajus Gábor, orvostudor, szül. 1802-ben Kis-Teleken Baranyamegyében zsidó szü- lőktől ; később a keresztény vallásra tért és Szegeden volt kórházi, azután magán orvos. Meghalt 1865-ben. A szegedi fő- gymnasiumba járó szegény sorsú és jó előmenetelű tanulók részére 1000 írtos ösztöndíj - alapítványt tett. — Czikke : Das Rochusspital in Szegedin. (Zeitschrift für Natur- und Heilkunde 1852.) — Mun- kája : Dissertatio inaug. medica. De lingua et signo. Pestini, 1832.

Szinnyei K ö n y v é s z e t e és K e i z n e r J á n o s szives közlése.

Calanus (Juvencius Coelius) dalmata, Dalmáczia kormányzója volt és 1188-tól 1218-ig pécsi püspök. — Munkája: Vita Attiláé primum edita. Venetiis, 1502.

(2. kiadás. Ingolstadt, 1608. Szászky jegy- zeteivel és Bel Mátyás előszavával. Ad- paratus ad Históriám Hungáriáé. Decad.

I. Monum. III. 1736. 80—158. 1.) Attilá- nak, a húnok királyának életét irta le röviden, főleg Priscus, Jornandes és Paulus Diaconus után, a monda nyomainak némi ismeretével.

1

(4)

3 Callimachus-—Campion 4 Horányi, Memoria I. 380. — Calalogus Bibi.

Franc. C. Széchenyi I. 176. — Toldy, M.

Nemz. írod. Tört. 1852. I. 83. — Fejérpataky 1 I r o d a l m u n k az Árpádok k o r á b a n . 75. — Pick Miksa, Régi Magyar Történetírás. Bpest, 1888. 19. 1.

Callimachus (Buonacorsi) Fülöp, olasz iró, ki II. Pál pápa kegyét elvesztvén, elhagyta Olaszországot és Görögországon, Egyptomon át Lengyelországba utazott, hol III. Kázmér lengyel királynak lett titkára s mint ennek követe Konstantiná- polyban, Velenczében és két izben hazánk- ban is tartózkodott. Meghalt 1496. nov. 1.

Krakkóban. — Munkái: 1. História de rege Wladislao seu clade Varnensi. Aug.

Vindel., 1519. (Ugyanez : De rebus a Wladislao Polonorum atque Hungarorum rege gestis libri III. [1440—1444.] cum praefatione Mich. Bruti et Callimachi vitae

descriptione czimmel Schwandtnernél:

Scriptores Rerum Hungaricarum. Vindo- bonae, 1746. T. I. 444—518. 1.) — 2.

História de iis quae a Venetis tentata sunt. Hagenau, 1533. — 3. História Attiláé. Basiliae, 1541. (Bonfin Decasaiban.)

Catalogus Bibi. Fr. Com. Széchenyi I. 180.

I I . 318. — Toldy F., M. Nemz. í r o d . Tört.

1852. 48—50. — Pick, Régi Magyar Törté- netírás 42. 1.

Calovino József, pozsonyi kanonok és az esztergomi herczeg-primás könyvtár- noka, szül. 1760. decz. 8. Pozsonyban és meghalt 1804. decz. 24. ugyanott. — Kézirati munkája: Recensio generalis et specialis actorum diaetalium in XLVII manuscriptis voluminibus. (A n. múzeum kézirattárában, ívrét 1262 lap.)

Zeitschrift von und für Ungern VI. 387. — Necrologium Strigoniense 78.

Calovino József Ferencs, orvostudor, pozsonyi származású. — Munkája: Dis- sertatio inaug. medica de tussi convul- siva. Vindobonae, 1825.

Szinnyei Könyvészete.

Calovino Pál, a trinitarius szerzetesek administratora Pozsonyban, hol 1804.

aug. 17. meghalt. — Munkája: Rede von dem unbegreiflichen Geheimniss gött-

licher Dreyeinigkeit auf das hohe Titular- fest des Ordens der Allerheiligsten Drey- faltigkeit in bemeldter Klosterkirche zu Pressbarg in Hungarn abgeredet. Press- burg, 1771.

Petrik Bibliogr. — Necrologium Strigon. 77.

Camers János, hittudor, Ferencz-rendi szerzetes. — Munkája: Lucii Ilori Bellorum Romanorum Epitomes libri quatuor. Viennae, 1518. (L. Florus négy könyve és azoknak Camerstó'l irt fejte- getése után következik : Sexti Rufi con- sularis de tribus Romanorum imperandi generibus deque Romani imperii acces- sione libellus aureus, per Joan. Camertem, quantumfieri potuit, novissime restitutus.

Ejusdem Camertis quorundam obscurio- rum locorum scholia adjuncta paucula.

Ezen könyvét C. ajánlotta: Ingenio juveni Benedicto Bekenio Pannonio, amico ac discipulo quam gratissimo.)

Vj M. Muzeum 1857. I. 338. (gr. Kemény J.) Campion Jáezint, szent Ferencz-rendi Kapisztrán-szerzetes, született 1725-ben Budán; tanulmányai végeztével a szer- zetbe lépett és rendtársainak a hittant és bölcseletet tanította Budán. Mint a rend tartományi kormányzójának kikül- döttje működött Eszéken, midőn 1767.

aug. 7. meghalt. — Munkái: 1. Animad- versiones physico-historico-morales de baptismo nonnatis, abortivis et proiectis conferendo. Budae, 1761. — 2. Vindiciae pro eodem sacro ordine petitae adversus quosdam scriptores, novissime opellam posthumam Guilielmi Friderici Damiani sacerdotis Petrini, in quibus demonstratur fratricellos begvardas et begvinos nequa- quam ex minorum sodalitio prodiisse;

minus fr. Petrum Joannem Oliva eorum patriarcham, et Petrum a Macerata, al- terum item Petrum a Foro-Sempronio primipilos illius sectae exstitisse. U. ott, 1765. (2. kiadás. U. ott, 1766.) — 3.

Vindiciae denus vindicatae adversus Apologiam Josephi Antonii Transilvanii, quibus sectam fratricellorum e sodalitio

(5)

ő Caneider—Capesius 6 minorum neutiquam prodiisse rursus

defenditur. U. ott, 1766.

Horányi. Memoria. — Catalogus Bibi. F r . Com. Széchenyi. Suppl. I.

Caneider Gusztáv, győri kereskedő fia, ki Egyptomba utazott és Kairóból leve- lezett a Győri Közlönyben (1862. 60.

77. sz.). Meghalt 1878. ápr. 29. Győrött 42. évében.

Gyászjelentés.

Canestrini Antal, bölcselet- és orvos- tudor, cs. és kir. kincstári orvos, szül.

1743. máj. 18. Clozban (Tirol); orvos- tudorrá lett 1768-ban Innsbruckban, az- után gyakorlati kiképeztetése végett Bécsbe m e n t ; itt ismerkedett meg Crantz tanár- ral, kivel a kórházak tanulmányozása végett Olaszországba utazott. 1771-ben legfelsőbb parancsból a lengyel határon kitört pestis megfigyelése s tovább terje- désének lehető megakadályozása czéljából Magyarországba küldetett; feladatát sze- rencsésen megoldotta és a pestis terje- désének gátot vetett. 1773-ban hasonló czélból a török határon működött sikerrel.

1776-ban Máramarosmegyében rendezte a közegészségügyet, mire ezen megye főorvosa s az ottani kincstári bányák orvosa lett Máramaros-Szigeten. 1778-ban Nagybányán és 1785-ben Schwatzban (Tirol) működött, hol a himlőoltást meg- honosította. Meghalt 1807. márcz. 18. — Hazánkat illető m u n k á i : 1. Monita me- dico-politica ad non paucos, eosque potissimum habitatores ruris. Cassoviae, 1776. — 2. Dissertatio historica de peste, quae ab autumno anni 1770 usque ad mensem februarii 1771 in comitatu Zem- pliniensi grassabatur. U. ott, 1777. — 3.

História de utero duplici alterutro quarto graviditatis mense rupto in Hungaria a.

1781 in cadavere ab auctore invento.

Aug. Vind., 1788.

De Luca, Das gelehrte Oesterreich. — Wesz- prémi, Succincta Med. Biogr. Cent. Alt. P a r s Post. 468. Cent. III. Dec. I. II. — Annalen der Literatur. Wien, 1804. I. Intellig. 103. — Catalogus Bibl. Fr. C. Széchenyi I. 184. — Szinnyei Ivöny vészete.

Capesius Alfréd, erdélyi szász, 1886- ban tagja volt a német kereskedelmi expeditiónak a szicziliai tengeren. — Naplójából uti élményeket közölt Reise- skizzen czimmel a nagy-szebeni Siebenb.

D. Tageblattban (1886. 3938. és 39. sz.)

Siebenb. D. Tageblatt 1886. 3848. s z .

Capesius Bertalan, ág. ev. lelkész, C. György szénaverősi, kis-küküllő-m. ág.

ev. lelkész fia ; 1692-ben Vittenbergában tanult és 1698—1700-ig a segesvári gym- nasium igazgatója volt; 1705—14-ig nagy- alischi s 1714-től zágori lelkész, hol 1733- ban meghalt. — Munkája: Dissertatio ex história sacrorum rituum de dipty- chis veterum cumprimis graecorum.

Wittebergae. 1693.

Trausch, S c h r i f t s t e l l e r - L e x i k o n I . — Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I I I . (Kézirat.)

Capesius Ferencs Mihály. ág. ev.

lelkész, C. Sámuel thalheimi lelkész fia, szül. 1807. aug. 15. Nagy-Szebenben;

1830-ban a bécsi protestáns theologiai intézetben t a n u l t ; 1833-ban nagy-szebeni lector, 1838-ban prédikátor és 1843.

márcz. 30-tól 1848-ig bendorfi lelkész volt.

1848-ban az oláh népfölkelők elűzték lakóhelyéből és Nagy-Szebenbe menekült, hol 1850-ben meghalt. — Munkája : Isa- goge historico-critica in evangelium Joan- nis. Cibinii, 1834.

Trausch, Schriftsteller-Lexikon I.

Capesius Gottfried, ág. ev. gymna- siumi igazgató, C. Sámuel lelkész leg- ifjabb fia, szül. 1815. nov. 27.; Berlin- den tanult 1835-ben; onnét visszajővén, a nagy-szebeni ág. ev. gymnasiumnál alkalmazták mint tanárt és ugyanott 1861.

decz. 1-től igazgató volt. 1875-ben nyu- galomba vonult. Meghalt 1880. szept. 11.

Nagy-Szebenben. — Első történeti érte- kezése : Hermannstadt während der Kron- streitigkeiten zwischen König Ferdinand I.

und dem Usurpator Zápolya 1826—36.

a nagy-szebeni ev. gymn. programmjában jelent meg 1856-ban. — Mint igazgató 1862-től 1875-ig szerkesztette a gymna- sium programmjait.

1*

(6)

7 Capesius—Capinius 8 Programm d. Gymn. A. C. zu H e r m a n n -

stadt 1868—1875. — Trausch, Schriftsteller- Lexikon I. 203. III. 563. 1. és Zimmermann Ferencz szíves közlése.

Capesius Károly, gyrnnasiurni tanár, szül. 1844. jun. 27. Nagy-Sinken Erdély- ben ; Segesvárt végezte 1863-ban a gym- nasiumot és 1864—68-ban a bécsi s berlini egyetemen theologiát. mathemati- kát és physikát hallgatott. 1871. aug. 20.

meghívták a szász-régeni algymnasium- hoz tanárnak. Meghalt 1874. ápr. 7.

Mártonhegyen. — Értekezése: Ueber Dua- lismus und Monismus des menschlichen Seyns. (Programm des evang. Unter- Realgymnasiums in S.-Régen 1873.)

Programm d. ev. Unter-Eealgymn. in S.- Regen 1872—74.

Capesius Vilmos, orvostudor, szül.

1809. ápr. 7. Nagy-Sinken; a gymnasiu- mot Nagy-Szebenben végezte; 1828—34-ig Bécsben az orvosi tanfolyamot hallgatta;

1835-ben a fogarasi, 1843. a nagy-selyki, 1851. a nagyszebeni kerület főorvosa lett.

Meghalt mint nyug. tábori orvos 1870.

jul. 15. Nagy-Szebenben. — Munkája:

Dissertatio inaug. medico-ophtalmologica de eo : an operatio cataractae longaevi- tati obsit ? Viennae. 1834.

Trausch, Schriftsteller-Lexikon I. 201. I I I . 564. és gyászjelentés.

Capesius Vilmos, ág. ev. lelkész. C.

Sámuel lelkész fia, szül. 1813. nov. 28.

Dolmányban; tanult Nagy-Szebenben és 1834-36-ig Berlinben; 1841. márcz. 1-től tanár volt a nagy-szebeni gymnasiumnál 1860. januárig, midőn dolmányi helyet- tes papnak választották, honnan 1867.

ápr. 8. Szász-Ujfalura hívták lelkésznek. — Értekezése: Versuch einer Zusammen- stellung der Hauptmomente der öster- reichischen Geschichte von der Entstehung der Ostmark bis zum Ende der franzö- sischen Kriege (Programm d. evang.

Gymn. in Hermannstadt 1855.) — Mun- kája : De gerundiorum ac supinorum vi natura et constructione, adlatus, iisque critica ratione ponderatis, gram-

maticorum sententiis mediatis. Cibinii.

1839.

Trausch, Schriftsteller-Lexikon I. — Statist*

Jahrbuch. Hermannstadt, 1885. 26.

Capinius ( K o p i n) Márton, a bécsi egyetem jogi dékánja és Bécs polgár- mestere, szül. Nagy-Szebenben és nagy- disznódi ág. ev. lelkész volt; hivatalát azonban később elhagyta és Bécsbe köl- tözött. 1503-ban az ottani egyetemen Juris pontificii czímmel mint Procurator nationis Hungaricae működött; 1505., 1510. és 1516-ban a jogi karban dékáni hivatalt viselt. 1512—17-ig és 1522-ben Bécs városának birája s 1521-ben polgár- mestere volt. 1519-ben I. Ferdinánd hely- tartósága alatt Bécs föllázadt. C. a láza- dók élére állott és uj kormányformát alkotott. Midőn I. Károly császár 1522.

febr. 7. az osztrák tartományokat test- vérének Ferdinándnak engedte át, ez jun. 12. Klosterneuburgba jött és innen Bécset nem érintve Ujhelybe ment, hová jul. 8. a bécsi kormányzókat és társai- kat törvényszék elé idéztette ; a lázadók közül többen halálra Ítéltettek, ezek között volt C. is, kinek aug. 9. Bécsújhelyben fejét vették. Közönségesen Doctor Sieben- i bürgernek is nevezték; ezt a nevet hasz- nálta családja is, mely később Bécsben kihalt. — Munkája: Dodoris Martini Transylvani Oratio ad Carolum Hispanio- rum et electum Romanorum regem futu- rum imperatorem, Baschionae, 1519.

(Fontes Rerum Austriacarum. Scriptores I. 210—213. 1. Herberstein Zsigmond önéletrajzában.) — Kézirata: Martini Sibenburgeri J. U. D. et consulis Vienensis, post capite plexi sub Ferdinando I. varia scripta cum publica, tum privata. (Saját- kezű följegyzései. Az eredeti kézirat a bécsi cs. udvari könyvtárban a 8134. sz.

ívrét kötetben.)

Seivert, Nachrichten. — Siebenb. Provinzial- blätter I I I . 7. — Locher, Speculum Academi- cum Viennense. 99. 250. — Hormayr, Ge- schichte Wiens IV. 156. — Schmidt Heinrich, Siebenb. Quartalschrift 1859. 39. 45. — Schul-

(7)

9 Capko—Carlowszky 10 ler, Magazin f ü r Geschichte S i e b e n b ü r g e n s .

N. F . I i . 36. — Trausch, Schriftsteller-Lexi- k o n I. (Életére és c s a l á d j á r a v o n a t k o z ó b ö adatok.}

Capko János, jogász, szül. 1846.

szept. 19. Znió-Váralján Turócz-megyé- b e n ; mint Őulennek beszterczebányai tanítványa és pozsonyi jogász szülővá- rosában és vidékén élénk társadalmi és nemzetiségi életet keltett. Meghalt 1867.

aug. 18. — Munkája: Sirótky. Básne Jana Mii. Capka Zniovského. Beszter- czebánya, 1867. (Árvácskák. Capko köl- teményei, kiadta Sytniansky András.) — Czikkei és költeményei aláirásánál Zniovsky Milosláv álnevet használt.

FZce/r,Dejiny L i t e r a t u r y S l o v e n s k e j 226. 272.

Capricorni Sámuel, pozsonyi szárma- zású. — Munkája: Examen auri sub moderamine Ceilarii. Tnbingae, 1672.

Catuiogus Bibi. F r a n c . Com. S z é c h e n y i I.

Carabelli Gí/ör^i/(lunkaszpriei), sebész- tudor és fogorvos, szül. 1787. decz. 11.

Pesten; tudori oklevelet Bécsben nyert és mint tábori orvos az osztrák had- seregbe lépett; az 1809. és 1813. had- járatban részt v e t t ; azután megvált a katonai pályától és a bécsi egyetemen előadásokat tartott a fogászatról. Erde- mei elismeréseűl magyar nemességet és javadalmat nyert Lunkaszprién Bihar- megyében, melyet előnévűl használt.

Meghalt Bécsben (?) — Munkája: Syste- mat. Handbuch der Zahnheilkunde.

Wien, 1831. (Melyből azonban csak az első kötet jelent meg.)

Oester. National Encycl. ( v o n G r ä f f e r u n d Czikann.) I. 450.

Carbo Lajos, ferrarai származású tör- ténetíró ; I. Mátyás király idejében élt és egy ideig Magyarországban is tartóz- kodott, hova tanárnak hívták meg, de ezen állás elfogadását jegyesének bele- egyezésétől tette függővé. — Egy dialó- gust irt Mátyás király tetteiről. E munka eredetije, mely a királyé volt, a m. tud.

akadémia kézirattárában van. Eddig még kiadatlan. — Egy költeményét Ábel Jenő

másolta le 1878-ban a Marciana könyv- tárban Velenczében.

Toldy F., M. N e m z . í r o d . T ö r t . 1852. 47. 50.

— M. Könyv-Szemle I I . 1878. 247. — Pick Miksa, Régi M a g y a r T ö r t é n e t í r á s . Bpest, 1888. 37. 1.

Carceus Márton, orvostudor, karczag- szállási származású; középiskoláit Debre- czenben végezte, azután Leidába ment az egyetemre, hol 1671-ben orvostudor lett. — Munkái: 1. Dissertatio inaug.

medica de haemoptisi. Lugd. Batav., 1671. — 2. Carmen honoribus Georgii Kováts Tatai Herculem vere cognitum.

U. ott, 1671. — 3. Index rerum et ma- teriae in Lib. I. praxeos medicae Fr. de la Boe Sylvii. U. ott, 1671. (Sylvius munkáiban többször lenyomatva.)

Horányi, Memoria I.

Cariudo. L. Coburg Fülöp, szász- coburg-gothai kerczeg.

Carl Jóssef, Jézus-társasági szerzetes és egyetemi tanár, szül. 1706-ban Pozsony- ban ; miután 1724-ben a jezsuita rendbe lépett, Sopronban a költészetet, Nagy- szombatban az ékesszólást tanította;

1742-ben Bécsben a bölcseleti kar idősbje s theologiai tanár, 1750-ben dékán volt;

több ízben a rendház főnöki tisztét vi- selte s tartományi főnök is volt. Meghalt 1776-ban. — Munkái: 1. Panegyrici (VI) Mathiae Corvini. Tyrnaviae. 1731. — 2. Scientiae seculi XVIII. ab Appolline coronatus. Viennae, 1739. — 3. Arma- mentarium civium Viennensium. U. ott.

1740. — 4. Assertiones theologicae de angelis et actibus humanis. U. ott, 1753.

Locher, S p e c u l u m . Viennae, 1773. 86. 174. — Katona, H i s t ó r i a Critica XXXVIII. 855. — Catalogus Bibi. F r . Com. S z é c h e n y i I I . 145. — Fejér, H i s t ó r i a A e a d e m i a e 59.

Carlowszky János, ág. ev. collegiumi igazgató, C. Dániel és Fekete Katalin fia, szül. 1721. febr. 16. Bisztricskán Turócz- megyében; a gvmnasiumot Losonczon végezte; azután a hallei és göttingai egyetem hallgatója lett. Hazájába vissza- térvén, a pozsonyi ág. ev. lyceumnál mint tanár működött; innét az eperjesi colle-

(8)

11 Carlowsky— Cassai 12 gium rectorának hívták meg és ott meg-

halt 1794 okt. 20. Beszédet mondott fö- lötte Neustadt eperjesi lelkész németül és Meyer András tanár latinul. — Mun- kája : Singulare vitae scholasticae exem- plar, quod Michael Peschko, in schola Posoniensi aug. confess. pro-rector, soli- ditate doctrinae, ac morum integritate conspicuus in vita, fideliter docendo et pie vivendo, expressit, et a. 1757. per mortem placidam, ad aeternam quietem evocatus, post se reliquit. in testimonium amoris animo moesto proponunt docen- tes. Posonii. (Költemény.) — Kéziratban maradtak: Históriáé Eperjesiensis col- legii; Tractatus de sacramentis ; Chro- nologia sacra ad annum diluvialem pro- ducta ; De lege et evangelio. — Latin levele Kazinczyhoz, Eperjes, 1778. szept.

18. (Kazinczy Ferencz Levelezése I. 10.)

I\'Ovi Eccles. — Sehol. Annales Evang. 1795.

I. 50. — Petrik B i b l i o g r a p h i á j a I. 381.

Carlowsky Zsigmond, az eperjesi ág.

ev. kollégium t a n á r a ; huszonkét évi működés után megvált hivatalától és 1817-ben a pesti egyetemre ment a magyar törvény tanulására; innét Kassára költözött, hol mint magánzó élt, 1821.

decz. 6. bekövetkezett haláláig. — Munkái:

1. Cum Franciscus II. . . gloriosissime domui archiducali haereditarium Austriae impérium A. 0. R. 1804. feliciter adser- visset oden cecinit. Eperjesini, 1805. — 2.

Prosodia latina. U. ott, 1806. — 3.

Joannam Roth de Királyfalva, Josephi com. Teleki de Szék sacrae regni Hung.

custodis viduam, conjugis dignitate ac propriis virtutibus excellentissimam III.

ante octobr. anno 1813. rebus humanis ereptam, luget, collegii Eperiesiensis no- mine. Budae, 1815. — 4. Logica. Casso- viae. 1815. (2. kiadás. U. ott. 1820.)

Catalogus Bibi. F r . C o m . S z é c h e n y i S u p p l . I I . 75. — Tudom. Gyüjtem. 1821. X I I . 113. — Petrik B i b l i o g r .

Caroli (Carolius) András. L. Károli András.

Caroli Gáspár. L. Károli Gáspár.

Carolinus Petrus. L. Károli Péter.

Carolus. L. Eötvös Károly.

Carponaides György, illavai szárma- zású. — Munkája: Exercitationem ma- thematicam de proportione in illustri ad Albim Academia . . . submittunt prae- ses Joh. Bapt.Roschelius et respondens.. . Yittebergae, 1678.

Szabó Károly, B é g i M. K ö n y v t á r I I I . ( K é z - irat.)

Caspar János Domokos. — Munkája;

Der Rechnungsführer nach Anleitung der Gesetze, oder Sammlung der be- stehenden allerhöchsten Gesetze und Verordnungen, welche die Verrechnung des Steuer-, Kirchen-, Waisen-, Depositen und Armeninstituts-Vermögens . . . zum Gegenstande haben. 4 Theile. Skalitz, 1825.

Petrik B i b l i o g r .

Caspari András, ág. ev. lelkész Felső- Bajomban Medgyes mellett Erdélyben. — Értekezése: Etwas über das Schwefel- bad bei Basen unweit Mediasch, oder das sogenannte brennende Wasser. (Siebenb.

Quartalschrift 1791. II. 207.)

Casparides András, almási hont-me- gyei származású tanító, ki külföldi egye- temeken tanult; Haliéból Vittenbergába jött és itt 1755. máj. 1. iratkozott be ; innét 1757-ben hazájába visszatért és neczpáli, majd ivánkafalvi tanító volt. — Munkái: 1. Dissertatio metaphysica de possibilium natura. Vittebergae, 1756. — 2. Dissertatio phvsica de natura et ori- gine nebularum. U. ott, 1756.

Catalogus Bibi. C. F r . S z é c h e n y i I. 191.

S u p p l . I. 103. — Bartliolomaeides, M e m o r i a e U n g a r . 264. — Balogh Pál, A P h i l o s o p h i a Hazánkban. Pest, 1835. 65.

Cassai András. L. Kassai András.

Cassai György Mihály L. Kassai György Mihály.

Cassai (Caschai) Lajos. L. Kassai Lajos.

(9)

13 Casse—Celtes 14 Casse (De la) Beniamin Ignács,

bölcselettudor. szent Benedek-rendi áldozó pap, szül. 1801. okt. 28. Nagy-Maroson Hontmegyében; 1815. nov. 2. lépett a rendbe s Pannonhalmán végezte a theo- logiát; 1825. márcz. 30. misés pappá szenteltetett. Tanár volt Pozsonyban 1822—27., Nagyszombatban 1 8 2 7 - 3 4 . , Győrött 1834—38-ban, hol a szerzet növendékeit tanította; a pozsonyi aka- démián 1838-48-ig a mennyiségtan tanára, 1848—52-ig Pannonhalmán levéltárnok volt és a növendék papoknak a mathesist adta elő; 1852—57-ig spirituális és könyv- tárnok Győrött, 1857—59-ig hitszónok a dömölki apátságban ; 1859—65-ig ugyan- ott prior; végre 1865-benSopronba helyez- ték át mint spiritualist és itt halt meg 1875. szept. 22. — A búcsújárásokról irt a Magyar egyházi szónokok cz. folyó- iratba (1862. I.) és Maár Bonifácz Világ- történetének szerkesztésénél és kiadásánál közreműködött. — Munkája: Elemi mennyiségtan. Pozsony, 1842. (II része:

Betűvetés és mértan. 2. k. U. ott, 1843.)

Scriptores Orilinis S. B e n e d i e t i .

Cassoviensis János Antal L. Kassai.

Cato János, debreczeni származású;

1702. okt. 12-től a franekerai egyetemen tanult, hol Descartes Renatus bölcseleté- ről vitatkozott; e disputatiója megjelent Andala Ruardusnak Exercitationes acade- micae cz. gyűjteményében. (Franekera, 1709.)

Tört. Tár 1887. 197.

Cebanius Ábrahám. Szepesmegye fő- jegyzője. — Munkája ; Saluiaria adver- sus animae pestem officina. Bartphae, 1616. — Szepesmegye jegyzőkönyvében tőle irt történeti jegyzetek maradtak reánk, melyekről Wagner emlékezik meg Analecta Scepusii cz. művének III. részé- ben és melyeknek mult századi másolata megvan a m. n. múzeumi kézirattárban ily czímmel: Excerpta historica ab a. 1309—

1 6 1 2 .

Horányi, N o v a M e m o r i a 635. — S z a b ó Károly, R é g i M. K ö n y v t á r II.

Cebecauer János, gymnasiumi tanár, szül. 1843-ban Szvarinban (Liptóm.);

1867. nov. 5. a beszterczebányai áll.

gymnasiumhoz helyettes tanárnak nevez- ték k i ; 1870 óta a nagyszebeni áll.

gymnusiumban a görög és latin nyelvet tanítja. — Értekezései: Anacreon és az Anacreon-félék (Nagyszebeni gymn. Értés.

1870.); görög alagya Deák Ferencz halá- lára (u. ott 1876.) — Munkája: Carmen ad celebrandum XXV. diem annivers.

coniugii Francisci Josephi I. Aug. I. ac R. Ap. et Elisabethae I. et R. Cibinii, 1879.

Nagyszebeni áll. gymn. Érlesítcénye 1870—90. — Wutz N é v k ö n y v e 104.

Celtes (Pickel. Protucius) Konrád, hires humanista, szül. 1459. febr. 1.

Wipfeldben Frankoniában ; vinczellérnek szánták szülei, de ő e sors elől Kölnbe menekült; itt és más német egyetemeken képezte magát. 1486-ban Olaszországba utazott, hol az ottani humanistákkal és a plátói bölcselettel megismerkedett ; innét 1487-ben visszatérvén, III. Frigyes császártól tudori rangot nyert; később a mennyiségtant, természettant és csillagá- szatot tanulta Krakkóban. 1490 elején hagyta el Lengyelországot és eljött Po- zsonyba, honnan Budára is leutazott.

Innét Bécsbe, majd Bajorországba ment és akadémiát alapított, mely Sodalitas lite- raria Rhenana nevezettel a kor legelő- kelőbb tudósait egyesíté ; központi szék- helye Heidelberg volt. Egész Németországot iparkodott a középkor elavult műveltsé- gének hivei ellen harczra tüzelni. 1497- ben a költészettan tanára lett Bécsben;

1498-ban a császár segélyével tudományos czélú utazásokat tett. Közvetítése folytán létre jött Bécsben a collegium poetarum, melynek elöljárója lett és Budán való személyes jelenléte alkalmával a Sodali- tas litteraria danubiana Ungarorum cz.

tudós egyesület, melynek elnökévé szintén őt választották meg; ennek emlékét Schlechta János, II. Ulászló király titok-

(10)

15 Cenglerius— Cenner 16 noka, ugyanakkor egy latin versben

fentartotta. Celtes is irt a társasághoz egy hosszabb ódát, melyben akkori hon- fiainkat a tudományok iránti buzgalmok- ért megdicséri; ezen oda megjelent C.

összegyűjtött munkáiban, mely ma már igen ritka könyv, azért Kemény József gróf (Kalászatok) és Ábel Jenő (Magyar- országi humanisták) újra lenyomatták.

Meghalt 1508. febr. 4. Bécsben. —Munkái:

1. Ars versificandi et carminum.

Lipsiae, i486. — 2. Proseuticon ad divum Fridericum tertium pro laurea Apollinari. Norimbergae, 1487. — 3.

Ludus Dianae in modum comoediae coram Maximiliano Romanorum rege.

Norimbergae, 1501. (Ezen színdarabban maga is fellépett.) — 4. Melopoiae sive harmoniae tetracenticae. (Viennae). 1507.

— 5. Conradi Celti Protucij, primi in Germania poetae coronati libri oda- rum quatuor, cum Epodo et saeculari carmine. Argentorati, 1513. (Melyekben utazási élményeit irja le.) Ő fedezte föl Tegernseeben a kiadójáról elnevezett Tabula Peutingerianát és császári kivált- sággal kiadta Roswitha (Hrotsuit) X.

századbeli apáczának szíműveit 1501-ben;

ezen codex eredetiségét 1867-ben Aschbach József bécsi egyetemi tanár tagadta s C.

hamisítványának nyilvánította a kézira- tot ; de Köpke Rudolf berlini egyetemi tanár (Hrotsuit von Gandersheim, 1869) e föltevést alaposan megczáfolta. — Mun- káinak egy része (epigrammjai) ma is kéziratban van, úgy szintén az Institutio grammaticae graecae Viennae tradita, mely a bécsi cs. udvari könyvtárban őriztetik. — Arczképei: Haid J. J. és Leonart J. F.-től (rézmetszet); Burgmair H.-tól (fametszet).

Unterhaltungsblatt. P r e s s b u r g 1815. 33. Sz.

— Ersch u. Gruber Alig. Encyclopaedie XXI.

135. — Jahrbuch der Literatur. W i e n , X L V . 143. 165. — Drugulin, Allg. Portrait-Katalog.

Leipzig, 1858. I. 124. — Kemény Júzsef gróf, Tört. és írod. Kalászatok 47. — Josef Asch- bach, Roswitha und Conrad Celtes. Wien,

1867. és 1868. (Ism. Heinrich Gusztáv a T a n ü g y i Füzetek I. 1867. 6. II. 1868. 65. 1.) — Ábel Jenő, Magyarországi Humanisták. Bpest, 1880. 3 - 2 0 , 110—125. — M. Künyv-Szemle IX.

1884. — Allg. Deutsche Biographie I V , 82.

Cenglerius András, ág. ev. lelkész, a rózsahegyi iskola igazgatója, azután ugyanott az ev. egyház káplánja s 1588.

körűi papja volt. — Neki tulajdonítják Tranoscius tót énekes könyvében a Ölovék hrísn^ v svété (Bűnös ember a világon . . .) cz. éneket. Ez éneket állítólag magyar- ból, valószínűleg Bornemisza Péter Gra- dualjából (Detrekő, 1582.) fordította.

Tablic, Poezye. Vácz, 1806. I. 26—28. 1. és d r . W a g n e r Lajos szives közlése.

Cenner József, biztosítási hivatalnok a Hazánknál és Aziendánál Budapesten, előbb községi tanító volt Magyar-Óvárott;

Váczon született és 1885-ben halt meg Budapesten 63 éves korában. — Munkája:

A gyors kalauz Magyarország történeté- ben. M.-Óvár, 1864. (Magyar és német szöveggel.)

Petrik Könyvészete és Cenner Lajos szives közlése.

Cenner Lajos, fővárosi r. kath. hit- oktató, előbbinek fia, szül. 1865. aug. 22.

Magyar-Óvárott Mosony-megyében; a gymnasiumot Budapesten és Esztergom- ban végezte, hol a theologiát is hallgatta s 1887. szept. hitoktató lett; 1888. júl. 8.

misés pappá szentelték. — Czikkei (el- beszélések és humoreszkek) megjelentek a következő lapokban: Érsekújvár és Vidéke (1888 óta), Népnevelő (1888.

szept. óta belmunkatársa s a tárczarovat vezetője, neve alatt és Támor névvel), Összetartás (1886. óta, Mosonyi, Támor nevekkel és ? ? jegygyei is), Korunk (1885-86.), Szépirodalmi Kert (1888.), M. Állam (1890—91.), Theologiai Folyó- irat (1891. Jephte áldozata cz. nagyobb értekezés) és a Szent István-Társulat Nap- tárában (1892-re). — Munkája: Kicsinyek és nagyok. Neveléstani tárczák. Bpest, 1891. (Ism. M. Állam 91. P. Hirlap 87.

Főv. Lapok 92. sz.) Önéletrajzi adatok.

(11)

17 Centner—Cesihge 18 Centner János, orvostudor, lőcsei szár-

mazású. — Munkája : Dissertatio inaug.

medica, de sudoris ambulatorii salubri- tate et insalubritate. Halae-Magdeb., 1740.

Horányi, Memoria. — Weszprémi, Succincta Med. Biogr. IV. 164. — Catalogus Bibi. Hung.

Fr. Com. Széchenyi I. 194.

Ceontea Tivadar, görög-keleti tanító- képző-intézeti tanár, szül. 1847. aug. 10.

Dédán Felső-Tordamegyében; a tanító- képző tanfolyamot Szász-Régenben, a fő- gymnasiumot Balázsfalván végezte; bárom évet a gráczi, hármat a bécsi egyetemen töltött a bölcseleti (mathem. és physika) szakban. Innen 1876-ban az aradi gör.

keleti rumén tanítóképzőnél helyettes, 1878-ban rendes tanár lett. — Munkatárs volt a Telegraful Roman, Federatiunea, Familia s Biserica si Scóla cz. hazai rumén lapoknál. — Munkái: 1. Creati- unea si desvoltarea spirituala primitiva a omenimei. Arad, 1878. (A teremtés és az emberiség első fejlődése.) — 2. Com- pendiu de geografia universala. U. ott,

1880. (2. kiadás. U. ott. 1884. Földrajz a középiskolák és tanító-képzők számára.)

— 3. Aritmetica generala si speciala.

U. ott, 1884.

II. Könyv-Szemle 1878. XVI. 1. 1880. XXXII. 1.

— Horváth Ignácz K ö n y v é s z e t e 1884. — l.akatos, Arad Története III. 46.

Cerva Dániel, ág. ev. lelkész, szül.

1732-ben Szepesváralján; iskoláit Lőcsén, Dobsinán és Sopronban j á r t a ; 1753-ban Jenába ment az egyetemre s két év múlva Haliéba, hol 1757-ig időzött és mint magántanár a mathematikából elő- adásokat. tartott; 1758-ban a riszdorfi ág. evang. egyház hívta meg papjának;

1774-ben Kézsmárkra ment lelkésznek, hol 1808. okt. 7. meghalt. — Munkája:

Gedächtnissfeier auf den Tod Josephs II.

gehalten zu Kesmark den 25. März 1790.

Leutschau, 1790.

Schedius, Z e i t s c h r i f t I I I . 381. — Genersich, Kurze Rede bei Gelegenheit der Beerdigung des Herrn Daniel Cerva. Leutschau, 1808.

— Melier, Biographien berühmter Zipser 332.

Cerva Tamás, jezsuita szerzetes. — Munkája : Jesus puer. Poéma. Tyrnaviae, 1693. (Újra nyomtatva u. ott, 1697.)

Szabó Károly, Régi M. K ö n y v t á r II.

Cervus Adám, szent Benedek-rendi szerzetes, szül. 1732. máj. 6. Zborón Trencsénmegyében ; előbb a jezsuita szer- zetbe lépett és 1761. szept. 12. áldozó- pappá szentelték föl; a rend eltöröltetése után a szent Benediek szerzetébe vétette föl magát és 1779. nov. 30. ünnepélyes fogadalmat tett. 1802—03-ban Pannon- halmán prior volt, 1803—05-ig a soproni gymnasium igazgatója, 1805-től spirituális Pannonhalmán, hol 1814. decz. 9. meg- halt. — Munkái: 1. Vindiciae flosculi noli me tangere Jaurinenses, adversus anonymi poetae Sabariensis m e t r a . . . Jaurini, 1777. — 2. Benedictinus occa- sione restitutionis ordinis in s. Monte Pannoniae die 25. apr. a. 1802 solem- niter peractae. H. és év n. — Kéziratai:

Quid est monachus ? Quaestio pio et simplici rythmo pertractata. — Deo gra- tias. Hymnus. — Valedictio reversuri in ordinem s. Benedicti anno 1802 restitu- tum ad A. R. dominos parochos. — Ave Maria : Üdvözlégy. — Karácsonyi ének : Pásztor pajtársim.

Scriptores Ord. S. Benedicti.

Cesinge(Csesmiczei) János vagy mint maga nevezi magát Janus Pannonius, az olaszoknál Ungheretto, pécsi püspök, szül.

1432. aug. 29. Csacsinczi helységben Yerőczemegyében a Dráva mellett; sze- gény nemes családból származott, mely rokonságban volt a Garázda és Vitéz nemzetségekkel. Anyjának Vitéz Borbálá- nak testvére János nagyváradi püspök, később esztergomi érsek, jobb nevelésé- ről gondoskodott és 1447-ben Olaszor- szágba küldte, hol Ferrarában 11 évet töltött a hires Guarini házánál. Itt ismer- kedett meg Martius Galeottóval, ki kedves tanulótársa és a verselésben tanítója volt, Arezzóval és az olasz föld több első rendű s jobb izlésű tudósaival; itt irta legelső

(12)

19 Gesinge 20 költeményét 16 éves korában. 1458-ban

hazájába visszatért és 1459-ben pappá szentelték f ö l ; nagybátyjának befolyása által elnyerte a pécsi püspökséget, a tudo- mányokban gyönyörködő Mátyás király pedig megkedvelte őt és titkos tanácsosai közé sorozta. A bosnyák hadviselésben 1464 elején fejedelmét a táborba is el- kísérte s hadi énekekkel élesztette a sereg harczi tüzét; hűségeért a királytól engedélyt nyert birtokain bármiféle bányát nyitni. 1465-ben Rozgonyi Jánossal II. Pál pápához és több olasz fejedelemhez küld- ték segedelmet eszközölni a török ellen;

azonban nem sokára nagybátyjával egyet- értőleg királya ellen áskálódni kezdett Rómában, sőt később több nyughatatlan világi nagyokkal egyetértve Kázmért akarta Lengyelországból Mátyás helyébe a magyar trónra juttatni. Mátyás a dolgot megtudván, Csehországból hirtelen Ma- gyarországon termett és kegyességével az elidegenedett sziveket megnyerte, úgy, hogy a pártütés két főindítója magára maradt. Kázmér mind e mellett seregé- vel 1471-ben megjelent és C. őt Nyitránál fogadta: de kénytelen volt épen oly serény- séggel megszaladni, a milyen vigyázatla- nul kitette magát a veszélynek. Vitéz Jánost elfogták, C. pedig, kire az a vétek nagyobb súlyát hárítá, Osvát zágrábi püspökhöz szökött és ennek jószágán Medvevárában Horvátországban bújában 1472. végén meghalt. — A latin és görög irodalomban ritka jártasággal birt, hazánk legnagyobb latin költője s a maga korában európai hirű költő volt. Hőskölteményei kisebb becsűek, elegiái azonban, főként pedig epigrammái maradandó becsüek, jóllehet némelyek a buja szerelem féktelen ömlede- zései, mások szabadabb és néha mocskos kifejezésekkel vannak fertőztetve; kötetlen beszédben csak kevés munkája maradt reánk. — Munkáinak különféle kiadá- sai : 1. Polybius latiné interprete Nicolao Perotto; Jani Pannonii ad divam Fero- niam naiadum Italicarum principem Car-

men. Veneiiis, 1498. — 2. Joannis Pan- nonii episcopi Quinque Ecclesiarum, poetae et oratoris clarissimi Panegyricus : in laudem Baptistae Guarini Veronensis praeceptoris sui conditus. Viennae, 1512.

— 3. Panegyricus in laudem Guarini una cum Elégia de Fonté Narniensi et de Arbore nimium foeconda. Accedunt epigrammata de Fraudo et Lucta Galeoti.

Bononiae, 1513. — 4. Elegiarum aureum Opusculum. Exstant autoris eiusdem poe- mata plurima, quae in manus studioso- rum propediem Ventura sperantur. Vien- nae, (1514.) — 5. Epigrammata antea non impressa. Cracoviae, 1518. — 6.

Sylvia Panegyrica ad Gvarinum Vero- nensem praeceptorem suum ; Eiusdem Epigrammata nunquam excusa. Basiliae, 1518. — 7. Opera poetica. Bononiae, 1522. — 8. Ad Guarinum Veronensem Panegyricus. Eiusdem Elegiarum liber.

Et Epigrammatum Syluula. Item Lazari Bonamici Carmina nonnulla. Venetiis, 1553. — 9. Opera Poetica. Basiliae, 1555. — 10. Opera, multo nunc demum quam unquam antea et auctiora et emen- datiora, in lucem edila. U. ott, év. n. — 11. Lusus quidam et Epigrammata, nunc primum inventa et excusa opera Joannis Sambuci. Patavii, 1559. — 12.

Tria Epigrammata de Galeoto. (Galeoti Mártii, de Dictis et Factis Matthiae Un- gariae Regis. Viennae, 1563. és Jacobi Bongarsii. Rerum Hung. Scriptores Varii.

Francofurti, 1600. Schwandtneri Scrip- tores Rerum Hung. Lipsiae, 1746.. Tyr- naviae, 1765. és Vindobonae, 1766.) — 13. Matthiae Hunyadis Regis Hungá- riáé versus, quibusAntonium Constantium poetam compellat. (História Matthiae Hunyadis, ex Antonii Bonfinii, historici diserti, libris, Decadis. Claudiopoli, 1565.) — 14. Erenemus. Editore Joanne Sambuco. Viennae, 1567. és Debreczini, 1598. — 15. Jani Pannonii illius anti- quis vatibus comparandi, recentioribus certe anteponendi, quae uspiam reperiri

(13)

21 Cetto 22 adhuc potuerunt omnia. Opera Joannis

Sambuci. U. ott, 1569. — 16. Carmen de itineribus, C. Jacobi Marcelli Veneti.

(Nicolai Reusneri, Hodoeporicorum sive Itinerum totius fere Orbis Lib. VII. Ba- siliae, 1580. Ugyanaz. 2. kiadás. U. ott, 1592.) — 17. Poemata. (Deliciae Poeta- rum Hungarorum. Francofurti, 1619. és bely n. 1727.) — 18. Libri III. Poema- tum Elegiarum et Epigrammatum. Budae, 1754. — 19. Poemata. Quae uspiam reperiri potuerunt omnia. Traj. ad Rh., 1784. (Teleki Sámuel gróf által eszközölt legjobb kiadás. Ism. Figyelő XX. Koncz József.) — 20. Carmina quaedam et Epistolae ineditae. (Josepbi Koller, His- tória Episcopatus Quinque Ecclesiarum.

Posonii, 1796.) — 21. Epistola ad Joan- nem Gazzulo Raguzanum. (Franc. Mariae Appendini Notizie sulle Antichita Storia e Letteratura de Ragusei. Ragusa, 1803.)

— Több prózai munkáján kivűl., legna- gyobb hőskölteménye, mely Magyarország történetét foglalta magában, és magyar grammatikája, elvesztek. — Ábel Jenő Velenczében 1878-ban a Marciana könyv- tárban következő kiadatlan műveit má- solta le : két epitaphiumot In Leonellum Ferrariae Marchionem és In Lasarum Marcbionem Malaspinam; úgyszintén egy Tetrastichon in Borsum, valamint Guarino Baptistának Janus Pannoniushoz intézett két költeményét. Ennek kiadott költemé- nyeit is összevetette a codexek szöve- gével és több lényeges eltérést jegyzett föl, — A pécsi nyilvános könyvtár mú- zeumában őrzött ezüst képének másola- tát a M. Orvosok és Term. Munkálatai VI. (1846.) közli.

Czvittinger, S p e c i m e n 287. — Magyar Könyv- ház V I . 1794. 30. — Erdélyi Muzeum V.

1816. 100. 1. (Kerekes Ábel.) — Közhasznú Esm. Tára III. 94. (Teleki József gróf.) — Philosophiai Pályamunkák I . 1835. 24. — Tud.

Gyűjt. 1838. I. 102. (Horváth István.) — Toldy F., M. Nemz. í r o d . Tört. 1852. 11.53—58.67.

113. — Brunei, Manuel du Libraire. Paris, 1862.

IV. 344. — Graesse, Trésor de Livres Rares et Précieux Dresde, 1864. V. 120. — Fővárosi

Lapok 1S66. 9S. sz. (Mátray Ernő.) — Toldy, M. Költészet Története 92. — Tört. Adattár II. 1872.458.— Pulszky Ferencz, Bisticci Ves- pasiano J a n u s Pannoniusról. (Bud. Szemle III. 1873. 277.) — Figyelő I—III. 1877. 344. 1.

(Pfeiffer Antal.) V. VI. — Hl. Könyv-Szemle 1877. 311. I I I . 1878. 247. — Egyet. Phil. Köz- löny 1880. (Ábel.) 1887—88. — Pesti Napló 1880.

152. 208. 209. SZ. — Fraknói Vilmos, H u n y a d i Mátyás király. Bpest, 1890. (M. Tört. É l e t - rajzok.)

Cetto Benedek, piarista tanár és igaz- gató, C. Jakab városbíró s polgármester és Kepler Franciska fia, szül. 1731-ben Budán ; elvégezvén tanulását, a kegyes- rendiek közé lépett, Veszprémben és Nyitrán az ékesszólást és római régisé- get, Pesten a bölcseletet és mathesist.

Debreczenben a dogmatika theologiát ta- nította ; Beszterczén Erdélyben házfőnök és plébános, Veszprémben rector és pro- vinciális consultor, Szent-Annán (Aradm.) házfőnök, Kecskeméten rector, végre a Caramelli vasas lovas ezredében tábori lelkész is volt. Meghalt 1799. márcz.

17. Tatában. — Az ő idejében tudomá- nyos vitatkozás támadt Desericius és Pray között a magyarok származása s elei felől, mely vitatkozást Desericius halála után Pray ellen Cetto vette át és Desericius irataiból a nevezett tár- gyat illető értekezéseket és elmélke- déseket rendbe szedte és saját észrevéte- leivel kiadta. — Munkái: 1. JosepM Innocentii Desericii Hungari Nitrien- sis et Georgii Pray S. J. sacerdotis Dissertationes (de origine hungarorum) ita collectae ut argumenta argumentis excipiantur. Három rész. (1. és 2. Kalocsán 1768, a 3. Pesten 1771.) — 2. Disser- tationes de maioribus Hungáriáé. Vacii, 1770. — 3. De argumentis e Sinen- sium Annalibus pro Hungarorum origine demönstranda desumtis Dissertatio. Pars IV. collect. Dissert. novis Observationibus Cl. Turberuilli Needhami illustrata et confirmata. Viennae, 1776. — 4. De Sinensium Imposturis Dissertatio. Pars V. collect. Dissert. U. ott, 1781. — 5.

(14)

23 Cetto—Chalupka 24 Sinensium Imposturae assertae. Pestini,

1787. — Kézirata : Institutiones philo- sophicae 1763. (a m. n. múzeumi könyv- tár kéziratai közt.)

Horányi Memoria I. 389. N o v a Memoria 637. Scriptorea P i a r u m S c h o l a r u m 360. — Katona H i s t ó r i a Critica XL. 712. — Catalogus Bibi. F r . C. S z é c h é n y i I. 194. — Közhasznú Esmeretek Tára I I I . 95. ( F á b r i P á l . ) — Figyelő VII. 308. — Karcsú, Vácz T ö r t é n e t e IX.

198. — Petrik B i b l i o g r . I. 407.

Cetto György, pénzügyi hivatalnok (Münzmeister) volt Pozsonyban. — Kéz- irati m u n k á j a : Müntzambts-Rechnung.

Pressburg, 1675. (A m. n. múzeumi könyvtár kéziratai közt.)

Chabicsovszky György, Kalocsa egy- házmegyei áldozó-pap; előbb bikicsi, 1801-től 1824-ig pedig béreghi bácsmegyei plébános volt. — Munkája: Apiorius systematicus seu nova apum cultura.

Colocae, 1800.

Calendarium é s Schematismus C o l o c e n s i s 1784—1824,— Catalogus Bibi. C . F r . Széchenyi.

Suppl. II. 82.

Cháktornai Máté. L. Csáktornyái.

Chalupka Adám. ág. ev. lelkész 1792.

márcziustól Felső-Lehotán (Zólyomm.);

előbb Felső-Micsinyén volt iskolamester.

— Munkái: 1. Hodnovérnéz hodnower- nj'ch spísu spolusebrané wypisany zemé swaté kananegské, s ginymi kraginkami dédictwj Izraelowa. Selmecz. 1829—31.

Két kötet. (A Kánán földnek hiteles le- irása.) 2. Historické paméti církve ev.

Brezüanské. U. ott, 1837. (A breznó- bányai ág. ev. egyház történeti emlékei.)

Növi Eccles. = Sehol. Annales Evang. I.

1793. 76. — Toldy Bibliogr. (Tud. T á r I I . ) — Petrik Bibliogr.

Chalupka János, ág. ev. lelkész, előbbi- nek fia, szül. 1791. okt. 28. Felső-Micsinyén;

1816-ban a jenai egyetemre ment; 1818- ban a kézsmárki gymnasium tanára lett;

később breznóbányai lelkész és dunán- túli superintendens-helyettes volt. Meghalt 1871. jul. 15. Breznóbányán. — Munkái:

1. Duodecim orationes scholasticae, quas in lyceo evang. aug. conf. Iíesmarkiensi

habuit. Leutschoviae, 1826. — 2. A vén szerelmes, vagy a torházi négy vőlegény, vígj. 3 felv. Pest, 1835. — 3. Schreiben des Grafen Carl Zay an die Professoren zu Leutschau. Leipzig, 1841. (Névtelenül.)

— 4. Kázné nedélni a svátecni. U. ott, 1847. (Szent beszédek.) — 5. Drama- tické spisy Jána Chalupky. Turócz-Szt.- Márton, 1871—75 Öt részben. (Ch. tót színdarabjai.)

Haan, J e n a H u n g a r i c a . 142. — Mokos, M a g y a r t a n u l ó k a j e n a i e g y e t e m e n 97. — SloiI. Pohlady 1888. 4. SZ. — Petrik B i b l i o - g r a p h i á j a . — Vlcek, Dejiny L i t e r a t ú r y Slo- v e n s k e j 5 6 — 5 8 .

Chalupka Rezső, tanárjelölt, szül.

1868. ápr. 19. Eperjesen Sárosmegyében ; anyai ágon Otrokócsi Fóris Ferencztől a sémi nyelvtudóstól származott; közép- iskoláit szülővárosában végezte s 1886-tól tanárjelölt volt a budapesti tud. egye- temen, hol főleg a magyar nyelvet és irodalmat és a magyar nyelvrokonság kérdését tanulmányozta. — Irodalmi mű- ködését 1884- ben kezdette a Sárosmegyei Közlöny és Epei'jesi Lapokban, főleg fordításokkal Heine, Lenau, Goethe és Saphir u t á n ; majd fordított és önálló neveléstani, társadalom-bölcseleti, iro- dalom- és művelődéstörténeti s nyelvészeti czikkeket, verseket és szépirodalmi munká- latokat irt a következő vidéki s fővárosi lapokba: Mezőtúr és Vidéke (1887), Jász-Nagy-Kun-Szolnok (1887). Duna- Vidéke (1887—88), Tolnamegyei Höl- gyek-Lapja Paks és Vidéke (1888.), Szegszárd és Vidéke (1888—89.), Felvi- déki Szemle (1888—90), Egyetértés.

Pesti Hírlap, Magyar Nyelvőr, Orsova, Borsodmegyei Közlöny, Magyar Szemle, (1891), Orosházi Közlöny (1891), sat.

Nevezetesebb czikkei: A magyar nyelv az 1827. országgyűlésen, A párbaj erkölcstani szempontból. Az eperjesi 1848. ev. főiskolai nemzetőrség tör- ténete, Petőfi. Tompa és Kerényi köl- tői versengésének real-typusa. A czi- gány népköltészetről, A nagyidai kapitu-

(15)

25 Chalupka—Chányi 26 láczió, Petőfi Sándor Eperjesen, Petőfi

német prokiamácziója (Egyetértés 1888.

286. sz.), Az eperjesi botanikus kert 1821-ben, A színészet Eperjesen 1873—

-1888-ig, Czinka Panna. 1890-ben részt vett a magyar tud. akadémia Lukács-féle pályázatán Zrinyi Miklós a költő élete és munkái cz. két kötetre tervelt irodalom- történeti monograpbiájával. — Munkája:

Bűn és bűnhődés. Dunaföldvár 1888.

(Ethikai beszély.) — Sajtó alatt: Váratkay István (egy ismeretlen kurucz iró) és Blumauer travestált Aeneássa, melyet magyarul öltöztetett Szalkay Antal. Mind- kettő eredeti kéziratok alapján. 1887 óta Jókai Mór élete és munkái cz. irodalom- történeti monographián dolgozik.

Ö n é l e t r a j z i a d a t o k .

Chalupka Sámuel, ág. ev. lelkész és az árvái egyházmegye esperese, Chalupka Zsigmond német-lipcsei lelkész fia; Bicsén Lányi György vezetése alatt tanult; 1622.

máj. 23-tól Thurzó György segélyével a vittenbergai egyetem hallgatója volt;

hazájába visszatérvén 1627. jan 7. pappá szentelték föl és alsó-kubini lelkész lett, 1642-ben Tövisfalun (Trnovetz) Nyitra- megyében választották meg papnak és jegyzőnek, 1657-ben pedig Trencsinben lett lelkész. — Munkái : 1. Threnas domus Guzithianae. Togest: Piac domu Guzycowského. Trencsin. 1651. — 2.

Communicaveris peccatis alienis. To gest: Kratická sprawa. U. ott, J651. — 3. Idea Zittkio Johannea. To gest:

Obraz pametny Jana Zittkia a neb Kazanj pohfebnj. U. ott, 1655. (Gyászbeszéd Zsitka János velicsnai pap és árvamegyei decan fölött a velicsnai templomban.) — 4. Slzavé kwjlene wdow o syrotku, to gest: Kazanj pohfebnj; Cynéne nad Slowutene wráctnym. a wráctne slowut- n^m panem Gifjkem Melclem mladssjm U. ott, 1658. (Gyászbeszéd 1658. nov. 29.

Melczel György trencséni polgár fiacskája fölött.) — 5. Kásanj pohrebnj nad píemilym a rosskosnym Détátkem Gifj-

kem Melclem. U. ott, 1659. (Gyászbeszéd 1659. jan. 12. Melczel György felett.) — 6. Wandrowka. aneb Putowanj preása- lostné Kozyni Puchalchy, Samuele Ka- lupky Manzelky, U. ott, 1664. (Nejének tatár fogságba hurczoltatását és Oláh- országból megszabadulását tárgyalja.).

Banholomaeides, Memoria U n g a r . 128. — Uj M. Athenás 538. — Fabó, M o n u m e n t a IV.

(Klein.) — Szabó K., R é g i M. K ö n y v t á r I I .

Chalupka Sámuel, ág. ev. lelkész, Ch. Ádám lelkész fia. szül. 1812. febr.

27. Felső Lehotán; Gömörben latinul, Kézsmárkon németül és Rozsnyón ma- gyarul tanult. 1833-ban a bécsi egye- temre m e n t ; 1834-ben papnak szentel- ték föl és lelkész lett Jolsván. 1840-ben pedig Felső-Lehotán. Meghalt 1883-ban.

— Költeményei a tót folyóiratokban je- lentek meg. — Munkái: 1. Palenka otrava. Beszterczebánya, 1843. (Zschokke Brantweinpesf-je.) — 2. Spevy S. Cha- lupku. U. ott, 1868. (Ch. S énekei.)

Vlcek, D e j i n y L i t e r a t u r y S l o v e n s k e j 103. 273.

Chanadi Demeter. L. Csanádi.

Chanadinus Albert, magyar szárma- zású pálos-szerzetes, élt 1492—1512. évek körül. — Munkái kéziratban maradtak, u. m. Beszédek szent Pál első remete dicsőítésére; ugyanannak élete, hős költemény; Az úr szenvedésének leírása, magyar versekben.

Horányi, Memoria I. 397. — M. Künyv-Szemle 1878. 24.

Chányi János, Horvátországba sza- kadt magyar r. kath. pap, kinek emlé- kezetét három alkalmi költeménye tartotta fenn: 1. Carmen ill. ac rev. dno Emerico Carolo Raffay, dum in episcopum ca- thedralem eccl. Bosnensis seu Diakova- riensis, et Sirmiensis canonice unitarum consecraretur Zagrabiae die 15. aug.

1816. Zagrabiae. — 2. Brevis memoria ill. comitis Bartholomaei Patachich occa- sione solennis pro anima ejus . . . paren- tationis. U. ott, 1817. (Ugyanez horvát nyelven. U. ott, 1817.) — 3. Encomias-

(16)

27 Chaply—Chartuitius 28 ticon duo 1. b. Ludovico Bedekovich . . .

incl. comitatus Crisiensis officii suppremi comitis administratori, dum ad hoc so- lenni pompa introduceretur Crisii kai.

Augusti 1825. Zagrabiae.

Petrik Bibliogr.

Chaply József Alajos (tyraki és boldog- fai), pesti ügyvéd. — Munkái: 1. Úrbéri értekesés. vagy is jobbágy jogait érdeklő oktatás. Pest, 1830. (Ujabb kiadása ezen czímmel: Mezei rendőrség . . . U. ott, 1842. Mindkét kiadásának censurai pél- dánya megvan a n. múzeum kézirat- tárában.) — 2. Polgártükör vagyis a honi polgárság és szabad királyi városok jogait érdeklő oktatás. U. ott, 1839—40.

Három füzet. (Ugyanez németül is meg- jelent u. ott, 1839—40. és mind a kettő- nek censurai példánya megvan a m. n.

múzeumban, hol még két kiadatlan mű- vének, u. m. Szabad kir. városok eredeti világi s politikai jelesebb történeti, ma- gyarra ford. Krieger szerint 1841. és Urbárium 1841. censurai példánya őriz- tetik.)

Toldy Bibliogr. (Tud. T á r . XII. 1840. 483.

495. 497.) — Petrik Bibliogr.

Chappon (Ghapon) Lajos, franczia származású vívómester Pesten. — Munkái:

1. Theoretisch-praktische Anleitung zur Fecht-Kunst. Pesth, 1839. — 2. A pár- baj szabályai. Buda, 1848. (Hozzá csa- tolva a német szöveg is.) — Arczképe Strixner Ágost rajza után kőnyomatban Engel és Mandellónál jelent meg Pesten

1854 ben.

Petrik Bibliogr.

Charesz Lajos Gottlieb Keresztély. — Munkája : Gehaltene Trauer-Rede, von der Glückseeligkeit der Todes-Stunde, bey der Gruft und Beysetzung des wey- land . . . Daniel Hieronimus v. Praun . . . den 30. Jan. 1742. Oedenburg.

Petrik Bibliogr.

Charit Mátyás (miklósfalvi), iskola- igazgató volt Nagy-Sároson. — Az olvasó- hoz intézett latin költeményét Pilcius

Gáspár közölte Meditationes Piae czímű munkája (Bártfa, 1583.) előszavául.

Hiirk, Sáros-Zempléni ev. Esperesség Tör- ténete 51. — Szabó Károly, Régi M. K ö n y v t á r II. 45.

Chartuitius (Hartvic), püspök. Czvit- tinger magyarnak mondja s korát Timon után a tizenegyedik századba helyezi;

Kálmán herczegnek Endre fiának nevelője volt. A legáltalánosabb vélemény azt tartja, hogy ő német származású s előbb magdeburgi, 1105-től 1126-ig pedig regensburgi püspök volt; utóbbi minőségben jött hazánkba V. Henrik császárral (1108—1109.) és itt két évig tartózkodott; a magyar királyi házzal is rokonságban állott és Kálmán király meghagyásából Székesfehérvárott irta szent István király életét és azt Kál- mán királynak ajánlotta. Pauler Gyula győri püspöknek tartja, ki Arduinnak neveztetik és kit Kálmán király 1097- ben feleségért Sicziliába küldött, 1103- ban pedig Seraphin érsek oldalánál sze- repelt. — Munkája: Vita S. Stephani regis Hungáriáé. Cracoviae, 1540. (Leg- első kiadása Velenczében 1498-ban Le- gendae Sanctorum regni Hungáriáé czímű gyűjteményben jelent m e g ; már ekkor fölhasználta volt Temesvári Pelbárt Pomerium sermonum de sanctis pars aestivalis cz. gyűjteményében, mely 1489-ben jelent meg először ; a velenczei első kiadást Surius Lőrincz carthausi barát is fölvette 1578-ban nagy legenda- gyűjteményébe ; azonban ennél sokkal jobb a Bongarsius-féle kiadás a Berum Hung. Script. Varii cz. gyűjteményben 1600; jeles kiadás a Schwandtner-féle 1746-ból Scriptoresei közt; Endlicher Rerum Hung. Monumenta, Sangalli 1849, cz. gyűjteményében szintén fölvette; a jobbak közé tartozik még a Podhradczky- féle 1836 budai kiadás, Hartvik életrajzá- val, biráló jegyzésekkel és hasonmással;

kiadta még Érdy János magyar fordításban Pesten 1854.) A legjobb kiadás Mátyás

(17)

29 Gházár 30 Flóriáné (Pécs. 1881.) — A legenda legré-

gibb alakban egy XII. századbeli codexben maradt fenn, mely 1814.-ig Majna-Frank- furt város birtokában volt és ezt a városi tanács József nádor közbenjárására a

m. n. múzeumnak ajándékozta. Schwartz Gottfried iglói superintendens, Halléban kiadott munkájában kétségbe vonta Char- tuitus jelen művének hitelességét, melyet aztán Stiltingius János jezsuita védelme- zett Gyó'rben 1747-ben következő ki- adásában : Vita S. Stephani regis Hun- gáriáé ex latinis et graecis aliorumque gentium monumentis collecta, digesta commentariis et observationibus illustrata, in qua Joannis Schwartzii Hungari he- terodoxi adversus initia religionis apud Hungaros christianae et Anglicam Regni Hungáriáé coronam calumniae refutantur.

— Gh. hitelessége kétségtelen; főforrásúl a szent király kisebb és nagyobb legendá- ját s a szent István országlása alatt irt királyi könyvet használta.

Czvittinger, Specimen. — Horányi Memoria I. — Vnlerhaltungsblatt. . P r e s s b u r g . 1816.

33. s z . — Fejérpataky László, I r o d a l m u n k a z Árpádok k o r á b a n 59. — M. Florianus (Mátyás Flórián), Históriáé Hungaricae Fontes Do- mestici. I. Quinque-Ecclesiae, 1881. — Marczali Henrik, A magyar történet kútfői az Á r p á d o k korában. Bpest, 1880. és ennek német k i a d á s a Berlin, 1882. — Századok 1883. és 1884. (Pauler Gyula.)

Cházár András (jólészi), ügyvéd és megyei főjegyző, szül. 1745. jún. 5. Jó- lészen Gömörmegyében, nemes de sze- gény ág. ev. szülőktől; 1755-ben a német nyelv elsajátítása végett Dobsinára kül- detett, hol iskolai tanulását is folytatta;

ugyanazon évben Eperjesre ment, hol a költészetet és ékesszólást, s 1762-ben Kézsmárkra, hol a bölcseletet t a n u l t a ; 1765-ben Pozsonyban folytatta tanulmá- nyait, melyeket Fodor ügyvédi irodájában befejezett. 1766-ban Győrött Tiszapataki ügyvédnél gyakorlatilag tanulta a magyar törvényt, mire 1767-ben visszajött Jólészre a szülei házhoz. Ugyanezen év október havában Tolnamegyében ügyvédnek eskü-

dött föl. 1767 elején fölkereste a Toper- czer és Lipovniczky patvariáját és itt mint járulnok 1770 végéig működött, mire 1771. jan. havában Pestre ment, hol a Parnitzky irodájának volt munka- társa. 1773. nov. mint gyakorló ügyvéd Rozsnyón telepedett le; eleinte Torna, Hont és Abauj, később Gömörmegye táblabírája lett. Midőn József császár ren- deletileg meghagyta, hogy az ügyvédek a törvényszékekhez kereseteiket német nyelven tartozzanak benyújtani, Ch. az ügyvédségről lemondott. 1790-ben a rima- szombati megyei közgyűlésen mint fő- jegyző a fejedelem önkényes uralma ellen tartott tüzes szónoklatai rendkívüli tet- szésben részesültek. Ezen időben Gömör- megye háromszor választotta meg főjegy- zőjévé ; a legnehezebb ügyekben sokat irt és több hires követutasítást szerkesz- tett. Az 1791. pesti protestáns zsinaton mint a gömöri ág. ev. esperesség küldötte vett részt, s itt különösen a házassági ügyekben mint jegyző tevékeny munkás- ságot fejtett ki. 1799-ben ő volt a váczi siketnéma intézet legelső tervezője s kez- deményezője, e czélra 50 ezer frtot gyűj- tött és azt maga ezerrel növelte, azonban nem tudta e kedvencz eszméjét megvaló- sítani. Meghalt 1816. jan. 28. Rozsnyón, hol szép könyvtára az iskola birtokában van. — Arczképe Gyurikovits által raj- zolva és Prixner által rézbe metszve megjelent Budán az Annales Evangelici IX. kötetében 1803-ban. — Munkái: 1.

Processus dominii Csetnek contra mon- tanum privilegiatum oppidum Dobschina.

Leutschoviae, 1782. — 2. Hungaria Semper sua, ad explicandam, e legibus regni, conscriptionem recentissimam pro- posita. Eperiessini, 1785. — 3. Pro liber- tate preli. Cassoviae, 178? Német nyel- ven is megjelent, de a példányok ható- ságilag lefoglaltattak. — 4. Törvény rend, mely Magyar- és ahhoz tartozó országok törvény és ítélő székeinek szabatott. Deák- ból magyarra fordíttatott. Kassa. 1789.

(18)

31 Chegery—Ghenot 32

— 5. Origines juraque hospitum Teuto- num 1789. — 6. Gömör-vármegyeválasza a f. m. helytartó-tanácsnak kiadott ren- deletére a sajtó szabadsága tárgyában.

(Kassa), 1793. szept. 9. (Czim nélkül és névtelenül.) — 7. Quaerenti quid sit crimen laesae majestatis? amico res- pondit. Eperiessini, 1793. — 8. Opinio, de coordinationejuridicorumfororum judi- cialium emendatione processualis ordinis etc. quam, anno 1802. deputationi exhi- buit. Rosnaviae, 1802. — 9. Könyörgő levél, melyet segedelemnyújtás végett nyújtott a váczi siketnémák nevelőházá- nak nevében a segedelem beszedő. Kassa, 1802. (Ugyanez latinúl is.) — 10. Disser- tatio de Gallicia et Lodomeria, item Dalmatia regno Hungáriáé incorporanda.

Hely n., 1805. — 11. A magyar nem- zethez. Nagyszombat, 1806. —12. Beszéde Gömör-vármegyéhez. Hely n., 1806. — 13. Bosnavia pro nationali gymnasio maximé idonea. Leutschoviae, 1807. — 14. Analysis opellae: De lingua, admi- niculis, et perfectione ejus in genere, et de lingua hungarica, in specie, commen- tatio historico politica, hungarorum rumi- nationi dicata, per Joannem Fejes. Quam concivibus suis sacram facit. Hely n., 1807. — 15. Commentatio de suppliciis j capitalibus. Leutschoviae, 1807. (Melyben a halálbüntetés eltörlése mellett irt böl- cseleti szempontból.) — 16. Előre bocsá- tott elmélkedései a magyar nyelvet tár- gyazó s a M. Kurir által kihirdetett jutalomkérdéseknek fontosabban lehető megfelelésére. Nagyszombat, 1807. — 17.

A nemes felkelésről szóló törvények három czikkelyei. Kassa. 1809. — 18.

Serenissimo Britannorum regio coro- naeque principi domino aliquid de jure hominis et civis sacrum. Viennae, 1813.

— Kéziratban meglevő bölcseleti s köz- jogi munkáit felsorolja Sthymmel : Ana- lysis Articuli primi 1805 de generali insurrectione. Rosnaviae, 1805. (Censurai példány a n. múzeum kézirattárában.)

Magyar Kurir 1799. 30. SZ. — Annalen der Literatur 1810. I I . 128. 1. — Catalogus B i b l . Fr. Com. Széchenyi Suppl. II. 83. — Bar- tholomaeides, C o m i t a t u s G ö m ö r i e n s i s 408. — Gemeinnützige Blätter 1815. 38. SZ. 1829. 7 1 . SZ.

— Unterhaltungsblatt P r e S S D U r g , 1815. 40. SZ.

— Hazai s Külföldi Tudósítások 1816. I. 18. SZ.

— Oesterr. National Encyclopaedie. W i e n , 1835.

I. 635. — Társalkodó 1838. 45. 46. SZ. (Hollók I m r e . ) — Tudom. Tár 1842. É r t e k . 99. 164.

( S z t r o k a y A n t a l . ) — Ferenczy és Danielik, Magyar í r ó k I. 70. — Figyelő VII. 78. VIII.

160. — Rozsnyói Hiradó 1879. 6—11. s z á m . (Sthymmel, Ch. önéletrajza s eredeti kéz- iratai nyomán.) — Karcsú, Vácz Története I X . 161. 163. — Ballagi Géza, A P o l i t i k a i I r o d a l o m 218. 772. — Kalauz, Vácz, 1888.

6. sz. — Petrik B i b l i o g r a p h i á j a I. 410.

Chegery (Csegeri, Csengeri) András.

— Munkája: História az Jerusalem várasanak veszedelmeről Titus Vespasia- nustól. Debreczen, 1574. (A versfejekben van a szerző megnevezve, ki e munkát 1553-ban irta, de az 1574-iki az első ismert kiadás ; egyetlen példánya Horvát Istvántól került a n. múzeumba.) 2. kiad.

Debreczen, 1577. 3. kiadás. Kolozsvár, 1580. 4. kiad. Debreczen, 1582. (Egyetlen példánya a londoni British Múzeumban.)

Sas 1831. V I I I . 135. ( B u r i á n Pál.) — Toldy, M. K ö l t é s z e t T ö r t é n e t e 163. — Szabó Károlyr

Bégi M. K ö n y v t á r I. 52. 68. 89. 98. — M.

Könyv-Szemle V . 1880. 221.

Chemez Gyula. — Munkája: <Fon- csor» válaszul a «Tükör» cz. röpiratra, Bpest, 1888.

Horváth ignácz K ö n y v é s z e t e .

Ghenot Adám, bölcselet- és orvostudor, erdélyi származású ; előbb Erdélyben volt kir. főorvos, azután belga - luxemburgi főorvos lett. — Munkái : 1. Tractatus de peste, sive de origine, progressu, fatis, fine pestis in Daciae Transylvaniae qui- busquam locis ab initio oct. 1755. ad finem januarii 1757. Vindobonae. 1765.

— 2. Abhandlung von der Pest. Aus dem lateinischen übersetzt von Joseph Wilh. Schweigart. Dresden. 1776. — 3.

História pestis Transylvaniae ann.

1770, 1771. Opus posthumum jussu regio edidit et praefatus est FranciscusSchraud.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái VI. Hornyánszky Viktor Könykiadóhivatala...

Ludasi (Gans) Mór, hírlapíró, szül. i? l 29-hen Komáromban, hol 1839-től ta- nult a gymnasiumban; azután a pesti egyetem hallgatója volt; előbb egy pesti

(Először adták a pesti Nemzeti színházban 1848. Ferencz József és felséges neje Erzsébet császárné 1867-ben megkoronáztattak. a jogbölcseletet is hozzácsatolták

torrá avatták; 1876. miséspappá szenteltetett föl és káplán lett Nagy-Lé- várdon, 1877. Esztergomban ; 1882-ben az esztergomi érseki lyceumban a hit- tan, a magyar és

•József gróf családjánál nevelő lett és egy- szersmind az erdélyi ref. kollégiumokban akkor rendszeresített philosophiai két éves tanfolyamot is végezte. 1862 őszén

(Áldor Adolffal együtt. Észrevételek az 1898-ik évi kórházi és magángyakorlatból. Sterne Felix, hirlapíró, szül. Pozsony- ban ; hírlapírói működését a bécsi

12-én Ipolyságon (Hontmegye); középiskoláit a selmeczbányai ev. Ezután a budapesti egyetem bölcseleti karára iratkozott be. Katonai kötelezett- ségének is eleget

Illucz Oláh János (várallyai), királyi táblai biró, született 1817-ben Tokajban (Zemplénm.); a gymnasiumot előbb a sátoralja-ujhelyi kegyesrendieknél, azután Kassán