Tomala, Jerzy: A műszaki haladás és a gazdasági fejlődés

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

%%

akkor ti munkaigényesség mellett, a teljes munkatermelékenységet kifejező mutató:

Eye Bo 91"

): t'1 B1 91

ahol B az összes ráfordítás matrixa, (1 pedig a termelés oszlopvektora.

A gyors technikai fejlődésnek a munka- termelékenységére gyakorolt hatása miatt a munkatermelékenység mérésének az a régebbi módszere, amely csupán az élő munkát veszi figyelembe, ma már meg—

tévesztő eredményekhez vezethet. A teljes áttekintés biztosításához a fenti három mu—

tató párhuzamos kiszámítására van szük- ség.

(Ism.: Hajpál Gyula)

TOMALA, JERZY:

A MÚSZAK! HALADÁS"

És A GAZDASÁGI FEJLÖDÉS

(Postep technlczny i Wzrost gospodarczy.)

— Ekonomtsta, 1962. 1. sz. 66—87. 1).

A szerző cikkében részletesen elemzi a műszaki haladásnak a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatását. Abból a feltételből in- dul ki, hogy a műszaki haladás legfon—

tosabb megnyilvánulása a tőke intenzitá—

K

sának, a 0 :E—nek a növekedése (ahol O

—— a tőke intenzitása, K -— a tőke, vagyis az állóeszközök, Z — a foglalkoztatott munkaerő). Hangsúlyozza azonban, hogy a tőke intenzitásának változatlanul mara- dása még nem jelenti azt, hogy nem tör—

tént műszaki fejlődés.

Szerző a tőke intenzitásának fogalmával a következőképpen határozza meg a tőke szerves összetételét és volumenének növe- kedését:

KH—i 'Kt ) ZH—l "Zt

Kt Zt

ha.

vagyis ha a tőke gyorsabban nő, mint a dolgozók létszáma, akkor nő a tőke szer—

ves összetétele; ha mindkettő egyenlő ütemben nő, akkor az össztőke volumene

növekszik.

Ha a t időszakban a termelésbe belépő Amunkaerőnövekedés Z, akkor a tőke ad—

digi intenzitásának fenntartása mellett a foglalkoztatásához szükséges járulékos tőke, vagyis az extenzív beruházás:

Ie(t) : Gt—x' AZt.

Mivel az összberuházás az extenzív be—

ruházás (I,) és az intenzív beruházás (19)

összege, az utóbbit a következőképpen

fejezhetjük ki: '

Ii(t):It—9t—1'Azt-

A műszaki haladás a termelési módsze—

rek megváltoztatásával jár együtt, általá—

ban intenzív beruházásokat igényel, és a tőke szerves összetételének növekedését eredményezi, vagyis növeli a tőke inten- zitását.

A gazdasági fejlődés folyamatát két irányból határozhatjuk meg:

1. a nemzeti jövedelmet a tőke és a tőkehatékonyság szorzatának vesszük, eb- ben az esetben a fejlődés:

1 1

AY:AK-——:I-——, k' le'

vagy AYzI- e', ahol—:

Y — a nemzeti jövedelem növekedése, k' — tőke határegyütthatója,

e' -— a tőke határhatékonysága.

2. A nemzeti jövedelem a munkáslét- számnak és a munka termelékenységének a szorzata, tehát a fejlődés AY:AZ- W,

ahol a munka határtermelékenysége

, AY

" AZ

A fenti képletekből:

1 A

I — _: AZ — W'zIe', lc

ebből :

I

—-:W'-k'———

AZ a'

.

Mivel az egyenlőség baloldala egyenlő a tőke határintenzitásával, megkaptuk az összefüggést a tőke határ-intenzitása, a tőke határegyütthatója, illetve a tőke ha- tárhatékonysága és a munka határterme—

lékenysége közt. (Hasonlóan vezethető le a tőke átlagos intenzitása is.)

Tehát a tőke és a beruházások haté—

konysága (e és e'), valamint a tőkeegyütt—

hatók (k és k') közvetlen kapcsolatban állnak a munka termelékenységével és a tőke, illetve a beruházás intenzitásával (O és G'). A munka termelékenysége és a tőke intenzitása a technika színvonalát és változásait tükrözik, ebből következik, hogy a tőke és a beruházások hatékony—

sága, illetve a tőkeegyütthatók is a ter—

melés műszaki feltételeitől függnek.

946

A műszaki fejlődés különböző helyette—

sítési lehetőségekkel jár együtt. Ezek kö- zül a legjelentősebb az élő munka helyet- tesítése tőkével, vagyis a tőke szerves ösz—

szetételének növekedése a munka terme- lékenységének emelkedését eredményezi.

A szerző a műszaki fejlesztésnek a köz- gazdasági irodalomban többször megvita—

tott típusával, a tőkeigényes, a semleges és a tőkemegtakarító műszaki fejlesztés- sel is foglalkozik. Megállapítja, hogy a fogalmak értelmezése nem egységes, így például Harrod, Kalecki, Kaldor és Cham—

pernowe a, tőkeegyüttható növekedésével, változatlanul maradásával vagy csökkené—

sével hozzák kapcsolatba. Ezzel szemben például Solow és Power a tőke intenzitása változásaiként határozzák meg azokat. A szerző rámutat arra, hogy a kétfajta meg— , határozás jelentős különbségeket okoz a műszaki fejlesztés osztályozásában. A vizs- gálódások céljától függ, hogy melyik meg- határozást helyesebb alkalmazni. Ha a tőke és a munka kölcsönös helyettesítésé—

nek összes, a műszaki fejlesztés keretében lehetséges változatát, valamint az ezzel kapcsolatos legfontosabb tőkeösszefüggése—

ket (0, k, e) és a munkaerő összefüggéseit elemezzük, akkor célszerűbb a tőke inten—

zitásán alapuló osztályozást elfogadni. El—

lenben ha a különböző makroökonómiai összefüggéseket, vagy a műszaki haladás különböző típusait vizsgáljuk a tényleges gazdasági fejlődési folyamatban, akkor előnyösebb a tőkeegyütthatón alapuló meghatározás alkalmazása. Ez a tőke in- tenzitásának állandó növekedése mellett lehetővé teszi, hogy megkülönböztessük a tőkeigényes, a semleges és a tőkemegta- karitó műszaki haladás típusait. Az első esetben a foglalkoztatottsághoz (a dolgozók létszámához) a másodikban pedig a terme- léshez viszonyítjuk ezeket az adatokat.

A műszaki haladás három különböző típusának megkülönböztetése céljából a szerző levezeti a munka termelékenysége, a tőke intenzitása és a tőkeegyüttható kö—

zötti alapvető összefüggést:

W:—.

K

Tőkeigényes műszaki fejlesztéssel van dolgunk, ha

A AW

É)———I, tehát kt—ti)kt9

el W, *

vagyis ha a tőke intenzitása nagyobb mér- tékben nő, mint a munka termelékenysége, azaz nő a tőkeegyüttható;

STATISZTIKAI IRODALM FIGYELÖ

semleges a műszaki fejlesZtés, ha

ao, AW

—— : —— . tehát kht-1: ki : konst.;

9: Wt

tőkemegtakarító a műszaki fejlesztés, ha

A AW

33 s—J, tehát k,.kat.

01 W:

A fenti összefüggések csupán definíció jellegűek és csak meghatároon feltételek mellett érvényesülnek.

(Ism.: Andorka Rudolf)

VINCENT, L. A.:

A MUNKA TELJES TERMELÉKENYSÉGÉ MÉRÉSÉNEK ÚJ MÓDSZERE

(Une nouvelle méthode de calcul de la 850.

ductivlté lntégrale du travail.) -— Etudes et joncture. 1962. 1. sz. 55—70. p.

A cikk célja, hogy egy termék vagy termékcsoport teljes termelékenységének mutatóját megállapítsa anélkül, hogy a termék vagy termékcsoport árát ehhez közvetlenül felhasználná. Minthogy a termelékenység teljes mérőszámát kívánja vizsgálni, itt olyan mutatóról lesz szó, amelynek számlálójában a termelés vo—

lumene és nevezőjében a termeléshez fel- használt összes tényezők szerepelnek. A globális termelékenység definíciójából kö—

vetkezően nem lehet minden egyes ténye—

zőt számításba venni, ezért a képleftnél, az elhanyagolt tényezők miatt egy korrek—

ciós együtthatót kell alkalmazni. Ennek megfelelően a teljes termelékenység ál—

talános képlete:

0 : FI Pl

;- az_—_.— .

IPOF

1

ahol a felső indexben lévő 0 a bázisidő—

szak, a vessző a beszámolási időszak ada- tát jelzi, P a termelés volumene és F a termelés tényezőinek jele. A termelés té—

nyezői között szerepel a vizsgált ágazat- ban a termék előállításához felhasz-—

nált munka mennyisége (T,) és a más ágazatokból vásárolt, a vizsgált termékhez felhasznált anyagok mennyisége (J ', , J'3 , stb) Ha ezeketa J-ket rendre helyet- tesítjük a többi —— 2, 3 stb. számokkal jel—

zett — ágazatokban eszközölt munkaré- fordításokkal, akkor a teljes termelékeny-—

ség mutatója a következő lesz:

() :

_ FI Pl

::1— —-

P'; (MTI, TZ" .. mm)

h—