so k gazdas&aacute

Teljes szövegt

(1)A NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS K É R D É S E I. A m e z ő g a z d a s á g i b e ru h á zá so k gazdasá g o ssá g a. A K A D É M I A I. KIADÖ.. B U D A P E S T.

(2) Berend Iván A M EZŐG AZD ASÁ GI BERU HÁ ZÁSO K G AZDA SÁG O SSÁG A. B e k e n d I v á n ta n u lm á n y á b a n a m ező g a zd aság b an a lk a lm a z o tt b e ru h á z á si p o litik á t és a n n a k v á rh a tó a la k u lá s á t is m e rte ti. K ü lö n ö s é rd e k lő d ésre t a r t h a t sz á m o t a b e ru h á z á so k g a z d aság o sság án a k m ó d sz e rta n i leírása , a m e ly önálló fe je z e te t a lk o t. E fe je z e t k ité r a rá fo rd ítá so k és ered m én y ek e g y b e v etésé n a la p u ló n é p g azd aság i és üzem i sz á m ítá so k ra , s részletesen elem zi a belterjesség g el k a p c so la to s korrekciót., a m ű v elési á g a k m eg v á lto z á sá b ó l a d ó d ó k a p c so lódó b e ru h á z á s o k a t, az á lla m i h ite le k érté k e lé si m ó d já t és a z id ő tén y ező v el v aló k a p c s o la tá t. A szerző a m ó d szerek ism e rte té se u tá n lö g azd aság i m odellen m u ta tja be a sz á m ítá so k alk a lm a z á si le h e tő sé g é t, m a jd g azd aság i a la p o n h aso n lít ja össze a különféle á lla tte n y é sz té si telep ek létesítéséh ez és a k ü lö n féle á lla tite rm é k -h o z a m o k n ö v elésé hez szükséges beruh ázáso k at.. V égül az egész m ező g a zd a sá g ra jellem ző b e ru h á z á s •gazdaság o sság i. m u ta tó k a t. tá rg y a lja .. a k a d é m ia i. k ia d ó. BUD AP E S T.

(3) A. MEZŐGAZDASÁGI. BERUHÁZÁSOK. GAZDASÁGOSSÁGA.

(4) A N A G YÜ Z EM I GAZDÁLKODÁS K É R D É S E I SZERKESZTI. A MAGYAR TUDOMÁNYOS A KA DÉM IA AGRÁRGAZDASÁGI KUTATÓ IN TÉZETE.

(5) Berend Iván. A mezőgazdasági beruházások gazdaságossága. A k a d é m i a i K i a d ó , B u d a p e s t 1964.

(6) Szerző. DE. B E B E N D I VÁ N a közgazdasági tudományok kandidátusa, az FM osztályvezetője. Lektorok DE. C SE T E LÁSZLÓ a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az MTA Agrárgazdasági Kutató Intézetének osztályvezetője DR. VÁGI F E R E N C a közgazdasági tudományok kandidátusa, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető. docense A modellek elkészítésében részt vettek D O B O Z I LÁSZ L Ó építészmérnök, KI S S I M R É N É agrármérnök, P O H Á R N O K E R N Ő építész, S P I L K A LÁSZLÓ agrármérnök, VOGL Á R P Á D oki. gazda. ©. A kadém iai K ia d ó , Budapest 1964. P r in te d in H u n g a ry.

(7) ELŐSZÓ. A Magyar Tudományos Akadémia Agrárgazdasági Kutató Intézete által megindított „A nagyüzemi gazdálkodás kérdései” című sorozat keretében érdekes tanulmányt közöl B erend I ván . A beruházás gazdaságossági, hatékonysági problémáival kapcsolatos magyar irodalom a mezőgazdaság vonatkozásában eléggé szűk, és annak eredményei a gyakorlatban kevéssé alkalmazhatók. Éppen ebből a szempontból lehet hasznosnak és lényegében bátor kezdeményezésnek tartani a szerző mun káját, aki megkísérli összefoglalni -— alapvetően helyesnek ítélhető módon — a beruházás gazdaságosságának, hatékony ságának mérési módszereit, és konkrét javaslatot tesz azoknak a mezőgazdaságban való használatára. A tanulmány másik felében e módszer alkalmazásával olyan gazdasági modelleket m utat be, amelyek alkalmasak a mezőgazdasági termelés különböző ágazataiban a beruhá zások gazdaságosságának mérésére és az ágazatok e szempont alapján történő összehasonlítására. A mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezése után a termelés fellendítésének anyagi alapjait úgy lehet haté konyan megteremteni, ha a beruházások ágazati, területi elosztásánál, mérlegelésénél mind népgazdasági, mind üzemi szinten az optimális megoldások kiválasztására megfelelő számítás áll rendelkezésre.. 5.

(8) Az agrárökonómia területén örömmel üdvözölhetjük a megjelent tanulmányt, amelyet e témában a szerző is csak kezdeti lépésnek tekint, és várjuk, hogy rövid időn belül olyan eredmények szülessenek, amelyek hozzásegítenek bennünket a mezőgazdasági termelés gyorsabb fellendítéséhez. Dr. Dimény Imre. 6.

(9) TARTALOMJEGYZÉK. I.. E lő s z ó ................................................................................................. 5. Bevezetés ............................................... 9. B e ru h á z á si p o litik a a m ező g azd aság b an . .................... 1. A b e ru h á z á s p o litik a fő b b v o n á sa i a m e z ő g a z d a sá g átszerv ezése id e jé n ............................................................... 2. A b e ru h á z á s p o litik a n é h á n y új v o n á sa ...................... I I . A g azd aság o sság szerepe a m ez ő g a z d a sá g i b e ru h á z á so k b a n ........................................................................................ 1. A b e ru h á z á s fo g a lm a a m e z ő g a z d a s á g b a n ................. 2. A m ező g a zd asá g s a já to s v o n á sa i ................................. 3. A b e ru h á z á s o k g a z d a sá g o ssá g a ...................................... 4. A b e ru h á z á s o k g a z d a sá g o s sá g á n a k m érése a m ezőg a z d a sá g b a n ........................................................................... a . A rá fo rd ítá s o k é rté k e lé se ......................................, . . b . A z e re d m é n y érté k e lé se ............................................. c. A z ü zem i b e ru h á z á s g a z d a sá g o ssá g á t jelző m u t a t ó s z á m o k .................. d. A b e ru h á z á s o k g a z d a sá g o s sá g é n a k n é p g a z d a sá g i érték elése ............................................................................ I I I . A m ező g a zd aság i te rm e lé s fe jle sz té sé n e k és a jö v e d e le m n ö v elésén ek b e ru h á z á s i ig én y e ............................................. 1. A z álló eszk ö zö k és a te rm e lé s ö sszefü g g ése................... 2. K ís é rle t á g a z a ti m o d e lle k k ész íté sé re , a fe jle sz té s b e ru h á z á s i ig én y én e k , a b e ru h á z á s o k g a z d a sá g o ssá g á n a k k is z á m ítá s á ra .................................................................. 3. A b eru h áz á sg a z d a sá g o ssá g i m o d e lle k t a r ta l m a ......... IV . A m ező g a zd aság k ü lö n féle te rm e lé si á g a z a ta in a k g a z d a ság i m o d elljei a b e ru h á z á s o k g a z d a sá g o ssá g i sz á m í tá s á h o z . 1. T e h en észeti te le p 416 te h é n re ........... 2. T e h e n é sz e ti te le p 294 te h é n r e .............................................. 13 13 17. 25 26 27 33 36 39 48 52 58. 62 62 68 70. 74 74 83. 7.

(10) 3. N ö v e n d é k m a rh a - és h íz ó m a rh a - te le p ............................ 4. S e r t é s t e l e p ................................................................................. 5. J u h te le p .................................................................................... 6. T o já ste rm e lő b a ro m fite le p ............................................... 7. B a ro m fih ú s-te rm e lő te le p . ................................................. 8. H a la s tó ...................................................................................... 9. S ík v id ék i csem egeszőlő ...................................................... 10. S ík v id ék i b o rsző lő ................................................................. 11. H e g y v id é k i b o r s z ő l ő ............................................................. 12. T éli a lm a és k ö r t e ................................................... ........... •. 13. V egyes g y ü m ö l c s .................................................................... 14. P a lá n ta n e v e lő te le p 100 k h -a s zö ld sé g te rm e lő te r ü le tre ............................................................................................. 15. D o h á n y te r m e lé s ...................................................................... 16. S zán tó fö ld i n ö v é n y te rm e lé s ............................................. V.. 92 97 103 109 116 122 126 132 138 144 151 158 165 169. A z á g a z a ti m o d e lle k összegezése; a fő á g a z a to k és az egész m ező g a zd aság b e ru h á z á sg a z d a sá g o ssá g i m u ta tó sz á m a i ............................................................. ; ......................... 176 Ö ssz e g e z é s......................................................................................... 186 I r o d a l o m ............................................................................................ 192 R ö v id íté s e k m a g y a r á z a t a ........................................................... 8. 193.

(11) BEVEZETÉS. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelési viszo nyok forradalmi változása szocialista rendszerünk fennállása alatt történelmileg a legnagyobb események közé sorolható. Hatása, következményei, eredményei és a keletkező problémák még szinte felmórhetetlenek. A társadalmi-politikai összefüg géseken, az egységes paraszti osztály létrejöttének lehetőségén túlmenően a jelenlegi helyzetben a termelőerők és a termelési viszonyok összhangjának követelményei egyre inkább kielé gíthetők, megvalósíthatók. A termelőerők fejlesztése előtt álló akadályok megszűntek, a mezőgazdasági termelés fellendí tését a termelési viszonyok már nem gátolják. A termelőerők a magyar mezőgazdaságban kettős érte lemben is rohamos fejlődés előtt állnak. Egyfelől a mezőgaz daság megszabadult a termelési viszonyok — a kisparcellás magántulajdon — gátjaitól, és a modern tudomány és technika vívmányai az egész mezőgazdaságra kiterjesztve alkalmazhatók; ennyiben lényeges mennyiségi növekedéssel állunk szemben. Másfelől pedig tanúi vagyunk a mezőgazdaság technikai haladásának (sokan mondják: forradalmi átalakulásának); ennyiben minőségi változással számolhatunk. A termelőerők fejlesztésének anyagi alapja (anyagi technikai bázisa) a termelőeszközök szélesebb körű alkalma zásának kiterjesztése. A mezőgazdaság fejlesztése — csakúgy, mint minden más népgazdasági ág esetében —• a nagyüzemi gazdálkodás, az iparszerűvé válás útján valósulhat meg, cly módon, hogy a munkafolyamatokban az élőmunka viszony lagos súlya egyre csökken, a termelés növekedése elsősorban a tárgyiasult munka arányának emelkedése mellett megy végbe. Gyors ütemben növekszik a munkaeszközök mennyi9'.

(12) «égé, növekszik a munka technikai felszereltsége — emelkedik a mezőgazdasági termelés szerves összetétele, bővül a munkások által megmozgatott termelőeszközök mennyisége, illetőleg ennek megfelelően az élőmunka-díjhoz képest aránylagosan jobban növekszik a tárgyiasult munka költsége. A szerves összetétel — a mezőgazdaság különös helyzetéből következően — még az iparnál is gyorsabban emelkedik, és ez a technikai haladás kifejezője. Lenin „A z úgynevezett piackérdésről” című cikkében azt mondja, hogy ,, . . . a technikai haladás abban fejeződik ki, hogy a változó tőkének az állandó tőkéhez viszonyított aránya ( y ) fokozatosan csökken. . . ” (Lenin Összes Művei II. kiadás I. kötet, 73. oldal, Kossuth, Budapest, 1963). L enin „A gazda sági romanticizmus jellemzéséhez” című SiSMONDi-bírálatban ugyancsak erre a következtetésre jut. Mabx a mezőgazdasági tőke szerves összetételére vonat kozóan — egyebek között — az abszolút földjáradék kifejté sénél a következőket mondja: „Ha a tőke összetétele a tulaj donképpeni mezőgazdaságban alacsonyabb, mint a társadalmi átlagtőkéé, akkor ez príma facie (nyilvánvalóan) azt fejezi ki, hogy azokban az országokban, ahol fejlett a termelés, a mezőgaz daság nem tarto tt lépést a feldolgozó ipar haladásával” (Makx : A tőke III. kötet, 729—730. oldal, Kossuth, Budapest, 1961). Néhány sorral lejjebb pedig ez áll: „Egyébként kétségtelen és régen ismert tény, hogy a mezőgazdaság haladása mindig abban nyilvánul meg (kiemelés tőlem — B. I.), hogy a tőke állandó része viszonylag növekszik a változó tőkerészhez képest” . A szerves összetétel növekedése éppen, mert a technikai haladás jelének tekinthető, elsősorban az állóeszközök szere pének, arányának, 1 főre jutó mennyiségének emelkedésében ju t kifejezésre. A mezőgazdaság szocialista átalakulásának lezárulása után ez a jelenség egyre nagyobb fontosságú lesz. A szerves összetétel változását az átszervezés utáni idő szakban vizsgálva olyan következtetésre juthatunk, hogy ez a korábbi évekhez képest gyorsabban emelkedik, tehát nagy technikai haladást jelez. A technikai fejlődés folyamán újabb és újabb anyagok, igen sokoldalú, sokféle műveletet végző gépek kerülnek a D0.

(13) mezőgazdasági termelésbe, olyanok is, amelyeket a munkások még kevéssé ismernek és ezért nem tudják hatékonyan fel használni őket (például a precízebb szerkezetű gépek, lucerna szárító berendezés, állattenyésztési épületek gépei, önetetők stb.). Az új és több társadalmi munkával készült vagy eddig még nem használt anyagok (állatgyógyászati szerek, állati hízékonyságot növelő vegyipari termékek) is növelik a fel használt termelőeszközök mennyiségét és értékét. Az új anyagok, gépek és más termelőeszközök gyártása és használata még csak kísérleti szakaszban van, gyártási tech nológiájuk nem kiforrott, így termelésükhöz és alkalmazásuk hoz viszonylag több társadalmi munka szükséges. Ezt az árak is jelzik. Később, a tökéletesedés, a begyakorlottság után csök ken a ráfordított munkamennyiség. A szerves összetétel gyors növekedése a mezőgazdaság szocialista átszervezésének éveiben és ezt követően olyan következményekkel jár, hogy az állóeszköz-állomány szükség képpen gyorsabban emelkedik, mint a termelési érték. Ez a tanulmány a termelőerők fejlesztése köréből csak az állóeszköz-fejlesztéssel, a beruházásokkal foglalkozik, részle tesebben csak a termelőszövetkezetek vonatkozásában. E témá ból három fontosabb kérdést emel ki: — az alkalmazott beruházáspolitikát, — a beruházások gazdaságosságát, annak mérési mód szereit, —■a különféle ágazatok termelésnövelésének beruhá zási igényét és azok gazdaságossági számításait.. 11.

(14) --------------------------------------:------------------------------------------------------ ; ---------------------- —. - n. I. ^ — 7 ---------------------- ------------ T-----------------. I. ». <. '. x. y. ,. \. -. :. *. k. >. .. S f' ». I ;. ■ É ágyB öl. '. / -. •- -. .. •-. '. ■. ,. r. -. v. m.

(15) I. BERUHÁZÁSI POLITIKA A MEZŐGAZDASÁGBAN. A beruházáspolitika a gazdaságpolitika szerves része. A helyes beruházáspolitikai döntésekhez meg kell vizsgálni a beruházások szerkezetét, összetételét, jellegét, hogy alap-, járulékos vagy kapcsolódó beruházásokról van-e szó, területi elhelyezését, koncentrációját, telepítési, építési elveit, a beruhá zások technikai színvonalát és a megvalósítás pénzügyi forrásait. 1. A BERUHÁZÁSPOLITIK A FŐBB VONÁSAI A MEZŐGAZDASÁG ÁTSZERVEZÉSE ID EJÉN A beruházáspolitika iránya az elmúlt négy évben (1959— 1962-ben) az adott gazdaságpolitikai feladatoknak megfelelően a mezőgazdaság szocialista átalakításának taktikai láncszemét alkotta és megvalósításának fontos feltétele volt. A beruházáso kat is elsősorban az átszervezés fő gazdaságpolitikai elve: „a kettős feladat” — a szocialista átalakításnak és a termelés emelkedésének egyidejű végrehajtása — szabályozta. Ennek alapján kellett az állatállomány gyors közösbe viteléhez szükséges nagyarányú épületberuházást megvalósí tani (az 1959—1962. évek között évenként 6—12 000 létesít mény készült) és a műszaki megoldásokat az elképzelhető leg egyszerűbb és legolcsóbb módon meghatározni. A nagy tömegű építkezés m iatt elsősorban hazai és helyi építőanyagok felhasz nálására kellett alapozni és olyan építési módot kellett alkal mazni, amely nem igényelt nagy technikai felszereltséget, magas műszaki felkészültségű vezetőgarnitúrát, különleges szakmunkásállományt, s így a termelőszövetkezetekben szer vezett kisipari jellegű építőbrigádok építkezhettek. 13.

(16) A termelőszövetkezetek földterületének kialakulatlansága, az optimális vagy követendő üzemnagyság meghatározatlan sága, a majorok kijelölésének nehézségei, a termelés koncent rációjának és szakosításának elvi tisztázatlansága mind az átmeneti megoldások mellett szóltak. Ebben az időben került alkalmazásra az egyszerű szerfavázas építési mód, amely lehetővé tette, hogy egy-egy férőhely létesítése harmadannyiba kerül jön, mint a szilárd és hagyományos épületben. Az egyszerű épületek rövidebb élettartama és emiatt magasabb amorti zációja, továbbá a nagyüzemi tartási, állategészségügyi feltéte lek bizonyos hiányából, kezdetlegességéből keletkezett nagyobb veszteségek és a nagyobb takarmányigény ellenére ez az építési mód a kettős feladat teljesítésének fontos láncszeme volt, A beruházáspolitikának eddig helyes (de ma már nem érvé nyes) elve volt, hogy a sertéshústermelést az ország minden részében, minden termelőszövetkezetben meg kell szervezni, és erre megfelelő (ma már igen kisméretűnek ítélhető) beruházást kellett biztosítani. Ez a beruházáspolitikai elv a termelés kon centrációját és a szakosítást jelentősen hátráltatta, de annak idején nélküle az ország húsellátását bizonyára nem lehetett volna megoldani. Csupán az elmúlt négyéves időszakban volt helyes az az elv, hogy az erősebb termelőszövetkezeteknek (amelyek több saját erővel járultak hozzá az állami hitelek, eszközök kiegészí téséhez) több beruházási lehetőséget adtak. A hitelelengedések, a kedvezmények is a saját beruházási alap nagyságához, ará nyához mérten kerültek megállapításra. Ez az elv lehetővé tette, hogy a népgazdaság erőforrásainak korlátozottsága m iatt a helyi erőforrásokat mozgósítsák. De ennek az eddig jól bevált elvnek a további alkalmazása már helytelen lenne, mivel tovább növelné a meglevő és bővülő — egyáltalán nem kívánatos — termelési és jövedelmi különbségeket a ter melőszövetkezetek között (1. táblázat). Az 1. táblázatból kitűnően az alkalmazott beruházáspoli tika is hozzájárult ahhoz, hogy a jó termelőszövetkezetekben (ahol az 1 kh-ra jutó gazdálkodási eredmény 2200 Ft) a területegységre jutó termelési érték évről évre jobban eltávolodjék az átlagtól, egyre jobban növekedjék, ugyanakkor, amikor a 14.

(17) 1. táblázat A termelőszövetkezetek 1 kh-ra jutó termelési értékének különbségei Á tla g = 100 Az 1 kh-ra jutó termelési , érték eltérése az átlagtól f í v e k ------------------------------------------------(a a jó tsz-ekben a SyenSe tszekben. 1960 1961 1962. +39 +55 +58. —35 —33 —32. A gyenge és a jó tszek különbsége 100-tól való eltérés abszolút összege). 74 88 90. Forrás: A z FAI te rm e lő sz ö v e tk e z e ti z á rs z á m a d á si jelen tése^. gyenge termelőszövetkezetek (amelyeknek 1 kh-ra jutó gaz dálkodási eredménye nem éri el az 1200 Ft-ot) termelési színvonala, területegységre jutó termelési értéke az átlaghoz képest tovább csökken. Jelentős lépés volt a majd minden termelőszövetkezetben létrehozott házi építóbrigád megszervezése országosan összesem 15—20 000 fővel, akiknek több mint harmada szakmunkás volt. E kivitelezői szervezet évi termelési értéke 700—-1000 millió F t volt. A házi építési tevékenység következtében jelentősen növe kedett a helyi erőforrások kihasználása mind a munkaerő, mind a házilag előállítható építőanyagok, fakitermelés vonat kozásában. E megoldás a termelőszövetkezetek tényleges építési költségeit 25—30%-kal csökkentette (legalábbis annyi val kevesebb hitelt kellett a termelőszövetkezetnek felvennie). Előnyei mellett a házi építőbrigádoknak bizonyos hát rányai is vannak. A 4—6-fős brigádok nemhogy műszaki vezetőt, de még jól képesített szakmunkást is nehezen szerez hettek. Gépek, modern eszközök használata lehetetlen volt. Ezeket maguk a termelőszövetkezetek is érzik, ezért kezdték el szervezni a szövetkezetközi építési brigádot vagy vállalkozást. A termelőszövetkezetközi brigádok létszáma (80—120 fő) 15.

(18) lehetővé tette magas képzettségű szakmunkások, mérnöki, technikai vezetők alkalmazását. A felvetett néhány beruházási irányvonal az elmúlt négy év alatt betöltötte feladatát. Ezen időszak alatt a kereken 25 milliárd Ft-nyi befektetés nagyobbrészt megteremtette a nagyüzemi mezőgazdaság anyagi-technikai alapjait. Az egyéni tulajdonban levő férőhelyek és berendezések, felszerelések pótlása lényegében befejeződött, vagy legalábbis az 1964—1965. évben az alapberuházásokat illetően befejeződik. Az állóalapok bővítésére a gépállomási hálózat, az állat egészségügyi intézmények, a szakoktatás stb. kiszélesítésének céljára 1959—1962 között a 2. táblázatban közölt beruházási keret került felhasználásra. 2. táblázat Beruházások 1959—1962 között M illió F t Célok. Termelőszövetkezetek beruházásai ........... Gépállom ási beruhá zások ........................ Ip a ri takarm ányok, vitam inok, hízékonyságot növelő állategészségügyi szerek gyártásának fejlesztése ............... S zakoktatás fejlesz tése ............................. 1959. 2326,0 151,0. 1960. 3500,0 1391,0. 1962. j Összesen. 3169,2. 3370,5 12 365,7. 650,7. 783,1. 2 975,8. 14,5. 19,0. 16,9. 29,4. 79,8. 54,2. 117,0. 130,7. 173,0. 474,9. Forrás: Az F M év es je len tései.. 16. 1961.

(19) 2. A BERUHÁZÁSPOLITIKA NÉHÁNY Ú J VONÁSA A következő években követendő beruházáspolitikai elvek segítik a mezőgazdaság előtt álló legfőbb termeléspolitikai közgazdasági célok megvalósítását. A modern agrártudomány és technika vívmányainak bevezetése, a termelés gyors fel lendítése, a termelési költségek csökkentése, a földterület ész szerű felhasználása, a belterjesség növelése, a termelés fokozatos koncentrálása és szakosítása az átmeneti megoldások után új beruházáspolitikai elveket követel. A következő években (a második ötéves Aerv záróéveiben és a harmadik ötéves terv első éveiben) részben az új termelőkapacitást jelentő létesítmények (szőlő-, gyümölcstelepítés, öntö zés stb.) arányát kell növelni, részben a meglevő létesítmények jobb és gazdaságosabb kihasználása, az üzemelési feltételek javítása, a termelés költségeinek csökkentése szükséges. Ez utóbbi a létesítmények korszerűsítését, technológiai berende zésekkel való felszerelését, a majorok, telepek járulékos beruhá zásokkal (takarmányos, tejház, keverőhelyiség, gondozói lakás stb.) és közművekkel (vízvezeték, szennyvízelvezetés, villamo sítás, útépítés stb.) történő ellátását jelenti. a) Fokozatosan valamennyi termelőszövetkezetben cél szerű volna felmérni a meglevő majorokat és állattenyésztő telepeket abból a célból, hogy a telepítés helye, a termelési irány, a termelés koncentrációja a távlati fejlesztési elvnek megfelelő-e, mert csak ilyen felmérések alapján lehet eldönteni, hogy milyen mértékben fejlesszék tovább a már meglevő majo rokat, telepeket. Ez természetesen nemcsak állami feladat. Maguknak a termelőszövetkezeteknek is ilyen elgondolásból kiindulva kell mérlegelniök, hogy hol, mit építsenek, milyen ágazatot fejlesszenek. Ahol több termelőszövetkezet gazdál kodik egy közigazgatási egység határán belül, igen hasznos lehet, ha közösen is megvitatják a nagyobb beruházások létjogosultságát, helyét stb., nehogy feleslegesen szétforgácsol ják a rendelkezésre álló erőket. A kérdés gyakorlati jelentőségét m utatja az 1962. június 31-i felmérés. Eszerint 6980 major, állattenyésztő telep műkö dött a termelőszövetkezetekben. A majorok számának további 2 A mezőgazdasági beruházások. 17.

(20) növelése megfontolandó, inkább azt lehet keresni, milyen lehetőségek vannak a szakosításukra, s hogyan lehetne növelni az 1 telepre jutó termelési volument. A termelőszövetkezetek üzemi nagyságára és az egy-egy telepen elhelyezhető állatállományra vonatkozóan a következő megállapításokat tehetjük: A célszerű üzemnagyság a helyi adottságoktól (területi, domborzati, út-, településviszonyoktól) függően változó. Dunántúl, Borsod stb. aprófalvas (1000 kh-nál kisebb községhatórú) tájain hosszabb időszakra megfelelőnek tekinthető nagyságú üzem 3—4 község határára, ille tőleg 2500—3000 kh területre terjedhet ki. A kisfalvas (1000—3000 kh közötti községhatárú) vidé keken 1—4 község 3—4000 kh-as területe alkothat hosszabb időre egy gazdaságot. A középfalvas (3—6000 kh-as községhatárú) részeken a község egész határát helyes egy gazdaságban tömöríteni. A nagyfalvas (6—-10 000 kh-as községhatárú) és óriás falvas (10 000 kh-nál nagyobb községhatárú) tájakon csak egyedi vizsgálat döntheti el, hogy a teljes község határból milyen kiterjedésű terület tekinthető táv latilag is megfelelő üzemnagyságnak. b) A termelőszövetkezeti majorok és állattenyésztő tele pek helyének többé-kevésbé végleges lerögzítése után kerülhet csak sor arra, hogy a beruházáspolitikai elveknek megfelelően kiválasszák azokat az épületeket, amelyek részben kibővít hetők, részben a nagyüzemi termelési technológia bevezetésére alkalmassá tehetők. Az átalakítás indokoltságát olyan számítás alapján lehet eldönteni, amely kimutatja, hogy a korszerűsí téssel kapcsolatos új ráfordítás jár-e nagyobb eredménnyel — a megnövekedett élettartamot is figyelembe véve —, vagy pedig az, ha az épületet a jelenlegi formájában használjuk tovább, esetleg nagyobb költségekkel. A földterület korláto zottsága m iatt a takarmány termelés növelése nagyon költséges, ezért a takarmánnyal való gazdálkodást az épületek és tartási módok gazdaságosságának kiszámításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. 18.

(21) A korszerűsítések elvégzése elsősorban a sertéshúster melés, valamint a növendék- és hízómarha-tartás épületéinél indokolt, mert e célokra épült a legtöbb átmeneti jellegű, szerfás épület. A korszerűsítés első lépésének tekinthetjük az épületek téliesítését, ami a falak megvastagítását, a jobb hőszigetelést, ajtók-ablakok létesítését, a tetőhéjazat kicserélését jelenti. Ilyen módon az épületek pl. a téli fiaztatásra is alkal massá válnak. A korszerűsítésben a további lépés — ezt nevezhetjük tulajdonképpeni korszerűsítésnek — a technikai berendezések modernizálása, ami egyben lehetővé teszi a termelési folyama tok korszerűsítését. Ilyen berendezések közé tartozik az ön itató, önetető berendezések beállítása, a trágyakivonó beépí tése, a takarmányszállítás gépesítése stb. c) A végleges helyre települt majorok esetében a legtöbb tennivaló a járulékos beruházások megvalósításával van. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában a közös ter melés gyors megindítása végett szinte kizárólag csak az alapberuházások valósultak meg. Az állattartásban például a férőhelyek létesítése volt a legszükségesebb. Em iatt sok olyan fontos járulékos beruházás m aradt el, mint a major útháló zata, a vízvezetékrendszer megvalósítása, a villamosítás, a takarmányosok, tejházak, keverőházak, borjúnevelők stb. megépítése. A járulékos beruházások hiánya azonban nemcsak többletmunkát és többletköltséget jelent, hanem kedvezőtlenül hat a termelés volumenére, a hozamok növelésére is. Az erre vonat kozó felmérést a 3. és 4. táblázat tartalmazza. Indokolt tehát a járulékos beruházások meggyorsítása. Az 1964. évtől kezdve a beruházások nagyobb részét (az 1964. évi beruházásoknak kb. 40%-át) fordítják a járulékos beruhá zások megvalósítására. A járulékos beruházások egy része közvetlenül hat a ter melésre. Pl. a tehenészetben, a húscsibe- és tojástermelő üze mekben az önitatók és az utóbbi kettőben az önetetők. Ezek megvalósítása azonban nagymértékben függ a vízellátástól és a villamosítástól, tehát egy üzemben vagy majorban a víz vezetékrendszer kiépítése és a létesítmény bekötése a villamos2*. 19.

(22) 3.. táblázat. V íz -, villanyvezetékkel és bekötő úttal ellátva az összes majorok közül. o/ /O VízAz 1 kh-ra jutó teljes ter melési érték. I. Villany-. |. Bekötő út-. ellátottság aránya az ugyanabban a termelési .érték szerinti csoportban levő összes majorokhoz viszonyítva. 1 -1 0 0 0 F t .................. 1001—2000 F t .................. 2001—3000 F t .................. 3001—4000 F t ................ 4000 F t felett ................... Á tlagosan ............................. 17,1 17,9 26,2 32,5 33,4 27,7. 24,7 30,9 38,9 35,5 51,0 41,3. 11,1 14,3 17,5 18,9 27,4 19,0. |. Forrás: A szerző saját adatfelvétele, amelyet 1962-ben a Figyelőben tett közzé. 4.. táblázat. A halmozottan teljes termelési érték és a járulékos beruházások közötti összefüggés a termelőszövetkezetekben (1962. V I. 31-én). Megnevezés ________________________________I. 1 tehénre ju tó tejhozam (literben) 1 liter te j önköltsége % -b an ............ Halmozatlan teljes termelési érték ______________ kh-anként_____________ 1001—2000 2001-3000 3001-4000 F t__________Ft____________ F t. 1793 100. 2104. 2373. 88. 77. Vízvezetékkel e lláto tt m ajorok a rá n ya % - b a n .......................................... 20,3. 29,8. 37,0. V illannyal e lláto tt m ajorok arán y a % -b an ................................................... 34,0. 42*8. 50,0. B ekötő ú tta l ellá to tt m ajorok arán y a % - b a n .......................................... 12,3. 15,1. 16,3. Forrás: A szerző felmérése.. 20.

(23) hálózatba közvetlenül is hat a termelés növekedésére. Ugyan csak ide sorolhatók a takarmányos épületek, amelyekben a takarmány előkészítése, keverése, főzése stb. folyik. Ide sorol hatók a szőlőkben és gyümölcsösökben épített kutak, permetlétornyok. A bekötőutak és majoron belüli utak, a takarmány és a trágya szállításával kapcsolatos eszközök, berendezések in kább az önköltség alakulását befolyásoló járulékos beru házások. A járulékos beruházások közül jelenleg a termelés növelé sére közvetlenül ható létesítmények megvalósítása a fontosabb, míg a munkamegtakarítással, az önköltségcsökkentéssel járó kat valamivel lassabb ütemben lehetséges kiépíteni. Várhatóan a harmadik ötéves terv befejező éveiben majd ezek kerülnek jobban előtérbe. d) A rendelkezések szerint az új beruházásokat csakis kompletten, azaz az alap- és járulékos, illetve ahol szükséges, a kapcsolódó beruházásokkal együtt szabad megépíteni. Köz pontosított, szakosított majort vagy telepet természetesen csak nagyon kevés helyen lehet építeni, hiszen úgyis túlságo san sok major van. A meglevő majorokat helyes kibővíteni megfelelő méretű komplett üzemekké. Például olyan telepet, ahol 2 db 100-férőhelyes tehénistálló áll önmagában I kúttal, csak a meglevő tehénistállókat felhasználva lehet 300-férőhelyes tehenészetté kiépíteni, de hogy az üzem kom pletté' váljék, a szükséges kisebb létesítményeket (tejházakat, takarmányos épületet, vízvezetékrendszert, villamosítást, a gépi berendezéseket) az új 100-férőhelyes istálló és a 2 régi istálló részére is egyide jűleg kell megépíteni. Az ilyen koncentrált termelést biztosító beruházás meg valósítása csak olyan helyen hasznos, ahol a megfelelő takar mánybázis és állatállomány rövid időn belül, de legalább az építkezés befejezését követő év végéig teljes egészében rendel kezésre áll, és az épületek nem maradnak kihasználatlanul. A jelenlegi gyakorlat szerint a meglevő épületek egyelőre akkor sem bonthatók le, ha korszerűtlenek és valamilyen célra azo kat még fel lehet használni. A termelőszövetkezet azzal sem. 21.

(24) számolhat, hogy a major kiépítése után állatállományát vásárolt takarmánnyal tarthatja fenn. e) A 3004-es rendelet előírja a gazdaságilag meg nem erő södött termelőszövetkezetek megsegítését. E segítség anyagi-műszaki bázisuk megteremtésére is vonatkozik. A termelőszövetkezetek gyengeségének jelentős oka az állóeszköz-állomány elégtelen volta. Ezt bizonyítják a 1962. évi zárszámadásoknak az 5. táblázatban közölt adatai is. 5. táblázat A z állóeszköz-állomány és a gazdálkodási eredmény összefüggései. Megnevezés. 1 kh szántóegységre ju tó b ru ttó term elési érték ................................ 1 k h szántóegységre ju tó üzemi b ru ttó jövedelem ............................... 1 k h szántóegységre ju tó részesedés 1 k h szántóegységre ju tó álló eszköz-állomány ............................... Jó Közepes Gyenge ____________!____________i___________ termelőszövet kezetekben. 5750. 4069. 2776. 2901 1907. 1176 1201. 930 738. 3678. 2803. 2356. Forrás: A z 1962. é v i z á rsz á m a d á si a d a to k .. A gyenge termelőszövetkezetek megerősítése általában a növénytermesztéssel, a megfelelő takarmánybázis létrehozá sával kezdődik. Talajjavítási, öntözőtelep-építési beruházá sokkal a meglevő hozamokat jelentősen lehet növelni. A beruhá zásokon kívül a műtrágya nagyobb arányú alkalmazása is hozzátartozik a hozamok növelését segítő intézkedésekhez. Az állattenyésztési, állattartási ágazatok közül elsősorban azokat kell gyorsabban fejleszteni, amelyekben a beruházások gyorsabban megtérülnek. Ilyenek a sertéshústermelés, a baromfihús- és a tojástermelés. Számításaink szerint az állati termékek termelésére fordított beruházások 9,4 év alatt, a sertéshústermelésre fordított költségek ezzel szemben 4,2 év 22.

(25) alatt térülnek meg a bruttó jövedelemben. (A megtérülés alatt ehelyütt azt az időt értjük, amely alatt annyi bruttó jövedelem realizálható, mint amennyi a beruházás költsége.) Ezért a közös állattenyésztés fejlesztéséhez akkor kell a legkevesebb eszköz, ha a sertéshústermelés megszervezésével kezdjük. f ) A beruházások koncentrációja és a termelő épületek befo gadóképessége évről évre növekedett. A következő évek beru házási gyakorlata várhatóan fokozatosan növeli az 1 termelőszövetkezetre jutó építési beruházás volumenét, de lényeges gyorsításra nem lehet számítani, mert az elmaradt járulékos beruházások pótlása, az állóeszközök hiánya m iatt a gyenge termelőszövetkezetek beruházásokkal való támogatása szük ségképpen növeli az építkező termelőszövetkezetek számát. A beruházások a termelőszövetkezetekben az elmúlt években koncentrálódtak és az elkövetkező évben is koncent rálódni fognak (a 6. táblázat szerint). 6. táblázat A z építési beruházást végző termelő szövetkezetek aránya az összes termelőszövetkezet %-ában, és a termelőszövetkezeti építkezés volumene. .bveK. Építési beruházást végző tszek aránya az összeg tszek %-ábau. 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965. 100 90 — 95 75 65—68 54 kb. 4 5 - 5 0 kb. 40 —45. Az 1 tszre jutó építési beruházási keret j. 1000 Ft-ban. 493 557 544 784 1091 1320 1600. Forrás: S a já t felm érés.. Az alapvető beruházások megvalósítása után lehetővé vált a fokozatos koncentráció. Egyre több termelőszövetkezet építette ki valamelyik állattenyésztő telepét. Az új építkezése23.

(26) ken növekedett az épületenkénti férőhelyek száma. A legszem betűnőbb növekedés a baromfihús- és tojástermelésben tapasz talható, ahol 10—15-szörös az épületenkénti befogadóképesség. Megvizsgálva a meglévő épületállomány, a termelés 1 kh-ra jutó értéke és az épületek befogadóképessége közötti összefüggést, találunk bizonyos kapcsolatot. Ezt bizonyítja a 7. táblázat. A vázolt beruházáspolitikai célok egyre éleseb ben vetik fel a helyes döntések meghozatalához elengedhetet len beruházásgazdaságossági számítási módszerek kidolgozá sának szükségességét. A tanulmány további része e számítás néhány elemét szeretné rögzíteni, és a metodikai munkán kívül a legfontosabb termelési ágazatok konkrét számításait elké szíteni. 7. táblázat. A z állattenyésztési épületek befogadóképessége és a termelési érték közötti összefüggés 1 kh szánt »területre jutó halmozatlíin teljes termelési érték (Ft). 1— 1000 1001 — 2000 2001 —3000 3001 —4000 4000 felett. Tehemstallo Sertéspadlás hizlaló Gsibenevelo padlásos nélküli ------------------------------------------------------------------------ 1 1 épületre jutó férőhelyek száma. .......................... .......................... .......................... .......................... ........................... F orrás: S a já t felm érés.. 24. 57 57 61 63 64. 40 46 46 52 51. 136 142 149 167 165. 2367 2563 2383 2499 2522.

(27) II. A GAZDASÁGOSSÁG S Z E R E P E A ME Z ŐGAZ DAS ÁGI B E R U H Á Z Á S O K B A N. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után a termelés gyors fellendítése végett az előző részben ismer tetett elvek alapján nagyarányú beruházási program valósul meg. A termelőerők gyors fejlődése számos agrotechnikai és agrárökonómiai problémát vet fel. Ez utóbbiak részeként merülnek fel a beruházások gazdaságosságának elvi és gyakor lati, módszertani, mérési kérdései. Kiszélesült a nagyüzemi mezőgazdaság, lehetővé vált a termelőerők fejlesztése az országnak csaknem egész területén. Nálunk is újabb és modernebb mezőgazdasági gépeket, techno lógiai berendezéseket szerkesztettek, eddig ismeretlen techno lógiai folyamatok alakultak ki. Az új eszközök nagy arányban növelik az élőmunka terme lékenységét, egyre növekszik az 1 dolgozó által megmozgatott termelőeszközök mennyisége. A termelés bővítése egyre inkább csak új termelőeszközök termelésbe állításával lehetséges. Felmerül a kérdés, hogyan lehet a befektetett termelőeszkö zöket a leghatékonyabban felhasználni és a termelés gazda ságosságát az optimális beruházási változatok útján növelni. A termelőeszközök használatának hatékonyságát vizs gálva e tanulmány csak a munkaeszközökkel, az állóeszközök kel foglalkozik. Az állóeszköz-fejlesztés beruházás, így csak a beruházásokkal összefüggő gazdaságosságról és a beruházás hatékonyságáról esik szó.. 25.

(28) 1. A BERUHÁZÁS FOGALMA A MEZŐGAZDASÁGBAN Beruházáson azt a tevékenységet értjük, amellyel új álló eszközöket hozunk létre, tehát növeljük a meglevő állóesz közöket. A beruházott új állóeszközök szolgálhatják a terme lést közvetlenül, és lehetnek nem termelő, szociális, kommunális jellegűek is, de létesítésükhöz mindkét esetben a modern tudo mány és technika legújabb eredményeit kell felhasználni. A beruházási tevékenység során nemcsak új állóeszközök, új termelő kapacitások — tehát a bővített újratermelés anyagi alapjai — keletkeznek, hanem a meglevő, korábban létrehozott állóeszközök technikai újjáalakítása és (elhasználódásuk után) pótlása, tehát az egyszerű újratermelés anyagi alapjainak adott színvonalon tartása is beruházás. Ez utóbbiak közgazda ságilag részben a felújítás fogalmába tartoznak. A gyakorlatban új gépek, berendezések létesítésénél, beszerzésénél nem mindig lehet pontosan meghatározni, hogy azok a régi gépek cseréje esetén meddig merítik ki a pótlás fogalmát, és mikortól tekinthetők új kapacitásnak. Az alkal mazott új gép ugyanis rendszerint technikailag modernebb, mint a régi, teljesítménye is nagyobb, ezáltal egy része feltét lenül új kapacitást jelent. Emellett — még ha a gép teljesít ménye nem is növekedett — új tulajdonságokkal rendelkez het, amelynek következtében a megmunkált munkadarab minősége javulhat, csökkenhet a gyártmány önköltsége, lehetővé válhat az élőmunka termelékenységének növekedése, a különféle nyersanyagokat gazdaságosabban használhatja fel stb. Ezek az okok teszik szükségessé, hogy a beruházás fogal mán az állóeszközök bővítését és pótlását egyaránt értsük. Beruházáson pénzügyi oldalról mindazokat a költségeket értjük, amelyek az építéssel, szerelési munkálatokkal, új gépek és berendezések üzembeállításával, az új létesítmények műszaki tervezési, kutatási munkáival és a terület kisajátításával kapcsolatban felmerülnek. A beruházási költségek a szocialista gazdasági rendszerben a nemzeti jövedelem felhalmozási részé ből és kisebb mértékben az amortizációs befizetésekből fedez hetők. 26.

(29) A beruházási tevékenység gyakorlatban a beruházási cél elkészítésétől a beruházási programon, gazdasági számításo kon, műszaki tervezési munkákon, hatósági vélemények beszerzésén, azok egyeztetésén, kisajátítási eljáráson, az épí tési tevékenységen és annak rendszeres műszaki ellenőrzésén, számlák felülvizsgálatán keresztül a beruházás műszaki átadásaátvételéig, pénzügyi elszámolásáig, számviteli aktiválásáig, az üzembehelyezési eljárásig tart. 2. A MEZŐGAZDASÁG SAJÁTOS VONÁSAI A következőkben a mezőgazdasági termelés néhány — a beruházások és azok gazdaságossága szempontjából is fontos — sajátos vonását soroljuk fel. A mezőgazdaság egyik jellemző sajátsága, hogy a termelés alapvető termelőeszköze a föld, — pontosabban a termőföld. A termelőeszköz — noha munkaeszköz jellege is van — nem állóeszköz, és nem is beruházás tárgya. A talajerő fenntartása, a talajok megjavítása, belvízelvezetés, futóhomok megkötése, teraszozás stb. ugyan nagyobbrészt beruházási tevékenység nek lenne tekinthető, de mégis az e célokra fordított igen jelentős munkát (annak ellenére, hogy hatása hosszú évekre kiterjed) elsősorban nem beruházási, hanem termelési tevé kenységnek tekintik, ami egyes helyeken és egyes időszakokban jelentősen növeli a termékek önköltségét és csökkentheti a jövedelmet. A mezőgazdaságilag hasznosítható termőföld mint állóeszköz, beruházás, egyszeri ráfordítás, nehezen értékelhető, mert szocialista gazdálkodásunkban még nem alakult ki a föld állóeszközként (munkabefektetés eredményeként) való érté kelése, pedig a gazdaságosság mérésében nagyon jelentős szerepe lehet. Hazánkban a mezőgazdaságilag művelhető terület lénye gesen már nem növelhető, nem pótolható, hosszabb időszakot tekintve pedig csökken, ezért a termelés fejlesztése csak belter jes úton lehetséges. A beruházások hatékonyságának alapvető feltétele, hogy az új termelő kapacitás a területegységre jutó termelési érték egyidejű növekedése mellett legyen gazdaságos. 27.

(30) A mezőgazdasági termelést — így a beruházások ered ményét — még ma is jelentősen befolyásolják a természeti tényezők. A meteorológiai, domborzati, talaj- és más földrajzi, fekvésbeli viszonyok hatása a beruházás gazdaságosságának megítélését nagyon megnehezítik. Ez különösen a növényter mesztésre vonatkozik. Az állattenyésztésben ez a hatás köz vetett. I tt a természeti hatásokat — amelyek a takarmánytermelésen keresztül érvényesülnek — oly módon is lehetne korrigálni, hogy vásárlás vagy import útján gondoskodnak a hiányzó takarmányról. A természeti viszonyok közül az idő járás okozza a nagyobb problémát, míg a termőföld csak hosszabb idő alatt változik. A meteorológiai viszonyok hatása egy-egy évben néha jelentősebb, mint az állóeszköz-fejlesztés hatása, hiszen be ruházás nélkül is emelkedhet, vagy beruházás mellett is csökkenhet a termelés. Ebből következően a gazdaságossági számításokban legalább ötéves átlagszámok alkalmazása indokolt. A meteorológiai viszonyok hatásának jelentősége a termelőeszköz-felhasználás és a technika növekedésével csökken. A beruházások gazdasági számításait jelentősen befolyá solják a mezőgazdasági termelés biológiai jeltételei, valamint az a körülmény, hogy a termelésben használt állóeszközök nem is jelentéktelen része élő anyag, telepített kultúrák és állatok. Ez a tény részben a beruházások évi ütemét, részben a gazdasági hatás jelentkezésének időpontját befolyásolja, hiszen a tehén évente 1 borját ellik, a hús jellegű sertés kocája 10—12-t fial, a szőlő csak 5 év múlva fordul termőre, s van olyan fa, amelyik 10 év után ad csak gyümölcsöt. E termé szeti, biológiai törvények megváltoztatása igen hosszú folya mat. pontosabban: nem is a természeti törvényen lehet vál toztatni, csak hatásukat lehet elkerülni, illetve ismerni és fel használni (pl. állategészségügyi szerekkel lehet az elvetélést megakadályozni, vagy a borjak, malacok egészségesebb fel nevelésével az elhullást lehet csökkenteni stb.). Az e körbe tartozó beruházások megvalósításának ideje ugyancsak meg határozott, ezért az időtényező, amelyről később még szó lesz, igen lényeges. 28.

(31) A biológiai feltételek közvetve is jelentős hatást gyakorol nak a beruházások gazdasági számításaira. A termelőberende zésekbe, gépekbe, épületekbe fektetett eszközök gazdasági hatását, eredményét ugyanis tejben, húsban, tojásban stb. mérhetjük. A tej-, hús-, tojástermelést a takarmányon keresz tül nemcsak az időjárás, hanem a termelő egyed fajtája (pl. takarmányértékesítése vagy szaporodása) is jelentősen befolyá solja. A tojóüzem költsége, a szellőzés, a fűtés, a gépek (etető lánc, önitató stb.) beszerzési és szerelési költségei akkor is ugyanannyiba kerülnek, ha magyar parlagi baromfit vagy ha leghom-állományt tartunk. Mégis az előbbi optimális körül mények között 100—120, az utóbbi 200—220 tojást tojik évenként. Ez esetben a fajta megválasztása önmaga is kétsze resére emelheti a beruházás eredményét. Ugyanez tapasztalható a tejtermelésben, szőlőfajták tele pítésénél stb. Ezek szerint a tudományos tenyésztői, nemesítési munka eredményei alapvetően megváltoztathatják a beruhá zások gazdasági hatását. A mezőgazdasági termelésnek e különös vonása bonyolultabbá teszi a beruházások gazdasági megítélését. Az előző két sajátos vonásból következik a kritikus idő szerepe. A gabonafélék optimális vetési ideje néhány hétre, aratási ideje néhány napra, á kukorica kapálási ideje vagy a szőlő permetezési ideje stb. ugyancsak szűk időre korlátozódik. Ha ezekben az időpontokban nem áll rendelkezésre a beru házni kívánt gép, akkor azt legtöbbször csak 1 év múlva alkal mazhatjuk. Ezzel 1 évre lekötöttük azt az eszközt, amelyet a gép vásárlására fordítottunk. Nemcsak a gépek, az építmények között is van ilyen, pl. hasonló a helyzet a lucernaszárító üzem mel is. A lucerna mesterséges szárítását ugyanis csak meghatá rozott időszakra koncentrálhatjuk. A kritikus időnek nagy szerepe van pl. a dohánypajta vagy a magtár, a góré építésénél, hajtató kertészetekben, ahol 1 év vagy 1—2 évszak termelése mehet veszendőbe, ha optimális időben nem készül el az építmény. A mezőgazdasági termelés (különösen a növénytermelés) jellegéből következően a munkaeszközök jelentős része (a gépek) a munkatárgyak helyzetéhez igazodik. Az iparban, a ki29.

(32) termelő iparok kivételével, a munkatárgyak kerülnek az üzem ben koncentrált gépekhez. A mezőgazdasági termelés fontos vonása, hogy a termelési periódus (amíg egy termék elkészül) és a munkaperiódus (a tényleges munkavégzés szakasza) lényegesen különbözik egymástól. A búza termelési periódusa 10—11 hónap, munka periódusa ma már 4—5 nap. A termelési periódus hosszúsága a mezőgazdasági termékek értékképző folyamatát is megnyújtja és ezen keresztül a beruházások megtérülését meghosszabbítja. Ez a sajátos vonás a termelés állóeszköz-igényét megnöveli. Számítások szerint a mezőgazdasági termelés fejlesztésének beruházási igénye az iparénál is magasabb. A termelési periódus hosszúságát általában természeti törvények szabják meg. A beruházás révén rendszerint csak a munkaperiódus rövidül, így termelékenységet növelő, ön költséget csökkentő hatása ugyan kimutatható, de mivel ez csak a munkaperiódusban mutatkozik, nem lehet a termelé kenység növelését egyértelműen a termelés bővítésének köz vetlen forrásává tenni. Ez elsősorban a növénytermelésben van így. A kukorica vetésterületének vagy területegységre jutó hozamának emelkedése nélkül a legjobb és legterméke nyebb kukoricakombájn sem teszi lehetővé, hogy több kuko ricát állítsunk elő. Kétségtelenül van olyan agrotechnikai megoldás, amellyel kh-anként több termény és kevesebb munkával előállítható termék takarítható be. Pl. a szuperszelektív gyomirtószer, a Hungazin, a kukorica munkaperiódusát rövidíti és növeli a hozamot, de a termelési periódust ez sem rövidíti le. A mezőgazdasági üzemek sok ágazatú termelést folytat nak. Az ágazatok összefüggése nemcsak a termelés, hanem a beruházás oldaláról is megvan. Mivel nincsenek tartalékterületek, a legtöbb állattenyésztési beruházás többlettakar mányt igényel a növénytermesztés takarmánytermelési ága zatából. I tt többnyire olyan beruházásokra van szükség, amelyek növelik a területegységre jutó hozamokat. Minden beruházás, illetve fejlesztés egyidejűleg több ágazat beruházási igényét növeli. Fontos lenne olyan normatív rendszert kialakí30.