Ingó faldíszítmények. A szoba teteje.
Ingó faldíszítmények alatt értünk: képeket, szobrokat, különféle díszedényeket, régiségeket, fegyvereket.
A mai korban ezen faldíszítmények közt a fest- mények, vagy jobban mondva a képek foglalják el az első helyet. A középkorban nem ismerték az önálló festményeket, mint faldíszt. Csak a modern művészet emelkedése és fejlődése teremté a fal- dísznek ezen ágát, mely jelenleg annyira kiterje- dett, hogy azon tényezők egyikét képezi, melyekkel számolnunk kell, élvezzük tehát a szépet, melyet nyújt és igyekezzünk azt elvünkkel összeegyeztetni, azaz: igyekezzünk a képeket egyszersmind mint díszítményt is értékesíteni.
E végre hát színük, művészeti tartásuk, nagy- sági viszonyaik szerint kell azokat úgy rendezni és csoportosítani, s a falnak díszítése és színe oly ösz- bangzatban legyen velük, miszerint az egész, fal és képek együttesen, egy ízlésteljesen rendezett virág- csokorhoz hasonló legyen.
Hanem ez nem épen könnyű dolog, mindenféle
körülményeknél fogva. Mindenek előtt szükséges, hogy a fal ne zavarja a képek benyomását, tehát nyugodt színű legyen; s e szín valamennyi, vagy legalább a legtöbb képnek színhangjaival megegve- zék, semleges legyen, de azért mégis inkább emelje a hatást, mint hogy gyengítse.
Elismert dolog az, hogy erre nézve legczélsze- ríibb a vörös szín és pedig sötét, tört, nem rikító vörös, melyet csak pártázattal kell szegélyezni, kü- - lönben pedig simán hagyni. Vörös helyett ajánlható erősen tört, tompult zöld, például olyan, mint a zöld thea, vagy sötét drapszín. A többi színek- kel ovatosnak kell lennünk az olajfestményekkel szemben.
A képek összeállítása sem közönyös ; színeikre vonatkozólag is, különösen a modern képeknél, me- lyek, általánvéve keményebb, hogy ne mondjuk, rikí- - tóbb ellentétekkel bírnak, mint a régiek, vagy leg- alább többnyire nélkülözik azt az egyenlő kellemes, szelíd harmóniát. Legyen annak oka a sajátságos művészet, vagy az öregség, vagy valószínűleg mind- kettő, de annyi bizonyos, hogy a régi képek tartá- suk, szelídebb színezetük, minden élénkség mellett, s gyakran igazán előkelő nyugalmuk által, sokkal előnyösöbben hatnak a szobának öszhangzatában egy művészetileg müveit szemre és könnyebben is egyeznek meg a többi tárgyakkal és díszletekkel.
Néhány jó, régi, a tizenhatodik vagy tizenhetedik századbeli arczképpel, könnyen lehet egy szobát kitűnően díszíteni, feltéve, hogy a fal és bútorok nem képeznek közönséges tarka ellentétet.
A művészet a házban. 3
A közönséges modern festményeknél azonban, melyeket a kiállításokon vesznek, nagyon kell arra ügyelni, ha csakugyan szobadíszt akarunk, a szónak valódi értelmében, hogy ne hozzimk össze hideg és meleg színezetű, sötét vagy világos, vagy egymás- sal ellenkező tárgyú képeket, eltekintve attól, hogy alakjukra nézve is jól és arányzatosan csoportosít- hatók legyenek.
Ha valaki lakását egészen újból berendezi és új festményeket is szerez magának, melyeket fal- díszül használni akar, akkor e czélnak megfelelő kereteket is készíttessen azokra, ez is azon körülmé- nyek egyike, melyeket nem igen szoktak figyelembe venni. Nem úgy értjük, mintha a keretnek értékére vagy szépségére súlyt nem fektetnénk; söt ellen- kezőleg, a keret sokszor többet ér a képnél, de a festőművészek tévútra vezettek minket annak alak- ját illetőleg. A festő a keret formájánál csakis fest- ményére gondol, melyet el akar szigetelni, nehogy a szemlélő más, tán közelében lévő tárgyak hatása által megzavartassék. Ő tehát azon igyekszik, hogy a keretnek széle minél magasabban kiemelkedjék s a kép egészen annak mélyében legyen elhelyezve.
A szemlélő ez által úgyszólván kényteleníttetik minden figyelmét a képre öszpontosítani, mert bele néz a képbe. A további és tökéletes elkülönítést még a teljes aranyozás is elősegíti.
Hanem a magas keretnek két kellemetlen hibája van. Ha a kép egy oldal-falon függ, ez pedig a leg- jobb világítás, akkor a keret árnyat vet a festésre, mely azt pedig, sőt a körülmények szerint egészen
is, homálylyal borítja. Sokkal helyesebb e szerint az ellenkező eljárás, tudniillik a képet ki kell emelni a mélységből egészen a keret magasságáig s azt a külső oldalain, a fal felé fokozatosan, lejtőz- tetni. A kép ez által a világosságra, a szem elé állít- tatik, s minthogy a keret külső széle szorosan a falhoz simul, összeköttetés állíttatik elő, és így ki- kerüljük annak a 'faltól való elállását, mi olyan csúnyán veszi ki magát. Ilyen kereteket ínég néhol láthatunk a képcsarnokokban, különösen kisebb és finomabb kéjnek számára, mert a régibb időkben majdnem általánosan használták az ilyen alakú, vagy legalább laposabb kereteket.
Az aranyozott kereteket úgyszólván általános szernek tekintik, mint a — maláta-kivonatot. Az aranykeretnek minden képet emelnie kell, sőt a roszat is jóvá változtatnia, úgymint amaz minden baj ellen hasznos. Hanem az sem mindenkor elő- nyös s korántsem mindig és mindenütt dísze a-fal- nak. Az aranykorotok fényt kölcsönöznek, mely némelykor jól esik s kápráztatják a közönséges sze- met, mert gazdagnak tüntetik fel a szobát, de hatá- suk gyakran kemény s megsemmisít minden fino- mabb harmóniát.
Barna- vagy fekete fakeretek, melyek csak belől keskeny aranyos léczczel vannak ellátva, valóban előkelő, nyugodt, azt mondanók.békés benyomást tesznek, főleg lia a szobának összes díszítményeivel összeillenek. '
Azon képek, melyekről eddig beszéltünk, csak olajfestmények voltak. De 'hát miképen kéli bánni
rézmetszetekkel, kőnyomatú és fényképekkel ? Leg- először is őszintén meg kell vallanunk, hogy mind- ezen képnemüek igazság szerint albumba, mappába tartoznak, nem pedig a falra. A fehér és fekete nem díszlet-színek. De ha már a divat vagy szokás egy- szer úgy hozta magával, akkor hát legalább helyesen kell velők bánni.
A képeknek ezen nemei, az olajfestményekkel ellenkezőleg, inkább világos, vagy középvilágos fa- lat kívánnak, s a kék szín például, mely nem türi az olajfestményeket, nem csak hogy alkalmas, de sőt nagyon előnyös is. Az aczél- vagy rézmetszetek- nél igen kellemetlen a széles fehér papír, mely szé- leit képezi, s az nem tűnik fel oly' keményen a világosabb falon. Tollrajzok vagy rajzolt képek egyáltalában nem valók a falra, mert ezek nem dí- szítik a szobát. A rézmetszetíi vagy kőnyomatú ké- peknél a keretek szerényebbek legyenek, széles aranykeret semmikép sem illik azokhoz, vagy kes- keny, sima arany, vagy sötét, leginkább faragott keret való mindezen nemű képekre. Szobadíszül in- kább ajánlhatók színezett aquarelle-képek, mint a réz- és aczélmetszetek és kőnyomatok.
Mindennemű régiségeket is igen jól lehet szoba- dísznek használni. Az idő megadta nekik azt a mindent kiengesztelő, összeegyeztető zománczot
— patinát — mely még a különbözőket, egymás- hoz nem hasonlókat könnyebben egyesülhetövé teszi. Azonban az anyagnak, a színeknek, az alak- nak és rendeltetésnek oly nagy változatossága mel- lett mindenesetre arra kell nézni, hogy az alap
nyugodt, leginkább egyszínű legyen, mert ha még a fal is tarka lenne vagy épen aranymintázattal be- vonva, akkor nyugtalanság és zavar támadna. Óva- kodni kell a túlterkeltetéstől és rendetlenségtől, mert akkor a világ legszebb művei is csak egy régiségraktár jellegét kölcsönözik a szobának. Min- denek előtt helyes rendezésre kell ügyelni, a leg- jelentékenyebb tárgyakat a legjobb világításba, a legjelesebb helyekre kell alkalmazni, a kevésbbé jeleseket azok köré csoportosítani és a csoportoza- tokat arányzatos rendben tartani, a mellékcsopor- tokat a főcsoportnak alárendelni, úgy, hogy a szét- szórttak ismét egy egészet képezzenek.
A kasonneműeket a szín és alak szerint együvé, vagy egymással szemben kell elhelyezni, fegyvere- ket diadalszerűn vagy más helyes módon, de egy- szerűn, minden keresettség nélkül kell rendezni, hézagokat, melyek mint üregek félbeszakítják a rendet, mellőzni kell. De mindenekelőtt arra kell nézni, hogy a régiségek ne legyenek jelentéktelen lim-lomok, habár nem tarthatnak igényt magasabb műértékre, de legalább megfeleljenek a díszítmény czéljának.
Az ily módon diszítményezett szobák aztán fes- tői, fölötte kecses, sőt elragadtató benyomást tehet- nek ; a tökélynek benyomását gyakorolják a be- lépőre, mert a díszletezéshez a valódi művészet virágai csatolva vannak.
Hanem még egynek kell hozzá járulnia, hogy a helyiség művészeti harmóniája tökéletes legyen, ez pedig a tető, a piafond. Több igen fontos okból
kellene a piafond díszletezésére különös gondot fordítanunk. A tető zavartalan nyugalomban terül él fölöttünk, azon nem taposunk, nem rakjuk be
•bútorokkal, nem daraboljuk szét a falaknak rendes díszítményei által; azt azonban mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a tető, mely fejünk fölött fekszik, ne tűnjék fel nehéznek, súlyosnak, hanem inkább könnyűnek és biztosnak; de azért nagyon is lehet azt gazdag díszletezéssel ellátni, csak azon szabályokhoz legyen alkalmazva, melyeket a tető- nek sajátlagosságai és a helyiség harmóniája elő- írnak. ' -
A tető különféle nemeit itt csak megemlítjük, úgymint: a hordóboltozat, a kupola, a kereszt- boltozat, a tükörboltozat, melynek közepét sík lap képezi; mert a mostani közönséges bérházak és egyszerű falusi lakokban majdnem kivétel nélkül csak egészen sík lapot képez a tető és ennek díszít- ményezése csak is festésből állhat, melynek ösz- hangzatban kell lennie a szobának festésével, de azért gazdag, díszletes legyeu; fölötte kellemetlen benyomást tesz olyan szoba, melynek falai festet- tek, teteje pedig fehér, legfeljebb egy színes pártá- zattál körülvéve. Yirágok, gyümölcsök vagy épen alakok nem valók a tetőre, arabeszkek vagy más közönyös mintázat inkább felel meg a díszítés czél- jának, egyébiránt főleg alacsonyabb helyiségekben
nagyon ovakodjunk a tető díszítésénél a színnek és rajznak nehézkességétől, mert akkor a tető, mely fe- jünk fölött terül el, kellemetlen hatást gyakorol, ha
súlyosnak, komornak, nem pedig könnyűnek és
derültnek tűnik fel. A piafond díszítrnényei több- nyire pártázatból és központi díszletből állnak, ez utóbbit a csillár vagy függő lámpa használata is szükségessé teszi. Hogyan legyen az szerkesztve, milyenek legyenek a színek, milyen gazdag, milyen hangulatú legyen, azt részint általános díszítnié- nyezési törvények határozzák meg, melyeket min- den szakértő szobafestőnek ismernie kell — részint pedig áz illető helyiségnek rendeltetése.
De bár milyenek legyenek is a tetőnek díszletei, gazdagok vagy egyszerűk, mégis csak az öszletnek részeit képezik, melyek tökéletesen bele illenek annak keretébe, ne legyenek kirívók, előre tolako- dók, hanem a harmóniának alárendeltek.
Es íme! ismét csak visszatérünk ezen harmó- niára. Ez az, mely a talajt, a falakat, a tetőt össze- köti, hogy hatásuk öszletes legyen. A harmónia az, mely arra kényszerít, hogy a szobának többi szilárd részeiről meg ne feledkezzünk, a kályhákról, ajtók- ról, ablakokról.
A fehérre mázolt ajtók és ablakok még csak va- lahogy megjárták a nem rég mult korszak halo- vány, kopott, gyenge, jellegtelen színizlése mellett, de mai nap, midőn az erősebb, élénkebb színek is- mét divatosak s a fal díszítésére használtatnak, a fehér ajtók fölötte kemény, rideg ellentétet képez- nek s minden mélyebb színharmóniára megsemmi- sítő hatást gyakorolnak. És még sem akarnak azok- ról lemondani, a közönséges :— nem művészetileg, nem szépészetileg ·—· kiképezett ízlés elegánsnak tartja, talán épen ezen kemény ellentét miattv
mely a közönséges modern szalon jellegét képezi.
Ha a fal vörös, barna, vagy egyáltalában erősebb színű, a fehér ajtók olyanok, mint a bevágott lyukak.
Pedig oly igen egyszerű módon lehet itt is az öszbangzatot helyre állítani, az ajtókat a fallal ter- mészetesen összekötni, csak nem kell az anyagot jogától megfosztani: azaz, meg kell hagyni a fának az ő faszínét és rajzának sajátságát. Akkor igen könnyű azt a sértő, kemény ellentéteket kikerülni, mert a barna faszín megegyezik majdnem minden színes faldíszlettel. Csak arra kell ügyelni, hogy a színhang a körülmények szerint ne legyen sem nagyon világos, sem nagyon sötét, és a rajzban is a világos és sötét színek ne alkalmaztassanak rikító módon egymás mellé minden közvetítő és össze- kötő színhangulat nélkül. Szintúgy kell az ablak- nak faalkatrészeivel is bánni.
A mi a kályhát illeti, arról nem szólhatunk, mert azon körökben, melyek számára írunk — tudniillik a középosztály számára — azoknak száma nem nagy, kik a művészi ízlést a kályhákra is ki- terjeszthetnék; e tekintetben már a szükség hatá- roz, a jelen pénz- és fafogyatkozásban szenvedő időben azt követeljük a kályhától, hogy sok meleget Adjon és kevés fűtőanyagot fogyaszszon el. Azt .ugyan nem tartjuk helyesnek, hogy olyan vidéken, hol a fa egyenlő árú a kőszénnel — aránylag ter- mészetesen — vaskályhákat használnak, és ép oly kevéssé helyeselhetjük, ha vagyonos emberek any- nyira viszik a patriarchalis egyszerűséget, hogy a
„búbost" a lakszobába rakatják s még nyár derekán is befűtenek — kenyérsütéskor ! .
A mostan divatozó majolika-kályhák minden drágaságuk mellett sem felelnek meg a művészi íz- lés igényeinek, mert fehér színüknél fogva meg- zavarják a színes díszlet.ezés harmóniáját. A kan- dalló azonban tökéletesen megfelel a művészeti ízlésnek, de a kandalló inkább fényűzési czikk, mint szükséglet, eszerint szintén nem való egyszerűbb lakásba, a kályha tehát olyan tárgy, melynek meg- szerzésénél csak is annak czélszerüsége határoz.
