EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Pedagógiai és Pszichológiai Kar
Neveléstudományi Doktori Iskola Neveléselméleti oktatási program
TÉZISFÜZET
Hagyományismereti tankönyvek (Hagyományismereti tankönyvek elemzése
az általános iskola 5-8. évfolyamán)
Doktori (PhD) értekezés
Készítette: Gécziné Laskai Judit Témavezető: Dr. Trencsényi László
Budapest
2013
2
„[…] a hagyományokon keresztül elvezetni a gyereket egy szűkebb környezethez, az nem azt jelenti, hogy a gyerekben vissza akarjuk fordítani az időt.”
„[…] lead the child to a closer milieu through traditions, That does not mean we want to reverse time in the child.”
/Bálványos Huba/
3
A disszertáció alapvetése, témája és struktúrájaDisszertációm egyik motivációja azok a – mai napig is folyamatosan bővülő - személyes élmények, amelyek azt a kérdést taglalják, hogy mit ad és adott nekem és családomnak, szakmai irányultságomnak és szemléletmódomnak a néphagyományokkal való találkozás?
A hagyományok ápolása olyan tevékenység, amely célja a múlt értékeinek átörökítése, feladata pedig a néphagyományőrzés lehetőségeinek megteremtése, amely már az óvodai nevelés folyamatában elkezdődik;
ott a helye a gyermek játékában, versében, meséjében, zenéjében, alkotásában, mozgásában, táncában egyaránt: „Hagyományaink egykor apáról-fiúra szájhagyomány útján szálltak, tőlük kaptunk örökségbe, de mintha gyakran tétlenül néznénk háttérbe szorulását, elfelejtését. Ma a nagyfokú felelősség a pedagógusok kezében van, hogy birtokba vegyék, megismerjék, újra fényesítsék és tovább adják az eleinktől kapott, élethosszig megőrzendő mesebeli kincseket.” (Gécziné, 2009)
A NAT (1995) egyik fontos újdonsága az volt, hogy lehetővé tette ún. modernizációs tartalmak, mint hon- és népismeret beépítését a magyar közoktatásba. A kerettantervek bevezetése (2000) a szigorúbb tartalmi szabályozás mellett visszaállította a hagyományos tantárgyi struktúrát, amelyben - egy addig nem létező forma, a modultantárgyként talált helyet az új tartalom. A benne foglalt néprajzi ismerettartalmak oktatási folyamatban betöltött helyzete is megváltozott. A tantervi előírásokat segítő tankönyvek megjelenése szükségessé vált.
A disszertáció témája az általános iskola 5. és 6. évfolyamát érintő iskolai néphagyomány-ismeret-közvetítés problematikája, a hon- és népismeret elsajátítását segítő tankönyvek elemzése.
A kutatás két kulcsfogalma, a néphagyomány-ismeret és a tankönyv.
Az eredetileg önálló, de az értekezésben kohézióba kerülő terminusok, a nevelés-oktatásban betöltött szerepük szakirodalmi feltárásával, a társadalmi háttereik feltérképezésével és a tankönyv/tantervtörténet bemutatásával valamint a tankönyvek elemzésével és értékelésével egyaránt arra az alapkérdése keresi a választ, hogy; közvetíthető-e az iskolában, tankönyvek által a néphagyomány azon öröksége, amely eredendően „belenevelődéssel hagyományozódik”?
Az értekezés alapvetően két nagy egységre tagolódik.
Az első felében a pedagógia- és tankönyvtörténeti dokumentumok ún. historikus és összehasonlító elemzésére és a segédtudományok eredményeinek feltárására került sor.
A második rész gerince a hazai és nemzetközi tankönyv-kutatás szempontjaiból is mérvadónak tekintett Dárdai Ágnes által adaptált, Weinbrenner - féle produktumorientált tartalomelemzés. Az egymást kiegészítő neveléstudományi- és szakdidaktikai dimenziók és részleteinek jellemzésével feltárult tartalmi szegmensek kohézióját továbbfejlesztve alakítottam ki az elemzési koncepciómat. A néphagyomány-ismeret témában íródott tankönyvekre is alkalmazható feltáró-leíró jellegű új algoritmus alkalmazásával az volt a célom, hogy mélyebb, árnyaltabb ismereteket szerezzek a tankönyvekről és gyakorlati alkalmazásukról.
A hagyományismereti tankönyveket - az 5. és 6. évfolyamnak írt választékából - a megjelenésük sorrendjében elemezve, azok makrostruktúrális összetevőitől a mikrostruktúráig felépülő rendszerében jutottam el a szakdidaktikai és neveléstudományi eredmények összegzéséhez.
Az értekezés egyes fejezetei elején rövid tartalmi utalások, a végén rövid összefoglalások találhatók.
A dolgozat, az Irodalmi forrásjegyzék után Függelékkel és Melléklettel egészült ki.
Elméleti háttér
„Nagy a ma élő és alkotó értelmiség felelőssége, mert korszak- és kultúraváltás idején élünk. Olyan korban, amikor veszélyeztetett az emberiség jövője és kultúrája, amikor a hagyományok őrzése és átemelése az új évezred kultúrájába a Föld és Európa nemzeteinek létezése, identitása szempontjából meghatározó jelentőségű.” - fogalmazódott a néphagyomány oktató-, nevelőmunkájáról. (Kraiciné, 1998. 15.o.)
A posztmodern kultúrában a modernizmus általános kritikája és újraértelmezése, a modernség és a tradíció szövetségének megtalálása, a szubjektivitás és a személyi autonómia hangsúlyozása, az egyidejű folytonos változatosság és a történetiség szempontjainak érvényesítése történik. Az új évezred elején - igazolódni látszik az az ezredvégi előrevetítés; amelyben növekvő szerepet kapnak a nemzeti identitás alapját képező hagyományok, amelyek pusztulása, leépülése feledésbe merülése világjelenséggé növekedett.
4
Néphagyomány-ismeretKutatásom kezdeti szakaszában kiterjedt tanulmányban dolgoztam fel a kutatás szempontjából releváns, s sokszor vitatott, különböző tudományos paradigmákban, olykor ideológiailag is meglehetősen telítetten fogalmazott definíciókat. (Gécziné 2011/c) A néprajz fogalomrendszerének teljesség igénye nélküli feltárása során a fogalom, a folyamat, a tárgy többszempontú definiálására, a történeti, társadalmi, kulturális összefüggések tömör ábrázolására törekedtem. A szakszavak válogatásánál a NAT hon- és népismeret tanításához és megértéséhez (a magyar nép kulturális örökségének-, a nemzeti kultúra értékeinek-, a történelmi személyiségek-, a haza földrajzának, irodalmának és történelmének ápolása, a városi és a falusi élet hagyományainak-, ill. a kulturális és vallási emlékek és hagyományok megismerése) szükséges elméleti- és gyakorlati megközelítésekre is törekedtem.
A néprajztudomány legfontosabb alapfogalmai közé tartozik a hagyomány és a közel azonos jelentésű származékai, a tradíció, hagyományozódás, tradálás, a szájhagyományozás és a néphagyomány. A több szerzői aspektusból érzékeltetett diszciplínákat kronológikus és keresztmetszeti elemzésnek vetettem alá.
A minőségi értelmezések feltárták a hagyomány-, néphagyomány-ismeret különböző perspektíváit.
Az értekezésben a hivatkozott fogalomrendszer szűkített táblázatos összesítésére1 szorítkozom.
Terminus Definíció Forrás
hagyomány/
tradíció
néphagyomány
Láthatatlan szervezőerő, a legrégebbi idők emberi fennmaradásának
feltétele. Kósa-Szemerkényi (1973)
A közösségi magatartásformák és objektivációk nem örökletes
programja, a kultúra invariáns-rendszere, a kultúra grammatikája. Magyar Néprajzi Lexikon (1979) A kulturális javak továbbadásának módja, mely a nem intézményszerű
időbeli továbbélés tényeit tartalmazza.
A történetiség megnyilvánulása, ill. a kulturális javak térben való elhelyezkedésének mikéntje.
Voigt Vilmos (Kenyeres Á.) (1986)
Nemzedékről nemzedékre átadott és felhalmozott ismeret, tapasztalat,
emlékezet. Gunda Béla (1991)
Valamely nép, v. bármely közösség életében történelmileg kialakult, nemzedékről nemzedékre átszálló felfogás, szokásrend. […] tudatos megőrzése, táplálása a hagyománytisztelet. Kifejezésre jut a nép - szokásokban, a -viseletben, -költészetben és a -művészetben.
Encyclopeia Huingarica (1992) Valamely kultúra jeleinek és jelrendszereinek összessége. Hosszú időn
keresztül kialakult szokások, hiedelmek és magatartásformák együttese,
amely folyamatos változásban van. Összetartó erő. Magyar Nagylexikon 1999) Valamely nevelőközösségben folyamatosan tovább élő nézetek,
szokások, érintkezési és kommunikációs formák, szabályok, szimbólumok és a hozzájuk fűződő megnyilvánulások rendszere.
Pedagógiai lexikon (1997) Közösségben tovább élő (tudatosan ápolt) szokás, ízlés, felfogás ill.
szellemi örökség. Örökségként, ill. örökül valakire hagy valamit, ill.
valami hagyományként az utódokra száll, öröklődik. A hagyományokat tiszteletben tartó, követő.
Magyar értelmező kéziszótár (2003)
„művészi szép” alkotása Andrásfalvy Bertalan (2004)
Kulturális tartalmak (pl. szokások) átadása és megőrzése meghatározott
időszakon keresztül. Egyetemes Lexikon (2004)
az ősiség, az állandóságra törekvés Liszka József (2006)
Azok az ismeretek, amelyek a legrégebbi időktől az emberiség fennmaradásának legfontosabb feltételei voltak, amelyeket eleink szinte egymás szájától lestek el, egymás kezét figyelve tanultak meg.
Kósa László - Szemerkényi Ágnes (2006)
Történeti képződmény, amely a történelmi idő egy meghatározott szakaszában létezett.
Sándor Ildikó – Benedek Krisztina (2010)
1. ábra: A hagyomány, néphagyomány-ismeret definíciói
A terminológiák alapján néphagyomány-ismeretnek (Kósa László és Szemerkényi Ágnes-nyomán):
azt a láthatatlan szervezőerőt tekintem, amely a legrégebbi idők emberi fennmaradásának feltétele.
A néprajztudományban alkalmazott, gazdagon árnyalt fogalomrendszer neveléstudományi kontextusban való alkalmazása - megítélésem szerint - nem igényel átfogalmazást, új értelmezést. A neveléstudományi diskurzusban egyre gyakrabban érvényesülő posztmodern gondolkodásmód találkozik a néphagyomány néprajzi-kulturális antropológiai definícióinak legszélesebb (a 19. sz-i romantikus, olykor ideologikusan kirekesztő korai, olykor naiv meghatározásait meghaladó) értelmezéseivel.
Értekezésemben kiemelt az alapvetés, hogy a rohanó – sokak által csak az anyagi javakért hajtó - jelenből a lassú léptékű múltba történő visszapillantás rejtegethet minőségi emberi tartalmakat számunkra?
1 A terminusok rendszerezése a hivatkozott publikáció logikáját követi.
5
A válaszokat
a néphagyomány-ismeret tudásrendszerei között, ill. a pedagógiai/iskolai alkalmazásuk történetiségében kerestem és találtam meg. Az egyik
magyarázat, a lehetséges iskolai módozatok és várható hatásaik felidézése és összehasonlítása során, a pszichés reakciókban rajzolódott ki, amelyek az életkori sajátosságokra, ill. az értelmi- és érzelmi-, testi szempontokra, és a közösségformálásra fókuszáltak.További magyarázatokra leltem a néphagyomány-ismeret oktatásbeli fejlődésének és tudománytörténetének részletes feltárásával. A népi kultúra felfedezésétől a néprajz, mint autonóm tantárgy megjelenéséig ívelő komplex és monumentális disszertációrészben, a történeti, oktatáspolitikai és neveléselméleti folyamat sokrétű dokumentálására került sor.2 A különböző rendelkezések, jogszabályok, tantervi szabályozások alapján nyomon követhetjük a néprajzi ismerettartalmak konzekvens jelenlétét. A leírtak érzékeltetik a társadalmi intézmények és mozgalmak hatását, és az ezek mentén csiszolódó igényt a néprajzi ismeretek tananyagként való megjelenésére. Az elméleti és gyakorlati kérdések pedig bemutatják a hon- és népismeret tantárgyi modul létrejöttét, struktúráját, tartalmi változásait és szakmai megközelítéseit.
A három évszázadot érintő áttekintés vázát olyan kiemelt jeles személyek tevékenysége szövi át, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a 20. sz-ra a változó intenzitású törekvések a néphagyomány- ismerettartalmak igényére végül a tantervekben realizálódtak.
Az 1995-ös NAT-ban az iskolai oktatás szinte valamennyi elemét átható és kötelezően megvalósítandó - hon- és népismeret is helyet kapott. A különböző műveltségi területekhez köthető általános fejlesztési követelmények és az életkori sajátosságokhoz igazodó részletes követelmények rendszerét bemutató horizontális áttekintés a számottevő és gyakori átfedéssel jellemezhető a néprajzi tartalmakat illusztrálja.
1-4. évfolyam 5-8. évfolyam 10. évf. végéig
Anyanyelv és irodalom - népi mondókák, szólások, közmondások, ünnepi népköltések, rigmusok, népmesék, dramatikus játékok
népmonda, mesetípusok, balladák, mitológiai ismeretek, bibliai történetek, dramatikus népszokások
Ember és társadalom - közösségek ismerete, közös tevékenységek, szüret, vásár, a lakóhely nevezetességei, története, hagyományai, népművészete - Magyarország lakói,
nemzetiségei, etnikai csoportjai, a határon túli magyarok
- a nemzet jelképei, jeles személyiségek, történetek, események a múltból
- a lakóhelyre jell.
foglalkozások, helyi hírek, dokumentumok
- hazai és külföldi családok, települések
- a hajdani és jelenlegi életmód - az emberiség első nagy építményei
- a család, a háztartás, a társadalom, az alkotmány, foglalkozási, nemzeti, nemzetiségi, etnikai csoportok
- erkölcs, hit és vallás, szokások, hagyományok, normák, népi vallásosság - a múlt eszközhasználata, élelemtermelése, mesterségek, hiedelmek és szertartások
Földünk és környezetünk
- a népek természeti és gazdasági körülményei, gondolkodása, gazdasági helyzete, világszemlélete - a Kárpát-medence népei, települései, gazdasága
- a magyar nép táji-történeti tagolódása, nemzetiségek, földrajzi környezet és természeti adottságok hatásai gazdálkodásra, építkezésre és az életmódra
Művészetek - a szülőföld népdalai, népi gyermekjátékok, szerepjátékok, az ünnepkör játékai
- a népi díszítőművészet
- a szülőföld népzenéje - népdalfeldolgozások, a népi zenekarok
- a hazai és etnikai
kisebbségek, európai kultúrák dalai, népzenéje, ill. azok formai szerkezete, a népzene rétegei és műfajai
Informatika - a könyvtárak helyi viszonylatú
dokumentumai Életvitel és gyakorlati
ismeretek
- a helyi kézművesség, tárgyak,
játékok, ajándékok készítése - népműv. tárgyalakítás varrás, hímzés, a népviseletek, a falusi és városi család életmódja - magyar és nemzetiségi ételek 2. ábra: Hagyományismereti tartalmak a NAT műveltségi területein
A tantárgyak feletti új műveltségterületek tananyagát, amit a korábbi kereszttantervek tartalmaztak – a kerettantervi3 szabályozás (2000.) átalakította kötelező, ún. modultantárgyakká. Közöttük kapott helyet a néprajzi ismerettartalmakat közvetítő hon- és népismeret is, amely az 5. és 6. évfolyam óratervében (évi 18 óra) szerepel.
2 A néphagyomány-ismeret reprezentánsait l. a Mellékletben
3 A Kerettanterv a közoktatásról szóló 1993. évi LXIXX. törvény értelmében a kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 28/2000. (IX. 21.) OM rendeletnek megfelelően lépett érvénybe 2001. szept. 1-jén.
6
A hon- és népismeret modul két variánsa önálló cél- és feladatrendszerrel, de némileg eltérő tartalommal készült. Az eklatáns különbségét a témakörök és tartalmaik mutatják, az „A” verzió átfogóbb képet nyújt a hagyományos paraszti kultúra összességéről, a „B” modul inkább a helyi viszonyok, néprajzi, nyelvjárási tájegységek mélyebb, alaposabb megismertetését nyomatékosítja.
A NAT tantárgyrendszerét és tantervi moduljait, valamint az oktatás-nevelés közös követelményeit szem előtt tartva számos elgondolás született a gyakorlati megvalósításról. Az értekezésben a neves szakemberek (Ágh Zsófia, Tarján Gábor, Paládi-Kovács Attila, Olsvai Imre) elképzelései és a részletesen kidolgozott integrált tantervek- (Kalendárium és Kútbanézők) ill. vázlatos tematikák (Pongraczné G. Elvira, szerves- organikus műveltség) és az autonóm hagyomány-honismereti-néprajzi tantervek (Vasvári Zoltán, Kraiciné Sz. Mária, Németh Ervin, ÉKP, Baksa Brigitta és Ágh Zsófia), oktatási elméletek részletes bemutatására és néhány határon túli példa (Kárpátalja, Erdély, Felvidék, Vajdaság) szemléltetésére is sor kerül.
Tankönyv
A kutatás a hagyományismereti tankönyvek, hatékonyságára, tartalmára, közvetítő formájára, gyakorlati használhatóságára vonatkozik. A tankönyv, mint alap-terminus azért került a fókuszba, mert a hon- és népismeret tanítás-tanulás szereplője, mint az ismeretszerzés egyik lehetséges forrása. A hazai és nemzetközi tankönyvi fogalom-változásokat az alábbiakban összegeztem.
Forrás Definíció
törté- netiség
funkció I. cél tartalmi
vonatkozás módszertan forma,
kivitelezés egyéb jell.
Magyar Ped.
Lex. (1934)
a tanítás, tanulás támogatása
tudomány, iroda- lom, művészet, kereskedelem, stb.
begyakorlás, ismeret közvetítés Volk and
Wissen Verlag (1967)
okt./
nev- folya- mat
szilárd szemlélet, meggyőző- dés
pedagógus által irányított
könyv v.
brosúra , okt.eszk.
Pedagógia - Tanárképző főiskolai tankönyvek (1975)
oktatási/
tanulási folya- mat része
jártasságok készségek, szilárd világ- nézet kial.
új ismeretek, tantervi tananyag
didaktikai feldolg. könyv, oktatási eszköz
Pedagógiai Lexikon (1979)
okt./
nev.
célok
a tanulók eredmé- nyessége
tantervbeli tantárgy anyaga tudományos
feldolgozás, kifejtés, rendszerezés,did.
követelm.
ismeretsz. forrás Pedagógiai
Lexikon (1997)
évszá- zadok óta
nevelési felada- tok, az oktatás folya- matának része
a diákok tanulását segíti, tanulási forrás
egy tantárgy tantervbeli tananyaga, egy tanévnyi tananyag, tudományosság, pszichológiai megalapozottság
pedagógus segédeszk., a tudatosság, did.
app. alk., nyelvi- stiláris tisztaság, kommunikációs változatosság, rendszeresség és teljesség
nyomta- tott taneszköz esztétikum, oktatási médium, segédesz- köz,szemléltető eszköz
legis- mertebb, legfon- tosabb
Shoemaker, idézi Závodszky (Orsovics Y.)
nemzeti kultúra szimb.
nemzeti eszmék, események és értékek kifejezése
kifeje- zőbb a pénzér- me, zászló figuráinál Maziarz
(Orsovics Y.)
szerzői- alapelv, akarat, tudás, tapasz- talat
tudományos, didaktikai mű a társadalmi célok, szerzői elképzelés, tananyag függő 3. ábra: A tankönyvi definíciók fogalmi változásai
A fent felsorakoztatott fogalmi változatok prezentációjával feltárult a rendszer teljességében való szűk értelmezhetősége, melyben tankönyvnek, az oktatási célzattal készített, nyomtatott könyveket tekintem.
Mivel a tankönyvtörténet és tankönyvkutatás történet részletes kifejtése a dolgozat terjedelmét
meghaladta volna, csupán arra szorítkoztam, hogy azt erősítsem meg; a hazai szervezett
7
tankönyvkutatás a 2000-res évek elejéig sem valósult meg. (Dárdai, 2002) Ennek egyik következménye, hogy a disszertációm kutatási irányait, kérdéseit és módszereit alapvetően Dárdai Ágnes, Karlovitz János és Lappints Árpád munkáira támaszkodva komlex úton jelöltem ki.
A disszertációban azonban a néphagyomány–tartalmú tankönyvi előzmények -
a megjelenés kronológiáját követőbemutatása – a
néprajzi tartalmak korabeli jelenlétének megismeréséhezelengedhetetlen volt. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Tankönyvtári gyűjteményében található, 1868-1948 között megjelent hazai tankönyvek egyik csoportjába az olvasó- és földrajzkönyvek sorolhatók (amelyek tartalmukban integráltan tartalmazták a hon- és népismeretet) és külön bemutatásra került Balassa Iván Magyar néprajz c. tankönyve, amely prezentálja azt, hogy
1947-ben a néprajz tantárgy önálló kiadvánnyal rendelkezett. E tankönyvi előzmények példái a néprajzi tartalmak évszázadok óta jelenlétét és létjogosultságát bizonyították. Az 1948-as fordulat, a néprajzi ismeret oktatásának addigi egyre kedvezőbb helyzetét, így a néprajzi tartalmú tankönyvek szélesebb körű használatát hosszú időre – a NAT bevezetéséig - visszavetette.Kutatási kérdések, hipotézisek
Az empirikus kutatás fő témája az iskolai néphagyomány-ismeret közvetítésének problematikája, ebben a hon- és népismeret elsajátítását segítő tankönyvek elemzése. Problémacentrikus megközelítésem során éppen a didaktika tudományának azon érve kérdőjeleződik meg, amelyben a tanulás-tanítás folyamatában a motivált tanulás egyik meghatározó eleme a tankönyv, hiszen maga a hagyományközvetítés sajátos hagyományozódási technológiája teheti kérdésessé a tankönyvből való taníthatóságot.
Az életszerű helyzetek bemutatására vállalkozó „gyakorlathangsúlyos”4 hon- és népismeret tankönyvek kizárólagos használata nem alkalmas a néphagyomány-ismereteinek közvetítésére, a „vissza-tanításra”.
Szükség van-e a tankönyvek megújítására, amelyekben súlyponti szerepet kap: a tanulásorientált oktatás, a tanultak gyakorlati alkalmazása, a gyakorlat (hagyományozódás) közben szerzett tapasztalatok és a tudások tanulásként való felfogása.
A hagyományok újrateremtésében a pedagógustok felelőssége, tankönyvválasztása megkérdőjelezhetetlen.
A tanárok érdeklődése, hagyományőrző indíttatása támogatja az ismeretek elsajátítását.
A vizsgált tankönyvekben az értékek megtartása és a modernizáció egyaránt megjelenik.
Milyen válaszok vannak a tankönyvekben a látszólagos optimális párhuzamra, vagy feszültségre?
A tankönyvek esztétikus megjelenítése, vizuális információi befolyásolhatják azok értékeit.
Az (elsősorban organikus/paraszti közösségben kialakult, ám szocializációs értéke miatt igen fontos) néphagyományok természetes áthagyományozódása megszűnt, e társadalmi funkció teljesítése során hangsúlyos feladat hárul – több kultúraközvetítő intézmény mellett a (tankönyvhasználó) iskolákra. Ebben a tankönyvi segédletek kísérleteket tesznek.
Tekintve a kutatás sajátosságait, feltáró jellegét, csak részben alkalmazhattam a hipotézisállítás eszközét.
Annyit feltételezhetünk, hogy - a hazai hagyományismereti tankönyvkínálat részben felismerte a közvetítendő tartalom (hagyományok, eredetében hagyományozás útján terjedő műveltségelemek) és a közvetítési forma, eszköz (papíralapú információtár, didaktikailag strukturált tankönyv) közti feszültséget, s erre a kihívásra érvényes válaszokat keresett, több esetben talált, más esetekben e feszültség megőrződött a tankönyvben.
4 A szó munkafogalom, azokat a tantárgyakat jelzi, amelyek az iskolai hagyományok szerint fejlesztési feladataikban jellegzetesen több gyakorlati tevékenységet hordoznak.
8
A kutatás metodikája, a feldolgozás módszereA hipotézisek deduktív megerősítéséhez először a pedagógia- és tankönyvtörténeti dokumentumok ún.
historikus és összehasonlító elemzésére és a segédtudományok eredményeinek integrálása került sor.
A hipotézisek induktív megerősítésére szolgáló konkrét vizsgálat elsősorban nem a reprezentatív és kevésbé a statisztikai jellegű eredmények szolgáltatását célozta meg, inkább a hogyanokra és a miértekre kereste a válaszokat a pedagógusok és a hon- és népismeret tankönyv kohéziójában. A hagyományismereti tankönyvek elemzésére két alapvető kutatás-módszertani eljárást alkalmaztam; a szakdidaktikai- és a neveléstudományi dimenzió jellemzésére a kvalitatív leírást, tartalomelemzést és az interjú módszereket, valamint a kvantitatív gyakoriság–elemzést. A kutatás kvantitatív stratégiája a tankönyvelemzésben az előzetesen rögzített, jól behatárolható változókkal számszerűsíthető eredményeket prezentáló kérdésekre reflektál. A komplex kutatásban a feltáró-leíró jellegű tankönyvelemző paradigma alkalmazásával az volt a célom, hogy mélyebb, árnyaltabb ismereteket szerezzek a hagyományismereti tankönyvekről és gyakorlati alkalmazásukról.
A kutatás tankönyvelemző módszertani koncepciójának alapvetése, a tankönyvek lehetséges funkcióira vetül a gyakorlathangsúlyos tantárgyakban és a tanulási folyamatokban.
A komplex kutatásban arra kerestem a választ, hogy a tankönyvek szerepére ill. azok tankönyvi funkcióira vonatkozóan a tankönyvek pedagógiai korszerűsítésének mi a legfontosabb és legösszetettebb aktuális feladata, a tanulásközpontú oktatás igényeihez való alkalmazkodás mennyiben valósul meg. A Dárdai Ágnes által hivatkozott nemzetközi szakirodalmak közül5 a Weinbrenner-féle (Weinbrenner, 1995) produktumorientált tartalomelemzést adaptáltam, konkrétabban az általa kidolgozott szakdidaktikai- és a neveléselméleti dimenziót. A két szegmens részleteinek jellemzése során érzékelhető volt, hogy a tartalmi szegmensek általában egymásra alapulnak, egymást kiegészítik, sokszor párhuzamba állíthatók. A tankönyv- kutatás szempontjából mérvadónak tekintett elméleteket a tárgyamhoz részben továbbfejlesztve, a tankönyvek elemezésnél alkalmaztam. Ezt az alábbi ábra szemlélteti.
Bővített produktumorientált tartalomelemzés (Weinbrenner)
szakdidaktika elméletek neveléstudomány
- didaktikai koncepció - tanuláselmélet - tartalmi struktúra - tananyag
- problémaorientáltság - tantervi beválás
4. ábra: A produktumorientált tartalomelemzés kiegészített dimenziói
A szakdidaktikai- és neveléstudományi dimenzió összefonódását is tükröző szempontsort állítottam fel;
A tankönyvre jellemző neveléselméleti dimenzió és nevelési modell.
Mintaként szolgáló tanuláselméleti paradigma.
Didaktikai felfogások érvényesülése.
A tudásátadási technikában érvényesülő kompetencia alapú oktatás és tanulóközpontú gyakorlat.
A tankönyv kommunikatív jellemzői és szövegstruktúrája.
5Choppin, 1992, Johnsen, 1997, 25-45.o., Pingel, 1999, Rüsen, 1992, 237–250.o., Stein, 1976, Schüddekopf, 1966, 41–42.o., Thonhauser, 1992, Weinbrenner, 1995., 55–78.o.
- neveléstudományi paradigma - módszerek
- iskolatípus
- didaktikai funkciók - szöveg
- kommunikáció Lappints,
Karlovitz
Mihály, Bábosik, Nahalka, Pála, Kojanitz, Karlovitz
9
A szakdidaktikai és neveléstudományi tankönyvelemzés konstuált kutatási kategóriarendszere:
A.
Makroszerkezet (felépítés)
- összterjedelem
- függelék nélküli terjedelem - függelék:
- tartalomjegyzék - előszó, bevezető, utószó
- a megjelenés, keletkezés körülményei, (segítség a téma megértéséhez ill. a szerző utólagos közlése, ill. tanuláselmélet, felépítési koncepció)
- egyéb jegyzék (irodalom, illusztráció, regiszter, kronológia, fogalomlexikon, képek, forrás, táblázatok, rövidítések, melléklet, mutatók)
B.
Szerkezeti elemek 1.
Felszíni (formai)
- fedéllap (védőborító, kötés, fülszöveg)
- tartalmi tagolás (fejezetek, alfejezetek, bekezdések) - címrendszer, címek
- élőfej, lábjegyzet, széljegyzet
- nonverbális jelek (léniák, keretek, színes háttér, nyilak, csillagok, felnagyított írásjelek) 2.
Alapszöveg
- bevezető (motiválás, ismeretátadás/információközlés, összefoglalás, rendszerezés) - magyarázó és összefoglaló részek
- szövegfajták (elbeszélő, leíró, magyarázó, folyamatos) - választ igénylő (kérdés, felszólítás)
- kiemelt részek (fogalmak, definíciók)
- kiegészítő szövegrészek (ábrák, táblázatok, képek feliratai, magyarázatai) - adatszerű részek, jegyzetek
- szószedetek, szövegpótló kommunikációs jelek 3.
Didaktikai apparátus
a., Kvantitatív:
- tankönyv-típus
- a kérdések és feladatok száma, aránya
- képi illusztrációk (kép, fotó, karikatúra, plakát, táblázat, ábra) b., Kvalitatív:
- módszertani megoldások - tanítási-tanulási koncepció - a fejezet felépítése
- a kérdések és feladatok minősége (tények, fogalmak, ismeretek, reprodukálása, v. a megértés, alkalmazás, elemzés, szintézis, v. az értékelés)
C. Tartalom - a tananyag elrendezése
- tantárgyi koncentráció és integráció - más kultúra beemelése
- életkori sajátosságok, modernizációs törekvések - más művészeti- és tudományágak bemutatása
D. szakdidaktikai ÖSSZEGZÉS neveléstudományi 5. ábra: Mérési kategóriarendszer
Összességében a táblázatban rendszerezett elemzési kategóriarendszer – amelyben a kutatási metodika kvantitatív és kvalitatív módszerei váltakoznak, egy árnyalt, de átfogó kép kialakítása érdekében - a makrostruktúrális összetevőktől a mikrostruktúráig felépülő rendszerében, a tankönyvek egészétől, azok tartalmi és szerkezeti elemei felől, egy-egy fejezet didaktikai apparátusa és tartalmi elemein át haladva jutottam el a részletesebb elemzéshez és végül a szakdidaktikai és neveléstudományi eredmények összegzéséhez.
A kutatás mintaválasztása
A kutatási mintaválasztásom két tendenciája; a tárgyiasabb felső tagozatos hagyományismereti tankönyvek, és a személyesebb hangvételre hívatott interjúk résztvevői.
A hon- és népismeret témában íródott tankönyvekre alkalmazható tartalomelemzés a kommunikációs megnyilvánulások mélyrétegeinek szubjektív információit, rejtett összefüggéseit, értékeit, motivációit, attitűdjeit, ill. a nem tudatos (rejtett) üzeneteit is igyekszik feltárni. (Szabolcs, 2001) A hat szerző által írt hagyományismereti tankönyveket
-az általános iskola 5. és 6.
évfolyama választékából - alapvetően a megjelenésük sorrendjében elemztem:
10
Kissné Király Piroska: Hon és népismeret 5., 2001, Hon és népismeret 6., 2002. Bíbor Kiadó, Miskolc Baranyai Anita: Néprajz, 2000, Népművészet, 2002, Hon és népismeret, 2002.Győri Vizuális Pedagógiai Műhely, Palatia Kiadó
Balázs Géza: Hon és népismeret, A magyar nép kultúrája, Magyar népcsoportok, hazai nemzetiségek, Pauz-Westermann Könyvkiadó, Celldömölk, 2006.
Makádi Mariann-Taraczközi Attila: A Föld, amelyen élünk, Mozaik Stúdió, Szeged, (1. kiadás: 2002), 2006.
Baksa Brigitta: Élet a házban 5., Élet a faluban 6., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, (1. kiadás: 2003), 2. kiadás: 2005 és 2008.
Bánhegyi Ferenc: Hon- és népismeret, Apáczai Kiadó, (1. kiadás: 2002), 2009.
A vizsgálat kisszámú mintára fókuszál az interjúalanyok esetében is (18 fő), azonban az adatok sokoldalú és részletes analízise történik meg a leírás, ill. a személyes strukturált-, félig strukturált és mélyinterjúk formájában. Az empirikus interjúkat, mint a kutatás módszerének kiegészítő alkalmazását az indokolta, hogy a tankönyvi elemzések eredményeit összevessem és kiegészítsem más forrásokkal is. Az interjúalanyok kiválasztása, különböző módszerek kombinációjával jellemezhető; egyszerű, véletlen, rétegzett, csoportos és szakértői mintavétel történt, a 18 résztvevő, a hon- és népismeret tanításában az alapsokaság releváns képviselője. A tankönyveket használó pedagógusokkal analitikus interjúkat készítettem, sztenderd kérdőív alapján, ill. a kutatás lezárásaként a tankönyvszerzők írásbeli megkérdezését alkalmaztam, az általuk írt tankönyvekről véleményt alkotó pedagógusok interjúrészletei alapján.
Eredmények
Az önálló tankönyvelemzések és az azokat kiegészítő interjúk egyenként kirajzolták a tankönyvek szakdidaktikai ás neveléselméleti karakterét, melyek válaszul szolgáltak az alábbi kérdéseimre;
Melyik neveléselméleti dimenzió, nevelési iskolai modell érhető tetten a tankönyvekben?
A tankönyvszerzők mely tanuláselméleti paradigmát (módszer) tekintettek mintának a tankönyvírás során?
Mely didaktikai felfogásokat érvényesülnek a tankönyvírás során?
A tankönyvek tudásátadási technikájában érvényre jut-e a kompetencia alapú oktatás?
Melyek a szövegstruktúra jellemzői, érthetők-e a szövegek, az önálló tanulást támogatják-e?
Melyek a tankönyv pedagógiai kommunikatív jellemzői?
Érvényre jut-e a tanulóközpontú gyakorlat?
Az alábbi táblázat összesíti a fenti kérdésekre adott válaszaimat, az alkalmazott kutatási módszereket felvonultató korábbi értelmezések jelzői alapján.
Kissné K. P. Baranyai Balázs G.
Makádi -
Taraczközi Baksa B. Bánhegyi F.
neveléselmé- leti dimenzió/
nevelési modell
reform, ill.
„piac iskola”
hármas kombinált
tradicioná- lis, ill.
Comeniusi- herbarti
„piac iskola,”
hármas kombinált
reform-, és kooperáló,
„piac iskola”, ill. kombinált
reform- és
„piac iskola”, ill.
hármas kombinált
tradicionális, reform, „piac iskola”, ill. hármas kombinált
tanuláselmé- leti paradigma
(módszer)
empírikus, hagyományos, konstruktív
konzerva- tív, normatív
empírikus, hagyomá- nyos
empírikus, hagyományos
empírikus, hagyományos, kompetencia fejl., konstruktivista
empírikus, hagyományos didaktikai
irányítás + + + + + +
kompetencia alapú oktatás
inkább elméleti, mint gyakorlat
csak elméleti
elméleti és gyakorlati
inkább elméleti, mint gyakorlati
inkább gyakorlati
és elméleti elméleti és gyakorlati szövegstruk-
túra
részben támogató, jól struktúrált
nem támogató, struktúrá- latlan
részben támogató, struktúrált
részben támogató, jól struktúrált
kiemelten támogató, nagyon jól
struktúrált
részben támogató, struktúrált kommunikatív
jellemző
egyirányú (kivétel a 18.fejezet!)
direkt,
inaktív egyirányú kétirányú interaktív kétirányú
tanulóköz-
pontú gyak. + - - + + + + +
6. ábra: A szakdidaktikai- és neveléselméleti apparátus összesítése (+/–: az adott dimenzió jelenléte, ill. hiánya)
11
A összegzés úgy vált teljessé, ha a hat szerző, ill. kiadó hon- és népismeret tankönyveiből az elemzésekkel konstruált ún. értéklistát összevetettem az interjúkból generált tankönyvi rangsorral.
Kissné K.
P.
Baranyai A.
Balázs G.
Makádi M.- Taraczközi A.
Baksa B. Bánhegyi F.
neveléselméleti és szakdidaktikai
elemzés
IV. V. III. II. I. II.
interjúk IV. V. III. II. I. III.
7. ábra: Az elemzett tankönyvek konstruált értéklistájának és az interjúkból generált tankönyvi rangsor összehasonlítása
A táblázatból jól látszik a közel azonos sorrend. Az egyedüli eltérés csak Bánhegyi Ferenc tankönyve esetén mutatkozik meg. A differencia azonban megítélésem szerint minimális, okát elsősorban az interjúk számszerinti különbözetében és a diskurzusok elkerülhetetlen szubjektivitásában látom.
Az értekezés alapvetése; -„Avagy közvetíthető-e egyáltalán iskolában, iskolai metódusokkal a műveltségnek az az öröksége, amelynek alaptermészete, hogy nem iskolaszerű átadási metódusokkal, hanem a belenevelődéssel hagyományozódik, megannyi olyan tudás és képesség, mely az iskola mai formájától idegen? (Miközben tudván tudni, létkérdés, hogy ezek a tudások, képességek az iskolában közvetíttessenek, hiszen családi, kortárscsoporti, lakóközösségi kultúrából lényegében kivesztek.” (Trencsényi, 1993, 91.o.)– kizárólagosan tankönyvekkel nem lehetséges. A néphagyomány ismereteinek közvetítésére, a
„visszatanításra” csupán a tankönyvek nem alkalmasak! A kifejezetten tankönyvcentrikus magyar közoktatásban a hon- és népismeret elméleti ismeretek bemutatására alapvetően megfelelnek az elemzett tankönyvek, azonban a tanítandók optimális megvalósulására olyan ideális tankönyvi modellt rajzolnak ki, amelyek a tankönyvek szerepére ill. azok tankönyvi funkcióira vonatkozóan a pedagógiai korszerűsítésének legfontosabb és legösszetettebb aktuális feladataként, a tanulóközpontú oktatás igényeihez való alkalmazkodást jelölik meg.
Mindemellett a régi, öröklődő hagyományokat újra kell tanulni annak a generációnak – beleértve magamat is – akik éltéből az egykor „belenevelő folyamat” kimaradt. Ebben az újratanításban pedig kétséget kizáróan a legalkalmasabb - bár nem egyedüli – terület ma az iskola és segédeszköze a tankönyv. Az intézményes formában történő nevelésnek egyre inkább fontos szerepe lesz ezen a területen. A hagyományok a mindenkori élet szerves részeként változnak és változtathatóak, azonban addig tekinthető igazán hagyománynak, amíg funkcióval bír. A posztmodern szemlélet csak így képes a néphagyomány rehabilitációjára.
Az interjúk véleményeinek értelmezése a tankönyvelemzések eredményei, ill. a fent szemléltetett konszenzusuk összességében elvezettek a kutatás végkövetkeztetéseihez, melyek segítségével reprezentáns válaszok realizálódhattak az általam felvetett hipotézisekre.
A hipotéziseim igazolódtak, mert:
• Baranyai Anita kiadványai kivételével a tankönyvek alapvetően és általánosságban használhatók a hagyományismeret közvetítésére.
• Az életszerű helyzetek bemutatására vállalkozó hon- és népismeret tankönyvek kizárólagos használata nem alkalmas a néphagyomány-ismereteinek közvetítésére, a „vissza-tanításra”.
• A néphagyomány-ismeret közvetítésére kizárólagosan a tankönyvek nem alkalmasak.
• Az (elsősorban organikus/paraszti közösségben kialakult, ám szocializációs értéke miatt igen fontos) néphagyományok természetes áthagyományozódása megszűnt, e társadalmi funkció teljesítése során hangsúlyos feladat hárul – több kultúraközvetítő intézmény mellett a (tankönyvhasználó) iskolákra.
• A hagyományok újrateremtésében a pedagógustok felelőssége, könyvválasztása megkérdőjelezhetetlen.
• A tanárok érdeklődése, hagyományőrző indíttatása támogatja az ismeretek elsajátítását.
• A néphagyomány értékeinek újjáélesztése, továbbadása, megtartása és a modernizáció nem diszharmonikus, a kettő párhuzama egészséges.
• A tankönyvek esztétikus megjelenítése, vizuális információi hatással vannak azok értékeire.
12
Zárszó, a kutatás tudományos eredményyeinek felhasználhatósága
Az iskolai néphagyomány-ismeret közvetítésének problematikáján alapuló disszertáció megírása során egyfajta értelmezési utat jártam be, a feltett kérdéseimre válaszokat kaptam.
A kutatási terminus 2012 őszén lezárult, így a további lehetséges kutatás az új Nemzeti alaptanterv hatályba léptével a hon- és népismeret tanításának helyzetét és a hagyományismereti tankönyvek elemzését is új kontextusba helyezik.
Három aspektusból tartom érdemesnek az értekezésem továbbgondolását.
Az egyik a tankönyvek megújításában rejlik, ahol súlyponti szerepet kap a tanulásorientált oktatás, a tanultak napi alkalmazása, a gyakorlat (hagyományozódás) közben szerzett tapasztalatok és a tudások tanulásként való felfogása. Tehát az egyik kitekintés lehet az ilyen „ideális” tankönyv magalkotása.
A másik, azon a magállapításon alapszik, hogy a tankönyvek kizárólagos használata nem alkalmas a néphagyomány-ismereteinek közvetítésére. További kutatás tárgyát képezheti a tankönyvet más tanulástámogatási eszközök, újszerű megközelítések (különös tekintettel a hagyomány-ismeretet tartalmazó műveltségi területekre) feltárása.
Harmadikként pedig a szaktudományi dimenzió relevanciáját is érintő járulékos tankönyvelemzések, az oktatásban a valós néprajzi jelenségek és különféle irányzatok kérdéskörét is interpretálhatják.
Arra a kérdésre, hogy a kutatási eredményeim a néprajztudomány és a neveléstudomány számára a gyakorlatban hasznosnak bizonyulnak-e, a jövő adja meg majd a választ.
13
Válogatott irodalomjegyzék Néphagyomány-ismeret:
Andrásfalvy Bertalan (1983): Néprajzi alapismeretek, Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest Ágh Zsófia (1993): Útmutató a tárgyi és szellemi néprajz tanításához, Tárogató Kiadó, Budapest
Baksa Brigitta (2010): A néprajzi ismeretek oktatásának lehetőségei az általános iskolában, In: Benedek K.-Sándor I., (szerk.): Útravaló, Hagyományok Háza, Budapest
Baloghné Zsoldos Julianna (2002): A néphagyomány az iskolában, Pedellus Kiadó, Debrecen
Demény István-Gazda Klára-Keszeg Vilmos-Pozsony Ferenc-Tánczos Vilmos (2008): Magyar népi kultúra, Kolozsvár Hermann Bausinger (1995): Népi kultúra a technika korszakában, Osiris-Századvég, Budapest
Keszeg Vilmos (2008, szerk.): Magyar népi kultúra, Ábel Kiadó, Kolozsvár Kósa László (2001): A néprajz tudománytörténete, Osiris Kiadó, Budapest, In: URL:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-neprajz/adatok.html (2010. 08. 06.) Kósa László-Szemerkényi Ágnes (2006): Apáról fiúra, Holnap Kiadó, Budapest
Liszka József (2006): Bevezetés a néprajzba, Lilium Aurum, Dunaszerdahely
Ortutay Gyula (1977): A népművészetről és a népi kultúráról, Kossuth Könyvkiadó, Budapest Platthy György-Rónai Béla (1989): Népművészet, Tankönyvkiadó, Budapest
Sándor Ildikó-Benedek Krisztina (2010/b): Néprajz, néphagyomány, Képzőművészeti Kiadó, Budapest Tarján G.ábor (1995): Fölnevelő hagyomány, Magyar Médiapedagógiai Műhely, Budapest
Tarján Gábor (2005): Folklór, Népművészet, Népies művészet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Tankönyvkutatás:
Ábrahám István (1993): A tankönyv funkciói, szerkezeti elemei, In: Sz. Kuncze Magdolna (szerk.): Kiadói ismeretek, Korona Kiadó Baker, Carolyn D. - Freebody, Peter (1989): Children's first school books: Introductions to the culture of literacy / Carolyn D.
Baker and Peter Freebody, Cambridge Mass. Blackwell, Oxford
Csapó Benő (2008): A taneszközfejlesztés megalapozása: a tudásról való tudás, In: Simon Mária (szerk.): Tankönyvdialógusok, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest
Falus Iván-Ollé János (2008): Az empirikus kutatás gyakorlata, Adatelemzés és statisztikai feldolgozás, NTK., Budapest F. Dárdai Ágnes (1999): Tankönyvelemzési modellek a nemzetközi tankönyvkutatásban, In: Iskolakultúra, 1999/4. 45.
F. Dárdai Ágnes (2000): Az összehasonlító tankönyvkutatás nemzetközi tapasztalatai, In: Educatio, 9. 3. 92.
F. Dárdai Ágnes (2002): A tankönyvkutatás alapjai, Dialóg-Campus Kiadó, Pécs-Budapest
Jakab György-Varga A. tanulmánya, In: URL: http://www.ofi.hu/tudastar/tanitas-tanulas/modultantargyak (2012.09.06.) Karlovitz János (2001): Tankönyv. Elmélet és gyakorlat, Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest
Karlovitz János (2002): Tankönyvi, tankönyvelméleti alapfogalmak, In: Könyv és nevelés, 2002/2.
Kojanitz László (2007): A tankönyvek minőségének megítélése, In: Iskolakultúra 2007/6–7.
Kojanitz László (2008): Tanuló- és tanulásközpontú tankönyvértékelés, In: Simon Mária (szerk.): Tankönyvdialógusok, OFI, Bpest Mészáros István (1989): A tankönyvkiadás története Magyarországon, Tankönyvkiadó, Budapest
Voigt Vilmos (1990): A folklorizmusról (Néprajz egyetemi hallgatóknak 9), Debrecen
Weinbrenner, Peter (1995): Grundlagen und Methodenproble sozialwissenschaftlicher Schulbuchforschung. In: Olechowski, Richard, Frankfurt am Main
Neveléstudomány:
Ballér Endre-Horánszky Nándor (1999): VKM 182.311. B. I.sz. rendelet. Hivatalos Közlöny, 1919 szept. 25. In:
Művelődéspolitikai és pedagógiai szempontok a hazai iskolatípusok tanterveiben (1868-1945), OKI, Budapest Bábosik István (2004): Neveléselmélet, Osiris Kiadó, Budapest
Hunyady Györgyné-M. Nádasi Mária (1996, szerk.): A helyi tanterv készítésétől a tanítási óráig, BTF-Továbbképző füzetek 1996/2., Budapest
Kelemen Elemér (1999): Oktatáspolitikai és tantervpolitikai hangsúlyváltások a magyarországi közoktatásban (1869- 1945), In:
Művelődéspolitikai és pedagógiai szempontok a hazai iskolatípusok tanterveiben, OKI., Budapest
Kelemen Elemér (2003): Oktatáspolitikai irányváltások Magyarországon a XX. sz. második felében (1945- 1990), In:
Új Pedagógiai Szemle, 2003. 9.sz. 25-32.
Kerber Zoltán (2004): Tartalmak és módszerek az ezredforduló iskolájában. Tanulmányok a tantárgyi helyzetfelmérésről 2001– 2003.
In: Új Pedagógiai Szemle, 2004. július/augusztus, OKI, Budapest OKI, 118-145.
Klaniczay Gábor (1993): Gondolatok a népi kultúra, a szubkultúra és az ellenkultúra viszonyáról. In: Fekete Éva (szerk.):
Múltunk jövője. Szabadelvűek a népi kultúráról, Budapest
Kraiciné Szokoli Mária (1998): Posztmodern kor – hagyomány - oktatás In: Karácsony M. Erika, Kraiciné Sz. Mária (szerk.): Hon- és népismeret, néphagyomány az oktató-, nevelőmunkában, BTF, Budapest
Kriza Ildikó (2001): A néprajztanítás gondjairól, In: Iskolakultúra 2001/6–7.
Mészáros István-Németh András-Pukánszky Béla (2001): Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe, Osiris Kiadó Mihály Ottó (1999): Az emberi minőség esélyei, OKKER, Budapest
Nahalka István (2008): Konstruktivizmus és tartalomfejlesztés, In: Simon Mária (szerk.): Tankönyvdialógusok, OFI. Bpest Palotás Zoltán-Radó Péter (2003): A közoktatás tartalmi szabályozásának rendszere Magyarországon, OKI, Bpest Pozsár Istvánné (1984, szerk.): Népiskolai tankönyvek /1867-1945/, Kötetekatalógus, OPKM, Budapest
Pukánszky Béla-Németh András (1997): Neveléstörténet, NTK, Budapest
Romsics Ignác (1999): Magyarország története a XX. században, Osiris Kiadó, Budapest Simon Mária (2008, szerk.): Tankönyvdialógusok, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest Szabolcs Éva (2001): Kvalitatív kutatási metodológia a pedagógiában, Műszaki Könyvkiadó, Budapest Szebenyi Péter (2012): Válogatott pedagógiai írások, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
Trencsényi László (1993): A tiszta forrás vize-kólásdobozból, In: Iskolakultúra, 1993/6. 99-97.
Trencsényi László (2010/d): Néphagyományoktatás–pedagógia–folklorizmus, In: Benedek K.-Sándor I (szerk.): Útravaló-A néphagyomány közvetítésének módszerei az iskolában, Hagyományok Háza, Budapest
14
Trencsényi László (2012): Új kihívások-régi értékek, In: Karikó Sándor (szerk.): Középpontban a pedagógus, Régi értékek-új kihívások, Áron Kiadó
Vágó Irén-Simon Mária-Vass Vilmos (2011): A tanítás-tanulás tartalma, In: Kaposi J. (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról,OKI.
Szótárak, lexikonok:
Kulturális kisenciklopédia, Kenyeres Ágnes (szerk.), Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986.
Magyar értelmező kéziszótár, Juhász-Szőke-O. Nagy-Kovalovszky, (szerk.), Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003.
Magyar Nagylexikon, IX. kötet, Glatz Ferenc (szerk.), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999.
Magyar Néprajzi Lexikon, I-V. , Ortutay Gyula (szerk.), Akadémiai Kiadó, Budapest., 1977., 1979., 1980., 1981., 1982.
Magyar Pedagógiai Lexikon II., Finánczy-Kornis-Kemény (szerk.), Révai Irodalmi Intézet, Budapest, 1934.
Tantervek, utasítások:
1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról. OKKER Oktatási Iroda, Budapest, 1996.
Az alapfokú nevelés-oktatás terve, 2000., Budapest
Hon- és népismeret modul A és B változat. In: Kerettantervi segédlet az alapfokú nevelés-oktatás tantárgyaihoz és tantervi moduljaihoz, OM., Budapest
Nemzeti alaptanterv. A Kormány 243/2003. (XII. 17.) Korm. Rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról, In: Magyar Közlöny. 2003/43/II. sz.
A NAT kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003 (XII. 17.) Korm. rendelt (a 202/2007 (VII. 31.) Korm.
rendelettel módosított egységes szerkezetbe foglalt szöveg. In: URL: http://www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/nat_070926.pdf (2011.07.12.)
Nemzeti alaptanterv. A Kormány 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról, In: Magyar Közlöny. 2012/66/június
A szerző publikációi és előadásai az értekezés témakörében
Gécziné Laskai Judit
(2009): Útravaló I. (könyvajánló), In: Új Pedagógiai Szemle/Könyvjelző 2009/8 - 9. 243-247.
(2010/a): A tankönyv lehetséges funkciói a gyakorlathangsúlyos tantárgyakban és tanulási folyamatokban, In: Képzés és gyakorlat , 8. évf. 2010/3 - 4. sz., Kaposvár
(2010/b): Kriston Vízi József: Szalmabáb a kerékpáron (könyvajánló), Honismeret, 2010/5. XXXVIII. évf.
(2010/c): 48-as huszár, orvos, középiskolai tanár mesegyűjteménye (könyvajánló), Köznevelés 2010. 66/28.
(2010/d): Egy új mesekönyvről (könyvajánló), Iskolakultúra-online (2010.08.27.)
(2011/a): „A néphagyomány ébren van”, avagy élménybeszámoló egy nyári táborról, In: URL: Taní-tani-online http://www.tani-tani.info/a_nephagyomany (2011.10.02.)
(2011/b): A néphagyomány ébren van. Beszámoló egy nyári táborozásról. In: Honismeret XXXIX. évf., 2011/6.
(2011/c): A (nép)hagyományismeret körébe utalható néprajzi, kulturális antropológiai, pedagógiai és neveléselméleti definíciók. Kútbanézők XVIII. Academia Ludi et Artis
(2011/d): A néprajzi ismerettartalmak a tantervekben, In: Neveléstörténet 2011/8. 1-2., Kodolányi J. Főisk., Székesfehérvár (2011/e): Hagyományközvetítés tankönyvvel (?), In: Lőrincz Ildikó (szerk.): XIV. Apáczai napok, Nemzetközi tudományos
Konferencia-Tanulmánykötet, Győr
(2011/f) Útravaló II. (könyvajánló), In: URL: Taní-tani-online, http://www.tani-tani.info/utravalo (2011.05.03.)
(2012/a): A hagyományok szerepe a gyermekszervezetek tevékenységében, In: Neveléstörténet, Kodolányi János Főiskola, - kiadás alatt
(2012/b): „A hagyományozás is ébred,” In: URL: Taní-tani-online, http://www.tani-tani.info/a_hagyomanyozas_is (2012.
08.26.)
(2012/c): Hagyományközvetítés tankönyvvel (?), In: Honismeret 2011/2. XXXIX. évf.
2004. „Hogyan tanítottam?” (Apáczai Kiadó pályázata), Celldömölk
Hagyományközvetítés tankönyvvel (?) Kiss Áron Társaság Emlékülése, 2010. június
A hagyományőrző ismereteket tartalmazó tankönyvek elemzése az általános iskola 5-8. évfolyamán, IV. Doktori Konferencia, ELTE – PPK, (Budapest, 2010. máj.)
XIV. Apáczai-napok Konferencia (Győr, 2010.okt.), Hagyományőrző ismereteket tartalmazó tankönyvek elemzése az általános iskola 5-8. évfolyamán
Kutatás közben Konferencia (Sz.fehérvár, 2011. máj.) Kodolányi J. Főisk., A néprajzi ismerettartalmak előfordulása a tantervekben X. Országos Neveléstudományi Konferencia, (Budapest, 2010. nov.), Hagyományközvetítés tankönyvvel (?) – poszterbemutató, A néphagyomány, mint tananyag, Miskolc - IV. Taní-tani Konferencia, (Miskolc, 2011. febr.)
Képzés és gyakorlat Konferencia – Kaposvár (2011. márc.): A tankönyv lehetséges funkciói a gyakorlathangsúlyos tantárgyakban és a tanulási folyamatokban
Néprajzi ismerettartalmak régi tankönyvekben, V. Doktori Konferencia, ELTE – PPK, (Budapest, 2011. máj.) XIV. Apáczai-napok Konferencia (Győr, 2012. okt.), Tradíció a táborban
15
Melléklet - A néphagyomány-ismeret reprezentánsai
A 16-19. sz. előzményei
A 18-19. sz. előzményei Arany János, Csaplár Benedek Ipolyi Arnold, Arany László, Lázár István Gönczi Ferenc, Sebestyén Gyula, Berze Nagy János A néphagyomány-ismeret tudatos alkalmazása
Kiss Áron, Erdélyi János, Vikár Béla
A néphagyomány-ismeret iskolai közvetítésének hívei Herrmann Antal, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Györffy István,
Bálint Sándor, Bodor Antal, Dr. Karl János, Újszászy Kálmán, Tálasi István Kortárs kutatók
Végh József, Konsza Samu, Morvay Péter, Kaposi Edit,, Keszler Mária, Rákos Klára, T.
AszódiÉva, Muharay Elemér, Makovecz Imre, Csete György, Zelnik József, Kósa László, Szemerkényi Ágnes, Kiss Lajos,Lajos Árpád, Bakos József, Ködöböcz József, Dömötör Tekla,
Timaffy László, Kresz Mária, Barsi Ernő, Együd Árpád, Vitányi Iván, Kováts Dániel, Andrásfalvy Bertalan, Bagu Balázs, Tátrai Zsuzsanna, Liszka József, Verebélyi Kincső, Gazda
Klára, Tarján Gábor, Petrás Mária, Székely Éva, Karácsony Molnár Erika, Kardos Mária, Sándor Ildikó
TANTERVI MODELLEK
Ágh Zsófia, Tarján Gábor, Paládi-Kovács Attila , Olsvai Imre, Kalendárium, Kútbanéző, Pongráczné Gál Elvira, A szerves-organikus műveltség, Vasvári Zoltán, Kraiciné Sz. Mária, Németh Ervin, ÉKP, Baksa Brigitta
Comenius Bél Mátyás Losontzi István Tessedik Sámuel Berzeviczy Gergely
Kiss Bálint
Hon- és népismeret tankönyvek
(a felső tagozat 5. és 6. évfolyamán)
16
EÖTVÖS LORÁND UNIVERSITY
Faculty of Education and Psychology
Educational Studies Research Training Programme
