Az áralakulás hatása a mezőgazdaság jövedelmezőségére az 1913-1925. években

(1)

12 ' szam. _— 1310 —

1928

Foglalkozási főcsoportok szerint nézve

a helyzetet, a munkanélküliség a legnagyobb volt a gépek és közlekedési eszközök gyár- tg'isánál. Míg ugyanis a térfimunkánál át—

lagban 176 volt a 100 munkahelyre eső munkakeresők arányszáma, az emlitett fő—

esoportban 100 férfi munkahelyre 362 mun—

kiikereső jutott. Az átlagot meghaladta még

zi inunkahiány a következő csoportoknál:

(*lxlniezósi ipar 255, szállodai és éttermi ipar 2.3 l, vas— és fémipar 190, szolgák 183, fa— és esontipar 178 munkakeresővel 100 férfi—

munkahelyre.

A forgalmasabb szakmák közül 100 férfi szakmunkahelyre a legtöbb munkakereső jelentkezett a következőknél: kereskedelmi tisztviselők 1.075, hentesipar 620, mészáros- ipar (313, góplakatosipar 599 jelentkezővel. '

A női munka terén a munkanélküliség az átlagot csak a 'ereskulelem körében. a

:.

kisegítő háztartási alkalmazottaknál, a gyári segéd- és napszámosnőknél és a szál- lodai, éttermi iparban haladta meg.

A szellemi niunkanélküliségről, illetve

munkahiányról az állami munkaközvetí—

tésnek nincsenek adatai, de kiemeli a jelen—

tés, hogy sűrűn fordulnak magasabb iskolai végzettségű, sőt diplomás emberek is az in—

tézethez, bármily alsórendő munkára való

alkalmazás iránt. A munkapiac javuló irá—

nya mellett elszomorító jelenség az is, hogy

szakmunkások alsóbbrendű munkákra ugyanolyan mértékben jelentkeznek, mint korábban. A budapesti, hatósági munka—

közvetitő idevonatkozó külön statisztikája szerint 1927-ben 111 szellemi és 386 szak—

munkás helyeztetett el napszámosmunkára.

A deklasszifikalódott munkások száma te—

hát 1927-ben a budapesti munkaközvetítő—

ne! 497 volt az 1926. évi ;")(l'i—lel szemben.

ZDASÁG

Az áralakulás hatása a mezőgazdaság jövedelmezőségére az 1913—1925. években.

lja/fel de la formation des prix sur le rendement de Fagriculime de la Hongrie

* en 1913—1925.

Résztme'.Nous examinons l'e/fet de la formu—

tion des prix sur le rendement de l'agriculture.

Pour éliminer les écarts apparents de prix amenés par la depréciation de la monnaie, nous earprimons rear-ci en eouronne-or, et nous en examinons la formation au Ier oclobre, on one clest en untomne r/ue les propriétaires ruraua: mettent en valeur lo plupart de leurs produits agricoles. Tandís gue pen—

dant la yuerre, le prim des produits agricoles a aug—

menté bien plus (Iue celui des matieres d'exploita- tion, celles-ci ont renchérí plus de 1919 d 1925 (1118 les produits ugricoles. Et landis _gue pendant la yuerre la formation des prix a été bien plus favo—

ruhle pour Pelevage gue pour la production des plantes, aucune branche de production ne slesi he'néiiciée depuis d'une difference aussi marguée, et (f*est encore pour la culture des plantes gue depuis la guerre les prix se formaient le moins favorable- meni. Au cours de la guerre, dest pour les petites exploitations ssoccupant principalement d'élevage ((ne la formation des prix (( été la plus propice.

Par suite de ces circonstances, jusguyen 1921 les superlicies des principales plantes ont díminué de 30 a 50% et les moyennes de produt'tion en ont également fléehi: la production ;] est devenue plus

intense depuis 1921, et en 1925 elle slest rapprochée du niveau d'avanl-guerre. Par contre, en raison suriouí' de la formation des prix particulíérement défavorable pour Itélevage, l'effectif du bétail réstait méme en 1925 au—dessous de celui diavant Id guerre mondiale.

Pour juyer des modifications apportées en Hongrie aux salaíres agrieoles, il faut prendre en considérution (Iue la plus grande

payée en nature.

partie en est ()ifil s'agisse de salaire en ar'yent ou en nature, re (pie l'employeur se demande, ciesl de savoir (luelle partie de su récolte, moissonnée sur combien de superficie, il doit y affecter.

!.Les graphigues I, II et III indiguent les chan—

gements de salaires agrícoles, calculés a ces points de vue. Les graphigues 1 et II montrent un salaire uz nature typigue, ezt en présentant les fluctuations a) culculées en couronne—or aux prix journaliers des epogues respectives, b) pour éliminer le facteur de prim, calcule'es aux prix de 1913, afin de faire res—

sortir lc changement guantítatif du salaire, e) indi—

(plant, compte tenu des moyennes de récolte, la su;

periieie de froment dont lla production devait _étre

(2)

12. Szám. * ———- 1311 —— 1928

affectée au paiement dtun certain salaire. Le graphigue III, gui présente le salaire en argent, en montre a) les fluctuations en couronne-or, b) 10 pouvoir (llachat en froment et 0) Ia charge prove- nant pour Femployeur du salaire en argent, ainsi

gue nous l'avons fait pour le salaire en nature.

Tandis gue dans llagriculture les salaires en argent ont en général augmenté pendant Ia guerre et diminué depuis, ceux en nature ont preserve les ouvriers de la perte due (: la baisse de la monnaie, leur assurant ainsi le minimum nécessaire.

Les graphigues IV, V, VI, VII et VIII mettentf en lumiere la situation des différentes branches de culture, faisant ressortir la formation de prix des produits agricoles en corrélation avec celle des principaux frais de production. '

Le graphigue IV présente les íluctuations du price du froment et de la betterave a sucre conjoin- tement avec celles du salairc et du prix du super- phosphate, Fengrais artificiel le plus important en Hongrie. Il [ait ressortir (1116 la formation des prix, ami a été défavorable de 1915 a 1922 a la produc—

lion du froment, s'est lentement améliorée a cet c'gard. Pour la production de la betterave a sucre, oil (sauf Fanne'e 1918) le coüt du travail avait jusgu en 1922 fort dépasse' le prix de la betterave, Ia formation des prix n est devenue íavorable gu en 1922, lorsgue le prix de celle-la s'e'leva au—dessus de la parité de paix, et n'éiait suivi (]ue lentement par les salaires.

Le graphiaue V montre (luc pour l'engraisse—

ment des porcs, la formation de prix a été en géné—

ral extrémement favorablc de 1915 a 1921, ou les prix de porc étaient essentiellement supérieurs a ceux du mais; depuis, en général le prix du porc a fléchi et celui du mais augmenté.

Le graphiaue VI, relatii a lienyraissement des bétes a comes et a la production du lait, fait voir (luc le prix de celles——ci, apres sétre tres considé—

rablement éleve jusou en 1918, lorsgu 11 dépassait extrémement celui du mais, fle'chit fort en 1920 et

reiomba, depuis au—dessous de la parite' (l'avani-

yuerre. Mais puisaue Ie prix du mais a fourrage a l'aissé dans la méme mesure, la formation des prix g peut étre ouand méme considérée comme favorable. En 1921—22, la situation a comple'tement change, et la formation du prix du mais a dépassé extrémement celle des bétes r'z come. *

Pour la production laitiére, la formation des prix, arrelativement encore assez favorable de 1916 ú 1920, est devenue catastrophiauc a partit de 1920 (ltindice du lait a 24, celui du son et mais, () 120), el elle a eu pour couséguence la (liminution de lieffectif des vaches.

Le graphigue VII montre guá Perrception des années 1914, 1921 et 1922, les prix se former-ent

extrömement favorablement pour l'oeuf et la volaille ('par exemple, ezt 1918 celle-ci coútaít plus de cim;

fois plus ou'en temps normal), par suite de guoi liélevage et llearportation de la volaille ont pris un essor remarguable.

()uant aux príncipales matieres (Ferploitatiiüi (graphiaue VIII), les prix sien formérent a peu prés parallelemeut a ceux des produits ayricoles: hausse pendant la guerre, baisse au-dessous de la parité de paix aprés la guerre et surtout en 1920, 1921 et 1922, Irausse progressive dans les années suivantes oii ils surpassérent la parité de paix et les prix des produits agricoles. Seul le lignite indigene a été constamment au—dessus de la parite' de paix.

()n voit par les graphiaues mentionnés, (pie la tendance de la formation des prix a été pareille pour la plupart des produits. Si esctrémes (luiaient été les fluctuations, au lendemain de la stabilisation de la monnaie, en 1925, la premiere année pouvant étre considérée comme normale, les prix tendireni

;; reprcndre a peu prés guerre.

leurs rapports d'avanl- (lependant, le mangue de produits, llétablisse—

ment des prix maxima, les réauisitions et la limi—

tation par les autorités de la production, ont pa—

ralysé celle-ci et rendu impossible (Peacploiter assez les bonnes conjonctures et les possibiliiés de production.

Pour établir (*(affet isole' de la formation des prix sur le rendement, on doit considérer comme invariables tous les autres iacteurs de ce dernier.

Nous avons examine guels changements auraient pu étre apportés unigement par la formation des prim au rendement d'une proprie'té rurale-iype don—

née. Les graphiaues IX et X présentent les change—

ments pondérés et isolés du Érendement au point de vue de la formation des prix. Tandis gue de 1915 a 1918, celle—ci a eu un effet tres favorable sur le revenu net de I'ayriculture, elle liavinflu'encé tres défavorablement de 1919 a 1924. *

Le graphigue 'X, indiguant lleffet de la forrna—

lion des prix sur les rapports du revenu brut et net, montre gue c'est dans les années ou le reuenu brut a été le plus élevé gue la proportion du reoenu net a également été la meilleure.

On voit donc gue la formation des prix, gui pen—

dani la yuerre influenea— bien favorablement le rendement de I'agriculture —— guoiaueyles cir—

constances n*eussent pas toujours permis d'en tirer partie—., lui, est devenue pendant l'inflation tres:

déiavorable. Aussi, déja depuis 1925, les agrículteurs.

s'endettaient de nouveau de plus, ce (lui ne serait pas arrivé si, favorisés par une bonne conjoncturc, ils eu'ssent pu'se faire des reserves. ;

(3)

12. szánL

—— 1312 —-— 1928

I. Rész.

Nem mérlegelt z'ndewszám'itások.

I. Az áralakulás hatásáról általában.

A mezőgazdasági termelés irányát és eredmé—

nyességét a természeti és a közgazdasági viszonyok szabják meg. Adott természeti viszonyok mellett : közgazdasági helyzet van legnagyobb befolyással a mezőgazdasági termelés eredményességem. A köz—

gazdasági viszonyok gyűjtőfogalma alá tartozó té—

nyezők közül az áralakulás az a tényező, amelyik a legnagyobb és legközvetlenebb befolyást gyako—

rolja a mezőgazdaság jövedelmi viszonyaira. Az ár—

alakulásnak a termelés jövedelmezőségére gyako—

rolt döntő befolyása a tárgyalt évek közgazdasági bizonytalansága közt még jobban kidomborodott.

Az áralakulásnak egy bizonyos adott iránya azon—

ban magában a mezőgazdasági termelésben is más és más jelentőséggel bír, minthogy az áralakulásnak a mezőgazdasági termelésre gyakorolt hatását a termelés egyéb körülményei erősen befolyásolják.

A legfontosabb tényezők, amelyek az áralakulás- nak a mezőgazdasági termelésre gyakorolt hatását befol'ásolják, a következők:

l. A birtok nagysága, amely megszabja, hogy az egész termésnek hány százaléka kerül a piacra.

A nagybirtok általában a termés nagyobb percent jét adja el, mint a kisbirtok s mert az áralakulás csak a piacon eladott termékek árán keresztül érinti a gazdát, így annál nagyobb jelenti'iséggel bír, mi—

nél nagyobb százaléka kerül a termésnek eladásra.

A birtok nagysága szerint mások és mások lesznek a piacra kerülő termékek is. A nagybirtok a mi vi—

szonyaink közt inkább növényi termékeket, főleg gabonát ad el, a kisbirtok föleg állatot és állati ter—

mékeket. Pld. legfontosabb kiviteli eikkeink közül a baromfi és a tojás ára nagyüzemeinket úgyszólván egyáltalán nem érinti.

2. A talaj minősége és az ezzel összefüggő ter—

mésmennyiségek szerint az áralakulás különböző mértékben befolyásolja a tisztajövedelmet. Ugyanis a rossz talajok tiszta jövedelme reagál legnagyobb

mértékben az áringadozásra. Míg itt a rezsi a nyers—

jövedelemnek igen magas százalékát teszi ki, addig a jó földeken ez a viszony a rezsi és a nyersjöve- (lelem közt sokkal kedvezőbb, amennyiben itt a rezsi a bruttó jövedelemnek sokkal kisebb száza—

lékát alkotja. Ha tehát az üzemanyagok ára emel—

kedik, ez a legnagyobb mértékben a rossz földek

jövedelmét csökkenti. Míg, ha a mezőgazdasági ter- mékek ára emelkedik, ez szintén a rossz földek tisztajövedelmét emeli erősebb mértékben. Tehát

végeredményben az árváltozás jövedelmet módosító hatása a rossz földeken mutatkozik legerősebb mér- tékben?)

,.

1) Fensch: Die Preisbildung in der Landwirt—

schaft, íhr Einfluss auf Reinertrag und Bodenwert.

Arbeiten der D. L. G, Heft 332.

3. A: intenzitás foka és az üzem szervezete. Az intenzív gazdaságok sokkal nagyobb forgalmat bo- nyolítanak le a külvilággal, többet adnak el és többet vásárolnak. így például a műtrágya, vagy az abraktakarmány áringadozása az intenzív gaz—

daságot, amely ezeket nagymértékben veszi igénybe, egészen másként érinti az extenzív

ahol ezek a tételek nem játszanak szerepet.

4.'Az áralakulás iránya, vagyis az a körülmény, hogy az árváltozás a mezőgazdasági termékekben, vagy az iizemanyagokban áll—e elő? Egy x százalékú áremelkedés az összes mezőgazdasági termékekben sokkal nagyobb mértékben emeli a tisztajövedelmet, mint amekkora mértékben egy ugyanakkora ár- emelkedés az üzemanyagokban, csökkentené a jö-

mint üzemet,

vedelmet. Azaz a bevéleli cikkek áremelkedése egyenlő körülmények között nagyobb mértékben befolyásolja a tisztajövedelmet, mint a rezsi ugyan—

olyan mértékű z'iremelkedése.

Ez a jelenség abban leli magyarázatait, hogy a való forgalmában fő—

kerülő mezőgazdasági gazdaságoknak a külvilággal

leg a nagybirtoknál a piacra

termékek nagyobb szerepet játs'zanak és nagyobb értéket képviselnek, mint az üzemanyagok.

5. Az árhullámzás ítlőlartanm is befolyással van annak hatására. Ha ugyanis az áralakulás bizonyos iránya tartósan jelentkezik, úgy az üzem átszerve- zésével lehet hozzá alkalmazkodni. A mezőgazda- sági üzem szerves össch'iiggéséből kifolyólag azonban minden üzemi irányváltoztatás annak egész szervezetére kihat. Az így szükségessé váló, s az alap- vagy állőtőke kiegészítésére forditott befek—

tetés azonban csak hosszabb idő multán térül meg, s a befektetett tőke vagy egyáltalán nem vonható ki az üzemből, vagy csak hosszabb idő multán. Ily be—

fektetésekkel járó iizemátszervezések tehát csak ak—

kor indokoltak, ha az áralakulás bizonyos irá—

nyának állandósulása ezt megokolja.

Ha azonban az áralakulásnak határozott és állandósult iránya nincs, úgy csak az üzem vezeté—

sében lehet hozzá alkalmazkodni. Az ezzel járó esetleges befektetéseknek azonban csak a gyorsan visszatérülő forgótőke felhasználására szabad szorit—

koznia.

Az elmondottak jobb legyen

szabad egy példával élnem: alacsony munkabérek mellett tartósan emelkedő borárak újabb telepítésre ösztönözhetik a gazdát, ha azonban a borai-ak emel—

kedése nyilvánvalóan csak az országos rossz terme- seknek az eredménye, úgy nem fog telepiteni, ha—

nem szőlleje lehető legjobb ápolásával, tehát na—

gyobb forgótőke—felhasználással_igyekszik az ilyen években mennél nagyobb termést elérni.

megvilágíta'tsára

6. Az áralakulás vizsgálatának időpontjául, ha a piaci árakat nem a mezőgazdaság szempontjából vizsgálnák, legmegfelelőbbnek látszanék az évi át—

lagok szemm eltartása. A mezőgazdaságra nézve

(4)

12.'SZáUL

—— 1313 ——

azonban ily átlagárak hamis következtetésre vezet—

nének. itt ugyanis az eladások bizonyos időpont- ban kulininalnak és ezeknek az időszakoknak az arai érintik a gazdát elsősorban. Vannak itt is hi- zonyos termékek, mint főleg a tej, amelyeket egész éven át megközelítőleg egyenlő mennyiségben ad el a gazda. Ezek az esetek azonban kivételek. A szabály az, hogy az eladások tömege bizonyos idő-

szakra esik.

Arra vonatkozóan, hogy a gazda mikor adja el kalászos termésének legnagyobb részét, a külföl—

dön, főleg a, Amerikai Egyesült Államokban és Németországlmn végeztek beható statisztikai tanulmányokat. Mindkét helyen arr: az ered—

inényre jutottak, hogy az ősz folyamán tör—

ténik a legtöbb eladás. Nálunk legújabban Konkoly Thege Gyula végzett ilyen statisztikai tanulmányokat. li kérdfst a Magyar Statisz—

tikai Szemle 1926. évi

letesen fejtegeti ,,A kenyértermények kereskedelmi negyedik számában rész- l'orgalma és a mezőgazdaság készletei" című tanul—

mímyában.

Konkoly Thege Gyula a tanulmány eredménye- ként a következőket állapítja meg: ,,A—tmezx'igazda- ság készletei tehat a multban éppúgy, mint nap- iainkban (leeei'nber bő végeig éppoly aranyban csökkentek, mint amilyen arz'niyban :) termésnek kereskedelmi forgalomra eső része [tényleg forga- arányszani körülbelül.

kereskedelmi lomha került; s hogy ez az

a lerlnés. illetőleg a termés forga- jutó részének k('*tbarmad:lt kőze- liti meg".

lomha mintegy

Konkoly Thege e tanulmánya kapcsan ugyan—

csak megállapítja azt is, hogy ,,a kereskedelmi forgalomba kerülő búzának október hó végéig ma is atlagosan 4($%--a, december hó végéig pedig atla—

gosan 66%-a kerül forgalomba".

A rozsnál ezen szabályszerűségek szintén meg- z'tllapíthauik, habár ennyire, ' kialakultan, mint a búzánál.

110111 lS

Tehat megállapíthatjnk, hogy túlnyomóan az őszi hónanok terményárai képviselik a gazdai arat, azaz ez idő alatt adják el a gazdák termésük leg—

nagyobb részét, tehat az őszi arak azok, amelyek a gazda jövedelmét megszabják. Az áprilisi vagy a máiusi emelkedő gabonaá'ak a gazdára nézve ese-

kélv jelentőségűek. A többi mezőgazdasági termé- nvek t'orgalonibajutasarél nincsenek még ezidösze—

rint adataink, de azok legtöbbje szintén az ősz fo"

lvamán kerül forgalomba. már természeténél fogva is. (Pl. cukorrépa, bnrgonyz .) Ezek az okok szólnak az ellen, hogy évi átlagárakkal dolgozzunk abban az esetben, ha a gazda szempontjából vizsgáljuk az áralakulást

Az állati termékek értékesítése nine—sen ilymó- don évszakhoz kötve, azonfelül a fogyasztásra érett élőállatok s a nagyobbrészt romlandó allati termé—

kek hosszabb ideig nem is tarthatók a kereskede- lem kezén állaguk nagyobb sérelme nélkül.

A gazdaság részére szükséges üzemanyagok va—

sárlására már nem lehet ilyen szabályszerűséget megállapítani, habár az a körülmény, hogy a gaz—

dának az ***ősz folyamán 'annak a legnagyobb be—

vételei, valószínűvé teszi azt, hogy bevásárlásainak zömét is ősszel intézi el. Azonban az időpontnak

itt nincs is olyan döntő befolyas: .

Mindezeket egybevetve a mezr'ígazdasági ter- mékekre oktober l—ét vettem fel olyan szemléltető időpontnak, mely a

gelyét, a leginkább

mezőgazdasz' gi a rhelyzet ten- megközelíti.

;

7. Az átalakulás vizsgálatának helye. Az a'ala—

kulas vizsgálatánál azt is figyelembe kell venni, hogy milyen árakról van szó; piaci, 'agy tanyai arakrol? Ugyanis a távolságtól és időtől befolya—

solva a tanyai és a piaci ár közt több—kevesebb kü—

érdekli.

hogy helyben mily arat ér el terménveiért. Ezt az lőnbség van. A gazdát természetesen az

árat: csak bizonyos viSzonylatokban lehet megalla—

pítani. A piaci és a tanyai ar közt azonban 'korre—

láciő all fenn. a legtöbb esetben, úgyhogy az árválto- zásiranya ugyanaz, esak helyi nagysága változó?) lüz okbol legalkalmasabbnak véltem a piaci árakat felvenni és csak azoknál. a terményeknél vettem fel tanyai f't'at, amelyeknél a piaci ár nem alakul ki, vagy amelyeket nem szokásos masutt. mint a gaz—

dasagban eladni, tehat megbízhatóan csak tanyai araik állapíthatók meg (pl. cukorrépa).

8. Az áralakulás háborús

körültekintéssel kell eljárnunk, ha annak a terme—

ériélrelésénél nagy 'alósagban g fakorolt korláto—

lésre és ji'wedelmezőségre a hatását kutatjuk. A különböző zottságokből kifolyólag az

korlátozott mértékben

termelési

hatás; is Ha például a hízott sertés indexe fel is ment valamely indexének mondjuk kétszeresére, a mezőgazdaság összessége s a gaz—

dák atlag: ennek csak akkor

látná megfelelő hasznat, ba ugyanannyi sertést hiz- áralakulás

csak érvényesülhetett.

háborús évben az előző év

az áremelkedésnek

'*Llalhatna, mint a megelőző évben. Ha ezzel szemben csak az index emelkedik, nu'g ugyanakkor, esetleg éppen, mint az index emelkedésének ok: , a sertés—

hízlalasra a gazdának rendelkezésére álló abrak ősszes iiielinyisége lényegesen csökkent, hatósági igénybevétel, vagy gyengébb munkateljesítmény folytan, akkor ily években az index hatóereje meg—

felelően kisebb és a mezőgazdaság, valamint a gaz—

dák átlagának jövedelmét vizsgálva, fajsúlya meg,- felelően mérséklődik.

') A piaci és a tanyai arak (farm price) közti viszonyról, amely időnkint hasonló viszonylatban is változó, az Amerikai Egyesült Államok Depart- ment of Agriculture-je végzett részletes statisztikai felvételeken nyugvó tanulmányokat..

1928; *.

%

(5)

12. szám,

Az áralakulásból folyo konjunktúra megfelelő kihasználását gátolta pl. az a körülmény, hogy a gazda tudott megfelelő mennyiségű üzem—

anyaghoz vagy munkateljesítményhez jutni. Mentől jobban belemerült az ország a háborúba. annál hé—

zagosabban állottak üzemanyagok és munkatelje- sítme'nyek a gazda

években tehát az

118111

rendelkezésére. Ezekben az index emelkedése oly üzem—

anyagokra és munkateljesítményekre vonatkozik, amelyek sem mennyiségileg, sem minőségileg nem hozhatók teljesen közös nevezőre a normális eszten- dőkkel.

Betetőzte az áralakulás rendellenes hatását az a körülmény, hogy az időnkint előálló gazdai pénz—

t'ölöslegek aranyértékben val-3 megrögzítése szinte lehetetlen volt súlyos kamatveszteség és nem gazv dai spekuláció nélkül. A belső forgalom korláto-

zottsága és bizonytalansága, valamint a csaknem elzárt kiilforgalom folytán a pénzfeleslegek érték- mentő elhelyezése csupán a javak felette szűk kö- rében látszott lehetségesnek. Ez a körülmény idézte elő különösen az állatpiaeon a gazdai pénzfölösle- gek egyoldalú torlódását, mivel az állatvásárlás látszott a legkézenfekvőbb értékmentési lehetőség—

nek. IS réven a gazdák tulajdonképen egymásközt emelték a jószág árát. Azokban az években, ame—

lyekben ezek a szempontok homlokte'rbe nyomul—

nak, az indexszel való mérés problematikusnak lát—

szik, ezért ezekben az években külön is utalunk a korrektívumok szükségességére.

II. Az átalakuláson kívül ható tényezők.

A tovabbiakban tegyük vizsgálat tárgyává, hogy melyek azok az áralakuláson kívül álló tó- nyezők, amelyek a mezőgazdaság jövedelmezősé- gére és üzemére hatnak.

A mezőgazdasági termelés alaptényezői a ter—

mészet, a tőke és a munka.

A természeti viszonyok közül a klímát ismere—

lesnek és adottnak feltételezve, a már tárgyalt ta—

lajviszonyok a legjelentősebbek.

A gazdaság tőkeereje és hitelviszonyai döntö fontossággal bírnak. Az üzem tökéletes berendezé- sével lehetővé tesszük a természetadta tényezők teljes kihasználását, az üzem vezetésében a legna—

gyobb gazdaságosság inegszervezésénél, az

elérését. így a

eladásoknál és beszerzések—

nél a tőkeerős gazda nincs rákényszerítve, hogy pl. drága részes munkásokkal dolgoztasson, kényszereladást vagy vételt eszközöljön, kivárhatja a kedvező átalakulást stb. A tőke ezek szerint elő—

segíti a fokozott üzleti eredményesség elérését.

Épp a tárgyalt években, volt nagy jelentősége a tőkeerőnek és a hitelnek. A valuta mellett származó jövedelemszerzés lehető—

sége teljesen háttérbe szorult a konjunkturális le—

hetőségekkel szemben. A

munkaerő

romló a termelésből

romló valuta nyujtotta

—- 15514 —

1928—

konjunkturális lehetőségeket azonban csak az a tőkeerős gazda tudta kihasználni, akinek hitele is volt. Aki hitelhez juthatott s pénzét éi'te'kállóan tudta befektetni gazdaságába, s később a kölcsönt már kisebb értékű pénzben íizethette vissza, az olyan nyereségekhez juthatott, amilyeneket a ter—

melésből sohasem remélhetett volna.

Változást szenvedett ezekben az időkben a munkások munkateljesítme'nye is, amely szintén változó tényező, amint azt az elmult években volt alkalmunk tapasztalni. A háború és az azt követő forradalmak a munkateljesítményt lényegesen leA szorították.

A közgazdasági oksorozatban, ahová az árala—

kulás is tartozik, lényeges átalakuláson ment át a népesség t'ogyasztóképessége is. A városi népesség elszegényedésével együtt vásárlóereje is csökkent.

Ezáltal több fontos mezőgazdasági termék fogyasz- tása erősen hanyatlott. Különösen feltűnő ez a je—

lenség a tejfogyasztásban. E körülmény egyes üzemágak megszorításához vezetett.

Ezen felsorolt tényezők mellett úgyszólván a legfontosabb és az összes többi tényezőkre kiható jelentőségű az üzemvezető szaktudása, rátermett- sége és üzleti érzéke. Az üzemvezető egyénisége az a tényező, amely az eddig felsorolt s a gazdálkodás eredményét meghatározó tényezőket hasznosítja. Az elmult évek gyors alkalmazkodást és feszült figyel—

met követeltek. Az iizemvezetőnek a gazdálkodás eredményére gyakorolt döntő befolyása ennek foly—

tán a legnagyobb mértékben érvényesült. Ezen tu—

lajdonságai közül is az üzleti érzék volt az, amelyre a legnagyobb szüksége volt, hisz a háború utáni években a korona naprol—napra ingadozott, s az árak ezt követve napról—napra változtak. Ily körül- mények kőzt a gazdaságok jövedelme igen külön- böző volt, s nem kis mértékben azon fordult meg.

hogy a vezető gazda bele tudott—e illeszkedni a vál—

tozó viszonyok közé és elég gyorsan és helyesen ismerte—e fel a helyzetet? Az egyes gazdaságok jö—

vedelmét túlnyomólag nem az szabta meg ezekben az időkben, hogy valaki milyen termésátlagokkal dolgozott, hanem. hogy tudott—e hitelt igénybe—

venni, hogyan értékesítette a termését és hogyan vásárolt?

A tárgyalt időszakban ezeken kívül a kényszer—

gazdálkodás volt az a tényező, amely a legnagyobb mértékben befolyásolta a gazdák jövedelmét.

A kényszer-gazdálkodás módosító hatása a mező-

...

gazdaság jovedelmezőségére.

A háború első .évétől kezdve az államhatalom mind nagyobb és nagyobb mértékben nyúlt bele kényszerítően a gazdasági életbe. Ezeknek a ren- delkezéseknek az volt a célja, hogy a háborús el—

zártságunkból előállott nehézségeket leküzdje, s biztosítsa úgy a hadsereg, mint a polgári lakosság

(6)

12. szám.

ellátását, s egyúttal korlátozza az áruhiány követ—

keztében előállott drágulást.

Az államhatalom e cél érdekében több irány- ban avatkozott bele a termelés menetébe. A be- avatkozás főbb irányai a következők:

1. Az áralakulás korlátozása, az áruk maximá-

lis árának megállapítása útján. ,

2. Az áruk hatósági kényszer melletti igény- bevétele (rekvirálás).

3. A termelés arányainak hatósági megállapí—

tása.

A következőkben vizsgáljuk az állami beavat- kozás e főbb irányainak hatását a mezőgazdasági termelés helyzetére.

]. A maximálás itatása a termelésre két fő—

iránylmn érvényesült: először is az árak szabad emelkedésének a termelés fokozására ösztönző ha- tását csökkentette, másodszor az árak közt lévő

arányt megbolygattaf) nem egy időben, nem egyenlő mértékben emelve azokat. Ezáltal a romló valuta mellett nagy aránytalanságok állottak elő. Ezek az aránytalanságok a termelésre bénítólag hatot—

tak, s lehetővé tették azt, hogy a termelés a kö—

zönség érdekeivel ellentétes irányba is fejlődhessék.

2. Az áruk rekvirálása, azaz az áruknak ma—

ximális árakon való kenyszer-igényhevétele az árak maximálása folytán csökkent kínálat pótlására irányult. A rekvirálások káros hatásukat két irány- ban éreztették a termelővel. Egyrészt a kényszer- árakon való eladás jelentett effektív kárt, másrészt a terményeknek a leggazdaságosabb formában való értékesítését akadályozta meg. Ha pl. a magas bízott marhaárak az összes rendelkezésre álló hiz- laló takarmány feletelését indokolták is, ez a gyakorlatban a takarmányok elrekvirálása folytán csak korlátozott mértékben valósulhatott meg. Tá—

jékoztatásul az idevonatkozó rendeletek tömegé- ből egynéhányat közlök. Már az 1915. évi 2072.

M. E. rendelet intézkedik az 1915. évi búza—, rozs—, árpa— és zahtermé's zár alá vételéről. A honvédelmi miniszter 1915. évi 14.509. sz. rendelete intézkedik a gyapjúkészletek igénybevételéről. Az 1917. évi 134.600. M. E. rendelet intézkedik a takarmány- és alomkészletek rekvirálásáról. Az 1918. évi 79.500.

M. E. rendelet az ipari hizlalásra alkalmas sovány sertések igénybevételéről. Ez igénybevétel kiterjed még a F. M. engedélye alapján hízóba állított so- vány sertésekre is, ha azok még nem voltak telje—

sen kihizlalva.

1) Pl. A búza árának a takarmányokkal szemben való alacsony megállapítása a búzának takarmányo—

zási eélokra való felhasználását egyes időpontokban jövedelmezőségi szempontokból lehetővé tette volna, ami az összesség szempontjából csak káros lehetett, épp ezért ennek meggátlására a kenyér—

gabonák takarmányozási célra való felhasználását rendeleti úton kellett tilalmazni.

—— 1315 — 1925

Annak jelemze'se'iil, hogy a rekvírálások a me,-—

zőgazdaság minden ágában még a legjelentéktele- nebb részekben is előfordultak, megemlítjük, hogy"

volt rendelet a tölgymakktermés, a nádtermés leA foglalásáról, sőt még a házinyúlbőrök igény—

bevételéről is. Ezekből az intézkedésekből láthat- juk, hogy az esetleg kedvező áralakulást teljes mértékben kihasználni ezen megszorítások miatt nem volt lehetséges.

3. A termelés arányainak megállapítása, illető-

leg korlátozása. ;

A maximálások és rekvirálások oda vezettek, hogy azoknak a termékeknek az előállítása mutat—

kozott a legjövedelmezőbbnek, amelyek ezektől az intézkedésektől leginkább meg voltak kímélve. lön—, nek az lett volna a következménye, hogy egyes fontos termények esetleg több szempontból, csak másodlagosan fontos termékekké átalakítva kerültek volna forgalomba. Ennek megakadályozására szít- lettek meg a termelés egyes ágait korlátozó intézkedések. Az ezirányú rendeletekből jellem- zésül alább ismertetünk egynéhányat.

Az 1916. évi 509. M. E. rendelet intézkedik az 1916. évi eukorrépatermelés szabályozásáról. E rendelet értelmében cukorrépát csak cukorgyár részére szabad termelni, megszabott arányok szerint szeszgyári felhasználásra pedig csak korláto- zott mennyiségben. E rendelet hatását a jövedel—

mezőSégre mindjárt láthatjuk, ha figyelembe vesz—

sziik, hogy ez évben a eukorrépának szeszszé való feldolgozása jövedelmezőbbnek mutatkozott, mint a cukor-gyárnak való átadás, tekintve, hogy a cu—

korrépa árának indexe 134, míg a szeszé 188 volt, ugyanis a répának, mint szeszgyártási nyersanyagnak az ára kisebb mértékben emelkedett, mint

a szeszé. ,

Ugyanilyen hatással volt pl. a pénzügyminisz-

ter 1915. évi 99.700. sz. rendelete, mely a szesz—

főzdék üzemét korlátozta anyagfelhasználás szem- pontjából, eltiltva a rozsnak és árpának mint szesz—

gyártási nyersanyagnak a felhasználását. E ren—

delkezés, mely az ez évben legolcsóbb nyersanyag—

nak, a rozsnak a felhasználását megtiltotta, rá-

mutat arra, hogy az áralakulásban mutatkozó kon—

junktúráknak a gyakorlatban való kihasználása a legtöbbször lehetetlenné volt téve.

Ugyanily rendeletek szabályozták a legjöve- delmezőbbnek látszó üzemágnak, a sertéshizlalás- nak a viszonyait. Ilyen volt pl. az 1917. évi 3658.

M. E. rendelet a sertéshizlalás feltételei és a hiz- lalás engedélyezése körüli eljárás tárgyában. E ren—

delet ertelmeben saját, illetve gazdasági szükség- leten felüli mennyiségben csak a földmívelésügyi miniszter külön engedélye alapján szabad hizlalni.

E hizlalás azonban csak a zár alá vett tengeri termésfölöslegének felerésze erejéig történhetett, a fölösleg másik felét a Haditermény r.-t.-nak kel-