366-
lélését. akkor ilyen nyilvánvaló jogtalanságokra vezető esetben elvárható az árverési vevőtől, illetve az elővásárlási jogot gya- korlótól, hogy az ingatlant már saját érdekében is megtekintse, aminthogy nem is valószínű, hogy azt meg nem tekinti és vak- tában igéri meg a vételárat. Ifj. dr. Szigeti László.
Szemelvények a K ö z i g a z g a t á s i B í r ó s á g u j a b b p é n z ü g y i elvi h a t á r o z a t a i b ó l .
A közigazgatási bíróság jogegységi elvi határozatainak ez-
•évi (XXXV. évf.) 2. füzete (megjelent 1937. június 1-én) ismét néhány fontos és eddig eldöntelen kérdésben foglal állást, ame- lyek' részben megemlítést, részben kritikai észrevételeket tesz- nek szükségessé.
1. Kiemelkedik közülök az 1938. sz. E. H., amely kimondja, hogy a meghatalmazás illetékéért a meghatalmazott — h a a meghatalmazást elfogadja — abban az esetben is felelős, ha a meghatalmazó illetékmentes személy. E határozat ellen pénzügyi- jogi és magánjogi szempontból egyaránt aggályaink vannak.
A személyes illetékmentesség jogalapja az, hogy az állani által mérlegelt okokból megadott ez az alanyi jogosultság a gyakorlásával keletkezik s minaddig, mig a jogosult él vele, tőle el nem vonható. Tehát mindaddig, míg — pl. az altruista pénzintézet a törvényben meghatározott okiratot kiállítja, öt .a törvényi személyes mentesség illeti. Különösen áll ez, mindad-
dig, amig oly okiratokról van szó, amelyek egyoldalú jogügy- letnek minősülnek — s itt van a magánügyi aggályunk — ame- lyekhez a másik fél hozzájárulása nem szükséges. Meghatalma- zásnál pedig épen erről van szó s ép' ezért téves az E. H., mert .alapgondolata az, hogy az illetékkötelezettséget az teremti meg,
"hogy „a meghatalmazást a meghatalmazott elfogadja" s ezáltal jön létre a meghatalmazási jogviszony. Ez a nyilvánvalóan té- ves magánjogi szemlélet vezetett a helytelen fenti döntésre.
2. Kamatilleték kölcsönügylet után is csak a perindítás nap- jáig, — e naptól kezdve pedig csak a törvényes kamat mértékét meghaladó kamatjövedelem után jár. Ez az értelme az 1940. sz.
E. H.-nak. A döntés teljesen megfelel az 1820/1932. M. E. sz.
rend. értelmének és szellemének. Kétségtelen, hogy itt a jog- -szabály hiányos. Mert igaz ugyan, hogy más a szerződéses, és
más a per — valamint a késedelmi kamat a civilis jog szem- pontjából, de a pénzügyi érdek szempontjából, amely a pénz- hitelezési kamatot akarja megfogni, teljesen közömbösnek lát- szik, hogy mi a jogcíme és mi a mértéke a hitelező által szedett kamatnak. A töke esedékessége s perlése sem az a cesura, amely a pénzügyi érdek tekintetében változást okozna. A R.
célja a hitelüzletekkel keresetszerűen foglalkozó vállalatok vé-
367-
•delme volt a rejtett s adózatlanul elhelyezkedő tőkékkel szem- ben. Minthogy tehát nem a kamat mértéke volt, amit ezúton befolyásolni akart a jogalkotó, a perindítás vagy esedékesség nem megfelelő distinkciós pont.
3. Az 1941. sz. E. H. az OHE. hozzájárulásától függővé tett ingó ügylet utáni vételi illeték törlését, amikor az OHE. a jóvá- hagyást megtagadta, nem engedi, mert az OHE.-nak nincs ható- sági jogköre.
A E. H. nyilvánvalóan a díj és illetékszabályok 16. és 101. §-ának egybevetése alapján jött létre s alapgondolata az, hogy az ügylet létrejött, az OHE. hatósági szerv nem lévén, jó- váhagyásának vagy annak megtagadásának jelentősége nincs;
a foganatosított fizetések által a szerződés teljesedésbe is ment,
;s az, hogy utóbb — ÖHE. jóváhagyás hiányában — az eredeti állapotot, helyreállították, pénzügyi jogi jelentőséggel nem bir.
Ha az illeték és díjjegyzék 101. §-ának rengeteg kételyre okot adó szövegezését s az ennek alapján kifejlődött, ellent- mondásokban bővelkedő gyakorlatot figyelembe vesszük, a ha- tározat. szervesen illeszkedik bele a csak fiskális szempontokat
¡szem előtt tartó gyakorlatba.
Ha ellene észrevételt tenni mégis megkíséreljük, ennek fő- oka, hogy magunkénak érezzük azt a küzdelmet, amelyet jogá- szaink emberemlékezet óta folytatnak, a nem hatályosult ügyle- tek illetékezése ellen. Az indokolás szó szerint idézi a vételi ügylet szövegét, amely szerint a „szerződés csak akkor .lép ha- tályba, ha ahhoz az OHE. hozzájárul", — ellenkező esetben a megkötött szerződés hatályát veszti s a vevő által teljesített fize- tések visszatérítendők. Nyilvánvaló, hogy a szerződést kötő felek jogilag helytelenül szövegeztek, illetve ellentmondásba kerültek önmagukkal, amikor a mondat első felében — helyesen — a szerződés jövőbeli — a feltételtől függő — hatálybalépéséről, — második felében pedig- — helytelenül •— a feltétel be nem követ- kezte folytán hatályba sem lépett szerződés hatályának meg- szűntéről beszélnek. Helyes vagy helytelen legyen is a szóhasz- nálat, a lényeg mégis az, hogy felfüggesztő feltétel mellett kö- töttek a felek ügyletet, a feltétel be nem következett s az ügy- let hatályba nem lépett. Ami közben teljesíttetett, az mint — okafogyott szolgáltatás visszaadatott. Szerintünk a 101. §. szö- vege („Ha ingóságok iránt kötött kétoldalú szerződések a jog- ügylet teljesítése és foganatosítása előtt tökéletesen és végké- pen megszűnnek az illeték törlendő, illetve visszafize- tendő") a megvalósulás stádiumában még előbbrejutott ügyletek esetén is megengedi a törlést; annál inkább a feltételtől függő s utóbb hatályba nem lépett ügyleteknél.
4. Állandó gyakorlat s megegyezik a perköltség megítélése tekintetében követett gyakorlattal is a 1943. sz. E. H. szabálya.
368-
Eszerint az a körülmény, hogy a perbíróság a peres felet a köte- lezettség teljesítésére valamely vagyonból, vagy annak a jöve- delméből kötelezi, nem vonja maga után azt. hogy a félnek az illeték fizetése iránti kötelezettsége is csak ilyen korlátozással állapíttassák meg.
5. A felszámolók jogállását helytelenül ítéli meg az 1945.
sz. E. H., amely kimondja, hogy a felszámolókat a felszámolás- alatt esedékessé vált forgalmi adók megfizetése tekintetében a társasággal egyetemleges kötelezettség nem terheli. Helytelen- nk és igazságtalannak tartjuk az 1921: X X X I X . t.-c. szabályát, amely az igazgatósági tagoknak a társasággal egyetemleges fize- tési kötelezettségét konstruálta. Azonban amíg a szabály fennáll, addig minden legis ratio hiányzik ahhoz, hogy a felszámolókat, akik jogköre lényegében azonos az igazgatósági tagokéval, fele- lőssége pedig azonos az igazg. tagokéval, mentesítsük a tör- vény által előírt eme felelősség alól. Az indokolás által kiemelt az a körülmény, hogy a T. felszámolókról nem beszél, jelentő- séggel nem bir. Az 1921: X X X I X . t.-c. az élő, mozgásban levő társaságot tartja szem előtt, nem pedig a megszűnés előtt állót.
6. Kiemelni kívánjuk végül a bevezetőben említett füzetből az 1946. számú határozatot, amely a Te. folytán mindgyakoribb azzal az esettel foglalkozik, amikor a közigazgatási hatóság köz- adók módjára hajtja be magánosok 25 P.-t, illetve 100 P.-t meg- nem haladó követeléseit s amely behajtással kapcsolatban fel- merült- az a kérdés, hogy a végrehajtás alóli mentességre a vég- rehajtási törvény szabályai vagy a R. K. H. Ö. jóvalta szigorúbb szabályai nyerjenek-e alkalmazást. Nem fér kétség a Közigaz- gatási Bíróság 1946. sz. E. ff.-nak helyességéhez, amely ki- mondja, hogy a magánkövetelések közigazgatási úton való be- hajtása tekintetében, nem a köztartozások behajtására alkotott szigorúbb, hanem a végrehajtási törvény méltányosabb anyagi jogszabályait kell alkalmazni. ' . H. L.
ÜGYVÉDSÉG - JOGÉLET
Az Országos Ügyvédszövetség soproni vándorgyűlése. Az Or- szágos Ügyvédszövetség kétévenként az országos kari és álta- lános jogalkotási és jogalkalmazási kérdések megvitatására ván- dorgyűlést tart. E vándorgyűlések anyaga igen értékes útmuta- tást nyújt a jövendő "jogfejlődés és helyes jogalkalmazás tekin- tetében. Az ügyvédség parlamentje az idén Sopronban ülésezik június 26. és 29-e közt.
A vándorgyűlés kitűzött, bizottságok által tárgyalandó té- mái igen érdekesek. A kari problémák is az ügyvédségen túl- menő fontosságúak. Az új ügyvédi rendtartás mikénti alkalma- zása és az, hogy az új rendelkezések emelni fogják-e az ügy-
