Objektivitás, szubjektivitás és '56 emlékezete

(1)

Objektivitás, szubjektivitás és '56 emlékezete

Egy elemzés elméleti dilemmái

Prológus

„A történelem különféle perspektívákból tekinthető, a történelem változása a történelemről tett kijelentéseket is megváltoztatja"1 - írja Reinhardt Koselleck. A témám fókuszpontjául vá- lasztott '56-os forradalom és szabadságharc utóéletének elemzési dilemmái különösen igazol- ják ennek a tézisnek a létjogosultságát. Ugyanakkor '56-ról elemzést írni nem könnyű; még

akkor sem, ha nem konkrétan az eseménytörténet vagy a forradalom - sok szerző által alapo- san megírt - nézőpontjai állnak középpontban, hanem a forradalom utóéletének emlékezeti dimenziói. Bár a téma eddig megjelent irodalma rendkívül szerteágazó - különösen az ötven- éves jubileumra megjelent munkák mennyiségét alapul véve - , nem is ez okozza a kutatónak a fejtörést, nem annak a pontnak, annak az eseménynek vagy folyamatnak a megtalálása, melyet még homály fed, és érdemes foglalkozni vele. A legfőbb nehézséget - szerintem - a forradalom megítélésének - mai napig is jelen lévő - „kényes volta" jelenti. így az én olvasa- tomban - a jelen esszé problematikájának gócpontjaként - az elemzési dilemmák az emléke- zeti szubjektivitás és a historikus objektivitásra törekvő szándékai között feszülnek.

Igazat kell adnom Charles Gatinak abban, hogy ötven évvel később sokkal részletesebb történetet tudunk elmesélni, melyben - ahogy ő fogalmaz - „nem sérül a magyar hősies- ségről és a szovjet brutalitásról szóló legenda".2 Azonban - mind a történeti munkák in- terpretációja, mind a forrásanyag elemzése kapcsán - az az attitűd, melynek alapja a 'magyar nép heroikus küzdelme, amit a világ minden táján csodálattal szemléltek', rányomja bélyegét a társadalom elemzésére, előrevetítve a történetírói objektivitás dilemmáját, melyet Reinhart Koselleck a „pártosság kényszere"3 terminussal illet.

Érdekes kérdés, hogy egy ilyen „mítosz", mint '56 kérdésében hogy lehet megőrizni a pártatlanság „illúzióját". Egyáltalán ahhoz, hogy a forradalom utóéletének társadalmi elemzésével foglalkozhassunk, milyen objektivitásra van szükségünk, vagy létezik-e egyféle objektivitás? Egyáltalán megőrizhető a mítosz egy történeti elemzésben, különösen, ha el- fogadjuk Gabriell Rockhill azon állítását, miszerint „a radikális historicizmus elpusztítja a mítoszokba vetett hitet".4 Ehhez Jan Assmann A kulturális emlékezet című munkája szol-

1 Koselleck, Reinhart: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Ford. Hidas Zoltán-Szabó Már- ton. Budapest, 2003. 201.

2 Gati, Charles: Vesztett illúziók - Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom.

Ford. Makovecz Benjamin. Budapest, 2006.11.

3 Koselleck: Elmúlt jövő, 224.

4 Rockhill, Gabriell: For a New Logic of History: A Metaphilosophical Critique of Contemporary Philosophic Practice. Elhangzott az ELTE Atelier TÁMOP vendégprofesszori pályázat előadássoro- zatán, 2010. november 3.

AETAS 27. évf. 2012. 2. szám 1 3 5

(2)

gáltat lehetséges kiutat, mely az elemzést kiegészíti az emlékezeti dimenzióval. Assmann szerint „ahogy az emlékezőképesség művészete hozzátartozik a tanuláshoz, úgy tartozik hozzá az emlékezés kultúrája a tervezéshez és reménykedéshez, vagyis a társadalom értelmi és időbeli szemhatárának kialakulásához".5 Azonban ahhoz, hogy emlékezeti köntösbe bur- koltan történeti interpretációt adhassunk, Koselleck kifejezésével élve egy személyben mű- vészként és morális törvénykezőként teremtő hivatást gyakoroljunk,6 érdemes végiggon- dolni, hogy milyen tényezők befolyásolják a múlt megítélését. Amikor arra keresem a vála- szokat, hogy az '56-os forradalom résztvevői milyen indíttatásból döntöttek úgy, hogy „fegy- vert ragadnak", vagy hogy a „vesztett illúziókat" követően az emigrációt választották, nem szabad figyelmen kívül hagynom azokat a teoretikus szempontokat, melyek végeredmény- ben a személyes - és a kollektív - emlékezetet szembeállítják a történetírói objektivitással, ami magában foglalja a jelenkori társadalmi kontextusban „megírható történet" dilemmáját.

Tér, idő és társadalom rendjeinek teoretikus keretei

Ahhoz, hogy az objektivitás és szubjektivitás közti hasadékot megpróbáljam áthidalni, el- sőként kísérletet kell tennem a téma komplexitásának érzékeltetésére. Az emlékezeti di- menzió feltárásakor nem csupán arra kell fókuszálni, hogy a forrásként meghatározott

„emlékezők" mit és hogyan láttak, s ezt átszűrni a historikus kritikai elemzésén.7 Érdemes tisztázni, hogy az elemzésünk hányféle nézőpontot kell figyelembe vegyen. Vajon érdemes megvizsgálni a tanulmányozni kívánt korszak eszmeáramlatait? Vagy az események előz- ményeit, megpróbálva fellelni az okokat, melyek befolyásolhatják az emlékezet alakulását?

Érdemes-e a történeti munkákat külön vizsgálni? És hogy még szélesebb kérdéseket is érintsünk, adott esetben „mit kezdjünk a történész leveleivel, kiadatlan munkáival, anyag- gyűjtésével, vagy mondjuk, saját korával és annak társadalmi-eszmei kontextusával?"8 -

teszi fel a kérdést Erős V i l m o s is Mit jelent a történetírás-történet, és miért írunk ilyet?

című tanulmányában, s választ is ad, amikor azt írja, hogy a historiográfia esetében „nem egyszerű leíró - és így nem is minden esetben történeti hanem normatív stúdiumról is szó van. Azaz a historiográfia írójának valamiféle általános elmélettel, koncepcióval, teóriá- val (nem feltétlenül értékkel) is rendelkeznie kell ahhoz, hogy vázolni tudja a fejlődés fő vonalait. Ilyen koncepcióval azonban minden történésznek rendelkeznie kell, s a historiog- ráfia azért is szükséges, hogy tudatosítsa a történészben saját pozíciójának előfeltevéseit, rivális elméleteit és perspektíváit, s ezzel igazán történetivé és reflektálttá tegye azt."?

Ennek a koncepciónak a kialakításához nyújt segítséget Gabriell Rockhill azon hármas felosztása, mely a történeti tárgyú elemzéseket kronológiai, földrajzi és társadalmi dimen- ziók mentén különíti el,10 jelezve ezek egymásra hatását, melyet Koselleck idézett munká- jában úgy definiál, hogy „hely, idő és személy beépül minden szerző művébe".11 A követke-

5 Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Ford. Hidas Zoltán. Budapest, 1999. 31.

7 Ezen gondolat kritikája azon a Koselleck-i elképzelésen nyugszik, hogy a „pártosság" kiküszöbölése érdekében az objektivitás kritériuma a kettős struktúra - a források fellelése és az elemző perspek- tívája - közti szakadék egymáshoz való közelítése. Erről bővebben lásd: Koselleck: Elmúlt jövő, 201-237.

8 Erős Vilmos: Mit jelent a történetírás-történet, és miért írunk ilyet? Aetas, 15. évf. (2000) 4. sz.

117-121. http://www.aetas.hu/2000_4/2000-4-15.htm 9 Erős: Mit jelent a történetírás-történet, i. m.

10 Rockhill: For a New Logic ofHistory, i. m.

(3)

Elmélet és módszer zőkben ezt a hármas felosztást veszem alapul, hogy megpróbáljam megragadni az elemzés dilemmáinak elméleti kereteit, s a különböző dimenziók részekre bontásával megkísérel- jem a téma egységének kialakítását.

Az első prizma, a geográfiai dimenzió vizsgálata, melynek fontosságát Michel de Cer- teau úgy fogalmazza meg, hogy „a kutatást körülhatároló hely meghatározza a lehetséges és a lehetetlen egyfajta összekapcsolódását. Ha csak mint »mondást« tekintenénk, azzal újra beemelnénk a történelembe a legendát, vagyis egy nem-hellyel vagy képzelt hellyel helyet- tesítenénk a diskurzus és egy társadalmi hely egymáshoz illeszkedését."12 Ez jelenti azt a ki- indulópontot, mely a bevezetőben megfogalmazott mítosz dilemmáját az objektív törté- netmesélés felé irányítja.

Ennél is jobban fókuszál a hely fontosságára Nicolas Verdier azon felvetése, hogy vajon a földrajzi térkép mennyiben változtatta meg a világról alkotott képünket. Ezen elgondolás fókuszában az áll, hogy a térképeken keresztül a világ leírhatóvá válik.13 Ennek lehetséges diszciplínája a történeti földrajzi megközelítés, melyről Roger Burnet ezt írja: „...a történeti földrajz múltbeli helyzetek földrajzi megközelítését jelenti. Megpróbálja rekonstruálni, áb- rázolni és értelmezni a már letűnt földrajzi rendszereket és alakzatokat, elsősorban azért, hogy meghatározott történelmi jelenségek környezetét leírhassa."1'' Arra azonban az elem- zési dimenziók számbavételekor érdemes különös hangsúlyt fektetni, hogy a történeti föld- rajz, vagy ahogy Alain Musset fogalmaz, a „hosszú időtartam földrajza" nem csupán a terü- leti lehatárolásban nyújt segítséget. „A történeti földrajz [...] manapság a geopolitikai kép- zeteket vizsgáló kutatások jelentősége miatt újra fellendülőben van."15 Ennek megfelelően az elmesélt történet objektivitását nagyban befolyásolja a történet mesélőjének - és itt mindegy, hogy primer források felhasználása vagy más történészek elemzései jelentik az alapegységet - „földrajzi helyzete". Ennek értelmében '56 tárgyalásakor egyrészt érdemes külön figyelmet szentelni a primer források (szövegek, visszaemlékezések) keletkezésének helyére, másrészt a történeti munkák földrajzi-társadalmi közegére.

A tér struktúrájának további - lehetséges - elemzését jelenti Bemard Lepetit Tér és történelem című tanulmánya, melyben a teret kettős státusszal ruházza fel. Ez alapján „a tér először is tetszés szerint hol magyarázó tényező, hol függő változó: a társadalmi struk- túrákban bekövetkező változás a terület újfajta szerveződését vonja maga után."16 „A funk- cionalizmus azonban forrásként is szerepel. A városok alaprajza, a földek alapja, az útvona- lak, mindez együttesen - Fernand Braudel kifejezésével élve - »alvó változóértékeket« hoz létre. Ezek a változóértékek, mint valami időkonzervek a mai megfigyelő számára a tegnap szerveződési formáit teszik olvashatóvá."1? Ez jelenti elemzésünk alapját, lévén - ahogy Lepetit is megállapítja - a tér az idő minden pillanatában szilárd. Ugyanakkor - és ezt ő is

12 Certeau, Michel de: A történeti művelet. In.: Az Annales. Szerk. Benda Gyula - Szekeres András.

Budapest, 2007.477.

•3 Verdier, Nicolas: Géographicité: une importation difficile de l'historicité en géographie (Geogra- ficitás: a történetiség egy problematikus átvétele a földrajztudományban). Elhangzott az ELTE Atelier Magyar-Francia Műhely előadásán, 2010. október 11.

Idézi: Musset, Alain: Történeti földrajz: történeti tudomány? In: Tér és történelem. Szerk. Benda Gyula - Szekeres András. Budapest, 2002.39-40.

•s Musset: Történeti földrajz, 50.

16 Lepetit, Bemard: Tér és történelem. In: Tér és történelem. Szerk. Benda Gyula - Szekeres András.

Budapest, 2002. 70.

•7 Lepetit: Tér és történelem, 2002. 70.

137

(4)

kiemeli - az időbeliségek, amelyeknek a területi egységek nyomát viselik, nem összehason- líthatók.18 Ez vezet át a következő, az idő dimenziójának problematikájához.

A második prizmát jelentő temporális síkhoz François Hartog nyújt útmutatást, amikor arról ír, hogy a történetiség rendjei olyan nehezen körülhatárolható rendszerek, melyek a múltat, jelent és jövőt artikulálják egy adott társadalom számára. Ahogy a térnél elmond- ható volt, hogy az idő minden pillanatában szilárd, úgy a temporális dimenzió esetében is megállapítható, hogy „egy társadalom időhöz fűződő viszonya [...] nem nagyon vitatható. A rend19 [ordre] kifejezés egyszerre idézi fel a dolgok egymásutániságát és a kényszert."20 Ez a kényszer, mely az időrend linearitását biztosítja, melyről Koselleck úgy ír, hogy „egy tör- ténet, ha egyszer elmúlt, ugyan mozdíthatatlan, ám a történészek múltba vetett pillantása a mindenkori kiindulópont szerint megtörik, mintha valami kaleidoszkópba tekintenének."21

Ebből az időrendből következtetve vezeti be Hartog a „történetiség rendje" fogalmát, mely szűkebb értelemben úgy értelmezhető, „hogyan kezeli egy társadalom a múltját, és mint mond róla. Tágabb értelemben a történetiség rendje arra szolgált, hogy jelölje az »emberi közösség öntudatának módozatait«. Lévi-Strauss szavaival élve azt tehát, hogyan »reagál«

a »történetiség« egy bizonyos »fokára«, amely azonos minden társadalom esetében."22

Felmerül a kérdés, „hogyan lehet viszonyulni a múlthoz, múltakhoz, és - talán még in- kább - a jövőhöz? Anélkül, hogy megfeledkeznénk a jelenről, vagy - épp ellenkezőleg - anélkül, hogy belefeledkeznénk."23 A kérdésnek külön nyomatékot ad Koselleck azon meg- állapítása, hogy a „jövő és a múlt történetét - a »régi történelmet« - a ma vágyai, tervei és kérdései határozzák meg. Minden egyes történet ismeretelméleti középpontja a kortársak tapasztalati tere."24

Az idődimenzió elemzéséhez ad útmutatást Gabriell Rockhill, amikor azt mondja, hogy a történelemnek nincs eleje és nincs vége, csak időbeni pillanatai vannak. Ezek a pillanatok nyomokat hagynak, és a történész feladata ezen nyomok fellelése.25 Ezek a nyomok az idő- ben létrejött „szakadékok" mentén lelhetők fel, melyek adott társadalom számára meghatá- rozó jelentőséggel bírnak. Ez viszi tovább gondolatmenetünket a harmadik, társadalmi di- menzió vizsgálatához.

A harmadik prizma elemzésében a kiindulópontot Michel de Certeau adja, amikor azt mondja, hogy „mielőtt tudnánk, hogy mit mond ki a történelem egy társadalomról, azt kell elemezni, hogy az miként működik benne";26 „a történelem teljes egészében a nyelvnek a' (társadalmi) testhez való viszonyával határozódik meg, így tehát azokkal a határokkal is, amelyeket a test szab meg, akár annak a sajátos helynek megfelelően, ahonnan beszélünk, akár egy olyan más tárgy (múlt, halál) szerint, amiről beszélünk".27

18 Lepetit: Tér és történelem, 2002.72.

'9 A hartogi terminológia rend fogalma ebben az esetben az időrendet jelzi.

20 Hartog, François: A történetiség rendjei. Ford.: Lakatos Ágnes. Budapest, 2006.14.

21 Koselleck: Elmúltjövő, 213.

22 Hartog: A történetiség rendjei, 20.

2s Rockhill, Gabriell: The Historicization of Knowledge in the Long ígth Century: Rival Accounts and Explanations. Elhangzott az ELTE Atelier TÁMOP vendégprofesszori pályázat előadássoroza- tán, 2010. november 8.

26 Certeau: A történeti müvelet, 476.

Certeau: A történeti művelet, 477.

(5)

Elmélet és módszer A társadalmi dimenzió vizsgálatához Gabriell Rockhill nyújt még egy teoretikus néző- pontot, mikor Cornelius Castoriadis gondolatai mentén próbálja a társadalmi dimenziót vizsgálat alá venni s kiegészíteni az emlékezet (teret és időt is egyaránt magába foglaló) manifesztumával. Castoriadis úgy fogalmaz, hogy a társadalom története, az általunk is- mert valóság egy kollektív társadalmi alkotás a káosz felett.28 Ehhez kapcsolódva írja Mi- chel de Certeau, hogy „megszűnik az az alternatíva, amely a történelmet vagy egy egyén (a szerző, a maga saját filozófiája stb.) vagy egy általános alany (az idő, a társadalom stb.) al- kotásának tekintené".29

Témánkra vonatkoztatva ebből következően a hidegháború egy ideologikus alkotás, a nyugati világ teremtette mítosz, és a bipoláris világ sem más, mint egy ideológiai vízió.30

Ebből a nézőpontból a szocializmus és a keleti blokk, illetve a kapitalizmus és a nyugati vi- lág közt a különbséget a társadalmi képzelet alkotta jelentés (social imaginary signifi- cance) jelenti.31 Ez a jelentés visz tovább bennünket az emlékezeti dimenziók irányába, amiről Hartog azt állítja, hogy „az emlékezet lett a legtöbb dolgot magába olvasztó kifeje- zés, metatörténeti kategória, néhol teológiai felhangokkal".32

Az objektivitás és szubjektivitás alkalmazásának dimenziói

Az „esettanulmányként" is megjeleníthető '56-os forradalom tárgyalásakor az emlékezet és a historiográfiai objektivitás szembenállásának első prizmáját s ezzel együtt a dilemmát az eltérő háttérrel rendelkező történeti munkák alkotják. Koselleck hívja fel figyelmünket, hogy „a múltat többé nem szóbeli vagy írásbeli hagyományozással tartjuk emlékezetben, hanem kritikailag rekonstruáljuk".33 Azaz már a Magyarországon megjelent elemzések mö- gött is különféle felfogások, nézetek és ideológiák húzódnak meg arra vonatkozóan, milyen indíttatásból és milyen gyökerekből táplálkozva bontakozott ki a magyar forradalom és szabadságharc. Ahogy M. Kiss Sándor könyvében olvasható: „Vannak történészek, akik a történeti folyamatokat a politikai változások tükrében szemlélik, míg mások a társadalom- ban lezajló látens folyamatok vizsgálatát helyezik előtérbe, amelyek nem mindig esnek egybe a politikában megmutatkozó látványos, időnként robbanásszerű változásokkal."34 Tár- sadalomtudományi indíttatásból - mintegy elméleti síkon mozogva - e tézisből kiindulva kísérletet tehetünk egy szélesebb spektrumon mozgó, társadalmi-politikai folyamatokat szintetizáló elemzésre. Látókörünk kibővítéséhez - mely túlmutat a történetírói szerepen - Victor Turner A rituális folyamat című munkájának communitas elgondolása nyújt(hat) lehetséges mankót. Turner a társadalmi közösségek definíciójában azt mondja, hogy a

28 Castoriadis, Cornelius: The Imaginary Institution of Society. Trans. Kathleen Blarney. Cambridge, MA, 1998. Idézi: Rockhill, Gabriell: The Imaginary and the Social-Historical: An Introduction to Cornelius Castoriadis'Historical Ontology. Elhangzott az ELTE Atelier TÁMOP vendégprofesszo- ri pályázat előadássorozatán, 2010. november 2.

Certeau: A történeti művelet, 471.

3° Rockhill, Gabriell: Marxist Historiography in the 'Era of Globalization': Toward A New End of History? Elhangzott az ELTE Atelier TÁMOP vendégprofesszori pályázat előadássorozatán, 2010.

november 8.

3» Rockhill: The Imaginary and the Social-Historical, i. m.

34 M. Kiss Sándor: Utak '56-hoz, utak '56 után. Budapest, 2006.48.

139

(6)

communitas35 az, „ahol az idő nyomásának kitéve az egzisztenciális communitast36 az erő- források mozgósításának és megszervezésének szükségessége, illetve az e célokat követő csoport tagjai közötti ellenőrzés nélkülözhetetlensége tartós társadalommá szervezi a kö- zösséget".37 Ezen értelmezés abba az irányba mutat, hogy a „körülmények"38 determinálták az '56-os események különféle társadalmi rétegeket megmozdító folyamatait. Ezzel szemben az ellentétes pólust Kissinger Diplomácia című munkájának vonatkozó fejezete jelenti, melyben a szerző úgy fogalmaz, hogy a „magyarok eleve kudarcra ítélt szovjetellenes küz- delme az orosz imperializmus, a szovjet ideológia és a heves magyar nacionalizmus gyúlé- kony robbanóelegyének volt a végterméke. Bizonyos értelemben Magyarország is annak az orosz expanzionizmusnak volt az egyik áldozata, amely Nagy Péter uralkodása óta szünet nélkül folytatódott."39 Ebben a gondolatban, mely a nemzetközi kapcsolatok kontextusában értelmezi az általunk vizsgált eseményt, nem jelenik meg az érintett társadalom szerepe a forradalom okainak feltárásában. A fenti példák magyar és amerikai „nézőpontja között fé- lúton" John Lukacs úgy fogalmaz, hogy az '50-es évek közepére a hidegháború a végét jár- ta. Az oroszok gondjait Nyugaton nem értették eléggé, az Egyesült Államokban kimondot- tan félremagyarázták. A kommunizmus folyamatosan hígult, s ez vezetett végül az '50-es évek forradalmaihoz, melyek közül - köszönhetően a magyar társadalom „kitartó ellenállá- sának" - a magyarországi események váltak az egyik leghosszabban tartó válsággá.40

Mindezzel együtt, következően a különféle történeti elemzésekből, '56 megítélését ille- tően is ellentétes nézőpontok jelennek meg a különféle történeti munkákban. Két szélsősé- ges példán érzékeltetve: Kissinger azt írta, hogy az amerikai külpolitika más utat is választ- hatott volna, ami megváltoztathatta volna a magyarországi eseményeket és ezzel a hideg- háború további menetét; Borhi László szerint azonban Kelet-Közép-Európa sorsa nem az Egyesült Államok, sokkal inkább a Szovjetunió kezében volt.41

Összességében elmondható, hogy a forrásokat feldolgozó és azokat elemző történeti munkák felhasználásakor sem hagyhatjuk figyelmen kívül az emlékezet Maurice Halb- wachs által megfogalmazott tételét, mely szerint az emlékezet a szocializálódás folyamán tapad az emberhez.42 Ennek értelmében kétségessé válik, hogy az '56-os forradalom és sza- badságharc társadalmi elemzése során a szakirodalmi munkák a korabeli társadalmi moti- vációk mentén fogalmazzák-e meg elemzésük téziseit, vagy a történetíró személy viselkedé- se - akár nem is tudatosan, csupán társadalmi beidegződések révén - módosul-e oly módon, hogy megfeleljen saját világképének és a társadalom vele szemben támasztott elvárásainak.

35 A rituális folyamatban a communitas egy tágabban értelmezhető, több részre bontható közösségi identitást takar, esszémben - '56-ra leképezve - ez a turneri normatív communitas fogalmát fedi le.

36 Az egzisztenciális vagy spontán communitas nagyjából megfelel annak, amit a hippik happening- nek hívnak, és amire William Blake azt mondta volna, hogy „elszálló, szárnyaló pillanat" vagy ké- sőbb, „egymás bűneinek kölcsönös megbocsátása". Bővebben lásd: Turner, Victor: A rituális fo- lyamat. Budapest, 2002.146.

37 Turner: A rituális folyamat, 146.

38 A körülmények meghatározását itt a társadalmat mozgató és az események gyújtópontjául szolgáló politikai és civil események együttese értelemben használom.

39 Kissinger, Henry: Diplomácia. Ford. Baik Éva et al. Budapest, 1998. 541.

Lukacs, John: A huszadik század és az újkor vége. Ford. Barkóczi András. Budapest, 2006. 39.

4' Borhi László: Magyarország a hidegháborúban. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között, 1945-1956. Budapest, 2005.19.

Halbwachs, Maurice: Das Gedächtnis und seine sozialen Bedingugnen. Frankfurt, 1985. 364. Idé- zi: Assmann: A kulturális emlékezet, 36.

(7)

Elmélet és módszer A második prizmát a háború utáni időkben keletkezett iratok jelentik, amelyekben a fő kérdés az, hogy mit is kellene tenni Kelet-Európában vagy Kelet-Európa összefüggésében.

A dilemmát ezen iratok elemzésekor az a történészi attitűd okozza, hogy melyek azok a pontok, melyek a megismerést szolgálják, és melyek azok, melyek a „történészi túlzott buz- galom" tanúbizonyságai. Rockhillt idézve, melyek azok az időbeni pillanatok, melyek

„nyomokat hagynak",« mely nyomokat a történeti elemzésben fel kell tárnunk.

Elemzésükkor ezek a források arra utalnak, hogy az amerikai politika - összefüggésben a roll back retorikájával - ezen a területen lendületes volt és konfliktusvállaló. Azt mutálják:

már évekkel azelőtt, hogy a republikánusok felemelték szavukat Kelet-Európa felszabadítása és a szovjethatalom visszaszorítása érdekében, a Truman-adminisztráció messzemutató ter- veket dolgozott ki arra, hogy nyílt hadviselés helyett mind nyíltan, mind pedig burkolt eszkö- zökkel segítse szabadságtörekvéseikben a csatlós államokat.44 Az ezen aspektusból történő vizsgálódáshoz az iratok keletkezésének mélyebb régiókban fellelhető okait érdemes kutatni.

Érdemes megfigyelni például a Truman-doktrína45 retorikáját, mely szerint az Egyesült Álla- mok nem tűri el a II. világháború után kialakult status quo erőszakos megváltoztatását. A doktrína értelmében gazdasági, illetve katonai segítségnyújtással beavatkozik azon országok- ban, ahol a kommunizmus térhódítása fenyeget.46 Pusztán az iratból kiindulva egészen más értelmezési keretekkel rendelkezünk, mint ha a doktrína keletkezését adott társadalmi- időbeni kontextusba ágyazzuk. Ezt a hangzatos kinyilatkoztatást ugyanis némiképp beárnyé- kolja a beszéd keletkezésének időpontja, az 1947-es év. Erre az időre ugyanis már letisztázód- tak az erőviszonyok, a nyugati demokráciák számára ekkorra már világossá vált, hogy az ér- dekszférák fenntartásához nincs szükségük a Szovjetunió támogatására. Érdemes elgondol- kozni, hogy ugyanez a beszéd elhangozhatott volna-e például közvetlenül Potsdam után.

Ugyanígy megjelennek a primer síkon elhangzott kinyilatkoztatások és a társadalom különbségei a későbbiek során keletkezett iratokban. A végkifejlete felé tartó újraválasztási hadjáratával elfoglalt Eisenhower elnököt a Nemzetbiztonsági Tanács október 26-i ülésén legjobban az izgatta, hogy Moszkva esetleges túlzott reakciója nagyobb háború kitörését eredményezheti, mely saját nemzete előtt jelentett volna hátrányt a választási kampány- ban. Az elnök nyugodtan és megfontoltan mindenkit arra kért, „mindent tegyen meg annak érdekében, hogy a Kreml ne érezze szükségesnek a szélsőséges lépéseket, esetleg globális háború kirobbantását".4? Ez alapján az amerikai szerepvállalás egyértelműnek tűnik, ugyanakkor a társadalmi motivációk vizsgálatának szempontjából felmerül a kérdés, hogy vajon miért tartott ki mégis a magyar forradalom, miért bízott a nyugati segítségben. Milyen tár- sadalmi tényezők befolyásolják a forradalom nemzetközi kontextusának megértését?

A társadalmi kontextus vizsgálatakor előtérbe kerül az a tény, hogy bár Amerika az első világháborús szerepvállalása után nem tudta magát távol tartani az európai ügyektől, ideoló- giai szinten48 mégis megkísérelte, hogy mentesüljön a gyakorlati beavatkozástól. Az izoláció

43 Rockhill: The Historicization of Knowledge, i. m.

« Gati: Vesztett illúziók, 73.

45 Harry S. Truman amerikai elnök 1947. március 12-én, a görög polgárháború idején a kongresszus- hoz intézett beszédében hirdette meg az elvet.

46 McCormick, James: American Foreign Policy and Process. Itasca, 1992. 51.

47 Foreign Relations ofthe United States, 1955-1957. vol. 25. Ed. John P. Glennon et al. Washington DC, 1990. 299. Idézi: Gati: Vesztett illúziók, 166.

48 James Monroe elnök 1823. december 2-án a Kongresszusban elmondott beszéde, mely az első vi- lágháborúig meghatározta az Egyesült Államok viszonyulását Európához, s mely alapot szolgálta- tott az amerikai kísérletre, hogy a 20. században is távol maradjon az európai konfliktusoktól.

141

(8)

feladásának megértéséhez figyelembe kell venni az amerikai társadalom melting pot jelle- gét,49 ezenfelül pedig az amerikai politika és társadalom együttes jelenlétét és egymásra hatá- sát. László Ervin A világ túlélése című munkájában vonja le következtetéseit, miszerint olyan világrendre van szükség, amelyet nem világkormány irányít, ahol a legfontosabb a színes pluralizmus és egység közötti egyensúly megteremtése.50 A hidegháború Amerikájában a külpo- litika színterén ez a színes pluralizmus kevésbé jelentkezik, ugyanakkor a belpolitikai indítta- tások miatt ezt a tényezőt elemzőként nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ami miatt ilyen módon említést érdemel az események ezen szegmense, az a társadalom és a politikum össze- fonódása az elnökválasztás kapcsán. Ennek hatására azonban az elemzés végkifejlete egészen más irányt vesz, ami adott esetben befolyással bírhat az elemző korának aktuális társadalmá- ra, átformálhatja az adott társadalmi jelenségről kialakult kollektív emlékezetet.

Ugyan a téma megértéséhez szükséges elemzési előismeretek rendelkezésünkre állnak, s az itt feltárt iratok referenciális felhasználása nem is kerülhet napirendre, mégis érde- mesnek tartom ezen problémakört külön kiemelni a megismerés-megismerhetőség di- lemmájának tárgyalásakor. E dilemma feloldásához nyújthat segítséget Pierre Nora Emlé- kezet és történelem között című tanulmányában megfogalmazott tézise, mely szerint „az emlékezetnek helyei lesznek ma már, nem a fejünkben vannak, hanem tárgyiasulnak, rítu- sok fonódnak köré. A történelem mindig kritikaibb, kevesebb kapoccsal kötődik elbeszélése tárgyához. Elemző és kritikus, az emlékezet ellenben szentségbe ágyazza az emléket. A tör- ténelem darabjaira szedi egy idő után azt.51 Ez okozza - okozhatja - az elemzői attitűdöt alakító dilemmákat arról, hogy mennyire, milyen mélységben kell darabokra szedni elem- zésünk tárgyát a teljesebb megértés érdekében.

A harmadik prizmát az emigrációba kényszerült, emigrációt választó magyarok vissza- emlékezései jelentik, melyek között is érdemes megkülönböztetni egyrészt a forradalom idején - és azt követően is - a Szabad Európa Rádióban elhangzott kommentárokat, illetve az emigráció idején keletkezett egyéb iratokat. A megértés dilemmája ahhoz az állításhoz kapcsolódik, melyet Assmann idézett munkájában úgy fogalmaz meg, hogy „egy meghatá- rozott személy egyéni emlékezete kommunikációs folyamatokban való részvétele révén épül ki. A különféle társadalmi csoportokba való beleszövődés az - a családtól a vallási és nemzeti közösségig - , ami az egyéni emlékezet kiépülését működteti.52 így a primer forrá- saink - ezen esszé példáin érzékeltetve - jól mutatják, hogy az egyéni véleményekben fel- lelhető azonos álláspontok és attitűdök valójában a kollektív emlékezet egyéni megfogal- mazásai, s mint ilyenek, referenciális értékük erősen kétes. Elemzésükkor elsődleges jelen- tőséget kap az emlékezeti szubjektivitás torzító hatásának tompítása.

49 Israel Zangwill angol-zsidó író drámája, a The Melting Pot nyomán kapott nevet az a széleskörűen terjesztett nézet, hogy az amerikai társadalom a melting pot, az „olvasztótégely" jegyében egybe- kovácsolja, amerikanizálja valamennyi bevándorlót. E teóriáról azonban viszonylag hamar, a 20.

század közepére kiderült, hogy nem tartható, helyére a „salátástál", a „mozaik", mára pedig a mul- tikulturalizmus fogalma lépett, amelyek egyre erősebben az amerikai társadalom eredendő sokfé- leségét hangsúlyozzák, a kettős (például magyar-amerikai, afrikai-amerikai, bennszülött-amerikai) kötődés hivatalos nomenklatúrájával az amerikai népesség többféle: eredeti és szerzett loja- litását emelik ki.

5° Idézi: Samu Mihály: Autonómia és új világrend - a nemzetiségi probléma megoldása.

http://www.hunsor.se/dosszie/anemzetisegproblemamegoldasa.pdf

5' Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. Aetas, 14. évf. (1999) 3. sz.

142-157. http://www.aetas.hu/1999_3/99-3-10.htm 5= Assmann: A kulturális emlékezet, 37.

(9)

Jól érzékelteti a tévedéshez vezető személyes értelmezés lehetőségét, ha végigkísérjük a nyugati beavatkozás ideájának szövegszintű megjelenését Washingtontól Budapestig. A kétarcú amerikai diplomácia ugyanis - a feltartóztatás hangoztatása és a gyakorlatba való át nem ültetése - a rádión53 keresztül egészen máshogy interpretálódott a magyar közvé- leményben. Amikor John Foster Dulles külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy „Az Egye- sült Államok nem tekint a kelet-európai országokra mint lehetséges szövetségesükre", a Szovjetuniót akarta megnyugtatni, nehogy az érdekszféráját védő szovjet hatalom agresz- szorrá váljon. A SZER október 29-i kommentárjában ez a mondat csak a gondolatmenet el- ső fele volt, a befejezése: „az Egyesült Államok barátként kezeli ezeket az országokat",54 ígé- retet sugallt az amerikai beavatkozásra vonatkozóan.

A kollektív tudat feltérképezésében nagy segítséget nyújt a különféle rádiókommentá- rok nyelvezete, szóhasználata. Németh Zoltán (Agrárius)55 október 26-án elhangzott kom- mentárjában azt mondta, hogy „a harcokban olyan fiatalok, parasztok, munkások és kato- nák vesznek részt, akiket az »istentagadó kommunista métely« nem tudott megváltoztat- ni".56 Ezek a kommentárok láthatóan a SZER magyar osztályának „emigráns attitűdjéből"

adódnak, abból, hogy lehetőséget láttak arra, hogy a gyakorlatban is meginduljon az a vál- tozás, amely ledöntheti a rendszert, ami emigrációra késztette őket. így elsősorban nem a realitás talaján mozogtak, sokkal inkább a remény szülte ezeket a kommentárokat, melyek az éteren keresztül szintén reményt - csak más jellegűt - sugároztak Budapest felé.

Epilógus

Az elemzési metódusokban az emlékezet és történelem szembenállása tapasztalható, s esz- szémben ennek tükrében tettem kísérletet arra, hogy igazoljam, a történetíró számára az emlékezet torzulást eredményezhet az objektív ábrázolásban. Azonban, ha a vizsgált törté- nelmi esemény jelenkori aktualitását vesszük alapul, mégis egyfajta összhang tapasztalha- tó. Ennek igazolására a szociálpszichológia gazdag eszköztárából az enforced attribution - amit kényszerű okkeresésnek fordíthatunk - nyújt segítséget. Ez a fogalom - ahogy Pók Attila fogalmaz egy tanulmányában - „tulajdonképpen igen egyszerű jelenséget ír le, amely elsősorban (de korántsem kizárólagosan) autoriter, totalitarianus rezsimek uralta társa- dalmakban figyelhető meg, de sokáig jelen van e rezsimek összeomlása után is. Nehéz krí- zishelyzeteket átélő társadalmak számára ugyanis a túlélést, az újrakezdést segítheti a vál- ság okainak gyors, egyértelmű, világos kijelölése."5? Ez az aspektus egyrészt lehetséges vá- laszt ad arra, hogy miért fogadta el a magyar társadalom a Kádár-rendszernek nevezett pe- riódust a maga sajátosságaival együtt, másrészt utat mutathat a rendszerváltozás lefolyásá- nak elemzéséhez.

53 Rádió alatt itt egyértelműen a Szabad Európa Rádiót, azon belül elsősorban a Münchenből sugárzó magyar osztály adásait értem.

54 Kommentár az amerikai segítségről, október 29. (Szabad Európa Rádió - 8:25 perc.) http://

1956.mti.hu/ Pages/Audio.aspx

55 Németh Zoltán (1900-1967) agrár szakértő, 1955-től 1966-ig a SZER munkatársa.

s6 Simándi Irén: Magyarország a Szabad Európa Rádió hullámhosszán. 1951-1956. Budapest.

2005. 224.

57 Pók Attila: A bűnbakok haszna és kára. http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/article- view/1012/1/7/

143