A törvényhatóságok és országrészek népszaporodási, népsűrűségi és tömörülési viszonyai

A *)törvénjiliatóságok és országrészek népszaporodásí, népsűrűségí és tömörít—lési viszonyai.

Aecroissement, densiríé et agglomémtíon de la population dans les eomitats, villes autonomes et regions de la Hongrie.

Résume', La division territoriale adoptée par la statistigue officielle de Hongrie a ordinairement pour base les eomitats et villes autonomes, dont le territoire fut délimité pour la derniere fois par la loi XXXV de 1923. Comme la division en regions ('statistigues), créée par K eleti (tableau I), dont on se servait pour faire de Iarges tableauac re'capitu- lati/s, niest, en raison des disproportions (lues au traité de Trianon, plus propre auzr comparaisons, les données sont en général groupées suivant les 3 ré- Vyions agrícoles: Transdunubie, Grande Plaiue et Nord.

(Ies trois 'grandesjégions, gui constituent plus ou moins des unités géographíaues, peuvent, diune fa—

con encore plus proportionnée, subdivisées comme il suit (tableaux 2—4): 1. Haute Transdanubie; 2. Bosse 'l'ransdanubie; 3. Budapest (ani, avec les communes liaiitroplies et celles situées plus loin, forme deus:

autres importantes subdivisions: 3.a): Grand—Buda- . pest, dest-a—dire la eapitale et 21 eommunes voisi—

nesfő'. b): Budapest et ses environs, c'est-a-dire Grand—Budapest et 47 eomrnunes situées au dela de la banlieue, dans le cornitat Pest); 4. la région entre le Danube et la Tisza (4. a): cette derniere sans la premiere ceiuture de Budapest: 4. b): la merne, sans les deux zones environnant ln eapitale et compre- nant Iesdites 68 communes); 5. Bus Transtisza; ($.

Haut Transtisza; 7. Nord. Le tableau 3 rnontre, suivant les comitats, les villes autonomes et les sub—

divisíons ci-dessus, les particularítés territorialcs des aceroissements effectifs et naturels et des migrations:

le nombre, la population, ainsi (]ue la répartition du nombre de la population dans les unités administra—

tives appartenant aux 2 catégories des '*'z'villes Ilon- groises, les villes autonomes et départementales, et dans les communes de plus de 10.000 habitants, ainsi gue la proportion de la population des territoi- res extérieurs, plusieurs villes et coznmunes m- surtout rcelles de la Grande Plaine —— ayant Cette particularité gulune partie consider-able (et auelaue—

fois la moitié) de leurs Izabitants vivent dispersés , dans les hameaux des périphéries Le tableau 4, pre- sentant la répartition des aggloznerations suivant le 'iiombre des habitants,indir1ue le nombre des

eommunes appartencmt a ces (li/Teremtes categories,

la répartítíon' numériaue et proportionnelle de leur population par comitats, villes autonomes et regions, et, de la méme fogan, la population moyenne des

"bmmuues. Les grapliiaues I, II et III indiguent

galement', pour les emuitats et les'villes autonomes,

ltaccroissement effectif et la densite' de la population, ainsi aue le pourcentage de la population des ban- Iieues. La grande carte représente, au moyen de cercles différents, suivant Itimportance nume'rigue de la population, toutes les communes, Ltagglomé—

ration dense de Grand-Budapest (la capitale et 21 communes voisines), gui 1in a pu étre indiguée aue par un large eercle, figure a part, a la méme page.

3:

A demogralia kevés fejezetében nélkülöz- hetetlen annyira az adatkincs területi tago' lása, térképi ábrázolása, mint amikor vala- mely földdarabon megtelepedett lakosság topográfiai elhelyezkedésének értékmérőit:

a népsűrűségi és tömörülési viszonyokat, valamint a népesség területi eltolódásait (vidékenkinti gyarapodását) szemléljük.

Vagyis amidőn a földhöz-röghöz kötött em—

beriség térbeli eloszlásáról tájékozódunk és egyúttal az emberi sorsot irányító, tömeg- jelenségeket előidéző faktorokat és okokat is keressük így körülhatárolt nagyobb íöldterületen sátort vert sokaság térbeli el- oszlását, sűrűsödését és felhalmozódását ugyanis az egyes területrészeken váltakozó erővel ható természeti tényezők, ú.,m. a domborzat, az éghajlat, a termőtalaj kiter—

jedése és minősége, természeti kincsekben való gazdagság stb. rendre máskép befolyá—

solják. Még!—színesebbé lesz az ország nép—

sűrűségi és agglomerációs képe a gazdasági, kulturális és társadalmi evolució, az állam-' élet magasabb fokán, amikor a természeti tényezők mellé gazdaságiak (iparosodás, városiasodás stb.) és jogiak (földbirtokmegf oszlás stb.) lépnek. A fejlődés bármely fázi- sában determináló szerep juthat ezenkívül egyéb faktoroknak is, minők nálunk bizo- nyos népszokások (egyke), vagy a magyar róna sajátlagos települési viszonyait kiala—É kító történeti mult. E sok természetes és mesterséges rúgó behatása folytán kalei- doszkópszerű népsűrűségi viszonyainknak' még csak végeredményét közölhette Kovács Alajos az új népszámlálás előzetes eredmé—

nyeinek méltatása során; ]) hasonlóképen

1) L. Kovács Alajos dr.: A népszámlálás előzetes eredményei. M. Stat Szemle. 1931. évi. 111. l

1

__2__ ₁₉₃₂

1. szám.

csupán az országos végszámok tükrében húzhattuk meg a Szemle mult évi folyamát-_

ban a tömörülési folyamat kontúrjaitf) Az előzetes lélekszámeredmények és a részben új felméréseken nyugvó, a határkiigazítá—

soknak megfelelően is módosított területi adatok alapján tehát érdemes lehet kiegé- szítésképen a népsűrűségi és agglomerációs viszonyokat területi részletezésben is meg—

vizsgálni, annál inkább, mert az előzetes községi és megyei lélekszámadatok, amelyek szemlélődéseink alapját képezik, a végleges eredményektől előreláthatólag csak jelenték- telenebb mértékben térnek majd el. De előbb a demográfia szempontjából néhány nagy vonásban tisztázni kell a törvényható- ságok és országrészek szerepét és jelentő- ségét.

's

A területi részletezés fontossága, nélkü- lözhetetlen volta vitán felül áll. Hivatalos statisztikai szolgálatunk adatgyüjtéseit és publikációit ennek tudatában területileg is jól kiépítette, mégpedig az ország politikai beosztása alapján. Nálunk a bázist rend- szerint a törvényhatóságok, ritkábban pedig a járások és községek alkotják. Nemcsak Magyarországon van ez így. A hivatalos sta—

tisztika fejlődéstörténete és egész szervezete, valamint számos kormányzati, közigazga- tási s pénzügyi ok világszerte odavezetett, hogy a statisztikai felvételek és publikációk rendszerint szervesen az egyes államok köz—

igazgatási tagozódásához kapcsolódnak. A merev közigazgatási keretek miatt viszont a tudomány és az élet parancsszava inkább a gazdasági és emberföldrajz területén érvé- nyesülhetett. Minthogy az 1930. évi előzetes népszámlálási anyag is közigazgatási csopor- tosításban áll rendelkezésre, természetesen az alább közlendő összeállítások és rajzok szintén csak a közigazgatási tagozódás

(szélső) fokozatain: a törvényhatósági és

községi beosztáson nyugodhatnak. Csupán az országos és a törvényhatósági adatesopor- tosítások közé érdemes egy közbeeső lépcső- foknak, a nagyobb statisztikai területeket alkotó ú. n. országrészeknek beiktatását meg- kísérelni.

Hazánk törvényhatósági beosztása tudvalevőleg nem kötötte meg mereven a fejlődés menetét, ha- nem az évszázadok folyamán számos kisebb—nagyobb változáson ment át. Ez tűnik ki úgy Edelényi—Szabó

1) L. Thirring Lajos dr.: Népgyarapodás és nép—

tömörtilés Magyarország mai területén. M. Stat.

Szemle. 1931. évf. 454w474. l.

Dénes nagy tanulmányábóll), mint a Trianon utáni megyeösszevonásokból. Sőt a hazai közigazgatás te—

rületi rendszerének problémája ma is forr?) s a ra- ciónalizálás jegyében még többféle változtatásra szá- míthatunk. Ezidőszerint természetesen a közigazga—

tásilag egyelőre egyesített vármegyéket létrehozó 1923. évi XXXV. t.—e. utáni közigazgatási beosztás szolgálhat legcélszerűbben statisztikai összeállítá—

saink alapjául?) Mint ez az új megyei beosztás, úgy a statisztikai országrészek szerinti csoportosítás sem haladhat teljesen a békebeli csapásokon. Tria—

non előtti hivatalos statisztikai kiadványaink tudva—

levőleg azt az országrészbeosztz'ist használták, me—

lyet Keleti Károly 1880-ban, az országos statisztikai szolgálat első munkaperiódusában állapított meg.

Ezt a különböző jellegű megyéket egybeforrasztó és ennélfogva távolról sem kifogástalan statisztikai eso—

portosítást, mely fogyatékosságai ellenére is nagyon hasznosnak bizonyult, sőt a köztudatba átment s ma a maga egészében ideális, nehezen visszavárt alko- tásnak tűnik fel, a trianoni békemű használhatatlan darabokra repesztette szét. Jól igazolja ezt az 1.

sz. táblázat, valamint Edelényí—Szábá idézett tanul- mányának egyik térképe?)

Táblázatunk adataiból különösen két jellegzetes- ség emelkedik ki: az, hogy 1869—ben a nyolc nagy statisztikai terület kiterjedésre, lélekszámra és nép—

sűriiségre még meglehetősen egyenletes részekre szelte a Magyarbirodalmat, 1910-ben azonban az or—

szágos centrum előreszökése folytán az egész Duna—

Tisza közének abszolút és viszonylagos népessége már túlságosan kiemelkedett a többi országrész kö—

zül; továbbá, hogy a békekötés után csupán a Duna jobb partja és a Duna-Tisza köze, —— jóval kisebb mértékben talán még a Tisza balpartja, —— maradt (leterős, országrésznyi terület.

A Trianon után megmaradt országrész darabok közötti nagy aránytalanság rövide- sen 1920 után új országrészbcosztást tett szükségessé. Ez a mezőgazdasági statisztikai adatközlések körében jött létre, három nagy országrész jellegű gazdasági vidékre, a Dunántúli dombosvidékre, az Alföldre és

az Északi dombosvidékre szelve hazánknak Trianon utáni földjét. Amennyiben a me—

gyei határok véletlenül nem metszenek ketté összefüggő gazdasági vidékeket, ez a bár—

mas beosztás földrajzilag is elég jó. Különö—

sen a Duna megfelelő természetes határ- vonal: két geograíiailag is eléggé élesen el- különülő területet, az egykori Pannóniát és a nagy magyar rónát választja el egymástól.

Nagyobb hibán hogy az Északi dombosvidék alföldi nyúlvz'myokat hegyes—dombos tájé-

1) L, Edelényi—Szabó Dénes dr.: Magyarország közjogi alkatrészeinek és törvényhatóságainak terü- letváltozásai. M. Stat. Szemle. 1928. évf. 648—414. 1.

L') V. 6. különösen: Hantos Gyula: A magyar közigazgatás területi alapjai. Emlékirat. Budapest, Will.; Weis István: 'llörvényhatósági területrende—

zés. Budapesti Szemle. 193]. évf. (Mata—646. sz.

3) A terület, népesség, szaporodás és népsűrűség adatait a M. Slat. Évkönyv 1930. évi folyama a régi megyei és ()l'SthgI'ÓSlePOSth'IS szerint is közreadta

4) L. Edeléngi-Sulbá i. tanulm. (363. ].

1932

(ie: nombre des habitants et densite' de la popul

Terület, lélekszám és népsűrűség Magyarország régi területén országrészek szerint.

ation dans la Hongrie d'avant-guerre, suivcmt les régionsa ,

§ 5: Népsárűség '

Pepi/labon §; Az 85535? Égif'o'xáíffá'

§)co N' Az egész 1910. evx D ., d

(Gá epsmuseg _ __ lélekszámból 87151 6 e

§ 3 ' %a eg'négyzet— tcmletből megmaradt tl'angruklfn?

É : Összes 2-3'1' kilométerre meg- De la popu- ___—__p1

, , * § o Polgári — civil: ! totaie %: _ _ maradt laíion tntale smj le

'OYSZágféSZ § ; §§ DWW de Tem-mm de 1910, il M

8 ** ————— ————————————_——— _ a la popula- ! . . i ! revenatt (yt .x

Ré ions :: a? g 2" tíonprlrkm? (usse a (! terfiíoíre % Én

_9 5 § , _ _ , ;? Hongrie laissé a m, :: § 353

. § : n e b (, s s e f_r ÉVE) Hongrie %f §I§§

e; nem", ,, _ as .. . 7 _, §; Zi§§

: :: 6 s i . '— '— EE % o

§ § ,, es l $$$-§ § sos sem

:: § 1809 l 9 ,1 O ** 1869 ! 1910 385 % ; E: 0/0

5 § ! '*' l ggg _; § § területen,

H H ; % ; cx a m : 1910

§

bb pax-tja-— Riva dTOíít : ;

ubi: " ...R . .h. 44.553 2311318 3,063.369 3,084.404 274! 541 69'2 36216 813 2,Aöt.417 79-5 67—i 759 pa Ja —— we _gauc e

ek E ! .! D 82.929 1.725ASS 2.162.774 2,175.924 254 524 601 3.438 104 24929? 11'5 "2-5 (fő-.?

sza öze— nre r a-

912 Tisza .. .Ru 36.111 1141338 854064? 3,769.658 747 5936 1044 27 .357 758 3,068.914 81-4112-2 80'1 apartja — wc dtoíie

rt . R .h 31.829 1.480383 i,757.165 1,769.681 181) 4681 556 7.874 247 55027931'1 (M'!) 509

II§pa Ja —— we guns :? .

Tisza .. .A. ! 43.388 1,888.2£)O :],583. 640 2,594.924 36'8 ) 59'9 16.11437-21,136.710 438 7055 53-15

eros szöge —— nge entre ;

et la Maros 36285 155375!) 2,127.9ö4 ítt—11.768 21'4 48'3' 590 1.997 5-5 158894 74 79-6 578

hágóntúl — Au dela du Kí- §

gó (Transylvaníe) . 57.804 2,152.805 2,658.159 2,678.367 236 372 Jó'-3 —— —— —— — — 46'3

város és kex. — Ville et !

__ de Fiume.. 21 17.884 48.492 49.806 171-2 851'6 2.371—7 _ —— —— — —— 2.371'7

rszág összesen —— Hong;ie _ !

mt dm .. .. .. . 29387013,379.12918,142.20018264,533 3.3"6 48—03 fil-6 02.996 32!) 7,615.511 41"? 81-9 561

zlavonországok —— Crmztie ,

g . .. 42.541 154112? 1603544 2,621.954 41'4 43'33' 61'6 — — — — — 61'6'

rblrodalom összesen —— É

eentíére .. .. .... .. . 825411 15,4202)120,744.74420,886.487

altcsap össze. A hármas beosztás a né- gi statisztika szempontjából azonban _csak célszerű keretet alkothat, miután it és különösen lélekszám tekintetében

három országrész nagyon elféregy—

1; Már pedig csak egyenlőbb népességi kisebb országrészek felelnek meg iga-

statisztikai összehasonlíthatóság köve—

__ yeinek. Ilyen kisebb statisztikai terü- határvonalainak kitűzésére föleg általá—

öldrajzi, morfológiai és gazdaságföld-

Szempontokból Cholnoky, F odor, Kogn—

zmés Prinz kitűnő földrajzi munkái, int Konkoly Thege Gyulának a Szemle

*jain napvilágot látott beható tanul—

1) mutatnak utat, persze többnyire a

yhatóságokra való tekintet nélkül és óbb említett mű kivételével a régi or- erület ősi gazdaságföldrajzi rendszere án. E munkákkal szemben Hantosvidé—

anulmányának tanulságos térképsoro- ban a közigazgatás racionalizálása cél—

tisztán csak nagyobl) közigazgatási te-

L'."Konkoly Thege Gyula dr.: Magyarország velése 'jellegzeles gazdasági vidékek szerint.

Szemle. 1925, évf 42—51. 1.

rületek kialakítására törekedett, igaz, hogy jórészben közlekedésföldrajzi alapon. Külön- ben is országrész beosztását a népességi sta—

tisztika szempontjából jelenleg azért. sem lehet még felhasználni, mivel az általa javasolt közigazgatási kerületek a mostani törvényhatósági tagozódás némi megváltoz—

tatását is kívánják. Alapbeosztása statisz—

tikai szempontokból nem is egészen szeren—

esés, mert a geograflailag is legegységesebb Dunánlúlnak Pest megyéhez közelebb eső felsö részeit a régi keretekből kiszakítja, hogy a fővárostól keletre és északkeletre eső területekkel együtt Budapest körül egy bizo- nyos mértékben centrális fekvésű —— főváros- körüli nagyobb közigazgatási kerület meg,alakítására módot találjon; ez akerület azonban Budapestet és körny ékét tiszta vi- déki területekkel foglalja egybe, holott a helyes országrész összehasonlításoknak a már régóta teljesen különálló jellegű székes- l'ő 'árosnak és övezeteinek alföldi vidékekkel való egyesítése volt a legnag yobb akadálya A népességkutatás céljaira tehát szerintünk csak olyan tagolás felelhet meg, mely szá-e mol azzal, hogy a ma alig 834 milliós lakos—

1*

(

H,; a,: L grew, ,

1. szám, —— 4 —— 1932

ságból egymillió koncentrálódott Budapes- ten, sőt tágabban értelmezett környékével együtt a közgazdasági Budapest az egész lélekszámnak csaknem egy ötödét: közel 1% millió lakost halmozott fel falai között.

Ahogyan tehát részben közigazgatási, rész- ben statisztikai meggondolások alapján kü—

lön mutatja ki a nagyobb 'területi csoporto—

sítások során az osztrák statisztika Bécset, a német Berlint, a dán pedig Koppenhágát, ugyanúgy a három országrész jellegű nagy gazdasági vidék kisebb darabokra hasításá—

nál is csak az lehet a kiindulási alap, hogy a törvényhatósági határokhoz való Jnerev ragaszkodás esetében legalább magát .a szé- kesfővárost, ellenkező esetben a tágabb ér- telemben vett országos centrumot, vagyis Budapestet és a fővárost körülövező közsé—

geknek akár csak a közelebbi, akár távolabb- t'ekvő koszorúját is (a leghelyesebb határvo—

nal talán éppen a kettő között húzódik vé—

gig) feltétlenül külön országrésszé kell for-

málni. így nemcsak eliminálhatjuk a ma-

gyar vidék nagyobb területrészeinek össze.—

hasonlítását leginkább zavaró faktort, ha—

nem közigazgatásilag is egységes vezetésre rászoruló terület részére biztosítunk meg- felelő helyet.

A kisebb országrészek határvonalainak megállapításánál azok a belső használatra készült ideiglenes összeállítások szolgálhat- nak alapul, melyekben a Központi Statisz—

tikaai Hivatal in'tern célokból első ízben tett kísérletet az újabb országrész-részletezésre.

E táblázatok tanuságtétele szerint a Dunán—

túli dombosvidéket két nagy statisztikai te- rületre a legcélszerűbb felosztani. Felső- és Alsódunántúl szétválasztásánál a dunajobb—

parti tájegységek földrajzi csoportosítása mellett a Budapestről kiinduló főforgalmi vonalaknak nagyjában északnyugati és dél- nyugati hálózatra való szerteágazása lehet irányadó. Vitás terület így is akad: akár Zvalát számítjuk a déli részhez, akár helyette Fejér vármegyét, mindkét esetben Konkoly Thege által felrajzolt gazdasági vidékeket és Prinz—féle tájrendszertani (alaktani) vidé- keket szelne át az országrészhatár. Mint—

hogy Zalának Vas megyével való kapcsola- tát csekélyebbre értékeljük Fejér és Komá- rom—Esztergom megyék emberföldrajzi ösz- szetartozásánál, éppen az utóbbi két tör- vényhatóság természetes gócpontjának, Bu- dapestnek közelsége révén, inkább Fejért kellett a felsődunántúli részhez kapcsolni.

S hogy ez a beosztás nem mesterkélt, ezt

például a mezőgazdasági kamarák és erdő—

igazgatóságok teljesen egybevágó mai kerü-v letei igazolják. Viszont székhelyprobléma._

mely Hantost vezette, amidőn az amúgysem,"

örökérvényű közlekedési viszonyok Pécs.

szempontjából kedvezőtlen volta miatt Zalát a Dunántúl felső részéhez osztotta be, e- demografiai célú felosztásnál döntő erö- vel nem érvényesülhet. Budapestnek * és esetleg környékéne —— kihasítása után a nagy magyar síkföld .megyéiből három olyan statisztikai kerület képezhető, melyek-—

nek határvonalai meglehetősen egységes.

gazdasági vidékek határaival esnek egybe:

ismét bizonyos mértékig a centripetális köz—

lekedési hálózat figyelembevételével lehet így a két főfolyamunk között elterülő föld—

darabon a békebelinél jóval szűkebbre mé—

retezett Duna—Tisza közének, a túlnyomó- részt a Tiszán túlra eső területeket elfoglaló.

többi alföldi megyéből pedig az Alsó- és.

Felsőtiszántúlnak határait kitűzni. Igaz,.

hogy a mai országterületnek ez a három ré—

sze kisebb és csekélyebb lélekszámú, mint a—

két dunántúli országrész, de (legalább is a' mezőgazdasági kultúra mai fokán) az al—

földi megyék telítettsége is csekélyebb; me—

zőgazdasági fejlődési lehetőségeik tehát na—

gyobbak s ez idővel arányosabb helyzetet teremthet az egyes országrészek lélekszámai között. Végül az Északi dombosvidék e rész:

letesebb statisztikai csoportosításba a maga földrajzilag nem tökéletes határvonalaivat

változtatás nélkül elég jól illeszkedik be.

E szerint a három nagyobb országrészből kár lett és pedig a következö megyei csoportosításban:

1. A Felsődunántúl felöleli Fejér, Győr-Moson—

Pozsony, Komárom—Esztergom, Sopron, Vas és Veszprém megyét, valamint Székesfehérvár, Győr és Sopron tj. várost. 2. Az Alsódunántúlon terül el Baranya, Somogy, Tolna és Zala vármegye, Pécs tj. várossal. 3. Külön országrész Budapest 5 itt kísér—

lctképen 3. a) és 3. b) jelzésű országrészek adatait is.

kiszámíthatjuk, az előbbibe a fővároson kívül a.

Nagy-Budapesthez számítható ú. n. szomszédos községeket, az utóbbiba még a Budapesttel lazáb—

ban összefüggő távolabbfekvő községgyűrűt is.

hozzávéve. 4. A Duna—Tisza köze Baja és Kecskemét tj. városokon kívül Bács—Bodrog és Pest vármegyét:

öleli fel; a fentiek értelmében itt is célszerű 4. a) jelzéssel ezt az országrészt a szomszédos községek terhétől, 4. b) jelzéssel pedig mindkét budapestkör—

nyéki övezet zavaró befolyásától megszabadítani.

5. Az Alsótiszántúlhoz Békés, Csanád-Arad-Torontál, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyén kívül Hódmezővásárhely és Szeged tj. város tartozik, 6.

(X Felsőtíszántúl Bihar, Hajdu, Szabolcs-Ung és, Szatmár-Ugocsa-Bereg megyét, valamint Debrecen tjv.-t foglalja magában. 7. Az Északi dombos—

víde'ken pedig változatlanul Abaúj-Torna, Borsod- Gömör és Kishont, Heves, Nógrád—Hont, Zemplén megye és Miskolc-, tj. város terül el. Itt jegyzendő meg, hogy az alább közlendő részletes táblázatok—

ban a vármegyék még a korábbi hármas tagozóm

Ui 1932

an sorakoznak, mert ezáltal az eddigi Szemle- sekkel való összehasonlítás válik könnyebbé, bá, hogy Budapest távolabbi övezetébe a más en 1) alkalmazott beosztástól eltérőleg csak 47 megyei községet foglaltunk, minthogy a két rmegyei község (Érd és Diósd) ideszámítása a gyei és országrésztagozódást a Dunántúlon is ' leges módon megzavarta volna A vázolt or—

részbeosztás természetesen nem tökéletes, né—

továbbra is heterogén elemeket kényszerít egy _tbeh területre és lélekszámra azonban eléggé yos, legfeljebb Budapest és környékének (3. b) száma emelkedik túlságosan ki, de a Duna- ta köze még akkor is országrésznyi terület ma- ha a fővároskörnyék mindkét övezetét ki is tjuk belűle. Alábbi számaink jól tájékoztatnak

!:

Terület és lélekszám országrészek szerint.

Territoz're et population par regions.

l [3 : § Lélekszám

Országrész ÉÉÉf'x _, Population

Régions ') É ; §; 1920 19302) , Fmifii

_.W ,, , .T—W, , ,_,,-._-_

Felsődunántúl . . . 1 17.685 1,298.192 1.353513 Alsódunántúl , 19.159 1,268.936 l,331.183 Budapest '; 194 928.996 1,004.699

Nagy-Budapest 3). . ,? 463 1,217.325 1,420.553

Budapest és környéke') l 1.902 1,4l7.426 1,664.668

[Duna-Tisza köze 14.649 1,347.041 l,583.569 Duna-Tisza köze a Buda—

, pesttel szomszédos köz—

ségek nélkül—3) 14.380 1,058.712 1,167.715

Duna-Tisza köze mind- két fővároskö yéki

övezet nélkül4) , 12.941 858611 923500

5. Alsótiszántúl . 1 14 4071, 192'6121260266

Eelsötiszántút . . * 12. 9001 9n3 306 1,015.752 Eszaki domhosúdék 140131 049. 986 l.134.758

agyarország —— l

' ; 93.036 7,989.069 8,683.740 a;

Enumére'es dans le Résumé. ?) Előzetes _dmények. _— Chiffres préliminaíres. — 3) Buda—

t a 21 szomszédos községgel (felsorolásukat l.

Stat. Szemle 1931. évf. 254. l.), ill. a Duna-Tisza e' a 21 szomszédos község nélkül. —— Budapest eles 21 communes voisines (énume're'es dans cée 1931, p. 254, de la Revue H. de Statist ), res- vement la région entre le Danube et la Tisza, compris ces 21 communes —— 4*) Nagy- Budapest

_ fejérmegyei Érd és Diósd nélkül 47 ü. n. távo—

bfekvő pestmegyei község (l. felsorolásukat M.

, Szemle. 1931. évf. 255. l.), ill. a Duna—Tisza köze

! szomszédos községen kívül a 47 távolabbfekvö ség nélkül. —— Grand-Budapest et 47 communes comitat Pest, situe'es au delá de la petite banlieue apestoíse, non compris Érd et Diósd, situées

_: le comitat Fejér (ces 47 communes sont e'nu- esdans Pannée 1931, p. 255, de la Revue H.

tatist.), tespectivement la région entre lc Da- et la Tisza, á I'exception des 21 communes banliene budapestoise et desdites !;7 communes.

xi:

ll L. Thin-ing Lajos dr.: Fővárosunknak és yékénak újabb fejlődése. M Stat Szemle 1931.

50. és köv. l.

A mai Magyarország deeennális népgyarapodási mérlegének, valamint a jelenlegi népsűrűségi és tömörülési viszonyoknak megoszlásáról két nagyobb táblázat egészen részletesen tájékoztat; az ország—

részbeosztásnál említett okokból Pest Vármegye adatai összefoglalóan és három részre (1. szomszé—

dos községek, 2. távolabbfekvö községek, 3. a megye egyéb részei) osztva is bennfoglaltatnak ezekben az összeállításokban.

A hét országrész népességi jellemrajzá- hoz elsősorban a szaporodási viszonyok is- merete tartozik hozzá. A 3. sz. táblázat az 1920—4930. évi tényleges gyarapodási adato kon kívül a szaporodás elemeinek (termé- szetes szaporulat, vándorlási egyenleg) or- szágrészek és megyék szerinti alakulásáról is képet fest; a tényleges lélekszámeltolódá- sokat még megyei térkép is szemlélteti. Az országrészek számsorainak átpillantása azt mutatja, hogy Budapest és környékének külön országrészként való kimutatása való—

ban szükséges: gyarapodási százalékai az egyébként elég szélsőséges adatok közül na—

gyon is kiemelkednek. Még a Felsötiszántúl igen tetszetős 1'2_'5%——nyi decennális lélek—

számtöbbletét is meghaladja Budapestnek és környéke mindkét övezetének 17'4170—03 növekedési hányadosa, viszont a látszólag l.7'6%—kal megnőtt Duna-Tisza közének

tényleges embertöbblete .a valóságot jobban megközelítő 7676 -()S mértékre csökken az egész Pes—tkörnyék különválasztása után. Ez a megcsappant százalékszám pedig már csak a középső helyet biztosítja a Duna—

Tisza köze számára az országrészek szapo- rodási rangsorában, melyben az utolsó két hely a közismert kedvezőtlenebb népesedési jelenségek folytán a Dunántúlé. Itt, a Duna jobb partján pedig leginkább az szökik szembe, hogy a minimális arányt (4370) az északi részen találjuk, melynek nagyobb

természetes szaporulatát a kivándorlás és elvándorlás 1920 óta a legnagyobb, mond- hatni katasztrofális mértékben tizedelte meg. A természetes szaporodás évtizedes eredményszámláj—a szerint a Fetlsödunántúl ll'6%-o—s arányával egyező, kielégítő nívót mutat a Pestkörnyéke nélküli Duna-Tisza köze és kielégítő arányszámával .az Északi

dombosvidék (12370) közelébe kerül, per—

sze még mindig nagy távolságban a Tria—

non után megnehezült viszonyok közepette valóban imponálóan szapora Felsőtiszánl'úl 16%-os természetes népnövekedési színvo—

nalától. Annál rosszabb a születések és ha—

lálozások mérlegén az országcentrum sze- repe: a természetes népesedés százaléka még

abban az esetben is csak 2'6%—ot ér el, ha a termékenyebb második községövezetet is

' 1. szám. ———6— ₁₉₃₂ ide vesszük. A vidéki országrészek közül az

1930—es népszámlálás a Dunántúl részben egykés alsó felén észlelte a leggyengébb ter—

.mészetes fejlődést (7'4%); hasonlóképen 10 % alatt maradt az alsótiszánxtúli arány is.

Igen változatos képet mutat a természetes és tényleges g 'artapodás ingadozásának reflexeként a vándorlási differencia is.

Számsorából egybehangzó, markáns erővel csak két jelenség domborodik ki: .az egyik.

hogy aktív mérleggel csak (( székesfőváros és hozzá csatlakozó elővárosai dicsekedhet- 'nek, mert a Budapest határát övező kettős földsáv kihasitása után a Duna-Tisza köze is w. és pedig tekintélyes: —_l%-os mnberexport—

többlettel —— a közgazdasági Budapest adó-

tizetőinek sorába lép; a másik hogy az eset-

leg nagyobb vándorlási hiány lléptsedési je- lentősége a alósáHban nem mindig uffyan- olyan súlyos: az Alsódunántúlon észlelt

"2576—es passzívum szerény, 'i'-"lC/c—os ter—

mészetes szaporulatot nyom le 4'9% —os tény- leges gyarapodási színvonalra, tehát vi—

szonylag súlyosabban esik latba, mint a

Felsőtiszántúl látszólag nagyobb (——3'5 % -ost

elvándorlási többlete, mert ez az emberi és gazdasági kultúrában elhanyagolt—abb vidék nehezebb életkörülmények között élő, de igénytelenebb népének magas (16%—os)

természetes többletéből, népesedésiink ezen

valódi őskincséből aránylag többet bírt megtartani: tényleges gyarapodása, mint láttuk, a vándorfolyamat ellenére is

12'5%-na rúg! Hogy'a külföldi vándormoz- galomban, sajnos, erősebben résztvevő nyu- gati megyék és a Budapestre gnavitáló fejér—

megyei nép vándormozgalma a Felsődu-- 'nántúlon milyen kedvezőtlen helyzetet tte- remt, ezt az említett ——7'3%—os vándorlási

"hiányon kívül a közel százezerre szökő ab—

szolút szám (95.088 főnyi elvándorlási több- let) beszédesen igazolja: ez az országrészater- 'mészetes szaporulat csaknem kétharmad ré—

szét vesztette el az elmult tíz év alatt! Az

*Alsódunántúl csekélyebb hiánnyal záródó, tehát kedvezőbb vándorlási mérlegénél vi—

szont arra kell utalni, hogy jobb helyzete az 1921 Végén, vagyis utólag és hiányosan, megszámlált délbaranyzai és pécsi terület ide—

tartozása miatt csupán látszóla gos

Táblázatunknak, mely az egyelőre elő- zetesnek tekintendő 1930. évi területi ada—

tok alapján kiszámított 1920-as és 1930-as népsűrűségi számokat is magában foglalja.

éppen a Viszonylagos népességre vonatkozó adatsorából, valamint a népsűrűség térképi ábrázolásából az tűnik ki, hogy a népsűrű—

ség és népszaporodús között szerves össze

tjüggés nem mindig állapítható meg, mint- hogy egyes vidékek népességi lejlödését a gazdasági élet magasabb tokán nem, vagy csak kisebb mértékben határozza meg a ren- delkezésre álló földterület. Némi párhuzam, a két adatsor között mégis mutatkozik, hi—

szen az alacsony természetes szaporodás miatt rosszul fejlődő Alsódunántr'llon és a még mindig ritkás, szikes talajú földekben sajnálatosan gazdag Duna-Tisza közén kívül a lakoSság sűrűsége tíz év előtt a nagyobb befogadóképességű, valóban is jól fejlődött lf'elsőliszlánlzilon szintén alacsony volt.

Egyébként az országrészek közül az országos népsűrűségi végszámot ——- egy négyzekilo—

méterre ':tít'I-t t'fő —— 1930—ban az Alsótiszántúl közelítette meg leginkább 8743—es mérőszá- mával. Budapest és környéke természetesen

——— különösen a vegyesebb karakterű, arány—

lag valamivel kevésbbé sűrűn lakott máso—

dik övezet nélkül ma nayyvvárosias viszony—

lapos népességi llányadosával a számsorok ból messze kiugtlla.

Ismeretes, hogy a fejlődési rugók közűl

valamely főldfelület sűrűbben vagy ritkáb-

ban lakottsága más erőteljesebb faktorok mellett nem mindig érvényesül tulajdonké—

peni jelentőségéhez mérten. Inkább csak tiszta agrárvidékeken kétségtelen az össze- függés a művelés alá vett földre eső átlagos.

lakosság és a lélekszámszaporulat között.

Persze a termőtalaj eltérő minőségében, .a föld intenzív és extenzív művelésében, a hir—

tokmegoszlásban s a művelési ágak szere—

pében mutatkozó különbség bármely agrár- terület népességeltartó képességét is jelenté- kenyen csökkentheti, vagy növelheti. Jóval halványabb az összefüggés a föld és ember között az iparforgalmi élet, a bányaművelés központjain, ahol rendszerint egyúttal a vá—

rosiasodás is magasabb lépcsőfokra emel—

kedett. Hogy a nyers népsűrűségi számok világánál egyáltalában nem tűnik elő töké—

letesen a kapcsolat a terület és a lélekszám között, ezt a magyar statisztikai és földrajzi szakirodalom már alaposan megvitatta. A viszonylagos népesség számításának kisebb—

nagyobb fogyatékosságait kiküszöbölendő Kerekes neves l'öldrajzíró ezért :1 háború kü- szöbén kiadott dolgozatábanl) egyrészt a vár rosi—népsűrűség jobb megítélésére alkalmas érdekes számítást és ábrázolást kísérelt meg, másrészt az ezer méternél magasabban fekvő területek levonásával korrigálta ki a hivatalos statisztika adtatsorait. Hazánk mai—_

1) L. Kerekes J. Zoltán: Magyarország népsűrű- í sége 1910—ben. Kolozsvár, 1914.

——1

1932

én" sajnos —— az utóbbi korrekti- nincs szükség; ez az el járás különben teljesen helyes, mint azt Svájc magas- győgyhelyeinek íejlődése és helyzete is já. Míg a városok külön kezelése azért időSzerű, mert a jelen dolgozat népsű—

* adatai csupán a törvényhatósági rész-

e terjeszkednek ki., kevés tj. 'áro- avaró tényezőjének befolyását pe-

;üőnleges számítások nélkül is köny- elismerhetjük. Ellenben érdemes fog—

ni a békebeli népszámlálási közlemé—

ben is megjelent összeállításoknak egy kiegészítéseképen azzal a kérdéssel w supán a mezőgazdasági művelésbe erületre jutó népsűrűségi számok a:

' mai területén miként alakulnak.

előzetesen az így nyert adatok is csak atokat nyujtanak a népesség térbeli ának ismeretéhez, bár értéküket a _ ágföldrajz is elismeri. Miután a mező—

sági népesség 1930. évi számát még ismerjük, jelenleg csak az egés: lakos—

atsorát lehetett a mezőgazdasági ter- és területéhez viszonyítani. Ezt a minden- csak korlátozottabb értékű viszonyítási éleképen hajtottuk vegre: először csupán jdonképeni mezőgazdasági termelés te- re: a szántó—, kert- és szőllőterűletre népsűrűségi arányszámokat állapítottuk

meg a régi módon; miután azonban Schnel-

lerl) és Móricz? joggal hoztak fel egy-egy

súlyos érvet e számítási módozat ellen, a népsűrűségre amúgy is csak kevésbbé, számszerűleg alig kifejezhető módon ható erdőterület adatait továbbra is mellőzve, a számítást (1 füves területeknek (rét, legelő) (( lermőterr'ilethe: hozzáadásával újból elvé- j'eztiik. Már maga az ors:ágos végeredmény is érdekes: míg ugyanis egy négyzetkilomé ter összes területre 1930-ban 93'3 lakos ju- tott, a mezőgazdaságilag megművelt terület—

hez viszonyítva ez a hányados 146'9—re szökik fel és viszont a rétek és legelők hoz-

záadása után ismét 114'5-re száll le. Érde-

kes e háromféle adat or.:ágrés:enkinti pár- 11u:(1ma is bár természetesen az a kölcsö- nös körforg,álomszerű folyamat, mely a na- gyobb szaporodás és a gazdasági kultúra emelkedése s viszont a fejlettebb gazdasági élet és az újabb fejlődési lehetőségek között van. nem egyszer elhomályosítja az ősi Ösz—

f—zet'üggést a földfelület és az azt megszállva tartó embertömegek között. Felsorolásunk- ban a budapesti vonzó centrum különleges hatásának eliminálására a Duna-Tisza kö—

zét a két fővároskőmyéki kőzséggyűrű nél- kül viszont Budapestet a több- kevesebb joggal hozzászz'imítható 68 környékbeli koz- séggel együtt mutatjuk ki:

Országrész ,ÉNE, (')rszág'rész Ország-rész $$$

) § " (5—3;

_ , ' " ) '" '

( pest és környéket) ; 8752 1. Budapest éskörnyéke')i 1.462'5 1. Budapest éskörnyékel) [ 1.200'9 tiszántúl. . . . 87'5 2. Északi dombosvídék 1508 2. Eszaki dombosvidék § 112'3 aki dombosvidék 808 3. Felsődunántúl 122"? 3. Felsödunántúl 98'2

78'7 4. Alsódunántúl 1201 4. Alsótiszántúl . 95'1

766 5. Duna Tisza közel) 114"? 5. Alsódunántúl 92'1 71'4 6. Alsótíszántúl . . 112'8 6. Felsőtiszántúl ; 86'7 . _ 69'5 7. Felsőtiszántúl , 1113 7, Duna-Tisza köze 2) . ) 83'1

Magyarország ) 93'3 Magyarország ) 1461) Magyarország 1146

Az országrészegységeknek a variációkra

?; lehetőséget adó kis száma mellett kű—

sen szembeötlő, hogy mennyire más és (_ a-sorrend a: első és második oszlop ta—

a (szerint.- Nlár a füves terület figye—

b étele a szemtermeles színteréhez vi—

yított ne'psűrűségi számítással szemben trendet csak esekélyebb mertekben mó- tja, bár az egyes országreszek színeze—

tagadhatatlanul kissé megváltozott ér- ílyeget nyom. Az Északi (lmnbosvidék

) Budapest és a 21 szomszédos és 47 távolabbt'ekvő pestmeg,yei község ,: '*') dapestkörnyéki 21 szomszedos és 47 távolabbt'ekvő község nélkül.

A Duna-Tisza köze

földjén ;] bányakincsek. ipari települések és a vásárővbe eső gócpontok oljan fejlő—

dési lehetőségeket rejtenek magukban, hogy az aránylag nagyobb népsűrűség mellett liga(z. hogy a nagy erdőségek itt éreztethetik legerősebben kedvezőbb kereseti lehetősége- ket teremtő, l)ár a népsűrűségre csak sze—

1) L. Schneller Károly dr.: Magyíir'oiszág városi és vidéki népessége. Pécs, 1925 — ) llóríc: Mik- lós dr.: Világgazdaság és (le1n()gráíi:.N.l Stal Szemle. 19.".ll exit 330. ("s köv. ].