Erdély s a magyarvidék legrégibb irodalmi, tudományos, művészeti, társadalmi, gazdasági lapja Felelős szerkesztő és kiadó: SÜTŐ-NAGY LÁSZLÓ — Helyettes szerkesztő; WALTÉR GYULA

Teljes szövegt

(1)

nemzetpolitikai lap

Erdély s a magyarvidék legrégibb irodalmi, tudományos, művészeti, társadalmi, gazdasági lapja Felelős szerkesztő és kiadó: SÜTŐ-NAGY LÁSZLÓ — Helyettes szerkesztő; WALTÉR GYULA

Hu s z o n h SívSii/tr'í) v f oly a m .

1 9 4 2 . f e b r u á r — 2 . szállt

E g y s z á m á r a 50 fillér.

M i í : 1 6 0 ? r i i K m m I M

_ r. ' -

n n

yvtára

Adókérdések a visszacsatolt területeken

Irti: 5ZÁSZ LAJOS, nj. kir. titkos tanácsos, pénzügyi államtitkár

Az államháztartás helyzetének alakulása a nemzet áldozat- készségének igen magas fokát mutatja. A „Vitám et sangvi- nem — sed avenam non" elvi álláspontját képviselő hazafiak tipusa kiveszett.A nemzet minden tagja átérzi a rá nehezedő felelősség súlyát, tőle telhetően igyekszik kivenni részét az or- szágépítés áldozatos munkájából s nemcsak vállalja, de meg is hozza az áldozatokat. Mindenki látja az előttünk átló s egyide- jűleg megoldandó nagy feladatokat és belátja, hogy azok meg- oldása mindenkitől áldozatokat kiván. Egyidejűleg megoldan- dó feladatként jelentkezik az államháztartásban a honvédség felszerelésének kiegészítése, a szociális viszonyok rendezése, az

ország gazdasági erejének teljes kifejlesztése, a visszacsatolt területek beillesztése az ország életébe, a folyó háború viselése éa azzal kapcsolatban az elhasznált hadianyagok fokozott pót- lása és előkészítése annak, hogy a háború befejezése után az or-

szág zökkenés nélkül beilleszkedhessék Európa kialakuló ú j életrendjébe.

Tudatában vannak a visszatért területek lakosai is annak, hogy mindezeknek a feladatoknak egyidejű megoldása az ál- lamháztartás és gazdasági élet rendkívüli erőkifejtését igényli.

Tudatában vannak annak, hogy visszatérésükkel ők is része- sévé váltak az országépítő munkának s vállalják az áldozatok- ból reájuk eső részt. Elkerülhetetlen mégis, hogy összehason- lításokat ne tegyenek az idegen uralom alatt viselt s a jelen- legi közterhek között. Ez az összehasonlítás nem ritkán a je- lenlegi közterhek súlyosabb voltát mutatja, ami természetes.

Az egyes országokban különböző adórendszerek érvényesül- nek, minek következtéiben a közterhek, súlya különböző irá- nyokban egymástól eltérő mértékben érezhető. Az összehason- lítás alkalmával az érdekeltek — nagyon érthetően — csak azokra a pontokra mutatnak rá, ahol az ú j adórendszerben fo- kozott teher mutatkozik a régiyel szemben, Ne-m is lehet ki- vánni, hogy rámutassanak azokra a pontokra is, ahol az adó- teher kisebb, ahol tehát a más irányban jelentkező tehertöbb- let kteebb-nagyobb mértékben kiegyenlítődik, mert a teher- csökkenés egyénileg másutt jelentkezik. Eredendő hibájuk ezeknek az összehasonlításoknak, hogy az idegen uralom alatt régebben fizetett közterheket állítják szembe Magyarország jelenlegi közterheivel, holott a közterhek időközben a szom- széd államokban is emelkedtek. A visszacsatolt területek la- kossága továbbá itt egészen más gazdasági viszonyok közé ke- rült, mint amilyenben élt az idegen uralom alatt. Már pedig kétségtelen, hogy arányos, magasabb árszínvonal, emelkedő nemzeti jövedelem mellett a fokozott adóteher könnyebben el- viselhető, mint a talán alacsonyabb mérvű teher aránytalan, alacsony árszínvonal és kisebb nemzeti jövedelem mellett. Ne feledjük el azt sem, hogy háború van s számszerűleg azonos

közteher mellett is az áldozat sokkal nagyobb és fájdalmasabb lenne, ha az adót nem mi, hanem idegen érdekek szolgálatában idegenek vetnék ki és szednék bet

Tagadhatatlan, hogy az adórendszer megváltoztatása egyes viszonylatokban mindig nehézséget okoz. Tapasztaltuk ezt mi is mindannyiszor, valahányszor kiterjesztettük a ma- gyar pénzügyi jog uralmát hazánk egy-egy visszatért részére.

Különböző intézkedésekkel arra törekedtünk tehát, hogy lehe- tőleg enyhítsük, áthidaljuk ezeket az átmeneti nehézségeket, így történt ez Kelet-Magyarország és Erdély egy részének visszacsatolása, illetőleg a magyar pénzügyi jog uralmának e területekre kiterjesztése esetén is. Csak egy néhányat idéz- zünk emlékezetünkbe az ebben az irányban már megtett intéz- kedések közül.

A Magyar Szent Koronához visszacsatolt kelleti és erdélyi országrész területén adórendezést tettünk folyamatba. Az adó- rendezés kiterjed az 1940. évi december hó 1. napja előtt elő- írt egyenesadókból, forgalmiadókból, illetékekből és bírságok- ból fennálló hátralékokra. Ezzel lehetőséget biztosítottunk arra, hogy az adózók adóelengedésiben, adó- és kamatmérsék- lésben, valamint rendkívül méltányos fizetési kedvezmények- ben részesülhessenek és ilymódon a román uralom idejéből fennálló hátralékos közterhektől szabadulhassanak. Az adó- rendezést később a külön kezelt községi adókra is kiterjesz- tettük. Az adórendezés minél eredményesebbé tétele érdekében úgy rendelkeztünk, hogy a rendezés alá eső hátralékok össze- ge az 1941. évben teljesített befizetésekkel nem csökkenthető.

A 20 holdon aluli kisbirtokosok terhéről a föld- és házadót s ezek járulékait törölni kell még abban az esetben is, ha a hát- ralékosnak falusi tipusú háza város területén fekszik. A főha- talom átvételének napjáig kiszabott s jogerőre emelkedett, de be nem hajtott pénzbüntetéseket — ha annak alapját képező cselekmény a magyar kincstár érdekeit nem sértette — töröl-

ni kell. ) ! Intézkedtünk aziránt, hogy a román pénzügyi hatóságok

által az, 1940—41. költségvetési évre kivetett egyenesadóknak és járulékainak az 1941. naptári év első negyedére, vagyis ja- nuár-március hónapokra aránylagosan eső egynegyed része tö- röltessék.

Felhatalmaztuk a visszacsatolt keleti és erdélyi országrész területén működő pénzügyigazgatóságokat, hogy méltányos esetekben az 1941. évi előírásból fennálló adótartozás befizeté- sére fizetési halasztást vagy részletfizetési kedvezményt enge- délyezhessenek.

A városokban városrendezési célból igen nagymérvű rend- kívüli ideiglenes házadómentességeiket engedélyeztünk.

Lehetővé tettük, hogy mindazok, akik házaikra a romáil

(2)

hatóságtól ideiglenes házadómentességet nem kaptak, utólag a magyar törvények alapján — tehát mérvében nagyobb — ide- iglenes házadómentessegben részesülhessenek.

Elrendeltük, hogy a tételes hazaüonak a földből, vagy vá- lyogból épült házaltra vonatkozó kedvezményes adótétele a iá- ból épült házakra is alkaimaztassék.

A bérfuvarozók és a magánszemélyek tulajdonában levő személygépkocsik után havi 9 P közúti adóátalányt keli fizet- ni,ha az. ataiány összege kevesebb, mint a rendes adótétel sze- rint fizetendő adó.

Azok a kereskedők es iparosok, valamint általános kere- seti adó alá eso vallaiatoü, akik, illetőleg amielyek jövedelmü- ket hiteles mérleggel es veszteség-nyereség számlával igazol- ják, úgyszintén a tarsuiati adó alá eső vállalatok elsoizben ké- szülő mérlegükbe a tulajdonukban lévő üzleti berendezéseket és egyéb vagyontárgyakat, amelyek nem továbbadásra, hanem az adózó üzemében állandó használatra vannak szánva és ame- lyeket az adózó az állami főhatalom változása előtt szerzett be, vagy állított elő, a mérleg készítésére irányadó napon fenn- álló beszerzési, előállítási, illetőleg közönséges forgalmi érték- ben vehetik fel. Megengedtük, hogy ha az ilyen módon számí- tásba vett érték magasabb, mint a vállalat megelőző mérlegé- ben feltüntetett érték, a különbözetet a mérlegben az érték- csökkenési számiéin adómentesen számolhassák el

A szövetkezetek közül azok, amelyeknek alapszabályszerű célja betétgyűjtés és tagjai hitelszükségletének kielégítése, s alapszabályaik szerint az üzleti nyereségből tagjaiknak öt szá- zalékot meghaladó részesedést neuni adhatnak, a társulati adó alól mentességben részesülnek. Ez az adókedvezmény a vegyes tárgyú szövetkezeteket is megilleti, ha a szövetkezet a hitel- szövetkezeti ágról külön könyveket vezet.

Abból a célból, hogy azok az adózók, akik, illetőleg ame- lyek a román uralom idejében adózatlan titkos tartalékot ké- peztek, a szabályszerű üzleti könyvelésre minden jogkövetkez- mény nélkül áttérhessenek, megengedtük, hogy amennyiben a román törvényekben előírt bejelentési és amnesztia-megváltási összeget befizették, az adózatlanul létesített titkos tartalékot üzleti számadásukban adómentesen számolhassák el.

A z E r d é l y i I p a r i " M u n k a s z e r v e z ő I n t é z e t r é s z é r e a l e g k i - s e b b t á r s u l a t i a d ó a l ó l m e n t e s s é g e t b i z t o s í t o t t u n k .

Egyes vagyontárgyaknak a román konverziós törvény folytán szenvedett veszteség leírása céljából történt felértéke- lését a konverziós veszteség összegének erejéig a társulati adó alól mentesítettük azzal a feltétellel, hogy a vállalat az így mentesített felértékelési összeget a felértékelt vagyon tárggyal kapcsolatos értékcsökkenési tartalék javára számolja el

Megengedtük, hogy a nyers, félkész, vagy készáruk után befizetett román forgalmi adót a magyar forgalmi adóba be- számíthassák. Ennek a rendelkezésnek különösen a fonó- és szövőiparban, valamint a bőriparban volt nagy jelentősége.

A Besszarábiában, Romániában, vagy a vissza nem tért erdélyi részeken befagyott követeléseket terhelő forgalmi ado hátralékot töröltettük azzal, hogy a törölt hátraléknak csak a tényleg befolyt követelésre eső részét kell később megfizetni.

Ez erdélyi, főleg a székelyföldi házi-, fonó- és szövőipar viszonyainak és igényeinek megfelelően országos hatállyal új- r a szabályoztuk a fonó-, szövő- és háziipari forgalmi adóvált- ság mentességet. Ennek kapcsán lehetővé tettük, hogy a köz- jóléti és gazdasági szövetkezetek, illetőleg a vármegyei szo- ciális szervezetek, valamint az Országos Magyar Háziipari Szö- vetkezet forgalmiadó váltságmentes bérfonásban előállított fonallal lássa el a szövéssel foglalkozó háziiparosokat. Ezen túlmenően megengedtük azt is, hogy a kézi szövőszéken dolgo- zó kis szövőüzemek a forgalmi adóváltságot fonalbeszerzéseik alkalmával fizessék meg, míg készárú eladásaik mentesülnek a forgalmi adóváltság alól.

Mentesítettük a forgalmi adóváltság alól a szövetek bér- munkában történő ványolását (kallózását), nyírását, préselé- sét és gőzölését.

Székelyföldön a gömbölyű fenyőfa munkadíjért (bérmun- kában) fürészáruvá feldolgozása esetére az ország egyéb ré- szein érvényes 58 P m!-kénti átlag-értéket 43 P-re szállítot- tuk le, amennyiben a bérfűrészelés nem kereskedők vagy fű- részüzemek részére történik.

Mentesítjük a forgalmi adóváltság fizetése alól azokat, akik főfoglalkozásuk mellett, megélhetésük megkönnyítése ér- dekében, alkalomszerűen faszenet, vagy égetett meszet állí- tanak elő és hoznak forgalomba.

Azokat az okiratokat, bizonyítványokat, stb., amelyeknél az illetékkötelezettség 1940 december l-e előtt állott be, to- vábbá azokat az 1940 december hó l-e előtt kiállított okirato- kat, amelyeket a kiállítás időpontjában illetékmentesség ille- tett meg, a magyar jogszabályok szerint járó illeték lerovása nélkül lehet használni.

Az iparosok és kereskedők által 1940 december 1. napján vagy azt követőleg használatba vett, a magyar jogszabályok alapján illetékköteles üzleti könyvekre járó illeték lerovásá- nak elmulasztása miatt a felemelt illeték előírását mellőzni kellett, ha az iparos vagy kereskedő az illetékhiányos könyvet 1941 január l-ig kellő bélyeggel ellátta.

Az Erdélyi Ipari Munkaszervező Intézet részére okirati, törvénykezési és közigazgatási illetékmentességet biztosítot- tunk.

A román bíróságok által szünetelőbe tett perek újrafelvé- tele alkalmával a hiányzó illeték utólagos lerovását elen- gedtük.

Az alapszabály módosítással kapcsolatban a szövetkeze- teknek a cégbírósághoz intézett beadványai és ezek mellékletei

illetékmentesek. I A volt magyar, illetőleg volt román közszolgálati alkalma-

zottak és nyugdíjasok, valamint a honvédség és csendőrség volt tagjai, úgyszintén ezek özvegyei és árvái ellátásával kap- csolatos folyamodványokra is illetékmentességet engedélyez- tünk.

Ugy intézkedtünk, hogy az 1940 december 1. előtt a pol- gári peres és nem peres ügyekben esedékessé vált illetékek le- rovásának elmulasztása, hiányos vagy szabálytalan teljesítése miatt hivatalos lelet felvételének még akkor sincs helye, ha a bíróság az eljárás folytatását elrendeli. A perkivonat és az ar- ra adott észrevétel is illetékmentes.

A visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen végrehajtott tartozásleszállítással kapcsolatban úgy rendelkeztünk, hogy a jelzálogjog bejegyzés iránti kérvény és mellékletei, a jelzálog- jog bejegyzése, valamint a telekkönyvi hatóság által folytatott tárgyalás során előterjesztett beadványok, felvett jegyzőkönyv- vek és határozatok a törvénykezési illeték alól mentesek. A községi előljárósági tanúsítvány és az adós bekebelezési enge- délye pedig mentes az okirat illeték alól.

A román uralom alatt kényszer folytán átruházott ingat- lanok visszaszerzését mentesítettük az illeték alól, továbbá a román törvények szerint kisebb illeték alá eső vagy illeték- mentes hagyatékoknak a visszacsatolás előtti időben történt átadása esetére a magyar jogszabályok szerint járó illeték he- lyességét, illetőleg törlését engedélyeztük.

A főhatalom változása folytán szükségessé vált részvény- kicserélésre is illetékmentességet engedélyeztünk, ha a rész- vénytársaság közgyűlése a részvénykicserélést 1942. évi junius hó 30-ig elhatározza.

Ezekkel és hasonló intézkedésekkel Sok-sok nehézséget át- hidaltunk s biztosítjuk a visszacsatolt területeken is a magyar pénzügyi jog zavartalan uralmát.

N« hiányoznék a s z t a l á r ó l a

J R f l N S I L V f l N I A '

pasztőrözött szövetkezeti vaj

Készítik a G a z d a s á g i és Hitelszövetkezetek Szövetségének tejfeldolgozó üzemel

M A R O S V Á S Á R H E L Y É g SZÉAJELYKERESZTUU

(3)

GONFALVI KISS ISTVÁN egyetemi tanár levele

Uj székely életlehetőségekről

A kereskedelmi és mezőgazdasági hitelintézet létesítése mellett a tatárka és alakor termelését ajánlja Rugonfalvi Kiss István egyetemi tanár nevét úgy tu-

dományos, mint társadalmi körökben jól ismerik. A deb- receni egyetemen tanítja a történelmet, de ebben a nagy magyar alföldi városban is erdélyi maradt, erdélyi lélek, erdélyi szellemi hatja át egész munkásságát. Székely társa- ságot alapít a hajdúk földjén, a székely hadosztály okmá- nyait gyűjtögette ebben a civis városban s itt a szélen írja meg „A Nernes Székely Nemzet Képe" című történeti mun- káját, három kötetben. Csodálatos az a lelkesség és áldo- zatkészség, ami e műve megjelentetésében vezette s ami úgy a székely kérdésben, mint általán minden magyar nem- zeti megmozdulásban cselekvésre készteti. Több értékes és időtálló történeti tanulmánya mellett e főművének első kö- tetében tisztázza az eleddig ezerfelé szakított, magyará- zott, találgatott székelykérdést s határozottan megállapít- ja a magyar-székely közös eredetet s a székelység törzsi helyzetét a magyar anyatestben. Ez, a történeti kútfőkön alapuló állásfoglalása igen nagyjelentőségű s véget vet azoknak a különböző elméleteknek, amelyek a székelységet eddig nem egyszer idegen keretekbe akarták besorozni. A második kötetben a székely megyék nagyszerű, szakava- tott ismertetését kapjuk a legkiválóbb székely közírók fel- dolgozásában. Eddig ezt a történeti munkát Orbán Balázs nagyszabású székely összefoglaló művén kivül egyetlen mű sem múlja felül a magyar irodalomban s forrásmunka gyanánt. A harmadik kötet, amely nemrégen jelent meg s amely a székelység kiváló tagjait ismerteti, már érezteti, hogy nem Rugonfalvi István, a tudós történész állította öosiyi, hanem munkaitársa.Előszavát ugyan Rugonfalvi írta s az a legszebb tett, minden időkre szóló hatalmas vallomás, örök tanúságtétel a székely f a j kiválósága mel- lett, a lexikon, vagy székelyesen: a lustrum egyes adatai- ban azonban igen sok tévedést, hibát, sajtóhibát, tájéko- zatlanságot, hiányt talál az, aki ép olyan nagy szeretettel csüng f a j t á j á n s ép úgy Ezeretné annak minden virágját csokorba gyűjteni, mint Rugonfalvi. Ezek ellenére Rugon- falvi. háromkötetes történeti műve a legnagyobb szabású mű, ami Orbán Balázs óta a székelységről a magyar iroda- lomban megjelent. A jövőben nem lehet a székely kérdés- sel foglalkozni anélkül, hogy Rugonfalvinak ezt a könyvét ne vegye figyelembe az ember.

De Rugonfalvi, a tudós, a gyakorlati élet embere is.

Az ő példája és munkássága tanúság amellett, hogy nem- csak szellemi táplálékra van szüksége az embernek, de ke- nyérre is s hogy a legragyogóbb szellemi megnyilatkozás mellett is szüksége van a társadalomnak, a fajnak, a min- dennapi életet fenntartó, nemzeti erejében és jövőjében megerősítő gazdasági feltételekre. Levele, amelyet ilyen ügyben lapunkhoz intézett, a legigazabb példa erre s bár azt neim a nyilvánosság számára készítette, épen nagy horderejűnek vélt részleteinél fogva, érdemesnek tartjuk a nagy nyilvánossággal is tudatni, egyrészt, hogy példát mu- tassunk vele, másrészt, hátha akadnak, akik az adott ese- tekben segítségére lehetnek ennek a fajáért élő nagyszerű embernek.

örömmel vettem az Erdélyi Szemle új számait. Nagyon örülnék, ha a Szemle új korszakában az erdélyi hangulatnak hü kifejezője lenne. Az igazságot napjainkban nem szeretik ugyan, de mégis csak az marad a legnagyobb hatalom. Amint időm engedi, megint irok én is.

Most tárgyalok össze-vissza székelyföldi olyan vállalkozá- sok ügyében, amelyek munkát és keresetet biztosítanának a szerencsétlen népnek. Majd mindennap jön egy-két székely atyafi. Valósággal menekülnek a nyomorúság elől. Bármeny- nyire hangsúlyoztam azt, hogy a székely kérdést otthon kell megoldani, amíg az elkövetkezik, el kell helyeznünk a szeren- csétleneket.

Jövő évre már ötven kereskedő és iparos tanulót tudok el- helyezni. A város kérésemre iparos tanonc-otthont rendez be, ami több, mint százezer pengőbe kerül. Egy állandó háziipari lerakatot is nyélbe akarok ütni. A kormányzó úr Ö Főméltó- ságához előterjesztést intéztem, hogy az Albina ellensúlyozá- sára az erdélyi nyereménykölcsönből egy mezőgazdasági és egy ipari- és kereskedelmi bankot kellene felállítani, az előbbit Marosvásárhelyen, az utóbbit Székelyudvarhelyen.

A mostani nehéz helyzetben másként is jó szolgálatot le- hetne tenni a legínségesebb székely községeknek. A havasi községek földjén köztudomás szerint csak zabot és pityókát termelnek. A nyáron — otthon járva — érdeklődtem aziránt, hogy tatárkát (amelyet haricskának neveztek a székelyek) ter- melnek-e. Nagy meglepetésemre nem találtam olyan embert

— a legöregebbek kivételével, akik bár a nevét ismerték volna, pedig gyermekkoromban még termelték. A puliszkáját igen szerettem. Tudomásom szerint a Felvidéken még termelik. A legsilányabb körülmények között, havasi tájakon termő gabo- na ez. Nevezik hajdinának is. Mikor megmagyaráztam az oláh- falvi atyafiaknak, hogyha azt termelnék, nem lenne olyan :i::gy c ketiyórinségül:, az volt c válaszuk, hogy szívesen meg- próbálnák, ha vetőmagot kapnának. Ennek kellene egy kis han- gulatot csinálni. Egyelőre elég lenne Kápolnás és Szentegyhá- zasfalu, talán Oroszhegy és Zetelaka községekben néhány gaz- dának vetőmagot juttatni.

Ismétlem, gyermekkoromban termelték, de mivel nagy ter- mést nem ad, viszont a búzához a gazdasági élet fejlődésével könnyen hozzájutottak s az jóval finomabb és ízletesebb is, el- hanyagolták és el is felejtették. De a mostani nyomorúságban jól fogna s a legrosszabb földjeiket is bevethetnék. Ugyancsak kísérletezni kellene az alakorral, amely ott szintén megterem.

Fel kell hívni úgy a földmüvelésügyi miniszter, mint a köz- ellátási miniszter s azok erdélyi kirendeltségeik vezetőinek a figyelmét erre a kérdésre, hátha könnyitenénk a Székelyföld lakóinak élelmezési viszonyain s ezáltal segítenénk az ország közellátási helyzetén is.

*

Az Erdélyi Szemle szerkesztősége annyira közérdekűnek véli Rugonfalvi Kiss István javaslatait, hogy azokat köteles- ségszerűen magáévá teszi, nyilvánosságra hozza s ezúton is felhivja rá, úgy báró Bánffy Dániel földmüvelésügyi miniszter, mint Györffy-Bengyel Sándor közellátási miniszter úr figyel-

mét. * : i

ELEKTRIK4

££

77

rádió és villamossági szaküzlet Kolozsvár, K o s s u t h L.-u. 1. Fó'tér sarok.

CipŐkiilÖn!' g e s s é g e k !

ERIKA-cipőüzletben

KOLOZSVÁR, M á t y á s k i r á l y t é r 13.

Telefon 36-12.

Olcsó bevásárlási f o r r á s , n a g y v á l a s z t é k

Gólja-áruház R.-T.

KOLOZSVÁR,

H o r t h y Miklós ú t 11. Telefon 19-57

(4)

MAGYAR ÉLET

Szellemi eletünk új irányvonala

A magyar ősmult dicsérete

A magyar Szellemi életben örvendetes ú j eseményeket ta- pasztalunk. Az eddig rokontalannak, ősnélkülinek mondott ma-

gyar f a j szellemi kiválóságai kezdenek visszatérni és visszaté- ríteni az ősmulthoz. Nem keresik, mert tudjuk, ismerik ősein- ket, foglalkoznak velők, szükségesnek és tisztesnek tartják ezt a foglalkozást s néhol már kötelezőnek is tekintik ennek az ős- multnak az elismerését. Ennek az ősmult-kultusznak már is

igen szép erkölcsi és gyakorlati eredményeivel találkozhatunk.

Mindenesetre erősíti a f a j i öntudatot, mélyíti a magyarság- érzést, szélesebbkörüvé teszi a testvériséget. És nem utolsó sorban meggyökeresíti bennünk azt az eddig csak tétova hi-

tet, hogy nem vagyunk akármilyen jövevény nép, mert őseink már évezredekkel ezelőtt taposták e földet s jelentősen hoz- zájárultak annak kultúrájához. S minthogy az emberiség kultú- rájának bölcsője Ázsiában volt, egész nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyar f a j t a ennek az őskultúrának a bölcsőjében szü- letett, onnan indult európai útjára.

A magyar ősmult-tudománynak ma már tekintélyes tu- dósai vannak s maholnap hozzájuk számíthatjuk a régi vá- gású hivatalos történészeket is, mert ők sem tagadhatják meg ezeket az ősi kapcsolatokat, sőt egyikük-másikuk maga is elő- f u t á r a volt ennek az ú j tudományágnak. Leglelkesebb aposto- lának, az ú j tan legkiválóbb tudósának azért mégis Zajti Fe- renc székesfehérvári könyvtári felügyelőt, a jeles orientális- tát kell tekintenünk, aki „Magyar Évezredek" címmel foglalta Össze az ősmagyar múltra vonatkozó adatait. És pedig nemcsak

évtizedes könyvtanulmányi alapján, hanem hosszas keleti uta- zásai alkalmával személyesen gyűjtött történelmi művészeti és más műveltségtudományok kútfőinek hiteles támogatásával.

Zajti ősmagyar tételének gerince a skytha-hun-magyar faji azonosság.. iE tétel szerint a mai magyarság az ősugor és mon- gol behatások alatt állott skythaságból ered. A szkythák nyu- gati csoportjához tartoznak a jászok, jazigok, ugorok, ogurok.

finn .ugorok, kamaton ugorok, Mauger onugur hun népe, a ke- leti csoporthoz tartoznak a hunok, avarok, türkök, mandzsuk, kunok, uzok, besenyők. A nyugati csoport egyenes leszárma- zottja az ungri törzs, mely a hun eredetű székelyekkel többszö- rösen kereszteződvén törzsszövetséget létesített a türk-kazár és kazárhun törzsekkel s így jött létre a magyar-kabar-székely vérképletű, mai magyarság. Amilyen egyszerűnek látszik ez a családi leszármazás, épen olyan érdekesek az ebből származó rokoni kapcsolatok. E szerint a magyarság nem kisebb, tekin- télyű ősökkel rendelkezik, mint a többezer éves kultúrájú szu- méreki s rokonaink közé tartoznak az indoskiták, a fehér hu- nok s több ma is Indiában élő más indiai törzs, a bulgárok, kínaiak, japánok, vogulok, osztjákok, esztek, mordvinok, cse-

remiszek, zűrjének, kirgizek, burjátok s kissé távolabbról a lengyelek, ukránok, kisoroszok, avar-szláv-horvátok és talár, még néhány most is élő más kisnép. Zajti ezzel a származási rendjével közös nagy egységbe fogja össze a turáni és iráni népeket s ezzel a világ legrégibb kultúrájának a középpontjába állítja a magyar fajtát. Egyben bebizonyítja, hogy' nem va- gyunk magunkra maradt, árva, rokontalan nép, igenis nagyon sok rokonunk van, kis és nagy nép, előkelő és kevésbé kultúrált, szegény és gazdag egyaránt.

A skytha-hun-magyar f a j i azonosság ilyen éles és részle- tes megvilágítása egészen ú j lehetőségeket nyújt a magyar nemzetnek s különösen fontosl átértékelést kell, hogy jelentsen épen napjaink kül- és belpolitikai helyzetében. Sajnos, azokat a kapcsolatokat, melyeket őstörténelmünk igazol, sohasem

használtuk fel, nem építettük ki s ezért vagyunk magasabb- rendű hivatásunk elismertetésének csak a kezdetén. Ha ezer- éves történelmünk során, ahelyett, hogy a Nyugat védelmében mindig szembehelyezkedtünk hatalmas rokonainkkal, törökkel, tatárral, a magunk javára használtuk volna fel az általuk szá- munkra nyújthatott erőt, politikai helyzetünk minden bizony-

nyal másként alakult volna s másként állna miaj is. Ezt látszik igazolni az a rengeteg történelmi, régiségi, politikai, művészeti adat is, amely Zajti félezeroldalas könyvében össze van gyűjt- ve s amelynek minden során érezzük, hogy a kiváló tudós anyagának ez csak egy, része, s nem ennyi, de sokkal több po- zitívummal tudna még szolgálni többezeréves multunkat ille- tőleg.

Zajti és akik vele együtt búvárkodnak még ebben a cso- latosan szép és érdekes távlatokat nyitó őstörténelemben, Ba- rátosi Balogh Benedek, Bendeffy László, Felvinczi Takáts Zol- tán, Keöpe Viktor és mások, egész iskolát teremtettek már az ősmult híveiből és tanítványaiból. E tanítványok között első helyen kell megemlítenem azokat a fiatalokat, akik Mészáros Károly Béla és Kállay László Tarján vezetésével csoportosul- tak és Magyar Könyv címmel már könyvet is adtak; ki s egész sorozatot akarnak útba indítani az ősmagyar elmélet irodalmi és művészeti termékeiből, valamint társadalmi vonatkozású kérdéseivel kapcsolatban. Ezek a fiatalok nem elégedtek meg a Zajti-féle történelmi tények elméleti hirdetésével, hanem a gyakorlati életbe is á t akarják ültetni e tények következteté- seit. S hogy mindaz, amit akarnak, nemi utópia, bizonyítják azok az írók, és azok a kérdések, akik és amelyek a Magyar Könyv tartalmát adják. Zajti ebben a könyvben Juliánusról írt, Barátosi Balogh Benedek a turáni életszemléletről szól, Eötvös Tarján a f a j i öntudatról értekezik, Péter1 Ernő a földkérdést csak a f a j szempontjából látja megoldhatónak, Ungvári János a vérszerződés mai jelentőségéről elmélkedik, Nagy Sándor Kászon magyar nevet követel a magyar gyermekeknek, Keöpe Viktor a székely kapu kinai ós japán őseit mutatja meg. Vörös Vince a magyar parasztság ú t j á t jelöli mieg, Jókai Lenke a ma.

gyár; asszonyokról lelkesedik, Kőris Kálmán a gyermeknevelés- ről értekezik, Eszes István a világháborúban találkozott tatár, üzbég, cserkesz rokonokkal, Sütő-Nagy László zsidó történe- lem helyett a magyar ősitörténeimet kívánja bevezetni a vallás- tanításba,. Máté Törek Gyula a magyar katonaeszményt állítja elénk őseinkben, Mészáros Dezső a magyar rovásírás gyakorlati jelentőségét mutatja mieg, Atzél Nándor a bolgár népet, Szabó Károly1 fordítása a szikythákat ismerteti, Halász Géza a magyar ifjúságot neveli, Pálos Ödön a régiségtant hív- ja tanuul. Verpeléti Kis Dezső Atilla elfelejtett édes anyjáról emlékezik, Pethő Tibor Bendeffy Kummagyar iá jávai kapcso- latban, a Kaukázusban élt nagyarságról ad képet, és így to- vább, Antal Gyula, Sinka István, Szerető Sándor versei, finn, japán és más keleti fordítások mind arról vallanak, hogy az ős- magyar f a j t a mennyire háttérbe szorult a saját hazájában, vi- szont, ha élni akarunk s őseinkhez méltó életet akarunk élni, akkor élre kell államink és élre kell állítanunk a» ősmagyarok leszármazottjait s azoknak az ősi szellemében kell tovább ve- zetni a magyar politikai, társadalmi, szellemi és gazdasági életet. i

De van a fiataloknak olyan csoportja is, amely politikai vonalra vittel át az elméletet s Turáni Magyarok P á r t j a névvel zászlót is bontott már. Nem kell kétszer mondanunk, hogy ne- künk nagyon tetszik ez a politikai; állásfoglalás, s csak sajnál- juk s hogy ennek a pártnak lesz a legnehezebb sora Magyaror- szágon, kitűzött célja, a fajmagyarok uralma, pedig milyen messze van.

Költői is vannak már az ú j eszmeáramlatnak. Tiz fiatal magyar költő összeállott és antológiát adott ki, talán az első igazán magyar antológiát —1 fajmagyar költőkből. Érdemes feljegyezni e tiz költő nevét: Cserhát József, Szerető Sándor, Tóth Matild, Jónás Kornél, Ágoston János, Ladó Igó, Hemző Lajos, Kovács Márius, Nagy László, Jávor Lajos írták azokat a szép és tehetséges verseket, amelyek a Testvériesen című kötetben tettek hitet az ú j magyar költészet mellett. Közülük Cserhát Józsefnek azóta külön, kötete is jelent meg „A magra

(5)

sem, ügyel senki" címmel s már azon tanakodnak a tíz fiatalok, hogy Kopja-könyvek címmel könyvkiadó vállalatot létesítse- nek, amely elejétől végéig, szellemében és külsejében egyaránt forradalmasítsa az elnemzetköziesedett magyar könyvkiadást.

Hogy kezdeti nehézségei ellenére él és hat az ősmultnak ez a felfrissült szelleme, mi sem bizonyítja jobban, mint a Stádium könyvkiadó vállalat, amely e szellem jegyében) már regényt is hozott ki. L. Kenese Erzso, et: Honfogalók című regényé,..

Kenese Erzsébet fiatal írónő, ez talán az első könyve. Témája azonban annál nehezebb. Ennél nehezebb témával az utóbbi időkben csak Kodolányinál találkoztunk Juliánus regényében.

Kenese a nehéz téma ellenére nagyszerűen oldotta meg tár- gyát. Izzó magyar lelkes magyar szive ós megérzése keresztül ERDÉLY FIAI - A N4GYAR KÖZÉLETBE Y

segítette mindazokon a nehézségeken, amik egy ilyen regény elé tárulnak. Az első munkai természetes hibáival együtt ajánl- juk ezt a könyvet a magyar olvasó közönségnek, a jó történel- mi érzékű fiatal írónőnek pedig ajánljuk,-hogy folytassa csak tovább a magyar múltba merülő tanulmányait s minél több kincset hozzon fel a messzi mélyből. Mert az ilyen könyvek nem csaJk szórakoztatnak, de nevelnek is s egy ilyen regényből sokszor többet tanul az átlag olvasó, mint sok nagy történelmi könyvből. A Stádiumot pedig köszöntjük vállalkozásáért s re- méljük, hogy nem áll meg a megkezdett úton, hanem tovább folytatja a magyar célok szolgálatát hasonló könyvek kiadá-

sával is, (snlj

Dr. viléz GYELAY TIBOR

Régi igazság, hogy Erdély csodálatos föld. Hogy mennyi gazdagság rejlik benne. Hogy mennyi kiváló szellemi értéket adott már a magyar művelődésnek. Politika, tudomány, iroda- lom, szjnház, művészet, közgazdaság, mind dicsekedhetik azzal, hogy legkiválóbbjai között mennyi erdélyi van s hogy legelsői között isi az élnek állnak.

A mai magyar közgazdasági élet e'lső tényezői közé kell számítanunk dr. vitéz Gyulay Tibort, a budapesti kereskedelmi és iparkamara miniszteri biztos-főtitkárát is. Gyulay szintén erdélyi ember. Kolozsvárt született 1887-ben. Atyja Gyulay Árpád, királyi tanácsos, helyettes pénzügyigazgató volt. Nagy dolog volt ez akkor. Legalább annyi, mint mia miniszteri taná- csosnak lenni. De az öreg Gyulayt nem a címe jellemezte. Ha- nem az egyénisége. Királyi pénzügyigazgató. Milyen nagy úr az egy vidéki városban. És mennyi emberrel van dolga. S az emberek közt mennyi szegénnyel, adóssal, haladék kérővel.

Azt hiszem, ez a legkegyetlenebb hivatások egyike. Az ilyen embernek talán szive sem lehet.

Emlékszem egy esetre. Édes Apámtól hallottam. Kezdő üz- letén sok adóhátralék gyűlt fel. Mit csinálhat ilyenkor a sze- gény pária. Jár fűtői-fáig, amíg elintézi a fizetést. Édes Apám egyenesen Gyulay igazgató úrhoz ment fel. Tessék elképzelni a halasztást kérő adóhátralékost a pénzügyigazgató előtt. Nem tudom mi folyt le közöttük, de azt hiszem, nem lehetett semmi, mert mikor haza jött Apáim-, a következőket mesélte el Édes Anyámnak:

— Képzeld, a tanácsos úr, (mert így címezték az öreg

urat), leültetett, cigarettával kínált meg és . . .

No, ha már cigarettával kinálta meg a pénzügyigazgató a hozzáforduló feleket, az biztos, hogy elintézte a kérését is.

Hát ilyen ember volt az öreg Gyulay.

S én ebben most nem azt tartom különösen érdekesnek, hogy miként fogadta az öreg úr a feleit, hanem1 hogy milyen nagyszerű, finom érzékkel bíró ember volt, milyen pompás módszerrel védte és szolgálta az állam érdekeit, milyen ragyo- góan egyszerű módon vezette rá ez a csupa szív, csapa ideális- ta ember az adózót az állam és a társadalom iránti köteles- ségek teljesítésére, mert mint ebből a példából tudom és még nagyon sokan tudják, Édes Apám élete végéig a legpon- tosabb adófizető s a magyar társadalom félévszázadon át leg-

áldozatkészebb önkéntes adózója volt.

Ilyen öntudatos, minden ideálizmusa mellett reális, a pénz- ügyi pályán olyan megértő szívvel bíró embernek vájjon mi- lyen fia lehet? Természetes, hogy az ilyen ember mellett fia is az állam gazdasági ügyeinek leghűségesebb szolgálatát, leg- gondosabb ápolását kellett hogy elsajátítsa. És az is termé- szetes, hogy az ilyen ifjú a gazdasági élet felé vonzódik. A ko- lozsvári tudományegyetem süb auspicis regis elvégzése és dok- torrá avatása után Gyulay Tibor a központi statisztikai hiva- talban töltött rövid idő elteltével a földmüvelésügyi minisz- tériumba kefült. Itt élte a világháború. A háborút elejétől végig a harctéren töltötte. Több kitüntetést szerez, főhadnagy lesz,, majd mikor hazajön, a külügyminisztérium gazdasági osztályába rendelik. Ekkor már miniszteri titkár. Mint gazda- sági szakértőt a béketárgyalásokon résztvevő delegációhoz is beosztják s a magyar érdekek védelmére kimegy Neuillybe.

Mikor a delegáció visszatér, őt már várják s meghívják a Ba- ross Szövetség szellemében újonnan alakult budapesti Keres- kedelmi és Iparkamara ügyvezető titkárának. 1931-ben a ka- mara főtitkára 1941-ben miniszteri biztosa lesz.

Ezek csak száraz életrajzi adatok, amelyek nem mond- hatnak el mindent, csak sejtetik a mögötte levő munkát, an- nak temérdek mennyiségét, gyakorlati értékét és jelentőségét.

Dolgoznia és tudnia kellett, szakértője kellett, hogy legyen a magyar gazdasági ügyeknek, mert hivatali emelkedése mellett egymásután érik a különböző kitüntetések, meghívások isf- Titkára lesz a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara Magyar Nemzeti Bizottságának, tagja a magyar Gazdasági Tanácsnak, a Magyar Nemzeti Bank Főtanácsának, az Országos Iparügyi Tanácsnak, az Országos Közoktatásügyi Tanácsnak, a Statisz- tikai Tanácsnak, a Horthy Miklós jubileumi alapítvány kura- tóriumának, a Nemzeti Önállósítási Tanácsnak, x magvar Ra- cionálizálási bizottságnak, alelnöke a magyar gazdaságkutató intézet munkabizottságának, végrehajtó bizottsági tagja a bu- dapesti nemzetközi vásárnak s Erdély visszatérésével az Er- délyi Gazdasági Tanácsnak is. F sokirányú munkásságáért

senkit cem lep meg s mindenki örül, amikor a legfelsőbb kegy a miagyar érdemrend középkeresztjével tünteti ki, majd a felső- ház tagjává nevezik ki.

Mindez igazán arra vall, hogy Gyulay Tibor mestere a ma-

(6)

ga tudományának, kiváló ismerője a magyar gazdasági élet- nek s munkájának hasznos eredményei vannak, mert külön- ben nem emelkedhetett volna ezekre a pozíciókra. S ebből az aránylag elég fiatalon végzett nagy és értékes munkásságból meg lehet állapítani, hogy Gyulay a magyar gazdasági élet egyik legalaposabb, allround képviselője, kiemelkedő egyéni-

sége. Kereskedelmi, pénzügyi, ipari téren egyaránt. S ha azt mondjuk, hogy erre a kiváló szakemberre még sok és nagy feladat megoldása vár, hogy gazdasági életünk irányításában fontos szerepet van hivatva betölteni, azt is bizton remélhet- jük, hogy mindaz ugyancsak az. egész magyarság javára, gaz-

dasági erejének erősbitésére fog történni. fsm.)

M A G Y A R T E T E M R E H Í V Á S !

Irta: MÁTÉ-TÖRÉK GYULA, ny. testőrezredes, Gödöllő A nemzeti és f a j i eszme újjászületett korszakában, amikor

minden nálunknál nagyobb és kisebb nemzet, még saját álla- misággal nem rendelkező nép is az ősi mondáiban szereplő sze- mélyneveket ölti fel, nekünk sem elegendő a puszta névma- gyarosítás, vagy hogy családi nevünkben tükröződjék vissza magyarságunk. Teljes és tökéletes magyarságra kell töreked- nünk. Családi nevünk mellett személyneveinket is ragyogó hit- regevilágunkból, sokezeréves dicső történelmünkből kell merí- tenünk! Evvel kell ivadékainkat, az eljövendő, megszülető,

drága magyar életeket felékesítenünk ország és világ előtt!

Magyarjaim! — Ősi magyar lelkem minden tüzével döröm- bölök magyarságotok öntudatának kapuján! Tetemrehivom

minden önérzetes édesapa és édesanya lelkiismeretét, történel- mi felelősségérzetét, kötelésségtudatát, de minden igaz ma-

gyar lelkészt is, vallásfelekezeti különbség nélkül! - Harcba kürtölöm összes nemzeti és vallási egyesületeinket is, hogy az égetően, sürgősen szükséges fajmagyarság és nemzetibb Ma- gyarország kiépítéséhez, az ősmagyar személynevek felvételé- vel és terjesztésével is járuljanak hozzá! Jól tudom, hogy mil- liószínü magyarságunkban ez még nem minden! De igenis egyike legfeltűnőbb, leggyönyörűbb gyöngyszemeinknek!

Ha személyneveinkben is önmagunk természetes fajiságát éljük, ez emeli nemzetcsaládunk tekintélyét, fokozza faji sajátos- ságunk kötelező életét. Személyneveinkben is különböznünk kell minden más nemzettől! Édes gyermekünkként szeressük, ápoljuk ezeket! Ezzel is erősítsük nemzetünk létét, fennmara- dását, önállóságát, függetlenségét, elpusztíthatatlanságát, örök életét!

Ha kíméletlenül s nem önlegyezgetően, történelmi szemlét tartunk magyar mivoltunk fölött, megállapíthatjuk, hogy ed- digi és jelenlegi magyarságunk nem elegendő; hogy erősen hajlunk idegen szokások maj.Tolására; hogy sok más nemzet öntudatosabban éli önmagát.

Ha elteikéit akaratunk a megerősödés, be kell ismernünk, hogy temérdek a mulasztásunk. A sok, a túlságosan sok, a ha- lálosan sok idegenség kivetkőztetett sajátos, őseredetű magyar egyéniségünkből; elködösítette tisztánlátásunkat, f a j i szent öncéluságunkat! Ezért minden magyar lelkébe kiáltom, rikol- tom: vissza, vissza ősi magyarságunkhoz, örökéletet adó ter- mészetes kútforrásunkhoz! . . .

Az élet legparányibb megnyilatkozásaiban is magyarok, csakis magyarok, kizárólagosan magyarok legyünk! Magyar vérem minden forró csöppjében, csontjaim! velejében, minden idegrostomon át történelmi távolérzéssel érzem, hogy erre ma és a titokzatos jövőben milliószor jobban szükség lesz, mint v a l a h a ! . . . Uj, sokkal magyarabb, minden eddiginél magya- rabb életet kell teremtenünk és élnünk! Ez a történelem kike- rülhetetlen, kemény parancsa!

Lelkünkben sohasem loboghat elég magasan, áldozatosan a honszerelem szent tüze. Ennek határtalannak kell lennie!

Mint roppant öntudatú magyart, mindig valami kimondha- tatlan nemzeti, sőt történelmi büszkeség tölt el hogy a gvö- nyörű ősi magyar GYULA név birtokosa vagyok. Ez egész éle- temen át és egykoron, ha CSABA királyfi seregébe kerülők fel, még kopjafámon is hirdeti magyar mivoltomat!

Nemzeti alapszabályunk:, minden ezután születendő ma- gyarnak, fiúnak és lánynak egyaránt, idegen nyelvekre lefor- díthatatlan, ősmagyar nevet kell adni! Jól jegyezzük meg, hogy a nemzet érdeke mindennél előbbvaló. így például, ha az apa VIKTOR (úgynevezett „családi hagyományból"), ne ne- vezzék az ivadékot is Viktornak, mert ez a latin név nem lehet öntudatos magyar családban u. n. átörökítendő hagyomány!

Nem és nem! . . . A magyar szülőknek gyermekeik nevének ki- választásában is bizonyságot kell tenniök magyarságukról.

Az előkelősködés, a szertelen utánzás szívetmardosó jelen- ségeinek vagyunk tanúi naponként! Szépséges magyar női sze- mélyneveink vannak, melyeket .nem ismernek vagy nem akar- nak használni! ? Mindjobban elharapódzik a magyar nők kö- zött, hogy már eredetileg idegen neveiket franciásítják, ango- losítják, s így előkelőbbnek vélnek látszani. (Pl. Ceciliát Ce- cilenek (Szeszilnek); Elly, Anny, Máry-nek írjáJk és mondják magukat!) Ez aztán a legnagyobb nemzeti öntudatlanság! . . . A mindig mindent jobban tudó felületeseknek, a nem mély, a sekély magyaroknak azt üzenem, hogy igenis nem mindegy, hogy millió és millió magyar a nevében is magyar legyen-e vagy idegen! ? . .. Ez nem lényegtelen külsőség! Ez nagyon is fontos lényeg! . . . Mert magyar nevünk az életünk folyamán ezer-ezer és ezerszer megismétlődben látható és hallható nem- zeti és faji bélyeg.

Legyünk tudatában, hogy területeinknek már négyízibeni, oly örvendetes megnagyobbodásával nem lesz úgy, mint régen volt, nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk! Nemzeti gond- jaink nagy mértékben megnövekedtek már eddig is és még erő- sebben megnövekednek az elkövetkező harcos béke éveiben!

Minden megnagyobbodással magyarabb magyarokká kell mé- lyülnünk és magasodnunk! Nagyobb, öntudatosabb, önma- gunknak élőbb, saját magunkat felmutató magyarságot kell kisugároznunk!

A magyar névnek kimagaslóan fontos, sőt tüntető jelentő- sége van, hol magyarok idegen népi csoportokkal vegyes terü- leten laknak. Széchenyi szavaival mondom,: „Inkább magyar- ként meghalok, mint másként élek!"

Roppant harcos, hősies kiállást kö/etelő korszak követke- zik reánk! Éppen ezért legyünk mindenkor, mindenütt, minden- ben példaadóan magyarok! Csakis magyarok! . . .

Ebben az öntudatos magyar szellemiben boesájtom szárny- ra vékony dongájú, de annál vaskosabb tartalmú, nemizetéb- resztő füzetünket! — Repülje be az egész mindenségünket, a mi külön kis magyar világunkat! Szálljon lélektől-lélekig és gyújtson lángra minden magyart, eltiporhatatlan nemzeti ön- tudatra ! . . .

Ébredj miagyar! Ébredj Magyarország!

Uzttó ¿CHG-; Utolsó- fwítysítyyiít

Elmúlik egyszer minden nap, lepergő gyöngyként, amely váratlan szétszakad, előtted már csak a mélység dübörgő hűvössége verdesi a falakat.

Még egy lépés és aztán összecsuklasz,, de még a perced el nem érkezett, hátranézel s tiszta szemeid csöndben tükrözik vissza az emlékeket:

Kertek és házak fénylenek föl bennük, erdők, utcák, barátok, rokonok

és ellenségek, kikre a haragod lángjai csaptak, ma miár nem lobog, parázsa sincs, kihűlt régen, leverte a távolság, amely mind szélesebb, előtted már a mélységet se látod és levegő az egész életed.

(7)

Esztergár Lajos dr. kultúrpolitikája

II. rész.

Irta: PUSZTAI-POPOVITS JÓZSEF Az irodalom, a zene, a képzőművészet, színház és műked-

velés felkarolása mellett dr. Esztergár Lajos pécsi polgármes- ter nagy súlyt helyez a népművelésre is.

NÉPMÜVELÉS

Az alsó néprétegek kultúrális nívójának emelése érdeké- ben a polgármester a Majorossy Imre utcában

Közművelődési Könyvtárat létesít.

Ez a Közművelődési Könyvtár a pécsi Erzsébet Tudomány- egyetem könyvtárában eddig letétként kezelt városi könyv- gyűjteményből áll miajd. A Közművelődési Könyvtárnak, mely 1942. év elején nyilik meg, jelenleg többezer kötetre rugó könyvállománya van, amely az év folyamán állandóan gyarap- szik majd. A könyvtár vezetésével a polgármester Weöres Sándort, az ismert fiatal költőt bízta meg.

A Közművelődési Könyvtár létesítése ujabb hatalmas lé- pést jelent Pécs város kultúrájának fejlesztése terén. Ugyanis eddig Pécsett csak az Egyetemi Könyvtár állt a nagyközönség rendelkezésére, de ezt a könyvtárt nagyobbrészt csak a város intelligenciája vette igénybe. A munkás és iparos osztály tag- jai kénytelenek voltak a magánkezekben lévő kölcsönkönyvtá- rakat használni, ahol azonban több volt a „divatos" külföldi író, vagy a magyar ponyva-író könyve, mint az igazi magyar irodalmi érték. A polgármester ezt a lélekmérgező munkát most gyors elhatározással megszünteti és

lehetővé teszi a legszegényebb pécsi polgárnak is, hogy olcsón, jó és nivós magyar irodalmi alkotásokat ol-

vasson.

GYAKORLATI TANFOLYAMOK

A népművelés fejlesztése érdekében Esztergár Lajos dr.

polgármester

tizenkilenc gyakorlati tanfolyam megszervezését is felvette programjába.

A gyakorlati tanfolyamokon évi 1600 órában az egészséges, ol- csó főzéstől, az otthoni munkára oktató, egészségügyi képzés nyújtásáig, a kirakatrendezéstől a játékkészítésig minden hasznos ismerethez hozzásegíti a pécsi kisembert.

A gyakorlati tanfolyamok pontos programja a következő:

I. A Népgondozó hivatal keretében: 1. Háztartási tanfo- lyam 300 óra. 2. Kosárfonó tanfolyam (Horthy Miklós kertvá- rosban) 150 óra. 3. Gazdasági tanfolyam, (Horthy Miklós kert- városban) 100 óra.

II. Gyárvárosi iskola keretében: 1. Játékkészítő tanfolyam, (fiú) 200 óra. 2. Játékkészítő tanfolyami (női) 200 óra.

III. Dolgozó Leányok csoportja keretében: 1. Legényegy- leti háztartási tanfolyam 70 óra. 2. Ferences nőnevelési tanfo- lyam 70 óra. 3. Székesegyházi kézimunka tanfolyam 60 óra. 4.

Ágoston utcai kézügyesítő tanfolyam (Ne dobj el semmit!) hatvan óra.

IV. A legényegylet keretében: 1. Könyviteli tanfolyam hatvan óra.

V. A KERMOS keretében: 1. Kirakatrendező tanfolyam 120 óra. 2. Kereskedői tanfolyam, 60 óra.

VI. Hivatásszervezet keretében: 1. Műkedvelő tanfolyam 150 óra. 2. Kézimunka tanfolyam 100 óra. 3. Kedélyképző tanfolyam 50 óra.

VII. Fiume uti iskola keretében: 1. Kézimunka tanfolyam 120 óra. 2. Háztartási tanfolyam 70 óra.

V n i . Makár utcai iskola keretében: 1. Háztartási tanfo- lyam 60 óra.

IX. Istenkuti iskola keretében: 1. Gazdasági tanfolyam hatvan óra.

Valamennyi tanfolyam teljesen díjtalan és azok közül töb- bet az iskolánkivüli népművelési előadásoknak megfelelően szórakoztató módon énekkel, sőt tánccal egybekapcsolva ren-

deznek meg. A tanfolyamok rendezésével és irányításával a polgármester, Vándor Béla ipariskolai tanárt bízta meg.

Ez a gazdag program és az a pedagógiai módszer, amely révén az egyszerű ember játszva és ingyen hasznos dolgokat tanul, példaképül szolgálhat minden vidéki város kulturpoliti- kusának.

AZ IFJÚSÁG

A polgármester kultúrprogramjának legérdekesebb része talán az, amely az ifjúságnak az óvodás gyermektől a középis- kolás diákig — a kultúrális munkába való beállítását célozza, Esztergár Lajos dr. polgármesternek az az elgondolása, s terive, hogy az ifjúság a pécsi Nemzeti Szinházban, vagy va- lamelyik mozihelyiségben magyar mese-délutánokat rendez- zen. Ennek

az a célja, hogy a magyar gyermek már élete hajnalán megismerje és megkedvelje a magyar gyermek-iro-

dalmat.

A terv szerint az 1941—42-es tanévben

20 mese-délutánt rendeznének Pécsett.

Ezek közül tizet a középiskolások és tizet az elemi iskolások rendeznének saját szereplőikkel, saját műsorukkal. A mese- délutánok megszervezésével Hajnal Ernő tanárt bízta meg a polgármester. Az ő szakavatott irányítása mellett a nőzárda leánygimnáziuma már elő is adta a „Hófehérke" című mese- játékot, A mese-délutánok rendezési munkájába a polgármes- ter Kilián Zoltánt is be kívánja kapcsolni. Ezenkívül tervbe- vette a polgármester bábszínház létesítését is.

A jövőben fokozottabb figyelemmel kívánja kisérni a pécsi középiskolások újságjait.

Kulturprogramjának egyik pontja a pécsi középiskolá- sok számára központi ifjúsági lap alapítása.

Ennek az a célja, hogy a fiatal, tehetséges magyar tollforga- tókat már az iskola padjaiban felfedezze és támogassa.

Ezenkivül szónokképző tanfolyamot rendeztet a polgár- mester a diákok részére és kultúrfilmek bemutatásáról is gon- doskodik. Bekapcsolja a polgármester kultúrprogramjába a le- venteintézményt is és a levente szervezet fejlesztése érdekében

leventeházakat építtet.

TESTNEVELÉS

A polgármester elve: egészséges szellemű városban egész- séges testű embereket! Ezért

Pécs város sportéletének gyökeres átszervezését hatá- rozta el a polgármester.

Ugyanis a Pécsett működő amatőr sportegyesületek megfelelő anyagi eszközök hiányában hivatásukat nem tudják teljesíte- ni. A pécsi sportélet fellendítése érdekében a polgármester a város tulajdonát képező

sportstadiont kiván építtetni.

Itt helyet kapnának a testnevelés minden ágában működő at- létikai egyesületek. Pontosan tíz évvel azelőtt, amikor meg- boldogult gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter Pécset járt, már-már úgy látszott, hogy a pécsi sportstadion a megvalósulás stádiumába jut. A minisztert né- pes küldöttség kereste fel, amelyet nagy megértéssel fogadott.

Válaszbeszédében hangoztatta, hogy szükség van az egészséges decentralizációra a sportban, mert az ország sportélete nem támaszkodhat kizárólag Budapestre. Be kell tehát kapcsolni minden eszközzel a vidéki centrumokat, első helyen az egyete- mi városokat, amelyeik amúgy is kultúrális gócpontot reprezen- tálnak. Klebelsberg Kunó grófot váratlan halála megakadá- lyozta abban, hogy Pécsett felépítse az általa is helyeselt és megígért sportstadiont. Most erdélyi ember, dr. Esztergár La- jos vette kezébe a pécsi sportstadion ügyét, amely ha megva-

(8)

lósul Pécs újra a magyar sport déli centruma lesz.

Esztergár Lajos dr. nagyszabású kultúrprogramjának el- olvasása után az ember lelkében önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vájjon a mai nincstelen világban

a pécsi polgármester honnan veszi a pénzt a magyar kultúra támogatására és felkarolására?

A pénz-kérdést a polgármiester a következőképpen oldotta meg:

KÖZMŰVELŐDÉSI ALAP

Mindenekelőtt leült íróasztalához és felszólító leveleket irt Pécs város nagyobb vállalataihoz, pénzintézetek vezetőihez, tehetősebb polgáraihoz, hogy önként ajánljanak fel bizonyos évi összeget a magyar kultúra támogatására. Levelében a pol- gármester maga írta meg, hogy milyen nagy összeg felajánlá- sát várja el az illetőktől. A felszólító levelek várakozáson fe- lüli eredménnyel jártak. Egymásután érkeztek be a válaszle- velek, amelyek arról értesítették a polgármestert, hogy az ál- tala kivánt összegnél is jóval többet kívánnak áldozni a ma- gyar kultúrára.

Ilyen önként vállalt „kultúr-adóból" a polgármester- hez több mint 30.000 pengő érkezett be két hónap le-

forgása alatt.

Ebből az összegből azután a polgármester Közművelődési Ala- pot létesített. A Közművelődési Alapból a magyar kultúra pé- csi apostolai, a magyar művelődés fejlesztői és terjesztői kap-

nak támogatást. / A Közművelődési Alap létrehozása után a polgármester

utasítást adott a városi hivataloknak, hogy a cipőutalványok és egyéb nyomtatványok után -— melyeket a város eddig ingyen bocsátott a közönség rendelkezésére — húsz fillért szedjenek

be. Ezeket a húszi filléreket is a Közművelődési Alap fejleszté- sére fordítják.

Azonban mindez az összeg még mindig nagyon kevés ah- hoz, hogy polgármester nagyszabású kultúrprogramja megva- lósuljon. Éppen ezért dr. Esztergár Lajos

azzal a kéréssel fordult Hóman Bálint vallás- és köz- oktatásügyi miniszterhez, hogy Pécs városát 30.000

pengős kultúrsegélyben részesítse

Eddig még nem érkezett meg a városhoz a kultúszminisz- ter válasza, de minden remény meg van arra, hogy ezt a se- gélyt a város megkapja. Az a város, amelyben Nagy Lajos egyetemet alapított, amelyben Janus Pannonius, Faludy Fe- renc, Szepessy Ignác, Munkácsy Mihály, Zsolnay Vilmos, Mattyasovszky-Zsolnay László dolgozott, amelyben a magyar irodalom kiválóságai mint Surányi Miklós, Babits Mihály, Ko- dolányi János, Babay József, Dénes Gizella, Tatay Sándor, Hol- lóssy Márta, Kolozsvári Grandpierre Emil írogattak; ahol Pé- chi Pilch Dezső és Istokovits Kálmán festettek: ahonnan a ma- gyar színészet legkiválóbbjai kerültek a főváros színpadjaira, mint Mezey Mária, Ladomerszky Margit, Fejes Teri, Páger Antal, Latabár Árpád, Rökk Marika, Patkós Irma, Halasy Ma- rika, Bánky Róbert, Bihari Nándor, Orbán Viola, Szűcs László, és Danis Jenő; amely város Gróf Ödönt, Csaplár Andrást és dr. Abay Nemes Oszkárt adta a magyar sportnak, ez a város megérdemli a támogatást. Megérdemli különösen most, amikor bizonyos oldalról a város magyar jellegét és magyar kultúrá- ját igyekeznek kétségbevonni és kidomborítani. A polgármes- ter kulturprogramja révén Pécs a magyar kultúra déli centru- ma lesz, és a vidéki magyar kultúrvárosok között vezető szere- pet fog majd betölteni.

K I S T Á l i C A

H A T T Y U D A L

Sztojka László novellája

A költő kitárta az ablakot, a hárserdőre látott egyene- sen, az ágakat finoman mozgatta az őszi szél. Kék s rozsda- barna, meg fehér viráglevelek feküdtek a park útjain, a kis szökőkút még a múlt héten abbahagyta a munkát. Az égen szürke felhözónák húzódtak. Kesernyés dió és fojtott virág- szag ülte meg a levegőt.

Felhajtotta a pizsamakábát gallérját. Szép zöld kabát

— húsz évvel ezelőtt nem is mert ilyenre gondolni az ünnepelt mester. Most semmibe vette. Keze a zsebekbe csúszott — az ablaknak dőlt.

— Szabad?

— Tessék!

Vera tüzesen, illatosan, égő-szőkén rohant be. Huszonöt éves lány. Egyik előadóestje után hozzáment és könnyes szem- mel súgta: Ilyen verseket írni... ilyen verseket... meghal az ember a muzsikálói... minden verssor egy-egy opera .. .

'•óta sokszor jön. Színház. Vacsora. Séták. A lány már bliiz- ban állt, haját igazgatta, odajött az ablakhoz. m

— Este lesz, édes.

— Este — bólintott a költő. Már hamar esteledik. Becsuk- ta az ablakot. A rökamiéra dobta magát. A lány odaült, aláza- tosan, kedvesen, mint egy kis galamb és kezébe vette kezét.

Behunyta a szemét — 25 éves lány. A két kis kéz erősen szorította kezét. Ránézett. Persze, még érdekes vagyok, egy halkuló művész, gúnyos tekintet s fehér haj, a törzs egyenes...

de... de este lesz ... Magához húzta a lányt. A selyemblúzon át húsát érezte, a feszes, üde, melleket, a puha nyakat, a hát ingerlően telt vonalát. Vera sóhajtott s odasimult mellé, szok- nyácskája, mint harangvirág felrepült. Barna, telt combja, a szürke harisnya felett a nyárra emlékeztetett — az illanó, bol- dog, barna nyárra. Vera pihegve mellére bújt és nedves ajkait nyújtotta. ' , "<

Megcsókolta és megsimogatta.

— A könnyes n-isr a legújabb versed . . édes .. szinte fé-

lek olvasni, rágondolni... olyan mély... mintha egy sötét, örvénylő tengerbe zuhannék ... s mindenütt köztük zokogná- nak ... Fá) ez a vers! Fáj!

A költő mosolygott:

— Örvénylő mélység ... Emésztő mélység ... A nyár mál- naízű és olyanszerü, mint a friss lánykacaj ... Félmeztelenül járni a dombokon és beszívni a búzamezők fényét! . . . Egy hajnali pillanat többet ér ... ah . . . Te nem ismertél engem . ..

Amikor húszéves voltam . . .

A költő hangja rekedtté vált:

— Hát akkor én keserű, dacos, vad dalokat írtam! Az em- berért! Egészebb világért!... Éheztem, fáztam, árva voltam...

kiközösítettek... Lázadó!... Multak az évek... Halk lettem és fáradt, a lázadóból elmúlást daloló hárfás lett... Ez kel- lett, úgy látszik ... A fogatlanság ... Két színdarab ... Villám van és zöld pizsamám... amikor . .. amikor húszéves voltam...

lázadó költő .. a sétatéri árokban háltam egész nyáron át...

Az ... az volt... az igazi...

Az ősz fej hátrahanyatlott, az ünnepelt írómester oldalt fordította arcát. Keze már nem becézte-óvta a kemény mellecs- kéket. A vörös, pernye illatú semmibe nézett, ahol egy éhes kis költő égett halálra ...

Ugy behunyt szemmel mondta:

— Haza kell menned, Vera-baba. Este lesz ... Hideg . ..

Mind hidegebb ...

„EMKE" drogéria

KOLOZSVÁR, F Ő T É R Illatszerek, vegyszerek, toilette és f é n y k é p é s z e t i c i k k e k n a g y r a k t á r a .

(9)

BUDAPESTI LEVÉL

Amit az erdélyiek nem értenek meg Budapesten

Felöl kell vizsgálni az összes bndapesti utca és tér elnevezéseket Lehet azt is mondani, nem nagy dolog az egész, kár így

felfúni, akármint tekintjük, mindenesetre bosszantó, sokszor okoz kellemetlenségeket, idegenforgalmi és pedagógiai szem- pontból pedig egyenesen célt tévesztő. Megérkezik például az ember, a vidéki vagy külföldi idegen Budapestre, a keleti pá- lyaudvarra, kijön a Baross-térre, na, gondolja magában, neki a Baross-utcába kell mennie, hát itt van az is, valamelyik tér- ből nyíló utca, nem nagy fáradság, s csak azután sül ki, hogy a Baross-utca bizony elég messze van, egy-két kilométert kel.

lett megtenni, amíg az utas kitűzött céljához ért. Már ezen az útján mindjárt szembe tűnik, hogy az utcák nevei milyen fur- csa sorrendben követik egymást: a Légszesz-utca ósdi, idejét múlt neve után egyik legnagyobb költőnk: Berzsenyi nevét hallja a Kenyérmező-utcaj közvetlen szomszédságában, de hogy miköze van Berzsenyinek Kenyérmezőhöz, azt ép úgy nem tud- ja, mint azt, hogy miért nem a Kinizsi-utcán megy itt tovább s miért kerül a Luther-utcába, onnan meg rögtön az Aggteleki- utcába? Kinizsiről aztán eszébe jut Mátyás király, Szilágyi Mihály, Kemény Simon, Magyar Bálint, keresi, hogy hol van nak az ő utcáik, de sehol tee kapja. Máty|is-utca és tér is van, jellemzően a névadó tanács folytán megismétlődő bőkezűségé- re, ami viszont kevés ötletre vall, de még mindig nem tudja, hogy ezt az utcát és a teret vájjon a mátyás madárról, vagy a; téren levő kocsmáról nevezték-e el, mert Mátyás királyt még se szoktuk csak úgy per Mátyás emlegetni. Aztán persze, hogy a Mátyás-utca sem ott van, ahol a 'tér, hanem valahol máshol, a IX. kerületben. Ezzel az érthetetlen furcsasággal is mindegy- re találkozik' szegény idegen, hiába keresi a teret ott, ahol az utca van, kilométereket kell járnia, amíg egyiket a másik után megkapja. (Vájjon nem a BSZKRT. élelmessége avatkozik bc ilyenkor tanácsaival?)

Annyiszor hallotta a Pestre érkező jámbor idegen dicsérni az újonnan emelt Rákóczi szobor szépségeit, hogy elmegy meg- nézni. Ugy is dolga van a Rákóczi úton. A szobor, persze, hogy nincs ott, hanem a Kossuth Lajos téren van, a parlament előtt, no de azért viszont nem haragszik, mert, nagy rebelis révén, örül, hogy a halhatatlan fejedelem ilyen előkelő helyre s ilyen jó társaságba került. Kossuth, Andrássy és Tisza környezete- ben. Csak azt nemi érti viszont, hogy aikkor mire való a Rá- kóczi tér? Az Apponyi téren viszont azon gondolkozik, hogy Verbőczi uramnak nem volt még utcája, amikor a szobrát ide kegyeskedtek S hogy épen ide kellett helyezni a Pázmány szob- ra mellé? Pázmánynak viszont még nem volt tere, amikor ide örökítették, vagy igen kicsinek találták a Pázmány teret az ő nagyságához? Elég az hozzá, hogy ezekkel a szobrokkal se tud tisztába jönni az ember, hogy melyik mért van ott, ahol van, de hogy furcsa és különös ez az egész elrendezés, s hogy sok felesleges fáradtságot és bosszankodást okoz az idegennek, az már szent igaz. Az Erzsébet szobor, természetes, hogy nem az Erzsébet téren van, Bem apónak a Pá'lfy téren kell keresnie a szobrát, az új Kölcsey szobor a Batthyány téren van, az igaz, hogy Batthyányi elől ezzel nem vette el a helyet —• jelenleg — mert Batthyánynak nincs szobra, örök mécses pedig másfelé, a kivégzés helyén hirdeti örök emlékét. S itt mindjárt a bölcs előrelátás is előre veti a fényét, minek is szobor Batthyányi- nak, sohase is lesz neki szobra, ha eddig nemi jutott senkinek eszébe, nyugodtan odatehetjük a Kölcsey szobrát, s ha téved- tünk, tíz év múlva mégis szobrot öntenének az első magyar kormányelnöknek, akkor ott a Kölcsey-utca tegyék oda. A Vértanuk terénél látja, hogy ott a Vécsey, Aulich-utca, keresi a 13 aradi vértanú többijének is az utcáit, de hol, merre ke- resse, itt a közelben csak kettő van még, a többi, aki tudja merre? Még kiderülne, hogy egyik-másikuk kimaradt a név- sorból. Pedig náluk mennyivel ismeretlenebb nevek lettek hal- hatatlanokká a pesti utcák dsungeljében. No dg nem baj, itt a Curia mellett van, épen a Curia-utcában van dolgom:. Szegény

vidéki, a Curia-utca nem a Curia mellett van, hanem messze bent a belvárosban, hogy miért, azt persze nem tudhatja, talán ott volt a régi Curia? De akkor miért nem nevezik el Régi Cu- ria-utcának? Népi baj, itt az unitárius negyed, készül az illető a Dávid Ferenc-utcába, ott reméli a templom mellett. Hát uramfia, kiderül, hogy Dávid Ferencnek, az egyetlen magyar vallásalapítónak, akinek a hitet ma húszmilliónál több ember követi, akinek a nevét az egész világon ismerik' s mi is büszkén emlegetjük, mint a vallási és lelkiismereti szabadság hősét, még utcája sem volt Budapesten egész a legutóbbi időkig, a most is egy új villanegyedbe tették a nagy mártír utcáját, egy kis mellékutcába, ahol a madár is ritkán jár. De Dávid azért megtisztelve érezheti miagát, mert a vallási és lelkiismereti szabadságot az egész világot megelőzően, törvénybe iktató ma- gyar fejedelem-királynak, János Zsigmondnak, még egy ekko- rácska hely se jutott Magyarország fővárosában. Calvinnak, a másik nagy reformátornak, utcája és tere is van, nem is ez a baj, ki se sajnálja, de kérdem, vájjon hány benszülött pesti tudja például, hogy hol a Calvin-utca ?

ÉS így tovább. Arany János szobra nem messze van az Akadémiától, ott van a Széchenyi szobra isi, de viszont, ha ott a Széchenyi szobra és a Széchenyi által kezdeményezett, építte- tett, s róla elnevezett Széchenyi-Lánchíd, akkor miért hívják a teret Ferencz József térnek, a Ferencz József hídfőnél levő te- ret pedig egész másként hívják, miért ne lehetett volna, vagy akár miért ne lehetne az a Ferencz József tér? Széchenyi azon- ban s miatta mi se panaszolhatunk, mert róla van utca, rak- part, mellékút elnevezve, ép úgy mintahogy van Eötvös utca, tár és van br. Eötvös-út is. Rendben van, hogy ez utóbbi a fi- zikusról van elnevezve, amit bizonyit, hogy a csillagvizsgáló mellett van, de azért, am/i sok az sok, egynek-egy nek ennyi jut, másnak semmi. Az ilyen esetben pedig, amikor két Eötvösről van szó, mert a harmadikat megint másként kellene jelölni, ki kell tenni minden esetben a keresztnevet például. Amit e so- rok írója még sohasem hallott s így nem tud róla, hogy hiva- talosan az volna a neve.

És itt jut eszeimbe, hogy az utca, út, útja elnevezéseknél sincsen határozott rendszer. Árpádról (nekem mindig a Feje- delem jut eszembe) van utca elnevezVC, de van Árpád fejede- lclml útja is. Horthy Miklósról is van út elnevezve, de az nem útja, amiben tudnék némi történeti megkülönböztetést tenni, de viszont a nyelv és a gyakorlati élet nem mindig türi el ezt a megkülönböztetést, no meg a többi elnevezésnél, például Mária királyné útjánál már megkülönböztetést se tudunk ten- ni s Zsigmond király út mindenesetre van olyan jó név, mint a Zsigmond király útja. Egyes utcákat erdélyi, bánáti, felvidéki névvel illettek. S itt megint szembeötlően furcsa nyelvi rend- szertelenséggel találkozunk. Amíg Deés utca, Kovászna-utca, Nagyszeben-utca Beregszász-utca nevet adtak egyik- másik utcának, addig a többit Nagyszombati-utcának, Ditrói- utcának, Brassói-útnak, Erdélyi-utcának hívják. Aztán ilyen formán vannak csoportosítva: Háromszék-utca, mellette Nagy- szalonta-utca, mellette Beregszász-tér. Kissé zavaró topográ- fiái elrendezés. Amiből olyan humor is adódik, hogy Ugrón Gábor-utcája a Bakony-utca mellett van. Jó, hogy nemi a Ba- konyban.

Van egy pár szép, romantikus, nyelvileg és esztétikailag is jól hangzó, kedves utcanevünk, de viszont néhány szép régi utcanevet még az emlékezetünkből is kitörültek a leg- utolsó időkben. Ezzel szemben olyan köznapi neveket hagy- tak meg nem egy példányban, mint teszem, Mázsa-utca és Mázsa-tér, aztán véleményem szerint a kegyelet sem őrizheti világ végéig az ilyen elporladt neveket, mint például Laufe- nauer, sőt teszem, a Romhach név iránti kegyeletnek is le- het már más módot találni, amire példa is van. Aztán su-

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :