2. szám.
——126——— 1934
az oszmáknál, amit elsősorban az indokol, hogy Auszm'ááiban a :felelkexzeti (kérd-és lényegesen kisebb súlyú probléma, mint nálunk. Drexel egyébként a világ legjobban [kiépített vallású statisztikájának a ném—etel ltekilmti. Azt hisszük azonban, (hogy az ide—
vágó magyar adatgyűjtések minden téren felvehe—
tik a versenyt a németországiakkal.
Friedrich Burgdörfer: Sterben die weissen Völker?
,,Die Zukunft der weissen und farbigen Volker im Lichte der biologischen Statistik". Das Neue Reich. Heraus- gegeben von der Deutschen Akademie. München (Georg D. VV. Callwey Verlag), 1934. 89 lap. -— pl
Burgdönfemek ez a lendületes, kitűnő tan—ul- mánya a születések apu-adásával kifejezetten német szemszögből foglalkozó legutolsó nagy munkájá- banI) csak mellékesen érintett világprobléma't doll—
goz ki jóval tágabb és átfogóbb keretekben, újabb és részletesebb adattak bőséges felsonalkoztatáxsáwal.
Kilmlutia'tja, hogy milyen lés mekkora az az ,,önw—
szólryezt-etJé—s", mely ;:1 születések túlszágba vitat korlá—
tozása révén különösen Nyugat-Európa vezető kul—
m'rmagylhaatnlmaim. — czidőszerinlt legt'ók—épen a ger- anz'm népekre —, de általában az egész fehér fajra is nehezedik. Burgdörfer 678 milli—öm becsüli a fo- hór faj 19—32. évi állag—átt. E lélekszámnál a sárga n-e'peké jóval nagyobb: csaknem egy milliárd fő (pontosabban: 999 millió); sőt az egyéb szines em- borfajták 353 millióra becsült néptömege sem leki—
csínyrllemlö. Kuüallömöslen azért nem, mem az újabb népessegl'ejlővdiés kidomborodó jellemvonása, hogya szines fajok vállallistásax, természetes expanziója a nagy halandóság és egyéb háltrá-ny—os körülmények ellenére is jóval kedvezőbb, mint a fehér uluépeiko Érdekes szerzőnek MSZ—ről jelentékeny nehézségi-ak árán e.t.kaésútextb, de még így is csupán tájékoztatl';
értékkel bíró számlálása, mely szerint a születések 61 milliós világléotszámálból csak 17 millió esik a fehér- fa jú n—ónpekr-o, ellenben 44 millió a szinosekr—e. A 17 millióból egyedül Oroszország fehérbőrű lakosságn—
nak születési mozgalmára 4'5 milllió jutt! Ha e poli—
tikiai tűzfészek adatát kiemeljük a fehér faj szüle—
tési számlából, kitűnik, hogy míg a világ [népessé—
gének 28%—la tartozik a fehér fajhoz (az oroszok nél—kill), addig a születése—kból csupán 20v%-os a ró—
sz esedé se !
') _,V—o—ltk ohne Jugem—d". Ismertetését 'l. M. Stal.
Szemle 1933. év!". 209. és *köv. l,
Burgdönfer rámuetat ama, hogy a születések
,,nemzeetközi" csökkenéséről csak annyiban lehet
beszélni, amenyiben ez a súlyos ;kór világszerte ugyan, de szinte kizárólagosan csak a fehér népet];
jövőjét veszélyezteti. Majd számos tanulságos ada—
t-o—t sorol! (fel a világ népességének újabb fejlődésé—
ről, az egyes fehér és színes népek lélekszámát-ól s természetes szaporodásánól, az európai nemzetek születési hiányát leplező nyers természet—els szaporu—
laxt valódi, sokszorosan kedvezőtlenebb voltáról,
néhány európai nemzet emelkedéséről és hanyatlá—
sár-ól, a fehér és színes ílajoik biológiai küzdelméről, világrészenkúnt várható fojlőd—ésről. Hangsúlyozza, hogy a jövőbe pillantani csak ,,oentemis parribus" és
.,rebus slic stlaln'tailbus" feltételezése mellett lehet.
Ami persze az ilyen számítások szükségességét a legkevésbbé sem rsötkkenli, mert egyedül ezek útján nyema—ünk képet a veszély nagyságáról) és jelentő- ségéről. A fehér nrépfajolkra nézve egyébként az sem kedvező, hogy az egyes v—ilágl'wé'szek a mainál lénye- gesen nagyobb enrbent—ölmegek eilxtamtásána képesek, egyedül csak Európa áll a iúlnépesedéshez aránylag a legközelebb. A fehér nepek (kihalásának, vagy
mint Burgdöríer mondja ,,zk;i.szül—e:l4éts"-oénerk a vesze—
lyo persze nem a ma és nem is a holnap problé—
mája. A jóslás-szerű számítások fontossága azonban éppen abban rejlik, hogy a távoli veszély felisme—
résére és ezáltal kellő időben való megelőzésére is módot adnak. Szerző végül ismételten utal ama, hogynem elég gyógyí'lgatni a nagy népbetegség—ert, hanem a veszélyeztetett népeik lel—ki újjászzüllletésére kell llÖl'UkCldlnl.
Burgdörier könyvének gazdag radaltlkaisnvcséből ki- emelhot—jürk, hogy számításai szerint hazánk lélek—
száma az utolsó évek népmozgalmi imányzalte (alap- ján 1945—ben 94, 1960-ban pedig 98 milliót ér előure'llútthn'lóllag el; ltlílO-at százzal véve egyenlőnek az 1960. évi lélekszámilnldex 1152 Ami nem valami kedvező indexszám. Szerző becslései szerint tulaj—
donképen csak a nlyugal- és középeurópai államok (102) és. (Skandinávia (108) 1960. évi népességi in—
dexe alacsonyabb a mienknél, ellenben Olaszor—
s—zágé 121. a keleteurópai ázllaamolké 143, míg két bal—
kán állam együtes lélekszámának vávha-ló iudex—e 127. Magyarországot tehát szerző szerint észak- kelet és délkelet felől elég súlyos népességi nyo—
más fenyegeti, feltéve: hogy népesedésünk irány—
zata _— valamint hazánk általános helyzete ——
nem, változik meg,
Th. L. dr.