STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 549
következő munkanélküliséggel is. A gazdasági fej- lődés tehát a lengyelországi viszonyok között nem jár egyértelműen a munkaerő-kereslet növekedésé- vel, hanem ellenkező irányú elmozdulást is előidéz- het. A modern, hatékony és a legújabb technológiát alkalmazó gazdaság kiépítése mindenképpen elen- gedhetetlen követelmény akkor is, ha munkaerőpiac- ra gyakorolt hatása nem egyértelműen kedvező.
A munkaerőtöbblet mérséklése szempontjából több előny származhat a munkaigényes szolgáltatási szektor bővítéséből. Erre utal az a körülmény, hogy míg az EU-államokban a foglalkoztatottak többsége a szolgáltatásokban dolgozik, Lengyelországban a szolgáltatásokkal kapcsolatos feladatokat ellátók aránya még 1994-ben is csak 44,1 százalékot tett ki.
A mobilitás fokozása szempontjából igen jelen- tős szerepe van az oktatási rendszernek, amelynek formáit és tartalmi követelményeit a munkaerőpiac feltételrendszeréhez kell igazítani. Fontosnak látszik, hogy a képzés rendszerében a szűkebb szakképzett- séget adó iskolatípusok szerepét csökkentsék.
A legnehezebb probléma a mezőgazdasági régi- ókban jelentkezik, minthogy az EU követelményei- hez igazodó struktúra kialakítása a mezőgazdaság- ban foglalkoztatottak számának erőteljes csökkenté- se nélkül a gyakorlatban nem valósítható meg. Már a korábbi években is megfigyelhető volt, hogy a pa- rasztságnak nagy hányada nehezen alkalmazkodott a megváltozott feltételekhez, és jelentékeny vesztesé- geket szenvedett el. Ezért a mezőgazdasági politiká-
nak fel kell készülnie e probléma kezelésére. A hely- zetet ugyanakkor két körülmény nehezíti: egyrészt a következő évtizedben növekvő kínálatot eredménye- ző demográfiai folyamatok, másrészt a városok kor- látozott lehetőségei a vidéki munkaerő befogadására.
A városok befogadóképességét szűkíti a lakásépítés vontatottsága, továbbá a vidéken élők jelentős töme- gének alacsony képzettsége, amit a városokban ke- véssé hasznosíthatnak. A vázolt okok miatt jobb megoldásnak látszik, ha a vidéki lakosság túlnyomó része helyben marad, és a helyi infrastruktúra, a szolgáltatások, a turizmus stb. fejlesztésében talál magának munkalehetőséget. Általában fontos, hogy a lengyel munkaerő-politika nagyobb lehetőségeket kapjon. Az e célra fordított eszközök aránya ugyanis alacsonyabb mint az EU-államokban.
Kiemelten kell foglalkozni az aktív eszközök alkalmazásával, a munkanélküliek bekapcsolódásá- val az aktív programokba. A munkanélküli segély kérdését pedig abból a szempontból kell felülvizs- gálni, hogy az e juttatásban részesülők jelentős há- nyada a segély mellett illegális tevékenységet végez.
Összefoglalóan megállapítható, hogy az EU-hoz csatlakozás Lengyelország számára jelentős esélyt és egyben éles kihívást is jelent. Amennyiben a hosszú távú előnyöket mérlegeljük, kétségtelennek látszik, hogy a közeli jövőben érzékelhető gondokat, kihívá- sokat vállalni kell.
(Ism.: Fóti János)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
PAUL, S.:
AZ ÉLETMINŐSÉG INDEXEKEN ALAPULÓ NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSA.
(The quality of life: an international comparison based on ordinal measures.) – Applied Economics Letters. 1997.
7. sz. 411–414. p.
Az életminőség nemzetközi összehasonlítására, mérésére két alternatíva kínálkozik. Az első a jólétre vonatkozó jelzőszámok összegyűjtését célozza, a második a hozzáférhető jelzőszámok teljességét egy összetett indexbe foglaltan elemzi.
Az egy főre jutó nemzeti jövedelemmel való elé- gedetlenség vizsgálata az ilyen jellegű elemzésekben az életminőség olyan aspektusaira helyezte a hang- súlyt, mint például a születéskor várható élettartam, a csecsemőhalandóság valamint az analfabéták aránya.
Más vizsgálatok a jelzőszámok szélesebb spektrumá- val dolgoznak, amennyiben a polgárok politikai és szabadságjogainak érvényesülését is a jelzőszámok
körébe tartozóknak minősítik. Az életminőséget nem- zetközi összehasonlításban vizsgáló index összeállítá- sakor arra kell törekedni, hogy a rendelkezésre álló jel- zőszámok lehető legszélesebb körét vonjuk be a felmé- résbe, azaz az összetett indexszám forrásába.
Ez két módon történhet. Korábban az egyes jel- zőszámok súlyozott összegének figyelembevételével került sor generálására, ahol is a súlyt vagy többé- kevésbé önkényesen állapították meg, vagy valami- lyen statisztikai eljárást – például főkomponens- elemzést – alkalmaztak. Az ordinális megközelítés esetében az összehasonlításban szereplő országok egyéni elveken alapuló rangsora szükséges. E mód- szer több előnnyel is rendelkezik. Kimutatható ugyanis, hogy az életminőség-indexek alakulását meglehetősen érzékenyen befolyásolják az alkalma- zott súlyok, amellett – különösen az életminőség fi- zikai vonatozásai esetében – a fejlődő országok ese- tében a rendelkezésünkre álló adatok hiányosságai veszélyeztethetik az összehasonlítás korrektségét. A
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 550
jelen tanulmány – az 1990-es évre vonatozóan – a Borda- és a Copeland-indexek alapján 112 jelzőszám adatait véve alapul, 109 ország életminőségének in- dexét számolta ki.
Mindkét index 11 kritérium felhasználásával 109 ország életminőségre vonatkozó adatait hason- lítja össze. E kritériumok a következők:
– az egy főre jutó nemzeti jövedelem, – a születéskor várható élettartam, – a (felnőtt) írástudók aránya, – az ezer főre jutó csecsemőhalandóság, – az egy orvosra jutó népesség száma, – a száz főre jutó rádiókészülékek száma, – a száz főre jutó televízió-készülékek száma, – a száz főre jutó napilapok száma, – a száz főre jutó telefonkészülékek száma, – a politikai szabadságjogok,
– a civil szabadságjogok érvényesülése.
Míg az ezer főre jutó csecsemőhalandóság vagy az egy orvosra jutó népesség száma jelzőszámtípu- sok esetében a minél alacsonyabb érték a kívánatos, addig a többiek esetében a magasabb érték a minél kedvezőbb rangsorolást segíti elő. Az utolsó két jel- zőszám azt mutatja, hogy az adott ország polgárai milyen mértékben képesek beleszólni az országuk, kormányuk politikájának alakulásába, illetőleg mi- lyen mértékben képesek saját sorsuk irányítására. A polgári szabadságjogok, melyek érvényesülése mint- egy ellentétes az állami jogok érvényesülésének mértékével, az emberek véleménynyilvánítási, azaz szólásszabadságát mérik. Mindkét esetben egy 7 fo- kú skálát alkalmaznak, melyen az 1-es a legkedve- zőbb, a 7-es a legkedvezőtlenebb értéket jelenti.
Az országok Borda- és a Copeland-indexek sze- rinti rangsora igen hasonló. A Spearman-féle korre- lációs együttható a két index értékei között 0,99-es értéket mutat. A fejlett ipari országokat, mint Svéd- ország, Dánia, Svájc, Japán, az Egyesült Államok stb. mindkét lista élén megtalálhatjuk, míg a legtöbb afrikai ország mindkettő esetében a lista alján szere- pel.
A kelet-európai országok a lista második negye- dében találhatók, míg a legtöbb latin-amerikai és ka- ribi ország a harmadik negyedben foglal helyet. Dél- Ázsia országai (Szingapúr kivételével) a negyedik negyedben találhatók. Ázsián belül eltérő fejlettségű övezetek vannak: Korea, Malaysia a második, Thai- föld a harmadik, Kína és a Fülöp-szigetek a negye- dik negyedben helyezkednek el.
Az egyéni életminőség alakulására vonatkozó jelzőszámok erősen korrelálnak e kritériumokkal, valamint a Borda- és a Copeland-indexekkel. Az egy főre jutó GDP és a Borda-indexértékek között 0,91- es korrelációt tapasztalhatunk, míg a várható élettar- tamra vonatkozó adatok esetében ez az érték 0,95.
Ezen összefüggések nem értelmezhetők úgy, mintha a változók között közvetlen kapcsolat lenne.
Amennyiben egyetlen jelzőszám alapján kívánunk képet alkotni egy ország fejlettségéről, a legmegfele- lőbbnek erre a születéskor várható élettartam látszik, sokkal inkább, mint az egy főre jutó GDP adatai. A korrelációs mátrix adataiból ugyanakkor az is látha- tó, hogy a polgári és az egyéni szabadságjogok ala- kulása kevéssé befolyásolja az életminőséget.
(Ism.: Reisz László)
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE
A NÉMET STATISZTIKAI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA 1998. ÉVI 1. SZÁM
Süsser, H. G.: Cikluselemzés, mint alap a gazdaságpo- litikához.
Hax, H.: Statisztikai kellékek, mint üzleti ciklust meg- figyelő és előrejelző eszközök.
Kugler, P.: Az üzleti ciklus modellek jelenlegi fejle- ményei.
Strohm, W.: Hivatalos rövidtávú statisztikák európai összefüggésben.
Staglin, R.: Az európai kutatóintézetek hozzájárulása az üzleti előrejelzésekhez.
Suntum, U.: Az üzleti ciklus mutatói: fontosság és pontosság az előrejelzésben.
A BOLOGNAI, PÁDUAI ÉS PALERMÓI EGYETEMEK FOLYÓIRATA
1997. ÉVI 2. SZÁM
Garibaldi, U.: A de Finetti-elmélet realisztikus értel- mezései.
Sultan, S. A.: A hermitikus bilineáris formákról komp- lex normális változóknál.
Mathai, A. M. – Moschopoulos, P. G.: Egy többválto- zós invertált béta-modell.
Ferrante, M. R.– Ferreri, C.: Bootstrap tipusú eljárás egy alulszóródó elemzéshez.
Spelta, D.: Túlélési függvények és halálozási táblák a biztosítási matematika keletkezésekor.
Kotani, K.– Ishikawa, T.– Tamiya, T.: Szimultán pont- és intervallum előrejelzések a Weilbull-eloszlásban.
