Az anyanyelvi statisztika megbízhatósága

(1)

...na-...n-anun:nn-n.nun-..cnn-l.-...n.-...--n-n-n-u-lno---.---....---...-...u-nnnu-nnc

TERÚLET És NÉPESSÉG

null-lIII-lll-lllllllIll-I'll!-lIIll-I!Ill-III-I'll-I'Illlllllllllll'llllllllllll-...-...IIII-C-l- vor—u.n

Az anyanyelvi statisztika megbízhatósága.

Ltez'actimde (les statistigues hongroises de la langue malemelle.

A ..Nyugat" ('. folyóirat 1933. évi 17—

El!. szann'lban Illyés Gyula ..Pusztuló max gyarsag'" (: cikke nyomán ankétet ren- dezett a baranyai magyarság pusztu- lásáról és a németség térfoglalt'lsárín. A harang/ai mag'arsag z'illítólagos pusztulá—

sara reszletesebb eikkben még visszaté- riink, amelyben statisztikai adatokkal akarjuk megvilz'igitani, hogy mi igaz a va—

l(')sagiban azokból a rt'anhirekln'íl, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyarsag önbi—

zalmat és erejebe vetett hitét megingassz'ik, Most azonban csak az anke't soran elhang- zott néhány megjegyzés ellen óhajtunk

tiltakozni, amelyet a hivatalos statisztika

nem hagyhat szó nélkül. ,

Az ankét soran lllyés (iyula kétségbe- vonta anyanyelvi statisztikank megbízha—

tóságáttsőt azt a meggondolatlan kijelen- tést tette, hogy az ő vr'-leménye szerint a Dunántúl falusi lakossagz'iban a magyarok szama csak fele annak, amennyit a hivata—

los statisztika kimutat. Előzőleg Braun Róbertnek a ,,Szazadunk" 1933. évi (ím—7.

számában ,,Nemzetiségi statisztika" ('lllll—

mel jelent meg egy cikke, amely szintén kedvezőtlen világításha helyezi a magyar nemzetisegi statisztikat. Megvadolia n. i. a népszz'rmlálási Összeiró közegeket, hogy felületesen és részrehajlón vették fel az anyanyelvi adatokat. Braun Róbert később maga is belekapesolódott a Nyugat hasáb—

jain folyó vitába és itt már maga is a hiva—

talos adatokkal érvel Illyés Gyula ellen, de ezzel nem tette jóvz' azt a könnyelműen odavetett vádat, amelyet előzőleg hangoz—

tatott.

Talán nem is foglalkoztunk volna ezek—

kel az állításokkal. ha ,azok targya—lása belső ügyünk maradhatott volna. A csehek hivatalos statisztikai folyóirata a Statistieky ()bzor azonban 1933. évi 8—1(). számában kapva kapott a két szerző elszólása—in és kárörömmel közli azokat, hogy üthessen egyet a magyar hivatalos statisztika meg—

hízhatóságán. lme, így vélekednek maguk a magyarok is a sajat nemzetiségi statiszti- káiukról! Holott ezek a vélemények egy—

részt csak egy különben jóhiszemű, de

rendkívül sötéten lato, a statisztikához

egyáltalán nem értő költő képzelődései, másrészt egy kissé felületes műkedvelő sta- tisztikus elmefuttatz'isai.

Braun Róbert hivatkozik arra, hogy a 'allz'ist'elekezeti statisztika sokkal töikélete-r sebb, mint a nmnzetiségekről szóló, mert a

vallás mindenkinél majdnem teljes bizton—

sággal xmegz'illapíthatr'), mig a nemzetiségnél

határesetek vannak, amikor nehéz eldönteni a hovatartozást. Ezt mi is aláírjuk és nagyon is jól ismerjük ezeket a nehézségeket.

A magyar statisztika módszere ebben a te—

kintetben az M és nem győzzük elégszer hangst'ilyozni, hogy mi ezt a módszert tart—

juk a legtökéletesebbnek ———, hogy annál, aki csak egy nyelvet beszél, semmi kétség, mi—

lyen nemzetiséghez tartozik, annál pedig, aki két vagy több nyelvet beszél, nmgára az illetőre bízzuk, hogy melyik nyelvet kívánja a magáénak tekinteni s ennek folytán me—

lyik nemzetiséghez kívánja magát számít- fatni. Braun Róbert szerencsétlen fogalma- zásúnak tartja az anyanyelvre von/atkozó kérdést, holott az sokkal szabatosabb, mint ha egyszerűen azt kérdezzük: ,,mi a nemze- tisége", ahogy azt a románok teszik, akiknek módszerét mintaképiil állítja a magyar statisztika elé. Ez a kérdés magyar részről már régen el van döntvef) es sajnálatos, hogy magyar ember ezek után még a románok kezdetleges, származást kutató, niévelemző és erőszakoskodásra alkalmas módszerét meri ajánlani.

Azon nem lehet vitatkozni, hogy kinek- kinek nemzetiségét, csak az általa beszélt nyelv alapján lehet megállapítani. Nem ve—

hetek a statisztikában valakit németnek, aki nem tud németül és nem tekinthetem magyar nemzetiségűnek azt, aki nem tud magyarul, ha érzelmileg a magyarsághoz húz is. Az 1910. évi népszámlálás után ma- gam a helyszínén tapasztaltam, hogy Turóc _inuegy-ében több nemesi község lakOSai ma- gyaroknak akarták magukat felvetetni an—

nak ellenére, hogy csak tótul tudtak. Az objektív magyar statisztika ezeket kényte—

len volt tótoknak (kimutatni, mint ahogy a

1) L. Magyar Statisztikai Szemle 148. l, és 1929. évi. 73. lap.

1928. évf.

(2)

1. szám. _— _ l934

magyar nevű, elolahosodott görög katolikus és görög keleti magyarok ezreit is a való—

sághoz híven .az oláhok köz-é sorozta.

Braun Róbert sem tagadhatja, hogy az egy nyelvet beszélőknél a statisztika olyan pontos lehet, mint a vallási statisztika. A több nyelvet hesze'lőknel sem lehet baj, ha mindenkinek saját akaratára, tetszésére bíz—

zuk, hogy az általa beszélt több nyelv kö—

zül melyiket tartja magáénak. így jár el a magyar statisztika és ilyen értelmű utasí—

tást ad a száamlálóibiztosoknak is. Bnaun Róbert feltételezi, hogy sokan azért vallják be a magyar nyelvet anyanyelvükül, mert hátrányoktól félnek. Mutasson ő csak egy esetet is, amikor valakinek hátránya szár- mazott abból, (mert nem magyar anyanyel—

vűnek vallotta magát. Ha pedig presszióra gondol, amit a sorok között szintén sejtet, akkor hozzon elő csak egy esetet, amikor va—

laki erőszakos befolyásolásról panaszkodott.

Magyarországon ilyen esetről nem tudunk, ellenben fordítsa tekintetét a mintaképül te—

kintett Romániára és Cseh-Szlovákiára, ahol a panaszok ezreit fogja találni, melyek még a Népszövets—égig is eljutottak.

Braun Róbert határeseteknek nevezi azokat az eseteket, mikor valaki két nyelvet beszél és az a véleménye, hogy ezek a határ—

esetek a mai Magyarországon nagyon megszaporodtak, mert míg a régi Magyar—

országon 1910—ben a nem magyar nemzeti- ségeknek csak 22'5%-a tudott magyarul, addig a mai Magyarországon ezeknek már 74'2%-a tud magyarul az 1930. évi nép- számlálás szerint. Ez az összehasonlítás hi—

bás azért, mert nem veszi számba a magya—

rok közül is a (más nyelven 'tudókat és a nem magyarok közül a más, mint magyar nyelven tudókat. Ezek az ő ertelmezese sze—

rint éppen olyan lhatár'esetek, mint az általa összehasonlítottak. A helyes összehasonlítás a következő: 1910-ben a régi Magyarorszá—

gon a 18,264.533 lakosból csak anya-

nyelvén, tehát csak egy nyelven tudott 13,778.706, vagyis 75'4%, két vagy több nyelven tudott 4,485.827,1) vagyis 24'6%.

Ezzel szemben a mai területen 1920-ban (az 1930. évi adat még nem ismeretes) a 7,980.143 lakosból csak egy nyelven tudott 6,292.510,2) vagyis 78'8%, két vagy több

nyelven beszélt tehát 1,687.(i33,vagyis 21'2% . A határesetek aránya e szerint nemhogy

1) L. Magyar Statisztikai Közlemények 61. köt.

296. és köv. lap.

l20. lés köv. lap.

, emelkedett a mai területen, de leszállt a né—

pesség 24'6%—áról annak 21'2%—ára. 1930—

ban pedig az eddigi jelek szerint csak 2096

körül lesz. A mai Magyarországon tehát az esetek 8()%—ában teljes biztonsággal lehet megállapítani az anyanyelvet és csak 2096 az, amelynél az Összeirt félnek kell dönteni saját anyanyelve felől.

Minthogy a bizalmatlanság mindig az állam-fenntartó nemzetiség irányában szo—

kott megnyilvánulni, ha a nemzetiségi sta—

tisztika megbízhatóságáról van szó, zárjuk ki a .határesetek közül azoknak a nem ma—

gyaroknak a számát, akik magyarul tud—

nak. Ezeknél u. i. a gyanu teljes—séggel alap—

talan, mert hiszen a nem magyarok köze vannak számítva, holott magyarul is tud—

nak. Ilyen van 1920—ban 575660, vagyis az összlakosság 7'2%-a. Ki kell rekeszteni továbbá azokat az idegen nyelvűeket, akik két nyelvet beszélnek ugyan, de azok egyike sem a magyar. Ezekről se lehet feltételezni, hogy a magyarok közé kerülnek, hiszen nem is tudnak magyarul. Ilyen nem sok van.

mindössze 45.118. Maradnak tehát a Braun Róbert szerint még mindig kétségesek: a más nyelvet is tudó magyarok; ezek száma 1,097.127, az egész lakosság 13'8%-a. Eny- nyire zsugorodik össze az ú. n. határesetek száma. Bizonyára Braun Róbert maga sem gondolja, hogy ezek összesége, vagy na—

gyobb része illetéktelenül került a magyarok rovatába.

Vizsgáljuk közelebbről, hogy kikből ke- rül ki ez a más nyelvet is tudó (milliónyi magyar anyanyelvű tömeg. Először is egy tekintélyes részük, közel negyed részük, 254.206ember,1) izraelita vallású. Tudva—

levő, hogy a zsidók között foglalkozásuknál, intelligenciájuknál fogva, de meg hagyo- mányos szokásból folyólag is igen sokan vannak, akik a német nyelvet is beszélik a magyaron kívül. A zsidókat bizonyára nem gyanusítja meg Braun. Róbert azzal, hogy csak valami nyomásnak engedve vallották magukat magyar anyanyelvűeknek. Elég értelmesek és Önérzetesek ahhoz, 'hogy ma—

guk állapítsák meg, melyik nyelvhez kíván- ják magukat számíttatni.A magyar reformá- tus—ok között is vannak 73.614—enf) akik a magyaron kívül más nyelvet is tudnak.

Ezek között szintén nem lehetnek elrejtőzött más nyelvűek; akik közülök más nyelvet

1) L. Magyar Statisztikai Közlemények 73. köat.

181. lap.

179. lap.

(3)

1. szám, 1934

tudnak, azt vagy szomszédjailctól, vagy a katonaságnál (különösen a háború alatt) vagy mint iskolázott emberek, az iskolában tanulták. Maradnak a többi vallásfelekezetü magyarok, akik közt kétségtelenül több az idegen nyelvet is tudó, mint a magyar refor—

mátusok közt. De nem szabad feledni, hogy ezek sűrűbben laknak más nyelvű hittest—

véreikkel együtt és a tapasztalat bizonyítja, hogy az együttlakó nemzetiségek, különö—

sen, ha egy vallásúak, ugyanabba az isko- lába és templomba járnak, sűrűn összeháza- sodnak, könnyen eltanulják egymás nyelvét.

A reformátusok legnagyobb tömege az or—

szág keleti részén tiszta magyar környezet- ben él, azért is kevés köztük a más nyelvet is beszélő. Ez a körülmény még a közis—

merten többnyelvű zsidókra is befolyást gyakorol. A biharmegyei zsidók közül pl.

kétharmadrész Csak magyarul tud.

Ha törvényliatóságonkint vizsgáljuk a más nyelvet is tudó magyi-arok megoszlását, .t'eltűnhetik, hogy aránytalanul nagy részük a tj. városokban lakik. Magában Budapes- ten 365616 más nyelvet is beszélő magyar éli) az összes tj. városokban pedig 460.969.

Ha már most hozzászámítjuk ehhez a me—

gyei városokban, a Nagy-Budapesthez tar—

tozó községekben és a 10.000 léleknél népe- sebb községekben lakó más nyelvet is be—

szélő magyarokat, kiderül,hogy az1,097.000 más nyelven is beszélő magyarok közül kb.

861.000 esik a városokra és a legnépesebb községekre. Ezekről feltételezheti Braun Ró- bert, hogy nem presszió, vagy félelem nyo—

mása alatt vallották magukat magyarok—

nzak. Marad tehát mindössze 236000 a tíz- ezer l-éleknél kisebb községekre. De hiszen ezek között is vannak izraeliták (kb. 50.000) és reformátusok (kb. 22.000), akiknek lma—

gyar tanyanyuelvűségét a fentiek szerint semmi esetre sem lehet kétségbe vonni. És _a többi 164000 egyéb vallásfelekezetűnél is csak meg lehet engedni, hogy nagyobb ré—

szük született magyar 5 az együttlakás és egyéb körülmények folytán tanult meg idegen nyelvet. Végeredményben a határesetek száma, ahol talán kétséges lehet, hogy helyesen vették—e fel az anyanyelvet, összezsu—

,gorodik, mondjuk, 80.000—re, (( lakosságnak 1%-ára. Viszont, ha feltételezzük, hogy (egyeseknél, akik két nyelvet beszélnek, az anyanyelvet nem helyesen, felületesen, vagy nészrehajlóan állapították meg, akkor ez a

1123. lap.

hiba a másik irányban is előfordulhat, tehát a magyarul tudó nem magyarok között is lehetnek olyanok, akiket tulajdonképen magyar anyanyelvűekn—ek kellett volna minő- síteni. El kell ismernünk, hogy ilyenféle le—

hetőség az államnyelv irányában minden—

esetre nagyobb msértékben megvan, mint más nyelv irányában.

Mindent összevéve, meg lehet állapítani, hogy a nemzetiségi statisztikánk legalább is 99%-bwan pontos és megbízható. Az, hogy egyes községeknél egyik népszámlálásról a másikra feltűnőbb 'áltozások mutatkoznak, a következő évtizedben pedig éppen fordított irányban, nem táltoztat ezen a megállapí-

táson; ezek az esetek tartoznak bele abba

a bizonyos egy százalékba. Némely község—

nél évtizedekig tart az az állapot, hogy a la—

kosok két nyelvet egyformán beszélnek és nemzeti Öntudatuk egyik irányban sem fej- lődik ki határozottan. Fényes Eleknek ke—

reken 100 évvel ezelőtt megjelent munkájá—

ban sok esetben találjuk ezt a kifejezést:

,,magyarosodó német falu", ,,magyarosodó tót falu", vagy ,,lakosai a magyar és német nyelvet egyformán beszélik? E községek egy része ma is német, vagy tót többségű, de van olyan is, amelyikben ma már nyoma sincs a német vagy tót nyelvnek. Viszont Fényes Elek magyarnak jelez sok olyan, községet (éppen Baranyában), amelynek ma jelentékeny német kisebbsége van, vagy amelyben esetleg a németség azóta több- ségbe került. Minél hosszabb ideig lesz meg a nemzetiségi statisztikánk a mostani kipró—

bált alapon, ezt a folyamatot, az esetleges fluktuációk dacára, annál inkább meg lehet figyelni. Elősegíti ezt a mi tökéletes nyelv—

ismereti statisztikánk' is, amely pontosan, községről-községre megmondja, hogy a ver- sengő nyelvek közül melyik foglal tért a másik rovására.

Ami Illyés Gyulának azt az igazán meggondolatlan, felelőtlen és eléggé meg nem róható kijelentését illeti, hogy szerinte a Dunán túl csak félannyi magyar van, mint amennyit a hivatalos statisztika kimutat, ez a kijelentés cáfolatra sem lenne érdemes, ha azzal a külföldi sajtó nem foglalkozott volna.

Mégis azok kedvéért, akik a statisztikában kevéssé járatosak és akiknek szöget üthetett a fejébe ez a megállapítás, szükségesnek tartjuk ismertetni a következő tényeket:

A Dunántúl összes lakossága (a mai be- osztás szerint, tehát Csonka-Esztergom me- gyét is ideszámítvxa) volt1920—ban 2,563.811;

1*

(4)

___!

1. szám. -— 4

ebből magyarnak vallotta magát 2,151.367.1) 1930—ban a Dunántúl lakossága, egészen csekély területi változással, 2,685.509 lélek;

ebből magyar 2,331.639, német 292764.

Magát az összes lélekszámot Illyés Gyula bizonyára elismeri helyesnek, mert azt csak nem képzeli, hogy a népszámlálásnál nem létező embereket is számoltak. Ha pedig a magyarság számát csak felényire becsüli, a másik felét pedig —— cikkéből kivehetőleg _ a németekhez számítja, 1930—ban az ada—

tok szerinte így festenének: magyar van a Dunántúlon 1,165.820, német pedig ],458.583. Illyés Gyula véleménye szerint tehát a Dunán túl a németek vannak több- ségben; akár mindjárt oda is adhatjuk az egész területet a németeknek. Ilyen abszur—

dwmokra vezet az, ha valaki minden alap és meggondolás nélkül odavet szá—mada- tokat!

Megnyugtathatjuk Illyés Gyulát és az esetleg vele aggodalmaskodókat, hogy a Dunán túl kimutatott magyar anyanyel- vűek annyira magyarok, hogy közülök az

1) L. Magyar Statisztikai Közlemények 73. köti 50. lap. Ezek az ada-tok nem egyeznek tetljesen az 1930. évi népszámlálásról kiadott első kötet adatai—

val, mert ez utóbbiaknál bizonyos apróbb területi változások figyelembe vannak véve. Ragaszkodnxunk kellett mégis a régebben között! adatokhoz, mert a nyelvtudásra vonatkozó részletes adatok csak az 1920. évi kötetben vannak meg.

—— A 1934

1920. évi népszámlálás szerint 87695 nem is tud máskép, mint magyarul.!) Hasonló arányszám már 1930-ról is megvan és ez azt mutatja, hogy most már 88'7%—uk csak magyarul beszél, tehat az idegen nyelvet beszélők aránya visszaesett, az egynyelvű- ség terjedt. Zengővárkony község, ahol a református magyarság sajnálatosan visszafejlődik s amiből Illyés Gyula köv—et- keztet és ítél, még nem Baranya me—

gye és Baranya megye még nem egész Dunántúlt Igaz, hogy Illyés Gyula csak a Dunántúl falusi lakosságáról beszél, de ez nem sokat változtat a dolgon, sőt még tk—éptelenebbnek mutatja az ő állítá—

sát. Dunántúl őstermelő magyar lakossága ugyanis, amelyet nagyjából a falusi lakos- sággal vehetünk egynek,- 1920—ban 1,385.273 volt; ebből csak magyarul tudott 1,298.639, 2)—

vagyis 93'7%. A falusi magyar lakosság tehát jóval nagyobb arányban egynyelvű, mint a Dunántúl egész magyar lakossága (87695). Ne féltse tehát Illyés Gyula a du—

nántúli magyarságot az elnémetesedóstől.

lla egyes helyeken mutatkozik is vissza—

fejlődés, az az egész országrész végeredmé- nyére nem hat ki.

Kovács Alajos dr.

120. lap.

') L. Magyar Statisztikai Közlemények 72. köt.

328. lap.

Külföldi népszámlálások szemléje.

Revue de zecensemmts exécatés d l'étmnger,

A M. Stat. Szemlében a külföldi népszámlálásokról legutóbb közölt adatok:

t . , . _ ! . _

Állam neve ; § Allam neve 3 §" Allam neve _ § §? Allam neve ; %"

Albánia .. .. .. .. 1932 162 Barna .. .. .. .. .. 1931 1007 Kolumbia .. , 1332 163 Románia .. .. .. 1932 827 anzitr .. .. .. 1932 163 Lengyelország,. ,. 32 82 S 4 "! t _ 1931 1008

, 11931 1008 D'il fok . . ., 198 1991 742 aar erue ., .. .. .

Atgir __ __ _ _ __ __ l1932 164_ Egyiptome a n ai __[)nlO__ __. 1932. t 1008154 Lettorszáo'_ z; _ __ __ __ ugggt u 162 Salvad0r____. . . .A 193u,, 1h5,

Sk ( 1931 1007

.k .F Áll 11931 1009 Faröer-szigetek , 1931 1008 LWCWUSWU' " -- 19-33 328 oofsmb "'" ,)

Ame" al 'gY-

_{_}

' t1932 165 Franciaország 1932 159 Luxemburg ,. .. .. 11931 %? Spantomfsmg ' 1932 8—8

, Franciagyarmatok 1932 829 ., l 932 . Svájc A. .. .. .. .. "931 201

Anglia es Wales 1931 1006 Cörögország 1932 162 Igemko .. .. .. .. .. 1932 (stég S lthl 74__1_

Ausztrália .. .. .. 1932 829 ' __ ' " ' t onaco .. .. .. 1982 k. védorszáu __ __ 1 31 91

Belgium __ __ 1932 161 gatási]; .. 333 %% %agy—Bgtaígnia .. 1931 100; Sziám " .. .. .. 1933 134

_ ' ) _ -- 4- '— émeta ö —- 1982 82 . [193 7 2

gfifingiíng') .. .. 1333 1363 Hongkong .. .. 193l 1009 Norvégia __ __ __ __ 1932 828 SZOVJet—Oroszorsz. _1932 168

Ceylon ' ' ".: 1931 1009 HOlland—Kel.-lndia 1931 627 Olaszország" .. .. 1932 827 Tunisz .. .. .. 1931 1008 —

" " " " 193 12 Izland,. .. .A .. .. 1932 162 Olasz gyarmatok' . 1932 829 Törökorszáwt' .. 1932 162

Cseh—Szlovákia .. 393; im Jarán , .. .. ., 1931 307 Oroszorszag .. 1932 829 Tripolisz A . .. ,. 1932 164

' Jugoszlavm ,. ., .. 1931 911 Palesztina.. .. .. 193t 1009 Öss7eállítás l"bb nem 742 C .] tl931 742 Kanada .. , A. .. .. 1932 164 Panama.. .. .. .. .. 1931 mm ':11'4 __,1 " 0 1932 166

s' e " " " " " " nem 1010 Kína .. .. .. ,.

1931 742 Portugália ,, .. ..

1931 626 3 em") " " -- "

lesz 829 Legutolsó 'közlésuünkil óta lényege—sen színe-

sebbé (,s gazdagabbá vált a külföldi népszámlálá—

1) L. M. Stat. Szemle 1932. évf. 827——830. ],

sotk adattárat A részle—teredam'ények i'iyilvánosságra hozatala során több állam (részben előzetes) foglal- kozási s:ttatiszttitká.ja is napvilágot lláiOil. Adataink teljes és átfogó képet azonban még mindig nem nyuj;