M A N N M IKLÓS
*
T R E F O R T Á G O S T O N
1828— 1978 MEGJELENT AKADÉMIAI KÖNYVKIADÁS
1 5 0 . ÉVÉBEN
A MÜLT M AGYAR TUDÓSAI
FŐSZEKKESZTŐ : O R T U T A Y G Y U L A
TECHNIKAI SZERKESZTŐ:
SZALAI SÁ N D O R N É
S o ^ U
M A N N M IKLÓS
T R E F O R T Á G O S T O N
AKADÉM IAI K IA D Ó BU D APEST, 1978
600166
MAO \ AH
IU O O M Á N Y O S a k a d e m u
ÍÖN YVfiSi
ISBN 963 05 1451 6 az összkiadás száma ISBN 963 05 1454 0 a kötet szám a
ai Kiadó, Budapest, 1978
inted in Hungary
TARTALOM
Pályakezdés 7
A centralista politikus 57 A megyei politika kereteiben 106 Visszatérés az országos politikába 121
A közoktatásügy élén 130
A politikus és az ember 170
Bibliográfia 199
5
PÁLYAKEZDÉS
Trefort Á goston 1817. február 7-én született Zem plén várm egyé
ben, Hom onnán. G yerm ekéveit szülővárosában töltötte, ahol apja, T refort Ignác, jónevű seborvos volt. T refort dédapja ü gyvéd volt B elgium ban; nagyapja m int ka
tonaorvos került M agyarországra az 1770-es évek elején. T refort Ignác már Eperjesen született, ott folytatott gim názium i tanulmá
nyokat, majd a pesti egyetem en végezte el a seborvosi tanfolya
m ot. Zem plén várm egye tiszt
újító közgyűlése 1798-ban válasz
totta m eg T refort Ignácot m egyei seborvosnak. Édesapja ekkor köl
tözött Hom onnára, ahol első fe
lesége halála után, 1816. február 25-én feleségül vette Beldovics Á dám hom onnai sótárnok lányát, T eklát. E bből a házasságból há
rom gyerm ek született: 1817-ben Á goston , 1820-ban Antal, aki ha
marosan m eghalt, s 1825-ben István, aki később öngyilkos lett.
G yerm ekkorára visszaemlékezve T refort hangsúlyozta, h o g y a csa
lád jóm ódban élt, „nekem minde
nem m egvolt” .
Iskolai tanulmányait 1822 őszén kezdi m eg a hom onnai nyilvános iskolában. 1 826-tól az eperjesi, majd 1 829-től a jobb hírű sátoraljaújhelyi
8
gim názium tanulója. A z 1831. évi kolerajárvány során szüleit elvesz
ti, neveltetéséről ezután Csáky Petronella grófnő gondoskodik.
Szülei halála után egy évig Egerben, a líceumban tanul, majd Pestre kerül és az egyetem en fo ly
tat jo g i tanulm ányokat. E kkor már a m agyaron kívü l tud szlová
kul, latinul, németül; az iskolai tárgyak mellett elkezd franciául tanulni, s rövid idő alatt ko m o ly előrehaladást ér el. 1834-ben már angolul és olaszul tanul, s a kül
földi szerzők m űveit hamarosan eredetiben olvassa. Első olvasmá
nya a francia forradalom története M ignet-től, s ez döntő benyom ást jelent számára. Ezután Voltaire-t,
Rousseau-t, majd Schillert olvas
sa. 1834 nyarán C sáky grófnővel a Felvidéken utazgat, s október
ben kerül vissza Pestre. Olvasm á
nyainak köre tovább bővü l, s mi
vel már angolul is tud, íg y Shakes
peare,W alter Scott, B yro n m űvei
nek megismerésére is vállalkozik.
U gyan ekkor lovagolni és vívni is tanul. Jogi tanulmányait emiatt elhanyagolja, csak a vizsgák előtt kezd velük foglalkozni, de íg y is megállja a helyét; jó l vizsgázik, s a ko r tanulmányi lehetőségei és a saját tehetsége, szorgalm a ered
ményeképpen már 19 éves korá
ban befejezi az egyetem et.
1835-ben Bécsbe utazik. A z ott töltött hetet arra használja fel,
h o gy megismerkedjen a város ne
vezetességeivel; m egnézi a B elve- dere- s a Lichtenstein-féle galériá
kat. Látja a B urgot, útközben Po
zsonyban az országgyűlés üléseit hallgatja. A hajóút során megis
m erkedik Pulszky Ferenccel.
Augusztusban ismét C sáky gróf
nővel utazik, Lem bergen, K rak
kón, M unkácson keresztül érkez
nek vissza Homonnára. Szeptem
berben Debrecenben találkozik újra Pulszkyval, s már ekkor be
szélnek egy kom olyabb nyugat
európai utazás tervéről. Csáky grófnő tanácsára az utazást m eg
előzően Eperjesen a kerületi táblá
nál tesz eleget az ügyvéd i pályá
hoz szükséges kötelező jurátusi
II
gyakorlatnak. Ebben az időszakban olvassa V icto r H u gó , Dum as és más kortársi francia írók m űveit.
A z 1830— 40-es évek fordulóján jelentkező politikus- és írónem ze
dék tagjai szinte valam ennyien kö
telességüknek, a hivatásukra való felkészülés elengedhetetlen feltéte
lének érzik a polgári fejlődés élén haladó nyugat-európai országok beutazását, h o g y tapasztalataikból kellő tanulságokat meríthessenek.
E z az az időszak — mondja Pulszky Ferenc — , am ikor „ ú g y látszik, h o g y az egész literatúra út
nak indult” .
T refort apai öröksége és a C sákyak támogatása következté
ben eléggé jóm ódú ahhoz, h o g y
iskolái befejeztével ne kényszerül
jö n azonnal kenyérkereset után nézni. V örös K ároly megítélése szerint ebben az esetben „ a tőkés járadékból élő intellektuel magán
zó e gyik első hazai típusával ál
lunk szemben” . E z a körülm ény teszi érthetővé, h o g y T refort ba
rátja, Pulszky elutazása után m ég erőteljesebben érzi a kisvárosi élet és a m agyar igazságszolgáltatási pálya unalmasságát, s íg y C sáky grófnő biztatására 1836 áprilisá
ban m egkezdheti első nagy nyu
gat-európai utazását, am ely döntő befolyást gyakorol egész életére.
1836. április 3-án indul el Eperjes
ről Pestre, majd Bécsbe, május 9-ig marad ott, onnan a Prága,
Drezda, Lipcse, Berlin, H am burg útvonalon O roszországba utazik.
O roszországi útja után Svédor
szág, Dánia, m ajd újból H am burg következik. 1836 augusztusát, szep
temberét Angliában tölti, október
ben Hollandiát, B elgiu m ot járja be, novem berben már Párizsban van, lem ond tervezett amerikai útjáról és végü l Dél-Franciaorszá- gon, Genuán, M ilánón keresztül érkezik Velencébe. Utazásáról 1837. február 7-én, éppen 20 éves korában érkezik haza.
D erült kedéllyel, közvetlenül és élénken ír útközben szerzett be
nyomásairól ; elsősorban a kép
tárak, kolostorok, m úzeum ok iránt érdeklődik; legjobban Pá
14
rizs ragadja m eg fantáziáját. Leg
inkább oroszországi tartózkodá
sát ismerjük, m ivel ottani élmé
nyeiről, utazásának eseményeiről nagyobb cikkben számol be. A re
form kori utazók közül elsőnek ő tudósít a cári önkényről, a nagy
m érvű társadalmi elnyomásról.
Elragadtatással szemléli ugyan az orosz tem plom okat, szobrokat, el- ámul a T éli Palota csodálatos kin
csein, mégis öröm ének ad kifeje
zést, am ikor elhagyja a cári biro
dalmat.
1882-ben kiadott m űvei elősza
vában hangsúlyozza, h o g y nyu
gat-európai utazása roppant hasz
nosnak bizon yult számára. Ú t
közben szerzett benyomásai to
vább fejlesztették nézeteit, am elye
ket iskolai tanulmányai, valam int fő leg olvasmányai alapoztak meg.
A z a pezsgő élet, az a nagy politi
kai, közgazdasági és technikai ha
ladás, am elyet Európa nyugati or
szágaiban láthatott, alaposan tágí
totta a fiatalem ber gondolatvilá
gát. U gyan akkor utazásának olyan értelemben is haszna volt, h o g y
— m ivel akkoriban m ég csak oly kevés m agyar utazott Londonba, Párizsba — , azokat, akik ilyen uta
zásokra vállalkoztak, a m űvelt kö zönség figyelem m el kísérte, s íg y ez az utazás őt is neves emberré tette.
Sikerül bejutnia a N em zeti C a- sinóba, ahol sok időt tölt el, sokat olvas, s közben addigi ismeretsé
geit, kapcsolatait szorosabbá fűzi.
M ég ugyanabban az évben leteszi az ü g yvéd i vizsgát, és bár már ekkor ellenszenvet érez az ügyvéd i hivatással szemben, mégis állami szolgálatba lép. 1837 tavaszától a budai udvari Kamaránál fogalm a
zó gyakornok, de e mechanikus irodai munka, a napi 4 órai elfog
laltság nem veszi igénybe, a napok java részét kellemesen és hasznosan tudja eltölteni. Változatlanul sokat olvas, tanul. Ebben az időszakban elsősorban a történettudomány iránt érdeklődik; Thiers, G uizot és Thierry történeti m unkáit forgatja.
E z év őszén ism erkedik m eg M arczibányi Livius házában Eöt
vös Józseffel, akinek testvérét, D é-
2-m.
nest már előzőleg ismerte. Érde
kes, h o g y casinóbeli kapcsolatai következtében szinte minden is
merőse a főnemesség tagja, s ez
—■ visszaemlékezései szerint — kellem etlen is számára. A z Eötvös- házba — ahol különben a legkel
lemesebb benyom ások érik — e gyik főúri ismerőse, gróf Serényi László révén jut be. Sok em lékeze
tes órát tölt kettesben Eötvös Józseffel, aki akkoriban beteges
kedett, s íg y gyakran kellett ott
hon tartózkodnia. E zek a találko
zások, beszélgetések alapozzák m eg E ötvös és T refort egész életen át tartó barátságát.
Ismerőseivel, társaságban gyak
ran beszélget művészeti kérdések
ről, az utazásai során látott kép
zőm űvészeti alkotásokról, m űvé
szettörténetről. A beszélgetések
ben gyakran esett szó arról, h o gy m it kellene tenni a m agyar képző
művészet fejlesztése érdekében.
E kk o r veti fel T refort egy „ M ű vészeti E gylet” gondolatát, s a va
lóra váltás érdekében a Társalko
dóban cikket jelentet meg. Isme
rősei, akik a cikket olvasták, dicsé
rik és igazat adnak neki, s íg y fel
bátorítva, Eötvös Józseffel, Szalay Lászlóval, Lukács M óriccal m eg
beszélve az ügyet, T refort m egírja a program ot, aláíratja ismerősei
vel, barátaival és rövidesen m egje
lenteti a Pesten létesítendő m űvé
szeti egyesület program ját. A prog
ram visszhangra talál és íg y 1839.
n ovem ber 10-én a nagyobb német városokban már egy-két évtized óta m űködő Kunstvereinek m in
tájára megalakítják a Pesti M ű egy
letet, az Országos M agyar K épző- m űvészeti Társulat előfutárát. A z első évre T refort Á gostont vá
lasztják m eg elnökké s Szalay Lászlót titkárrá.
A M űegylet alapítása vo lt T re
fort első fellépése a n agy nyilvá
nosság előtt. E z az akció minden
esetre hasznára volt, mert bár nagy igyekezettel, szeretettel vezeti egy id eig az egyletet, nem feledkezik m eg további hasznos összekötteté
sek szerzéséről sem. D essew ffy Aurél, Jósika M iklós és m ég so
kan mások bővítik ismerőseinek széles táborát. Széchenyi is felfi
gyel ebben az időben Trefortra, és m ind intim ebb lesz barátsága a publicista és jogtudós Szalay Lász
lóval, valam int az ebben az időben cikkei és műfordításai révén egyre ismertebbé váló Lukács M óriccal is. Érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordu l; oroszországi utazásáról cikket ír az Eötvös szer
kesztésében m egjelenő Budapesti Á rv ízk ö n y v számára. Ebben az időszakban kezd kibontakozni a később centralista néven ismert csoport; Szalay, Eötvös, T refort és Lukács ekkor már jó barátok.
1839 áprilisában T refort és Eötvös együtt utazik Borsod m egyébe,
Sályra. A z Eötvös-birtokon töl
tik az áprilist, s m egbeszélik egy negyedévenként m egjelenő fo lyó irat kiadásának tervét. U gyan ak
ko r házasságról is szó esik a két barát között: E ötvös javasolja, h o g y R o sty A lbert földbirtokos, Békés m egyei alispán lányait ve
gyék feleségül. T refort ezután ha
marosan m eg is ism erkedik a M ű egyletben a R o sty családdal.
1839-ben elhatározza, h o g y be
fejezi hivatalnokoskodását, s ki
lép az államszolgálatból. Szándé
kának megvalósítását az az anyagi bázis tette lehetővé, m elynek alap
ját apai öröksége képezte. Ezen kívü l jelentős támogatást kapott a Csákyaktól is, s esetleg valam it 22
jelenthettek cikkeinek honoráriu
mai is. Ettől kezdve — nyilván idősebb barátai hatására — kizá
rólag a tudom ányos és irodalmi munkásságnak szenteli m agát;
közgazdasági, politikai, történelmi és m űvészettörténeti kutatásokkal, tanulm ányok írásával foglalkozik.
1839-ben több történeti vonat
kozású cikke jelenik m eg a Társal
kodóban. Felismeri, h o g y a „k ró nika a feudalizmussal sírba szállt” , tehát a történettudom ánynak új feladat megoldására kell vállalkoz
nia. E zt a következőkben jelöli m e g : „ a történettudománynak minden felekezeti, sőt nemzeti szenvedélyen felülem elkedve, lehe
tő magas szem pontból, minden
emberi viszonyra ki kell terjednie s a népek életét merész vonásokkal festenie; . . . h o g y végre megis
mertesse velünk, h o g y a népek összes osztályai v a g y fractioi — bár nyelvre és vallásra különbö
zők — m iképpen élveztek, szen
vedtek s gondolkoztak” . Kívána
tosnak tartja, h o gy hazánk is ha
marosan az „élő nem zedék köve
teléseinek m egfelelő históriával dicsekedhessék” , de ugyanakkor nyomatékosan aláhúzza: „d e vajha jö v ő történetírónk ne felejtené, h o g y több nép lakja honunkat, s h o g y a nem -m agyar népességnek is van igénye a történetre” . U g yan ebben az évben a Társalkodóban m egjelenő másik cikkében portrét
rajzol Augustin T hierry, francia liberális történetíróról; rajongás
sal ír róla és m űveiről. T h ierry- ben a polgári szabadság védelm e
zőjét látja, aki „ a néptöm egeknek históriáját napvilágra hozni törek
szik, s valóban láttatja is velünk, m ily merészséggel s tűzzel víttak a laon-i, sena-i, rheims-i községek (communes) egyszerű polgárai szabadságukért” . U gyan ak kor pár
huzam ot vo n a polgári Franciaor
szág és hazánk között, s rámutat, h o g y ahol képviseleti rendszer és sajtószabadság létezik, ott „ a szem a m últ századokba is tisztábban képes pillantani” .
A z 1840-es évekre kikristályo
sodó centralista csoport szervezke
désére tulajdonképpen a harmin
cas évek végén, a Budapesti Szem
le cím ű folyóirattal kapcsolatban kerül sor. T refort Á goston e fo lyó iratban több nagylélegzetű köz- gazdasági tanulmánnyal jelentke
zik. A harmincas évek végén ér
deklődése -— jelentős részben uta
zásának s olvasmányainak hatá
sára — a nemzetgazdaságtan felé fordul. R ö v id idő alatt eléri, h ogy kortársai e téren őt tartják az egyik legfelkészültebb szakembernek.
B izonyos, h o g y a nemzetgazdasági tudom ány akkori irodalm át teljes mértékben ismeri. N a g y nyelvtu
dását felhasználva feldolgozza a nyugati szakirodalmat, megismer
kedik az utópisták írásaival is.
Közgazdasági jellegű tanulmá
nyainak sorozatát A z anyagi érde
kekről cím ű értekezése nyitja m eg, am ely a Budapesti Szem le 1840.
évi kötetében jelenik m eg. M un
kája első részében bemutatja a kapitalizmus nem zetközi előretö
rését. Lelkesen ír ő is — Széche
nyi, B ö lö n i Farkas Sándor és Tocqueville nyom án — az E gye
sült Á llam okról, am elynek „p o l
gárai az Atlanticum s Csendes-tcn- ger közti mérhetetlen téren a ter
mészettel küzdenek, erdőket irt
ván, utakat szabván, a földet ter
m ővé, a folyókat hajózhatóvá tevén . . . A z egész amerikai élet a kereskedésben, az iparban n yi
latkozik leginkább. Ú j vidékek
művelése, új városok alapítása, vasutak s csatornák a közfigyelem tám aszpontjai. . A nyugat-euró
pai országok fejlődésében szin
tén az anyagi érdekek dominál
nak; Ném etországgal kapcsolatban hangsúlyozza, h o g y „gő zö sö k, vas
utak, részvényes társaságok itt szintén honosak. A D unát a R a j
nával összekötő csatornát már ás
sák” . E tanulmányban kifejtett vé
lem ényének tanúsága szerint T re- fort boldog, problémamentes jö vőről álm odik: „ A z élő, az anyagi érdekek kifejlését előm ozdító nem
zedék kedélyeiben levő forrongás, nyugtalanság s elégedetlenség nem egyéb, m int vá g y más, szellemi
leg erősebb s a jelenleginél felsőbb
állapot után, m elyet csak az anya
gi érdekek teljes kifejlése fo g elő
hozni . . . ” Megítélése szerint „az anyagi érdekek kifejlése a kö z
boldogság s haladásnak föltétele” . C ik k e azt bizonyítja, h o g y fiatal szerzője — a kapitalizmus ered
m ényeinek felvázolása alapján — ■ igen biztatónak látja a jövendőt.
Ú g y véli, h o g y az ipar fejlődése következtében az áruk elkészítésé
nek költségei csökkennek, s íg y
„m egszerzésükhöz sokkal többen juthatnak” . K iem eli az új talál
m ány — a vasutak — fontos, s
„áldásdús” hatását a „népek nagy töm egeinek jólétére s műveltségé
re” . A vasutakat — bár tulajdon
képpen ekkor m ég N yugat-E u ró-
pában is csak gyerm ekkorukat élték — T refort a legnagyobb jóté
tem ények közé sorolja, „m elyek
kel a tudom ány és az ipar egyesült erővel m egajándékozzák az emberi n e m e t. . hi szen a szem élyek, áruk szállítása „ a nem zeti jó lét s polgáriasodás főem eltyűje” lehet.
A z új, boldogabb kor eljövete
lében bízó T refort ugyanakkor látja a pauperizmust, a kapitaliz
mus megvalósításával együttjáró veszélyeket, a munkásság n yom o
rát. A megoldást a centralisták az utópista szocialisták elvei alapján az egyesülésben, a szövetkezeti gondolatban találják m eg. T refort is ú g y gondolja, h o g y az „e g y e sülési szellem” fo g a bajon segíteni.
30
„ A munkás a vállalkozó egyesü
letnek — m elynek számára d olgo
zik — részvényesévé lehet, s ér
dekei a n agyobb capitalistáéval összeolvadnak.” Ú g y véli — to
vábbfolytatva e gondolatmenetet
— , h o g y ez jó hatású lenne a m ező- gazdaságra nézve is, m ivel „ a gaz
daság kezelésében összpontosítás szü len d . . . a nagy m ezei gazda
ság új eszközök használatával, s do
logértő férfiak igazgatása alatt töb
bet s olcsóbban termeszthet, mint a telkes gazda, ki régi módjánál maradva, concurrentiába nem lép
het vele” . E z utópia hatására T re- fort már arról ábrándozik, h o g y
„a falvak kis városokká fognak válni, közös házakkal, közfűtéssel,
közvilágítással s külön közhasznú intézetekkel” . A közlekedési esz
kö zö k tökéletesedése következté
ben m egszűnik a különböző or
szágok termékei közötti egyenet
lenség; a bel- és külkereskedelem, az ipar gyarapodása, fejlődése a népek jólétét eredményezi, „ a ke
reskedelmi crisisek is ritkábban fo g nak beállani” . A nagyvállalatok, am elyekből hasznot eddig csak a kapitalisták húztak, most „k ö z- hasznúak leen d n ek,. . . a nagy ca- pitalisták, s csalók zsarnokságának gát fo g vettetni” . Sőtér István Eötvös monográfiájában arra mu
tatott rá, h o g y az „egyesülésnek”
az utópista szocialisták m űveiből merített eszméje m egnyugtatja a
32
centralistákat, feloldja a polgári társadalom jövője iránti kételyei
ket. D e ő k is látják, h o g y ezen
— m űveikben kifejtett — ábrán
dok nem realizálódhatnak a leg
közelebbi jövőben. T refort ezért ú g y nyugtatja m eg önm agát, s olvasóit, h o g y remélhetően „az anyagi érdekek további kifejlésé- vel s a mostani társadalmi pezsgés
nél fo g v a ilyes valam i fo g kelet
kezni, m ert a haladásnak a történe
lem által megerősített törvénye szerint kell m ég o ly időnek jőni, hol az emberek nagy töm ege is, mostani állatiságából kivetkőzve, az leend, m ivé lenni képes” .
E megalapozás, az európai ka
pitalizmus áttekintése után, tanul
m ányinak m ásodik részében T refort m egvizsgálja: „m ilyen fe
ladataink vannak M agyarországon az anyagi érdekek emelése terén” . A b b ól indul ki, h o g y „honu nk
ban i s . . . az anyagi érdekeket s mindazt, a mi kifejlődésüket föl
tételezi, mindenek előtt pártolni kell” . A teendők felsorolását a
„m ezei gazdaság kim ívelésével”
kezdi m eg, s sürgeti a nemzeti gazdaság növekedését gátló intéz
m ények megszüntetését. „F el kell hagyni főleg az úrbéri tartozások
kal” — állapítja m eg, s kifejti, h o g y az úrbéri m unka erő- s idő
pazarlás; a földesúr haszna nincs arányban a paraszt kárával. Ezen segítene a megváltás, m ivel a föl—
34
desúr pénzbeli kárpótláshoz jut
ván, azt gazdasági céljaira hasz
nálhatná fel. Nyom atékosan kie
m eli, h o g y ha „haladni s erősödni akarunk” , akkor nemcsak kívána
tos, de „elm ellőzhetetlen az úr
béri m unkák megváltása” . U g y an akkor azt is látja, h o g y a m egvál
tásra kevés parasztnak van lehető
sége, s ezért rám utat: „ A z állam hivatása a haladást előm ozdítani s irányozni, a tehetetlen ■— gyám - talannak gyám olul szolgálni: ezt illetné tehát, h o g y a megváltást magára vállalja.”
A következőkben Széchenyi István m űveire való hivatkozással újból felveti a hitel problémáját, sürgeti az ősiség megszüntetését; a
belkereskedelem fejlesztése érde
kében folyószabályozásokat, út- és vasútépítéseket javasol. R észlete
sen foglalk ozik a vasútépítések ha
tásával, a létrehozandó vasútvo
nalakkal. A gyárak létesítésével, az iparosítással kapcsolatban újból fel
villan az utópista szocialista esz
m ék hatására azon elgondolása, h o g y — okulva más nem zetek tapasztalatain — a jelen pillanaton tovább nézve, törekedni kell ta
karékpénztárak létesítésére, „h o g y a munkás takarékossága által a vállalat részesévé válhassék” . T a
nulm ányának befejezéseként pedig felcsillantja azt a szebb jövendőt, am ely hazánkban bekövetkezne, ha a fentiekben vázolt tervezetek
36
elfogadást nyernének. M int írja:
„a közjóiét a társaság minden osz
tályaira k i fo g terjedni, a polgár s a paraszt képessé lenne a társasági hierarchiában magasabb fokra emelkedni, a nemesség jövedelm ei szaporodnának, ez m űveltségében haladna, s el fogná ismerni, h ogy érdekei ellenséges állásban más osztályok érdekeivel nem tarthat
ják fenn m agukat” . A m ennyiben az anyagi érdekek nem vétetné
nek figyelem be, ú g y az a paraszt
ság további elszegényedéséhez ve
zetne; a földm űvelés -— m ivel a hitel hiánya miatt beruházásokra nem telik — nem fejlődhet, „s a haza az örvény szélén fo g állani, azt, ami most rajta szép és jó , el
vesztvén, a nélkül, h o g y azt, mi helyébe kívántatnék, m egnyerné” . A Budapesti Szem le 1840. év
folyam ának II. kötetében jelenik m eg A búhatási jogról Magyaror
szágban cím ű tanulmánya, am ely
nek már első bekezdésében a centralista történetfelfogás lénye
gét összefoglalóan veti fel a kér
dést: „ A z egész természet törvé
nyekhez van kötve, az égi testek, a fö ld go lyó n k kiszabott pályákon évezredek óta m ozognak, az em
beri élet lényeges m űködései vál- tozhatlan szabályok szerint történ
nek — hihetnők-e, h o g y a né
pek s az emberiség élete — az egyé
nek életének ezen összege — a világ ez alkotó rendében nem ré
38
szesült volna? h ogy jelenetei min
den összefüggés nélküli esetek, végtelen anarchia eredményei?
N e m : az emberiség életének is van
nak törvényei, s bár csak egyes pontokat ismerünk, már ezek is vezetőnkül szolgálhatnak a törté
netek labyrinthusában, m int a csillagok a hajósnak a mérhetetlen óczeánon, . . . ” Vizsgálat alá véve a hazai — a középkorban létre
jö tt — birtokjogot, azzal a problé
makörrel foglalkozik, h o g y van-e létjogosultsága m ég napjainkban is azon okoknak, am elyek „kirá
lyi adom ányt, ősiséggel — fisca- litással s a nemesekre szorított bírhatási jo ggal párosulva, szülé
nek” . T refort tehát az átalakulás
szükségességét, a m agyarországi feudalizmus megszűnését a történe
lem törvényszerű menetének gon
dolatából vezeti le: „T ö rvé n y e k fönnállhatnak ugyan e g y ideig, ha okaik s alapjok m eg is szűnt már;
végtére bukniok kell. A kiszáradt fa is áll, m íg a fejsze nem éri, m íg a vihar le nem sújtja.”
M ajd sorra véve azon kötelezett
ségeket, am elyeket a nemesség m agára vállalt a hűbéri rendszer idején, kifejti a fennálló bírhatási jo g igazolhatatlanságát. T refort leleplezi azt a fikciót, miszerint m ég ekkor is a nemesi földbirtok katonaállítási és -tartási kötelezett
sége a hadrendszer alapja, s ezért rámutat arra, h o g y a m agyar ez-
redek a m agyar nemesi földbirtok
tól függetlenül léteznek, „a kar, m ely jelenleg a bírhatási szabada
lom m al díszeskedik, e hadsereg fönntartásához sem m ivel sem já
rul, e tehert a szegény adózó né
pesség viseli” . Egyúttal az 1809.
évi hadjárat tapasztalataira utalva, kim utatja a nemesi felkelés hasz
nálhatatlanságát. E z a tény is azt igazolja, h o g y már régen megszűnt az az ok, m ely a nemesek „b ir- hatási jo g á t” igazolta. V égü l Széchenyi m űveinek érvrendszere nyom án felveti a törvény előtti egyenlőség kérdését, majd kim u
tatja, h o g y az ősiség miatt nincsen hitelünk, az elavult törvény káros a hazára és a nemességre egyaránt
— íg y tehát annak eltörlése által mindenki csak nyerhetne.
Tulajdonképpen már ezen első nagyobb tanulmányai alapján v i
lágosan kirajzolódnak a fiatal centralista gondolkodó gazdasági
politikai elképzelései. Egyrészt m egtalálhatjuk cikkeiben azokat a gondolatokat, am elyek az egész korszak politikus nemzedékét fo g lalkoztatták, másrészt több alka
lom m al — az idézett helyeken is — szembetűnnek gyakran naiv, utó
pisztikus elgondolásai. M égis, min
denekelőtt a hazánkban m ég létre sem jö tt tőkés társadalommal kap
csolatos m egjegyzéseire kell oda
figyelnünk, hiszen ő már e vo natkozásban érzékeli az osztály
ellentéteket, s azok áthidalására, illetve a kiéleződés megelőzésére tesz javaslatokat. E z pedig gondo
lati gazdagodást jelentett a kor
társi nézetekhez viszonyítva. Felis
m eri és m egvilágítja az anyagi ér
dekeltség döntő szerepét a társa
dalom életében, s ezzel összefüg
gésben azt fejtegeti, h o g y a mun
kást érdekeltté kell tenni a tőkés vállalkozásokban. Tehát T refort írásai új kérdéseket vetnek fel, cik
keiben a kor problém áinak új m egközelítését figyelhetjük meg.
N yíltan kim ondja, h o g y javasla
tának célja a töm egm ozgalm ak megelőzése, vagyis a nyugati fej
lődés ismeretében a magyarorszá
gi kapitalizmust nyilvánvalóan
olyan formában szeretné m egvaló
sítani, h o gy a fejlődés eredm énye
képpen létrejövő polgári M agyar- ország társadalmi problém áktól mentes legyen.
A centralisták folyóirata, a B u dapesti Szemle korát meghaladó, magas színvonalon állt, s részben ezzel is fü gg ö tt össze, h o g y nem örvendhetett hosszú életnek. N em talált kellő számú pártolóra, m i
vel ebben az időben az ilyen jel
legű, erősen absztrakt és szaksze
rűen tudományos sajtónak m ég nem vo lt m egfelelő hazai bázisa.
E kudarcon okulva a centralisták újabb tudom ányos, de egyúttal már több politikai vonatkozású anyagot is tartalmazó folyóiratot
kívántak indítani. Ezért Eötvös József és T refort Á goston 1841.
szeptember 14-én folyam odványt nyújtanak be a helytartótanácshoz, s ebben engedélyt kérnek egy 5— 6 íves, Pesti H avi Irat című, havonta m egjelenő folyóirat kia
dására. A szerkesztők e tudom á
nyos havi folyóiratot három ro
vatra kívánták osztani. A z első
ben rövid értekezésekre gondol
tak, am elyek a jo g , a történelem és a mezőgazdaságtan területeivel foglalkoztak volna. A második rovat K ü lföld címmel, a külföldi sajtóban tárgyalt politikai ese
m ényeket, a harmadik rovat pe
dig H on cím m el — ha kom m entá
rokkal is, de — olyan politikai jel
legű híreket tartalmazott volna, am elyek a folyóirat megjelenése előtt a hazai sajtóban már m egje
lentek.
A helytartótanács azonban csak 1842 őszén engedélyezte a fo ly ó irat megindítását, de ekkor E ö tvö - sék erre már nem vállalkoztak.
Feltehetően a tervezés és az enge
dély elnyerése között eltelt hosszú huzavona vette el kedvüket a lap megindításától, de az is lehet, h o g y ú g y érezték: Kossuth Pesti Hírlapja egyelőre elegendő publi
kálási lehetőséget biztosít részükre.
A Budapesti Szem le kiadása ide
jén T refort változatlanul sokat olvas, fő leg közgazdasági és tör
46
ténelmi munkákat, em lékirato
kat. Személyes kapcsolatai tovább bővülnek, m egism erkedik Perczel M órral, Bezerédi Istvánnal, majd a Pesti Hírlap megindulása után Kossuth Lajossal is. Bár elgondolá
saik több ponton nem egyeztek, T refort mégis öröm m el veszi, h o g y a reform ok hívei Kossuth lapjában m egfelelő publikálási le
hetőséghez jutottak. Bekapcsoló
dik a Pesti Hírlapban fo lyó sajtó
vitába, am ely a bankkérdés kap
csán bontakozott ki, s e g y cikk
sorozatot ír, ekkor Kossuth Lajos
sal közelebbi kapcsolatba is kerül.
1841 őszén m ég két nevezetes ese
m ény befolyásolja T refort életé
nek további alakulását. Egyrészt az
Eötvös család anyagi válsága kö vetkeztében szeptemberben E öt
vös elhagyta az apai házat és T reforthoz költözött, s m integy m ásfél évig — E ötvös József és R o sty Ágnes házasságáig — a két barát együtt lakik. E z az időszak m ég inkább elm élyíti kettőjük kapcsolatát, és pozitívan befolyá
solja T refort további fejlődését.
U gyancsak 1841 őszén nagy megtiszteltetés éri a fiatal, mindösz- sze 24 éves T refort Ágostont. T ö r
ténelmi és közgazdasági tanulmá
nyai elismeréseként a M agyar T u dományos Akadém ia levelező tag
jává választja. T refort székfoglaló előadását 1841. december 6-án A nemzeti gazdaságnak rendszerei
cím m el tartja m eg. Előadását kései kortársai úttörő munkaként érté
kelték, am ely „fé n y t árasztott egy M agyarországon ez előtt m ég név
ről is alig ismert tudom ányágra” . T refort ebben a tanulmányában bem utatja a merkantilizmust, a fiziokraták iskoláját, m elegen szól A d am Sm ith rendszeréről, s ugyan
akkor kritikával ismerteti Jean B.
Say francia polgári közgazdász, a vulgáris politikai gazdaságtan e g y ik legelső képviselője elméle
tét, am ely tagadta az általános túltermelési válságok lehetőségét.
K ü lö n értéke, érdekessége szék
foglaló előadásának, s egyúttal bi
zonyítéka a reform kori m agyar gondolkodás szellemi frisseségé
nek, problém aérzékenységének az a tény, h o g y reagál Listnek abban az évben m egjelent Das nationale System dér politischen Oeconomie cí
m ű munkájában foglaltakra, sőt vizsgálja List elveinek hazánkra való alkalmazási lehetőségeit is.
T refort igen elismerőleg nyilatko
zik Listről és tanairól. Részletesen elemzi azon tételt, m ely szerint azok a nemzetek, am elyek „fö ld - mívelés mellett gyárakat bírnak, külső kereskedést és hajózást űz
nek, polgárosodottabbak s hatal
masabbak, gazdagabbak s m ível- tebbek a csupán földm ívelő nem
zeteknél” . E bből következik, h o g y minden nemzetnek az ipar fejlesz
tésére, a gazdaságilag magasabb
fokra történő áttérésre kell töre
kednie. Ezzel összefüggésben — a vám szükségességét elismerve — elem zi a szabad kereskedés és véd- vám problem atikáját. D e felhívja a figyelm et „a nem zet ipari erejé
nek nevelésére” — m int olyan elv
re, am ely meghatározza a vám rendszer alkalmazásának mértékét.
Igen érdekesen foglal állást a tekintetben, h o g y alkalmazhat
ju k-e List elveit hazánkra? E z a kérdésfelvetés különben a Buda
pesti Szemlében publikált cikkek
hez képest nézeteinek további fej
lődését bizonyítja! A fiatal politi
kus ezek szerint tehát 1841-ben eljutott a vám problém ájának felis
meréséhez; hasonlóan a reform
kor többi politikusához, kénytelen szembenézni e fontos kérdéssel.
Megítélése szerint a védvám i poli
tika ekkor — 1841— 42-ben — m ég nem alkalmazható M agyaror
szágra, m ely m ég nincs azon fejlő
dési stádiumban, h o g y a nem zeti erőket és tőkéket a földm ívelés fejlesztése helyett gyáripar alapí
tására fordíthatná, miután m ég ha
talmas terjedelmű m űveletlen te
rületeink vannak, igen keveset ter
mesztünk, nincs elegendő tőkénk, m unkaerőnk, középkori törvé
nyeink pedig a hitelt s tőkebeá
ramlást akadályozzák. M indezen o ko k következtében hazánkra oly vámrendszer előnyös — fejtegeti T refort — , m ely lehetővé teszi az
52
Ausztriával létesítendő legszoro
sabb kapcsolatok kifejlesztését.
H angsúlyozza, h o g y M agyaror
szág földrajzi fekvésénél és poli
tikai viszonyainál fo gv a is legin
kább az osztrák örökös tartomá
nyokban talál a legbiztosabb piac
ra, s ezért legkívánatosabbnak tartja a M agyarország és Ausztria közötti vám vonal megszüntetését.
E zt véli ekkor a leghelyesebb gon
dolatnak, s hallgatóit a későbbi
ekkel — a m agyar ipar fejlődésé
vel — kapcsolatban azzal nyugtat
ja m eg, h o g y „hazánk az ausztriai birodalom alkotó része lévén” , biztosan rem élhetjük a m agyar gyáripar gyarapodását, hiszen „a gyárak, m elyek jelenleg az ausztriai
tartom ányokban összpontosulva vannak, szét fognak oszolni és a többi tartom ányokra is ki fognak terjedni s helyzetük ipar s kereske
dés tekintetében az lesz, m elyben a ném et vám egyesületbe belépett országokat látjuk” . M ivel ezek
ben az országokban az ipar és az általános jólét kialakulását T refort a harmincas évek vége felé tett európai utazása során személyesen is tapasztalta, íg y ekkor a kérdés ilyetén beállítása, illetve m egvála
szolása m egnyugtató vo lt számára.
A fentiekben megismerhettük Trefort Á goston pályakezdését:
tanulmányai, olvasmányai és kü l
földi utazása eredm ényeképpen új
54
világ tárult fel előtte; reform kori utazóinkhoz hasonlóan megismer
kedett a nyugati polgárosult álla
m ok életével, s egyúttal rádöbbent a hazai elmaradottságra. Utazásai s olvasm ányai, valam int barátai
— Eötvös, Szalay — hatására sike
rült alaposan megismernie a pol
gári társadalmat, sőt annak ellent
mondásait is. Ú j ismeretei, tapasz
talatai alapján teljesen magától ér
tetődő, alapvető feltételnek tekint
ve a feudalizmus küszöbönálló fel
számolását, a nyugati állapotokat követendőnek tartotta az ipar és kereskedelem fejlesztése terén.
A gazdasági-társadalmi élet súly
pontjának újabb alapokra helye
zésére vonatkozó elgondolása mind
közelebb került E ötvös József és Szalay László felfogásához, s íg y érthető, h o gy a 40-es évek elején politikai pályafutását a centralista csoport tagjaként folytatja; fő leg a Pesti Hírlapban publikált cikkei
ben az aktuális politikai kérdéseket elsősorban gazdasági vonatkozás
ban teszi majd vizsgálat tárgyává.
56
A C EN TRALISTA POLITIKUS
A centralistákat voltaképpen egy kis munkaközösségnek tekinthet
jü k, am ely a polgári átalakulás céljait, irányait tisztázta. E csopor
tosulás m agvát az a baráti kö r ké
pezte, am elynek Eötvös, Szalay, Lukács és T refort voltak tagjai, s ők általános műveltségük, kép
zettségük, valamint képességeik révén kiem elkedtek a reform párti nemesség tagjai közül. Hangsú
lyoznunk kell, h o g y e baráti kör tagjai ekkor valam ennyien 30 év alattiak — T refort 1840-ben pl.
csak 23 éves! — , íg y érthető, h og y
gondolkodásukra olvasmányaik, külföldi tapasztalataik teljesen más hatást gyakoroltak, m int az idő
sebb generáció politikus-gondol
kodó képviselőire. E kicsiny mun
kaközösségnek gazdasági szakem
bere, „közgazdásza” vo lt T refort Ágoston.
1841 őszén, am ikor m egkezdő
dik a büntetőtörvénykönyv m eg
alkotására alakult országgyűlési bi
zottság munkája, Eötvös révén
— aki a bizottság tagja v o lt — T refort is m egism erkedik tevé
kenységükkel; a többi munkatárs
sal, íg y Deákkal, Klauzállal. M ivel Eötvösnek gazdag jo g i könyvtára volt, íg y T refort is sokat foglalko
zik jo g i kérdésekkel. 1842 febru
árjában Eötvös m egkéri az idő
sebb R o sty lány kezét, ez
által Trefortnak is bensőségesebb lesz kapcsolata a R osty-házzal, ahol ezután gyakorta vendégeske
dik.
T refort első, nagyszabású tanul
mányainak ismeretében azonnal felmerül a kérdés: m ilyen elméleti
gyakorlati képzettséggel, ismeret- anyaggal rendelkezett szerzőjük ebben az időszakban? M egfigyel
hető-e T refort Á goston elgondo
lásainak fejlődése, módosítja-e egyes kérdésekben álláspontját?
M ilyen mértékben hatnak rá ol
vasm ányai; m elyek azok a kül
föld i eszmék, amelyeket megismer, és m ilyen mértékben veszi át azo-
kát? És sorolhatnánk m indazokat a kérdéseket, am elyek felm erülnek T refort Á goston reform kori fej
lődésének vizsgálata közben.
M indezekre a válaszadás roppant bonyolult, mindenesetre tény az, h o g y iskolai tanulmányai, a jo g i egyetem elvégzése mellett fo lyé konyan beszél több nyelven; ere
detiben olvassa a francia felvilágo
sodás, az utópista szocialisták mű
veit, az angol, francia és német közgazdászok, történészek alko
tásait. Európai utazása szintén tágí
totta látóhatárát. A fentiekben szó esett olvasmányairól, különös te
kintettel a francia irodalom ra és történettudományra, am elynek ér
tékes alkotásait előszeretettel for
gatta. A harmincas években M a
gyarországon ugyanis nagy érdek
lődés nyilvánult m eg a nyugati polgári forradalmak, főleg a nagy francia forradalom ról írt m üvek iránt. „ A francia nagy forradalom történetéből merítettük állami böl
csességünket” , em lékezik vissza ifjú éveire Perczel M ó r; T refort főleg Thiers és M ignet m űveiből ismerte a forradalom történetét. Ezen mű
veknek m egfelelően az Európa- szerte elterjedt liberális gondolko
dás következtében elfogadja a francia forradalom első szakaszá
nak eszméit — ú g y ahogyan azt Thiers és M ignet iskolája rajzol
ta — , de a legteljesebb mértékben elítéli a jakobinus diktatúrát. M ég
is, mindezek ellenére kapcsolata a francia restauráció történetírásával
— Guizot, Thiers, T hierry, M ig - net stb. m űveivel — feltétlenül pozitívan hatott T refort világné
zeti fejlődésére, hiszen ez a törté
netírói csoport képviselte először a politikai gondolkodás történeté
ben következetesen az osztályharc gondolatát; e történetírók hatására ismerték fel a centralisták az osz
tályok és osztályharc jelentőségét a társadalmi mozgásfolyam atban.
Guizot, Thiers, T h ierry hatása ins
pirálhatta a centralistákat — s köz
tük T refortot — az igazságszolgál
tatás átalakítása szükségességének felismerésére, a centralizált állam, a parlamentarizmus, a felelős kor
m ány, a képviseleti rendszer és a szabad sajtó gondolatára.
T ud ju k cikkei alapján, h o g y ismerte Lerm inier hegeliánus gon
dolkodó m űveit s politikai ideál
ját; egy együttes liberális Európát, az egyenlő és egyenjogú népek szövetségét. Elképzelhető, h o g y Lerm inier vezéreszméje a népek együttm űködéséről is befolyásol
hatta a centralistákat a tekintet
ben, h o g yE ö tvösék mindenképpen m eg akartak maradni az osztrák monarchia keretei között, s nem kívántak önálló nemzetállamot.
T refortot felfogása az európai liberalizmus azon irányzatához csatolta, am ely szerint minden em bernek természetes jo ga van az élet
re, a szabadságra, a boldogságra, s m ely a magántulajdon, a vállal
kozás és az egyén szabadságát kö vetelte. H ivatkozik az európai sza
badelvűekre, „az angol w h ig e k ” - re, s kim ondja: „m i mások tapasz
talatain okulni akarunk; m i nem akarjuk m agunktól eltaszítani azt, amit az emberiség 50 év óta tett s gondolt” .
Olvasm ányai, közgazdasági tá
jékozódása révén felismeri a pol
gári társadalom problém áit is.
E tájékozódásban segítségére van a kortársi, már szocialista irányú, politikai-fii ozófiai-gazdasági iroda
lom . Eljut a kispolgári és a keresz
tény szocialisták eszm éiig, megis
m erkedik a saint-simonista köz-
gazdászokkal is. Természetesen ar
ról szó sincs, h o g y döntő hatást gyakoroltak volna rá a szocialista tanok, hanem arról van szó, h o g y T refort is — hasonlóan centralista társaihoz — nagy m űveltségű, ko
rának minden jelentős szellemi m ozgalm a iránt érdeklődő, ugyan
akkor a dolgozó néptöm egekkel együttérző politikus, akinek világ
nézetében alapvető gondolatként jelentkezett a történelm i evolúció
gondolata.
D e mindezen — a fentiekben ismertetett — hatások mellett, a legdöntőbbnek érezzük Trefortra nézve kapcsolatát a nagy m űvelt
ségű, nálánál idősebb centralisták
hoz, elsősorban E ötvöshöz, Sza-
Iayhoz. Eötvös hatása döntőnek bizonyult; együttm űködésük a harmincas évek végén, a sályi kö
zös alkotó m unkálatokkal kezdő
dött, s halálukig tartott. Hiszen köztudom ású, h o g y kezdeti baráti kapcsolatuk a későbbiekben rokoni kapcsolattá is válik — munkáikat, olvasmányaikat egymással m indig megbeszélték, együtt tervezget
tek s gyakran együtt is dolgoztak.
Trefortnak állandóan rendelkezé
sére áll barátja könyvtára, s e kö n yvek mellett a nála idősebb, elm élyültebb E ötvös József szelle
m i irányítása is. D e nem hanyagol
ható el Szalay László szellemi ha
tása sem. R . V árkon yi Ágnes véle
m énye szerint valószínűleg Sza-
66
lay hívja fel barátai figyelm ét Guizot, T h iery munkásságára; ol
vasmányai, történelemszemlélete jelentős hatással vo lt Trefortra.
N yilván Szalay révén ismerkedik m eg Eduard Gans, az európai jo g tudom ány hegeliánus vezéralakja m űveivel, s íg y ismerhette m eg a polgári tulajdonviszonyok egyik legfontosabb kérdését, az örökö
södési jo g fejlődését a hegeli tör
ténetfilozófiai elvek alapján.
U gyan akkor azonban azt is v i
lágosan kell látnunk, h o gy T refort Á goston nem volt olyan m ély gon
dolkodó, mint társai. Kortársai sze
rint receptív természet, vagyis a tényeket, az olvasottakat gyorsan felfogja, azok ötleteket ébreszte
nek benne, s ő azok alapján követ
keztetéseket vo n le, s elgondolása- - it gyorsan papírra is veti. Bizonyos fo kig Pulszkyhoz hasonlítható; te
vékeny, örökm ozgó, a civilizáció vívm ányai iránt fo géko n y — igazi polgári literátus alkat, optimista ke
délyű — , aki azonban nem éri el a tudós Szalay v a g y az író Eötvös színvonalát. N ézeteinek fejlődését tehát elsősorban barátai hatása, illetve a külföldi irodalom fo
kozatos megismerése határozta meg.
Trefort Á goston első ország- gyűlési szereplésére a reform kor egyik legjelentősebb országgyűlé
sén, az 1843/44. évin került sor.
Trefort Z ó ly o m szabad királyi vá
68
ros követeként vett részt az or
szággyűlésen. A kereskedelmi ügyek tárgyalására kiküldött bi
zottság tagjává választották, s ő igyekezett is eredményesen kö z
rem űködni a hazai kereskedelem ügyének előmozdítását célzó ta
nácskozásokon. Tanulm ányozza a kereskedelmi és hitelügyleteket, s közrem űködik a törvényjavaslat kidolgozásában. A z országgyűlési követeket figyelő titkos referen
sek jelentéseiben néha találkozha
tunk nevével; az országgyűlésen nevezetes szerepet betöltő Szalay László — aki maga is egy hasonló kisváros, K orom pa követe — ol
dalán vesz részt különböző — a vá
rosok program jával foglalkozó —
tanácskozásokon, magánbeszélge
téseken.
Visszaemlékezéseinek tanúsága szerint T refort öröm m el fogadja a Pesti Hírlap megindulását. Bár az újság irányvonaláról sokat vitat
koznak — T refort és társai például az Ausztriához való viszonyukat alakító gazdasági felfogásuk tekin
tetében bizonyos fenntartásokkal élnek Kossuth Lajos elgondolásai
val szemben — , mégis nagyon örül annak, h o g y a reform ok hívei sajtószervhez jutottak, s ezáltal a politikai élet kim ozdulhatott a holtpontról. Hamarosan bekapcso
lód ik a Hírlap szerzői közé, több közgazdasági cikket publikál. Ér
deklődésére a negyvenes években
tehát elsősorban a közgazdasági tém akör a jellem ző; írásaiban az aktuális politikai kérdéseket első
sorban gazdasági vonatkozásban teszi vizsgálat tárgyává. íg y foglal
ko zik a hitel- és bankkérdés, az ősiség, az örökösödési jo g , az adó, iparosítás és vámkérdés problem a
tikájával. A gazdasági kérdések felé fordulás és a társadalmi fejlő
dés anyagi oldalának közgazdasági vizsgálata nem elszigetelt jelenség a korabeli M agyarországon. A vál
ságtünetek erősödése általában m egm ozgatja a reform kori politi- ku sok-gondolkodók elméjét, s m i
vel Európa gazdasági fejlődése ösz- szehasonlítási lehetőségeket nyújt, ezért T refort is, a már mások
— íg y elsősorban Széchenyi — által felvetett új eszmékhez, gon
dolatokhoz, cikkekhez kapcsolód
va, érthető, világos stílusban igyek
szik kifejteni gazdasági vonatko
zásában a centralista álláspontot.
Természetesen szó sincsen arról, h o g y az írásaiban kifejtettek csak az ő gondolatai lennének, hiszen
— amint arra az előzőekben már utaltunk — T refort elsősorban kö z
vetítő funkciót töltött be a re
form korban, s az írásaiban szerep
lő elgondolások a korszak több politikus-gondolkodóját foglalkoz
tatták, s ha kevésbé világosan m eg
fogalm azva, de széles rétegek tu
datát is meghatározták. Tehát azt a körülm ényt, h o g y a következők
72
ben tulajdonképpen csak T refort elgondolásai kerülnek bemutatás
ra, nem az indokolja, h o g y szeret
nénk T refort Á gostont e korszak
ban valóságos helyzeténél súlyo
sabb, jelentősebb egyéniségnek fel
tüntetni, hanem pusztán az, h o g y a treforti életút megrajzolása kíván
ja m eg nézeteinek teljességre törek
v ő bemutatását, m égha ez helyen
ként — elsősorban terjedelmi kor
látok következtében — a pályakép némi elszigeteltségére is vezethet.
A negyvenes évek első felében több írása foglalk ozik hitel- és bankkérdésekkel. A m agyar föld- birtokosok eladósodásából kiindul
va elem zi a hitel-problémát. A földbirtokos nem képes olcsó tő
kékkel beruházásokat eszközölni, term ényeiből sem tud elegendő haszonra szert tenni, m ivel azt gyakran pénzszűke következtében
„a legrosszabb időben becsén alul adja” . Ezért felveti a kérdést: m i
lyen m ódon lehetne e helyzeten segíteni? A m egoldást egyrészt abban látja, h o g y azon fö ld b ir
tokosok, kiknek birtoka „felette m eg vagyon terhelve adósságok
kal” , a radikális megoldást, jószá
gaik egy részének eladását válasz
szák. A többiek esetében „a hitel azon forrás, am ely bajaikat orvo
solhatja” — állapítja m eg, s hansgúlyozza, h o g y a földbirtoko
soknak olcsó, hosszú időre, kis részletekben törleszthető tőkére
74
van szükségük. A z alacsony kama
tokra felvett tőkékkel és célszerű beruházásokkal elképzelhetőnek tartja a földbirtokok jövedelm e
zőbbé tételét. M ár e helyen nyom a
tékosan rá kell mutatnunk arra a körülm ényre, h o g y T refort javas
latainak az adott viszonyok között meglehetősen kevés realitásuk volt, s eredetiségük is meglehetősen v i
tatható, hiszen leginkább csak má
sok eszméire reflektálva fejti ki elgondolásait.
A bankkérdés is a földhitellel kapcsolatban jelentkezik, hiszen elsősorban a földbirtokosok hi
teligényéről, a mezőgazdaság ka- pitalizálásáról van szó. A z 1830-as évek elejétől kezdve az ország
gyűlési tárgyalásokon kívül több földhitelintézeti és bankterv merül fel a korabeli gazdasági szakiroda- lom ban, am elyek alkalmat szol
gáltatnak T refort Ágostonnak ar
ra, h o g y egyrészt tudom ányos ér
veivel szétzúzza a kellő m eg
alapozottsággal nem rendelkező
„banktervezők” elgondolásait, másrészt önálló értekezésében te
g y e vizsgálat tárgyává a bank
kérdést. A T refort elgondolása sze
rint létesítendő bank egyidejűleg tám ogatná m ind a kereskedelmet, m ind a földbirtokot. K o m o ly sze
repet szán a külföldi tőkések pénz- befektetéseinek is. Természetesen az ősiség eltörlését a bankalapítás előfeltételeként em líti m eg. Érte
kezésében kimutatja, h o g y a bank alapját csak arany és ezüst képez
heti; rámutat a papírpénz bizo
nyos határon túl történő szaporí
tásának veszélyeire, a pénz- és hitelforgalom sajátos törvénysze
rűségeire; végül a részvények és nem zeti kölcsön problem atikáját fejtegeti, mint olyan tényezőket, am elyek a M agyarországon léte
síthető N em zeti Bank alapját ké
pezhetnék. A hitel- és banktervek mégsem realizálódhatnak; a re
form korban nem jön létre földhi
telintézet hazánkban. A feudális hiteljog korlátai miatt ugyanis a külföldi tőke ekkor m ég vonako
dik közrem űködni a m agyar föld
hitelintézet létrehozásában.
N e m véletlen tehát, h o g y a centralisták fellépnek a hűbéri jo g maradványai ellen; kárhoztatják az ősiséget, nemcsak a józan nem
zetgazdaság nevében, hanem a nemesség tulajdon érdekei miatt is. „ M i o ly törvényes intézkedése
ket követelünk, m ik a jelenlegi birtokos sorsát jobbra fordíthat
ják ; m i tehát az ősiség teljes m eg
szüntetését k ív á n ju k . . . ” — hangsúlyozza Trefort, majd má
sik cikkében íg y ír: „H isszük azon
ban, h o gy ésszerű kifejlődésünk
nek alig van hatalmasabb akadá
lya, m int az, ami ősiségnek nevez
tetik.”
A z ősiséggel összefüggésben ve
tik fel a centralisták az örökösö
78
dési jo g reformjának kérdését, m i
vel nagyon is tisztában voltak az örökösödési jo g politikai és tár
sadalmi jelentőségével. íg y nem véletlen, h o g y T refort az örökö
södési jo g reform ját dolgozza ki.
A polgárosodás megvalósulása ér
dekében m eg akarja szüntetni a hitbizom ányokat és majorátuso
kat, m ivel — m int írja — „ a ma
jorátusok legközelebbi következ
m énye: a földbirtokos osztály túl—
nyom ósága, s minden többi osz
tályok elnyomatása s nullitása” . R eform ko ri irodalm unk fontos, gyakran tárgyalt kérdései közé tar
tozik az adózás, a közteherviselés problematikája. A centralisták ál
láspontját e kérdésben T refort
több cikkben is m egfogalm azta.
Vélem énye szerint a köztehervi
selésen az értendő, h o g y „m inden
ki, bár m inek is született, s bár micsoda természetű birtoka le
gyen, minden a honban létező adó
ban birtokához aránylag részt ve
gyen ” . T öbbször fejtegeti az adó- és a vám viszon yok összefüggését, kim utatván, h o g y a vám vonal megszüntetésének egyik fő akadá
lya a nemesi birtok adómentessége.
H a szabad piacot akarunk termé
nyeink részére — hangoztatja sza
badkereskedelmi elveinek m egfe
lelően — , ú g y „a nemességnek le kell mondani az adómentesség
rő l” , am ely m egnehezíti az ipar, a kereskedelem emelkedését.
Igyekszik m egnyugtatni a ne
mességet — am elynek érdekében kívánja a hitelintézetet is létesí
teni — , h o g y osztályuk „ a kép
viseleti rendszer mellett sem fo g az életből elenyészni, sőt h o gy akkor is nagy befolyása leend, a politicai életre” . Álláspontja a nemességgel kapcsolatban azért sem m eglepő, m ivel cikkeiben határozottan el
veti a polgári állam köztársasági formáját, és világosan az alkotm á
nyos monarchia mellett tesz hi
tet. E gyetértve a többi centralistá
val, a polgári átalakulást, a tőkés M agyarország kifejlődését mind
végig a Habsburg-összmonarchia keretében képzeli el, amiben sze
repet játszhatott a félelem is a cári
hatalom terjeszkedésétől és a pán
szlávizmustól. E z, az Ausztriával kapcsolatos elgondolása, szintén szerepet fo g játszani abban, h ogy társaihoz hasonlóan ő is talaj nél
kül marad 1848 őszén, s addigi felemás politikai koncepciójuk a kényszerű emigrálásba torkollik.
A centralisták elgondolása sze
rint az ipari fejlődés a leghatéko
nyabb eszköz a néptöm egek anya
gi és erkölcsi helyzetének megja
vítására. Éppen ezért reform ok segítségével igyekeznek a feudá
lis m aradványokat eltüntetni a tő
kés, iparosuk, polgári M agyaror
szág fejlődésének útjából: a feuda
lizmus válságából kivezető utat az ipari fejlődés szabadságának biz
tosításában keresik. E nézetek nem jelentettek sajátlagosan centralista koncepciót, hanem találkoznak Kossuthék elgondolásával, az ő be
folyásuk alatt álló iparpártoló szer
vezetek koncepcióival. Ha a kiin
dulási alap más is vo lt — s ez első
sorban a Kossuthék és a centralis
ták között társadalmi bázisukban fennálló különbségekkel m agya
rázható — , az ipari fejlődéssel kap
csolatos álláspontjuk a kossuthi koncepció támogatásáról tanúsko
dik. T refort a gyáripart olyan tényezőnek tekinti, „am elyet ko
runk irányánál fogva e g y európai nem zet sem nélkülözhet anélkül, h o g y kifejlődéséről lem ondjon — anélkül, h o g y nem zeti létét s sza
6
bad institutiot ne veszélyeztesse” . A gyáripar fontosságát igazolja azzal is, h o g y a belkereskedelem csak ott lehet élénk, ahol már m eg
felelő mértékben kialakult a gyár
ipar, m ely egyúttal a tőkeképző
désnek is további forrása. Érdeke
sen és m eggyőzően fejtegeti az iparosodás és nem zeti függetlenség összefüggését: „a z országok fü g
getlensége, a nemzetiség sincs biz
tosítva, hol a gyáripar hiányzik, mert szegény nemzetek a politicai mérőserpenyőben igen kön nyű k
nek találtatnak, s mert háború ese
tén időnkben az győ z, k i financiá
lis forrásokban gazdagabb — gyáripar nélküli ország pedig e te
kintetben szegény” . M ajd egy má
sik cikkében A nglia példájára hi
vatkozva fejti ki: ,,a mostani pol- gáriasodás természeténél fo gva semmi nemzet nem víhatja ki ma
gának tulajdon gyári erő birtoka nélkül azon független helyzetet, m ellyben szellemi és anyagi érde
kei más nem zet érdekeinek alá nem rendeltethetnek, s e nélkül nemzeti jólét, nemzeti becsület, szabadság, puszta szók, m ellyek utáni törekvés gyerm ekes ábrán
dozásnál nem egyéb. Ennél fo gva minden, pusztán földm ívelő nem
zetnek kötelessége, gyári erőt idéz
ni elő . . . ” Ebből következik, h o g y M agyarország jövőjét is csak akkor látja biztosítottnak, „ha gyári erőt bírand, mert csak ak
kor fognak pusztáink m űvelt fö l
dekké válni, csak akkor lesznek fo lyó in k szabályozva, akkor bí- randunk tökéletes közlekedési rendszert, akkor szünend m eg a nép nom ád élete, akkor lesznek tetemes tőkéink, m elyek által tu
dományos s művészeti segélyesz
közök megszerzésére képesekké válunk, akkor leend népművelési rendszerünk, erőteljes tiszteletre
méltó középosztályunk, csak akkor nyerend az alkotm ány szilárd ala
p ot; szóval: a m agyar nemzet csak akkor leend erős, gazdag, m űvelt és szabad” . T refort M ichel Chevalier saint-simonista közgazdász előadá
sait ismertetve, más — újabb — szem pontok alapján is kifejti az