S Z Á N T Ó GYÖRGY T I B O R
F E J E Z E T E K
AZ A K A D É M I A I KÖNYV
É S FOLYÖIRATKIADAS
T Ö R T É N E T É B Ő L
F E J E Z E T E K
AZ A K A D É M I A I KÖNYV-
E S F O L Y Ó I R A T K I A D A S
T Ö R T É N E T É B Ő L
K Ö N Y V T Á R Á N A K K Ö Z L E M É N Y E I
P U B L I C A T I O N E S B I B L I O T H E C A E
A C A D E M I A E S C I E N T I A R U M H U N G A R I C A E
11(86)
Ü J SOROZAT
S O R O Z A T S Z E R K E S Z T Ő :
R E J T Ő I S T V Á N
S Z A N T O GYÖRGY TIBOR
F E J E Z E T E K
AZ A K A D É M I A I KÖNYV- E S FOLYÓIRATKIADÁS T Ö R T É N E T É B Ő L
B U D A P E S T • 1 9 8 3
Lektorálták: V ö r ö s Antal Tóth Ede
F r á t e r Jánosné
ISSN 0133 - 8862 ISBN 963 7301 34 8
I .
KÖZMŰVELŐDÉS ÉS KÖNYVKIADÁS
A RÉGI AKADÉMIÁN
A tudományos ismereteknek a közműveltségbe való á t e m e l é s e alapításától n a p - jainkig ott s z e r e p e l a Magyar Tudományos Akadémia legfontosabb feladatai között.
Sőt, legújabban a "közművelődés-kutatásnak" mint a művelődés-történet r o k o n t u - dományának a m e g h a t á r o z á s á r a is kísérletek történtek. [1] " M i k o r , kikhez, milyen formában jutottak és jutnak el a tudomány és kultúra e r e d m é n y e i ? " — ma e z e k e t a kérdéseket tekinthetjük a vizsgálatok fő c é l j á n a k , többek között aktuális közművelő- dési feladatok elősegítése és gyorsítása érdekében. Lépések történtek az e t é r e n folyó alapkutatásokat végző szervezetek koordinálására és hatékonyabb elvi i r á n y í - t á s á r a , [2] 1976. óta pedig törvényben is megfogalmazódtak a szocialista t á r s a d a - lom közművelődési tennivalói. [3] Mindez j e l z i , hogy századunk utolsó harmadában is változatlanul égetően fontos, igen összetett é s s z e r t e á g a z ó , csak történetileg megközelíthető k é r d é s k ö r r ő l van szó, melyen belül megkülönböztetett figyelmet igényel és érdemel a tudományos publikáció és közművelődés kapcsolata i s .
A századforduló táján — főleg a nagy, t ő k é s könyvkiadó vállalatok m e g r e n d e l é - s é r e — készült néhány, e vállalatok "regényét" bemutató, de tudományos értékkel csak ritkán rendelkező í r á s . Ezek célja e l s ő s o r b a n a megbízó reklámozása volt. A kiadók "boszorkánykonyháinak" műhelytitkai, üzleti tevékenységük fortélyai, a z ol- vasó manipulálására felhasznált eszközeik j ó r é s z t i s m e r e t l e n e k ; a kiadók közötti verseny jellegzetességeiről is keveset tudunk, pedig ez a világ a mindenkori s z e l - lemi élet tükreként is sokat mondhat.
Az 1950-es évek elején felmerült egy a hazai polgári könyvkiadást bemutató monográfia t e r v e , ám ilyen munka azóta s e m született. Tudomásunk s z e r i n t e l k é - szült a F r a n k l i n - T á r s u l a t o t bemutató tanulmány, jelen kötetünk pedig — noha a t e l - j e s s é g igénye nélkül — a Magyar Tudományos Akadémia publikációs tevékenysége legfőbb jellegzetességeinek bemutatására vállalkozik.
E munka nem bibliográfia, nem is t á r g y a a publikációk t a r t a l m i - k ö n y v é s z e t i i s - m e r t e t é s e , hiszen az e r r e vonatkozó információk lelőhelyei közismertek. Azzal a céllal készült, hogy az intézményesített tudományos könyvkiadás mechanizmusát, folyamatát, m ó d s z e r e i t , illetve az Akadémia ezzel kapcsolatos elvi és o p e r a t í v t e - vékenységét i s m e r t e s s e .
Az e l s ő részben elsősorban a dualizmus-kori Akadémia könyvkiadásának t ö r t é - netét vizsgáljuk. Ebben az o r s z á g politikai, gazdasági, t á r s a d a l m i viszonyaiba alap- vető változásokat hozó időszakban született meg és bontakozott ki a s z e r v e z e t t és r e n d s z e r e s hazai tudományos könyv- és folyóiratkiadás. Az időszakot megelőző és követő periódus akadémiai publikációjának rövid, igen vázlatos bemutatásával igye- keztünk megőrizni a történeti folytonosságot, noha e hosszú korszakok kiadványozá- sának r é s z l e t e s feldolgozása külön tanulmányokat is megérdemelne. T e r j e d e l m i
korlátok miatt t a r t a l m i megfontolások alapján felállított sorompók alkalmazása a z o n - ban szükségszerű volt. Ezek kijelölésénél elsődleges szempontunk az Akadémia t u - dománypolitikai elmélete — gyakorlata és a h a z a i közművelődés közötti viszony m i - nél pontosabb rekonstruálása v o l t . Ezért kellett eltekintenünk a z egyes tudományos osztályok ilyenirányú tevékenységének bemutatásától is, hiszen az szigorúan t u d o - mányos jellege folytán csak szűkkörű, szakmabeli közönséghez s z ó l t . Vagyis, a t u - dományos kiadói tevékenység — színvonalát tekintve — legmagasabb fórumain m e g - s z ü l e t ő munkák, s így ezek politikuma is csak többszörös áttételeken keresztül és f á z i s k é s é s s e l érvényesülhettek a korszak közművelődésében. Témaválasztásunkkal így azt a fajta publikációt vontuk vizsgálat a l á , amely viszonylag közvetlen vetülete volt a hivatalos művelődéspolitikai elképzeléseknek, akár illeszkedett hozzájuk, a k á r ütközött azokkal. További célunk volt egyrészt annak bemutatása, hogy hogyan k í s é - r e l t e meg az Akadémia a tudományos műveltségre igényt t a r t ó és azt befogadni k é - pes olvasóközönség m e g t e r e m t é s é t és nevelését a gyorsan kapitalizálódó M a g y a r - országon. M á s r é s z t , hogyan s z ü l e t e t t meg, működött és végül hogyan sorvadt el az a mechanizmus, amely a központi akadémiai kiadványok gondozásával mintegy hidat képezett a l a s s a n olvasóvá váló s z é l e s közönség é s a magyar tudomány legrangosabb műhelye között.
Munkánk második fő r é s z e m á r az államosított magyar könyvkiadás k o r s z a k á - ban vizsgálja az Akadémia e z i r á n y ú e r ő f e s z í t é s e i t . Igyekeztünk bemutatni a z t , hogy a gazdaságilag-társadalmilag i s m é t átalakuló o r s z á g és á t s z e r v e z e t t Akadémiája m i é r t és hogyan formálta át az öröklődött és c s a k n e m teljesen elpusztult könyvki- adói szerveit. Felelünk a r r a a k é r d é s r e is, hogy vajon t e l j e s ü l t e k - e és mennyiben a szocializmus tudománypolitikai e l v á r á s a i ezen a területen.
1 A KÖZÖNSÉG
Az akadémiai kiadványok közönségének vizsgálatához megbízható f o r r á s a n y a g , megfelelő statisztikák nem állnak r e n d e l k e z é s r e . Azonban r é s z b e n más j e l l e g ű adatokból, részben pedig az általános olvasói viszonyokból m é g i s többé-kevésbé hiteles képet kaphatunk az akadémiai kiadványok olvasóiról.
Az 1880-ban végrehajtott népszámlálás s z e r i n t a hazai szórakoztató i p a r 80 e r ő m ű v é s s z e l rendelkezett. Ezzel szemben az egész o r s z á g b a n mindössze 55 fő foglalkozott betűöntéseel. [4] " í r á s b ó l " ekkoriban 715-en é l t e k . A statisztikus [5]
közéjük s o r o l j a a l a p s z e r k e s z t ő k e t , l a p í r ó k a t , tudósítókat, naptárkészítőket s t b . Nincs jó véleménnyel a k o r " í r ó j á r ó l " , akiknek zöme " m a politikai vezércikket h a - b a r , holnap novellát gyúr vagy regényen f a r a g , h a r m a d n a p meg a tudományba kontárkodik". [6] J e l l e m z ő , hogy az írók e g y m á s t m á r kezük í r á s á r ó l is f e l i s m e r - ték. (Ezért volt pl. az Akadémián szükséges az a szabály, hogy a pályázatok " i d e - gen kéz" í r á s á v a l adassanak b e . ) Ez a kis létszámú alkotógárda magyarázza a m e g - jelenő művek rendkívül kicsi mennyiségét, amely azonban m é g mindig több volt, mint amennyit a közönség igényelt. Az a k a d é m i a i székház építésének t á m o g a t á s a vagy éppen kiadványának v á s á r l á s a egyfajta hazafias d e m o n s t r á c i ó volt. Volt r á eset, hogy a könyveket írástudatlan is m e g v e t t e , de a betűvetésben j á r t a s a k v á s á r - lását is inkább a nagylelkű mecénás s z e r e p é n e k e l j á t s z á s a motiválta, mint a s z e l - lemi táplálék utáni csillapíthatatlan étvágy kielégítése. Az Akadémia iránt m e g m u - tatkozó s z é l e s körű érdeklődés k o r á n t s e m jelentette e g y s z e r s m i n d a tudomány iránti érdeklődést, 1867 után — miután a buzgó hazafiság látványos megnyilvánu- l á s a i r a többé nem volt szükség, a könyvvásárló-olvasók s z á m a egyszeriben v i s s z a - e s e t t . [7] Magyarország könyvfogyasztása arányaiban alig volt nagyobb a k u l t u r á l i s e l m a r a d o t t s á g á r ó l k ö z i s m e r t O r o s z o r s z á g é n á l . [8] Beksics s z e r i n t az általa k i m u - tatott 128 000 főnyi é r t e l m i s é g n e k mindössze 20-30%-a tekinthető olvasónak. Az é r - telmiség szellemi szükségletét évi 1 könyv megvételében és 1 hírlap j á r a t á s á b a n tételezi f e l , m a j d így tépelődik:ha ez az é r t e l m i s é g valóban " g o n d o l k o d n é k , e s z m é l - ne s volnának s z e l l e m i szükségei, akkor lenne magyar tudomány és irodalom i s . Akkor egy-egy magyar lapnak lehetne 20 e z e r előfizetője. Egy-egy tudományos könyv elkelhetne 10-20 e z e r p é l d á n y b a n . . . Vagyis, ha azok, akiket a m a g y a r i n - telligencia sorába számítunk, mind valóban intelligens e m b e r e k volnának, a k k o r 128 e z e r előfizetőjük volna az ö s s z e s könyveknek, s z é p i r o d a l m i , politikai, t u d o - mányos műveknek és hírlapoknak. De m i n d e r r ő l sző s i n c s " . Megállapítja, hogy
"nálunk nincs tudományos irodalom", " c s a k poétáink és szónokaink vannak" és bár egy-egy kiemelkedő alkotóval rendelkezünk, v a l ó j á b a n . . . " k e v é s búvár v a n , aki a mélységekbe l e s z á l l " . [9] Keleti Károly statisztikájában k i t é r a r r a is, hogy az i r o -
dalom pártolásának és olvasásának hátterében legtöbbször a divat, a hazafiság és sznobizmussal vegyülő hiúság á l l t . [10] "A könyv m a az életszükségletek közé t a r - tozik": hirdette a z 1882-ben az Akadémia és a VKM támogatásával megrendezett e l s ő magyar könyvkiállítás a l k a l m i kiadványa. [11] De a fejlődés még korántsem é r t e el ezt a s z i n t e t . Jókait kötetenként maximum 2000 példányban adtak ki, és k b . 1000 fogyott el belőle a kiadást követő 1-2 évben. Az akadémiai kiadványok á t l a g - ban 4-600 példányban jelentek m e g , és kevés k i v é t e l l e l csak évtizedek alatt keltek e l . [12] Tegyük hozzá: r e n d s z e r i n t többszörös á r l e s z á l l í t á s vagy árukapcsolás s e - gítségével.
A dualizmus-kori lapalapítások számának állandó emelkedése [13] nem j e l e n - t e t t e az olvasók ugyanilyen m é r t é k ű növekedését. A hazai, rendkívül konzervatív olvasói szokások következtében ú j lap csak egy korábbi lap olvasóközönségének e l - hódításával t e h e t e t t s z e r t o l v a s ó k r a . Főleg közületek, kaszinók, olvasókörök f i - zettek elő e g y s z e r r e egynél több l a p r a , de még az e kereteken belüli olvasók is r a - gaszkodtak megszokott lapjukhoz.
Csengery Antal, tapasztalt és gyakorlatias é s z j á r á s ú " í r ó e m b e r k é n t " kb. e z e r f ő r e becsülte azt az előfizetői l é t s z á m o t , a m e l y r e támaszkodva megindíthatná B u - dapesti Szemléjét. [14] 1200 előfizetővel a m á r megindított lap " e l é l d e g é l t " , míg 2000 előfizető a szerkesztőnek " t i s z t e s s é g e s megélhetést biztosított". [15] Ezek az o r s z á g írástudó lakosságához k é p e s t sem t ú l m é r e t e z e t t előfizető-kalkulációk a z o n - ban a lapalapítók s z á m á r a h o r r i b i l i s számoknak t ű n t e k . . . A maihoz hasonló utcai lapárusítás ekkoriban még bizonytalansága miatt szóba sem jött, a lapok üzletileg kifejezetten előfizetőkre épültek. Miután a 6 0 - a s években a magánkiadók is a k t i v i - zálódtak, az előfizetőkért kegyetlen, olykor meghökkentően a l a n t a s eszközökkel v í - vott harc indult. Az olvasásra való igény felébresztésében nem k i s szerepet j á t s z ó Akadémiára a magáncégek mint rivális vállalkozóra tekintettek és üzleti úton való legyőzésére t ö r e k e d t e k . A könyvpiacon érvényre jutottak a szabadverseny j e l l e g z e - t e s vonásai. A kiadók Magyarországon is bevezették a házaló könyvkereskedelmet (kolportázs). V i d é k r e és a v á r o s o k r a rászabadított "ágenseik" egy-két évtized a l a t t , a nagy kiadók s a j á t bevallása s z e r i n t is, "a könyv fanatikus ellenségévé" tették az embereket. [16] Nem csoda hát, ha a későbbi " k i a d ó - f e j e d e l e m " , Révai Mór a 8 0 - a s évekre visszaemlékezve eképp háborgott: "Mit a k a r a mi közönségünk? Könyvet n e m vásárol, f ü z e t e s vállalatokat n e m karol fel, folyóiratokat n e m j á r a t , hát mi c s a k bolondjai legyünk a b o r n í r t , követelő nagyérdemű közönségnek?" [17] Bár k i - t ö r é s e jórészt indokolt, mégse f i r t a s s u k , ki kinek volt bolondja. Tény, hogy a n a g y - ban folytatott n e m igényes könyvüzletre Magyarországon nem fizetett rá senki.
Heckenast félmilliós vagyont gyűjtött, Emich P e s t egyik leggazdagabb emberének számított, akinek c s a k a nyomdájában 150 alkalmazottja dolgozott. Létezett a z o n - ban egy vékony, formálódó, j o b b á r a nemesi r é t e g e a forradalom utáni Magyaror- szágnak, amely " p o l g á r i " foglalkozást igyekezett k e r e s n i magának, miután k o r á b - bi vagyonának r o m j a i n megélhetése nem volt többé biztosítható. Vidéki városaink ügyvédei, orvosai, papok, mérnökök, tanárok, g y a k r a n vállalkozók, kereskedők é r e z t é k igényét a tudományos gondolkodásnak, n e m ritkán a s z a k m a i önművelődés- n e k . Mellettük a jobbágysorból szabadult és v á r o s b a költözött feltörekvő é r t e l m i - s é g egy része is az értékesebb irodalom r e n d s z e r e s figyelőjévé és olvasójává v á l t .
9 Pontos összetételüket illetően támpontokat nyújthat a következő néhány adat. Az Akadémia által támogatott Természettudományi Társulat r e n d s z e r e s e n ö s s z e á l l í - totta a könyvkiadását "pártolók" foglalkozásszerinti s t a t i s z t i k á j á t , amely 1872, a
T á r s u l a t Könyvkiadó Vállalatának megindulása, után is évtizedekig változatlan m a - r a d t . (A továbbiakban is kitérünk a "vice-Akadémiával" való ö s s z e v e t é s e k r e ) .
Eszerint az előfizetők foglalkozása így oszlott meg:
A Társulat egy-egy könyve olyKor 1200-1800 példányban is elfogyott. K i a d v á - nyozása azonban veszteséges volt: az állami költségvetésből 1918-ig évi 7000 F t s e - gélyt kapott, az Akadémia pedig évi 2000 F t - t a l támogatta. [19] Az akadémiai könyvkiadást illetően hasonló statisztikák nem készültek, bár volt róla szó. Ám e l - ső ízben 1891-ben, kifejezetten reklámfogásként, az Akadémiai Értesítő közölte az előfizetők nevét és foglalkozását. Ebből kitűnik, hogy az akadémiai kiadványok k ö - rül is hasonló tagozódású közönség gyűlt ö s s z e . Legnagyobb s z á m m a l tanárok, j o - gászok, tisztviselők, orvosok, mérnökök és papok képviseltették magukat, m í g az egyes kategóriák abszolút s o r r e n d j é b e n az intézmények, főleg iskolák álltak a z élen, s z á m s z e r i n t 307 e l ő f i z e t é s s e l . (Vö. 18. s z á m j e g y z e t t e l ! ) És bár az általuk képviselt k e r e s l e t , mint említettük, alatta m a r a d t még a csekély kínálatnak i s , bennük bővíthető és fejleszthető b á z i s r a lelhettek a tudományos kiadványozás i r á n y í t ó i .
tanár, szaktudós:
orvos, gyógyszerész:
erdész, birtokos, gazda:
egyesület, intézet:
jogász, ügyvéd, bíró:
mérnök, bányász:
egyéb:
21 16 16 14 11 9 13
100 [18]
(1822-1880) fényképe é s sajátkezű a l á í r á s a
2.
KIADVÁNYPOLITIKA A TUDOMÁNYPOLITIKA SZOLGÁLATÁBAN (Visszatekintés)
M á r 1848 előtt i s , a m i k o r — Gyulai szavával — az Akadémia még c s a k a " k ö l - tészet és nyelv" Akadémiája volt, a tudomány politikai kérdésnek s z á m í t o t t . Bár alapszabályai apolitikus intézménnyé óhajtották tenni, ennek megvalósítása m á r - csak a tudomány immanens politikuma következtében s e m volt l e h e t s é g e s . A n e m - zeti nyelv művelésének és fejlesztésének igénye kifejezetten politikai t ö l t é s s e l bírt: " . . . az anyai nyelv k i t e r j e d é s e és tökéletessége nemcsak méltán minden p a l - lérozott országnak és minden szabad nemzetnek legfőbb díszei közé s z á m l á l t a t i k , hanem egyszersmind nevezetes eszköz és e r ő s rugó légyen a polgári boldogság e l - é r é s é r e " — írta Cziráky Antal 1827-ben az Akadémia r é s z é r e tett alapítványának levelében. [20]
A Tudós T á r s a s á g meglehetősen nyíltan politizált i s . Egy rendőri besúgó j e - lentése s z e r i n t csak " d e m o k r a t a " kaphatott akadémiai jutalmat. Ebben sok igazság lehetett, m e r t a jutalmazott műveket a c e n z o r gyakorta a " t ű z r e vetendő" művek l i s t á j á r a t e t t e . A cenzúra és az Akadémia küzdelme az alapítástól a szabadságharc bukásáig végigkísérhető. [21] E magatartásban később s i n c s t ö r é s . "Szeplőtlenül m á r majdnem csupán az Akadémia mutat a r r a , m i s z e r i n t nemzetünk kioltva még nincs" — jellemezte a kialakult politikai helyzetet 1858-ban Széchenyi. [22] Az akadémiai vezetés körében e r ő s hagyományai voltak annak a gondolatnak, hogy a tudománynak és a haladó társadalmi-politikai céloknak nemcsak s z o r o s k a p c s o l a t - ban kell lenniük, hanem hogy ezek voltaképpen egybeesnek. Az alapító Széchenyi nyomán az Akadémián is sűrűn hangoztatott "Európához való f e l z á r k ó z á s " , " a k i - művelt emberfők s o k a s á g a " , " a művelt és hatalmas középosztály", " a nemzeti m í - veltség — mívelt nemzetiség" p r o g r a m j á n a k megvalósításában a konkrét kiinduló- pontot kifejezetten a tudományos gondolkodás, széles és mély nemzeti műveltség e l t e r j e s z t é s e jelentette.
Az önkényuralom idején az Akadémia működése — m á r csak az o r s z á g sajátos politikai körülményei következtében is — elsősorban a tudományok m ű v e l é s é r e , a hazafiúi s z e l l e m é b r e n t a r t á s á r a irányult. 1865-ben, az abszolút korszak alkonyán azonban m á r a megvalósíthatóság reményével merülhetett fel az alapszabályok m ó - dosításának a k é r d é s e . Arany János a nyelvművelő jelleg erősítését s z o r g a l m a z t a , hogy az Akadémia " c o m p a c t , s z e r v e z e t t munkásság[a] á l t a l gátat vessen a rohanó áradatnak",' melyet s z e r i n t e a g e r m a n i z m u s jelentett. Ugyanakkor az osztályok
— tudományágaik fejlődése szempontjából kétségtelenül helyesen — egyfajta b e f e - l é - f o r d u l á s t , saját b e l s ő , szakmai feladataikra való figyelemkoncentrációt h a t á - roztak e l . Az egykori akadémiai fő p r o f i l , a nyelvművelés, az 1869. évi a l a p s z a - bály értelmében csak egyike lett az Akadémia által vállalt tudományágaknak, v i -
szont így nyelvtudománnyá léphetett e l ő . A szaktudományos jelleg hangsúlyozásában óhatatlanul bennesejlik a k o n z e r v a t i v i z m u s , a z "elefántcsont-toronyba" zárkózás e s e t - leges konzekvenciája. Az Akadémia a k k o r i vezetősége is érzékelte e z t . E z é r t a " t u - dományterjesztők" — Arany János, Eötvös J ó z s e f , Csengery Antal — törekvései az 1869. évi alapszabályban is megfogalmazódtak. Hosszú ideig érvényben maradt az az alapelv, hogy az Akadémia "a tudományos i s m e r e t e k e t könyvtára, valamint e r e - deti és fordított munkák kiadása és felolvasások által is t e r j e s z t i " . (kiem.-Sz.Gy. T.) Eötvös J ó z s e f 1870. m á j u s i elnöki megnyitójában Széchenyi céljának alapvető fon- t o s s á g á r a hívta fel a figyelmet, kijelentvén, hogy " a legnagyobb s z o l g á l a t " , melyet az Akadémia a hazának tehet, a t á r s a d a l o m műveltségi állapotának j a v í t á s a , " a v i - lág tudománykincseinek" közvetítése. " A tudomány kincsei — mondja Eötvös — a r - r a v a l ó k . . . , hogy e z r e k által h a s z n á l t a s s a n a k " . (MTA Évkönyvei, XIII. V . , 3-4. o.
A feladat tudatos vállalását hangsúlyozta Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és r e - formtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831-1945. c . könyvében. MTAK Kiadványai Bp. 1973. 69-71.1.)
Az Akadémia a 6 0 - a s években a polgári fejlődés ú t j á r a lépő M a g y a r o r s z á g t u - dományosságának legrangosabb intézményévé vált, és különösen 1867 után a VKM- mel együttműködve, egyszersmind szervezőközpont s z e r e p e t is j á t s z o t t . " T u d o m á - nyos" jellege ekkortól kezdett fölébekerekedni a " h a z a f i a s n a k " . Az Akadémián nem bánták, ha (időnként) a f f é l e tudományos "hiteleshelynek", a szalonokbeli " t u d o m á - nyos viták" eldöntésére hivatott legfelsőbb ítélőszéknek tekintik. (Az egyik levél- író pl. k é r i a Tekintetes Akadémiát, hogy fogadását eldöntendő, nyilatkozzon: Erkel Hunyadijának z o n g o r a - p a r t i t ú r á j a m e g h a l a d j a - e a 60 lapnyi t e r j e d e l m e t . És ha m á r ezt eldöntötte, foglaljon állást abban i s , hogy ez esetben melyik szó helyes: a "lap"
vagy az " o l d a l " ? ) Rendszeresen érkeznek a meghívók falusi emlékmüvek felavatásá- r a , iskolai ünnepségekre. Átlátszó c é l l a l íródnak a legcsekélyebb ö s s z e g g e l is b e - é r ő segélykérő levelek: a segélyben r é s z e s ü l ő ezután az "Akadémia t á m o g a t á s á r a "
hivatkozhat: ha könyvet í r t , így az "Akadémia támogatásával" í r t a . Másoknak ehhez elég a levélbeni buzdítás. Az a r r a é r d e m e s folyamodók támogatását egyébként az ügyrend 85. pontja is e l ő í r t a . Eszerint: "Ha valamely s z e r z ő bizonyos munka kiad- hatósága végett, mely tárgyánál fogva csekély kelettel bíztat, pénzbeli segedelemért folyamodnék: a munka szigorú vizsgálat alá vétetik, s ha jelesnek ítéltetik, s m e g j e - lenése az irodalom és tudomány e l ő m o z d í t á s á r a szolgálnak, az igazgatóság segéd- pénzt r e n d e l h e t " . Ha nem is irányelvként, de ekkor fogalmazódik meg az " a k a d é - miai színvonal" fogalma, amely a tudományos alkotástól a tökéletes s t í l u s és fontos mondanivaló egységét követelte meg. A hatvanas évek Akadémiáját fokozódó m é r - tékben j e l l e m e z t e tudatos n é p m ű v e l ő - i s m e r e t t e r j e s z t ő elhivatottság', amely a kö- z ö n s é g t e r e m t ő és közművelődési célokat vállaló tudománypolitikai v e z e t é s elgondo- lásaiból fakadt. (Eötvös, T r e f o r t , C s e n g e r y , Gyulai a hazai iskolaügy h a r c o s a i is voltak.) A központi kiadványozást is eszközül akarták felhasználni a t á r s a d a l m i h a - ladás érdekében, azzal érvelve, hogy a polgári állam nem létezhet tudomány nélkül, tudomány pedig művelt közönség nélkül. Ezek a Széchenyi óta hangoztatott tudomány- és kiadvány politikai elvek azonban a k o r a i Akadémián még nem párosultak m e g f e l e - lő gyakorlattal, bár valamiféle gyakorlat m á r ekkor is létezett. Alapját a pályázati felhívások r e n d s z e r e képezte, amelynek segítségével meghatározott — a nemzeti t u - dományban szükségesnek ítélt témában — mintegy megrendelték a tudományos m ű -
vet. A pályázati f o r m a ekkoriban E u r ó p a - s z e r t e alkalmazott tudományszervezési m ó d s z e r volt, és ennek utolsó momentuma, a pályadíjat nyert mű k ö z r e a d á s a részét képezte a kiadói tevékenységnek. Ez a r e n d s z e r azonban kezdetleges volt, nálunk m á r az 1830-as években kiütköztek fogyatékosságai i s . A zömmel dilettáns munkák, a t u - dós bírálók nagy s z e l l e m i és időbeli lekötöttsége, legtöbbször silány produkciókért, az alapítványtevők viszonylag szabad t é m a v á l a s z t á s i joga és az ebből eredő é r d e k - telen vagy i r r e l e v á n s témák k i í r á s a , az egy t é m á r a beérkező munkák számának r a p - szodikus hullámzása a teljes érdektelenség és a dömping szélsőségei között; mind- ez az ilyesfajta tudományszervezésnek és nyomában a tudományos kiadói munkának megengedhetetlenül nagyfokú e s e t l e g e s s é g e t , spontaneitást kölcsönzött. [23] Beöthy Zsolt, a Karácsonyi-jutalom d r á m a i művekre kiírt pályázatának előadójaként még 1878-ban is a r r a panaszkodott, hogy a pályázók, akik között "vásott iskolásfiúkat is s e j t " , az akadémiai versenyekre, mint valami s z e r e n c s e j á t é k r a indulnak" és " k e s e - r ű p r ó b á r a teszik a bírálók t ü r e l m é t . [ . . . ] A pályaművek s z á m a évről é v r e nagyobb, mennyiségükkel a versenyek eredménye éppen nem emelkedik a r á n y o s a n " . [24] 1859- től m á r nem kellett a jutalmat mindenképpen odaítélni esetleg a legkevésbé gyenge mű s z e r z ő j é n e k , mivel ekkortól az "abszolút becs h a t á r o z " . Ennek kimondása a kiadói gondokon azonban nem sokat segíthetett, m e r t így — olykor évekig is — sem a díjat, s e m a díjazott munkát nem adták ki. A pályázati r e n d s z e r k o r r e k c i ó j a nem j á r h a t o t t eredménnyel: jellegénél fogva nem lehetett garanciákat találni a r r a , hogy csak érdemesek pályázzanak. Előnyei: időről-időre felbukkanó értékes alkotások, a r á t e r m e t t s é g bizonyításának demokratikus f ó r u m a , mindezek a megszüntetése e l - len szóltak. De a kiadvány politika' a legkisebb mértékben s e m építhetett e megbíz- hatatlan alapra, más módszerek után kellett nézni. A gondolat: tudományos, de nép- s z e r ű kéziköiyyek íratásának és t e r j e s z t é s é n e k , mint akadémiai feladatoknak s z o r - g a l m a z á s a , csaknem egyidős magával az Akadémiával. A legelső pályázati felhívá- sokat (1831) követően az 1836. augusztusi kisgyűlésen egy előzetesen kiküldött bi- zottság: Balogh P á l , g r . Dessewffy Aurél, P e r g e r János, Schedel Ferenc (Toldy), Schedius Lajos javaslata alapján határozatot hozott: "Tekintetbe vévén azon nagy hiányt, melyet literatúránk a külön tudományok jelen állapotja s z e r i n t , célirányos m ó d s z e r r e l s helyes nyelvbeli előadással írt tudományos kézikönyvekben szenved, fordítsa a t á r s a s á g a lehető legnagyobb pénzbeli erejét tudományos kézikönyvek í r a t á s á r a és k i a d á s á r a , szánjon évenkint 200 darab aranyat jutalomképpen e t á r g y - r a , mely summát a kitűzendő tárgyak nagysága s nehézségéhez képest osszon szét négy nagyobb-kisebb r é s z r e ; k é s z í t s é k el az osztályok azon kézikönyvek s o r j e g y z é - két, melyek előleges szükséget látszanak képezni, a jegyzékben foglalt tudományok kidolgozását ossza fel a naggyűlés bizonyos évekre, hogy esztendőnként h á r o m ilyen kézikönyv jutalmaztathassák". [25] Ugyanekkor merült fel, angol minta nyomán, a füzetes olcsó kiadványok sorozatformában történő t e r j e s z t é s e i s . A javaslat még eklektikus: a pályázati elv e s e t l e g e s s é g e és a tudatos rendszerezésből e r e d ő s t a b i - litás igénye keveredik benne. Feltétlen pozitívuma, hogy a tudomány t e r j e s z t é s é n e k és művelésének s z e r v e s egységét hangsúlyozza, amint ezt az Alapszabály is teszi, és amelyek között a gyakorlat mégis mindvégig hierarchiát t e r e m t e t t . A tudomány- politika és a kiadványpolitika konkrét feladatai fogalmazódtak meg a j a v a s l a t r é s z - l e t e z é s e k o r : "Bírjunk csak jól e l r e n d e l t , céljokhoz képest t e l j e s , mindenekfelett pedig a tudomány jelen állásához m é r t kézikönyvet minden tudományról, s nemcsak
az a mívelt magyar fog azokhoz szívesen folyamodni, ki különben német vagy francia könyvet forgat e c é l r a , m e r t örömmel fog a dolog érdeme mellett s a j á t édes nyelvével is a tudományos mezon megbarátkozni; hanem az iskolai ifjúság s n e v e - lőink legnagyobb s z á m a ezekkel fog élni, a tudomány és nyelv érdekét ezekben e g y e - sülve látván. Ugy h i s z i a bizottság, alig tehetne az Akadémia most valamit, mi é l é n - kebb helybenhagyást s közönségesebb tapsot nyerne a haza minden rendeitől; m á s - felől tudomány és nyelv tekintetében is alig van sürgetőbb vagy méltóbb feladata i n - tézetünknek." [26] Javaslatának elfogadása és h a t á r o z a t i e r ő r e e m e l é s e után s e m oszlott fel a bizottság, hanem a megvalósítás módszereinek kidolgozásához látott.
1837-ben egy hat é v r e tervezett " c i k l u s t " s z e r k e s z t e t t e k . Az e l s ő évben a logika, g r a m m a t i k a , "Európa o r s z á g - és n é p i s m e r e t e " tárgyakat dolgoztatták volna ki m o - nografikus formában. A második évben "tapasztalati pszichológia" és " i p a r i s m e - r e t " mellett külön műveket rendeltek volna a "gőzmachináknak, gőzhajóknak, g ő z - szekereknek, vasutaknak, csatornáknak, vízszabályozásnak, hídaknak és gátaknak l e í r á s á r a " . Ezt követően irodalomtörténeti, e s z t é t i k a i , számviteli kézikönyveket, majd antropológiai műveket és " E u r ó p a polgáriasodásának történetét" Íratták volna meg tudós s z e r z ő k k e l . Az ötödik évet a kémia, " é s z j o g " és " t e r m é s z e t h i s t ó r i a " t u - dományainak szentelték volna, végül a ciklus befejezéseként Magyarország s t a t i s z - t i k á j á t és "nemzeti gazdaságát" l e í r ó monográfiát bocsájtottak volna közre. A j a - vaslat azonban csak tudománytörténeti jelentőséggel b í r , miután pénztárhiány miatt nem valósult meg, sőt ilyesmi két évtizedig szóba s e m került.
Az 1859. j a n u á r 27-i összesülésben Balogh P á l , aki tagja volt az 1836. évi b i - zottságnak is, bejelentette, hogy 41 magyar hölgy "évenkénti 123 db aranyból álló"
és "10 évre kötelező" alapítványt tett le "Hölgyek Díja" címen, "évenként négy-négy tudományos tárgynak pályázat útján t ö r t é n ő kidolgozására". Az a r i s z t o k r a t a hölgyek
— pontosabban a mögöttük állók — azt is kikötötték, hogy " n é p s z e r ű , csinos és [korrekt] nyelven", az "illető tudomány jelen álláspontjával egyezőleg" k é s z ü l j e - nek a pályamunkák, m e r t csak így é r h e t ő el az alapítvány célja: " a z olvasó és t u d - ni vágyó közönség s z á m a naponként s z a p o r í t t a s s é k " . [27] De a h í r e s Hölgyalapít- vány s e m hozta meg a s i k e r t . Egy-egy kiírást az érdektelenség miatt többször is kibocsájtottak. A díjazott és közzétett munkák r e n d r e eladhatatlannak bizonyultak, noha voltak köztük é r d e m e s e k . E törekvések folytonosságát Toldy Ferenc e l l e n t - mondásos személye biztosította. Az 1836-os bizottság ekkor m á r egyetlen élő t a g - jaként három és fél évtized után megismételte a n é p s z e r ű s í t ő könyvkiadás a k a d é - miai létrehozását s ü r g e t ő felszólítást, egyben az Akadémiát nagyobb aktivitásra serkentve: "Az Akadémia találjon módot, mikép t e r j e s z t h e s s e s i k e r e s e n a t u d o m á - nyokat hazánkban, m a g y a r tudományos kézikönyvek és m á s , a tudományokat jelen színvonalukon előadó magyar munkák készíttetése, idegen jeles munkák f o r d í t t a t á - s a és megjelenésük eszközlése á l t a l . Tennünk kell, tisztelt Akadémia! még pedig m á s t is, mint eddig, s különösen többet, sőt sokat, a tudomány s az irodalom t e r - j e s z t é s e érdekében, és — amit nem lehet eléggé hangsúlyoznom — minél elébb".[28]
Az ekkor m á r h á t t é r b e szorított, és az Akadémián egyre ritkábban szereplő, idős Toldy felszólalása bizonyos mértékig kritikája volt az Eötvös-féle A k a d é m i a - i r á - nyításnak, melynek gyakorlatában még mindig inkább a tudomány művelésének elve érvényesült, míg a t e r j e s z t é s nem kapott megfelelő hangsúlyt. Toldynak azonban nagy s z e r e p e volt abban, hogy a kultúra és tudomány t e r j e s z t é s é n e k ügye is e l ő t é r - be k e r ü l t .
A KÖNYVKIADÓ BIZOTTSÁG
Toldy valójában joggal é r e z h e t t e úgy, hogy az országban a tudomány t e r j e s z t é - sének nincs gazdája. Felhívása idején az a k a d é m i a i kiadási tevékenységet h á r o m f o r r á s b ó l támogathatták:
a) a tudományos osztályok,
b) az Akadémia anyagi támogatását élvező más t á r s a s á g o k , társulatok, vagy c) központi költségvetésből fedezték.
Osztályai évenként folyósított költségvetésük döntő hányadát fordították könyv- és folyóiratkiadásra, és az akadémiai publikációk mennyiségi súlyát jelentették.
Ugyanakkor z á r t és állandó közönség s z á m á r a készültek és jelentek meg ezek a könyvek, hatásuk is csak fékezetten és l a s s a n , áttételeken k e r e s z t ü l érvényesülhe- t e t t . A volumenében csekély társtestületi kiadványozás támogatásával az Akadémia a n é p s z e r ű s í t é s és tudományterjesztés kívánalmait jobban szolgálhatta. Hiszen p á r - tolása nélkül s e m a Kisfaludy-Társaság, s e m a Természettudományi Társulat nem lett volna képes kiadványainak á r a i t a vásárlók s z á m á r a e l é r h e t ő szinten t a r t a n i . Az Akadémia önzetlenségét t a n ú s í t j a , hogy minden egyes nem á l t a l a kiadott tudományos munka megjelentetése a szűk felvevőképességű hazai könyvpiacon számára üzleti szempontból hátrányt jelentett. A valóban akadémiai tudomány-népszerűsítés p r o - duktumai azonban igen szórványosan jelentkeztek. 1870-ben például mindössze két munka, a Kalevala és egy díjazott pályamű j e l e n t meg központi költségvetésből. P e - dig ekkor m á r korántsem elsősorban pénzügyi nehézségek gátolták a kiadást. Az e z - évi költségvetés nem kis összeget biztosított e r r e a célra; a Könyvtár g y a r a p í t á s á - r a állami segélypénzeket folyósított az országgyűlés is. [29] Hiányzott a megfelelő s z e r v e z e t i f o r m a . A központi publikáció gyéren adódó feladatait - mintegy m á s o d - állásban — az 1865-ben alakult Könyvtári Bizottság látta e l , é s elsősorban a t e r j e s z - tés területén é r t is el eredményeket. [30] (A korabeli könyvüzlet sarkalatos pontja volt a h i r d e t é s , melyek zömét a Könyvtári Bizottság Emich Gusztáv lapjainak h a - sábjain helyeztette e l . ) Ez azonban nem lehetett megoldás, annál kevésbé, hogy az Akadémiai Könyvtár is egyre több feladatot adott a bizottságnak. Toldy f e l s z ó l a l á s a a közművelődési célokat is magáénak valló akadémiai publikáció ügyét kimozdította a holtpontról. Egyhangú h e l y e s l é s s e l elfogadott indítványa eredményeképpen a z o n - ban mégsem az ő,hanem Csengeiy Antal elnöklete alatt 9 tagú bizottságot jelöltek ki, mely két évig tanulmányozta a lehetőségeket. Csak az 1872. j a n . 2 2 - i ö s s z e s ü l é s - ben t ö r t é n t , hogy Csengery e l ő t e r j e s z t e t t e a javaslatot Könyvkiadó Bizottság (a t o - vábbiakban: KKB) f e l á l l í t á s á r a . Tovább m á r n e m lehetett halogatni külön s z e r v e z e t i egység l é t e s í t é s é t .
1. A KKB munkához lát
Csengeiynél alkalmasabb könyvszakembert nem találhatott volna az Akadémia.
M á r a Kisfaludy-Társaság kiadványozásának m e g s z e r v e z é s e k ö r ü l érdemeket s z e r - z e t t . Úgyszólván minden j e l e n t ő s tudományos társasággal kapcsolatban állt, r é s z - vényesként m é g az Állatkertet is pártolta, mivel a "külön tudományok" is v o n z o t - t á k . [31] Aktív politikusként és a Földhitelintézet vezetőjeként országos kitekintésű, de a szervező aprómunkában is j á r t a s és mindenhol népszerű e m b e r volt. Ahogyan Deák-párti vezetőként nem i s m e r t e a p á r t - p a r t i k u l a r i z m u s t , ugyanúgy a KKB e l n ö - keként — az " é r d e k nélküli tudomány" elvi a l a p j á n állva — n e m ismerte az A k a d é - m i a és más intézmények, vagy éppen a szaktudományok közötti rivalizálást s e m . Az említett ö s s z e s ü l é s Csengeryék j a v a s l a t á r a elrendelte a Könyvkiadó Bizottság felállítását, mely állandó bizottságként az Akadémia Elnökségéhez és Igazgatótaná- csához t a r t o z o t t . Alakuló ülését 1872. m á r c i u s 3-án tartotta m e g a Kautz Gyula, P a u l e r Gyula, Nendtvich K á r o l y , Szily Kálmán, Franki (Fraknói) Vilmos, Szabó József és Arany János f ő t i t k á r összetételű KKB. Csengery Antal másodelnök e l - nökölt, Arany a jegyzőkönyvet v e z e t t e . [32]
Az alakuló ülésen Csengery volt a f ő s z e r e p l ő . Javasolta, hogy a bizottság A k a - démián kívülieket is tagjául választhasson, és hogy a "nagyobb magyar tudományos társulatokkal, melyek a tudomány t e r j e s z t é s é v e l foglalkoznak, kapcsolatot l é t e s í t - h e s s e n . . . " Ezzel óhajtotta e l é r n i , hogy az o r s z á g tudományos kiadványozásában a
" r e n d s z e r és egyöntetűség" elve alapján egyfajta szelektív tudományfejlesztés v a l ó - sulhasson m e g . Az ő szavaival: " . . . nehogy ugyanazon s z a k r a több munka Í r a s s é k e g y s z e r r e , m á s szak pedig, hol a hiány égető, m e l l ő z t e s s é k " . Hamarosan fel is vették a kapcsolatot a Kisfaludy T á r s a s á g g a l , a Természettudományi T á r s u l a t t a l
— ezeknek Csengery és még néhányan egyébként is tagjai voltak, valamint a M é r - nökegylettel és az Orvosi Egyesülettel. E s z e r v e z e t e k is r e n d s z e r e s e n elküldték tagjaikat a KKB ü l é s e i r e . C s e n g e r y elgondolása nyomán az Akadémia ílymódon kooperációs és koordinációs b á z i s a lett a hazai tudományos könyvkiadásnak é s e z t a szerepét Kiadója révén r é s z b e n napjainkban is megtartotta.
A KKB elsőként annak a feladatnak a megoldásához látott, amelyet m á r 1836- ban szorgalmaztak a könyvkiadás akkori illetékesei: vagyis a hiányok f e l m é r é s é - h e z . A KKB nevében Arany J á n o s kérte fel a h á r o m tudományos osztály t i t k á r á t , hogy a bizottság r é s z é r e s ü r g ő s e n állítsák ö s s z e a fontosnak t a r t o t t témákat, k é r v e a lehető legteljesebb f e l s o r o l á s t . A beérkezett listák szolgáltak a KKB további t e v é - kenységének alapjául. Az osztályokon átérezték az ügy f o n t o s s á g á t . Panaszok f o r - májában m á r a következő ülésen elhangzottak az egyes t e r ü l e t e k problémái. [33] A konkrét kiadványpolitikai koncepció alapját m é g s e m a " m i t " , hanem a " m e n n y i é r t "
kérdése képezte. Az olcsóság biztosítását a KKB hazafias kötelességének t e k i n t e t t e . Csengery az Igazgatótanács e l ő t t kijelentette: " . . . a tudományok t e r j e s z t é s e nagy feladatának minden irodalom c s a k úgy felelhet m e g , ha a tudományos munkák o l c s ó áron adatvák. Más nagy nemzeteknél is nem csekély áldozatra van szükség, a t u - dományok t e r j e s z t é s e v é g e t t . . . Hazánkban a tudományok t e r j e s z t é s e végett m é g i n - kább szükséges áldozatot hozni. Kiáltóan s ü r g e t i ezt irodalmunk szegénysége t u d o - mányos munkákban s tanáraink, tanítóink, tanulóifjúságunk nagyobb részének s á l - talában középrendünknek míveltebb részének anyagi e r e j e . S áldozatot hozni m i n -
' 17 denekelőtt hivatva van éppen az az intézet, a m e l y é r t a nemzet annyi áldozatot h o - zott s áldozatot hoznak egyesek naponkint". [34] Ez a megszövegezés alapjává vált a 7 0 - e s , 8 0 - a s évek a l á í r á s i felhívásainak i s . [35] E nemes és nagylelkű elképze- lést nem kisebbíti, hogy magas árakon a tudományos kiadványozás úgysem bővül- hetett volna köznevelő m i s s z i ó v á . Csengery is kénytelen volt megállapítani: "Ha az Akadémia egyik főcéljának (ti. a tudomány t e r j e s z t é s é n e k ) meg a k a r felelni:
le kell mondania azon k i l á t á s r ó l , hogy kiadási szükségeit fedezze. Hasztalan t ö - r e k v é s , mely e g y s z e r s m i n t a főcélt is meghiúsítja". [36] Az á r k é p z é s sarkpontja volt (és maradt) a könyvüzletnek. A korabeli könyvkiadás t e r m é s z e t e s e n mindenek- előtt üzleti vállalkozás volt. Az Akadémia Igazgatótanácsa sem bánta volna, ha a bevételek legalább az indulótőkét " v i s s z a f i z e t i k " . Ám e r r e sem volt mód.
A KKB első kiadványai jelentős művek fordításai voltak. [37] A Bizottság m á s t nem tehetett, hiszen a fordításnál gyorsabb m ó d s z e r a hiánypótlásokra nem l é t e - z e t t . A probléma ott jelentkezett, hogy az Akadémia más kiadókkal, elsőként Ráth M ó r r a l — végeztette az egyes általa megrendelt munkák gondozását, így a m é r s é - kelt haszonból az Akadémia m á r n e m r é s z e s e d e t t . [38]
2. Hétköznapok
Az Akadémia és a magánkiadók kapcsolata régi hagyományokra tekinthetett v i s z - s z a . 1833-tól 42 évig az " E g g e n b e r g e r József és fia" cég viselte " A M . Tud. Akadé- mia könyvárusa" c í m e t , és intézte a bizományos könyvkereskedés ügyeit. A l a s s a n fellendülő kiadványozási tevékenység nemcsak új igényeket t á m a s z t o t t , amelyek meghaladták az Eggenbergerek lehetőségeit, de bizonyos k o r r u p c i ó k r a is r á v i l á g í - tottak. (Különösen a postázások körül voltak gyakori v i s s z a é l é s e k . Az alkalmazott technika az lehetett, hogy az Akadémia pénztáránál kiigényelték a postaköltsége- ket, ám a könyvküldemények bérmentesítetlenül mentek el. Az e f f é l e panaszok mindaddig napirenden m a r a d t a k , a m í g 1890-ben az Akadémia postáját a k o r m á n y - zat díjtalanította.) Eggenberger mellett mások is — kisebb tételekben — foglalkoz- tak a tudományos kiadványok f o r g a l m a z á s á v a l . Közülük Emich G u s z t á v emelkedett k i , aki valamikor Eggenberger tanulójaként kezdte, m a j d üzleti legyőzőjeként f o l y - tatta a s z a k m á t . Emich népszerűtlen személyét a z z a l tudta elfogadtatni, hogy l a p - jai révén 15 000 olvasóval állt kapcsolatban és nem félt a kockázattól. Vállalta, hogy évi "150 alkalommal, feltűnő modorban" h i r d e t i az Akadémia kiadványait. [39]
A könyvüzlethez kétségtelenül kiválóan értett, kapcsolatai révén e g é s z Európában lehetősége nyílt az Akadémia — és a s a j á t — érdekeinek k é p v i s e l e t é r e . Az Aka- démián voltak jóakarói, köztük Jókai és Arany. Mint Petőfi kiadója, jó hazafinak, mintegy egy s o r lap és a Kígyó utcában lévő legelőkelőbb pesti könyvüzlet t u l a j d o - nosa, a könyvterjesztés és s a j t ó hatalmasságának számított. [40] Az akadémiai könyvügyekkel kapcsolatban e z é r t gyakran bukkan elő a neve. A vele dolgozók előtt azonban nem volt b e c s ü l e t e . Maguk között egyszerűen " a csalónak" nevezték. [41]
C s e n g e r y " . . . a föld legpontatlanabb, leghazugabb és huzavonóbb emberének" j e l - l e m e z t e , [42] és s z á m l á i t mindig ellenőriztette. Nem vették figyelembe, hogy M a - gyarországon nehezebb volt eladni, mint megírni egy könyvet. A magánkiadőkkal való kapcsolat nehézkessé, ellenőrizhetetlenné és főleg anyagilag h á t r á n y o s s á tette az Akadémia könyvkiadását. Csengery e z é r t h o s s z a s a n tanulmányozta a kézirat ú t -
j á t , és r á j ö t t , hogy az lényegesen lerövidíthető. Ehhez azonban az egész főtitkári hivatalt át kellett s z e r v e z n i , amelyet az ő — m á r 1865-ben elkészített — útmutatá- s a alapján az Igazgatótanács el is rendelt. [43] Szinte f o r r a d a l m i változások követ- keztek be.
A főtitkári (ekkor még: titoknoki) teendőkből Csengery javaslatára leválasztot- ták a könyvkiadási ügyeket. Kifejtette, hogy " a k á r m e l y i k kiadó könyvárus több e m - bert foglalkoztat, mint az Akadémia, " a legnagyobb k i a d ó " . Az Igazgatótanácsnak bebizonyította, hogy a megfelelő apparátus hiánya okozza a "kéziratok eltévedését", a " k o r r e k t ú r á k v i s s z a t a r t á s á t " , " a nyomdai, könyvkötői kezelés l a s s ú s á g á t " és egyéb panaszokat. Lehetetlen állapotnak t a r t o t t a , hogy az elakadt folyamat megin- d í t á s á r a egyetlen eszköz létezhessen: " a titoknok s z e m é l y e s interventiója". J a v a s - latára főállású, fizetett tisztviselőt állítottak a kiadványozással j á r ó adminisztráció v e z e t é s é r e . R é s z é r e Csengery maga s z e r k e s z t e t t különféle kézbesítőkönyveket,nap- lókat. A rovatokat úgy állította össze, hogy előtte a nyomdászok, könyvkötők mun- káját is alaposan tanulmányozta. Külön naplót — ö s s z e s e n 8 - a t — készített minden egyes munkafázishoz, és a nyomdásztól a könyvkötőig mindenki köteles volt beik- tatni a k é z i r a t beérkezésének és továbbküldésének d á t u m á t , majd a l á í r á s á v a l h i t e - lesíteni a bejegyzést. [44] 1875-ben a főtitkári hivatal mellett a Székházban külön Könyvkiadó Hivatal is l é t e s ü l t , melynek fő profilja a b e l - és külföldi t e r j e s z - tés volt. Itt történt az előjegyzések r e g i s z t r á l á s a és az előfizetők s z á m á r a a könyvek megküldése i s . Ez a szerv vette át a könyvkötőtől az elkészült köte- teket, majd rendeltetési helyeik s z e r i n t szétválogatták. A külföldre történő szállításokat Bécsből és Lipcséből, mint elosztóhelyekről szervezték a m e g - bízott helyi ü z l e t e m b e r e k . A t e r j e s z t é s az egész Európában e l t e r j e d t , német eredetű bizományosi — (sortiment) — [45] rendszerben folyt. Mindezért a Könyv- kiadó Hivatal vezetője, Knoll Károly felelt. Knoll 1200 forintos fizetést kapott, amelyhez a bevételi haszonból évi 400 forint pótlék j á r u l t . Az óvatos és a s i k e r - ben nemigen bízó Knoll keresztülvitte, hogy az évi 400 forintos kiegészítést akkor is megkaphassa, ha az évi haszon még ennyit sem tenne k i . Knoll külön szolgát és a (mai Arany János utcai) bérház földszintjén egy üzlethelyiséget kapott. Ez utóbbi- val az Akadémia újabb 300 forintos áldozatot hozott a közügy érdekében, ennyi volt ugyanis az üzlet addigi b é r l e t i díja. A Hivatal ebben a f o r m á b a n 1883-ig állt fenn, általa az akadémiai kiadványozás legszebb időszakát é l t e . 1884-ben Knoll a k o r a - beli szokásoknak megfelelően — hogy s a j á t nyomdával rendelkezhessen — t á r s u l t a szomszédos Hornyánszky Viktor-féle nyomdával. Együttesen 5 0 % - o s haszonra dolgoztak, tehát a kötött b é r e z é s megszűnt. Knoll azonban rövidesen meghalt, Hor- nyánszky egyedüli tulajdonos lett és ettől kezdve az Akadémia bevételei csökkenni kezdtek. A KKB önállósulása a magánkiadóktól azzal a kettős igénnyel állt ö s s z e - függésben, hogy az Akadémia a közönséggel szorosabb kapcsolatot, és több bevé- telt óhajtott. Az árakat azonban változatlanul alacsonyan tartották: 3 f o r i n t é r t á t - lag 50 ívet lehetett v á s á r o l n i .
A s z e r v e z e t i módosulások t e r m é s z e t e s e n a kiadványok tematikai módosulásá- val is együttjártak. C s e n g e i y javasolta, hogy évenként kibocsájtandó ciklusokat ("folyamokat") adjanak k ö z r e , melyeket tárgykörönként vagy e g y s z e r r e — előfize- téses formában forgalmaztak volna. Az elgondolás konkrét feladatokra bontását
19 egy Csengeiy elnöklete alatt összeülő albizottságra bízták, melyben Toldy F e r e n c , Hunfalvy P á l , Szily Kálmán és a KKB előadója, Fraknói Vilmos kapott helyet. A KKB az albizottság javaslatait elfogadta. Ezek lényege, hogy a t e r m é s z e t t u d o m á - nyok publikációit a KKB a Természettudományi T á r s u l a t erkölcsi és anyagi t á m o - gatásával kívánta elősegíteni. Meglevő és mozgósítható tőkéit inkább a szintén nem kockázatmentes s a j á t vállalkozására igyekezett koncentrálni. E koncepció h e l y e s s é - gét a ü l . Osztály is kénytelen volt belátni. Azonban az Akadémia későbbi t á r s a d a - lomtudományi orientációja is nem kis részben ennek h a t á s á r a alakult ki. A T e r m é - szettudományi Társulatnál egyébként szintén 1872-ben alakult meg a Könyvkiadó B i - zottság, melyet az Akadémia évi 2000 forintos segélyének fejében á r a i n a k m é r s é k - l é s é r e kötelezett. Ennek a Társulat eleget is tett, az általa közreadott munkák á r a i 150 ívenként 21-ről 15 F t - r a csökkentek. A kiadványok belső lapján pedig megjelent a hálás f e l i r a t is: "A M . T u d . Akadémia segélyezéséből".
A KKB kiadványai többé-kevésbé rögzített program keretében k e r ü l t e k az olva- sók kezébe. Ebbe a programba felvétetni: egyszerű, patriarchális folyamat volt, különösen, ha az ajánlkozó egyben a KKB tagja lehetett. De rajtuk kivül is szinte minden akadémiai tag e " s z e r k e s z t ő - b i z o t t s á g " tagjának érezte m a g á t . Ha — t e r - m é s z e t e s e n idegen nyelven — jónak t a r t o t t könyvet olvastak, m i n d j á r t igyekeztek f o r d í t á s r a ajánlani a KKB valamelyik tagjának. Itt megbeszélés döntötte el, hogy az osztályok, vagy a központi kiadván;^zás profiljába illeszkedik az illető munka. A
"M. Tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalata" (ti. vállalkozása) átfogó c í m alatt a k o r - szak h í r e s , többnyire liberális s z e l l e m ű munkáinak kiadására gondoltak. Ezért t a - láljuk az e l s ő ciklus s z e r z ő i között a hírneves német Hellas-kutató r é g é s z t , Ernst C u r t i u s t ; az akkoriban igen e l t e r j e d t ún. organikus jogelméleti iskola egyik vezető képviselőjét, a svájci Johann Kaspar Bluntschlit vagy a nagy f r a n c i a forradalom máig talán leghatásosabb és legtöbbet vitatott t ö r t é n e t í r ó j á t : az angol Thomas C a r l y l e t . Vajda János maga fordította le m a g y a r r a D é s i r é Nisard f r a n c i a i r o d a l o m - t ö r t é n é s z művészettörténeti tanulmányait. Nem meglepő az s e m , hogy az angol l i - b e r á l i s társadalomtudomány olyan meghatározó egyéniségeinek, mint a historikus Macaulay, vagy a jogász H. J . S . Maine, nevei szintén m á r a tematikával kapcsola- tos első megbeszélésen szóba kerültek. Az első m a g y a r munka e k e r e t b e n Hunfalvy P á l Etnographiája volt, Macaulay "Anglia történetét" maga Csengery fordította, nem fogadva el honoráriumot. Nem s z é p i r o d a l m i munka esetében s z e n z á c i ó - s z á m - ba ment, hogy e könyv elővételben 2000 példányban elfogyott.
A KKB 1870 és 80 közötti üléseinek főszereplője az Akadémia másodelnökeként e Bizottságnak is elnöke, Csengery Antal volt.Mellette kiemelkedő s z e r e p e t játszott az előadó, Fraknói Vilmos i s . Rendszerint jelen volt még a főtitkár, az osztályel- nök és osztálytitkárok, továbbá 2-2 akadémiai tag szintén az osztályok képviseleté- ben. Őket fontos funkciójukra 3 évnyi i d ő t a r t a m r a választották [ 4 6 ] . Rajtuk kivül az i d ő r ő l - i d ő r e meghívott személyek szólalhattak fel az Akadémia — összetételét tekintve — legrangosabb Bizottságában.
A KKB előadója az akadémiai tagsággal j á r ó honoráriumon túl évi 400 Ft t i s z - teletdíjat kapott, a m i é r t két ülés között az ö s s z e s ügyeket elsősorban ő intézte. A Bizottság jegyzőkönyvei, iratai, a legszükségesebb kiadásokat fedező pénze az e l ő - adó lakásán voltak. Onnan bonyolította le ugyanis a KKB levelezését, és a kéziratok
is oda érkeztek. A k a p c s o l a t t a r t á s azonban elsősorban személyes érintkezések ú t - ján t ö r t é n t , hiszen a könyvek szóba jöhető s z e r z ő i , fordítói szúk, egymást jól i s - m e r ő körből kerültek ki. Ebből következett, hogy e t i s z t s é g betöltőjét az akadémiai tagok jól m e g i s m e r t é k . Tisztségválasztások idején ez fontos körülmény lehetett. A KKB e l s ő előadója, F r a k n ő i Vilmos nem kis részben éppen e funkciója miatt lett f ő - t i t k á r . Tőle Beöthy vette át a feladatot, amelyről — alighanem Fraknói példája nyo- mán — úgy vélte, hogy ez a főtitkárságot szükségszerűen megelőző lépcsőfok. Tíz évig volt Beöthy a KKB előadója; attól 1889-ben botrányos körülmények között vált m e g .
Az 1889. október 14-én tartott elegyes ülésnek egyetlen napirendi pontja a f ő - t i t k á r v á l a s z t á s volt. (Fraknói Vilmos — az addigi f ő t i t k á r , Stoczek J ó z s e f e t követte a másodelnöki székben. Az ő megüresedett helyének betöltése az őszi időszak é r t - hetően nagy személyi problémájának s z á m í t o t t . )
Szász Károly — egyetlen javaslatként — Beöthy Zsoltot ajánlotta főtitkárnak.
Az ülés résztvevői a j a v a s l a t o t tudomásul vették — és 32:25 arányban m e g v á l a s z - tották ellenlábasát, Szily Kálmánt. (Ak. É. 1889. 172. o . )
Beöthy ekkor 41 é v e s , és valószínűleg úgy gondolta, hogy a kezéből kicsúszott főtitkárság egyszersmind akadémiai k a r r i e r j é n e k befejeződését is jelenti. (Nem így alakult, másodelnök volt 1910 és 1913 között.) Elkeseredésében és s é r t ő d ö t t s é - gében e z é r t m á r másnap levelet írt Fraknóinak, amelyben leszögezte: " . . . kiegyez- tethetetlennek érzem azt az ellentétet, amely az Akadémiának újon választott igen tisztelt főtitkára között és köztem évek óta fennáll és a Bizottság (ti. a KKB) ü l é - sein többször k i f e j e z é s r e is jutott; — minthogy tovább az Akadémia jelentékeny többsége ez irányban is ellenem döntött, mulaszthatatlan kötelességemnek é r z e m m a g a m r a nézve levonni e tény következéseit". (MTAK K é z i r a t t á r K1561.)
Beöthy nemcsak a KKB előadói t i s z t j é r ő l , hanem bizottsági tagságáról is lekö- szönt, és — postán — visszaküldte a nála lévő iratokat. Csak "Csengery Antalnak halálos ágyáról a bizottság ügyében" hozzá írt rövid levelének m e g t a r t á s á r a kért engedélyt, m e r t ha ezt " a s z á m á r a kedves emléket" m e g t a r t h a t j a — í r j a Beöthy —, bőven megjutalmazva é r z i magát közel 10 évi bizottsági előadói m ű k ö d é s é é r t .
Beöthy lemondását az Akadémiai É r t e s í t ő mintegy " m e l l e s l e g " , félmondatos közleményben — addigi munkájának megköszönése nélkül — adta h í r ü l . (Ak. É.1889.
1 7 6 . 0 . )
Az e l s ő ciklus Magyarországon addig példátlan s i k e r r e l j á r t , az induló
— jogi — történeti — i r o d a l m i sorozatokra közel 4000 előfizetés futott be. A VKM is e l i s m e r é s s e l adózott az Akadémiának, és személy s z e r i n t is Csengerynek. T r e - fort a kulturális t á r c a é l é r ő l úgy é r t é k e l t e , hogy e vállalkozás j e l e s eredeti művek létrehozásának előmozdítása mellett a külföldi tudományos irodalmak i d e - vágó legkitűnőbb termékeinek átültetése által igyekszik a magyar olvasóközönség szellemi látkörét s z é l e s b í t e n i , a tudomány újabb vívmányait közönségünkkel is megismertetni s f o r m a i l a g is t e r j e s z t e n i , példányokat szolgáltatván egyszersmind tudósainknak és íróinknak i s , mikép kelljen a t a r t a l m a t , nyomasztó ridegség és s z á r a z s á g nélkül, szép a l a k j a által kedveltetni meg nem c s a k a szakemberekkel, h a - nem a nagyközönséggel i s . . . A m . t u d . Akadémiát s e l s ő s o r b a n Méltóságodat (ti.
Csengeryt), mint indítványozót és a könyvkiadó bizottság irányadó elnökét, e z é r t a legteljesebb e l i s m e r é s illeti meg". [47]
21 3. F o r g a l o m , t e r j e s z t é s , bevételek
A magánkiadói gyakorlathoz hasonlóan, a könyvterjesztés első mozzanata a h i r - detés volt, hiszen a kiadvány puszta megjelenését is előfeltételezte a megfelelő k e - r e s l e t . A zömmel nem nagy nyomdák viszont kis szériában is tudtak dolgozni, igaz, így csekély haszonnal. A XIX. század b e f e j e z ő harmadának élénkülő s a j t ó életével, a születő bulvársajtóval, időszaki kiadványok e l t e r j e d é s é v e l kapcsolatosan a h i r d e - tés hatékonysága is megnövekedett. így nemcsak a m á r megjelent akadémiai k i a d - ványok borítólapjain, hanem a legkülönfélébb újságokban is megtalálhatóak voltak a kiadványjegyzékek, előfizetési felhívások. Ezen túlmenően, az ilyen i s m e r t e t é s e k e t a lapokba csúsztatva, az újságkihordók is szétvitték. Az orvosok, mérnökök, j o g á - szok c í m e i szervezeteiknél könnyen hozzáférhetőek voltak, e z é r t éppen a t u d o m á - nyos irodalom r e k l á m o z á s a viszonylag egyszerű volt. [48] Az akadémiai publiká- ciók t e r j e s z t é s é b e n a Kultuszminisztérium és a Földhitelintézet is tevékenyen r é s z t vett, így az előfizetők nem kis r é s z e közületek,— iskolák, bankok, kaszinók, o l v a - sókörök, egyletek — köréből került ki, biztosítva a kiadatáshoz szükséges m i n i m á - lis példányszámot. (Sok iskola t e r m é s z e t e s e n ingyenpéldányokban r é s z e s ü l t . )
Az egyes ciklusok — 1875 és 90 között öt volt — kibocsátását az a l á í r á s i f e l - hívások szétküldése előzte meg. Az i s m e r e t t e r j e s z t é s és népművelés legjobb h a - gyományainak emlékei ezek a dokumentumok. A Magyar Tudományos Akadémia
" . . . feladatát nem l á t j a kimerítve, s a mi kulturális viszonyaink között nem is lát- h a t j a , a tudományoknak s z a k s z e r ű s csupán a szakkörök érdeklődésére s z á m í t ó m í - velése á l t a l . Nemcsak gazdagítani törekszik a nemzet szellemi kincses h á z á t , h a - nem a szónak minél igazibb értelmében nemzeti tulajdonná tenni azt. Munkássága ennélfogva a tudományok önálló mívelése m e l l e t t , a tudományos i s m e r e t e k t e r j e s z - t é s é r e , a tudományos előadás művészi és n é p s z e r ű formájának kiképzésére is i r á - nyul. A könyvkiadó vállalattal e r r e a nagy, nemzeti jelentőségű c é l r a törekszik.''[49|
A közönség fel is figyelt e r r e a szokatlanul komoly hangra. Sokan úgy é r e z h e t - ték, hazafiúi kötelességüket hanyagolták el a z z a l , hogy nem törődtek önművelésük- kel, de most — mintegy vezeklésként — pótolhatnak valamit a mulasztásból. A kü- lönösen bűnbánóak " c s i n o s angolvászon kötésben" rendelhették meg a kiadványokat, ezek ugyanis 40 k r a j c á r r a l drágábbak voltak a papírkötésű könyveknél. A t ö r t é n e l - mi s o r o z a t vételára 4 Ft volt, melyet egy összegben — novemberben lehetett a Könyvkiadó Hivatal r é s z é r e utalványozni. Kívánságra évi két részlet f i z e t é s é r e is mód volt. Az előfizetőkre érzelmi ráhatást gyakoroltak azzal, hogy a l á í r á s u k révén magukat az Akadémiának nem egyszerűen vevőivé, hanem "pártoló tagjaivá" is avat- hatták. Ez a "lélektani hadviselés", párosulva az olcsó —majd 1877-től, á r l e s z á l l í - tás következtében még olcsóbb - á r a k k a l , nem volt hiábavaló. A hetvenes évek kö- zepétől a KKB ü l é s e i r ő l gyakran önfeledt éljenzések hallatszhattak ki: ilyenkor az előadó valószínűleg újabb néhányszáz a l á í r á s r ó l számolt be. A T e r m é s z e t t u d o m á - nyi T á r s u l a t is e tudományterületen Magyarországon meghökkentően nagy s z á m ú olvasót toborzott e l s ő ciklusára: kereken 1300 főt. Ez olyan üzleti s i k e r volt,hogy mód nyílt az évi 150 ívet 180-200 ívre emelniük. [50] így a KKB-nak s i k e r ü l t az e r e d e t i tudományos munkák íróit ívenkénti 30 Ft honoráriumban r é s z e s í t e n i , majd rövidesen ezt is megduplázni. A f o r d í t á s é r t ívenként 40, a lektorálásért ( " r e v í -
zió") 10 Ft-ot fizettek, amelytől e s e t e n k é n t — f e l f e l é — e l is t é r t e k . Ö s s z e h a s o n l í t á - sul: Mikszáth e l b e s z é l é s e i é r t , regényeiért ívenként 40 Ft tiszteletdíjat kapott. [51]
Minden jel a r r a mutatott, hogy a tudományos irodalom t e r j e s z t é s é n e k s i k e r e i ösztönözni fogják a tudományművelést is, és vele a műveltségi színvonal e m e l k e - dése is bekövetkezik. A kiadványokból eredő bevételek az Akadémia ö s s z b e v é t e l e i - hez képest közepes jelentőséggel bírtak. Az 1875 és 1890 közötti időszakban éves átlagban 3174, 70 F t - o t tettek k i , amely a költségvetés mintegy 9% -át j e l e n t e t t e . (L. a táblázatot az 52. jegyzetnél!) (Ekkora ö s s z e g s z á r m a z o t t az Akadémia é r t é k - papírjaiból vagy háztulajdonosi mivoltából i s . ) [52] Csakhogy a bevételek k o r á n t - s e m egyenletesen oszlottak meg. 1880-tól m á r csökkenő tendencia mutatkozik, b á r a hanyatlás j e l e i a második ciklusnál (1878-1880) jelentkeztek e l ő s z ö r , éspedig é p - pen a "pártoló tagok" számának csökkenésében. A csökkenés azonban nem volt olyan m é r v ű , hogy a KKB tagjai komoly b a j r a gyanakodhattak volna. Mindenesetre a z első ciklus n e m várt sikeréből bizonyos megnyugvás fakadt, amely f é k e z - t e a KKB a k t i v i t á s á t . Csengery és Fraknói, m a j d — rövid ideig — Csengery és Beöthy Zsolt maga is elvégezte a munkát, a Bizottság pedig egyre r i t k á b - ban találkozott. 1880-ban azonban Csengeiy meghalt, és a gépezet e g y s z e r r e akadozni kezdett, majd megállt.
4. "Kiadó" egy kiadó
1889-ben, a V. ciklus utolsó évében a korábbi 4000 előfizetőből mindössze 767 , m a r a d t . Ez m i n d e n e s e t r e a r r a u t a l , hogy n e m c s a k az apparátus-beli zavarok, h a -
n e m szociális tényezők is a könyvkereslet csökkenését s i e t t e t t é k . Csengery k i - válását kétségkívül nagyon megsínylette nem c s a k a könyvkiadás ügye, hanem az egész Akadémia. Halála előtt közvetlenül még az elnöki posztnak is komoly e s é l y e - s e volt. Szavait, elveit, sőt gyakorlati elképzeléseit még 10 évvel halála után is a megfellebbezhetetlen tekintély megnyilvánulásaiként idézték. [53] Elhupyta azonban n e m lehetett m a g y a r á z a t a az olvasói kedv elapadásának. Az okok mélyebben vannak.
Két tényező említhető ezzel kapcsolatban. Az egyik: az országos kiadói r e n d s z e r változása volt. Idáig — éppen az Akadémiának köszönhetően — a hazai publikációk egészéből a tudományos irodalom 2 / 3 - d a l r é s z e s e d e t t . Ez pedig t e r m é s z e t e s e n egészségtelen a r á n y volt. A 8 0 - a s évek végére azonban a nagy kiadó r é s z v é n y t á r s a - ságok kiegyenlítették, majd — a millennium t á j á n — meg is fordították ezt az a r á n y t . A problémát csak az okozta, hogy eszközük e l s ő s o r b a n a f i l l é r e s , alacsony s z í n v o - nalú, igénytelenül szórakoztató irodalmi t e r m é k e k áradata volt. [54]
Jól s z e r v e z e t t akció indult az igényes irodalom üzleti úton való t ö n k r e t é t e l é r e . 1867 után a házaló könyvkereskedelem vált a t e r j e s z t é s fő formájává, és az e f f a j t a m ó d s z e r t a tudományos könyvek t e r j e s z t ő i m á r c s a k elvi okokból s e m vállalhatták.
Ehhez járult, hogy a magánkiadók — nem kis r é s z b e n éppen a Könyvkiadó Vállalat - beli munkák olcsósága és a gyakori á r l e s z á l l í t á s o k miatt — egyezményben is k ö t e - lezték magukat, hogy a "közönséggel szemben a könyvek bolti árából engedélyt n e m adnak". [55] Az egyezmény kifejezetten az akadémiai kiadványozás — mint r i v á l i s üzleti vállalkozás — ellen irányult, m e r t itt volt leggyakrabban á r l e s z á l l í t á s .
23 Az elmondottakkal okozati összefüggésben állt a másik tényező: e hátrányosan megváltozott körülmények közepette az akadémiai kiadványozás mechanizmusa a l - kalmatlanná vált az olvasókért az üzlet fegyvereivel folytatott h a r c r a . A m a g á n c é - geknek a közműveltségi szint tudatos alacsony szinten tartásában játszott s z e r e p e egyébként csak a Révai-Franklin-per után vált világossá. A kiadó-szakma s a j á t o s törvénye diktálta, hogy az üzleti ellentétek közvetlenül kiadványpolitikai e l l e n t é t e k - ben is k i f e j e z é s r e jutottak. A könyvpiacon így került szembe az Akadémia n é p m ű - velő, nem elsősorban p r o f i t s z e r z ő kiadói vállalkozása a magánkiadók e l s ő s o r b a n p r o f i t s z e r z ő és csak esetleg népművelő kiadványozási tevékenységével. T e r m é s z e - tesen tény, hogy a nagy kiadóknak számos értéket köszönhet a magyar közművelő- dés. Viszont jelentékeny károkat okozott, hogy kihasználták az alacsony m ű v e l t s é - gi szintből adódó üzleti lehetőségeket a z z a l , hogy idomultak hozzá. Ilymódon h o z - zájárultak a szellemi igénytelenség és e l m a r a d o t t s á g konzerválásához, " . . . k ö n y v - kiadó ü z l e t e m b e r t e r m é s z e t e s e n a r r a az irodalomra vetette r á magát, amelynek legtöbb volt a vevője, és így — talán néha tudatlanul és szándéktalanul — egyre mélyebbre süllyesztette maga is olvasói színvonalát, még a legjobb esetekben is csak kiszolgálta a vágyaikat, de nem fokozta, nemesítette, emelte őket . . . " v a l l o t - ta például Kner Imre i s . [56]
F e l m e r ü l most a kérdés: mit tehetett az Akadémia a kialakult helyzetben? A KKB tagjai a lehetetlenre vállalkoztak. Mivel a magáncégek rugalmas és hatékony üzleti m ó d s z e r e i t nem tudták és nem is akarták átvenni, így magát a kiadványozást szerették volna előbbiekkel elvégeztetni. A 8 0 - a s években állandóak a nagy és kis kiadókkal, nyomdákkal, kereskedőkkel, antikváriusokkal való alkudozások, a k o r á b - bi rossz tapasztalatok ellenére i s . [57] Az Akadémia köznevelő típusú kiadványozá- sa üzletileg valóban katasztrofális helyzetbe k e r ü l t , hiszen ha nem volt k e r e s l e t a produkciókra, akkor e tevékenység folytatásának értelme is k é t s é g e s s é vált. F e l - merült a megszüntetés gondolata i s . A Lónyay Menyhért elnök, Gyulai Pál, Hun- falvy Pál, Szily Kálmán összetételű rendkívüli bizottság megállapította: " a l e g b e - csesebb kiadványok oly nagyszámú példányban vannak m e g , . . . hogy rendes úton elárusításuk teljesen lehetetlen". [58] Megkezdődött a "fölhalmozott anyagi és k u l - túrai érték" szabályszerű elkótyavetyélése: például a könyvek egy r é s z é t s e l e j t p a - pírként é r t é k e s í t e t t é k .
A k e r e s k e d e l e m joga 1885-ben Knoll pártfogoltjának, Hornyánszkynak a k e z é - be került, tőle csak hosszas alkudozások után, 1890-ben sikerült megszabadulni.
Jellemző, hogy külön könyvraktárfelügyelőt kellett mellé állítani. A kiadásban
— Gyulai jó kapcsolatai révén — a F r a n k l i n - T á r s u l a t segített. A nagy cégek közül a KKB kapcsolatban állt a "Révai Testvérekkel" is. Révai Mór szintén jeles kiadó volt, de ü z l e t e m b e r is e g y s z e r s m i n d . O volt a z , aki cége nevében tiltakozott az Elnökségnél, a m i é r t az hozzájárult az egyetemi hallgatóknak nyújtandó á r k e d v e z - ményhez. [59] Üzleti m ó d s z e r ü k r e jellemző, hogy Révai Leó (Mór bátyja, a n t i k - várius) 15 000 kötetnyi kiadványt 2000 F t - é r t akart megvenni a bajba jutott Akadé- miától, ott p e r s z e visszautasították az a r c á t l a n javaslatot. Az anyagi gondok a z o n - ban olyan nyomasztóak voltak, hogy például a korrektúrákat az íróknak maguknak kellett kifizetniük. A KKB tekintélye így azután rohamosan csökkent. Concha Győ- ző még Kautz Gyula igazgató tag "Canossa j á r á s á r a " s e m volt hajlandó "Újkori a l -
