LÖKÖS I STVÁN főiskolai lektor:
VITKOVICS MIHÁLY SZERB—MAGYAR KAPCSOLATAIRÓL
Több ízben ha ngoz ta tott fontos iro dal omt örté ne ti kérdé s a szláv- ma g y ar kapcs olatok történ ete. Az 1955. no ve mb er éb en m eg t a rt ott II. Magy ar I roda lo mtört én eti Kongresszuson pl. m a g a Jú li us Dolansky, a Csehszlovák Tud om á ny os Aka dé mia Szláv Int éz eté nek igazgatója hangs úlyozta az e zi rán yú kuta tások fo nto ssá gá t: „Kétségtelen, — m o n d j a Dolansky, — hog y az i rod almi kapc so lata ink igen régi kele - tűek. Szlávista t u d o m á n y u n k eddig i n k á b b csak a szláv népe k közötti úgyn evez et t irodalmi kölcsönösség vizsgálatár a szorítkozott. Eléggé fig yel emme l kís érté k a szláv iroda lma k kapcsolatait a német, esetleg egyéb n y ug a t -e u ró p a i olasz és ska n di ná v irod alo mma l is. De m i n d - máig kevés t ud o má n yo s m u n k a vizsgálta re ndsze res n a ma gyar-szl áv irodalmi kapcsolatokat. Pedi g mi s em természe tesebb , mint, hogy ilyen kapcsolatok léteztek, s ezért t a n u l m á n y o z n u n k is kell azokat. ,,[1]
1958-ban Vujicsics D. Szt oján í rja a ké rdé s egy sz űkebb területéről, mégpedig a sz erb ho rv át -ma gy a r irodalmi érintkezése k tö rté ne té ről szólva, hogy ,,A sz e rb hor vá t- mag ya r i ro dalmi és kult urá lis kapcsolatok t an ulm án yoz á sa : kölcsönhatások vizsgálata, olykor azok finom, szinte lélektani boncolgatása. Fel tá ra tl a n te r ü l e t még. Mon dha tn ók azt is, hogy a külszíni f e jt é s e n t al án sosem j u t o t t u n k még túl. Szinte dicsekvés len ne m i nd k é t részről, ha csak ré sz er ed mén ye kk el is kérkednénk"[2].
A sz e rb -ma g ya r irodalmi és k ul t ur ál i s kapcsolatokra von atko z- ta tva na gyo n helytálló a fe nti meg álla pítá s an ná l is inkább, m e r t történetile g m á r bebizonyított tény az e mlí tett kapcsolatok megléte.
A két n ép t ört é ne l mét ta n ul má ny oz v a c sa k ha ma r a rr a a me gállapításr a j ut h at u nk , hogy hosszú időn át megvolt a kölcsönhatá s egymás élet ére irod almár a eg yará nt . Ezt pedig mi se m biz ony ítj a jobban, mi nt az é v- századokon át t ar tó együttélés . Hi va t ko z ha t ná n k itt Árpá d-ko ri e mlé - kekr e épp úgy, min t XV. va gy XVII. századiakra, a mi ko r a legnagyobb mé re te ke t öltött a szerbek bevá ndorlás a Magyarország terüle tére. 1690 ut á n a török elleni felszabadító há b or ú k sikertelensége miat t C serno - vics Arzén s zerb pá t r iá r k a vezetésével mi nt e gy 5—6000 szerb telepe s jött be az országba, [3] hogy aztán ki s ebb -na gyobb településeket alkotva ill eszkedje nek b e az ország gazdasági életébe. Természetes, hogy elsősorban a délvidéken, régi h a z á j u k közelében telepedtek le, d e sokan közülük el j ut o tt a k a D uná nt úlra , Sze nte ndrére , Csepel-szigetre,
sőt még Egerbe is, ahol a város kereskedel mi életében igen jelentő s szerepet játszottak [4]. S érdekes, hogy ez a magyarországi szerbség az idők f ol ya má n an nyi ra megerősödött, hogy távol hazáj átó l nemzet i irodalma és ku l t úr á j a új j át e r em t őj e , ápolója és vezetője lett [5]. P e s t - Budán al akul t meg a M agyar T udományo s Akadémia pél dáj án b uz- dulva a Matica Srpska, az új kor i szerb irodalmi és tudományo s élet bázisa J ova n Hadzic-Milos Svetié, író ösztönzésére né há ny lelkes ,.pesti- szerb ker eskedő " t ámogatásáva l [6]. Ugyani t t jelent meg az 1825-ben indul t S erbs ke letopisi c. t udományo s és irodalmi folyóirat, val amin t a szerb könyvek nagyrésze is. De Magyarországról indúl t el a kor szerb ir odalmának számos kiváló a l a kj a : J ovan Rajié, J ova n Muska- tirovic Dosi tej Obradovic, Luki ján Musicki, Dj ordj e Magarasevic, hogy csak néh án y jelentősebb nevet emlí tsün k [7]. így tal álhatt a meg az u t at a XVIII—XIX. század f or du l ój án P e st r e ker ül t fiatal Vitkovics Mihály
— aki maga is szerb származású, — a szerb irodalom és annak legkivá- lóbb korabeli képviselői felé, így válhat ot t sok teki nt etben a szerb- magyar irodalmi és kul tur áli s kapcsolato k lelkes propagálójává, tevé- keny munkásává, sok esetben közvetítővé.
T ém ánk tárgyalása , a kapcsolato k vizsgálata során első hel yen kell szólnun k Vitkovics szerb népdalfordításairól. Jelentő s szempont ez annál is inkább , mer t ő az első i roda lmun k történet ében, aki eredetiből fordít, s a „szerbus m an i er " utáni érdeklődést ezáltal hat hatósan fokozza.
Ismeretes, hogy a szláv népies törekvések ter ület én Her der meg- jegyzése nyomán (Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit c. művében ) jelentős fejlődés vet te kezdetét. Több részen megi ndult a népdalok na gyar á nyú gyűjt ése. A munkálato k er edményes voltát bizonyít ják az olyan kiadványok , m i nt Kollár J ános: Narodnie Zpie- wanky I—II. (Buda 1834—35) c. cseh és szlovák nyelven megj elen t g y ű j - teménye, valamin t a Vuk Karadzic' által közreadott szerb népköl- tési gy űj t e m én y . (Kisebb vál tozatban 1814-ben, m aj d a teljesebb, négy kötetes Sr pske narodne pj e s me 1823 és 1833 között) [8].
Ez utóbbiró l t u dj uk, hogy belőle 1826-ban egy német nyelv ű válogatás készült Serbische Hochzeitslieder, herausgegeben von Dr Wolf S t ep- hansohn Karadgich. Metrisch in's Deutsch e übersetz von E. Eugén Wesely címen E. Eugén Wesely vinkovcei t anár m un ká j a ké nt . Beve- zetőjében jó t áj ékoztat ást n yú j t o t t kora olvasóinak a szerb népdalokról, amely nál u nk is érdeklődésr e talált. A ki adván y „előfizetői között ott t alál ju k Jankovich Miklóst, Kollár Jánost , R umy Károly Györgyöt , Schedel Fer encet és Vitkovics M i h ál yt " [9]. Természetesen ezekből az adatokból azonban n em kövekezik az, hogy kizárólag er re az időre esik a szer b modor, a szerb népdal ir ánt i érdeklődés. Az első közvetítő e tér en Kazinczy, aki Goeth e n éme t fordításaiból ülteti át m a gya r r a
„Azzan-agának " ba ll a dáj át 1789-ben, s 1813-ban teszi közzé a Poét ái berek-ben , ma j d a legjelentősebb és akkor erre leghivatottab b to lm á- csoló Vitkovics Mihály lesz, aki — felt ehetőe n — má r 1814-től kezdve foglalkozik a szerb népdal ok átül tetésével. Mint 1819-ből való, A' szer- bus vagy rácz nyel vrü l [10] c. értekezéséből t udj uk, ismerte a Karadzic - féle né pd al g yű j t em é n y 1814-es bécsi kiadását, amelybő l eml ített é r t e- kezésében közöl egyet szerb eredeti ben és magyar for dít ás ban:
Oj devojko pitoma ruzsiczel!
Kad szi rászla, na sto szí gledala?
II szí rászla na bór gladajútyi, II na jélu tanka ponoszitu, II na móga br ata ná jm la dj e ga ? Oj junácse, moje jár ko szúncze!
Nit szam rászla na bo r gledajútyi ? Ni n a jélu tank u ponoszitu,
Nit na tvóg brata n á j ml a d j e ga ; Vety szam mláda pra ma te be rászla.
He j lyánka, szelíd rózsácska!
Midőn nőttél, mir e tekintgettél?
Nőttél-e a fenyőre tekintgetve, Vagy a vékony kevély jegenyére, Vagy az én legkisebb öcsémre?
Hej bajnok , te az én f or r ó na pom' Nem nőttem én fenyőr e tekintgetve.
Sem a vékony kevély jegenyére.
Sem a te legkisebb öcsédre;
Hanem én, fiatal, hozzád képest nőttem [11]-
Ugyanezen értekezésébe n közöl egy másik szerb dalt is, az előbb idézett m i nt áj ár a eredetiben és ma gyar fordít ásban. Aki igazi, aktí vabb fordító korszak azonban csak ezután következik, amikoris 1826-tól kezdve
— nyil ván egyrészt a Wesely-féle g y ű j t e m é n y ösztönzésére is — több ízben közöl a folyóiratokba n szerb népdalfordí tást. Így példáu l a Hasznos Mulatságok 1826. évfolyamában a Felső Magyarországi M iner-
vában (1827), s az Aur orába n 1827—28-ban. Halála ut án ugyancsak az utóbbi közöl n éhán yat 1831—32-ben és 1833-ban.
Az eddig megj el ent, Vitkovicsról írt méltatások, életrajzok szinte kivétel nélkül minden esetben foglalkoznak ezekkel a népdal fordít á - sokkal, s több szempontból nyúl nak a kérdéshez. Szvorényi pél dáu l megjegyzi, hogy „Kiváló jelentéke t és érdeket kölcsönze föllépésének a szerb népköl tészetből . . . t e t t . . . szerencsés fordításai val" [12]. Egy későbbi életrajzíró, Kosztolány i Zoltán, má r arról is szól, hogy „Vitko- vics fordít ásaiba n többnyire m e g t a r t j a . . . sajátságait [13] a szerb költészetnek; de el is t ér tőle" [14]. Sőt még azt is tudni véli, hogy Vitkovics másokat is buzdított „ . . .szerb dalok átfordítására és g y ű j - tésér e" [15]. S zeri nte Vitkovics szerb népdalfordításai ba n ,, . . .jól eltalálja a szerb epikai költészet jellemző sajátságai t: az elbeszélés nyugalmasságát, m a j d drámai gyorsaságát a párbeszédes f or máb an , a népies nyelvet, az ismétlősorok a lk al maz ás át . . ." [16], s megkockáz- t at j a azt a megj egyzést is amelyet H or vát h János is alkalmasnak lát a Bácskai regedal c. fordítás jellemzésére : [17] „. . .e fordítások olyan benyomással vannak ránk, mi ntha régi székely balladáinka t olvas- n ó k . . ." [18]. Figyel men kívül h agyj a viszont azt a tényadatot, hogy Vitkovics u tán még egy Bajza (nem is beszélve Vörösmartyról, aki ne m fordításban , ha nem eredeti versben) is ügyesebben alkalmazza a „szer- bus manier t", pedig köztudomású, hogy ne m az eredeti szöveg i smer e- tében végezte fordít ó m unk áj át .
Egy másik monográfia-író, Radits Dusán, má r ennél tárgyilago - sabban vizsgálja a szóban forgó kérdést, amikor le ír j a Vitkovics for dí -
fásairól a következőket: „Vitkovics észr evett e a szerb epikai dalok. . . sajátságát és ezt lehetőleg fordításaiban is vissza akarta adni. De a vers - mérték, meg a magyar nyelv szelleme mi a tt néha változtatnia kellett az eredetin. . [19], Radits egyébként az első magyar viszonylatban , aki alaposabban próbál ja vizsgálni Vitkovics fordításait; művében ut al többek között a fordítások forrásaira is [20].
ír azut án a kérdésrő l Horvát h János, amikor a „szerbus m an i e r "
út j át , val amin t a szerb népköltészet ha t ását vizsgálja i rodalomt ört éne - t ünkben [21]. Vitkovics fordításairól szólva helyesen ál lapí tja meg, hogy származásáná l fogva vált a költő „. . . közvetítővé, út tör ővé" [22]
ezen a terül eten , de hel yesen állapítj a meg azt is, hogy a ,,. . . . speciáli- san ún. szerbu s ma ni er- ba n Vitkovics nem áll a kezdeménye- zők között, me rt átdolgozásaiban ő rendszerint megvál toztatta az eredeti v e r s f o r m á t . . ." [23]. Ezekután j ut a rr a a végső következtetésre, hogy „Szerb eredet ű dalainak nincs különöseb b jelentőségük; i nkább csak a bal ladaszerűe k ér demel nek közülök figyelme t (miket ő „regék"- nek nevez) . . ." [24]. Arról, amit a Bácskai regedal c. népdalfordítással kapcsolatosan mond a f en t i jellemzés ut án, viszont csak a fordításnak és az er edet inek (amennyiben ez valahol fellelhető lesz) összevetése ut á n m ond ha t u n k végső következtetést.
Mindezidáig azonban nem tört én t kísérlet a Vitkovics-féle for dí - tásoknak eredetiekke l való összevetésére. E sorok írója abba n a szeren - csés hel yzetben van, hogy kutatásai során megtalált a két Vitkovics által lefordí tott szerb népdal eredeti szövegét, s így módj ában áll az eredeti szöveget a fordítással, ha röviden is, egybevetni. Ez annál is inkább érdekes, mert mi ndké t fordít ás (elsősorban formailag) nagy - mér tékben eltér az eredetitől, s így világosan ki mutatható , mi ér t marad bizonyo s szempontból pl. egy Bajza ezirányú munkássága mögött, n e m is beszélve az ugyancsak kor tá rs Székács Józsefről, aki az első nagy lépést teszi meg ezen a t éren [25],
A Szvorényi-féle 1879-es Vitkovics-kiadásból ismeretes Az elváló lány c. dal, amelynek eredet ij e tizenkét szótagos sorokból áll. Vitkovics ezzel szemben páros r í mű felező nyolcasokban for dí tj a s szerkezetileg is átalakí tj a a verset. Míg az eredeti két (egy hat és egy három soros) szakaszból áll, addig Vitkovicsnál hat négy-négy soros str ófát találunk, így t ermészetese n új, méghozzá magyaro s for má t kap a dal, s a f or ma i változással veszít eredeti jellegéből, amit aztán az ilyenféle, magyar né p- dalra emlékeztető elemek mint, „Mást akartam, mást kell t e nne m" ;
„Boldogtalant ki ne szánjon"; „Hej, ne szólj meg. . ." stb. méginkáb b fokoznak.
Ennél is szembetűnőbb a változtatás egy másik, a Három leány . . . (eredetiben Momak i devojke) kezdetű dal esetében, amel yne k eredeti f o r m á j a az új a b b kelet ű szerb-horvá t népies versf or ma a dese- terac, tízszótagos verssorokkal, metszet tel a negyedik szótag ut á n:
Tri dev oj k e / bostan pos ejale Gorom d i n j e '< dolom lubenice, A po sredi / r u m en e ruzice.
Vitkovics fordít ásában e dal magyar os ritmusban, felező nyolca- sokkal és páros rí mekkel így hangzik:
H árom l eány egy kis kert be ' Rózsát ül tetet t a földbe ; Egy legényke oda szokott, Nyílt rózs áka t lopogatott.
Mint láttuk, a dal — megintcsak a formaváltozással — elveszti eredeti ízét, ritmusát, megszűnik „szerbus manier " lenni, amelyet jóval korábban, ha kissé döcögve is, de m ár Kazinczynál 1789-ben megta- lálunk. Ugyancsak veszít valamelyest az eredeti színezetből azáltal is, hogy a formai mellett bizonyos — nem éppen lényegesnek mondható — tart al mi változtatást eszközöl. Ez ki tűni k a fent idézett háromsoro s eredeti szövegrésznek a fordítással való összevetéséből is. Nem csupán rózsák ültetéséről esik itt szó, hane m dinnyeföldről (bostan), amelybe a lányok . . . (devojke) sárga-(dinje) és görögdinnyét (lubenice) ült ett ek.
E t art al mi változtatás f ennál l a dal for dí tásána k egy későbbi, mégpedig Bajza által készített vált ozatába n is, azonban Bajza — bár fordításaival ő is hát t ér b e szorul Székács József mellett — formai lag követi az eredeti alakot. Nála így szólal meg a „szerbus manier", — nevezzük most má r eredeti nevén — a deseterac :
H árom ly ánk a ült etett vi rágot,
Völgybe szegfűt, do mb föl ébe rózsát.
S im a nőtle n i f j ú arr a t ér el És kitépd a lyányok virágát.
A bemuta tot t részből is látható, hogy Bajza már megérzi még az idegen közvetítés után is [27] e ver sfor ma eredeti r itmusát. A desete- racnál ismerete s metszetet a negyedik szótag ut án simán, zökkenés nélkül alkalmazza.
Meg kell itt jegyeznün k azt is, hogy nem ez az egyetlen szerb népdal, amelyet Vitkovics is, Bajza is lefordított magyarr a, méghozzá jelentős formabel i különbséggel. Bajza Vitkoviccsal ellentétben ez ut óbbiaknál is ügyesebben alkalmazza a szóban forgó modort, míg amaz megintcsak a magyaro s formáho z nyúl. Ilyen a Ha én for rás volnék . . . és a Hajnallik már . . . kezdet ű két dal, amelyeket, Bajza
„Óhaj t ás " és „Vadászkaland " címen for dí tott le. Lényeges t art almi eltérés a változatok között nincs. Idézzük a rövidebbet mindkét f or dí - tásban :
Vitkovics: Ha én fo rr á s volnék, Tu d ná m én, hol folynék:
Kedvesem l akánál, Éppen abl akánál , A hol ő öltözik, A hol ő vetkőzik.
Tá n belőlem inna, Vagy szívére vonna .
B aj za : Oh ha volnék rétnek hűs p at ak j a , Tu dn á m m e r re fol yja k h ab j ai mm al ! Csörgenék a kedves abl akánál, Hol levetkőzik s ru háit ölti;
S zomj á t m a j d belőlem olt an á el ; Mellét meghű sí tené m h ab ommal , És a kedves, kedves szívhez érnék, — Oh ha volnék rét nek hűs p a t a k j a !
Az i m én t felhozott példák mellett találunk azt án Vitkovicsnál is példát az eredeti f o r m a alkalmazására, méghozzá az úgynevezett
„regék" között. Ez azonban minden esetben csak kísérlet marad . Bár itt-ott felcsillan a V ör ösmar tynál oly ki tűn ő módon alkalmazott és művészien megf ormá lt népies jelleg, az a „ fi nom abb népiesség", amely - ről Horváth J ános í r j a a Földi menny vizsgálata kapcsán, hogy „Mi nden mondat ának egy-egy d a r ab j a átmegy a következőbe s lesz annak m i n t - egy alapköve, de egyszersmind kapcsa a gondolatnak s f e nn t ar t ój a a folytonosságnak " [28]. Pedig az eredt iekben bőségesen t al ál un k er r e példákat. Ill uszt ráláskén t A koszovói l ányka című közismert né pda l t idézzük:
Uranila Kosovka devojka, Ur anila r a n o u nedelju U ne del ju pr i je jar k a sunca Zasukala bijele rukave, Zasukala do beli lakata . . .
A f e nt i rész m agy ar ul , Kiss Károly for dí t ásában [29] így hangz ik :
Korán s er ke nt koszovói lányka, Korán se r ken t vasá rna p h aj nal ban , Pir kadat kor, vasá rnap halnalban, Hogy f öl tű r te fehér inge uj ját , Csak f öl t űr t e fehér könyökéig . . .
Mind az eredetiből, mind a fordításbó l ki m uta th at ó k az á t m en ő mondattagok, amel ye k f e n n t a r t j á k a gondolati folytonosságot a szö- vegben: „Ur anil a" — „Urani la"; „u n e de l j u " — „U nedelj u"; „Zasu- kala" — „Zasukal a"; va gy a m agy ar ba n : „Korán s er kent " — „Korá n serkent"; „vas árnap ha j na l b a n" — „vasá rnap ha j na l ba n" ; „Hogy föl tűrt e" — „Csak fö l t űr t e" .
Azonban Vitkovicsnál is az ilyen elemek jelentkezése is csak felszínes, kísérleti j ellegű marad, m e r t ami nt elszakad a magyaros f o r - mától n e m t ud j a mi ndi g eredetie n alkalmazn i azokat. A király un ok á j a címűben t alál un k e r re pél dákat: „El megy lovam s a f ő t is elviszi, Melyet kiszáraszt a napon szülém, Sírván fel et te nagy keserve közt, Si ratn i fogja egyetl en fi át . " S ikerült ebbe k m á r ugyancsak e balladában az ilyenek, m i nt „Kegyes király, t e tündökl ő napunk, Fényes na p itt a földön ég alatt!"; va gy „Könnyel borongot t Ilka szép szeme, Kö nnyel borongott s hívá gy er mek ét " . Még nagyobb m ér t ék ű pont atlanságna k kell t ul aj doní t an i a tízes szótagszám helytel en alkalmazását:
Még ne m virágzott kellemesb virág, Min t me ly virágzott a m i éveinkben.
Vagy: Sok a te kér őd mostan u dva r unk ba n ; De min de ni k közt legjobb ketteje;
Tíz és tizenegy szótag ú sorok vált akoznak a fordí tásba n több helyen, s a ri t mu s így nehézkes, döcögő eredeti et len lesz.
Egy szempontbó l kell mégis ért ékel nün k Vitkovics fordítói t ev é- kenységét, éspedig abból, hogy elsőnek nyúl eredet i forrásokhoz kor-
társai közül. Kazinczy, Kölcsey, Toldy, később Bajza is csak idegen közvetítéssel tud ízelítőt adni e gazdag népköltészeti anyagból, ő pedig m á r jelzi az ut at a szerb népdalfordítások első nagy eredménye, Székács József f or dí t ás -g yűj t em ény e fel é [30].
II.
Vitkovics közvetítő tevékenysége nem volt egyirányú. Szerb nyelvű írásaival is (eredetiekkel és fordí tásokkal egyaránt ) a két nép irodalmi és kulturális közeledését szolgálta. Bár nem volt a legtehetsé - gesebb író és költő, működésével mégis n yú j t ot t valamit a szerb kul - turális és irodalmi élet ügyének .
Toldy és Szvorényi nyo mán i sm er j ü k A pozsonyi kab át című ví gjátékát, amel yet J ün ge r Lioni öltözet című dar a bj a ut án fordított (1808) [31], s amelynek szerb változatá t is elkészítette A trieszti öltözet címen [32], A szerb fordításba n magát is szerepelteti Vidovics álnéven, Szavka kedveseként, amely felt ehetőe n a Vidényi elváltoztatott for- m áj a [33], Ismeretes azután egy általa szerbre fordított Kotzebue dar ab is, Az önfeláldozá s címen, amely Radits Dusán szerint (az előző- vel együtt) megj elen t a Matica S rpska kiadásában 1830-ban [34].
Ugyancsak i s me r j ük szerb nyel vű lírai alkotásait is, amel yek száma viszonylag kevés, mindössze 16 [35]. E tizenhat verses m ű három nagyobb csoportra osztható. Éspedig: 1. „ode" (ódák): Madj arsko m palati nu Josif u; L uki jan u Musickom; Jo vanu Belanovicu. 2. ,,ljubavne pesm e" (szerelmi dalok): Ljubov; Na p ut ovanj e S ofi je moje; Ljubovi;
Ljubezn o pev an j e i Juli. 3. „pesme pretezno r efl eks ivne" (túlnyomóa n refl exi v jellegű dalok): Nadezdi; Mog Al eksandr a pesma o berbi; P rav- danj e. A felsorolt művek közül különösen figyel met érdemel jelen szempontból a L ukij an u Muäickom (Musicki Lukijanhoz) c., amelyben egykori budai iskolatársát köszönti. Az 1795—96-os t anévben a „rek- torikai osztályt" Budán végezte, s itt ismer kedet t meg Mu^ickival, a későbbi nagy klasszikus költővel, a „szerbek Virágjával", akihez hosszú időn át komoly kapcsolato k f űzték . Vitkovicsna k egy Kazinczy- hoz írott (1811. dec. 24.) leveléből t udjuk , hogy Musicki próbál ta őt ,, . . . l ant jával a rácz li t erat urár a édesget" . . .-ni [36]. Musicki ugyanis, elolvasva Kazinczynak Vitkovicshoz írt episztoláját, igyekezett Vitko- vicsot megnyern i ódáival a „rácz li tar atur á"-nak , amely ódákat aztán Vitkovics Kazinczynak is el jut tat ot t Szemere Pál közvetítésével [37], íg y vál hatott közvetítővé Kazinczy és Musicki között. A fent i levélben (1811. dec. 24.) eképpen jellemzi Mu^ickit Kazinczynak: ,, . . . Musiczky Lucián a letudósabb és legjob b pap papj ain k között. Beszél, ír szla- vóniai, rácz, orosz, görög, magyar, franczia, német, deák, sőt zsidó nyelven is. És mindezek teszik azt, hogy keresztet nem kaphat . Ezt ne csudáld; mivel ezen deréksége i mellett hízelkedni, csúszni-mászni nagyon nem tud. Megérdemli ez a nagyférfi, hogy az egyveleg írásaid- búi egy példányt kül dj e k számára?" [38].
Ért het ő ezek ut án az a lelkesedés, amellyel Kazinczy 1812. f eb r uá r 5-én írt levelében illeti a már szerémi „ar chimandr i ta " [39] Mu^ickit:
„Vitkovics bar át un k azon jóságai szerint,, mel yekkel i rá nt am viseltetik, megkül d é nekem hozzá intézett ódádat. Maga a dal előttem mindeddig ért hetet len , mert i tt nincs senki, aki megmagyarázná, sőt csak fül eim előtt elzengeni is t u d n á ; de ismer em én poetai tüzedet né hán y más éne- keidből, mellyek n é m e t fordítással jelentek meg, s ezek u t án képzelem, hogy a' mi közös b ar á t u n k tőled olly csillogó színű virágokat nyer t koszoruul. mint é r dem es atyia. Régen tisztelem érdemeidet, dicső f é r j f i ú ! de az a sok citatum, kivált a mellyeket Herderből szedél ki.
szeretette l elegyes tiszteletre vonsz feléd " [40].
Ki vált Herder i smer et éért becsüli nagyr a Kazinczy Musickit szem- ben a magyar prot es tá ns és katoliku s papokkal, akik közül nagyon kevés ismeri a német felvilágosodás nagy ala kjá nak nevét és működését.
S mégis Musicki felekezetét a „ . . . pápisták és protestánsok vadna k képzelik" [41]. L evelének további részében ki fe j ti nézetét a nemzeti- ségi kul tú r a f ej lő désé re vonatkozóa n is; tisztelettel és lelkesedéssel adózik a szerb n em z e t irodalmi és kulturál is törekvéseinek, mert — mi nt mon dj a — „Az én patriot ismuso m ne m ellenkezik a cosmopolitis- mussal, s midőn a m ag yar nyel vne k virágzását óhajtóm, midőn azt a me nnyi r e tőlem kitelik, elősegélni igyekszem, ne m könyörgö k azért az egeknek, hogy — más nyel veknek károkkal virágozzék az én nyelvem; nevezetesen ne m könyörgök azért, hogy az a nyel v ne m boldoguljon a mel l yen az Azan Aga mennyei szépségű elegiáj a éne- kel t e te t t" [42]. Ezzel a nemes gesztussal Kazinczy volt aképpen messze- menően haladó áll áspontot fogl al el, szemben a néhán y év múlva már erősen jelentkez ő nacionalista felfogással, amel y szerint példáu l „A tót lehet külsőleg pallérozott, de m in t valódi i ntenzív műveltségre képtelen, mindi g csak bar bá r m ar a d" [43], Vagyis, a nemzetisége k ne m méltó k arra, hogy saját nyel vüket , k u l t ú r á j uk a t ápolj ák, fejlesszék, mer t hisz a művelődésre egyszerűen képtelenek. De az ilyen túlzó nacionalista felf ogás mellett meglévő magyarosítási [44] törekvésekkel szemben is r endkívü l progresszív felfogást jelent Kazinczy fenti, a nemzetiség i törekvéseke t párt oló véleménye , amely sok hasonlóságot mu t a t a
Széchenyi-féle később i nemzetiségi politikával -— aki elítéli az erő- szakos magyarosí tást 1842-es Akadémiai beszédében; — csakhogy, amíg Széchenyine k ez a látszólagosan progresszív felfogása feudális konzervatívizmusábó l fakad, addig Kazinczy, mint európai látókörű
„polgár" vallja a f e n t i elveket [45]. Méginkább megerősíti ezt levelének pompás, mel eghangú , ugyancsak határozott állásfoglalást tart almazó befejezése: „Vedd berekesztésül vallomásomat: Az igazság minden nemzettel, minden felekezette l közös, s a jók s bölcsek fellelik egymást különböző feleken is. J a j a nnak a nyomorultnak , kinek szemei fel akad- na k a r uhán és a hangzaton . Szeressü k egymást tisztelt f é r j f i ú , m er t érezzük, hogy az igazság gyerm ekei va gy un k " [46].
Vitkovics és Musicki kapcsolatáró l is mer ün k még ezeken kívül is egy- két fontosab b adatot. Amiko r a szerbség régi hazá j ában szabad- ságharcot indított a török iga ellen, Vitkovics nagy érdeklődésse l figyeli a zajl ó eseményeket . Véleményé t egy l evélben j u t t a t j a kifejezésre , amel yet a közvetlen baráthoz, Muáickihoz írt : „Nagyon megörven - dezt et ett a hír, hog y t es t vérj ei n k végleg felszabadul tak a török iga
alól . . . Adná az ég, hogy f a j u n k t ovábbra békében uralkodjon, m er t népünk hősiességében, becsületben és ha kell, t estvéri egyet ér tésbe n minden nemzetet f el ül múl " [47].
Ugyancsak Musickival való kapcsolatáról t u dj u k , hogy egy ízben a ,,békés közvetítő" szerepét tölti be Virág Benedek és Mu^icki között.
Történt ugyanis, hogy Virág egyik ódáj ában (A versengő hazafiakhoz) ,,vad r ácokn ak " nevezte a szerbeket. Musicki ez ellen élesen kikelt egyik Vitkovicshoz írott ódájában, s követelte a sérelem korrigálását . Vitkovics levélben pr óbál ja ment en i Virágot, mondván, hogy az a „vad ráczok" helyett „vad Thrácokat " a ka rt írni, s a tévedést a mü ú j ki adásában helyesbíti [48].
Szólnunk kell még itt egy másik szerb nyelvű munká já ró l (Spornen Milice), amely megintcsak kevésbé sikerült alkotás, de jelentős mégi s abból a szempontból, hogy Vitkovics ezáltal a szentiment alizmus köz- vet ítője let t a szerb irodalom felé. A Spornen Milice ugyanis nem egyéb , mint K á r m á n F a n ny j án a k szerb nyel vű átdolgozása [49] nagyob b vál- toztatásokkal, nehézkes nyelvezettel [20]. „K á rm á nn ak szabatos és erő- teljes nyelv i kifejezését, lendületességét, könnyedségét Vitkovics nem t udta vis szaadni . . . Némely helyütt kiérezni, hogy . . . lendül etességre törekszik; ilyenko r toldásokat tesz hozzá az eredeti kifejezésekhez, de ezzel többnyi re csak el ront ja a hang ula t ot " [51]. Midezek ellenére is megilleti a közvetítő elnevezés, mert magya r nyelv ű írásaiból is ponto- san ki m ut at h at ó a szentimentalizmus számos elemének megléte. Elég itt ut al nunk közismert levélregényére, amelyből Goethe, Kazinczy, K ár m á n hatása egyaránt érezhető; vala min t verseinek ilyenféle ki f ej e - zéseire, mint „andalgók, búsongok"; „könnye m titko n hul l"; [52]
„szegény szívem Magánosan zokog"; „a két orczám Bútól el her va- dott"; [53] stb. Ugyancsak ezt látszik igazolni Radits Dusán megjegyzése is az Életem vágya c. szerb nyelven írott kis prózai írásáról: „Vitkovics benne a falusi élet dicséretét zengi a városéval szemben, és a valódi boldogságot az erény gyakorlásában t al á l j a" [54],
III.
A fenti adato k mel lett szükségesnek t a r t j u k röviden külön vizsgálat tárgyáv á tenni a szerb-magya r kapcsolatok szempontj ábó l Vitkovicsnak két magyar nyelvű prózai írását is, amelye k t a rt a lm ukná l fogva isme- ret ter jeszt ő jellegűek, s ílymódon válnak jelentős doku me nt umm á emlí- tet t kapcsolataink történetében. Mindkét értekezés a Tudományos G y ű j - t eményben jelen t meg. Az egyik (Az ó-hit ű magyar írókrul) 1818-ban, a másik (A szerbusi vagy rácz nyelvrűl) 1819-ben [55]. Az elsőben célj át így fogalmazza meg: „Valának hazánkban az ó-hit űek közül is m ag ya r írók; de ők magyar publ ikumna k köz-ösmeretéb e n em j u t h a t t a k . . . É n . . . szívesen nyúlok tollamhoz : az ily íróknak emiékezetöket a hazafi ak előtt megúj ít ani, és őket, a me nny i r e kiszemelhettem , meg- ösmért et ni" [56]. Mindezt pedig azért l á t j a szükségesnek, mert ,, . . . K a- zinczy Ferencz úr a Vitkovics [57] úrhoz írt és 1811-ben kiadott poétái épistolájának czimlapjá n őt azon felekezetből (ti. a görög keleti egy-
házból L. I.) elsőnek, sőt mindeddig egyetlen írónak hibás an állította, és ő ut ána t ö bben is helyt elenü l t a r t o t t á k " [58].
Ezután t ört énelmi adatokból kiindul v a igyekszik vázolni a szerbség és magyarság évszázados kapcsolatait, m a j d r átér az óhitű írók m ű k ö- désének i smer tetésére . Történelmi átt ekint ésébe n utal arra, hogy , , . . . . a szerbiai, dalmátiai, bosniai és rasciai né p még Árpád alat t a magya rok - kal . . . öss zet ársal kodott. . . " [59]. Később a magyar és szerb uralkodó családok között rokoni kapcsolatok is j ött ek létre [60], ugyanis „II.
Gejzának feleség e szerviai ki rálynak , I stvánnak lyá nya volt.
Úgy Dragutin , szerviai királ y 1271-ben IV. István, m ag yar ki r ályna k leányát, Erzsébetet, vet te feleségül. Gar a Miklós pal at ínu s szerviai királynak, Lázár na k leányával, Helénával kelt egybe" [61]. Ezen ada - t okra hivatkozva teszi meg aztán azt a megjegyzését, hogy „Ezen né p közül hogy sokan ma gyar ul ne t udt ak volna beszélleni és írni, fe l te nn i is igen nagy előítélet l enne" [62].
Ezek u t á n veszi sorra mindazon óhit ű írókat, akik előtte ma gyar nyelven írogattak. Többi között példáu l Muskatirovics Jánosró l (Jovan Muskatorivic) ír, aki „Pest városának volt senatora [63], s aki egy negyvenö t lapból álló hasznos, gazdasági kérdésekkel foglalkozó m u n - kát írt szerb l éttér e magya r nyelven: „Rövid gondolatok azon módo k iránt, melyek szerint kedves magyar haz ánkat jó féle hússal és hallal állandóan l ehet n e segíteni, s a hús nak fogyatkozását, következendő - képen a becsúszott drágaságot eltávoztatni. Irt a Muskatirovic s János, pesti senátor és Magyarországban s a hozzátartozandó t a r t omá ny okb an hiteles prókát or. Budán, nyomt a tt a tot t a királyi universitá s betűivel, 1804" [64]. S zemel vényt is közöl a műből, amelyből kitűnik, mil ye n elgondolások vezették a szerzőt a mű ve megalkotásához: „Minden jó hazafi nak kötelesség e hozza magával, hogy a mennyi ben a közjóban szolgálhat, azt el ne mulaszsza " [65].
E nemes gondolkodásról valló nyilatkozás méltán n yer het t e meg a magát ma gya r na k valló, de szerb voltát sohasem tagadó Vitkovics tetszését. És jegyezzük meg azt is, hogy igen találóan választotta meg Muskatirovics művének illusztrálására a fe nti idézetet.
Persze, szóvá kell tenni azt is, hogy Vitkovics válagat ás nél kül f og- lalkozik m i nd e n előtte író „óhi tű " íróval, amelynek e red mény e az lett, hogy belekerült a névsorba, Alexovics Vazul is, aki pedig köztudomású, hogy a felvilágosodott gondolat legádázab b magyarországi ellensége volt.
Igaz viszont, hogy a szerző bizonyos tárgyilagossággal nyúl t ehhez a kérdéshez, ami kor a következő megál lapítást eszközölte Alexovics jel- lemzésére: „Az ó-hit űek közül t u dt omm al A l e x o v i c s B a s i l i u s egri fi, az ut án paulinus, volt a legelső, a ki magyar nyel ve n sok jeles munk ákat n a p f én y r e bocsájtott. Ezek közönségesen ösmérttek, és a papi rendt űi kedvesen elfogadtak lévén, azokról itten ki térj edőle g szóllani felesleges volna" [66]. Hogy ez a „szóllani felesleges vol na" t ul a j do n - képpen mi t r e j t magában, r e m t u d ha t j uk . Annál kevésbé, mivel az egy- házról, a papokról alkotott vélemény e (és itt a katolikus egyházra gondolunk) n em mindig egyértelmű . Egyet azonban meg kell jegyez- nünk föl té tl enül : nem valószínű, hogy különösebben rokonszenvesnek találta volna Alexovics személyét és él et művé t az a Vitkovics, aki mi nt
fi at al kezd ő prókátor egy Versegh y Ferencnek köszönhette a pál yán való fölemelkedését [67]. Ez a Verseghy Ferenc pedig részben épp egy Alexovicsnak köszönhette határozot ta n progresszív, felvilágosult mag a- tart ás a és gondolkozása mi a t t pál yáj á nak derékbatörésé t [68]. Viszont ugyanakko r feltételezhető , hogy n e m akar t elmarasztaló vél emény t sem hangozt atn i Alexovicsról talán éppen a rá jellemző óvatosságból kifolyólag.
Jelentőseb b másik értekezése, a má r f en t eb b idézett: A szerbu s vagy rácz nyelvrűl. Ezen keresztül válik még t udatosab b közvetítővé, a szer b- magyar kult urál is kapcsolatok ápolójává .
í rása bevezető részében kifejti, mi é rt t a r t j a szükségesnek az adott kérdéssel foglalkozni: „Kül önféle nyel veknek tudása •—• í rj a — mi hasz- nos, mi oktató, és egyszersmind mi mulatt atássa l bíró dolog légyen, azok, kik több nyelven szóllanak és írnak, leghelyesebben megítélhetik.
Kevesen vannak, kik sok nyelvet megt anul n i elmések és módosok valának . Azonban ha megt anul n i n em is, de legalább több nyel vnek alkotó részeit és tulajdonságait ismern i mindenkinek , ki a nyel vekben járt -kelt f é r f i ú nak nevét mélt án viselni akar ja, valóban szükséges [69].
Szükséges továbbá azért is — f ol yt a t ja okfejtésé t — me r t a magyarok - nak „ . . . hazájokban, a hazain kívül ugy is több nyelvek kelendők és használhatók, nem megvet ő és nem is haszontalan dolog, ha ők azon nyelvnek t udásába . . . legalább egy kis ismeretébe bea va t t at na k " [70].
S végül szükségesnek látszik azért is, me r t „a nemes szívű m agya rok"
ha záj ukb an „ . . . mi nden jó hazafival, bármi nyelven szóljon is, b ar á t- ságosan kezet fognak " [71].
Ilyen megokolással véli azután, hogy „ . . . kedvesen veszi a magyar olvasó, ha a rácz nyelvről néhány ismereteke t naggyából . . ." ér teke- zésében előt erjesz t [72].
* * *
Vitkovicsna k e dolgozatát három szempontból t a r t j u k ér tékesnek:
1. A szerb nyelv hangr endszer éne k s ezzel kapcsolatosan a szerb és a szláv ABC-nek ismertetését megfelelő tudományos alapokra próbál ja helyezni, amikor kora legjelesebb tudósának , a szláv filológia megteremtőj ének , Jozef Dobrovskynak működésére hivatkozik e k ér- désben : „... Dombrovszk y I. ur, prágai kanonok, — í rj a Vitkovics — nagy b úv ár j a a szláv nyelvnek ily czímű könyvében : „Szlovanka", melyet 1806-ban P rá gába n német nyelven adot t ki, erősen t agad j a Hi erony - mus t l enni a szláv ABC szerzőjének; hanem inkább sz. Cyrillus és Methodius után, kik a 11-ik században a napnyugati ekklesia által er et nek eknek kikiáltat tak , valamely illyriai paptól felt alált nak , vagy behozottnak lenni áll ít ja " [73], Igaz ugyan , hogy a f ent i megállapítást a maga m ó d j á n kritizálja is, tagadv a Dobrovsky állításána k igazát, mer t hisz ,, . . . a napkeleti ekklesia századok óta szakadatlanu l cyrillusi ABC-nek és betűknek nevezte volt, és a mai napig is nevezi " [74], (Ti. a szláv ABC-t. L. I. ); de fel róható-e ez hibául a szerzőnek a XIX.
század elején , amikor végérvényese n mai napig sem sikerült a tudo- má nynak tisztáznia ezt a rendkívül bonyol ult kérdést?!
2. É rtékesnek t a r t j u k a fent i értekezést abból a szempontból is, amelyről m á r vol taképpen dolgozatunk I. részében szó esett. Ez pedig a szerb népdalo k kérdése. Fel tehet őe n ő szól elsőként Karadzic ezirányú tevékenységéről, amikor Kazinczy Azzan-aggájána k említése u t án megjegyzi, hogy „Ilyen dalok számtalanok, és t öbbnyi re vitézi tet t ekrő l készültek, melyek t radi ti o által a né p szájában me gmara dta k . . . S tep- hánovics Vúk sokat összeszedett és két kötetben „Köznépi énekes kö nyv" czím alatt Bécsben, 1814. és 1815-ben ki adot t " [75], Ezáltal Karadzic első magyar ország i mé lt a t ój ának is t eki nt h et j ük .
3. Komoly ért éket kölcsönöz az értekezésne k ha rma dsor ba n az is, hogy f elt ehetően ugyancs ak ő szól magyarország i viszonylatban elsőnek Karadzic szerb g r am ma t i ká j ár ó l is, amel y 1814-ben j elent meg Bécsben, s amely a mai modern szerb nyelv al apj ait foglalja sok t eki nte tb en magába [76]. Persze e zút t a l sem szabad figylmen kívül hagyni, hogy Karadzic mű vén ek ért ékel éséve l t évedett, amikor leírja, hogy ez a gr amma ti k a „ . . . v al a m i n t rövid, úgy hiányo s is" [77]. S aj át magával került itt val ój ában ellentmondásba, m e r t a következő sorokban ki fejt i, hogy előtt senk i sem gondoskpdott" . . . e nyel vnek számára gr am mat i kát í r n i . . ." s ezért t anul t ák a gyermekek az iskolában a szláv grammat ikát , azaz az egyházi szláv nyelvet. fellépése viszont egyszerre f or rad al mas ít ot t mindent, me gt er emt et t e az ú j, nép ny el - véből kialakított i rodalmi nyelvet, amel y nélkü l további fejlődés egy- szerűen lehetet lenn é vál t volna.
* * *
A fe nti ek ben p ró bál t u k rövi den vázolni Vitkovics Mihálynak, a szerb származású m a g y a r írónak a szerb-magyar irodalmi és kul t urál i s kapcsolatok terén k i f e j t e t t munkásságát . Ha nem is sikerült t el j e s egészében megfelelő f or r ás ok hí j á n a kérdés mi nden részletét felölelni (hisz ez egy hosszabb, el mél yül teb b t a nu l má ny t igényelne), mégis ú gy érezzük, t e t t ü n k val ami t az adatok valamelyes egységbe foglalásával.
És ezt azért l át j uk f ontos nak , m er t a XIX. század elején, helyesebben első h ar ma dáb an föl t ét l enü l ebben és a hasonló kult urális kapcsolatok- ban kell l á tn unk a magyarsá g és a magyarországi szerb nemzetiség egymáshoz való közeledését, szemben az akkor má r szárnyai t bontogató nacionalizmussal, az erőszakos nacionalista nemzetiségi politika reakciós megnyilvánulásaival.
J E G Y Z E T E K :
[1] Júliu s Dolansky: A m a gy a r irodalom jelentősége a szláv irodalmakra nézve, Fiiologiai Közlöny, 1956. má rc ius—júniu s 18.
[2] Vujicsics D. Sztoján: A d y és a szerb-horvát írók, Világirodalmi Figyelő, 1958.
2. 128.
[31 L. Sze kf ű Gyula: A ma gya rsá g és a szlávok, Bp., 1942. 241.
[4] Lásd e r r e vonatkozólag: Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből, Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve II. 1956. 392—446.
[5] Július Dolansky: I. m. 29.
[6] Vujucsics D. Sztoján: A Matica Spr ska bibliográfiái , I rodalmi Figyelő 1957.
4. 341.
[7] Júliu s Dolan&ky: I. m. 29.
[8] Horváth János: A magya r irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig, Bp.. 1927.
142—143.
[9] Uo. 143.
[10] Megjelent Vidényi J. álnév alatt a Tudományos Gyűjteménybe n 1819. októ- berében.
[11] Mindkét szöveget a Szvorényi-féle 1879-es Vitkovics-kiadás ala pj án közöljük : Vitkovics Mihály Művei, K ia dja Szvorényi J. Bp., 1879. II. 210.
[12] Vitkovics Mihály Művei, Ki adj a Szvorényi J. Bp., 1879. III. X IX .
[13] Kosztolányi Zoltán: Vitkovics Mihály élete és írói munkássága, Bp., 1901. 44.
[14] Uo.
[15] Uo. 41.
[16] Uo. 45.
[17] Horváth János: I. m. 152—153.
[18] Kosztolányi Zoltán: I. m. 45.
[191 Radits Dusán: Vitkovics Mihály életrajza, Újvidék 1909. 85.
[20] Uo.
[21] Horváth János: A ma gya r irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig, Bp., 1927.
144.
[23] Uo. 145.
[24] Uo. 152.
[25] Legutóbb erről a kérdésről: Vujicsics D. Sztoján: A koszovói lányka c. kötet (Ford. Kiss Károly, Bp., 1957.) 235.
[26] Vitkovics Mihály Művei Ki adj a Szvorényi J. Bp., 1879. I. 23.
[27] Ismeretes, hogy Bajza nem eredetiből fordított, ha nem Telv j és Corhar d for dításai nyomán. L.: Bajza József Munkái (Élő Könyvek Magyar Klassziku- sok) Fr anklin Bp., IX. 106.
[28] Horváth János: A „szerbus manie r" T anulmányok c. kötet Bp., 1956. 267.
[29] A koszovói lányka — szerb-horvát hősi énekek, románcok Ford. Kiss Károly Bp., 1957. 93.
[301 Uo. 235.
II.
[31] Vitkovics Mihály Művei, K ia dj a Szvorányi J. Bp., 1879. III. XIV.
[32] Radits Dusán: I. m. 44—46.
[33] Uo.
[34] Uo.
[35] Mladen Leskovac: Mihailo Vitkovic — njegov ^ivot i r ad u srpskoj i ma d j a r s - koj knjizevnosti, Sremski Karlovci, 1935. Leskovac részletesen foglalkozik művében ezekkel a művekkel. Az a lábbia kba n az ő csoportosítását követjü k a versek felsorolásánál.
[36] Vitkovics Mihály Művei, K ia dja Szvorányi J. Bp., 1879. III. 143.
[37] Uo. 40—41.
[38] Uo.
[39] E szó magyaru l kanonokot jelent, Rumy Károly György megjegyzése szerint
„kolostori apát". L. Kazinczy Ferenc Levelei IX. 275. lábjegyzet.
[40] Kaz. Lev. IX. 275—277.
[41] Uo.
[42] Uo.
[43] Idézi A ra tó Endre: A magya r nemesség és az osztrák udva r nemzeti poli- tiká ja a szabadságharc előtt. Századok 1955. 2. 197.
[44] Arató E ndr e idézett művében foglalkozik a kérdéssel részletesen [45] Arató Endre: I. m. 199—204.
[46] Kaz. Lev. IX. 275—277.
[47] Idézi Radits D.: I. m. 67.
[48] Uo. 68.
[49] A Spornen Miliőié kérdését tárgyalta Piuikovics Gábor az Egyetemes Philolo- giai Közlönyben (1887-es év), valamint Radit s D.: I. m. 69—70.
150] Radits D.: I. m. 69—70.
[51] Uo.
[52] Nem hasznom énn éke m . . . kezdetű versében.
[53] Paraszt lyánka dala.
[54] Radits D.: I. m. 70.
III.
[55] Mindkettőt közölte Szvorény i is: Vitkovics Mihály Művei Bp., 1879. II.
193—211.
[56] Uo. 193.
[57] Meg kell jegyeznünk, hogy Vitkovics it t tárgyalt értekezését Vidényi álnév alatt írta, ezért beszél itt önmagáról.
[58] Vitkovics Mihály Művei, K ia dja Szvorényi J. Bp., 1879. II. 193.
T59] Uo. 193—194.
[60] Uo. 194.
[61] Uo. lábjegyzetben.
[62] Uo. 194.
[63] Uo. 199.
[64] Uo.
[65] Uo. 200.
[66] Uo. 196.
[67] Verseghy ajá nlott a Vitkovicsot a Majthényi-családhoz ügyvédnek 1. Radts D.
I. m. 29.
[68] Waldapfel József: A ma gyar irodalom a felvilágosodás kor ában Bp., 1954. 92.
[69] Vitkovics Mihály Művei, K iadj a Szvorényi J. Bp., m. 1879. II. 201—202.
[70] Uo. 202.
[71] Uo. 203.
[72] Uo.
[73] Uo. 204.
[74] Uo.
[75] Uo. 210.
]76[ Uo. 208—209.
[77] Uo. 208.