Friedrich Burgdörfer: Sterben die weissen Völker?

2. szám.

——126——— 1934

az oszmáknál, amit elsősorban az indokol, hogy Auszm'ááiban a :felelkexzeti (kérd-és lényegesen kisebb súlyú probléma, mint nálunk. Drexel egyébként a világ legjobban [kiépített vallású statisztikájának a ném—etel ltekilmti. Azt hisszük azonban, (hogy az ide—

vágó magyar adatgyűjtések minden téren felvehe—

tik a versenyt a németországiakkal.

Friedrich Burgdörfer: Sterben die weissen Völker?

,,Die Zukunft der weissen und farbigen Volker im Lichte der biologischen Statistik". Das Neue Reich. Heraus- gegeben von der Deutschen Akademie. München (Georg D. VV. Callwey Verlag), 1934. 89 lap. -— pl

Burgdönfemek ez a lendületes, kitűnő tan—ul- mánya a születések apu-adásával kifejezetten német szemszögből foglalkozó legutolsó nagy munkájá- banI) csak mellékesen érintett világprobléma't doll—

goz ki jóval tágabb és átfogóbb keretekben, újabb és részletesebb adattak bőséges felsonalkoztatáxsáwal.

Kilmlutia'tja, hogy milyen lés mekkora az az ,,önw—

szólryezt-etJé—s", mely ;:1 születések túlszágba vitat korlá—

tozása révén különösen Nyugat-Európa vezető kul—

m'rmagylhaatnlmaim. — czidőszerinlt legt'ók—épen a ger- anz'm népekre —, de általában az egész fehér fajra is nehezedik. Burgdörfer 678 milli—öm becsüli a fo- hór faj 19—32. évi állag—átt. E lélekszámnál a sárga n-e'peké jóval nagyobb: csaknem egy milliárd fő (pontosabban: 999 millió); sőt az egyéb szines em- borfajták 353 millióra becsült néptömege sem leki—

csínyrllemlö. Kuüallömöslen azért nem, mem az újabb népessegl'ejlővdiés kidomborodó jellemvonása, hogya szines fajok vállallistásax, természetes expanziója a nagy halandóság és egyéb háltrá-ny—os körülmények ellenére is jóval kedvezőbb, mint a fehér uluépeiko Érdekes szerzőnek MSZ—ről jelentékeny nehézségi-ak árán e.t.kaésútextb, de még így is csupán tájékoztatl';

értékkel bíró számlálása, mely szerint a születések 61 milliós világléotszámálból csak 17 millió esik a fehér- fa jú n—ónpekr-o, ellenben 44 millió a szinosekr—e. A 17 millióból egyedül Oroszország fehérbőrű lakosságn—

nak születési mozgalmára 4'5 milllió jutt! Ha e poli—

tikiai tűzfészek adatát kiemeljük a fehér faj szüle—

tési számlából, kitűnik, hogy míg a világ [népessé—

gének 28%—la tartozik a fehér fajhoz (az oroszok nél—kill), addig a születése—kból csupán 20v%-os a ró—

sz esedé se !

') _,V—o—ltk ohne Jugem—d". Ismertetését 'l. M. Stal.

Szemle 1933. év!". 209. és *köv. l,

Burgdönfer rámuetat ama, hogy a születések

,,nemzeetközi" csökkenéséről csak annyiban lehet

beszélni, amenyiben ez a súlyos ;kór világszerte ugyan, de szinte kizárólagosan csak a fehér népet];

jövőjét veszélyezteti. Majd számos tanulságos ada—

t-o—t sorol! (fel a világ népességének újabb fejlődésé—

ről, az egyes fehér és színes népek lélekszámát-ól s természetes szaporodásánól, az európai nemzetek születési hiányát leplező nyers természet—els szaporu—

laxt valódi, sokszorosan kedvezőtlenebb voltáról,

néhány európai nemzet emelkedéséről és hanyatlá—

sár-ól, a fehér és színes ílajoik biológiai küzdelméről, világrészenkúnt várható fojlőd—ésről. Hangsúlyozza, hogy a jövőbe pillantani csak ,,oentemis parribus" és

.,rebus slic stlaln'tailbus" feltételezése mellett lehet.

Ami persze az ilyen számítások szükségességét a legkevésbbé sem rsötkkenli, mert egyedül ezek útján nyema—ünk képet a veszély nagyságáról) és jelentő- ségéről. A fehér nrépfajolkra nézve egyébként az sem kedvező, hogy az egyes v—ilágl'wé'szek a mainál lénye- gesen nagyobb enrbent—ölmegek eilxtamtásána képesek, egyedül csak Európa áll a iúlnépesedéshez aránylag a legközelebb. A fehér nepek (kihalásának, vagy

mint Burgdöríer mondja ,,zk;i.szül—e:l4éts"-oénerk a vesze—

lyo persze nem a ma és nem is a holnap problé—

mája. A jóslás-szerű számítások fontossága azonban éppen abban rejlik, hogy a távoli veszély felisme—

résére és ezáltal kellő időben való megelőzésére is módot adnak. Szerző végül ismételten utal ama, hogynem elég gyógyí'lgatni a nagy népbetegség—ert, hanem a veszélyeztetett népeik lel—ki újjászzüllletésére kell llÖl'UkCldlnl.

Burgdörier könyvének gazdag radaltlkaisnvcséből ki- emelhot—jürk, hogy számításai szerint hazánk lélek—

száma az utolsó évek népmozgalmi imányzalte (alap- ján 1945—ben 94, 1960-ban pedig 98 milliót ér előure'llútthn'lóllag el; ltlílO-at százzal véve egyenlőnek az 1960. évi lélekszámilnldex 1152 Ami nem valami kedvező indexszám. Szerző becslései szerint tulaj—

donképen csak a nlyugal- és középeurópai államok (102) és. (Skandinávia (108) 1960. évi népességi in—

dexe alacsonyabb a mienknél, ellenben Olaszor—

s—zágé 121. a keleteurópai ázllaamolké 143, míg két bal—

kán állam együtes lélekszámának vávha-ló iudex—e 127. Magyarországot tehát szerző szerint észak- kelet és délkelet felől elég súlyos népességi nyo—

más fenyegeti, feltéve: hogy népesedésünk irány—

zata _— valamint hazánk általános helyzete ——

nem, változik meg,

Th. L. dr.