Zichy Mihály tizenkét illusz- trációja Faust-hoz.
Irta: Rexa Dezső.
Z
ichy Mihály illusztrátori nagyságának melyek volnának a próbatétei — azt igen nehéz eldönteni. Mert, aki egyforma tökéletességgel volt képes B y r o n „Don Juan"-jához, R u s t a v e l l i „Párducbőr"-éhez, L e r m o n t o w „Korunk hösé"-jéhez, Faust II. részéhez, Arany balladáihoz, M a d á c h„Tragédiájáéhoz, Z i c h y Géza „Leányvári boszorkány"-ához, G a r a y „Obsitos"-ához, Petőfi költeményeihez akár egy-egy, akár két- száznál többet számláló illusztráció sorozatot készíteni és, aki csaknem egy fél századon keresztül a világ leggazdagabb uralkodóinak udvari életét illusztrálta több ezer képben, azt megítélni, arról meghatározni, hogy hol volt nagyobb és a mi fő — igazabb, — az lehetet- lenség.
Az esztétikának meg van a maga mértéke, amely nincsen máshoz mérve, egyedül ma- gához a művészi fogalomhoz. Az itészet, vagy amint manapság nevezik: a széptan mércéjét egyedül a megfinomult, a kristályo- zoft izlés szabta meg s az összehasonlító bírálat meddőségeit épen annak a tudomány- nak kell leginkább igazolni, melynek feladata az emberi elme szépművészeti alkotásainak méltányolása, boncolása s azoknak az álta- lános igazságoknak bizonyítása, amelyek a szépnek, mint világ fentartó eszmének sarka- latos tényezői.
És mikor a bírálat azt keresi, mi az alko- tásban a szép, akkor elvész az a kérdés, hogy melyik szebb. A szép akkor is szép, amikor egy puszta sivatag közepén áll s min- den verseny egyedül abból áll, hogy a sok alkotás közül melyik az, amely az esztétika*
a művészet követelményeit mind eléri, vagy melyik az, amelyik ez igényekhez legköze- lebb áll.
Zichy illusztrátori működésének birálata sem azt a célt szolgálja: meghatározni, me- lyik műve szebb a másiknál, melyik jobb a másiknál (ilyen verseny a turf érdeke lehet, de nem a művészeté), hanem az, hogy illusz- 23
trátori alkotásainak egyes darabjai mely fok- ban érik el ama költői alkotás szellemét, irója törekvését. Amely fokban fedi a rajz a költői alkotást, oly mértékben jó vagy nem jó az illusztráció.
Ha valaki oly ellentétes költőket szólaltat meg ecsetjével, rajz-tollával, mint Z i c h y Mi- hály, annál legfeljebb azt kutathatja az eszté- tika, melyik költő gondolat- és érzés világa volt megfelelőbb és hasonlóbb a rajzoló mű- vész érzés- és gondolat világához.
És Zichyt, aki egy levelében Byron „Don Juan"-jának illusztrálásáról szólva ezt irja:
Byron canto duo-ja a legérzékibb tollal van irva . . . Közel harminc rajzot akartam csak ehhez készíteni... slb.
ugyanazt a Zichyt Deák Ferenc halála ráve- zeti azoknak a képeknek a megrajzolására, amely valósággal egy tollrajzokban kifejezett szimfónia. A legérzékibb költemények illusz- trátora — a legsúlyosabb politikai szellem kialvásakor — tollat ragad és egy nemzet, nem, akkor egy világ érezte a gyászt, ami ama nemzet szívét borította el — egy világ érzését mondja el. A ballada költő mese vilá- gát oly csodás képekben állítja elénk, amily szenvedélyes tűzzel rajzolja meg a világ sza- badság lánglelkü költőjének nemzet ébresztő
dalait s a nagy német világelme költői alko- tásait ép oly eredetiséggel képzi utána, amily igaz akkor, midőn egy északi nép hatalmas regélőjének munkáiból teremt meg kompozí- cióknak beváló illusztrációkat s a nagy böl- cselő drámai költeménye benne ép oly hatal- mas értelmezőre talál, mint amilyen humoros rajzolója lesz a vén, füllentő hadfi alaknak, aki „huszárnak képzelé magát."
A nagy illusztrátorok során áttekintve, ily sok oldaluságot, az át'értésnek ily teljes kész- ségét, a beleolvadásnak, az eggyéválásnak ilyen könnyüségét senkinél sem találjuk. A D o r é mester keze, amely a Biblia, Cervantes és Milton illusztrálásával a művészi vissza- adás netovábbját alkotta meg, D e l a c r o i x , akinek például „Faust"-ja nagy érzéket árul el, Gilbert, aki Shakespearejével típusokat teremtett meg a britt óriás mesteralakjai- ban, alkotásaikban egyhez fordulnak, egye céloznak s egyet érnek el. Azt az egyet, akit
24
Jault. Soll ich dir J l a m m e n b i l d u n g w e i c h e n ? leb bin's, bin i a u f t , bin deines Gleichen!
€rdgeift. Du gleicbft dem 0ei|t, den du begreifft, Hiebt m i r !
Zichy Mihály rajza után
ELSŐ ILLUSZTRÁCIÓ FAUST-HOZ.
tollhegyre vesznek, kiaknázzák. Minden mély- ségét megjárják, minden g a z d a g s á g á t felszínre hozzák é s nyilvánvalóvá teszik. Nagy gondo- latok szószólóivá lesznek, nagy é r z é s e k e t éreznek újra át, de e gondolatok, de ez érzé- sek egy agy termékei, egy lélek szülöttei.
Hány kiváló agy és nagy lélek szülötteinek lesz újra e l m o n d ó j a Z i c h y ? Hány e g y m á s s a l ellentétes érzésvilág kincseit tárja e l é n k ? Érzés világokét, amelyek p a n o r á m á j a minden korok minden n e m z e d é k e előtt egyformán nyitva álland, amelyek gyönyörűségei az emberiség- nek m i n d e n h a világra szóló dicsőségei lesz- nek. Eggyé válik azokkal a nagy alkotókkal, akikhez n e m is kell felemelkednie, mert szel- leme abban a m a g a s s á g b a n van otthon, amely- ben azok éltek. Neki csak melléjük kell állani s velük énekel. Azt teremti meg, amit azok teremtettek; m á s eszközökkel, de ugyanazt.
Az illusztrátor m u n k á j a a z o n o s a fordítóé- val. Az eredeti gondolatait, az eredeti szelle- mét, az eredeti lelkét a d j a vissza. Lefordítja a szót vonalra, színre. Egy általános, minden- féle nyelvet h a s z n á l ó nagy világ s z á m á r a ülteti át, hogy abból m e g é r t s e az eszmét mindenki, akinek látó érzékét n e m fojtá
a s o r s .
A fordító m u n k á j a é s az illusztrálóé, ha f o r m á b a n n e m is, de értelmében ugyanaz.
Nemde az a jó fordító, aki az idegen művet az eredeti szellemében, de az átültető nyel- vének minden követelményével vissza tudja adni. Zichy, aki v a l ó s á g o s virtust csinált abból, hogy egy költői alkotást teljes e g é s z é b e n má- soljon le (Arany balladák), mindég erre is igyekszik. Ennek teljes bizonyosságát igazol- hatom két rajzával, amelyet az „Ágnes asz- szony"-hoz készített s amely az „Arany J á n o s balladái Zichy Mihály rajzaival" (Budapest
1895) című k i a d á s I. kötetének E b . és E c . folióin látható. A két k é p b e n a költemény idevágó r é s z é n e k minden s o r a rajta van.
Ugyanez volt a célja Zichynek a L e r m o n - t o w illusztrálásánál é s u g y a n c s a k ez volt a célja G a r a y tervezett illusztrálásával is. Egy levelében ugyanis, melynek keltét, s a j n o s a közlő kihagyta*) erről az e s z m é r ő l így í r :
*) Garay Album. Garay János emlékszobrának leleplezése ünnepére . . . szerkesztette B o d n á r István. Budapest. 1898.
25
Átolvasván a (Garay irta) „Árpádokat" é s
„Szent Lászlót," ezekről az igen s z é p
„Zrínyi Ilona" — de l e g k e v é s b b é az „Obsi- tos" — s e tudta figyelmemet elvonni. De ez a mű nem egy vagy két képet (úgy piktu- rális adalékul), h a n e m egy teljes, képről- képre, amint Garay adja, t e l j e s f e s t ő i ki- d o l g o z á s t érdemel, k ö v e t e l .
Ugyanily célzattal látott Zichy egy nagy munkához, amelynek érdeklődő körét n e m c s u p á n a hazai k ö z ö n s é g b e n kereste, de ke- reste az e g é s z világ művelt népeinél. A munka, mely a m ű v é s z e t é s irodalom pó- tolhatatlan k á r á r a félben maradt, G o e t h e t r a g é d i á j á n a k a „ F a u s t " - n a k illusztrá- l á s a volt.
Zichy 1874, elején elhagyva Szentpétervárt é s az o r o s z udvari kört, a m o d e r n m ű v é s z e - tek metropolisába, P á r i z s b a ment, hol a nagy szellemek k ö r e tárt karokkal fogadta őt, aki- ről Theophil G a u t h i e r a „Figaro"-ban oly lelkes méltatást irt, melynek h a t á s a b á r egy évtized mult el m e g j e l e n é s e óta, m é g mindég friss volt. A baráti kör, amelyben Zichy egyé- nisége és t e h e t s é g e oly k ö n n y e n otthonra talált: irőkat, m ű v é s z e k e t é s m ű b a r á t o k a t tartott ö s s z e ; itt találkozott m e s t e r ü n k többek közt D o r é - v a l az illusztrálás nagy m e s t e r é -
vel és báró G ü n s b u r g Horáccal, a lel- k e s és valóban nagy m ű é r z é k k e l biró mű- baráttal és művészpártfogóval. D o r é barát- s á g a neki irányt mutatott az illusztrálásban, G ü n s b u r g é pedig az illusztrálni való tárgy megválasztásában. Ö volt ugyanis az, aki a francia nagy m e s t e r e k által m á r oly s o k s z o r illusztrált „Faust"-ra felhívta m e s t e r ü n k figyel- mét, sőt e g y e n e s m e g b í z á s t adott arra neki, hogy készítse el a nagy könyvdrámát k i s é r ő rajzokat.
Zichy a nála m e g s z o k o t t lelkes o d a a d á s s a l ült h o z z á s e g y m á s után készültek a rajzok, sőt a szövegnek s a j á t k e z ű leírását is tervezé, hogy az a Faust-kiadás, mely művészetével kíséri Goethe költészetét, oly rendkivüliség legyen m é g könyvészeti tekintetben is, ami- hez fogható eddig n e m volt a bibliophilek könyves polcain.
98 lapon: .Zichy Mihály — Garay János" címö cikkben a szerkesztőhöz intézett levél.
26
Zichy, — mint egy életrajzi vázlatában*) olvassuk — húsz tollrajzot készített el a soro- zatból, amelyekért 2500 frankot kapott. Hihető, hogy ez adatok a mester feljegyzéséből me- rítvék s hogy ez megállja a történeti hiteles- séget, bár az elkészült rajzok számáról a mesternek e sorok Írójához intézett levele mást mond.
E sorok irója, — kit a mesterhez közelebbi családi kötelékek fűznek — 1900. julius 2—8.
közt irt, különösen becses levelet kapott, amely- ben Zichy különösen illusztrációiról mond el sok művészettörténeti adatot. Elsorolván mun- káit, — amelyek során R u s z t a v e l l i gruzin eposzának rajzairól is tesz említést s a sorok közül mintha kisugározna az, hogy a mester ezt a munkáját szerette legjobban illusztrációi közül. — Lermontov után rátér Faustra ígyen:
Elfoglaltságom miatt félbe kellett szakí- tanom egy terjedelmes „Faust" illusztrá- ciót — eddig 21 lap készült el — de a Margit még nem szerepel a rajzokban. Szó- rói-szóra, lépésről-lépésre követtem Goethe költeményét. A rajzok tulajdonosa folytono- san kéri tőlem a folytatást, de erre igen kevés a kilátás, mert az én Felséges uram követelései is napról-napra szaporodnak.
A mester e nyilatkozata nem zárja ki a fönt idézett életrajzi részlet valóságát, de úgy kétségtelen, hogy Párizsból visszatérve akár itthon, míg zalai birtokán élt, akár midőn visszatért az orosz fővárosba s újra elfoglalta a cári udvarnál azt a helyet, amelyet távolléte alatt ellenségei nem tudtak más hozzá fog- ható művésszel betölteni, újra elővette Faustot és a meglévő húsz lapot megtoldotta még eggyel s ez lett utolsó darabja annak a soro- zatnak, mely ha teljesen elkészül; a művészet egyik legérdekesebb alkotása leendett volna.
íme tehát 21 lap készült el s e sorozatból mégis csak tizenkettőt mutathatunk be, a többi kilencnek reprodukciója hozzáférhetetlen; a mester hagyatékában nem volt feltalálható.
E tizenkét lapról maga Zichy csinált fény- képi felvételt. Még a régi kollódiumos eljárás idejéből maradt felvételek, de oly tökéletesek,
*) Zichy Mihály élete, művészete és alkotásai. (Budapest.
1903. Athenaeum). Zichy Mihály élete. Irta: L á n d o r Tiva- dar. Lásd a 44. lapon.
27
hogy az eredetinek minden vonala, minden tónusa kifejezésre jut bennük.
Tudjuk, hogy Zichy hosszú ideig, — mig világra szóló zsenije a megélhetéssel vivta diadalmas küzdelmeit — egy fényképésznél talált foglalkozást s az itt bemutatott képek már azért is különösen érdekeseknek mond- hatók, mert Zichy Mihály sokoldalúságát ez irányban is igazolják.
A tizenkét műlap a következő jeleneteket ábrázolja:
I. Faust és a Szellem.
II. Faust felköszönti a hajnalt.
III. Polgárok a város kapuja előtt.
IV. Katonák a város kapuja előtt.
V. Az öreg paraszt felköszönti Faustot.
VI. Faust és Wagner.
VII. Faust és az uszkár átváltozásai.
VIII. Mephisto megérkezése.
IX. A kötés Faust és Mephisto között.
X. Faust aláirja a szerződést.
XI. Faust a bűvkörben.
XII. Faust megissza a bűvitalt.
A rajzok tehát a „Fölavatás", a „Beköszöntő a színházban" és a „Prológus a mennyekben"
elhagyásával a dráma első részéhez tartoznak s tekintve, hogy a XII. lap a boszorkány konyha jelenetének végét jeleníti meg s e rész után az utcai szín következik, ahol Margit a temp- lomból kijőve Faust elé kerül és amint a mester leveléből tudjuk, az elkészült huszon- egy lap a tragédiának Margit szerepléséig tartó részét tárja elénk, úgy arra lehet követ- keztetnünk, hogy a sorozatunkból hiányzó kilenc lap a három bevezető részre esik. Va- lóban sajnálatra méltó, hogy e lapokat a mű- vészet-tudomány nem ismerheti meg, mert a mester gazdag ötletessége és mély megértése által eme három kedves és amellett mégis tartalomdús rész — az ő interpretációjában rendkívül értékes lehet.
Zichy Mihály illusztrátori munkásságának jelentőségét e hiányos „Faust" sorozat még jobban kidomborítja.
E lapok is igazolják, hogy milyen nagy érték egy zseni életében is a mester. A zseni fejlődik, erősödik és nagyra nő, de a mester e fejlődést irányítja, ez erősödést egyenletessé teszi s a nagyra növésnek tért csinál. Zichy maga
28
elmondta egy alkalommal, hogy bécsi mestere, a kitűnő W a l d m ü l l e r mint irányítá ő t#) :
„Az első a biztos technika. Ezt komolyan meg kell tanulni, addig legyen gép a művész.
Ha van fantáziája, szíve, lelke, a gondolatok kifejezésére ráér később, amikor már mindent tud. Fejben kell tartani mindent s bár a ter- mészetet tanulni kell, az emlékezet uralkod- jék a formákon. Nem elég a tárgynak csak azt az oldalát rajzolni, amit látunk, látni kell a túlsó oldalt is. Lehetetlenség, hogy valami ne hasonlítson az eredetijére. Csak a szem legyen egészséges és lásson, — lássa meg a vonalakat, színeket. A képet, egy pontból indul- ván ki kell megcsinálni; ehez a ponthoz kell mérni a nagyságot, a színárnyalatokat... kom- pozíciónál felesleges a modell, fejben kell lenni a képnek, mert a modell folytonos má- solása csak tévútra vezet, elterel a kompozi- ciótól."
Waldmüller tanításai egy emberöltő elmul- tával is vezetői Zichynek. A rajzolás e nagy
§§-ai kiolvashatók Zichy minden illusztráció- jából. Valóban — modell nélkül rajzolta meg azt a csaknem félezer rajzot, amelynek mind- egyike épannyira tökéletes kompozícióban, technikában, mint amennyire tökéletes alak- jainak anatómiája. Öt tényleg semmi sem tereli el a kompoziciótól. Ö nem az a költő, aki a rímért feláldozza a gondolatot, a külső formáért a belső tartalmat, ő a gondolatot rajzolja, mert annyira uralja öt a rajz tudás, hogy nincs kötve semmi által sem.
Erélye is abszolút fegyelmezett, mert nem kell tartania attól, hogy egy, még oly csekély tudás-hiány is eltéríti attól az iránytól, amelyet maga elé tűzött. Erélye legyőzi a páthoszt és a pózt s láttatlanná teszi számára azt, ami theatrális. Egészség jellemzi minden vonalát s egy tiszteletre méltó elismerése a tekintély- nek s respektálása a megirt betűnek és a formát öltött gondolatnak.
Ez pedig mind nagyság.
Z i c h y nagyságát e tizenkét lap, amelyen karöltve jelenik meg az emberi szellemet kép- viselő iróval: G o e t h é v e l igazolja és növeli.
(Folytatás következik.)
*) Zichy Mihály élete, mfivészate és alkotásai. Lándor:
Zichy élete. Lásd a 14. lapon.
29
Évfordulón.
A régi lanton.
Irta: Radványné Rutlkay Emma.
ióta áttört az a napfény
A felhővel beárnyékolt égen.
Azóta, érzem, h'jába hull a lomb, Nekünk nincs őszünk, úgye édesem?
Menyasszonyfővel, gyöngén rádhajolva Mit is suttogtam néked akkor é n ? (Óh, édes álmok legszebb álmodási, Örökké így mosolygjatok f e l é m ! . . . ) Jöjj édes, hadd boruljak a szívedre, Könnyes mosolylyal hadd csókoljalak, Hogy égessen a szívem lángja léged És üdvözüljek benned, általad.
Ládd, most egy éve épp így szállt a fecske, Sárgult haraszton így zúgott a s z é l . . .
— Mondjam tovább ? Meséljed most te, édes.
— A fecskefészket megraboltam én . . . Kicsiny lakóját messze, messze hoztam, Csak azt suttogva: édes, jöjj v e l e m . . . Azóta hányszor elgondoltam én már, Elbirnám-é a sorssal ezt a harcot.
Ha lelked szárnya nem emelne fel ? . . .
— Elég, ne szólj, hadd mondom én most:
Te vagy a hűség, jóság, szerelem, Melletted áldás, gyönyörűség, Menyország lett az életem.
Én most tündérvilágba' járok, Jöjj vélem lelkem-lelke, te!
Keserv, kétség, csalódás átka Le nem győznek egy percre se.
Az én szivemnek tiszta lángja Szent glóriával vesz körül,
Én meg, mi boldogság van itt lenn, Tebenned érzem egyedül.
30
