A mai leányok olvasmányai

(1)

202 'KISEBB KÖZLEMÉNYEK.

Ebből a könyvből ismerhetjük meg az igazi* áz egész Kerschen- steinent : mindén lapja, sora kisugározza ritka-sokoldalúságát, ernye- detlen akaraterejét, dinamikus egyéniségét: v>Der Tatmensch, der uufbauend wirken mussv. (187) maradt élete fogytáig. Erre utal már a könyv élére illesztett jelige a y>Theorie der Bildungsorganisation«

c. művéből: »a művelődés nem statikai, hanem mindig dinaimi- kus«. — "Reánk ez a könyv valóságos kinyilatkoztatásként hatott:

hősével szemben hódolattal teljes alázatot váltott ki, amit a könyv- ben sűrűn ismétlődő Ehrfurchi olyan jellegzetesen fejez ki. A mes- >

terhez méltó mestermű; amelyből mi pedagógusok sok üdvös tanul- ságot, önismeretre való buzdítást meríthetünk.

A szó nemes értelmében Kerschensteinerről is elmondhatjuk:

Ecce homo.

Kemény Ferenc.

A mai leányok olvasmányai.

A mai leányiélek kutatása új és izgalmas tárgya lélekbúváraink- nak. Nemrég jelent meg egy önálló tanulmány a mai leányról) fölfedve lelki irányait, jellemét, érdeklődését, szexuális hőmérsék- letét, az élet számtalan dolgáról alkotott véleményeit. (Schmidt

Ferenc dr.: A mai leány. Kiadvány az Angolkisasszonyok Tanár- képző Főiskolájának dolgozójából.) .Nyers, őszinte, leplezetlen valr lomások épúgy akadtak az ezernyi válasz közt, mint gondosan tetszetősre fényezett, hűvös és józan vallomások. Sokan szeretnének, mások is, mélyére látni a regény- es színműírók1 által is rejtélyes- nek tartott női léleknek és ezt a serdülés korában, mintegy a bimbó kibontakozásában szemlélni. Egyik a kertész gyöngédségé- vel közelíti meg, segítő szándékú mentőakarattal, másik ugyancsak a kertész szomorúságával, már a letarolt, kietlen kertet látja, hol nem azt leli, amit színesnek és szépnek álmodott. Többen azután egyetlen okra vezetik vissza és egyetlen tünettel magyarázzák a szép és sivár lelkek aránytalanságát: az olvasolázzal. Igaz!, hogy a mai leányifjúság sokkal nagyobb szomjúsággal fogyasztja külö- nösen a regényirodalmat, mint az előző nemzedékek, (régiebben az irodalmi láz inkább költőkre vonatkozott), mégis elfogult szem- lélet egyedül az irodalmat tenni felelőssé egy nemzedék lelki egészségéért vagy beteges ferdeségeiért. A fejlődő leánylélekre ennél sokkal több hat: otthoni,környezetben, azon kívül, sőt az isko!a~falai között is, ami" neveli és alakíthatja; de szülői környe- zetének mindennapos életén és tanárainak', tanulótársainak, tehát iskolai környezetének jellemén kívül, a megengedett, sőt sokszor elősegített s nem tiltott szórakozások között jelentős helyen ált a könyv,^-a maga rejtett, ellenőrizhetetlen hatásaival. Ha e szerint nem is tehetünk néhány elrontott életért szemrehányást egy-egy

(2)

könyv elolvasása riiiatt (bár akadnak ilyenre is példák), jelentő- ségükét lekicsinyelnünk nem szabad, mert igen jellemző a leány- lélekre annak bevallása, hogy mit olvas szívesen, mi tetszett eddig legjobban és mit kíván, miféle hiányérzet lappang benne, irodalmi élvezetért sóvárogva. Az olvasmányok iránt mutatott érdeklődés tehát eléggé alkalmas, jól átvilágítható felületnek mutatkozott a mai leány lelkén és néhány tanulmányíró — érdekes, hogy egy kivételével valamennyi férfi — alapos megfigyeléseket végzett a mai leányok olvasmányaival kapcsolatban.

Az ifjúság olvasmányainak kutatása mögött erős nevelőszán- dékot érzünk, ami hármas feladattal küzd. Az egyik annak igénye, hogy mit olvassanak a leányaink. A másik annak vizsgálata, hogy valójában mit olvasnak. A harmadik feladat a legigazibb, de leg- nehezebb is: mit olvassanak, hogy érdeklődéssel olvassák, vagyis hogyan hozható közös nevezőre a nevelöigény az olvasóigéfinyeL

1. Az első igény néha rideg és bevehetetlen toronyként mered a tanulók elé a »kötelező olvasmányoké halmazával. Ezek össze- válogatása ugyanis egy abszolút irodalomérték mértékeihez és leg- kevésbbé a tanuló érdeklődéséhez igazodik. Sorrendi összeválo- gatása is inkább a történeti fejlődés, mint a leánylélek kibontako- zásának útját követi. Ez az oka annak az idegenkedő ellenérzés- nek, amit e téren gyakran tapasztalunk. Ahol azonban szeminá- riumszerű megbeszéléseken kerül terítékre egy-egy ilyen olvasmány, ott építő erővel jelentkezhet a kötelező olvasmányok hatása. Ezek- kel nem szabad magára hagyni a tanulót, mert elkedvetlenedik a komoly irodalomtól és ellentétes érzelmek sodrába kerül. A nevelő is így kerül legtöbbször szembe tanítványaival, szívében az eltávolodás csüggesztő érzésével. A magyar-szakos tanár a köte- lező olvasmányok tornyában könnyen magára maradhat, ha tanít- ványait magukra hagyta és nem nyitott fel minden rejtekájtót, ami a megértéshez és a klasszikusok műélvezéséhez vezetett. Azok tehát, akik a mit olvassanak-^igényével foglalkoznak, voltaképpen a megközelítés nevelői szolgálatát végzik. Eltávolítani a bonta- kozó lélektől azt, ami a valóságban is távol áll még tőle és a lélekhez simuló olvasmányokon keresztül megközelíteni a szép- . irodalmat, hogy a gondolkodás kapuját, az életmegismerés színes filmjét erkölcsi és "érzelmi világára előnyösen ható, változatos képekben szemlélhesse.

Egyik dolgozatírónk, Gábor Géza dr. (»Mit olvassanak leá- nyaink?® Győri É. n. 12 1.) sötéten látó nevelői tapasztalatok alapján a gyermek és a könyv viszonyát napjainkban tragikusnak tartja. A világháború óta ugyanis olyan áradatban csaptak át az űj könyvek a felnőttek feje fölött is, hogy elveszítették a tájé- kozódást. Régen a család felnőtt tagjai tudták, mi való a gyermek kezébe, ma intézményre volna szükség, hogy előbb a felnőttek

(3)

204 'KISEBB KÖZLEMÉNYEK.

irányítását ellássa. Más vizsgálók tapasztalatait összeveti a győri áll. leánygimnáziumban végzett adatgyűjtésével s megdöbben a túlkorán kézbevett olvasmányok veszedelmén, mely »ködöt ereszt a lélek üdeségére«. Surányit olvasnak I. o.-ban, Erdős Renét a lik- ban,' .Sigrid Undsetet az V.-ben, Méreskovszkijt a Vll.-beri. Biz- tató ugyan, hogy a légkedvesébbek között Gárdonyi és Jókai vezet és sokan olvassák Nyírőt, Tormayt, Gulácsyt is, de a szét- szóródás 80 különböző rendű és rangú írója közt hánykolódó

leányolvasók belekerültek már az irodalom bozótos sűrűjébe. Váj- jon ki tudjuk-e ebből vezetni őket? Az iskola erre nem is képes

annyira, mint a felvilágosított felnőttek, a család. Szerző felsorol néhány erkölcsnevelő, hivatásmélyítő művet Stadler Fridától, Gsaba Margittól, Gerely jolántói, teljesen iskolás elgondolással, mert szépirodalmi igényt akar velük kielégíteni. Bár kívánatos, hogy serdülő leányaink ezeket elolvassák, gondoskodjunk szépirodalmi szórakoztatásukról is, egyébként visszafordulnak azokhoz a .szer- zőkhöz, akiktől távol kívánjuk tartani őket. Rugalmas, az élő irodalmat is körünkbevont tanácsadásra volna szükség! Gábor Géza

elevenebb gondolata, hogy az édesanya és a serdülő leány közös olvasóélményben találkozzanak egy-egy könyv lapjai felett. A szülői érdeklődés és az együttörvendezés a szépségek átélésekor fokozza a leányifjúság kitartását a hosszabb és nehezebb müvek olvasása közben. i

Másik tanulmányunk szerzője, Biczó Ferenc dr. (»Mit olvassanak a fiatal leányok?« A kaposvári egyesületi leánygimnázium

IX-ik évi Értesítője) is féltő aggodalommal, a megértő lélek finom- ságával közelíti meg a kérdést. Úgy érzi, hogy amit más országok- ban a lelket formáló szuggesztív környezet nyújt, a lelkekből ki- mosva a rosszat, a bűnt, azt nálunk ezeréves irodalmunk végzi el nemes eszményképeivel. Szubjektív példákat sorol fel mindnyájunk életéből egy-egy olvasmány maradandó hatásáról, jóságot élesztő vagy bűnre gerjesztő tömeghatásokat. Tíz éves korig ő is az

•édesanya mesélő kedvét tartja legbecsesebbnek. A gyermek első meséskönyve feltétlenül magyar legyen, amit mindvégig szeretettel őrizzen meg. A tíz éves leány már új egyéniség, nevét min- denütt olvassa, ruhában, hajviseletben kezd már a felnőttekhez hasonlítani. Tele van becsületes vággyal, de - képzeletét ne hagy- juk őrizetlenül. Tisztaszívű, engedelmes, mélyérzésű, szemérmes, udvarias hősökkel népesítsük be fantáziáját. Járassunk számára leányifjúsági folyóiratot, mit évenként köttessünk be. Ez marad- jon az ő világa. A szülőknek, Biczó szerint is, szép hivatás, jut osztályrészül leányaik olvasmányainak irányításában. A közös olyas- mány legnemesebb érintkezés .szülő .és gyermek között. Ha gondo- latviláguk közös, nem vesztik el egymást, anya és leánya nem néznek idegenesen egymásra, az áramvezető nem szakad el két nem- zedék lelkében. Közzéteszi a kötelező és ajánlható olvasmányok

(4)

jegyzékét is, ami — dolgozata Értesítőben jelent meg — üdvös módja annak, hogy a szülők ajándékozásra, beszerzésre alkalmas ifjúsági olvasmánycímeket kapjanak. Biczó Ferenc tanulmánya, ha még töredékesen is, de ép elgondolással próbálja megvalósítani, főleg a szülők felvilágosításán keresztül, leányifjúságunknak a túli- korai olvasmányoktól való visszatartását. Főgondolata nemes nevelői lélekből született: irodalmi szalonná alakítani a családi otthont.

2. A valóság vizsgálata szintén érdekes nevelői feladat, a tüne- tek megállapítása ugyanis a gyógyítás első mozzanata. Biczó Fe- renc — csaknem egy évtized múlva — erről is beszámol: r Mit olvasnak a diákleányok?n-címme\. (Különnyomat a kaposvári egye- sületi leánygimnázium Értesítőjéből. 1936. 19 1.)

Riedl Frigyes szellemében mindegyik magyar óra olvasmány!

óra legyen, hol a tanár (aki tud olvasni), megtanítja a tanítványait is erre, viszont azt is megtudja, hogy mit olvasnak °iskolán kívül növendékei. Az olvasmányoknak ez a kölcsönös megbeszélése a legmelegebb megnyilatkozássá varázsolhatja az órát, hol a tanuló öntudatlanul is érzi, hogy a tanár és a tanítvány a remekművel szemben egyformán csak olvasó. Ihletett órák az ilyenek, melyekre felnőtt korban is visszaemlékeznek az egykori tanulók. Természete- sen ne csak kötelező olvasmányokról essék szó! Az egyoldalú iskolai felfogás hajlandó csupán az egyik irodalmat ismertetni", amelynek értékéről egyedül a tekintély ereje győzi meg tanulóin- kat, a másik irodalmat pedig (amit a tanuló iskolán kívül kedvelt és szeretett meg) hajlandó az iskola által felállított mérték alá szorítani. A lelkiismeretes tanár számot vet az iskolánkívüli olvas- .mányok jelentőségével, tudja, hogy a mai fiatalságnak mind a

kétféle olvasmánytömeg jelenti az irodalmat, sőt elsősorban a másikat keresi önként, az önművelődés vágyától ösztönözve. Váj- jon örüljön-e az iskola, hogy a diákok — gyakran a tanulás rová- sára — olvasnak? Akár örül, akár nem, tudomást. kell róla sze- reznie, mert Biczó tapasztalata szerint is a fogékony lelkű mai diákleány irányt kereső vággyal néz fel a vigasztalan könyv- áradatban a magyar irodalmi katedrára. Az ifjúság a könyvek mai színes zűrzavarában igenis vezetőt keres és neki fáj legjobban, ha nem talál biztos és komoly irányítót. Mert kényelmes szerep az, ha valaki megelégszik a diákok betanult irodalmi ismereteivel.

Hivatása magaslatán á l l ó tanár ebben a rázúduló könyvniagarában rendet teremt és nem diktatórikus hatalmaskodással csupán tilt (»Ezt né olvasd!«); hanem az olvasás megszerettetése lebegve szeme előtt, jó tanácsokkal szolgálja az igazi -irodalom ügyét. Ehhez a szeretettel összeválogatott és szívesen vállalt olvasmányokon át vezet az út. Fontos tehát, hogy valamennyi magyar szakos tanár jól ismerje növendékeinek olvasmányigényét, hogy azt nevelői igé- nyével összhangba hozva, kielégítéshez segítse. Biczó is ezt teszi,

(5)

külön az 1—III. és külön az V—VIJ. osztályosok könyvhöz tapadó élményeit kutatva. Meglepő a kisdiákok mennyiségi, olvasmány- statisztikája. Egyik-másik 2—300, egy másodikos kisleány éppen- séggel 1000 elolvasott könyvről számol be. Az ilyen nyilvánvalóan eltúlozott számokat leértékelve is 50—60 könyvre tehető, amin egy 11 éves kisleány már túljutott. Ez is tekintélyes szám, ha meg- gondoljuk, hogy még csak 1 —2 éve tud folyékonyan olvasni. Az olvasmányok minőségéről' e korban még megállapítható, hogy eléggé érvényesül a szülők válogatói szerepe, viszont az olvasás felületes, hatása elpárolog. A könyv mélyebb érzelemkeltő hatása később, 13 éves korban tapasztalható. Érdekes, bár kissé«túlzó megállapítása Biczónak, hogy az osztályok legolvasottabb leányai a legidegesebbek. Az ok talán meg is fordítható: az ideges, belső nyugtalanságtól hajtott leányok sokat olvasnak. A harmadikos leányok már^oly erősen reagálnak olvasmányaikra, hogy napi han- gulataikat gyakran ezek döntik el. De legyünk figyelemmel a maradandóbb hatásokra is. A minden olvasmányhatás iránt fogé- kony leánylélek ebben a korban szerzi meg egész életéré kiható érzelemvilágát, olvasmányemlékeiből táplálkozó vágyaiból fog ki- alakulni a későbbi feleség és anya.

A nagyobb leányok olvasási kedve még a kisebbekénél is nagyobb. Legtöbb naponta olvas, az olvasásért gyakran még a tanu- lást is elmulasztja, de egyéb szórakozás az olvasást szorítja hát- térbe. A szombatot alig várják, szívesen szentelik az olvasásnak, amit már'ritkán bíznak a véletlenre. Jellemnevelő könyveket (a fiúkkal ellentétben, akik szeretik Prohászkát és Tóth Tihamért) egyáltalán nem olvasnak. Viszont amazoknál szívesebben forgat- nak művészettörténeti, otthonberendezési tárgyú könyveket. A leá- nyoknál számolni kell a hiúsággal, mely több és jobb minőségű könyv olvasását hiteti el, még névtelen vallomásokban is, mint amennyit és amilyent olvasott. Folyóiratokat alig olvasnak, szín- házi hetilapokat annál inkább. A legtöbb őrzi, becsüli és kíméli a könyveit (nevét nem írja bele) [és Biczó megfigyelése szerint az olvasmánytilalmakat fegyelmezettebben hajtják végre, mint a fiúk. Adatait végül összeveti a helybeli fiúgimnáziumban szerzett vallomásokkal. A hasonlókorú fiúk-olvasmányai sokoldalúbbak, szakszerűbbek, Tudományosabbak, de a regényirodalomból a leányok olvasmányai színvonalasabbak, biztosabb tájékozottsággal válogat- ják ki a szerzőket.

A mai leányok olvasmányairól ad keresztmetszetet Lányi Ede S. J. dr.: »A mai tanulóifjúság olvasmányak c. dolgozata. (Külön-

nyomat a kassai Szt. Orsolya-rendi leánygimnázium 1939/40. isk.

évi Évkönyvéből. 20 1..)- A kérdést teljes pedagógiai és pszicho- lógiai szélességében szemléli, majd megemlékezik azokról a hivatalos 'intézkedésekről, amelyek ebben az ügyben történtek. Az

(6)

Ideális elgondolások általában elégtelennek mutatkoznak, mert nem lehet sem szülőről, sem tanulóról feltételezni, hogy könyvbeszer- zéseiben lés olvasmánykiválögatásában azokhoz a hivatalos jegy- zékekhez igazodjék, amelyek nehéz hozzáférhetőségük miatt isme-- retlenek előtte. Lányi nem húny szemet a tények előtt és három jeles ifjúságtanulmányozó: vitéz Ujváry Lajos, Nyireő Éva és

Olasz Péter S. J. diákönvallomás-feldolgozásain keresztül próbálja összeállítani a mai ifjúsági olvasók (főleg diákleányok) egységes képét.

A mennyiségi kérdésnek nem annyira tüneti jeleivel, mint lélektani alapjaival foglalkozik (könyvéhség, olvasódüh), és a gyenge idegrendszer, megrokkant szervezet okát gyakran ebben látja. A telhetetlen olvasókedvnek ily mértéktelen kielégítése váló- ban súlyos ártalmakkal járhat, de a hangsúly inkább a minőségen van. Mindhárom kutatónál ez megdöbbentőbb, mint a mennyiség.

Ahol a mese csodás- világa annyira megrövidült, hógy a 8 éves leányka már végzett vele, ott a kalandos történetek korán kerülnek ' uralomra, hogy aztán idő előtt adják iát a helyet (jobbik' esetben) Gárdonyinak, Herczegnek, 4—5 évvel megelőzve a hivatalos könyv- jegyzék előirányzatát. Nyireő adatai különösen lesújtók. Szerinte a 12 éves diákleányok már mindent elolvastak, amit az ifjúságnak szánunk, tehát a 16—17 éveseknek is. Amikorra tehát a gyermek a (serdülés testi kríziséhez ér, a túlkorai olvasmányok fokozzák benne a lelki krízist is. Nyireő leánytanulóinál nincs a hazai és külföldi irodalomból olyan felnőttek könyve, amit a serdülők titok- ban, de többnyire nyíltan, a szülők tudtával, sőt gyakran bizta- tására el nem olvastak volna. A tudományos könyv — szerinte is — csak a fiúk kedvence. De bármelyik könyvből elsősorban a imái problémák érdeklik. Olyan szerzőkért lelkesednek, akik felnyitják előttük az életet. Nyireő egyik kérdésére: :>Megbántam hogy olvastam** — váratlanul a legszebb ifjúsági könyvek címét sorolták fel. Dickens a serdülő leányok szerint »hosszú lére eresz- tett ócskaság**, Don Quijote pedig .»rettenetés butaság/ Ily kö- rülmények között csaknem falrahányt borsó a maga útját járó, dacos, fiatal leányt jobb belátásra bírni. Nyireő azonban remek nevelői előregondolással a már felserdült leányt is megkérdezte:

)>Mit bántam meg, hogy olvastam ?« És ekkor vádlottak padjára kerültek mindazok a könyvek, túlkorai olvasmányok, amik a serdü- lés éveiben bálványok voltak. Belátják, hogy ideáljaik azokon keresztül idő előtt lerombolódtak, elvesztettek számosat az élet örömeiből. »Földi Mihály regényei kiábrándítottak az emberek- ből és az életből** — vallja egy 1.8 éves mai leány. >Megsértette tisztaságomat s-amióta--olvastam 14-éves voltam( !)- ••— azóta nem bírom lemosni emlékét** — gyónja egy másik, Erdős René (Santerra bíborosáról. Szinte kivétel nélkül kiábrándultan írnak

lBalzac-ról, Zolá-ról, Wells-ről, mint az éretlenül megmételyé-

(7)

zettek veszedelméről. Jellemző, Hogy Nyireő 2000 vallomástevője közül 1600-nak akadt megbánnivalója. Ha leszámítjuk azokat, akik a kérdés szuggesztív hatására válaszoltak csupán, komolyan ver hetjük azt a..600-at, akiknél súlyos lelki válságot okozott a túl- korai olvasmány és azt a . 32-t, akik öngyilkossági vágyat szívtak a íbetűk mérgéből.

Lányi a helyes megoldást mindenekelőtt egy korszerűen össze- állított ifjúsági könyvjegyzékben s ennek széles körben való ter- jesztésében látja. Hivatott szerveknek kellene az új könyvéket számontartani, minősíteni. Bár itt-ott kiütközik, egyoldalú állás- pontja, összefoglaló tanulmánya a kérdés erőteljes meglátásával, a különböző adatgyűjtések .egyeztetésével cselekvésre indító olvas- mány. . • . . .

3. Az iskolai élet sajátságos keretei, nevelő és tanítvány köl- csönös elfogódottságai néha talán valószerűtlenné teszik az eddig ismertetett önvallomásokat. A mai leányok' olvasmányairól kiegyen- lítettebb képet ad iés egyben a megoldás jövő feladatait élesebben rajzolja elénk Fort Sándor dr. tanulmánya: »Egy népkönyvtár nevelő munkássága nőolvasói körében.® (Budapest, 1937.) Ebben a körben folyamatos és tárgyias, nem pedig pillanatnyi és ötlet- szerű a megfigyelés. Alapjául nem futó hangulatban megadott könyvcímek, hanem valóban olvasott könyvekről készült kimuta- tások szolgáltak. Bár a könyvtár kritikailag megszűrt. állománya korlátozott, az iskolán kivüli olvasmányok szinte korlátlan sok- féleségével szemben, az érdeklődés irányai és minősége így is jól kivehetők. Szerinte a leányok könyvvel való kielégítése hosz- szabb időt igényel, a fiúk határozottabbak. Igaz, hogy a 18 éves diákleányok ízlése nehezebben szabályozható, sokkal merészebbek, mint a hasonló korú ifjak. A tudományos pályára készülő leányok hihetetlen szorgalommal olvasnak, hogy az egyetem elhagyása után teljesen abbahagyják. A férfi akkor is folytatja az önképzést, tanulást, ha már meg is szűnt az ösztönzés. M í g a magyar szép- irodalomból Herezeg, Jókai, .Csathó, Gárdonyi, Mikszáth a sor- rend népszerűség (gyakoriság) tekintetében a középiskolás leánya ifjúság között, az egyetemistáknál Gárdonyi, Erdős René, Gulácsy, Kodolányi, Nyírő járnak az élen. Ez ugyan azzal is magyarázható, hogy az előbbi írók műveivel ebben a korban már végeztek, mégis az élő irodalom felé való fordulást észre kell vennünk. A külföldi szépirodalomban ilyen iéles kanyarodét nem tesz a diák- olvasó. Lagerlöf egyformán kedvelt mindkét korabeli leányifjúság- nál, de míg a középiskolásoknál Londonnal, ;és Dumas-val találjuk együtt, az egyetemistáknál Sinclair Levvis és Stefan Zweig a nagy írónő szomszédja a tabella élén. Érdekes, hogy Adyt egyáltalán nem olvassák, Mécs László viszont megelőzi Zsigray Juliannát, Kosárynét, Szederkényit, Rákosi Viktort, Petőfit, Kosztolányit, Kru- dyt és Babitsot. (Adyt és Szabó Dezsőt csak férfiolvasók kérik.)

(8)

A közkönyvtárak a helyes olvasmányválogatás két fontos elő- feltételét biztosítják: 1. kirekesztik magukból a selejtes irodalmat, tehát az olvasót a válogatott irodalom felé terelik, 2. a kor- csoportok és műveltségbeli keretek számára a feltétlenül nekik való műveket adják. Se szülő, se iskola ne vessen gáncsot a tanuló olyan irányú kérésének, hogy beiratkozzék pl. a Fővárosi Könyv- tár egyik olvasófiókjába. Ezt régebben bizony mereven eltiltottuk, azt gondolva, hogy ezzel megmentjük' a fiatalságot a sokolvasás veszedelmétől, holott letaszítottuk a felelőtlen szakszerűtlenséggel kölcsönzött könyvek pocsolyájába. Milyen távlatok nyílnának az ízlésnevelés, a szépirodalomba való bevezetés számára a j ó l ki- fejlesztett, korszerűen kiegészített, valóban irodalmi színvonalon tartott ifjúsági könyvtárak szervezésével! Ahol közkönyvtárak van- nak, ott ezek nyilván az elavult tartalmú ifjúsági könyvtárakat hivatottak pótolni, de ahol ilyenek nincsenek', ott ifjúságunk ment- hetetlenül hánykódik a poros klasszikus és rikító színű filléres irodalom végletei között. A lelkiismeretes tanári irányítás ebben az esetben sajátos tragikus színezetet kap: távol kell tartania az ifjúságot attól, amit elér és irányítania kell valami olyan felé, amivel sem ő, sem a helység egyetlen nevelő közülete nem rendelkezik. Elítéljük tanítványainkat a selejtes ,es nem koruknak meg- felelő olvasmányokért, de ugyanakkor van-e olyan ifjúsági könyv- tári anyagunk, vagy legalább közkézen forgó, korszerű ifjúsági könyvjegyzékünk, amit nyugodtan kezébe, vagy szülői kezébe ad- hatnánk? Ügy érezzük, hogy ifjúságunk irodalmi nevelése itt dől el."1

S ha az irodalmi műveltséghez oly értékes erkölcsi tartalmat fűzünk, mint amilyent tanulmányíróink közül' is a legtöbb hangoztatott, akkor az ifjúsági irodalom olvasmányélményei szoros összefüg- gésbe kerülnek azokkal az értékekkel, amelyeknek később, mint nők vagy férfiak, hordozóivá lesznek. Ifjúságunk könyvvel való ellátásának ügye tehát nemcsak esztétikai-lélektani, hanem ezen épülő szervezeti-könyvtári kérdés. .

Visszatérve az erintett dolgozatokra, a mai leányifjúság könyv- höz való viszonyát, a magunk részéről is kiegészítve, így foglal- hatjuk össze.

A mai könyvtermés tömege elöntötte a »művelt olvasók« töme- gét is. Míg nagyanyáink nemzedéke tisztán látta a virágzás-kor bálványainak értékét és ehhez mérte irodalmi ízlését, a mai nemze- dék ilyen határozott mértékkel nem rendelkezik. Mivel szinte ki- zárólag regényt olvas, ebben a műfajban elavultnak és unalmas- nak érzi Jósikát,. Eötvöst és Keményt, tehát épen azokat, akiket az iskola legfontosabbaknak tüntet fel, ellenben érdekesnek tartja <

Zilahyt, Nyírőt, Kodolányit, akikről ott nem hallott igaz értékelést.

Szakadék .áll be iskolai tanultsága és olvasóízlése közöt£, mert

Magyar Paedagogia L. 3—4. 14

(9)

különvált benne az iskolai irodalom az élő irodalomtól. A fizika- tanítás — valljuk be — rugalmasabban alkalmazkodott a fejlő- déshez; mi még az elektromosságót kimerítettük az ebonitrúd dörzsölésével, mai középiskolásaink már rádiót szerkesztenek, egyéb, gépmodell-készítésről nem is beszélve. Mi lenyűgözve szemléljük még ma is a mult nagyságait, a historikus fejlődés vonalán alig jutunk tovább "a századfordulón, a többit meg rábízzuk tanulóinkra, így már az anyák nemzedéke tájékozatlan maradt s ezért is nincs méltó segítőtársa a mai leánynemzedéknek a családban, az olvas- mányok kiválasztásában. Hivatalos ifjúsági könyvjegyzékünk sem segít, még legutoljára is Kiss Józsefet ajánlotta beszerzésbe, holott ifjúságunk a 6 kor keresztény szociális lelkületének meg- felelően Mécs Lászlót olvassa, még Petőfinél is szenvedélyesebben.

Az iskola feladata kétségtelenül nem az, hogy nyomban a mai irodalomba vezesse bele az ifjúságot, hanem a fejlődő irodalmon úgy vezesse végig a tanuló-olvasót, hogy a mai állapothoz is el- jusson és olyan művelt olvasót neveljen, akiben a kétféle irodalom egyesül. Tudja, hogy kit becsüljön a régiek, és kit olvasson az újak közül.

Vezetésre van tehát' szükség, ami egyrészt megakadályozza a túlkorai olvasmányok veszedelmes hatását (ez a legfájdalmasabb tapasztalat valamennyi kutató részéről), másrészt biztosítja mindegyik korcsoport számára minden feltétlenül elolvasandó mű kézbejutását, mert felsőbb csoportból inkább előbb olvas valaki, mint hogy később visszatérjen egy alsóbb korcsoportban el- mulasztott olvasmányhoz. Az irányításra legalkalmasabb hely az iskola ifjúsági könyvtára, ahonnan — ha anyaga korszerű — bizto- síthátjuk mindegyik korcsoport számára a neki megfelelő olvas- mányt. Tapintatos, okos vezetéssel a nehezebb, »iskolás« müveken is keresztül segíthetjük őket. Adjunk a kötelezőkön kívül bőven derűs könyveket a kezükbe! Mert nyomasztó olvasmányainkra magunk is rettegve gondolunk vissza. És ha féltjük őket az életelle- nes olvasmányoktól, lássuk be, hogy. a Karthauzi, épúgy nem a kezükbe való, mint a Halálos tavasz. Ne adjunk tehát klasszikus címén se lelki krízist előidéző olvasmányt leánykézbe. Derűs könyvön természetesen nem mindig humorosat értek, hanem testi- lelki erőt növelő, napfényes környezetben, természetben játszódó (F. Salten vagy Bonsels) írásokat. Sportoló, erős ifjúságunk lelkét ne sorvasszák tevékeny hírverés alapján kézbevett Földi Mihály és

•Erdős René-kötetek.

A mai leánylélekben ugyanazon értékek szunnyadnak, mint anyáink és nagyanyáink lelkében. Megnyilatkozásaik persze mások, de hivatástudatuk és szociális együttérzésük talán elevenebb. Két- ségtelen, hogy ez az erőteljes politikai hullámverés nyoma, aminek a mai. leány is sodrába került. A helyesen-..és fokozatosan meg-

(10)

választott olvasmányok nagymértékben hozzájárulhatnak ennek az öntudatos, rokonszenves leánytípusnak oly irányú alakításához, .hogy akarati erőiben, jóízlésében és erkölcsében megrázkódtatások nél- M l fejlődjék nővé, feleséggé,, anyává. .

Dobos László

S Z E M L E . A

Tervek, javaslatok, gondolatok.

Átmenet az elemi népiskola és a gimnázium között.

Amikor az elemi népiskola és a gimnázium kapcsolatáról beszélünk,

•önkénytelenül is felvetődik a kérdés, miért is kell erről beszélnünk. Hiszen az [elemi népiskolának egészen más a célkitűzése, mint a gimnáziumnak, amely középiskola az elemi és a főiskolák között. Az elemi népiskola az általános műveltségnek az alapelemeit közli, feladata, hogy a tanulók az itt szerzett ismereteket a (gyakorlati életben értékesíteni tudják. Ezzel szemben viszont a gimnázium tudományos pályára készít elő. Tényleg, egészen más a feladata mindkettőnek, s mégis Budapesten, valamint a városokban általában, nem lehet az elemi iskola öncélú, hiszen az elemi iskolai tanulók nagy szá- zaléka polgári iskolában avagy gimnáziumban folytatja tovább tanulmányait, így Budapesten az elemi iskolai növendékeknek majdnem háromnegyed része polgári iskolába és gimnáziumba megy, mégpedig a fele polgáriba, a nejgyede pedig gimnáziumba. Ezekután tehát igenis van itt megoldandó kérdés, s ennek megoldása kívánatos minél előbb, és senimiképen se oldható meg azon Sí legkényelmesebb módon, hogy egymást okoljuk azért, hogy a gimnáziumba felkerült gyermekeket nem készítette elő kellőképen az elemi iskola, illetőleg a gimnázium nem akar alkalmazkodni az elemi iskolához. — Pedig ez nagyon is fontos probléma, foglalkoztak már vele többen, s a Fővárosi Pedagógiai

Szeminárium már 7 évvel ezelőtt felvette programmjába ennek a kérdésnek tanulmányozását, megindította a budapesti bencés gimnáziummal a kölcsönös hospitálást, s felkeltettük az Országos Közoktatási Xanács figyelmét is, s ópen Budapest jelenlegi tanker. kir. főigazgatója, vitéz Fraknóy József kapott annak idején még mint a gyakorló gimnázium tanára megbízást ennék a kérdésnek tanulmányozására. Azóta megjelentek különböző hozzászólások, jó igyekezettel nyúltak a kérdéshez, lásd akár a Néptanítók Lapjának 1939.

szeptember 15-i és október 15-i számában megjelent idevágó cikkeit, akár pedig a tanügyigazgatási tisztviselők és felügyelők folyóiratának, az Iskola és

Életnek 1939. évi 4. számában megjelent cikkét, amely a P.est vármegyei pedagógiai "szemináriumokon elhangzott előadások és viták anyaga alapján tárgyalja a .kérdést. Mindenképen igazolva látjuk tehát azt, hogy Budapestén

" " " 11*