Bieri, H. G.: A svájci Statisztikai és Nemzetgazdasági Társaságról

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

KULFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA

BIERI, H. G. :

, A SVÁJCI STATISZTIKAI

ES NEMZETGAZDASÁGI TÁRSASÁGRÓL

(Die letzten 25 Jahre der schweizerischen Gesellschaft für Statistik und Volkswirtschaft.) — Schweizerische Zeit—

schrift für Volkswirtschaft und Statistík. 1989. 3. sz. 255—

261. p.

A Társaság alapításának 125. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ülésen a szerző rövid áttekintést nyújtott azokról a fontosabb eseményekről és tudományos törekvésekről, amelyek működésükre jelentősebb befolyást gyakoroltak.

A svájci Statisztikai Társaságot egy Hirsch nevű csillagász kezdeményezésére 1864—ben alakították meg. Kezdetben a tagok főleg ta—

nárok, lelkészek és orvosok közül verbuválód—

tak, akik nem álltak közvetlen kapcsolatban a statisztikai tevékenységgel. Működésük első 50 éve így nem hozott nemzetközileg is figye- lemre méltó eredményeket.

Lényeges változás következett be 1913—ban, amikor Landmann professzor személyében a közgazdaságtan nemzetközi tekintélyű képvi- selője vette át az elnöki tisztet. Vezetése alatt a Társaság folyóiratának témakörét a statisz- tikai problémákon kívül közgazdasági kér- désekre is kiterjesztették.

A Társaság vezetésére vonatkozó — máig ér- vényes — szervezeti szabályokat 1928-ban lép- tették érvénybe. Ezek szerint az elnökségi tago—

kat három évre választják, S ez az időtartam, megszakítás nélkül, csak egyszer hosszabbít- ható meg. Az elnök legfeljebb kétszer választ—

ható újra. A folyamatosságot a folyóirat szer- kesztőjének, illetve a Társaság titkárának a sze—

mélye biztosította. Megkülönböztetett figyel- met fordítottak arra, hogy a statisztika és a köz—

gazdaság—tudomány elméleti szakértőin kívül a Társaság munkájába a gyakorlati élet jeles képviselői is bekapcsolódjanak.

Folyóiratuk címébe 1916-ban, a Társaság nevébe pedig 21 évvel később iktatták be a sta—

tisztika mellett a nemzetgazdaságra történő utalást. A névváltozással is hangsúlyozni kí- vánták, hogy nem a statisztika öncélú művelé- sére törekszenek, vizsgálataik, tanulmányaik mindig szorosan kapcsolódnak az aktuális gazdasági és társadalmi problémákhoz. A nem- zetgazdasági szemlélet a baseli Mangold pro- fesszor, majd utóda, Wagner professzor irányí—

tása alatt lépett mindinkább előtérbe.

A második világháború alatt a svájci Tár- saságnak fontos szerepe volt abban, hogy a statisztika és a közgazdaságtan terén az angol—

amerikai térségben elért jelentős fejlődés ered- ményeit a kontinens más országai részére is megismerhetővé tette. Wagner, illetve Jöhr elnökök időszakában, a háborút követően, évente négyszer tartottak Zürichben tudomá- nyos vitákat a nemzetközi fejlődéshez szorosan kapcsolódó témákról. A Társaság, illetve a folyóirat tevékenysége iránt — elsősorban Níehans professzor elnöki és szerkesztői mű- ködésének időszakában, 1959 és 1966 között — nőtt az érdeklődés a külföldiek részéről is.

A svájci Operációkutatási Egyesület ( SVOR) 1961-ben széles körű működési szabadsággal rendelkező új szakosztályként kapcsolódott be a Társaság munkájába, s hamarosan a legna—

gyobb taglétszámú szekcióvá vált.

Lényeges szemléleti változást jelzett, hogy 1969-ben dr. Fehr személyében először válasz- tották a magángazdaság egyik kiemelkedő kép- viselőjét a Társaság elnökévé. A korábbi elnö—

kök ugyanis vagy az egyetemi oktatók közül, vagy a közigazgatási szférából kerültek ki.

Dr. Fehrnek sikerült új (állami, illetve tudomá- nyos alapítványokra támaszkodó) pénzügyi forrásokat feltárnia a folyóirat és főleg a Tár- sasági ülésekről beszámoló, egyre terjedelme—

sebb különkiadások ünanszírozásához.

* A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a Statlsztikai Irodalmi Figyelő-ben a külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk-ismertete'sekre tagolódik. (Ezeket * választja el egymástól.) Az ismertetése]: szerzők, illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendjében következnek egymás után.

őt

620

A demográfiai szakosztály 1970—ben alakult meg. Rendezvényei iránt nagy az érdeklődés.

Az ökonometriai témák Solari professzor (Genf) 1972-ben kezdődő elnöksége alatt kap- tak egyre nagyobb hangsúlyt. Borner professzor (Basel) elnöki időszakát (1978—1980) a moneta- rizmus hívei, illetve Keynes követői közötti viták tették különösen emlékezetessé. Ezek a véleménycserék jelentős segítséget nyújtottak a stabilizációt előmozdító gazdaságpolitikai eszközök kiválasztásához. 1981-ben Balestra professzor (Genf) személyében ismét az öko—

nometria oktatásának neves képviselője vette át az elnöki tisztet, aki az ökonometria és a nemzetgazdasági elmélet szoros kapcsolatát hangsúlyozva sikeresen érvényesítette befolyá- sát az absztrakt matematika felé történő eltoló- dás veszélyével szemben.

Az utóbbi években mind a társadalomtudo—

mányok, mind a statisztika terén erősödő spe—

cializálódás és a matematikai eljárások előre- törése figyelhető meg. A statisztikai elmélet egyre inkább a matematika egyik ágává válik, s ez szükségképpen együtt jár az iránta érdek- lődők körének szűkülésével. E tendencia ellen- súlyozására a Társaság vezetősége igyekszik támogatni azoknak a szakosztályoknak a mun- káját, amelyeknek programja — például az operációkutatás, a demográfia, illetve az üzem—- gazdaság terén — széles körű igényeket elégít ki. Ez a törekvés abban is kifejezésre jutott, hogy 1987-ben az ökonometria üzemgazdasági irányzatának képviselőjét, Pasguír professzort választották a Társaság elnökévé.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

BAUM, V.:

AZ ENERGETIKA FEJLÓDÉSE A KILENCVENES ÉVEKBEN

(Towards the year M.)—Petroleum Economist. 1989.

12. sz. 377—381. p.

Az energetika terén a világ villamosenergia- ipara mutatja a legegyenletesebb fejlődést, így a villamosenergia—iparnak az összes primer—

energia-felhasználáson belüli aránya fokozato- san nő. Az a tapasztalati tény, hogy a villa- mosenergia—termelés a fejlődő országokban gyorsabban emelkedik, mint a fejlettekben.

Ugyanakkor ebben az iparágban is jelentkez- nek feszültségpontok, például a környezetvé—

delmi problémák, az atomerőművek és a ha- gyományos hőerőművek közötti dilemma stb.

A villamosenergia-iparban is egyértelmű trend utal a korábbi merev struktúrák lassú szétmor- zsolására, így az erőművi rendszerek decentra- lizációjára, kisebb erőművi egységek létrejöt- tére, a privatizációs folyamatok, illetve a villa- mos energia külkereskedelmi forgalmának fel- erősödésére.

A villamos energia az elkövetkező években is várhatóan az energiapiac meghatározó ténye- zője marad. A világ villamosenergia-termelése az 1987. évi 10 205 tetrawattóráról 1988-ban 10513 tetrawattórára, 3 százalékkal emelke- dett. A villamosenergia-termeléshez felhasz- nált primer tüzelőanyag ugyanakkor 98,38 exajoule-ról 101,34 exajoule-ra, ezzel össz—

hangban a villamosenergia-termeléshez felhasz- nált tüzelőanyag részaránya az összes primer energiafelhasználáson belül 29,2 százalékról 29,7 százalékra nőtt. A világ villamosenergia—

termelésének 58,5 százalékát az OECD-orszá- gok, 21,2 százalékát a KGST-országok bocsá- tották ki, 20,3 százalékát pedig a többi or- szág. A hagyományos hőerőművi termelés

aránya 63,17 százalékról 62,8 százalékra mér- séklődött, s valamelyest csökkent a vizi energia részesedése is. Az atomerőművi termelés ará- nya viszont 16,19 százalékról 17,07 százalékra emelkedett. A geotermikus erőművi termelés 10 százalékkal nőtt, jelentősége azonban to- vábbra is csak marginálisnak ítélhető.

A beépített erőművi kapacitások az 1987. év végi 2550 gigawattal szemben egy évvel később 2620 gigawattnak feleltek meg. Ez utóbbiból 61 százalék az OECD-országokra koncentrá- lódott, 17,7 százalékban a KGST—, 21,3 szá- zalékban jobbára a fejlődő országok része- sedtek.

Az OECD-országok villamosenergia-fo—

gyasztása 1987—ben 4,5 százalékkal, 1988—ban 4,1 százalékkal nőtt. Ez a növekedési ütem nagyobbnak bizonyult, mint az összes energia—

felhasználásé, sőt meghaladta a gazdasági nö- vekedést is, amely a tagországok összességében a szóban forgó években 3,3 százalék, illetve 4 százalék volt. A hőerőművek szénfelhaszná- lása 5,3 százalékkal, illetve 2,9 százalékkal emelkedett, a szénbázisú villamosenergia—ter—

melés részaránya mindkét évben 40 százalék kö- rül mozgott. A nukleáris forrásból nyert villa- mos enrgia mennyisége 6 százalékkal, illetve 8 százalékkal, az összes villamosenergia-terme—

lésen belüli aránya 22,4 százalékról 24,8 szá- zalékra nőtt.

Az európai OECD—országok 1988. évi 5175 tetrawattóra (TWh) villamosenergia-termelése 2,5 százalékkal volt nagyobb, mint 1987-ben.

Ezen belül azonban a hagyományos hőerőmű- veké 2,4 százalékkal, sőt a széntüzelésűeké 3,3 százalékkal csökkent, míg az atomerőmű- veké és a vízi erőműveké növekedett.

Japán 1988. évi villamosenergia-termelése 6 százalékkal haladta meg az előző évit (763 TWh). A széntüzelésű erőművek kibocsá-