' oktatás és élétközelség Biztosítása idején — ez
•-feltétlenül megoldandó feladat minden kuta- tási terület számára.
A szovjet neveléstudomány újabb erőfeszí- téseket tesz a felnövekvő nemzedék nevelése
hatékonyságáriak növelése érdekében. Kor- szerű eszközök kimunkálásában példát mutat -egész neveléstudományunk számára. Iskolai -életünk.belső kérdéseinek elrendezése és meg-
oldása, de egész társadalmi életünk is azt igényli, hogy tétovázás nélkül, alkotó módon hasznosítsuk mindazt, ami kitűzött céljaink elérését meggyorsítja s még eredményesebb tevékenységet biztosít nemcsak a kutató- munka, de egész nevelésügyünk alakulása szempontjából is.
P E T K I K Á S Á R P Á D
A SZAKMAI-TECHNIKAI KÉPZÉS KÉRDÉSEI A NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN
A FELHASZNÁLT IRODALOM J E G Y Z É K E
!i . ZELENKO: MunkáskáderképzéB a jelenlegi szakaszban (Szocialiszticseszkij Trud 1962. l.jsz.).
-.2. BELEIN; A szakmai-technikai képzés kérdéseinek tudományos feldolgozásáról (Professzionalno Techni- cseszkóje Obrazoványije 1960. 7. sz.).
-3.' KOROBKO: A tudományos intézetek legfontosabb f el- adata. (Prof. Tech. Obr. 1962. 1. sz.).
.4. AJSENBERG: A szakmai pedagógia-tárgya és feladata (Prof. Techn. Obr. 1961. 8. — A hozzászólások ugyanott: 1962.- 7. sz.).
5. AJSENBERG: AZ UNESCO nemzetközi ajánlása a technikai oktatás anyagából (Párizs, 1961. UNESCO dokumentáció).
*6. WEISBLAND: Nemzetközi kongresszus a szakmunkás- képzés kérdéseiről .(Iparitanulóképzés, 1958. 3. sz.).
7. WEISBLAND: Nemzetközi szerv a szocialista országok szakoktatási tapasztalatainak kicserélésére (Ipari-
!tanulóképzés, 1960. 5. sz.).
:8. KUTAS J.—ANDRÁS L.: Beszámoló az első nemzet- közi iparitanulóképzési pedagógiai szemináriumról (Iparitanulóképzés, 1960. 7. és 8., 9. sz.).
9. KUTAS J.—ANDRÁS L.: Informationsmaterial über einige grundlegende Fragen der Berufsausbildung in den sozialistischen Lándern (Deutsches Institut für Berufsausbildung, Berlin, 1960.).
1 0 . KUTAS J.—ANDRÁS L.: Professzionalno Techni- cseszkoje Obrazoványije c CCCP (Moszkva 1961.).
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet volt
;az első fórum, amely 1930-ban foglalkozni kez- dett a szakmai-technikai képzés kérdéseivel.
A Szervezet VI. Nemzetközi Kongresszusa 1958-ban zajlott le Rómában. A Kongresszu- son Európa 15 államának szakmunkásképzés- sel foglalkozó szakemberei, tudományos és 'gyakorlati pedagógus dolgozók vettek részt, többek közt franciák, nyugat-németek, osztrá-
kok, belgák, svájciak-, svédek, jugoszlávok stb.
Részt vett a kongresszuson a szovjet delegáció is, élén
Z E L E N K Oelvtárssal.
A plenáris üléseken és a tagozati meg- beszéléseken két alapvető kérdést vitattak meg: a szakmai-technikai képzésnek a termelés -gépesítésével és automatizálásával kapcsolatos 'feladatait, valamint a szakmai-technikai okta-
tási intézmények részére való pedagógusképzés kérdéseit.
A kongresszus több résztvevője, különösen
•a klerikális körök képviselői sokat beszéltek arról is, hogy meg kell javítani a jövő szak- munkásainak „szociális" nevelését". Ezekből a hozzászólásokból ki lehetett venni azt a riadt- :ságot, amit az említett körök képviselői éreztek
afelett, .hogy a munkásifjúságra gyakorolt ideológiai és erkölcsi hatásuk mindjobban csökken. Erélyesen követelték a szakmai isko- lákban, az ifjúság körében folytatott nevelő- munka fokozását, persze a burzsoá ideológia jellegének megfelelően.
A kongresszus komoly figyelmet fordított az ifjúság szakmai tudásával összefüggő kér- désekre. Beszámoltak arról, hogy Francia- országban, Olaszországban és Nyugat-Német- országban rendszeres tudományos kutató- munkát folytatnak ezen a téren. Speciális köz- pontokat létesítettek pl. a munkalélektan kér- déseinek tanulmányozására és tudományos kidolgozására is.
A kongresszus felhívta az illetékeseket, hogy feltétlenül javítsák meg a szakmai-technikai tanintézetek tanárainak és szakoktatóinak képzését. Ezzel kapcsolatban azt is hangsúlyoz- ták, mennyire fontos új tantervek kidolgozása a szakoktatók képzéséhez, a pedagógiai és különösen a pszichológiai ismeretek nyújtása, valamint a széles körű műszaki és termelési ismeretek biztosítása.
A Munkaügyi Szervezet 196 l-es Konferen- ciája már teljes egészében a most felszabadult volt gyarmati országok megsegítésének mód- szereiről tárgyalt. A Szovjetunión kívül Magyarország is jelentős szerepet kapott ebben a segítségnyújtásban (pl. 1963-ban kéthetes tanfolyamon vesznek részt ezen országok szak- emberei hazánkban és tanulmányozni fogják a szakmunkásképzés megszervezését és mód- szereit).
A különböző országok illetékesei a maguk
érdekeinek megfelelően tehát nemcsak hazai,
hanem nemzetközi vonatkozásban is igyekez-
nek a szakmai-technikai képzés fejlesztésében
eredményeket elérni. Ezt mutatja az is, hogy
1960 végén a Nemzetközi Munkaügyi Szerve-
zet felvetette, miszerint most már ideje lenne
a szakmai-technikai képzés egészével (alsó,
közép- és felsőfokon) együttesen foglalkozni
és javasolták, hogy az UNESCO tűzze napi-
rendre ennek a kérdésnek széles körű meg-
tárgyalását. Ennek alapján állította össze az
UNÉSCO titkársága azt az anyagot, amelyet
1961 októbere után megküldtek minden állam-
nak. S amelynek megvitatására az 1962. évi közgyűlésen került sor. Az UNESCO szakmai- technikai képzési vitaanyaga 10 fejezetre oszlik. Az első fejezet a technikai oktatás
„vezérelveit" próbálja tisztázni, és általánosan felveti az oktatás fogalmát is.
Az UNESCO ajánlás második fejezete a terminológia problémáját veti fel. Megállapítja, hogy az oktatással és a technikai oktatással kapcsolatos fogalmak — az országonként vál- tozó körülmények miatt — tartalmi jegyeik- ben távolról sem azonosak. Ezért az elkövet- kezendő viták egyik fontos kérdése a definí- ciókban való egyértelműség kialakítása. A szö- veg hivatkozik az 1959-es brüsszeli nemzetközi értekezletre, ahol már többé-kevésbé tisztáz- ták is az oktatás, a technikai oktatás és az általános oktatás fogalmait.
Az anyag koncepciója szerint az oktatás fogalma alkalmazandó minden tervszerű infor- mációra, tanításra, képzésre, gyakorlásra, amikor a tanulók értelmének formálását végez-
• zük. Ugyanakkor a pedagógusok az oktatás fogalmának értelmezésében két végletet álla- pítanak meg: az egyik szerint az oktatás fogal- m á n az általános irányú ismeretek nyújtását kell érteni, a másik szerint viszont az ismeretek gyakorlati alkalmazásának oktatását.
A terminológiai problémák közt továbbá felvetődik a technikusi és mérnöki elnevezés problémája, amelynek jelentéstartalma orszá- gonként eltérő. Kívánatosnak tartják a meg- egyezést a követelményekben és a tanulás körülményeiben.
A harmadik fejezet a technikai oktatás álta- lános céljait igyekszik feltárni. Ez a fejezet meglehetó's általánosságokban mozog, ezért kevéssé viszi előbbre az erre vonatkozó eddigi állásfoglalást. Mint nemzetközi anyagban azonban pozitívumként könyvelhetjük el azt az általános törekvést, amely szerint a techni- kai oktatást — szemben az eddigi gyakorlat- tal — össze kell kapcsolni az intellektuális neveléssel. Nyugati viszonylatokat értve alatta, a következőket olvashatjuk ebben a fejezet- ben: „Az inas nevelése általában idomítást jelent még ma is, jóllehet a kultúra egyre fokozódó kibontakozása miatt a réginél nagyobb gondot kell fordítani a szakmai kép- zésre. Ha sikerül összekapcsolni az általános és a szakmai oktatást, akkor nagy lépést teszünk előre napjaink civilizációjának általá- nosításában és elfogadtatásában. A technikai gondolkodást az általános értelmi neveléssel kell előkészíteni úgy, hogy a szükséges tudo- mányos ismeretek befogadására elég alkal- muk és idejük legyen a tanulóknak." Persze itt felmerül a probléma, hogy milyen tar- talmú legyen az az általános képzés, melyet a szakmai oktatással össze akarnak kap- csolni?
A negyedik fejezetben az UNESCO anyag azt ajánlja, hogy a kormányok adjanak lehető-
séget a technikai oktatás minőségi- emelésére, tanulmányozzák a szükségleteket, tegyenek ez ügyben előterjesztést, biztosítsák a szükséges- gazdasági és személyi feltételeket, végül tegyék a technikai oktatást tudományos tanulmányo- zás tárgyává. Tanulmányozzák nemzeti "okta- tási formáikat, annak sajátosságait és szín- vonalát. Ezen belül javasolják az alábbi kér- désekkel való foglalkozást: 1. Az alapművelé- tek meghatározása; 2. Az általános módszerek megállapítása a gyakorlati munkafolyamatok- ban; 3. Melyek a specializált munkák határai;.
4. Melyik az a szint, amelyért felelősséget lehet vállalni.
A fejezet a továbbiakban a következőket' sürgeti: „Meg kell találni a technikai, oktatás- megfelelő helyét a hagyományos oktatásban, úgy, hogy az a kellő mértékben, független legyen sajátos karaktere és jelentősége alap- ján. „. . . Általában és elsődlegesen — a tech- nikai oktatással kapcsolatos kérdések — tartoz- zanak az oktatásügyi minisztériumhoz, mert annak lehetőségei vannak a megfelelő módsze- rek kutatásához is." „. . . A technikai oktatás tervét részletesen dolgozza ki. egy olyan szerv,, amely megfelelően tanulmányozta az ország- gazdasági fejlődését, abban az ipari és szociális fejlődést, és amelynek elég- erős befolyása van- a technikai oktatás illetékes szervezeteire, terveire (tanterveire) és. módszereire."
Az ötödik fejezet a technikai- oktatás- szer- vezeti felépítésével foglalkozik. Mégállapítja,, hogy „demokratikus államban nincs többféle ifjúság. Az iskolák feladata a különböző osz- tályokhoz tartozók esetében is: a testvériésülés félé kell vezetni őket". Láthatóan előtérbe- kerül a burzsoá érdek, az- osztálybéke hirde- tése, a munkásosztály forradalmiságának lesze- relése, most már mint konkrét pedagógiai cél. * A szakmai-technikai képzésnek két fő típusát emelik ki: az egyik típus az iskolaszerű megoldás, a másik az olyan helyszíni képzés- (üzemi, műhelyi, kisiparosi), ahol a mester a.
tanulót csupán egyéni, tapasztalatai alapján:
tanítja. Megjegyzik,, hogy az utóbbi időben sok.
helyen lényeges közeledés- tapasztalható e két.
képzési koncepció között.
Az iskolák megkülönböztetése érdekében,, a nemzetközi eligazodás meggyorsítására a következőt ajánlják: „Határozzák meg az elő- tanulmányi évek számát és ezt jelöljék szám- mal; határozzák meg a gyakorlati oktatás szintjét, ezt jelöljék betűvel; állapítsák meg a tanulmányok folytatásához szükséges évek számát és ezt jelöljék ismét számmal; a mér- nöki iskolák jele legyen „E", a technikai isko- lák jele legyen „T", a szakmunkásiskolák jele legyen ,,V". — Például:-6 V 4, ez olyan iskola,
* A továbbiakban:* a fejezet a technikai oktatás változatairól megállapítja, hogy azok.
oktatási formái általában eltérőek-
ahol négy évig képzik azokat a szakmunkás- t a n u l ó k a t , akik előzőleg h a t évig j á r t a k min- dennapos iskolába. Vagy: 9 T 4 , . négyéves technikusképzés, 9 éves előképzés u t á n . — Vagy: 12 E 5, ötéves képzési idejű egyetem, amely 12 évi előképzettséget kövétel. — Eze- ket a jelzéseket kiegészíthetjük a következő jelekkel: a szintet jelző b e t ű u t á n „ A " mező- gazdasági jellegű iskola, ,,C" kereskedelmi jel- legű iskola, „ I " ipari jellegű iskola. A két n a g y b e t ű közé ú j a b b kisbetűs jelet t e h e t ü n k zárójelbe: (pt), ez a z t jelenti, hogy ezen évek száma nem teljes m é r t é k b e n jelent iskolai o k t a t á s t , csak részben. Az (s) — azt jelenti, hogy a gyakorlati képzés az iskolán kívül az üzemben folyik."
H a z a i viszonylatainkkal való összehason- lítás céljából érdemes b e m u t a t n i az a n y a g füg- gelékében közölt t á b l á z a t o t a szakmai-techni- kai iskolák típusairól:
idő 700, óránál ne legyen kevesebb. Kiképzésük alatt t a n u l j a n a k : biológiát, pszichológiát, erkölcstant, általános és szakmai egészségtant, didaktikát, m ó d s z e r t a n t , neveléstant, iskola- szervezettant, népi és emberi kapcsolatokkal foglalkozó anyagot, r a j z o t , és vegyenek részt pedagógiai szemináriumokon. Az ilyen t a n - folyamok befejezése u t á n folyamatosan kell biztosítani a pedagógiai m u n k á b a á l h t o t t dol- gozók továbbképzését és nem szabad meg- engedni azt, hogy a t a n f o l y a m o k o n való rész- vételük ideje alatt gazdaságilag h á t r á n y o s helyzetbe kerüljenek.
A technikai iskolák o k t a t á s i módszereiről szóló fejezetben különösen a gyakorlati okta- t á s n a k — m i n t az ismeretek alkalmazásá- n a k — fontosságát hangsúlyozzák. J a v a s o l j á k , hogy m i n d e n ü t t vizsgálják m e g a szakmai képzés módszereinek kérdéseit a következő témaösszeállításban:
Tervező
mérnök Üzemi Technikus
Minősített . szak-
munkás
Az előképzettség ideje 12 12 12 9 6—7 .
A tanulás ideje (években) 4 - 5 . 3 - 4 1—2 3 - 4 3 - 4
Az iskolák jelzései v a g y
12E4
12E5 12E3 12E4
12T1
12T2 9T2 9T3X
6V3 6V4 A képzési idő óraszáma összesen -
v a g y
A gyalc. fogl. ideje (műhely, labor stb.) v a g y
4200 5500 300 500
3200 4200 1200 2000
1200 2600 600 1200
3600 5000 1000 2000
3600 5000 1800 . 2500 K a t e g ó r i á n k é n t T u d . alapism.
a t á r g y a k meg- Ált. ism.
oszlása % - b a n Spec. ism.
40 . 10
50
30 10 60
30 10 60
20 20 60
15 15 70 Az iskolán kívül töltendő m u n k a -
h ó n a p o k száma 0—12 6—12 0—6 0—6 0 - 6
Az UNESCO ajánlás t o v á b b i két fejezete a tanulókkal és a pedagógus személyével foglal- kozik. Megállapítják, h o g y általában proble- m a t i k u s a megfelelő felkészültségű pedagógu- sok biztosítása a technikai o k t a t á s b a n . Leg- nehezebb a gyakorlati o k t a t á s területére találni megfelelően képzett pedagógust. A konklúziók- b a n részletesen kitérnek a felső- és középfokú technikai iskolák o k t a t ó i n a k képzésére is és a velük szemben t á m a s z t o t t követelményekre.
I t t ismét m u t a t k o z i k bizonyos egyoldalúság, m e r t a szakmunkásképzés pedagógus-után- pótlásáról — amely ugyancsak fontos kér- dés — a b g tesznek említést. Az ajánlás szerint a szakmai pedagógusok kiképzésére f o r d í t o t t
a ) A technikai o k t a t á s speciábs pedagó- giája és a n n a k vezérelvei;
b) az iskolák általános szervezeti és mód- szertani kérdései; az o k t a t ó k személye és az iskola légköre; a m ű s z a k i képzés módszertana, ezen belül: a gyakorlati m u n k á k t a n í t á s á n a k módszertana, a szakma elemzése, az érzék- szervek gyakorlása; a t u d o m á n y o s és a tech- nikai t á r g y a k t a n í t á s á n a k kérdései; osztályo- zása a műszaki o k t a t á s b a n stb.
A kilencedik fejezet a technikai o k t a t á s kutatásáról szól. Megállapítják, hogy a tudo- mányos k u t a t á s n a k elsősorban a szakmai- technikai o k t a t á s számárai készült t a n t e r v e k problémáival kell foglalkoznia. G y a k r a n a
m u n k á k kategorizálása és az a n n a k megfelelő képzés a k u t a t á s tárgya. Gondot kell fordítani a szakmunkások képzésének kutatására is.
Meg kell állapítani t o v á b b á azokat az igénye- ket, amelyek a mérnökök és technikusok, vala- m i n t a szakmunkások számára vonatkozóan jelentkeznek. Pedagógiai vonatkozásban a k u t a t á s a technikai oktatás m i n d e n szintjére t e r j e d j e n ki. Foglalkozzék a kisüzemek kép- zési lehetőségével, t e r j e d j e n lei az üzemekben folyó szervezett o k t a t á s kérdéseire, valamint a klasszikus oktatási formákra is. A szakmai képzés úttörői eddig a hagyományos iskolák pedagógiai kutatásait és azok módszereit hasz- n á l t á k fel a gyakorlati o k t a t á s vizsgálatában.
Szükséges azonban az is, hogy a kutatás ú j módszereit is számba vegyék és alkalmazzák, hiszen a technika és a technikai oktatás fejlő- dése egyre ú j a b b igényeket vet fel.
A konklúziók szerint a k u t a t á s három terü- letre t e r j e d j e n ki: a) a technikai oktatás
• p r o g r a m j á r a , tanterveire, b) a technikai okta- t á s b a n alkalmazott eljárásokra, c) a peda- gógiai kutatások módszereire.
Végül az UNESCO ajánlás utolsó, 10. feje- zete a nemzetközi együttműködés további fej- lesztésével foglalkozik. Megállapítják, hogy:
„1. Biztosítani kell az egyes országok között a technikai oktatással kapcsolatos információk és dokumentációk cseréjét. 2. Szemináriumo- k a t és munkacsoportokat kell szervezni a technikai oktatás kérdéseinek felkutatására, meghatározott tárgykörökkel. 3. Biztosítani kell a technikai oktatás területén a magas fokon minősített és a gyakorlati tevékenységet folytató személyek cseréjét az egyes országok között, az érdekelt kormányok oktatási költ- ségkeretének terhére."
Amint l á t j u k , az UNESCO által kiadott v i t a a n y a g a technikai oktatás problémáiról eléggé széles körű.
Vizsgáljuk meg még azt is, hogy a szocialista országok között (azok sajátos, a kapitalista viszonyoktól minőségileg eltérő helyzete követ- keztében), milyen szorosabb együttműködés alakult ki eddig a szakmai-technikai képzés problémáival való foglalkozás területén.
A Német Demokratikus Köztársaság 1960
•elején Lipcsében t a r t o t t a meg III. szakmunkás- képzési kongresszusát. A szocialista országok képviselőinek részvételével t a r t o t t szeminá- riumon ugyanakkor m e g v i t a t t á k a szakmai képzés, ezen belül a szakmunkásképzés tapasz- t a l a t a i n a k rendszeres cseréjét biztosító nemzet- közi szerv létrehozását, valamint annak szer- vezeti f o r m á j á t is.
Ez a nemzetközi tanácskozás mindenek- e l ő t t azt a célt szolgálta, hogy a megjelentek j a v a s l a t o k a t tegyenek a szocialista országok közti tudományos együttműködésre és ennek megfelelően megteremtsék e munka nemzet- közi összehangolásának szervezeti és gyakor- l a t i feltételeit.
Eddig ugyanis a szakmai-technikai képzés- ben csak kétoldalú kapcsolatok teremtődtek egy-egy ország között a kulturális egyezmé- nyek alapján (küldöttségcserék, kölcsönös tájé- koztatás). Az érdekelt országok természetesen ebből is sokat hasznosítottak, azonban m á r megmutatkozott, hogy a jövőben szélesebb- körűen kell a kapcsolatokat tovább fejleszteni.
A nemzetközi szeminárium úgy határozott, hogy a szakmai-technikai képzés széles terüle- t é n belül egyelőre csak a szakmunkásképzéssel kíván foglalkozni, továbbá, hogy a felállítandó nemzetközi szerv kialakításával kapcsolatos feladatok irányítására ZELENKO elvtársat kérik fel.
Ezen a konferencián határozták el azt is, hogy még 1960-ban m e g t a r t j á k az európai és ázsiai szocialista országok részvételével az első nemzetközi szakmunkásképzési pedagógiai sze- mi náriumot.
A Lipcsében hozott határozatoknak meg- felelően 1960 m á j u s á b a n Berlinben t a r t o t t á k meg- a szocialista országok első nemzetközi szakmunkásképzési pedagógiai szemináriumát.
A szemináriumon a Szovjetunió és Kína, vala- mint az európai népi demokratikus országok
— Albánia kivételével — képviseltették ma- gukat.
A szeminárium napirendjén először az orszá- gok szakmunkásképzésének alapkérdései sze- repeltek, különös tekintettel a szakmák elem- zésére, az országok szakmunkásképzési jegy- zékére, áz óra- és tantervekre. A második szakaszban a további nemzetközi együtt- működést v i t a t t á k meg.
Az első napirendi p o n t b a n szereplő „szak- mai elemzés" azt vizsgálja, hogy milyen ú j szakmákban szükséges tanulóképzés. Ennek segítségével biztosíthatjuk, hogy a szakmun- kásképzés a népgazdaság fejlődése által meg- követelt igényeknek eleget t u d j o n tenni.
A szakmai elemzéseknek azonban nemcsak az ú j o n n a n létrejött szakmáknál v a n szerepe, h a n e m a meglevő szakmák felülvizsgálatánál is. Vagyis szükséges állandóan figyelemmel kísérni, mely szakmáknak változott meg a tartalma, illetve, hogy az egyes üzemek rekonst- rukciója mely szakmákban teszi szükségessé a jelenlegi képzés t a r t a l m á n a k korszerűsítését.
Vagy hogy van-e lehetőség két vagy t ö b b szakma összevonására, esetleg egyes szakmák- ban a képzés megszüntetésére stb. Ugyanis a munkások szakmai profiljának, valamint a szakmai munkamegosztás jellegének gyors vál- tozása az utóbbi években lehetővé tette, hogy lényegesen csökkentsék a szakmák számát.
Például a Szovjetunióban a régebbi 2888-féle szakmát jelenleg 187 szakmára vonták össze (ezekben a szakmákban a munkások össz- létszámának 62,7%-a érdekelt).
Az első nemzetközi szakmunkásképzési pedagógiai szeminárium azért is tűzte napi- rendjére a szakmai-elemzést, mert a szocialista
országokban az utóbbi években egyre széleseb- ben és m e g a l a p o z o t t a b b a n ' folynak azok a k u t a t á s o k , kísérletek, amelyekkel igyekeznek biztosítani, hogy a szakmunkásképzés a nép- gazdasági követelményeknek minél j o b b a n megfelelhessen.
A végzett kísérletek és elemző módszerek igen változatosak.
R o m á n i á b a n például k u t a t ó m u n k á t végez- nek a n n a k megállapítására, hogy a tanulók gyakorlati kiképzésének jelenlegi formái meg- felelnek-e a haladó technikának? K u t a t á s a i k - kal arra a k a r n a k feleletet adni, m i k é n t sikerült a t a n u l ó k b a n a kézügyesség kialakítása, m e n y - nyire t u d j á k a tanulók az élenjáró m u n k a - módszereket alkalmazni? A k u t a t ó m u n k á b a bekapcsolódott, a bukaresti, a jassy-i és a kolozsvári egyetem pszichológiai tanszéke, v a l a m i n t a bukaresti Pszichológiai Intézet.
K u t a t á s i módszereik: a megfigyelés, a külön- böző m u n k á s o k m u n k á j á n a k elemzése, a fel- tételes reflexek alapján végzett pszichológiai kísérletek stb.
Lengyelországban az esztergályos és laka- tos s z a k m á t vizsgálták abból a szempontból, hogy milyen termelési feladatokat teljesítenek ezen s z a k m á k b a n az üzemek szakmunkásai.
Az o k t a t o t t ismeretek és készségek közül melyek v á l t a k feleslegessé a szakma fejlődése következtében? Milyen ismeretekre és kísér- letekre v a n szükség a továbbiakban? Ezek közül melyek követelnek elmélyültebb okta- t á s t ? stb. A vizsgálatot 20 üzemben végezték kérdőívek és közvetlen megfigyelések alapján.
A vizsgálatok során megállapították pl., hogy a 40-féle lakatos szakma t ú l sok a szakmunkás- képzés számára. Az elvégzett kísérletek alapján összevonásokat végeznek a lakatos és forgá- csoló s z a k m á k b a n .
Az N D K - b a n is hasonlóan tervezik, illetve végzik a szakmai képzés problémáinak kuta- t á s á t és ezen belül a szakmai elemzést is. Vizs- gálják például az egyes üzemekben, hogy a nép- gazdasági t e r v b e n 1965-ig milyen feladatokat kell az elemzésre kijelölt üzemnek elvégeznie.
Ezen belül elemzik az üzem tipikus termelését és a szakma jelentőségét a termelésben, az üzem műszaki fejlettségét, az üzemi m u n k a - megosztást, az üzem technológiáját. Össze- g y ű j t i k t o v á b b á azokat a problémákat, ame- lyek a jelenlegi szakmunkásképzésből adódnak, v a l a m i n t azokat a követelményeket, amelyeket a gazdaság fejlesztése t á m a s z t a szakmunkás- képzéssel szemben, azaz rögzítik azokat az általánosítható t é n y é k é t , amelyek meghatá- rozzák a kérdéses szakmák jelenlegi és perspek- tivikus összetételét, t a r t a l m á t és rögzítik az üzemeknek a szakmunkásképzés javítására irányuló javaslatait.
Magyarországon a szakmák elemzésének alapkérdéseivel való foglalkozásra 1957 u t á n a Munkaügyi Minisztérium megalakulása u t á n került sor. Sajnos azonban, nálunk nincsen a
szakmai-technikai képzéssel foglalkozó t u d o - mányos intézet, amely ezeket a széles körű p r o b l é m á k a t központilag összefogná és a k u t a t á s t rendszeresen és összehangoltan vé- gezné.
Az első nemzetközi pedagógiai szeminá- r i u m második napirendi p o n t j a a t o v á b b i nemzetközi együttműködés kérdéseinek, for- m á i n a k és eszközeinek m e g v i t a t á s á t t ű z t e ki célul. A Német Szakoktatási Intézet dolgozói (és részben a megelőző lipcsei kongresszus résztvevői is) az együttműködésre a következő f o r m á k a t javasolták: 1. évente két alkalommal szeminárium rendezése; 2. a szocialista orszá- gok szakmunkásképzését ismertető közös k ö n y v kiadása; 3. egy-egy iparágra v a g y szak- m á r a korlátozott megbeszélések; 4. szak- pedagógiai nemzetközi bizottság létesítése;
5. állandó kutatócsoportok megbízása; 6. n e m - zetközi szakpedagógiai dokumentációs köz- p o n t létesítése; 7. nemzetközi k u t a t ó i n t é z e t felállítása.
E szervek létesítése 1960-tól kezdődne és 1965-ig folyamatosan t a r t a n a . A feladatok megvalósítása szintén 1960-ban kezdődne.
A nemzetközi szeminárium elnöksége az együttműködésre vonatkozóan a következőket javasolta: a) dolgozzunk ki néhány éves t á v - lati tervet, b) ne szervezeti, lianem elsősorban t a r t a l m i kérdésekkel foglalkozzunk, c) a ta- nácskozásokon alapvető problémákat tisztáz- zunk és azokat foglaljuk írásba, d) a szocialista országok illetékes szervei és intézményei a leg- messzebbmenőkig segítsék a feladatok közös
megoldását. . A szakpedagógiai nemzetközi bizottság
létesítésére vonatkozó javaslat a leglényege- sebb h a t á r o z a t a volt a kongresszusnak. E n n e k a bizottságnak volna a feladata, hogy az e g y ü t t - m ű k ö d é s t minden vonatkozásban megtervezze, irányítsa és koordinálja! T u l a j d o n k é p p e n csúcs- szerv lenne és t á v l a t i terv alapján dolgoznék.
E z a bizottság adná meg az egyes országoknak, k u t a t ó c s o p o r t o k n a k az elvégzendő feladatokat.
Mivel a különböző pedagógiai kérdések fel- t á r á s a , tisztázása általában hosszabb i d ő t kíván, ezért a vizsgálatot végző csoportok részére hosszabb időre szóló megbízást a d n á - nak. E csoportok részére a feladatokat a szak- pedagógiai nemzetközi bizottság jelölné m e g és ez a szerv adná ki a-megbízást is.
A kutatóintézet tulajdonképpen a nemzet- közi bizottság szerve lenne, amely a k u t a t á s t , a pedagógiai anyagok összegyűjtését, rendezé- sét és vitára való előkészítését végezné. Sze- repe és feladata igen nagy jelentőségű lenne, m e r t a szakmai-technikai képzés l e m a r a d á s á t a pedagógiában csak nagyon szoros és jól megtervezett közös m u n k á v a l t u d j u k behozni.
U g y a n a k k o r m á r eddig kiadott és a jövő- ben kiadandó dokumentációk, t a n t e r v e k , könyvek kölcsönös felhasználhatóságát segí- tené egy dokumentációs központ létesítése is.
A hozzászólásokból kiderült, hogy elvileg m i n d e n ország egyetért a javaslatokkal.
N é h á n y szervezeti és technikai kérdésben azonban további eszmecserére v a n szükség.
Például a nemzetközi bizottság létesítését ille- t ő e n szükséges további megbeszélés. Mint m á r említettük, felmerült az is, hogy a KGST keretében lehetne ezt megvalósítani, létre- hozva azon belül egy olyan csoportot, amely a szakmai-technikai képzés nemzetközi bizott- s á g á n a k feladatait elvégezné. Ezért szükséges még további tanácskozás, hiszen olyan szerv- ről v a n szó, amelynek igen szerteágazó felada- t o k a t kell m a j d megoldania, és ezért az előze- tes jogi, gazdasági és pénzügyi kapcsolatok tisztázása nélkülözhetetlen.
A tartalomra nézve is megállapodás t ö r t é n t úgy, hogy néhány éves távlati t e r v kerüljön kidolgozásra, amelybe elsősorban a világnézeti nevelés és a gyakorlati oktatás kérdéseit tűz- nék napirendre. Többen hangsúlyozták, hogy a pedagógia eddigi eredményeinek alkalmazása a szakmai képzésben csak akkor fog nagyobb
léptékkel előbbre jutni, ha valamennyi részt- vevő ország összefog és a feladatokat e g y ü t t oldja meg.
A kezdeti lendület u t á n eltelt eddigi két évben azonban kevés esemény t ö r t é n t ezen a területen. A KGST illetékesei sem h a g y t á k jóvá a szakmai-technikai képzéssel foglalkozó bizottság létrehozására irányuló javaslatot.
Így jelenleg sokkal több a rendelkezésünkre álló, de még feldolgozatlan gyakorlati tapasz- talat a szakmai-technikai képzésben, azaz sok- kal fejlettebb az iskoláztatásnak ez a típusa, mint a vele való elméleti-tudományos foglalko- zás. Ez a helyzet azonban sokáig nem t a r t h a t ó , hiszen a szakmai-technikai képzés továbbfej- lesztése — a technika egyre rohamosabb fejlő- dése mellett — m á r nem nélkülözheti a képzés t a r t a l m á n a k , törvényszerűségeinek, korszerű folyamatának, leghatékonyabb módszereinek tudományos feltárását, illetőleg alkalmazását.
- JAKTJBOVITS ELEK
E L M E E G É S Z S É G V É D E L E M A N E V E L É S B E N Az utóbbi években egyre gyakrabban
jelennek meg külföldön olyan könyvek, gyűjte- ményes kiadványok, amelyek a mentális egészség — különösen a gyermekek mentális egészségének — kérdésével foglalkoznak. Vala- mennyinek célja: olyan hatékony elmeegész- ségvédelmi szervezetet, intézményeket, gyó- gyító-nevelő, tanácsadó módszereket kialakí- tani, amelyeknek működése és alkalmazása következtében egy mentálisan egészségesebb fiatal nemzedék növekszik fel és áll helyt az élet, a tanulás és a m u n k a minden területén.
Mi az oka ennek és miért v a n szükség erre?
Bár a II. világháború befejezése óta közel két évtized telt el, még m a is számos t ü n e t és a d a t figyelmeztet arra, hogy ifjúságunk ideg- rendszeri működésében, szociális alkalmazko- d á s á b a n , általában értékmegvalósító maga- t a r t á s á b a n , életvezetésében olyan zavarok is m u t a t k o z n a k , amelyek semmiképpen nem jel- lemzőek egy rendezett és konszolidált béke- viszonyok között élő és dolgozó ifjú nemze- dékre. A probléma súlyát egyáltalán nem enyhíti, hogy mindez nem országos, hanem világjelenség és hogy hazánk ifjúságának men- tális egészségi állapota egyes országokénál talán még jobb is. Minden óvodában, iskolában, ipari tanuló-intézetben számos olyan gyermek talál- ható, akik a családi élet rendellenességei, állandóbb jellegű „ i d e g e s " tüneteik, társas beilleszkedési nehézségeik m i a t t a szokványos és átlagos nevelési eszközökkel nem nevel- h e t ő k . Ezeken az eseteken túl is azonban, m i n d e n gyermek számára egyaránt, fontos, h o g y a mai élet gyorsabb ritmusához, fejlődő
gazdasági, társadalmi rendünk törvényszerűen nagyobb követelményeihez sikerrel, egészségé- nek, idegrendszerének károsodása és jellemé- nek torzulása nélkül nőjön hozzá. Ézeknek a problémáknak és feladatoknak a megoldásá- b a n n y ú j t segítséget az elmeegészségvé- delem.
Az elmeegészségvédelem „nem külön, elha- tárolt tárgykörrel rendelkező tudományág, h a n e m egy mindent — jelen esetben a neve- lést — átjáró elv, egy törekvés és egy szempont", amely segít az ember biológiai és pszichológiai egyensúlyának és egészségének megőrzésében, fenyegető környezeti ártalmak elhárításában és a n e m megfelelő társas viselkedésformák helyreigazításában egyaránt. Az elmeegészség- védelem elsősorban egy nevelőj beállítottság, amely a mindenkori nevelői m a g a t a r t á s t befolyásolja. Az elmeegészségvédelem foglal- kozik azokkal a tényekkel, feltételekkel, azzal a technikával és szükséges bölcsességgel, amely a gyermekek és az ifjak elmebeli egészségét elő- segíti. „Az elmeegészség — Bonney megfogal- mazásában — olyan állapot, amely harmonikus és hatékony életre vezet." Széles körű fogalom ez, amelyik a fizikai, a szellemi és a szociális aspektusokat egyaránt magában foglalja.
Az elmeegészségvédelmi mozgalom immár fél évszázados. Legutolsó nagy világméretű összefogása a Nemzetközi Elmcegészségiigyi Ev (1959/60) megrendezésében j u t o t t kifejezésre.
E b b e n az ifjúság nevelésében megvalósuló elmeegószségvédelem is fontos szerepet kap.
A helyszűke miatt csupán ízelítőül négy könyvre utalunk, amelyek közvetlenül ezekkel a prob- lémákkal foglalkoznak.
