A javító–nevelőintézeti 13–18 évesek szociabilitásának vizsgálata

(1)

A JAVlTÓ—NEVELÓINTEZETI 13—18 ÉVESEK SZOCIABlLlTÁSÁNAK VIZSGÁLATA

KOVÁCSNE SEREGI JUDIT -— DR. TOMAI ÉVA

Minden társadalom létrehozza azon elvek, szabályok és előírások összeSSégét,

amelyek az egyén számára szabályozzák a társadalmi követelményeknek megfelelő magatartást. Ahhoz, hogy az egyén a társadalom számára hasznos, értékes sze—

méllyé válhassék. ezeket a normákat el kell sajátítania, és ezeknek megfelelően kell cselekednie. A normák elsajátítása és a normáknak megfelelő magatartás kialaku—

lása (: szocializáció1 folyamatában valósul meg, amely nem jöhet létre környezet nélkül (1), mert az egyén csak társadalmi kölcsönös kapcsolatokban (interakció) sajátíthatja el az adott kultúra elemeit. A társadalmi interakciók a szocializáló in—

tézményeken belül érvényesülnek. Ezek közé tartoznak: a család. a gyermekkori ne-

velőintézmények (óvoda, iskola), a különböző politikai és társadalmi, valamint ter-

melő szervezetek.

A szocializációs folyamat születésünk pillanatában kezdődik (2). Első intézmé-

nye a család, amely több irányú kapcsolatok rendszere, és mindenkor a társadalmi hatások közvetítője (3). Az újszülött első kapcsolatát a külvilággal az anya teremti meg. Az anya mint közvetítő személy a kialakult rendszerekben rögzült társadalmi tapasztalatokat adja át, biztosítja ezek elsajátítását és interiorizálódását.2 Az anya nemcsak az első, hanem egyben a legfontosabb közvetítő is, mert az anya—gyermek kapcsolat minősége a későbbi szocializációs folyamatra is meghatározóan hat. A gyermek és első környezete (anya, család) között kialakult zavartalan szeretetkap- csolat alapozza meg a világ iránti pozitív vagy negatív érzelmeket (4). A társadalmi együttélés szabályainak elsajátítását is ezeken az érzelmi kapcsolatokon keresztül tanulja meg a gyermek. Az egyén kapcsolatba lép a környezetében levő személyek—

kel, és így jön létre az interakció. Ha ezt a folyamatot érzelmek is kísérik, kialakul az interperszonális kapcsolat, amely alapfeltétele az azonosulásnak. Az azonosulás teszi lehetővé a társadalmi követelmények, szokások belső elfogadását, és biztosít- ja az egyén társadalmi viselkedésének (szociális technikájának) kialakulását (5).

Az anya, illetve a család a nevelési folyamatban visszacsatolási rendszerként is működik, mivel a környezetből származó ingereket továbbítja a nevelt felé, ugyanakkor jelzi a gyermek viselkedése és a környezet viselkedési normái közötti különb- séget. A nevelésben döntő szerepet játszik a szülő intelligenciája, kialakult erkölcsi és társadalmi értékei, preferenciái. A gyermek szocializációs fejlődését elősegítő té—

*Szocializáció: az ember személyiségének kifejlődése, társadalmi lénnyé válása, amely a csecsemőkor- ban kezdődik. és a felnőttkor kezdetére nagyjából befejeződik. bár még ezt követően is lehet — elsősorban környezeti hatásokon alapuló -— szociális fejlődésről beszélni. A szociobilitás a szocializációra irányuló képes- séget jelenti.

*Az interiorizálódás (: külső társadalomtörténeti tényezőknek belsővé válása.

53

(2)

740 KOVÁCSNÉ SEREGI JUDlT — DR. TOMAl ÉVA

nyezők között nagy szerepe van a szülők által alkalmazott büntetésnek és jutalma- zásnak (6). A család ezen eszközökkel értékeli a gyermek teljesítményét: a jutalma- zással megerősíti helyes magatartásában, illetve a büntetéssel szoktatja le helytelen cselekedeteiről (7). A gyermek így fogja fel, hogy mások hogyan értékelik magatar- tását, viselkedését, és ezt beépíti személyiségébe. A szülő a jutalmazással és a bün—

tetéssel olyan ingermintát ad a gyermek számára. amelynek segítségével az érté- kelni tuclja mind saját, mind mások teljesítményét, és ha szükséges, saját reakcióját

is módosítani képes.

A jutalmazás és a büntetés érzelmeket vált ki, s ezek segítik elő a belső és a

külső ingerek. valamint a viselkedési válaszok közötti kapcsolatok kialakulását. A

helyes viselkedési módozatok belső parancsokká válását, elfogadását a gyermek-

kori külső szankciók alakítják ki (8). Ez az elsődleges szocializáció (9).

Ha a család szocializáló funkcióját nem végzi megfelelően, akkor nem jön

létre a társadalmi elvárásoknak megfelelő, érett személyiség. A gyermekkorban a gyermek személyiségfejlődését alapvetően az anyával kialakult kapcsolata hatá—

rozza meg. Az anya csak megfelelő érzelmi kapcsolatokkal alapozhatja meg gyer-

mekében az erkölcsi magatartást. Az anyától való korai elszakadás vagy az anya és

a gyermek között kialakult érzelmi kapcsolat elégtelensége okozza a legjelentősebb.

a későbbi korra is kiható pszichoszociális károsodást. Ha a gyermek érzelmileg ki—

elégítetlen, akkor a külvilág iránti érdeklődése beszűkül. s ez késlelteti az elvont

gondolkodás és a beszéd fejlődését. Mivel a külvilággal való kapcsolata gyenge,

nem alakulhatnak ki benne az érzelmi modellek sem. így minden későbbi azonosu—

lási folyamat akadályokba ütközik (4).

Éppen az anya—gyermek kapcsolat esetében az anya személye hosszú időn ke—

resztül mintegy megszűri, módosítja. irányítja. gátolja vagy esetleg kikapcsolja a gyermeket érő ingereket. Ha ez a kapcsolat nem megfelelő, akkor a gyermeket szél- sőséges érzelmi hatások, ingerek érik. és ezek kóros reakciómódot váltanak ki belőle.

amelyek válaszadási módozatként beépülhetnek személyiségébe (10). Ha az érzel- mi kapcsolat hiányához a szülők helytelen nevelési eljárásai is társulnak. megala- pozódhat a későbbi bűnözésre hajlamos személyiség. Ugyanez következhet be. ha a szülő és a gyermek között jó érzelmi kapcsolat alakul ki ugyan, de a mintaként szol- gáló szülő a társadalmi normáktól eltérően viselkedő személyiség. Ha ugyanis a gyermek vágyai és cselekedetei közé a felnőttek nevelése és személyes példaadása nem épít ki rendszeres és megfelelő gátlást, akkor a gyermek a társadalmi szabá—

lyokhoz nem illeszkedő cselekvésmintá't sajátítja el és gyakorolja be (11).

Azokban a családokban, amelyekben az anya vagy az apa brutális büntetési módokat alkalmaz, a szülő agresszivitása jelenti a viselkedési modellt a gyermek

számára. A durva viselkedés vagy az önzés jutalmazásával a szülő ezen viselkedés—

módokat rögzíti a gyermekben. Azonos cselekvések változó értékelése -— hol jutal- mazással. hol büntetéssel — pedig bizonytalanságot hoz létre (12).

Saját életvezetésében is változó értékítéleteket alkalmazó család képtelen ott—

honában és nevelésében érzelmileg pozitív légkört teremteni. Ennek hatására a gyermekben is összevisszaság és rendezetlenség alakul ki a társadalmi normáknak

megfelelő értékrend helyett. )

Ebben a fejlődési szakaszban még csak veszélyeztetésnek kitett személyiségről beszélünk. A helytelen hatások elsősorban a gyermek érzelmi területeire hatnak, a gyermekben a bizonytalanság és az elhagyatottság érzését keltik. amely érzelmi ki- elégitetlenséget vált ki. Az érzelmi fejlődés nem tart lépést az életkori fejlődéssel, s ennek következtében a személyiség struktúráján belüli érzelmi dinamizmus meg-

zavarhatja az egész személyiség egyensúlyát (10).

(3)

A SZOCIABILITAS VIZSGÁLATA 741

Az ember biológiai lényből eredő szükségleteinek kielégítését a társadalmilag meghatározott normák szabályozzák. A szükségletek kielégítési módozatait a tanult viselkedésminták határozzák meg. Ezeket a mintákat az egyén gyakorlás útján sa-

játítja el, és a sikeresnek bizonyult módozatokat rögzíti. Az egyénnek ahhoz. hogy

ne kerüljön összetűzésbe környezetével, meg kell tanulnia, hogy bizonyos szükség—

leteinek azonnali kielégítéséről le kell mondania. A belső szükségletek mindig a cél

gyors és könnyű elérését követelik. Ez azonban gyakran akadályokba ütközik. Ha az egyed ilyen frusztráló3 körülményekbe ütközik, addig módosítja magatartását, amig legyőzi vagy elkerüli az akadályt. Az alkalmazkodóképesség (magatartás—variancia) elsajátításához nélkülözhetetlen a frusztráció, a sikertelenség megismerése is.

A magatartásmódozatok megtanulása a környezet viselkedési mintái alapján

történik. Ha a környezet mint modell vagy mint visszacsatoló rendszer nem megfe- lelő mádon működik, akkor a helytelen megoldási mód rögzül, aminek következmé- nye az egyed előrelátásának hiányosságában és a személyiség korlátozottságában jelentkezik. Ha a környezet nem gátolja a gyermek egyes szükségleteinek azonnali kielégítését, vagy nem nyújt megfelelő alkalmat a magatartás-variancia megtanulá—

sához, akkor az egyed képtelen az adott helyzethez alkalmazkodni, nem tudja szük—

ségleteinek kielégítését késleltetni, és ez a helytelen megoldási módozat épül be

személyiségébe.

A szocializációs fejlődés folyamán a gyermek különböző szocializáló intézmé—

nyek tagjává válik (bölcsőde, óvoda. iskola). Ezekben az intézményekben a gyermek

személyiségfejlődését különböző csoporthatások érik. Ezen ún. ,.másodlagos szoci—

alizáció" folyamán a gyermek a családon kívüli környezet tagjait figyeli meg, és utánozza magatartásukat. Ez a folyamat is rendkívül fontos. mert az egyed ifjúkor- ban ismerkedik meg jövendő tevékenységével, jövőbeni életvitelének legfontosabb elvont és konkrét értékeivel, ezáltal illeszkedik az adott társadalomba. A kortárscso- port mint referenciacsoport további magatartási. értékelési minták elsajátítását se- gíti elő. A gyermek a társadalmi lénnyé fejlődése során újabb tapasztalatokat sze- rez, amelyek módosítják ugyan a családban előzetesen megszerzett mintákat, de azok döntő szerepe változatlanul fennáll (13).

A szocializáló intézmények közül legnagyobb jelentőségű az iskola. lskoláskor—

ban a család még fontos szerepet játszik, de a gyermek kapcsolatai fokozatosan bő- vülnek az iskolai csoportok, a különböző ifjúsági szervezetek és egyesületek révén.

A különböző csoportokkal kapcsolatba lépve, az egyed további szerepeket sajátít el, illetve a már megtanultakat módosítja. Ezen azonosulási folyamatok hatására érik a gyermek felnőtté.

A gyermekkori identifikációk puszta összegeződése nem alakíthat ki funkció- képes személyiséget. A gyermek a különböző fejlődési szakaszokban csak a legerő- sebb hatásokkal azonosul. A serdülőkor végén kialakuló identitás magába foglalja valamennyi eddigi fontos azonosulási mozzanatot, ezeket átdolgozza. s lassan ösz- szefüggő egésszé változtatja (14). Az ifjúkorban az egyed sok szerepet kipróbál anélkül. hogy véglegesen választana. Ez a kor problémákkal terhes időszak, mert az ekkor jelentkező feladatok megoldására már nem elegendők a gyermekkori maga-

tartásminták. ugyanakkor a felnőtt személyiség még csak kialakulóban van. A ser—

dülő a helyzeteket nem ismeri fel minden esetben helyesen, mert azokat gyermeki emlékein keresztül észleli, és a tanult magatartási módok még gyermeki alkalmaz- kodást suaallnak. Az ifjú különböző magatartásvariációkkal kísérletezik, figyeli az ál-

3 Frusztráció névvel jelölik azt a szituációtipust, amikor az egyed útjába, valamely szükséglet kielégítése közben akadály ékelődik. többé-kevésbé elháríthatatlan nehézség támad. és ez megváltoztatja a viselkedés szokásos lefolyását.

(4)

742 KOVÁCSNÉ SEREGI JUDIT —- DR. TOMAI ÉVA

toluk saját magában és környezetében kiváltott visszahatásokat. és ily módon las—

san begyakorolja a felnőtt magatartásmintákat. Ezt a folyamatot befolyásolja eddigi

nevelése és jelenlegi környezete (15).

A pubertás- és ifjúkorra jellemző az önállóságra törekvés és a vonzódás a ha—

sonló korúak társaságához. A megfelelően szocializált egyén a hasonló társadalmi normákkal rendelkező tórsakhoz, csoportokhoz vonzódik. Ha az egyén szocializációs folyamata károsodott, nem tud beilleszkedni a társadalmilag elfogadott normák szerint viselkedők csoportjába. mert az sem fogadja be a más értékrendekkel rendel—

kezőket. Ha valakit — megfelelő képességek hiányában — fejlett csoport nem fogad be, akkor olyan csoportot keres. amelynek elvei megfelelnek számára. mert maguk is úgy viselkednek, ahogyan tudnak. vagy maguknak megfelelő státuskritériumokat hoznak létre közösen. Ahhoz, hogy a csoport tagjainak státusproblémáját az újon—

nan létrehozott magatartás megoldja, az szükséges, hogy kritériumaikat másokkal is megismertessék és megosszák. Ezek azonban a társadalmi normáktól eltérő vagy éppen azokkal szemben álló értékrendszerek. A környezet fokozódó ellenszenve az új szubkultúra iránt növeli a csoportok összetartását. Az eddig csak esetlegesen ve- szélyeztetett ifjú a csoporttal előbb—utóbb bűnözésbe sodródik. mert a csoport ezek—

kel létjogosultságát, saját normáinak igazát akarja bizonyítani. A lopással vagy a rongálással az adott életmód iránti megvetésüket fejezik ki (16).

Az antiszociális cselekedet hátterében mindig szocializációs hiányt kell keres—

nünk a maga mikro- vagy szubkulturális károsodásaival (12). Minden deviáns visel- kedésnél megtalálható a személyiség valamilyen zavara. A személyiség nem eleve meglevő. adott szerkezet. csupán a képességek és a lehetőségek adottak. A környe—

zetre vár az a feladat. hogy ezekre alapozva alakítsa ki a teljes személyiséget (17).

Ezeket a károsodásokat hatásosan csak megelőzni lehet helyesen irányított és vég—

zett elsődleges és másodlagos szocializációval, következményeiket megszüntetni

már sokkal nehezebb, a klinikai pszichológia gyakorlati tapasztalatai szerint is (18).

A szocializációs folyamat társadalmi beilleszkedést meghatározó szerepét fel- ismerve az Oktatási Minisztérium felmérette a nevelőotthonaibon élő 11—18 éves fiatalok szocializációs szintjét.

A vizsgálat helye, módszere és eredménye

Az Oktatási Minisztérium (I.. II.. IV.. V., VI., VII. sz.) nevelőintézeteiben élő valamennyi növendék szocializációs fejlettségét megvizsgáltuk 1977 októberében. a Vineland szociabilitási skála alkalmazásával. A felvételből kimaradt a Vlll. sz. ne- velőintézet, jellege miatt (utógondozó) és az éppen átszervezés alatt álló III. sz.

intézet. Összesen 670 értékelhető adatsort kaptunk, de a 11—12 éves korcsoportot az alacsony esetszám miatt (14) nem vehettük figyelembe, így a vizsgált 13—18 éves deviáns fiatalok közül 656 eset szocializációs fejlettségéről számolunk be. A felvétel 497 fiú és 159 leány értékelhető adatait tartalmazza, de a teszttételek teljesítésében a nemi különbség olyan csekély szerepet játszik, hogy gyakorlatilag elhanyagolható, ezérta továbbiakban a vizsgálati eredményeket nemek szerint nem különítettük el.

, ; A Vineland szociabilitási skála korosztályok szerint csoportosított olyan tevé- kenységeket foglal magában, amelyek a felnőtté válás jegyeit hordozzák. A tesztté- teleket úgy alkották meg, hogy azok a társadalom iránti felelősség egyre növekvő követelményszintjét képviselik. A követelményeknek való megfelelés részletes tel—

jesítményekben fejeződik ki, amelyek a szociális felelősségnek kézzelfogható meg- nyilvánulásai. A skála elsősorban a szabályos fejlődés küszöbértékeit tartalmazza, a fejlődés vagy a változás mérése céljából; másodSOrban az egyéni különbségek

(5)

A SZOClABlLlTAS VIZSGÁLATA 743

mérésére szolgál. Ebből következően alkalmas olyan rossz alkalmazkodás szélsősé—

ges eltéréseinek mérésére is, aminek az ifjúkori bűnözés kérdésében van jelentő-

sége. A skála segitségével megállapítható a szocializációs kor és a szociális alkal- masság, részletes értelmezésével pedig azok a tényezők tárhatók fel. amelyek fej- lesztése a társadalmi beilleszkedés és a szociálisan független viselkedés elérését szolgálják.

A szocializációs skálában feltüntetett tevékenységek mindegyike 10—22 össze- tevőt foglal magában, korcsoportonként egyre nehezebbé váló feladatokkal. Ezek

a következők:

általános önkiszolgálás (14 komponens): egyszerű akadályokat legyőz: illemhelyen ellátja magát; ismeri az órát. ezt a képességét saját céljára felhasználja stb.;

öltözködéses őnkíszolgálás (13 komponens): kezet mos egyedül; felszólítás nélkül, kis felügyelet mellett fürdik; rendszeresen fésülködik; ügyel ruházatára: körmeit rendben tartja

stb.;

étkezéses önkíszolgálás (13 komponens): (: felvágásra szoruló ételeket villával fogyaszt- ja; nem potyogtatja el az ételt; az asztalnál saját igényeit kielégíti; egyszerűbb ételeket el-

készít stb.;

helyváltoztató mozgás (10 komponens): a szomszédba felügyelet nélkül átjár; iskolába önállóan jár; lakóhelyén szabadon közlekedik; közeli helységbe egyedül utazik; cselekvési szabadsága van, nem pusztán utasításokat követ: felügyelet nélkül távol fekvő helyre utazik;

a veszélyeket elkerüli, személyes felelősséget vállal cselekedeteiért stb.;

elfoglaltság (22 komponens): kérésre hasznos megbízatásokat végrehajt: egyszerű for- mákat felismerhetően lerajzol (ember, ház, fa. állat); felügyelet nélkül játszik; kisebb veszé- lyeket magukban rejtő ,,közlekedési eszközöket" (például szánkó) használ: egyszerű szerszá- mokkal (kalapács, fűrész, csavarhúzó, konyhai eszközök) hasznos munkát végez; a házi mun- kában (mosogatás, favágás) rendszeresen, önállóan segít; egyszerű, hasznos munkát végez

(süt, főz. mos, állatokat nevel) stb.:

kommunikáció (15 komponens): élményét elmeséli: egyszerű szavakat tollbamondásra leír: egyszerű olvasási anyagot saját szórakozására elolvas (képes újság, egyszerű történetek);

rövid levelet csekély ösztönzésre megír; helyesirásban csak különleges szavaknál szorul segit- ségre: a postázást egyedül intézi; élvezettel olvas kalandregényeket, könyveket. újságokat.

esetleg (iskolai) könyvtárt is igénybe vesz; bonyolultabb információkat írásban is közöl; követi a napi eseményeket. a híreket, a sport-, társadalmi és politikai eseményeket stb.;

őnirányítás (14 komponens): pénz rábízhatá, kisebb vásárlásokat végez; magára és má- sokra (egy-két óráig) felelősséggel vigyáz; nappal ellenőrzés nélkül megy el hazulról: nem ad számot napi cselekedeteiről; zsebpénze van, amelyet saját szükségleteire, szórakozásra hasz- nál fel; a maga számára nagyobb bevásárlásokat eszközöl (többnyire kapott pénzből, ritkán

saját keresményéből) stb.;

szociális tevékenység (14 komponens): részt vesz koordinált csoporttevékenységben; ver—

sengő, gyakorló játékokat játszik. azok szabályait betartja; elutasít olyan fogalmakat. mint .,Tündér, Mikulás, Jézuska"; csoportjátékokban (laza szabályokkal) aktívan részt vesz; játé- kok szabályait megérti és betartja; kiránduláson, szabadtéri játékokban, valamint társadalmi mozgalmakban részt vesz; saját szükségletein kívül mások érdekében tevékenykedik stb.

A skálát előzetes megbeszélés alapján a gyermekkel foglalkozó nevelőegyüttes töltötte ki. A kitöltési utasítás szerint a vizsgált személy egy pontot kap abban az esetben, ha a teszttételben felsoroltakat készségszinten teljesíti. Fél pontot kap a vizsgált akkor. ha valamelyik szokásrendszere, viselkedése kialakulóban van, vagy ha a 'teszttételben meghatározott tevékenységet elvégezné, amennyiben a körülmé- nyek — például az intézeti életforma -— ebben nem gátolnák. A vizsgált személy nem kap pontot, ha magatartása, tevékenysége a felsoroltaknak nem felel meg.

Az adatok értékelésekor alappontszámot és járulékos pontszámot különbözte- tünk meg. Az alappontszám a folyamatos, megszakítás nélküli, készségszintű teljesí- tések egész pontjainak az összege; az ettől az életkortól felfelé teljesített értékek

pontjainak összegét járulékos pontszámnak nevezzük. (Például egy 15 éves és 7 hó—

, napos fiú minden tevékenységét az V. korcsoportig teljesít készségszinten, tehát

alappontszáma 56. Az e fölötti életkorok tevékenységeinek értékelésekor 19,0 járu—

(6)

744 KOVÁCSNE sense: JUDIT — DR. TOMAI EVA

lékos pontszámot kapott.) Az alappontszám és a járulékos pontszám összeadásával kapjuk meg az összpontszámot, jelen esetben 75—öt. Az összpontszám a szocializá—

ciós életkort adja meg. Mivel ez a tízes számrendszerben megadott érték. a viszonyi—

táshoz a valódi életkort is decimális rendszerben kell kifejezni. (Példánkban a fiú összpontszáma 75, az ehhez tartozó szocializációs életkora 9,03; a decimális rend—

szerben kifejezett valódi életkora 15.58.)

A két adatból a szocializációs hányadost úgy kapjuk meg. hogy a szocializációs életkort osztjuk a decimális rendszerbe átszámított valódi életkorral. (A vizsgált pél-

dában 9.03:15.58 : 0.58.) Ha a vizsgált személy szocializációs fejlettsége megfelel a saját életkora szerinti követelményeknek —- tehát szocializációs és valódi életkora

azonos, vagy majdnem azonos —. akkora szocializációs hányados értéke 1 körül

van. Az 1-nél nagyobb vagy kisebb érték azt mutatja. hogy a vizsgált személy mi- lyen mértékben haladja meg saját korcsoportjának szocializációs fejlettségét, vagy

mennyire marad el attól.

Az intézetekben vizsgált fiatalkorúak korosztályokra bontott szocializációs fej- lettségét táblában foglaltuk össze.

A szocializációs fejlettség vizsgálatának adatai

13 ! 14 15 16 17 I 18

Megnevezés

évesek

Valódi életkor . . . . 13.02 13.94 15.10 15.95 16.94 17.68 Szociallzáclós kor . . . 9.78 1020 10.81 11.40 1265 13.48

Retordóltsóg* (év, hó) . 3,3 3.9 4.3 4.7 4.3 4.2

Szocializációs hányados . 0.75 0.73 0.71 0.71 0.74 0.76

' Retardáció a fejlődésben való késleltetés, hátráltatás, valamely képesség, készség fejlődési ütemének lelassulása.

Egy—egy korcsoportba azokat a fiatalokat vettük be. akik az adott életévet meg-

előző 6. hónaptól az azután következő év ötödik hónapja között születtek. (PéldáUI a 13 évesek korcsoportjába a 12 és fél évesektől a 13 év és 5 hónapot betöltött ko—

rúak kerültek.) A 18. korcsoport átlagéletkora a korcsoport alsó határán maradt.

mert a 18. életévet betöltött növendékek elhagyják az intézetet. Mind a valódi élet—

kort, mind a szocializációs életkort tizes rendszerben adtuk meg. Az elmaradottság mértékét viszont évre és hónapra számítottuk át.

Méréseink alapján megállapítható, hogy a javitó—nevelőintézetekben élő 13—18 éves fiatalok szociabilitása'lényegesen elmarad saját korcsoportjuk követelményei—

től. Nagymértékű retardáció figyelhető meg 13 éves korban - 3 év 3 hónap —, s ez a kor növekedésével elmélyül, ahelyett. hogy csökkenne. A fejlődés stagnálását a szocializációs hányados (auotiens) is mutatja, mert értékei ezekben a korévekben

O,71 és O,76 között mozognak.

A felvételből levonható következtetések

A szakirodalom behatóan foglalkozik a társadalmi normáktól eltérő viselkedésű

fiatalok mikro- és makrokörnyezetének feltárásával, hogy megismerhesse azokat a hatásokat, amelyek deviáns viselkedést idézhetnek elő. Szociológusok. pedagógu- sok és pszichológusok foglalkoznak a deviáns fiatalok társadalmi beilleszkedését

gátló vagy nehezítő tényezőkkel. *

(7)

A SZOCIABILITAS VIZSGÁLATA 745

A kutatók feltárták, hogy a társadalmi normáktól eltérő viselkedésű fiatalok köz- vetlen környezete, annak hatásrendszere, értékítélete, nevelési módszere. követel—

mény- és tilalmi rendszere többnyire nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. Rá- mutattak arra is. hogy e fiatalok beilleszkedési készségeinek repertoárja szűk, gyermekkori magatartásmintáik és szerepeik fejlettsége nem kielégítő, személyiségfej-

lődésük elégtelen.

Vizsgálatainkban a makro— és mikrokörnyezet tanulmányozására nem volt lehe- tőségünk. de nem is tartottuk ezt feladatunknak. Pontos mérésekből származó ada-

tokkal kívántuk feltárni és szemléltetni a deviáns fiatalok szocializációs fejlettségé-

ben mutatkozó retardáció mértékét. hogy ezek az adatok további felvételek kiinduló- pontjául szolgálhassanak, és elősegíthessék (: különböző irányú vizsgálatok szá—

mokkal is kifejezhető. tárgyilagos összehasonlítását.

Vizsgálati adataink arra engednek következtetni, hogy a társadalmi tilalmi rend- szereket képviselő gyermeki magatartásminták, szokások nem épültek be megfelelő módon a vizsgáltak személyiségébe, és ezért a további fejlődésnek nem volt meg a kellő előfeltétele. A vizsgáltak a készségek szűk köréVEI rendelkeznek, ezért a komplexebb — pubertás- és postpubertáskorí — szerepek. elvárások elsajátítása és telje- sítése nehézségekbe ütközik. A gyermekkori magatartásminták és szerepek nem ki—

elégítően fejlettek, ezért a maáatartás-variancia és a szerepfejlődés törést szenve—

dett. Nyilvánvaló, hogy az elsődleges társadalmi kapcsolat —— az anya. a család — nem közvetítette a társadalmi szokásokat, szabályokat, normákat. Gegesi Kiss és Liebermann szerint a veszélyeztetettség ... . . lényegében . . . a társadalom megfelelő

kultúrnívóján aluli, hibás irányú zűrzavaros magatartásmód" (10).

lrodalmi adatok szerint a legtöbb veszélyeztetett gyermek családja fizikai fog- lalkozású (közel háromnegyed), és ezen belül is nagyrészt szakképzetlen munkát

végző. Ennek a közegnek az érték- és normarendszere a társadalométól eltérő, az

egyes szerepekhez fűződő formális és tartalmi elvárásaik is mások. A szülők élet—

szemléletére jellemző a ,,passzív kiszolgáltatottság" (19), (20). Nem képesek cse—

lekedeteik és a külső történések következményeinek kiszámítására. A családok belső világára a képlékenység, a píllanatnyiság uralkodása a jellemző (19). Mivel maguk a szülők sem tudnak eleget tenni a társadalmi elvárásoknak, gyermekeiket sem tud- ják ezek teljesítésére nevelni. A fiatalkorú bűnözők és a veszélyeztetett gyermekek családjában csak igen kis százalékban találták mindkét szülőt szociálisan rende—

zettnek (21). A veszélyeztetett gyermekek közel 2 százaléka teljesen árva, 14 száza- léka félárva. 12 százaléka leányanya gyermeke volt. A gyermekek 48 százalékának családja felbomlott. A szülők egyharmada iszákos volt, egynegyede pedig bűncse—

lekményt követett el (19).

Amint az idézett adatok is szemléltetik, a deviáns gyermekek többségének köz- vetlen környezete alig ismeri a társadalmi követelményrendszereket, ezért mint visz—

szacsatoló-rendszer sem működhet jól. Mivel a gyermek teljesítményét nem megfe- lelően minősíti, a gyermekben sem alakult ki, vagy csak esetleges a belső kontroll.

Az internalizált kontroll elégtelensége miatt a lelkiismeret megalapozása hiányos, sőt a rossz ,,kondicionálás" következtében ki sem fejlődhet: tehát nincs. ami gátolja alkalomadtán a társadalmi szabályokba ütköző viselkedést. Külső hatás a fiatal- korút társadalomellenes cselekedetekbe sodorja. Mindezért elsősorban a családi körülmények a felelősek (12).

Mivel az új, komplexebb magatartási módozatok, szerepek a régiekre épülnek

— azokat módosítva és tökéletesítve -—, az elégtelen alap miatt a viselkedési varian-

cia és a szerepfejlődés alacsony szinten reked meg. Az elsődleges szocializáció so—

rán a társadalmi tudattartalmak, szabályok, tilalmak tökéletlen elsajátításának, a

(8)

746 KOVÁCSNÉ SEREGl JUDlT — DR. TOMAl ÉVA

belső kontroll hiányosságának következménye az, hogy az ifjú nehezen tanulja meg az összetettebb követelményeknek megfelelő magatartásmódozatokat.

Az irodalom a deviancia létrejöttében a legjelentősebb tényezőnek a gyermekkel való bánásmód helytelenségeit tartja. A deviáns fiatalokról készitett esettanul- mányoknak 87 százalékában szerepel az elhanyagoltság. a ridegség és a brutalitás (21). Mérei és Binét szerint a gyermekkori szociális elhanyagoltság, rid—egse'gfokoz—

za a szociális fejlődésben a legsúlyosabb zavart, mert megakadályozza a társadalmi mintákkal, értékítéletekkel. tilalmakkal való belső azonosulás készségének kialakulá—

sát (22). Az agresszív, a tekintélyelvű nevelés fokozza az agresszivitást (23), különö—

sen ha az agresszív szülő jutalmazással is megerősíti a gyermek agresszivitását (4).

A durva brutális büntetés gátolja az' ingerek közötti finom megkülönböztetés képes- ségének kialakulását (8). Ennek következményeképpen az egyed nem képes maga—

tartósvariációkat megfelelő ütemben kialakítani, ezáltal szocializálttá válásának fo—

lyamata zökkenőkkel terhes. Az ilyen családokból kikerült gyermekre a beszűkült érdeklődés. a fejletlen perspektivikus gondolkodás, a gyenge monotóniatűrés és az

alacsonyfokú munkafegyelem a jellemző (24). A nem kielégítően szocializált gyer-

mek a belső kontroll hiánya miatt pillanatnyi igényeivel szemben ellenállást nem tűr el, magatartásmódozata a mindenkori helyzet legyőzésére irányul, praktikus meg- oldásokat alkalmaz. és cselekedeteit nem befolyásolja a perspektivikus gondolko-

dás (25).

Az elhanyagolt, rideg környezetben nevelkedett gyermekek másként kapcsolód- nak a családhoz. mint a megfelelő környezetben felnövő kortársaik. Kevésbé kötőd-

nek szüleikhez, kevesebb támaszra és segítőkészségre számítanak, a családot álta—

lában csak célkö'teléknek tartják, és az első adandó alkalommal elhagyják. A csa-

ládból kiszakadva a kortárscsoport nem fogadja be őket. mert beilleszkedési zava—

raik vannak. Ennek oka az, hogy a szocializációs folyamat elégtelensége miatt az egyed nem tud megfelelni a kortárscsoport elvárásainak. nem tud a csoport által igényelt társadalmi szerepeket elsajátítani, nem tud késztetésein, feszültségén ural—

kodni. Viselkedését előbb—utóbb szankciók követik. ezáltal kiszakad az őt deviánssá minősítő csoportból. és belesüllyed abba a csoportba, ahol őt elfogadják. mert azo—

nosak a szerepvállalások, normarendszerük megegyező. Ez a csoport azonban nem segíti elő szocializációs fejlődésüket, sőt abban deviáns szerepvállalásuk erősö-

dik (25).

A rendezetlen családi élet, az antiszociális modell, a következetlen és rossz módszereket alkalmazó nevelés, a társadalmi tudattartalmak és a társadalmi köve- telmények elégtelen közvetítése akadályozza a gyermek szocializációs fejlődését, és

mindez együttesen előfeltételét képezi annak, hogy kedvezőtlen külső környezeti ha- tásra a társadalmi szabályoknak meg nem felelő viselkedés váltódjék ki.

IRODALOM

(1) Marx, K.: Gazdasági filozófiai kéziratok 1-844-ből. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1962. 176 old.

(2) Harlow, H. F. - Harlow, M. K.: The effect of rearing conditions on behavior bull. Manninger Clinic. Bulletin. 1962. évi 1. sz. 26—213. old.

(3) Huszár Tibor: Fiatalkorú bűnözők. (Adalékok a fiatalkori bűnözés problematikájához az 1950—1959.

évek felmérései alapján.) Tankönyvkiadó. Budapest. 1964. 238 old.

(4) György Júlia: Az antiszociális személyiség. Medicina. Budapest. 1967. 214 old.

(5) Argyle, M.: The psychology of lnterpersonal behavior. Penguln Books. Harmondworth Middlesex.

1967. 56—57. old.

(6) Le Vine, A. R.: Kultúra, személyiség, szocializáció. Megjelent: Álláspontok a szocializációról. Szo- ciológiai Füzetek IX. Oktatási Minisztérium. Budapest. 1975. 157—177. old.

(7) Mead, G. H.: A pszichikum, az én és a társadalom szociálbehoviorista szempontból. Gondolat. Bu—

dapest. 1973. 535 old.

(8) Goslin, D. A.: Handbook of socializatlon theory and research. Ed. by D. A, Goslín. Rand McNally.

Chicago. 1969. Introduction. 1—21. old.

(9) Parsons, T.: The social system. Free Press of Glencoe. Glencoe. 1964. XVIII. 575 old.

(9)

A SZOClABILlTÁS VIZSGÁLATA 747

(10) Gegesi Kiss Pál — Liebermann, L. P.: Személyiségzavarok gyermekkorban. Akadémiai Kiadó. Buda- pest. 1965. 525 old.

(11) Halász László: Kriminólpszichológia. Megjelent: Alkalmazott lélektan. Szerk.: Radnai Béla. Gon- dolat. Budapest. 1962. 146—164. old.

(12) Münnich Iván - Rózsa János: Devlácló, tanulás. kriminalitás. Megjelent: Kriminológiai és krimina- lisztikai tanulmányok XlV. köt. Szerk.: Gödöny József. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1977.

113—150. old.

(13) Kabainé Huszka Antónia — Heller Györgyné — P. Mirtse Márta — Flam Zsuzsa -— Sági Antalné: A család nélkül felnövő kisgyermekek kapcsolatkeresési formái. Pedagógiai Szemle. 1977. évi 4. sz. 318—326. old.

(14) Erikson, E. H.: ldentifikóció és identitás. Megjelent: lfjúsógszocialógia. Vól.: Huszár Tibor, Sükösd Mihály. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1968. 68—84. old.

(15) Kon, I. Sz.: Az Én a társadalomban. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1969. 292 old.

(16) Cohen, A. K.: A szubkultúrák általános elmélete. Megjelent: lfjúsúgszociológia. Vál.: Huszár Tibor, Sükösd Mihály. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1968. 264—286. old.

(17) A deviáns viselkedés szociológiája. Vól.: Andorka Rudolf, Buda Béla, Cseh-Szombathy László.

Gondolat. Budapest. 1974. 530 old.

(18) Cohen, A. K.: Fiatalkorú bűnözők. A bűnöző szubkultúra. Megjelent: A deviáns viselkedés szocioló- giája. Gondolat. Budapest. 1974. 164—177. old.

(19) Várhegyi György: A gyermek személyiségét veszélyeztető környezet. Szociológia. 1976. évi 1. sz.

58—79. old.

(20) Puruczky Erzsébet: A fiatalkori bűnözés hóttértényezőinek vizsgálata. Pedagógiai Szemle. 1977. évi 9. 51. 803—813. old.

(21) Popper Péter: A gyermekkori bűnözés pszichés háttere. Megjelent: Fszichohygiénés problémák a gyermekkorban. Szerkiz Róna Borbála. Országos Közegészségügyi Intézet. Budapest. 1969. 263—279. old.

(22) Mérei Ferenc - V. Bínét Ágnes: Gyermeklélektan. Gondolat. Budapest. 1970. 303 old.

(23) Zigler, E, — Child. I. L.: Szocializóció. Megjelent: Álla'spontok a szocializációról. Szociológiai Fű- zetek lX. Oktatási Minisztérium. Budapest. 1975. 93—121. old.

(24) Kótí lános: A Fővárosi Gyermek- és ifjúságvédő intézetben folyó személyiségvizsgólatok néhány tapasztalatóról. Budapesti Nevelő. 1977. évi 2. sz. 43—50. old.

(25) Weiss, C.: Az iskolai osztályok szociológiája és szociálpszichológiója. Tankönyvkiadó. Budapest.

1974. 255 old. : *

PE3IOME

ABTOpr c nOMouibro Lunanb: couuanbuoro npncnocoőnenun BaüHnei—ina nccnenyrot BKmo—ierme e COUMBJ'leYi—O mmm, 656 Hecoeepmennonemux AeBHaHTHbIX nnu, :; soapacre 01 13 .no 18 ner, HaXOASlLUMXCH B wcnpaaureano—socnmarenbubrx 3aeenennnx Munncrepcrea npocsemenwn. ABTOpbl xomr HOHYHHTB orae-r Ha sonpocororA, e Hanoi mepe am Kauecrea HeCOBepLUeHHOJ'ieTHHX orKnonmorcs or cwcreMu rpeőoaaunü, npem—nanneMbix xux Boapacr—

Hon rpynne. YCTaHaanuBaior, trro CTel'leHb orcraeauug sennercn őonbmoü yme e mnanwux aospacrnblx rpynnax, anHeM orcraeanue eoapacraer no Mepe ynem—tenus: aoapacra. Ae- Topbl nonpoőno l'iOKüBbiBöl—OT aosneücrewe MHKpO u MaKpO cpenbl Ha npouecc nepenunoro u eropmui—ioro oőuiecreennoro npucnocoőner—mn (couuanuaaunn), omeneuo ykasuean Ha

Bpengiü xapamep amx Boaneücrauü.

Conoctasnns pe3yl'leaTbl csoux nccneraanü c useecmmmu no cneunanbnoü nmepa- Type (PaKTOpaMH, npeAnonaraior, nro npmea sameAneHnn npouecca oömecheHHoro npn- cnocoőnemm cocrom a TGM, uro a xone nepsbmuoű counannsaum HOprl AeTCKoro no—

Benenm He őbmn nonmnmm oőpasoM eocnpuumu nuuHocmMu oőcnenoaauneix ionomeü u nesymek, !no :; nanbneüwem nOMeLuano HM a YCBOEHHH HopM noaenenm, HGOÖXOAHMBIX Ann npeepameunn ao aspocnux.

SUMMARY

The authors investigated by means of the Vineland Sociability Scale the integration with social life (sociability) of 656 deviant juveniles of 13—18 years of age, living in reforma- tory schools of the Ministry of Education. They wanted to answer the auestion to what extent deviant juveniles differ in this field from the reauirements of their age group. It is painted out that the degree of backwardness is considerable even in the younger age groups and this increases with aging. The authors discuss in detail the effects of the micro and macro en- vironment of the primary and secondary process of integration with social life, emphasizing destructive characters of these effects.

Comparing the results of the survey with the factors generally known in literature, the authors postulate that the reason of slow—down of the process of integration with social life is that the childhood attitude and behaviour patterns could not infiltrote adeguately in the personality of the investigated juveniles in the course of the primary adaptation process and this further impeded the adeguate learning of behaviour potterns necessary to grow into a

man/woman.