LOSONCZI ZOLTÁN

(1)

IRTA

LOSONCZI ZOLTÁN

BUDAPEST, 1918 — A MAGYAR NYELVŐR KIADÁSA

Ára ! korosa.

(2)

(3)

**ífltú-e&'i)- ^< 7 ^ Kjffwmm wvn+rn &vwn.%4K.-**

, W 4 .

4 > ä ä * .

NYELVÉSZETI FÜZETEK

s z e r k e s z t i

SIMONYI ZSIGMOND

81

HANGTÖRTÉNETI ALAPKÉRDÉSEK

IRTA

L 0 S 0 N C Z Î Z O L T Á N

KÜLÖNNYOMAT A MAGYAR NYELVŐRBŐL

BUDAPEST, 1918

A MAGYAÍR NYELVŐR KIADÁSA

(4)

(5)

• BEVEZETÉS.

* . & •

A z általános n yelvtudom ány terén m ég igen sok nehéz kérdés vár megoldásra. A z utolsó évtizedek u gyan szám os ki

v á ló m űvet hoztak létre e téren is, mindazonáltal vég leges ered

m ényről m ég szó sem lehet. Mindennek az az oka, h o g y a n yelvben rendkívül bonyolult tén yezők szerepelnek. Mint az em beri szellem eleven tevék enysége, visszatükrözted m indazokat a m ozgalm akat, m elyeken az em beriség keresztülm egy. Szorosan összefü gg tehát lelki világunkkal, de nem kevésbbé testi szerve

zetünkkel is. S m ig a jelentésváltozást első sorban lelki jelen ségnek tekintjük, addig a han gváltozások terén leggyakrabban a beszélő szervezet m űködésének módosulását kell kijelentenünk döntő ok gyanánt.

Sőt, ha a mai lélektan uralkodó álláspontját vesszük tekin

tetbe, akkor a n y elvi jelen ségeket is a pszichofizikai párhuzam '-elvének szem pontjából kell tekintenünk. N e m szabad tehát e g y

oldalú m ódon előnyt juttatnunk a lélektani szem pontnak az élettani felett, de viszont nem szabad egyszerű fiziológiai vá lto zást se látnunk ott, ahol lelki világunknak is szerepe van. „ A z em ber nem pusztán term észeti tárgy, de nem is szellem i lén y, hanem mind a kettő e g y s z e r r e : pszichofizikai szervezet, és élet- nyilvánulásai közül első sorban a n y elv az, am ely e kettős működés je g y é t kétségbevonhatatlan m ódon magán v is e li.“ (V ö . G om bocz N yr. 31 :538. W u n d t : D ie Sprache2 1 :5 2 7 ).

M indezeket m ég bonyolultabbá teszi az a tény, h o g y a n yelv egyszersm ind társadalmi működés is. T eh á t az egyén mellett a társadalom együttes közrem űködésére is gondolnunk kell. V á jjon a z egyén é-e a főszerep, v a g y a társadalomé, ez a kérdés is elvész abban a sűrű ködben, m ely tudom ányunkat m ég m indezidejg borítja. M íg a kérlelhetetlen k ö vetk ezetességgel és szabályossággal végbem enő h an gtörvények arra látszanak mutatni, h og y itt e g y egységes szervezet együ ttes változásáról van szó, addig a n agy írók és költők n yelvén ek csodás varázsa az egyén iség örök értéke mellett tesz tanúságot.

„E m Bericht über den gegenw ärtigen Stand der Sprachphilosophie kann nicht anders als eingestehen, dass unsere Zeit doch noch vornehm lich an der P räzisierung der ufgaben und der Ideen zu ihrer Lösu n g arbeitet.“ (V ö .

(6)

4 L O S O N C Z I Z O L T Á N

Dr. M ax Frischeisen K ö h le r : Der gegenw ärtige Stand der Sprachphilosophie, Germ. Rom. M onatschrift 4 : 250.)

H o g y tulajdonképeni tárgyunkra térjünk, a hangtörténet alapkérdéseinek m egfejtését is m érhetetlen akadályok teszik nehézzé. S ok szép elm életet állítottak fel ezen a téren is. Már- már azt hitték, h og y célhoz jutottak, de egyszerre „porba dőlt az egész szép épület és rom jaiból m eg részben új anyagból új ház épült, am ely külsejére, stíljére amattól m erőben kü lön böző.K (V ö . Setälä-Szilasi BpSz. 8 0 :3 5 0 ). S vég lege s m egállapodásra m ég m a se jutottunk. G yakran vala m ely hangváltozásnak eg ész pontos leírását adhatjuk, de m ikor azután m agyarázatára, meg- okolására kerül a sor, akkor kén ytelenek vagyu n k bevallani, h og y biztos felelet — legalább most m ég —■ lehetetlen.

Honnan remélhetünk tehát támaszt e sok nehézség lekü z

désére? H ol találunk újabb elveket, m elyek talán szilárdabbak, term ékenyebbek lesznek, mint a régiek? Feleletünk csak egy leh et: A z egyes n yelvek története, fejlődése s ennek a történet

nek, fejlődésnek minél pontosabb leírása, m a g y a rá za ta : csakis ez lehet az a forrás, m elyből új gondolatokat meríthetünk.

A z egyes nyelvek történeti kutatása ma új m ódszerrel és fokozottabb erővel történik. S ok a z új eredm ény, sok az új gondolat. S e szerencsés fejlődés közepette talán nem lesz hiábavaló dolog, ha kissé megállunk, körültekintünk, magunkra eszmélünk. Tu lajdonképen m ilyenek is azok az elvek, m elyek a mai hangtörténetben uralkodnak ? M elyek azok az elvi ered

m ények, m elyek az eg yes n yelvek hangtörténetéből kikövetkez

tethetők ? Ilyen kérdésekkel fogunk e fejtegetésünkben foglalkozni.

1. A z artikuláció bázisáról.

A z artikuláció bázisának (a hangképzés alapjának) törvényét ma m ár általánosan elfogadták s lépten-nyom on találkozunk alkalm azásával. M aga a tétel hosszú fejlődés eredménye. Csiráját már Rasknak és Grimmnek a ném et hangmozdításra felállított m agyarázataiban kereshetjük. M időn Grimm a róla.

n evezett törvénnyel „e ls ő példáját tüntette fel a n yelv életében uralkodó k övet

kezetes és szabályszerű h angfejlődésnek“ (v ö . P etz G e d e o n : Grimm tör

vén ye 3), midőn szab ályát röviden ú g y fejezte ki, h ogy „m in d a három or

gánum (gutturalis, labialis és dentalis) m édiája elváltozik tenuis-szá, a tenuis aspirátává, az aspirata ismét m édiává“ (v ö. uo. 7), tulajdonképen — noha.

tudattalanul — az artikuláció bázisának tételét alkalmazta.

Grimm tanait továb b fejlesztette P ott Frigyes Ágoston. Felism erte Grimm törvényének jelentőségét s első sorban annak a kimutatását látta benne, h o g y a hangváltozásoknál nem valam ely vad önkény szabálytalansága (die G esetz

losigkeit frecher W illkü r) uralkodik, hanem b izon yos, magukban a hangokban gyö k erező törvények. (E tym ologische Forschungen I, X II.) P ott már a szó

elem ezést is hangtani alapra kívánta állítani. — U gyancsak Grimm törvénye alapján jutott Curtius is arra a következtetésre, h o g y a hangok „k om p en zá c iób a n " vannak egymással. (Vö. Petz, Grimm törvénye 91.)

(7)

H A N G T Ö R T É N E T I A L A P K É R D É S E K 5

Scherer v o lt azután az, aki határozottan kimondotta „ h o g y nem elegendő,

¡ba az egyes hangtörvényeket levonjuk a nyelvtörténeti jelenségekből, hanem

■sokkal fontosabb ennél, ha m egállapítjuk az egyes hangok v a g y hangkapcso

latok k özös vonásait.“ (id. N y K . 3 6 :6 1 .)

Zur Geschichte der déutschen Sprache c. művében (2. kiad. 35. 1.) a k ö v e tk e z ő ' sorokat ta lálju k: „ A n die P hilologen d arf die Forderung gestellt -werden, nicht an einem wüsten Gerolle v on Lautbeobachtungen sich genügen zu lassen, spndern einheitliche Gesichtspunkte aufzusuchen, unter welchen die Fülle der Erscheinungen sich vereinigen und so auf eine geringe Anzahl v on Grundneigungen der Artikulation zurückführen lassen. Eben diese Grund-

•neigungen auf dem gesammten Gebiete der vokalischen und konsonantischen Artikulation machen das aus, w a s ich den sprachlichen Norm alstand der Organe

■genannt h ab e." .

Hasonlóan, de fonetikailag pontosabban fejti ki ezt a gondolatot K auf

mann, Geschichte der schwäbischen Mundart c. munkájában. (IX . 1.) Szerinte a

^nyelvek különbsége elsősorban a beszélő szervezet működésének különbségén alapul. H an gváltozás csak akkor lehetséges szerinte, ha a b eszélőszervezet működése változáson m egy át.

M aga az A rtih u la iion sba sis Sievers szerint F. Franki elnevezése (V ö . S ie v e r s : Grundzüge der Phonetik.5 114). Sievers m aga is elfoga dja és b őveb ben is foglalk ozik vele. íg y fonétikájának bevezetésében is szól ró la :

„D ie Au fgabe der historischen Phonetik ist nicht die blosse statistische Betrachtung v on Einzellauten und deren Veränderungen, sondern es findet eine korrespondierende Entwicklung korrespondierender Lautreihen in korrespondie

render Stellung statt. Denn das was w ir Lautw andel nennen, ist ja erst eine sekundäre F olge der Veränderungen eines oder mehrerer derjenigen Bildungs- faktóren, durch deren Zusammenwirken ein Laut erzeugt w ir d ."

E tételt azután elfoga dja és sok példával bizonyítja Jespersen is. (L e h r

buch der Phonetik 1904, IV . rész : N ationale System atik.) A német, angol és francia nyelv hangállapotának ra jzával feltünteti, h ogy minden nem zetiség kiejté

sében b izon yos sajátszerűség érezhető, m ely a többitől lényegesen elválasztja.

Balassa (M a gya r fonetika.2 40) a követk ezők et m ondja e k é rd é s rő l:

„ A hangképzés m indig a nyugalm i h ely ze tb ől indul ki, azonban minden nép beszédm ódjában van valam i különös sajátság, m ely kiejtését je llem zi s annak sajátságos s a gyakorlott fül által könnyen fölism erhető színt ad. A beszédm ódnak ilyen sajátosságát a beszélő szervek működésének b izon yos je lle m z ő vonásai m agyarázzák meg. Valam ely n ye lv ejtésm ódjának ilyen je lle m z ő és alapvető sajátosságait nevezzü k az illető kiejtés alapsajátságának.

■(Artikulationsbasis.)"

Balassa (id. h.) meg is határozza a m agyar kiejtés ilyen alapsajátosságait.

Ezek s z e r in te :

„ a lélek zet rendes, arányos működése, am iből a nyom aték egyenletes eloszlása s zá rm a z ik ; a z egyes hangok időtartam a független a szótagok h ely ze tétől, a n ye lv az egész szájüregben egyform án működhetik s az ajkak is élénk reszt vesznek a m agánhangzók képzésében.“

H orger (A nyelvtudom ány alapelvei 91) a következőképen határozza m eg az artikuláció bázisának té te lé t: „V alam ety n ye lvk ö zö ss é g jó l begyak orolt h angképző m űveleteinek (artikulációs m ozdulatainak) összességét artikulációs

bázisnak szoktuk n ev e zn i.“

M indezekből e lőször is azt láthatjuk, h o gy az artikulációs bázisnak eltérő fejlődése a nyelvek különbségének is egyik jelentékeny oka. M ás a hangképzés alapja a fgr. nyelvekben, más az indogerm ánságban. Ép íg y

(8)

különbözik pl. a m agyar artikulációs b ázis a némettől, ez a franciától stb.

E lég csak a francia n yelv orrhangú m agánhangzóira gondolnunk s egyúttal arra, m ily nehéz ezt nekünk, m agyaroknak m egszoknunk s azonnal be fogjuk látni e tétel fontosságát. Am ikor a m agyarul tanuló tótról azt mondjuk, h o g y tótosan beszéli nyelvünket, v a g y a m agyarul tanuló ném etről, h o g y németesen beszél,, tkp. szintén e tétel érvényesülését láthatjuk. -

De nemcsak az egyes n yelvek hangképzésm ódjának alapja különbözik, hanem az ugyanahhoz a n yelvh ez tartozó nyelvjárásoké is.

„V ersu che ich als Mitteldeutscher — m ondja Sievers — z. B. ■ eine' prägnante norddeutsche Mundart, w ie etw a holsteinische, zu sprechen, so muss für allemal die Zunge etwas zu rückgezogen und verbreitet werden ; hat man diese Basis einmal gefunden, so folgen die charakteristischen Lautnüancen v o n selbst. Füge ich zu dieser Artikulationsweise noch die 'Neigung der Zunge zu supradentaler Artikulation bei passiver Lippenlage, so gewinne ich die Basis zur Aussprache des Englischen.“ (G rundzüge der Phonetik 114. 1) V a g y pl.

az alsórajnai nemet nyelvjárást kevésbbé feszült nyelvállás, kevésbbé erőteljes gége-artikuláció jellem zi. (Vö. uo.) Igen sok német nyelvjárásban pedig az erősebb ajakkerekítés szűnt meg. (V ö . B e h a g h e l: Grundriss2 I. 697.)

Különbséget találunk ebből a szem pontb ól saját nyelvjárásaink körében is. A székely n yelvjárások egyik fősajátsága pl. „ a veláris alsóbb nyelvállással együtt járó fok ozottab b ajakkerekítés.“ (V ö . H orger N y K . 39 : 283.) V a g y a palóc nyelvjárásokban szem betűnő a magasabb n yelvállás kedvelése s a mássalhangzók és m agánhangzók erősebb hasonító hatása egym ásra. A dunán

túli nyelvjárásokat alacsonyabb nyelvállás, az ajkak élénkebb működése s a.

rövid m agánhangzók kedvelése jellem zi. A z erdélyi m agyar vidékek kiejté

sében a középső nyelvállással képzett m agánhangzók hiánya s a hosszú m agánhangzók kedvelése a legjellem zőb b vonás. (V ö . B a la s sa : M a g y a r fonetika.2 40— 41.)

A z a kérdés most, m inő fon tossága van e tételnek h a n g t ö r t é n e t i szem pontból ?

A német eh hang helyett a m agyar ember majd h, majd k hangot ejt..

Ugyancsak változtat a m agyar n yelvérzék az orrhangú m agánhangzókon is.

A szomszéd, rend, dorong, lengyel szavak óegyh ázi szláv eredetijében nem v o lt se m, se n, csupán orrhangú m agánhangzó. E z k iveszett s helyét a n ye l

vünkben m eglevő orrhangú m ássalhangzó foglalta el.

A n iczkyfalvai német nyelvjárásban a m agyar Gábor K a p o rn a k hangzik, a gulyás liulásnak, a bagó pühonak, a betyár p e t'a rn a k ; a román bojan 'tin ó ' p oja n n a k stb. (V ö . Kräuter : A n iczkyfa lva i német nyelvjárás hangtana..

Budapest 1907 :4 2 — 44.) Ennek az a m agyarázata, h ogy e német nyelvjárás nem ejti a szók ezd ő zön gés explozivákat (v ö . uo. 28) s ehhez a m agyar jövevén ysza va k n ak is alkalm azkodni kellett.

A z ófn. ni-1 máskép ejtették ki, mint a mai német v hangot s ezért az ófn. a latin i/-ét gyakran /-el helyettesítette ; pl. Veilchen, Vesper, K ä fig. #

M indezek a jelen ségek a k övetk ező tételt b izon yítjá k : A jö v e v é n y s za v a k abban az esetben, ha nincs n yelvcsere, beilleszkednek az átve v ő n yelv hang

állapotába. „E g y e s hangok átterjedése az egyik nyelvterületről a másikra n yelvcsere nélkül alig lehetséges.“ (V ö . G om bocz N yK . 39 : 232.) E tétel hang

történeti szem pontból rendkívül fontos. Tudjuk, m ilyen fontos útmutatóul s zo l

gálnak az egyes n yelvek hangváltozásaira von a tk ozólag a jövevén ysza va k . Ismeretes, h o gy a meghonosult szók keresztül mennek m indazokon a vá ltó

(9)

zások on, m elyek a n yelvet érik. Éppen ezért változásaik ból k övetkeztetést lehet vonnunk az átve v ő nyelv hangváltozásaira. De éppen az előbb említett tétel bizonyítja, h o g y vak on nem szabad a jö ve v én ys za va k b a n bíznunk. Csak a nyelvem lékek, nyelvjárások, nyelvhasonlítás és a jö ve v én y s za va k együttes vallom ása az, amiben kételkednünk többé nem kell.

H o g y minő óvatossággal kell itt eljárnunk, azt b izon yítja a k övetk ező p é ld a : A m agyarból a tót n yelvb e valam ikor átmentek olyan szavak, m elyek ma h -val kezdődnek (pl. haszon, hír, hiba, hajdú). E zek e gy része a tótban ch -val, más része fe-val kezdődik. A z t lehetne hinni, h o g y am azokat a tót n yelv ch -v al vette át tőlünk. H iszen a fgr. k : ~ m agy. h m egfelelés alapján b izonyos, h o g y valam ikor eh hangunk is volt. E gész máskép alakul azonban a helyzet, ha m eggondoljuk, h o g y h hang a tótban csak a X III. sz. óta van h g vá ltozá s folytán, eh hang ellenben régebben is volt. A tótok tehát a m agyar h hangot is ch -v al helyettesítették. A fe-val k ezd őd ő szavak pedig akkor kerülhettek a tótba, m ikor már ott is m egvolt a h hang. (Vö. M elich N y K . 39 : 342.)

A z itt tárgyalt jelen ség az ú gyn evezett h a n g h e l y e t t e s í t é s . (Lau t

substitution.) Ennek oka pedig az artikuláció bázisa, a beszélő s zervezet átörök

lődött állapota, m ely új hangok képzésére nem igen hajlik.

H o g y lehetséges mégis, h ogy valam ely n yelv idegen hangokat v es z fel ? E z az ú gynevezett „n y e lv c s e re " idejében történik, am ikor valam ely nép új n ye lve t tanul meg, de azt saját artikulációs bázisa alapján ejti ki. T eh á t itt tkp. általánosított hanghelyettesítéssel van dolgunk. íg y m agyarázzák (v ö . pl.

W e c h s s le r: Giebt es Lau tgesetze ?) a román n yelvek kialakulását a latinból.

A z egyes népek ugyanis a megtanult latin n yelvet saját artikulációjukkal ejtették ki. Sőt A scoli (Lettera glottologica , T o rin o 1881) az indg'. nyelvek k ülönböző fejlődését is azza l iparkodott m egokolni, h o g y az ősnép egyes részei szétágazásuk után különböző népekkel olvadtak össze. U gyancsak n ye lv cserével m agyarázzák az örmény n y e lv elváltozását is s ezt fők ép kaukázusi törzsek beolvadásának tulajdonítják. A z ind n yelvre is India őslakói és későbbi török b eolvad ások gyakoroltak n agy hatást. V alószin ü leg ig y m agyarázhatjuk a szlavón iai és m old vai csángó sz, s, z, zs, c, cs hangok különös és a többi m agyar n yelvjárástól annyira eltérő fejlődését.

Hermann Paul szerint (i. m. X X II.. fej.) a n yelvjárások körében is hasonló' jelen ség merülhet fel. Szerinte a nyelvkeveredés első sorban egy n yelv hatása e gy másik n yelvre, am ely v a g y nem is rokon am azzal, v a g y ha rokon is, annyira eltérő, h ogy külön m eg kell tanulni. De ide tartozik szerinte egy nyelvjárásnak e g y másik nyelvjárásra gya k orolt hatása is, m ég akkor is, ha nincs o ly különbség köztük, m ely kölcsönös megértésüket lehetetlenné tenné - (i. m. 365.). íg y székelyesednek el pl. lassanként a m old vai csángók.

Pl. már náluk is gya k ori az a hang illeszkedése a k övetk ező s zóta g tí-jáhőz : ákárcfál, sányárán é lü n k ; v a g y ugyanilyen helyzetben e a h e ly e tt: heszál, kepdl (v ö. N yr. 3 : 50) ; a h'ézzám, hezzá féle alakok (v ö . N yr. 3 :4 9 ), s egyéb ilyen székelyességek. V agy pl. a n iczk yfa lva i német nép különféle vidékről vándorolt be, jöttek E lszász-Lotharingiából, Hessenből, Luxem burgból, T rier és M ainz vid é k é rő l stb., s m égis az elszász-lotharingiaiak n yelve lett általá

nossá. (V ö. Kráuter : A niczk. n yelvj. hangtana 4.)

M ind ezek az artikuláció bázisának hatalmát, b eolvasztó erejét bizonyítják.

O ly ősi tulajdon az, m elytől m egválni csak nehezen tudunk. S m égis, a

(10)

L O S O N C Z I Z O L T Á N

különféle n yelvek története am ellett tanúskodik, h o g y az artikuláció bázisa is v á ltozáson mehet át. Sőt éppen a legn agyob b, a legáltalánosabb és le g szabályosabb hangváltozások tartoznak ide.

E változás tkp. a b eszélő s zervezet hajlamainak változása s ez nem tűr sem m iféle kivételt. Ha valam ely n ye lv artikulációs bázisa b izon yos tekin

tetben módosul, akkor a változás ki fo g terjedni m indazokra az esetekre, ahol.

az illető hangelem ek előfordulnak. Ilyen féle v á ltozások pl. az ajakkerekítés m egszűnése a m agánhangzók k é p z é s é n é l; a magasabb nyelvállás m élyebbre való s ü ly e d é s e ; a nyelvállás feszültségének elveszte, a zárhangok képzésénél a zárnak réssé va ló v á lto z á s a ; v iszon t a réshangoknál a résnek zárrá való fe jlő d é s e ; a zöngének b izon yos helyzetben v aló fellépése v a g y eltű n ése; az orrhangok m ódosulása stb.

M indezekre az esetekre a k ü lönböző n yelvek történetében szám os példát találunk. A z első hangm ozdítás alkalm ával az indg. tenuis exp lozivák spirán

sokká, a médiák tenuisokká, a tenuis aspiráták zöngétlen spiránsokká v á l

toztak. A m ásodik hangm ozdítás is ilyen szabályszerű v á ltozások sorozata.

A germán p , t, k szab ályos ófn. m egfelelői réshangok. A b, d, g és a m eg

felelő zön gés spiránsok pedig tenuis e xp lozívak k á változtak. V agy, hogy a fgr. nyelvek köréből is említsünk példákat, a fgr. szók ezd ő tenuis explozivák a norvéglapban médiákká változtak. A fgr. mediopalatális A-nak és a p -nek a m agyarban h és f felel meg. A fgr. i}k ~ i)g, n t ~ nd, m t ~ m d váltakozások p edig a votják, zűrjén és m agyar n yelvben egyszerű médiákká lettek minden orrhangú kiséret nélkül.

Ha tekintetbe vesszük az artikuláció bázisának tételét, t. i. azt a körülményt, h o g y az artikuláció bázisának változása a beszélő sze rve ze t b e

gy a k o ro lt szokásainak módosulásán alapul s h o g y éppen ezért az ilyen hang

v áltozás kivételnélküli s nem csupán b izon yos szavak hangállapota alakul át, akkor azt kell valószínűnek tartanunk, h o g y b izon yos korban s legalább b izon yos . területen a m agyar m a g á n h a n g z ó k n y í l t a b b á v á l á s a is teljes volt.

Szám os példánk van az u > • o, i e, ii > ö, o > a változásra. E z nem lehetett csupán egyes szavak átalakulása. H isz itt szemmel láthatólag az artikuláció bázisa m ó d os u lt: a m agánhangzók képzésm ódja nyíltabbá változott. T ehát nem mondhatjuk azt, h o g y az u, o, i , ü egyes szavakban nyíltabbá változott, más szóban megmaradt. Hanem az artikuláció bázisának elve alapján azt kell mondanunk, h ogy b izon yos korban és m eghatározott területen az összes m agyar u, o, i, ti hangok nyíltabbá változtak. E z z e l azután e vá ltozá s véget is ért s később felvett jö v e v é n y s za v a k már nem mentek rajta keresztül. Ez term észetesen nem jelenti azt, h o g y árpádkori nyelvem lékeinkben minden K-val je lö lt hangot u-nak, minden o-val je löltet o-nak kell olvasnunk. (V ö. Szinnyei m e g g y ő ző érvéit N yK . 42, 43.) A helyesírás nem v á lto z ik mindig a n ye lvv el együtt. Sok egyéb je l is arra mutat, h o g y a nyíltabbá válás jó v a l a honfoglalás kora előtt indult m eg s a X ., X I. században már befejeződ ése felé közeledett.

Magának a változásnak azonban, ha tekintettel vagyu nk az artikuláció b ázisá

nak tételére, egész szabályosnak kellett lennie.

E gy másik érdekes változás jellem zi az északkeleti m agyar .nyelvjárás

területet, az ú gynevezett j'-z ő nyelvjárásokat. Ha ugyanis v é g ig tekintünk az id e tartozó nyelvjárások leírásain, azt fogjuk tapasztalni, h o g y itt nemcsak az é hangnak felel meg í, hanem az ó-nak is általában « , az ő-nek is ü. V agyis

(11)

H A N G T Ö R T É N É T I. A L A P K É R D É S E K 9

e nyelvjárás a feszü lt nyelvállású hosszú m agánhangzókat zártabban ejti. íg y pl. a hajdúk nemcsak azt m ondják-: szip, habarih, ménesig, m így , hanem ezt is : hezembűl, em b en ü l, cserépiül, lű, hü, csű, g y ep lü , ű, lű s lú, f ú r ú , házbúi, áltúl, b ólrú l, fu ta m (V ö. M a d á í: A hajdúk b e s zé d e ; N y !'. 5 6 : 9 — 10). A királyhágóntuli nyelvjárásterület egyes részei pedig a rövid m agánhangzók n yíl

tabbá fejlesztésében mentek tovább. Jellem zi tehát e nyelvjárásokat az e : e fe jlő  dés (szemem, kender) ; o : a (a tl, a ja n, alias, b a la n d ); ö : ce (xkcer, zcerceg), Ennek a változásnak is e gyk or ezen a területen általánosnak kellett lenni, mert hiszen nem csupán e g y hangnak hizon yos szavakban történt változását tapasztalhatjuk ittj .hanem általában a középső nyelvállással képzett m agánhangzók nyíltabbá válását.

Láthatjuk e példákból, m ilyen fontos hangtörténeti alapkérdéssel van itt dolgunk. Ig a z ugyan, h o gy k evés hangváltozásról mutathatjuk ki a teljes kivételnélküliséget. De ennek az az oka, h o g y az artikulációs bázis v á ltozásá

nak tér- és időbeli határai vannak. M ár p e3 ig a térbeli határok nem rfiindig egyform ák, az idő pedig elmúlik. S ig y nehéz tiszta képet nyernünk e hang

v áltozások voltaképeni lefolyásáról. ,

. Am i p ed ig e hangváltozásoknak idejét illeti, ebből a szem pontból egy érdekes m egkülönböztetést tehetünk. Vannak hangváltozások, m e lye k rő l'm a jd - nem azt mondhatnók, h o g y .örök érvényűek. A m agyarban pl. valam ikor meg

v olt a eh hang ( k eh > fi).. S mégis az iga zi m agyar n yelvérzék a eh hang

gal nem tud boldogulni. ■

V iszont az ótn. nyelv szám os szót set fel a latin n ye lvb ő l. E példákat két csoportra oszthatjuk. A z elsőbe tartoznak pl. a k ö v e tk e z ő k : iegula\

z ia g a t; balteus \ ba lz; putens : p fu z z i (ufn. p fiitz é ). A m ásodikba p l. tem plum : te m p a l; labula : iavala. E szavak egy része tehát keresztül ment a második hangm ozdításon (t \ z), másik része már nem. E z utóbbiak t. i. csak a hang

m ozdítás utáni időben jutottak a német nyelvbe. (V ö . P etz G. : Grimm tö iv v én ye ' 56 — 57). A német hangm ozdítás tehát nem nevezhető örökérvényű hangtörvénynek. V a g y ha m egnézzük í'-ző nyelvjárásainkat, ott é-zö alakokat is találunk. A fgr. eredetű p a m agyarban / -fé változott, de a p a p , p o r, p a la stb. szavakban p - t találunk. Ezekben az esetekben tehát a hangváltozás

csak b izon yos id eig érvényesül.

Vannak tehát olyan hangváltozások, m elyek igen tartósak, majdnem azt m ondhatnók, örök érvényűek s vannak olyanok, m elyek elvé gzik rö v id p álya

futásukat s a zza l érvényük m eg is szűnik. M i lehet e jelenségnek oka ? A z artikuláció bázisának tétele talán m egadja a feleletet erre a kérdésre is. A m a tartós hangváltozásoknál a n yelvérzék teljesen elidegenedik b izon yos hangok

tól, ú gy h ogy nem képes azokat felvenni. A eh hang annyira k iveszett a m agyar ember nyelvérzék éb ől, h ogy ú gyszólvá n képtelen annak kiejtésére.

V iszon t a m ásodik hangm ozdítás alkalm ával m egszűnt ugyan a p , l, h ki

ejtésére való képesség, de m ivel később a zön gés hangok zöngétlenekké v á l

toztak, e zze l az előbbi hangváltozás ideje lejárt, A hangváltozás érvényét itt tehát egy újabb hangváltozás szüntette meg. Ú g y látszik, ezt a tételt haszonnal alkalmazhatni a hangváltozásoknak időm eghatározására.

(12)

II.

Láttuk, h o g y a legn agyob b, a legjellem zőb b hangváltozásoknál éppen a z artikuláció bázisa v á lto z ik meg. N em lehet itt tehát s zó valam ely hangnak b izon yos szóban v a g y szócsoportban végbem ent változásáról, hanem a beszélő s ze rve ze t d iszp ozíciói alakultak át. E zek után nem tarthatjuk helyesnek a k öv e t

k ező, m ég igen gya k ori m e gh a tá ro zá st: „ A hangoknak nincs külön életük a nyelvben, csak a szavaknak és szólam oknak s amit mi hangváltozásnak neve

zünk, az nem egyéb, mint a szavak és szólam ok külső alakjának v á ltozása.“

(V ö . Balassa, T M N y . 41.) Iga z, h o g y a hangoknak nincs külön életü k ; az egyes hang csupán elvonás. De azért a hang nemcsak mint szavak v a g y szólam ok alkotórésze változik, hanem mint . a b eszélőszervezetn ek egy átöröklődésen és hosszú m egszokáson alapuló m ozzanata. Am int a szó a mondatban él és fej

lődik, ú g y él a hang az egységes b eszélő szervezetb en. W ech sler íg y feje zi ki e z t az e lv e t: „Verändert w ird v on der Sprachgemeinschaft das W o rt, substituiert

der L a u t." (G iebt es L au tgesetze? Halle 1900. 27.)

A .hangképzés m ódja tehát változáson mehet át. A z artik u láció. bázisa, bármennyire erősnek is mutatkozik, mégsem marad örökké egyform a. E g y igen nehéz kérdéshez érkeztünk. Arra kell ugyanis feleletet acjnunk, m; ok o zza az artikuláció bázisának m egváltozását, miért történnek ilyen elváltozások ?

A hangváltozás legk özele b b i oka itt egészen vilá gos : a beszélő s ze rve ze t működése v á ltozott meg, a hagyom ányos m egszokások alakultak át. E z egym agában is élesen m egkülönbözteti az összes idetartozó hangváltozásokat m inden más term észetű han gváltozástól, aminők n e v e z e t e in az asszociáció o k o zta alakulások. S lehet, h o g y a nyelvtudom ány sok esetben nem is tud továb b haladni ennek a legk özele b b i oknak megállapításánál. M indazonáltal, b árm ily nehézségbe ütközik is, mégis rendkívül fontos a z a kérdés is, miért vá lto zott meg a b eszélő sze rve ze t működése ? S itt b izo n y tág téren tekinthe

tünk körűi. Szób a jöhetnek itt m indazok a körülmények, m elyek k özött az em beriség él és fejlődik. M ajd ez, majd az a körülm ény tűnik fe l ok gyanánt, s íg y a m agyarázatoknak egész sorával találkozunk.

Érdekes az a m agyarázat is, m ellyel Grimm Jakab gon dolta a hang

m ozdítás kérdését m egoldhatónak :

„ A régi hangok kim ozdúltak u gyan helyükből, de aztán ismét rendbe sorakoztak. A z elváltozás nem ment u gyan v égb e minden hátrány nélkül, sőt előttem b izon yos tekintetben barbárság és elvadulásként tűnik fel, am elytől nyugodtabb népek tartózkodtak, am ely azonban a németek előrehaladásával és szab ad ságösztönével függ öss ze .“ (V ö. G rim m : Geschichte der deutschen Sprache. I. 292. P etz : Grimm törvén y e 8.)

(13)

Grimm tehát a népjellem et tekinti oknak.

O sthoff a z éghajlat különbségét tartotta a hangváltozás okának : Am int az ember összes szervéi, ú gy beszélő szervezetének alakulása is azokkal az éghajlati és m űvelődési viszon yo k k a l függ össze, m elyek k özt él.

Noha általánosan ismeretes, h o g y a h egyvid ék és az alföld különféle éghajlata p á s k é p fejleszti a tüdőt, mellet és a gégét, m égis kevéssé m éltányolt tény az, h ogy azonos v a g y hasonló éghajlati és m űvelődési v isz on y o k mellett a fon é- tikai hajlandóság is hasonló szokott lenni. íg y feltűnő,® h ogy a Kaukázusban lakó nem is rokon népek, tudnillik az indg. örm ények és irániak s a nem indg. georgiaiak és más népek majdnem egyform a hangrendszert tüntetnek fel.

(V ö. Das physiologisch e und psych ologisch e M om ent in dér sprachlichen Form enbildung 19.)1

Curtius szerint a kényelem o k o z za a hangváltozásokat. „Bequem lichkeit ist und bleibt dér Hauptanlass des Lautw andels unter allén Um stánden.“

(V ö . D e llb rü ck : Einleitung 5 143, C u rtiu s: Griech. E tym ologie 21. s kk.) Hasonló elveket vallanak W h itn ey, Krauter (Zű r Lautverschiebung : 25), M üller Miksa és részben Scherer is. Scherer azonban már inkább az esztétikai irány felé hajlik. íg y ő fők ép a második hangm ozdítást akarja az ófn. nép zenei érzékéből m agyarázni. (V ö . Zűr Geschichte dér deutschen Sprache 1878. 151.

s kk.) U g ya n ilye n nézetet vallott már Scherer előtt Benfey (G öttinger Nach

richten 1877, 21. sz.). '

Sievers Grundzüge dér L au tp h ysiologie c. munkájában (1876. 127. o.) már a ny'elvbeli ingadozásra hivatkozik. Rámutat arra, h o gy a ré gi és új v á l

tozatok sokáig élnek egym ás mellett, m íg végre a régiek teljésen kivesznek.

H ivatk ozik itt egyes északném et nyelvjárásokra, m elyekben zöngés és zöngétlen médiák v e g y e s t fordulnak elő. Ezt a gondolatot azután H. Paul fejlesztette tovább s íg y ju tott új n agy eredm ényhez. Szerinte a közönséges n yelvh asz

nálatban . már benne rejlik az ok a változásra. A z egyes hangokat nemcsak egyféleképen ejthetjük ki, hanem b izo n y o s m ódosulásokkal is. Ha e m ódosu

lások e gy irányban haladnak előre, lassanként a használatnak elváltozását eredm ényezik. E z főkép. a nyelvnek tanulásakor történhetik meg.

M eringer szerint a hangváltozásokat elsősorban^ az emberi indulatok okozzák. (Vö. Indg. Forschungen 16 : 195.). Láttuk, h o g y a nyelvkeveredés és a nyelvcsere is okozhat hangváltozásokat. M ind ezekhez az okok h oz W u n d t szerint m ég h ozzá veh etjü k a m űveltség fejlőd ését is, m ely a beszédm ódnak gyorsulását id ézi elő. Ugyancsak nála szerepel a népszokás is ok gyanánt.

Rámutat arra, h o g y az irok éz indiánusok nyelvében nincsenek labiális mással

hangzók. E hangok elveszését kapcsolatba h o zza az irokézeknek ama ponto

san megtartott szokásával, h o g y csak nyitott szájjal szabad beszélni. (V ö . Die Sprache l 2 : 485.)

Teh át sok az elmélet, sok a m egfejtés kísérlete. V égleges m egállapo

dástól azonban m ég nagyon is tá vol vagyunk. Éppen azért gyakran azzal a n ézettel is találkozunk, h o g y a nyelvtudom ánynak csupán a n ye lvi jelen ségek nek m egfigyelése és minél pontosabb- leírása a föladata. A hangváltozások

1 Ilye n elvekkel, igyek ezett H. M eyer a hangm ozdítást m agyarázni. A z t Hiszi ugyanis, h ogy a változás oka a népnek hegyvid ékre v a ló vándorlása volt.

(V ö . Zeitschrift für deutsches Altertum 45 : 101 s kk.)

(14)

12 LO S O N C Z I Z O L T Á N '

v ég s ő okainak kiderítéséről ez az -irány lemond. (Id e tartozik pl. Sütterlin : W erd en und W esen dér Sprachc.)

De — úgy gondolom , — nem szabad arról egészen lemondanunk, amit most m ég nem tudunk m egm agyarázni. A hangváltozások v ég s ő okainak m eg

állapítása tudományunknak éppenséggel nem alárendelt kérdése. S amint a tudomány mostani fejlett állapotában már sok o ly kérdésre adta meg a felele

tet, amit talán a régiek nem is reméltek, ú g y valószínűnek tarthatjuk, h ogy e gyk or majd itt is feldereng a biztos és m egdönthetetlen tudás fénye.

M ost csak e gy b izon yos : M indazok a hangváltozások, melyeknél több egym ással összefü ggő hang egyform a fejlődésen m egy át, a beszélő szervezet készségének változásán alapulnak. A z artikuláció bázisa tehát új alakot vesz fel. H o g y mi id ézi elő a beszélő s zervezet működésének ezt. a változását, arra

— ú gy hiszem — az eddigiek közűi két m agyarázat a legvalószínű bb . Ezeket ugyanis k ézzelfogh ató ténj'ek is támogatják.

A z egyik Paul m agyarázata a kiejtés változék onysá gáról. Bizonyos, hogy a z egyes hangot többféleképen ejthetjük ki s mégis csak azon egy hangnak érezzük. Nyelvünk, ajkunk rendkívül m ozgékony. A tü dőből jö v ő légáram se egyform a. A hangszalagok is majd gyöngébb en, majd erősebben rezegnek. íg y tehát minden hangban (a za z hangsorozatban, m inthogy több hang képzés

módjának alapja azonos), már benne rejlik a vá ltozá s csirája. ^B árm ily csekély is eleinte — mondja Paul — ez az eltérés, m inthogy vele kapcsolatban a m ozgásétzet e g y b izon yos minimummal mégis módosul, s íg y f g y k övetkező alkalom kor az eredetitől való még nagyobb eltérés válik lehetővé és ezze l kap

csolatban a m ozgásérzetnek is újabb módosulása, az ily módon alig képzelhető apró eltolódásoknak összegeződ éséb ől lassanként észrevehető "különbség kelet

k e z ik ." (P au l : P rinzipien 4 55— 56, H o r g e r : A nyelvtudom ány alapelvei 93.) A lényeyes csak az, h o g y az eltolódás e gy irányban történjék : pl. é'-től i felé, o-tól u felé stb., akkor a lassú eltolódások ö sszegezése végű i mégis más han

g o t ( i , u ) eredm ényez. Ebben az esetben pl. a hangképzés m ódja zártabbá lett.

M ás esetben pl. nyíltabbá válás lehet a lassú módosulás eredménye. Éppen

séggel nsm lehetetlen, h o g y a m agyar m agánhangzók egyk ori nyíltabbá válá

sának is ez a m agyarázata. B izonyára v o lt olyan időszak is, am ikor u gyanazt a hangot ném elyek o-nak, mások a-nak érezték, mert a hangképzés m ódja a k ettő k özö tt in gad ozott s innét talán legrégibb nyelvem lékeink in ga d ozó helyes

írása. Sőt azt is feltehetjük, h o g y egyes esetekben a mai a és o, e és i, a és c>

ö és ü k özött álló középhangot ejtettek. Általában Paul m agyarázata sok eset

ben igen valószínűnek látszik s a hangváltozásoknak e gy része mindenesetre a lassú eltolódásra vezethető vissza. H o g y mikor szokott ilyen változás első

sorban létrejönni, arra Paul a k övetk ező feleletet a d ta : „M á n w ird sagen kön

nen, dass die Hauptveranlassung zum Lau tw andei in dér Übertragung dér Laute au f neue Indíviduen lie g t." (V ö . P rinzipien 4 63.)

A másik, szintén igen valószín ű n ek látszó m agyarázat a n yelvcsere gon dolata. Ú jabban különösen Schuchardt és W u n d t hangsúlyozta fontosságát.

(V ö . H. Schuchardt: Slawo-Deutsches und Slawo-Italienísches. 1884. W u n d t:

Die Sprache. I 2 : 393. s kk.) E z adja nyitját főkép egyes nyelvjárási sajátságok kifejlődésének. Sok a vándorlás, a telepedés, a régi lakosság vegy ü l a z újjal, eltanulják egym ás nyelvét, m egtörténik az is, h ogy saját nyelvüket elfelejtik.

De ha el is felejtik,- b eszélő szervezetü k nem alakúihat át olyan gyorsan. A z

(15)

H A N G T Ö R T É N E T I A L A P K É R D É S E K

új n yelvet is a régi artikulációs alapon beszélik s ez azt a látszatot keltig mintha az átvett n y e lv artikulációs bázisa m egváltozott volna. Tudjuk, Hogy hazánknak települési v is z o n y a i is rendkívül bonyolultak. Sok vid ék lakossága csak később tanúlta m eg a m agyar nyelvet. Valószínű, h ogy egyes n yelvjárási sajátságaink is ilyen nyelvcsere eredményei. A z ilyen módon keletkezett n ye lv járások azután el is különülhetnek; új n yelv fejlődhetik ki s akkor az eltérő artikulációs bázis a főok a m indazoknak a változásoknak, m elyek a n y e lve t érték. íg y különült el a lapp n ye lv is a finntől, p ed ig a lappok azelőtt e gy finn nyelvjárást beszéltek. Éppen azért tarthatjuk valószínűnek, h ogy több n ye lvi változás, m ely a lapp n yelvet a finntől elválasztja, a lappok eredeti artikulációs bázisán alapúit, tehát tkp. m egőrizte az eredeti hangállapotot.

H asonlóképen vált el a török eredetű bolgárok nyelve is a s zlá v nyelv~

ágtól, mint külön s zlá v nyelvjárás. Látjuk tehát, h ogy több esetben n yelvcseré

vel lehet m agyarázni az artikulációs b ázis változását.

A többi m agyarázat már nem o ly alapos. A szabadságszeretet és egyéb ilyen jellem vonások közrejátszását a hangtani változásoknál semm iféle b izto s adat se tám ogatja. A kényelem pedig, amint ezt főle g az újabb fonétikai v iz s gálatok kimutatták, igen relatív dolog. A német eh kiejtése pl. a m agyar em

bernek nem kényelmes, mert hiányzik a gyakorlata e hang kiejtésében. A ter

m észeti viszon yok , az éghajlat hatásáról szintén nincsenek m e ggyő zőb b b iz o nyítékaink. W u nd t szerint ugyan az amerikai angolok nyelvének változása az éghajlattal függ össze, de azért ő se tulajdonít nagyob b jelen tőséget ennek a magyarázatnak.

A legvalószínű bb azért az, h o g y a beszélő szervezet működésének vál

tozását nemcsak egyetlen e gy ok id ézi elő. A változás oka a z egyes esetekben más és más lehet, sőt sok esetben több ok együttes közrem űködését is fe l

vehetjük.1

‘ A z artikulációs b ázis változásán alapúinak tehát m indazok a hangvál

tozások, m elyeknél nemcsak b izon yos szavakban módosúl b izo n yo s hang s nemcsak e gy hang változik, hanem a hasonló helyen v a g y m ódon k ép ződ ő hangok egész sora alakul át b izon yos irányban. S m inthogy itt a beszélő szer

veset működése le sz mássá, az illető hangok minden szóban, általában minden esetben, ahol csak előfordulnak, v á lto zá s on mennek át. De ha m ost kissé bele

tekintünk a nyelvek történetébe, e gy olyan körülm ényre fogunk akadni, m ely már-már az egész eddigi vizsgálód ást kétségessé teszi. S zó v o lt a német hang

m ozdításról. H a most ennek egyes fokait, egyes változatait k özeleb bről nézzük,, különös jelenséget fogunk találni. A vá ltozá s tkp. csak a b ajor és az alemann nyelvjárásban szab ályos s itt se e g é s z e n ; a többi német nyelvjárásban már sok a szabálytalanság. íg y pl. a kpzépfrankban germán t helyett a szó v égé n nemcsak ?, hanem t is előfordúl. (V ö . P etz : Grimm törvénye 84) ; a p a rajnai- és középbankban nem m indenkor v á lto zott át aspirátává v a g y f - f é (uo. 82) -

1 Das P rin zíp dér Einheit dér Ursache hat in diesem Falle keinerleí W arscheinlichkeit fúr sich. Erscheinungen von so verw ick elter Natúr sind in dér Regei w ed er im ganzen noch in einem einzelnen F a li durch eine einzige K ategorie v on Bedingungen zu erschopfen. Nícht das P rin zíp dér Einfachkeit,.

sondern das dér Kom plikation dér Ursachen ist daher dasjenige, das v o n v orn herein dér Beurteilung des Tatbestandes zu Grunde gelegt 9 ^ erdn sollte.

(W u n d t : Die Sprache. a 1 : 372.)

(16)

. ' . : * ■ ' ■ ■ , A . '

a. keleti- és középfrankban a szó elején, valam int nazális és liquida után (tehát nemcsak s után) m egm aradt a k. Sok ilyen szabálytalanságot mutat a médiák változása is. íg y pl. a & a frank nyelvjárásokban általában megmaradt, de még a z alemann és a b ajor is m egőrizte b izo n yo s esetekben. A d a középfrankban változatlan maradt, a rajnai frankban p ed ig s zó elején és m agánhangzók között

■sok esetben szintén nem alakult át. M ég sokkal rendhagyóbb a g alakulása, m e ly m ég a bajorban és alemannban is sok esetben megmaradt.

V a g y vessünk e g y pillantást m agyar nyelvjárásainkra. A lig van hangtani sajátság, m ely teljes és kivételnélküli volna. I-z ő nyelvjárásainkban pl. é-ző alakok is vannak, v iszon t é-ző nyelvjárásainkban í-z ő k is. U g y a n íg y vagyunk a zártabbá és nyíltabbá válás törvényével, m ennyiségi hangváltozásainkkal s egyéb ide tartozó jelenségek kel is. S h o g y e z kódexeink korában se v o lt más

kép, azt könnyen észrevehetjük, ha csak egy-k ét oldalt olvasunk belőlük.

Honnan ez a nagy za v a r? H ogyan m agyarázzuk ezt a sok szabálytalan

ságot ? Hisz ez látszólag ellentmond mindannak, amit az artikuláció bázisának tételéről m ondottu nk !

E kérdésre majd k övetk ező fejtegetésünk fo g vilá go t deríteni.

(17)

2. Hullám elm élet és hangtörvény.

E fejezetben e gy o ly jelen ségg el kívánunk fog lalk ozn i, m elynek rend

kívül n agy szerep e van a n yelvek történetében, noha m indeddig m ég nem méltatták úgy, amint fontosságánál fo g v a megérdemelte volna. Szóln i fogunk nevezetesen a hullám- (v a g y áram-, máskép von a l-) elm életről s ennek az elmé

letnek n yelvtörténeti téren v a ló alkalmazásáról.

Leginkább nyelvjárásleirásokban találkozunk vele s lényege a k övet

k ez ő : A z egyes n yelvjárások, ahol nem szigetelődnek el egym ástól, kölcsönös hatást gyakoroln ak egym ásra. E hatás következtében az egyes n yelvjárási sajátságok vándorolnak, majd nagyobb, m ajd kisebb területre terjeszkednek k i s íg y a z egyes nyelvjárások föld ra jzi határai folyton osan módosulnak azok szerint a fősajátságok szerint, m elyeket o s z tá ly o zó szem pontul választottunk.

M id őn azonban e sajátságok egyik területről a másikra vándorolnak, ez a vándorlás, ez az átterjedés nem eredm ényez o ly törvényszerű , o ly alapos hangváltozást, mint az illető sajátság keletkezése helyén a z artikuláció b ázi

sának a változása. A szoros, állandó összeköttetés folytán átveszik a hang

változást egyes szavakban, ez a vá ltozá s azután továb b is terjedhet, esetleg teljessé is lehet, de ez a teljesség épen nem szükségszerű. A z uj alakok m ellétt rendszerint megmaradnak a régiek is, tehát in gad ozn ak egym ás között, sőt sok szor az új vá ltozá s nem is terjed továb b, m egállapodik egyes szóknál s az összeköttetés esetleges m egszakítása folytán ezek az új alakok csupán elszigetelten élnek tovább a régi változatok körében. De ezeknek a n y e lv áramlatoknak e g y más fon tos szerepet is kell tulajdonítanunk. A z artikulációs b ázis változása nem, érinti szükségképpen az egész nyelvterületet. M ár most olyan területről, ahol a változás nem történt meg, a régi alakok ismét vissza

kerülhetnek s ez itt is olyan ingadozást eredm ényez, m ely szinte kétségessé teszi a hartgváltozasok törvényszerű ségén ek elvét.

E z a z új elmélet egészen m egváltoztatta a n yelvjá rásról v aló fog a l

munkat. Régebben m egállapították a n yelvjárásoknak pontos határait, az egész

(18)

nyelvterületet felosztották helyi n yelvjárásokra s általában inkább mint e g y séges egésszel foglalk ozta k a nyelvjárással, s nem annyira az egyes n ye lv járási sajátságok elterjedésével. M a már fontosabbnak látszik a n yelvjárási sajátságok határainak megállapítása. E gyes n agyob b .egyezések v a g y eltérések alapján beszélhetünk ugyan m ég nyelvjárásterületekről, de az egységes n y e lv területen belül ezek se áthatatlanok, sok k özöttü k az átmenet s íg y épen- séggel nem tekinthetők n agyon szilárdaknak. N yelvtörtén eti szem pontból mindenesetre sokkal lényegesebb az egyes n yelvjárási sajátságok elterjedését ismernünk. Íg y szem lélhetjük ugyanis azt a hatalmas erőt, am ellyel az egyes v á ltozások hódítanak, küzdenek s a régibb sajátságokat sok szor egészen hát

térbe szorítják.

„ L a notion de dialecte naturel n’ a d onc pas la même rigueur que celle des isoglosses qui limitent un groupe de localités pour un fa it déterminé ; le dialecte n’ est pas limité par une ligne, mais par une série de lignes distinctes les unes des autres.“ (V o. A. M eillet : Les Dialectes Indo-Européens,.

Paris 1908. 3.)

Hermann Paul Principien der Sprachgeschichte c. m űvében' már elis

meri ennek az elvnek fontosságát, b ővebb en fog la lk ozik azután vele Brem er Deutsche Phonetik és Beiträge zu r G eographie der deutschen Mundarten c. munkájában. E gyes utalásokat azonban már régibb művekben is találunk, íg y Curtius E tym ologische Forschungen c. dolgozatáb an (434. o.) a k övetk ező

sorok fontosak ránk n ézve :

„E in anderer Anlass zu Störungen der lautlichen R egel liegt in dem Einfluss der Mundarten auf einander. Dergleichen Störungen sind allgemein

anerkannt und w erden auch von den eifrigsten Verteidigern der Regelm ässig- keit nicht ganz geleugnet w erden.“

Ilyen form a Bezzenberger gondolkodásm ódja is (G öttinger gelehrte A n zeigen 1879), m ikor a hangtani vá lto zá s ok terjedésének kérdésével foglalkozik^

Szerinte a nyelvterü let egyik részén egy hang pl. k s2-szé v áltozik , e gy másik területen s-sé ; már most e sajátságok te rje d n e d keresztezik egym ást s ennek azután az lesz a vége, h o gy egyes szavak az egész nyelvterülelen sz-el,.

mások s-sel hangzanak. .

A hullámelmélet (Wellentheorie) elnevezés Johannes Schmidttől szárm a

z ik ; ő azonban ezt az elméletet nem a nyelvjárásokra, hanem az indg.

ősn yelve alkalmazta. (V ö . Ü b er die Verw andschaflverhältnisse der indg..

Sprachen. W eim a r 1872.) Elismeri, h o g y pl. a gö rö g, az itáliai és a kelta n y e lv szorosan összetartoznak ; de ez az összetartozás éppenséggel nem teljes. M ert amint az itáliai n yelv átmenetet alkot a g ö rö g és a kelta n ye lve k k özött, ugyanilyen a kelta az itáliai és a német k özött, a német a kelta és a s zlá v k özö tt stb. A z indg. n yelvek összességét tehát egy olyan lánchoz, hasonlíthatjuk, m ely különféle láncszem ekből állott össze és se eleje, se vége- nincsen. Szerinte eleinte e gy folyton os kapcsolat v o lt az indg. részei k özött (kontinuierliche Verm ittelung), később szakadás állott be s íg y különültek e lassankint az egyes indg. nyelvek.

M a a hullámelmélet alkalm azásával fők ép nyelvjárásleirásokban talál

kozunk. M egállapítják pontosan az egyes n yelvjárási sajátságok elterjedését s ezt térképeken is feltüntetik. Érdekes id etartozó kisérle’t H orger Antalnak A keleti székelység nyelvjárási térképe c. dolgozata. (M N y . 1 : 466 s k k .) E bb ől is láthatjuk, h o g y az . egyes sajátságok elterjedése rendszerint nem

(19)

H A N G T Ö R T K N E T I A L A P K É R D É S E K 17

egyform a. A z egyik sajátság kisebb, a másik nagyobb területen vált á ltalá n ossá; az egyik itt, a másik ott terjedt el : a nyelvjárási saját

ságok összetétele vidékenkint más és más. íg y pl. az ó'-zés itt csak az első szótagon túl van m eg n agy ob b mértékben akkor, ha az e lő z ő szótag m agánhangzója nem v o lt ¿“x pl. em bör. De ez is csak Barc&újfalun, K rizbán, Apácán (Brassó vm .), Ürm ösön, Alsórákoson (Nagyküküllő m.) s U d varh ely m.

délkeleti sarkában van meg, egyébként a keleti székelység e -ző nyelvjárást b eszél (448). A z é, ó, ö helyén más kettőshangzók fejlődtek Nagyküküllő, Brassó, H árom szék, Csik s U d varh ely m egye n agy részében, mint Csik- Szereda körül 14 faluban s az udvarhelym egyei Halm ágyon. B izonyos el

térést találunk azután H árom szék vm. keleti síkságán is ; a sepsi és k ezdi szék

■több községe, több alcsíki k özség s az egész felcsíki járás megtartotta az é, ó, ő-t. A z a, á hangnak a k özn yelvin él zártabb kiejtése Csík közep e táján s Halm ágyon fordul e lő . 'A lid p á l-íéle hasonulás Z s o m b o ro n . (U d v. m .) s Alsó-, rákoson (N agyk ü k ü llő m.) található meg. A háló, já rto -(é \ s alakok az al- és felcsík i járásban, H árom szék keleti részében, Brassó m egyében, végü l a U öjszú- féle hangátvetés Csík legnagyob b részében, Hétfalun és Zsom boron található

meg (uo. 448— 452). .

S u g ya n így oszolnak m eg a nyelvjárási sajátságok az egész m agyar nyelvterületen.. Összetételük, elterjedésük mindenütt más és más, az :qgyik helyen teljesebb, a másikon kevésbbé teljes mértékben vannak meg. íg y pl.

í-zé s nemcsak az északkeleti és felső dunántúli nyelvjárásterületen fordul elő, hanem b izon yos mértékben az alföldi, duna-tiszai területeken is ; sőt elég n agy mértékű /-zés tűnik fel N yitra vidékén, egyes /-ző alakok p ed ig majdnem mindenütt elterjedtek. U gyanilyen az ö-zés, ¿-zés, e-zés elterjedése is, az i ~ ü, u ~ o stb. változások is különféle alakulásokban találhatók meg. A z ly hang kétfélekép f e jlő d ö t t : nyelvjárásainknak egyrészében /-lé, más részében j - v é lett.

S mégis l-es nyelvjárásainkban is előfordulnak ilyen alakok : ijen , o ja n, m ijen

■ (V ö . Beke : A p ápavidéki n yelvjárás N y F 17 : 10)-. .

A z élő n ye lv tehát ga zd ag az efféle ingadozásokban, folytonosan hullámzik. S ha most arra gondolunk, h ogy a nyelvem lékek korában is ilyen élő nyelven beszéltek, semmi okunk sincs kételkedni abban, h o g y a hullám

elm élet a nyelvem lékek korára n ézve is érvényes. A hullámelméletet tehát a

■nyelvtörténeti kutatásban is kell alkalmaznunk. Csakis akkor lesz ez alapos, csakis akkor lesz biztos.

M ielőtt áttérnénk m indazoknak a hangtörténeti tanulságoknak felsoro

lására, m elyek a hullámelm életből következnek, vessünk még. e gy rövid pillan

tást nyelvem lékeinkre abból a szem pontból, mennyiben mutatják az élő n yelv

■előbb ismertetett sajátságát. Ha v é g ig tekintünk kódexeinken, azt fogju k tapasztalni, h o g y azokban is épp o ly ingadozások, épp o ly változatos nyelvi összetételek fordulnak elő, mint a mai nyelvjárásokban. A lig van két kódex, s ő t két k ó d e x -„k é zr<, melynek nyélve teljes egyform a volna. A z ö-zés, e-zés, í-z é s , e-zés, í-zés, M-zés stb. legváltozatosab b összetételeivel találkozunk.

A z í-zé s pl. legerősebb a DöbrK-ben, a T e lK II és a L o b k K II. kezének írásában ; csekélyebb mértékű, de azért m ég elég erős a T e lK IV, a SzékK V- kezének Írásában s a PeerK-ben, m eglehetősen elterjedt m ég a Guary, K es zt

helyi, W eszp rém i, T ih a n ji és L á z á r Z. kódexben, valam int Ráskay Leánál, íöbb é-kevésbb é azért majd minden kódexben előfordul. íg y pl. már az Ehr.

2

(20)

K-ben is találhatók í-ző a la k o k : m ekkymleni 3 ; kyzlele Q1 ; v a g y a Bécsi K-ben : istenihez 3 ; hizlele 3 ; a MüncheniK-ben : k is n i 101; az AporK -ben : bezydh 1 65 ; a W in klK -ben : nyha 81, stb. De u g yan így találunk e'-ző alakokat az í- z ő emlékekben is ; pl. a D ö b rK -b e n : kevanod 8 ; hesertelh 28" stb. A z í-zés tehát különféle fok o za to k a t tüntet fe l nyelvem lékeink korában is. •

Nyelvjárásainknak' e g y másik érdekes és szintén eléggé in ga d ozó saját

sága : az 1 hang kiesése és ugyanilyen in gad ozást találunk nyelvem lékeink

ben is. Leggyakrabb an hiányzik a z l a GuaryK-ben, VirgK -b en , KazK-ben,.

T ih., Thew r. és K u lc s K -b e n ; b izon yos mértékben azért majd mindenik kódexünk ismeri ezt a sajátságot. V ö. pl. M arg. L. : Tiuchal 95 stb.

M indezek tehát azt b izon yítják, h o g y nyelvem lékeink korában a n yelv szintén hullámzó, in gad ozó tevék en ység volt. E z is tanúskodik a hullám

elm élet fontosságáról. Lássuk tehát m ost m indazokat a hangtörténeti tanul

ságokat, m elyek a hullám elm életből következnek.

Foglalkoztunk már az artikuláció bázisának változásával. Láttuk, h o g y itt a változás alapja a b eszélőszervezet működésében rejlik. A z ilyen hang

változásnak tehát kivételnélkülinek kell lennie. A z elm ondottak azonban azt mutatják, h o g y h an gváltozások átterjedés ^útján i s , keletkeznek. A sűrű érint

kezés folytán azok is elsajátítják az új hagokat, akik eredetileg nem estek á j a hangváltozáson. De ennek az új hangnak azért nem kell szükségkép minden esetben kiszorítania a régi hangot. Elterjedhet egyes szavakban, képzőkben,, ragokban, de amellett a többi esetben megmaradhat a régi hang, mert hisz az á tvevők beszélő s ze rvezete azért m ég erre is képes marad.

íg y pl. valószínű, h o g y abban a nyelvjárásban, m elyet Sylvester beszélt,, az /-zés folytán, m ellyel egyszersm ind « - z é s és íí-zás is járt, erősen m eg

vá lto zott a b eszélőszervezet működébe. M időn m ost pl. a nem í- z ő VirgK -b en ezt a példát találjuk : k in ir 50, niha 6 7 ; v a g y a BodK-ben ezeket az alakokat ta lálju k: meuelsiget 6, kiztetesenek 1 3 ; akkor azért nem kell azt hinnünk, h o g y itt a beszélő s ze rve ze t működésének éppen olyanféle átalakulásáról van szó,, mint pl. Sylvester nyelvjárásában, hanem csupán h o g y a V irg K és BodK nyelvjárásának alapul s zolgáló b eszélő s ze rve ze t is képességet nyert az í- z ő alakok kiejtésére.

íg y m agyarázhatni a felném et hangm ozdítás kialakulását is. Láttuk, h o g y teljesen csak egyes nyelvjárásokban érvényesült. A frank nyelvjárásokban már csak egyes nyúlványait találjuk meg. M íg tehát a bajor és alemann n y e lv járások b an az artikuláció bázisa v á lto z o tt meg, addig a frankok b eszélő

szervezete csak alkalm azkodott b izon yos tekintetben a bajorok és alemannoké- hoz, vagyis ide csak átterjedt a változás s ig y nem eredeti tulajdonuk. A lassú átterjedés mellett itt is a nyelvem lékeket hozhatjuk fel bizonyítékul. íg y pl. a rajnai frank Isidornál a germán p-1 m ég minden esetben változatlanul találjuk : pl. h ilp it, a rw orpa n a n (V ö. Paul u. Braune Beiträge 1 :4 6 ). A délibb vidékről v a ló Otfridnál azonban az m p, r p , Ip csoportok helyett már m p f, r p f , I p f jelen ik m e g ; pl. lim p fa n , g e lp f ; a kettőztetésben p h : a phul. K ésőbb, n eveze

tesen a kfn. korszakban az Jp és r p általában If, r f - f é lesz e nyelvjárás

ban, a szó elején azért m ég m ost is p-1 ejtenek. (V ö . Beitr. 1 :5 , 6, 46.

1. P a u l: Mhd. Gr. 93. §. P etz G. : Grimm törvénye 69. 1.)

V a g y, h o gy még e g y m agyar p éldát vegyünk, a hangváltozás lassú átterjedését érdekes m ódon mutatja a likvidák kiesése m ódja a Székelyföldön .

(21)

íg y pl. Csík, H árom szék, Brassó m.-ben s U d varh ely ra. délkeleti sarkán az 1 m ég csak egyes szavakban esik k i: pl. küd, túsó, f ö d stb. (V ö . H orger N y K 39 : 404). A z r és j csak néhány esetben marad ki (1. uo, 416). U d v a r

h ely m egye e g y másik részében már sokkal nagyobb mértékben esik ki az l, főkép o ly esetekben, midőn a szótag végén állott (pl. m á n a). A Nagyküküllő- 'h ö z közelebb eső területen m ég gyakorib b az l kimaradása hangsúlyos s zó  , ta'gban (1. uo. 7). V égü l az ud varhelyi járás e g y részében s az egész keresz

túri járásban az l kiesése ú g yszólvá n általános s az r, j kiesésére is elég példa .van (1. uo. 408). V ilágos, h o g y csak ez utóbbi nyelvterületen lehet szó az artikuláció bázisának gyök eres átváltozásáról. A székelységnek töb bi része csak átvette ezt a hangváltozást, és p ed ig olyan m ódon, h o gy szám os esetben a «régi hangállapot is megmaradhatott.

Valószínűnek tarthatjuk, h ogy ama fontos m agyar hangváltozás, t. i.

régi m agánhangzóink n yíltabbá válása is csak egyes nyelvjárásainkban történt m eg teljesen. B izonyára azokban, m elyek később is legfogékonyabbaknak b izonyulnak a nyíltabb hangok ir á n t: Bécsi-M üncheni-AporK, W in k lK s főkép a Ráskay kódexek nyelvjárásában. De pl. a V irgK , D öbrK, K eszthK s még egynéhány nyelvemlékünk, a zártságnak o ly fok át tüntetik fel, h ogy ezek n yelv- a járásában nyíltabbá válás b izon yára nem is v o lt általános. V ö. pl. a k övet

k ező p é ld á k a t; V irg K : rw u id 1 ; fw lw le 2 ; fw ld 4 ; tvrw m 3 0 ; kiuolliodo 30.

D ö b r K : zovahoz 1 8 ; hűl 3 0 ; v iio z 1 75 ; azokol 1 8 ; zom ol 18. K e s zth K : kwues 2 8 ; bozwnkodanak 106; barnim 183; chodalathws 11 stb.

A z utóbb említett kódexek n yelvjárásába b izon yára csak átterjedtek eg y e s nyíltabbá v ált alakok, de az artikuláció bázisa azért itt nem vá lto zott meg. V agyis itt nem ment át az u képzésm ódja o-éba, az ü -é ö-ébe stb. (am i valószin ü leg a kiejtésnek lassú eltolódásán alapult), hanem a m agánhangzó

kat rendszeresen nyíltabbá változtató nyelvjárásokb ól ide is átterjedtek egyes nyíltabban ejtett alakok s ezek azután itt lassankint általájiosultak.

A z említett néhány példa, ú g y hiszem, eléggé világosan beszél. A z artikuláció bázisának változása nem azonosítható az itt tárgyalt esetekkel, v a g y is ' ezeket azok k öréb ől ki kell vonnunk. S m inthogy ilyen átterjedés nem

csak olyan esetekben fordu l elő, am elyekben az artikuláció bázisa v á lto zott meg, hanem más természetű hangváltozásoknál is, azért legcélszerűbb, ha a h ángváltozásokat a hullámelmélet szem pontjából két csoportba o s z tju k : t. i.

m^gkülömböztetünk eredeti hangváltozásokat és átvett hangváltozásokat. A m a

zo k tökéletesek, kivétel alóluk legalább keletkezésük idejében nem fordulhat elő, ezek gyakran in gad ozók , v á lto z ó k s éppenséggel nem teljesek.

Oertel hasonló alapon elsőrendű és másodrendű változások at különböztet m eg (prim ary and secundary changes). Elsőrendűnek az olyan vá ltozá st nevezi, m ely az egyénben és az egyén által keletkezik,, am elynek létrehozásában tehát

• a z egyénnek aktiv szerepe van. M ásodrendű v a g y utánzó p ed ig az olyan, m ely máshol alakult ki s ig y az egyén csak utánozza. (V ö . Hans Oertel ; Lectures on the Study o f Langu age. N ew -Y ork 1902. IV. fe je z e t; Balassa Nytud. 1 : 61). Delbrück is m egkülöm böztet elsőrendű és utánzó hangválto

zásokat (primar und im it a tiv ; vö. Das W esen dér Lau tgesetze 303, Einleitung in das Sprachstud6. 157). E z tehát a hullámelméletnek első tanulsága hang

történeti szem pontból.

• A második ebből következik. A z ilyen részleges átterjedés új hang-

LOSONCZI ZOLTÁN

IRTA