lehet 'teljesíteni. E szerint a papírdollár értékesebb, mint az aranydollár.
Ennek ellenére az életbiztosítási ügyletek alapján esedé- kessé váló kötelezettségek a 4050/1936. M. E. ¡számú rendelet értelmében papírárfolyamon, tehát 3.40 pengővel teljesítendők.
A fiktív árfolyamoknak ez már túlságos ¡kilengése.
Amint az elmondottakból ¡kitűnik, a Kúria álláspontjának sok ága-boga van. A jogrendszerbe nem illeszthető 'kijelentések állapíthatók meg első pillantásra, és ki tudja, hogy a gyakor- latban mindez hova fejlődik. Szinte egy speciális jog kezd ki- domborodni a Kúria gyakorlatában, melynek az általános jog- rendszerhez csak annyiban van köze, "hogy más területen is zavart okoz. Mindebből következik, hogy a kérdés ma még elvi alapon való megoldásra aligha érett; ¡sokkal megnyugtatóbb, ha minden esetet ¡a maga adottságában teszünk vizsgálat és döntés tárgyává.
Valószínű, hogy a fent ¡megtárgyalt II. ¡számú határozat meghozatalakor is az eset körülményei befolyásolták az ítélkező bíróságot. Ha ¡a visszatért kivándorló megtakarított vagyonát eredeti formájában helyezi el betétként, érthető, hogy a bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a valutaleromlásból eredő kárt nem a betevő tartozik viselni, hanem inkább az, aki hivatá- sánál fogva pénzügyietekkel foglalkozik. Hogy ez a lélektani alap vezette-e a Kúriát az elvi döntéshez, vagy az elvi szem- pontból vezette le a Kúria állásfoglalását, bajos megmondani.
Úgy hisszük azonban, hogy a határozat aligha alkalmas arra, hogy elvi jelentőségűnek tekintessék, még ha az érdemi ren- delkezés ellen kifogást tenni nem lehet.
N é h á n y s z ó a d e v i z a j o g i p e r f e l l ü g g e s z t é s h e z . Lehoczky Tivadar lapunk áprilisi számában nagyon hasz- nos munkát végzett akkor, amikor a devizajogi perfelfüggesz- tés tárgyában kialakult nézeteket és még megoldásra váró kér- déseket összefoglalta. Egyebek között a magam nézetével is fog- lalkozva, kifogásolja azt, hogy szerintem a MNB-nak a fizetés megengedésére, illetve valuta rendelkezésre bocsátására irányuló kérelmet elutasító határozat in concreto megálapítja a felfüg- gesztés feltételét, mert amennyiben a rosszhiszemű adós áruim- portból eredő tartozásának megfizetése végett effektiv valuta rendelkezésre bocsátása iránt való kérelmét tudatosan hiányosan felszerelve mutatja be, aminek vagy más számos oknak követ- keztében a MNB azt elutasítja, úgy a bíróság az elutasító hatá- rozat felmutatásával a perfüggesztés feltételét kimutathatná, — ami nyilván helytelen eredmény.
Örömest foglalkozom a cikknek ezzel a részével, mert amel- lett, hogy dr. Lehoczky felfedte előttünk a MNB ügyintézésének egyik jelentős, bár könnyen módosítható sajátosságát, mellesleg rámutathatok arra, hogy szavaim értelmezésénél csak félreértés- ről lehet szó.
Maga a cikkíró közli a kifogásolt mondatom előtt azt a né- zetemet, hogy „az adósnak az a feladata, hogy készen, hitelt- érdemlően és aggálytalanul mutassa ki a tillamat oly formában, amelyet első pillantásra elfogadhat az eljáró törvénykezési szerv". Ebből tehát kitűnik az, hogy abban a tudatban voltam, hogy amennyiben a MNB az importőr kérelmét „elutasítja", úgy az a határozat megfelel e követelménynek.
Csak Lehoczky Tivadar írását olvasva jövök rá, hogy té- vedtem. A MNB ugyanis tekintet nélkül arra, hogy érdemben határozva, tagadja meg a kérelmező kérését, a kérelmet „eluta- sítja". Hát ez nem helyes. Magyarországon mindenütt, ahol igé- nyek és jogok érvényesítését bírálják el, és a kérelem teljesíté- sét érdemben megtagadják, a kérelmet „elutasítják", ha pedig nem érdemben határoztak, úgy „visszautasítják", vagy a kére- lem teljesítését megtagadó határozatban röviden utalnak arra, hogy a kérelem a megjelölt alaki vagy egyéb hiányossága miatt nem volt teljesíthető.
Ha a MNB magáévá teszi ezt az általános szokást és a he- lyesen beadott kérelmet, ha az anyagi jogszabályoknak nem felel meg, „elutasítja", vagy „érdemben elutasítja", míg a hiá- nyosan beadott kérvényt „visszautasítja", vagy „érdemi elbí- rálás nélkül visszautasítja", úgy a MNB határozatai jobban al- kalmazkodnak a törvénykezés nyelvéhez.
A fent közölt és általánosan ismert és elismert műkifejezé- sek használata minden kétes kérdést megfelelő világításba he- lyez és a bíróság tisztában lesz azzal, hogy az elutasítás érdem- ben történt-e vagy pedig hiányos felszerelés miatt, vagy „más számos ok" egyike következtében nem történt érdemi intézkedés.
Ha ez nem is jelent teljes megoldást, mindenesetre bizo- nyos haladást jelent a mai jogállapottal szemben.
Érdekes, hogy a 4550/1931. M. E. számú rendelet 5. §-ának értelmét tekintve, mennyire elhajlott a bírói gyakorlat. A hivat- kozott rendelethely szerint, ha az adós kimutatja, hogy a köve- telést a 4500/1931. M. E. számú rendeletben foglalt tilalom foly- tán nem teljesítheti, vagy a teljesítést a MNB a 4. §. 2. bekez- dése alapján elhalasztotta: a követelés iránti pert a tilalom, ille- tőleg az elhalasztás tartamára fel kell függeszteni.
Ennek a rendelkezésnek az az értelme, hogy abban az eset- b e n , ha az adós legjobb akarata szerint fizetne, a z o n b a n a f e n t
idézett korlátozó szabályok következtében a teljesítésben aka- dályozva van, úgy a per felfüggesztendő. Erre utal az e §-t meg- előző 4. §. harmadik bekezdése is, mely szerint ha az adós a
jelen §-ban foglalt rendelkezések folytán nem tehetne eleget fi-
zetési kötelezettségének, nem esik késedelembe abból az okból, .mert kötelezettségét a MNB által adott halasztás tartama alatt teljesíti. Ez a rendelethely is azt jelenti, hogy az adós késedelmét csak akkor nem lehet megállapítani, ha a „jelen szakaszban foglalt rendelkezések folytán" (tehát nem egyéb kifogások követ- keztében) nem teljesítené kötelezettségét. Az előbb idézett 5. §.
1. pontja nem egyéb, mint ennek a rendelkezésnek per' esetére a l k a l m a z o t t f o r m á j a . A rendélet fizetési készséget tételez fel, mélynek a korlátozó rendéletek útját állják és a p e r felfüggesz-
tésével kívánja annak elejét venni, hogy az adós felesleges költ- ségekbe keveredjék. Mi azonban a tényleges helyzet? Az alpe- res anyagi jogi védekezést terjeszt elő (minőségi kifogás, meg- állapodás hiánya stb.) egyszersmind a MNB-nál fizetés engedé- lyezése iránti kérelmet terjeszt elő, melyet a MNB elutasít. En- nek az elutasító határozatnak alapján azután kéri a per felfüg- gesztését és a bíróság e kérelemnek eleget is tesz. Mig tehát az
alperes a perben a fizetésre kötelezés ellen minden módon tilta- kozott, addig a MNB-nál beadott kérelmében fizetési készséget mimelve, fizetési tilalmat tartalmazó határozatot szerez, melynek alapján a per bizonytalan ideig nem dönthető el. Ennek azután az a következménye, hogy a devizakorlátozások megszűnése után, mikor tehát az alperes szabadon fizethetne, vagy pedig végrehajtható lenne, folytatódik a per és miután alperes az ösz- -szes kimeríthető jogorvoslatokat igénybe vette, kerül majd sor
a végrehajtásra.
Nem képzelhető el, hogy a jogszabályalkotónak az lett volna a célja, hogy a Pp. 222. §-ával igazmondásra sarkalt adóst arra kényszerítse, hogy mig a perben védekezést terjeszt elő, a MNB- nál fizetési készséget mutava, sürgesse ki a tilalmazó határoza- tot. De nincs is értelme annak, hogy egy olyan perben, amely- ben az alperes a védekezések egész rendszerét terjesztette elő, a per folyamata esetleg már az előkészítés szakában megálljon, nemcsak azért, mert az évek sora alatt (ina már hatodik éve) .a bizonyítékok és ellenbizonyítékok megsemmisülhetnek, hanem azért is, mert a peres eljárás lefolytatása és befejezése nem hozza rosszabb helyzetbe az adóst, mintha a per a devizakor- látozások megszűnése után fejeztetnék be. De maga a szabály- alkotó is védi az adóst a netáni helyzetrosszabbodás ellen, mikor .a 4140/1932. M. E. számú rendeletben kimondja, hogyha a kül-
földi hitelező a zálogjog előjegyzését vagy végrehajtási cselek- mény foganatosítását kéri, a bíróság a kérelem tárgyában való
•határozat hozatala előtt minden esetben köteles a feleket meg-
hallgatni annak megállapítása céljából, hogy a kérelem teljesí- tése nem ütközik-e a valuta-korlátozó rendelkezésekbe. A meg- hallgatást pedig a bírói gyakorlat szerint nem pótolja a perira- toknál elfekvő régebbi MNB határozat, a feleket minden körül- mények között meg kell hallgatni, hogy a „MNB az adósnak a 4550/1931. M. E. számú rendelet 4. és 5. §-a értelmében adott-e halasztást". A rendelet alkotója nem tesz különbséget a deviza- korlátozó rendelkezések hatálybalépése előtt lefolytatott és a korlátozások után végrehajtás alá kerülő, valamint a devizakor- látozások hatálybalépése után megindított perek között, nyilván azért, mert abban a hiszemben van, hogy érdemi védekezés ese- tén a per tovább folyik és az csupán akkor függeszthető fel, ha az adós fizetési készsége ellenére sem fizethet.
Minthogy tehát a rendelet 5. §-a értelmében a per csak ab- ban az esetben függesztendő fel, ha a teljesítésnek egyedüli aka- dálya a valutakorlátozás, úgy a megállapítási per tekintetébea is csak az lehet az álláspontunk, hogy a megállapítási per nem
irányulván ,.fizetési kötelezettségre" (4. §. 3. pont) vagy kö- vetelés teljesítésére" (5. §. 1. bek.) nem függeszthető fel.
A megállapítási keresetek azonban óvatosan kezelendők..
így megállapítási kereset tárgya nem lehet egy jövőben fize- tendő valutakötelezettség mai értékének megállapítása, vagv olyan kérdés, mely lényegében nem más, mint valamely valuta- kérdésben adandó jogi szakvélemény,
Hogy részfizetés engedélyezése esetén a hátralékos összeg- erejéig van-e helye perfelfüggesztésnek? Ha az előbb elmondot- tokból indulunk ki, úgy a megoldás egyszerű, bár ehelyütt is csak sémák felett lehet elmélkedni és a célszerűség kérdése áll előtérben. A tárgykör maga olyan természetű, hogy a jogszabá- lyokkal való pepecselés terméketlen munka. Nézetem szerint itt is meg kell különböztetni az alperesnek azt a védekezését, me- lyet tisztán a valutakorlátozó rendelkezésekre alapít (tiszta vé- dekezés), és egyéb körülményekre is alapított védekezését (ve- gyes védekezés).
A tiszta védekezés esetében kérdés, hogy az adós az esedé- kes hányad tekintetében késedelembe esett-e, vagy nem. Ha k é s e d e l e m b e esett, ú g y célszerűnek tartom végítélet hozatalát és.
az esedékes részlettel kapcsolatban a még nem esedékes részle- tekben való marasztalást, természetesen a devizarendeletek által korlátozott hatállyal. Tekintve, hogy az ilyen per már a perfel- vételi tárgyaláson eldönthető, és így nagy költségek nem merül- nek fel, nincs akadálya annak, hogy az adós az egész tartozás, alapján kiszámított mérsékelt költségben 15 napos teljesítési határidőben marasztaltassék. Igaz ugyan, hogy fennáll annak az.
elgondolásnak lehetősége, hogy az adós csupán az első részlet- fizetését mulasztotta el és a többi részletet pontosan fizette volna, de hasonló a gyakorlat pl. járadékos természetű szolgál- tatások végrehajtása esetében is, mert amennyiben a jogosított a.
jövőbeni részletekre is kéri a végrehajtást, úgy a végrehajtás költsége a jövőben esedékes részletek figyelembevétele mellett, állapíttatnak meg, noha itt is fennáll az a lehetőség, hogy az adós a jövőben pontosan fizetett volna.
Ha az adós hányadfizetési késedelembe • nem esett, úgy ugyancsak nincs akadálya az egész követelés devizakorlátozó záradékkal való megítélésének, az alperes perköltsége azonban,
.felperest terheli. . Vegyes-védekezés" folytán marasztaló végítélet esetéhen a.
követelés megítélése a késedelmes tiszta védekezés esetével azo- nos, ilyenkor azonban a költségek jóval magasabbak. Ilyenkor ugyanis a perfelfüggesztésnek nézetem szerint helye nem lévén, az egyéb védekezések tárgyában a rendes per lefolytatása válik, szükségessé.
Az engedélyezett hányadok tekintetében részítéletek hozar tala és a felfüggesztésnek az engedély korlátai között való meg- szüntetése rendszerint költséges, emellett sok fölös munkát ró- úgy a bíróságra, mint a felekre és az ügyvédi képviselet szem- pontjából sérelmes, tekintve, hogy ilyen esetben a költségben.
való marasztalás a véghatározatban történik.
*
Előző cikkemben már kifejtettem (P. J. 1936. 9. szám), hogy alapos az a jogi felfogás, hogy csak a MNB által a konkrét, ügyben közölt és deklarált fizetési tilalom alapján lehet megál- lapítani azt, hogy a devizakorlátozó rendeletekben említett fize- tési tilalom esete tényleg fennforog-e, ez azonban nem jelenti azt, hogy adott esetben a bíró az adós bejelentése és az általa, szolgáltatott adatok alapján a MNB közlése nélkül is maga ne- állapíthassa meg azt, hogy a teljesítés tilalomba ütközik.
Tiszta védekezés esetében megoldásra érdemes helyzetek állhatnak ebből elő. így pl., ha a bíróság az alperes adatai alap- ján megállapítja, hogy a fizetési tilalom esete fennforog, viszont- a MNB a felperes kérelme következtében az alperes fizetését, engedélyezi. Ügy vélem, hogy ebben az esetben a bíróságnak kell alkalmazkodnia a MNB határozatához. A devizakorlátozó, jogszabályok egyik főtétele ugyanis az, hogy bizonyos teljesíté- sekhez a MNB engedélye, vagy hozzájárulása szükséges. így pl.
a 4500/1931. M. E. sz. rendelet a MNB engedélye nélkül tilos- nak nyilvánítja a külföldi fizetési forgalomban lehetséges jog- ügyletek egész csoportjait, a 4550/1931. M. E. sz. rendelet pe- dig 4. §-ának 2. bekezdésében kimondja, hogy a külföldi fizetési.
eszközökben teljesítendő fizetések és a pengőnek külföldi fize- tési eszközökre való átváltására ugyancsak a MNB adhat enge- délyt. Ha tehát az adós kimutatja, hogy a követelést a 4500/1931.
M. E. sz. rendeletben foglalt szabályok folytán nem teljesítheti, ú g y a bíróság csak az általános tilalom fennforgását állapította
meg, mely tilalom alól a MNB az adóst feloldhatja, minek foly- tán a bíróság és a MNB között hatásköri összeütközés nem ke- letkezett, annál kevésbbé, mert csupán a MNB jogosult arra, hogy az általános tilalommal szemben a fizetést engedélyezze.
Más a helyzet akkor, ha a bíróság jogerős ítéletben állapí- tott meg olyan tényt, mely a MNB engedélyének megadása szem- pontjából lényeges körülmény. így pl., ha a bíróság jogerős íté- letben állapította meg, hogy a hitelező „külföldi", úgy a jogerős ítélet alapján bekövetkező behajtás során a MNB az engedély iránti kérelem érdemben való elbírálását nem tagadhatja meg arra való hivatkozással, hogy a hitelező „belföldi", tehát a de-
•vizakorlátozó rendelkezések reá nem terjednek ki, hanem kény- telen a fizetés megengedhetőségét, vagy meg nem engedhetősé- gét oly módon elbírálni, mintha a hitelező a MNB saját állás- pontja szerint is külföldi lenne. A MNB ugyanis engedélyét egy- oldalú előadás alapján, minden esetre azonban a mellékelt és a
"kérdés eldöntéséhez szükséges okiratok tartalmának figyelembe- vételével adja meg, míg a bíróság ténymegállapítása kontradik- tórius eljárás eredményeképen keletkezik és az ítélet rendel- kező részét ennek alapján alkotja meg. A peres felek között a jogviszony szabályozása tekintetében a bíróság jogerős ítélete, tehát annak alkotórészét képező ténymegállapítás is ítélt dolog, mely csak különös peres eljárással változtatható meg és ennek bekövetkezéséig úgy a peres felekre, mint a MNB-ra nézve irány- .adó.
Más szempontok alá esik az az eset, ha a peres feleknek a végrehajtás elrendelését megelőző meghallgatása során derül
"ki, hogy ilyen lényeges körülmény tekintetében a MNB a tény- állást nem a való helyzetnek megfellően észlelte. Ilyen esetben,
— bár a MNB határozatát indokolni nem tartozik és az esetek
•elbírálásánál a. közérdekre való tekintettel bizonyos diszkrécio- nális jogokat gyakorol, — indokolt, hogy a bíróság az általa megállapított és lényeges ténykörülmény közlése mellett az MNB-hez az iránt intézzen kérdést, hogy a tényállásváltozásnak figyelembevételével fenntartja-e előző határozatát, vagy nem.
A budapesti kir. ítélőtábla P. IX. 14096/1936/15. számú végzése:
A kir. ítélőtábla a pert a 4.500/1931. M. E. sz. és a 10.800/
1934. M. E. sz. rendeletekben foglalt tilalom tartamára hivatalból ifelfiiggeszti és közli a peres felekkel, hogy a felfüggesztés meg-
szüntetését bármelyik fél kérelmezheti abban az esetben, ha iga- zolja, hogy a Magyar Nemzeti Bank a peresített követelés ki- fizetését engedélyezte.
Indokok. A 4.550/1931. M. E. sz. miniszteri rendelet 5. §.
a) pontjában foglalt parancsoló rendelkezés szerint, ha az adós kimutatja, hogy a követelést a 4.500/1931. M. E. szánni rende- letben foglalt tilalom folytán nem teljesítheti, úgy a követelés- iránti pert a tilalom tartamára fel kell függeszteni. Minthogy pedig a jelen esetben a felperes külföldi (csehszlovákiai) cég, követelés a 4.500/1931. M. E. számú rendelet tilalma alá esik,, ezért a kir. ítélőtábla a rendelkező rész szerint határozott.
. ^ Pr-Tr
A d ó sorozása ingailanslleftőség elárverezése esetéül.
A Vht. 189. §-a helyébe lépett 24.000/1929. 1. M. sz,. ren- delet 15. §-a értelmében ingatlan árverési vételárának felosztá- sánál mint előnyös tételek elégítendők ¡ki „a törvényes elsőbb- séggel felruházott közadók és ¡köziadók módjára behajtandó- ilyen tartozásuk az ezekre irányadó jogszabályokban meghatá- rozott sorrend szerint". Ezeket az 1907. évi 600/P. M, sz. hív.
összeállítás 83. §-a sorolja fel, mely rendelkezés szerint az árverés napjától visszafelé számított utolsó 3 évre kivetett és esedékessé vált és az elárverezett ingatlant közvetlenül ter- helő föld1 és' házadó, ezek pótlékai és járulékai, továbbá az:
elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő egyéb községi (várost) adók sorozandók előnyös tételként akár bevannak' ezek kebe- lezve az ingatlanra, akár nem. A hív. összeállítás 90í. §-a szerint pedig a közös birtokosok a közös ¡ingatlan után kivetett adókért az egyetemlegesség szabályai szerint felelősek. Ezen rendelke- zésből folyik a 16.400/1933. M'. E. sz. rendelet 7. §-a, mely a fentebb említett hiv. összeállítás 83. §-át a következőkkel egé- szíti k-i, „az ingatlant terhelő törvényes elsőbbséggel biró összes köztartozásókat teljes összegükben kell sorozni abban az eset- ben is, ha laz ingatlannak csak egy része, vagy hányada árverez- tetett el. A köztartozások után járó késedelmi kamatokat min- denkor ¡a tőketartozással azonos sorrendben kell kielégíteni".
A fentidézett rendelkezésnek természetesen megfelel bírói gya- korlatunk is,, tehát amikor az ingatlan egy (bizonyos illetőségét árverezik el, akikor előnyös tételként sorozandó a vételárból az ingatlan el nem árverezett illetőségeinek 3 évi adója és ennek, kamatai is. A kir. Kúria Pk. V. 4463/1935. sz. 1936i. március 26-án hozott határozatában egy felfolyamodás folytán eléje
