A N Y E L V * É S S Z É P T U D O M A N Y I O S Z T Á L Y K O R É B Ó L K I A D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A
A Z I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L S Z E R K E S Z T I
N É M E T H G Y U L A O S Z T A L Y T I T K Á R
X X V I . K Ö T E T — 9 . S Z Á M
EGY XII. SZÁZADI
MANDZSU=TUNGÜZ ÍRÁS
A ' K I S ' D Z S Ü R C S I Í R Á S É R T E L M E Z É S E
Í R T A
L I G E T I L A J O S L . T A G
F E L O L V A S T A A M . T U D . A K A D É M I A I. O S Z T Á L Y Á N A K 1945. O K T Ó B E R 1 5 . É N T A R T O T T Ü L É S É N
B U D A P E S T , 1 9 4 8
4
A N Y E L V * É S S Z É P T U D O M Á N Y I O S Z T Á L Y K O R É B Ó L K I A D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A
A Z I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L S Z E R K E S Z T I
N É M E T H G Y U L A O S Z T Á L Y T 1 T K Á R
X X V I . K Ö T E T — 9 . S Z Á M
EGY XII. SZÁZADI
MANDZSUíTUNGLJZ ÍRÁS
A ' K I S ' D Z S Ü R C S I Í R Á S É R T E L M E Z É S E #
Í R T A
L I G E T I L A J O S I.. T A G
F E L O L V A S T A A M . T U D . A K A D É M I A I. O S Z T Á L Y Á N A K 1945. O K V Ó H E R 1 5 . É N T A R T O T T Ű L E S E N
\
B U D A P E S T , 1 9 4 8
K I A D Á S R A A J Á N L O T T Á K
N É M E T H G Y U L A I G . ÉS R . T A G . O S Z T Á L Y T 1 T K Á R
B Á R C Z I G É Z A L . T A G
az ezen nyugvó a l t a j i nyelvcsalád még mindig csak feltevés. Ez alap- vető bizonytalansági tényező miatt egyelőre szinte reménytelen vállal- kozás a feltevésszeríí altaji n.velvág távolabbi (pl. uráli) kapcsolatainak a f i r t a t á s a .
Az a l t a j i nyelvhasonlítás pedig j ó f o r m á n holtpontra j u t o t t . Okát leginkább abban kell keresnünk, hogy a mandzsu-tungúz nyelvészet terén évtizedek óla alig j u t o t t u n k előbbre valamit. Hiába gyarapodott a t ö r ö k és a mongol inai és régi nyelvi anyag szinte b e l á t h a t a t l a n mennyiségűvé, hiába sikerült a két nyelv t ö r t é n e t é t főbb vonásaiban t i s z t á z n i , mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy segítségével az a l t a j i hipotézis kérdését dűlőre vihessük. A török-mongol leíró, összehason- lító és t ö r t é n e t i nyelvészet nagyarányú fejlődésének mégis volt valami haszna: még kirívóbbá vált a mandzsu-tungúz nyelvészet e l m a r a d o t t s á g a , egyben végleg bebizonyosodott, hogy az a l t a j i nyelvrokonság kérdése éppen erről az oldalról fogható meg eredményesen.
Ha viszont a régi, kezdetleges helyzeten v á l t o z t a t n i akarunk, ú j , nagyszabású programúira van szükségünk.
Meg kell indítani az eddig ismeretlen vagy nem kielégítő mérték- ben ismert mandzsu-tungúz nyelvek és nyelvjárások tervszerű f e l t á r á s á t . Ezen a téren újabban egyes k u t a t ó k ( G . M. VASILEVIÓ, V . J . L E V I N ,
T . I . P E T K O V A , A. I . U L I T I N és mások) máris szép eredményeket értek el; kívánatos volna, hogy a k u t a t ó k köre még tovább táguljon. Össze kell g y ű j t e n ü n k a s z é t s z ó r t a n , legtöbbször hozzáférhetetlen helyen közzétett régebbi nyelvi anyagot olyanfele összefoglaló műben, m i n t amilyen S Z J N N Y E I J Ó Z S E F Magyar T á j s z ó t á r a . E munka elkészítését egyik tanítványom nem régiben meg is kezdte.
Neki kell fognunk a mandzsu-tungúz nyelvemlékek filológiai fel- dolgozásának, és a z o k a t is fel kell használnunk a jövőben nyelvészeti k u t a t á s a i n k b a n . Ügy látom, különösen sokat várhatunk a nyelvemlé- kektől. A mandzsu-tungúz és a mongol nyelvág egymáshoz való viszo- nyát ugyanis alighanem merőben másképen kell majd megítélnünk, mint eddig. A két csoport k ö z t k i m u t a t h a t ó szókincsbeli egyezés nagy része ugyanis feltűnő módon a mongolra és a tulajdonkópeni m a n d z s u r a szorítkozik, csak elenyésző számú esetben terjed ki a tungúz nyelvekre is. E z t a különös jelenséget semmiképen sem m a g y a r á z h a t juk a z z a l a kétségtelenül helytálló megállapítással, hogy a mandzsu feljegyzett szókészlete a leggazdagabb az egész nyelvágból. A inandzsu-mongol egyezések jelentékeny része nem rokonság, nem is ősi érintkezés emlé- két őrzi, hanem a jövevényszavak k a t e g ó r i á j á b a t a r t o z i k ; ezeket az a l t a j i nyelvrokonság bizonyítékai közül — az előző k u t a t ó k t ó l elté- rőleg — ki kell rekesztenünk, fis hogy ez eddig nem t ö r t é n t meg, annak okát éppen abban kell keresnünk, hogy nem f o r d í t o t t a k kellő gondot a mandzsu szókészlet történetének a t i s z t á z á s á r a . Az ide vezető ú t o n az első lépés: vallatóra kell fognunk a mandzsu nyelvemlékeket.
1*
4
A m a n d z s u nyelv máig legrégibbnek t a r t o t t , X V I — X V I I . századi emlékeinek eddig nem t u l a j d o n í t o t t a k nagyobb fontosságot. A mandzsu írásbeliség első évtizedeinek nyelvét b e m u t a t ó Tongki fuqa aqó xergen-i bitxe-t is i n k á b b afféle kuriózumnak t a r t o t t á k , amely m ö g ö t t valahogy mindenki o t t érezte a K'ien-lung-féle bizottságok archaizáló, a p o k r i f o k a t g y á r t ó igyekezetét. Mióta azonban Mukdenben és Pekingben előkerültek e ' m ű eredeti, mongol írásos okmányokból álló forrásai, e kérdést is másképen í t é l j ü k meg. De nyelvi tekintetben sem szükséges t ú l z o t t igényeket t á m a s z t a n u n k e legrégibb mandzsu emlékekkel szemben, m e r t ha lényeges különbséget nem is t a l á l u n k k ö z t ü k és a későbbi mandzsu nyelv k ö z ö t t , mégis kitűnő szolgálatot tesznek a mandzsu elődjének tekinthető dzsürcsi nyelv legkésőbbi s z a k a s z á n a k ,az értelmezésében.
Ez pedig semmiképen sem valami mellékes részlet-kérdés.
A dzsürcsi ugyanis az egész mandzsu-tungúz nyelvág legrégibb olyan ma i s m e r t képviselője, amely az írást a XII. század óta hasz- nálta, és í r á s o s emlékeinek egy része ránk is m a r a d t .
Egyesek a dzsürcsit kereken a z o n o s í t j á k a későbbi mandzsuval;
általánosságban magam is helyesnek t a r t o m ezt a nézetet. A részleteket illetően a z o n b a n a z t gyanítom, hogy a dzsürcsi pontosabban csak az egyik mandzsu nyelvjárásnak az őse, mégpedig nem azé, amelyikből a mandzsu irodalmi nyelv f e j l ő d ö t t ; a két nyelvjárás meglehetősen eltért egymástól, h a n g t a n i és szókészleti tekintetben e g y a r á n t .
A dzsürcsi vagy, ahogyan a kínaiak emlegetik, a zu-cen1 nép a Kr. u. 480. év körül tűnik fel a történelemben ezen a néven, a mai Mandzsúria területén. A kezdetben jelentéktelen b a r b á r nép lassanként számban és jelentőségben megnövekedett, végül a X I I . század elején magához r a g a d t a a h a t a l m a t É s z a k - K í n a felett is, elűzve onnan a szintén b a r b á r eredetű, mongol nyelvű k i t a j o k a t . A nomád hódítók szokását követve Kin („Arany") néven kínai d i n a s z t i á t a l a p í t o t t , amely É s z a k - K í n á b a n 1115—1234-ig u r a l k o d o t t . A dzsürcsi uralomnak a mon- golok megjelenése vetett véget2.
•
1 zu-cen első írásjegyét niü-nek is lehet olvasni, illetőleg ez az á l t a l á n o s a b b olva- s a t a ; az így a d ó d ó niii-cen o l v a s a t o t főleg a régebbi sinológusok h a s z n á l t á k . A kínai éu-cen egy eredeti, barhárnyelvi *jilrcin á t í r á s a , ez u t ó b b i n a k csonka, -n nélküli töve jilrci, amelyet, t ö r ö k ( u j g u r ) és mongol hagyományozás révén is ismerünk. PELLIOT:
T ' o u n g P a o X X V I I I , 109 juráin o l v a s a t á v a l nem t u d u n k egyetérteni, mert az első szó- t a g ü m a g á n h a n g z ó j á t az u j g ú r í r á s is b i z t o s í t j a (az első írásjegy k i e j t é s e különben még a k ö z é p - m a n d a r i n b a n is zii, ennek n y e l v j á r á s i v á l t o z a t a jüj. A jürcin népnév ki- m u t a t h a t ó a m a n d z s u b ó l is, mégpedig jusen a l a k b a n , melyet GABELENTZ 'rabszolga' jelentésben ismer, HANEDA viszont a juien-t, v a g y jusen /alangya niyalma-1 'mandzsu rabszolgá'-nak f o r d í t j a ; vö. Ubaliyambuha suhe gisun kamcibuha Manju i yargiyan kooli, T O R U HANEDA e l ő s z a v á v a l IMANISHI S H U N J U k i a d á s á b a n ( K y ö t o , 1 9 3 8 . ) , 3 7 6 , 4 1 . j e g y z . Ide t a r t o z i k a juseri is, amely GABELENTZ értelmezésében 'egy mandzsu t ö r z s neve'.
Végül jusen-vek kell olvasni a dzsürcsi k í n a i szójegyzék 324. tételekónt előforduló zu-cen értelmezésű n é p n e v é t , melyet GRUBE (id. mű 91, vö. I, 2) cu-síen-nek ír á t a mai k í n a i kiejtés a l a p j á n . A mandzsu jusen egy korábbi *jursen < *jürcin bői k e l e t k e z e t t . Mint még majd szólunk róla, a mai mandzsu ki korábbi ci-ből f e j l ő d ö t t (vö. I, 4), az r bi- zonyos esetekben, egyéb mássalhangzók m ó d j á r a , m á s s a l h a n g z ó e l ő t t kiesett, a mai man- dzsu helyesírás pedig, mint ismeretes, nem tesz különbséget ?/ és ü k ö z ö t t .
2 Minthogy régebbi tervemet (vö. MNy: XXI11, 2 9 4 ) megvalósítani szándékozom, és a dzsürcsi népre, nyelvre vonatkozó k u t a t á s o k mai á l l á s á r ó l magyar nyelven a hazai a l t a j i s t á k t á j é k o z t a t á s a céljából rövidesen beszámolok, i t t csak egészen vázlatosan érintek bizonyos k é r d é s e k e t , a z o k a t is csak akkor, ha tulajdonképeni mondanivalóim megvilágító-' sához elengedhetetlenül szükségesek.
Visszahúzódva légi, mandzsúriai lakóhelyeikre a dzsiirceik a mon- gol-kort is átvészelték nagyobb bajok nélkül, sőt a rákövetkező t i s z t a kínai Ming-dinasztia a l a t t is aligha jelentéktelenedtek el egészen, ami abból is következik, hogy nyelvüket a hivatalos tolmácsiskolákban nemcsak Kínában, hanem Koreában is t a n í t o t t á k . Hogy egészen más t ö r t é n t , a z t viszont a napnál világosabban bizonyítja, hogy a K í n á t a XVI. század második felében megrohanó ú j a b b b a r b á r alakulatok az ő soraikból kerültek ki, s hogy végeredményben belőlük szerveződött meg a mandzsu nép, amely 1644-ben hivatalosan is birtokba vette K í n á t , s a z t uralkodócsaládja, a C'ínp-dinasztia h a t a l m á b a n is t a r t o t t a egészen a XX. század elejéig. Jellemző, hogy a mandzsuk kínai hódí- tásaik első éveiben maguk Í6 dzsürcsiknek mondották magukat, s kez- detben d i n a s z t i á j u k a t is dzsíircsinek nevezték, s csak később tértek á t ma nem egészen t i s z t á z h a t ó okok a l a p j á n a mandzsu névre.
É r t h e t ő tehát, hogy e nagy történeti múlttal rendelkező dzsürcsi népnek a nyelve is különös figyelmet érdemel.
A dzsürcsi nyelv ránk m a r a d t emlékei két csoportra o s z t h a t ó k : 1.
kínai á t í r á s o s glosszákra, szó jegyzékekre; 2. dzsürcsi írásos kisebb- nagyhbb feliratokra, okmányokra és egy 6zójegyzékre. Az emlékek kora a X I I . századtól a XVI.-ig terjed, t e h á t addig az időpontig, amikor a tulajdonképeni mandzsu nyelv legrégibb emlékei kezdődnek. Rendsze- resen vagy éppen kielégítő módon egyik csoport emlékei sincsenek feldolgozva.
Az 1. csoporttal most nem kívánunk foglalkozni, minthogy mon- danivalónk lényege a 2. csoporthoz kapcsolódik, amelyet t a l á n a nem kínai írásos emlékek csoportjának is nevezhetnénk. Elvileg ugyan vala- mennyi idetartozó í r á s t ismerték és használták a-dzsürcsik, egyikük- másikuk mégsem nevezhető dzsürcsi írásnak.
A dzsürcsik ugyanis a következő írásokat ismerték:
1. A 'kis' k i t a j írás. Azonos az u j g ú r írással. A dzsürcsik a kita- joktól vették át, akik viszont azt a X. század második tizedének az elején kölcsönözték az u j g ú r o k t ó l . Sem k i t a j , sem dzsürcsi emléke nem maradt fenn; a kínai források szerint azonban az egyik kínai munka dzsürcsi nyelvű f o r d í t á s a ezzel az írással készült.
2. A 'nagy' k i t a j írás. 920 t á j á n készítették a kínai írás alapján.
A kínaiak szerint az írásjegyek s z á m a 3000-re tehető. K i t a j emlék ezzel az írással több is maradt ránk, dzsürcsi azonban nem. Az írás megfejtetlen.
3. A 'nagy' dzsürcsi írás. Wan-yen Hi-yin készítette 1119-ben a nagy k i t a j írás m i n t á j á r a , talán azonos is vele, kisebb módosításokat nem számítva. Több. valószínű emléke fennmaradt, de az í r á s máig megfejtetlen.
4. A 'kis' dzsürcsi írás. Ez Hi-cung császár műve 1138-ból (1145- ben használták először). A 'nagy' dzsürcsi írásnál jóval áttekinthetőbb, lehet, hogy annak csak puszta egyszerűsítése, elemeire bontása. Igen nagy népszerűségnek örvendhetett: a kínai klasszikusok, t ö r t é n e t i művek f o r d í t á s a i t mind ezzel jegyezték le. Több X I I — X I I I . századi felirat és kisebb emlék maradt ránk ezzel az írással.
A 'nagy' ós 'kis' megkülönböztetést a kínaiak h a s z n á l j á k (való- színű azonban, hogy a dzsürcsik is ismerték), és bonyolultabb, illetőleg
6
egyszerűbb í r á s t í p u s t jelent. Tulajdonképeni dzsürcsi í r á s n a k természe- tesen csak a 3.-at és a 4.-et t e k i n t h e t j ü k .
A négy í r á s közül csak az elsőt ismerjük, hiszen azonos az uj- g ú r r a l ; mégsem vesszük h a s z n á t , m e r t ilyen í r á s s a l dzsürcsi emlékünk nincs. A többi í r á s viszont igen nagy, szinte m e g o l d h a t a t l a n problémák elé állít bennünket, még a k k o r is, ha ilyen emlékeink v a n n a k is. A legfőbb nehézség abból adódik, hogy az írás nem b e t ű í r á s , amely jelen esetben nem o k o z n a különösebb gondol: kellő számú emlék áll rendel- kezésünkre, a nyelvtípust is kellően i s m e r j ü k ; az í r á s sírna és gyors megfejtése semilyen a k a d á l y b a nem ütköznék.
Azonban távolról sem ez a helyzet. Mind a három í r á s végső for- r á s a a kínai írás, ez pedig a n n y i t jelent, hogy ideogrammokkal van dolgunk, amelyeket önmagukból, kulcs nélkül megfejteni lehetetlen.
Valóban, a t u d o m á n y sokáig teljesen tehetetlenül á l l o t t mind a h á r o m í r á s s a l szemben.
Egy c s a p á s r a m e g v á l t o z o t t azonban a helyzet, amikor a múl!
század végén K í n á b a n előkerült a három közül az egyiknek, a 'kis' dzsürcsi í r á s n a k a kulcsa. Ez a kulcs pedig nem volt má6, mint egy Ming-kori, X V I . századi kétnyelvű, dzsürcsi-kínai szójegyzék, nfelyet annak idején a kínaiak f o r d í t ó irodáikban a dzsürcsi nyelv t a n í t á s á h o z , ilyen nyelvű a k t á k f o r d í t á s á h o z h a s z n á l t a k . Ez a szójegyzék különben a Hua-yi yi-yü című ismert s o r o z a t b ó l származik, amelynek u j g ú r , tibeti, perzsa stb. szójegyzékeit m á r régebb óta ismerték. Az ú j o n n a n fel- fedezett dzsürcsi-kínai s z ó j e g y z é k F . H I R T H ú t j á n Berlinbe k e r ü l t , ahol röviddel r á kiadta W. G R U B E 1
Az elmúlt évtizedek alatt, fedezték fel a ' n a g y ' k i t a j í r á s jelentős emlékeit, a z ó t a j u t o t t n a p v i l á g r a , illetőleg P . P E L L I O T b i r t o k á b a az 1202-ből való terjedelmes 'kis' dzsürcsi írásos f e l i r a t , de ú j a b b kulcs a z ó t a sem k e r ü l t elő egyik í r á s h o z sem. s ő t a 'kis' dzsürcsi í r á s t illetőleg ma is o t t t a r t u n k , ahol 1890-ban. A további k u t a t á s n a k o t t kell f o l y t a t n i a m u n k á t , ahol G R U B E a b b a h a g y t a .
A dzsürcsi-kínai szójegyzék a szokásos kínai t á r g y i csoportok szerint (ég, föld, idő stb.) 871 t é t e l t t a r t a l m a z . Minden t é t e l egy-egy szóból vagy kifejezésből áll, a m e l y e t a s z ó t á r megad 1. dzsürcsi írás- sal, 2. a k i e j t é s é t kínai á t í r á s b a n . 3. az értelmezését kínai nyelven.
A s z ó t á r h o z függelékként 20 minta-o'kmány (kérvény, beadvány) csat- lakozik dzsürcsi írással (a k i e j t é s jelölése i t t hiányzik) és kínai for- d í t á s s a l .
G R U B E könyvének b e o s z t á s a főbb vonásaiban különben ez. E g y rövid előszó u t á n mindenek e l ő t t közreadja m a g á t a dzsürcsi-kínai szó- jegyzéket ( 1 — 4 6 ) , s a j n o s nem facsimilében, amint, a z t H I R T H tervezte, hanem c-sak k é z i r a t o s m á s o l a t b a n , mégpedig helykímélés céljából az eredeti a n y a g o t zsúfolva, oszloposán: könnyebb t á j é k o z ó d á s kedvéért a tételeket számozza, az oszlopok t a r t a l m á t rövid német f e l i r a t t a l jelzi. A könyv többi része teljes egészében G R U B E személyes m u n k á j a . A z első ebben a s o r b a n egy I. index, amely a szójegyzék valamennyi dzsürcsi í r á s j e g y é t t a r t a l m a z z a , szám szerint 698-at, (46—79), mégpedig kínai módon, a z a z az í r á s j e g y e k e t alkotó vonások s z á m a s z e r i n t . U t á n a
1 W . GRUBE, Die Sprache und S c h r i f t der J u c e n . Leipzig, 1896.
kiejtés szerint következnek (79—88). Az indexek s o r á t egy dzsürcsi- német szójegyzék z á r j a (89—104), inely az egyes tételeket a kínai á t í r á s jelölte kiejtés szerint t a r t a l m a z z a . A könyvet a húsz dzsürcsi okmány kiadása fejezi be az eredeti szöveg dzsürcsi és kínai írás- jegyeivel; ehhez G R U B E hozzácsatolta, a dzsürcsi szöveg kínai á t í r á s szerinti olvasatait latin betűs átírásban, továbbá a szövegek német f o r d í t á s á t .
T a l á n felesleges hangsúlyozni, hogy a dzsürcsi-kínai szójegyzék felfedezése milyen nagyjelentőségű esemény volt. Azok a remények a z o n b a n , hogy segítségével m o s t már az összes ismert 'kis' dzsürcsi í r á s o s emlékek megfejthetők, csakhamar lelohadtak. Rövidesen kiderült ugyanis, hogy a szótár nem t a r t a l m a z z a a 'kis' dzsürcsi í r á s vala- mennyi jegyét, sőt még az okmányokban is akad olyan dzsürcsi írás- jegy, amelynek olvasási m ó d j a a szójegyzék alapján nem á l l a p í t h a t ó meg. De a megfejtettnek tekinthető 698 írásjegy sem v á l t o t t a be a h o z z á f ű z ö t t várakozást : egy részük ugyanis egyszerű szójel, ideogramm, más részük ugyan szótagjel, de a s z ó t a g fonétikai elemeire vonatko- z ó l a g éppúgy nem t a r t a l m a z n a k semmiféle utalást, mint az előbbiek a r r a nézve, hogy a szó hány szótagból áll, vagy éppen hogy mi a kiejtése. A megfejtett írásjegyek segítségével tehát egyetlenegy újabb ismeretlen írásjegynek sem lehet, meghatározni az értékét.
G R U B E még felvette a dzsürcsi anyag egy részét p á r évvel később megjelent gold s z ó t á r á b a1, de többé nem keltett nagyobb visszhangot az egész dzsürcsi-kérdés sem az a l t a j i s t á k , sem a sinológusok k ö z ö t t ; az elmúlt félszázad a l a t t senki sem nyúlt a Ming-kori dzsürcsi-kínai szótárhoz, sem azon keresztül a 'kis' dzsürcsi í r á s problémájához.
E z t pedig nem s a j n á l h a t j u k eléggé. H a a 'nagy' dzsürcsi és k i t a j í r á s és a 'kis' dzsürcsi írás k ö z ö t t van valami genetikus összefüggés,
— mint ahogy mai ismereteink szerint ilyen valóban van, — akkor azok megfejtéséhez az út egyéb segítség híján csak a 'kis' dzsürcsi írás valamennyi problémájának a t i s z t á z á s á n keresztül vezethet. De e távolabbi kérdésen kívül megoldatlanul maradt egy sokkal közelebbi feladat is.
G R U B E ugyanis a szójegyzék feldolgozásában a fele ú t o n megállt;
a dzsürcsi írásjegyek tulajdonképeni megfejtését, amely a szójegyzék anyagából kínálkozik, nemhogy nem végezte el, de meg sem kísérelte.
Mikor ezt megállapítjuk, korántsem szándékozunk G R U B E ú t t ö r ő , sok- oldalú érdemeit kisebbíteni. Természetes, hogy ötven esztendővel ezelőtt lényegesen alacsonyabb fokon állottak azok a stúdiumok (pl. a kínai nyelvtörténet), amelyek e munka eredményes elvégzéséhez szükségesek.
Az azonban már akkor is világos lehetett, hogy a GRUBE-féle dzsürcsi- német szójegyzék h a j s z á l r a ugyanabban a formában megjelenhetett volna, ha az eredeti szójegyzék egyetlen árva dzsürcsi írásjegyet nem t a r t a l m a z o t t volna. Ma persze ez utóbbi vonatkozásban is szükség- szerűen igényesebbek v a g y u n k : valamely kínai-dzsürcsi, kínai-mongol,
1 YV. GRUBE, Goldisch-deutsches Wörtcrverzeichniss mit vergleichender Berücksichti- g u n g der übrigen tungusischen Dialekte: L. v. SCHRENK'S Reison u n d F o r s c h u n g e n im A m u r - L a n d e . Anhang zum I I I . Bande. Zweite Lieferung, linguistische E r g e b n i s s e . (GRUBE előszava 1899-ből való.)
8
kínai-ujgúr szójegyzéket akkor is vissza kell állítanunk eredeti hang- alakjába, h a belőlük az eredeti dzsürcsi, mongol, u j g ú r írás hiányzik is, és a kérdéses s z ó a n y a g valóban egyedül kínai á t í r á s b a n áll ren- delkezésünkre.
Ma még egyéb is szegei üt a fejünkbe. Hogyan lehet az, hogy
G R U B E I. indexében egész sor dzsürcsi írásjegynek több, olykor 4 — 5
kínai o l v a s a t a v a n ? Mi a m a g y a r á z a t a annak, hogy a II. indexben egy-egy kínai o-lvasatnak nem is 4—5, de néha 14 dzsürcsi írásjegy a megfelelője? Ma lehetetlen nem mérlegelnünk: hiszen ez az írás éppen azért keletkezett, hogy megfelelőbb lejegyzési k ö n t ö s t kapjon a dzsürcsi nyelv, mint amilyent a kínai írás t u d o t t volna neki n y ú j t a n i . Ha nem ez lett volna a cél, akkor nyilván megelégedtek volna a dzsürcsik is a változatlan kínai írással, mint a z t a koreaiak t e t t é k ; ez utóbbi lehetőség pedig bizonyára nem maradt ismeretlen a koreaiakkal any- nyira szoros kapcsolatokban álló k i t a j o k és dzsürcsik előtt sem. De sem a kitajok, sem a dzsürcsik nem követték a koreai példát, ellenkezőleg, megalkották külön í r á s u k a t , amely nemzeti nyelvük lejegyzésén kívül alkalmas volt a kínai írásjegyek á t í r á s á r a is1.
Ha pedig ez így van, akkor G R U B E I. és I I . indexében mutatkozó rendellenesség és zűrzavar csak látszólagos, és feltétlenül rendet lehet teremteni benne.
Ez a rendteremtés, az esetleges hibák, tévedések kiküszöbölése legelső kötelességünk, hiszen a 'kis' dzsürcsi írás és az azzal lejegy- zett nyelv problémáinak a megoldása csak akkor lehet eredményes, ha vizsgálódásainkban megbízható, kifogástalan a n y a g r a támaszkod- hatunk. Meg kell t e h á t tüzetesen vizsgálnunk, v á j j o n nem csúszott-e valami hiba a k á r GRUBE, akár a Ming-kori másoló hibájából a szó1 tárba. Kifogástalanok-e azok az azonosítások, amelyekben G R U B E a dzsürcsi írásjegyeket az á t í r á s u k r a szolgáló kínai írásjegyekkel össze- kapcsolja.
Mindez csak G R U B E m u n k á j á n a k r e v i z i ó j á t jelenti, amely még távolról sem azonos a megfejtéssel. A tulajdonképeni megfejtés: a dzsürcsi írásjegyek dzsürcsi nyelven használt értékeinek a meghatáro- zása. Ehhez viszont egyéb előmunkálatok is szükségesek. Tisztáznunk kell, hogy a dzsürcsi szavak á t í r á s á r a szolgáló kínai írásjegyeknek mi volt az egykorú hangértéke,2 másként: rekonstruálnunk kell a s z ó t á r
1 Semmiesetre sem elszórt, kuriózumszerű kínai nevek és szavak á t í r á s á r ó l lehetett szó, hanem a n n á l s o k k a l többről. E n n e k megítéléséhez elegendő összehasonlítanuk a Si-su vagy a Si-king X V I I . és X V I I I . s z á z a d i mandzsu f o r d í t á s á t . Mint a r r a m á r GABELENTZ r á m u t a t o t t a X V I I . századiban sokkal t ö b b a kínaiból egyszerűen á t í r t „jövevényszó", mint a X V I I I . századiban, a h o l a z o k jórészét már újonnan a l k o t o t t mandzsu szavakkal p ó t o l j á k . Megjegyzendő, h o g y u g y a n e z e k e t a műveket a n n a k idején l e f o r d í t o t t á k dzsürcsi nyelvre is. A kínainak azt az állapotát, melyet a dzsürcsi ő r z ö t t m e g számunkra, sino- dzsürcsinek nevezzük. E n n e k az a n y a g n a k későbbi része a közép-mandarint képviseli, ko- r á b b i elemei még az ó-mandarinhoz tartoznak.
2 G. SCHLEGEL: T ' o u n g Pao I X (1896.), 611—5 felismerte ugyan, hogy nem a mai pekingi kiejtésből kell kiindulnunk, de túllőtt a célon, a m i k o r az á t í r á s h o z bizonyos „ r é g i "
kiejtéshez ragaszkodva a mai déli n y e l v j á r á s o k „régies" á l l a p o t á b a n kereste a megoldást.
Ez a n n y i t jelentene, mim ha a közép-mandarin helyett az ó-kínait tennők meg a rekon- strukció a l a p j á v á , vagyis a h i b a f o r r á s jóval nagyobb lenne, m i n t h a szintén helytelenül, de a mai k i e j t é s b ő l indulnánk ki. SC.HLEGEL szerint pl. a dzsürcsi sa-li-'an 'feleség' szó.
o l v a s a t á n a k a k i i n d u l ó p o n t j a egy „régi" kínai sat-li-gan, ami dzsürcsi nyelven *sarrigan-
á t í r á s á r a szolgáló Ming-kori kínai nyelvet, illetőleg n y e l v j á r á s t . Mint- hogy a Ming-kori k í n a i szavak — csakúgy m i n t a maiak — nem elég- ségesek a dzsürcsi nyelv egyes s z ó t a g j a i n a k az á t í r á s á r a , meg kell vizsgálnunk a hanghelyettesítés kérdését; meg kell á l l a p í t a n u n k , hogyan j á r t el a kínai íródeák, amikor olyan dzsürcsi s z ó t a g o t kellett átírnia, amelyhez megfelelő kínai s z ó t e s t nem á l l t rendelkezésére. F o n t o l ó r a kell vennünk, miféle segítséget v á r h a t u n k a dzsürcsi szavak rekonstru- á l á s á h o z a mandzsu nyelvtörténettől, t o v á b b á a rokon, déli ághoz t a r t o z ó mandzsu nyelvektől. Végül, mint m a j d l á t n i fogjuk, nem á r t figyelmünket k i t e r j e s z t e n i a Ming-kori k í n a i - b a r b á r szójegyzékek ter- mészetére sem, és levonni a z o k a t a t a n u l s á g o k a t , amelyeket a többi i l y e n f a j t a , már ismert szójegyzékekből n y e r h e t ü n k .
E részletkérdések felderítése u t á n mi sem á l l annak az ú t j á b a n , hogy az egyes dzsürcsi írásjegyek dzsürcsi nyelvi értékét m e g h a t á r o z z u k . Először a szójeleket t á r g y a l j u k , m a j d á t t e k i n t j ü k a z o k a t a f o n t o s a b b problémákat, amelyek a szótagjelekhez fűződnek. M a g á t ó l értetődik, hogy a dzsürcsi-kínai szójegyzék n y ú j t o t t a kulcs segítségével a 'kis' dzsürcsi írásjegyeknek első s o r b a n Ming-kori értékét t u d j u k kihüve- lyezni ; többet e t t ő l a f o r r á s t ó l nem is szabad várnunk. Ennek ellenére bizonyos körülményekből, főleg a szótagjelek egymással való összeha- sonlításából, jelentős számú esetben érdekes következtetéseket tehetünk az írásjegyek Kin-kori kiejtésére vonatkozólag is.
Ezekre a kérdésekre próbálok a következőkben feleletet keresni, mégpedig a rendelkezésemre álló keretek k ö z ö t t csak v á z l a t o s a n . A f e n t i problémák t i s z t á z á s a u t á n sorra kerülő ama kérdés t á r g y a l á s á t , hogy t. i. mi a ' k i s ' dzsürcsi írásjegyek grafikai eredete, mint viszonylik ez az í r á s a ' n a g y ' k i t a j és a 'nagy' dzsürcsi íráshoz, m á s a l k a l o m r a kell halasztanom.
I.
1. A Ming-kori dzsürcsi-kínai szójegyzék v i z s g á l a t á b a n a GHUBE-féle k i a d á s b ó l vagyunk kénytelenek kiindulni, m e r t a berlini eredeti példány vagy annak fényképmásolata ez idő s z e r i n t hozzáférhetetlen. Nem lehetetlen, hogy GRUBE másolatába is b e c s ú s z o t t e g y - k é t hiba1, — afféle s a j t ó h i b á k , — ezek a z o n b a n nagyobb b o n y o d a l m a k a t nem okoz- h a t n a k , mert hiszen gondos összehasonlítás alkalmával ezek amúgy is kiderülnek, s legfeljebb az t ö r t é n h e t i k meg, hogy az esetleges G R U B E -
féle másolási h i b á k a t is — a Ming-kori másolónak t u l a j d o n í t j u k ; ezt később k o r r i g á l h a t j u k . De már a berlini eredeti példány is m á s o l a t , mégpedig nem k i f o g á s t a l a n másolat; a h i b á k é r t e z ú t t a l a z t á n m á r vilá- gosan a Ming-kori íródeák a felelős. De ezek sem f ő b e n j á r ó akadályok a m a g y a r á z a t o k ú t j á b a n , noha olykor kemény f e j t ö r é s t o k o z h a t n a k .
nak volna olvasandó. ScHLEGELlel szemben feltétlenül igaza volt G m j n E n a k , amikor ezt a délkínai olvasási r e n d s z e r t mereven e l u t a s í t o t t a . A k é r d é s e s dzsürcsi szó olvasata he- lyesen — l e g a l á b b i s a Ming-korra nézve — egyszerűen sargav, t e h á t pontosan ugyanaz, m i n t a mandzsu »ar; an 'feleség'.
1 GRUBE s z ó t á r á t s z e m m e l l á t h a t ó l a g nagy g o n d d a l készítette, erre a 88. lapon k ö z ö l t „ E r r a t a " - b ó l is k ö v e t k e z t e t h e t ü n k .
A szójegyzék kritikai átvizsgálása során a h i b á k a t két részre o s z t h a t j u k . A z egyik csoportba a grafikai hibákat soroljuk, amelyek úgy keletkeztek, hogy a k á r a dzsürcsi, akár a kínai írásjegyet másolás közben megcsonkították vagy e l t o r z í t o t t á k . A hibák második csoportja abból adódik, hogy a dzsürcsi írásjegyet helytelenül a z o n o s í t o t t á k valamely kínai írásjeggyel; ez nemcsak GrRUBEval, hanem még a Ming- kori másolóval is megtörtént. Ez utóbbiakat azonosítási hibáknak nevezném.
A grafikai hibáknak megint több f a j t á j á v a l találkozunk.
L á t s z ó l a g egyazon dzsürcsi írásjegynek olykor két (esetleg több) olvasata van. A valóságban másolási hibával van dolgunk, amely abból keletkezik, hogy teljesen különböző hangértékű dzsürcsi írásjegyek gyakran csak jelentéktelennek l á t s z ó részletekben térnek el egymástól (pl. mindössze egy pont a különbség köztük, vagy az egyik vízszintes vonalkája a másikban függőleges, esetleg ferde stb.). Ilyenek pl.: [258]
ha ^ [443] co, [577] ti ^ [ 5 7 8 ] fei, [569] éi — [570] me-rh stb.1 Mármost az ilyenféle különbségek elhanyagolása a legjellegzetesebb grafikai hibák f o r r á s a ; következménye pedig az, hogy látszólag egy- azon dzsürcsi írásjegynek homlokegyenest ellenkező olvasatai kelet- keznek. GRUBEnál mintegy tíz olyan dzsürcsi írásjegyet találunk, amely két-két í r á s j e g y r e bontandó. A legtanulságosabb közülük a [ 8 2 ] mu-t'a írásjegy, amelynek G R U B E s z e r i n t fei olvasata is v a n ; ez a tévedés ugyanis magából a szójegyzékből korrigálható: a [82] írásjegy olvasata kizárólag mu-t'a, a fei olvasat a h o z z á hasonló [81] írásjegyhez csa- tolandó. A [ 1 4 2 ] írásjegy állítólagos kettős olvasata t'i-huo és 'o-t'u.
Helyesen csak a [142] olvasandó t'i-huo-nak, az 'o-t'u egy h o z z á hasonló, de külön írásjegyet alkot ( [ 1 4 2 a ] ) . amely G R U B E jegyzékéből kimaradt, de amelynek kifogástalan a l a k j á t egy régebbi kisebb feliraton sikerült megtalálnom.
A fenti tévedés-típus végeredményben abból származik, hogy a dzsürcsi jegyek f o r r á s a a kínai írás, amelyben az egymáshoz hasonló írásjegyek összecserélése szintén netn ritkaság.2 Számolnunk kell vele szójegyzékünkben is. H a a szó értelmezésébe csúszik ilyen hiba, akkor a jelentés körül keletkezik zavar, pl. 630. yUma-ki sang-kiang tulajdon- képeni jelentése 'hófehér', de a ' h ó ' jelentésű siüe helyett tévedésből
1 N y o m d a t e c h n i k a i okokból mellőznöm kellett a dzsürcsi é s kínai írásjegyeket, Az e b b ő l eredő nehézségeket a dzsürcsi í r á s j e g y e k n é l úgy oldom meg, hogy a szövegben az í r á s j e g y e k e t [ ] z á r ó j e l b e foglalt s z á m o k k a l jelzem; ezek a számok a GwjBE-fél'e 1. index s z á m a i r a u t a l n a k . A k í n a i írásjegyekkel szemben a szövegben hasonlóképen j á r o k el, c s a k h o g y i t t () z á r ó j e l b e t e t t számokkal a legkönnyebben hozzáférhető RUDENBERG, Chinesisch-deutsches W ö r t e r b u c h t é t e l e i r e u t a l o k . A f o n t o s a b b dzsürcsi és k í n a i írás- j e g y e k e t a szöveg végén t a l á l h a t ó t á b l á z a t o n eredeti írással is megadom. A k í n a i írás- jegyek á t í r á s á b a n bonyodalmak kerülése v é g e t t GRUBE r e n d s z e r é t közlöm, mely különben nem az enyém, mindössze kisebb egyszerűsítéseket, h a j t o k r a j t a végre. Így mellőzöm a k í n a i szó h a n g s ú l y á n a k a jelzését, ennek az á t í r á s szempontjából nincs jelentősége; yin, min, li. 'á helyett t e h á t yin. min, Ii, 'a-1 írok. Ugyanilyen okból mellőzöm az ő szó- v é g i h jelölését is, a n á l a előforduló müh, püh, hah, lüh s t b . á t í r á s helyett mu. pit. ha, la helyesírást használok; az ő ts jele h e l y e t t c-t írok.
- A mongol-kori á t í r á s o k b a n á l l a n d ó a n számolni kell a hasonló kínai í r á s j e g y e k összecseréléeéből s z á r m a z ó z a v a r o k k a l . I g e n g y a k o r i például a ( 2 1 1 5 ) wo és ( 1 9 2 2 ) kan összetévesztése; vö. PELLIOT, Sur un p a s s a g e du Cheng-wou ts'ing-tcheng l o u : T h e T s ' a i Y ü a n P'ei A n n i v e r s a r y Volume (Peiping, 1934.), 908. Hasonló a helyzet a (3032) yi é s az (5468) c'f k ö z ö t t i s ; vö. P . PELLIOT: T ' o u n g P a o X X X V I I I , 232—3.
yün 'felhő' áll, a dzsürcsi szó jelentése t e h á t helytelenül 'felhő-fehér' volna; ezt a hibái észrevette GRUKF. (103. 1.) is, és k i j a v í t o t t a az elírást.
11a a dzsürcsi szó á t í r á s á r a szolgáló kínai írásjegyekben kelet- kezik ilyen tévedés, sokkal nagyobb bonyodalmakat okoz, inert a fel- ismerhetetlenségig e l t o r z í t h a t j a a dzsürcsi szó h a n g a l a k j á t . Ilyen pl.
a [ 3 4 7 ] dzsürcsi írásjegy kiejtését rögzítő kínai cuemyo első jegye, az (1476) tuen. A kérdéses dzsürcsi szó jelentése 'szilva'; a kínai á t í r á s - ban jelzett éuentyo vagy ahhoz hasonló alak teljességgel ismeretlen a mandzsuban és a rokon nyelvekben. Maga az egész szótest ezenfelül idegenszerű a dzsürcsiben is, úgyhogy az eredeti szót az egyetlen egyszer előforduló [347J írásjegy alapján megállapítani lehetetlen volna.
Minden nehézség eloszlik azonban, ha a kínai cuen-t a hozzá grafikailag közelálló (1849) fu írásjeggyel helyettesítjük. Ily módon a [ 3 4 7 ] írás- jegy kiejtése a kínai á t í r á s szerint fwyo lesz, ez a z t á n m á r simán egyeztethető a mandzsu foyoro 'szilva', foyori 'szilvához hasonló gyü- mölcs' szavakkal.
További, leginkább másolásból keletkező grafikai hiba az előbbi két (voltaképen egy) esetnek a f o r d í t o t t j a . A többször előforduló dzsürcsi írásjegy egyikében-másikában a másoló figyelmetlenségből egy vonást vagy pontot kifelejt. A figyelmetlenség következménye az, hogy valamely dzsürcsi hangtest visszaadására több egymáshoz hasonló írásjegyünk keletkezik. Ilyen G R U B E kiadásában a [ 4 7 ] és [ 1 5 8 ] írásjegy (az előbbi 4, az utóbbi 5 vonásból áll), mind a kettő értéke ' « ; ilyen a
[168] (5 vonásból) és a [282] (6 vonásból) írásjegy, mindkettő kiejtése ca.
- Figyelmetlenségen alapuló egyszerű másolási hibák sem ritkák a szó jegyzékben. A 174. tétel negyedik dzsürcsi írásjegye helyére pl.
szemmellátható tévedésből egy kínai írásjegy (lin) került a v á r h a t ó dzsürcsi [104] yin helyett (ez nyilván G R U B E tévedése, melyet azonban a 88. lap sajtóhiba-jegyzékében nem k o r r i g á l t ) ; az 510. tétel kínai á t í r á s á b a n lány helyett hibásan po-t í r t a k ; a 242. tétel második dzsürcsi írásjegye — [104] yin — helyett nyilván [393] k'u olvasandó; a 641.
kínai á t í r á s á b a n a cu helyesen ku-ra j a v í t a n d ó ; a 785. t é t e l kínai á t í r á s á b a n ti helyett po-t kell olvasnunk. Hasonló tévedések a dzsürcsi szavak jelentését megadó kínai írásjegyekben is előfordulnak, n é h á n y a t közülük G R U B E is jelzett dzsürcsi-német szójegyzékében.1
A grafikai hibák sorában említenünk kell végül a dzsürcsi írás- jegyek alakjában ínegfigyelhető kisebb-nagyobb t o r z í t á s o k a t , melyek azonban súlyosabb következményekkel nem járnak. Ilyen a [27] yi, melynek kifogástalan a l a k j a az egyik X I I I . századi dzsürcsi feliraton t a l á l h a t ó meg ( [ 2 7 a ] ) .
A dzsürcsi írásjegyeknek és a kiejtésüket jelző kínai írásjegyeknek az a z o n o s í t á s a körül m u t a t k o z ó tévedéseknek a nevezetesebb esetei a következők.
A legtöbb dzsürcsi s z ó t á r i tétel hosszabb szavakból, kifejezésekből áll. Minthogy egy dzsürcsi írásjegynek g y a k r a n több s z ó t a g n y i olvasata
1 Vö. a t'e-t'e-hi Morl' (101. 1.), t'u-hn ' K ö r p e r ' (100. 1.), 'o-pv-ii 'von . . . a n ' (07. 1.) stb. szavak jelentését. Különösen t a n u l s á g o s a Vu-ha esete, ahol a kínai (4011) t'i ' K ö r p e r ' helyett kétségtelenül a ( 3 4 4 0 ) Ii 'Höflichkeit, g u t e Sitten' í r á s j e g y olvasandó;
a k é t írásjegy csak az ú. n. kulcs a l k a l m a z á s á b a n t é r el egymástól.
12
is van, következésképen k e v e s e b b dzsürcsi írásjegy kiejtésének az á t í r á s a m a j d n e m mindig t ö b b kínai írásjegy segítségével t ö r t é n i k : az egymással összetartozó dzsürcsi és kínai írásjegyek összekapcsolása tehát körántsem gépies, m a g á t ó l értetődő művelet. Egyetlen dzsürcsi írásjegy hibás' olvasása maga u t á n vonja legalább még egy (de sokszor több) dzsürcsi írásjegynek szintén téves o l v a s a t á t . A tévedés külső ismertető jele, hogy egy dzsürcsi írásjegynek több, egymástól eltérő olvasata van.
Ilyenféle hiba keletkezett pl. a [ 2 9 2 ] í r á s j e g y körül, melyet G R U B E
szerint hol si-rh-nek, hol meg mii-In-nak kellene olvasni. A valóságban a [292] értéke olyan hang, amelyet a kínai hol rh-xaí, hol meg lu-xal ír át1, s amely egy dzsürcsi nyelvi szóvégi -r-t képvisel. A fennmaradó si, illetőleg mu a kérdéses s z ó t á r i tételek megelőző dzsürcsi írásjegyei- nek az á t í r á s á h o z tartozik, azaz a 818. tételben a [144] dzsürcsi írásjegy értéke nem ca, m i n t G R U B E gondolja, hanem ca-M; az 5 9 9 . .
614., 868. tételekben előforduló [47] és [158] .írásjegyek (ezekről épen az előbb e m l í t e t t ü k , hogy egy és u g y a n a z t az í r á s j e g y e t képviselik, és
G R U B E tévesen v á l a s z t o t t a őket szót) kiejtése pedig nem 'a, hanem 'a>mu.
A tévedéseknek ugyanebbe a k a t e g ó r i á j á b a sorolandó az [ 5 6 7 ] ,
a [208] és a [ 2 8 0 ] írásjegy,"-ezek láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz a sorozatos tévedéseken k e r e s z t ü l ; ugyanilyen viszonyban áll egymással a [ 3 9 7 ] és [ 5 4 8 ] í r á s j e g y is.'- Ezek kivétel nélkül mind G R U B E tévedései.
1 Az c-nek az á t í r á s á b a n a kínai rh és lu k ö z ö t t az i n g a d o z á s a mongol s z a v a k b a n is gyakori: huo-lu-cen, a. m, íjorrin (n 6 8 ) ; a-ci-rh-hai, a . m . ajirqai (n 9 9 ) ; su-lu mu-li, a. M. sum muri (N 1 0 9 ) ; hia-ta-rh, a. m . q/idar (N 1 3 0 ) ; vö. ISHIDA MIKINOSUKE:
T ö y ö gaku söhen I, 6 8 — 9 .
2 Az [ 5 6 7 ] í r á s j e g y két tételben lordul e l ő : 453. hu-su-lu ' h a n y a g ' és 673. wu-lu-hu-hung 'lágy, puha'. M á r m o s t a 4 5 3 . t é t e l t két dzsürcsi í r á s j e g g y e l kell leírni, az [ 5 6 7 ] - t e l és a [ 2 0 8 ] - c a l . GRUBE az á t í r á s u k r a szolgáló h á r o m kínai í r á s j e g y e t helytelenül m e g o s z t v a a r r a a m e g á l l a p í t á s r a j u t , hogy a 4 5 3 . tételben a kínai hu-sn képviseli az [567]-es írás- jegyet, a 673.-ban p e d i g a k í n a i hu; s z e r i n t e t e h á t az [ 5 6 7 ] - e s írásjegynek két eltérő o l v a s a l a v a n : hu-sn és hu. A z a v a r a 453. t é t e l b e n e l ő f o r d u l ó második dzsürcsi í r á s - jeggyel, a [ 2 0 8 ] - s a l t o v á b b nő. Ez a z í r á s j e g y ismét k é t t é t e l b e n fordul elő. E l s ő elő- fordulása 453. hu-su-lu, i t t az é r t é k e v é l e m é n y e szerint csak lu lehet, hiszen a hu-sn á t í r á s t ugyanebben a tételben m á r lefoglalta az [ 5 6 7 ] - e s í r á s j e g y r e . A második t é t e l az 5 6 6 . su-lu-t'o-kuo ' p r é m e s k a b á t ' ; i t t a t'o és a kuo í r á s j e g y e k e t külön-külön "dzsürcsi j e g y e k t a g o l j á k , a [ 2 0 3 ] - a s í r á s j e g y értékéül m a r a d t e h á t a su-lu olvasat. E g y s z ó v a l a [ 2 0 8 ] GRUBE m a g y a r á z a t a szerint megint k e t t ő s o l v a s a t ó í r á s j e g y : lu és su-lu. A l á n c i t t megáll, de t o v á b b folyik a 673. t é t e l b e n , m e r t o t t még m i n d i g van egy nein a z o n o - s í t o t t í r á s j e g y . E t é t e l wu-lu-hu-hung s z a v á b ó l a hung k ö r ü l nem lehet semmi z a v a r , m e r t számos e l ő f o r d u l á s b i z t o s í t j a az a z o n o s í t á s h e l y e s s é g ó t ; m a r a d t e h á t a k é t r l s ő dzsürcsi í r á s j e g y , a [ 2 0 8 ] és az [ 5 6 7 ] , Minthogy az [ 5 6 7 ] -nek m á r az előbb hu é r t é k e t t u l a j d o n í t o t t GRUBE, a [ 2 8 0 ] - r a a u t o m a t i k u s a n wu-lu á t í r á s m a r a d . Igen, de u g y a n - ez a [ 2 8 0 ] - a s ' í r á s j e g y előfordul móg a 318. t é t e l b e n : meug-ku-lu 'mongol', ahol az első dzsürcsi í r á s j e g y meng-ku á t í r á s a b i z t o s í t v a v a n , i t t t e h á t csak a -lu m a r a d h á t r a . A [ 2 8 0 ] -as írásjegy ezek s z e r i n t wu-lu és lu k e t t ő s é r t é k k e l volna f e l r u h á z a n d ó . Elegendő a z o n b a n k i j a v í t a n i GRUBE első t é v e d é s é t , és a h á r o m k e t t ő s olvasató í r á s j e g y menten s z a b á l y o s , egy olvasalú í r á s j e g g y é v á l t o z i k : [ 5 6 7 ] hu ( t e h á t hu-suAu é s wu=lu-hu-hung), [ 2 0 8 ] su-lu (hu-su4u és su=lu-t'o-kuó), [ 2 8 0 ] dzsürcsi ul, m e l y e t a Ming-kori kínai á t í r ó é r t h e t ő e n egyszer wufn-nak, ír, egyszer meg — w-ra végződő szó u t á n — egyszerűen csak ín-val, mert a wu-lu í r á s m ó d az u t ó b b i e s e t b e n z a v a r t o k o z n a (>cn=lu-hu hung és meng=ku lu).
Hasonlóképen GRUBE tévedésén alapszik a L397] wu é s wu-ce. t o v á b b á az [ 5 4 8 ] re ós 'o kettős o l v a s a t a . A 396. tétel wu-ce ' n e h é z ' s z a v á t éppen e k é t í r á s j e g y t a g o l j a ; GRUBE i t t gépiesen wu és ce é r t é k e t t u l a j d o n i t a két í r á s j e g y n e k . A 3 9 5 . tétel wu-eepi-mei 'tisztelni' s z a v á b a n k é t s é g t e l e n ü l a z o n o s í t h a t ó a pi és a mei a megfelelő írásjeggyel, a [ 3 9 7 ] - e s í r á s j e g y k i e j t é s e GRUBE szerint ebben az a d a t b a n wu-ce. A 396. tétel á l l í t ó l a g o s
A dzsürcsi és kínai írásjegyek a z o n o s í t á s a körüli tévedéseknek egy jellegzetes c s o p o r t j á t a l k o t j á k az ú. n. fan-c'íe-jelölés feloldásából származó hibák. A fan-c'ie a kínaiaknak szinte a mai napig h a s z n á l t kiejtés-jelölő rendszere, amely abban áll, hogy e g y írásjegy kiejtését k é t írásjegy segítségével h a t á r o z z á k meg, mégpedig oly módon, hogy az első írásjegy a kezdő mássalhangzót jelöli az esetleges aspirációval együtt, a második pedig a szó többi részét; a kínai k'ai kiejtése pl.
a fan-c'ie rendszer szerint k'[o + ngjai.
Mármost a dzsürcsi helyesírás alkalmazta a fan-c'ie jelölést, még- pedig rendszerint a szóvégi -n rögzítésére; h a s z n á l t a párhuzamosan á t í r á s á b a n a kínai is, de nem mindig ugyanakkor, amikor a dzsürcsi, természetesen ebből a dzsürcsi és kínai írásjegyek azonosításában gyakran zavar és félreértés s z á r m a z o t t .
E félreértések egy része abból keletkezik, hogy a kínai a szóvégi -M-t szótaggal, a dzsürcsi pedig fan-c'ie-xsi\ í r j a . így pl. a kínai a 'ló' szót mu-lin-nak í r j a á t (vö. 138., 168., 170., 171., 174. tételeket), ugyanezt a szót a dzsürcsi pedig az [598] és [104] írásjegyekkel í r j a le. G R U B E a kínai á t í r á s a l a p j á n az [ 5 9 8 ] - a t gépiesen mw-nak, a
[104]-et pedig fin-nek olvasta, h o l o t t világos, hogy a [104] értéke csak yin lehet, minthogy a 17 más s z ó t á r i tételben csak ebben az értékben fordul elő, az [ 5 9 8 ] pedig ennek következtében nem mu, hanem mu-li értelmezést kíván. A tévedés t e h á t abból s z á r m a z o t t , hogy a kínai mu-lin-t adott akkor, amikor a dzsürcsi helyesírást követve mu-li-yin-1 kellett volna írnia. A [104 ] dzsürcsi írásjeggyel még egyszer megismétlődik ugyanez a hiba, még pedig az 'o-sen 'nem' szóban. A helyes értelmezés szerint a [315] írásjegy értéke nem 'o, mint azt
G R U B E tévesen feltette, hanem 'o-si, a [104]-é pedig i t t is yin; a
szónak (ellát dzsürcsi helyesírás szerint tagolása 'o-si-yin, kínaié szerint pedig 'o-éen (az á t í r á s b a n a mai sen értéke sin).
A fan-c'ie körüli zavarok más része abból adódik, hogy a szóvégi -M-t a dzsürcsi fan-c'ie-xal, a kínai pedig sehogy sem jelöli. Ebből származó tévedéssel találkozunk pl. a 239. tétel mu-la 'pad' szavában, amelyet a dzsürcsi a [ 3 1 9 ] és [102] írásjeggyel í r t le, s amelyeket
G R U B E mu, ill. la értékekkel r u h á z o t t fel. Ezzel szemben világos, hogy a [102] értéke a s z ó t á r b a n 'an, (tipikusan fan-c'ie-írásjegy); követke- zésképen a [319] írásjegy a kínai á t í r á s ellenére mu-la-nak értelme- zendő. Az egész szót t e h á t a dzsürcsi írás mu-la-'an a kínai viszont egyszerűen mu-la alakban közli.
Arra is van példánk, hogy a dzsürcsi írás teljesen mellőzi a szó- végi -M-t, a kínai á t í r á s viszont valamilyen módon, pl. szótaggal mégis jelöli. így é r t h e t ő meg a 724. tétel, amelyet a kínai 'an-pan-la ('sok') á t í r á s s a l kísér, a dzsürcsi ugyanakkor a [322] és [188] írásjegyeket h a s z n á l j a ; mind a k e t t ő értéke biztosítva van több előfordulás révén,
re értékű írásjegye, az [ 5 4 8 ] azonban m e g t a l á l h a t ó még a 299. rét el hei-he -'o nie-rh-ma s z a v á b a n ' is. A heUhei és a nie=rh-ma jól i s m e r t szójelek, a gépiesen azonosító GRUBE s z á m á r a az [ 5 4 8 ] értékéül i t t az 'o marad. A megfejtés e g y s z e r ű : a [ 3 9 7 ] értéke wu-ce, az [ 5 4 8 ] - é 'o (o : ej. A z a v a r t az okozta, hogy a kínai á t í r á s nem k ö v e t t e pontosan a dzsürcsi h e l y e s í r á s t , amely a következő (egyben ez az ellentmondás m e g o l d á s a i s ): 396.
wU'ce-'o, 395. wit'('e-pi-mei, 299. heUhei-'o nie=rh°ma.
é
14
így az elsőé 'án-pa, a másodiké la. A kína^ 'an-pan-la-\al szemben t e h á t dzsürcsi 'an-pa-la áll.
Az sem t a r t o z i k a r i t k a s á g o k közé, hogy a dzsürcsi a szóvégi -B-t fan-c'ie-wal tagolja, a kínai viszont kétszeresen, szótaggal és fan-c'ie-\al. Ilyen pl. a 286., t é t e l kínai 'a-hun-wen á t í r á s a , a dzsürcsi eredeti csak 'a-hu-wen-1 t a r t a l m a z ; a 155. t é t e l kínai kia-hun-iven 'sólyom' dzsürcsi eredetije kia-hu-wen; a.z 568. tétel kínai á t í r á s a , az 'an-c'un-wen ' a r a n y ' a dzsürcsiben 'an-Vu-wen•
A b e m u t a t o t t típusú tévedések, amelyek a dzsürcsi és kínai írás- jegyek helytelen azonosításából keletkeztek, a r á n y l a g igen nagy anyaggal szerepelnek a szójegyzékben. Később térünk m a j d r á a Ming-kori másoló ama tévedéseire, amelyek a Kin- és Ming-kori dzsürcsi kiejtés eltéré- séből s z á r m a z n a k .
2. A dzsürcsi-kínai szójegyzék kínai a n y a g a nyelvtörténeti szem- pontból a közép-mandarin nyelvet képviseli éppúgy, mint a Hua-yi yi-yü mongol-kínai vagy ujgúr-kínai szójegyzéke. A h á r o m szójegyzék kiej- t é s t jelölő á t í r á s á t azonban nem egy és ugyanazon közép-mandarin nyelvjárás a l a p j á n készítették: a dzsürcsi és az u j g ú r kínai n y e l v j á r á s a meglehetősen közel van egymáshoz (ha ugyan nem teljesen azonosak), viszont azokétól meglehetősen eltérő nyelvjárásra támaszkodik a mengol szójegyzék á t í r á s a .
Az u j g ú r és a mongol szójegyzék alapján elég pontosan rekon- s t r u á l h a t j u k magunknak a két közép-mandarin n y e l v j á r á s t ahhoz, hogy tanulságait a dzsürcsi s z ó t á r r a nézve kielégítő mértékben levonhassuk.
Az igen terjedelmes anyagnak i t t csak néhány fontosabb részletét érintjük.
S z ó k e z d ő k .
Az ó-kínai ú. n. zöngés szókezdői, melyek még az ó-mandarinban is k i m u t a t h a t ó k , a közép-mandarinban eltűntek: egy részük (réshangok, dentilabiálisok) beleolvadt a zöngétlenekbe, m á s részük (explozivák, affrikáták) h a n g s ú l y szerint a zöngétlen a s p i r á l t a k , és zöngétlen aspi- rálatlanok k ö z t oszlott meg.
Nem közép-mandarin jelenség, de hangsúlyoznunk kell, m e r t a közép-mandarinra is érvényes, és nagy szerepe van az idegen szavak á t í r á s á b a n : a zöngétlen aspirálatlanok tulajdonképen zöngétlen médiák.
A kínai a zöngétlen médiákat a n y u g a t i sinológusok zöngétlen tenui- 'sokkal írják á t ; ez barbár vonatkozásban z a v a r t okozhat, ha nem
ügyelünk, m e r t ugyanezeket a h a n g o k a t pl. a mongolban a zöngés médiák jegyeivel szokás á t í r n i ; kínai ta és mongol da t e h á t u g y a n a z t jelenti. Ugyanígy vagyunk a zöngétlen tenuis a s p i r a t á k k a l is. A kínai szavak á t í r á s á b a n mind a három mozzanatot szokás jelölni ( t e h á t pl.
f - ) , a mongolban a zöngétlen tenuisok szintén aspiráltak ugyan, de a filológiai á t í r á s b a n ezt nem jelölik ( t e h á t í a - t írnak).1 A t a n u l s á g belőle tehát az, hogy amikor a kínai á t í r á s b a n ránk m a r a d t mongol szavakat r e k o n s t r u á l j u k , akkor a kínai t-t d-vel, a kínai t ' - t í-vel kell á t - írnunk, hogy a mongol adatok közé félreértés nélkül beilleszthetők legyenek.
1 A kérdéssel bővebben foglalkozóm egy ó-mandarinról szóló, készülő dolgozatomban.
Természetesen nem minden b a r b á r nyelvben ez a helyzet. Így az u j g ú r b a n ismeretlenek a zöngétlen médiák,1 helyettük zöngétlen tenui- sok vannak, amelyek sohasem aspiráltak, a zöngések pedig mindenkor media ejtésűek. I t t a kínai az á t í r á s b a n következetlen: minden s z a b á - lyosság nélkül hol a zöngétlen médiáját, hol a zöngétlen tenuis aspi- r a t á j á t használja á t í r á s r a . Az u j g ú r szavak rekonstruálásában ez persze nem kis nehézséget okozhat.
A dzsürcsivel szerencsére ilyen nehézségünk nincs, mert p o n t o s a n a mongol típusú nyelvek közé t a r t o z i k épúgy, mint a mandzeu. íme néhány mongol pólda:*fe'i-d't ' m u s t á r '2 (116.), kici; ha-pan 'vadkan' (136.), qaban; t'ao-lai 'nyúl' (150.), taulai. U g y a n í g y alakul a dzsürcsi szavak á t í r á s a is: 44. ce-c'e 'határ', ma. jecen; 234. ki-ta 'lándzsa', ma. gida;
6. fu-ki 'felhő', ma. tugi; 439. pa-sa 'ismét', mong. basa.
A kínai ts- és űs'-nek ezek szerint a mongol típusú nyelvekben normálisan dz- és ts- felelne meg, ezt várnék a dzsürcsit á t í r ó kínai nyelvjárásban is, de nem ezt t a p a s z t a l j u k . A ts és ts' á t í r á s i értéke s és s (esetleg csak s), annak ellenére, hogy a kínainak volt egész sereg szókezdő s-t t a r t a l m a z ó szava, amelyeket ugyanebben az értékben különben h a s z n á l t is. íme a dzsürcsivel egy nyelvjárásba t a r t o z ó u j g ú r s z ó t á r b ó l néhány eset: ts'ang ' r a k t á r ' ( I I , la), sang; uu-tsun (I, 12b) 'szőlő', üzüm; a yingäsi (I, 19a), küdügiisi (I, 23a), köz-i (I, 25b) sí, illetőleg zi s z ó t a g j á t a kínai (548) tsi í r j a á t . A dzsürcsiben m a g á b a n l á t s z ó l a g nem lehet megfogni a kérdést, mert nem ismeri a ts-, dz- ós a s - h a n g o t , de s o k a t mond . az a t é n y , hogy a [111] co és a [ 2 6 0 ] so írásjegyet mindössze egy p o n t különbözteti meg e g y m á s t ó l ; alig- hanem u g y a n a r r ó l az írásjegyről van szó, s olyan grafikai tévedéssel van dolgunk, mint amilyenről az előbb szóltam. Nem hiányzanak azonban szójegyzékünkből ebben a vonatkozásban a félreérthetetlen bizonyítékok sem: 308. cung-ping 'brigád-generális' á t í r á s a su-iren pi-yin, azaz t e h á t sun-pin; 532. su yi-rnen-lci Kifejezés su írásjegye nem más, m i n t a kínai c'tt 'ecet' á t í r á s a . Nyilvánvalóan ezzel a nyelvjárási t s - > s - megfeleléssel magyarázandók a mandzsu nyelv régi, dzsürcsi közvetítésű kínai jövevényszavai is: sut 'bűn' < kín. (1612) cut (a szó sui alakban ismeretes az ujgúrban is), továbbá maisé 'búza', leose 'emelet', aase
1 A török nyelvek, az egészen s a j á t s á g o s tonétikai állományú csuvas kivételével á l t a l á b a n nem ismerik a zöngétlen médiákat, mindössze egy-két nyelvben ( t u r k o m á n , oszmánli) fordulnak elő sáóvégi helyzetben; még a gondolata sem m e r ü l t fel a n n a k , hogy régi török nyelvekben ilyeneket keressünk. Az u j g ú r r a vonatkozólag formális bizonyítékunk is van a X I I I - X I V . s z á z a d b ó l : a 'phags-pa írásos mongol anyag török jövevényeiben a zöngétlenek tenuis jellegét speciális betűkkel jelöli. A r r a sein gondolhatunk, hogy az u j g ú r - kínai szójegyzék nyelve tulajdonképen nem is u j g ú r , hanem valamilyen k e l e t t u r k e s z t á n i török n y e l v j á r á s lévén, benne a régi zöngétlenek helyett bizonyos esetekben zöngésekkel kell számolnunk. A szójegyzékben ugyanis olyan helyzetekben is zöngéseket kellene ily módon olvasnunk, amikor semilyen török nyelv ilyeneket nem ismer, viszont zöngétleneket talál- nánk o t t , ahol esetleg — az analógiák a l a p j á n — zöngéseket v á r n á n k . A téves olvasásmód keresztülvitele ilyen s z a v a k a t jelentene: *ada ' a t y a ' (I, 18a, helyesen ala). *<pdat 'kínai' ( I , 23b, (fitat), *bidik ( I I , 12a, bitig), *üsdün ' f o n t ' (II. 14b, iistiin), *soqun ' h a g y m a '
( I , l ' i a , soy un).
- A mongol adatok u t á n a () zárójelbe tett szám a Ilna-yi yi-yii mongol-kínai szójegyzékének tételszámait jelenti; a dzsürcsi szavak elé t e t t számok szintén a s z ó j e g y z é k t é t e l s z á m a i r a utalnak. Az u j g ú r a d a t o k n á l az ujgúr-kínai szójegyzék k ö t e t - és lapszámát idézzük a budapesti példány nyomán.
16
'tégla, cserép', / o s e 'doboz'; ez u t ó b b i a k b a n a se a kínai (1532) ci átvétele. Ugyanezek a c'i végű szavak m e g t a l á l h a t ó k a dzsürcsi s z ó j e g y - zékben is, ahol kétségtelenül s'i ( = ma. se) az olvasatuk.1
A dzsürcsi szavak á t í r á s á n a k a kínai nyelvjárásában a szókezdő c és c'- körül egyéb furcsaságokat is t a p a s z t a l u n k . Amikor ugyanis a két szókezdőre szóvégkezdő i (i médiai) következik, az dzsürcsi nyelvi j- és c- á t í r á s á r a szolgál: a [349] c'ien értéke ugyanis világosan ben, mint az a 804. c'ien-t'e-mei 'megvizsgálni' szóból kiderül; vö. ma.
cende- 'ua.'. De találkozunk e s a j á t s á g o s jelenséggel a mandzsu nyelv dzsürcsi közvetítésű kínai jövevényszavaiban is: mujan 'asztalos' <
kín. rnu-ciang, benenn 'tőke' < kín. pen-c'ien, boo, co ' l a p á t ' < kín. c'iao.
Hasonló fejlődést figyelhetünk meg a szókezdő s- körül is, ha u t á n a szóvégkezdő i következik: dzsürcsi [ 5 2 7 ] sien írásjegy értéke kétség- telenül sen a mu-sien 'faedény, serpenyő' és bu-sien 'dzsürcsi' szavakban, amelyek egybevetendők a mandzsu muselcu és jusen adatokkal. A mandzsu régi kínai elemei közül idetartozik pl. dasose 'gyerek' < kín.
ta siao-ci.
S z ó v é g e k .
/
A közép-mandarinban á l t a l á b a n v á l t o z a t l a n formában megtaláljuk a szóvégi -ng-1; ez a helyzet a mongol szójegyzék ós a perzsa í r á s o s Tangsuq name2 n y e l v j á r á s á b a n is. Az u j g ú r és a dzsürcsi szójegyzékek kínai n y e l v j á r á s á b a n viszont az -ng helyén világosan -n jelentkezik.
Nem térve most ki az érdekes T'ang-kori előzményekre, meg kell jegyez- nünk, hogy a szóvégi -ng egész sor mai m a n d a r i n nyelvjárásban eltűnt, ill. naso-oralis m a g á n h a n g z ó t ejtenek helyette; a szóvégnek van dentalis nasalis v á l t o z a t a is, amely a hakkában, t o v á b b á a mandarin nyelvjárások
1 A ts- szókezdő-sor f i s - , is'-, d-~) s képviseletével már a V I I I . századtól kezdve találkozunk a t ü r k rovásírásos a n y a g b a n (siingün, lisün), az u j g ú r í r á s o s emlékekben s- és t + s- g r á f i á k jelentkeznek; vö. P . PELLIOT: T ' o u n g Pao X X V I (1929.). 321. 4.
jegyz. A t + s- jelölésmód, melyet az u j g ú r írás szórványosan használ, végeredményben idegen a t ö r ö k b e n , s elképzelhető, hogy a jóval gyakoribb s- török h a t á s r a keletkezett, s esetleges nem is kínai nyelvjárási s a j á t s á g o t jelent, vö. P . PELLIOT, Sur un passage d u Cheng-wou ts'ing-tcheng lou: The Ts'ai Yiian Pei Anniversary Volume (Peiping,
1934.) 926. A kérdés azonban még sem tekinthető lezártnak, ha figyelembe vesszük a sino-japáni megfeleléseket, amelyek az egész ís-sorra k i t e r j e d ő n y e l v j á r á s i s- lehetőségét vetik fel, a h a k k a és a wencsoui adatok pedig a e'ung szókezdőre (dz'~) korlátozódó s- (z-J megfelelést valószínűsítenek. Az i t t felvetődő p r o b l é m á k k a l nem azonos a dzsürcsi szójegyzék közép-mandarin n y e l v j á r á s á n a k az esete, a m i k o r is a régi szókezdő ts- csak t i s z t a , i médiai nélküli helyzetekben fejlődött s-szé. A z e m l í t e t t mandzsu és dzsürcsi maisé, lease st.b. szavak se szókezdőjével kapcsolatban u t a l n u n k kell a r r a , hogy bizonyos északkínai nyelvjárásokban a kérdéses ci szó (mai szemmel: képző) kiejtése zi, éppen a fenti helyzetekben. KARLGREN a jelenséget f u t ó l a g sem említi — sem a f o n é t i k á j á b a n , sem pekingi szövegeiben —, de a magam ilyen irányú, helyszínen végzett megfigyelésein kívül h i v a t k o z h a t o m L. WIEGER, C h i n o i s parié3, 16 megállapításaira, ahol ezt í r j a :
„Tseu ( o : ci) est le vrai son du c a r a c t é r e ; mais, comme suffixe, aprés les terminaisons en II, nn et ng sauf ang, t est fortement atténué. Aprés ang et t o u t e s les autres termi- naisons, t disparaít plus ou moins entiérement. Pour ce qui e s t de en qui lui f a i t suite, il se réduit t o u j o u r s á un e muet á peine perceptible. R e s t e done, comme terminaison, selon les cas, ze ou tze. L'exagération du t , ou du son eu, rend la prononciation griévement incorrecte".
2 A. DRAGUNOV, A Persian transcription of ancient m a n d a r i n : Izv. Ak. N a u k
S S S R . 1 9 3 1 . 3 6 7 .
közül a szecs'uanibari ismeretes1. Az utóbbi két n y e l v j á r á s b a n az -n csak palatalis magánhangzók u t á n fordul elő, nálunk viszont minden hangtani helyzetben. íme néhány u j g u r példa: kiidin ' n y u g a t ' , kiindin 'dél', taytin 'Ó6zak' (valamennyi: II, 14a) e szavak -din, tin szóvégét kínai ting í r j a á t ; ying-c'i-Jc'o 'vékony' (I, 19b), inckä; ngan-ting ' a r a n y ' "
(II, 14b), alt'in. A dzsürcsiben ugyanez a helyzet: 659. ning-cu '60', ma. ninju; 2. t'a-li-kiang 'villám', ma. talkiyan; 356. t'o-hing 'álom', ma. tolxin; kínai szavak fan-c'ie rendszerű á t í r á s á b a n : 198. t'a-'an, mai kínai t'ang; 218. hia-'an, hiang; 305. si la-'an, sl lang; 320. kao fa-'an, kao c'ang. A mandzsu régi kínai jövevényszavaiban (de csakis azokban) az -ng helyén szintén -n-t találunk: taifin 'béke' < kín.
t'ai-p'ing; xótvasan ' b u d d h i s t a pap' (a mellette előforduló xootang ú j a b b jövevény) < kín. huo-éang; bancan ' b e n d ő ' < k í n . pan-c'ang; bandan 'pad' < kín. pan-teng; xiyan 'illatszer' < kín. lűang.
A szóvégi -m aZ ó-mandarinban még teljesen á l t a l á n o s n a k mondható, a közép-mandarinban is megvan még a mongol szójegyzék nyelvjárásában és a Tangsuq nüme-ban, az u j g u r ós a dzsürcsi szójegyzékek nyelvében viszont már a modern -n jelentkezik helyette. Az u j g u r külin 'sógornő, menyasszony' (I, 23a), qalin 'vastag' ( I I , 24a), ürin ' a j a k ' (I, 25b), qar'in 'has' (I, 26b) Un, rin s z ó t a g j á t a kínai (3560) lin < lim í r j a á t . A dzsürcsi szójegyzék fan-c'ie tagolású szavaiban u g y a n e z t az állapotot találjuk:'- 621. la-'an, lan < lam; 820. k'o-'an, k'an < k'am. A mandzsu nyelv régi kínai jövevényszavaiban az eredeti -r/í-nek á l t a l á b a n nyoma- v e s z e t t : a mandzsuban ugyanis -m nem állhat szóvégen, így a kínai -m > -n fejlődés b i z o n y í t á s á r a ez az anyag nem a l k a l m a s .
A dzsürcsi szójegyzék kínai nyelvjárásának a n y a g á b ó l kiemelem még az átírásokban oly nagy szerepet j á t s z ó ó-kínai -á és -uk szóvéget, amely az ó-mandarinban o, illetőleg éy alakban f o l y t a t ó d i k . Szójegy- zékünkben az első c s o p o r t a gutturalisok után, a második minden hang- tani helyzetben -a-val van képviselve, amely a mandzsu és dzsürcsi szavakban (igen z á r t ) e-t ír á t . Néhány példa: 758. ko-se 'hasonló', ma. gese; 370. ko-le-le 'félni', ma. gele-; 483. me-ti-'o 'hír', ma. mejige.
Annyira általános, szinte közismert ez a jelenség, hogy ujgúr, mongol a n y a g o t felesleges t á m o g a t á s á r a idézni.
3. A hanghelyettesítés, pont osabban talán szó taghelyet tesítés, igen' nagy szerepet j á t s z i k szójegyzékeink kínai á t í r á s á b a n : íme néhány jellegzetesebb típus.
A kínai hangkészletből hiányzó r hangot s o k s z o r a megközelítően hasonló r/í-val helyettesítik, de h a s z n á l j á k e célra a korábbi gyakorlat a l a p j á n (az rli csak a közép-mandarinban fejlődött ki) az i-t is: u j g ú r pu-li ' f a r k a s ' (1, 15b). u j g ú r írással böri; ha-la 'fekete' (I, 17a,), qara;
pu-hin 'orr' (I. 25b), burun; m o n g o l na-lan ' n a p ' (2.), naran; mu-lien
1 B. KAULGREN, E t u d e s sur la phonologie chinoise: Archives d ' E t u d e s Oricntales XV ( 1 9 1 5 — 1 9 2 6 . ) , 7 9 3 — 8 1 7 , 8 4 8 — 5 6 .
2 A kései, Ming-kori dzsürcsi kínai nyelvjáráséinak az -m > - « fejlődését f e l i s m e r t e , m á r P. PELLIOT: T ' u u n g P a o X X V I I I , 1 7 0 — 1 . E g y e t é r t e k PELLiOTval a b b a n , h o g y ez a v á l t o z á s csak a Ming-kori á t í r á s o k r a ( p o n t o s a b b a n csak s z ó t á r u n k r a ) érvényes, a Kin- k o r b a n még az eredeti -m-mel kell s z á m o l n u n k . E korai kínai - m a m a n d z s u b a n természetesen s z i n t é n -n-né f e j l ő d ö t t a l e g g y a k r a b b a n , s igen r i t k a az olyan e s e t , amikor az v á l t o z a t l a - nul 'megmaradt, mint pl. a lamun 'kék' szóban (az -«»-ra nézve vö. nomun, giyamun, kemun stb. a d a t o k a t ) .
2 Ligoti: Egy XII. századi mnudzsu-tuiigiíz írás.
